Kassai család. (Kolosvári †.)
Erdélyi család, mely főleg a fejedelmek korában virágzott. Kassai István Bethlen Gábor alatt fő-ember [348]*; 1626-ban egyik küldött Brandenburgi Kata elé [349]*. Rákóczy I. György alatt itélőmester. Neje volt Viczei Anna, kinek Drassó egészen a springi és vingárdi részekkel átiratott 1635-ki dec. 10-én [350]*, és e jószágokra nézve az ő javára 1636-ban lemondott az Apaffy család [351]*. Fia volt István, ennek neje Gerendi Klára.
A családfa [352]* következő:
A családfa [352]* következő:
Kassai István 1619–1635. itélőmester (Viczei Anna); II. István (Gerendi Klára); Miklós † 1662. körül; Ferencz (Bánffy Sára); Anna (1. Nemes György 2. Mikes György.); Borbála (n.-megyeri Keresztesi Samu).
II. Istvánnak gyermekei 1655-ki mart. 24-én osztoztak. Ferencz jelen volt Ali basa táborában, midőn Apaffy Mihály fejedelemmé tétetett [353]*.
A mult század első felében Borbála-ban kihalt a család, és a Kassai jószágok publicáltatása iránti rendelet 1733. martius 30-án adatott ki [354]*.
A mult század első felében Borbála-ban kihalt a család, és a Kassai jószágok publicáltatása iránti rendelet 1733. martius 30-án adatott ki [354]*.
Kassai család.
Jelenleg is létezik Zemplin vármegyében, birtokos Gesztelyen és Mihályiban [355]*.
Trencsin megyében a nemesi lajstromba iktatva leljük Kassay (vagy Cassay) Mártont, 1666-ik évben Bicsén. – Kassay János nemeslevele 1818-ban Borsod vármegyében hirdettetett ki [356]*.
Egy másik ágnak, mely Turócz vármegyéből eredt Pest megyébe, leszármazása ez:
Trencsin megyében a nemesi lajstromba iktatva leljük Kassay (vagy Cassay) Mártont, 1666-ik évben Bicsén. – Kassay János nemeslevele 1818-ban Borsod vármegyében hirdettetett ki [356]*.
Egy másik ágnak, mely Turócz vármegyéből eredt Pest megyébe, leszármazása ez:
Kassay György 1792.; Márton lak. Aszódon; Pál 1834. ev. lelk. Tót-Györkön; Zsigmond.
Kassay György Turócz vármegyétől nyert nemesi bizonyitványát 1792-ben Pest vármegyében is kihirdetteté. FiaMárton Aszódon lakott. Ennek fia Pál ágost. evang. lelkész Tót-Györkön, 1834-ki nov. 15-én vett ki Pest vármegyétől nemesi bizonyitványt, melyet Nógrád megyében 1835-ki aug. 26-án hirdettetett ki [357]*.
A Ratold-törzsből leszármazottak czímerei és pecsétjei közül, rajzban és szövegben, mint tudom, eddigelé csupán a Kazai Kakas, az Ilsvai, a Pászthóy, a Feledy Lorántfy és Ráday, Kassay stb. családokat illetők közöltettek. Ezen családok közül ez időszerint csakis a grófi rangra emelt Ráday-család létezik, a többiek mind kihaltak.
Valamennyinél régibb volt a Ratold-törzsbeli Miklós alországbíró czímere 1238-ból. (Lásd Nyáry A.: «Vezérfonal III. 20. a bécsi képes krónika nyomán».) Utána következik a Roland nádoré (1255–1299), s végre az ugyancsak Rátold vérbeli István budai prépost pecsétje 1361-ből
.Rátót (Radhold) family
N from Rátót family had issue:
RATHOLD.
Ezen nagy multú nemzetség korai századoktól fényes szerepet játszott hazánk történetében. Tagjai már a XIII. és XIV. században az ország főméltóságait töltötték be, nádorok, országbirák és tárnokmesterek voltak. Mindannyia pecséteken örökítette meg nemzetsége czímerét s ez századokról századokra való fejlődésében, változásaiban oly számos példákban, oly biztosan meghatározhatóan s régi eredetiségében visszaállíthatóan maradt reánk, mint akár az Aba vagy Gutkeled nemzetség czímere.
Ez ősi czímer egy hárslevél volt.
Sajátságos, hogy a krónikások egybehangzóan, mind Apuliából, Casertából származtatják ezen jövevény nemzetséget, pedig a régi magyar heraldikában alig találunk másik czímert, mely az ősgermán jelleget annyira magán viselné, mint a Ratholdok hárslevele. A hársfa, az ősgermánoknak valódi nemzeti fája, szent fája volt, az alatt pihenték fáradalmaikat, tartották törvényszékeiket és regélték fiaiknak a hősök nagy tetteit. Ezen nemzeti fa levelével örömest ékesítették kiváltképen sisakjaikat.
A Rathold nemzetség czímerének is megvoltak a maga fejlődési és hanyatlási korszakai.
