Thursday, September 30, 2010

Kassay Márton,


Süle Tamás: Százötven év pécsi orvosi érmei 1845-1995. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1996.
   III. FORRÁSKÖZLÉS (page 58)   


3. 
NO. 3. NEGOTIA IN ARCE ET OPPIDO ZYGETt IN MENSE NOVEMBRI ANNO 1549 TRACTATA PER MAGNIFICUM DOMINUM ERASMUM TEUFEL ET ALIOS COMMISSARIOS. 
(MOL E-554 FOL. LAT. 1347 FOL. 108-133.) 
HARMADIK FÜZET NAGYSÁGOS TEUFEL ERAZMUS ÚR ÉS MAS BIZTOSOK ÁLTAL 
SZIGET VÁRBAN ÉS VAROSBAN 1549. ÉV NOVEMBER HÓNAPBAN ELVÉGZETT MEGBÍZATÁS. 
1549. november hónap. 
Sziget várban és városban jelenlévő katonák szemléje: A város nyugati kapuja. 
Nagh Ágoston hajdúkapitány alatt az alább felsorolt gyalogosok vannak: Nagh Ágoston kapitány, Nemes János, Racz Widacz, Naghwathy Ferenc, Kys Imre, Thoth Miklós, Racz Péter, Palynay Tamás, Zewch György, István diák, Nagh Farkas, Wulk Dr any, Puztha Gergely, Zaho Bálint, Swthy Ferenc, Thoth Mátyás, Nedewczky György, Pinthek János tizedes, Mwnkachy Lőrinc, Sarossy Pál, Zeep Antal, Thoth András, Prybek Péter, Racz Lukács. 
Myko László kapitány. Peterdy András tizedes, Paltalway Lajos, Zantho Gergely, Faczan Benedek, Pwskyth István, Zabó Balázs, Nagh Pál, Simon János, Thoth Péter, Orzagh János. 
A város keleti kapuja. 
Nagh Mátyás kapitány, Somony Benedek, Kassay Márton, Papay János, Caray Gergely, Erdély Ambrus, Warga Mátyás, Kechkes Máté, Kys Imre, Naghwathy Gáspár, Kowach Máté tizedes, Thoth Pál, Thoth Márton, Lakad-gyartho Máté, Bosnyák György, Zawacz István, Thoth György, Zegedy Máté, Somoghy Péter, Warga Mihály, Ebesy János tizedes, Anyaztha Benedek, Kowach Miklós, Barbeyl Ferenc, Kys Ágoston, Balogh Fábián, Chobokay Bereck, Sepessy Lénárd. 
Kys Jakab kapitány, Nagh Fábián tizedes, Thoth Tamás, Balogh Bertalan, Bornemyza István, Thoth Ferenc, Thoth István, Thoth Mihály, Atthes Tamás, Semlegheghy János, Thoth Balázs. 
A vár külső kapuja. 

Baranyai Helytörténetírás 1989. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1989. Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből • VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944 (page 271)

Baranyai Helytörténetírás 1989. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1989.
   Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből • VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944 (page 271)   



A Szociális Misszió Pécsi Szervezete szegény segélyezése 
A misszió széles körű karitatív, szociális és kulturális munkát végzett. Az 1929. november 18-i évi rendes közgyűlésén — amelyet a Káptalan u. 2. szám alatt lévő helyiségük dísztermében tartottak — számot adtak az elmúlt év munkájáról. Marti-novich Ernőné elnöknő megnyitóját követően 
Gyarmathy Miklósné olvasta föl titkári jelentését. Ebből kitűnt, hogy a szervezet 9 szakosztállyal működött. A Budai Külvárosi Asszonyszövetséget Kokas Ilona, a Katolikus Anyák Körét Kassay Árpádné, a Beteglátogató Szakosztályt Gyarmathy Miklósné, a Fog házmissziót Jantsits Lajosné, majd özv. Wagner Béláné, az ínségesek Perselygyűjtő Szakosztályát özv. Holly Frencné, a Szegénygondozó Szakosztályt Pilch Andorné és Borsy Jenőné, a Telepbizottságot Mattyasovszky-Zsolnay Margit, a Zita Kört Kvassay Arpádné, a Leánykiházasító Szakosztályt Zwingler Ferencné vezette. Ezen szakosztályok nevei is meghatározták tevékenységük körét. 
1928-ban ünnepelte a helyi szervezet fönnállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból elhatározták, hogy névadójuk, Prohászka Ottokár püspök emlékének áldozva egy róla elnevezett otthont létesítenek, ahova - fogalmazásuk szerint -„elhagyott úrinők" kerülnek beutalásra. Az 1929-es eredményeket számbavéve ismertették, hogy ez az otthon - szerény keretek között ugyan, de - létrejött. Elhatározták még, hogy küzdenek a fölösleges fényűzés ellen, és külföldi áruk helyett magyar árut vásárolnak. Ezért december 1-jén vásárt rendeztek, amelyen a magyar táj jellegzetes népművészeti termékeit vonultatták föl. 
Harmadik tervüket a következő szavakkal ismertették: 
24 Dunántúl, 1930. január 29. 5. p. 
25 BML Pécs thj. város Tanácsának iratai 36 041/1932. sz 

Rozs András: A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944-1948) repertóriuma. A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 2005.
   FÜGGELÉK (page 414)   


A pécsi és baranyai kisgazda pártszervezet, amellyel Nagy Ferenc és Kovács Béla, elsó'sorban Perr Viktoron keresztül szorosabb összeköttetést tartottak, tisztogatást eddig még nem hajtott végre és amint értesülök, bár a nagyválasztmány f. hó 15-én összeült, újabb vezetőséget nem választott. Úgy a városi, mint a vármegyei szervezetnek elnöke mindezideig Perr Viktor. Ügy vezető elnök a jobboldali weleitásáról (sic!) ismert Széchey Béla, alelnök pedig az ugyancsak kevéssé előnyösen ismert dr. Kassay József. Különösen feltűnő, hogy az a Czirják Antal, akit még 1945-ben hivatalosan kizártak a pártból, de akit egy év múlva ismét visszahívtak, sőt a törvényhatóságba is beküldtek, és aki az őt ért hírlapi támadások miatt visszavonult és előttem tett komoly ígéretet, hogy politikai tevékenységet a jövőben nem folytat, titokban mindezideig még mint a pártszervezet alelnöke működik. A pártba ugyan nem látogat el, de hozzá járnak ki gyakran a kisgazdapárt vezető személyiségei és így az a valószínű helyzet, hogy a háttérből még mindig érvényesíti irányító befolyását. 
A 15-én megtartott nagy választmányi összejövetelen egyébként, - megbízható forrásból származó értesülésem szerint nem jutott kifejezésre a kisgazda párt volt vezetőségével szemben semminemű határozott állásfoglalás: Nagy Ferencet nem ítélték el, kijelentették egyszerűen, hogy a Dinnyés-kormányt támogatják, úgyhogy informátorom véleménye szerint az a látszat, hogy úgy a szónokok Czövek, Samu László és Koszér Nándor nemzetgyűlési képviselők, de a párt választmányi tagjai egészükben Nagy Ferencet és társait nem árulóknak, hanem mártíroknak tekintik és csak tisztán formailag alkalmazkodnak az új viszonyokhoz. 
b./ Informátoromnak alkalma volt betekinteni az Alsódunántúli Kisgazdák Fogyasztó és Termelő Szövetkezetének főkönyvébe. A tartozik oldalon Nagy Ferenc és Kovács Béla, sőt Balogh páter nevén látott elkönyvelve nagyobb összegeket. 
Valószínűnek látszik, hogy nevezett szövetkezet fentiek alapján nevezetteket anyagi támogatásban részesítette és érdemes volna megállapítani, hogy a reakciós vonal támogatására mi lehetőségeket nyújtott fenti szövetkezet. Valószínűnek látszik az is, hogy Mistéthék is kaptak jelentős összegeket, mert Mistéth lebukásáig az újjáépítési minisztérium valamelyik tisztviselője járt le állandóan időről-időre a szövetkezetbe és folytatott itt megbeszéléseket és nincs kizárva, hogy Beck József és dr. Kazár Andor a kisgazdapárt egyik vezetőségi tagja és törvényhatósági frakciójának vezetője ezen a vonalon jutottak Budapesten egy előttem egyébként közelebbről nem ismert strandfürdőnek a birtokába. Hogy utóbbiak Budapesten strandfürdőt birtokolnak, azt nemcsak informátoromtól vett értesülés alapján tudom, hanem Kazár Andor előttem tett saját kijelentéséből is. 
Felhívom belügyminiszter Úr szíves figyelmét is fentiekre és azok kivizsgálására szíves intézkedését kérem. Pécs, 1947. június 21. 
Dr. Boros István főispán 

KASSAY-UNIFIED SEARCH OF ARCHIEVES II.

Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718. A török kiűzésének hazai levéltári forrásai. Buda visszavivásának 300. évfordulójára (BUDAPEST, 1987)
   Levéltárismertetők • Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár / Tóth Péter (Borsod megye); Hőgye László (Zemplén megye) (page 157)   



1695-1844 0,53 fm 
1695-1699 kb.0,02fm 
Borsod vármegye adószedői hivatalát a 18. század végén szervezte meg, de e hivatal iratai közé került két szolgabírói elszámolás a 17. század végéről. Az egyik Kassay János szolgabíró számadása 1695-ből, a másik pedig Csiszár Mihályé 1696-ból. Mindkettő olyan elszámolás, amilyet a számadószéki gyűléseken kellett a szolgabíróknak a megye közönsége elé terjeszteniük. (Ezeket általában a jegyzőkönyvekbe is bevezették.) A számadások bevételi és kiadási részből állnak. Sok olyan tétel van bennük, amely valahogyan kapcsolódik a török elleni háború eseményeihez. Megtudjuk például, hogy mennyi és milyen ajándékokat adott a vármegye a császári hadak tisztjeinek, milyen intézkedéseket hozott a meghalt vagy elköltözött jobbágyok porció-hátralékával kapcsolatban, hogyan ellensúlyozta, ha egy-egy helység természeti csapások miatt nem tudta megfizetni adóját. Szerepelnek a tételek között a megyében kvártélyozó katonaság eltartására fordított pénzösszegek, a vármunkákhoz kirendelt szekerek és fogatok költségei, a Tokaj és Patak alá vonuló császári hadak számára vásárolt élelmiszer és abrak is. 

A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei. Forrásközlemények1. Kecskemét, 1996.
   SZÖVEG KÖZLÉS (page 198)   



4- to. Tudgyae hány kertet foglaltak el a Kassay részre valo Jobbágyokét és mennyi száz szekér szénát kaszáitattak ottan azon az határon ? 
5- to. Tudgyae hogy nem engedtek a Sz. Kiályiaknak épiteni a Falu helyen a Kecskemétiek házat, hanem a kit építettek volt is el kellett hordani. 
6- to. Tudgyae Vay Ábrahám Ur a Bárius pénzre mennyi Jobbágyot birt és házhelyet és nevezet szerint kik lehetnének. 
7- to. Tudgyae mennyi pénz taxát adtak Vay Uramnak azon resztül azon Jobbágyok Esztendőrül Esztendőre. 
8- to. Tudgyae Szegedi részrül mennyi taxát fizettek és hány örökös Jobbágyok voltak az Kassay Uraknak azon Szegedi ágról. 
9- no. Tudgyae hogy a Sz: Királlyi Erdőben Semmi magánossan valo része nem volt Vay Uramnak ugy mint az Kassay Uraknak az Uraság számára, és mikor el adtak az Erdőbül valamely Részt Vay Ur számára semmit nem adtak azon Erdőért adott Summábul hanem tsak egyedül az Kassay Urak Perci piálták egésszé n az fructust524 az Erdő részérül. Tudgyae az is hogy azon Kassay Urak részére valo Erdőt is el foglalták Ketskemeti Uraimék.525 
Tjk. 1694-1702. 888-889. o. - Sz. K. h. 

1701. 
... Csismadia Mihály lovát Nagy András kétszer vagy 3szor egi Rakocza forma fával megh ütötte... 




Baranyai Helytörténetírás 1978. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1979.
   TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL • Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában (page 430)   




hatunk — írja — eleget kereste boldogultnak unokája, édesatyjának írásai között a Pétsi Professorok unszolására, de elö nem kerülhetett.. . "62 
Nekrológ írója ezzel fejezi be a róla készült megemlékezést: ,,A Patrióta hazafiúi nevezetet, vajmi sokan szeretik magokra ruházni, de kevesen felelnek meg neki. Mit tegyen hazafinak lenni: mutatja Nunkovics példája."63 
A pécsi püspökök 'közül kettő játszott szerepet a nemzeti gondolat és a nyelvmozgalom fejlődésében. Az egyik a Komárom megyei köznemesi származású Király József, a másik az arisztokrata Szepesy Ignác. 
Király József 1808-ban idős korában került Pécsre, (szül.: 1734.) 
Témánkhoz, életének csak két mozzanata kapcsolódik. A Tudományos Gyűjteményben megjelent nekrológban írják róla, hogy „... a most is keserves mohácsi térséget... keserves könnyhullatással több ízben megjárván és se azon szerencsétlen csatának... sem pedig azon isteni segedelemnek, mely által... a pogány iga alól 1687-dik esztendőben szerencsésen kiszabadíttattunk, legkisebb emlékeztető jelét sehol sem találván..." 1817-ben 3000 forintos alapítványt tett.G4 Ő építtette a fogadalmi kápolnát és a 3000 Ft kamataiból évenként tartottak itt hálaadó megemlékezést, ahol ,,a prédikáció három nyelven tartatik."65 
A másik mozzanat az idős pap politikai arculatának megrajzolásához járul hozzá egy vonással. Arról van szó, hogy bár 70 éves elmúlt már Király József, amikor a pécsi egyházmegye püspöke lett, de mégis ő az, aki magával hozza Baranyába a Komárom megyei köznemesség türelmetlen nacionalizmusát. Igaz, ugyan, hogy a magyar népet és nyelvet nagyon szerette, de a soknemzetiségű Baranyában mégis disszonánsán hatott, amikor az egyházmegyét járva német és horvát híveit erőszakosan a magyar nyelv tanulására buzdította, sőt elrendelte, hogy magyarul nem tudó mestereket ne vegyenek fel az iskolákhoz. Ha ilyenekkel találkozott, rendszeresen a szemükbe vágta: ,,Ha magyar kenyeret rágtok, magyarul tanuljatok!"66 Király József idős kora miatt nem tudott, vagy talán nem is akart akklimatizálódni... 
A korszak baranyai kulturális életének jellegzetes alakja Szepesy Ignácz püspök. (1780. aug. 13. Eger — 1838. júl. 16 Pécs) Az egri középiskola elvégzése után Pesten bölcseleti, Bécsben teológiai doktori címet szerzett. Pályája első húsz évében Egerben volt a püspöki szeminárium tanulmányi felügyelője, aztán érseki titkár, majd 1808-tól kanonok s egyben a püspöki könyvtár őre. Életének ebben az időszakában, amelynek legnagyobb része a reformkort megelőző önkény idejére esett, csak egy olyan intézkedésről tudunk, amely szoros kapcsolatban van a magyar nyelv fejlesztésével. Kassay József szerencsi plébános az ő anyagi támogatásával készítette el magyar nyelvtanító könyvét, amelyben „magát gondolkodó, és nyelvet ismerő tudósnak mutatta." (Megjelent Sárospatakon 1817-ben) 
Szepesyt 1820 áprilisában erdélyi püspökké nevezték ki. Ebben a minőségben, mint főrend vesz részt nagy aktivitással a reformországgyűléseken. 1825 szeptember 14-én tartott magyar nyelvű beszédére már fentebb utaltunk. Itt most a magyar nyelv kényszerítés nélküli terjesztéséről készült országgyűlési javaslatát szeretnénk kissé részletesebben ismertetni, amelyet a két tábla országos vegyes küldöttségének nevében nyújtott be 1826. április 17.-én. E javaslat lényege az volt, hogy az ország minden nyelvén kell magyar nyelvtant készíteni s azt a vármegyék között kiosztani; ahol a tanító nem tud magyarul annyira sem, hogy az anyanyelvén írt magyar grammatikát tanítani tudná, ott a jegyző segítsen neki, s e célból lehetőleg magyarul tudó jegyzők alkalmaztassanak. — A legfontosabb a magyarul tudó tanítók képzése, ezért Szombathelyen, Komáromban, Szegeden és Miskolcon tanítóképzőt kíván felállítani, három-három tanárral. A nyelvterjesztés költségeit önkéntes adakozásból kívánják biztosítani. Ha a tervezett 100 ezer forint összejönne, akkor ennek kamataiból nyelvterjesztő társaságot kell felállítani a nádor felügyelete alatt.67 A szoros ellenőrzés alatt történő, kényszerítés nélküli nyelvterjesztés nem valósult meg, hanem a megyék a helyi politikai légkör állapotának megfelelően igyekeztek realizálni ezt a koncepciót. 

Tjk. 

Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva: Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998) A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva) (page 509)




1642. június 24. 
Akik az fellebb megemlített öt várasokbeli kovácsmester atyafiak akaratából ugyanitt Kassán összehívott személyek voltunk jó rendtartásunk szerint... 
Mi, szabad és királyi várasokban, úgymint Kassán1, Lőcsén2, Bártfán3, Eperjest4 és Szebenben5 lakozó becsületes kovácsmesterek, tudniillik első kassai céhmester Lengyelfalusi Tamás kovács, 2., Kassay Balogh István kovács
 3., Jászay András kovács, 4., Pölsőczy György kovács stb. Továbbá bártfai mesterek, Ábrahám Kovács, Pál Kovács, lőcsei mesterek György Kovács, Mihály Kovács, eperjesi mesterek Raiczer János, Lakvacz András kovács, szebeni mesterek Pál Kovács és Mihály Kovács, akik az fellebb megemlített öt várasokbeli kovácsmester atyafiak akaratából ugyanitt Kassán összehívott személyek voltunk jó rendtartásunk szerint. Adjuk emlékezetére mindeneknek, valakiknek illik mostaniaknak és követendőknek ez levelünknek rendiben, hogy bennünket megtalálván sok rendbeli instanciák6 és személyek szerint is az Mecenzéf7 városában lakozó becsületes kovácsmesterek, kik közül első céhmester Angyali János, második Zorger Mihály, öregmesterek Zorger Simon, Tsedon Gáspár kovács, Gedon Jakab, Kis Pál kovács, Kurta Mátyás kovács, Krupporczer Mihály kovács és ő képinek által a megnevezett mecen-zéfi becsületes kovács céhbeli egész társaság kivannak azt ő kegyelmek tőlünk, hogy ő kegyelmeket úgymint az megemlített mecenzéfi kovácsmestereket (kiknek harmadik Ferdinánd császár és koronás király urunktól ő felségétől kegyelmesen megerősített cikkelyek volna) méltóztatnánk az mi tisztességes és becsületes társaságunkban számlálni és bevenni, hogy mi velünk minden jóban egyetértvén tanult mesterségeknek rendiben mind magok s mind maradékaik jobb módjával mehetnének elől és az öt jelzett városokkal egyesülvén velünk kovácsmesterekkel együtt érthetnének. Mely ő kegyelmek kívánságát mi összegyűlt személyek megértvén sőt velünk egyetemben ezen öt szabad és királyi városoktól ezen dolognak jó karban való hozására rendeltetett nemes polgári becsületes személyek is jelen lévén, ő kegyelmeket ez mecenzéfi kovács mesterségbeli becsületes atyánkfiait az mi becsületes társaságunkban bevettük és befoglaltuk ilyen módok és feltételek szerint amint következik és amint ezen feltételekkel ő kegyelmektől az öt városokbeli kovácsmestereknek adattatott reversalis8 megmutatja. Első feltétel ez és fogadás ő kegyelmeknek az mecenzéfi kovács atyafiaktól (melyet meg is egyeztet[...]) ő kegyelmek az ő felségétől adattatott adományokban lévő tizennegyedik cikkelynek tartalmait, tudniillik ez legények heti béréről való és [...Jtott feltételt meg nem tartják, hanem mind mások és utódaik is úgy és aszerint mint mi (de aki érdemes lesz rá) az legények heti bérét 36 pénzt azaz 36 dénárt. Második feltétel. Ebbenis megegyeztek az kegyelmek velünk, hogy az jelzett öt királyi városokban az adományokban lévő 22. cikkely tartalma szerint (kiváltképpen pedig Kassára, mely Mecenzéfhez közelebb van) mívöket avagy marhájukat a heti vásárra eladásnak okáért semminemű ok és szín alatt be nem hozzák, nem is árulják az egy szabados sokadalmokon kívül. Mely feltételeket minden pontjaiban fogadták az mecenzéfi atyafiak és kovácsmesterek maguk és maradékaik is megállani egy, hogy ha avagy maguk avagy utódaik az megírt feltételeket és fogadást erőszakkal megszegnék kiváltképpen pedig ha a heti vásárra avagy egyéb titkon való eladásra eladásnak okáért míveket behoznák (és miután megbizonyosodtak ezen dolgokról) egész céhül büntettessenek meg az öt szabad és királyi városokban lakozó becsületes kovács céhekbeli urainktól érdemek szerint való büntetéssel. Úgymint végben ő kegyelmekkel való megegyezésünk úgymint az megnevezett mecenzéfi kovács mesterségben lévő becsületes atyánkfiaival. 

Melynek nagyobb bizonyságára mi felül megnevezett személyek és összegyűlt atyafiak adtuk ezen levelünket közönséges akaratból megpecsételvén ez becsületes kassai kovács céhnek pecsétivei. 
Kelt szabad királyi Kassa városában az Úr 1642. évének június 24. napján. 
A felső-magyarországi városok kovács céhei közös artikulusainak módosítása. 
A nagyon korai magyar nyelvű céhes forrás sajnos nem teljes privilégium, csupán annak módosítása, melynek értelmében az öt felső magyarországi szabad királyi város, Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Szeben kovácsmesterei befogadják körükbe a céhprivilégiummal már rendelkező mecenzéfi [valószínűleg német] kovácsokat. Két feltételt állítottak, ezek egyike a legények heti bérének összege, a másik az, hogy a szabadalmas vásár kivételével a mecenzéfiek nem vihetik be áruikat a kassai piacra. Előbbivel a rendelkezésükre álló olcsó munkaerőt, utóbbival piacukat védték. A forrás értékét emeli a céhes öregmesterek név szerinti felsorolása. — A forrás eredetijét Kassa Város Levéltárában őrzik. 
Forrás: Kassa Város Levéltára. Céhes iratok, kovácsok [Archív Mesta Kosíc Cechovnie oddelenie kovaci] Németh István válogatása és átírása. 
1 Kassa, Cassovia, Kosice (Szlovákia). 
2 Lőcse, Leutsovia, Levoca (Szlovákia). 
3 Bártfa, Bartfeld, Bardejov (Szlovákia). 
4 Eperjes, Presov (Szlovákia). 
5 Kisszeben, Cibinium, Zeben, Sabinov (Szlovákia). 
6 Kérelmek. 
7 Mecenzéf, Medzev (Szlovákia). 
8 Megállapodás. 



189. 1622. január 6. 

A fejedelem úr a királyi címet, valamint Magyarország egész igazgatását, kormányzását és jelvényeit őszintén és teljesen leteszi, egyúttal róluk örökre lemond... 
Mi, Gábor1, Isten kegyelméből a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja, Oppeln és Ratibor hercege, emlékezetül adjuk jelen oklevelünk által és értesítünk mindenkit, akit illet, hogy a Magyarországon minap támadt belső zavargások lecsendesítésére, külön biztosainknak, úgymint méltóságos és nagyságos bethlenfalvi gróf Thur-zó Szaniszlónak, Szepesfölde örökös grófjának és ugyanazon megye főispánjának, Magyarország Dunán inneni részei tábornokának és Érsekújvár erőssége és őfelsége főkapitányának, továbbá nemzetes szlavniczai Sándor János, Kas-say István és Fráter István tanácsosainknak teljes meghatalmazást adtunk. Biztosaink, miután a rómaiak szentséges császári s Német-, Magyar- és Csehország királyi felségének szintén teljhatalmú levéllel ellátott biztosaival, úgymint a méltóságos és főtisztelendő urakkal, Dietrichstein Ferenccel, Isten irgalmasságából a római szentegyháznak Sanctus Sylvester in Campo Martio című bíbornokával, olmützi püspökkel, királyi kápolnaispánnal, csehországi herceggel és a szentséges császári felség országai és tartományai védelmezőjével, [és] Pázmány Péterrel, az esztergomi főegyház érsekével és ugyanazon hely örökös főispánjával, Magyarország prímásával, született szentszéki követtel, fő- és titkos kancellárral, belső tanácsosokkal, továbbá tekintetes és nagyságos stubingi, faldnitzi és rabensteini báró Breuner Szigfrid Kristóffal, stazi és asparni nemes úrral, a tartomány lovászmesterével, az Enns alatti ausztriai fő-hercegség elöljárójával és kamarással, gróf Collalto Reginbálddal, Sancto Sal-vatore, Rey Credare és Musestre urával, udvari haditanácsossal, kamarással és kiküldött kapitánnyal, galántai Esterháy Miklóssal, Zólyom és Bereg megye főispánjával, magyarországi királyi udvarmesterrel és aranysarkantyús vitézzel és kamarással, ugyanazon császári királyi felség tanácsosaival, a morva őr-grófságban fekvő Nikolsburg városában összejöttek, a két fél között folytatott többszöri s különféle tárgyalások után, az említett zavargások és változások megszüntetésére és lecsendesítésére a mondott szentséges császári és királyi felséggel a béke és kölcsönös kiengesztelődés jegyében az alábbi egyezségben, ajánlatokban és feltételekben állapodtunk meg. Ezek pedig a következők. 
A fejedelem úr a királyi címet, valamint Magyarország egész igazgatását, kormányzását és jelvényeit őszintén és teljesen leteszi, egyúttal róluk örökre lemond; és soha semmi szín alatt sem fog az ország igazgatásába és kormányzásába avatkozni s elegyedni, jelen szerződés erejénél fogva a fejedelem úrnak átengedett [terület] kivételével. 
A fejedelem úr az ő felségének járó városokat, várakat és végházakat valamennyi ágyúkkal, lőporral, erődítési művekkel és hadiszerekkel, úgy, amint 



