Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)
18. oldal
II, A Telekiek és Gyömrő.
„A Telekiek fényes háza ...... tudományszeretet
és pártolás által tevé magát oly emlékezetessé, hogy e részben kevés családot mutathat fel a két haza hozzá hasonlót."
(Bajza összegyűjtött munkái 11. kiadás, Pest, 1862.
III. kötet 144. lap.)
Valahol messze a középkor ködös homályába vész el a széki gróí Teleki család eredete, a melyet eleddig még nem sikerült a genealogusoknak abszolút pontossággal és teljes részletességgel kikutatni. A család eredetére nézve az irodalom-ban bizonyos feltevések vannak forgalomban, azonban ezek csak feltevések, a melyek eddig még bebizonyítva nincsenek. E feltevések, találgatások bizonytalanságából a középkor köd-fátyolán keresztül néhány látszólag szilárd pont emelkedik ki és pedig az egyik, hogy az egykori Zaránd vármegyében a XV. század közepén túl van egy Telek birtok és él itt egy Teleki család,1) melynek tagjai talán ősei lehetnének a mai Telekieknek, ha ezekkel a kapcsolatot helyre lehetne állítani. Ezt a kapcsolatot azonban ma már még csak valószinüsiteni sem lehet. Ezzel tehát reánk nézve ez a látszólag fix pont kétes értékűvé válik.
A másik, az előbbinél talán szilárdabb pont a békés-vármegyei egykori Nagy-Telek birtok, a mely a XV—XVI. századokban a Majsai vagy Massai családé volt, s a melynek emlékét a mai Szent-János-Telek^puszta őrzi. Innen a XV. században egy Teleki (de Thelek) Bálint nevü békésvármegyei esküdt származik, a kit 1479-ben említenek a források,2) s a kit szintén nehéz a ma élő Teleki grófi családdal kapcsolatba hozni, tehát itt is csak esetleges valószínűség alapján tekint-
*) Csáriki: Magyarország földrajza a Hunvadiak korában : I. k. 746. 1, Dl. 30883.
2) Csánki: I. m. I. k. 653. I. - Dl.: 36421.
hetjük ezt a Teleki Bálintot a mai Telekiek egyik ősének. Viszont az is homályos és valószínűtlen a mit Nagy Iván és sokan mások (Bajza, Siebmacher stb.) állítanak, hogy t. i. a Teleki grófi család a kihalt horogszegi Szilágyi családdal együtt a mecsinczei vagy később keresztúrinak nevezett Garázda (Gorazda) nemzetségből származik, 5) mert abból, hogy ez utóbbi család a XV. század elején a békésvármegyei Telek és Szék birtokokat állítólag megszerezte, nem következik szükségképpen, hogy a széki Teleki család egy és ugyanaz a délszláv eredetű Garázdákkal.
A XVI. századi forrásokban újra találkozunk itt-ott a Theleky, Teleki névvel, de, hogy vájjon az a Theleky Pál a ki 1531—32-ben a trencsénvármegyei Kazza vár castellánja és ugyanezen vármegye hadiadószedője, vagy az a Teleki János, a ki 1587-ben a bécsi császári udvarban orosz tolmács volt4) és 75 forintnyi salláriumának kifizetése iránt intézkednek, a mi Teleki családunk tagja és elődje lett volna, teljes bizonyosság-gal megmondani nem tudjuk. Ellenben már való tény az, hogy a XVII. század elején a Garázda család és a mi Teleki nem-zetségünk szoros és nevezetes kapcsolatba kerülnek egymással.
Nem feladatom ugyan ez alkalommal a Teleki nemzetség eredetét részletesen kideríteni és a család teljes és pontos genealógiáját összeállítani, mégis a Telekiek életének néhány mozzanatáról meg kell emlékeznem.
A XVI. század vége felé a Garázda család utolsó élő férfitagja János, Báthori István lengyel király oldalán a magas északon a litvánok és oroszok ellen harcol. Eme hadjáratokból hazatérve, Váradon Báthori Zsigmond szolgálatába lép,'') és nőül veszi Fejér Juditot. Ez a Garázda János 1595-ben részt vesz Gyergyó ostromában, a hol súlyosan megsebesült és innen nehéz sebével „lento passú" Váradra viszik, a hol ő ekkor már a váradi vár familiárisa.0) Ebben a minőségben, valószínűleg a Gyergyó ostromakor szerzett érdemeiért, kapja 1596-ban a
3) Nagy Iván: Magyarország családai, XI. k. 78. 1. — Bajza össze-gyűjtött munkái, II. kiadás, III. k. 143. 1.
4) Országos Levéltár: A pozsonyi kamarához intézett levelek 2. csomó, 1531. XI. 30. — Pozsonyi kamarai minuták: 158f. XI. 10. XI, 27.
5) Garázdát „servitor noster Varadiensis"-nek nevezte ekkor Báthory Zsigmond. Gyömrő: I. Levéltár, Elenchus XIV, fasc. 1. No. 9. és 11/b.
6) „Familiaris arcis nostrae Veradiensis." Gyömrő : I. Levéltér, Elench. XIV. fasc. 1. No 32.
fejedelemtől többek közt azt a Szék (Zek) egész birtokot, a mely a középkorban a Marka, Markaszék és Szék (Zeek) nevet viselte s a mely a mai ípp mellett, az egykori Kraszna és Bihar vármegyék határán feküdt és később végleg Bihar vár-megyébe került át. Ez a Márkaszék vagy Szék a középkorban a Boziási család tulajdonában volt.')
1599-ben Garázda János, a ki akkor már a széki előnévvel van meg nevezve, Báthori András bíbornok és erdélyi fejedelem belényesi tisztje, s úgy látszik 1600-ban halt meg, mert 1602-ben özvegye Fejér Judit már Csanádi Szél István felesége.
Garázda Jánosnak * Fehér Judittal való házasságából egy leánya, Anna származott, a ki férjhez ment Teleki (I.) Mihályhoz, Bocskai István fejedelem testőrző kapitányához, a ki 1608-ban Báthori Gábor fejedelem borosjenei familiárisa. Ekkor történt, hogy Garázda János leánya Anna, Teleki Mihályné kérelmére Báthori Gábor fejedelem felhívja Szél Istvánt, néhai Garázda János özvegye Fehér Judit második férjét, hogy a Garázda Anna ingatlanára vonatkozó okleveleket ez utóbbinak adja ki,8) a mi — legalább részben — meg is történt. Kapcsolatban Székkel és Garázda Anna mint ultima más ingatlanaival, így került az 1409. évi Garázda armális és más egyéb oklevél a Teleki család kezébe.
Egy 1612-ban kelt oklevél tanúsága szerint Teleki (I.) Mihály végleg a biharvármegyei Széken telepedett le és állandóan itt élt.9) ,
1613-ban a már széki előnévvel emiitett Teleki (I.) Mihály nem él és ekkor Báthori Gábor fejedelem Mihály özvegye, Garázda Anna összes pereinek tárgyalását férje halálától számított egy évre, tehát a gyász évére, és 3 napra elhalasztja.10)
Teleki (I.) Mihálynak két fia volt: István és János, kiknek özvegy édesanyjuk férje halála után körülbelül egy évvel másodszor Kassay Mártonhoz ment férjhez, és 1614. október 22-én, Bethlen Gábor fejedelem egy Déván kelt oklevelében a biharmegyei Széket, melyet Garázda Anna elődei nyugodtan birtak, az itt lévő kastéllyal és nemesi kúriával együtt a máso-
7) Gyömrő: I. Levéltár, Elenchus XIV. fasc. 1. No 32/b. — Csánki: I. m. I. k. 583. 4 1.
8) Gyömrő : I. Levéltár, Elenchus XIV. fasc. No 44.
ü) Gyömrő : I. Levéltár, Elenchus XXIV. fasc. 1. No 7. Petneházi István borosjenei főkapitány és zarándi főispán oklevele.
10) Gyömrő: I. Levéltár, Elenchus XIV. fasc. 1. No 49.
dik férjnek, Kassaynak adja.11) Ugy látszik azonban, hogy a fejedelem ezen adománya, talán a Teleki fiúk tiltakozása folytán, sohasem lépett érvénybe, mert Bethlen Gábor fejedelem 1614. november 13-án Váradon kelt oklevelével többek közt a bihar-vármegyei Széket is Teleki Mihály özvegyének, Garázda Anná-nak, most Kassay Mártonnénak és fiainak Teleki Istvánnak és Jánosnak adományozza.12) Ugy látszik Szék birtok Teleki János-nak jutott, mert 1634-ben itt lakik és egy 1646. julius 17-én kelt oklevélben I. Rákóczi György fejedelem Teleki Jánost „de Szék" előnévvel emliti, dacára annak, hogy borosjenei házuk után 1644—46-ban „Borosjenei" előnevérv nevezi nemcsak Teleki Istvánt, hanem Jánost is.13)
1646-ban Teleki János felesége Bornemissza Anna,14) s a Bornemissza iratok valószínűleg ezzel kerültek a Telekiek levél-tárába. 1648-ban ez a Teleki János, a kit I. Rákóczi György fejedelem hol váradi, hol meg borosjenei elő névvel emlit, november 22-én megalkotja végrendeletét, s utánna nemsokára úgy látszik meg is hal, mert II. Rákóczi György fejedelem 1649. szeptember 26-án Bornemissza Annát már mint borosjenei Teleki János özvegyét emliti, tehát János ekkor már nem élt.16)
Teleki János és Bornemissza Anna fia volt a nagyhírű Teleki (II.) Mihály, Erdély nagy hatalmú kancellárja, a család római szent birodalmi grófi rangjának megszerzője, a ki 1634-ben született és 1656-ban II. Rákóczi György fejedelem „bejáró inasa" volt, a kinek ekkor a biharvármegyei Szék és Béli határai miatt Apaffy Boldizsárral pere folyt. Teleki II. Mihályt II. Rákóczi György fejedelem 1658-ban, Széki előnévvel már mint kamarását „cubicularius noster" emliti és ugyanekkor neki a biharvármegyei Szék birtokának mindenféle adóját, dézsmáját stb. is elengedi.16)
Később már II. Mihály Széki („Székeli") előneve általános használatba kerül és így címezi őt 1665-ben pl.: Wesselényi Ferencz kir. helytartó is,17) amiből nyilvánvaló, hogy a Garázdák
n) Gyömrő: I. Levéltár, Elenchus XIV. íesc. 1. No 47.
12) Gyömrő: I. Levéltár, Elenchus XIV. fasc. 1. No 52. 1/b.
13) Gyömrő: I. Levéltár, Elenchus XXIV. fasc. 1. No 16 és 60.
14) Gyömrő : I. Levéltár. Elenhus XIX. fasc. 1. No 55.
15) Gyömrő : I. Levéltár, Elenchus XXII. fasc. 1. No 19, 20 és 21. — Ugyanitt: Elenchus XXX. fasc. 1. No 71.
16) Gyömrő: I. Levéltár. Elenchus XIV. fasc. 1. No 68. Ltár, Elench. XXIV. fasc. II. No 36. és Elench. XXIV. fasc. 2. No 65.
1T) Gyömrő: I. Levéltár, Elenchus XXII. fasc. 1. No 46. és Elench XXIV. fasc. 2, No 98.
egykori birtoka, a biharvármegyei Szék ekkor már végleg és állandóan a Telekiek kezében volt, itt tartózkodtak és így ez lett előnevük és ezt viseli a család előnévként ma is.
