Thursday, October 28, 2010

Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832)

 Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
   TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK • Varga Gábor: Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832) (27. oldal)
Ns. Kassai Balogh György


a kisújszállási anyakönyv is megőrzött: „Az 1800-as évek első évtizedeiben oly intenzíve gyakorolják az egyházi fegyelmet, hogy a templom elhanyagolókat a gyülekezet előtt nyilvánosan büntették."
2. A laki református egyház mint az egyházi fegyelem gyakorlója 
Lak község az egykori Borsod vármegye keleti szélén, Abaúj vármegye szomszédságában feküdt. A vele határos két abaúji helység - Felsővadász és Tomor - a Rákóczi fejedelmi család ősi fészke. Lak első okleveles említése 1222-ből való. E században -mint Győrffy György írja - a borsodi vár körüli nemesi falvak sorába tartozott.1
A reformáció viszonylag korán, már 1580-ban elérte a lakiakat." A legrégibb visitációs jegyzőkönyv 1639. II. 15-én rögzítette a prédikátor jövedelmeit: 10 köböl bor, több szántóföld, kereszteléskor pedig egy tyúk.12 A legrégibb laki egyházi iratok regesztruma szerint 1669-ben a papi javadalmazás réttel is bővült Szász Ilona asszony végrendelete jóvoltából.11 
A laki református egyház lelkészi hivatalában ma is megtalálható a legrégibb, ún. keskeny protokollum, amelyet 1753-ban Nádaskai András prédikátor kezdett el vezetni. Ebben az Úr-asztalához tartozó eszközök, a lelkész fizetése, s az anyakönyvi rész után a 159-163. oldalon található „Az eclésia fenyíték gyakorlása 1758-1787" című fejezet, amely vizsgálódásunk alapját képezte.14 A jelzett években az egyházi fegyelem elsőszámú őrei az alábbi lelkészek voltak: 1758-tól Füleki Sámuel, 1763-tól Horváth Dániel, 1772-től Váradi Lázár, 1779-től Lebo János, 1782-től Zilahy Csizmadia Sámuel. Fegyelmezési ügyekben is hű segítőik a consistőrium tagjai voltak. Személyükről a tárgyalt időszakban nem egy alkalommal pontos tudomásunk van. így 1759-ben a következők voltak a tisztségviselők: Halász Takách Sámuel főkurátor," aki Borsod vármegye comissáriusa volt, később igen komoly alapítványt tett a pataki és a debreceni kollégiumokban; Bassó Péter és Miklós, Nagy Rátz János, Baranyai István, Zilahy Csizmadia József, Balogh György, Fodor György, Szászi István és Konyha István. 1778-ban Bassó István és Miklós, Halász Takách Mihály, Szászi István, Konyha István. 1782-ben Ns. Fazekas Márton kurátor, Ns. Kassai Balogh György, Ns. Bassó István, Ns. Barakonyi István, Ns. Halász Takách Mihály. Ns. Aszalay András, Ns. Vitárius Ferenc.16 
3. A laki református egyház fegyelmezése 1758-1787 
A vizsgált időszak végén a laki népesség 650 fő volt, akik 126 házban laktak. Ebből 256 volt a felnőttek száma. Ezek megoszlása: 152 nemes, 104 adózó.17 A református egyházhoz tartozott a népesség közel 90%-a a 18. és a 19. században. így az elemzés alá vett időszak felnőtt, református lakói 230 körül lehettek. (Az 1796-ban felépült új templom ülőhelyeinek száma 320 lett.) 
1758 és 1787 között „58 vétkező" személyt jegyzett fel a protokollum, tehát nem jelentéktelen része ítéltetett az egyháznak eklézsiakövetésre. 
A leggyakoribb vétségek, amiért „penitentia-tartásra" és eklézsiakövetésre ítélték a híveket a káromkodás és a lopás volt. A büntetéseknek több mint felét tette ki. (31 és 23%). Ezt követte a paráználkodás és a házastársi veszekedés 13 és 12%-kal. Az összes vétségeknek mindössze negyedét tette ki a hamis esküvés, a templomi hangoskodás, a részegség, a pletykázás és a consistőrium megvetése. 
Szinte valamennyi vétség szerepel tehát, amelyet az első református zsinatok felsoroltak. (Kivétel a dohányzás, valamint az uzsorakereskedelem.) Meglepő ugyanakkor, 



