| 1956 Pozsony. 1642.»SZÉCHENYI György: Nova Transilvanica. Pozsony 1642 typ. Societatis Jesu.« | |||
Katolikus vitairat magyar nyelven. – E mû válasz volt Lórántffy Zsuzsanna Gyulafehérvárott 1641-ben kinyomtatott bibliai idézetgyûjteményére (1884). Szövege, amint arról Kazy Ferenc tudósított, súlyosan sértette a fejedelemasszony személyét (Historia regni Hungariae... Tomus secundus. Tyrnaviae 1741, 53–56). Megjelenését Rákóczi György 1642. április 11-én Chernel Györgyhöz írott levele tanúsítja elõször, amelyben a fejedelem értesíti fogarasi tiszttartóját, hogy elégtételt kér a királytól a támadás miatt, s követeli a mû szerzõjének kinyomozását és megbüntetését (MKsz 1883: 250–251, Szilágyi Sándor). Ez egyben bizonyítja azt is, hogy e nyomtatvány 1642 elején láthatott napvilágot, ellentétben Kazy elõadásával, aki az 1643. év eseményeinél számol be errõl (i.h.). Sztripszky Hiador pedig minden indoklás nélkül sorolta e mûvet bibliográfiájában az 1641. évhez (I 1962/169).
Lippay György esztergomi érsek 1642. május 7-i levelében ígérte meg Rákóczinak a nyomozást (Sárospataki Füzetek 1866: 678–680, Szilágyi Sándor), s július 19-én már ennek eredményes befejezésérõl értesítette a fejedelmet (MKsz 1883: 249–250. Szilágyi Sándor 1640. július 19-i dátummal közölte e levelet, az 1640-es évszám azonban nyilvánvalóan elírás). Idõközben Keresztúri Pál, Rákóczi tudta nélkül, Talio címmel (1977) felelt a Nova Transilvanicara. A fejedelem már 1642. május elején elrendelte a hatalma alá tartozó területeken mindkét mû elkobzását és elégetését. (Lásd errõl Kassai István 1642. május 8-án kelt levelét Rákóczihoz. Sárospataki Füzetek i. h. Ugyanez a levél téves dátummal: Szilágyi Sándor: Lorántffy Zsuzsanna. Pest 1872, 25. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve IX. kötet, XIII. darab.) III. Ferdinánd pedig 1642. augusztus 5-én a magyarországi megyéknek adott ki hasonló utasítást a fellelhetõ példányok begyûjtésére és megsemmisítésére (MKsz 1881: 222–223, Reizner János). E rendelet említi a mû címét az általunk idézett formában, s kitûnik belõle az is, hogy latin címe ellenére magyar nyelven íródott.
Bár a Nova Transilvanica kiadási helyének és szerzõje nevének feltüntetése nélkül jelent meg, Bogády Pál 1642. május 22-én írt levelébõl mégis kiderül a nyomtatás helye: „mint Pálffy Pál mondja Pozsonyban nyomtatták” (Szilágyi Sándor: i. m. 25). Szerzõségével Kazy elõadása szerint, Rákócziék eleinte Rajky Gáspár kolozsmonostori jezsuitát gyanúsították, õ azonban hamarosan tisztázta magát (Kazy: i. h.). A valódi szerzõt III. Ferdinándnak az a rendelete nevezi meg, amelyet 1642 augusztusában az esztergomi érsekhez intézett „Innotuit autem nobis authorem ejusmodi libelli Georgium Zecheny canonicum Strigoniensem fuisse.” (MKsz 1891: 230–231, Illésy János).
