Monday, June 21, 2010

3.8. Erdélyi menekültek Ugocsában. 1706–1711

3.8. Erdélyi menekültek Ugocsában. 1706–1711
A szabadságharc második felében II. Rákóczi Ferenc államára egy újszerû probléma
nehezedett: az Erdélybõl kimenekült hívei ellátását is biztosítani kellett. Az erdélyiek bujdosása
már 1705. november 11. után, a vesztes zsibói csata után elkezdõdött, amikor Erdély urainak
egy része Moldvába, Magyarországra és Havasalföldre menekült. A fejedelem csak a Magyarországra
menekülteknek tudott segítséget nyújtani. A nemességet, a vármegyei tiszteket maga
mellett és nem idegen országban akarta látni. Amikor a Herbeville vezette császári csapatok
visszafoglalták Erdélyt, a zsibói vereség következményeként szertefoszlott az erdélyi fõurak
konszolidációjának reménye és Rákóczi központosítási törekvései is. Magyari András megállapítása
szerint: „A paraszti-kisnemesi jellegû kuruc hadsereg csaknem teljes szétesésével s
Erdély jó részének császári uralom alá kerül.s.vel megszûnt a radikális erõknek a konzervatív
birtokos nemességre gyakorolt nyomása.”785 Az Erdélyben maradt rendek egy része a segesvári
országgyûlésen 1705. december 15-én hûséget esküdoÅNtt I. Józsefnek. Ugyanakkor a Magyarországra
menekült erdélyi rendek 1706. március 8–20. között a huszti országgyûlésen
szövetséget kötöttek a magyarországi rendek konföderációjával.786
A Magyarországra menekültekrol egy összeírással rendelkezünk, amelyben név szerint
szerepelnek a menekülok.787 Ezen személyekrõl Rákóczi emlékiratában is megemlékezik:
„Visszavonulásom után meglepõdtem, milyen sok erdélyi fõúr és nemes követett családjával
együtt azokon k.vül, akik Moldvába és Havasalföldre menekültek. Lakással és élelemmel
kellett õket ellátni. Megszámláltattam õket, összesen tizenkétezer lélek volt. Ragaszkodásuk
meghatott, de a háború szempontjából nagyobb részben fölösleges fogyasztók voltak, és
mind a népet terhelték. Még mindig birtokomban voltak a fejedelemségemhez tartozó magyarországi
megyék, oda szállásoltam el õket.”788
Az ugocsai források szerint a menekültek elszállásolása 1706 nyarán kezdõdött el.
Jelentõs számú erdélyi költözött a Felvidékre és Máramarosba is. Az Aranyosszék, Fejér,
Küküllo, Torda, Kolozs, Doboka, Hunyad és más vármegyékbõl kiköltözöttek élelmezése,
jószáguk ellátása, egyszóval meg.lhet.sük biztosítása az északkeleti vármegyékre hárult.
Ugocsában eleinte elegendõk voltak a menekülok számára az elnéptelenedett falvak .pületei
vagy a jobbágytelkeken álló istállók. Helyreállították az elhagyott lakóházakat. A szabadságharc
utolsó éveiben, létszámuk felduzzadása következtében az erdõkben, a szabad ég alatt is
783 Lehoczky, XXXII. Károlyi Sándor levele: 1709. június 22. Nagykároly
784 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 527, folio 3, 1710. március 21. Szatmár
785 Magyari,1983. 29–30. o.
786 Kis Domokos, 1989. 375. o.
787 MOL. G. 16. 28. cs. I. 2. f. folio 372–379. Erdélybõl in Annis 1705. és 1706. az Ellenség elõtt Urunk
hûségében meg maradott és kijött Uri, Fõ és Alsób Rendeknek Listája. Itt több mint tízezer menekülot
tartottak számon.
