Buda és Pest a harmincas évek magyar játékfilmjeiben
Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék
SÁNDOR TIBOR
Talán már a múlt század második felében sem nagyon akadt olyan budai vagy pesti polgár, aki ne érzékelte volna a két város (rész) lakóinak életmódbeli különbségét. A mindennapi élet tapasztalatait irodalmi toposzok erősítették fel, és az idők folyamán ezek maguk is beépültek a városlakók tudatába. Ha manapság végigsétálunk a Váci utcán vagy megállunk a Tabán helyén, ha leülünk egy percre a pesti Dunaparton és engedjük, hogy hasson ránk a „hely szelleme", óhatatlanul felidéződik bennünk Krúdy, Heltai vagy Márai egy-egy, az adott városrészt bemutató művének részlete. Az olvasottak megidézésénél nem egyszer intenzívebben hat ránk a már látott (mozgó)kép felidézése. A játékfilmek meséje, képi világa talán még érzékletesebb nyomot hagy a tudatunkban.
Székely István mellett Gaál Béla egyike volt azoknak a filmrendezőknek, akiknek műveiben emblematikus szerepet kapott a főváros. Székely Hyppoíit, a lakáj (1931) című „pesti filmjének" kiemelkedő sikeréhez csak a három évvel később Gaál által rendezett Meseautó népszerűsége mérhető1. Két olyan nagysikerű filmet is forgatott, amelynek mát a címválasztása is a cselekmény fővárosi helyszínére utal: 1935-ben mutatták be a Budai cukrászda című művét, 1937-ben került mozikba a Pesti mese. A két film cselekménye, jellegzetes szereplői és jellemző képei segítségével kísérletet tehetünk a két városrész eltétő jellegéről tanúskodó, a harmincas években még biztosan ható, társadalomtörténeti szempontból
budai korzón sétáltatva megmosolyogtatja az olvasóval a kiült nadrágú hivatalnokokat és a tavaszi divat dolgában még bizonytalan budai polgárokat. A gyorsan változó, rohamosan fejlődő Pesthez képest egyre „időtlenebbé váló" városrészben lassabban járnak az órák, sőt még az elmúlás is lelassul. Buda hangulatos alvóvárossá, a titkos, ifjúkori szerelmek nosztalgiával emlegetett helyszínévé válik az irodalomban. Ez a stilizáció a harmincas évek első felében, a „háromszáz éves kártyavár", a Tabán lebontásakot még egyszer, addig nem ismert mértékben felerősödött. Ezt a múltba merítkező világot ábrázolja a Budai cukrászda című film is.
Egy fiatal szerelmespár jövője áll a cselekmény középpontjában. A hősnő Kassay Ilonka (Perczel Zita) úrilány. Édesapja, a volt bácskai földbittokos (Gózon Gyula) rózsadombi cukrászdájában, habverővel a kezében pillantjuk meg először. A lecsúszott dzsentri apa keresztrejtvényfejtéssel múlatja az időt, Ilonka pedig kiszolgálja a vendégeket. A rejtvényfejtésbe felejtkezett, szórakozott „Apóka" rendre kevesebbet számol a süteményekért és a tejeskávéért. A vállalkozás a csőd szélén áll: nem tudják kifizetni a házbért a háztulajdonos Sziráky Jánosnak (Somlay Artúr), aki gazdag műkedvelő, különc festőművész. Az általa festett „Tavaszi felhők" című képet látjuk a film első képsorában. A fehér felbök idilli, illuzórikus világot sejtetnek, a film hangulatvilágát fejezik ki. Ilonka vőlegénye dr. Demeczky László (Perényi László) kezdő, még állástalan orvos. A/. ő jövőbeli állásszerzése körül bonyolódik a cselekmény. A keresztény középosztály alsóbb tétegeibe sorolható hősök (Ilonka,
László és az eladósodott cukrászdatulajdonos Apóka) jövője tehát egyaránt bizonytalan. A cselekmény bonyolításában komoly szerep jut Schulmayernek (Kabos Gyula), a házgondnoknak, aki mellékesen régiségkereskedéssel és Sziráky ügynökeként kiállításainak megszervezésével is foglalkozik. Az általa játszott figuta társadalmi hovatartozása nem egyéftelmű. Amikor elszámol Szirákynaka beszedett házbérrel, kettejük viszonya a dolgokkal nem sokat törődő, a gazdálkodáshoz nem értő földbirtokos és a lopással vádolt tiszttartó jól ismert irodalmi és filmbéli kettősére emlékeztet. Sziráky távollétében, amikor a régiségkereskedő szerepében látjuk, a korai népszínművek világából ismert csaló zsidó kocsmáros vag)' szatócs ugyancsak ismerős szerepét játssza; bár igyekszik becsapni mindenkori vevőjét, csalása megbocsátható, mert egyébként helyén van a szíve, szolidáris az eladósodott Kassayékkal. Bár nem bírja az italt, azzal próbálja megnövelni a cukrászda bevételét — ezáltal csökkenteni Kassayék tartozását -—, hogy a legdrágább francia konyakot fogyasztva lerészegedik. Schulmayert, akárcsak a film többi hősét, nem a lélektelen, elidegenedett, modern életvitel jellemzi, hanem hasonlóan a többi főszereplőhöz, őt is a „szív szava" vezérli.