most vannak, a felség biztosainak kezébe adja, s azokból semmit ki nem vitet és el nem szállíttat. 
Az összes kincstári jószágokat és jövedelmeket, nemkülönben az ő felsége részére megállapított aknákat és mindenfajta ércbányákat is, az ezekhez tartozó összes eszközökkel egyetemben, minden károsítás és rombolás nélkül ő felsége biztosainak átengedi és átadja. Ezentúl pedig nem is fog ilyen jövedelmeket igényelni vagy lefoglaltatni. 
Mindezeknek átadására és foganatosítására pedig még a mostani tárgyalások közben mindkét részről egyenlő számban biztosokat nevezzenek ki, s közülük az egyezséglevelek kicserélésétől számított tizenötödik nap után egyesek az ország Dunán túli, mások pedig a Dunán inneni részeire utazzanak, és a fejedelem biztosai mindkét területen az ő felsége részére járó összes városokat, várakat, végházakat és területeket ő felsége biztosainak adják át, a kapitányokat is, egyéb tiszteket és végvári őrségeket és mindenki mást, kik a fejedelem úrnak esküt tettek, esküjük alól a fejedelem úr említett biztosai nyilvánítsák teljességgel felmentettnek. 
Továbbá ő felségének az ország Dunán inneni részeire rendelt biztosai egyenest menjenek el Kassára is, és ott ezt a várost, a megyéket, a várakat, a végházakat és az ő felsége által a fejedelem úrnak átengedett egész területet e szerződés és ő felségének erről szóló oklevele rendelkezése szerint ugyancsak a fejedelem úrnak adják át, fent nevezett megyéknek, végházaknak, városoknak, a fejedelem úr által meghívott főispánjai, kapitányai és követei jelenlétében. 
Az ország Szent Koronáját a fejedelem úr, az összes ereklyékkel és ékszerekkel, még mielőtt ő felsége említett biztosai Kassára érkeznek, oda fogja vitetni, s miután ő felsége biztosai az őrző urak jelenlétében tüzetesen megvizsgálták és szemügyre vették, a koronát és az ereklyéket az őrző urakkal és ő felsége biztosaival saját területéről sértetlenül kiveteti és Trencsén városába szállíttatja, egyúttal tisztességes kíséretet is biztosít az őrző és a biztos uraknak ő felsége birodalma határáig. A Szent Koronát [az] őrző urak Trencsén városában fogják őrizni, addig tudniillik, míg a legközelebbi országgyűlés alatt, előzetesen kijelölt őrzőhelyére, Pozsonyba, kellő módon vissza nem viszik. 
A Szepesi Kamara2 levéltárát is vizsgálják meg és leltározzák ő felségének és a fejedelem úrnak nevezett biztosai, s bízzák ő felségének és a fejedelem úrnak esküvel kötelezett személy őrizetére; és ha valamire szüksége lesz ő felségének vagy a fejedelem úrnak a neki átengedett megyék hasznára és érdekében, a levéltár őrzője adja ki hiteles másolatban. 
A zavargások közben egyháziaktól vagy világiaktól elvett és elfoglalt ösz-szes várakat és bármi néven nevezett fekvő jószágokat [a fejedelem] előbbi uraiknak és birtokosaiknak, az ország visszaadásának fenti határideje alatt, halasztás és ellenvetés nélkül, az ő felsége által neki átengedett területeken is, visszaadja és kiszolgáltatja ugyanígy az írásokat, az okleveleket és a káptalani pecséteket is, ha ilyenek elő fognak kerülni, mindazoknak [a javaknak] a kivé-



telével, melyeket eddig netalán valakinek elzálogosítottak vagy elajándékoztak, és melyeket a fejedelem úrnak ő felsége átengedett. 
A világi s egyházi javakra vonatkozó egyszerű s szolgálatokért történt adományokat az ország valamennyi rendjéből ő felsége által, a fejedelem úrnak engedélyezett területeken pedig általa kinevezett és átküldött biztosok, köztük az ország még meglévő rendes bírái is — és ha időközben ő felsége országbírót nevez ki, ennek elnöklete alatt — az egyezséglevelek kicserélésétől számított két hónap elteltével vizsgálják meg, és nyomban gondoskodjanak végrehajtásukról. 
Az ideiglenes átruházások és a fejedelem úr által történt birtokzálogosítások maradjanak érvényben, míg csak a rendek ezeket [a javakat] a legközelebbi országgyűlésen fel nem szabadítják, és azokat, kik a pénzt adták, ki nem elégítik; ezentúl pedig ilyen átruházás semmiféle címen vagy ürüggyel ne történjék. 
A fejedelem által adományozott nemesítések maradjanak érvényben, úgy azonban, hogy az említett legközelebbi országgyűlésen a nemesleveleket be kell mutatni az érdekeltek nemességének közismertté tételére és a törvények esetleges sérelmének elkerülésére. 
Néhai Homonnai György gróf örököseinek várait és jószágait a fejedelem úr az ország átadása után a hátrahagyott özvegynek mint természetes és törvényes gyámnőnek, és az árváknak azonnal kezébe adja.3 Ha pedig az említett jószágok ügyében további intézkedést kell tenni, történjék ez az ország törvényei szerint, a jószágokat érintő leveleket és okleveleket is gondosan keressék meg, és az előkerülteket leltár mellett, hiteles személyek előtt a gyámnő s az árvák rendelkezésére kell bocsátani. 
Azokat a foglyokat, akik szabadságuk visszanyerése iránt még nem állapodtak meg, a fejedelem úr minden váltságdíj nélkül elbocsátja s hajdani szabadságukat visszaállítja. 
Megígéri továbbá a fejedelem úr, hogy ezentúl a császári és királyi felség, a fenséges Ausztriai Ház és ennek hű alattvalói ellen sohasem fog ellenségeskedést elkövetni s fegyverhez nyúlni, nem is fogja azokat háborgatni, veszedelmes terveket nem fog ellenük forralni, és ellenségeiket sem fogja semmi módon segíteni, de ő császári felségének és a dicsőséges Ausztriai Háznak hasonló jóakaratát és barátságos magatartását a fejedelem úr önmaga és törvényes utódai iránt ugyanígy elvárja. 
A császári és királyi felség viszont jogánál és császári hatalmánál fogva a fejedelem urat a Római Szent Birodalom fejedelmévé teszi és nyilvánítja. Azonkívül Sziléziában két hercegséget, Oppelnt és Ratibort, a címek és jelvények szabad használatával és mindazzal a joggal, hatalommal és jövedelmekkel, melyekkel azokat néhai somlyai Báthory Zsigmond fejedelem a kezében tartotta, birtokolta és élvezte,4 a fejedelem úrnak és majd a saját ágyékából és törvényes házasságból származó fiai egyikének, ilyenek nemlétében pedig fogadott fiának és öccsének, ifjabb Bethlen Istvánnak, élete tartamára kegyelmesen adományozza, úgy azonban, hogy az egyházi jövedelmei, mentességei és hatóságai s a katolikus vallás gyakorlata ezekben a hercegségekben is épség-



