16.
Máténak, az esztergomi egyház helynökének
nyilatkozata arról, hogy Zsigmond király
parancsára Kallói Miklóst felmentette a kiközösítés
ítélete alól
1419. július 8.
„Mi, Máté, az Úr akarata és tetszése folytán mindkét jog doktora1 olvasókanonok az esztergomi egyházban, valamint az azon egyház káptalanja által állított helynök [vicarius], továbbá a peres ügyek fő vizsgáló-bírója mindeniknek és minden egyes [személynek] — akihez a jelenlegi [levél] eljut — tesszük nyilvánossá, hogy Szent Péter és Pál apostol ünnepének a nyolcada utáni legközelebbi hatodik napon [1419. július 7-én] a jelenlétünk elé érkezett az egri egyházból Kassai [de Cassa] János — a nemes Kallói Lőkös [Lewkes de Kalló] fiának, Miklósnak a familiárisa — bemutatta nekünk a felséges fejedelem úr Zsigmond római király, valamint Magyarország stb. királya nekünk szóló levelét — amely levél annak a birodalomnak az alányomott vörös pecsétjével volt lepecsételve és a saját parancsa alapján került kiadásra — az alábbi szöveggel;
A bizonyos levél kézbesítése, bemutatása, valamint az általunk kellő tisztelettel — ahogy illett — történt átvétele után azon [Kallói] Miklós ugyanazon familiárisa kitartóan kérte, hogy a nekünk bemutatott, fentmondott levél tartalma szerint az ilyesféle végrehajtás tettében eljárni gondoskodnánk és méltóztatnánk;
Mi pedig a szóban forgó király urunk rendelésének és parancsának — amint az a jog szerint kötelességünk — engedelmeskedni akarván, a fentmondott levél tartalmának a megismerése után csakhamar a fentírt nemes [Kallói] Miklóst az egyházi kiközösítés3 ilyesfajta ítélete alól [ab hujusmodi sententia excommuni-cationi], valamint akármely más büntetés terhe, továbbá a szóban forgó [Kallói] Miklós ellen az előző okból kiszabott bármely más egyházi megrovás alól ugyan-azt a Miklóst és a híveit mentesítettük, valamint felmentettük a jelenlegi [levelünk] ereje útján, amire a jog szerint lehetőségünk van;
Az előrebocsátottak teljes hitelére és közhitelű bizonysága érdekében a jelenleg elkészített levelünket a kisebb pecsétünk alányomásával megerősíteni rendeltük;
Mégis ha mindezek által a szóban forgó túri plébános Domokos [Dominicus plebanus de Thur] az elörebocsátottakban jogtalanul sújtva érezné magát, akkor maga jelenjen meg őfelsége előtt a sérelmének az okát előadni;
[...]
Kiadatott Esztergomban a fent jelzett időpontot követő második napon [július 8-án], az Úrnak az 1419-dik évében"
Az oklevél eredetiben és másolatban is — mindkét esetben latinul— ránk maradt. Sőt, 1844-ben Fejér György — ugyancsak latinul — egy-két olvasati hibával — nyomtatásban is közölte.4
Lelőhely: O.L. — D.F. — 285.874 E és O.L. — D.F. 258.541 M 1701-1800
4 FEJÉR Gy.: i. m. — X/VI. 1418—1428. — Budae. 225., 227—228. p.
1 Mind az egyházi, mind a világi jognak a doktora.
2 Itt 61 oklevélsor terjedelemben Zsigmond király 1419. május 31-én kelt mentesítési parancsát hagytuk ki.
3 Amennyiben a kiközösítés világi személyre vonatkozott — mint jelenleg — úgy a világi — személy részére az egyház szüneteltette a szentségek kiszolgáltatását, valamint kitiltotta a templomból. Amennyiben pedig egy éven belül nem tért meg, úgy eretnekké nyilvánították, annak az összes hátrányos következményével.
|