Monday, November 1, 2010

Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért

 Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
   TANULMÁNYOK • Dr. Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért (7. oldal)   












V. István látva, hogy „a várak épségben tartása által az ország biztonsága és az alattvalók sokoldalú jóléte lesz előmozdítva", a győri királyi várba telepíti a győri vendégnépeket (hospes), kiveszi őket az ispán ítélete alól, felruházza a fehérvári királyi polgárok által élvezett jogokkal s ezzel megadja részükre azt a legmagasabbrendű városjogi keretet, melyet az Árpád-korban királyi város csak élvezhetett.1) A győri polgárok az adómentességi kedvezmények mellett szabad vásártartási jogot kapnak s elnyerik az árumegállítás jogát (jus stapulae) minden Magyarországból Ausztriába és innét Délmagyarországba törekvő kereskedő ellenében, aki áruját köteles a városban lerakni és itt vásárt tartani. 
Az oklevél a királyi város polgárain kívül megemlékezik a győri püspöknek és káptalannak „ugyanazon községbeli" népeiről is, akik az említett vendégekkel közösen2) laknak, s ezeket is hasonló kiváltságban részesíti a királyi népekkel, csupán azt a kikötést teszi, hogy a püspöki és káptalani népek bírája az ő alattvaló népe utáni földbért, vagy cenzust pünkösd nyolcadán a püspöknek, vagy a káptalannak szolgáltassa be. 
Amint az oklevélből is kitűnik, a középkori Győr nem volt közigazgatásilag egységes város, mert népei közül egyik a királyt, másik a káptalant, ismét másik a püspököt ismerte közvetlen urának. Ez az elkülönülés a mai Győr helyén területileg is megjelentkezett, mert a vár (castrum), vagyis a mai Káptalandomb és a XVI. században is Királyföldnek nevezett Kálváriautcai rész egész a mai Kálvária környékén húzódó Szent Adalbert földjéig a királyt vallotta földesurának, míg a vár közvetlen aljában, a mai Belváros területén laktak a káptalan népei. A püspök joghatósága ekkor még csak a fellegvárra, vagyis a mai püspökvár területére szorítkozott, s mikor Róbert Károly 

1 ) Lásd erről részletesen Csizmadia Andor: Győr városjoga az Árpádok alatt. Győr, 1940. 13. I. Klny. a Győri Szemléből. 
2 ) Endlicher és Fejér szerint: in eadem villa comimunita, Bél szerint communiter. Lásd az okleveleket Fejér: Codex diplomaticus. V. 1. 147. p., Endlicher: Monumenta Arpadiana p. 526—529. Bél Mátyás kéziratát az esztergomi érseki könyvtárban, említi Villányi Szaniszló: Győrmegye és város anyagi mívelődéstörténete. 99. 1. 



