| Szentlõrinc monostora / Itt dolgozott a kor legnagyobb magyar világi építésze is Kassai István. A magyar Pálos-rend alapítója Özséb nevet vette fel elõdjétõl, aki Szent Euzébiusz vértanúról Pannonia elsõ ismeretes vértanúja Valerianus uralkodása alatt (235-259). Özséb II. Andrási Magyarország fõvárosában, Esztergomban született 1200-ban. Özséb az esztergomi érseki egyház kanonokja lett, közvetlenül érezte II. András kül- és belpolitikájának hatását. II. András trónra lép, vele együtt a merániai család. Olyan helyzet alakult ki, hogy egyszerre csak azon vették észre magukat az ország vezetõi, hogy háttérbe szorulnak. Sikerül a legnagyobb nádort (3 király nádora volt) Mok-ot is 1210 körül kiszorítani a hatalomból. Minden elõkelõ helyet, javadalmazó állást kezd a Gertrudis környezete elfoglalni. A király a teljes királyi vagyont elajándékozza az idegeneknek. Özséb esztergomi kanonok a politikával szemben a saját félrevonulásról is gondoskodott, hogy a szent magányban háborítatlanul gyakorolhassa a keresztény erényeket. Szándékának, hogy elõbb megvalósíthassa, elõre nem látható akadályba ütközött, a 1244-ben a szomorú emlékû tatárpusztítás következtében. A világi papok sokasága templomok és hívõk nélkül maradtak és keresték a helyüket. Ekkor Özséb tervének megvalósításához látott. 1246-ban Özséb atya Vancsay érsek engedelmével a pilisi hegységbe indult néhányadmagával. Egy hármas barlangba költözött, ahol a Szent Keresztrõl elnevezett kis remetekápolnát épített. Látomása Özséb atyának, meghatározta további életét. Pilisben élt és így többször találkozott a hegység többi remetéivel. A szentkereszti kápolna mellett 1250-ben kolostort épített, amelyet négy év múlva László király több javadalommal látott el. Arra törekedett, hogy a magyar remetéknek közös életrendjük legyen. A rend fõnõkének Özsébet választották. Már csak az apostoli szék jóváhagyását nélkülözte a szerzet, ezért õt társai beleegyezésével Rómába indították el. Özséb elsõ priori provinciális, néhány testvér kíséretében elindult Rómába és Szent Ágoston szabályainak engedélyezését kérte. Ekkor IV. Orbán ült Szent Péter székén, a szentatya elõtti ügyének megnyerésére Tamást, (késõbb 50 év múlva aquinói szent) a kor legnagyobb egyházi tudósát kérte segítségül. Tamás közbenjárására fogadta a pápa Özsébet és Pált a veszprémi püspököt, szólította fel az ügyben a véleményadásra és a szabályok kidolgozására. 1270. január 20-án az általa alapított szentkereszti kolostorban, társainak szívszakasztó zokogásai között halt meg. A pálosok a rendi szabályok kidolgozásnál figyelembe vették a szent ágostoni regulát. A regula a szerzetesek életszabályainak gyûjteménye a keresztény életszentség megélését biztosítja közösségi életben. A szerzetesnek papi teendõket is el kell látnia, a papnak pedig szerzetesmódra kell élnie. Az 1308. december 13-án kelt, okmányban, Gentilis bíboros, az V. Kelemen követe látogatásakor kapta meg a rend az engedélyt, hogy végleg Szent Ágoston regulája szerint szervezze meg életét. 1474-ben Váci Pál is elkészítette a magyar fordítását a regulának. Szombathelyi Tamás (1476-1480, 1484-1488) aki két alkalommal is rend élén állt. A generális a pálosok számára a kötelezõ Ágoston-regulához állított össze önálló, az erényekre buzdító beszédeket. 1537-ben Gyöngyösi Gergely Velencében nyomtatta ki a regulát magyar és latin szöveggel, amelyekhez magyarázatokat fûzött. Mátyás király és a vezetõi réteg a legmagasabb keresztényi odaadást látta a pálosokban. A tudós remetéket nagy tisztelet övezte a mûveltségük miatt. Tisztelték Buda melletti Szentlõrincet és az óbudai pálos Fehéregyházát a Jagellók is. Bakócz érsek Fehéregyházán, a pálosoknál keresztelte meg az újszülött Lajos trónörököst. A középkor végére az ország legnépszerûbb szerzetes rendjévé alakultak, hozzájuk tartozott tetemes földbirtok és sok egyházi kincs. Mátyás király kiemelkedõen szerette a pálosokat. Miután 1467. január 15-én gyõzelmet aratott Ali bég felett, e napon - éppen Remete Szent Pál ünnepén - Magyarország védõszentjévé avatta Remete Szent Pált. Országa nagyjai, családjai többségükben pálos elkötelezettek így a Bakkok is és Mátyás királyságához is több szálon kapcsolódtak. Berendi Bak Gáspár csatában vett részt, késõbb pap, majd szepesi prépost, 1464-ben Bolognában tanult és Rómában 1472-¬ben mondta az elsõ misét. 1472-ben a lengyel követekkel Iglóra ment, Kázmér királyt õ általa hívta meg lakodalmára Mátyás király. Ezt a kapcsolódást a családdal tovább erõsítette, hogy a király Óbudai Fehéregyházát a pálosoknak adományozta ahol az Árpád sírja volt és ennek a kolostornak az elsõ perjele lett Bakk Mátyás. Fehéregyháza híres és kedvelt búcsújáró helye lett a fõvárosnak. Anonymus Fehéregyházáról így emlékezik meg: "az Úr megtestesülésének 907. évében költözött el Árpád fejedelem. És tisztességesen eltemették õt annak az Attila városában kõmederben alácsorgó kis pataknak forrásánál, ahol a magyarok megkeresztelkedésük után Szûz Máriának, Nagyboldogasszonynak - szentelt Fehéregyházát építették fel." 1484-ben Bakk Mátyás óbudai perjel irányítása alatt Mátyás király a következõket mondta: "Valóban, ezt a templomot azoknak akarom adni, akik szüntelenül Istennek és Boldogságos Szûz Máriának szolgálnak." Mátyás király a rettegett pallosjoggal is felruházta a rendet. Mátyás idejében, aki lázadást szervez a király ellen Szentgyörgyi János grófot független vajdának kiáltották ki. Mátyás azonban gyorsan és könnyûszerrel leveri a lázadókat még mielõtt komoly haderõvé szervezõdhetett volna az 50.000 fõnyi összegyûlt lázadó tömeg. Ezután Moldovába nyomul, hogy megbüntesse a hûtlen István vajdát. December 15-én az éjszaka leple alatt megtámadja a király táborát, és véres csata fejlõdik ki. A király hadapródjával, Bak Istvánnal együtt elég súlyosan megsebesült. Remete Szent Pál oltalmazta a királyt és hadapródja életét a moldovai véres és alattomos ütközetben. Bak István õse a ma élõ Szentkatolnai ágnak. Remete Szent Pál már 541 éve oltalmazza a Bakk családot. Mátyás király idõszakában már meglévõ és jelenleg már biztosan adatolható magyarországi kolostorok száma 69. De pálos kolostorok találhatók Európa több országában is többek között Ausztriaiban, Horvátországban, Portugáliában, Spanyolországban, Lengyelországban stb. A Buda melletti Szent Lõrinc lesz a fõkolostor. A XIV. század legelsõ éveiben a János-hegy s a Hárs-hegy nyergén, királyi parancsra az akkori Nádor faluban egy új monostor építésébe fognak, Remete Szent Pál szerzetének, a pálosok számára. A monostorépítésre egész Magyarország odafigyel. Magyar alapítású pálos monostor épül fel 1300-1304 között. Késõbb nemzetközi fõkolostorrá vált és a magyar mûvelõdésnek is egyik fellegvára lett. A késõbbiekben fejlõdésben a Pannonhalmi apátságot is túlszárnyalta, és temploma vetekedett a Mátyás templommal. 