| Rákóczi Zsigmond, a dinasztiaalapitó fejedelem |  |  |  |
 "Ő adott az Rákóczi nemzetnek nagyságos nevet és böcsületet" - mondta róla udvari prédikátora a temetésén elhangzott búcsúbeszédében. Ki is volt ez az ember, aki a köznemesek közül az országbárók sorába emelkedett, s ha rövid időre is, Erdély választott fejedelme lett. Rákóczi Zsigmond 1544-ben született az abaúji Felsővadászon, Rákóczi János zempléni alispán és Némethy Sára gyermekeként. Korai gyermekkoráról nagyon keveset tudunk, valószínűleg a nemesi ifjak életét élhette, bár a család anyagi helyzete nem engedte meg külországi tanítását. Az 1500-as évek elején édesapja a Perényiek sárospataki udvarába adta, hogy a korabeli műveltség alapjait elsajátítsa. Itt az elméleti felkészülés mellett felkészítést kaptak a vitézi életre is, hiszen, mint udvari apródok részt vehettek kisebb nagyobb csetepatékban hol a török, hol a királypártiak ellen, ahogy a politikai helyzet hozta.Perényi Gábor hirtelen halálával a híres iskola feloszlott, az 1568-ban megkötött drinápolyi béke pedig véget vetett a nagy háborúknak, s hivatalosan is három részre osztotta fel Magyarországot. Ebben azonban az erdélyi fejedelmek nem nyugodtak bele, s így mindig akadt mód egy kis háborúskodásra. Rákóczi előbb Egerben szolgált, majd csatlakozott Bekes Gáspár csapataihoz, aki Báthori István ellenében szerette volna elfoglalni a fejedelmi trónt. Részt vett a szerencsétlen kimenetelű kerelőszentpáli ütközetben is, s egyike volt azon keveseknek, akiknek sikerült visszatérni a királyi Magyarország területére.  1577-ben az ekkor már híres katonát Rudolf császár kinevezte a szendrői vár főkapitányának, s ezen a poszton sikeresen védelmezte a lakosságot a budai és a füleki törökök támadásaitól. Kiemelkedő haditette, hogy még azon évben katonáival rajtaütött a szikszói vásár kirablásából hazatérő füleki törökökön, s szétverte őket. Olyan sikeresek voltak rajtaütései, hogy a budai pasa személyesen tiltakozott ellenük Ernő főherceg helytartónál. Sajnos, a legtöbb problémája a királyi kincstárral akadt, amely gyakran több hónapi zsoldjával is adósa maradt. Ezeket a tartozásokat kiegyenlítendő, az elmaradt 50 448 forintban kapta meg zálogbirtokul Sajólenkét, Szentkirályt és a tokaji uradalomból Szerencset, s ezzel megteremtette a későbbi birtokkomplexum alapját. Aktívan bekapcsolódott a lengyelországi borkereskedelembe is, ami igen szép jövedelmet hozott.Pályája immár felemelkedőben volt, mint tekintélyes nemes megtaláljuk a királyi rovók (adóbehajtó) között Gömörben és Borsodban. 1587-ben nagy fordulat következett be életében, ugyanis Mágócsi Gáspár felkérte unokaöccsei gyámjául. Ekkor került kapcsolatba vidékünkkel, mivel az árvák birtokolták a kb. 300 000 holdas munkácsi váruradalmat. A gyámságból hamarosan házasság lett, mivel Rákóczi feleségül vette az árvák édesanyját Alaghy Bekény Juditot. A munkácsi uradalom zálogjoga 1588. október 20-án szállt át Rákóczi Zsigmondra, amely egyévi jövedelmét 97 936 forintra becsülték. A birtokot hatalmas erdőségek borították, de a síkságon földműveléssel is foglalkoztak. Bár a vártartomány 260 adózó portával rendelkezett, az új birtokos kenéz családokat telepített az eddig még érintetlen területekre, hogy ezeket is művelés alá fogják. A jövedelmek java részét a vár felszerelésének korszerűsítésére