XXIX. Torda város helyhatósági alkotmánya (constitutiója).
I. Rákóczi György Fejervárott szept. 4-én 1633-ban maga és Márkosfalvi Márton titoknok aláirása alatt kiadott oklevelében átirta és megerősitette Torda városának azon Constitutióit, melyek Hidvégi Mikó Ferencz fejedelmi tanácsos Csik-Gyergyó és Kászon főkapitánya és kincstárnok, valamint Alsó-Balásfalvi Cserényi Farkas, Belső-Szolnok vármegye főispánja és Kolozsvári Kassai István fejedelmi tanácsos és itélőmester (protonotarius Regni Trans.), mint fejedelmi megbizottak jelenlétében egyfelől Iklódi Toldalagi János közügyigazgató és tordai kamara-ispán s más kamarai tisztek közt, másfelől tordai főhadnagy Pál János s Torda polgárai közt a megnevezett fejedelmi kiküldöttek jelenlétében 1631-ben augusztus 29-én létrejött, s melynek eredetileg is magyarul szerkesztett pontjai következők:*
KASSAI CSALÁD. (KOLOSVÁRI †.) [NAGY IVÁN]
Kassai család. (Kolosvári †.)
Erdélyi család, mely főleg a fejedelmek korában virágzott. Kassai István Bethlen Gábor alatt fő-ember Történelmi tár. Kiadja a m. tud. akademoa IV. 186.*; 1626-ban egyik küldött Brandenburgi Kata elé Kemény János önéletirása, kiadta Szalay L. 78. – Lásd róla Engel Monumenta ung. 362. 367. 370.*. Rákóczy I. György alatt itélőmester. Neje volt Viczei Anna, kinek Drassó egészen a springi és vingárdi részekkel átiratott 1635-ki dec. 10-én K.-fejérvári káptal. Lib. Reg. 20. fol. 204.*, és e jószágokra nézve az ő javára 1636-ban lemondott az Apaffy család B. Bornemisza levéltárából adat.*. Fia volt István, ennek neje Gerendi Klára.
A családfa Török Antal közlése szerint.* következő:
Kassai István 1619–1635. itélőmester (Viczei Anna); II. István (Gerendi Klára); Miklós † 1662. körül; Ferencz (Bánffy Sára); Anna (1. Nemes György 2. Mikes György.); Borbála (n.-megyeri Keresztesi Samu).
II. Istvánnak gyermekei 1655-ki mart. 24-én osztoztak. Ferencz jelen volt Ali basa táborában, midőn Apaffy Mihály fejedelemmé tétetett Benkő Transylv. gen. I. 301.*.
A mult század első felében Borbála-ban kihalt a család, és a Kassai jószágok publicáltatása iránti rendelet 1733. martius 30-án adatott ki B. Bornemisza levéltár.*.
Erdélyi család, mely főleg a fejedelmek korában virágzott. Kassai IstvánBethlen Gábor alatt fő-ember [348]*; 1626-ban egyik küldött Brandenburgi Kata elé [349]*. Rákóczy I. György alatt itélőmester. Neje volt Viczei Anna, kinek Drassó egészen a springi és vingárdi részekkel átiratott
1635-ki dec. 10-én [350]*, és e jószágokra nézve az ő javára 1636-ban lemondott az Apaffy család [351]*. Fia volt István, ennek neje Gerendi Klára.
A családfa [352]* következő:
Kassai István 1619–1635. itélőmester (Viczei Anna); II. István (Gerendi Klára); Miklós † 1662. körül; Ferencz (Bánffy Sára); Anna (1. Nemes György 2. Mikes György.); Borbála (n.-megyeri Keresztesi Samu).
