Zemplén Levéltára
Sátoraljaújhely
Írta: Oláh Tamás
Sátoraljaújhely, 2008.
TOC \o "1-3" \h \z \u
HYPERLINK \L "_TOC194719098" Bevezetés PAGEREF _TOC194719098 \H 3
HYPERLINK \L "_TOC194719099" A levéltár története PAGEREF _TOC194719099 \H 4
HYPERLINK \L "_TOC194719100" A kezdetektől 1849-ig PAGEREF _TOC194719100 \H 4
HYPERLINK \L "_TOC194719101" 1849-1950 PAGEREF _TOC194719101 \H 12
HYPERLINK \L "_TOC194719102" 1950-től napjainkig PAGEREF _TOC194719102 \H 18
HYPERLINK \L "_TOC194719103" A levéltár iratainak bemutatása PAGEREF _TOC194719103 \H 24
HYPERLINK \L "_TOC194719104" Függelék PAGEREF _TOC194719104 \H 40
HYPERLINK \L "_TOC194719105" Levéltár-történeti érdekességek vendégkönyveinkből 1909-1950 között PAGEREF _TOC194719105 \H 40
HYPERLINK \L "_TOC194719106" Felhasznált források és irodalom PAGEREF _TOC194719106 \H 47
HYPERLINK \L "_TOC194719107" Das Archív des Komitats Zemplén PAGEREF _TOC194719107 \H 51
HYPERLINK \L "_TOC194719108" Archív župy Zemplín PAGEREF _TOC194719108 \H 52
HYPERLINK \L "_TOC194719109" Mellékletek PAGEREF _TOC194719109 \H 53
BEVEZETÉS
A levéltár a közgyűjtemények legrégibb intézményeként, évszázadokkal ezelőtt kezdte gyűjteni nemcsak az iratokat, nyomtatványokat, könyveket, de tárgyi emlékeket, mint pl. fegyvereket, pénzeket, pecsétnyomókat, zászlókat is átvett, gyűjtött és megőrzött.
A levéltárból váltak ki a későbbi alapítású könyvtárak, múzeumok, amelyek már elkülönített gyűjtőkörrel jöttek létre. Az újabb közgyűjteményi törvény elkülönítette és meghatározta az egyes gyűjtemények körét, mely szerint a levéltárak csak kéziratos, illetve nyomtatott, valamint modern adathordozó forrásokat gyűjthetnek, a tárgyi gyűjtés a múzeumok feladata lett. A levéltárak és a múzeumok között cserékre is sor került, így a múzeumok átadták a korábban begyűjtött iratanyagaikat, pl. céhek, uradalmak, családok levéltárait, a levéltárak viszont numizmatikai anyagukat, fegyvergyűjteményeiket, egyéb tárgyi emlékeit.
Zemplén vármegye levéltárát KAZINCZY FERENC így jellemezte: „…Igen számos, igen nagy tekintetű írásaink vagynak, ezek nem egyedül a megye, nem egyedül a haza, hanem az egész emberiség kincsei, s a később idők Kovachichai s Horvát Istvánjai innen szednek majd fényt régibb történeteink homályainak felvilágosítására.”
A LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE
A kezdetektől 1849-ig
A Szirmay Antal főjegyző által megörökített hagyomány szerint a levéltár legrégibb őrzőhelye Csicsva vára volt, ahol 1527-ben, a kettős királyválasztás utáni polgárháború alatt tűzvész áldozata lett az addig összegyűjtött teljes iratanyag. Később sem volt állandó megyeháza, hiszen a megyegyűléseket váltakozó színhelyeken: Újhely, Patak, Tokaj, Tállya, hegyaljai városok, Zemplén, Varannó, Homonna, Gálszécs, Terebes stb. tartották és az iratokat, jegyzőkönyveket vagy a mindenkori alispán, illetve a megyei főjegyző házánál őrizték „sok háborgások között”.
Zemplén vármegye levéltárának nagyságáról, rendezettségéről a 18. század elejéig nincs adatunk. 1705-ben Pongrácz András vármegyei főjegyző (notarius) hivatalából távozván, a vármegye archívumát „négy ládával, nem többel” átadta hivatali utódjának, Keresztes Ferencnek. Az átadási jegyzőkönyv utal a rendezettségre is: „úgy adom által azt mint én őket Csicsva várában találhattam; levelek hányássa, registratio nélkül.” Keresztes főjegyző házánál később komoly iratpusztulás érte a levéltárat, ugyanis az 1704-1711. és 1713-1723. évi jegyzőkönyvek elégtek.
A 18. század közepétől felsőbb helyről indult el az a kezdeményezés, hogy a vármegyei levéltárak anyagát gondosabban őrizzék és használhatóbbá tegyék. 1727-ben kötelezték a vármegyei alispánokat, szolgabírákat, hogy a náluk lévő iratokat folyamatosan adják be a levéltárakba. A helytartótanács 1752-ben, majd 1770-ben elrendelte a levéltári iratok lajstromozását és szorgalmazta megyeházák felépítését, melyben az irategyüttesek állandó és biztonságos őrzőhelyet találhattak.
1754-1768 között épült fel Zemplén vármegye székháza Sátoraljaújhelyen, Silvester Aprilis olasz építőmester tervei szerint, melynek északi szárnya emeletén, ahol két szobában helyezték el az addig összegyűjtött levéltári iratanyagot. A termeket a kor ízlésének megfelelő barokk szekrényekkel rendezték be, alul háromsoros, hajlított fiókokból és hatsoros nyitott, majd számozott polcokkal. A polcokból lenyíló asztallap írópultként szolgál, a polc mélyedéseibe rekeszekkel elválaszthatóan lehetett tenni tárgyi elkülönítéssel az iratokat. A praktikus és szép, a kor igényes ízlését tükröző levéltári belső berendezést Speck József, sátoraljaújhelyi asztalos mester készítette a berendezkedés évében, 1768-ban. Az Archívum bejárati, kovácsoltvas, díszített ajtaja, valamint vastáblájú ablakai, amelyek vagyon- és tűzbiztonsági célt is szolgáltak, 1774-ben készültek el.
A levéltár másik bejáratának latin felirata: „Archívum Comitatus. Hic mortui vivunt et muti loquntur”, vagyis „Vármegyei Levéltár. Itt a holtak élnek és a némák beszélnek”.
A levéltárnokok állandó panaszára, sürgetésükre, mivel a 19. század elején az eredetileg levéltári célra berendezett két terem szűk és zsúfolt lett; 1832-1839 között újabb három teremmel bővítették az előző kettőt, majd 1844-ben az öt termet egybenyitották és ma is ezekben őrzik a vármegye teljes feudális kori iratanyagát, 1849-ig. Közben, miután az 1834-es földrengés erősen megrongálta a levéltár két termét, ott is felújítási munkákat kellett végezni, amely 1844-re készült el. Az egész falfelületet kitöltő impozáns szerénysorok, polcok, e raktártermek belső berendezései, vasablakai, vasajtói látványnak is szépek, az országban egyedülállóan idézik a 18-19. századi levéltárak hangulatát.
A 20. század elejétől az Archívum melletti folyosón, majd az 1950-es évek második felétől a földszinten nyitottak újabb termeket a gyarapodás számára. Az iratokat többszöri szükségraktárakba költöztetés után az 1970-es évektől a volt megyeházán kialakított raktárakban helyezték el véglegesen. Az emeleten és a földszinten új termeket adtak át a gyarapodó gyűjtemény számára, így 15 raktári szobában őrizzük a történeti Zemplén vármegye teljes írásos múltját.
A levéltár logikai rendjének kialakítója Szirmay Antal vármegyei főjegyző volt, aki 1777-1785-ig végezte munkáját jó érzékkel, hozzáértéssel, nagy gondossággal. A Szirmay elvei szerint kialakított logikai rendben, a számozott polcokon és fiókokban sorakoznak az iratok, a nyitott polcokon az iratokhoz kapcsolódó segédkönyvek. Azért is érdekelte a levéltári munka, mivel történetírói ambíciói voltak, ennek eredményeként a levéltár első tudományos kutatójaként a levéltári adatok felhasználásával, 1803-1804-ben megjelentette Zemplén vármegye történetét és történeti földrajzát. A korábban legenyei Pintér Márton főjegyző által két tárgyi csoportra elkülönített iratokat négy tárgyi csoportra rendezte és újra lajstromozta.
Szirmay levéltári érdemeit Kazinczy egyik – a levéltári munkáról írt – jelentésében így méltatta: „… Szirmay Antal Úrnak atlétai erejét, fáradhatatlanságát s könnyen dolgozását csudálni fogja minden, aki Levelestárunkat megpillantja s elnézi, hogy annak, aki ezt a nagy munkát megtevé, mit kelle csak megolvasnia is. Ha a Gondviselés nekünk ezt a szertelen erejű s felvilágosított hűségű férfiat nem adta volna, úgy ez a mi kincsünk zavar volna még ma is. Mi egyéb érdemeinek tisztelete mellett azon bölcsességét és gondját is megismerjük, hogy a Protocollum Köteteibe sok nevezetes Íroványokat beköttete, mert ezek így óva vannak nemcsak az elveszhetés, hanem az elromolhatás szerencsétlenségei ellen is. De még igen számos, igen nagy tekintetű Írásaink vagynak, amik e gondot és a beköttetés csekély költségeit kívánják, s ilyenek kivált azok az Írásaink, melyek a XVII. század történetire tartoznak…Vagynak ezen felül néhány régibb köteteink, melyek már szakadozni kezdenek, s nem új kötést, hanem csak megigazítást kívánnak.”
Kazinczy azonban a levéltárban végzett hivatalos munkája során hibát is talált Szirmay, illetve levéltári segédjének munkájában, melyről megjegyezte: „Nevezetes Levél volna, ha a Méltóságos Szirmay Antal Úr vagy Deákja, ki ezen Credentionalisok Csomóját regestralta, meg nem tévedett volna. Az 1644. évszámot 1699-nek olvasá…minthogy a levél ide (ehhez az évhez) vala téve, nem vala szabad helyét megváltoztatnom, de a megtévedést kimutatnom kötelesség volt.” (Fasc. 174. No. 1840.)
Zemplén vármegye levéltárának folyamatos iratanyaga az 1558-tól fennmaradt vármegyei jegyzőkönyvek sorozatával kezdődik, amelyeket négy tárgyi csoportra tagolta:
JURIDICA (bírói parancsok, perújítások, polgári perek, birtokba iktatások, határjárások stb.)
POLITICA (közigazgatási iratok, ezen belül az uralkodó, a rendi főméltóságok és központi kormányszervek rendeletei, más törvényhatóságokkal folytatott levelezés, nemesi felkeléssel, járványüggyel, úrbérrendezéssel stb. kapcsolatos ügyek.)
PERCEPTORÁLIA ET COMMISSARIATICA (pénztári és biztossági iratok, ezen belül minden adószedői, hadellátási irat, különböző adóösszeírások stb.)
CRIMINALIA (büntetőperek, fenyítőperbe fogottak ügyében végrehajtott tanúkihallgatások, gonosztevők és katonaszökevények körözése, rabok önkéntes vallomásai).
Ebben az időszakban a tárgyszó szerinti rendezés miatt az egybetartozó „ügyiratokat” más-más helyen lehet megtalálni. Erre bizonyíték az a két levél, amelyet most röviden ismertetek. Az Autographa sorozatban található Bocskai István fejedelem 1606. november 17-én, Kassán írt levele, melyben értesíti a vármegyét, hogy küldöttjük, Ungváry Mihály átadta levelüket, amelynek tartalmát és szóbeli üzenetét megértette. Írt ezért mind pataki udvarbírójának, mind liszkai dézsmásának, hogy a nemességet igazságában és szabadságában meg ne háborítsák. E mellett Ungváry által más dolgokat is megüzent szóban, amelyeket ez által megérthet a megye. Levelét 1606. november 21-én tárgyalta a megyegyűlés, ez derül ki a levélen olvasható egykorú regesztából: ”Hogj az eo felsege dezmassj az Nemesektul kevantak az Privilegioni productioiat Zeoleieknek Zabadsagarol arrol valo Kegyjelmes Valaz eo felsegenek”.
Az 1606-os megyegyűlési jegyzőkönyv elveszett, de fennmaradt Zemplén vármegye, 1606. november 21-én, Zemplén mezővárosában keltezett válasza az Archivi Comitatus Zempliniensis Historicorum Tomus c. sorozat 12. kötetében. E levél első felében írtak arról, hogy a vármegye az elmúlt napokban megkereste a fejedelmet azzal a panasszal, hogy Bocskai dézsmásai a nemességtől kérik a szőlőjükről szóló privilégiumaik bemutatását, amely miatt kérték, hogy ne engedje ezt, mert az ország törvényeivel ellentétes. Panaszlevelükre a fejedelem fent ismertetett válasza érkezett.
1786-1790-ig a II. József-féle közigazgatási rendszerben a kassai kerület része volt Zemplén vármegye és a keletkezett közigazgatási iratanyag „GERMANICA”, a törvényszéki pedig „ACTA JUDICII SUBALTERNI” megjelöléssel szerepel. 1790-1813 között a korábbi négy tárgyi csoport helyett kettőt alakítottak ki, ezek: ACTA JURIDICA (polgári és fenyítő törvényszéki jegyzőkönyvek és irataik) és ACTA POLITICA (közgyűlési jegyzőkönyvek és irataik).
A megyei önkormányzat II. József halálát követő helyreállításakor, a tisztújítás során a főispán Markos Istvánt nevezte ki levéltárnokká, őt 1806-ban bekövetkezett halála után Stenczel Dániel követte, aki 1810 szeptemberében halt meg.
1811 májusától Szeldmajer József lett a levéltárnok, akinek 1826-ig tartó működése idején gr. Esterházy József főispán utasítására 1814-1822 között az összes keletkezett iratot egy sorozatban hagyták, majd 1823-1849-ig ismét külön közigazgatási és külön törvényszéki sorozatba rendezték.
Az 1827. október 17-én kezdődött tisztújításkor szilasi és pilisi Szilassy József főispáni helytartó Kassay Sámuelt „a Levelestár Gondviselőjének”, azaz levéltárnokká, valamint lajstromozóvá, levéltári írnokká pedig nemes Vásárhelyi Lászlót nevezte ki. Ekkor Sztankó László volt a segédlevéltárnok s mellettük dolgozott „az Archívum végig nézése végett kiküldött Táblabíró”-ként, valójában „tudományos munkatárs”-ként KAZINCZY FERENC. Őt 1815-ben kérték fel, hogy Dókus Lászlóval és Fekete Károllyal együtt ellenőrizzenek minden levéltári hiányosságot, mivel bizonyos iratokat nem talált meg a megye főjegyzője, azonban Kazinczyék munkájukat ténylegesen 1820-ban kezdték el.
1820-tól kezdődően 1831. július 31-éig dolgozott Kazinczy Ferenc a levéltárban, mint „a vármegye napibérese”. A Szirmay-féle Acta Politica (köztárgyú iratok) elnevezésű sorozatból elkezdte a különleges történeti értékek kiválogatását, gyűjtését. A két nagy előd alakította ki a különleges történeti értékű gyűjteményt, melyet nevükkel SZIRMAY-KAZINCZY-féle históriai iratoknak nevezünk.
Kazinczy levéltári foglalkoztatásával a vármegyének kettős célja volt: egyrészt a szegényen élő irodalmi vezérnek és családjának anyagi segítséget nyújtani, másrészt nagy tudását, történelmi ismereteit, rendszeretetét, ügybuzgalmát a levéltári munkába bevonva kamatoztatni. Az ő levéltári munkája elsősorban a hiányok felmérése, a levéltári rend visszaállítására irányult, de teret kapott a saját gyönyörűségére való búvárkodás, történeti közlemények, családtörténetek írása is. A Szirmay által rendezett irategyüttest tovább bővítette, kiegészítette. Kialakította az AUTOGRAPHUMOK és RÉZKARCOK együttesét a híres történelmi személyiségek kézírását tartalmazó okmányokból, melyet saját gyűjteményének hozzáadásával is gazdagított. A gyűjtemény – amelyben a Kazinczy készítette mutatóval lehet eligazodni – a levéltár egyik legtöbbet kutatott irategyüttese, különleges értékű forrása a 17-18. századi magyar történelemnek.
Az a 11 év, melyet Kazinczy a levéltárban töltött, fáradhatatlan munkabírással telt el, és nemcsak a hivatal belső életére volt hatással, de újításival egészen modern intézménnyé tette a feudális szokásokkal terhelt megyei hivatalt. 1815-től vendégkönyvet rendszeresített, zöld bőrkötéses, arannyal díszített, saját kezével megrajzolt előlappal, felírással: „Zemplény Vármegye’ Levéltárának Vendég–Könyve. Kezdetett 1815-dik esztendőtől.” Külön gondja volt arra, hogy ha a vármegyének, vagy Sátoraljaújhelynek nevezetes vendége jött, aki történeti, irodalmi érdeklődésű volt, elhívta a levéltárba, hogy bemutassa a levéltár kincseit. Szólt azokról az értékekről, irategyüttesekről, melyeket ő fedezett fel a feledés homályaiból, vagy megjelentetett korabeli szaklapokban. A kutatók, hasonló érdeklődésűek figyelmét felhívta a megírásra érdemes történetekre, eseményekre. Levelezéseiben barátainak gyakran beszámolt búvárkodásainak eredményeiről.