300 rendtag talált otthont a falai között. A templomot pazarul épített oldalkápolnák sora övezte. Közülük a legdíszesebb a Remete Szent Pál-kápolna volt. Ebben õrizték a Nagy Lajos adta Remete Szent Pál ereklyéket. A Buda melletti Szentlõrinc monostora sokkal több volt, mint egyike monumentális mûemlékeinknek. A Buda melletti szt. Lõrinc-i építõmesterek építik meg a gótikus Magyarország mintegy száz vidéki pálos kolostorát. De õk faragják meg templomaik köveit, szobrait, szenteltvíztartóit, a templomaikba temetkezõ elõkelõségek sírköveit. S ami a leglényegesebb: õk látják el színes üvegablakokkal, sõt orgonákkal is az ország valamennyi pálos kolostorát. Itt dolgozott a kor legnagyobb magyar világi építésze is Kassai István. A Buda melletti Szentlõrinc monostori könyvtára csereviszonyban állt Mátyás könyvtárával. A pálosok rendszeresen dolgoztak Mátyás király könyvesházának. Itt volt a Bibliotheca Corviniana íróháza, scriptoriuma. Mátyás király uralkodása alatt a még jobban növekedtek a pálos kolostorok minden téren: szerzetesi fegyelemben, szellemiekben és anyagiakban egyaránt. A sírkápolnát 1525 szeptemberében - a monostorral együtt - a törökök semmisítették és több darabra törték Dénes képfaragó remekét, a vörös márvány sírládát. A Remete Szent Pál koporsó néhány darabját ma a Budapesti Történeti Múzeum õrzi. A pálos kolostorok építése tipikusnak tekinthetõ, hogy egy adott korban (kápolna, templom, búcsújáróhely) a környék remetéi gondozzák és odatartozásukat jogilag is igyekeznek rögzíteni. Ma Budapesten található pálos alapítású templom az Egyetemi Templom. A Pálos-rend 1786. évi föloszlatása után a templom az egyetem tulajdonába került. A dúsan faragott kapu felsõ körívében egy teljes alakú indián szobor fafaragvány látható. Országunk Mátyás király idõszakában a pálosokkal nemcsak az építészet alapjainak remekeit tették le, hanem a különbözõ egyéb szellemi alkotásokat is, mint a kódexek írását, melyhez tradicionálisan fenntartották az õsi írásunkat a rovásírást. A magyar rovásírás nemzetünk egyik különleges kultúrkincse, amelynek története a népünk eredetéhez nyúlik vissza. A pálos rovásírás tulajdonképpen az eredeti magyar (székely) rovásnak a rendházakban némileg átalakított, talán „literátusabb” változata. A különbség fõként abból áll, hogy a magyar (székely) rovásírás – keleti írásmód szerint - jobbról balra folyik, míg a pálosok ezt nyugati, balról-jobbra haladó írásmódra váltották fel. Ezt az írást a rendházakban kb. a XVI. század végéig használták. Eredete igen régi idõkre vezet vissza, rokonságban van a türk rovásírással. A székely rovásírásban még olyan õsi betûjegyek is fellelhetõk, amelyek más, közel keleti írásokkal mutatnak hasonlóságot, õsibb jegyek a türk rovásírás betûinél is. A székely rovásírás a XVI. századra komoly újravirágzásnak indult, s különösen Erdélyben, a székelyek körében általánosan használt volt. Az elnevezése a középkorban szittya/szkíta-írás volt, s csak a legutóbbi idõkben nevezték el székely-rovásírásnak. Olyan mértékben elfogadott volt, hogy Székelyföldön még a XVIII. században is tanították iskolákban. A XIX. században elkezdõdött a rovásírás tudatos kutatása. A székely-rovásírás iránya többségében jobbról-balra haladt, de a legrégebbi idõktõl kezdve vannak emlékek, amelyekben az írás balról-jobbra irányú. A székely rovásírással fennmaradt emlékeink között a legszebbek a középkori vallásos szövegek, amelyek az akkori kiejtést rögzítették. Igazi irodalmi élmény a XVI. században leírt Miatyánkot és Hiszekegyet elolvasni, s csodálatos, hogy a rovásírással, sokkal egyértelmûbben tudták leírni a beszélt nyelvet, mint az akkori latinbetûs írással. A pálos rovásírás az eddig megtalált emlékek tanulsága szerint a XIII. század második felében alakult ki - ezt követõen egyházi irányzattá vált, és manapság döntõen templomok felirataiban bukkan fel. Ennek az írásmódnak különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis ismertek voltak a középkorban úgy a spanyol, mint a portugál királyi udvarban, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belsõ részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez is. Az atyák gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis hegységbeli lakhelyeikhez), s a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvû, balról-jobbra haladó felirat maradt fenn. De levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos-rovásírást. Helyüket késõbb jezsuiták vették át, de a közöttük lévõ magyar jezsuiták még egy darabig használták ezt az írást is, sokszor latin írásmódjukkal vegyesen. Hazánkban – a valós nemzeti történetkutatással párhuzamosan – reneszánszát éli a rovásírás-kutatás, illetve a régi, sokszor évezredes rovásírásos emlékek felfedezése, értelmezése. A dél-amerikai Cerro Pelado barlangban. 1500 körül véstek a sziklába. A számokat arab számokkal írták rá (bizonyítva mai számaink eredetét). Ezeket a számjegyeket a kettõspont (két, egy vonalban álló hurok) után figyelhetjük meg. Felirata: született 1473-ban. A Pálos térképeket a Magyar Piarista Tartományfõnökség levéltárában már a XVIII. században is õriztek térképeket. A térképek katalógusa nyomtatásban is megjelent. A rendi levéltárak térképeinek katalógusai is. Pl. Pálos és piarista térképek, összeáll. Dóka Klára, munkatárs Csányi László, Bp., 1991. Magyarországi egyházi levéltárak térképei, térképek profiltisztítás céljából átadásra kerültek a rendtartomány Központi Könyvtárának. A pálosoknak újvilági (amerikai) térítéseikrõl állít majd emléket a Pilisi Pálos Passió. A Bakk Endre Kanonok Alapítvány szervezésében kívánjuk megvalósítani Pilisben a passiót, ahol 1250 óta mûködött a Boldog Özséb által alapított magyar pálos rend. Az Európai Passió Szövetség hozzájárult a magyar passiók újraindításához. Ebben elsõdlegesen Maurice Clos Franciaországból, Josef Lang Németországból, Franz Miehl Ausztriából, André Pesleut Belgiumból, Antonio Filippi Olaszországból nyújtottak segítséget. A passió latin szövege Hadnagy Bálint mûve 1511-ben íródott. Csonka Ferenc fordításában Árva Vince atya bocsátotta rendelkezésünkre. Mátyás korában 27 kolostor titulusa Szûz Mária. Többségében a Mária kegyhelyeken építik fel a kolostoraikat. A rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet. Boldogságos Szûz tiszteletére választotta Kolombusz is a hajójának nevét, amit Santa Mariának nevez. A Santa Maria névrõl: Mária Jézus anyja (Szûz Mária), Mária az Újtestamentumban viszonylag kevés helyen szerepel. Kolumbusz Kristóf (1451-1506) Cristóbal Colón, Cristoforo Colombo kezébe jutott Paolo Toscanell levele és térképe, melyet V. Alfonso portugál királynak írt az Indiába vezetõ útról, melyet nyugat felé tartva is elérhetõnek vélt. Ilyen irányú tervet terjesztett II. János portugál király elé, de elutasították a javaslatát. Kolumbusz 1485-ben, felesége halála után ezért átköltözött Pálosban, a La Rábida kolostorba. A palos szó spanyolul azt jelenti veretés. A "szent remete szerzetnek" a pálos rendre jellemzõ a remeteség hármas jellege: az imádság, a magány és a vezeklés szeretete így határozhatjuk meg a tevékenységüket. A vezeklést a veretést a késõbbiekben a regulák szabályozzák. 