Zilahy István ma is őrzi azt a védetté nyilvánított latin nyelvű oklevelet, melyben Borsod vármegye 1745. május 4-i közgyűlése közzétette, hogy Zilahy Józsefet és Sámuelt a megye nemeseinek sorába iktatta, miután meggyőződött a Közép-Szolnok vármegye által kiadott levél hitelességéről. 
A levél fordításban a következő: 
„Mi, dobai Dobay Sándor, Közép-Szolnok vármegye alispánja a megyei törvényszék többi ülnökeivel emlékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy amikor 1745. január 27-én Zilah városában törvényszéket tartottunk, akkor nemes József és Sámuel - akik most Borsod vármegyében Lak községben laknak, néhai nemes és tiszteletes Jánosnak fiai, ki előbb az említett Lakon, majd az Abaúj vármegyében kebelezett Tomoron a helvét hitvallású egyház prédikátora volt, míg élt, s fia volt az egykor Csizmadia másképp Zilahy Istvánnak-személyesen megjelentvén előttünk, benyújtották kérvényüket, melyben azért folyamodnak, hogy ismerjük el, hogy ők a vármegyénkből Zilahról származnak, s hogy apjuk, nemkülönben nagyapjuk állandóan és mindenkor nemesi kiváltságban és szabadságban élő, kétségtelen nemes volt és saját nemesi részbirtokait bírta. 
Igazolták előttünk, hogy a kérvényezők apja, az említett Zilahy másképp Csizmadia János, ki Zilahról származott, és ma is élő egy apától és egy anyától való tesvére: nemes Ferenc, mindketten kétségtelenül nemes néhai Zilahy másként Csizmadia István fiai voltak, s hogy az említett Ferenc mint ősei ugyanazzal a nemesi kiváltsággal élt, s nem ő maga szerezte nemességét, hanem ősei érdemelték azt ki még az egykori Zsigmond magyar királytól, s úgy származott az rájuk. 
A kétségtelen nemességnek az a bizonysága is tudva van előttünk, hogy ugyanez a Csizmadia másképp Zilahy Ferenc és az itteni Csizmadia család, bár az említett város nagyobb része alá van vetve a földesúri censusnak, mégis az említett Csizmadia Ferenc és elődei efféle terhektől mentesen bírták és bírják jelenleg is itteni nemesi telkeiket és azok külső és belső tartozékait, s e birtokok nincsennek füldesúri joghatóság alatt. 
Mindezt előttünk hiteles írásokkal, mind hitelt érdemlő élő tanukkal és az öregeknek igazolásával megbizonyítván... igazoljuk levelünkkel, hogy az előbbiek mind úgy vannak." 
Lakra tehát lelkészként került Zilahy Csizmadia János, s itt 1730-tól 1737-ig szolgált. Testvére, Ferenc pedig Zilahon maradt. Édesapjukról tudjuk, hogy őt a II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Közép-Szolnok vármegye lovas zsoldos katona állítására szólította fel.2" A fent idézett 1745-ben kelt levél szerint a család Zsigmond magyar királytól kapta a nemességet. Ez azonban elírás. Petri Mór 1906-ban közzétett kutatásaiból ismert, hogy 1596-ban Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem a címerük adományozója. 
Zilahy Csizmadia Sámuel - a gazdasági feljegyzések készítője - őseit így vázolhatjuk fel: 

Zilahy Csizmadia István szül. 1660 körül 

Zilahy Cs. János ref. lelkész Ferenc 
szül. Í690 körül. Zilahon 1730-tól laki, 1745-ben még Zilahon élt 
majd tomori pap 

Zilahy Cs. Sámuel József, a laki consistőrium tagja 
szül. Zilahon 1725 körül laki lelkész 1781-88 1759-ben i 
Zilah v Cs. István szül. Lakon, 1754. VI. 4-én 1 
Zilahy Cs. Sámuel, nótárius sz. Lakon, 1758. VI. 1-én Felesége Ns. Kassai Balogh Zsófia 