A látogatókról, látogatásokról is készített feljegyzéseket, melyek kultúrtörténeti érdekességgel bírnak. Egyik ilyen feljegyzése 1822. október 16-án készült, amelyben beszámolt a Habsburg-Lotharingiai ház Modenai (Estei) mellékágából származó Ferdinánd főherceg és Ernest cumberlandi herceg 1822. szeptember 4-i látogatásáról. A két főherceg a Nagymihályon tartott hadgyakorlat alkalmával járt a vármegyében, és megtekintették a levéltárat. „Vice-Ispánunk a Fő-Hercegeket az Archívumba hozá, hogy magukat, míg ebédhez ülendünk, el ne únják. Én foglalatoskodom az Archívum megbontakozott rendjének helyreállításával, … a Vendégeket elfogadánk, s mivel ezek katonák, a zászlókat kivéteténk tokjaikból, hogy azok ezeknek szemiket magokra vonhassák, …Bémenvén az Archívumba, Ferdinánd hercegünk tudni akará, mikor kezdődnek írásaink. 1558-ban mondám. Hát a régebbiek hová levének? Elmondani mi történt (tudniillik, hogy testvéri háborúskodásban megégtek) nem volt volna mag helyén, ez helyett tehát azt mondottam, hogy a régibb időkben nem vala Vármegyeházunk s Írásaink a tatárjárásban s egyéb háborgásokban könnyen elveszhettek. A Fő-Herceg egy régi jegyzőkönyvet akara látni, s azt elébe tevén. Lehet, ezt még most is olvasni? Kérdé. Óh igen. A mi szemeink gyakorolva az effélékben, ezt oly folyvást olvassák, mint a mostaniakat….A jelen-voltak úgy kívánák, hogy mutatnánk elő valamely nevezetességeket, s én az Archívárius dolgozó szobájából előhozám az Autographok csomóját. Szerencsém vagyon Királyi Fennségednek azt a nevezetes levelet előmutatni, mely által nagyanyja, az általunk szeretett Mária Terézia jelentést teve, hogy atyja megholt, s a kormányt általvette. Az emlékeztetés a Fő-Herceget igen kedvesen zavarta meg. Általvette azt kezemből, s végig olvasá. Ugyanezen csomóból ezalatt míg a Fő-Herceg a Nagyanyja levelével foglalatoskodott, kiszedtem némely nevezetesebb Generálisok kézírásaikat, s végre az Erdélyi Fejedelmekét….Jelt adának, hogy az ebéd vár bennünket, s mentünk.”
Közismert Kazinczy történetírói működése, de több családtörténeti kézirata, így a családjával rokon Szirmay-ház és a Rákóczi család genealógiája még kiadásra vár. Levéltári munkája során a kezébe került, számára érdekes iratokra feljegyzéseket tett, a tudós ember pontosságával kiegészített, magyarázott. A levéltári mutatókban összesen 347 bejegyzése található, melyek híres emberekre vonatkozó, értékelő, bíráló, magyarázó szövegek. Érdemes lenne az iratokra tett szétszórt jegyzeteit összegyűjteni, melyek nagyon sok kultúrtörténeti adatot tartalmaznak.
Kazinczynak gondja volt arra is, hogy az utódok, a kutatók, történészek mindet épségben megtaláljanak, ezért bizonyos restauráló munkákat is végzett, megrongálódott iratokat összeragasztott, elmosódott, elhalványodott szövegrészeket átírt, kiegészített, eltöredezett viaszpecséteket összeillesztett, megragasztott, s belőlük külön gyűjteményt alakított ki. Hivatali munkája mellett arra is maradt ideje, türelme, hogy a megye levéltárát, mint közintézményt, más gyűjteményekben, családi levéltárakban őrzött fontos kéziratok lemásolásával gazdagítsa. Így járt el a Sárospataki Református Kollégium kézirattárában őrzött Csécsi János pataki professzornak a szécsényi országgyűlésen készített naplójával. Ezt a kézirat változatot adta ki a levéltár Szécsény várossal közös kiadványban.
1826-ban Kazinczy a levéltári iratok selejtezésére tett javaslatot, férőhely nyerése céljából a vármegye közgyűlésének, melyben a következőket írta:
2… Levelestárunknak két szobája … napról-napra szaporodván az irományi tömege, annyira zsúfolt, hogy az újabb koriaknak már nincs férőhelyök és a legközelebb múlt 12 évnek irományai, két és három sorjában egymásra halmozva láthatók az asztalokon… Azt véltem fő feladatomnak, hogy az irományok férőhelye minél tágasabb és téresebb legyen … semmi olyas ki ne selejteződjék, ami hasznos lehet és az ő óságában rejlik a becse. A közigazgatásbeliek gyűjteményéből csak azokat száműztem volna, amelyek a jövendő kor ítélete szerint el fognak vándorolni, ugyanezt látjuk a magasabb hatóságok levelestáraiban, melyek a hasznavehetetleneket hatvan év múltán a magok kebeléből szintén kidobják. … Nem vétettem a köz-, magánérdek ellen, midőn a kevésbé fontos peres eljárásokon kívül a csipri-cseprő darabokat ne hogy eldobassanak, az érdekeltek unokáinak visszaadattassanak. A fenyítő ügyek iratcsomóiból a figyelemre és megtartásra méltókat kiválogattam és a maguk helyére áthelyeztem.” Kazinczy jelentéséhez mellékelte a kiselejtezésre, illetve az átadásra javasolt iratok darabjegyzékét. Véleményét, javaslatát szerencsére elutasították, így ezek az iratok ma is kutathatók a levéltárban. Mivel Kazinczy idejében még tulajdonbélyegzője nem volt a levéltárnak, kézírásával jelezte ezt: „a Zemplény Vgye Levéltárjáé.”
A ’48-as forradalom kirobbanása után megtartott tisztújításkor megmaradt a levéltár élén Kassay Sámuel, aki mellett Sztankó László segédlevéltárnok dolgozott, azonban egy különös eset következtében, 1849 tavaszán mindez megváltozott.
A cs. kir. hadsereg 1848-49-es téli támadása során Franz Schlik tábornok hadtestének balszárnya, Herzmanovski őrnagy parancsnoksága alatt, 1849. január 20-án bevonult Sátoraljaújhelyre. 1849. január 21-én, a városon átvonuló osztrák csapatok megszállták a vármegyeházát, és Kassay Sámuel főlevéltárnok szerint a levéltárból arany és ezüstpénzeket raboltak el. Az ügyben 1849. március 29. – április 2. között vizsgálat folyt, amelynek során meghallgatták többek között Kassayt és Sztankó László „levéltári segédet” is.
A vizsgálat iratai alapján azt lehetett kideríteni, hogy amikor az osztrák katonaság megszállta és kifosztotta a megyei pénztárakat, két tiszt a levéltárba is bement, ahol Kassay híresztelése szerint a levéltárat feltörték, felforgatták, onnan arany és ezüst emlékpénzeket raboltak el. Sztankó kérte Kassayt, hogy adjon pontos listát az elvitt pénzekről, mivel ő Olaszliszkára megy a császáriak után, hogy visszaszerezze tőlük az elrabolt pénzeket. Kassay ezek után káromkodva küldte el őt. A városban tartózkodó Ottstäelt százados szerint a császáriak semmit sem vittek el a levéltárból, így felmerült benne a sikkasztás gyanúja a levéltárnokkal szemben, ezért 1849. január 24-én feljelentette. Kassay azonban pár nap múlva azt vallotta, hogy ezzel az egésszel meg akarta tréfálni Sztankót, aki egyedül hagyta az osztrák katonasággal, akik valójában semmit sem vittek el a levéltárból. A további vallomásokból az is kiderült, hogy a város második megszállásakor (1849. február eleje), amikor Pergen tábornok csapatai állomásoztak Újhelyen, Kassay elhagyta a levéltárat és 3 napig Vilyben tartózkodott. A vizsgálat eredményeként április 2-án Kassayt elmarasztalták és felmentették a hivatalvezetés alól. Kassayt Kozma Miklós követette 1849. május 8-ától, ő azonban sokat betegeskedett és hivatalát sem sokáig látta el, ugyanis 1849 őszén meghalt.
Sztankó Lászlót is elmarasztalták, mivel cserbenhagyta hivatali felettesét, majd őt május 8-án váltották le a lajstromozásban tapasztalt elmaradások miatt és büntetésből mindkettőjüket a levéltári lajstromozás hátralékainak csökkentésére utasította a megyei bizottmány, amely büntetés a szabadságharc bukásáig maradt érvényben.
A segédlevéltárnoki poszt betöltéséről az 1849. május 15-én kezdődött, gr. Andrássy Gyula főispán elnökletével megtartott bizottmányi ülés döntött, ahol 5 jelölt pályázott e posztra. A szavazás során az első körben Gőcze Tamás (a későbbi levéltárnok) kapta a legtöbb szavazatot, míg a második Eperjessy István lett. A második körben azonban, ahol már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehetett újra voksolni, Eperjessy István nyert, így ő lett a segédlevéltárnok, és másnap közkívánatra a főispán tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki.
1849-1950
A szabadságharc bukása után az újonnan felálló császári-királyi megyevezetés meghagyta hivatalában Kozma Miklós főlevéltárnokot, aki rövidesen, 1849 őszén meghalt. 1849 szeptemberében gr. Szirmay Sándor kassai kerületi főispán Sztankó Lászlót nevezte ki segédlevéltárnokká, majd Dráveczky Alajos megyefőnök megbízta a főlevéltárnok helyettesítésével. 1849 decemberében azzal a kéréssel fordult a megyefőnökhöz, hogy miután a főlevéltárnok munkáját végzi segédlevéltárnoki fizetésért, rendezzék fizetését és addig, amíg a levéltárnoki állást megkapja, járjon neki a magasabb fizetés.
A megyefőnök december 12-én jóváhagyta kérését, így visszamenően megkapta a levéltárnoki fizetést, addig, amíg alkalmazása ügyében intézkednek. Sztankót végül kinevezték Zemplén vármegye levéltárnokává, későbbi hivatali elnevezése császári-királyi megyei levéltárnok volt (K. k. Comitats Archivar). Ezt a posztot 1854-1855-ig tölti be. Levéltárnoksága alatt csonkították meg az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt keletkezett megyei iratokat.
1850-ben felsőbb utasításra, Kassára, a császári-királyi kerületi parancsnokság polgári osztályára szállították az 1848/49. évi bizottmányi jegyzőkönyvek eredeti példányait, valamint a Batthyány-kormány, az Országos Honvédelmi Bizottmány, valamint a Szemere-kormány több rendeletét. Ezek később sem kerültek vissza a levéltárba, bár 1850-ben és 1851-ben a jegyzőkönyveket Sztankó visszakérte, hiszen ezekben nemcsak „forradalmi”, hanem más politikai és közigazgatási ügyek is fel voltak jegyezve, amelyekre a megyének és magán feleknek is szüksége lett volna a hivatali ügyintézéshez. A milleniumi, Borovszky-féle megyemonográfia további iratpusztításokat említ 1851-ből, amikor az 1848/49-es megyei bizottmányi ülésjegyzőkönyvek fogalmazványaiból sokat megsemmisítették.
Sztankót Gőcze Tamás követte, akit a vármegye önkormányzatának 1860 őszén történt helyreállítása után, a december 19-20-ai tisztújításon gr. Andrássy Manó főispán meghagyott állásában, mellé „levéltárnoki segéddé” tiszteletbeli szolgabírói ranggal, Farkas Józsefet, „levéltárnoki tolnokká” tiszteletbeli esküdti ranggal Jancsó Gyulát nevezte ki.
Gőcze a Schmerling-féle provizorium alatt, majd a megyei önkormányzat 1867 után történt helyreállítását követően is megmaradt a levéltár élén 1878. április 13-án bekövetkezett haláláig, ami azt jelzi, hogy levéltárnoki munkáját minden bizonnyal nagy közmegelégedésre végezte, hiszen a politikai rendszerek változásától függetlenül megvolt iránta a megye mindenkori vezetésétben a bizalom.
Levéltárnoksága idején, 1867 után a vármegyei tisztújítások alkalmával a következőképpen alakult a levéltár személyzete: Az 1867. és 1872. évi tisztújításkor segédlevéltárnokká és közigazgatási iktatóvá, illetve allevéltárnokká Farkas Józsefet, az 1872. évi tisztújításkor levéltári írnokká Lehoczky Józsefet, míg az 1877. decemberi tisztújításkor allevéltárnokká és egyben irattárnokká Bodeczky Edét nevezte ki a főispán.
Gőcze halálát követően a főispán Szilvássy Józsefet nevezte ki levéltárnokká. Ő 1889. július 12-én, 74 éves korában bekövetkezett haláláig töltötte be állását. Levéltárnoksága alatt készült a 19. sz. második felének egyik legfontosabb levéltár-történeti forrása. 1880-ban, a Belügyminisztérium rendelete nyomán a Magyar Országos Levéltár körrendeletben adott utasítást arra, hogy a vármegyék jelentést küldjenek be a levéltárak állapotáról. Ennek keretében Szilvássy 1880. július 15-én készítette el a vármegye levéltáráról jelentését.
Ekkor a levéltár 7 helyiségéből 5 volt levéltári raktár (Archívum), 2 pedig munkaszoba. A két munkaszobából egyet a levéltárnok és allevéltárnok és egyet a megyei iktató használt. A jelentésből az is kiderül, hogy 1849 után a levéltár már csak közigazgatási iratokkal gyarapodott, a közigazgatás és bíráskodás szétválasztása miatt a vármegyei törvényszék iratai nem kerültek a levéltár őrizetébe. Szilvássy szerint selejtezés is történt a levéltár feudális kori anyagában, ugyanis Kazinczy Ferenc levéltári működése idejéből több olyan iratcsomó volt külön polcra elhelyezve, amelyre azt írták: „kevéssé használhatók, épen haszonvehetetlenek”.
Szilvássyt a korábbi allevéltárnok, Bodeczky Ede (Eduárd) követte, akit 1889. július 20-án, augusztus 1-jei hatállyal neveztek ki Zemplén vármegye főlevéltárnokává. Bodeczkyt megromlott egészségi állapota miatt, saját kérésére Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának 1908. április 30-án kezdődött közgyűlése nyugdíjazta. Őt 1908. június 1-jétől Dongó Gyárfás Géza követte. Életpályájáról érdemes röviden megemlékezni, mivel a levéltár kincseinek megismertetésében jelentős érdemeket szerzett.
1850. július 16-án született Kiskunfélegyházán, iskolai tanulmányait követően, 1870-ben belépett a piarista rendbe és Máramarosszigeten, Nagykárolyban, majd Újhelyen tanított. 1878-ban kilépett a rendből, áttért a református vallásra és belépett Zemplén vármegye szolgálatába. A vármegye árvaszékén dolgozott, majd al- és főszámvevő lett, közben jogi végzettséget szerzett. 1885-től a Zemplén c. politikai hírlap főmunkatársa, 1891-től, 16 évig szerkesztője. E mellett a Zemplén Naptárának is szerkesztője volt, megírta Sátoraljaújhely város megbízásából Újhely történetének első kötetét, amely 1907-ben jelent meg, valamint a Borovszky-féle millenniumi megyemonográfiában ő írta a vármegye 1850-1905 közötti történetét. 1895. október 1-jén indult el az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez c. történeti folyóirat, amely összekapcsolódott nevével, hisz nemcsak szerkesztője volt, de ő publikált benne legtöbbször. E folyóirat sokat tett, nemcsak a vármegyei levéltár, hanem más felső-magyarországi családi levéltárak iratainak megismertetésével. Sok olyan forrásközlés található meg lapjain, amely már csak itt olvasható, mivel az eredeti iratok a történelem viharai következtében elpusztultak. Minden hiányossága ellenére alapvető fontosságú mind a mai napig a zempléni történeti kutatások számára.
Főlevéltárnoksága alatt, 1919-ben a csehszlovák hadsereg két alkalommal szállta meg Sátoraljaújhelyt. Először 1919. április 30. – június 6. között, ekkor a csehek által kinevezett zsupán a megyeházán rendezkedett be, itt tartózkodása alatt korlátozta a megyei hivatalok, köztük a levéltár működését is. Dongó vallomása szerint a megszállás utolsó napjaiban a cseh katonák feltörték a levéltárat, de az iratokban nem tettek kárt, csak személyes vagyontárgyai közül raboltak el néhány darabot. Alig egy hónappal ezután, az Országos Levéltár által Sátoraljaújhelyre küldött dr. Turchányi Tihamér felkérte Dongó Gyárfás Gézát, hogy mutassa meg a levéltár iratai közül, melyek a legjelentősebb értékű és leginkább veszélyeztetett iratok, amelyeket az Országos Levéltár számára lefoglal. Dongó ezt követően a Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok gyűjteményéből a Historicorum Tomus I-XXI. köteteit, az Autographa gyűjteményt, az 1630-1708 közötti portális összeírásokat (Loc. 101. No. 475-481.), a Limitatiok gyűjteményét és a céhes iratokat, továbbá a címeres nemesleveleket, a „Thökölyi-Rákóczi-kor” időszakának számadási anyagát, a Viczmándy család levéltárát, valamint olyan 1919-ben még nem rendezett iratokat választott ki, amelyek ma vegyes közgyűlési irataink között találhatóak. Ezeket dr. Turchányi Tihamér, levéltárügyi kiküldött 1919. július 5-én vette át, majd négy ládába csomagolva elszállították Ugyanekkor szállítottak el a Sárospataki Református Kollégium Levéltárából 17 láda kollégiumi iratot, valamint a Dókus-féle levéltár 6 láda iratát, visszaszállításuk 1924-1925-ben történt meg.
A város második megszállására 1919. augusztus 13-án került sor, amely októberig tartott. A cseh katonaság ekkor is megszállta a vármegyeházát, amelyet visszavonulásuk előtt ismét feldúltak, azonban arról nem maradt feljegyzés, hogy a levéltárban károkat okoztak volna.
Dongó levéltárnoksága idején 1917-ig Spisovszky Imre, majd 1917-1921 között fia, Dongó Gyula töltötte be az allevéltárnoki posztot. Az I. világháború utáni gazdasági nehézségek következtében a megyei tisztikar létszámának csökkentése alkalmával ezt a posztot megszüntették.
A trianoni békeszerződés nyomán megkötött 1927. évi magyar-csehszlovák iratcsere-egyezmény következtében Zemplén vármegye levéltárából, irattárából és a Sátoraljaújhelyi Királyi Törvényszék irattárából a csehszlovák állam számára polgári és felekezeti anyakönyvi másodpéldányokat, közigazgatási, kataszteri, törvényszéki iratokat adtak át. Ezt csak kevéssé ellensúlyozta, hogy a levéltár őrizetébe került Sátoraljaújhely 1617-1763 közötti városkönyve.