Széchényi vitairatából példány nem maradt fenn, de Kazy ismertette a bevezetõ rész Lórántffy Zsuzsannát súlyosan sértõ tartalmát, amely a fejedelemasszony nevének elsõ szótagjából csinált durva szójátékot. Ezzel megegyezõ tartalmú verset adott ki „L”, egy közelebbrõl meg nem nevezett XVIII. századi könyv belsõ kötéstáblájából (Száz 1913: 56–57). Feltételezhetõ, hogy ez a Nova Transilvanica-ból származik. Kezdõsora:Hajdon frigyládáját (vö. RMKT XVII/9 634–635). A vita legújabb összefoglalását ld. Europa Balcanica-Danubia-Carpathica, Annales Cultura-Historia-Philologia. 2/A. Fõszerkesztõ Miskolczy Ambrus. Bp. 1995, 224–235, Heltai János.
Cf. 1884, –, 1977
magyar
RMNY III. 1636–1655 · / · Régi magyarországi nyomtatványok
| 1884 Gyulafehérvár. 1641.LÓRÁNTFFY Zsuzsanna: Moses es az prophetak, az az az igaz keresztyeni vallásnak negyven öt ágazatinak Szent Irásbéli gyözhetetlen bizonságh tétele, mellyek nagy részént az (fejedelmi meltosaggal tündöklö) erdélyi fejedelem aszszonytul, Lorantffi Susannatul másoknak jo példa adásával az Szent Irásnak gyakor olvasása között ki szedegettettenek, és az után megh bövittetvén az idvességre ohaitozokhoz valo buzgoságbol közönségessé tétettenek... Fejervaratt 1641 [typ. principis]. | ||||
RMK I 716
Református, bibliai idézetgyûjtemény. – A címlapon bibliai idézet olvasható. A mû élén a tartalomjegyzék áll: E könyvben lévõ és Szentírásból megbizonyosodott tudományoknak rendi. A fõrész A Szentírásrólcímmel kezdõdik, és negyvenöt teológiai közös helyre, hitágazatra nézve tartalmaz bibliai idézeteket, amelyek szorosan követik a Vizsolyi Biblia szövegét. Egy-egy hitágazaton belül az idézetek a református vallás egy-két, kurzív szedéssel kiemelt, egy mondatban megfogalmazott hittételének bizonyítására vannak csoportosítva.
A kiadvány „H”, „L”, „Q” és „T” füzete egy-egy beragasztott lappal 5 levelesre van kiegészítve. Ezeken zárójelben megismétlõdik az elõzõ és következõ lap számozása. Például a H3 és H4 között található a [62] és [63] lap. Szövegük belesimul a könyv tartalmába, s a rajtuk olvasható fejezetcímek a zárójeles lapszámokkal megtalálhatók a tartalomjegyzékben. A kiegészítõ lapok tehát még a nyomtatás befejezése elõtt készültek, s minden bizonnyal valamennyi példányba beragasztották azokat. Azok a példányok tehát, amelyekbõl egyik vagy másik hiányzik, nem tekinthetõk variánsnak, hanem egyszerûen csonkák, hiányosak.
Lórántffy Zsuzsanna (1600 körül – 1660) I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, az iskolák és a református egyház jeles pártfogója volt. A fejedelemasszonytól hasonló idézetgyûjteményt már Medgyesi Pál is közzétett a Sz. Atyák öröme (1826) címû mûvében is. A szakirodalom egybehangzó, de adatokkal nem igazolt állítása szerint a fejedelemasszony e munkáját is Medgyesi „bõvítette meg” és rendezte sajtó alá (vö. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei XIII. kötet, IX. darab 25, Szilágyi Sándor – MKsz 1891: 222, Illésy János – Császár Károly: Medgyesi Pál élete és mûködése. Bp. 1911, 48 – Theológiai Szemle 1993: 358–361, Ágoston István).
Lórántffy Zsuzsanna könyvére Széchényi György esztergomi kanonok hamarosan nagy vihart kavaró feleletet adott ki (1956).
Cf. –, 1956, 1977
In 10 bibliothecis 12 expl. – Budapest Acad, Ev, Nat, Ref – Cluj-Napoca Acad, Univ – Debrecen Ref – Kecskemét Ref – Pápa Ref – Târgu Mureº
magyar
 | ||||