1318-ban e fellegvártól is meg akarja fosztani a püspököt, maga János pápa jár közbe érdekében s a királyhoz írt levelében bizonyítja, hogy a fellegvár már Szent István óta a győri püspökség birtokához tartozott.3
Van a mai város területén a középkorban más közigazgatási egység is: Szentbenedekfalva, vagy Pánzsa-utca, mely a régi temetőtől húzódott a Pánzsa érig4), mely a káptalan földje volt s csak a török időkben néptelenedik el; a Kálvária helyén álló Szent Adalbert földje, a győri hegyi préposté, s végül Kertesszer, mely a győri püspök földesurasága alatt állott. Az 1518. évi adóösszeírás az említett részeken kívül a mai Győr területén megemlékezik még Hédervári István és Ferenc faktorairól, a szentjános-rendi keresztes lovagok (johanniták) földjéről, végül Megherről, a győri kápolna (Szt. Háromság) mesterének földjéről.5
Az árpádkori Győr súlypontja természetesen a legnagyobb kiváltsággal rendelkező királyi városra esett, melynek lakói, kiváltságaiknak megtartásával és erősbítésével remélhették, hogy részt kaphatnak az akkor már alakuló királyi szabad városok országrendi rangsorában. 
Azonban nem így történt. 1295 április 6-án III. Endre király János győri bíró, Ivánka, Pál és János, Csuk fiai — győri polgárok kérésére megerősíti ugyan V. István 1271-ben kiadott privilégiumát, de a káptalannak is sikerül az Árpádok idejében az V. István által igen lazára tágított földesúri joghatósági köteléken szorítani s a földesúri jogok szabatosabb meghatározásával a népeik feletti hatáskört megerősíteni. Alig két esztendővel V. István privilégiumlevelének kiadása után 1273. augusztus 19-én Budán kelt szabadalomlevelében IV. László megparancsolja a győri várispánnak, hogy az a győri káptalan népeit semmiféle esetben, még lopás esetében se ítélje el, hanem azok a „földesuruk előtt tartoznak megjelenni". E kiváltság tehát az ispán bíróságával szemben — amely alól már V. István is kivette őket — a káptalan bírói joghatóságát hangsúlyozza, holott az V. István féle kiváltságlevél a káptalani és püspöki népek saját bírájának adja meg a bíráskodási joghatóságot. Lehet ugyan, hogy a káptalan bírói széke csupán másodfok s ez esetben nincs ellentmondás V. István kiváltság levelével, de a káptalani földesuraság erélyes kihangsúlyozása a földesúri jogok erősebb érvényesülését is jelenti. 
Míg III. Endre után a győri királyi polgárok kiváltságlevelének megerősítéséről csak egyszer hallunk, IV. László 1285-ben 

3 ) Villányi i. m. 102. 1. 
4 ) V. ö. Bedy Vince: A győri Székeskáptalan története. Győr, 1938. 122. sk. 1. Lovas Elemér szerint a mai Wennesz Jenő-út kezdete táján feküdt. Győr város kialakulásának vázlata. Győr, 1940. 11. 1. 
5 ) Lásd Villányi Szaniszló: Győr vár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági vizsonyai a XVI. és XVII. században. 


Karacsin mesternek, a győri egyház prépostjának kérésére megerősíti saját 1273-ban kiadott kiváltságlevelét s ugyanezt teszi 1323-ban Róbert Károly, ki elé a kérést János szentadalberthegyi prépost és Mihály győri őrkanonok terjesztik. 
Egyetlen királyi bíráskodási privilegiumlevelet találunk csupán az Árpád-kort követő időkben s ez Nagy Lajos 1361. július 3-án kelt szabadságlevele, melyben Domonkos, Miklós fia, Győr város bírájának kérésére megparancsolja, hogy győri polgárt, más győri polgár adóssága, vagy vétke miatt elfogni vagy elítélni sehol sem szabad, hanem a polgárok minden ügyében — kivéve a lopást — a győri bíró előtt kell igazságot kérni. Ha pedig a város bírája és esküdtjei hanyagok lennének az ítélkezésben, akkor a középkor szokása szerint a bírót kell a király, vagy a tárnokmester elé idézni. Nem történik említés a káptalani, vagy püspöki város polgárairól, mert hiszen azok bírói fellebbviteli hatósága kétségkívül a földesúr. 
Gazdasági jogi téren is nehézségek jelentkeznek. Róbert Károly 1324-ben, elrendeli, hogy a magyar kereskedők tartoznak Sopronban áruikat lerakni, mert határzárat léptetett életbe Ausztria felé, hogy megbosszulja az osztrák hercegek határzárát, kik nem engedték meg, hogy Regensburgból, Páduából jövő kereskedők Bécsből Magyarországra átkeljenek.6) E rendelkezés képezte alapját a későbbi soproni árumegállító jognak, melyet Zsigmond király ad. A soproni jog erős rivalitást jelentett a győrinek, mert a győri piac forgalmát s a győri polgárok kereskedési lehetőségét erősen csökkentette. Nem kevesebb veszélyt jelentett III. Endre 1297-ben Pozsony városnak adott az a kiváltsága, hogy a Dunán Bécs felől hozott árukat a kereskedők kötelesek Pozsonyban kirakni, mely jogot Zsigmond 1402-ben az általános árumegállítási joggá szélesíti.7) Zsigmond 1385-ben a Duna menti harmincad hivatalt is Győrbe helyezi8) s e körülmények — mivel a kereskedők a harmincadhivatalt szerették elkerülni — súlyos csapást mérnek a győri gazdasági élet fejlődésére. 
Közjogokban is egyre kevesbednek a győri polgárok, bár e jogcsökkenést írott források hiányában kellően figyelemmel kísérni nem tudjuk, tény az, hogy 1404-ben találunk utoljára írásos emléket győri királyi polgárról, mikor Zsigmond Beu-marku Péternek a pannonhalmi monostornak szóló gazdag birtokadományát megerősítő oklevelében őt királyi polgárnak (civis noster) mondja. A városok országrendiségének hajnalán, épen a következő évben hozott kisebb végzemények Győrnek nem adnak országrendiséget, nem is szerepel egyetlen alkalom- 