788 Emlékiratok, 1979. 323. o.
120
éltek. „A menekülok nagyszámú igavonó és heverõ állatot (szarvasmarhát, juhot) hoztak
magukkal, némelyikkel 10-12 szolga is jött. Az elsõ hónapokban még rendszeres ellátást is
kaptak, az állataik a falvak közös legelõin legelhettek.”789 A késõbbiekben, mint ahogy iratanyagunkból
is kilátszik, az ellátás hol a rossz termõév, hol az ellenség térhódítása, utóbb
pedig a pestis terjedése miatt fokozatosan csökkent. Az erdélyi hadmûveletek kudarca Rákóczi
saját ezredesei – leginkább Pekry Lõrinc mulasztásai – miatt volt lehetséges. Eleinte úgy
tûnt, hogy a magyarországi vármegyékbe aÅLttelepülo híveivel újabb ezredeket szervezhet.
.ttelepül.süket Rákóczi feltétel n.lküli hu^seÅLgük bizonyítékának tekintette. „Csak ide Magyarországba
tízezer lélek jött ki az õ hûsége mellett,”790
Az erdélyi menekültek ügy.ben – a vármegyei iratok szerint elsõ ízben – Károlyi
Sándor küldoÅNtt értesítést a vármegyéhez. Itt írja, hogy a bujdosók egy részét Zemplén vármegyébe
költöztetik. Voltak ez alól kivételek, például Bíró János kapitány családjával és
udvarházával együtt az ugocsai Nevetlenfaluban telepedett le. Károlyi utasítja is a vármegyei
vezetést azok ellátására.791 A menekültek tömeges fogadását illetõen csak jóval késõbb
– 1706. év novemberében – érkezik levél ugyancsak a régió katonai vezetõjétõl, Károlyi
Sándortól. Magyarázva a kialakult helyzetet: „... feles Nép kénszerítetik maga lakó hellyét el
hadni s Nemes Vármegyékben magokat javaikkal recipiálni [befogadni]”. Utasítja a vármegyét,
hogy a terület.n hirdesse ki, hogy a lakosság „szeretettel legyen” a menekültekkel,
másrészt ne a szökött katonákat, hanem a menekülteket kvártélyozza.792 Ugyanezen nap
Károlyi válaszol a vármegye követei által felvetett kérdésekre. Válaszainak egyik pontja épp
a menekültügyet érinti, mivel némi ellentétet érzékelt a vármegyei vezetés és a már csoportokban
betelepülo erdélyiek között. A következõ sorokat küldi a vármegyének meggondolásra:
„Csudálom, hogy difficultálhatja [ellenezheti] az Tekintetes Nemes Vármegye az szegény
futottaknak az négy elementumokat, ugymint füvet, vízet, földet és levegõ eget, kiket
Isten õ szent felsége szegénynek, boldognak egyaránt atta, nem considerálja [veszi figyelembe]
azoknak, akkori ugy az mostani szegény futottaknak boldogtalan állapotját s magokon
is ma-holnap történhetõ szerencsétlenséget, maga magát megitélheti az Tekintetes Nemes
Vármegye az dologért.”793
A vármegye a hadellátás kötelezettsége mellett nehezen tudta kielégíteni a menekültek
szállás- és élelemigényét, emiatt feszülts.gek is támadtak. A menekültek egyre nagyobb
számban jelentek meg a vármegye terület.n, ami komoly ellátási gondokhoz vezetett. Ezen
állapotok orvoslása miatt levéllel fordult a vármegyei vezetés Rákóczihoz. Elmondják, hogy
a császári csapatok Erdélybe való benyomulása miatt aránytalanul sok erdélyi bujdosót kell
eltartaniuk, de „siralmas s boldogtalan állapottyokra nézve, szívbéli szánakozásunktól
indittatván az egész vármegyébe meg telep.tettük...” Jelentik, hogy az erdélyi urak túl nagy
személyzetet hoztak magukkal, akiket az elnéptelenedett falvak lakói már nem tudnak eltartani.
Az elsõ tizenkét faluba költözött menekültek a falvakat teljesen kimerítik. Sokan elhagyták
lak.helyüket és az erdõkben élnek. A befogadott emberek után 10-12 ember is átjön a megélhetés
miatt. Belényesi lovas- és gyalogezredét ezen okok miatt nem tudták megfelelõen
ellátni. Egy gazda embernek magának nincs annyi cselédje, mint ahány „szállója vagyon”.
Másrészt panaszolják, hogy az erdélyiek szitkozódnak és pazarolják a szegénység takarmányát.
