Székelyudvarhely történetéhezSzigethy Gyula Mihály feljegyzéseiSzeles János Udvarhely történetét a Szájdel János folytatásával Szigethy Gyula Mihály feljegyzései követik. A XIX. század elején Udvarhelyt nagymérvû tudományos munkásságot kifejtett professzor, Szigethy Gyula Mihály 1797-ben lett udvarhelyi tanár s tanított 1823-ig. Akkor "fél professori fizetés mellett nyugalomra kéredzvén" - azért, hogy mint önéletrajzában mondja (ld. Felsô-Magvarországi Minerva 1748. évf.) - "apró munkácskáimmal, melyek készen állva igen sok rendbéliek, akarnék a n(eme)s. két Magyar Hazának szolgálni". Szolgált is, mígnem 1837. március 3-án elragadta a halál. Marosvásárhelyt született és ott is járt iskolába a kollégiumban. 1786-ban saját költségén indult el külföldi egyetemekre. Két esztendôt Marburgban, két esztendôt Göttingában és Bécsben töltött. 1790-ben gróf Bethlen Sándor két fia mellett nevelôsködött. Még mielôtt hazajött volna meghívást kap 1788-ban a székelyudvarhelyi református kollégiumba. Ezt akkor nem tudja elfogadni, mint ahogy az enyedi, szigeti és lôcsei meghívásoknak sem tud eleget tenni. 1796-ban Teleki Józsefnél viselt nevelôi tisztet annak haláláig, amikor 1797-ben ismét meghívják Udvarhelyre. Itt szakít a Wolf féle filozófiával és eklektikus filozófusként tanít. Az ô idejében kezdték el tanítani a classisokban a német nyelvet, a statisztikát, a földrajzot és egyetemes történelmet. 1801-ben játszószínt állítanak fel, színi elôadásokat kétszer, a "canicula végén s a diligentia kezdetén" tartanak. 1823-ban fél fizetéssel és lakással nyugalomba vonult. Irodalommal foglalkozott. Nagy könyvtárát és ásványgyûjteményét még életében eladta az iskolának. Megírta a ref kollégium rövid 1674-1820 közötti történetét is.Mûveit felsorolja Gönczi Lajos ig. tanár "A székelyudvarhelyi ev. ref. kollegium Értesítôjében az 1894-95. isk. évrôl" (45. l.) Kézirati mûveibôl sok apró kötet van meg az egykori udvarhelyi református kollégium, a mai Haáz Rezsô Múzeum Tudományos Könyvtárában. Ezen kötetek egyikében megvan Szeles János Udvarhely történetének másolata is. Ezt folytatja 1795-tôl fogva a Szigethy Gy. Mihály.Ez a folytatás és pótlás egészen elüt Szájdel Jánosétól, "mert míg emez a városi dolgokra, eseményekre fekteti a fôsúlyt és mintegy a városháza ablakából nézi a világ folyását, addig Szigethy Gy. Mihály a collegium ablakából a tudós szemüvegén át nézve a világot, egyéb dolgokra fekteti a fôsúlyt: tanüggyel, tanárokkal, tanuló ifjúsággal s e mellet köztörténelemmel is élénken foglalkozik. Nem lesz érdektelen azért, sôt a teljesség megköveteli, kiadni az ô följegyzéseit is." - írja Szádeczky Lajos, a kézirat kiadója. (...)Mivel pedig a sokszor feljedzett 1777-ik esztendô után semmi ollyas személyes különös jeles története ezen városnak nem volt, mely a Chronologiát tovább folytatni megérdemlené, azzal az papirosat foglalni, s érdemes olvasót terhelni nem akarom, hanem méltó mégis feljegyezni, hogy 1773-ik esztendôben kisasszony havának 3-ik napján az lövétei és almási határokról a, Szarkakô felôl egy igen nagy sereg sáska a felsô határra, a mely tavaszgabonával volt bévetve, megszállott délután három óra tájban, de az néptôl felkergettetvén, ôt óra tájban elindult és két részre szakadván, egyik rész a miklósfalvi és bögözi tavasz határokban, a más a tordátfalviban hált másnapra viradólag. Ismét1793-ik esztendôben a fellyebb leírt sz. Miklós tiszteletére újra építtetett templom pünkösd havának 27-ik napján sz. kenettel a püspök ô excellentiája által felszenteltetett.Ugyanazon hónapnak 31-ik napján szörnyen megáradott volt a város között lefolyó Várga-patak nevû, hogy az felsô piacz és Dóczi- dombja kôzött