A szereplők közül Sziráky János áll a bemutatott társadalmi hierarchia csúcsán. A gazdag különc, nőfaló festőművész társadalmilag a keresztény középosztály felsőbb rétegébe sorolható, életvitele mégis hangsúlyozottan arisztokratikus. Magatartása és jelleme a valós életviszonyoktól elszakadt nagybittokos arisztokráciát idézi: olyan, mint egy nábob. Hatalmas kertes villában él, amelynek termei keleti pompával van-
nak berendezve. Műterme indiai tárgyakkal -— kardok, szőnyegek, füstölők, szobrok — van telezsúfolva. Nem pénzért és nem is valamiféle művészi megszállottságból dolgozik, a festészet számára ugyanúgy érzéki passzió, mint az elcsábított szép modellek. A pénznek nincs érteke a számára, nem is foglalkozik pénzügyekkel, ezért tartja Schulmayert. Öntelt nagyúrként, rózsadombi maharadzsaként viselkedik akkor is, amikor ellátogat adósai cukrászdájába kitartott modelljével, Judittal (Dobos Annie). Ilonkát látva pillanatok alatt megfeledkezik róla, hogy tartoznak neki, igazából csak a lány szépsége érdekli. Azonnal vázlatot készít a kis cukrászlányról, és szépségét kezdi dicsérni Juditnak. Miután az női önérzetében sértve távozik, Sziráky udvarolni kezd Ilonkának, pénzt ígér, ha modellt áll neki. Ilonka visszautasítja a festő középosztályi konvenciókat nélkülöző, „rámenősnek" vélt közeledését. Ezzel megsérti nagyúri és férfiúi hiúságát, így ő is dühösen távozik a cukrászdából. A felhők és a szépasszonyok festője csak ekkor tér vissza a valós világba: kedvetlenül veti oda a cukrászda ajtajában topogó Schtilmaycrnek, hogy hajtsa be az adósok tartozását. A film szociológiai és pszichológiai szempontból pontosan rajzolja meg Sziráky alakját: Krúdy tollára kívánkozó öregedő dandy, akinek a szerelem csak nagyúri sport, kényúri vonásai és egzotikus hajlamai Szemere Miklós alakját idézik3. Különösen hitelesen ábrázolja a film a gazdasághoz, illetve a pénz világához való vi-
szonyát. Sziráky dúsgazdag ember, de nem foglalkozik üzlettel, nem szerez pénzt, a Gül Baba utcai házat, amelyben a cukrászda található, örökölte.
Ilonka és László a cukrászda udvarán tervezgetik közös jövőjüket. Beszélgetésükből kiderül, hogy ha különböző mértékben is, de mindketten hátrányosnak ítélik meg társadalmi helyzetüket. Úgy vélik, nincs jövőjük a fővárosban. László keserűen jegyzi meg, hogy megfelelő állás hiányában legfeljebb apja körorvosi praxisát folytathatja Ráczmedgyescn. Nem sok kedve van visszatérni szülőfalujába. „Tudja maga mi az, falun élni?" — kérdi lemondóan Ilonkától. Ilonka tudja, hiszen egy volt bácskai földbirtokos lánya. Az alkotói politikai tartalmú képekkel töltik meg az aláfestő zeneként induló, verklin felhangzó dallamot. Először csak a verklis énekli a „Szabadkai udvaron, törökszekfű, liliom" kezdetű irredenta műdalt, majd a következő beállításban kisgyermekek folytatják az éneket. Ezt követően már egy cserkészcsapat énekli kissé hangosakban, majd katonák menetelnek a még hangosab-ban, immár indulóként énekelt dal ütemére. Végül Ilonka ismétli meg a szöveg egy részletét prózában, halkan maga elé meredve. A jelenetsoron érződik, hogy a film készítői egyszerre kívántak eleget tenni a hivatalos politikai propaganda igényeinek, és érzékeltetni akarták a trianoni döntésnek a társadalomra, jelen esetben a főszereplőnőre gyakorolt sokkoló hatását is. A túlságosan közvetlen, külsődleges propa-gandabetétet azonban nehéz hitelesen belülről is átéltként ábrázolni. Az expozíció
kulcsjelenetének felemás sikerén sokat javít a dialógus és a színészi játék, amely hitelesen ambivalens érzéseit korábbi vidéki .letükkel szemben. A falu két dolgot jelent a számukra:a kiscsirkék etetését és a petróleumlámp
Tudatukban összekapcsolódikaz idillikus, nosztalgiával ábrázolt falukép a V idék e 1 m ara d o t ts ágává 1.Az expozícióban kibontakozó két cselekményszál
(Sziráky sikertelenül próbálkozikIlonka kegyeibe férkőzni, Ilonka és László joÅNvőjükkel kapcsolatos gondjai, háttérbena csőd szélén álló cukrászdával) természetesen egybekapcsolódik: kiderül,hogy a festő orvosprofesszor öccsén múlik.
 |
| ||||||