6 ) Vitéz Házi Jenő: Sopron sz. kir. város története. Sopron, 1921. I. k. 86. sz. oki. 
7 ) Király János: Pozsony város joga a középkorban. 208. 1. v. ö. még Csizmadia Andor: A magyar városi iog. Kolozsvár, 1941. 30. 1. 
8 ) Fejér: Cod. Dipl. T. X. 3. 19.  
mai sem a tárnoki városok között, holott az említett Nagy Lajos-féle kiváltságlevél a királyi polgárok második bírói fórumául a tárnokmestert állította. 
A királyi joghatóság valószínűleg már a XV. század elején megszűnik, mert mikor Zsigmond 1403-ban bűnbocsánatot hirdet, megígéri, hogy a legfoglalt jószágokat és várakat, többek közt a Stibor vajda és Garai által elfoglalt győri castrumot is visszaadja az egyháznak,9) ami az egyház joghatóságát a fellegvárról az eddig királyi hatalom alatt álló várra is kiterjeszti. 
E fejlődés még inkább kitűnik az 1447. június 1-én kötött ú. n. radkersburgi szerződésből, melyben Frigyes császár megígérte, hogy Győr várát és városát a győri püspöknek 3000 forint váltság mellett a következő június 24-én átadja.10) Ezt követőleg ugyanitt Ágoston győri püspök kötelezte magát, hogy ha Frigyes császár Győr várát és városát kezébe adja, ő a császár által Nagyszombati Lászlónak, Koller Péternek és Kassai Józsefnek Győr vára átvétele alkalmával az átengedésért adott adós-levelét magához váltja és Frigyesnek visszaszolgáltatja.11) Még ugyanezen a napon egy másik oklevélben Ágoston győri püspök és a győri káptalan kinyilvánítják, hogy Győr várát és városát Frigyestől visszanyerték s azt László király részére fenntartják.12
A püspök és a káptalan ezután kizárólagos földesurak maradnak s 1449-ben egy oklevél a város egyik részét püspöki városnak mondja, melynek külön bírája és esküdtjei vannak.13) Ha a püspök területe csak a fellegvár lett volna, semmiesetre sem lehetnek e kis terület népének külön bírája és főleg esküdtjei. Nagyon valószínű Villányi felfogása, hogy a győri püspökök, kik ebben az időben főispánok, mint ilyenek gyakoroltak joghatóságot a városi királyi népek felett s ez a joghatóság később valóságos földesúri hoghatósággá vált. E folyamatot elősegítette, hogy háborús időkben egy vár területén belül partikuláris jogokat és kiváltságokat nehezen lehetett érvényesíteni; a király távol, a püspök közel lévén — a joghatóság kiterjesztése a királyi népekre szinte észrevétlenül történik. A radkersburgi szerződés pedig a püspök és a káptalan áldozatkészsége folytán jogilag is úrrá teszi az egyházi hatóságokat a város felett.14

1 5 ) Teleki: Hunyadiak kora II. k. 561—2. 1. 
1 6 ) Teleki: Hunyadiak kora XII. k. 469. li. 