Lakra került ősei gyakran tagjai az egyháztanácsnak, a nemesi testületben is többször tisztségviselők. Édesapja 1805-től három évtizeden át consistóriumi tag, többször kurátor. 
Zilahy Cs. Sámuel iskoláinak elvégzése után 1810-től Sámsonban (a mai Hajdú-Bihar megyében) volt nótárius, 1825-ig. Felesége révén a legvagyonosabb laki családok közé tartozott. (így például 1837-ben 5 véka gabona egyházadót fizetett.21 1825-től választották laki nótáriussá. Ekkor kezdte a hatalmas méretű Balogh-féle telken házának építését, s az építéssel kapcsolatos feljegyzéseit. 
2. Zilahy Cs. Sámuel 1825-1832 közötti feljegyzései 1825. év: 
Az aratás előtti szűkös időben többen pénzt kértek tőle. Volt aki csak egy napi napszámnak megfelelőt, 15 krajcárt, volt aki ennek 80-szorosát. (Konyha István és öccse.) Erről adóslevelet is készítettek. A kisebb kölcsönöket - mint pl. a rokon Balogh Ádámnak adott 3 Forintot csak ide jegyezte fel. 
Májusban sorban fogadta meg a házépítéshez szükséges mesterembereket. 24-én Pap Sámuelt 9 öl hosszú és 2,5 öl széles ól, szín, kamra falának földből való „megverésére" 24 Ft-ért és 6 itce pálinkáért. Ezért Pap köteles napszámosokat fogadni, fizetni és elbontani apósának, az „öreg Baloghnak a tsürjét". A melléképületek mintegy 80 • méteresek lettek. 
Május 29-én fogadta fel a Saller nevezetű kőművest a lakóháza falának, kéményének megra-kására 70 Forintban, amihez az akkori szokás szerint még 8 itce pálinka is járt mintegy kiegészítésként. Nem volt kis összeg ez a 70 forint, mintegy 280 napszámbérnek felelt meg. Sullcr mindezért vállalta: Egy 9x3 öles, vagyis kb. 108 • méteres lakás megépítését. A lakás állott 2 szobából, egy „kőkéményes pitarból, és egy kamrából. Az egyik szoba és a pitar alá kőből kirakott pincét tartozott építeni. Ez a pince a mai napig áll, benne Zilahy leszármazott lakik, de a vályogfalakat századunkban lebontották és átépítették. Sullernek a 70 Forinton felül még külön is fizetett 24 napszámot, és az anyagok szállítási díjait is. Napszámosként leggyakrabban a „Beleznai fiúk, Fazekas Erzsa és Nagy Jankóné" dolgoztak. 
Május 30-án a ház tetőszerkezetének elkészítésére Sándor Pál ácsot fogadta meg 40 forintért és 3.3 liternyi pálinkáért. 
Jellemző a korabeli ár- és bérviszonyokra, hogy egy kőműves vagy ács mellett segítő napszámos napidíja alig volt több, mint 4 deciliter pálinka ára. 
Zilahy Sámuel részletezte, hogy milyen tételekben adta meg a felsorolt mestereknek a járandóságát. Mindegyiknek adott az akkori szokások szerint „elő-pénzt" is, az utolsó részletet pedig a kész munka átadásakor fizette ki. 
Az építkezés a reformkorban sem volt olcsó mulatság. Ennek illusztrálására csak a fontosabb, s más helyről „formányozott" építőanyagok árait, szállítási díjait-a hozzá tartozó áldomás fizetésekkel együtt - mutatjuk be: 
- Szikszóról 24 szál fa, áldomással 127 Ft, 
- Abodról 2 öl fa ajtónak, lépcsőnek 57 Ft, 
- Irotáról 11 öl kőért és 6000 db vályogért 189 Ft, 
- Vasért, szegért 35 Ft. 1825. július 1-én már a ház és a melléképületek olyan állapotba kerültek, hogy a tetőszerkezet 
szalmával való bekötésére „Szalmási öccsét" megfogadhatta, 18 Forintért és 2 liter pálinkáért. 
A házépítés teljes összege meghaladta az 560 Ft-ot, ami igen tekintélyes summának számított. (Hozzávetőleg 560 bárány árának felelt meg.) 
Ebben az évben még az építkezést megelőzően 32 pontban foglalta össze az évi teendőit, ebből 7 pontban az előbb tárgyalt építkezési feladatait rögzítette. Egyéb célkitűzéseiből csak még néhányat említünk meg: 
- 10 pert, jogi ügyeletet lefolytatni; 
- Szolgát, szolgálót fogadni: 
   

No comments:

Post a Comment