1492. augusztus 3-án futott ki a Palos kikötõjébõl három hajóval Kolombusz, a Santa Mariával, melyen személyesen parancsnokolt, a Pintával melyet Martin Alonso Pinzón irányított és a Ninával Vincente Yánez Pinzón vezetésével. Kolombusz kettõs hajónaplót vezett a legénység megtévesztésére és megnyugtatásukra. 1492. október 12-én éjjel pillantják meg az elsõ amerikai szárazföldet Guanahanit. Ezt a helyet San Salvadornak, Szent Megmentõnek keresztelt el. 1492. december 25-én, Szentestén, a Santa Maria zátonyra futott, átköltözött Kolombusz a Ninára. A portugálok 1493-ban átvették a magyar rend konstitúcióit, reguláját. Felvételüket is ebben az évben hagyta jóvá VI. Sándor pápa. Kezdetben 4 évenként, késõbb minden nyolcadik évben küldte el a tartomány követeit a Buda melletti Szentlõrinc-i nagykáptalanra. A portugál tartomány historikusának, Henricus a Santo Antonionak adatai alapján 22 rendházukat említi a szerzõ. Az Úr 1490-ik évében, virágvasárnap utáni kedden Mátyás király meghalt. 1492. október 12-én Kolombusz az Újvilág földjére lép. A kísérete élén megcsókolja földet, imádkozik. A világtörténelem legnagyobb eseménye ez a nap. A magyar pálosok Amerikába így jutottak el, ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen ez a rend volt a legméltóbb arra, hogy Izabella királyné a pálosokat hívja és küldje téríteni Amerika földjére, Kolombusz hajóira. A portugálok már 1464-ben csatlakoztak a magyar rendhez. A spanyol testvérek ere¬deti nevük Fratres de Hispánia volt. A Lisszaboni Állami Levéltárban õrzik Szombathelyi Tamás generális búcsúztató beszédét, amit a Portugáliába távozáskor 123 pálos atyának mondott. Barcelonában pedig megtalálható magát a büszkén „magyar királyi vér leszármazottjának” tekintõ Katolikus (Kasztíliai) Izabella (1451-1504) meghívólevelének másolata, melyben a következõ szavakkal kér pálos hittérítõket Fráter Tamás magyar rendfõnöktõl: „Küldjön újabb munkásokat az Úr szõlõjébe, mert valóban munkásokra lesz szükség, akikre nehéz testi munka vár”. VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia) (1431-1503) megbízásából többször mennek Amerikába, hogy ott hittérítést végezzenek a pálosok, akikre kezdetben õ bízza Amerika krisztianizálását. Magyar fõpap volt Borgia, Rodrigo aki kardinális korában egri érsek és péterváradi apát is volt, így jól ismerte a pálosokat. Hunyadi Mátyás nevezte ki a kardinálist péterváradi apáttá, hiszen fején a Szent Koronával apostoli királyi uralkodó volt, aki egyébként, tudottan jó kapcsolatban állt a pálosokkal. Spanyolország és Portugália szembefordult egymással, és megint VI. Sándor kéri fel a pálosokat, hogy csillagászati eszközökkel húzzák meg a határvonalat a két veszekedõ hatalom között. Ennek következményeképpen jött létre a 1493-ban Inter caetera kezdetû bulla ennek nyomán jön létre a 1494-ben a tordesillasi egyezmény, amely Kolombusz felfedezése után kelet a felé nyomuló portugálok és a nyugatra tartó spanyolok között egyezséget kellett teremtenie. A Zöldfoki- szigetektõl nyugatra a 371 mérföldnyire jelölték ki a határvonalat. Ezt a pápai vonalat késõbb a portugál király nyomására végül a 46. nyugati hosszúsági fok felé tolták el. VI. Sándor pápa meghozta döntését az újonnan felfedezett földek felségjoga tekintetében. 1501-ben a bulla, a "Los Reyes Catholicos" kezdetû, nemcsak igazságot tett az új hódítások tekintetében, hanem kereszténységet is rendelt az Új Indiákba. Bullája alapján tisztán kiolvasható, hogy magyar Pálos-rend szerzetesi voltak Amerika elsõ hithirdetõi. Az Úr 1503-ik évében meghal Sándor pápa. A bazilika altemplomából rövid idõ múlva átszállították pápa földi maradványait a spanyolok által Rómában emelt nemzeti kegyhelyre, a Santa Maria di Monserrato-templomba. A spanyolok elfoglalják Guatemalát. Guatemalában, ahol a pálosok éltek, húzódik egy hatalmas hegyvonulat, ebben vannak a remetefülkék, barlangok, amelyek falain még ma is elég sok rovásírásjel található ezek a sajátos pálos rovásírás elemei. Argentínától egészen Bolíviáig és Peruig is eljutottak (természetesen a mai ország neveket használom). Pizzaro és katonái is találkoztak a magyar atyákkal, zavarták is õket a tevékenységükben, ezért kisebb szigetekre igyekeztek áttelepíteni a frátereket. 1559-bõl is vannak emlékek Dél-Amerikában, de már 1560 után nyomuk veszett. Meg kell emlékeznünk még a pálosok dél-amerikai térítõ tevékenységérõl. Amerika felfedezése után még a spanyol virreynátusok idején (1495) mentek pálosok Dél-Amerikába, ahol a latin-amerikai spanyol gyarmatokon a keresztény kultúra alapjait vetették meg. Különösen a satubali remete Szent Pálról nevezett rendháznak jutott nagy szerep ezekben a térítésekben. Ennek a rendháznak a lakói eleinte a Földközi-tenger vidékén térítettek. Katolikus Izabella spanyol királynõ kérésére a satubali spanyol provin¬ciális küldött ki elõször Dél-Amerikába hittérítõket. Pedro de Mendoza conquistador az elsõ laplalai virreynatus 14 hajóval ment Dél-Amerikába s mindegyik hajóján egy-egy magyar pálost vitt magával. Szent hivatásuk teljesítése közben azon¬ban a vad guerandi és guarani indián törzsek mészárolták le õket. A spanyol udvar annyira ragaszkodott a pálosokhoz. hogy eme kísérlet után ismét újabbakat küldött a térítõ munka folytatására. A magyar pálosok Argentínában és Paraguayban kolostorokat is alapítottak, melyek más szerzetek birtokában még ma is megvannak. A Dél-Amerikába került pálosok történetére vonatkozó értékes levéltári anyag is van ezekben a kolostorokban. Más adatok szerint Diaz de Solis három karavelláján, a "Mar Dulce" partjain, 1515-ben más adatok szerint Pedro de Mendoza hajóin is pálosok voltak. Buenos Aires elsõ parcellázási térképén találkozunk Mathe Istvány nevével. Nem sokkal késõbb V. Károly kancellárja, a magyar Maximilianus Transylvanus volt az elsõ, aki a világnak beszámol Magellán útjáról, ami a magyaroknak nemcsak Ibériával való kapcsolatára utal, hanem a kozmogóniai tudásáról is számot ad. Az elsõ pálos-szerzetesek után Amerika krisztianizálását a jezsuiták vették át. A latin-amerikai levéltárakban erre vonatkozó dokumentum csak elszórtan található, talán többet árulnának el az európai jezsuita archívumok, bár a Jézus Társaság dél-amerikai hittérítõ tevékenységének szomorú fináléját ismerve még ebben sem reménykedhetünk túlságosan. Lacza Tihamér: Magyar jezsuiták Latin-Amerikában címû könyvében így ír: Szentmártonyi Ignác tulajdonképpen nem is hittérítõként, hanem a portugál király udvari csillagászaként és térképészeként került Brazíliába. Feljegyzései, térképei valószínûleg valamelyik portugál levéltár eldugott részében porosodnak. A magyar jezsuita tanár, 1745-ben magyar pálos nyomokat fedezett fel, naplójában beszámolt arról, hogy az egyetem könyvtárában rovás jegyzeteket is talált a pálos vonatkozású könyvek között. A fennmaradt pálos anyag egy részét a Mappa Antiqua c. térképet a Nagyszombati Egyetem másoltatta le ez ma Vinland Map néven ismert. A dél-amerikai Cerro Pelado barlangi feliratokat 1500 körül vésték a sziklába. 