Dongó Gyárfás Géza 1928-ban bekövetkezett halálát követően, október 4-én Bernáth Aladár alispán Biringer Gyula vármegyei aljegyzőt bízta meg a főlevéltárnoki teendők ideiglenes ellátásával, amelyet 1929. január végéig töltött be. Ezt követően az alispán Oláh István, szerencsi járási szolgabírót bízta meg a főlevéltárnoki teendők ideiglenes ellátásával. Ezzel párhuzamosan még 1928 októberében pályázatot írtak ki az állás betöltésére, melyre a kor ismert genealógusa, kismagyari Kempelen Béla, Borsod vármegye későbbi főlevéltárnoka, dr. Klein Gáspár, Győr vármegye tb. főlevéltárnoka, sziklóssi Szabó Kálmán és a korábban Zemplén vármegye tisztviselőjeként dolgozó dr. deteki és tengerfalvi Meczner Tibor jelentkezett. A pályázatokat 1929 júliusáig bírálta el Széll József főispán, aki Meczner Tibor pályázatát fogadta el. Ő 1945-ig töltötte be Zemplén vármegyében a főlevéltárnoki posztot.
Az első bécsi döntéssel megvalósult országgyarapodás és az önálló Szlovákia megalakulása következtében 1940-ben megkötött és 1941-ben hatályba lépett magyar-szlovák iratcsere egyezmény keretén belül Zemplén vármegye irattára, levéltára és a Sátoraljaújhelyi Királyi Törvényszék irattára is visszakapott olyan közigazgatási, anyakönyvi és bírósági iratokat, amelyek a Zemplénhez visszacsatolt településekre vonatkoztak.
Meczner levéltárnoki működésének és az 1945 előtti időszaknak egyik legfontosabb levéltár-történeti forrása a Magyar Országos Levéltár számára 1941. június 25-én elkészített jelentése. E szerint 1932-től alispáni utasításra a Zemplén Vármegyei Múzeum vezető őre is volt. Állandó hivatali helyisége a levéltárban volt, amellyel térben összefüggött a múzeum két helyisége. Ebben az időszakban a főlevéltárnokon kívül más tisztviselő nem dolgozott a levéltárban, ugyanis 1920 után az allevéltárnoki és írnoki állást is megszüntették.
Az iratok az I. emeleti Archívum 5 helyiségén kívül az előtte lévő, belső udvarra néző, ablakokkal ellátott, fűthető folyosón voltak elhelyezve, valamint „két ablaktalan, sötét fülke” állt még a levéltár rendelkezésére, az egyikben a Bach-korszakbeli töredékes vármegyei iratanyagot, a másikban a sátoraljaújhelyi főszolgabírói hivatal régebbi iratait tárolták.
A levéltár a megye közigazgatási irattárától 1902-vel bezárólag vette át az iratokat, de a megye szervezeti szabályrendelete az iratok levéltárba adásáról nem rendelkezett, és a főlevéltárnoknak az irattárral szemben nem volt hivatalos jogköre. A vármegyei iratokon túl ekkor már a levéltárban volt Olaszliszka és Tarcal községek régi iratanyaga az 1870-es évekig, valamint beszállításra várt Tokaj, Tállya, Tolcsva és Mád régi községi levéltára. Ekkor a levéltár még nem vett át a vármegye szervezetéhez nem tartozó hivataltól, intézménytől iratokat, de gyűjtőkörét kiterjesztette nem közigazgatási eredetű iratokra is, így örökletétként őrizetében volt a Viczmándy és Dókus család levéltára, valamint a Barkóczy-Szentiványi család levéltárának töredéke. Ideiglenes letétként őrizte a Meczner család levéltárát és presbitériumi határozat alapján az újhelyi református egyházközség levéltárát. Ezen kívül letéti okmányok találhatóak még az ún. titkos letétek levéltári gyűjteményében.
Meczner főlevéltárnoksága idején nem volt selejtezés, a jelentés szerint azonban a korábbi főlevéltárnok (Bodeczky Ede, vagy Dongó Gyárfás Géza idején) az 1870-1890-es évek vármegyei irataikban mérsékelten, az 1890-1902 közöttiekben igen jelentős mértékben selejtezést végzett, ennek következtében utóbbi időszak irataiból alig 1-2 db maradt meg.
A levéltárban végzett hivatalos munkák közül 1938 után jelentős feladat volt a zsidó anyakönyvekből kiállított kivonatok elkészítése, e mellett hagyományosan a legnagyobb munkát az utólagos anyakönyvi bejegyzések és kiigazítások bevezetése, az anyakönyvi előadói munka, valamint a köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek mutatózása jelentett. A levéltár számára terjeszkedési lehetőséget jelentett, hogy a vármegyei múzeumot az I. bécsi döntés után a borsi Rákóczi-várkastélyba költöztették át. Továbbá ekkor az udvarra néző folyosó egy része is kihasználatlanul állt.
A magyar levéltárügy történetében az első átfogó, minden levéltárra kiterjedő törvénytervezetet a II. világháború idején dolgozta ki a Magyar Országos Levéltár, melyet Jánossy Dénes főigazgató 1943. decemberében véleményezésre elküldött Meczner Tibor főlevéltárnoknak is, melyre 1944. januárjában válaszolt Zemplén vármegye főlevéltárnoka. Ebben kitér arra is, hogy az I. világháború utáni létszámcsökkentések miatt a levéltárban nem dolgozott egyetlen egy, a vármegye által fizetett munkaerő sem, holott szükséges lett volna a főlevéltárnokon kívül allevéltárnok és ügyviteli munkaerő alkalmazása is.
1944 őszén, a front közeledtével Meczner Tibor és Kocsis István levéltári magánalkalmazott a felekezeti és állami anyakönyvi másodpéldányokat, a titkos letéteket, a nemességi iratokat, a Rákóczi-kori és Kossuth iratokat, valamint egyéb, fontosabb ügyiratokat ládákba helyezte és Szabolcs vármegye októbertől 1946. januárjáig itt őrzött levéltári anyagával együtt biztonságba helyezte a Megyeháza épületében. Meczner novemberben elhagyta a vármegyét, ezért Kocsis Istvánt bízták meg a főlevéltárnoki teendők ideiglenes ellátásával.
1944-1945-ben keletkezett nagyobb kár a nyugatra menekített vármegyei iratokban, amelyeket előbb Ipolyságra, majd Dunaszerdahelyre szállítottak, és amelyből szinte a teljes főispáni iratanyag (1872-1944) megsemmisült. Az alispáni hivatalnak azonban mintegy 80 iratfolyóméter terjedelmű irata megmaradt és 1945-ben a levéltár őrizetébe került.
A szovjet csapatok 1944. december 3-án foglalták el a megyeszékhelyt. A harcok során, bár nem esett jelentős kár az épületben, de a levéltár egyik ajtófélfájából az 1960-as évek elején kiszedett repeszdarab, melynek fotóját is közöljük, azt bizonyítja, hogy a harcok nem kerülték el a megyeházát. A főlevéltárnok távollétében dr. Dubay István ideiglenes alispán szintén Kocsist bízta meg „a levéltári teendők ideiglenes vezetésével” 1944-1945 fordulóján.
A harcok lezárulta után sem kezdődött el a nyugodt szakmai munka, ugyanis Zemplén vármegye főjegyzője 1945 júniusában azt jelentette a belügyminiszternek, hogy a levéltárban az iratok a legnagyobb rendetlenségben vannak, oda csak esetenként, az orosz városparancsnok külön engedélyével szabad csak bemenni.
Zemplén vármegye alispánja 1945. június 21-én pályázatot írt ki a főlevéltárnoki állásra. Ezzel összefüggésben, a főispán júliusban megkereste a Magyar Államrendőrség Sátoraljaújhelyi Kapitánysága Politikai Osztályát (az ÁVH egyik elődszervét), hogy nyomozzanak dr. Meczner Tibor politikai előéletének megállapítása miatt. Július 10-én, a Politikai Osztály vezetője által felterjesztett jelentés azt tartalmazta, hogy ellene „népellenes cselekedetért politikai eljárás van folyamatban, jelenleg előzetes letartóztatásban van.”
Mecznert politikai magatartása miatt a sátoraljaújhelyi Igazoló Bizottság 1945. szeptember 27-én állásvesztésre ítélte, ami azért érdekes, mert a korabeli iratok szerint a sátoraljaújhelyi Közalkalmazottakat Igazoló Bizottság megállapította, hogy hivatali működésében semmilyen törvénytelenséget nem követett el, és „magatartása demokratikusnak mondható”. Ugyanakkor a birtokán dolgozott mezőgazdasági munkásokkal szembeni magaviselete és antikommunista magatartása miatt lett „közhivatali állás betöltésére alkalmatlan”.
A főlevéltárnoki állásra dr. Meczner Tibor, dr. Dobay Béla, vármegyei aljegyző, dr. Lukáts József, a sátoraljaújhelyi piarista főgimnázium igazgatója, Dankó István, felsőkereskedelmi iskolai tanár, későbbi újhelyi polgármester, dr. Szabó Jenő, földhivatali ügyvezető, Veress Sándor, rakamazi vezetőjegyző pályáztak.
Az állást dr. Lukáts József nyerte el, akinek bár nem volt levéltárnoki gyakorlata, de 1907-től több alkalommal folytatott kutatásokat különböző európai levéltárakban (München, Bajor Állami Levéltár – 1907, Róma, Vatikáni Levéltár – 1908, illetve több francia és olasz levéltárban 1929-ben), így Meczneren kívül, ő rendelkezett a legnagyobb levéltári tapasztalattal. Ezzel párhuzamosan az 1925 óta betöltetlen allevéltárnoki állásra ifj. Kocsis István, levéltári tisztviselő adott be pályázatot. Ő 1930 óta dolgozott a levéltárban magánalkalmazottként. Az állást nem nyerhette el, mivel ez nem volt rendszeresítve, de megyei irodatisztté kinevezték.
1950-től napjainkig
Az 1950-es területrendezési reform hozott fordulatot Zemplén vármegye és a levéltár életében. 1949-től kezdődött el a tanácsrendszer kiépítésével összefüggésben az a közigazgatási területi reform, amelynek részeként összevonták Abaúj, Borsod-Gömör és Zemplén megyéket. A megyék átszervezéséről első lépésben a 4.343/1949. (XII. 14.) MT. sz. rendelet határozott, amelynek végrehajtását a Minisztertanács a belügyminiszterre bízta, aki két ütemben hajtotta végre az átszervezést. Zemplén, Borsod-Gömör és Abaúj vármegyék összevonását az 5.201/11/II-1/1950. (III. 12.) BM. sz. rendelet írta elő, amely 1950. március 16-án lépett életbe.
A megyék összevonásával a levéltárakat is egyesítették. Ennek lebonyolítása miatt látogatott ide 1950. február 28-án dr. Klein Gáspár, Borsod-Gömör vármegye főlevéltárosa.
A vármegye levéltárának utolsó munkanapjáról dr. Lukáts József, Zemplén vármegye utolsó főlevéltárosa és munkatársa, Kocsis István megyei irodafőtiszt így számolt be a vendégkönyv lapjain: „1950. március 13-án Zemplén vármegye Borsod vármegyébe olvadt, a levéltárt s archívumot történelmi kincseivel lezártuk. Az anyakönyvi másodpéldányok 1895-től Miskolcra, a megyei levéltárba vitettek más iratokkal egyetemben 1949-ig bezárólag. Ugyancsak átvitetett Kazinczy Ferencz zemplénvármegyei főlevéltáros karszéke, megyénk e nagy ereklyéje, valamint a feloszlatott Zemplénvármegyei Kazinczy-Kör (Irodalmi és művészeti társaság!) aranyozott ezüst serlege. E csonka emlékkönyvünket az archívumba helyeztük el. Sátoraljaújhely, 1950. március 3.”
Klein Gáspárt nevezték ki az egyesített megyei levéltár (Borsod-Abaúj-Zemplén megye Levéltára, „Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye levéltári hivatala”) élére. Az újabb változás ez év őszén, a levéltárakról szóló 1950. évi 29. törvényerejű rendelettel következett be. A rendelet államosította a volt törvényhatósági (megyei és városi) levéltárakat és ezekből kerületi állami levéltárakat szervezett. Az államosítással létrehozott állami körzeti levéltár, hivatalos nevén „Borsod-Abaúj-Zemplén megye körzeti levéltára”, 1950 decemberétől a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közlevéltár, 1952. november 1-jétől Miskolci Állami Levéltár nevet viselte. Élén 1959-ben történt nyugdíjba vonulásáig Klein (Benedekfalvi) Gáspár maradt, aki ezzel ellátta a sátoraljaújhelyi levéltár irányítását is.
Ebben az új struktúrában súlyos gondot jelentett, hogy 1957-ig Sátoraljaújhelyen nem volt állandó levéltári alkalmazott. Csak időszakosan, az egyes kutatási feladatok, vagy belső levéltári munkák elvégzésekor tartózkodtak itt levéltári munkatársak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a levéltári kutatások teljesen megálltak, hiszen olyan kiemelkedő történészek, mint Tilkovszky Lóránt, vagy Benczédi László kutattak levéltárunkban, valamint levéltár látogatások száma is megnőtt a vendégkönyv tanúsága szerint 1955-től.
A sátoraljaújhelyi levéltár történetében 1957 hozott fordulatot. Ez év tavaszán szervezték meg a Miskolci Állami Levéltár Sátoraljaújhelyi Kirendeltségét. A MÁL évek óta nehezen tudta megoldani a sátoraljaújhelyi részleg szakszerű kezelését, rendezését és kutathatóvá tételét, ezért a magyar levéltárügy irányítását ellátó, a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának részét alkotó Levéltárak Országos Központja létrehozta a sátoraljaújhelyi kirendeltségét. A LOK átszervezésével került a MÁL állományába dr. Puskás Zoltán levéltáros, akinek a feladata Sátoraljaújhelyen a levéltárosi munka elvégzése volt. Ez jelentette az első lépést a rendszeres levéltári élet újbóli megindulása felé.
Az újhelyi kirendeltség szervezésekor önálló hivatali adminisztrációt nem végezhetett, sőt gondot okozott, hogy dr. Puskás Zoltán Miskolcról járt ki Újhelyre. Felvettek még a hivatalsegédi teendők ellátására egy kisegítő alkalmazottat, aki időszakosan látta el feladatát. Benedekfalvi Gáspár május 18-án kérte a LOK vezetését, hogy Puskás mellé nevezzenek ki még egy embert a szakmai munkák végzésére, erre azonban Borsa Iván, a LOK vezetője május 31-én a következőket válaszolta: „Nem tudok egyetérteni Levéltárvezető Kartársnak azon megállapításával, hogy Sátoraljaújhelyen egy ember nem tudja ellátni a teendőket. Eddig egy ember sem volt, és mégis el kellett végezni a levéltárnak az ottani munkákat is. Egyébként Kiskunfélegyházán is egy ember végzi a levéltári teendőket, és elég jól megállja a helyét egyedül is.”
A MÁL Sátoraljaújhelyi Kirendeltsége (hivatalos iratokon szereplő másik neve: „sátoraljaújhelyi állami levéltári kirendeltség”) életében 1958-ban kedvező fordulat állt be, miután újra engedélyezték az önálló ügyvitelt, azaz 1958-tól vannak újból iktatott levéltári ügyirataink, továbbá egy fővel bővült a levéltár állománya. Vele, mivel sátoraljaújhelyi volt, megoldották az állandó nyitva tartás gondját.
A levéltár állománya 1950 után ismét gyarapodásnak indult, mivel elkezdődött illetékességi területéről, a nagyjából az egykori Zemplén vármegye területét felölelő sátoraljaújhelyi és szerencsi járásból a maradandó értékű köziratok beszállítása (pl. iskolai iratok, 1950-1951-es községi tanácsi iratok). Visszakapta Miskolcról az 1950-ben odaszállított iratanyagát és ezért, valamint az 1957-től újból meginduló iratgyarapodás miatt raktári kapacitásának bővítésére volt szükség, ezért még 1958-1959-ben, a volt Vármegyeháza épületén belül, a régi börtönszárnyban további helyiségeket kapott, ahol az 1950-es évek begyűjtési iratait őrizték az 1980-as évekig.
1959-ben a levéltár személyi állományában újabb változás állott be, hiszen Puskás Zoltán helyére dr. Gyimesi Sándor személyében tudományos munkatársat kapott a levéltár. A levéltár elnevezése is megváltozott, a kirendeltségből Sátoraljaújhelyi Állami Levéltár lett, azonban 1959. december 3l-éig továbbra is a Miskolci Állami Levéltár alárendeltségében maradt. A sátoraljaújhelyi és a miskolci állami levéltár felső vezetését azonban 1959 márciusától megbízott levéltárvezetőként Schwendtner István látta el, aki 1950 előtt Miskolc törvényhatósági jogú város levéltárának vezetője volt.
Az év második felétől elkezdődött a Sátoraljaújhelyi Állami Levéltár önállóvá válásának előkészítése, amelyre 1960. január 1-jével került sor, így ismét önálló lett az újhelyi levéltár, mint Kazinczy Ferenc Állami Levéltár. Vezetője 1967. december 31-éig, az állami levéltár megszűnéséig dr. Soós Imre volt.
Gyűjtőterülete az 1962-ben megszűnt abaújszántói, a sátoraljaújhelyi és szerencsi járás 113 községét és Sátoraljaújhely városát, 1962 júniusától pedig a sátoraljaújhelyi és szerencsi járás községeit és Sátoraljaújhelyt foglalta magába. 1960. január 1-jén 1 tudományos és 1 adminisztratív dolgozója volt az intézménynek, azonban 1960 nyarán dr. Gyimesi Sándort áthelyezték a Miskolci Állami Levéltárba, így újra tudományos munkatárs nélül maradt a levéltár, de kapott egy adminisztratív dolgozót. Iratanyaga 1961-ben 1200 fm-nyi terjedelmű volt, személyi állománya 1966-ig 2 főből állt, akik kezelői és részben adminisztratív feladatokat láttak el. Dr. Soós Imre levéltárvezető, majd igazgató ebben az időszakban az egri, valamint egy rövid ideig a Miskolci Állami Levéltár vezetését is ellátta, továbbá területi felügyelői munkakört is betöltött, így általában heti egy alkalommal tartózkodott a levéltárban. Tevékenysége ennek ellenére rendkívül jelentős volt, hiszen elkezdte az 1558-1849 közötti feudális kori vármegyei iratanyag kéziratos repertóriumának elkészítését, amely bár nem teljes, mégis napjainkig használt, alapvető fontosságú tájékoztatást ad a levéltár iratairól, ezek mellett több, általunk is idézett, levéltár-történeti cikket, tanulmányt írt.