Teleki II. Mihálynak harmadik felesége Muronyi Weér Judit volt, akivel az értékes Weér oklevelek, viszont II. Mihály Sándor nevü fiának feleségével Bethlen Júliával a Bethlen iratok kerültek a ma Gyömrőn lévő Teleki levéltárba. A Weér famíliát illető okleveleket egy 1694. junius 23-án Gernyeszegen kelt feljegyzés szerint Máriássy Pál öcsém uram őkegyelme adta át jegyzék mellett Teleki II. Mihálynak. E jegyzék 1472-vel kezdődő 66 darab oklevelet sorol fel, köztük Muronyi Weér András 1509. évi cimereslevelét, a mely azonban ma nem Gyömrőn, hanem letétképpen a m. kir. Orsz. Levéltárban őriztetik.18)
A fent említett Teleki Sándornak fia, tehát, a nagy Teleki II. Mihálynak unokája volt az a már többször említett gr. Teleki László, a kinek felesége Rádai Eszter utján a Teleki család Gyömrő részbirtokához és a Gyömrői levéltárban lévő Rádai iratokhoz jutott.
Ez a Teleki László még — ha szabad ezt a kifejezést használni, — sokkal erdélyibb volt, semhogy Gyömrőn sokat tartózkodott volna, de már fia (II.) József kedveli Gyömrőt és Magyarországot, a melyhez szoros szálakkal fűzi őt felesége Királyfalvi Róth Jeanette ennek a családnak utolsó dúsgazdag sarja, a kivel nemcsak a Róth birtokok, hanem az egész Király-falvi Róth levéltár is a Telekiekre szállott, s a mely mint Il-od rendű levéltár ma is Gyömrőn Őriztetik.
A Gyömrőt már nagyon is kultiváló Teleki Józsefnek (1738—1796.) három fia volt, úgymint: László (1764—1821.), István, a ki a török elleni harczokban Mehadián betegség következtében 1788-ban fiatalon elhalt, és József. E három fiú közül László volt a Telekiek gyömrői ágánák propagálója, a kinek első felesége gr. Teleki Mária (Mariskó), majd ennek korai halála után második felesége báró Mészáros Jeanette volt. E II. Lászlónak fiai valának: Ádám, a ki katona lett 1789—1851.), József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke (1790—1855.), Sámuel (1792—1857), s végül a korán
18) Gyömrő: I. Levéltár, Elench. XXVII. geneal. — Dl. 38,791. - Turul: XXIII. (1405.) évf. 84-5. 11.
elhalt Dénestől eltekintve az utolsó fiú: László, (1810—1861.) a XIX. század magyar politikai és társadalmi életnek ez a kimagasló és markáns alakja.
Teleki (II.) Józsefnek fentemiitett (II.) László nevű fia, a ma élő gyömrői Teleki grófi ág (József, László, Tibor) dédatyja, rendkívül gondos nevelésben részesült. Korának egyik legnagyobb tudósa, Cornides Dániel, a későbbi pesti egyetemi tanár volt a nevelője, a ki a fiatal grófot még a göttingai egyetemre is elkísérte. — László előbb Patakon jurátuskodott.19) majd pedig 1783-ban Bécsbe került a honnan 1785. májusában indul Göttingába, s innen május 22-én irja atyjának, hogy Casselből az elmúlt csütörtökön értek ide (t. i. fivérével Istvánnal), s holnap kezdődnek a leczkék. „Ez az Universitás — irja — igen sok idegen nemzetből való ifiakkal dicsekedhetik. Két hertzeg tanul most itten, úgy mint Nassau's Lichtenstein : Grófok tizenedgyen vagyunk' s deákok mintegy kilencz százan."
László gróf Göttingában szorgalmasan tanul s egy 1785. julius 3-án kelt és öccséhez Józsefhez intézett levelében őt is buzdítja, hogy tanuljon jól, „mert ha az ember nem -tanul, — irja — semmivel egyébbel nem külömböződik a szamártól, hanem tsak a kisebb füllel, ellenben pedig ha tanul, el viszik az ember hirét más országokban is."
A tanulás mellett van ideje irodalommal is foglalkozni, mert 1785, julius 16-án atyjának jelenti, hogy egy új tragédián kezdett dolgozni, melynek matériája Péter király András herczeg által való detronizálása és András királlyá tétele. Szeptember 18-ikára már ez a tragédia, ugy látszik, elkészült, mert ekkor azt irja atyjának: „Ich werde mihr die Freyheit nehmen Eur Gnaden durch den Herrn Cornides meine Ungrische Tragedie und einen Anhang von etlichen Ausarbeitungen aus den Practico Camerali schikken. Dat pira, dat poma, qui non habét alia dona."
Lászlónak úgy látszik a tudományokkal és irodalommal való foglalkozásra több ideje maradt, mint egészséges István fivérének. Lászlónak ugyanis sérve volt, s egy 1785. szeptember havában irt levelében emliti, hogy régi sérve (Bruch) miatt nem lovagolhat, s igy ő az erre szánt időt is önképzésre fordíthatta.
10) 1782. szept. 17-én irja atyjának Patakról, hogy a jurátussógra való beesketésének ügyében Rádai uram magára vállalta, hogy eljár. (Gyömrői levéltár: Missilisek.)
után László gróf — persze inkább nyáron — gyakran tartóz-kodik Gyömrőn és valószínű, hogy a családi levéltár egy részének Gyömrőre való áttelepítése is az ő gondolata volt.
László gróf 1821. január havában halt meg és József fia a bécsi John mesterrel meg metszette arcképét, melyből még ma is fölös számú példány van a gyömrői levéltárban.
Gróf Teleki László fiai közül csak Samu nősült meg, mig Ádám, a katona, József a Magy. Tud. Akadémiai első elnöke és László az iró és hírneves politikus nőtlenek maradtak.
Teleki László első, legidősebb fia, Ádám, ./789-ben született, s csakhamar katonai pályára lépvén, élete nagy részét külföldön töltötte. A gyömrői archívumban levő leveleinek nagy része felső olasz garnizonokból és egyebünnen van keltezve, ugy, hogy Magyarországból kelt levél csak igen kevés akad köztük.20) Ádám gróf tehát ilyenformán nem sok időt tölthetett Gyömrőn.
László második fia József 1790-ben született és még be sem fejezte tanulmányait, már 1810-ben, tehát 20 éves korában a m. kir. helytartó tanács gyakornoka, majd még ugyanezen évben fogalmazója"1) lett, dacára annak, hogy jogi tanulmányait a pesti egyetemen csak 1811. őszén fejezte be.22)
1812-ben a fiatal József grófot hosszú időre szabadságolják, s ekkor hűen a családi szokásokhoz külföldi tanulmányútra indul, a melyről német nyelven : „Tagebuch einer im Jahr 1812. den 9. April unternommenen Reise" cimen naplót vezet, a mely a gyömrői levéltárban ma is meg van.
József eme utinaplójából — mely sajnos befejezetlen maradt — látjuk, hogy Bécsből indult és utazása irányát pon-tosan követhetjük. József is, — mint elődei — Prágán, Drezdán, Lipcsén, Weimaron, Erfurton át előbb Göttingába utazik, s tanulmányai közben innen tesz két kirándulást a Harzba, majd pedig Braunschweigen, Brandenburgon át Potsdamba és Berlinbe utazott, s innen Wittenbergen keresztül tért vissza Göttingába.
1814-ben innen Hannover, Amsterdam, Leiden, Hága,
20) Leveleinek kelíezési helyei: Aigen, Asdorf, Bar sur Aube, Bourg, Brünn, Cremona, Drezda. Diósjenő, Fülekpüspöki, Lambach, Linz, Losoncz, Mantua, Mezőkövesd, Ober-Schwandorf, Plan, Saatz, Salzburg, Winsbach Wels, Würgau. *
21) 181U, április 17-én hivja fel a helytartótanács gr. Teleki Józsefet a gyakornoki eskü tételére. 1810. október 26-án nevezik ki fogalmazónak.
22) 1811. november 4-én állítja ki a pesti egyetem jogi fakultása a tanfolyam elvégzéséről szóló bizonyítványt.
állami szolgálatba lépett és 1789. március 5-én már erdélyi guberniális tiszteletbeli titkárrá nevezik ki, 1792-ben pedig (febr. 25.) erdélyi kir. táblai aktuális assessor lett a mely hivatalát 1799-ben letette. 1803. november 5-én magyarországi táblai bíró, 1811. november 6-án pedig Somogy vármegye adminisztrátora, később pedig a Marczibányi-féle tudományos alapítvány elnöke lett. Magyarországon való elhelyezkedése
Rotterdam és Harwich érintésével Londonba utazik, a hol 1814, junius 27-ikéről keltezve három hónapra tartózkodási enge-délyt kap.
Angliából távozva, József gróf Calais, Brüsszel, Antwerpen Achen, Köln, Koblenz, Mainz, Frankfurt, Heidlberg, Mannheim, Karlsruhe, Stuttgart, Tübingen, Schafhausen, Zürich, Baden, Bern, Solothum és Basel érintésével 1815-ben Fárisba ér, a honnan Fontainableau, Chalon, Macon, Lyon, Genf, Lausanne, Turin, Génua, Milano23) érintésével utazik haza.
Pontos, részletes és igen érdekes útleírása Milano mélta-tásával abba maradt, mert — ugy látszik — a napló tisztázására többé ideje nem volt.
József gróf 1816-ban megkapja a kamarási kinevezést, 1827-ben pedig Csanád vármegye főispánja, 1832-ben kancel-láriai tanácsos, végül 1837. február 23-án titkos tanácsos lett, s közben megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia első elnökévé, 1834-ben pedig a bajor kir. Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lesz.
Teleki József különösen 1848. után tartózkodott többet Gyömrőn, dolgozgatva nagy művén, a Hunyadiak korán s tervezve a magyar nyelv nagy szótárának megírását. Gyönyörű könyvtára a gyömrői Teleki kastélynak ma is egyik nagybecsű ékessége.
Ádám, József és legifjabb öcscsük nőtlenek maradván, a család gyömrői ágának tovább propagálója Sámuel gróf, László harmadik fia volt, a ki feleségül vévén báró Jeszenák Lujzát, megépítteti a stílusos uj gyömrői kastélyt, s mint Gyömrő földesura, sokat tartózkodik itt. A gróf Teleki család gyömrői ágának kétségkívül legérdekesebb alakja gr. Teleki László leg-ifjabb fia, ugyancsak László volt.
Mint szüleinek kései gyermeke (hiszen atyja 46 éves volt, midőn László fia megszületett), természetesen elkényeztetett kedvencz volt, s Gyömrőn a család kis világa a fénypont, Laczi körül forgott. Anyjának (báró Mészáros Jeanette) szemefénye a kisded, a kiről távollevő férjének mindig szinte büszke lelke-sedéssel ir, s határtalan szeretetével övezi, gondozza, félti az ő kis Laczi fiát.
1810. szeptember 6-án a még egészen aprócska fiáról gr,
Teleki Lászlóné pl. ezeket irja férjének : „Gesund und vergnügt sind wir alle. Der kleine Latzi verschönert sich seit drey Tagén so auszerordentlich, dasz wir alle verliebt in ihm sind ; er bekomt hübsche Rősschen auf beyden Wangen und ist dabey so lustig und munter, dasz ich vor Freude darüber wie im Himmel bin."
Pár nap múlva ujabb levelet indit Gyömrőről a grófné Pozsonyban időző férjéhez, melyben a kis Lacziról ezeket olvassuk : „Wir sind alle gesund, der kleine Latzi nimt táglich an Liebenswürdigkeit und Artigkeit zu, du wirst Mühe habén ihn zu erkennen, wenn du lang aus bleibst." A következő év tavaszán a fogzás idejét élő kis Laczi jó kedvét egy pillanatra sem veszti el, a mit édes anyja siet is férjével tudatni, (1811. ápr. 5.) irván: „Der kleine Latzi macht Záhne; ist aber lustig und froh dabey."
