Olswafew aut Georgius sin Petrus de Zeen seu Franciscus de Casa / sive Vincencius filius eiusdem neve Paulus de Hangach aliis abstentibus homo / noster ab omnibus quibus incumbit, meram de premissis experiatur certitudinis veritatem, / quam tamen nobis more solito rescribatis. Dátum Wacie secundo die festi beatorum / Petri et Pauli apostolorum. Anno Domini millesimo quadringentesimo quadragesimo quinto." 7
Az oklevél hátoldalán olvashatjuk a konvent feljegyzését is, hogy mely napon, ki végezte el az utasítást: „feria quinta in festő divisionis apostolorum homo regius Franciscus de Cassa in comitatu Borsodiensi"88 a vizsgálatot elvégezte, amely során a panaszt igaznak találta. (Az oklevél érdekessége az 1445-ös országgyűlési decretumhoz hasonlóan, hogy azokat uralkodó hiányában az országnagyok adták ki.)
Ezt követően kilenc évig hallgatnak a források Csorbakőről. 1454. január 23-án értesülünk ismét a várról: Palóci László országbíró előtt Perényi Imre fia János tárnokmester egyrészről, másrészről Kórógyi Fülpös fia János macsói bán egyezményre léptek. Mivel Perényi János elvette feleségül Kórógyi Fülpös János bán édesnővérét, Katalint, birtokjogaik jobb megvédhetése céljából testvérekül fogadták egymást, s kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek. Az oklevél részletesen felsorolja a kontraktusba belefoglalt nagyszámú birtokot, s köztük Perényi csorbakői várát tartozékaival együtt: „item castrum Chorbakew, Nyaragh, Zonhod, Ormos, Kelechen, Felsethelekes, Alsothelekes et Thewysses, item opidum Emewd, Kysfalwd cum tributo vadi, Adolman ac predia Polgár, Kekos Chewsighaz ..."89 Az oklevélben újdonságként szerepel „opidum Emewd" (Ernőd mezőváros), Kékes birtoka, illetve Kisfalud hídvámja is. Mindezek Kórógyi Fülpös Katalin hozományaként kerültek a Perényiek tulajdonába.
Perényi és Kórógyi Katalin házassága természetesen már korábban megtörtént, most csak Giskra pozícióinak megerősödése indokolta a két család kölcsönös szerződésének megírását. Ezt bizonyítja egy hatalmaskodási ügy is, amely Perényit Ernődön már birtokosként említi meg: 1451. hamvazószerda ünnepe körül Perényi János emődi familiárisai és officiálisai biztatására több helybeli ember nagy területű szántót, rétet foglalt el a ládi (Sajólád) pálos szerzetesek birtokából. Sőt az elfoglaláson túl még új határokat is vontak. A vármegye által kiküldött hiteles ember mindent a barátok panasza szerint talált. Az eset azonban csak 12 év múlva zárul le, amikor az egri káptalan visszaiktatta a pálosokat földjeikbe.90 Ekkor már az alperes részéről Perényi néhai János fia István tiltakozott, tehát közben Perényi János tárnokmester meghalt. Bár a per hosszú ideig elhúzódott, a Perényieknek mégsem sikerült az elfoglalt területüket uradalmuk mezővárosához, Emődhöz csatolni.
Még Perényi János életében azonban új adományt nyert birtokaira, köztük a csorbakői uradalomra is. Ennek előzménye, hogy V. László király 1452. szeptember 4-ig III. Frigyes német király fogságában volt, így csak kiszabadulásával indulhatott meg az ország belpolitikai helyzetének konszolidálása. A birtokviszonyok rendezésében részint a fennálló helyzetet, részint az 1439. évi állapotot tekintette alapul. A főurak birtokait most új, érvényes királyi birtokadományozási oklevéllel szentesítette.91 Ezen törekvés eredményeként látott napvilágot 1455. január 10-én Pozsonyban az az oklevél, amely Perényi János tárnokmestert új adománylevéllel erősítette meg korábbi birtokaiban. Csorbakő uradalma újabb földdel bővül: a Szabolcs megyei Radi faluval, továbbá azt is megtudhatjuk, hogy Polgár, Kékes és Thennighaz (Nagycsécs) birtokok prediumok, azaz puszták. A király tehát újra bevezette a családot a régi Perényi-birtokokba ezzel a levélé-vei.92
87 MOL Df 222218. (A Magyar Királyság minden előkelője, főpapja, bárója, és nemese, a tisztelendő leleszi Szent Kereszt egyház konventjének üdvözlet és tisztességben gyarapodás. Nagyságos Perényi János királyi tárnokmester személyében panaszkodva elő lett adva, hogy a legutóbbi Krisztus Testének ünnepe tájékán [1445. május 27. körül] nagyságos Palóci Simon kiküldte Abafalvi Miklóst és Runyai Zsoldos Vincét, a Csorbakőnek nevezett vár egykori várnagyait, akik az ő familiárisai a birtokára, amelyek Zanhodnak (Szuhogy), Ormosnak és mindkét Telekesnek neveztetnek Borsod vármegyében; a birtokon lakó jobbágyok és népek minden dolgát és mindenféle javaikat, ti. marhákat, kis lábas jószágokat, amit akkor itt találtak és felleltek, bűnösen és jogtalanul elvetette és elhajtatta és elvitette a mondott panaszos sérelmére és igen nagy kárára; ezért megkérjük tisztelendőségeteket e levéllel, hogy küldjetek egy hites embert, akinek a jelenlétében Jósvafői Thekes György, vagy János, vagy Színi Péter, vagy György, vagy Kazai Ferenc, vagy fia Vince, vagy Hangácsi Pál, a mi embereink egyike mindenkitől, akitől kell, az ügyben kideríti a fentiekről a teljes és biztos igazságot, amit nekünk a szokás szerint megírtok. Kelt Vácott, Péter Pál apostolok ünnepnek második napján [június 30.]. Az Úr 1445. évében.) Fénykép alapján.
88 MOL Df 222218. Hátlapon. (Az apostolok szétválásának ünnepén [július 15], csütörtökön Kazai Ferenc királyi ember Borsod vármegyében.)
89 MOL DL 24541.
90 MOL DL 14543 és DL 16042. Regeszta: http://www.arcanum.hu/mol/