1910-ben fedezték fel a Cerro Pólilla nevû röghegységben (amely nevét a paulillákról, vagyis a pálosokról kapta) a barlangi rajzokat, amelyeket az ott élõ pálosok rajzoltak fel. Pálosok a krisztianizálásnak azt a formáját követték, hogy a “Fiú isteni személyéhez való egyedülálló közelség miatt a pálosok embersége maradéktalanul eltelik a kegyelem teljességével és bennük így a kegyelem mintegy belsõ és természetes forrásból fakad, az emberségük a második isteni Személyben azaz Jézusban való azonosulásukban „áll fönn” Az Atyák, így a pálos atyák szerint is Krisztus hyper anthropon anthropos (írja Hitvalló Szt. Maximusz és Damaszkuszi Szt. János) vagyis az átlag ember fölé emelt ember). Krisztus követõit a megszentelõdés célja vezette, így a pálos atyákat a krisztusi igazság terjesztése. Õk a gyarmatosításban nem vettek részt, barlangokba húzódtak, elvonultan éltek, mint kezdetben, a Pilisben s a térítésben a kereszténység hû követõi voltak. Fõleg az indiánok között jártak, és emlékük ma is él fehér atyáknak nevezik õket úgy, mint a Pilisben. A felfedezést, a hódítás követte, amely történelmünk legnagyobb népvándorlását, kultúrák keveredését hozta létre. Európa és Amerika között a magyar pálosok építették fel a keresztény hidat. Az új uralkodó erdélyi vajda Szapolyai János is pálos elkötelezett volt, úgy mint apja Szapolyai István. A keleti országrész királya I. János (1487-1540) akit 1526-ban, magyar királynak választottak. János király uralkodásában a sok zavaró körülmény megtette a magáét. V. Károly, noha felismerte a soha vissza nem térõ alkalmat a legjobb diplomatái egyikét, Johann Wese lundi püspököt indította Szapolyaihoz tárgyalásra. A tárgyalás ezúttal Váradon folyt Szapolyai János új, ideglenes székhelyén, vezetését új emberre bízta a király Czibak Imre utódjára, a pálos szerzetesbõl váradi püspökké emelt (Martinuzzi Utjesenovics) Fráter Györgyre. Belsõ ügyekben már jó két esztendeje õ volt a leghatalmasabb szavú magyar politikus. Fráter György pálos kolostor rendfõnöke, váradi püspök, esztergomi érsek az önálló Erdély megteremtõje és kormányzója, õ az, aki János királyt rábírja az 1514-iki kegyetlen törvény eltörlésére, s visszaadja a jobbágynak a szabad költözködés jogát. Fráter Györgyben találta meg Szapolyai a támaszt. A pálos barát rövid pár hónap alatt rendezte az évtizedek óta csõdbõl csõdbe bukdácsoló kincstár helyzetét. 1551. december 16-áról 17-ére virradó éjjel Erdélyben, alvinci kastélyában meggyilkolták Fráter Györgyöt, a magyar történelem legnagyobb politikai lángelméjét. A római anyaszentegyház bíborosát, Erdély vajdáját és kincstartóját, váradi püspököt. Istvánffy Erdély történetében arról ír, hogy a barát jobb fülét, Mercado solymármester levágta. György barát fülével Ferdinánd király õfelségét ajándékozta meg. A vértõl elborított holtteste több hónapig hevert eltemetetlenül. 1552. február 25-én temették el a gyulafehérvári székesegyházban, ami testébõl megmaradt. Erdély kifosztása és a bíboros meggyilkoltatása miatt a súlyos nemzetközi elítélésre reagálva I. Ferdinánd magyar, cseh és német király panaszlevele bátyjához V. Károly császárhoz: „Nem hiszem, hogy valaha is ekkora szégyen és gyalázat érte volna a Birodalmat… György barát nemzeti egysége álom maradt csupán. De soha nem adta fel a küzdelemét, küzdött haláláig. A lángeszû Fráter Georgius sírkövén ez olvasható: „OMNIBUS MORIENDUM EST” (Mindenki halandó) Erdély után a lengyel földön is felerõsödik az õsi magyar Mária-tisztelet, a Boldogasszony, a magyar Pálos-rend által kapott hangsúlyozott helyet az egyházban – ennek elsõ komolyabb jele 1352-ben a Márianosztrai rendház alapítása –majd az onnan 1382-ben Csensztochovába /Czêstochowa/ kiment 16 pálos atya Opolei László nádorral kolostort alapítottak. A lengyel pálosok elkülönési törekvése és a lengyel király, Stanislaw August Poniatowski követelése idézte elõ, hogy a lengyel rendtartomány 1784-ben a magyar anyaországtól és rendfõnökétõl különvált. VI. Pius pápa pápai rendeletével a lengyel rendtartomány meglehetõsen nagy önállóságot és függetlenséget nyert.” „A 1786-ki romboló villámként csapott le Remete Szent Pál szerzetére; II. József ezen évében törölte el a magyar szerzetet is.” Majd II. József 1790. január 26-án visszavonta a fõként a szerzetesi életet sújtó rendelkezéseinek többségét. I. Ferenc 1802-ben kiadott rendelete értelmében a bencéseket, cisztereket, premontreiket visszaállította. A császár 1804. március 28-án így ír: „A pálosok visszaállításáról el kell tekinteni.” Ennek oka a pálosokat jellemzõ magyar szellemiség továbbá a Vallásalap sem akarta visszaadni a pálosok vagyonát. Lipót programja sem kedvezett a magyar Pálos-rend újragondolásának a különbözõ kormányzati formák ötvözése, a titkos társasági kultúra egyes elemeinek beépítése a politikai gyakorlatba és a kompromisszumokat kiegészítõ politikai zsarolás. ” Lipót megkötötte a magyar nemességgel az alkut, de egyben olyan titkos társaságot hozott létre, amely más társadalmi erõket próbált mozgósítani, mindenekelõtt az elégedetlen városi polgárokat és a parasztokat. Lipót ezeknek a politikai térbõl kirekesztett elemeknek országgyûlési képviseletet akart biztosítani, hogy sakkban tartsa a nemességet, amely az össztársadalmi érdekek képviseletében lépett fel. Lipót kamatoztatni akarta a szerb-magyar és a magyar-román ellentéteket. Így hozta létre pl. a szerb kancelláriát. Ebben a légkörben született a Suplex Libellus Valachorum is. 1845-ben Szcitovszky János hercegprímásnak, a rend konfráterének kezdeményezésére, 1864-ben négy pálost és két klérust küldött Péliszentkeresztre Kneflinski Máté Czêstochowából. Szcitovszky János halálával ez a kísérlet is meghiúsult. A Monarchia alatt a pozsonyi országgyûlésnél a magyar rendek többször is kérték az uralkodót ill. uralkodókat a rend újbóli legalizálására, de sikertelenül. Ugyancsak sikertelenül végzõdött a pálosok 1902-ben történt nagyváradi letelepítési kísérlete. 1918-ban Markievicz hívott magyar ifjakat a lengyel noviciátusba. Bodó Gellért felszentelt pap pálos szerzetes akart lenni, de nem engedték meg, hogy fogadalmat tegyen. Õ és Benedek nevû társa hazaérkeznek fogadalom nélkül, és jelentkeznek Zichy Gyulánál aki mint kalocsai érsek megkezdte a tárgyalásokat a pálosok érdekében. Mások is fogadalom tétel nélkül érkeztek haza, mert a rend lengyel vezetõi nem támogatták a magyar törekvéseket ezért nem bocsátották fogadalomra az ottjártakat. Így az addigi próbálkozások, hogy magyarokat a lengyel noviciátusban neveljenek sikertelenek maradtak. 