Az első a fejlődésnek korszaka, midőn a czímeralak száma, helyzete bizonyos változásoknak volt alávetve. Ezen fejlődés a XIII. század végeig tartott.
A legrégibb pecsét, melyen ezen nemzetség czímere először feltünik, nincs közzétéve. Ez Gyula (Jula) országbíró 1289pecsétje 1236. évből, Nagy Iván közlése után[10153]* négyelt paizs, mindenik mezejében egy-egy hárslevéllel.
Ezt követi az 1238. évből Miklós országbíró pecsétje,[10154]* melynek kerek mezejére egy még a XII-ik században divatos paizs van elhelyezve, benne a czímerkép hárslevél. Ezen csaknem legrégibb pecséten van először ábrázolva a nemzetségi czímer úgy, a minővé az később – a heraldika fejlődésével – fejlődött és amint állandóvá vált.
Ez ősi czímer egy hárslevél volt.
Sajátságos, hogy a krónikások egybehangzóan, mind Apuliából, Casertából származtatják ezen jövevény nemzetséget, pedig a régi magyar heraldikában alig találunk másik czímert, mely az ősgermán jelleget annyira magán viselné, mint a Ratholdok hárslevele. A hársfa, az ősgermánoknak valódi nemzeti fája, szent fája volt, az alatt pihenték fáradalmaikat, tartották törvényszékeiket és regélték fiaiknak a hősök nagy tetteit. Ezen nemzeti fa levelével örömest ékesítették kiváltképen sisakjaikat.
A Rathold nemzetség czímerének is megvoltak a maga fejlődési és hanyatlási korszakai.
Az első a fejlődésnek korszaka, midőn a czímeralak száma, helyzete bizonyos változásoknak volt alávetve. Ezen fejlődés a XIII. század végeig tartott.
A legrégibb pecsét, melyen ezen nemzetség czímere először feltünik, nincs közzétéve. Ez Gyula (Jula) országbíró 1289pecsétje 1236. évből, Nagy Iván közlése után[10153]* négyelt paizs, mindenik mezejében egy-egy hárslevéllel.
Ezt követi az 1238. évből Miklós országbíró pecsétje,[10154]* melynek kerek mezejére egy még a XII-ik században divatos paizs van elhelyezve, benne a czímerkép hárslevél. Ezen csaknem legrégibb pecséten van először ábrázolva a nemzetségi czímer úgy, a minővé az később – a heraldika fejlődésével – fejlődött és amint állandóvá vált.
Roland nádornak 1255. évi pecsétjét[10155]* következőleg kell blazonálnunk: patriarcha kereszt, a paizs három sarkában egy-egy hárslevéltől kisérve.
A negyedik Mátyás comesnek, Roland bán fiának lovaspecsétje 1282. évből,[10156]* itt a lovas alakját felül, hátul és alul, a ló hasa alatt kiséri egy-egy hárslevél.
A negyedik Mátyás comesnek, Roland bán fiának lovaspecsétje 1282. évből,[10156]* itt a lovas alakját felül, hátul és alul, a ló hasa alatt kiséri egy-egy hárslevél.
Végül ötödik másik Roland nádornak pecsétje 1299. évből, melynek kerek mezejét egy kettős lépcsőzetre illesztett 1290koronából felnyúló kereszt tölti be, kétoldalt a lépcső alsó fokából kinövő hosszú, kifelé hajló száron függő hárslevéltől kisérve.
A két Roland nádor két pecsétjén a kereszt nádori méltóságuk jelvénye, melyet az ország czímeréből vettek át.
A nemzetségi czímer ezen első fejlődési korszakában, miként a felsorolt példákból láthattuk még nem volt megállapodva az egységes hárslevél, felváltva használták azt egyszeresen, kétszeresen, sőt négyszeresen is, de a czímer integritását sem féltették úgy, mint azt a következő korban tapasztalni fogjuk, hanem néhol csak mint kiséretet ragasztották egy-egy főalakhoz, a lovaspecséten a lovas alakjához, a nádorok pecsétjén az ország czímeréből kölcsönzött jelvényekhez.
A XIV. század általában a heraldika fénykora volt. Ekkor állapodtak meg az előző időkben még ingadozó paizsalakok, ekkor jöttek általános használatba a sisakdíszek s a takarók, melyek a paizs színét tették messze láthatóvá. A heraldika ezen fénykorában fejlődött ki a Rathold nemzetség czímere is egész öntudatosan s az egyes nemzetségi ágazatoktól közösen viselve, egyöntetűen.
Az így megállapodott czímer az egyes hárslevél.[10157]* A század közepe felé megismerjük a sisakdíszt is, mely a paizsalak ismétlése volt.
Ezen megállapodott czímeralakhoz aztán harmadfél századon keresztül hűségesen ragaszkodtak, integritásban meg nem sértették, semmi más felvett czímeralaknak alá nem vetették. A XIV-ik század folyamán is találunk a Ratholdok czímerében hatalmi jelvényt mint czímertörést, de azt többé nem helyezték előtérbe az ősi jelvény háttérbevonásával.