ben és sérelem nélkül megmaradjanak, és semmi áron se legyen szabad a fejedelemnek vagy más valakinek azokat más vallás behozatalával vagy egyébképpen megváltoztatni vagy megzavarni. 
A címre nézve ő felsége kegyelmesen hozzájárul, hogy Erdély fejedelmének szokott címén kívül a Római Szent Birodalom méltóságos fejedelme és Oppeln és Ratibor hercege címét is használhassa. 
Ezenkívül ő felsége a mondott fejedelem úrnak az ország Tiszán túl és Tiszán innen fekvő hét egész megyéjét, úgymint Szatmárt a hasonnevű erősséggel, Szabolcsot, Ugocsát, Bereget, Zemplént, Borsodot Szendrő kivételével (az ottani harmincad jövedelmei azonban a fejedelem úr részére megmaradnak) és Abaújt Kassa városával, összes régi területükkel és határaikkal, a teljes bírói és igazgatási hatalommal, de mégis az alább következő feltételekkel élete végéig átengedi, hogy az tartsa és birtokolja. 
A fejedelem úrnak átengedett említett hét vármegyében a katolikus vallás és az egyházi hatóság mindenütt békén megmaradjon, és szabadon gyakorolható legyen. 
A Tiszán inneni összes tizedeket a fejedelem úr hagyja meg az egyháziaknak és a törvényes birtokosoknak. 
A Tiszán túli összes tizedek viszont maradjanak meg a fejedelem úr kezén, a végvárak fenntartásának költségeire, törvényes tulajdonosaikat pedig ő felsége átmenetileg máshonnét fogja kárpótolni. 
Az említett megyék az ország törvényeinek és bíráskodási ügyekben a nádornak és az ország rendes bíráinak legyenek alárendelve a szokásos végrehajtási eljárással, és követeiket is szokott módon küldjék és menesszék az országgyűlésekre, ugyanígy a mágnások és az országgyűlésekre meghívott más személyek is [jelen legyenek], de mégis a fejedelem úr tudtával, akit az országgyűlés tartásáról ő felsége értesíteni fog. E megyék egyébiránt megmaradnak szabadságaikban és kiváltságaikban. Az egyházi jószágok adományozása és a kegyúri jog ezekben a megyékben ő felsége részére épségben maradjon. 
A Magyarország Szent Koronájára magszakadás folytán szálló birtokokat, továbbá az ország rendes bírái által az ország törvényei szerint örök hűtlenség bűnében elmarasztaltak javait vagy bármi törvényes módon jogszerűen háramló jószágokat ő felsége jóváhagyása mellett érdemes személyeknek adományozhassa a fejedelem úr; megerősítésüket ő felsége engedélyeztetni fogja, és [az erről szóló írást] ő felsége kancelláriája ingyen fogja kiadni. 
A felsorolt megyék főispánjai, valamint a végek és hajdúk kapitányai és várnagyai is a városok és kiváltságos mezővárosok bírái és tanácsosai, a jelenleg és a jövőben szolgálatot teljesítők, amikor az ország átadására kitűzött határidő alkalmával a fejedelem úrra felesküdnek, ő felségére is biztosai előtt különösen a következő pontokra fognak esküt tenni. 
A fejedelem úr életében ő császári és királyi felsége s utódai, Magyarország törvényes királyai és Magyarország és ennek hűséges alattvalói ellen senkinek parancsára és kérésére ellenségeskedést elkövetni nem fognak. 
Ámbár ő felsége a törökökkel kötött békét annak lejártáig meg akarja tartani,5 ha mégis török háborúra kerülne sor, a fejedelem úrnak átengedett emlí-



tett megyék lakosai és az ottani végvári őrségek, az ország többi megyéihez hasonlóan, az ilyen háborúban hűségesen és hathatósan kötelesek szolgálni ő felségének és utódainak, Magyarország törvényes királyainak. 
Végül a fejedelem úr halála esetén ő felségének és utódainak, Magyarország törvényes királyainak teljes engedelmességére s Magyarországhoz azonnal és ténylegesen vissza fognak térni, s a törököknek az ország előbb írt részeiből semmi ürügy és szín alatt egyáltalában semmit sem fognak átengedni vagy kezébe adni. Ezekről a végekről a fejedelem is erejéhez képest úgy fog gondoskodni, hogy azok minden ellenséges veszélytől mentesek maradjanak. Azonfelül Erdély is biztosítani fogja ő császári felségét és utódait, Magyarország törvényes királyait, hogy az említett hét megyére és Kassa városára, valami jogon vagy örökösödés címén nem tart igényt, és azokban ő felsége kegyelmes hozzájárulása nélkül nem fog katonákat toborozni. 
Munkács várát valamennyi jószágával és összes tartozékaival6 ő felsége 300.000 magyar forintért leköti és elzálogosítja a fejedelem úrnak, továbbá örököseinek és utódainak, valamint végrendeleti hagyományosainak, azzal a feltétellel, hogy a fejedelem életében még az összeg lefizetésével se válthassák vissza, halála után pedig, az örökösöktől és utódoktól vagy azoktól, akiknek végrendeletben hagyni fogja, csakis az említett 300.000 magyar forint letételével lehessen elvenni és visszaváltani. 
Beleegyezik továbbá ő felsége, hogy a fejedelem úr Tokaj7 várát, a jelenleg hozzátartozó összes birtokokkal, nemkülönben Tarcal8 és Keresztúr9 mezővárosokkal együtt mostani birtokosaiktól azokkal a feltételekkel, ahogyan ők birtokolják, saját maga, örökösei, utódai s végrendeleti hagyományosai számára, a pénzösszeg letétele ellenében, visszaválthassa. A visszaváltásához ő felsége a fejedelem úrnak saját bőkezűségéből 100.000 magyar forintot ajánl fel, amit az oklevelek kicserélésének napjától számított három hónap lefolyása alatt kell kifizetni. 
Ecsed várát10 ő felsége szintén 100.000 magyar forintért engedi át a fejedelem úrnak azzal a feltétellel, hogy ha a Báthory család és a többi igénylők törvény útján megnyernék, ő felsége, mielőtt az így elnyert várat és jószágokat a fejedelem úr a Báthory családnak átadná, az említett 100.000 magyar forintot a fejedelem úrnak készpénzben fogja kifizettetni. Ha pedig azt a várat és a jószágokat a törvény ő felsége részére ítélné, ebben az esetben azokat a fejedelem úr élete tartamára, örökösei, utódai s végrendeleti hagyományosai pedig addig tarthatják és bírhatják, míg csak a meghatározott összeget nekik ő felsége vagy utódai, Magyarország törvényes királyai egészében és hiánytalanul le nem tették és ki nem fizették. Azzal a megjegyzéssel, hogy a Szatmár és Ecsed várához tartozó, zálogban levő jószágokat saját pénzén, azon a jogon, ahogyan azokat a jelenlegi birtokosok bírják, tőlük a maga, örökösei, utódai és hagyományosai számára visszaválthassa, és a visszaváltáskor kifizetett ösz-szeg egészen és hiány nélkül nevezettek kezében maradjon. 
A fejedelem úrnak átengedett megyékben levő végvárak és ezek őrségének fenntartására ő felsége a német birodalmi adókból évenként 50.000 — egyenként 60 krajcárba számított — rénes forintot fog szolgáltatni, úgy azonban, 


hogy az említett összeget a végváriaknak ő felsége biztosai a fejedelem úr biztosának jelentésében fizessék ki. 
Mindennemű közlekedés és kereskedés, a törvényesen megállapított díj lefizetése mellett, továbbá a szolgálatvállalás az összes karoknak és rendeknek mindkét részről szabad és megengedett legyen, annak hozzáadásával, hogy akik az egyik részről szolgálat végett a másikhoz át akarnak menni, előzetesen a főkapitánynak vagy pedig a főispánnak, kinek megyéjében laknak, jelentsék be, s hozzájárulásukkal tehessék. 
Ha pedig gonosztevők, ő felségének vagy bármelyik lakosnak tisztei és szolgái kártétel vagy gonoszság elkövetése után Erdélybe, az ehhez kapcsolt Részekbe vagy a jelenleg a fejedelem úrnak átengedett megyébe szöknének át, ez esetben az ilyeneket ő felségének a megkeresésére vagy bármily lakosnak a panaszára ott mielőbb törvény elé kell állítani, s az okozott károkért az ország törvényei szerint megbüntetni. Ugyanez történjék ő császári és királyi felsége részéről is. 
Határoztak abban is, hogy ha a fejedelem úrnak átengedett területen jószágokat bíró lakosok és nemesek közül egyesek ő felsége országában akarnának lakni, ez szabadságukban álljon, úgyhogy a fejedelem úr hatalma alatt levő összes javaik épségben maradjanak. Ugyanezt viszont ő felsége is meg fogja engedni. 
Amikor a fejedelem úr ő felsége országaiban és területein bármifajta fegyvereket szükségeihez képest vásárolni, megszerezni és onnan saját fennhatósága alatti részekre szállíttatni kíván, ez neki, ő felségének előzetes megkeresése után, szabad legyen, úgyhogy az ő felségét illető minden vám fizetése alól mentesül. 
Szabadságában álljon a fejedelem úrnak a maga használatára és szükségére bármilyen szakmájú és állapotú kézműveseket, iparosokat ő felsége országaiból és területeiről felfogadni és meghívni. 
Bár a törökökkel kötött békét mindkét részről meg kell tartani, ha mégis az [a török] a jelen békekötés miatt magának a fejedelem úr területeiből egyes végeket és részeket követelne, ezt neki mindenképpen meg fogják tagadni, és ha emiatt haddal támadna a fejedelem úr ellen, akkor ő felsége a saját, egyúttal a Római Szent Birodalom, Spanyolország katolikus királyának és más külföldi királyok és fejedelmek ide irányított erejével és támogatásával idejében segítségére lesz a fejedelem úrnak, amennyiben a fejedelem úr is idejekorán értesíti ő felségét, ez viszont nem mulasztja el, hogy a fejedelem úr ügyét a birodalmi fejedelmeknél és rendeknél, továbbá a katolikus királynál pártfogolja, s akaratukról és segítségükről őt mielőbb tájékoztassa. 
A békeszerződés megkötéséről és tartalmáról ő felsége értesíteni fogja Lengyelország fenséges királyát, és megkéri, hogy közte és a fejedelem úr, továbbá országaik és tartományaik között jó s megbízható szomszédság legyen, de a fejedelem úr is igyekezzék kellőképpen alkalmazkodni. 
Hogyha az ő felsége által a fejedelem úrnak átengedett végházak és várak javításra szorulnak, ő felsége a fejedelem úr megkeresése alapján biztosokat küld azok szemügyre vétele céljából, és ha megerősítést nyer, hogy az építke-