„Sz.vünk fájdalmával Vármegyénk végsõ pusztulását miattok .rezzük és szeml.ljük...”
– olvashatjuk a levélben. V.gül kérik: „...méltóztassék reánk kegyelmesen tekinteni és azon
becsületes Uri fõ és Nemesi Rendek továb való Subsistentiajokrul kegyelmes Dispositiót
789 Balogh, 1987. 15. o.
790 AR. II. kötet. 161. o.
791 Komáromy, 1901. 404. o. 1706. június 26. Károly
792 KÁL, F. 674, op. 13, od. zb. 127, folio 11, 1706. november 23. Nyírbátori tábor
793 Komáromy, 1901. 405. o. 1706. november 23. Nyírbátori tábor
121
tenni, hogy mi is Nemes Ország is Felséged továb való Szolgálattyára alkalmatossak lehessünk.”
794 Két héttel késõbb Rákóczinak újból írnak, mivel a Belényesi ezred mellett Norozló
és Dobság ezredei és bagasiája a vármegyére telepedett, amelyeknek az ellátását már nem
tudták megoldani. Sérelmezik a katonaság túlkapásait a szegénységgel szemben, kiknek
marháját leölik, vagyonát pedig prédálják.795
Az 1706–1707. év telén Rákóczi ezredei sikeres támadást hajtanak végre, amelynek eredményeképpen
Erdély nagy része is visszatért a fejedelemhez. Ekkor vonult be Rákóczi Erdélybe,
ahol a Marosvásárhelyi országgyûlés 1707. április 5-én beiktatta fejedelmi tisztségébe.
A menekültügy 1707. november 6. után válik súlyos teherré – az Ugocsával szomszédos
vármegyék számára is – mivel Károlyi serege ekkor vonult ki Erdélybõl. Rabuten de
Bussy császári tábornok elõrenyomulásának következményeként újabb tízezres tömeg árasztotta
el Magyarországot. Egy 1707 õszén k.szült összeírás alapján 10604-en voltak, számos
lóval és marhával.796 A kisvárdai gyûlés – 1707. november 26–30-án – határozata értelmében
az északkeleti vármegyékben telepítették le õket. A november 29-én kiadott fejedelmi instructió
alapján pedig vármegyénkénti ideiglenes lak.helyükre telepítették az erdélyieket.797 Az erdélyi
nemesség menekülni próbált. Pusztán maradt falvakat hagytak maguk után, mivel a jobbágyaik
az erdõkbe távoztak. A menekült.radat kezdetén a fejedelem úgy tervezte, hogy
jelentõs r.szüket saját uradalmában telepíti le. Makovicza, Csávnyik és Rózsahegy lett kijelölve
sz.ll.shelyül, pusztákat bocsátott rendelkez.sükre marháik legeltetése céljából. A
fejedelem intézkedett, hogy értékesebb tárgyaikat és bútoraikat Munkács vagy Huszt várában
helyezzék el, hogy holmijukat csökkentsék és marhatartással ne zaklassák az ország
szegénységét. „...meghagyta Barcsay Ábrahámnak, valamint Sztojkának, írják össze az Erdélybõl
megfutott népet az úri és nemesi rendek cselédeivel, marháival, lovaival együtt,
hogy róluk állandóan gondoskodhassék és szétoszthassa üket, mire nézve saját udvari
kapitányát küldte parancsolatokkal Károlyihoz.”798 Rákóczi a menekülteket úgy tekintette,
mint feltétlen hûséges híveit, akik készek a végsõkig kitartani mellette. Létszámuk mintegy
tízezer fõ lehetett.799
„A fejedelem sokezer híve már 1707 végétõl családostól, cselédestõl, nagyszámú
igavonó és heverõ marhával bujdosóként Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Ung vármegyékben
keresett menedéket.”800
1707 õszén Ugocsában 763 személy tartózkodott, hozzájuk tartoztt 556 ló, 738 ökör,
386 tehén. Az áttelepítettek között kevés volt a fegyverforgató személy, így katonai erõt
nem képviseltek.801
A fejedelemtõl gyors törvényerejû rendeleteket vártak a menekültek ügy.ben érdekelt
északkeleti vármegyék. A téli idõszak elmúltával Károlyi rendeletében megkövetelte
Ugocsától: „...az erd.lybül kibujdosott magyarokon a határidõ elmultával is keresztények
módjára szánakozzanak s hagyják meg õket régi szállásaikon...”802 Ugyanis idõközben megszervezték
az erdélyi menekültek hadbaállítását és ennek függv.ny.ben ellátásukat is. Károlyi
Sándor 1708. április elején írja a vármegyének, hogy a bujdosóknak az orális és equilis
794 MOL. G. 19. II. 2. c. folio 357. 1707. november 7. Sásvár. (A levél a vármegyei közgyûlés jóváhagyásával
íródott.)