volt feldagadása annyira ment, hogy a reformátusok temploma és a székház között folyt nagyon le az alsó piaczra a Barátok-szorosa felé, sok házakot, istálókot s egyéb épületeket takarított el; nevezetesen volt a catholicus püspök úr ô exellentiájának és az marosvásárhelyi plebános úrnak kárára, a kinek hámos lovait az istálóval együtt, a melyben bé voltak köttetve, elseprette s megfulasztotta. De ennél keservesebb volt a sok emberbéli kár; tizennégyet ide 5 máshonnan valókat elborított s megfullasztott. Keserves volt egy szép magaviseletû s jó erköltsû Régina nevû leánynak veszedelme, a ki egy öreg aszszonnyal a ház padlására felszorulván, azon fedéllel együtt az nézô és szánakodó népnek siralma kôzött vitetett az halálra; s még azon a napon Magyarósnál megtaláltatván holt teste, másnap ide hozatott s harmadnapján temettetett el. Egy atya két fiával, egy asszony egy leány onokájával vitettek el házastól együtt.Ezen szernyû romlásnak és emberbéli veszedelmeknek kára annyira nôtt a külsô országokon (még a franczia ellen való táborban is), hogy az bécsi újságíró bátorkodott nyolczvanra tenni a megholtaknak számát, jóllehet többre nem ment volt, mint fennebb meg vagyon jegyezve, az ezen romlással okoztatott kárt a nemes széktôl kirendeltetett commisariusok csak könnyû felvétellel ötezerhatszáz német forintra találták.Sok különös jeles tudományainak és ifúságától fogva, nemcsak ezen széknek, hanem az országban sok más helységekben is tett szolgálatjainak érdeméért méltóztatván felséges urunk dállyai méltóságos Kandó Mihály urat az udvarhelyszéki fôkirályi bírói hivatalban kegyelmesen megerôsíteni. 1795-ik esztendôben Mindszenthavának 12-ik napján itten Udvarhelyen az egész népnek nagy megelégedésével és öröme között azon hivatalba bé is iktattatott (Ettôl kezdve a Szigethy Gy. Mihály sajátkezû írása és feljegyzése következik.) ki is az equestis ordóból lévén más hozzá hasonlóknak felette fel emelve, nagy politikával is csak alig tudta hivatalát vinni 1799-ig Halála elôtt tovább esztendônél tartott példás betegeskedése után bévégzette mind hivatalát, mind életét a század végével.1797-ben a Varga- patak megnôvén, házakat, barmokat, embereket elhajtott. 1798-ban B. Henter Antal úr fôadministratornak resolváltatott a székbenben; fôtisztnek emeltetett pedig 1802-ben, esvén az inauguratio a ref. piaczi templomban.1803-ban a Varga patak még nagyobb áradással nagyobb kárt tett.1804- ben plébános Török Ferencz megholt; helyében a brassai plébánus Vizi Ferencz hozatott.1806-ban a Varga patakra kôhíd építtetett, ismét Udvarhelytôl fogva Csíkig ország útja csináltatott; úgy a nemesség insurgált. 1805-ben példás esztendei esôzés miatt az útak megromlottak, a gabona éretlen, fû kaszálatlan maradt, sokat az árvíz elhordott; törökbúza, harícska télen által takaratlan maradt, tavaszszal takarították bé. A föld míveletlen, vetetlen maradt, drágaság lett; 3 forintra ment vékája, a törökbúzának szinte; a szegénység majd éhel holt; a pénz megszûkült, már a 8, 4, 2 garasos ezüst elholt volt, bészedetett, de a peták is, mely belôlek lett, újra, elfogyott, bészedetett, csupán papiros pénzre s hat, 3, másfél, egy kros rézre szorult az ország, az a hat kros réz is, mely sustáknak mondatik, ritkul, fogy, lásival (t. i. agióval) jár.1806. A régi krok, polturák bészedettek, a drágaság nôttön nôtt. 1807- 1808 - A mészárosok privilegiumot nyertek, a szôtsöknek a bárányhús árulás megtiltatott, a mészárosoknak parancsoltatott az, hogy mindennap húst vágjanak, ne csak kedden s szombaton.1809. A városi nemesség insurgált, exercirozott.Már 1800-ban a Sz. Imre- utczában megengedtetett nagy nehezen, hogy református házat vehessen magának.