1291A paizsban csak kétszer találtunk hatalmi jelvényt, mindkettőt Pásztohi János országbíró czímerénél a század legvégéről 1395. és 1396. évről. Az egyik paizsban egy hárslevél tölti ki a mezőt, felül két kis paizs kiséri, a jobb felső sarokban osztásokkal, a balban kettős kereszttel; a másik paizsban szintén hárslevél van, a melynek hegyére hat pávatollból álló forgó van tűzve.
A pávatollforgót már ötven évvel előbb, 1347-ben használta Olivér tárnokmester, de csak a sisakdíszen, a hárslevél hegyére tűzve, ugyanakkor a paizsban csak a hárslevél volt.
Ezekhez sorozhatjuk még Leusták nádor 1396. évi pecsétjét,[10158]* hol a pecsét hatos karéjba foglalt mezején hárslevél van, reátűzött pávatollforgóval s oldalt egy-egy minuskulás t betűtől kisérve. Ezen pecséten tünik fel először a hárslevél szára mellett egy letört ágacska.
A két Roland nádor két pecsétjén a kereszt nádori méltóságuk jelvénye, melyet az ország czímeréből vettek át.
A nemzetségi czímer ezen első fejlődési korszakában, miként a felsorolt példákból láthattuk még nem volt megállapodva az egységes hárslevél, felváltva használták azt egyszeresen, kétszeresen, sőt négyszeresen is, de a czímer integritását sem féltették úgy, mint azt a következő korban tapasztalni fogjuk, hanem néhol csak mint kiséretet ragasztották egy-egy főalakhoz, a lovaspecséten a lovas alakjához, a nádorok pecsétjén az ország czímeréből kölcsönzött jelvényekhez.
A XIV. század általában a heraldika fénykora volt. Ekkor állapodtak meg az előző időkben még ingadozó paizsalakok, ekkor jöttek általános használatba a sisakdíszek s a takarók, melyek a paizs színét tették messze láthatóvá. A heraldika ezen fénykorában fejlődött ki a Rathold nemzetség czímere is egész öntudatosan s az egyes nemzetségi ágazatoktól közösen viselve, egyöntetűen.
Az így megállapodott czímer az egyes hárslevél.[10157]* A század közepe felé megismerjük a sisakdíszt is, mely a paizsalak ismétlése volt.
Ezen megállapodott czímeralakhoz aztán harmadfél századon keresztül hűségesen ragaszkodtak, integritásban meg nem sértették, semmi más felvett czímeralaknak alá nem vetették. A XIV-ik század folyamán is találunk a Ratholdok czímerében hatalmi jelvényt mint czímertörést, de azt többé nem helyezték előtérbe az ősi jelvény háttérbevonásával.
1291A paizsban csak kétszer találtunk hatalmi jelvényt, mindkettőt Pásztohi János országbíró czímerénél a század legvégéről 1395. és 1396. évről. Az egyik paizsban egy hárslevél tölti ki a mezőt, felül két kis paizs kiséri, a jobb felső sarokban osztásokkal, a balban kettős kereszttel; a másik paizsban szintén hárslevél van, a melynek hegyére hat pávatollból álló forgó van tűzve.
A pávatollforgót már ötven évvel előbb, 1347-ben használta Olivér tárnokmester, de csak a sisakdíszen, a hárslevél hegyére tűzve, ugyanakkor a paizsban csak a hárslevél volt.
Ezekhez sorozhatjuk még Leusták nádor 1396. évi pecsétjét,[10158]* hol a pecsét hatos karéjba foglalt mezején hárslevél van, reátűzött pávatollforgóval s oldalt egy-egy minuskulás t betűtől kisérve. Ezen pecséten tünik fel először a hárslevél szára mellett egy letört ágacska.
A XIV-ik század elejétől a XVI-ik század közepéig tart a harmadik alakulási korszak a Rathold nemzetség czímerének történetében. Itt veszszük észre a naturalistikus irány első fellépését.
1292Az Ilsvay Leusták nádor 1396. évi pecsétjén észlelt kicsiny, alig észrevehető ágacska mind nagyobb galylyá növekszik, a melynek közepéből nő ki a még mindig egyes hárslevél.[10159]* A letört galy a paizslábban legtöbbször balharánt, néhol haránt helyzetben van, de sehol sem hiányzik az egész másfélszáz évi időközben, csakis a Feledi Eustách 1530. évi pecsétjének czímerpaizsában[10160]* látjuk a nemzetségi czímert ős, eredeti állapotában.
A XVI. századtól kezdve az egyes családok mindinkább eltérnek az ősi czímer eredeti alakjától. A naturalisztikus irány a legkülönbözőbb alakokban nyilatkozik, idegen alakok, a heraldikai hanyatlás függelékei kerülnek a paizsba s a mai is élő nemzedékeknél már csak mellékalakká törpül az ősi czímer egykori paizsalakja.
E hanyatlás szinte fokozatos.