795 MOL. G 19. II. 2. c. folio 373. 1707. november 22. Sásvár. (A levél a vármegyei közgyûlés jóváhagyásával
íródott.)
796 MOL. G. 16. 28 csomó I.2 folio 541–544; Lysta Transylvanorum in anno 1707.
797 MOL. G. 16. 28 csomó I.2 folio 93–95.
798 Márki, 1925. 355. o.
799 AR. II. kötet. 161. o.
800 Balogh, 1987. 13. o.
801 Kis Domokos, 2004. 4. o.
802 Márki, 1925. 357. o.
122
portió attól a naptól fogva jár, mikortól szolgáikkal együtt a hadi szolgálatra szállásukból
kiindultak. Az ellátásukat természetesen a vármegyéknek kellett biztosítani. Az orális portió
minden hónapra 2 véka búza vagy gabona és 30 font hús, az equilis pedig havonként 4
kassai véka zabban és 3 véka rozsban lett megállapítva. Figyelmeztetik azonban az erdélyieket
is, hogy ennél többet nem kívánhatnak. Esetleges kérdéseikkel pedig magához Károlyihoz
forduljanak. Óva intik a települ.seket az erdélyiek károsításától, amely a vármegye tisztjeinek
kötelezték kell felügyelniük. „A bujdosóknak a maguk kvártélyában maradt cselédjeire
a vármegye tartozik gondot viselni, úgy hogy május 1-tõl kezdve minden búza és 30 font
adassék nekik fejenként rideg és szarvas marhájoknak szabad legelõ, lovaiknak füvelo rét
adassék.”803
A keÅLszülodo tavaszi hadjáratra – Károlyi parancsa szerint – az erdélyiek koÅNzül is
„csak azokat kik az többi cselédgyeinek gongya viselésére hagyattatnak, maradni engegye
az Tekintetes Nemes Vármegye”. A többieknek kivétel n.lkül harcolniuk kellett.804 Rákóczi a
bujdosók eltartását vállaló vármegyéket azzal nyugtatta, hogy a hamarosan Egerbe összehívandó
gyûlésen megfelelõ rendeleteket tesznek a menekültek sorsára vonatkozóan, addig
pedig arra kéri a vármegyét, hogy háborgatni vagy elköltözni ne hagyja õket.805 Dönteni
kellett, milyen támogatásban r.szesülnek a menekültek immár nemcsak a téli idõszakra, hanem
mi illeti meg õket a nyári hadjáratok idején. Egyértelmûvé tervezték tenni az otthonmaradt
hozzátartozók élelmezését stb. Károlyi rendelete júniusban már kötelezõvé teszi a vármegyéknek
a bujdosók otthon maradt cselédeinek élelmezését, hasonlóan a szomszédos
vármegyékhez: „...el maradandó Cselédgyeinknek az Nyári Havakra is kenyér és hús béli
provisióját administráltassék.”806 A kérdés súlyát érzékelteti az a tény, hogy Nagyszõlõsön a
menekültek ügyeÅLrol küloÅNn gyûlést tartottak, ahová meghívást kapott a vármegye nemessége.
Jelen volt a vidék legnagyobb földesura, Perényi Gábor is, aki tapasztalatait errõl a
gyûlésrõl levélben is megfogalmazta. A megbeszélendõ kérdések a menekültek elhelyezésének
megváltoztatásával voltak kapcsolatban. Perényi írása szerint: „azon deputatiónak
dislocatióját Némely Ember helyesnek nem látván maga elméjét is felyeb becsülv.n egészen
felbontotta, s maga auctoritása szerint az dislokatiókat változtassa.”807 A levéltõl kitünik,
hogy a gyûlésen a nemesség nem tudott egyöntetû álláspontot kialakítani, ezért a szállásolás
gyakorlata maradt a régi alapokon. A menekülok nyugalmát továbbra is jelentõsen befolyásolta
a szállásadók hangulata és viszonyuk a szabadságharchoz.