Corpus Juris Hungarici. Zsigmond 1403. évi kegyelemlevele. 9. sz. 
1 0 ) Horváth Mihály: Magyarország történelme. II. k. I. köt. Pest, 1860. 373. 1. 
") Az oklevelet közli Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. X. k. 205—6. 1. 
1 2 ) U. ott 206—7 1. 
1 3 ) Villányi: Győr vár és város. 10. 1. 
1 4 ) V. ö. Jenéi Ferenc: Győr a magyar humanizmus kirában. Győr, 


E joghatóság végleges megszilárdulását bizonyítja az 1518. évi — már említett — adókirovás, melyben az egykori Királyföld is a győri püspöké, de még inkább bizonyítják az 1533 óta vezetett káptalani számadáskönyvek, melyek a jógazda gondosságával jegyzik fel a káptalan birtokainak jövedelmét s ezek között tekintélyes helyet foglal el Győr káptalani mezőváros, soha sincs azonban említés téve az egykori királyi polgárokról és vendégekről. 
A királyi kiváltságlevelek ez időből mind az egyház földesúri joga mellett tanúskodnak. 
V. László király 1455 október 18-án Pozsonyban erősíti meg Regensburgi Fogol György győri prépost, Máté pápóci prépost, Ottingi János soproni főesperes, Pápai Antal rábaközi főesperes, Bejczy Mihály, Rajthay Mátyás mester a győri egyház kanonokjai kérésére IV. László 1273-ik évi privilégiumát, hálából azért a védelemért, amit a győri egyház neki és anyjának, Erzsébet királynénak a meneküléskor nyújtott. Ugyanezt teszi 1465 január 26-án Demelki László győri Kutasi Tamás vasvári prépost és Vasvári János mester győri kanonok kérésére I. Mátyás, 1496-ban György prépost, Gergely olvasó-kanonok kérésére II. Ulászló s végül 1604 április 8-án Prágában I. Rudolf. 
Mátyás egyik oklevelében úgy tetszik, mintha Győr nem állana szoros földesuraság alatt, mert a várost nem a szokásos földesúri mezőváros (oppidum) megjelöléssel illeti, hanem arról, mint Civitasról emlékezik meg, mely elnevezés elsősorban a királyi városok megjelölésére szolgált és mindenesetre olyan várost jelentett, amely tekintélyében és jogaiban majdnem érintette a királyi városi jogokat. Ez oklevélben Mátyás megemlékezik Kuthasi Tamás törvénytudor és vasvári prépost, Kuthasi Gergely, György, Miklós és Ambrus, nemkülönben a prépost több rokonának panaszáról, mely szerint ők egykor Walpek János győri lakosnak a pannonhalmi konvent bizonyságlevele szerint pénzt kölcsönöztek, ezt életében nem fizette meg, most örökösei, kik győri polgárok, sem akarják. Ennek ellenére vonakodik a káptalan és a város részükre igazságot szolgáltatni, mert azt állítják, hogy a király nevezetteket az adósságfizetés alól felmentette. Megparancsolja hát a győri káptalannak, nemkülönben Győr város (Civitas) bíráinak és esküdtjeinek, hogy ne tekintsék érvényesnek ez engedélyt és szolgáltassanak igazságot.15
Mátyás királynak még egy számunkra érdekes okleveléről tudunk. Ezt a király 1489-ben adta ki s benne Győr városnak (Civitas) azokat a polgárait, kiknek házait a dühöngött nagy tűz elhamvasztotta, hat esztendőre mindennemű királyi adó alól felmentette.16


No comments:

Post a Comment