Paksy Jób 1568. évi pecsétjén[10161]* a paizsban csaknem vízszintes irányba helyezett faágból hosszú görbeszárú hárslevél emelkedik a paizs felső karimájáig, mellőle a galyból egy másik szár nyúlik fel, melyről a levél hiányzik, Paksy György egy századdal később olyan czímert használ, melynek paizsában vízszintesen fekvő ág két hosszú száráról két hárslevél nyúlik fel és egy másik Paksy György 1694. évi pecsétjén hármas halomból egy száron három hárslevél látható.
1292Az Ilsvay Leusták nádor 1396. évi pecsétjén észlelt kicsiny, alig észrevehető ágacska mind nagyobb galylyá növekszik, a melynek közepéből nő ki a még mindig egyes hárslevél.[10159]* A letört galy a paizslábban legtöbbször balharánt, néhol haránt helyzetben van, de sehol sem hiányzik az egész másfélszáz évi időközben, csakis a Feledi Eustách 1530. évi pecsétjének czímerpaizsában[10160]* látjuk a nemzetségi czímert ős, eredeti állapotában.
A XVI. századtól kezdve az egyes családok mindinkább eltérnek az ősi czímer eredeti alakjától. A naturalisztikus irány a legkülönbözőbb alakokban nyilatkozik, idegen alakok, a heraldikai hanyatlás függelékei kerülnek a paizsba s a mai is élő nemzedékeknél már csak mellékalakká törpül az ősi czímer egykori paizsalakja.
E hanyatlás szinte fokozatos.
Paksy Jób 1568. évi pecsétjén[10161]* a paizsban csaknem vízszintes irányba helyezett faágból hosszú görbeszárú hárslevél emelkedik a paizs felső karimájáig, mellőle a galyból egy másik szár nyúlik fel, melyről a levél hiányzik, Paksy György egy századdal később olyan czímert használ, melynek paizsában vízszintesen fekvő ág két hosszú száráról két hárslevél nyúlik fel és egy másik Paksy György 1694. évi pecsétjén hármas halomból egy száron három hárslevél látható.
Serkei Lorántffy Mihály 1614. évi pecsétjében még a vízszintesen fekvő faágon egy rövidszárú hárslevél van, melynek hegye erősen a paizs jobb felső sarka felé hajlik, de már leánya, Zsuzsánna fejedelemasszony következetesen 1293egy szárból elágazó két hárslevelet használt czímerében, melyek néhol lebegő faágból egyenesen nyúlnak fel s kettéválásuknál kifelé görbülnek, végeiken pedig a hárslevelek csüngő helyzetbe jutnak. Másutt a faág hármas halomra van helyezve s a levelek hosszú szára, mintegy az ág aljából nőve ki, kecses hajlásban irányul felfelé, ketté válástól az előbb leírthoz lesz hasonlóvá.
Rátóti Gyulaffy György már 1588-ban olyan czímert használt, melyen az egyes hárslevélnek vízszintes faágból kinövő hosszú szára lebegő koronán van áthúzva.
Midőn I. Leopold ráthóti Gyulaffy Lászlót 1695. évben grófi rangra emelte, az adományozott czímerben[10162]* az ősi czímer a legutolsó helyre, a szívpaizszsal ellátott négyelt paizsnak 2. és 3. mezejére jutott, de már annyira elvesztette eredeti jellegét, hogy itt a fekvő levágott ágból koronán áthúzott két falevél nem hárslevél, hanem tölgylevél s közöttük a harmadik ágon egy tölgymakk nyúlik fel.
A hajdan nagyon elágazott Rathold nemzetségnek ma csak két ágazata él, a Putnoky és a Ráday család.
Mindkettőnek czímere a leírtakhoz hasonló átalakulásokon mert keresztül. A Putnokyak mai czímerét így írjuk le: kék paizsban balharánt helyezett fatörzs, melynek felső végén két kis galyon 3–3 hárslevél van. Ez tehát erősen naturalisztikus elfajulása az ősi czímernek, annyira, hogy itt a hárslevelek többé már nem főczímeralakok a paizsban, hanem csak tartozékai a főczímeralaknak, a természetes színű fatörzsnek. De a Putnokyak ezen átalakult czímerében is van némi conservativ irány. Legalább kétszáz év óta a fatörzsből kihajtott ágakon a hárslevél száma következetesen mindig hat, sohasem öt vagy hét, így találjuk azt a családra vonatkozó összes czímereken és pecséteken.
Még jobban háttérbe vonul az ősi jelvény a Ráday család czímerénél. A gróf Rádayak most használt czímerének hasított paizsában a hátulsó hasítás emlékeztet egy csekély részletével az ősi czímeralakra. Leírása: kék paizsban, zöld alapon egy fehér csonka fatörzsnek egyetlen ágán, melyről egy zöld hárslevél csüng le, kiterjesztett szárnyú fehér galamb áll, csőrében olajággal, felül jobbról ezüst holdsarlótól, balról hatágú arany csillagtól kisérve.