A hadra fogható erdélyiek a vármegyei toborzások alkalmával kötelesek voltak bevonulni.
Errõl ír nyílt levelében Károlyi Sándor az Ugocsában kvártélyozó úri, nemesi, fõ, közép
erdélyi rendeknek. Hangsúlyozza, hogy a fejedelem erdélyi hadjáratra k.szül, és ezért szüks.ge
van a helyiek haderejére, támogatására. „Annak okáért, a kik a bujdosók koÅNzül családjuk
és házuk n.pük látogatására kvártélyokba szállottak, se órát, se napot nem várván induljanak
gróf Csáky Istvánhoz Szatmárra.”808 Rákóczi ezirányú hadjárata azonban elmaradt, így
nem valósulhatott meg a menekültek hazatérése sem, ellátásuk gondjai tovább növekedtek.
Erdélyi hadviselésre a megfelelõ hadi eszközök hiánya miatt már nem volt lehetõség. A
fejedelemnek, mint a szabadságharc során folyamatosan, ellenérdekelt táborokat kellett fegyelmeznie,
rendeleteivel enyhítenie kellett a vármegyei tisztviselõk – akik az ellátást bizto-
803 Komáromy, 1901. 406–407. o. 1708. április 5. Nagykároly
804 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 503, foli 1, 1708. április 17. Károly
805 KÁL, F. 674, op. 8. od. zb. 505, folio 2, 1708. április 28. Szerencs
806 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 418., folio 7, 1708. június 6. Szatmár
807 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 501, folio 17, 1708. augusztus 20. Nagyszõlõs
808 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 500, folio 1, 1708. szeptember 19. Károly. Az irat tartalmi kivonatát
közölte: Komáromy, 1901. 407. o.
123
sították – és a menkültek közötti feszülts.get.
Rákóczi közben a vármegye terület.n követeket bízott meg, hogy tényszerûen vizsgálják
meg a menekültek helyzetét és elvárásaikat. 1708 novemberében a vizsgálatok összesítése
és azoknak megbeszélése céljából a vármegyébe küldoÅNtt követeket és az alispánt
Szatmárra rendelte. Elõre figyelmeztetett azonban, hogy csak mind a két fél érdekeit szem
elõtt tartva tehetik meg javaslataikat a kérdéssel kapcsolatban.809 A megbeszélés részleteit
ugyan nem ismerjük de Rákóczitól a késõbbiekben olyan rendeletek jelennek meg, ami lehetõvé
teszi a vármegyék adóterheinek enyhítését a menekültek elszállásolása és eltartása
fejében: „ami azok által absorbeáltatik az jövendõbeli computusokon acceptáltatik ... [számadásokon
méltányoltatik].”810 Ebbõl arra koÅNvetkeztethetünk, hogy a kiküldoÅNtt követek és a
vármegye alispánja megegyeztek egyes adónemek elengedése ügy.ben. Ez volt a helyi
iratanyagban nyomon követhetõ elsõ kísérlet, amely a bujdosókat befogadó vármegyék
terheinek enyhítésére irányult. Károlyi további rendeletei azonban arra utalnak, hogy a
terhek enyhítése nem valósult meg.
Igazi koÅNnnyebbüleÅLst az 1709. január végén végbement Károlyi Sándor vezette hadelvonulás
hozhatott a vármegyének. Levelében Károlyi saját maga elismeri a „Nemes Vármegyének
az Erdélyi statusokkal való megh nyomattatását, az lakosoknak minden féle naturaléjokban
való megh fogyatkozását...”, de az általa felállított és induló had élelemmel való ellátását megkövetelte.