A kis gyermek tehát vidám, élénk, jókedvű és eleven, mint a hal a vizben, a mi mind makk egészséges voltának természetes következménye. Edes anyja Gyömrőről irt levelei mind tele vannak Laczi egészségének dicséretével, s a kicsike életrevalóságának hangoztatásával. Így 1811. szept. 26-án Gyöm-rőn kelt levelében ezeket irja férjének : „Der kleine Latzi springt den ganzen Tag so, dasz man ihn kaum haltén kann, dabey erhebt er immer ein so durchdringendes Freuden geschrey, dasz das ganze Haus davon ertönt — kurz er ist so munter, so voll Leben, wie ein Fisch im Wasser; wenn seine Lebhaftigkeit immer so zunimt wie seit deiner Abreise, so weisz ich nicht wie viel Kindsweiber wir ihm haltén werden müssen." Ez az elevenség nemhogy csökkenne, hanem még fokozódik, mert két nappal később, 1811. szept. 28-án Gyömrőn kelt levelében a grófnő férjének ezt irja: „Unser Latzi ist der gesündeste und lebhafteste Junge von der Welt; alle die ihn sehn, sagen einstimmig, dasz sie noch bey keinem Kind von seinem Altér eine so auszerordentliche Lebhaftigkeit bemerkt habén."
Édes Anyja tanúságtétele szerint csodálatos, hogy ez az apró gyermek mennyire szereti Gyömrőt. Midőn 1811. októberé-ben anyja Szirákra viszi, itt, daczára kifogástalan egészségi állapotának, a gyermek korántsem olyan eleven, mint Gyömrőn, de amint visszatérnek vele Gyömrőre és este fél tizenegy óra-kor megpillantja a megszokott gyömrői szobákat, szívből ka-
cagni kezd, s azóta ismét a régi vidám és eleven Laczi. 1811. okt. 8-án Gyömrőről írja anyja, hogy Szirákról visszaérkeztek, s : „Der kleine Latzi war in Szirák zwar gesund, aber nicht so übermássig lustig als er hier zu seyn pílegt, so bald er sich aber nachts um halb eilí Uhr in den GyÖmrőer Zimmern er-blickte, íieng er an herzlich zu lachen und seit der Zeit hat er wieder seine ganze Heiterkeit."
Ugyanekkor Laczi mint előbb, most is teljesen észrevétle-nül új íogat kapott minden baj nélkül. „Kaum war mein letzter Brief24) — írja 1811. okt. 12-én Gyömrőről anyja — an dich fort, als ich bemerkte, dasz unser kleine einen Zahn bekommen hat und zwar ohne die mindeste Veránderung in séiner Ge-sundheit zu leiden."
Egészségben, vidámságban, jókedvben, elevenségben tel-nek tehát Gyömrőn a kis Teleki László csecsemő korának napjai. Edes anyja természetesen büszkén jelzi férjének, midőn a kis Laczi már az első „Mamám" szót kimondja, s ugyanek-kor a grófné szinte elmerülve a családi örömben azt írja férjé-nek, hogy szeretne „immer in meinem lieben Gyömrő" maradni, sőt — folytatja — „Ich würde mit Freuden den Winter hier zu bringen."
Anyja és fia egyformán kedvelik tehát Gyömrőt, s mind-ketten szeretettel ragaszkodnak hozzá. — Közben telik az idő, tovarohannak az esztendők, de az édes anya szeretete válto-zatlan kitartással rajongja körül a kis Laczit, s a kedvenczről továbbra is lelkesült elragadtatással ír. A Gyömrőről keltezett levelekben később is ilyeneket olvasunk: „Der kleine Latzi wird alle Tag schőner und kluger und tanzt und schreyt wie immer." — „Die Kinder — persze köztük Laczi is—sind wie die Fischen, sie hüpfen und singen den ganzen Tag."— „Latzi befindet sich vollkommen wohl, hat vorteflichen Apetit, gúten Schlaf und einen excellenten Humor." (1814. jún. 26. Gyömrő.) — „Latzi ist dem ganzen Tag im Garten den er jetzt ganz besonders afectionirt." (1814. aug. 1. Gyömrő.)
Ugyanilyen tartalmú leveleket ír a grófné László fiáról a későbbi években is. Az 1815—20 közt kelt levelek tele vannak a fejlődő Laczi egészséges, vidám és eleven voltának kieme-
24) T. i.: a mely 1811. október 8-án kelt.
lésével,25) s bizonyítékai, hogy egészséges testben élénk és
eleven lélek lakozik.
Közben a fiatal László elemi, majd középfokú tanulmá-nyaival van elfoglalva, s 18 éves korában jogot tanulni Patakra, a főiskolára küldik.
A sárospataki főiskolának ezidőtájt nem a legjobb híre lehetett, úgy, hogy László gróf anyja jónak látta (úgy látszik fia kíséretében) Patakra utazni és ott személyesen körül nézni. A gondos anya maga akart meggyőződni, hogy a Patakról ter-jesztett híreknek van-e valami alapjuk, s 1828. szeptember 4-én Patakról férjének a következőket írja : „Die vielen Schimpfereyen die ich über Patak zú Leib habe nehmen müssen, habén das Gute hervorgebracht, dasz mír jetzt diese cité bien heureuse eine Götterstadt erscheint. Ich war ganz erstaunt hier eine Menge recht hübsche und sogar stockhohe Háuser zu finden. Uebriegens ist dieses Comitat von Gott verlassenes Land." stb.
A grófné, a ki nyilván csak egy-két napot töltött Patakon, a külsőségektől, az emeletes házaktól, a történelmi patináju Rákóczi-vártól, a kellemes és csinos vidéktől elbájolva, nem ismerte, s nem is ismerhette az ottani életet, főleg a diákok életét, a melyről azonban másoknak, s tegyük hozzá arra ille-tékeseknek nem a legjobb véleményük volt. 0 csak a cité bien heureuse-t látta, László fia azonban ennél többet.
László gróf jogi tanulmányai elvégzésére tehát Patakra kerül, a hol édes anyja távozása után a dédelgetett kedvencz igen elhagyatottnak és egyedülvalónak érzi magát. Mérhetetlen vágyódás fogja el imádott édesanyja és a kedves gyömrői ott-hon után. Patakot, s a pataki életet szívből utálja és csak igen lassan és nehezen tud itt megszokni. Tanáraival — eltekintve néhány kevés kivételtől — nincs megelégedve. Közülök első-sorban Kövyt és Nyiryt becsüli és kedveli. így tehát a más lelki adottságokhoz és környezethez szokott, mozgékony és ruganyos szellemű, éles elméjű fiatal László grófot az ekkori Patak, a maga, előtte éppen nem rokonszenves diák életmódjával, a
26) 1815. máj. 14. „Latzi und Gusti (t. i. László fiatalabb nővére Au-gusta) sind so gesund, als man sich nur wünschen kann, es fehlt ihnen nicht das Geringste." — 1816. jún. 19. „Latzi und Gusti sind wie die Fischen." — 1820. aug. 28. — Beide Kinder sind wie Fischen im Wasser, Latzi ist heute mit Jeannette Gevatter gestanden und ist sehr stolz auf seine Würde. — 1820. szept. 2. „Die Kinder sind frisch und gesund." — 1820. szeptember 4. „Latzi, Gusti, und Jeannette genieszen der blühendsten Gesundheit." Es így tovább.
szerinte kevés kivétellel maradi észjárású tanáraival, tipikus kisvárosias"1') szintjével sem vonzani, még kevésbé kielégíteni nem tudta. Patak az ő Ízlésének sehogy sem felelt meg, s nem szerette ezt az egyébként kellemes fekvésű csinos városkát, a melynek életmódjába, de még inkább gondolkozásába bele-illeszkedni nem tudott. Mindezeket az édes anyjához intézett igen érdekes leveleiben elég gyakran hangoztatja. Hogy László gróf Patakot nem kedveli, azon nem csodálkozhatunk, ha elol-vassuk Dr. Péterfy Pál pataki tanár 1829. junius 19-én kelt és gr. Teleki Józsefhez intézett levelét, melyben pataki tanári állá-sáról lemond, s ezen elhatározását meg is indokolja. Ez az indoklás, mely nem más, mint a Patakon ekkor uralkodó főis-kolai állapotoknak illusztrálása, a következőképpen hangzik.
„Tanításomnak a legelső órája is oly vad alkalmatlanko-dás és szörnyű személyes megsértések közt folyt le, hogy lel-kemnek minden erejét kellett összeszedni, hogy egészen fel-háborodott érzésemet le tsendesítsem és magamat a közjóért meg győzzem. — Ezen szörnyű scena ugyan, épen ilyen nagy mértékben többé elő nem fordult, minthogy előre megkértem a' candidatusokat, hogy másszor csak azok jőjenek fel, kik ma-gukról gondolhatják, hogy a tanítás alatt tsendesen lehetnek ; de ha különben az engemet hallgatók tsendességben voltak is, akkor a' künn egybe tsoportozottaknak, kik ottan fütyöltek, lármáztak, ajtót bényitották, bé is rúgták, sőt egymást az audi-tórium közepéig is bétaszították, zabolátlanságuk miatt hábor-gattattam, kik annyira vitték vad merészségeket, hogy ki jöve-telemkor tsúfos neveket is utánnam kiáltoztak." Később engedni kezdtek a vadságból azért, mert egyszerűen nem jöttek órára, úgy, hogy néha negyed órát is várni kellett, míg az órára „egy-nehányan egymást bétaszigálták." Húsvét után azonban már órát sem tudott tartani, mert senki sem jött arra el. Az oskolai székhez hiába fordult volna, a „szerentsétlen Magda professzor példája eléggé elrettenthetett engemet attól." — „Még az én felette szelíd és jó testvéremnek is hányszor nem törték be az ablakát, nagy kövekkel éjtszakának idején s tették ki életét nyilván való veszedelemre, 's nem illették égre kiáltó motskok-kal és szidalmazásokkal a' collegium közepette ? A közelebb
mult oskolai esztendő végével némely zabolátlan ifjak, az én lakóházamnál az inasomba ok nélkül belé kötölőzködtek, azt megverték 's minekutánna az inas magát az én szobáimba vissza vonta tőllök, dorongokkal és kövekkel mentek reá a' szállásomra, hogy azt feltörjék 's tsak az akkorában oda érke-zett testvéremnek jelen léte oszlatta el őket, minekutánna égre-kiáltó káromkodásokkal az egész utszát eltöltötték, s a lakosok békességét felháborították." Jelentetett az oskolai széknek, hiába.
Minden jó érzésű ember, professzor, vagy nem professzor, „hitünk sorsosai és R. catholicusok iszonyodva néznek azon kimondhatatlan excessusokra, melyek mindennap, minden éjjel, minden tartalék nélkül szemeik előtt történnek. Szabadon jár-nak ifjaink éjjel nappal, az itten lévő felette számos sidó és keresztény korcsmákba, a' hol feslett életű személyek tartóz-kodnak, s tsoportonként inficiáltatnak; tsoportonként járnak majd minden éjjel (negyvenen, ötvenen) musikusokkal magokat kisértetve, a' Barak utszáin fel s alá részeg ifjak, kik a leg-otsmányabb és undorítóbb énekeket éneklik, a házak előtt meg állván, iszonyú kurjongatásokat és lármákat tesznek 's ezt mívelik a' míg nekik tetszik, reggelig is. Nem egyszer költött fel az efféle bacchansoknak éktelen lármája éjfél után két és három órakor. De nem tsak éjjel, hanem fényes nappal is a professzoroknak szemek láttára ugyan azt mívelik, senki el nem mehet úgy mellettek, hogy utánna ne kiáltozzanak vagy le ne piszszegessék, vagy valami éktelenséggel ne illessék ; a' boros palaczkokat ki hánnyák az útszára, részeg fővel egymást kergetik, 's még a' városi politia szolgáira is kezeket reá te-szik. Minden embernek, minden nap tele panaszszal a' szája," de az illetékesek be dugják füleiket és nem akarnak látni és hallani semmit.