1934-ben – országos ünnepség keretében vehették át a Lengyelországból, érkezõ Csensztochovából /Czênstochowa/ lengyel pálos atyák a gellérthegyi Sziklatemplomot. Az ünnepélyes beiktatás május 21-én volt, a ház perjele P. Raczynski Kajetán novíciusmester lett. A pálosok iránt óriási volt az érdeklõdés, nagyon sok volt a jelentkezõ, de érdekes módon csak heten öltöztek be. 1989 után fordulatot vett országunkban is a Pálos-rend története örökölve a sajátos múltbéli hagyatékokat. Elõzményként: 1950. október 7. és december 5. között az országban el kellett hagyniuk a szerzetesházakat a rendtagoknak. A nagy reményekre, az eredeti „magyar Pálos-rend” visszaállítására jogosító kezdeményezést az ország eljövendõ szomorú sorsa határozta meg. A világháború és utána a kommunista diktatúra fél évszázada újból megsemmisítette ezeket a reményeket. A tagok toborzása titokban folytatódik, ekkor alakult a ”klandesztin” pálosok szervezete, Árva Vince atya lett ennek vezetõje. Miután Bolváry Pál novíciusmestert letartoztatták 1961. február 7-re virradó éjszaka. 1982. augusztus 22-én kinevezte P. Koscielecki Lõrinc a rendfõnökének P. Árva Vince atyát. dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek 1985. december 16-án kelt 155-6/1985 sz. leiratával kinevezi Árva Vince atyát posztulátornak. A hivatalos kánoni eljárás megindítására 1986. január 18-án került sor az Esztergomi Bazilikában ünnepi szentmise keretében, melyet a bíboros, prímás, esztergomi érsek úr mutatott be. Az Istenben boldogult Bíboros Fõpásztor kérésére a Sacra Congregazione per la dei Sancti, 1514/986. szám alatt, 1986. ápr. 18-án Palattini bíboros prefektus aláírásával jóváhagyta a kanonizációs vizsgálat lefolytatását. A rendszerváltozás után Árva Vince atya a lehetõségeket kihasználva felélesztette, és újból mûködésbe hozta Márianosztrán a pálosságot és Budapesten a Sziklatemplomot, melyet jelenleg a lengyel vonalú pálosok használnak. A magyar eszmélés, a jobbat érdemlõ magyar társadalom felébresztésének elengedhetetlen kelléke kellene, hogy legyen a nemzetközileg ismert, magyar alapítású szerzetesrend magyar központúvá tétele, leválasztva a mesterségesen ráerõltetett lengyel vezetésrõl. A magyarságnak fontos, hogy a hit meggyengülésének általános folyamatában a magyar kereszténység megerõsödjék, öntudatunk felerõsödjön. Árva atya Rómába felterjesztette a titkos pálosok névsorát, hogy elismerjék szerzetesi voltukat. Ezt a Szerzetesi Kongregáció 1989. május 20-án elismerte. Bakk István: Miért fontos a magyar nemzet számára a Pálos-rend magyar központúsága? 2008. augusztus 19. 9 óra 40 perc -10 óra 10 perc Záró gondolatként: Árva Vince atya ennek a szellemiségnek megfelelõen 2008. február 8-án kelt levelében kérelemmel fordult Németh László SVD, a Magyar Püspöki Konferencia a titkárához, melyben felvázolta, hogy a posztulátori feladatot az felsorolt tartalommal elvégezte eleget téve a dr. Lékai László esztergomi érsek felkérésének egyben jelezte az aktori szerepet betöltõ bíboros úr elhunytára tekintettel szükséges, hogy aktorként Rómában megfelelõ képviselõje legyen az ügynek és a püspöki konferenciát tartotta megfelelõnek erre a feladatra. A magyar Pálos-rend alapítójának Özséb kanonok, oltárra emeléséhez a szükséges anyagot 22 éves munkával összegyûjtötte Lékai László néhai bíboros, prímás, esztergomi érsek úr által reá ruházott posztulátori feladatát teljesítette. Errõl és az elvégzett munkáról valamint a szenttéavatás készre jelentésérõl továbbá a Pálos-rend sajátos helyzetérõl tájékoztatta Õszentsége XVI. Benedek pápát. A további levelezésekbõl kiderült, hogy a nyilvánosság kizárása mellett a lengyel vezetés érintett tájékoztatása nélkül a magyar katolikusság érzelmeinek megsértésével Boldog Özséb szentté avatásának hatáskörét magukhoz vették egy lengyel új posztulátor személyében. Érdekes és külön vizsgálandó kérdés miután a lengyel pálosok 1784-es leválásukkal új utakon kívántak járni, hogy ennek ellenére mennyire van lehetõsége egy rendfõnöknek felülírni egy bíboros érsek intézkedését. Másrészt a kánonjogi szabályok szerint a szentté avatási eljárás kezdeményezésére az az egyházmegye illetékes, ahol az érintett személy kifejtett tevékenységet vagy ahol a sírja található. Szükséges egy közvetlen kapcsolat a kezdeményezõ és érintett személy között. Kétségtelen a lengyel barátaink által alapított rend, gyökerei a Boldog Özséb által létrehozott rendbõl erednek ugyan, de mégsem tekinthetõ az 1786-ban megszûnt magyar jogutódjainak, hiszen a kongregációjuk a mûködésüket Congregatio polona Fratrum Ord. S. Pauli. i. Erem néven VI. Pius engedélyezte Apostolicae Sedis Auctoritas címû brévéjével. Ilyenformán a közvetlen összefüggés a szentté avatásban érintett személy és a lengyel rend közölt nincs. A magyar pálos szerzetes elsõsorban nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. Mária országának egyetlen magyar alapítású rendjét, amelyet az apostoli királyság és a Szent Korona védett, vissza kell állítani magyarországi központúvá, hiszen magyar Pálos-rendben, az ifjúság kapaszkodót vagyis hitet nyerhet újra az elkövetkezendõ idõkben. Az elõadás látható: Bakk István: Miért fontos a magyar nemzet számára a Pálos-rend magyar központúsága? A Fény üzente - (MVSZ-Magyarok Háza, Csontváry-terem) 2008.08.19-én (elérhetõ 23 óra után) http://www.arpadhir.tv 002 Olvasható: A fordulat. A Fény üzente Kulturális konferencia. 2008. augusztus 18-19. A Magyarok VII. Világkongresszusának kötetei. VII. Budapest, 2008. | ||
|
Magyar Pálos-rend alapítója Özséb.
 | Az üzenethez ez a kép is kapcsolódik. Az eredeti méretben történõ megtekintéshez kattintson a képre! |
A PÁLOSOK NYOMÁBAN
„Ha tudni akarod az ország sorsos állapotját, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat
fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája, de ha őket növekedni
látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van.” (Pázmány Péter)
A hetvenes években Pécsett jártunk osztálykiránduláson, s ahogy a Misina tető TV
tornya felé tartottunk, útközben elhaladtunk egy viszonylag új templom mellett, melynek
terméskőből készült falai, a környezetbeillő hangulata már gyermekként magával ragadott. A
buszmegállót „Pálosok”‐nak nevezték. Senki nem tudta, hogy mit jelent. Vagy ha tudta, nem
mert róla beszélni. Több évtized eltelt azóta, s ma már egyre inkább ismerik ezt az adott
esetben néha titokzatosnak tűnő szót. Nézzük csak meg, rejlik‐e benne egyáltalán valami
titokzatosság? A pálosok mindig emberközeliek voltak, „fehér barátok”, olyan emberek, akik
az adott korban nem különlegességükkel, hanem normális létükkel szolgálták az Istent, az
embereket, a nemzetet. Amikor valaki egy kisgyermeket a magasba emel, szembesülhet
azzal a csodával, ami a gyermeki arcról rásugárzik: a bizalommal, elfogadással és szeretettel.
