A XIX. század elején a presbiterek között föltűnnek a nemes Kiss család tagjai. Kiss István 1802-1803-ban és (feltehetőleg ugyanő) 181 l-l 812-ben, Kiss András 1814-1815-ben volt kurátor. Rendi hovatartozásukra a nevük előtt álló „Ns" jelzés utal s mivel mások neve előtt hasonlót nem találtunk, arra gondolhatunk, hogy további nemesek nem akadtak a korabeli választott presbitériumban. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert az 1837. évi nemesi összeírás 121, az 1846-i 167 nemest talált Gyulán. Az összeírok sem a foglalkozásra, sem a vallásra nem voltak kíváncsiak. Mivel azonban a nemes Kiss család több tagja is szerepel mint birtoktalan, joggal gondolhatjuk, hogy paraszti életmódot folytató armalisták lehettek.51 Eltérően sok más alföldi és távolabbi helységtől, Gyulán a református egyházközségben, így presbitériumában sem keltett szembenállást az armalista nemes - nem nemes (nemtelen) megoszlás. A kisnemesség a városon belül nem szervezte meg külön érdekképviseletét (hadnagyságát), így ez a társadalmi megoszlás a presbitériumban sem vált hangsúlyossá.
Az idézett gyulai összeírásokban szereplő nevek viselőiről némi helytörténeti jártasság segítségével kiderül, hogy nagy részük az uradalom szolgálatában állt vagy a vármegye tisztviselője volt. Közöttük találjuk azokat, akiket az ismertetett felsőbb egyházi határozatok értelmében nem választottak, hanem rendi hovatartozásuk és tanultságuk alapján meghívtak a presbiteri gyűlésekre. Bár föltehetően birtoktalanok voltak vagy csekély ingatlannal rendelkeztek, az ő társadalmi helyzetük más, mint a paraszti életmódban élő kisnemeseké. Rövid szemléjüket egyházpolitikai szereplésük és a körülöttük támadt nézeteltérések indokolják.
A gyulai presbitériumot rendszabályozó Tormássy Lajos (1784-1867) vármegyei főorvos ennek a csoportnak vitathatatlanul legjelentősebb alakja. Apja kiskunhalasi lelkész, majd Duna-melléki szuperintendens, apósa Báthory Gábor pesti lelkész, utóbb szintén Duna-melléki szuperintendens volt. Tormássy mellett elsőként Kazay Mihály előbb megyei levéltáros, majd föadószedőről kell megemlékeznünk. 1806 és 1836 között rendszeresen részt vett a presbiteri gyűléseken, eleinte külső taggal rajta kívül nem is találkozunk. További nemesrendü hivatalnokok az 1820-as években jelentek meg: Bodoky Henter Mihály (1782-
51 BML Békés megyei közgyűlési iratok IV. lb/380. 644-647/1837. Ő. 80. 1684-736/1846. Az 1837-i összeírás három, az 1846-i hét birtokos nemest lajstromoz, közöttük a grófi család tagjait is. Egy 1847-ben készített lista hetvennyolc gyulai nemes családfőről tudósít, akik jobbágytelken ülnek (BML Békés megyei közgyűlési iratok IV. 141/b/l. Ö. 244.).
52 Néhány ellenkező példa: Hódmezővásárhelyen az 1757-ben létre hívott első konzisztóriumban mindjárt két nemes és négy jobbágy gazda kapott kialkudott helyet (Szeremlei Sámuel 1927: 181.).; Bihardiószegen 1767-ben alakítottak először presbitériumot nyolc-nyolc nemes és mezővárosi polgár részvételével, 1758 és 1849 között külön-külön választott a két fél gondnokot, és külön szedték a párbért is (Barcsa 1908: II. 227-228); Az abaújszántó-marcinfalvi egyházközségben 1827-ben írják, hogy régi szokás szerint személyi kulcs alapján osztják el a presbiteri helyeket a „nemes rendek" és az „adófizetők" között (Presbiteri jkv. II.k. 45. o. Abaújszán-tó Ref. Egyház irattára).