Gyimesi Sándor távozását követően 1966. január 1-jétől van újra tudományos munkatársa az intézménynek, amikor segédlevéltárosként Újhelybe került Hőgye István (Hajdúbagos, 1941. január 26. – Debrecen, 2006. március 20.), aki 2001-ben történt nyugdíjba vonulásáig szolgálta a levéltárt. Személyében olyan jelentős egyéniséget ismerhettünk meg, aki a nagy elődök, mint Szirmay, Kazinczy, vagy Dongó Gyárfás Géza méltó követője volt. Levéltárosi működése önálló korszakot jelent az intézmény történetében. 1966-1971 között segédlevéltáros, 1971-től levéltáros, majd főlevéltáros. 1985-től alapító titkára volt a sátoraljaújhelyi székhelyű, a történelmi Zemplén és Abaúj megyék közművelődésében fontos szerepet játszó Kazinczy Társaságnak, amelynek rendezvényein előadásokkal szerepelt, s évkönyveiben rendszeresen publikált. 1959-től jelentek meg versei, műfordításai, 1967-től forrásközlései, egyháztörténeti, irodalomtörténeti, pénztörténeti, orvostörténeti, közigazgatás-történeti, néprajzi tanulmányai, közleményei, irodalmi és tudományos folyóiratokban, évkönyvekben, tanulmánykötetekben, napilapokban – közülük néhány szlovák és angol nyelven. Társszerzőként és önállóan számos kötetet írt gazdag pályafutása során. Publikációi a rendkívül gazdag zempléni levéltári forrásanyag felhasználásával készültek. A Kazinczy Ferencről szóló, 1986-ban megjelent „Koldustól alamizsnát…” című drámáját, Sátoraljaújhelyen mutatták be 1987-ben.
A Kazinczy Ferenc Állami Levéltár a 2045/1967. (VIII. 8.) Korm. sz. határozat értelmében 1968. január 1-jei hatállyal tanácsi kezelésbe került és március végéig önálló szervezeti egységként, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 2. sz. Kazinczy Ferenc Levéltár működött, majd a B.-A.-Z. Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 1968. március 26-ai döntése értelmében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Fióklevéltára lett.
A B.-A.-Z. megyei 2. sz. Kazinczy Ferenc Levéltár vezetését a B.-A.-Z. megyei 1. sz. Levéltár igazgatója, Román János látta el, aki a Megyei Tanács VB. fenti döntése értelmében az összevont megyei levéltár igazgatója lett, 1981-ben történt nyugdíjba vonulásáig. 1968-tól nemcsak a szervezeti önállósága szűnt meg a sátoraljaújhelyi levéltárnak, hanem az önálló iktatása is, így ennek az időszaknak a történetéről kevesebb forrással rendelkezünk. Ebben az időszakban szállították el az 1895 utáni polgári anyagkönyvi másodpéldányokat Miskolcra, ahol 1985-ig őrizték ezeket.
1968. október 22-étől a sátoraljaújhelyi fióklevéltár kezelését Hőgye István, segédlevéltáros látta el. 1972-től csoportvezető, 1973-tól fióklevéltár-vezető. 1982-ben a B-A-Z. Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának igazgatójává, 1994-ben a B-A-Z. Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának vezetésével megbízott igazgatóhelyettessé nevezték ki.
A levéltár iratgyarapodása miatt az 1970-es évek elején, néhány évig, a Bercsényi utcán volt egy külső raktár, ahol községi iratokat, adófőkönyveket és a vármegyei „Erzsébet” Közkórház iratanyagát őrizték. A volt Vármegyeháza épületén belül a mai földszinti raktárat az 1970-es évektől, két lépcsőben kapta meg az intézmény. A raktári bővítést indokolttá tette, hogy az 1970-es évek közepétől jelentős mennyiségű iskolai iratanyag került a levéltár őrizetébe.
A levéltár felső vezetésében 1981-től következett be újabb változás, amikor Román János nyugdíjba vonulását követően dr. Tihanyi Endre lett a mb. levéltár-igazgató, majd 1981 szeptemberétől 1993-ig dr. Csorba Csaba volt a megyei levéltár igazgatója. Ezt követően a fióklevéltárunk működésében több változás is bekövetkezett. 1982. január 1-jétől újra önálló iktatással rendelkezünk, továbbá dr. Hőgye Istvánt fióklevéltári igazgatóvá nevezték ki.
1993-tól a megyei levéltár vezetését dr. Dobrossy István látja el, aki 1994-ben dr. Hőgye Istvánt a B.-A.-Z. Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának vezetésével megbízott igazgatóhelyettessé nevezte ki. Dr. Hőgye István az 1990-es években szakmai és közéleti tevékenysége jutalmául több kitüntetésben részesült, így levéltárosi munkája elismeréseként 1999-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Pauler Gyula-díjjal, a sátoraljaújhelyi és zempléni közéletben kifejtett áldozatos tevékenységéért Sátoraljaújhely 1997-ben Pro Urbe-díjjal, 2001-ben díszpolgári címmel tüntette ki.
Az 1980-as évek második felétől kezdődően figyelhető meg az a folyamat, hogy jelentős mennyiségben érkeznek levéltárunkba községi és járási tanácsi iratok, amelyhez a rendszerváltás időszakát követően csatlakozott a maradandó értékű szövetkezeti (főleg mezőgazdasági termelő- és szakszövetkezeti) és vállalati iratok levéltárba adása. Ugyancsak a rendszerváltás utáni időszak jellemző és jelentős feladattal járó munkája volt a magyarországi és szlovákiai kárpótlási és hadigondozási ügyekben végzett adatszolgáltatás, ami a társadalom számára közelebb hozta a levéltárakban folyó munkát.
A kutatói érdeklődésben is változások következtek be, ugyanis a polgári szabadságjogok helyreállítása nyomán nyíltabbá vált a levéltári kutatás. Megnőtt a család- és helytörténeti kutatások száma, ami levéltárunkban azért is érdekes, mert kutatási eseteink jelentős részét a történeti Zemplén vármegye, mai, Szlovákiához tartozó részéről érkező kutatók, valamint az egykori zempléni származású családok a nagyvilág különböző pontjaira szétszóródott leszármazottai (Ausztria, Ausztrália, Dél-Afrikai Köztársaság, Franciaország, Izrael, Kanada, Németország, USA, Venezuela stb.) teszik ki.
Dr. Hőgye István 2001-ben történt nyugdíjba vonulását követően a fióklevéltár vezetését Kálmán Éva mb. osztályvezető, majd 2005-től Oláh Tamás látja el. Az új évezred jelentős változásokat hozott a levéltár életében. Megtörtént korszerű számítástechnikai eszközökkel való ellátása és a világhálóhoz való csatlakozása, ami egyben a hagyományos levéltári ügyvitel változásával is együtt jár, hiszen ügyfeleink és kutatóink megkereséseinek egy része ma már nem levélben, hanem elektronikus úton érkezik hozzánk.
A levéltár hagyományos tevékenységei (rendezés, segédletkészítés, kutató- és ügyfélszolgálat, tudományos kutatások) mellett adottságaink lehetőséget nyújtottak és nyújtanak arra, hogy gyűjteményünk értékeiből időszaki kiállításokat rendezzünk, jelentős évfordulókhoz, eseményekhez, híres személyiségekhez kapcsolódóan. Ezen túl az egyedülálló, 18-19. századi Archívumunkat a zempléniek és a levéltárba távolabbról látogató érdeklődők számára idegenvezetéssel egybekötve bemutatjuk. Az Archívumot és az ott megrendezett időszaki kiállításokat évente 1000-1500-an szokták megtekinteni. Az elmúlt 30 év legsikeresebb kiállításai: a Kazinczy, Kossuth és Rákóczi dokumentumok megújított, gazdagított, mindig új szempontok szerinti bemutatása. Több korábbi kiállításunk tudományos tanácskozásokhoz, nemzetközi rendezvényekhez kapcsolódott, pl. a görögök, zsidók évszázados együttműködésének emlékeiből. Orvoslás- és kórháztörténeti, pénztörténeti kiállításaink rendkívül sikeresek voltak. Levéltárunkról és kiállításainkról a helyi és az országos sajtó, rádió, és televízió gyakran tudósított és a látogatók is szívesen keresnek fel bennünket.
Iratanyagunk terjedelme több mint 2100 iratfolyóméter. Ebben a gazdag forrásanyagban az elmúlt időszakban évente átlagosan 130-190 kutató, 400-600 esetben kutatott, főleg család- és helytörténettel foglalkozók, egyetemi, főiskolai szakdolgozók, tudományos intézetek munkatársai, országos hírű történészek, néprajzosok, irodalmárok, művészek. Nagyon sok felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, lengyel, osztrák, bolgár, görög, svájci, holland, francia, finn, amerikai kutató járt levéltárunkban az elmúlt években, közülük többen publikálták kutatási eredményeiket monográfiákban, tanulmányokban, szakcikkeikben.
Levéltárunk több mint 6300 kötetes szakkönyvtára, melyet a kutatók már korábban is segítségül használhattak, Kazinczy gyűjtő és gyarapító munkájával már a reformkorban jelentős állományú volt. Gyakran használták az értékes könyveket, maga Kazinczy is számos bejegyzést, kiegészítést tett a könyvek lapjaira.
Munkatársaink a levéltár történetéről, az őrizetünkben lévő iratokról sok tanulmányt, szakcikket, önálló feldolgozást, köteteket jelentettek meg. A közléseket Dongó Gyárfás Géza kezdte meg az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez c. folyóirat I-XXIV. kötetével, mely 1896-1928 között jelent meg. Az iratok közlését a B.-A.-Z. Megyei Levéltár Évkönyve I-XIV, Levéltári Füzetek 1-50. és az Acta Archivistica 1-7., valamint más sorozaton kívüli kötetekben biztosítottuk.
A LEVÉLTÁR IRATAINAK BEMUTATÁSA
Levéltárunk gyűjteménye 1271-2005 közötti, több mint 2100 folyóméternyi, túlnyomó többségében hagyományos, papír alapú iratból áll. A levéltárak azonban eredetileg nemcsak iratokat őriztek, hanem, amint arra a bevezetőben utaltam, olyan tárgyi emlékeket is, amelyek ma már a múzeumok gyűjtőkörébe tartoznak, így pl. Zemplén vármegye zászlóit is eredetileg az Archívumban őrizték. Erről tanúskodik Kazinczy Ferenc 1822. október 16-ai, fent idézett jelentése, melyből kiderül, hogy Ferdinánd és Ernest főhercegek megtekintették látogatásuk során a vármegye zászlóit. Feltehetően több zászlaja is volt Zemplénnek, melyek közül két, a napóleoni háborúk során, a vármegye insurgensei által használt zászlóról írt Kazinczy részletesebben jelentésében. Az egyik „kék, arannyal – gazdag”, magyar címerrel volt díszítve, emellett bemutatott még egy vörös színű zászlót, amelyet átlőttek a harcokban. E zászlók, amelyeknek fotóit a Borovszky-féle millenniumi zempléni megye-monográfia még közli, feltehetően 1945 körül tűntek el.
Ezeken kívül az 1850-1860-as évek táján, a titkos letétek levéltári gyűjteményéhez készült jegyzék szerint „Zemplén Megye Levéltárába” őriztek még arany és ezüst emlékpénzeket, bronz emlékérméket, valamint itt őrizték 1851-ig Zemplén megye 1605-ben készült arany és 1786-ban készült acél, továbbá a vármegye 1837-es arany pecsétnyomóját.
Levéltárunk 1558-1950 közötti nagyon jelentős történeti értékkel bíró vármegyei iratanyaga két részre tagolódik. Az 1558-1850 közötti, ún. feudális kori iratok hiányaik ellenére is jól mutatják be Zemplén vármegye és Felső-Magyarország történelmét, megismerhetjük belőle azokat a politikai mozgalmakat, amelyek Felső-Magyarországról indultak ki és országos jelentőségűvé váltak. Ilyenek az 1631-1632-es Császár Péter-féle, vagy az 1697-es hegyaljai felkelés, az 1670-1680-as évek kuruc mozgalma, vagy a Rákóczi-szabadságharc. A 17. századi rendi küzdelmek, mint a Bocskai-felkelés, Bethlen Gábor, vagy I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek Habsburgok ellen vívott háborúinak is fontos színtere volt Zemplén, hiszen a 17. sz. folyamán a felső-magyarországi vármegyék többször az Erdélyi Fejedelemség fennhatósága alatt voltak. De ugyanúgy fontos forrásai ezek az iratok a „kis reformkornak” nevezett, 1790-1791. évi rendi országgyűlés időszakának, vagy az 1830-tól kibontakozó reformkornak. Ezeken kívül a megye híres embereire, az országos események helyi visszhangjára, a vármegye belső politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális életére is nélkülözhetetlen adatokat tartalmaznak.
A feudális kori iratokon belül az egyik legfontosabb forráscsoport Zemplén vármegye nemesi közgyűléseinek, ill. 1850-ből, az ún. Haynau-féle megyei közigazgatásnak jegyzőkönyvei, amelyek 1558-1605, 1614-1703, 1712-1713, 1723-1846 és 1850-ből maradtak fenn. A jegyzőkönyvek a vármegye életének fontos forrásai, a politikai jellegű döntések mellett a vármegyei közigazgatás és az 1770-es évekig a törvénykezés döntéseit is megőrizték. A megyei tisztújítások, az országgyűlésekre és a felső-magyarországi részgyűlésekre történő követválasztások, a központi kormányszervekkel, más vármegyékkel, szabad királyi városokkal folytatott levelezések, a törvények, nemesítések kihirdetései, a vármegyei statutumok, portaszám helyesbítésekkel kapcsolatos ügyek, ügyvédvallások és a különféle perekben hozott döntések, a magánszemélyek megkereséseire adott válaszok maradtak fenn a jegyzőkönyvekben.
Olyan történeti adatok találhatóak meg bennük, pl. a Bocskai-felkelés korából, mint az 1605. április 6-ai körtvélyesi megyegyűlés jegyzőkönyve, ahol a szerencsi országgyűlésre választották meg a zempléni követeket, vagy az 1605. április 28-ai terebesi megyegyűlésé, ahol kihirdették, hogy Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Ugyancsak e korszaknak érdekes forrása az 1620. szeptember 29-ei, Zemplén mezővárosában tartott generális kongregáció jegyzőkönyve. Itt ismertették Bethlen Gábor, Magyarország és Erdély fejedelme 1620. június 3-án, Kassán kelt kiváltságlevelét, amely megerősítette Bocskai Kassán, 1606. március 9-én Szerencs mezővárosának adott privilégiumát. Ez teljes dézsmamentességet nemcsak a város lakóinak, hanem az ott birtokkal rendelkező, de más településeken lakó extraneusoknak is. E mellett a szerencsi kereskedőket Magyarország és Erdély területén teljes adó és vámmentességben részesítette.
A vármegye 1790-ig latin nyelven vezette jegyzőkönyveit, azonban már az 1560-as évektől kezdődően vannak bennük magyar nyelvű szövegrészek. 1790. július 3-án határozott arról a vármegye, hogy a következő megyegyűléstől kezdődően jegyzőkönyveit és levelezését magyar nyelven vezeti. Így az 1790. július 15-ei „különös gyűlés”-től kezdve a megyegyűlési jegyzőkönyvek és a megye levelezésének többsége magyar nyelvű. Kivételt a központi kormányszervekkel folytatott levelezés jelentett, amely 1844-ig latin nyelven folyt.
Zemplén vármegye 16-18. századi nemesi közgyűlési iratai, a Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta politica. Ebben a neves történelmi személyiségek, magyar királyok, erdélyi fejedelmek, hadvezérek, híres politikusok, egyházi főméltóságok, a tudomány és művészet jeles alakjainak levelein túl megtalálhatóak a társadalom szinte minden rétegének Zemplén vármegyéhez írott beadványai. Továbbá itt őrizzük a Mária Terézia-féle kilenc kérdőpontos úrbéri előkészítő iratanyagot és az ezt követően elkészített urbáriumokat.
Kazinczy, levéltári működése alatt a Szirmay által az Acta politica-ban kialakított rendet megbontva, de a jelzeteket meghagyva egyes, általa nagy történeti fontosságúnak gondolt iratokat az ún. „Autographa Hungarorum”-ba helyezett, másokat az Archivi Comitatus Zempliniensis Historicorum Tomus I-XXI. köteteibe kötötte, a többi irat saját fasciculusukban maradt. Ezek után kétkötetes új mutatót készített, amelyben feltüntette, hogy melyik iratot emelte ki az Autographa-k közé, illetve melyiket kötötte be a Historicorum Tomus-okba.
Itt, az országgyűlési iratokon belül (Diaetalia) található az 1595-1604 között, I. Rudolf által szentesített törvények kötete. Ebben olvashatjuk az 1604-es törvények I. Rudolf, Forgách Ferenc nyitrai püspök, magyar királyi kancellár és Tiburcius Himmelreich kancelláriai titkár kézjegyével ellátott eredeti példányát, amelynek 22. törvénycikke nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szabad vallásgyakorlásukban magukat fenyegetettnek érző protestáns rendek jelentős számban csatlakoztak Bocskaihoz. A Kazinczy által készített index első kötetében ezt olvashatjuk róla: „Ez a nagy kincs elrongyolva, megszakadozva állott a maga Csomójában, s mi igen könyű vala eggyik vagy másik darabnak elveszni, még inkább elnyűvődni, beszennyeztetni. Összekötetém őket, s most Századok múlva is a magok épségekben fognak találtatni.” Fennmaradt könyvkötészeti számlája is Zemplén vármegye adószedőjének iratain belül a számadások között.
A 16-18. századi megyegyűlési iratokban közel 200 db Wesselényi nádor által írt levelet őrzünk, főleg az 1660-as évekből, amikor a török elleni háború miatt Zemplén vármegyét katonai és gazdasági terhek vállalására utasította.
A Rákóczi-szabadságharc időszakából is sok forrás maradt fenn, ezen belül is több irat található a magyar-lengyel kapcsolatokról. A Rákóczi-szabadságharc idején lengyel segélyhadak is részt vettek a kurucok oldalán a küzdelmekben. Közülük is kiemelkedik az a kb. 2-3000 főnyi lengyel-francia-litvániai-svéd kontingens, amely XII. Károly svéd király 1709-es poltavai vereségét követően lépett magyar földre az üldöző orosz csapatok elől. Az egység Józef Potocki kijevi palatinus (vajda) vezetésével Rákóczi szolgálatába állt, hogy elkerülje az orosz fogságot.