Nem szabad feltennünk, hogy komoly tanár ember hiva-talos felsőségéhez intézett iratában valótlan, vagy nagyon is túlzó állításokat mert volna megkockáztatni, de még ha feltesz-szük is, hogy Péterfy az elkeseredéstől indíttatva, az epébe túlságosan belemártott tollal írta meg lemondó levelét, még akkor is érthető, hogy László gróf az ilyenféle túlontúl kedé-lyes modorú és nyers vidámságú ifjak közt nem érezte jól ma-gát. A nagyműveltségű család kedves és előkelő gyömrői mili-őjéből, a hol az édes anya kényeztető szeretetével öleli körül
legkisebb fiát, ilyen környezetbe kerülni módfelett kellemes nem lehetett, így tehát meg lehet érteni, hogy László Patakkal szemben averzióval viseltetik, s az arany ifjúság itt uralkodó s a durvaságba csapongó magaviselete nem tetszik neki. Hogy a neki meg nem felelő környezet hatása alól szabaduljon, sűrűn levelez édes anyjával, s ez írásokon keresztül érdekes bepillantást nyerünk ennek a már fiatalságában rendkívüli embernek lelkületébe.
1828. szeptember 8-án, nyomban édes anyjának Sáros-Nagy-Patakról való elutazása után elhagyatottságáról panasz-kodik. ,,C' est pour la premiére fois que je me sens loin de Vous ; c' est pour la premiére fois qui ayant abandonné le tóit paternel je me sens seul et vraiment abandonné ;. ." Ugyanek-kor már nyilatkozik Nyiry tanárról, a kiről azt írja, hogy; „Nyiry2') parait étre un homme tres sage et tres respectable."
1828. szept. 12-én kelt levelében jelzi, hogy első nyilvá-nos vizsgája (valószínűleg valami colloquium-féle lehetett) meg-történt. Ha vizsga, „censura" következik, ettől mindig rettentően fél,: ,,J' en ai une peur terrible." — Első vizsgája sikerült: „Cependant Kövy est content de moi." Ekkor Kövyvel együtt Péterfy is megexaminálta és így folytatja : „Je commence á avoir de la passión pour la jurisprudence. J' ecoute notre vieux Jurisconsult,2h) avec interet et j espere n' étre pas le plus mau-vais de ses disciples."
Az első examen vagy cenzúra izgalma azonban csakha-mar elmúlik, s most már nincs semmi, a mi a neki nem kel-lemes, egyhangú Pataktól gondolatatait elvonná. 1828. szept. 23-án kelt s anyjához írt levelében már borzadva gondol arra, hogy neki az egész telet szellem, bál és társaság nélkül Pata-kon kell eltölteni, a hol, „egyszerűen, alázatosan (!) és szomorúan élünk, mint a többi szegény pataki diák", s a hol az egyetlen szórakozás, a hazatérésre való gondolás.
„Je crois que vous vous y amuserez fort bien. — Pour moi; qui suis condamné a passer 1' hiver á Sáros Patak, sans jeux d' esprit, sans bal, et pour ainsi dire sans compagnie ; je trouverai mon plaisir a penser au bonheur que vous gouterez." — „Nous vivons ici simplement, humblement, tristement, com-
-7) Ez Nyirv István palaki tanár, a mai bibliotheca berendezője.
28) Kövy Sándor korának elismert jogtudósa.
me tous les pauvres etudiants de Patak. Tout notre plaisir est de penser au retour."
Daczára annak, hogy László sokat olvas, tanul, disputál, azaz más szóval Pataktól minden lehető eszközzel el akarja gondolatait távolítani, mégis, különösen eleinte csak nagyon nehezen tud itt meglenni, s pataki tartózkodását „ma captivité"-nek írja, majd pedig „ce triste Patak, college, droit, professeurs"-ről, „ces tristes environs"-ról ír. Egy ízben egy datálatlan leve-lében Dessewffy Aurélnak azt írja, hogy most már ne Pestre címezze leveleit, hanem Patakra „ou je dois continuer mes tristes études." Máskor meg anyjának írt egyik levelét így fe-jezi be : „Adieu, pensez quelques fois a votre desespére fils, Ladislas de Telek, sans i. C est á la Révay."
Levelei némelyikében pataki életéből László részleteket is árul el. így pl.: 1828. szept. 25-én Pestről datált, de Sárospata-kon feladott s anyjához intézett levelében ezeket írja: „Mon-sieur Jászay est aussi un de mes* intimes. II sera surement un jour un grand jurisconsulte. Zum Mylord Kövy gehe ich öfters, er scheint so con amore zu discuriren." Nyiryvel metaphisikai disputái vannak. Most is volt egy disputájuk és „das schőnste war, das keiner den andern verstehn konnte. Das unange-nehmste hier in Patak ist, das mari sich in deutschen und franzősischen durchaus nicht üben kann. Et c' est pourtant ab-solument necessaire, pour ne pas oublier une langue. Pour fairé de ma lettre un vrai quodlibet: Repetitio est mater studiorum. Nicht war, das ist ein schőner Spruch. Aber noch schőner ist es, das wir wahrscheinlich schon in 2 und V2 Wochen in Sziragh sein werdn. Örvendek, hogy hörpentek. Csókolom Gusztit. .." — Tehát megint csak annak örül, hogy elhagyhatja Patakot.
1828. szeptember végén László gróf barátságot köt egy Csapó nevű diákkal, a ki Debrecenből jött Patakra, s a kit egész szívéből szeret. Természetesen erről is pontosan beszá-mol anyjának. „Connaisez Vous Monsieur Csapó ? — írja 1828. szept. 29-én — Reponse : Non. C' est un de mes camarades, qui loge aussi chez nous. II a etudié a Debretzen. Nous nous convenons parfaitement. Nous parlons souvent sur ce que nous appellons Religion. Nous sommes presque toujours du mérne avis. Ie J aime de tout mon coeur. II dispute souvent avec
Nyiry sur les principes de la philosophie, nous sommes rare-ment d' accord. II est ennemi de Krug ; et c est pourtant le premier philosophe des nos tems. Monsieur Péterfy a lu son ouvrage intitulé : Mathesis Intensorum." A levélírás és a filo-zófiai vitatkozások mellett kezdi László megszeretni a jogtudo-mányokat is, s erről 1828. október 6-án Sáros-Nagy-Patakról így ír anyjának : „JT ai de la passión pour les droits; je m' y applique avec une rare assiduité. Je serai un jour celebre ju-risconsult."
Ugyanezen év novemberében (17-én) egy Pesten kelt, de Patakon feladott levelében egy újabb vitájáról ír, a melyet háziurával folytatott. „Ich erzáhlte ihm von den ungrischen Opern, die in Pest gegeben wurden, und rühmte ihm die Nütz-lichkeit des Theaters in allén Lándern, wo etwas Cultur herrscht. Er war gar nicht meine Meinung, sondern behauptete das Thea-ter habe so einen verderblichen Einflusz auf die Sitten der Magyarén, dasz es nichts als recht und biliig wáre alle ung-rischen Schauspieler als Verbrecher zu strafen. Was denken Sie von so einen gelehrten ? Ist es keine Schande fúr unser berühmtes Collegium dasz solche Vorurtheile hier herrschen ?
Mit unseren altén Kövi politisire ich öfters, ich fühle mich glücklich, wenn ich dann und wann einen liberal denkenden Menschen finde. Welch ein Genusz über Osterreich frei schimp-fen zu können ?" Ebben a levélben tehát a jövő Teleki Lász-lója, az író és a politikus már nyújtogatja oroszlán körmeit.
Bár mennyire nem szerette is László Patakot, mégis az idő itt is csak telt, és lassan 1829-re fordult. Patakon is bekö-szöntött a farsang, melyről a fiatal gróf szintén beszámolt any-jának. Egy-egy bál Patakon persze esemény számba ment, s mindenesetre kellemesen tarkította a gróf itteni életét. Február 22-én kelt levelében azt írja anyjának, hogy a farsang kezd briliáns lenni és bálok is vannak. „Unser Fasching fángt an sehr brillant zu werden, auch gestern habén wir einen Ball gehabt. C* est Madame Somossy, qui eu la complaisance de nous amuser de cette maniére, et ce fut pour honorer la Sain-te. . . qui porté le nom de sa fille, c est une jeune demoi-selle de quatorze ans, qui est de la plus aimable timidité et d' une simplicité admirable. Morgen oder übermorgen werden wir wieder tanzen und das bey den drei Grazién des Profes-
sors Magda und selbst dann wírd es mit den Unterhaltungen noch nicht aus seyn,"
E levélben kedvencz tanáráról, Kövyről is megemlékszik, s persze nem is sejti, hogy már nem sokáig fogja előadásait hallhatni. „Kövy wird bald in Pesth seyn und ihnen über meine Aufführung Bericht abstatten. Er ist ein gúter Altér,30) ich habe ihm sehr gern."
Ugy látszik azonban, hogy László gróf túlvérmes remé-nyeket fűzött a pataki farsanghoz, a melyek vagy nem, vagy csak részben teljesedtek. 1829. március 6-án kelt levelében panaszkodik is anyjának, hogy: „Wir habén keinen so lusti-gen Fasching gehabt,.. Wir habén in Allén nur viermahl ge-tanzt. Wir unterhalten uns meistens mit unseren Büchern." Ekkor újabb barátok szerzéséről is ír, egy fiatal Patay-val és Okolicsányi-val ismerkedik meg. Különösen ez utóbbit dicséri nagyon: „Er ist wie für mich geschaffen, nicht leicht kann man bei einen jungen Menschen so viel solide Bildung finden."
Kövyt, az élete vége felé járó „notre vieux jurisconsulte "-ot László gróf gyakran emlegeti. Kövy ekkor, talán betegségé-ért, Pestre utazott, a hol — írja László — teljesen megfeled-kezett róla, mert a nagy városban elvesztette a fejét. „Notre vieux jurisconsulte nous a entiérement oublié, la grand ville de Pesth lui a tourné la téte. II me ecrie avec Cicerón, 0 tempóra! 0 móres!" — 1829. nyár elején Kövy már lázas be-teg, kétségbe is van esve, s egyre a halállal való szembe né-zéssel van elfoglalva, a mitől pedig rettentően fél. „Notre vieux Jurisconsulte a la fiévre, il en est au desespoir, il ne discute plus les principes de Vérbőtzi, il a mérne oublie Kelemen,31) son ancien ennemi et il n' est occupe, qu' a envisq^er la mort, dont il a une peur terrible."
Kövy Sándor Patak nagyhírű jogtanára nemsokára 66 éves korában meg is halt, s többé nem prelegált a fiatal grófnak Werbőcziről és nem szidhatták együtt Ausztriát. Annyi bizo-nyos, hogy ha László tényleg megszerette a jogtudományt, azt csak Kövyn keresztül kedvelhette meg.
László egyik datálatlan levelében, nem minden humor nélkül, leírja anyjának a pataki contra scriba választás cere-
30) Kövy Sápdor 1753-ban született és 1793. óta tanított Patakon jogot.
31) Szlemenicscsel és Grúz Antallal volt irodalmi harcza Kövynek.
moniáját, részletezve, hogy ezzel a „nagy" hivatallal milyen kötelességek járnak.
„11 y a quelque jours, que nous avons eu une grandé se-ance, comparable a une petite Diaete ou a une grandé Con-gregation nous avons elu un — devinez qui, une grandé béte (c est ainsi que les Allemands s expriment ein grosses Thier) un Contra Scriba! Avez Vous entendu parler de ces magistrat? si celebre ? que nous elissons pour notre propre malheur ? C' est le Gard des Sceaux du plus celebre des College, c est le preteur de la plus grandes des Villes, qui a le droit de nous eníirmer quand nous nous enivrons, ce qui nous arrive assez souvent."