Blazonul Casei(Kassai) Banffy
Bordélyház, kupleráj, nyilvánosház, örömtanya
Kolozsvár – közelről
Kolozsvár – közelről
(11. oldal)
FOLYTATÁS LAPUNK FEBRUÁR 21-I SZÁMÁBÓL
Bordélyház ugyan hivatalosan nem létezett, de aki lehetővé tette, hogy a házában, ha nem is pénzkeresés céljából, de ilyen tevékenység folyjék, annak a házát bordélyháznak mondták. Mint pl. Désen: 1732: „az Incta Aszszony (’alperes, vádlott asszony’) maga lako Házát bordely háznak tartotta es magais mind peniglen azon szemelyek kűlőn kűlőn Szemelyekkel Kurvalkodtanak" [SZT I. 1008.].
Parázna volt a házasságon kívüli kapcsolatot tartó személy, férfi vagy nő, s a paráználkodást, paráznaságot, vagyis a kurválkodást a törvény szigorával büntették.
1558: „Matthes Drythne Megh eskewen ezth walla hogy keeth Darabanth azt wallotta az ew hazanal hogy kylench darabanth wolth paraznasaggba Annossal" [SZT X. 501.]; 1583: „Vaida Iacab vallia [...] Hallottam ez Mostany felesegeteól zitkozodwan es mondwa[n] Im az parazna lator az en vram Biro Mihaly az leanka hasara mazot vala" [SZT X. 499.]; 1688: „Constálván (’megállapítván’) [...] világoso[n] az Incta[na]k (’alperes’) Morvai Anna[na]k fertelmes élete egynehány rendbeli paráználkodása kurvasága [...] az pelengherre fel kötöztetvén az hoher ál[ta]l keménye[n] tsapattassék meg és az városrol üzettessék ki" [SZT X. 500.]; 1755: "Constalván (’megállapítván’) az in vinculis adstans (’a megláncolt’) Margitai Kovács Mariának Sok izben általa vég - b[en] vitt külön külön hellyeken fertelmes paráznasága azért végeztetett hogy hi[n]c et nünc (helyesen hic et nunc, ’az adott ténnyel kapcsolatban’, szó szerint: ’itt és most’) a deresben sullyos, és kemény korbács ütésekkel veretessék meg" [SZT X. 502.].
Eddigi ismert adataink szerint a XVI. századtól a törvénykezési jegyzőkönyvekben megnevezik a kerítéssel, a kurválkodásra másokat is beszervező személyeket, a kerítőket, akik úgymond előfutárai a későbbi, üzemszerűen működő intézményeket „élő áruval ellátó, feltöltő", ma is tevékenykedő személyeknek. Akikről gyakran olvashatunk, hallhatunk a tömegtájékoztatásban. A mai, a legelképesztőbb bűntettektől, a gyilkosságtól sem visszariadó kerítőkhöz viszonyítva az egykoriak jámbor személyek voltak. 1582: „arra kerd, ha tudome parazna életet lopassat vagy keryteset [Kassay Kalmar Thamasne Borbara azzonnak] hallottam, hogy az Darabantok deakok Igen iartak hozza, oth deoseoltek ittak rezegeskettek vala" [SZT VI. 476.]; 1585: „Paisos Lűkach vallia, Ezt hallottam Nagy Caspar zayabol, hogy Monda Meg Merem en zembeis Mondani Palastos Jstvannak hogy az eo Annaia, Egy keriteó Cűrva volt" [SZT VI. 477.]; „Meraj Tamas [...] hoza aztis be hogy ozta[n] Az palastos Jstwan Annyat keriteó Bestie Curwanak zitta" [SZT VI. 477–478.].
Kolozsvárt sem volt bordélyház, de az előzmények után egy efféle létrehozására a XVIII. század utolsó negyedében, a mai Rhédei-ház Jókai utcai szárnyának elődjében tett kísérletről Rettegi György tudósít.