A pálosok küldetése az, hogy másoknak a kegyelem erejével segítsenek Isten felé magasba
emelkedni. A magyar és minden ember szívébe akarják beleoltani az evangéliumi reményt. A
pálosok tudták, hogy felelősségük van a jövőért, a nemzetért. S amit egykor a pálos Pongrácz
atya megfogalmazott, "Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és
ugyanazokkal fogsz hanyatlani.", ez a titok, páratlan összefüggés mintha prófécia is lett
volna egyben. Nem akarok nagyobb szerepet tulajdonítani ennek a magyar alapítású
rendnek, mint amit megérdemel, de szeretném az elfelejtés homályából úgy kiemelni, hogy a
valóság talaján maradva, minden álmisztikus, varázslatos túlzásoktól mentesen az olvasó
előtt feltáruljon ennek a páratlan történelemmel rendelkező rendnek a jelentősége. S a
pálosok sajátos küldetését az is alátámasztani látszik, hogy a számtalan megpróbáltatás,
szenvedés, üldöztetés által a megfeszített Jézus küldetéséből részesültek. A Szent Keresztről
nevezett első kolostorunk az alapítás „zsenialitására” utal, hiszen ennek a Keresztnek a
fényében formálódott a rend történelme.
Messzi vidékeket futunk be, megismerjük távoli földrészek csodálatos tájait
ugyanakkor olyan keveset tudunk arról, ami körülvesz bennünket. Annak a rendnek csírái,
melyből magyar történelmet formáló szerzetesközösség született, a Pécs melletti Mecsekben
bújtak elő. 1225‐ben, Bertalan pécsi püspök, aki II. Endre feleségének, burgundi Jolántának
kíséretében jött hazánkba a híres cluny bencés kolostorból, a Szent Jakab‐hegyen épült
kolostorban telepítette le az összegyűjtött remetéket, akiknek szabályzatot is adott. Ő maga
is többször megfordult kedvenc remetéi között, hogy elcsendesedve, Istenre figyelve nyerjen
erőt ahhoz a munkához, amit végeznie kellett püspöksége alatt. Az avarok védőgyűrűi ma is
láthatók a hegyen. A remeték itt olyan kolostort építettek maguknak, mely szerény volt
ugyan, mégis tele gyakorlatiassággal, ötletekkel. Halastó, vízgyűjtő rendszer, mely soha nem
száradt ki, mély és hosszú pince, melynek maradványait ma is megláthatja a szemfüles
látogató. Ma a megerősített és felújított romok közül kilépve a tisztás mellett szépen
felépített esőbeálló fogadja a turistákat, mely valamikor szintén kolostornak épült. Éppen
1950 júniusában lett volna az ünnepélyes felszentelés, amikor elhurcolták Pécsről a
szerzeteseket ponyvás teherautókkal. A pálosok szerettek volna a régi romok mellett egy XX.
századi remeteséget létrehozni a lelkipásztori és egyéb munkában megfáradt rendtagok
számára. A kis gazdaságban, fizikai munkával egybekötve mélyedtek volna el még inkább a
természet csendjén át Isten titkaiban. Megtekintették volna a Zsongor‐kő szikláiról a
mélyben elterülő csodálatos tájat, melynek láttán szárnyakat kap a képzelet, hogy az imában
és a kis remete‐kolostor békéjében a Szentlélekisten a teremtett világ egységét és
harmóniáját oltsa be az emberi szívbe. De ehelyett üldözés és börtön várt a pálosokra, mert
bár 1950. június 11‐én lett volna az új kolostor ünnepélyes felszentelése, két nappal előbb
internálták Pécsről a szerzeteseket.
De menjünk vissza a XIII. századba. Képzeletben tovább haladunk, keresztülszeljük az
országot a Pilis felé. Az itt élő remeték még a teljes magányban dolgoztak, imádkoztak és
vezekeltek a saját és mások bűneiért. Időközönként betértek a városokba, ahol az emberek
szeretettel fogadták őket, megvásárolták tőlük portékáikat, melyeket a rejtekben
készítettek. Esztergomban, a királyi városban különös szeretettel tértek be egy
tiszteletreméltó papnak, Özséb kanonoknak a házába, aki nem csak vásárolt tőlük, hanem
megvendégelte őket és elbeszélgetett velük. Megszerette tiszta életük zavartalan békéjét.
Valószínűleg "lelki atyjuk" is volt: gyóntatta, és vezette őket a lelki élet ösvényein. A velük
való beszélgetések "Isten ösztökéi" voltak Özséb számára, amelyek egyre jobban a magány
felé hajtották őt. Vágyódott a pilisi erdők vadonába, de tervének keresztülvitelét késleltette
az országra zúduló tatár betörés 1241‐ben. Özséb atya ott volt mindenütt, ahol segíteni
kellett és lehetett. Az egykori esztergomi kanonok lelkét és szándékát a szenvedések érlelték
meg. A Batu kán személyes vezetése alatt álló tatár sereg másfél évi pusztítás után Ogatáj
főkán halála hírére visszavonult. Özséb atya alaposan kivette részét a testi és lelki
romeltakarításból, újjáépítésből négy éven keresztül. 1246‐ban lemondott kanonoki
méltóságáról, javait szétosztotta a rászorulók között, és Váncsay István érsek engedélyével a
Kesztölc közelében lévő sziklás rengetegbe vonult, ahol az imádság, a böjt és az engesztelés
által kegyelmet esdett mostoha sorsú nemzete számára.
A pilisi remete első ténykedése az volt, hogy hármas barlangja alatt a forrás mellé
letűzte a Szent Keresztet. Életszentségének híre hamar elterjedt az egész vidéken, és sokan
járultak hozzá tanácsait kikérni, és tanítását hallgatni. Nemsokára követői is akadtak, akik
magukévá tették szigorú vezeklő életmódját.
Boldog Özséb személye a realitás talaján áll, nem szövik át legendás aranyszálak. Egy
alkalommal mégis csodálatos látomásban részesült, amely döntő volt további életútjára. Egy
éjjel, imádság közben, az erdő mélyén sok apró lángot pillantott meg. A lángocskák egymás
felé tartottak, s végül Özséb atya keresztje előtt tüzes fénynyalábbá olvadtak össze. Özséb
úgy érezte, hogy ez a különös tünemény égi jel, figyelmeztetés, hogy a szétszórtan élő
remeték lángjait össze kell gyűjtenie egy közösségbe, ahol életükkel, példájukkal,
tudományukkal napként ragyoghatnak az Egyházban, taníthatják és támogathatják egymást
Isten buzgóbb szolgálatára.
1250‐ben a kesztölci völgy fölötti kis magaslaton, ahol hármas teraszt képeztek ki,
délről kisebb templomot építettek a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. A csúcsíves
templomhoz észak felől négyszögletes monostor csatlakozott az együtt lakó remeték
számára, magas fallal körülvéve. A mai Klastrompusztán, a szépen felújított romok között
sétálva idézhetjük fel a múltat
Özséb ezután sorra járta az országban a nagyobb remeteségeket. Így találkozott a Pécs
melletti Szent Jakab‐hegyi remetékkel. Elkérte a Bertalan pécsi püspök által készített
szabályzatukat. A két monostor ekkor egyesült, amelynek tagjai őt választották meg első
tartományfőnökükké, elismerve magas képzettségét, életszentségét és szervezői képességét.
Közösségük égi patrónusává Remete Szent Pált tették meg, s magukat "Első Remete Szent
Pál testvéreinek" nevezték. Mivel az első monostor a Szent Kereszt tiszteletére épült, sokáig
a "Szent Kereszt testvéreinek" is hívták őket. E két kolostorhoz az idők folyamán egyre több
és több kolostor csatlakozott, amelyek a Bertalan‐féle szabályzat, majd később az egyes
egyházmegyék püspökeinek regulái szerint éltek.
