Balaton vidéki szentségházak
Irta : Dr. Dornyay Béla.
Ismeretes, hogy a szép Balatonvidék sok történeti- és műemlékkel dicsekedhetik. Tudjuk, hogy csak a keresztény magyar múltból, — a szörnyű török-tatár-német pusztítások, meg a kuruc-labanc dúlások stb. dacára is. — csupán az egyházi célokat szolgáló épületek közül 433 megyés (parochiális) és plébánia templomot és 80
szerzetes egyházat ismerünk a Balaton vidékről.
Ezeknek jórésze az u. n. ro/míra-ízlésű épületeket időrendben követő csucsives vagy gót-izlés korából származik és közülük több templomunk még ma is viszonylagos épségben és eredetiségben áll fenn. Ilyenek pl. éppen a keszthelyi, azután a kőröshegyi, ferences eredetű plébánia-templomok, a nagyvázsonyi Kinizsi-templom, a zalaszántói és alsózsidi, a balatonszemesi és a ba-latonberényi templomok stb.
A csucsiveskori templomainknak egyik jellemző berendezési tárgya a szentségház (pastophorium seu sacrarium; Sacraments oder Herrgottshäuschen), amelybe a 14. század óta zárták el a konzekrált szent ostyát és pedig az oltár háti oldalán, vagy mégin-kább a szentély evangéliumi oldalán, a főoltár közelében. Mellmagasságban a falba vájt és többé-kevésbbé díszes építészeti keretbe foglalt és ajtóval is zárható fülkék, vagy pedig a falból kissé kiugró szekrények voltak ezek.
Nagyobb templomokban különálló, vékony, karcsú, torony alakú és remekbe faragott alkotmányokat emeltek e célra. Ezek a toronyalaku pasztofóriumok, a gyakorlat}
cél mellett, — különösen a festett-faragott szárnyas oltárok mellett, — kiváló díszeit is alkották a gót-templomok belsejének. Magyarországon a legszebb ilyenfajta szentségházak a kassai és rozsnyói (jelenleg püspöki székesegyházak), azután a bártfai és kisszebeni (1484-től) stb. templomokban ma is épségben láthatók. A kassai és bártfai szentségházak egyaránt Kassai István mester művei a 15. szd. hatvanas éveiből.
A Balatonvidéken ilyen csucsiveskori szép emlékünk a türjei premontrei prépostság nagyszerű templomában ma is épségben látható pasztofórium. Eredetileg bizonyára a főoltár evangéliumi oldalán helyezhették el a falban és talán csak amikor már felhagytak a rendszeres használatával, akkor — de előttünk ismeretlen időben, talán a 18. századi átalakításkor? — hozhatták át ide a déli mellékhajó falába ezt a kőből díszesen faragott szentségházat.
Származásának pontos idejét a felül 1-1 kőszalagra vésett évszám: lft—8A—1478, mutatja. De késő gót eredetét tanúsítják a fülkenyilás jobb-bal oldalán álló görcsös oszlopok is, amelyekből levélcsomós és tetején keresztvirággal koronázott, csucsives oromzat emelkedik. A fülkenyilás fölötti teret 1—1 bordás és kőcsipkés (vagy mérő-műves) csucsiv és ezek fölött egy körben álló négyes karély faragványa díszíti. A ros-télyzatok kereszteződésénél rózsácskákkal díszített vasajtaja is még eredetinek látszik. Néhány szóval először irta le Békefi Rémig: A Balaton környék egyházai és várai a középkorban, (p. 225) és le is ábrázolta: 91. ábra a 227. oldalon. Az 1934-ben megjelent nagy balatoni kalauzomban én is részeletesen leírtam (p. 367.) és le is rajzoltam.