Midőn I. Leopold ráthóti Gyulaffy Lászlót 1695. évben grófi rangra emelte, az adományozott czímerben[10162]* az ősi czímer a legutolsó helyre, a szívpaizszsal ellátott négyelt paizsnak 2. és 3. mezejére jutott, de már annyira elvesztette eredeti jellegét, hogy itt a fekvő levágott ágból koronán áthúzott két falevél nem hárslevél, hanem tölgylevél s közöttük a harmadik ágon egy tölgymakk nyúlik fel.
A hajdan nagyon elágazott Rathold nemzetségnek ma csak két ágazata él, a Putnoky és a Ráday család.
Mindkettőnek czímere a leírtakhoz hasonló átalakulásokon mert keresztül. A Putnokyak mai czímerét így írjuk le: kék paizsban balharánt helyezett fatörzs, melynek felső végén két kis galyon 3–3 hárslevél van. Ez tehát erősen naturalisztikus elfajulása az ősi czímernek, annyira, hogy itt a hárslevelek többé már nem főczímeralakok a paizsban, hanem csak tartozékai a főczímeralaknak, a természetes színű fatörzsnek. De a Putnokyak ezen átalakult czímerében is van némi conservativ irány. Legalább kétszáz év óta a fatörzsből kihajtott ágakon a hárslevél száma következetesen mindig hat, sohasem öt vagy hét, így találjuk azt a családra vonatkozó összes czímereken és pecséteken.
Még jobban háttérbe vonul az ősi jelvény a Ráday család czímerénél. A gróf Rádayak most használt czímerének hasított paizsában a hátulsó hasítás emlékeztet egy csekély részletével az ősi czímeralakra. Leírása: kék paizsban, zöld alapon egy fehér csonka fatörzsnek egyetlen ágán, melyről egy zöld hárslevél csüng le, kiterjesztett szárnyú fehér galamb áll, csőrében olajággal, felül jobbról ezüst holdsarlótól, balról hatágú arany csillagtól kisérve.
Ezen czímerben már csak a száradófélben levő fatörzsről lecsüngő hárslevél emlékeztet az ősi czímerre és bizony nem követne el nagy hibát a pecsétvéső vagy czímerfestő, ha ez egyetlen hárslevélkét kifelejtené, vagy helyette egy rendes fagalyacskát vésne vagy festene a paizsba. Jobban érvényesül az e czímer harmadik sisakdíszén, hol a koronából, két zöld olajág között, hosszú szárú zöld hárslevél nyúlik ki. A most is élő két család czímerénél tehát az ősi czímeralak többé nem főczímeralak, csak annak tartozéka. A főczímeralak a Putnokyaknál a fatörzs, a Rádayaknál a fehér galamb.
A Rathold nemzetség sisakdísze mindenkor pontos ismétlése volt a paizsalaknak, még akkor is, mikor az a századok során a különböző heraldikai ízlések szerint változott, idomult, elfajult. Még a Putnokyak vastag fatörzse is épen olyan alakban nyugszik a sisakon, a minőben a paizsban használták. Csak egy esetben van eltérés ettől, a XIV. 1295században Olivér tárnokmester, s egy esetben a XV. században Ilsvay György, zólyomi főispán czímerénél,[10163]* kik pávatollforgót tűztek a sisakdísznél a hárslevél hegyére. Valószinűleg így használta ezt Pásztohy János országbíró és Ilsvay Leusták nádor is. Az előbbinél a pávatollforgó czímerpaizsába is belekerült, az utóbbinak 1396. évi pecsétje se nem paizs, se nem sisakpecsét; rajta paizs és sisak nélkül a pecsét mezejére van vésve a czímeralak, a hárslevél s reátűzve a pávatollforgó, a hatalmi jelvény.
Hogy a pávatollforgó csak átmeneti, csak hatalmi jelvény volt, kétségtelenné teszi az, hogy azt csakis ezen három országnagy használta, annak sem előbb, sem utóbb nyomát nem találjuk az összes leszármazók nagyszámú czímereiben. Ez okból azt a Rathold nemzetség ősi czímeréhez tartozónak nem tekinthetjük.
A Rathold nemzetség czímerének színeit Csergheő Géza a Turulban közzétett[10164]* jeles értekezésében a középkori heraldika szabályaira és szokásaira támaszkodva határozza meg. Ez úton mint kétségtelenül helyes úton elindulva, ugyanazon czélt érte el, a mit elérünk akkor, a midőn ezen nemzetség két legrégibb festett czímerét veszszük alapul.
A legrégibb festett czímer a Képes Krónika miniatürjében 1358. évből való. Itt a hárslevél arany, a paizs vörös. A másik a Lorántffyak festett czímere a sárospataki vár északkeleti kis sarok toronyszobájában, melynek nagyon rongált falfestményein még világosan kivehető egy vörös czímerpaizs, benne egy száron két lecsüngő arany hárslevéllel.[10165]*
Miután a Rathold ivadékoknak a régibb századokban armálisuk nem volt, csak pecsétek után ismerték czímerüket s hagyomány után annak színeit. A sok pecsét, az apáról fiúra átöröklött pecsétnyomók fenntartották a czímeralakok ismeretét, de feledésbe mentek a színek. Ezt később önkényesen 1296vették fel s ez az oka, hogy a ma élő ivadékok paizsának színe kék. De még a XIX. század elejéről is van Putnoky czímer, hol a kék paizsnak paizslába vörös.