fordította. Ugyanebben az évben a pozsonyi országgyűlés kinevezte Forgács Simon és Révay Péter mellé a magyarországi bevételeket felülvizsgáló bizottságba, majd annak befejezte után, 1580-ban a fontos végvár, Eger kapitányává. Rákóczi rettenetes állapotban találta az erősséget, ahol már hónapok óta nem volt zsoldfizetés, s ezért a legénység nagy része megszökött, a megmaradtak lázongtak, önbíráskodtak. A parancsnokságot átvevő főkapitány először a fegyelmet szilárdította meg, majd hozzálátott a vár gazdaságának rendbehozatalához. Az egri püspöki birtokokból, valamint az egyházi tizedből, és földesúri szolgáltatásokból származó összegeket a várőrség felruházására, a vár falainak és bástyáinak kiépítésére használta fel. Megbízása egy kísérlet volt arra nézve, hogy mennyire alkalmas egy magyar egy ilyen felelős poszt ellátására, amely 950 katona irányításával az egri püspökség birtokainak és Heves, Borsod megyék kormányzásával járt. Katonái sokszor összecsaptak a szomszédos török várak helyőrségével. A kiváló szolgálat eredményeként született meg az a királyi diploma, melyet a Liber Regius IV. kötetének 534-ik oldalán találhatunk, amely Rákóczi báróvá való kinevezéséről szól: "Téged és örököseidet és minden maradékodat ... a nemesek sorából és gyülekezetéből kiveszünk, és Magyar Királyságunknak és alája tartozó részeinek bárói vagy mágnásai sorába és gyülekezetébe az előbb mondottat beveendőnek és hozzászámítandónak véltük ..." Egri főkapitányként részt vett a szikszói ütközetben, melyben a fehérvári bég által vezetett török sereg vereséget szenvedett. Hithű kálvinistaként nem feledkezett meg a lélek műveléséről sem, többek között birtokán, Vizsolyban nyomtattatta ki bibliafordítását Károlyi Gáspár. Könyveket is gyűjtött, támogatva a magyar nyelvű könyvkiadást. Első (?) házasságából egy lány született, Erzsébet, akit Homonnai Drugeth Bálint vett feleségül. Rákóczi Zsigmond Alaghy Bekény Judit halála után 1592-ben ismét megnősült, most Erdélyből, a Kemény-rokon fejedelmi tanácsos Gerendi János lányát, Annát vette feleségül. Ebből a házasságból három fiú: V.(I.) György, a fejedelem, V. Zsigmond és IV.Pál, az országbíró született. A tizenötéves törökellenes háború során rengeteg csatában vett részt. Ezért, illetve a királynak nyújtott anyagi segítségért I.Rudolf császár 1597 május 27-én kibővítette a Rákócziak címerét, amely ekkor kapta meg ismert formáját. Gerendi Anna halála után harcostársa, Chapy Kristóf özvegyét, Telegdy Borát vette el, aki kiskorú lányát, Chapy Zsuzsát vitte a házasságba. A háboru lassan áttolódott Erdélybe is, közben pedig pestisjárvány dühöngött, s ezért Rákóczi visszahúzódott birtokaira. Feszült volt viszonya Basta tábornaggyal, a fővezérrel is, aki megakadályozta, hogy megszerezze Tokajt. Tokaj helyett azonban sikerült megvásárolnia a zboró-makovicai uradalmat Janusiustól, a litvániai Osztrog hercegétől, akire feleségéről, Serédy Zsuzsáról háramlott. Ekkor szűnt meg a Mágóchy-gyámság is, s át kellett adni Munkácsot, holott 32 falut ő építtetett, s teljesen felujíttatta a várát. A Kamara is szerette volna megszerezni birtokait, vejével, Homonnai Drugeth Bálintal együtt hatalmaskodás címén perbe fogták. Ez volt az egyik kiváltó ok, amely Bocskai táborába sodorta őket. Az 1604-es országgyűlésre Ecsedi Báthori István országbíróhoz hasonlóan