KAZZAY SAMUEL
Veszprém városunknak mind földrajzi hosszúság, mind földrajzi szélesség tekintetében jogosan megfelelhet."
Weszprémi fenti sorait Schoenvisner3 hasonló jeliegű megemlékezése követi, aki majdnem 10 év múlva szintén látta a bronzlapot és azzal kapcsolatban a következőket írja: „Caesariana 30.000 lépésnyire, azaz mai mértékkel kb. 6 és fél mérföldre van Mogentianaetól.4 Ez a távolság Zalaegerszegtől a Budára tartó postakocsi állomásig, Tapolcafőig nyúlik. Itt lehetett tehát Cae-sariana, vagy Caesarea . . . Vannak is e helyt nyomai annak a régi kornak: magam láttam néhány éve Kazzay debreceni gyógyszerész úrnál egy hatszögletes bronzlapot, amely tulajdonosa szerint Tapolcafőn került elő ezzel a felirattal:
SIBILLA VNGVENTARIA LIBERTA SEPT. SEVERI IMPE. VENDIT CROCOMAGMA IN . . . RHISPIA.
Ez az emlék csillog előttem, amikor azt tartom, hogy a pannóniai Caesariana vagy Caesarea nem volt más, mint Rhispia. Erre enged következtetni Ptolemaeus is, aki Rhispiát éppen ebben a környezetben sorolja fel Szombathely előtt a Felső pannóniai városok között. Erre enged következtetni más tartományok sok más városának a római uralom alatti Caesarea neve, akár régibb nevük megtartása mellett, akár feledésbe ment az. így olvasható azután Pisidiában5 Caesarea Antiochia, Bithyniában6 és Cappadociában7 egy-egy Caesarea, mely utóbbiról Plinius mondja: az Argaeus hegy tövében van Mazaca, amelyet most Caesareának neveznek. Nem fogadom el hát azok véleményét, akik Veszprémet tartják Rhispiának. Ezt a nézetet azért is teljesen elvetendőnek tartom, mert Veszprém Pannoniának abba a részébe esik, amelyet a rómaiak Alsó Pannoniának neveztek, Ptolemaeusból világosan kitűnik, Rhispia Felső Pannoniába tartozott."
Az ismertetett két szöveg elemzése után megállapítható, hogy az orvos-történész Weszprémit és a bölcsész-könyvtáros Schoen-
nem engedett meg magának. Hiszen a mi századunkban
használatos, a közismert tekintetes címet mindig Teknek
rövidítette minden alkalmazója és senki sem gondolta azt,
hogy esetleges szimmetria kedvéért TEKI-nek írta, vagy véste
volna. Ez értelmetlen és nevetséges ma úgy, miként az I M P E a
I I I . században. A régi magyar népi sírfeliratokon látható rövidítések
erre nem nyújtanak analógiát, a két kor között levő műveltségi
fok küloÅNnboÅNzet ezt kizárja. Az írás-olvasás hazánkban a
X I - X I I I . században még csak a papok birtoka. Esetünkben pe