Rájuk vonatkozik II. Rákóczi Ferenc 1710. január 3-án kelt, Zemplén vármegyének küldött rendelete, amelyet a január 17-ei varannói megyegyűlésen ismertettek. Ebben utasította a vármegyét, hogy akadályozza meg a haza szolgálatára Lengyelországból beérkezett hadak katonáinak visszaszökését. Megparancsolta azt is, vigyázzák a lengyel-magyar határt, hogy a „Krainyán lévő Passusokon” bárki, legyen az tiszt, vagy közlegény, aki Rákóczi vagy a „kioviai palatinus” útlevele nélkül akar visszamenni, fogassák el, csukják le, továbbá értesítsék a feljebbvaló tisztjeit, vagy a kijevi palatinust.
Az 1790 utáni közgyűlési iratok az irattározási rend változása miatt három állagban találhatóak meg. Közülük a legkutatottabb az 1823-1849 közötti közgyűlési, bizottmányi és megyei közigazgatási iratok állaga, hiszen az 1848-1849-es forradalom és a szabadságharc előkészítő eseményeiben nagy szerepet játszottak a zempléniek. A reformkor idején Zemplén a liberális ellenzék egyik fellegvára, politikai küzdelmeiben több zempléni politikus is meghatározó szerepet játszott. A megalakult Zempléni Casinó Társaság volt az ellenzék gyülekező helye, alapító tagjai között találjuk Kazinczy Ferencet, Kossuth Lajost, Balásházy Jánost, Lónyay Gábort és más, országos hírűvé vált politikust.
Számukra komoly tapasztalatokkal szolgált az 1831-es kolerajárvány és koleralázadás, amelynek egyik központja Zemplén vármegye volt, és amelyről szintén sok forrással rendelkezünk. A magyar és szlovák jobbágyok, kisnemesek mozgalma, amely rengeteg áldozattal járt, nemcsak Kossuthot, de kortársait is rádöbbentette arra, hogy változásokra van szükség az országban. A korszak politikai harcait jól mutatják be a megyegyűlések iratai, többek között a követi megbízatások, az országgyűlési delegáltak jelentései, köztük az 1847/48. évi utolsó rendi országgyűlésen Zemplén vármegyét képviselő Lónyay Gábor, Andrássy Gyula tájékoztatásai. A közgyűlési iratokból kiderül, milyen küzdelem folyt a polgári átalakulás törekvéseinek elfogadtatása érdekében, így a nyelvkérdés, a sajtószabadság stb. kérdésekben. Különösen értékesek Kossuth Lajos személyére, családjára és zempléni működésére vonatkozó irataink, melyeket már több kiadványban publikáltak.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc fegyveres küzdelmeiben, nagy csatáiban, melyek közül Zemplénben zajlott le a tarcal-bodrogkeresztúri és tokaji, 1849 januárjában, több száz zempléni vett részt. Korabeli jelentéseikből és később írt feljegyzéseikből nyomon követhetjük a szűkebb vidék történéseit, eseményeit. A forradalom és szabadságharc időszakának iratai azonban hiányosak, ugyanis a bukást követően a császári kormányzat sok iratot kiemelt és megsemmisíttetett, amiről a levéltárunkban fennmaradt források is beszámolnak. A Batthyány-kormány időszakából maradtak fenn teljesebben a források, hiányosabbak az Országos Honvédelmi Bizottmány és a Szemere-kormány időszakának iratai. Megtalálhatóak a Batthyány- és Szemere-kormány Zemplénhez írt utasításai, Andrássy Gyula főispán intézkedései, a megyei politikai, gazdasági rendszabások, a forradalmi átalakulás, a feudális terhek eltörlésének helyi módjai.
A közgyűlési iratokon belül szintén jelentős forrásértékkel bírnak a királyi és helytartótanácsi rendeletek, a nemességi iratok (Acta nobilitaria), amelyben a 18. századi nemességvizsgálatok, valamint az 1849-ig kiadott nemesség igazolások ügyeit találjuk. A megyei közgyűlés úrbéri iratai, a be- és kitáblázási iratok, országgyűlési naplók, az 1797-98-as nemesi felkelési iratok, valamint a katonaállítási iratok és fontos forrásai a korszaknak.
Forrásértéke miatt külön említést érdemel az ún. vegyes közgyűlési iratok állaga. Ebben olyan megyegyűlési iratok találhatóak, amelyek nem lettek lajstromozva. Közülük 11 csomónyi iratot darabszinten rendezett az 1960-as évek második felében Mondy Miklós görög katolikus lelkész, aki ekkor a levéltár munkatársa volt. A további iratcsomókban köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvi fogalmazványok, iratok, különféle kiküldöttségek (deputatiok) jelentései találhatóak. E jelentésekből tájékozódhatunk a megye útjairól, folyók szabályozásairól, hidak, révek, átkelők állapotáról, vásárok, piacok forgalmáról, a megye mindennapi életéről.
Zemplén vármegye adószedőjének 1553-1850 között fennmaradt iratai a társadalom- és helytörténeti kutatók számára gazdag kincsestárat kínálnak. A hat állagból álló fondban a 16. század végétől a 19. század közepéig találhatóak meg a különféle összeírások, mint pl. vármegyei hadiadó és háziadó összeírások, hadellátási jegyzékek, nemességi összeírások, vagy a különféle számadások. Szinte minden zempléni községnek fellelhető benne a 18. század második feléből származó dikális összeírása, az 1828. évi országos összeírása.
Zemplén vármegye árvaszékének iratai többek között a Kossuth Lajos elleni 1831-32-es árvaszéki eljárás miatt értékesek, amelyet Barta István dolgozott fel az 1960-as években.
Zemplén vármegye törvényszékének iratai között a polgári perek, a juridikus iratok és polgári perek, valamint a büntető perek állagaiban sok híres ember családi perei is megtalálhatók, pl. Balassi Bálintnak a Dobó családdal, felesége örökségéért folytatott pere, vagy Buttler János „különös házasságának” bontóperéhez Zemplén vármegye törvényszékén felvett tanúvallomásai.
Érdekesek további feudális kori bírósági fondjaink is, hiszen a vármegye rögtönítélő törvényszékének iratai között az 1818-as „erdőbényei lázadás” más néven „baski veszedelem”, vagy az 1831-es koleralázadás történetének iratait találhatjuk meg, az alispáni és szolgabírói bíróság iratai pedig sok érdekes adósságpert őriznek.
Zemplén vármegye levéltárának polgári kori iratanyaga kevésbé teljes és kisebb forrásértékű, mint a korábbi időszaké. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakának fontos forrása Zemplén vármegye Nemzetőrségének iratai, amely 1848-as nemzetőrségi összeírásokat tartalmaz. A neoabszolutizmus korának intézkedéseit (1849-1867) aránylag kevés iratanyag őrzi. Ennek okát az, 1941-es Meczner-féle jelentésből ismerhetjük meg, amely szerint „a Bach-korszakbeli anyagot az 1900-as években részben a vármegyei börtönépület helyiségébe, részben a vármegyeháza tetőpadlására hányták. Innen az anyag nagyobbrészét illetéktelenek elhordták, a megmentett rész az említett fülkében fekszik. A törvényszéki iratok s az elpusztult anyag segédkönyvei elkerülték ezt az eljárást.” Jelentősebbek közötte a megyetörvényszék, benne a bűnvádi jegyzőkönyvek állománya, a sátoraljaújhelyi, tokaji járásbíróság iratai.
Az 1860 utáni, ún. kisalkotmány, a Schmerling-féle provizórium és a kiegyezés időszakából a főispáni helytartó 1861-1865 és a főispán 1865-1867 közötti töredékes iratanyagát, Zemplén vármegye bizottmányának 1860-1861, 1867-1871 közötti jegyzőkönyveit és 1860-1861-es közgyűlési iratait, az első és a másodalispán 1861-1871. évi, a vármegye tisztiszékének 1862-1866. évi iratait, valamint kisebb részben a középponti választmányok, a szerencsi járás szolgabírójának, a segélyezési választmánynak, a tiszti főorvosnak és a házipénztárnak 1860-1871 közötti iratait sikerült megőrizni.
Az 1872 utáni időszakra vonatkozóan a megye politikai életének, működésének egyik legfontosabb iratanyaga, a főispáni iratok. Ennek csak töredéke maradt fenn 1941-1944-ből (általános iratok 1944, hadisegélyezési iratok 1941-1944). A károsodás oka, hogy a főispáni irattárat II. világháború utolsó időszakában, a harcok következtében előbb Ipolyságra, majd Dunaszerdahelyre menekítették 1944 őszén és a háború zűrzavaraiban megsemmisült ez a jelentős történeti forrásanyag. A főispán 1945-1950 közötti elnöki, általános, közellátási kormánybiztosi és magánlevelezése alapvető forrása a korszak megismerésének.
A törvényhatósági bizottság 1872 utáni közgyűlési jegyzőkönyvei (1944, 1949), 1929 utáni kisgyűlési jegyzőkönyvei (1943 részben, 1944 teljesen) kisebb, közgyűlési iratai (1902-1944 teljesen hiányzik) jelentősebb hiányokkal maradtak fenn. Ennek oka valószínűleg a II. világháborús iratpusztulás lehetett, ugyanis az 1941-es levéltári jelentés szerint a vármegye közigazgatási iratai 1902-ig kerültek a levéltár őrizetébe.
Hiányaival együtt is fontos forrásanyag a törvényhatósági bizottság központi választmányának 1872-1949 közötti iratanyaga, ahol a Zemplén vármegyei országgyűlési választókerületek választói névjegyzékei is megtalálhatóak az 1870-es évektől 1939-ig.
Érdekes és nagy forrásértékű, az országosan is jól működött Zemplén Vármegyei Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság 1927-1944. évi iratanyaga.
Ebből az időszakból a legfontosabb és legterjedelmesebb forrás az 1872-1949 közötti alispáni irategyüttes. Az általános iratok részben a szakszerűtlenül végrehajtott selejtezés, részben háborús károk, illetve egyes alispáni iratok Csehszlovákiába történt elhurcolása következtében nagyon hiányosak. Az 1945 előtti iratokban tárgyi csomókat is kialakítottak, közülük érdekesebbek a filoxéra és szőlőtelepítési iratok, víz-, út- és csatornaépítések, a kivándorlással, állategészségüggyel, járványokkal, ínséges segélyezésekkel, országos adakozásokkal, gyűjtésekkel kapcsolatos ügyek, de találhatóak itt zeneengedélyek, szoborállítási, jótékony célú alapítványok, hivatalvizsgálati jelentések is.
A központi megyei közigazgatás szerveinek 1872-1950 közötti iratai közül jelentős hiányokkal bár, de fennmaradt még a közigazgatási bizottság, a tiszti főügyész, az árvaszék, a különféle választmányok, a vármegyei házipénztár (1872-1902), a megyei tiszti főorvos, a szociális felügyelő és Zemplén vármegye levéltárának iratanyaga. Ezen túlmenően jelentős forrásértéket képviselnek a vármegyei és községi szabályrendeletek és a megyei egyesületi alapszabályok.
A polgári kori vármegyei iratok között az egyik legjelentősebb forrásértékű és legjobban kutatott irategyüttes a Zemplén vármegyei felekezeti anyakönyvi másodpéldányok 1821-1895 közötti levéltári gyűjteménye, amely a teljes történeti Zemplén vármegye bevett felekezeteinek (evangélikus, görög katolikus, izraelita, református, római katolikus) anyakönyvi másodpéldányait tartalmazza.
A járási szervek 1945 előtti iratanyaga nagyon hiányos. A legtöbb irat ebből az időszakból a sátoraljaújhelyi járás főszolgabírójának iratai között található. Ez a fond őrzi az 1918-as polgári forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság időszakából a legtöbb közigazgatási iratot. Az 1945 utáni járási szervek (járási főszolgabírók, majd főjegyzők, szociális titkárok, járási tisztiorvosok) iratanyaga már sokkal teljesebben fennmaradt.
Érdekes gyűjtemény az 1860-as évektől 1950-ig, a Zemplén vármegyei főlevéltárnokok által létrehozott „Titkos letétek”, amelyben közigazgatási iratok, végrendeletek, kisebb családi levéltár töredékek, vagy magánszemélyek ajándékai találhatóak.
Levéltárunk nemcsak a vármegye, hanem a zempléni települések maradandó értékű iratainak is őrzőhelye. Az 1950 előtti települési levéltárak közül kiemelkednek az egykori hegyaljai mezővárosok iratai, amelyek között az egyik leggazdagabb Tokaj levéltára. Különösen jelentős feudális kori iratanyaga, pl. az 1610-es mezővárosi törvénykönyve leírta a Bocskai-felkelés történetét.
Sátoraljaújhely város levéltára négy fondra tagolódik. A város legrégebbi, 1925-1926-ban rendezett iratanyaga 1617-1876-ból maradt fenn. Az 1261-es, V. István királytól kapott kiváltságlevelét a Magyar Országos Levéltár őrzi. Újhelynek jelentős városi képviselőtestületi, tanácstörvényszéki, gazdálkodási, lakó- és birtok-nyilvántartási és különféle összeírási anyaga található. Polgári kori iratai közül az 1899-1948 közötti képviselőtestületi jegyzőkönyvek, a polgármesteri hivatal 1902-1950 közötti közigazgatási, és 1914-1950 közötti hadigondozási iratai, valamint Sátoraljaújhely város rendőrkapitányának 1899-1907 közötti iratai igen érdekesek.
Levéltárunk őrzi a hegyaljai mezővárosok közül Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Olaszliszka, Tolcsva, Tarcal, Tállya stb. 17-20. századi iratait, melyek a városi önkormányzat, gazdálkodás, szőlő- és bortermesztés szempontjából rendkívüli forrásértékűek, de néprajzi, építészet-történeti, orvostörténeti vonatkozások miatt is gyakran kutatottak. Azonban jelentős károsodások történtek e levéltárakban is, pl. Bodrogkeresztúr 1850 előtti igen értékes levéltára teljesen megsemmisült. Nagy hiányokkal került a levéltár őrizetébe Olaszliszka, Erdőbénye, Tolcsva mezőváros irategyüttese, ezeknél gazdababb Tarcal és Tállya anyaga.
Tarcal iratai között őrizzük a Bocskai-felkelés történetét leíró 1606-os mezővárosi törvénykönyvet, vagy Babotsay Izsák egykori jegyző krónikáját, amely nemcsak a mezőváros történetének, de a 17. század végi hegyaljai eseményeknek is fontos forrása. Tállya iratai között megtaláljuk Röczey András főbíró számadásait, történeti feljegyzéseit, amelyek szintén túlmutatnak egy mezőváros gazdálkodásán, mindennapjain. Olaszliszka régi mezővárosi irataival pedig olyan kuriózum került levéltárunkba, mint Dobó István egri várkapitány, későbbi erdélyi vajda, majd barsi főispán 1558-as végrendelete.
Sárospatak régi levéltára 1908-ban a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Levéltárába került örökös elhelyezésre, ezért 1920-tól kezdődik a Sátoraljaújhelyen őrzött iratanyaga. Korai történetéről, csakúgy, mint a többi zempléni településéről, a vármegyei iratok között találunk sok adatot (településtörténetre, egyházakra, iskolákra, gazdálkodásra, földesuraik, lakóik pereire stb. vonatkozóan). Őrizetünkben van még az említetteken kívül számos nagyközség és körjegyzőség (és a hozzá tartozó kisközségek) iratanyaga, főleg a 20. századból. Ezekben a községi önkormányzatokról, a közvagyonról, a gazdálkodásról, a községi tisztviselőkről találunk bőséges adatokat. Megmaradtak a községi adófőkönyvek, a lakossági vagyon tükrözői, a dobolási könyvek, a falvak mindennapi életének kifejezői, a legfontosabb ügyeket, döntéseket azonban a képviselőtestületek jegyzőkönyvei rögzítik. A községek, töredékesen is érdekes iratai közül kiemelkedik Bodrogkisfalud 18. századi falukönyve, melynek néprajzi bejegyzései a kutatók számára nélkülözhetetlenek.
Az 1848-ban megindult polgári átalakulás megteremtette a modern központi államigazgatást, melynek területi szerveitől levéltárunkhoz került iratok ugyancsak jelentős történeti értékkel bírnak. Ezen belül a belügyi igazgatás és rendészet 1945 előtti fondjait az államrendőrség sátoraljaújhelyi kapitányságának iratai, 1945 utáni fondjait az államrendőrség Zemplén megyei kapitányságának, három járási és egy községi kapitányságának, továbbá öt rendőrbiztosságának iratai képviselik. Az 1945 utáni rendőrségi fondok forrásértékét jelentősen növeli, hogy a fokozatosan kiépülő kommunista diktatúra egyik legrettegettebb erőszak szervezetének, az Államvédelmi Hatóságnak elődjének, a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Osztálya Zemplén vármegyei szerveinek iratai is megtalálhatóak levéltárunkban.
A pénzügyi szakszervek fondjai is rendkívül értékesek, közülük is kiemelkedik a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatóság iratanyaga. Kiemelkedően fontos jogbiztosító és történeti értékű az 1851-1950 közötti kataszteri iratok és birtokvázlatok állománya, de jelentősek szeszfőzdei nyilvántartásai, szesztermelési lajstromai, a kiadott bormérési, dohányárudai engedélyek. Mellette jelentősek még a városi és községi adóhivatalok iratai.
A földművelésügyi szakigazgatási szervek fondjai közül értékes a telkibányai erdőhivatal, az 1945-ös földosztás lebonyolítására létrejött Zemplén Megyei Földhivatal – mely nem azonos a járásbíróságok telekkönyvi hivatalaiból alakult mai földhivatalokkal, a Zemplén Vármegyei Gazdasági Felügyelőség, valamint a Zemplén Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság iratanyaga.
A kereskedelmi, közlekedésügyi és hírközlési szervek közül levéltárunkban a Sátoraljaújhelyi Államépítészeti Hivatalnak, postahivataloknak, valamint a Magyar Államvasutak sátoraljaújhelyi szerveinek iratai találhatóak meg.