zés szükséges, a biztosok jelentésére és értesítésére, a kellő költségeket a fejedelem úrnak rendelkezésére fogja bocsáttatni. 
Mi tehát, akinek természettől való szokásunk folytán soha semmi nem volt kedvesebb és jobb, mint hogy Istentől reánk bízott népeink jólétéről és nyugalmáról gondoskodjunk, a fentebb írt összes és minden egyes cikkelyt és a bennük foglaltakat összesen és egyenként biztos tudomásunkkal és jól elhatározott szándékkal elfogadjuk, helyeseljük és megerősítjük, egyúttal biztosítjuk a többször említett szentséges császári és királyi felséget és törvényes utódait, Magyarország és Csehország királyait fejedelmi szavunkra és jó keresztény hitünkre, hogy az említett összes cikkelyeket összes pontjaikkal és záradékaikkal megtartjuk, és minden rangú és rendű alattvalóinkkal megtartatjuk. Ennek megtartására törvényes utódainkat, akiket ugyanis ez a megállapodás érint, kötelezni akarjuk. Saját kezünk aláírásával és hiteles függőpecsétünk erejével megerősített jelen oklevelünk érvénye és tanúsága által. 
Kelt Szakolca11 szabad várunkban az Úr 1622. évében január 6-án. 
Gábor sk. Kovachóczy István sk. 
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem jóváhagyja a II. Ferdinánd magyar királlyal Ni-kolsburgban kötött békét. 
A katonai események hatására Bethlen Gábor kezdeményezésére 1621 szeptemberében tárgyalások kezdődtek a morvaországi Nikolsburgban. Le kellett mondania királyi címéről, amelyet a besztercebányai országgyűlésen nyert el, s arról, hogy a katonailag legyőzött cseheket is bevonják a tárgyalásokba. Sikerült azonban átmenetileg, élete tartamára jelentős magyarországi területeket (hét vármegye) megszereznie, továbbá megerősítették a magyar rendek jogait. 1621. december 31-én állapodtak meg a végleges szövegezésben, amelyet Bethlen 1622. január 6-án, II. Ferdinánd január 7-én erősített meg. A szerződés a későbbiekben mintegy mintául szolgált a Habsburgok és Erdély fejedelmei közötti fegyveres konfliktusok lezárásakor. Nagyobb kedvezményeket a Rákóczi-aknak sem sikerült elérniük. 
A szerződésben számos vallási (főkegyúri jog, egyházi tized, a katolikus vallás szabadsága), köz- és birtokjogi kérdést (nemesítések, adományozások, zálogosítások) is szabályoztak, rendelkeztek a végvárak és a végvári katonaság fenntartásáról, a nemesek költözéséről, a másik területére szökött gonosztevők törvény elé állításáról. Különösen érdekes a Szepesi Kamara levéltárának kérdése, amelyet saját területére vonatkozóan mindkét fél használhatott. — A latin nyelvű forrás eredetijén Bécsben, a Haus-, Hof-, und Staatsarchivban őrzik. 
Forrás: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526-1790. Szerk. Sinkovics István. Bp., 1968. 11/1. pp. 447-455. 
1 Bethlen Gábor (1613-1629) Erdély fejedelme. 
2 A Szepesi Kamarát 1567-ben szervezték újjá. Kassán működött, hatásköre kiterjedt a Bethlen Gábornak átengedett hét megye területére is. 
3 Homonnai 1620-ban, Lengyelországban halt meg. Birtokai a Bethlennek átengedett területen feküdtek. 

KASSAY-UNIFIED SEARCH OF ARCHIEVES II.

Budapest Főváros Levéltára • Adresses (Budapest 1900)
61.   Kassay (Kassai) Lajos   VII. Aréna-út 34/d.   Budapest lakcímjegyzéke, 1900 56376.


    Archival Delegation in Vienna • Viennese inventory • Hoffinanz Ungarn
62.   1605.04.05.   Thököly Sebestyén és a körmöci polgárok közötti kölcsönüzlethez tartozó iratok. fol. 54-56. Thököly S. suppl. 1604.06 ...
63.   1607.08.04.   Udvari Kamara-Magyar Kamara, Kassay János ujvári várnagy (castellanus) tartási költségeiről. fol. 79. Baráthy István ...
64.   1609.07.21.   Mátyás-Magyar Kamara, Kassay István supplkál egy évre Ruszka falu bortizede után, ha nem lehet kéri vissza Székely Fe ...
 
    Archival Delegation in Vienna • Viennese inventory • Kabinettskanzleiakten
65.   1820   Kassay Sámuel (Marosvásárhely) supp.
 
    Archival Delegation in Vienna • Viennese inventory • Staatsrat magyar vonatkozású iratai
66.   1839   Haslinsky József volt ungvári könyvelő és hitvese, Kassay Anna kérelme (peres ügy)

Levéltári Közlemények, 13. (1934)
67.   Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. • ÉRTEKEZÉSEK • Wellmann Imre: Az 1707. évi kassai gyűlés tárgyalásai / 42–72. o. (page 13_1-4_62)
... ex Borsodiensi Michael Cziszar, Joannes Kassay. Joannes Bekenyi vel Joannes Faragó, ...
Levéltári Közlemények, 31. (1960)
68.   Levéltári Közlemények, 31. (1960) • Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében / 175–204. o. (page 31_200)
... kapott még Sztankó László és Kassay Sámuel, ( mindkettő levéltári segéd), maga ...
Levéltári Közlemények, 37. (1966)
69.   Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. • Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o. (page 37_2_229)
... Rósás szőlőhegyen birtokolt Johannes Zabo Kassay, aki a dézsmát csíkostói szőlőjénél ...
... Johannes Kassaynak. Melyik volt közülük Kassay Szabó János, a rósási szőlőbirtokos, ...
Levéltári Közlemények, 43. (1972)
70.   Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. • Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o. (page 43_2_353)
... jun. Czillich Sándor Paál György Kassay József Bene Pál 1824- - 1833 ...
Levéltári Közlemények, 59. (1988)
71.   Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. • FORRÁSKÖZLÉS • Varga János: Háry János elődei / 307–346. o. (page 59_2_323)
... egyszer kemény télben, midőn az Kassay városon sétált volna, latot az ...
Levéltári Híradó, 7. (1957)
72.   Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám • KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK • Halaga, R. Ondrej: Kassai városi könyvek, 1394–1737: Práce Archivu mesta Košic, zv. 3. / 518–549. o. (page 34_536)
... Cassoviensis ( 4522), Kascher ( 4523) vagy Kassay ( 4553)? . A kérdés megoldásában az ...
Levéltári Szemle, 20. (1970)
73.   Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám • Dessewffy Sándor: Újabb Dessewffy családi iratok az Országos Levéltárban / 619–644. o. (page 30_640)
... 1944.1.25. Nyíregyháza. Elváltak. 2. neje: Kassay- Farkas Ibolya- Sarolta, K. Farkas ...
Levéltári Szemle, 28. (1978)
74.   Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám • ADATTÁR • Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása 2. / 367–398. o. (page 20_380)
... sebészkórodai tansegéd" kiválása, továbbá főként Kassay Albert végzett állatorvos „ bonctani tansegéd" ...
Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva: Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
75.   A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva) (page 509)
... továbbá nemzetes szlavniczai Sándor János, Kassay István és Fráter István tanácsosainknak ...
76.   A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva) (page 526)
... céhmester Lengyelfalusi Tamás kovács, 2., Kassay Balogh István ko-
77.   SZEMÉLY- ÉS HELYNÉVMUTATÓ (page 606)
... 479, 510, 512- 513, 526529 Kassay Balogh István kassai kovács 526 — ...
Bakács István: Családok, testületek és intézmények levéltárai (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 7. Budapest, 1953)
78.   page 168
... a Berzeviczy, Csetneky, Ewdenffy, Görgey, Kassay, Luby, Máriássy, Névery, Palugyay, Putnoky, ...
Soós Imre: Az Egri Érsekség levéltára (Levéltári leltárak 3. Budapest, 1957)
79.   B) Archívum nóvum (page 102)
... Ka rajz Josophus Karbula Aemilius Kassay Emericus Kastélyi Josephus 466. Kaszap ...
Iványi Emma, Czecze Barnáné: Az Eszterházy család zólyomi ágának levéltára : Repertórium (Levéltári leltárak 20. Budapest, 1963)
80.   P. szekció, 1294.- VII. (page 155)
... Hegyi Imre régens Pest, 1757 Kassay Mikléa Pécs, 1756,1757 Kiss Istváa ...