Az elmondottak alapján a Rathold nemzetség czímerét következőleg határozhatjuk meg: vörös paizsban arany hárslevél; sisakdísz a paizsalak; takaró vörös-arany.
A Rathold nemzetség sisakdísze mindenkor pontos ismétlése volt a paizsalaknak, még akkor is, mikor az a századok során a különböző heraldikai ízlések szerint változott, idomult, elfajult. Még a Putnokyak vastag fatörzse is épen olyan alakban nyugszik a sisakon, a minőben a paizsban használták. Csak egy esetben van eltérés ettől, a XIV. 1295században Olivér tárnokmester, s egy esetben a XV. században Ilsvay György, zólyomi főispán czímerénél,[10163]* kik pávatollforgót tűztek a sisakdísznél a hárslevél hegyére. Valószinűleg így használta ezt Pásztohy János országbíró és Ilsvay Leusták nádor is. Az előbbinél a pávatollforgó czímerpaizsába is belekerült, az utóbbinak 1396. évi pecsétje se nem paizs, se nem sisakpecsét; rajta paizs és sisak nélkül a pecsét mezejére van vésve a czímeralak, a hárslevél s reátűzve a pávatollforgó, a hatalmi jelvény.
Hogy a pávatollforgó csak átmeneti, csak hatalmi jelvény volt, kétségtelenné teszi az, hogy azt csakis ezen három országnagy használta, annak sem előbb, sem utóbb nyomát nem találjuk az összes leszármazók nagyszámú czímereiben. Ez okból azt a Rathold nemzetség ősi czímeréhez tartozónak nem tekinthetjük.
A Rathold nemzetség czímerének színeit Csergheő Géza a Turulban közzétett[10164]* jeles értekezésében a középkori heraldika szabályaira és szokásaira támaszkodva határozza meg. Ez úton mint kétségtelenül helyes úton elindulva, ugyanazon czélt érte el, a mit elérünk akkor, a midőn ezen nemzetség két legrégibb festett czímerét veszszük alapul.
A legrégibb festett czímer a Képes Krónika miniatürjében 1358. évből való. Itt a hárslevél arany, a paizs vörös. A másik a Lorántffyak festett czímere a sárospataki vár északkeleti kis sarok toronyszobájában, melynek nagyon rongált falfestményein még világosan kivehető egy vörös czímerpaizs, benne egy száron két lecsüngő arany hárslevéllel.[10165]*
Miután a Rathold ivadékoknak a régibb századokban armálisuk nem volt, csak pecsétek után ismerték czímerüket s hagyomány után annak színeit. A sok pecsét, az apáról fiúra átöröklött pecsétnyomók fenntartották a czímeralakok ismeretét, de feledésbe mentek a színek. Ezt később önkényesen 1296vették fel s ez az oka, hogy a ma élő ivadékok paizsának színe kék. De még a XIX. század elejéről is van Putnoky czímer, hol a kék paizsnak paizslába vörös.
Az elmondottak alapján a Rathold nemzetség czímerét következőleg határozhatjuk meg: vörös paizsban arany hárslevél; sisakdísz a paizsalak; takaró vörös-arany.
.Rátót (Radhold) family
N from Rátót family had issue:
- A1. son
- B1. Miske, fl 1222-27; m.Margit, dau.of Péter N (fl 1258)
- C1. Ábrahám, fl 1258-76
- C2. Rénold, fl 1258-74
- D1. Miske Kõvágóörsi, fl 1299-1323
- E1. Pál, fl 1323-62
- F1. Rénold, fl 1341
- F2. János, fl 1341
- F3. Margit, fl 1362; m.Miklós, son of Tamás Sáry
- F4. Katalin, fl 1362-80; m.Miklós Polgárdi (fl 1362-83)
- E2. Jakab, fl 1323-54
- E1. Pál, fl 1323-62
- D1. Miske Kõvágóörsi, fl 1299-1323
- C3. Pál, fl 1276
- C4. Gyöngy, fl 1276; m.Barleus from Baracs family
- B2. Mihály, fl 1227
- B3. Absa, fl 1227
- C1. Pál, +ca 1272
- D1. a daughter; m.Mátyás Örsi (fl 1272-99)
- E1. Mihály, fl 1299
- F1. Miklós, fl 1341-80
- F2. János, fl 1341
- F3. Domokos, fl 1341
- F4. Péter, fl 1341