íme a pataki élet, melybe bele kell kapcsolódni Lászlónak is. íme a keret, a melyben olvasmányai, megfigyelései és ta-nulmányai közben a fiatal gróf éles elméje fejlődik. Patakról írt levelei nemcsak korai éles látást árulnak el, hanem bizo-nyítják, hogy Lászlónak ekkor már mindenről megvan a maga önálló, s a szó akkori értelmében veendő szabadelvű vélemé-nye. S a midőn tudományról, színházról, könyvekről, politiká-ról, szokásokról, városokról, tanárairól, diáktársairól, emberek-ről, sőt önmagáról is ír, mindig meg van a saját maga által kialakított egyéni véleménye.
László gróf az emberek közül pl.: Széchenyit igen sokra tartja. „Souffrire et se taire, c' est la maximé de /' adorable. Széchenyy!" —-
Egy ízben átrándul Sátoralja-Ujhelybe, s erről is nyomban megalkotja a véleményét, írván : ,,C' est aujour d' huy pour la premiére fois que j'ai étéaUjhely, c'*est une assez belleville."
Egy ^1829. dec. 4-én kelt) anyjához írt levelében a szép Nyiry Borbála nevenapjával kapcsolatban csodálkozva hozza fel, hogy Patakon a születésnapokat nem szokás megünnepelni, a mi katholikus szokás utánzata, a mit nem helyesel. Ugyan-ekkor önmagáról megállapítja, hogy hajlamos a rajongásra s szereti az édes melankóliát.
„Liebe Mutter! Am 4-ten ist der Namenstag unserer Haus-frau, der Namenstag unserer schőne Barbara s Nyiry, das ist ein sehr bedáutungsvoller Tag, würdig durch einen Ball gefeiert zuwerden, sie wird auch einen geben ; das freuet mich auser-ordentlich, ich hátte es nicht erwartet. Sonderbar kömmt es mir
vor, das es in Patak nicht Sitté ist, die Geburtstage zu feiern, unbegreiflich ist es, wie die Protestanten so echt Catholische Sitten annehmen können. Und wir thun dies! die wir sonst so gesászig und intolerant sind.
Ich möchte gern Himfy szerelmei lesen, das wáre ein Genuss für mich, aber ich kann es nicht bekommen. — Ich finde, das ich leicht ein Schwármer werden könnte ; ich liebe die süsse Melankolien, es ist ein grosser Genuss für mich, wenn ich mich ihr hingeben kann.
Ach, die liebe hat auch Stunden
Wo ihr Schicksal ganz empfunden."
Egy másik levelében László megírja anyjának, Patak urá-nál, Breczenheim herczegnél tett bemutatkozó látogatását, a kihez Magda tanárral ment el. E látogatással kapcsolatban Magda tanárról nem a leghízelgőbben nyilatkozik. „Ich habe endlich die Staatsvisite gemacht, ich war bei dem Fürsten. Er empfing mich mit einem sehr feierlichen Tone." Azaudenciára Magda tanár vezette őt fel, a ki a herczegi udvarban ismerős. Magda „führte ungeheuer dumme Discurse mit dem Fürsten, er fing an über den Kammerdiener und über alle Dienstboten zu schimpfen ; ich konnte mich nicht genug darüber wundern." Ugyanezen levélben felemlíti, hogy háziurával ma egy vitája volt. Romeo és Júliáról vitáztak, s háziurának az a véleménye, hogy ez a darab nem szép szomorújáték. E véleményen, mely László szerint valóságos felségsértés, nagy a felháborodás, úgy szintén azon is fennakad László, hogy Nyiry tanár szerint pro-testánsnak katholikussal kötött vegyes házassága valóságos bűntény ! Hát — kérdi László — filozofus ez ? Ismeri ez a természet törvényeit ?
„Heute hatte ich mit unseren Hausherrn einen Streit. Er behauptet Romeo und Júlia sei kein schőnes Trauerspiel! Ist das kein Crimen leasae Maiestatis ? Aber zu was bringe ich Ihnen das vor, ich wette, Sie sind seiner Meinung. Est ist Schade, dass die Frauen in dieser Hinsicht einen so schlechten Geschmack habén. Nyiry hat sehr viele Vorurtheile. (: Ich habe Mitleid mit ihm:) Er denkt zum Beispiel mit Entsetzen an eine gemischte Ehe, und meint es sei für einen Protestanten ein Verbrechen eine Katholikinn zu heirathen. Est ce un philo-
sophe ? Connait-il les droits de la nature ? Das Wetter
weint noch immer. C' est bien triste."
De Läszlö hangulata Patakon nem mindig szomorkäs, mert bar ritkän, de itt-ott megis felcsillan l'räsaiban a gyömröi gyermek evek sokszor megenekelt jö kedve s humora, s ilyen-kor megtörtenik, hogy pl. levelet igy l'rja alä : „Ihr liebster Sohn, Graf Latzi Delleghy de Szeker."
1830. szeptembereben Läszlö mär Pozsonyban van, a hol valakivel, a kinek nevet nem ärulja ei, megvi'vja elsö pärbajät,. a melyröl anyjänak csak ennyit l'r: „Nous nous blessame mu-tuellement au bras ; mais sa blessure est plus grieve, que la mienne".
1831. tavaszän Pesten taläljuk Läszlöt, a honnan megirja, hogy a värost ekesitö szep nem most teljesen hiänyzik, ellen-ben ügy Pesten, mint Budän most böven vannak nagy orrok es nagy hasak, mert a väros tele van oszträk generälisokkal. (1831. äpr. 6. Pest.)
„La pauvre ville de Pesth est maitenant abandonnee de la pluspart des beautes, qui en faisaient autrefois i' ornement. Mais ce que 1' on voit encore en abodance a Pesth et surtout a Bude ce sont les grands nez et les grands ventres, car iL y a ici grand nombre de generaux Autrichiens."
Peströl Läszlö csakhamar Becsbe kerül a magyar kancel-läriära belehazi Bartal György meile udvari gyakornoknak, a mely minösegeben nem erzi jol magät. Becset szereti ugyan,. de annäl jobban utälja a kancelläriät, mint hivatalt. Fektelen szabadsäg vägya a hivatal korlätait sem szivesen türi, nem szereti a disciplinät, de az elöiräs szerinti aktagyartas sem ke-nyere. 1832. okt. 4-en irja Becsböl: „Voila donc le troisieme jour que je me trouve condamne a .feter les bureaux Monsieur de Bartal et le grand chanceliier".
Läszlö becsi tartözkodäsa alatt 1832. julius 22-en hal meg: Schönbrunnban Napoleon es Märia Lujza fia, a reichstadti her-ceg. Temetesen Läszlö is jelen volt, a mely mely" benyomäst tett reä s a melyröl szinten pontosan beszämol anyjänak.
„II est donc mort le pauvre. Ce dernier rejeton d' une famille illustre, connu par tant d' exploits glorieux, il n' est plus. Le fils de 1 Empereur des Rois, de ce heros maitre pour ainsi dire du monde civilise, qui voyait jadis a ses pieds tant d
orgueilleux monarques comptant Ieurs ancétres par siécle et re-duit (s' il m' est permis de m' exprimer ainsi) par la foudré de son genie a devenir de simple fantaume de puissance, le fils d' un pareil monarque mort sans couronne, et aprés avoir obtenu a titre de compensation pour la parte de tant de royau-me le titre d' un colonel au service de 1' Autriche. — Voila, ce qui parait bien etrange a mes yeux.
1' ai assisté a sa pompe funébre — jé puís vous assurer, que je n' ai presque ríen vu a 1' exception prés d' un charc teint de rouge a Espagnole (qui portait tout se qui nous reste encore de terrestre de cette auguste famille) mais je n' en avais pas moins le coeur navré de bien de sentiments doulou-reuz. Le peu de tems que les serviteurs de la police (qui ont recu ici une bien mauvaise education a voir leur penchant a heurter a pousser et a gronder) m' ont laisser pour reflechir je F ai employé a soupirer continuellement. De retour au logis j' ai essayé de fairé des vers — mais cela n' a pas reussi. Et apresant une grandé idée roule dans ma téte, mais vous m' en saurez rien. Je vous ecrirez une autre fois de plus interes-sants details — mais a present, j' ai tant affaires ! Adieu." Ugyanezen év tavaszán László gróf beleszeret Rédey Klaudi-nába, szerinte Bécs legszebbjébe. Klaudinával Csákyéknál is-merkedik meg és mindjárt első látásra több mint három óra hosszat társalog vele. Erről anyjának is beszámol, s lángoló lelkesedéssel ir Bécs első szépségéről. 1832. junius 4-én kelt levelében Klaudináról így rajong: „Cherchez parmis les ap-paritions celestes de Vienne et vous ne pouvez manquer d' y 1' objet de vos recherches. — Vous n' y etes pas. — le vous le dírai donc c' est Claudine, — Claudine ! la belle Claudine Rédey !3') la premiere beauté de Vienne ! — Que tant de prin-ces, du sang royal ont voulu epouser de la patté gauche. — Je 1' ai vu chez Madame de Csáky — j ai fai conversation avec elle pendant plus de trois heures." Úgy látszik a Rédey Klaudina iránti szerelem nem volt afféle magyaros fellángolású múló szalmatűz, mert László a beauté-t és a szerelmet későbbi leveleiben is emlegeti. A szépséges grófnő azonban László ud-varlását nem vette nagyon komolyan, a minek következménye
31) Gróf Rédey Klaudina (1804—1885.), Sándor würtenbergi herceghez ment férjhez. Fia, Téck Ferencz herczeg s ennek leánya ma Anglia királynéja.
az volt, hogy Becs kezdett Läszlönak nem tetszeni, tävozäsra, utazäsra gondol, s 1833. elejen kialakul benne a hatärozott vägy : El Becsböl es utazni—utazni! Az eddig kedves Becs egyszerre csak „triste capital" kezd lenni es Läszlö nyugtalan Ielken mindjobban eröt vesz : a „Reiselust". 1833, januär ele-jen (4-ike) Becsböl anyjänak meg mindig szerelmeröl ir meg-ällapitäsokat, s l'räsät azzal vegzi, hogy reä nezve a viläg mär csak egy nagy üres diogenesi hordö. „Oui, Madame, vous avez raison, 1' amour n' entre jamais par les yeux. — Ce n' est que le coeur, qui est en droit de parier au coeur. Ce n' est que 1' ame qui entend le language de 1' ame. Pour moi, on ne me comprend pas. Le mond n' est plus pour moi, qu' un vast tonneau comme celui de Diogene . .. Votre fils si etrangement maltraite — Latzi".
Daczära a közben beällt farsangnak s a Becsben magasan hullämzö tärsadalmi eletnek, Läszlö unatkozik itt, nem erzi jöl magät. Ezt is megirja anyjänak, azzal, hogy utazni vägyik, en-gedjek tehät, hogy ezt a värost elhagyja. Egyszerre räeszmel, hogy a franciäk, olaszok s angolok igen kedelyes fickök, s kö-zejök hüzza valami. 1833. februär 13-än Becsböl ezeket irja: „Pardonnez moi d avoir neglige un peu notre correspondance — mon long sejour a Vienne m' a fait presque perdre toute faculte de penser". Ime most arra van itelve, hogy „a m' en-nuyer dans cette triste capital. Ce n' est pas laute d' amus-sement surtout ces amusement triviales, — comme bals, soiree. De que je m' abandonne a ma sombre melancolie, — que je vous regale de mes exclamations plaintives, — non-non, ji dans assez souvent, — mais mon coeur ne s' en trouve point du tout egaye. Pour 1' amour de Dieu, venez bientöt nous voir — donnez nous du moins quelques fois de vos nouvelles. — En-suit laissez moi quitter cette ville faites moi voyager le plutöt possible, den bei mir ist die Vaterlandsliebe mit Reiselust ver bunden. Les frangais, italiens, anglais ce cont des bons gargons".
Erre a levelre edesanyja ügy lätszik azt välaszolta, hogy igyekezzen magät elfoglalni, järjon a könyvtärba, olvasson, mü-velje magät es igy terelje el gondolatait a szerelemtöl. Läszlö lebruär 20-än Peströl felel s igeri, hogy : „Ich werde um die Appartementsfähigkeit in de k. Bibliothek ansuchen ' azonban lehangoltsägät nem titkolja, irvän: „Adieu — Meine Seele ist matt wie eine Herbstfliege."