Boldog Özséb 1262‐ben néhány társával a pápához ment, hogy a Szentszék
jóváhagyását és megerősítését megszerezze a rendalapításhoz. Sikerült megszereznie
Aquinói Szent Tamás pártfogását IV. Orbán pápa előtt. A pápa jóváhagyta az új Rendet, de
nem engedte meg Szent Ágoston Regulájának átvételét, mert nem voltak biztosítva a
szükséges anyagi feltételek. A területileg illetékes főpásztorhoz, Pál veszprémi püspökhöz
utalta a remeték kérését, akinek vizsgálata negatív eredménnyel végződött: a rendi testvérek
valóban nagyon szegények voltak, s így még hiányoztak a feltételek Szent Ágoston
Regulájának megtartásához. A Rend hivatalosan csak az 1308. december 13‐án kapott
engedély alapján szervezhette meg életét Szent Ágoston regulája szerint. Ennek 700 éves
megünneplését ebben az évben, 2008‐ban üli meg a Pálos Rend.
Esztergomi Boldog Özséb atya 1270. január 20‐án halt meg az általa alapított Szent
Kereszt monostorban súlyos betegség után. A templom sírboltjában temették el rendtársai,
akik azzal vigasztalták egymást, hogy földi atya helyett égi pártfogót nyertek. Az első
rendfőnök halála után a kolostorok száma tovább gyarapodott. Özséb atya tiszteletét a
Szentszék 2008‐tól már nemcsak a pálos rend tagjainak, hanem egész Magyarországnak
engedélyezte. Így őt hivatalosan is a boldogok között tisztelhetjük. Ünnepe: január 20.
Ha tovább zarándokolunk a Pilisben, mintegy kétórai gyaloglás után elérünk ahhoz a
kolostorhoz, melyet IV. Béla királyunk adományozott a pálosok számára 1263‐ban. A királyi
vadászkastélyból kialakított kolostor Kun László és Róbert Károly kedvelt kirándulóhelye volt.
A kolostor romjai között megpihenve, a Pilis csodálatos ölelése vesz körül bennünket. A
Szentlélekről nevezett kolostor 1287‐re készült el teljes egészében. Ma a helybeliek és a
turisták kedvelt zarándok‐kiránduló helye.
A továbbiakban a Balaton mellé kalauzolom olvasóimat. Az északi parton haladva,
Veszprémtől nem is olyan messze található Nagyvázsony. A látogató a helyszínre érve, a falu
temetője mellett eleinte nem lát romokat, csak az erdőt, sírokat és a környező házakat.
Amikor a fák között kimagaslik a romtemplom szentélyének fala, mintha hirtelen egy
félelmetes óriás lépne elénk a sűrű erdőben. A többméteres magas fal önkéntelenül is azt
juttatja eszünkbe, hogy pezsgő élet lehetet itt valamikor. A kolostorrom között barangolva
megcsodálhatjuk a pontosan megszerkesztett épület maradványait. A templom megmaradt
falai közé lépve Kinizsi Pál sírfeliratát olvashatjuk, aki a pálosokat számtalan adománnyal
támogatta és 1494‐ben temették el a monostor templomában. Kinizsi Pál, temesi ispán és a
déli végek híres törökverő főkapitánya, valamint apósa adonyi Magyar Balázs 1483‐ban
alapították ezt a monostort Szent Mihály főangyal tiszteletére. A templom már korábban ott
lehetett, mert Kinizsi Pál 1482‐ben búcsúengedélyt kért a pápától a Szent Mihály templomot
látogatók részére. Özvegyének, Magyar Benignának a pálos barátok 1494‐ben
zsolozsmáskönyvet, majd 1513‐ban imakönyvet fordítottak magyar nyelvre és másoltak le.
Ezek a művek Festetics‐ és Czeh‐kódex elnevezéssel ma is értékes nyelvemlékek. 1552‐ben
hagyták el a remeték e helyet, mert kirabolták és kifosztották őket.
Amikor Nagyvázsonyt elhagyjuk és Óbudavár felé haladunk, csodálatos kis falvakon
vezet át utunk, Szentantalfán, Köveskálon, Kékkúton, míg elérkezünk Salföldre, ebbe a kicsi
ékszerdobozba. A falu mellett, áthaladva a helyiek által kőtengernek nevezett mezőn,
beérünk az erdőbe, melynek mélyén ott a másik pálos kolostorrom, melyet 1263‐ban
említenek először. A szépen felújított romok fala, szelleme arról a kolostorról mesél,
melynek védőszentje Szent Mária Magdolna, a bűnbánat és az ezt követő igazi Isten‐szeretet
példaképe, akinek alázatos megtérése, az Úr lábának megmosása a remeték számára igazi
példakép lehetett. Mert aki a remeteségre adta a fejét, abban benne volt a bűnbánat, alázat
és az Isten iránti szeretet szelleme. Azt, ami az ember szívében rejlik, senki nem láthatja, de
kívülről, egy ragyogó tekintetből, a békét sugárzó arcról leolvasható. Talán ezért is szerették
oly nagyon ezeket a pálos barátokat, mert arcukban az ember jobbik énje tükröződött vissza.
1487‐ben kihalófélben lévő kolostor birtokait, javait az onnét nem túl messzire lévő
Bakonyszentjakab kolostora kapta meg. Ebből azonban már csak egyetlen falrész látható,
holott bizony ez a kolostor igen terjedelmes épület volt valaha.
Szintén 1263‐ban keletkezett a badacsonytomaji pálos kolostor, melynek kút forrásvize
ma is csordogál, szívesen isznak belőle az arra járó turisták, zarándokok. Ennyi maradt az
egykori épületből. Vélhetően a pálos barátok itt termelték azt a szőlőt, melyből a Badacsonyi
Szürkebarát bor készült. A pálosok kezdetben ugyanis szürke csuhában jártak, amelyet csak
1341‐ben váltottak fehérre, hogy megkülönböztessék magukat a kóbor barátoktól, akiknek
szintén szürke volt a ruhájuk, és némely esetben pálosoknak adták ki magukat.
A pálosok, miután a Szent Korona Országának szinte minden szegletét benépesítették
Erdélytől kezdve a Felvidéken át a nyugati és déli részekig, átlépték az ország határait,
eljutottak még Jeruzsálembe is. Különböző helyeken alapítottak kolostort, mint pl.
Lengyelországban, Németországban, Franciaországban, Portugáliában, később Litvániában,
Orosz‐, Morva‐, Cseh‐ és Stájerországban. S hogy a tengeren túlra is elrepüljünk, ott vannak a
portugáliai pálosok, akik Amerika felfedezése után, 1495 körül mentek Dél‐Amerikába, ahol a
latin‐amerikai spanyol gyarmatokon éltek. Argentínában és Paraguayban alapított pálos
kolostorok más szerzetesek birtokában még ma is megvannak.
A török idők alatt a legszebb kolostorok elnéptelenednek, leégnek, a pálosok számos
kincse elveszik. Budaszentlőrincen, a rend akkori központjában gazdag könyvtár, művészeti
értékek sokasága veszett el. Elpusztult Bátori László bibliafordítása is a könyvtárral együtt,
amely munkát e hatalmas monostor melletti remeteségben végzett. A korában meglévő
magyar fordításokat gyűjtötte egybe. A budaszentlőrinci monostor legfőbb támogatója
Mátyás király volt, aki kedvenc pálosait nagyon szerette. Az uralkodó halálakor, 1490‐ben a
következőket írta róla évkönyvében a hálás Pálos rend: „A legjobb fejedelmet siratja a Pálos
rend, amely elismeri, hogy egyrészt az egyik hollóstól, Isteni Pál atyánktól eredetét nyerte,
másrészt a másik hollóstól, Mátyástól nem szerény anyagi javakat kapott s ezért gyászolva őt
emlékezetében örökké megtartja.”
