IV. A csehek Balassagyarmaton, 1919. január 15. - január 28.
1919. január 15-ére virradó hajnalban 45 reguláris csehszlovák katona (légionárius) Lauka (Lanka-Lanyka) Gusztáv főhadnagy vezetésével átlépte az Ipoly demarkációs vonalat, városunkba jött, megszállta a vasutat, postát, laktanyát, a városnak a vasúton áteső részét, a Sivító-telepet száz méter széles sávban. Amint már előbb szóltunk róla, katonaság nem volt a városban csak a 16-os tisztek, de ezek is nagy nehézséggel a hajnali órákban eltávoztak. Volt még néhány magyar tiszt a kórházban, ezekkel nem törődtek a csehek, viszont a laktanyában elszállásolt nemzetőröket álmukban
meglepték, lefegyverezték és lecsukták. A polgárőrség „tiltakozása" mit sem ért, a csehek őket is lefegyverezték. A munkásgárdát is lefegyverezték és feloszlatták. A postán nem kellett különösebb rendszabályokhoz nyúlniok, mert Nickl főnök cseh érzelmű ember volt, de a vasúton erélyesebb eszközökhöz nyúltak már úgyszólván az első percekben. Amint beértek a városba, az állomáson szolgálatot teljesítő vasutasoknak megmagyarázták (Kassay Károlyné személy-pénztáros tolmácsolása mellett), hogy mindenki maradjon helyén, végezze kötelességét, különben szigorú büntetésben részesül.
Lauka Gusztáv főhadnagy szigorú rendszabályokat léptetett életbe. Este 7 órán túl csak az ő engedélyével tartózkodhatott a polgárság az utcákon. íme egy üyen engedély: „74/919. Igazolvány. Arról, hogy Lévay Béla balassagyarmati lakos, kinek foglalkozása kéményseprőmester az esti zárórán túl is az utcán tartózkodha-tik. Balassagyarmat, 1919. január hó 27-én. Lauka. Molnár János főbíró.
Kihirdette, hogy a városban mindennemű fegyvert be kell szolgáltatni. Ma már megmosolyogjuk azt a kétnyelvű plakátot, amely Piccione tábornok aláírásával jelent meg, s bizonyára valamely hétpróbás tót atyafi fordította magyarra, mert olyan „gyönyörűen kerékbe törte" szép magyar nyelvünket, hogyha akarta volna, sem sikerült volna ilyen „irodalmi értéket" produkálnia; akkor azonban nemigen mosolyogtak rajta.
A következő lapokon közöljük ezt a kétnyelvű hirdetményt. (...)361
361 A felhívás magyar szövegét a 55. sz. dokumentumként közöltük.