Rendkívül nyomott hangulatának hatása alatt anyja és családja úgy látszik hozzájárult ahoz, hogy László a Telekiek régi és bevett szokása szerint Göttingába menjen tanulni. Fo-lyamodványát ezért be is adta, de Göttingába való kimenetelre engedélyt nem kapott, s erről 1833. március 30-án Bécsből eze-ket írja: „Le Comte Ladislas Teleki, votre eníant cheri ne pourra guere frequenter 1' université de Göttingen. Eh bien qu en dite vous ? n' est ce pas a enrager ? Mais ne craignez rien, nous arrangerons nos affaires de notre mieux. Josi vous fera part de son nouveau plan de voyage." —
Világlátott bátyjának, Józsefnek tanácsára és segítségével erre más úti tervet dolgozott ki, újabb folyamodványt nyújtott be, s végre megkapta az engedélyt, hogy tanulmányait kiegé-szíteni a berlini egyetemre mehessen.
László gróf 1833. augusztus második felében indult el Bécsből több évig tartó külföldi útjára, a melyről naplót veze-tett ugyan, de azért utazásának egyes állomásairól s a nevezete-sebb élményekről anyjának mindig teljes pontossággal beszámol.
1833. augusztus 26-án Prágából írja útjáról az első leve-let anyjának. „Eh bien me voila donc a Prag, — a plus de 150 lieues de Pesth, sí loin de ma chere patrie, — si loín de mes amis, de mes parents, enfin isolé eloigné de tout ce qui m' interesse et qui en revanché s' interesse a ma vie et a mon bonheur".
Megemlíti, hogy Prágában sok szép palota van, s köztük feltűnően csinos gróf Clam-Gallas-é „un chef d'oeuvre d' archi-tecture, dann das königliche Schloss ein ungeheures Gebáude mit vielen Hőfen, und das Haus des Grafen Czernin," ez utób-binál megjegyzi, hogy kár, hogy üresen áll. — Volt a friedlandi hercegnél is „in dem von ihm bewohten Pallast das auch jetzt noch der Familie Waldstein gehőrt, ich sah sein Pferd, auf wel-chem er einstens sass als die Schlacht bei Lützen geliefert wurde. Aber freilich nur ausgestopft." Ir a Hradsinról, a kő-hídról is stb. Ugyanekkor ugyaninnen bátyjának Józsefnek is ír egy magyar nyelvű levelet.
Prágából Karlsbad érintésével Drezdába folytatja útját, a honnan szeptember 12-én ír levelet anyjának. Ebben előbb ön-magáról ír némi gúnnyal, de érdekesen, azután Drezdáról. „Ich habe Ihnen nicht ein Wort von Dresden geschrieben, j' en
sius au desespoir, — aber ich habe auch noch keine Zeit dazu gehabt. — Ach ! könnten Sie mein Tagebuch lesen ! dann könn-ten Sie auch wissen wess Geistes Kind ich bin und sie wür-den Fluthen von Fräudenthränen vergiessen, über das Loos, das ihren zu Theil geworden ist, ein Herz zu bilden, wie das meine. Es ist doch schön, Mutter eines so hoffnungsvollen Soh-nes zu sein. Mais laisson ca. Dresden ist eine schöne, kleine aber doch grandiose Stadt — mit hohen Häusern und vielen Thürmen." Termeszetesen megnezte a nevezetessegeket, könyv-tärt, keptärt, antiquitäsokat, rezmetszet-gyüjtemenyt stb. A nep-röl csak egy szöt mondhat: „das nemlich : dass sie unbarm-herzig artig sind."
1833. szept. 18-än Läszlö meg mindig Drezdäban idözik s innen ir nagy elragadtatässal a szäsz Swäjcon keresztül tett ütjäröl, megemlitve, hogy erröl naplöjäban mindent feljegy-zett, „mit der gehörigen Praecision".
Drezdäböl szept, 19-en indul toväbb es 20-än Altenburg-ba, majd Jenäba s 25-en Weimärba erkezik. Läszlö Weimärröl mindössze ennyit ir anyjänak :
„Weimar, le 25. September.
Nous voila donc a Weimar, ma bonne Maman. C' est une ville bien interessante. Tant de grands hommes 1' ont illustre par leur genie. Les cendres de Göthe, de Schiller, de Wieland, de Herder y reposent encore. Nous avons visite leurs maisons. — Que de souvenirs."
Weimärböl Lipcsebe erve, Läszlö itt eppen nagy väsärt messe-t (la grande foire) tala.lt, mely öt nagyon erdekelte. In-nen Wittenberg es Halle erintesevel oktöber 4-en nevelöjevel, Petrovics Frigyessel együtt Läszlö Berlinbe erkezik. Itt Läszlö szälläst fogad, a hol, mint anyjänak irja: „une vie triste et isolee"-t folytat. Elhelyezkedve szälläsän Läszlö hozzäfog egye-temi tanulmänyaihoz. Berlin egyetemenek ekkor Krause volt a direktora, ennel bonyolitotta le beiratkozäsät es hallgatja a kö-vetkezö tanärokat: Raumer-32)t az universalis historiäböl na-ponta egy öräban, a politia es a jus publicumböl ugyanezt ugyancsak naponta egy öräban, Hoffmannt a nationalis oeco-
32) Raumer Lajos György (1781 —1873) a berlini egyetem tanära. Fö-müvei: Geschichte Europas seit Ende des XV. Jahrhundert es Geschichte der Hohenstaufen.
nomiából naponta egy órában és Gansot33) a história philosop-hiájából hetenként négy órában. Ezenkívül még angolul is ta-nul. November elején az egyetemen elkezdték az előadásokat és nov. 9-én László azt írja haza, hogy „már hozzáfogtam az iskolai munkásélethez."
Berlinben ekkor egy gróf Trautmannsdorf volt a monar-chia nagykövete, a kihez tiszteletét tenni és támogatását kérni László gróf is elment. Valóban nagyszerű az a szellemes gúny, a mellyel László gróf József bátyjához írt levelében ezt a ma-gát a ceremoniáskodásban kiélő és szinte komikus figurának beállított férfiút elintézi, viszont más részt forr benne a méreg ama furcsa elbánás miatt, a melyben ez a jeles nagykövet őt részesítette.
Mindezekről 1833. okt. 12-én kelt levelében József bátyjá-nak ezeket írja: „Kedves Barátom ! Leveledet nézvén, mint már utolsó iratomban említém, mindjárt elmentem vele nagy hírű követünkhöz gróf Trautmannsdorfhoz. — — —
Ez a jó ember minket gyönyörűen fogadott, szavai éde-sek voltak, mint a méz. Complimentjei meg igen is mélyek, egész 95 grádusig, úgy hogy teste majdnem egyenes szögletet formált. En azonban Jósikának egykor Bernhard Kellnerhez in-tézett beszédjét: „Geben sie mir weniger Titeln und mehr zu essen — itt igen szívesen applicálnám, csupán azzal a külömb-séggel, hogy a' mehr zu essen helyett azt mondanám mehr Protection ; — mert a mondott nagylelkű gróf, mind a' mellett is, hogy a hatalmas Attila elfeledhetetlen példája szerint (denn diesen nahm er sich gewisz zum Vorbild) minket jó puha se-lyem canapére ültetett, mig maga (a nevezetes ember) előttünk fa székbe ült — mind e mellett is mondom — pártfogásában ugyan keveset részeltetett, — úgy hogy mindeddig se ebédre nem hívott, se kedves feleséginek bé nem mutatott. Ich bin höchst unzufrieden und tief gekránkt . . . gróf Reviczky kért engem (a mint talán tudod is) írnék neki néha egy-egy levelet — irni fogok neki — fogok — és hozzá intézni panaszaim — mert keblem dagad a méregtől."
László gróf Berlinből egy ízben kérdést intéz József báty-jához, hogy mint leendő ref. főgondnok ne hallgasson-e theo-
lógiát is ? November 26-án azt írja bátyjának, hogy szeretne megismerkedni Humbodt-tal és másokkal.
1833. decemberében László gróf eléri egyik vágyát. Ekkor t. i. bemutatják a porosz udvarnak, a hol díszmagyar ruhában jelent meg, s a hol mindjárt két udvari bálra is meghívást ka-pott. Erről deczember 18-án kelt levelében így ír : „Enfin j' ai eté présenté a la Cour! J' ai en le bonheur inappreciable d' étre invité a deux soirée dansantes ou bals, que 1' on y don-náit. 11 m' y suis présenté vetu et paré de mon uniform hon-groise, qui a eú 1' approbation de tout le monde ! Ja ! Ja! die approbation de tout le monde! Prinz Kari, Prinz Wilhelm Sohn des Königs, Prinz Albrecht — der Kőnig selbst sind sehr gnádig."
Ugyanekkor levelet ír bátyjának, Józsefnek, melyben Gans egyetemi professzorról nyilatkozik érdekesen. „Az universitási professorok közt nekem legjobban tetszik Gans, ki a história philosophiáját tanítja. Ennek igen originális gondolatjai vannak, millyeket még soha professortól előadni nem hallottam. Itten nem igen szeretik, weil er — a Berliniek szavaival beszéllek — ein liberales Schwein ist. Csakugyan csúnya dolog disznónak tartatni. — Ugy- é?"
Ha László gróf Gans professzort szerette, akkor a hírne-ves Savigny-t, korának talán legnagyobb jogászát, a kivel 1834. elején ismerkedett meg, valóságos enthusiasmussal csodálja, bámulja és nagy szellemétől el van ragadtatva. Gans-hoz és Savigny-hez László gróf bejáratos volt és ő maga írja, hogy mindakettőt a hányszor csak alkalma volt, mindig felkereste.
1834. március elsején írja László anyjának, hogy Ganson kívül igen érdekes ismerettségre tett szert; „Eine zweite recht interessante Bekanntschaft, die ich gemacht, ist die des Profes-sors Savigni der sich mit dem römischen und noch verschie-denen anderen sortén Rechte bescheftigt. Savigni ist ein berühm-ter Mann, ein merckwürdiger Mann, ein geistreicher Mann, ein vortrefficher Jurist — und ein wahrer Geist. Das sind zu viele schöne Eigenschaften — nicht wahr ? Beide Herrn sowohl Gans, als Savigny besuche ich so-oft ich Gelegenheit dazu habe. Savigny de plus tient maison, et mérne assez grandé maison pour un professeur."
így lelkesedik László gróf a nagy Savigny-ért, a kit leve-leiben még később is emleget.
1834. tavaszán a berlini egyetemen az első félév véget ért, s ekkor László gróf, felhasználva a félévi szünetet, operába, szinházba, sőt bálokba is eljár. Április 10-én kelt levelében anyjának kimerítően beszámol a berlini színházi életről, sokat ír a Schauspiel- és Opern-Haus-ról, a darabokról, a balettekről, a bálokról stb.
Április végén vagy május elején elkezdődött az egyete-men a második félév. „Die Collegien beginnen", írja László május 3-án s jelzi, hogy már tanulmányi rendjét is összeállí-totta. „Jetzt will ich mich endlich in die juridische Laufbahn werfen" — írja — s daczára annak, hogy már Patak óta ál-landóan jogásznak készül, daczára, hogy Kövyt, Gansot, Sa-vignyt mód felett tisztelte és csodálta, végsőleg Lászlóból vér-beli jogász sohasem lett. Miután szerinte is a jogtudomány alapja a római jog, így tehát első sorban csodálatának méltó tárgyát, Savigny professzort hallgatja, de tanul nemzetközi jogot is, s hallgatja a nagyhírű Ranké-t.