Ki ez a hollós, isteni Pál? Boldog Özséb atyánk, amikor egybegyűjti a szétszórtan élő
remetéket, az akkoriban nagymértékben tisztelt Első Remete Szent Pálról nevezi el
közösségét. Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában születet Kr.u. 230 körül. A Decius és
Valerianus császárok rendeletére megindított hetedik keresztényüldözés idején vonult ki a
pusztába, ahol 113 éves koráig élt. Életrajzírója, Szent Jeromos megemlíti, hogy Remete
Szent Antal meglátogatta Pált élete végén, halálának tanúja volt. Amikor Pál meghalt, Antal
olyan gödröt talált, melyet két oroszlán kapart ki mancsaival, ide tudta eltemetni. Remete
Szent Pál pálmafa alatt talált alkalmas helyet remeteéletének betöltéséhez, és Isten egy
holló által gondoskodott napi eledeléről. Így érthető, hogy a pálosok címerében miért
szerepel pálmafa, holló és oroszlán.
Pálos Rend újjáéledése Magyarországon a török után indulhatott csak el 1686‐tól.
Ismét kolostorok és templomok épültek a korábbiak helyén, vagy egészen új területeken. A
sajóládi kolostort is újjáépítik. Itt volt valamikor házfőnök Martinuzzi György (Fráter György),
aki 1506‐ban ugyanebben a kolostorban tett fogadalmat. Később váradi püspök és János
Zsigmond tanácsadója lesz. Ellenségei Alvincen gyilkolták meg 1551. dec. 17‐én. Sajóládtól
nem messze van Köröm, ahol a mai plébániaépületet valamikor a pálosok építették
vendégházként, az arra járó utasok számára. A pálos testvérek a Sajó folyón kompot
„üzemeltettek” és a megfáradt utasok számára szállást biztosítottak az akkoriban modernek
számító vendégfogadójukban.
A XVII. ‐ XVIII. század fordulóján épült templomok és kolostorok jelentős része ma is
megtekinthető. Budapesten az Egyetemi Templom és a mellette lévő épület, mely jelenleg a
Központi Papnevelő Intézetnek ad helyet, pálosok építették. Ennek az épületnek ékessége a
Pálos Könyvtár, mely helyszíne volt olyan szellemi műhelynek, mely magyar tudósok
közösségét kívánta megteremteni, mintegy a Tudományos Akadémia elődjeként. Ebben az
időszakban a pálosok iskolákat is vezettek, de mellette a tudomány és művészet elősegítői
voltak. Talán nem mindegyik volt kivételes tehetség, de az Istennek szentelt élet, a szerzetesi
napirend megtartó fegyelme, és nem utolsó sorban a pálos lelkület évszázados hagyománya
olyan belső többletet adott a rendtagok meglévő adottságaihoz, amit talán más helyen, más
életkörülmények között nem tudtak volna ilyen páratlan formában kamatoztatni. Mert
elsősorban nem az embernek, hanem az Istennek akartak tetszeni.
A XVIII. század második felében a rend életébe erőszakkal lépett be a császári udvar.
1784‐ben a lengyel provincia leválasztása a rendtagok tudta nélkül történt, körlevélben
értesültek a pápai rendelkezésről. Mindezek hátterében persze az előre látott szanálás volt,
így akarták megmenteni a rend vezetői a menthetőt. A többi szerzetes által a Szentatyának
írt tiltakozó levél már nem érhetett el eredményt, hiszen 1786‐ban II. József megszünteti a
rendet. A folytonosság mégiscsak a vérzőszívű lengyel tartományban maradhatott meg. A
Szentszék visszaállította a rend eredeti elnevezését, egyházjogi helyzetét és már
egyértelműen a régi, feloszlatás előtti állapotot megjelenítő levelezésekkel,
dokumentumokkal találkozunk. Minderre a pecsétet az 1930. május 29‐én kelt pápai
dekrétum tette rá, mely a teljes egészében korábbi hagyományokra épült, megújított rendi
Szabályzatot jóváhagyja.
1934‐ben ismét visszatérhetnek a Pálosok szülőföldjükre. Első ízben Budapesten
kapnak kolostort a Sziklatemplom mellett, majd egy régi présház helyén, Pécsett is épül
kolostor majd templom, mely 1938‐ban készül el véglegesen, Szent Imre tiszteletére. 1940‐
ben mennek a kiskunsági Petőfiszállás‐Pálosszentkútra a pálosok, az akkor Ferencszállásnak
nevezett településre, mely nem sokkal odaköltözésük után a Pálosszentkút nevet kapja.
Ezeket a virágzásnak induló közösségeket zárja be és szünteti meg ismét a világi, politikai
hatalom 1950‐ben. Egyesek börtönbe kerülnek, mások bányában húzzák meg magukat, majd
egyszerű kántorként, sekrestyésként, gyári munkásként dolgoznak, míg mások külföldre
távoznak és az emigráns magyarság lelkipásztorai lesznek.
Időközben titokban szerveződnek új hivatások. Egyházmegyei szemináriumban tanuló
kispapok közül többen megismerik a Pálos Rendet, illegalitásban a közösséghez
kapcsolódnak. Míg a megtört, de hitükből újra megerősödni tudó idősebb, kolostori életet
ismerő és elsajátító pálosok rejtve tevékenykedtek Istenért, hazáért, addig voltak
egyházmegyében szolgáló papok tízen, akikről senki sem tudta, hogy pálosok. 1989‐ben ők
indították újra a Pálos Rend működését Magyarországon, a Sziklatemplomban, Pécsett és
Márianosztrán, majd 1991‐ben Pálosszentkúton. Ez alatt a majdnem húsz év alatt elköltöztek
az égi hazába azok a pálos atyák és testvérek, akik még 1950 előtt kolostorban éltek.
Az újonnan belépett fiatalokkal és a „második generációs” idősebb atyákkal együtt ma
22 pálos szerzetes él Magyarországon. Rendünk központja Częstochowa (Jasna Góra)
Lengyelországban, az az áldott hely, ahol az Istenanya megőrizte ezt az egyetlen magyar
alapítású rendet. Magyarországi tartományunk 1996 óta gyakorlatilag teljes önállóságot
élvez és a világ minden táján élő pálos testvérek úgy tekintenek ránk, mint anyatartományra.
Ez örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket. 2005‐ben új kolostort építettünk
Pálosszentkúton az újoncoknak, de azok számára is, akik hosszabb‐rövidebb ideig
szeretnének együtt élni közösségünkkel, a világ zajától elvonulva. Ez és a Márianosztrán lévő
búcsújáróhelyünk szeretettel fogadja a zarándokokat, turistákat, érdeklődőket. Pécsett
tanulnak a teológián az újoncévet befejező növendékeink és az ott élő atyák két
templomban teljesítenek szolgálatot. Budapesten pedig a Sziklatemplomban találhatók a
pálosok. Igyekszünk az élet minden területén jelen lenni; van kis gazdaságunk, jószágaink, de
tartunk lelkigyakorlatot, kiszolgáltatjuk a szentségeket, lelki támaszt nyújtunk a
rászorulóknak, forgolódunk motorosok, hajléktalanok, sérültek között, gyerekeket
táboroztatunk és kirándulni viszünk, emellett megőrizzük eredeti hivatásunkat, a magány és
imádság szeretetét, ahol egyedül lehetünk az egyedüli Istennel, engesztelve édes Hazánkért,
hiszen Szabályzatunkban ezt olvassuk: „Az imádságban ismerjük meg az Úr elgondolását
önmagunkkal és a világgal kapcsolatban, Krisztus üdvözítő titkaiba mélyebben behatolunk,
egyesülünk az Atyával a Szentlélek által, aki állandóan megújítja a föld színét. Így járulunk
hozzá a földön Isten országának építéséhez és fölvirágoztatásához.”(26. cikkely)
No comments:
Post a Comment