Az oktatási, közművelődési szervek sorából kiemelkednek a megyei tanfelügyelőségi iratok (1872-1949). A megye szinte minden iskolájára, a tanítók személyi, anyagi viszonyaira, politikai pereire vonatkozó érdekes adatokat ismerhetünk meg belőle. Az oktatás korabeli színvonala tükröződik a tanfelügyelői jelentésekben, az iskolaszéki elnökök jelentéseiben. Hasznos a különcsomóként kezelt statisztikai lapok gyűjteménye, amely az iskolák méretére, építésének idejére, felszereltségére, tanulócsoportjaira, tanítóira fontos forrás. Az 1945-1949 közötti közművelődési viszonyokra vonatkozóan a szabadművelődési felügyelő irataiban lehet kutatni.
Levéltárunk fontos része a jogszolgáltatási szervek iratanyaga is. Az 1872-ben létrehozott Sátoraljaújhelyi (Királyi) Törvényszék 1750-1950 közötti iratai négy részre tagolhatók:
- A polgári és büntetőperek erősen selejtezetten, 1899-től maradtak fenn. Ennek egyik legérdekesebb része a Tanácsköztársaság utáni büntetőperek anyaga, amelyet az 1960-as években felsőbb utasításra kiemeltek és az MSZMP KB Párttörténeti Intézete Archívumába szállítottak, ahonnan darabszinten rendezve és restaurálva kerültek vissza a rendszerváltást követően.
- Az 1750-1940 közötti úrbéri törvényszéki iratok községenként mutatják be az úrbéri viták, perek adatait az első úrbérrendezéstől. Egy-egy településre vonatkozóan együtt találjuk a föld, erdő-, rét-, legelőgazdálkodást, földkönyveket, tagosítási iratokat, földmegváltásokat, jobbágy névsorokat. Az úrbéri perek állományához tartozott kéziratos térképeket később kiemelték, ezek jelenleg a gyűjteményeken belül találhatóak. Ez az állag hivataltörténeti szempontból is érdekes, hiszen a periratokból nyomon követhetjük, milyen bírói fórumok tárgyalták a 19. század során az úrbéri pereket.
- A törvényszék iratain belül találjuk az 1876-1950 közötti cégbírósági iratokat, amely a törvényszék területén működött nemcsak zempléni, de abaúji egyéni és társas cégek vagyoni állapotáról, forgalmáról, alkalmazottak adatairól ad tájékoztatást. Ez a cégbírósági anyag Abaúj, Ung vármegyei helységekre, e megyékben működő egyéni és társas cégekre, szövetkezetekre is tartalmaz adatokat, mivel a politikai, történelmi változások miatt egyes zempléni településeket Kassa, illetve Ungvár cégbíróságihoz is beosztották, míg pl. abaúji falvak is tartoztak az újhelyi cégbírósághoz.
- A Hitbizományi Bíróság iratai között olyan nagy hitbizományi birtokok, mint az Andrássyak, Mailáthok, Sennyeyek, Hadik-Barkóczyak stb. vagyonleltárai, birtokleírásai, építkezési dokumentumai megtalálhatók.
A jogszolgáltatási iratok között a sátoraljaújhelyi, tokaji, szerencsi járásbíróságok iratanyaga hiányosabban, a Sátoraljaújhelyi Fogház és Börtön 1910-1948 közötti iratai töredékesen maradtak fenn. A Sátoraljaújhelyi (Királyi) Államügyészség 1882-1950 közötti iratai teljesebben, a II. világháború után létrejött Sátoraljaújhelyi Népbíróság iratai is hiányokkal maradtak meg. A Tanácsköztársaság bukása után politikai perekre vonatkozóan az ügyészség iratai között szintén sok forrás maradt fenn, ezeket a törvényszék anyagához hasonlóan, az 1960-as években ugyancsak Budapestre szállították, de a rendszerváltást követően ezek is visszakerültek levéltárunkba. Jelentős jogbiztosító értékkel bír a szerencsi közjegyzők 1908-1972 közötti iratanyaga, melyből ügyfeleink számára rendszeresen szolgáltatunk adatokat.
Az intézetek, intézmények iratai három nagy csoportra tagolódnak:
Közülük a legjelentősebb forrásértékkel az iskolai iratok bírnak. Kiemelkedően jelentősek a sárospataki tanítóképző intézet, majd főiskola 1869-1978. évi iratai, a sátoraljaújhelyi piarista gimnázium 1895-1948, a sátoraljaújhelyi városi felsőkereskedelmi iskola 1911-1935 közötti iratai. Az alapfokú tanintézetek között az iskolák 1948-ban bekövetkezett államosítása előtti időszakból 7 polgári, 156 felekezeti és állami elemi, illetve általános iskola, 6 alapfokú szakiskola (iparos és kereskedő tanonciskolák), továbbá 26 egyéb iskola (túlnyomó többségükben gazdasági ismétlő iskolák) dokumentumait, főleg iskolai anyakönyveket, haladási és osztályozási naplókat, ügyviteli iratokat sikerült begyűjteni. Az 1948 utáni időszakból 5 középfokú és 20 alapfokú tanintézet, valamint a már fent említett sárospataki tanítóképző intézet, majd főiskola iratai kerültek levéltárunk őrizetébe.
A gyermek- és ifjúságvédelmi intézetek csoportján belül 5 településről került hozzánk csekély mennyiségű óvodai iratanyag.
Az egészségügyi és szociális intézetek közül a zempléni területen a volt Zemplén Vármegyei „Erzsébet” Közkórház történeti és ügyviteli 1861-1943 közötti iratai, főleg 1924-1943 közötti kórlapjai, zárójelentései, betegfelvételi és elbocsátó irati érdemelnek figyelmet.
A testületek iratanyaga három csoportra bontható:
- Közülük is kiemelt figyelmet érdemelnek a céhek és ipartestületek. Az egyetlen céhes fondunk a Sátoraljaújhelyi Csizmadia Céh és Ipartestület 1779-1908 közötti iratanyaga. Jelentősebb forrásértékkel bírnak az ipartestületi irataink, mint pl. a Bodrogközi Általános Ipartestület (1925-1949), a Sárospataki Járási Általános Ipartestület (1888-1949), a Sátoraljaújhelyi Általános Ipartestület (1882-1948), a Szerencsi Járási Ipartestület (1885-1950), vagy a Tokaji Járási Ipartestület (1947-1949) nyilvántartásai, engedélyei, amelyekből még napjainkban is adunk ki igazolásokat ügyfeleink megkeresésére.
- A mezőgazdasági testületek között tájegységünkre jellemzően legnagyobb számban a hegyközségek, ill. Tokajhegyalja Zártterületének Hegyközségi Tanácsa iratai maradtak fenn.
A társadalomjóléti köztestületek iratai közül levéltárunkban az Országos Társadalombiztosító Intézet Sátoraljaújhelyi Kerületi Pénztárának, valamint a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár Magyar Királyi Dohányjövedéki Betegségi Biztosítási Intézetének (DOBBI) iratait őrizzük.
- A Zemplénben működött egyesületek iratai közül csak nagyon kevés maradt fenn, közülük a két legjelentősebb terjedelmű a Hazafias Népfront Sátoraljaújhelyi Járási Bizottságának 1958-1983) és Városi Bizottságának (1960-1990) iratanyaga.
A gazdasági szervek iratai négy csoportra tagolódnak.
- Az ipari üzemek iratai közül a fontosabbak a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár 1912-1947. évi, töredékes iratai, a Magyar Kakaó és Csokoládé Rt. Szerencsi Csokoládé Gyárának szintén töredékesen fennmaradt 1935-1945 közötti, a sátoraljaújhelyi székhelyű Tokajhegyaljai Borforgalmi Vállalat 1950-1964 közötti, vagy a sárospataki székhelyű Borsod Megyei Gyümölcsszesz és Üdítőipari Vállalat 1952-1994 közötti iratai.
- A kereskedelmi, közlekedési és közszolgáltató vállalatok közül csak kevésnek került a maradandó értékű iratanyaga levéltárunk őrizetébe, közülük is talán a legértékesebb a Sárospataki Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1899-1950 közötti iratanyaga.
- A hitel- és biztosításügyi szervek iratai közül néhány egykori zempléni hitelszövetkezet iratanyaga, amelyek 1950 után az Országos Szövetkezeti Hitelintézet fiókjaivá alakultak át, kerültek be levéltárunkba.
- A mező- és erdőgazdasági üzemek közül a telkibányai erdőgondnokság 1946-1950 közötti iratanyaga érdemel figyelmet. Ez a szerv 1946-1949 között a Magyar Állami Erdőgazdaságok („Mállerd”) Telkibányai Erdőgondnokságaként, 1949-től a Sátoraljaújhelyi Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat Telkibányai Erdőgondnokságaként működött.
Az 1945 után létrejött szövetkezetek iratai három csoportra tagolódnak.
A kisipari szövetkezeteken belül a két legjelentősebb fond a Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet 1951-2004 közötti és a sátoraljaújhelyi székhelyű „Toldi” Vasipari Szövetkezet 1967-2003 közötti iratanyaga.
A kereskedelmi jellegű szövetkezetek közül kevés került levéltárunk őrizetébe (3 fond), terjedelmük is csekély.
A szövetkezeti iratanyagon belül a legnagyobb terjedelmű a mezőgazdasági szövetkezetek iratanyaga, amelyen belül pinceszövetkezetek, borászati szakszövetkezetek és mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyaránt megtalálhatóak. Közülük is kiemelkedik terjedelmével a taktabáji székhelyű Taktaközi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és elődei, 1958-1991 közötti, a bodrogkeresztúri Béke Pinceszövetkezet 1970-1997 közötti, valamint a cigándi Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és elődjei 1960-1987 közötti iratanyaga.
Az egyházi szervezetek fondjai közül jelentős forrásértékkel bír a piarista rend sátoraljaújhelyi rendházának 1668-1948. évi iratanyaga. Ebben adatokat találhatunk a rend gazdálkodására, valamint oktatási tevékenységére, de forrásokat találunk egyes híres tanárokról, diákokról is. Ebben a fondban van a híres növénynemesítő, Katona Dénes tudományos munkálkodásának, kéziratainak nagyobb része, valamint a Podolinból 1920 után Újhelybe menekült rendház irategyüttese is. A 19. századi iskolai előmeneteli iratok között megtalálhatjuk, pl. Kossuth Lajos tanulmányi eredményeit is, aki 1808-1816 között járt a rend gimnáziumába. A Kästenbaum-féle zsidó kegyes alapítvány 1821-1924 közötti iskolai iratanyaga folyamatában érdekes, kutatható forrásanyag.
Gazdag családi iratanyaggal is rendelkezünk. Huszonkilenc önálló családi levéltárunk és egy kisebb családi irattöredékekből álló gyűjteményünk van. Közülük több jelentős történelmi család levéltára került intézményünk őrizetébe. Ezek közül a butkai és vicmándi Wiczmándyaké (1575-1848), még 1848-ban került a levéltárba. A család tagjai nemcsak Zemplén, de az ország történelmében is jelentős szerepet játszottak.
A további kiemelkedő fontosságú történelmi családi levéltáraink a következők: a szalai Barkóczyaké (1280-1849), a Magyar Országos Levéltárban őrzött grófi ág levéltárát nélkülözhetetlen adatokkal egészíti ki és a két levéltári egység együtt teljes. Az ippi és bydeskúti Bydeskúthyak (1606-1888) levéltárában a rokon Kölcsey családtagokra vonatkozó adatokat találunk. Zemplén vármegye életében fontos szerepet játszott a Boronkay család (1600-1942) egyik tagja, Boronkay Albert 1848-as kormánybiztos volt.
A párdányi és erdőtelki Buttler család levéltára irodalomtörténeti szempontból érdekes (1700-1860), megtalálhatóak benne gróf Buttler János személyére, közéleti tevékenységére és „különös házasságára” vonatkozó források, amely sokban módosította a közismert Mikszáth regénynek Buttler és báró Dőry Mária házasságáról rajzolt képét. A levéltárról és az abban található irodalomtörténeti forrásokról Hőgye István közölt alapvető fontosságú publikációkat.
Terjedelmesebbek a deteki és tengerfalvi Mecznerek (1598-1997), valamint a csabacsüdi Dókusok (139-1936) levéltárai. E két család Zemplénnek a 19-20. században több fontos vármegyei és református egyházi főtisztviselőt (főispán, alispán, vármegyei főjegyző, egyházmegyei főkurátor stb.) adott, levéltáraik a család birtokviszonyainak megismerésén túl alapvető fontosságúak a vármegye politikai életének tanulmányozása során, amit az is indokol, hogy a vármegye 19-20. századi közigazgatási iratai kevésbé teljesek, ezért az abból nyerhető információkat a két családi levéltár adatai kiegészítik. A dualizmus korának fontos politikai szereplőinek levelei (gr. Tisza István, Kossuth Ferenc stb.) maradtak meg e levéltárakban. Jelentős még ezeken kívül a bernátfalvi Bernáth (1549-2005), Kéler (1657-1948), Máriássy (1800-1920), Rátkay (1724-1900), Sváby család (1516-1820) és négyesi Szepessy (1246-1938) családok irathagyatéka is.
Személyi fondjainkban is több, értékes irategyüttessel találkozunk: ilyen mások mellett Ambrózy Nándor újhelyi ügyvéd jelentős terjedelmű és forrásértékű, főleg kortárs tudósokra, művészekre vonatkozó (1880-1924) iratanyaga. Petrovics Péter tokaji ügyvéd és táblabíró hivatali munkája során keletkezett (1803-1840) hagyatéka, Sztankó Antal ügyvéd és Sztankó László Zemplén vármegyei levéltárnok iratai (1837-1854), amely csekély terjedelme ellenére az 1850-es évek levéltártörténetének pótolhatatlan forrásait rejti. Irodalomtörténeti szempontból érdekes Fejes István, tiszáninneni református püspök 1863-1914 közötti irathagyatéka, amely nagyrészt verseinek kéziratait tartalmazza. Érdekes személyi fond a l9. sz. elejéről egy lengyel származású, tokaji órásmester, Kupeczky Kajetán iratanyaga, amelyben több lengyel nyelvű levele is fennmaradt. Ezekből kiderül, hogy az anyaországban krakkói, ill. tarnówi kapcsolatai lehettek különösen szorosak. Ez egyúttal azt is alátámasztja, hogy levéltárunkban a polonika-kutatásoknak komoly lehetőségei vannak.
A levéltár különféle, nagy forrásértékkel bíró gyűjteményekkel is rendelkezik.
- Ezek között az egyik legfontosabb az 1271-1523 közötti Mohács előtti oklevelek gyűjteménye, amelyben családi levéltárakból származó, eredeti középkori okleveleink találhatóak. Legrégebbi eredeti iratunk a titkos letétek levéltári gyűjteményében található, Képes család levéltárából kiemelt, 1271-es, V. István király által kiadott parancslevél, melyben utasítást adott arra, hogy a Berettyó mellett található, Bihar vármegyei Gáborjánmonostora birtokába (possessio Gabrian monustura) vezessék be Simont és Mikót. Gyűjteményünkben 40 db eredeti középkori oklevél található, többek között V. István özvegyétől, Kun Erzsébettől (1273), I. Károlytól (1333), I. (Nagy) Lajos királytól (1353), I. (Hunyadi) Mátyástól (1467), II. Lajostól (1516, 1520), Zemplén megye hatóságától (1423).
- A címeres nemeslevelek gyűjteményében családi levéltárakból, a titkos letétekben elhelyezett iratok közül, átvett ajándékokból 18 rendkívül szép címeres nemeslevelet őrzünk, melyeket 1569-1799 között adtak ki a magyar királyok, a magyar és erdélyi fejedelmek egyéni és családos, tömeges nemesítésre.
- Levéltártörténeti szempontból érdekes az a gyűjtemény, amely 1750-1849 közötti időből őrzi a levéltár építésére, bővítésére, rendezésre, a levéltárnokok személyre vonatkozó adatokat, főleg Kazinczy Ferenc levéltári működésével kapcsolatos kéziratait, hiányjegyzékéit, selejtezési javaslatát, előterjesztéseit.
- Rendkívül nagy értékű, a helytörténeti kutatásban sokat használt a kéziratos térképeink (1778-1949) több száz darabból álló gyűjteménye, melyből egy 1798-as hegyközi térkép részletét be is mutatjuk.
- Megtalálható az 1856-1857. évi népszámlálás egy része, valamint az 1869. évi népösszeírás teljes községsoros adattára községenként, utcánként, családonként. Érdekesebb gyűjtemény még az építkezési tervrajzok, megyei városi középületek építésére benyújtott tervpályázatok 1906-1928 közötti anyaga. Az újságcikkek gyűjteményében őrizzük Hubay Kálmán tarcali jegyző I. világháborús újságcikkeinek, haditérképeinek gyűjteménye, amely egy magángyűjtő érdeklődésébe enged betekinteni. Több mint egy évszázad tudatos gyűjtésével keletkezett a több ezer darabos gyászjelentés gyűjtemény, melyben tudósok, művészek, politikusok halálhírét és érdemeit olvashatjuk.
- Kapossy Mihály iratgyűjteménye (1610-1815), amely halála után maradt, feltehetően személyek, családok adták át használatára. Hasonló gyűjtemény Meczner Tibor 1929-1944-ig összeállított genealógiai gyűjteménye, amiket főleg nemesi és más családkutatások, igazolások elkészítéséhez gyűjtött, melyeket főlevéltárnokként végzett. E két gyűjtemény családtörténeti kutatók számára hasznos.
- Itt található még többek között a levéltárban őrzött nyomtatványok gyűjteménye, az 1806-2003 közötti időszakból a nyomtatott térképek gyűjteménye, képeslap és fénykép gyűjtemény.
Az 1945 után létrejött néphatalmi szervek iratait négy csoportba lehet sorolni.
A nemzeti bizottságok iratanyaga töredékesen maradt fenn, levéltárunk őrzi a megyei, a sátoraljaújhelyi és több községi nemzeti bizottság fondjait.