A berlini egyetemen eltöltött két félévi tanulás után László európai utazásra szánja magát és egy 1834. aug. 16-án Berlin-ben kelt levélben megküldi anyjának utazása kidolgozott plá-numát s egyidejűleg útra is kel, s aug. 20-án már Hamburgból keltezi levelét.
Innen Hannower Braunschweig, Göttingen (itt van szep-temberben), Frankfurt, Stuttgart, Karlsruhe, Strassburg, Manheim, Amsterdam, Haarlem érintésével Párisba utazik, a hol egy időre meg is állapodik. Ez a város László grófnak módfelett tetszik és itt marad nemcsak 1834/5. telén, hanem a tavasz egy részét is itt tölti. Parisban László grófot bemutatják az udvarnál is, s 1835. április elején udvari ebéden volt a királynál a melyről 1835. április 12-én anyjának a következőket írja: „En Nemours herczeg mellett ültem. Ezt eddig az egész famíliában a legke-vesbé esmertem, mert igen szerény, igen csendes és igen ke-veset beszél. — Most azonban jó hoszszasan beszéltem véle. Minden elé fordult, politica, tudomány, utazás és ló tenyésztés. II est trés bien tiré d' affaire. " — „ A királlyal ebéd után hosz-szasan beszélgettem, a mi constitutiónk rendszabásait neki elé adtam a mennyire lehetett, — azután a' nyelvről beszéltem véle és magyar verseket recitáltam előtte (Veresmartytól a Ma-gyar költőt). Igen tetszett neki a nyelv hangzása."
Ugyanezen esztendő májusában László gróf Calais és Dover érintésével Londonba utazik, a honnan julius 5-én Ox-fordba rándul ki. Innen írja haza: „Me voila donc a Oxford cette metropole litteraire de I Angleterre." Összehasonlítja Ox-fordot Sárospatakkal és Debreczennel. Irja, hogy itt is olyanféle ruhát hordanak a diákok „comme nos togati de Sáros Nagy Patak, ou bien de Debreczen seulement, que leur costume est encore plus bizarre, que le notre." Itt minden diák hordja ezt a ruhát, mig nálunk inkább csak a theologusok.
Julius 11-én megírja, hogy eddig már látta Windsort, Cam-bridge-t, Warwich-t, Liverpoolt és most Manchesterben van. „Cambridge-ben — írja — egy igen szép ünnepet láttam, a can-cellariusnak Lord Camdennek installatióját." Kuriózumként fel-említi, hogy itt ágyanként és naponként egy font 6 shillinget fizetnek, a mit igen sokai.
Julius 17-én Sheffield-ben, julius 24-én Edinburgban van. „Me voila donc a Edinbourg dans la ville du monde le plus ravissante et la plus pittoresque." László rendkívül élvezte a Newcastle és Edinburg közti utat. Edinburgból bátyjának Jó-zsefnek írja, hogy eddig már bejárták Windsor, Blenheim, Cheltenham, Cambridge, Humhington, Northampton, Warwich, Birmingham, Chester, Liverpool, Manchester, Sheffield, Wake-field, Leeds, York, Newcastle és Dumbar városokat és így értek „3 fontai zsebünkbe" Edinburgba. „Soha gyönyörűbb utat nem tettem, mint Newcastletől Edinburgig. Az út többnyire a tenger mellett vezet, roppant sziklák és nevető legelők közt. Több ruinák mellett mentünk el, miknek neveit már Walter Scoít románjaiból esmértem, a többek közt Ravenwood — Hawl-castle és a nevezetes Wolfskrage mellett. Edinburghnak magá-nak fekvésénél gyönyörűbbet képzelni nem lehet. Ezekről majd máskor többeket. Adieu. — Egy pár nap múlva a' Highlandok felé útnak indulok, de tovább csakugyan nem megyek Inver-nessnél, mert már itt is elég hideg van és én megfagyni nem akarnék."
ígéretét László be is váltotta s julius 28-án már Dunkeld-ben, augusztus 2-án pedig Invernessban van, a honnan aug. 24-ére tér viszsza Londonba. Itt József bátyjához írt levelében további utiprogrammot állít össze és Svájcz kihagyásával Ná-polyig óhajtana eljutni. Svájczról Lászlónak igen érdekes véle-
ménye van. Ezt az országot úgy tekinti, mint „egész Európa minden henyélő emberinek rendezvous-ját". —„Ezt a szegény országot a sok angol, francia és német utas egészen kivetkez-tette eredeti formájából és csak úgy lehet tekinteni, mint egy szörnyű nagy parkot," a hol minden kilátásnák, hegynek, völgy-nek, sziklának, pataknak meg van a maga taxája és minden vezető, kocsis könyv nélkül megtanult leczkéjét hiba nélkül fúj-ja el naponként, ha kell szászszor is.
1835. augusztus végén Londonban van László gróf és hozzá is eljut br. Wesselényi Miklós perbefogásának híre, a mi igen mély hatást tett reá. Londonban szept 1-én kelt leve-lében erre vonatkozólag többek közt ezeket írja: „Valóban nem igen tudom, hogy mire feleljek elébb. A hirek Baloghra és Wesselényire nézve igen szomorúak. Az én politikai vélemé-nyem sokban megváltozott. Csendesebben foly már ereimben a vér. Tiszta szivemből kívánom hazám szeretetét a fejedelem-hez való hűséggel egybekötni, de éppen azért nem félek meg-vallani az egész világ színe előtt, hogy a hazámróli tudósítá-sok mély gyászba boriták egész lelkem. Várok még — a' do-log kimenetelétől függesztem fel ítéletemet a jelenről és jöven-dőről, — de ha a közvélemény nem süti mindjárt homlokokra, kik ezen dolgot legelőször kigondolták és tanácsolták, a gya-lázat és infámia bélyegét, ha lesznek olly bírák Magyarorszá-gon, kik illy féle perben a bűnöst ki merik ejteni szájjokon, akkor vége minden reménynek, minden álmodozásnak." — László grófnak csalódnia kellett, mert akadt bíró, a ki kimerte ejteni száján a bűnöst és Wesselényinek három évet kellett Gráfenbergben tölteni.
Szeptember elején László gróf Londonból Párisba utazik és szeptember 6-án innen kelt levelében megírja, hogy: „Utunk Calaisig és Calaisból Párisba igen szerencsés volt. Nekünk Petrovicscsal ámbár ismét 12 óráig voltunk a tengeren, semmi bajunk sem volt, jól ittunk és jól ettünk, de Jeszenszky szün-telen okádott". Párisban ekkor rövid időt töltött László, mert szept. 15-én már Royaumont-ból ír, a honnan jelzi, hogy Olasz-országba az ott dühöngő kolera miatt nem megy, hanem szept. 16-án Délfranciaországba indul s innen Svájcon át Münchenbe, innen pedig majd haza igyekszik.
Október 26-án Orleans~ban, november 3-án pedig La Ro-
chelle-ben van László, „et j' ai traverse une de plus belles par-ties de la Francé. Dieu! quel charme, quelle beauté, quelle vegetation," írja innen. Jelzi azt is, hogy Orleanson kívül ed-dig Blois-t, Tours-t, Angers-t és Nantes-t látta. November 4-én László Rochefort-ba ér, novémber 9-én pedig már Bordeaux-ban van, a hol súlyosan megbetegszik, s itt kell neki emiatt maradni 1836. január elejéig. —
1836. január 3-án még innen írja, hogy egészsége már helyreállott, és hogy: „Egy újonnan felállított diligence egész Lyonig visz 63 óra alatt, nem 5 vagy 6 nap alatt, mint az eddigiek," azután folytatja: „ha betegségem nem akadályoztat, bizonyára verseket csináltam volna. De így egész tiszta hideg prosát érezvén lelkemben és fejemben, gondolataimat rithmusba öntenem egészen lehetetlen lenne."
Bordeauxból Lyonba január 5-én indul, a hova 9-én érkezik s innen László Genfen át Bernbe ér. Január 19-én még Bern-ből ír levelet, január 27-én pedig már Ulmban van, s innen irja meg, hogy látta a Rajnát Schafhausennél, így tehát utja Bernből erre vezetett.
Február elején érkezik László Münchenbe, ahol ő szem-bajt kap; kísérője, Petrovics Frigyes pedig „Nervenfieber"-ben betegszik meg, s befejezi fiatal életét.
László grófnak 1836. április 5-én kelt levele szerint Petro-vics nyavalyáját Münchenben az idevaló archívumban szerezte, „ahol a szobák igen erősen be voltak fűtve s honnan ő min-dig egyenesen a hideg levegőbe kiment. — Ez hihetőképen nem történt volna, ha nem mulatunk olly soká Münchenben."
A súlyosan beteg Petrovics állapota mind rosszabb és rosszabb lett, ugy hogy az orvosok már consiliumot tartottak fölötte, de hiába, Petrovicson már nem lehetett segíteni, s 1836. április 12-én 35 éves korában elhunyt. Az utazás tehát így, ezzel a végtelenül szomorú akkorddal végződött! László gróf nagyon szerette és becsülte kísérőjét, a tudós Petrovicsot, úgy hogy ennek korai és tragikus halála valósággal kétségbe ej-tette. 1836. április 13-án Münchenből keltezett leveléből látjuk, hogy a porig lesújtott Lászlón a gyászeset hatása alatt szinte tomboló fájdalom vett erőt.
„Megtörtént hát — irja — kimúlt a' világból, béhunyta örökre szemeit s árván hagyott éngem itt, siralmas elhagyata-
tásban az, ki nekem bajjaimban őrangyalom volt s egyetlen vigasztalóm. Annyi lélek, annyi elme, annyi szorgalom és tu-domány ! mily veszteség — mind reánk nézve, kik igazán s íorrón szerettük, mint a honra nézve, — mi hijjába várta fá-radozási gyümölcsét. Három esztendei utazása alatt mindig csak honn felé néztek vágyai, ott várta s várja most is ked-vese. A budai hegyrül hányszor álmodozott s azon örömrül, mellyett akkor érezne, mikor a gőzhajón Pest felé menvén, — legelébb Esztergomnál messziről kékelve meglátná. — — — Szerettem őt kimondhatatlanul, szerettem ugy mint magamat — jobban mint magamat. — — — Édes mamám — szörnyű az én állapotom. — — — Ég a fejem — nem tudom, hogy sza-baduljak meg ezen szörnyű váróstul, — miben annyi szeren-csétlenség ért. Szökni szeretnék minél elébb, de az orvos még azt kivánja, hogy egészségem helyre állítása végett egy rövid ideig itt maradjak. Nem tudom, mit teendek."34)
íme László gróf ifjúkori levelei, a melyek éles fénysugár-ral világítják meg egy nyugtalan lélek mélységeit!
Leveleit László színesen, elevenen, érdekesen, s gyakran sok humorral írja, de igen hajlamos a melancholiára is. Min-denre, ami körülötte történik, felfigyel. A színház, zene, tudo-mány, irodalom, politika, szép tájak, városok és azok neveze-tességei, a lovak, a gazdaság mind érdeklik őt. Mindent észre-vesz, s mindenről megvan az önálló véleménye, melyet hibás ortografiával bár, de hűségesen megír. Ortográfiája hibásságáért gyakran kér bocsánatot anyjától, s egy izben azt irja, hogy: „Gott siet auf das Herz und nicht auf die Ortographie." (1833. ápr. 10. Bécs.)
Azonban térjünk vissza Münchenbe, a hol László gróf Petrovics temetése után már csak rövid ideig maradt, s anyjá-val, aki utána utazott,35) csakhamar hazatért. László, fájdalmá-nak enyhülése után közügyekkel kezd foglalkozni s a politika és irodalom mezején tüneményes, de mozgalmas pályát fut meg. De mentül jobban belemerül a politikai és irodalmi tevé-kenykedésbe, annál jobban távolodik szeretett Gyömrőjétől, a hova ifjúságának annyi kedves emléke fűzi. A pozsonyi diéta
34) Petrovicsnak ekkor már menyasszonya volt, fivérei közül egyik Szakolczán szenátor volt, a másik pedig Lónyai Gábornak jószágdirektora.