Épen a Kassai famíliának volt benne jószága. Ugyan megesett legelsôbben, hogy a mészárosok közzé a czéhba református vétetôdjön bé.1804-ben a szôcsök, vargák, fazakasok, csizmadiák és mészárosok színje a piacz közepén felépült. Azon esztendôben plébánus és vicarius Török Ferencz úr megholt és helyébe plébánusnak Brassóból M. Vizi Ferencz hozatott.B. Daniel István után fôtisztté lett Sándor László úr, ennek helyébe gr. Bethlen János, ennek helyébe m. Kandó Mihály, ennek helyébe b. Henter Antal. Adm. Ugron János. Gr. Bethlen János alatt doctor volt Herter, azután Tartler, azután Horváth Mátyás, azután Gergelyfi, azután Weisz egyedül maradt. 1812-ben Weisz mellé adjungaltatott Dullo chyrurgus s azután Tsoma.1801-ben patikarius Tollasi helyébe jött Maurer Sámuel. 1812-ben Virágvasárnapja elôtt való szerdán éjjel 12 ház leégett a Barátok- szorosában.1817-ben zetelaki Somborí József Vízi plebánus mellé adjunctusnak adatott, ennek halála után esperestté s plebánussá lett. Ismét a Botos-utcza végig kôvel kirakatott.1818-ban a Bethlen-utcza is kirakatott.1819-ben a Bethlen-utcza végitôl a, Botos-utcza végéig lévô köz a ref. templom mellett kirakatott.1822-ben plebánus Sombori helyébe, lett plebánossá Fancsali Dániel.1828-ban a piaczon kezdett épülni a régi fa tanácsház helyébe két emeletû kô tanácsház fôbíró Keszler Dániel alatt. 1829-ben elvégzôdött.1830-ban Fancsali Dániel ad quietem dispensáltatván, plebánussá lett Kedves István. Fôbírák 1780-tól fogva Szakács Sándor, Szász András, Simon András, Kálai József. 1797-tôl fogva fôbírók voltak egymás után Kovács Imre, Barkóczi, Daróczi József, 1803-tól fogva két-két esztendeig cserélgetve Szaidel János és Keszler Dániel mostanig, azaz 1830-ig.1829-ben november kezdetivel esett hó végig maradt 1830-ban márcz. végéig, az ôszi vetés, búza, ros elveszett, tavasszal árpával vetették be a földeket, a rosnak ára felment vékájában másfél r(ajnai, rhénes(. forintra, a tiszta búza 3 m(agyar(. forintra, sôt 3 rh. forintra és a törökbúza is másfél rh. forintra, a húsnak fontja 8 kr. a szalonnának 30 és 36 kr., a szkumpia megdrágulván, a bôrök megdrágultak, 10 bôr 60 rh. fr., egy kordován csizma 6, 7 rh. fr. Végre a száraz, meleg idô hosszas lett, a gyümölcs lehullott, a szôlôfák vakon maradtak, sok oltoványok kiszáradtak.1789-tôl fogva tizedesek voltak: Boros József, Nemes Kristóf, Kállai Dániel, Késmárki Sándor, e kettô néhány ízben, Bálint Ferencz, Bodroki János, Nemes Kristóf, Fülei Ferencz 1814 és 1815. Nemes Kristóf, Fodor Jakab 1815, Ágotha Antal - ezek ismét ketten egymásután - Bodroki János, Fodor Jakab ismét, 1823 Ágotha Antal, Fodor Jakab, Kántor Mhály, most ismét 1829 és 1830-ban Fodor Jakab. 1831-ben Ágotha Antal.A Botos-utczában kétemeletû házak épültek, Kálai Józsefé 1798-ban, Fodor Jakabé 1806-ban, Solymosi Andrásé 1815-ben, a Bíró Andrásé 1817, a Szaidel Jánosé 1820-ban, a Kovács Mosesé 1825-ben, most épül Biró József, Popa Mesteré 1830 és 1831-ben. A piaczsorba Solymosi Jánosé 1798-ban, a Solymosi Józsefé 1815-ben. A Bethlen-utczában a
Kassai Jánosé 1820-ban. A Szt. Imrében a Szôts Antalé 1798-ban. A Kannásé 1812-ben. NB. Elmondhatom én is:
Udvarhelyinum ligneum inveni, laceritium relinquo."
RÓTH András Lajos