- E2. Beke, fl 1299-1328
- E3. András, fl 1299
- E4. Péter, fl 1299
- E5. Jolánta, fl 1272; m.Elekes Csanád (fl 1247-56)
- E1. Mihály, fl 1299
- D1. a daughter; m.Mátyás Örsi (fl 1272-99)
- C1. Pál, +ca 1272
- B1. Miske, fl 1222-27; m.Margit, dau.of Péter N (fl 1258)
- A2. Leusták, Vajda of Transylvania
- B1. Rátót, Ispán of Somogy, fl 1203
- C1. Domokos, Tárnokmester, fl 1238-40
- D1. Loránd, Nádor, +1277/78
- E1. Mátyás, fl 1278-96; m.N Visontai; He was ancestor of Paksi family, for which see HERE
- E2. Rátót, fl 1278-96
- D2. "Porc" István, Lovászmester, fl 1265-77; m.Aglent Zsámboki
- E1. Domokos, Nádor, fl 1271-1320; He was ancestor of Pásztói family
- E2. Lõrinc, +1282
- E3. László (Lack), Asztalnokmester, +1328; m.N Zagyvafõi; He was ancestor of Tari family
- E4. Kakas, +k.a.Rozgony 15.6.1312; m.N Visontai; He was ancestor of Kazai Kakas family, for which see HERE
- E5. Leusták, +1340/48
- D3. a daughter, +ca 1267; m.Móric from Pok family
- D4. Olivér, fl 1255
- E1. Rénold, fl 1275-83
- E2. Miklós, fl 1275-1308; He was ancestor of Putnoki family, for which see HERE
- E3. János, fl 1282
- D5. Leusták
- E1. Loránd, Nádor , fl 1275-1307
- F1. Dezsõ Gedei, fl 1316-27
- G1. Péter Jolsvai, fl 1340-53; m.N Csetneki
- H1. Domokos, fl 1358
- H2. Leusták, +1400; 1m: Anna N (fl 1388-90); 2m: Ilona N (fl 1399-1400)
- I1. [1m.] György, Pohárnokmester, +1427; m.Katalin Losonczi (fl 1413-28)
- I2. [1m.] Ilona (Ilko), fl 1400-36; m.Fülpös Kórógyi (+1432/33), Tárnokmester
- I3. [2m.] Péter, fl 1400-10
- I4. [2m.] Hedvig, fl 1400
- G1. Péter Jolsvai, fl 1340-53; m.N Csetneki
- F2. Leusták, Obergespan of Vas and Sopron, +1340/42
- F3. Loránd, Obergespan of Vas and Sopron, +1336; m.N from Csák family
- F4. István, fl 1321
- F1. Dezsõ Gedei, fl 1316-27
- E2. "Vak" Dezsõ, Obergespan of Borsod, fl 1275-1308; m.N, a dau.of István from Ákos family
- F1. Benedek, fl 1322-26; He was ancestor of Serkei family, for which see HERE
- F2. László Feledi, fl 1326-78
- G1. Benedek, fl 1371-78
- H1. János, fl 1409-38; m.Margit Cudar de Ónod (fl 1411-18)
- I1. Leusták, fl 1446-53
- H2. Bertalan, fl 1409-39
- H1. János, fl 1409-38; m.Margit Cudar de Ónod (fl 1411-18)
- G2. Mátyás, fl 1371-1414
- H1. Miklós, fl 1418
- H2. György, fl 1418
- H3. Benedek
- H4. Imre, fl 1427
- H5. Péter, fl 1427
- G1. Benedek, fl 1371-78
- E1. Loránd, Nádor , fl 1275-1307
- D1. Loránd, Nádor, +1277/78
- C2. Balduin, Pohárnokmester, fl 1229-54
- D1. Gyula, fl 1274-78; m.Kunigunda from Csák family (fl 1305)
- E1. Demeter, fl 1291-1300
- E2. Gyula, fl 1291-1315; m.Klára, a dau.of Verner N (fl 1323)
- F1. Chuta, fl 1323; m.Gergely Domoszlói (fl 1319-37)
- D2. István, +ca 1274
- D3. Balduin, Ispán of Zala, fl 1275-83
- D1. Gyula, fl 1274-78; m.Kunigunda from Csák family (fl 1305)
- C1. Domokos, Tárnokmester, fl 1238-40
- B2. Gyula, Vajda of Transylvania (Erdély), fl 1214-39Gyulaffy de Rátót family
Lõrinc Rátóti, fl 1290; m.N dau.of Mihály from Kacsics family; They had issue:
- A1. János, +before 1363
- B1. Miklós, fl 1363-73
- B2. Baduin, fl 1364-1379
- B3. Gyula, fl 1364-1418; 1m: Katalin Hahóti; 2m: Anglis
- C1. [1m.] Imre, fl 1394-1401
- C2. [1m.] Zsigmond, fl 1400-18; m.Fruzsina Essegvári
- D1. György, fl 1412
- D2. Tamás, fl 1425-26
- C3. [1m.] Rátót, fl 1400-18
- C4. [2m.] János, fl 1415
- C5. [2m.] Jakab, fl 1415
- C6. [2m.] Miklós, fl 1415
- C7. [2m.] "Gyula" László, fl 1426-53