811 Az erdélyi hadjárat lehetõsége hadiszerek híján lehetetlenné vált, nem szerepelhetett
többé a tervek között a bujdosók hazatérése. Ettõl függetlenül a fejedelem rendszeresen
kiutalta számukra a pénzbeli járandóságot és a meghatározott mennyiségû kõsót.812 A só egyharmadát
a Nemes Ifjak Társasága, a másik harmadát pedig a menekültek kapták.813 A vármegyében
maradt erdélyiek összeírását Eötvös Miklós követelte meg, mivel csak ennek alapján
tudta igazságosan felszámolni az adókivetés tételeit.814 Szányi János vármegyei követnek a
szirmai közgyûlésen kidolgozott utasításában, amelyet a fejedelem elõtt kellett ismertetnie,
szintén a megpróbáltatások egyikeként szerepel az erdélyi menekültek eltartása és szállásolása.
815 Károlyi folyamatosan intézkedett a menekültek ügy.ben, de ahogy rendeleteibõl kitûnik,
semmivel sem könnyítette a vármegye terheit.816 A terhek elosztása több országgyûlés napirendjén
szerepelt. 1709 április 18-án Munkácson tartották az erdélyiek gyûlését, ahol Rákóczi is
jelen volt, ugyancsak e kérdésrõl értekeztek 1709 júliusában az agárdi (Zemplén vármegye)
gyûlésen, 1709. október közepén pedig a huszti tanácskozáson.
Az erdélyi menekülteket Rákóczi a frontokra sorozta be, mivel erre hajlandóság mutatkozott.
A munkácsi közgyûlésen abban állapodtak meg, hogy aki hadakozásra alkalmas,
vegyen részt a harcokban. Károlyi Sándort bízták meg a férfiak táborba vonulásának szervezésével,
valamint családtagjaik új felosztás szerinti elhelyezésével.817 Az erdélyiek téli elszállásolásáról
a huszti országgyûlés (1709. október 26.) rendelkezett, mégpedig olyképp, hogy
a 3500-ról 2500-ra fogyott menekültet Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegyékben vonta
össze és szállásolta el.818 Itt a követek október 15-én gyûltek össze, elõször a bujdosó rendek
809 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 505, folio 4, 1708. november 5. Szatmár. Az irat tartalmi kivonatát
közölte: Komáromy, 1901. 407. o.
810 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 499, folio 14–15, 1708. december 17. Sárospatak
811 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 501, folio 17, 1709. január 16. Olcsva
812 Rákóczi Tár, I. kötet. 181. o. 1709. január 17-ei rendelete.
813 AR. II. kötet, 632. o.
814 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 511, folio 1, 1709. január 29. Szatmár
815 Komáromy, 1901. 408–410. o. 1709. március 20. Szirma
816 Komáromy, 1901. 410. o. 1709. június 5. Salánk
817 AR. II. kötet. 475. o.
818 Márki, 1925. 358. o. Lásd még: Kis Domokos, 1989. 380. o.
124
beadták kérvényeiket, majd a kinevezett követek egyeztették a kérvényeket. Október 18-án
megérkezett a fejedelem, aki igyekezett elsimítani az ellentéteket, javítani a bajokon, megfékezni
a visszaéléseket. Meghagyta a rendeknek, hogy egyértelmû törvényekkel lépjennek
fel a visszaélések ellen. Arról is döntöttek, hogy a fennálló pereskedéseket – tekintettel a
hadi állapotokra – békés úton rendezzék.819
Lehoczky Tivadar megállapítása szerint az erdélyi menekültek nem Beregben, hanem
inkább Ugocsában tartózkodtak, összeírásukból a következõ neveket közli: Eszterházy Dániel
és neje Cziráky Kata, Jósika Dániel, Perényi Miklós, Halász Péter, Kiss Imre, Patai Kristóf,
Horváthi György, Szõke Mihályné családostul, Német Józsefné, Szabó Andrásné, Berki
Miklósné, Kállay Györgyné, Kassay Jánosné, Magyari Ferencné, Borbély Istvánné és
Samuné, Kállay Ferencné, Boros Jankóné, Friedrich Ferenczné, Dániel János gyermekei,
Tatay György és István, Szabó István, Pap István, Décsiné, Jeney kapitányné, Ungváry
Jánosné és mások.820
A menekültek ügy.vel természetesen az országos szervek is foglalkoztak. Az említett
Krucsay-levélen túl, Ugocsába érkezett a fõhadbiztosság rendelete, amelynek lényege a
menekültek összeírására irányult. „Minden baj és kellemetlenség kikerül.se céljából a bujdosók
össze fognak íratni, hogy az illetõ vármegyék a terhet ezentúl arányosan viseljék.”