Archives :Archival Delegation in Vienna
Database:Viennese inventory
Reference code:ÖStA HKA Hoffinanz –Ungarn RN. 93. Konv. 1607. augusztus fol. 77-84.
Type:Hoffinanz Ungarn
Date of Creation:1607.08.04.
Description:Udvari Kamara-Magyar Kamara, Kassay János ujvári várnagy (castellanus) tartási költségeiről. fol. 79. Baráthy István 1607.06.19. Ujvár, hozzá Magyar Kamara 1607.06.22.

LEVEBECSLD
DBBECSSEG
LEVJÖStA HKA Hoffinanz –Ungarn RN. 93. Konv. 1607. augusztus fol. 77-84.
DKMT1607.08.04.
UGYTHoffinanz Ungarn
UGYLUdvari Kamara-Magyar Kamara, Kassay János ujvári várnagy (castellanus) tartási költségeiről. fol. 79. Baráthy István 1607.06.19. Ujvár, hozzá Magyar Kamara 1607.06.22.
rchives :Archival Delegation in Vienna
Database:Viennese inventory
Reference code:ÖStA HKA Hoffinanz –Ungarn RN. 97. Konv. 1609. július fol. 65
Type:Hoffinanz Ungarn
Date of Creation:1609.07.21.
Description:Mátyás-Magyar Kamara, Kassay István supplkál egy évre Ruszka falu bortizede után, ha nem lehet kéri vissza Székely Ferencnek adott 60 tallért, erről kér információt

LEVEBECSLD
DBBECSSEG
LEVJÖStA HKA Hoffinanz –Ungarn RN. 97. Konv. 1609. július fol. 65
DKMT1609.07.21.
UGYTHoffinanz Ungarn
UGYLMátyás-Magyar Kamara, Kassay István supplkál egy évre Ruszka falu bortizede után, ha nem lehet kéri vissza Székely Ferencnek adott 60 tallért, erről kér információt
Archives :Archival Delegation in Vienna
Database:Viennese inventory
Reference code:ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Kabinettskanzleiakten Karton 48. 421/1820
Type:Kabinettskanzleiakten
Date of Creation:1820
Description:Kassay Sámuel (Marosvásárhely) supp.

LEVEBECSLD
DBBECSSEG
LEVJÖStA HHStA Kabinettsarchiv Kabinettskanzleiakten Karton 48. 421/1820
DKMT1820
UGYTKabinettskanzleiakten
UGYLKassay Sámuel (Marosvásárhely) supp.
Archives :Archival Delegation in Vienna
Database:Viennese inventory
Reference code:ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 1839: 4817
Type:Staatsrat magyar vonatkozású iratai
Date of Creation:1839
Description:Haslinsky József volt ungvári könyvelő és hitvese, Kassay Anna kérelme (peres ügy)

LEVEBECSLD
DBBECSSEG
LEVJÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 1839: 4817
DKMT1839
UGYTStaatsrat magyar vonatkozású iratai
UGYLHaslinsky József volt ungvári könyvelő és hitvese, Kassay Anna kérelme (peres ügy)



62 

DR. WELLMANN IMRE 

Determinatio 2. Kérdés támadván az contributio collecta-tíója ide j érül, mivel az szegénység nyárban szokott magának kölcséget szerzeni, jobbnak találtatott, hogj az téli havakon exígáltassék, mellyben az quártélyozó militíára való élésbeli quottája az szegénységnek acceptáltatik. 
Determinatio 3. Az melly hadi tisztek vágj egjebekis fizetéseken felyül extendálódó excessusokat tesznek, azok az re-gulamentum szerint büntettetni fognak; az nemes vármegjék tisztei azért arra szorgalmatos vigyázást tegjenek és tempes-tivé insínuállyák az olly excessívus tisztek neveit. 
Ha az helységnek nem teczik tartani az quártélyozó tisztet, adgja meg az pénzét. 
Determinatio 4. Az Felséges Fejedelem proponálta, hogj az regulamentumban fel lévén tétetve, miként büntetudgjönek az excedáló hadi rendek, é converso méltó volna, hogj az nemes vármegjék tisztei is, az kik negligentiája míá esik az excessus, büntettessenek megh, mellyet helyesnek és méltónak lenni determinált az egész sessio is. 
Az XIII. vármegye be adott instantiája olvastatván, mivel az tegnapelőtti sessión determináltatott, hogj az ónodi gyüllés-ben lett két angarialis repartítióban az libertás pénz acceptál-tassék, ezen instantia] ára anticipate lett resolutio. 
Determinatio 5. Az Rosnyón repartiált másfél míllióbeli restantiákban az kongó tíz polturában acceptáltassék az vár-megjéktül és városoktúl,Y az mundér pedig ín natura. Az melly nemes vármegjékre s városokra mundér egészen nem repartiál-tatott volt, hanem ín certa parte, és a többi helyett educibilék, úgymint marhák, viasz, bőr, fadgju et quid símile, azt ugj in 
Ladislaus Dobay, Franciscus Radványi, Michael etiam Kubinyi, ex Nagy Honth, Joannes Tolna} ex Szathmáriensi ad Zempléniensem, ex Kis Honth iiem Emericus Kubinyi et Caspar Koos, nec non ex Borsodiensi Michael Cziszar, Joannes Kassay. Joannes Bekenyi vel Joannes Faragó, item ex parte Jazigum Benedictus Borbas ad Heve-siensem, ex Hevesiensi porro ad Kis Honth Paulus Ország; item pro confrontatione comitatus Beregiensis ex Ungh Andreas Kazincy, e converso ad Ungh Ladislaus Redey, ex Szatthmar ad Szabolcs Georgias Klobusickf, ex Liptoviensi ad Arvensem Christophorus Chebrus et Stephanus Rakovzkj, ex Turocziensi vero ad Liptoviensem Franciscus Just, et ex Arvensi Joannes Zmeskal; tandem ex civitate Eperiesiensi Cassoviam Michael Melcz et Joannes Svabi, ex Cassovia e converso Eperiessinum Emericus Sz. Martony et Stephanus Vanczaj. ex 'Kesmarkiensi Cibinium Georgius Trompler, ex Cibiniensi Kes-markinum Stephanus Nagy, ex Németty ad Szattmár Franciscus Ladán] in instanti denominati et ordinati sunt. 
y Itt utólag töröltetett: az quartalitas pedig, ugjmint az 500000 forintbeli restantiák nem pénzül, hanem in natura mundérul prae-stáltassonak. A következő mondat utólagos betoldás. 