nem ment el. A császári katonák hatalmaskodása, a protestánsok üldözése és a konfiskáló perek végül is kipattintották a Bocskai felkelés szikráját. Bár Bocskai többször írt neki, Rákóczi nehezen szánta rá magát a megjelenésre Kassán. Csáky Istvánnal együtt vállalkozott a közvetítésre a császári udvar felé, bár kevés szerencsével. Birtokán, Szerencsen rendezték 1605 áprilisában azt az országgyűlést, amely Bocskait Magyarország fejedelmévé választotta. Miután Erdélyt is sikerült elfoglalnia, a fejedelem Rákóczit küldte oda kormányzóul. Mint kitűnő szervező, képesnek látszott a feudális gazdaság és a társadalom zilált viszonyainak helyreállítására, ugyanakkor "Homo novus" (új ember) lévén Erdélyben, nem veszélyeztethette Bocskai pozicióit. A katonai és pénzügyi kérdésekben a fejedelem személyesen döntött, így Rákóczira csak a kormányzás feladata maradt. A bécsi béke elismerte Erdély szabad fejedelemválasztó jogát, mellyel a rendek éltek is Bocskai halála után, annak kijelölt utódja ellenére, az ország történelmében egyetlen alkalommal, minden külső befolyás nélkül, szabad akaratukból fejedelemmé választották Felsővadászi Rákóczi Zsigmondot. A fejedelmi trónra ketten is pályáztak: volt veje Homonnai Drugeth Bálint és Somlyai Báthori Gábor. Ez utóbbi volt a veszélyesebb, hiszen a Báthori névvel és vagyonnal, valamint a hajdúk támogatásával komoly erőt képviselt. Bár a megválasztott fejedelemnek sikerült ugyan elérnie, hogy a szultáni athamébe az ő neve kerüljön Homonnai helyett, ennek ellenére helyzete mind Bécsben, mind Sztambulban ingatag volt. Alig egyéves fejedelemsége alatt rengeteg intézkedést foganatosított, egy szász krónikás az alábbiakat írta róla: "Idős, jámbor úr volt, jó rendben tartotta az országot, és nem tűrte a katonák féktelenségét." 1607-ben kitört a hajdúfelkelés, amely Báthorit támogatta, s alkalomadtán trónra is segítette volna, ha Rákóczi, mint reálpolitikus, nem akarván az ország pusztulását, le nem mond. Igaz, egy feltételhez kötötte, amely szerint Báthori Gábor cserébe kifizeti számára Csáky István özvegyénél azt az összeget, amellyel kiválthatja a szádvári és sárosi zálogbirtokokat, valamint Sáros megye tizedbérletét. Ezek után megrakott társzekerek kíséretében 1608. március 7-én elhagyta Erdélyt. Innen új birtokára, Szádvárra utazott, amely korábban Bebek György sasfészke volt. Bár a katonai parancsnokok és a kamara továbbra is fordultak hozzá pénzkölcsönzési kérésekkel, az országos politikától távol tartotta magát, különösen azok után, hogy a vele szembenálló Illésházy István és Thurzó György lettek a királyi biztosok. Az 1608-as országgyűlésén már nem tudott részt venni; egyre inkább elhatalmasodott rajta a betegség; idejének javát Szerencsen töltötte. A halál végül is szülőhelyén, Felsővadászon érte 1608. december 5-én. Már Gyulafehérváron megfogalmazott végrendeletében három fiára hagyta vagyonát és hatalmas birtokait. Fiai, a Lorántffy-lányokkal kötött házasságuk révén tovább bővítették azokat a Dobó birtokokkal, melyeket örököltek. Sírja fölé, mely a szerencsi Árpád-hegy tövében álló templomban volt, fiai veres és fekete márványból pompás síremléket állíttattak. 1644-ben II. Ferdinánd katonái feldúlták a sírt, melyet végül 1848-ban a 10. zászlóalj honvédjei állítottak helyre, tisztelegve a Rákóczi-ház őse előtt. Zubánics László |