Elõirányozták, hogy az erdélyiek személyenként 1-3 porciót kapjanak. Egy porció 3 forintban
lett megállapítva. Abban az esetben, ha a bujdosónak cselédje nem volt, nem r.szesülhetett
porcióban, hanem a katonasághoz hasonlóan fizetést kapott.821 A menekülteket többször is
összeírták, mivel e szerint kapták az ellátmányukat. Ugocsai összeírásokat nem találtunk. A
megállapított ellátmányok kiutalása azonban nem valósult meg, erre engednek következtetni
azok a panaszlevelek, amelyben a menekültek magához a fejedelemhez fordultak. Azt sérelmezték,
hogy eltartásukról a vármegye nem gondoskodik, holott azt a sárospataki (1708.
november 28 – december 17.) országgyûlés elrendelte. Rákóczi a menekülteket megpártolva,
visszamenõleg május elsejétõl az egész nyári idõszakra havonként 20 font húst és fél köböl
kenyérnek való gabonát utaltatott ki r.szükre.822 A fejedelem nem tûrte a vármegyék mulasztásait
és önkényeskedéseit a menekültekkel szemben. Rendeleteiben a vármegyei vezetést
ösztönözte a támogatás megszervezésében, mivel „ ezek a bujdosók éppen azért vesztették
el jószágaikat és mindenöket, mert hazánk és nemzetünk hajdani dicsõséges szabadságainak
helyreállítására fegyvert fogtak.”823 Barcsay Ábrahám erdélyi kincstartót és tanácsost tette
felelõssé az erdélyiek hiányos ellátása miatt, mivel aktuális összeírásukat nem végezte el.824
Ekkor már nemcsak a vármegyei vezetõk, hanem a fejedelem tiszttartói is – Rákóczi utasításának
ellenére – adóztatták és munkára kényszerítették a menekülteket.825
Az ugocsai iratanyagban az 1710. év folyamán már csak néhány irat bizonyítja a
menekültprobl.ma létét a vármegyében. Május 16-án Eötvös Miklós Rákóczira hivatkozva
figyelmeztetett az ellátásukkal kapcsolatos rendeletek betartására.826 Rákóczi utolsó, az erdélyi
menekült kérdéssel foglalkozó levelét kérésként is .rtelmezhetjük. Az erdélyiek ezúttal
is jelentették neki, hogy Ugocsa a nyári tartásukra a törvényesen kiutalt élelmet nem adta ki.
819 Lásd: Kis Domokos, 1989. 389. o.
820 Lehoczky, 1881. I. köt. 231. o. Megjegyzendõ, hogy Komáromy András becslése szerint mintegy
ötvenen lehettek, de a vármegyei levéltárban erre vonatkozó adatokat még ekkor sem sikerült felkutatnia.
Komáromy, 1893. 121. o.
821 Komáromy, 1901. 410. o. 1709. június 20. Kassa
822 Komáromy, 1901. 411. o. 1709. július 21. Sárospatak
823 AR. III. kötet. 350–351. o.
824 AR. III. kötet. 478–479. o.
825 Ezzel kapcsolatban lásd: AR.. III. kötet. 706. o.
826 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 528, folio 36, 1710. május 16. Ecsed
125
A fejedelem ezúttal mértékletességet tanúsított, mivel az elõzõ évi termés nagyon gyenge
volt. Egyidejûleg szorgalmazta, hogy a folyó évi bõ termésbõl egyenlítsék ki a felhalmozódott
adósságot.827 A kérést a vármegyének valószínûleg nem volt lehetõsége teljesíteni, mivel ekkor
már a pestisjárvány terjedésével és bénító hatásával is fel kellett venni a harcot. „Az utánpótlási
terület csökkenése miatt, a katonai rend és a menekültek ellátásának rendezése céljából
Bercsényi Miklós fõparancsnok 1710. október 20-án általános rendelkezést adott a vármegyéknek.