- D1. László Gyulaffy de Rátót, fl 1468-74; m.Katalin Pethõ de Gerse (fl 1491)
- E1. István, fl 1491-1512; 1m: Dorottya Rozgonyi (fl 1493-1511); 2m: Katalin Fánchy de Gordova (fl 1528)
- F1. László, fl 1512-75; m.Margit Forgách de Ghymes et Gács
- G1. László, +28.7.1603; m.Gfn Katalin Széchy de Rimaszécs
- H1. Sámuel, Fõispán of Dodoka, fl 1629-30; m.Anna Bethlen de Iktár
- I1. Mária, *1637, +19.11.1659; m.Gf István Thököly de Késmárk (*5.2.1623 +1670)
- H2. Zsuzsanna, fl 1664; 1m: 1610 Baron Pál Wesselényi (*1585 +1621); 2m: Baron Ferenc Liszti
- H3. Borbála, +1671; 1m: András Kapy de Kapivár (+after 1614); 2m: Zsigmond Barcsay de Nagybarcsa (+1652)
- H4. Mária
- H1. Sámuel, Fõispán of Dodoka, fl 1629-30; m.Anna Bethlen de Iktár
- G2. Fruzsina; m.Gábor Drugeth de Homonna (fl 1535-51)
- G3. Zsigmond
- G4. Erzsébet
- G1. László, +28.7.1603; m.Gfn Katalin Széchy de Rimaszécs
- F2. Mihály, +k.a.Szentgyörgy 1571
- F3. János, fl 1528; m.Dorottya Choron de Devecser
- G1. Katalin; m.Ferenc Horváth
- G2. György, fl 1574; m.Anna Tahy de Tahvár et Tarkeö
- H1. Kristóf, fl 1605; m.Zsófia Pogrányi de Nemeskürt
- I1. István
- I2. László, fl 1668; m.Erzsébet Balási de Szentdemeter
- J1. Gf László, cr Graf, +1699; m.Borbála Gyerõffy de Gyerõvásárhely
- K1. László, Kancellár, +1754; m.1725 Gfn Éva Haller de Hallerkeö
- L1. László
- L2. Borbála, *1732, +1755; m.1749 Gf Dániel Esterházy (*1724 +1759)
- J2. Zsófia; 1m: György Bánffy de Losonc (fl 1711-35); 2m: Gf Gábor Csáky de Köröszeg and Adorján (*1.5.1662)
- K1. László, Kancellár, +1754; m.1725 Gfn Éva Haller de Hallerkeö
- J1. Gf László, cr Graf, +1699; m.Borbála Gyerõffy de Gyerõvásárhely
- I3. Jusztina; m.Sándor Bakács de Szentgyörgy
- I4. Zsófia
- I5. Judit; m.István Czopaki
- H2. Katalin; m.Ferenc Kígyósi
- H3. Miklós, Alispán of Szatmár (Szatmári alispán); 1m: Zsuzsanna Pethõ de Gerse; 2m: Erzsébet Bay
- H1. Kristóf, fl 1605; m.Zsófia Pogrányi de Nemeskürt
- G3. Mihály
- G4. a daughter, fl 1589; m.László Pethõ de Gerse
- G5. Leusták, fl 1574
- G6. András, fl 1574
- H1. Katalin; m.Pál Zarka de Lukafalva
- H2. Mihály, fl 1630
- I1. Fruzsina; m.Zsigmond Csomaközy
- I2. László, fl 1649; 1m: Mária Máriássy de Márkus- et Batizfalva; 2m: Anna Illosvay
- J1. György, fl 1695
- K1. Krisztina; m.László Begányi
- K2. Sámuel
- K3. György
- K4. Mária; m.Ádám Pogány
- K5. László
- L1. Miklós
- K6. Mária; m.Ferenc Rhédey de Kisréde (+1758)
- K7. Borbála, fl 1752; m.Ábrahám Vay
- K8. Miklós
- J1. György, fl 1695
- F4. Sára; 1m: Bertalan Hrvatinic; 2m: István Thuróczy de Ludpreg
- F5. Dorottya, fl 1512
- F6. Zsófia, fl 1512-64; 1m: Péter Amade de Várkony (fl 1503-59); 2m: István Sághy
- F7. Potenciána, fl 1512-28; 1m: László Kubinyi de Felsõkubin; 2m: Ferenc Semsey; [m. Ferenc Horváth de Vásonkeö]
- F8. Anna, fl 1512
- F9. Ferenc
- F10. György
- F11. Boldizsár
- F12. Zsigmond
- (F13. Katalin; m.Pál Petróczy de Petrócz et Kászavár (+after 1526))
- F1. László, fl 1512-75; m.Margit Forgách de Ghymes et Gács
- E1. István, fl 1491-1512; 1m: Dorottya Rozgonyi (fl 1493-1511); 2m: Katalin Fánchy de Gordova (fl 1528)
- D1. László Gyulaffy de Rátót, fl 1468-74; m.Katalin Pethõ de Gerse (fl 1491)
- C8. [2m.] Anna, fl 1415
- B4. Orsolya, +1366; m.Ubul Kállay (fl 1347-89)
- A2. László, fl 1324-63
HUNGARY family index
INDEX PAGE
Last updated 13th February 2009 - A1. János, +before 1363
- B1. Rátót, Ispán of Somogy, fl 1203
