A székely katonai összeírások
59
böző rétegek közötti feszültségre épített tehát a fejedelem, amikor az összeírás pontosságát akarta elérni.
Miután az 1622. évi szászbesztercei országgyűlésen akaratát érvényesítette, Bethlen hozzálátott az újabb összeírás kivitelezéséhez. Ez szolgált később zsinórmértékül a hadkötelezettségre visszaállított ún. recuperált székelyek kérdésének a rendezésében.39 Minden bizonnyal az 1623. évi, de az 1627. évi ránk maradt és annál inkább az 1635-ben I. Rákóczi által készített székely katonai összeírások a hadkötelezettségre visszaállított székelyek számbavételét követte.
Bethlen 1623-ban bükkösi Kemény Boldizsárt, kolozsvári Kassai Istvánt és iklódi Tholdalagi Jánost küldte ki biztosaiként az összeírás elvégzésére. Ezek a nagyercsei Thol-dalagi Mihály fejedelmi tanácsos, valamint Maros- és Udvarhelyszék főkapitánya jóváhagyásával írásba foglalták a fejedelem utasításait arról, hogy miként kellett eljárni a recuperált székelyek összeírásában. Az utasításokat 1623. április 6-án Kenden a Fejedelmi Tábla jegyzője, Kendi János foglalta írásba és küldte meg miheztartás végett a székely székek királybíróinak. Ebben a fejedelem elrendelte, hogy a királybíró ,,minden késedelem nélkült, minden falukra kimenjen" és a recuperált lófők, veres drabantok (ide értve özvegyeiket és árváikat is) örökségét adassák vissza, „írják zászló alá nevezet szerént", megparancsolván nekik, hogy megfelelő fegyverzettel és öltözetben készen legyenek a recuperátusok számára külön megtartandó hadiszemlére. A fejedelem meghagyta a recuperátusoknak, hogy „méltókká tegyék magokat ...az szabadás állapotra", a hadi szolgálat alól semmilyen szín alatt kibúvót ne keressenek, mert akik meg nem becsülik szabadságukat, halállal büntettetnek, „feleségek, gyermekek örökké való parasztságra [-jobbágyságra] jutnak". A királybírók kötelességévé tette, hogy a recuperáltak ,,számát neveket szorgalmatosan consignál-ják, regestumba csinálják, hogy az mikor őfelsége tü kegyelmetektől elő kévánná tiszta purgatum [letisztázott] Regestrumban producalhassák". Az utasítás intézkedett az elzálogosított szabad székely örökségek visszavételéről, a nemesek visszaéléseinek megzabolá-zásáról. Ha a hadi szolgálatra recuperált székelynek „abban az helyben [=helységben] az hol eddig laktanak" nincs megfelelő örökségük, kötelezzék a falukat, hogy „szakasztassa-nak helyt nekik", mert minden faluban „vadnak azféle falu földei". Az összeírás rendjében arra kellett az utasítás szerint figyelni, hogy az „egész székelységet ... három rendbe" a nemeseket, a lovon szolgáló lófőket és a gyalog puskásokat külön-külön jegyzékbe írják, természetesen falvanként.40
I. Rákóczi György, amikor 1635 októberében—novemberében Udvarhelyszéken hadi szemlét tartott, a hadköteles székelyeket összeírott Bethlen Gábor utasításait vette iránymutatónak. Belőlük indult ki maga is, amikor az 5 pontba foglalt döntésében intézkedett, a hadi szolgálatot teljesítő és az összeírásba foglalt székelyek helyzetét rendezte. Megjegyezzük, hogy I. Rákóczi György ezen edictuma szó szerint belekerült az 1653-ban összeállított Approbatae Constitutiones székelyekre vonatkozó fejezetébe.41
Nem fér tehát kétség hozzá, hogy 1623-ban Bethlen Gábor részletes katonai összeírást készíttetett a hadköteles székely rendekről, különös figyelmet fordítva az ún. recuperátusok helyzetének, gazdasági, társadalmi és jogi állapotának rendezésére.
Mindez távolról sem jelentette azt, hogy a székely kérdés rendezése 1623-ban nyugvópontra jutott. A jobbágyosodás/jobbágyosítás folyamata teljesen még nem szűnt meg. Ez kényszerítette arra Bethlen Gábort, hogy a következő székely katonai összeírásokban is rajta tartsa szemét a székelyföldi jobbágyságon. Bizonyíték reá az 1627-ben készített udvar-
39 Részletesebben tárgyaltuk a kérdést a már fentebb idézett tanulmányunkban.
40 Bethlen Gábor utasításainak másolata a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv Ungarn. Faszikel 173/4 állagában őrzött 1635. évi udvarhelyszéki lustra mellékében (a 263—265. lapokon) maradt ránk.
41 Magyar Törvénytár. 1540—1848. évi erdélyi törvények. Budapest 1900. 144—146. old.