Ennek értelmében a fejedelem a béketárgyalással kapcsolatos és a felgyülemlett
problémák megvitatására országgyûlést tervezett összehívni, de a pestis miatt biztonságos
helyet nem talált és a nagy számban oÅNsszegyülekezettek egészségét sem akarta veszélybe
sodorni.”828 A fejedelem még ekkor is képes új rendet kialakítani az ezredekben, a gyalogságot
biztonságosabb, megerõsített helyekre, míg a lovasságot külso õrhelyekre rendelte.
1710. október 17-én Rákóczi hívei feladják Szolnokot, egy hónappal késõbb Sárospatakot,
december 6-án pedig Egert.829 Ezen hadi események megsokszorozták a menekülok
létszámát. A Felvidékrõl és Dunántúlról is az északkeleti vármegyékbe igyekeztek bízva a
fejedelem segítségében, de ekkor már a fejedelem sem tudott segíteni rajtuk. Emlékirataiban
megjegyzi: „Soha életemben még nem fogott el olyan eleven szánalom...”, mint amikor a
meneküloket látta vonulni kelet felé. A nemesek és a tisztek családtagjai menekültek a
novemberi fagyban, hosszú szekérsorokat alkotva. „Könnyekkel a szemükben bizonyították
nekem f.rjük hûségét és ragaszkodását. Szállást és ellátást kértek tõlem. A sárban és a félig
megfagyott latyakban összetört és megrekedt szekereken hidegtõl átjárt kisgyerekeik sírtak.
Helyzetük meghatott, megtettem, amit tehettem, de mindez nem volt képes enyhíteni pillanatnyi
helyzetüket, sem biztosítani joÅNvojüket.”830
A menekültek sorsát természetesen a szabadságharc utolsó éveiben elterjedt pestisjárvány
is súlyosbította. A betegség miatt maga a fejedelem is veszélyben volt. Károlyi
Sándornak írt levelében leírja, hogy már Munkácson is tartania kell a fertõzéstõl.831 Emlékiratában
többször is kitér a járvány okozta károkra. 1710 januárjában Romhányhoz való érkezése
elõtt ezeket a sorokat jegyezte fel: „A pestis miatt nem mertünk a falvakba szállni. Bár tél
volt, a fagyos földön kellett hálnunk, és meg kellett el.gednünk a szélirányba emelt összetákolt
védõfalakkal.”832
Megdöbbentõ tény az áldozatok számát illetõen, hogy a nyolc évig elhúzódó szabadságharcban
mintegy 85 ezer ember vesztette életét, míg az alattomos pestisjárványban
1708–1711 között kb. 310 ezer ember halt meg.833
Az Erdélybõl elbujdosottak sorsát csupán a szatmári béke enyhítette. Igazolásuk és
a hu^seÅLgeskü letétele után lehetõséget biztosítottak számukra a hazatéréshez.

[PDF] 

PDF - UGOCSA VÁRMEGYE II. RÁKÓCZI FERENC ÁLLAMÁBAN 1703–1711

 - 8:58pm
File Format: PDF/Adobe Acrobat
Ugocsa vármegye hátraléka Krucsaynál: 242 102 mázsa hús, 274 ¼ kassai ...... pal ezután Ugocsa kinyilvánította, hogy a tavalyi mód szerinti rá esõ ...... Gábor Nemes Ugocsa Vármegye Szolgabírája. L.S. Oroszi Ferenc nemes Ugocsa vármegye ...
mek.oszk.hu/08100/08142/08142.pdf

Kerületi és végvidéki fõkapitányok és fõkapitány-helyettesek ...

 - [ Translate this page ]
2010. jún. 11. ... 1620–1621 Batthyány Ferenc Bethlen Gábor fõkapitánya 1622–1633 Nádasdy Pál ... Felsõ-magyarországi vagy kassai kerületi és egyúttal végvidéki fõkapitányok ( 1559–1699) .... Kulpa-menti végvidéki fõkapitányok (1526–1703...
www.bethlenhagyomanyorseg.hu/index.php?action...2... - Cached - Similar

No comments:

Post a Comment