röglein Antal 

címen. Folio ívek fekete tintával húzott kereteiben olvashatjuk Kazinczy címfeliratát, rajzolt betűkkel. A gyűjteményt halála évében (1831) előszóval is ellátta. A gyűjtemény elején az uralkodóháztól aztán az erdélyi fejedelmektől, a Rákócziaktól, más főrangúak-tól és nemes famíliák tagjaitól származó kéziratokat találunk. Végül egy kisebb pecsétgyűjtemény és 24. acélmetszet következik.232 De Kazinczy nagy szorgalma mellett is a sok hátralók mégsem akart fogyni. A helytartótanács 1826. augusztus 22-én felhívta a főispánt, hogy ő is ellenőrizze a lajstromozási munkát. Személyesen menjen a levéltárba.233 A vármegye erre mindenkit befogott a munkába. Szeldmayer Józsefen, a tulajdonképpeni levóltárnokon kívül lajstromozási munkát kapott még Sztankó László és Kassay Sámuel, (mindkettő levéltári segéd), maga a főjegyző; az összes aljegyzők és a tiszteletbeli aljegyzők is. így 1827-ben legalább a hátralékos lajstromozást feldolgozták.234 Kazinczy haláláig dolgozott a levéltár lajstromozásán. Hátralékos tiszteletdíját 1832-ben fizette ki a vármegye az özvegynek.235 Megjegyzendő, hogy Szirmayn és Kazinczyn kívül egy harmadik nevezetes férfiú is befolyt a zempléni levéltár rendezésébe: Kovachich György Márton, kamarai levéltárnok is átnézte a levéltárat, és a vármegyének írásba foglalt javaslatot adott át a rendezést illetőleg.235/a A rendezéssel, főleg a lajstromozással azonban még % vek múlva is baj volt: még 1846-ban is volt hátralék.236 
A legelső vármegye, amely a II. József alatt kialakult rendszer szerint a levéltárát rendbe hozatta és lajstromoztatta, Zólyom vármegye volt. Purczpichler Pál, a vármegyének első rendszeresített derék levéltárnoka végezte e nagy munkát. Mikor 1795. június 15-én tisztségét átvette, az akkori időkhöz viszonyítva „rendezett" levéltárat vett át. Hiszen eleget dolgoztak benne Mária Terézia és II. József alatt a nótáriusok, majd elődei, az ideiglenes levéltárnokok. Az akták időrendben sorakoztak: bizonyos csoportok is kialakultak már. Külön csoport volt a protocollumok sora, amelyek már külön mutatókkal is el voltak látva. Külön csoportot alkottak a sedrialis protocollumok és a periratok, két alcsoporttal: a polgári ós büntető perek szerint. A jogügyi iratok különválasztása ós lajstromozása II. József alatt fennakadás nélkül befejeztetett, és e munkáról négy folio füzet tanúskodik, amelyeknek másolatai, — e jogügyi iratok lajstromai — ma az Országos Levéltárban vannak. Külön csoport volt még a perceptoratus, majd külön csoport az összeírások és külön a vizsgálatok iratanyaga. Purczpichler újabb, összesen tizennégy csoportra osztotta fel és átfasciculálta az egész, a XVII. század első éveivel kezdődő levéltári anyagot."237 Majd hozzáfogott a lajstromozáshoz, és éveken át folytatott kiválóan szorgalmas munkával több nagy folio kötetben az egész levéltár betűrendes, még máig is használt mutatókönyveit is összeállította, amelyek az egyes ügyiratok protocollum-beli számán kívül a levéltári elhelyezés jelzetét is feltüntetik. E munkásságáról pontos, éveken át folytatott évnegyedes jelentéseket küldött a helytartótanácshoz, amelyekben még a lajstromozott akták számát is feltüntette. 1810 körül készült el a régebbi iratok lajstromozásával és akkor távozott a hivatalából: szolgabíró lett.238 Utódjának már csak az évről-évre beérkező, tehát a folyó ügyiratok lajstromozása és a levéltár kezelése volt a dolga. 
Az erdélyi vármegyék és székek levéltárai rendezettség tekintetében nagyon elmaradtak a magyarországi vármegyék levéltárai mögött. A II. József alatti egyesítések tizenegy vármegyében az egyes levéltárak amúgy is gyenge rendjét még jobban megbolygatták. Hogy a II. József által elrendelt országos rendezés miképp folyt le az egyes levéltárakban, nincs adatunk. Hogy azonban az 1790. évi szétválasztás, amikor minden előbbi vármegye ós visszaállított szék a maga levéltárát a régi helyére visszavitte, mennyi munkát okozott, látjuk az Udvarhelyszékkel egy vármegyévé egyesített Csík-, Gyergyó-és Kászonszék esetében. Ezek a szétválasztás után Udvarhelyről, közös székhelyükről, 
232 Hegyaljai Kiss Géza : Kazinczy Ferenc mint levéltáros. (Irodalomtörténet, 1928., 289. 1.) 
233 OL., HTT., PC, 1826 : 53. 
234 Uo. 1827 : 69. 
235 Zemplén vm. monogr. (Borovszky), 422. 1. — Vm. levéltárnok jelentése, 1880. (978/1880 OL. sz.) 
235/a Uo. 
236 OL., HTT., vármegyei osztály: 1846 : 1—345. 
237 OL., HTT., PC, 1800 : 1—279. 
238 Zólyom vm. levéltára — Státny archiv Radván/n Hrónom — közgyűlési j egy zőköny vek. 



Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 

229 

Kétnyelvű város lévén, Budán gyakran előfordul, hogy valakit felváltva neve német, vagy magyar formájával nevezték.7 Problematikusabb már az iparosok elnevezése. Gyakran nem vezetéknevükön, hanem foglalkozásnevükön hívták az egyes mestereket.8 Mesterséget jelentő vezetékneveknél elsősorban a latin forma esetében következtethetnénk foglalkozásra, a név azonban magyar formájában is gyakran ezt jelentette. A pesti szűcscéhen belül 1511-ben kitört viszálynál az egyik mestert „Anthonius Peczely alio nomine Zewch dictus"-nak hívják, míg a céhmester neve „Barnabás similiter Zewch". Világos, hogy ezekben az esetekben nem vezetéknevet, hanem foglalkozást adtak meg.9 Ugyanez a helyzet Budán. „Chyzar" Demeternek nem ez a vezetékneve, hiszen kardcsiszár mestersége alapján hívták csak így. Említik házában: „... boltham sive cameram ... in qua ... labores suos gladiatorios perficere solitus est. . ."10 Könnyen meglehet, hogy ezek a személyek más oklevelekben vezetéknevükkel jönnek elő, de nem tudjuk azonosítani őket. Sokszor csak véletlenül sikerül ez, mint pl. a pesti kereskedő, patrícius, tanácstag és különben nemes Farkas Tamásnál, akit egy oklevélben „Wasaross", azaz Vásáros Tamásnak hívtak.11 
Hasonló nehézséget okoz a származáshely is. Péceli Antal szűcs esetében sem tudjuk, hogy nem egy Pécelre való szűcsről van-e szó. Az 1510-es bortizedlajstromban említett Paulus kapás thot esetében sem tudjuk, hogy melyik volt a vezetékneve ennek a szőlőbirtokosnak, de az is lehet, hogy egyik sem.12 A budai szíjgyártó céh mesterei között viszont valószínűleg Mathias Scebiniensis a sze-beni, Paulus de Cassouia a kassai, Mátyás, ill. Pál mesterek, nem pedig a Szebeni, vagy Kassai családok tagjai. ^Johannes Zabo Brassay esetében sem lehet megállapítani, hogy melyik a vezetékneve, azonban lehet, hogy egyik sem, hanem János szabó Brassóból származott.14 1510 körül a budai Rósás szőlőhegyen birtokolt Johannes Zabo Kassay, aki a dézsmát csíkostói szőlőjénél fizette ki. Igen, de Csíkostón volt szőlője a Szombatkapu előtt lakó Johannes Zabo-nak, és az Elevenhalszeren lakó Johannes Kassaynak. Melyik volt közülük Kassay Szabó János, a rósási szőlőbirtokos, Pintér Pál bérlője?15 Gyakori vezetéknév a Budai, vagy Pesti. Elsősorban deákoknál, akiket többnyire mindenfajta vezetéknév nélkül, keresztnevükön emlegetnek, de ha pl. de Pesth, Pesthy, Pesthiensis jelzőt kapnak, akkor az lakó, esetleg származáshelyüket jelöli. Tatai György deákot pl. gyakran Pesti vezetéknévvel nevezik, és kétség kívül pesti lakos volt.16 
Vannak tulajdonságot jelölő, vagy ragadványnevek, pl. a Magnus, vagy 
7 L. pl. Óváry-Altenburger István .Prot. Bud. 549—50. és Pozsonyi kpt. Prot. nr. 5. extraser. 287—89. — vagy a Kreen családot alább. 
8 Vö. Kováts Ferenc: Pressburger Grundbuchführung und Liegenschaftsrecht im Spätmittelalter. Eine einleitende Studie zur Herausgabe der Pressburger Grund- und Satzbücher 1439— 1517. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Germ. Abt. 39 (1918), 60. o., 1. j. — Bécsben is ez a helyzet: H. Zatscbek: Handwerk und Gewerbe in Wien von den Anfängen bis zur Erteilung der Gewerbefreiheit im Jahre 1859. Wien 1949. 133. 
9 Prot. Bud. 55. 
10 1507: Esztergom Lad. 71. 1. 8. 
11 1510: Dl. 61980., 1511: Dl. 61983. 
12 1511: Prot. Bud. 55. -1510. tiz.: Kapástemetés szh. 
13 1526: Tört. Tár 1890., 385. 
14 1510. tíz.: Aranygomb, Kerekpalást, Hengerejtő szh. 
15 1510. tiz. 
16 L. alább, a családjára vonatkozó II. 3. g. fejezetet.