A második csoportba az igazoló bizottságok iratai tartoznak, közülük négy (sátoraljaújhelyi, sárospataki, szerencsi, tokaji) igazoló bizottság 1945-1948. évi iratait őrizzük, amely jelentős forrásértékkel bír Zemplén vármegye 1945 utáni történetének kutatása szempontjából.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárától kaptunk meg néhány évvel ezelőtt 9, 1950-ig Szabolcs vármegyéhez tartozott, bodrogközi és taktaközi község földigénylő bizottságainak iratait.
A népi bizottságok csoportjához tartozik 3 népi ellenőrzési bizottság fondja.
Az 1950-ben megalakult tanácsok – köztük a volt Zemplén vármegye területén létrejöttek – iratanyagát, melyet korábban Miskolcon is őriztek, 1961/1990-ig vettük át. Levéltárunk tanácsi fondjai három csoportra tagolódnak.
Az első csoportba a járási tanácsok (1970-ig), ill. a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács VB. járási hivatalainak (1971-1983) fondjai tartoznak. A volt Zemplén vármegye területén 1950-1983 között öt járás működött, közülük a járások megszüntetéséig kettő maradt fenn, a sátoraljaújhelyi és a szerencsi. A ricsei és a sárospataki járás 1956-ig, a tokaji járás 1952-ig állt fenn. Településeiket a szerencsi és a sátoraljaújhelyi járáshoz csatolták. A járási tanácsok és járási hivatalok iratait teljes egészében begyűjtöttük levéltárunkba.
A második csoportba a városi tanácsok fondjai tartoznak. A városi tanácsok közül a volt megyeszékhely, Sátoraljaújhely, ill. a később várossá nyilvánított Sárospatak (1968-tól) levéltárunkba került iratanyaga a legjelentősebb. Szerencs (1984-től város) és Tokaj (1986-tól város) még csak kisebb mennyiségű iratanyagot adott át.
A községi tanácsok iratai kevésbé teljesebben találhatóak meg állományunkban, mint a járási tanácsoké. A legtöbb településnek csak az 1960-as évek elejéig került be az iratanyaga levéltárunkba, raktári kapacitásunk szűkössége miatt. A jövő egyik legjelentősebb, még megoldásra váró feladata e községi tanácsi iratok begyűjtése.
A tanácsok maradandó értékű iratait az elmúlt évek során folyamatosan rendeztük, segédletekkel láttuk el, a kutatás és az ügyfelek tájékoztatása számára előkészítettük. Jelenleg ez az iratanyag az egyik legkevésbé kutatott iratanyag, de a levéltárunkhoz forduló ügyfelek számára talán a legnagyobb mennyiségű adatszolgáltatás ezen iratokból történik (építési tervrajzok, szolgálati idő igazolások, hagyatéki eljárások stb.).
Az 1895-1980 közötti polgári anyakönyvi másodpéldányok levéltárunk egyik legfontosabb irategyüttese. Mind a családkutatók gyakran használják, mind a levéltár ügyviteli munkája során jelentős szerepet játszik, hiszen pl. az állampolgársági vagy hagyatéki ügyekben nyújtott adatszolgáltatás során, illetve az anyakönyvi adatokban történt változások, az ún. utólagos bejegyzések bevezetésénél használják a levéltár munkatársai.
FÜGGELÉK
Levéltár-történeti érdekességek vendégkönyveinkből 1909-1950 között
Zemplén vármegye levéltára a 19. századtól kezdődően több alkalommal fogadott jeles történelmi személyiségeket, politikusokat, történészeket, magas rangú katonatiszteket, akik a levéltár kincseit kívánták megtekinteni. Ez a közművelődési tevékenység, amelynek a csíráit jelentették e korai látogatások, a 20. századtól vált gyakoribbá és ettől kezdve a társadalom legkülönbözőbb rétegei tekintették meg az Archívumot. Ennek állított emléket a Kazinczy-féle első vendégkönyvünk az ún. „Aranykönyv”, amelyet Dongó Gyárfás Géza főlevéltárnok 1908-ban talált meg és 1909. január 1-jétől állt a látogatók rendelkezésére, hogy ebbe neveiket beírhassák. E kötet 1909-1950 közötti érdekesebb bejegyzéseiból válogattunk.
A levéltár vendégkönyvében az első bejegyzést 1909. május 16-án a Zemplén vármegyei Kazinczy Kör által, Kazinczy Ferenc születésének 150. évében rendezett ünnepség alkalmából tették az alábbi személyek: Négyesy László, az MTA és a Kisfaludy Társaság küldötte, ünnepi szónok, Meczner Gyula, Zemplén vármegye főispánja és a Zemplén vármegyei Kazinczy Kör elnöke, Visegrádi János, a sátoraljaújhelyi Római Katolikus Főgimnázium tanára.
1909. május 28-án Lehoczky Tivadar, Bereg vármegye monográfiájának írója járt levéltárunkban.
1910. június 9-én dr. Buza Barna újságíró, függetlenségi párti politikus járt a levéltárban.
1911. szeptember 25-én dr. Hodinka Antal történész, egyetemi tanár, 1910. augusztus 24-én Romhányi János, Nyitra vármegyei főlevéltárnok, 1911. május 27-én bilkei Gorzó Bertalan, Szatmár vármegye levéltárnoka, 1912. április 10-én Osváth Lajos, Bihar vármegye főlevéltárnoka, 1910. november 5-én dr. Forgon Mihály, Gömör-Kishont vármegye főlevéltárnoka, 1913. december 8-án dr. Iványi Béla, magyar királyi országos levéltári fogalmazó, a Magyar Történelmi Társulat titkára tekintette meg a levéltárat.
1918. május 6-án Varjú Elemér, a Nemzeti Múzeum érem és régiség tárának igazgatója tett látogatást itt.
1918. június 16-án dr. Chudovszky Móric sátoraljaújhelyi kórházigazgató, honvéd törzsorvos járt a levéltárban.
1921. szeptember 11-én dr. Szádeczky Kardoss Lajos kolozsvári magyar királyi tudományegyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő, az MTA rendes tagja, 1922. augusztus 29-én dr. Hézser Aurél, budapesti felsőkereskedelmi iskolai tanár, geográfus kereste fel levéltárunkat.
1922. június 26.- július 2. között dr. gyöngyöshalászi Vadász Pál, Jász-Nagykun-Szolnok megye tb. levéltárnoka kutatott ősei után a levéltárban.
1925. június 10-én dr. Hegyaljai Kiss Géza református lelkész, Kossuth életrajz szerzője járt nálunk.
Jellemző mind a mai napig, hogy bennünket nem csak a történelmi Magyarország területéről, hanem Európa, és a világ számos tájáról is felkeresnek. Így már 1926-ban fogadott levéltárunk japán vendéget.
1926. július 22-én dr. Hoffer András debreceni református főgimnáziumi tanár, geológus, egyetemi magántanár,
1927. április 10-én Szabolcsi Bence zeneíró, a későbbi zenetörténész, akadémikus,
1927. október 23-án bilkei Gorzó János, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye allevéltárnoka tekintette meg a gyűjteményt.
A két világháború között megjelennek a levéltár-történeti feljegyzések is a vendégkönyvek lapjain. 1930. szeptember 18-án deteki és tengerfalvi Meczner Tibor főlevéltárnok az alábbiakat írta:
„Feljártam naponként az archivumba 1928 évi augusztus hóban és Dongó-Gyárfás-Gejza igen jó emlékű uram-bátyám szives volt egy alkalomból latin tudásomban megexaminálni, aminek eredményéül Méltóságos Széll József főispán úrnak utódjául ajánlott, mondván, hogy „ személyemben nagy autodidaktát ismert fel, szorgalommal és áttekintő tudással.” A sors és gratia divina favente, mint elődöm hálás utódja kegyelettel jegyzem be Gejza bátyámnak eme, mint vizsga előtt állott utód aspiránsnak jól eső buzdítását, mert vizsgám csakugyan fényesen sikerült, – azonban boldog emlékezetű Gejza Bátyám nem nyugdíjba, hanem az örök- élet honába távozott Kazinczy Ferenc székéből és én halála után mintegy kilenc hónappal lettem Zemplén vm. főlevéltárosává kinevezve.
Sátoraljaújhely, 1930. szeptember 18. megemlékezésül Kedves Gejza Bátyámról, akinek képét szobámba akasztottam az új hivatalba.”
1931. január 12-én Széll József főispán és Issekutz Aurél bm. helyettes államtitkár tekintette meg a levéltárat és múzeumot.
A levéltár családi eseményeknek is helyt adott. Dr. Meczner Tibor, Zemplén vármegye főlevéltárnoka 1931. április 14-én névnapja alkalmából a levéltárban fogadta vendégeit.
1931. október 2-án, a Kazinczy centenárium alkalmából Rexa Dezső, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye főlevéltárnoka kereste fel a levéltárat
1931. október 5-én, Mitrovics Gyula egyetemi tanár tekintette meg a levéltárat.
1932. február 16-án Petrasovszky Manó és Petrasovszky Pál festőművészek tekintették meg a levéltárat.
1932-ben a két világháború közötti magyar újságírás egyik fontos alakja, Oláh György, a Magyarság belső munkatársa járt itt. Az ő nevéhez kötődik a „három millió koldus országa” kifejezés megalkotása.
1933. április 28-án pécsújfalusi Péchy Miklós, Szatmár-Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék főispánja tekintette meg a levéltárat.
1933. december 22-én Meczner Tibor főlevéltárnok a következőket írta a vendégkönyvbe:
„Pro Memoria! – 1933 évi dec. hó 22-ikén 9 órától ¼ 11-ig dr. Eöttevényi Olivér volt kassai kedves jogtanárom, ny. főispán, a külügyi bizottság nagytudású, aranyszájú alelnöke, és dr. Paikert Alajos ny. földm. államtitkár, a mezőgazdasági museum szervezője és nagynevű rendezője megtekintették a levéltárat és a museumot. Bemutattam nekik megszemlélésre: 1. „Kazinczy autogramma gyűjteményét”, 2. a „Meczner” levéltárból az 1271-ből való legrégibb okiratot, más régi okiratokkal, 3. Az általam 1933. év nyarán az elpusztulástól megmentett Barkóczy – Batta – Boronkay levéltárból kivállogatott történelem-becsű okiratokat: nevezetesen orsz. tudósítás töredéket, 1849 ből egy dicsekvő harctéri levelt, régi Rákóczy, Tussay, Batta, Barkóczy leszármazási táblázatokat, 4. Ruszkai Dobó István végrendeletét. – Paikertet igen érdekelte a museum s mikor mondottam neki, hogy a Nemzeti Museumnak ásatunk az inségmunka pénzekből Megyaszón stb. nem volt elragadtatva. – úgy látszik jobbnak tartja, ha mi magunk ásnánk. Sajnos azonban ehhez még nincsen meg a megfelelő gyakorlati tapasztalat és ismeret, - tán ezért kapcsoltuk be őket főleg, bár az ásatási jog nekik biztosítva van.
Történt pedig ezen látogatás azon alkalomból, hogy a „Kazinczy Kör” estélyén Paikert Egyiptomról, Eöttevényi pedig Ferenc József és Ferenc Ferdinánd külpolitikájáról tartott különösen ez utóbbi igen tartalmas, gyönyörű előadást december 21-én 18 órától 20 óráig, - amely után a Franknál vacsora volt. A vacsorán megbízás folytán én köszöntöttem Eöttevényit és ő igen meghatva emlékezett vissza Kassára, az ő legszebb éveire, amikor az ifjúsági egyesületnek tanár-elnöke ő – ifjúsági elnöke pedig én voltam. Felszólalt Oláh István dr. is s azt mondotta, hogy Paikert elért mindent, amit egy tudós Magyarországon elérhet: Egyiptom a mezőgazdasági museumát vele szerveztette meg, de Eöttevényire még hivatás vár. Én Eöttevényivel szemben ültem s legyintett a kezével lassan mondván „el lett hibázva”: ez pedig vonatkozott arra, hogy ő Urmánczy Nándorral a Honvédelmi Pártot szervezte s Nándor bátyám (Gortvay Tibor révén atyám fia) nem volt megnyerhető hogy három mandátumban egyezzen meg az uralkodó illetve Bethlen által alakitott Egységes Párttal! – De hát mondottuk Oláh Istvánnal nem a tudás és az önzetlenség viszi el a babírt a közéleti érvényesülésben. Paikert válaszolt és Eöttevényit a külügyi társaság lelkének nevezte aki ahol van a legtöbbet használ a hazának és a jövendőnek.
Sátoraljaújhely 1933. dec. 22-ikén. Meczner Tibor vm. fltárnok.
Feljegyzem még hogy 11-kor hivatott jó barátsággal, ami igazán közszeretetben álló főispánunk Kozma György és megemlitette, hogy el voltak ragadtatva a látottak felett természetesen a levéltári anyagot illetően!! – említette a főispán hogy van neki egy unicum számba menő „törvényhatósági tudósítások” gyüjteménye és mutatott többek közt egy Dajka nevezetű egyéntől megvételre felajánlott 1598-ból származó hitvitázó nyomtatványt – s hogy mi annak az értéke – én 10 P-re értékeltem, s mondottam, ha máma szándéka szerint 20 P-t elküld érte gavallérosan meg van fizetve. – Ugyanekkor mondottam, hogy a Dajka családnak újhelyi az előneve s így érdekel engem ez a leszármazott, akinek mutatta a levelét, amelyben csakugyan újhelyi névvel szerepel és hivatkozik a kommunisták által ellopott számos okiratra.
Megjegyzem végül mint érdekességet, hogy az „Egység” pártjának újhelyi titkára Molnár János (ifj. parnói) szintén itt volt és említette a következőket: Temes vármegye nagybátyát parnói Molnár Viktort emlékezésből egy régi Hunyady karddal ajándékozta meg, azonban mindazt ami a kard ereklye minőségére vonatkozott a kardról kitörölte a megye és újból dedikálta!! – Jellemző a történelmi érzékünkről – végül az eltávozóknak megmutattam 3 drb Barkóczy-Batta családi levéltári ládát a Dókus padról, amelyek szurágott fából lerongyolódott börcafatokkal tanusítványaként a nemtörődömségnek szinte égbe kiáltván panaszolják mostoha sorsukat: mi vár nálunk mindenre, ha meg nem mentjük ahhoz értő egyének: az elrothadás, elkallódás: feltüzelés!! sorsától magán kezekben.
Az illustris vendégek azzal váltak el „ne mutasd ezt másnak, mert a magyar kultúra éjszakai oldalának foltjai ezek! Régi nemesség! Mi ment a kezedben tönkre!!!!!!!! Ha egy gyűjtő Dókus így őrizte a levéltárát!!!! – dr. Meczner Tibor vm. fltárnok”
1934. augusztus 27-28-án dr. Herpay Gábor, Hajdú megye főlevéltárosa a következőket írta: „Itt kutattam és tudakoztam a régi írásokat e szép levéltárban.”
1934. szeptember 26. után kereste fel a levéltárat leveldi Kozma Ferenc tábornok, költői álnevén Bárd Miklós, akinek fia Kozma György, 1933-1935 között volt a vármegye főispánja.
1935. február 15-17. között és 1936. március 21-én dr. Hegyaljai Kis Géza kereste fel a levéltárat.
1936. május 11-én Petrasovszky Manó festőművész látogatták meg a levéltárat.
1936. augusztus 21. körül Constant Bianchi, francia levéltáros és történész, a Cannes-i irodalmi és tudományos társaság tagja látogatta meg a levéltárat. „Bianchi Constant Redacteur un Archives Departementals Nice (Alpes Maritimes) France”.
1936. szeptember 16-án Baán Kálmán történész, genealógus járt levéltárunkban,
1937. szeptember 28-án dr. Barcsay Antal Zoltán, az egri Vármúzeum igazgatója és Nyáry Iván alezredes a Magyar Királyi Hadilevéltár világháb. aloszt. vezetője látogatta meg a levéltárat.
1938. június 14-én Csobán Endre debreceni városi főlevéltáros és gyermeke látogatta meg a levéltárat.
1938. szeptember 2-án Vígh Endre zeneszerző, gordonkaművész és Jász-Nagykún-Szolnok vármegyei tb. allevéltárnok látogatta meg a levéltárat.
Fontos történelmi eseményeket is megörökít az emlékkönyv: „A sátoraljaújhelyi kisállomásnak a 20 évi cseh megszállásnak felszabadulása alkalmából. Sátoraljaújhely, 1938. okt. 11. de. 12 órakor.”
1939. július 7-én dr. Banner János néprajztudós, szegedi egyetemi tanár látogatta meg a levéltárat.
Levéltári tisztviselők bejegyzései is megtalálhatóak az emlékkönyvben: „1938. febr. 7-től 1939. aug. 1-ig. működtem, mint levéltári magánalkalmazott. Búcsúzásul: Homlokos Emil m. kir. postadíjnok. Sátoraljaújhely, 1939. aug. 1.
1939. augusztus 19-én dr. Csizmadia Andor, a későbbi jogtörténész és egyetemi tanár, ekkor Győr szabad királyi város aljegyzője tekintette meg a levéltárat.
1939-1940 fordulóján vitéz Szombathelyi Ferenc altábornagy, a m. kir. VIII. hadtest parancsnoka, későbbi vezérkari főnök, látogatta meg a levéltárat.
1941. június 12-én dr. Zichy István gróf, az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója a bodrogszerdahelyi ásatások alkalmából látogatta meg a levéltárat.
1941. június 24-25-én Szabó István országos főlevéltárnok, későbbi debreceni egyetemi tanár, történész járt a levéltárban.
1941. október 19-én dr. Varga Endre országos levéltárnok látogatta meg a levéltárat.
1942. december 4.-1943. május 19. között Bekény István, Ugocsa megye főlevéltárosa, az Országos Levéltár későbbi munkatársa járt itt Nagyszőlősről.
1943. augusztus 7-én dr. Hoffer András geológus tekintette meg ismét levéltárunkat.
1944. április 6-án Kiss Gábor Szolnok-Doboka vármegye főlevéltárosa látogatta meg a levéltárat.
1946. május 22-én Nagy Ernő főispán és Berényi Sándor alispán a főispáni és alispáni látogatás alkalmával megtekintették a levéltárat.
1947. március 20. után tekintette meg a levéltárat Szekeres Sándor, Abaúj megye főispánja és felesége.
1947. április 3-án Pásztor József, Zemplén vármegye főispánja és Berényi Sándor alispán tekintették meg a levéltárat.