3Ö) Anyjának 1836. március 15-én Bécsben kelt s Münchenbe szólló útlevele ma is megvan a gyömrői levéltárban.
Akadémia egyetlen női alapitójának, a nagy érdemű br. Mé-száros Johannának fiát 1837-ben a tudós Társaság tagjává vá-lasztják meg, majd pedig Fogaras követe lesz. 1839-ben a po-zsonyi országgyűlésen a íőrendi táblán az ellenzék egyik ve-zérszónoka.
A politika mellett azonban nem hanyagolja el az irodal-mat sem. Ez egyébként már gyermekkora óta vonzza őt, hiszen még mint irni-olvasni is alig tudó kis diák, Samu bátyját, név-napja alkalmából hexameterekben köszönti. Ez a kezdetleges névnapi köszöntő rigmus ma is megvan a gyömrői levéltárban, s a következőképen hangzik :
„Teleki Sámuel névnapjára.
A te neved mindenkor még szeretettel a szivet Tölté be eddig tartson e jó akarat, Még minden nap sok nyomorult fájdalmainak te Enyhítője valál; oh te segítsd a szegényt. A te hazádnak disze valál ez időkig egészen, Szolgálj még te sokat nékie; oh te fia! Egy szóval mondom te neked, hogy jót te tsinálni Emberi társidnak fogsz sokat, így ha mész.
Teleki László."
Az irodalmat később is kultiválja László, hiszen 1841-ben jelenik meg nagysikerű drámája: A kegyencz.
1844. március 12-én elveszti László édesanyját, a kit egyenesen imádott, a ki bizalmasa, bensőséges jóbarátja, mindene volt, s a kit leveleiben „petite curieuse, petite babillarde, petite Stutz, petite beauté de la nature," stb.-nek nevez. A megvál-tozhatatlan tény felett azonban László lassankint megnyugszik, s most már pihenés nélkül rohan tovább azon a meteoréhoz hasonló pályán, a melyet a Végzet számára kijelölt. Rövid ideig tartó, szikrázóan ragyogó fénykéve ő, a ki csakhamar belehull az örök sötétségbe.
László gróf 1844-ben az akkor megalakult Védegylet al-
elnöke lesz. Ennek megalapításáról tudósítja József bátyát is, a ki mint óvatos, nyugodt és meggondolt ember a tempera-mentumos László grófot állandóan mérsékli. Mert hiába irta ugyan László 1835-ben, hogy: „csendesebben foly már a vér ereim-ben," csak heviilékeny ember maradt ő azután is. Hiszen nemcsak diák korában, de közéleti pályáján is nem egy párbaja volt.36)
József bátyja a Védegylet megalapítását és az egyesülés célját helyesli és 1844. október 13-án Kolozsvárról ezeket irja: „Azon védegyletről, melyet leveledben említesz, az újsá-gokban is olvastam, de még sincs tökélletes fogalmam rolla; azon aláírásokat, mellyek szerint arra köteleztétek maga-tokat, hogy oly cikeket, a' mellyek a' hazában is termesztetnek vagy készíttetnek, nem hozattok külföldről, igen helyeslem, ez által nemcsak a' hazai szorgalom nyer, nemcsak sok pénz marad az országban, hanem még számos idegen mester embe-rek és kézmivesek fognak a' megtelepedésre, számos küii'öldi capitalisták pénzeik beküldésére vagy a' mi még kívánatosabb, behozására biratni."
A védegylet kérdésében azonban József mihamarabb tar-tózkodóbb lett, s 1845. január 24-én Kolozsvárról már ezeket irja Lászlónak: „A' véd egylet oda fenn3') annyira van sújtva, hogy én, mint tisztviselő annak pártfogását nem vállalhatnám, de külömben is a menyire hallom, mert még eddig sehol sem olvashattam, oly dolgok foglaltatnak rendszabályaiban, mellyek-kel én semmikép megbarátkozni nem tudnék. Azonban mind e' mellett a' honni szorgalmat tehetségemhez képest előmozdí-tani kész vagyok és a' hazai készítményeknek az elsőséget megadandom. A' gyár alapító társaságba résztvenni nem va-gyok idegen, de itt is előbb az alapszabályokat olvasnom kell, annyit minden esetre előre megígérek, hogy a' mi kevéssel járulhatok ezen intézethez, más iven nern írom, csak a tiedre".
1845. végén a horvátországi sérelmek orvoslása tárgyában Pest vármegye Bécsbe, a király elé egy küldöttséget menesz-tett. Ennek tagja volt László gróf is.38) Tudvalevő, hogy a király
36)Erre nézve a gyömrői levéltárban is találunk adatokat. Pl.: Egy 1841. november 15-én Kolozsváron kelt okirat szerint: gr. Teleki László, Ujfalussy Miklós, Szúnyog Rudolf és Kovács Lajos a „Mult és Jelen" szerkesztőjét, Szilágyi Ferencet „haszontalan, hitvány poltron gaz Embernek" nyilvánítják.
37) T. i. a bécsi udvarnál.
38) A Pestvármegye hatósága által 1845. november 26-án Pesten kelt s Bécsbe szólló útlevél meg van a gyömrői levéltárban.
a küldöttséget nem fogadta, s annak dolgavégezetlenül kellett Pestre visszatérni. Ez az eljárás László grófot mód felett bosz-szantotta, s ezt József bátyjának nyiltan meg is irta. József 1846. január 16-án Kolozsvárról felel László levelére, a mely-ben ezeket írja: „Pestről irt leveledet vettem és abból kedvet-lenül értettem meg küldöttségtek rossz fogadtatását Bécsben, mellynek hire már előbb is elhatott volt hozzánk és a' mellyet én régtől fogva előre láttam. A' mint értésemre esett, most e* holnap 30-dikán fog a' küldöttség a' karoknak és rendeknek eljárásáról jelentést tenni, ekkor ti mindnyájan igen kemény beszéddel szándékoztok fel lépni és mostani állásunk némely kényesebb viszonyait, nevezetesen azon kérdést, kinek kezé-ben kell ált menni a' kormánynak a fejedelem el betegese-dése esetére, kívánjátok feszegetni. Hogy a fejedelem elejébe nem bocsáttatástokat mint sérelmet kívánjátok előadni, hogy azt tudatni kívánjátok az ország többi megyéivel is, hogy azt az országgyűlés elejébe óhajtjátok orvoslás végett terjeszteni, nem kívánom difficultálni, de az emiitett kényes kérdést fejedelmünk betegeskedése eránt ne bántsátok." Már eme csillapító sorok-ból is látni, hogy mennyire szenvedelmes hangú lehetett az a levél, a melyet László bátyjához intézett.
A politikai élet magasra csapkodó hullámai az idő kere-két megállítani nem tudták, s elkövetkezett 1848.
László gróf 1848. áprilisában nemzetőr százados, s mint ilyen Rottenbiller Lipót nemzetőr ezredes alatt szolgál. Majd Udvar-hely város követévé választják, (a város által kiállitottt meg-bízólevél 1848. pünkösd hó 8-án kelt) a miről bátyja József, a ki ekkor Erdély főkormányzója, 1848. május 10-én Kolozs-váron kelt levelében értesíti, s egyúttal irja, hogy:
„Hozz magaddal mérséklést és csendességet és előttem is kedves vendég leszel, minden esetre szállásod nállam leszen. A" mi dolgaink itt nem jól mennek, a' szászok és románok az unió ellen fel vágynák ingerelve, az oláhság közt mindenféle forrongások tapasztaltatnak. Tudja a' jó Isten, mi leend be-lőlünk."
Az akkori idők eseményei Teleki László gróf működé-sével együtt eléggé ismertek, azokat tehát újra leirni felesleges lesz. László emigrál, majd egy évtized múlva hazakerül ugyan, de Gyömrő egykori kedvence felé ekkor már nyújtogatta hideg
csontkezét a könyörtelen Végzet. Egyszerre egy pisztolylövés dör-dül el, s a fényes elméjű politikus és diplomata, a nagynevű író, a gá-láns gavallér, a nemzet „nagy oszlopa" belezuhan az örök nagy sötétségbe. „El kell válnunk" — írja utolsó levelében testvéreinek — „meg kelle lenni!" Es 1861. május 8-án meg-történt az örök elválás.
Tavasz kezdetén, a zöldelő, virágzó május 10-én ezernyi ezer nép temeti Teleki Lászlót és egy F. betű mögé rejtőző alkalmi költő egy papírlapon nyomott gyászversét osztogatják a gyászoló néptömeg között.
„Fájdalmas sírással zúgnak a harangok, Több ezerre megy a gyászlobogók száma: Mit jelenthetnek e szivrázó mély hangok? Hiszen el sem mult még a nemzet nagy gyásza. Ah! borzadj el magyar: Telekit temetik, Telekit viszik ki örök nyughelyére, A népek ezrei zokogva kisérik, Mint igaz vértanút a halál éjjelébe. Oda a nagy oszlop melyre támaszkodánk, Oda alkotmányunk legelső bajnoka, Oda Teleki, vezérünk, jó atyánk, Hej be árva lett e szerencsétlen haza!"30 íme, így szállott sirba a Teleky nemzetség gyömrői ágá-nak egyik legnagyobb, legérdekesebb alakja.
A mult század második felében gr. Teleki Sámuelnek 1857-ben bekövetkezett halála után fia, Sándor veszi át Gyöm-rőt, s a család gyömrői ágának ő a propagálója. Gr. Teleki Sándornak feleségétől, gr. Teleki Jozefintől származó gyerme-kei közül még ma is élnek: József, László, Katinka és Tibor, akik közül ez utóbbi Gyömrő mai ura. A gróf Teleki család gyömrői ágának leszármazása a következő:
Borosjenei Teleki (I.) Mihály — Garázda Anna Báthori István és Bocskai István testőrző kapitánya.
István T.János—Bornemissza Anna
Jenő vár kommendánsa, Zaránd vármegye főispánja, a hajdúk kapitánya.
39) „Gyászhangok gróf Teleki László országgyűlési képviselő temetésére, május hó 10-én 1861." — Nyomatott egy levélen Bucsánszky A. nyomdájában. Pesten.
Gróf széki Teleki (II.) Mihály - Weér Judit.40) Apafi belső titkos tanácsosa stb. (I.) Sándor
— 1., Bethlen Júlia, — 2., Petki Nagy Zsuzsa.
(I.) László, Gyömrő szerzője (1710-1778.) — Ráday Eszter (I.) József (1738-1796)
— Kiráyfalvi Róth Johanna
(II. László (1764-1821.) István tl788. Johanna (II.) József
— 1. gr. Teleki Mária br. Prónay S.-né
— 2. br. Mészáros Johanna
1-től Ádám (III.) József Sámuel (III.) László Auguszta 1789-1851. 1790-1855. 1792-1857. 1810-1861. gr. Degenfeld — br. Jeszenák Lujza Ottóné
Klementina (II.) Sándor Gyula Júlia
1829-1875. 1833-1883.
— gr. Teleki Jozefin
esk. 1857. szept. 9.
tGyula, József tMargit, László, Katinka, Tibor sz. 1859. IX. 2. sz. 1864. VI. 8. sz. 1869. X. 30. SZ.1871.V.18.
Gyömrő Gyömrő Gyömrő Gyömrő
— gr. Széchenyi Alice esk. 1895. jul. 17.
Béla, József, Johanna, László, sz. 1896. X. 2. sz, 1900. V. 10. sz, 1901. V. 3. sz. 1912.XI.29.
40) Harmadik felesége.
33) Gans Eduárd (1797—1839.) liberális irányú professor, kit László kedvel.
26) Sáros-kis- és Nagypataknak még 1877-ben is csak 5355, 1851-ben pedig 4180 lakosa volt.
33) Utinaplója e városnél maradt abba.