1947. szeptember 17-én Petrasovszky Emánuel festőművész,
1948. március 14-én Uszta Gyula Zemplén vármegye főispánja látogatta meg a levéltárat.
1947. március 20-án házasságkötése alkalmából egy rendőr szakaszvezető járt a levéltárban, és a következő bejegyzést írta a vendégkönyvbe: „Először vagyok a vármegyeházban, házasságkötés ügyben most úgy érzem magam, mint szerelmes vőlegény. De tudom, hogy most csinálom életem legnagyobb baklövését.”
1948. július 21-én Pálffy Ernő, Szabolcs vármegye főispánja kereste fel a levéltárat. A következő bejegyzést tette az emlékkönyvbe:
„Meg kell ismerni a múltat hogy fel tudjunk készülni a jövőre. Zemplén v. megye levéltárából kell a múlt ismeretét meríteni a Zemplénieknek, tehát gondal és segítő munkával helyre kell állítani, hogy a kutató munka lehetővé váljon.
A Rákóci felkelés a 48 as szabadság harc anyagát kell feltárni és a feudális mult birtok viszonyát kell abból a levéltárból megismerni és eme gazdag anyag áll a rendelkezésre a rendezés után.”
1948. szeptember 30. Bobánovics Jenő Somogy megye főispánja feleségével együtt meglátogatta a levéltárat.
1949. február 19-én Fügedi Erik történész látogatta meg a levéltárat.
Berki Mihályné főispán asszony látogatásakor a következőket írta: „1949. augusztus 17-én látogatta meg az archívumot és levéltárt.”
A megyeegyesítés és az önálló megyei levéltár megszűnése előzményeként születtek a következő bejegyzések:
„1950. jan. 28-ikán meglátogattuk a levéltárat, mikor saját könyveimet és irataimat lakásomra szállítottam egy társzekérrel: Meczner Tibor Zemplén vm. volt főlevéltárnoka, Mattyasovszky Kálmán ny. vm. főjegyző.”
„1950. február 28-án idelátogatott Dr. Klein Gáspár, Borsod megye főlevéltárosa.”
Az önálló Zemplén vármegyei levéltár megszűnéséről tanúskodik a következő bejegyzés:
„1950. március 13.-án Zemplén vármegye Borsod vármegyébe olvadt, a levéltárt, s archívumot történelmi kincseivel lezártuk. Az anyakönyvi másodpéldányok 1895-től Miskolcra, a megyei levéltárba vitettek más iratokkal egyetemben 1949-ig bezárólag. Ugyancsak átvitetett Kazinczy Ferenc zemplénvármegyei főlevéltáros karszéke, megyénk e nagy ereklyéje, valamint a feloszlatott Zemplénvármegyei Kazinczy-Kör (Irodalmi és művészeti társaság!) aranyozott ezüst serlege. E csonka emlékkönyvünket az Archívumba helyeztük el. Sátoraljaújhely, 1950. március 13. Dr. Lukáts József, Zemplén vmegye utolsó főlevéltárosa és munkatársa Kocsis István megyei irodafőtiszt.”
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM
Itt szeretnék megemlékezni arról, hogy jelen ismertetőnk alapját is dr. Hőgye István korábbi munkája képezi (Hőgye István: Zemplén Levéltára Sátoraljaújhely. Miskolc, 1996.), melyet az új kutatási eredményekkel gyarapítottunk.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára
IV-A. 1001/a. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai. 1214-1850 (1898). Közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek 1558-1786.
IV-A. 1001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai. 1214-1850 (1898). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta politica 1214-1786.
IV-A. 1001/c. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai. 1214-1850 (1898). Közgyűlési jegyzőkönyvek 1790-1813.
IV-A. 1001/g. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214-1850 (1898). Közgyűlési és megyei közigazgatási jegyzőkönyvek 1823-1850.
IV-A. 1001/h. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214-1850 (1898). Közgyűlési, bizottmányi és megyei közigazgatási iratok 1823-1849.
IV-A. 1005/a. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553-1850 (1852). Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok – Acta perceptoralia et comissariatica 1553-1777.
IV-A. 1005/b. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553-1850 (1852). Számadások 1650-1850 (1852).
IV-B. 1252/a. Zemplén Vármegye Bizottmányának iratai 1860-1861. Közgyűlési jegyzőkönyvek és fogalmazványok 1860-1861.
IV-B. 1253/a. Zemplén vm. bizottmányának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1867-1871.
IV-B. 1402/a. Zemplén Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai 1872-1943. Közgyűlési jegyzőkönyvek és fogalmazványaik 1872-1943.
IV-B. 1402/b. Zemplén Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai 1872-1943. Közgyűlési iratok 1872-1902.
IV-B. 1405/b. Zemplén vármegye alispánjának iratai 1872-1944. Közigazgatási iratok 1872-1944.
IV-B. 1419/a. Zemplén vármegyei titkos letétek levéltári gyűjteménye 1626-1950. Letéti okmányok 1626-1950.
IV-B. 1420. Zemplén vármegyei felekezeti anyakönyvi másodpéldányok levéltári gyűjteménye 1821-1895.
IV-B. 1422/a. Zemplén Vármegye Levéltárának iratai 1842-1950 (2002). Ügyviteli iratok 1903-1950.
IV-B. 1422/b. Zemplén Vármegye Levéltárának iratai 1842-1950 (2002). Zemplén vármegyei főlevéltárnokok iratai 1878-1944.
IV-B. 1422/c. Zemplén Vármegye Levéltárának iratai 1842-1950 (2002). Levéltári vendégkönyvek 1842-1950 (2002).
V. 277. Tokaj nagyközség iratai 1595-1950.
XIV. 39. Sztankó Antal ügyvéd és Sztankó László Zemplén vármegyei levéltárnok iratai 1837-1854.
XV. 42. A Zemplén Vármegyei Múzeum történetére vonatkozó iratok levéltári gyűjteménye 1839-1943.
XVII. 428. A Sátoraljaújhelyi Igazoló Bizottság iratai 1945-1948.
XXI. 201/b. Zemplén vármegye főispánjának iratai 1945-1950. Általános iratok 1945-1950.
XXI. 203/b. Zemplén vármegye alispánjának iratai 1945-1950. Közigazgatási iratok 1945-1950.
XXXIII. 2/a. Zemplén megye állami anyakönyvi másodpéldányainak levéltári gyűjteménye 1895-2004. Anyakönyvi kötetek 1895-1980.
XXXIV. 2/a. A Sátoraljaújhelyi Levéltár iratai 1958-1992. A Miskolci Állami Levéltár Sátoraljaújhelyi Kirendeltségének iratai 1958-1959.
XXXIV. 2/b. A Sátoraljaújhelyi Levéltár iratai 1958-1992. A Kazinczy Ferenc Állami Levéltár iratai 1960-1967.
XXXIV. 2/c. A Sátoraljaújhelyi Levéltár iratai 1958-1992. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának iratai 1968-1992.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolci Központja
XXXIV. 1/a. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár iratai 1951-1992. A miskolci központ iratai 1950-1992.
Magyar Országos Levéltár
Az Országos Levéltár Levéltára. Y 1. Általános iratok.
Irodalom
Balázs Péter: Schwendtner István. In: Levéltári Szemle. XVII. évf. 1. sz. 291. p.
Balázs Péter: Az állami levéltárak 1960. évi tervfeladatai. In: Levéltári Híradó. X. évf. 1960. 2. sz. 86. p.
Benczédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben. Budapest, 1953.
Détshy Mihály: Sárospatak vára. Sárospatak, 2002.
Dongó Gyárfás Géza: Szerencs kiváltság-levele 1605-ből In: Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez. 23. évfolyam. 3. szám. Sátoraljaújhely, 1925. június-szeptember. 88-89. pp. 4. szám Sátoraljaújhely, 1925. október-december. 129-130. pp. 24. évfolyam 1. szám.
Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc és lengyelországi támogatói (1701-1703). In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa II. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára. Szerk.: Tamás Edit. Sárospatak, 2003. 97-116. pp.
Gecsényi Lajos: A Tanácsköztársaság Zemplén megyében. Adalékok az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság Zemplén megyei történetéhez. Miskolc, 1968.
Dr. Gulyás József: Dongó Gyárfás Géza. In: Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez. XXVI. évf. 2. szám. Sátoraljaújhely, 1928. április-június. 65-66. pp.
Hőgye István: Buttler János különös házassága. In: Magyarország. 1982. május 30. sz.
Hőgye István: A Buttler család levéltára. In: Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve VI. Szerk.: Csorba Csaba. Miskolc, 1990. 145-183. pp.
Kiss Péter: Soós Imre 1910-1997. In: Levéltári Szemle. XLVII. évf. 1997. 3. sz. 76-78. pp.
Komporday Levente: Adalékok a Zemplén vármegyei főlevéltárnok megválasztásához 1928-ban. Széphalom 17. kötet. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2007. 53-60. pp.
Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája. Budapest, 2002.
Kubinyi András: Benedekfalvi /Klein/ Gáspár. In: Levéltári Szemle. XX. évf. 1970. 2. sz. 514-515. pp.
Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története. Budapest, 2006.
Magyarországi Rendeletek Tára. LXI. évf. 1927. II. kötet. Budapest, 1927. A magyar királyi minisztérium 1927. évi 8.000. M. E. számú rendelete, a Cseh-Szlovák Köztársasággal a közigazgatási iratok kiszolgáltatása tárgyában kötött Megállapodás életbeléptetéséről és kihirdetéséről. 1443-1485. pp.
Magyarországi Rendeletek Tára LXXV. évf. 1941. II. kötet. Budapest, 1942. A magyar királyi minisztérium 1941. évi 2.300. M. E. sz. rendelete a közigazgatási iratok kiszolgáltatása tárgyában Budapesten 1940. évi október hó 1. napján kelt magyar-szlovák Egyezmény kihirdetéséről. 1033-1103. pp.
Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái. Budapest, 2003.
Mondy Miklós: A sátoraljaújhelyi régi megyeház építésének története. In: Műemlékvédelem. Műemlékvédelmi és Építészettörténeti Szemle. XI. évf. 1967. 4. sz. 224-227. pp.
Mondy Miklós: Zemplén megye székházának és levéltárának építéstörténete. In: Borsodi Levéltári Évkönyv IV. Miskolc, 1981. 101-109. pp.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Fordította: Vas István. A tanulmányt és a jegyzeteket írta: Köpeczi Béla. (Archívum Rákóczianum. III. osztály: Írók. II. Rákóczi Ferenc művei I.) Budapest, 1978.
Tilkovszky Lóránt: Az 1931. évi parasztfelkelés. Budapest, 1955.
Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei I. 1558-1560.
Zemplén. Politikai hírlap. XXXVI. évf. 103. sz. Sátoraljaújhely, 1908. december 24. 4. oldal.
Zemplén vármegye közönségéhez 4627-1920. sz. tiszteletteljes jelentése Bernáth Aladár h. alispánnak, Zemplén vármegye közigazgatásának 1918. évi szept. havától 1920. évi június haváig terjedő állapotáról. Sátoraljaújhely, 1920.
DAS ARCHÍV DES KOMITATS ZEMPLÉN
Die Publikation gibt eine geschinchtliche Űbersicht vom Archív des Komitats Zemplén. Sie stellt eines der schönsten und auch betreffs des Schriftmmaterials reichsten Komitatsarchive vor. Nach dem Aufban des Komitatshauses im hahre 1768 zog es ins Gebände ein und nahm die dem Geschmack des Zeitalters entsprechenden und mit Möbeln im Barockstil eingerichteten Lagerräume in Besitz. Auch gegenwärtig tätigt es hier.
Wir erhalten eine Bekanntgabe über das reiche Material des Archivs, velches seinen Anfang in 1271 nimmt, über seine logische Anordnung, über den historischen Wert der einzelnen Schriftgruppen. Wir werden bekannt mit der Amtstätigkeit der berühmten Archivare Antal Szirmay, Ferenc Kazinczy, Géza Dongó Gyárfás. Wir erfahren, was fűr schriftsammlerische, systematisierende, berabeitende, ertaurierende Tätigkeiten des Archivs im Gange waren.
Auch darüber Können wir lesen, was für Schäden das Archív in denStürmen der Geschichte erlitten hatte.
Beim Lesen dieser schőn illustrierten Publikation fühlen wir nicht nur die Stimmung der Archíve in den 18-19. Jahrhunderten an, sondern wir können uns auch in den Details der reichen Sammlung ergötzen, wir sehen scöne Siegelabdrücke, Wappenbilder, alte Landkarten, an das Komitat gerichtete Briefe berühmter historischer Persönlichkeiten, ihre Porträts. In der Publikation leuchten auch besondere Stücke individueller Wertgegenstände auf, wie z. B. das Testament von István Dobó, Burgkapitän von Eger, Reskripte von Kossuth und Szemere, usw.
Das Archív bewahrt nicht nur das historische Schriftmaterial des Komitats, sondern reich ist auch das eingesammelte Datenmaterial der Marktflecken von Hegyalja und berühmter Familien. Von diesen können wir gleichfalls Bekanntgaben und Bilder finden.
In der Fachbibliothek des Archívs stehen alte wissenschaftliche Werke in Reihen. Wir können einige Bänder von den Qúellenpublikationen des Archívs finden, sowie auch Titelseiten von Jahrbüchern und Archívsheften.
Wir erfahren, dass diese berühmte historische Sammlung oft erforscht wird, nicht nur von einheimischen, sondern auch vielen ausländischen Wissenschaftlern. Das Archív rerrichtet auch kultuerre Aufgaben, organisiert wissenschaftliche Sitzungaen und Gedenkfeirerlichkerten, seine Ausstellungen werden oft besucht. Von den Mitarbeitern wird jedermann herzlich erwartet.
ARCHÍV ŽUPY ZEMPLÍN
Publikácia dáva historický prehľad o archíve župy Zemplín. Predstavuja archív, ktorý je jedným najkrajším a v dokumentoch najbohatším ardhívom krajiny. Po vybudaovaní župného domu r. 1768. sa sťahoval do budovy, a stal sa valastníkom skladu, ktorý bol zariadený náraddím s barokovým stýlom dľa vkusu doby, tu funguje aj denes.
Dostaneme poznatky o bohatom materiále archívu počnúc od 1271, o jeho logickom usporiadní, o historickej cene jednotlivých archívnych zväzkov spisov. Spoznávame úradnícku činnosť chýrnych archivárov ako Szirmay Antal, Kazinczy Ferenc, Dongó Gyárfás Géza. Dozvedáme, aké boki práce v archíves o zberom, systemizovaním, spacúvaním, reštauráciou a vydávaním. Môžeme čítať aj o tom, že aké škody nastali v archíve vo víchriciach histórie.
V pekne ilustrovanej publikácii môžeme vycítiť nielen náladu archívov 18-19. storočí, ale môžeme sa kochať aj v detailoch bohatej zbirerky, vidíme mnoho pekných odtlačkov pečatí, kresby erbov, staré mapy, listy aresované k župe, podobizne chýrnych historických osobností. Publikácia obráti pozotnosť aj na unikátne kusí vácností, napr. na testament kapitána egerského hradu, Istvána Dobóa, spisy Kossutha, Szemerho, atd’.
Archív zachováva nielen historické sposy župy, ale je bohatý v dokladoch zozbieraných od bohatých mestečiek Hegyalje, od chýrnych rodín, z tých nájdeme taktiež oznámenia a obrazy.
V odbornej knižnici sú staré vedecké dela. Nájdeme niekoľko zväzkov pramenných publikácií, titulné strany ročeniek, archívnych zošitov.
Z publikácie dozvedáme, že táto chýrna zbierka je často pátraná; nielen domáci, ale aj nmohí zehraniční vedci, umelci ju používajú ročne viackrát. Archív slúži aj verejnú overu, organizuje vedecké a pamätné zasadnutia, jeho výstavy navštevuje viac tisíc záujemcov, jeho spolupracovníci čakajú ochotne každého rovnako na pátranie a návštevu
MELLÉKLETEK
Külső borító: A Megyeháza épülete (álló)
Külső borító belső oldala: Szirmay Antal arcképe 1804-ből (álló)
1. kép. Kazinczy Ferenc íróasztala és széke az Archívumban (fekvő kép)
2-3. kép. Képek a 18-19. századi Archívumról (egy fekvő és egy álló kép)
4. kép. V. István 1271-es oklevele Gáborjánmonostoráról (fekvő kép)
5. kép. V. István özvegye, Erzsébet királyné oklevele Makramál (Makkoshotyka) birtokról 1272-1273-ból (fekvő kép)
6. kép. Kazinczy Ferenc levéltári megbízatása 1815-ből (álló)
7. kép. Nánási István címerének képe 1606-ból (fekvő kép)
8. kép. Sátoraljaújhely városának középkori eredetű címere (fekvő kép)
9. kép. Tarcal városkönyvének címoldala 1606-ból (álló)
10. kép. Tokaj városkönyvének címoldala 1610-ből (álló)
11. kép. Brandenburgi Katalin fejedelmi pecsétje 1630-ból (fekvő kép)
12. kép. Vágáshuta ábrázolása a füzéri Alsó-erdőről 1798-ban készült térképen (fekvő kép)
13. kép. A Szerencs-patak völgyének ábrázolása 1786-ból (fekvő kép)
14. kép. Kazinczy Ferenc, „az Archívum végig nézése végett kiküldött Táblabíró” kézjegye egy 1823-ban készült számlán (fekvő kép)
15. kép. Dr. Győrffy István néprajzkutató levele Dongó Gyárfás Géza vármegyei főlevéltárnoknak 1916-ból (álló)
16. kép. Lord Rothermere levele 1927-ből Zemplén vármegye közönségének (álló)
17. kép. Meczner Tibor vármegyei főlevéltárnok aláírása (fekvő kép)
18. kép. Dr. Lukáts József vármegyei főlevéltárnok aláírása és Zemplén vármegye levéltárának pecsétje 1947-ből (fekvő kép)
Külső borító belső oldala: A Szirmay Antal vármegyei főjegyzőnek, Dongó Gyárfás Géza főlevéltárnoknak és dr. Hőgye István főlevéltárosnak 2006-ban állított emléktábla a Megyeháza falán (álló)
Külső borító külső oldala: Zemplén vármegye térképe (álló)