1778: „A kolozsvári bordélyház összeomlásáról. […] Rhédei Mihályné […] reávette ezt az istenfélő jámbor urát, gr. Rhédei Mihályt, hogy Kolozsvárt építsenek egy nagy Báál1-házat, hogy oda bizonyos fizetésért éjszakánként gyűljenek egybe a latrok és kurvák. […] Nagy palota lévén, kétfelől rejtekhelyek voltanak, az hol egy ágy s egy asztalka elfért, elől pedig be voltak vonva supelláttal2, az hova, ha ki bément valami olyan személlyel, amit akart, azt cselekedte, mert más embernek oda nem volt szabad menni. […] minekutána egészen elkészült volna, egy olasz (kik között legjobb bordélymesterek vannak) 300 német forinttal megárendálta3 erre a fársángra. A muzsikásokat is kipróbálták benne, […] s kihirdették a városon, hogy im aznap estve akiknek tetszik 20 krajcárért a főhelyre, tizért a középre, hatért pedig a legfelsőre, […] elmehetnek és minden valamit kíván, akár ételt, italt adnak pénzért. De nem tetszett az Úristennek ez a becstelen vendégeskedésnek neme, mert azon éjszaka egybeontá az egész épületet4. […] Egy strázsamester pedig (minthogy a gvárdaház5 a Rhédei Mihály úr háza előtt vagyon) éppen mikor az asszony kinézett volna, nagy fel kiáltotta másnap: »Leomlott, leomlott ama nagy Babilon, amely vala latroknak és kurváknak barlangja.« A szegény Rhédei Mihályné egyebet nem tudott reá mondani, hanem: »Mi károd benne eb ágyában született.« Ad 16-tum Januarii virradólag éjszaka 2 órakor esett le oly nagy ropogással, hogy jobb része a városnak felrettent álmából." [RettE 383–384.].
A hatósági engedéllyel működő bordélyház hiányában, a testükkel pénz kereső erkölcstelen nőszemélyek, az általuk terjesztett nemi betegségek, elsősorban a vérbaj, korabeli szóval buja és szerelem nyavalya, bujasenyv, állandó fejtörést okoztak a városi tanácsnak. Ezért erélyes intézkedést hozott:
„1804.
Május 16.: Proponáltatván, hogy a városon az erkölcstelen és feslett életü alá való személlyek nagyon megszaporodtak, és hiában verettetnek, hajaik elvágattatik és a városról a Hóhér által kikisértetnek, mégis a városról ki nem irtathatnak – tehát mivel a Katona Tiszt urak is kérik azok kiirtatásukat – végeztetett: jelentessék a F[elséges].K[irályi].F[ő].I[gazgató]. [F.K.F.I.] Tanácsnak6, hogy az olyan feslett erkölcsü személyek, noha több versen (’ízben’) megveretettvén és hajak levágattatván a Hóhér által kikisértetnek – mégis őket kiirtani nem lehet, s félö, hogy ők mind a Katonákat mind a Publicumot buja és szerelem nyavallyával (’vérbajjal’) eltöltenek – a Tanács jónak látja ezeket egy szekérbe fogattatván és tollu koszoruval a Hohér által a városból kikisértetni.".
„Június 25.: A F.K.F.I. Tanács ezen mód szerinti büntetést nem engedte meg, hanem parancsolja azokat méltó testi büntetéssel megbüntetvén a városról csapassék ki, melyek ha vissza kerülnének az Korbács ütéseket rajtok mindannyiszor megkétszereztetvén utasitsák el.
Végzés.
Szolgál tudásul és megtartásul. A Politiae Director (’rendőrfőnök’) atyafiának pedig Communittáltassék (’közöltessék’), hogy e Tárgyban a Katona tisztekkel egyetértvén, az olyan személyeket szorgalmatosan felkerestetni és a megirth más személyeket megbüntetni s a vidékből kikisértetni tartsa szoros Kötelességének".
„1809.
Október 9. A Felső T[anács] aug. 10. [...] Parancsolja, hogy a feslett erkölcsü és a zabolátlan szerelemnek fiai és Leányai minden részrehajlás nélkül elfogattassanak és mind a Törvényes Házasságnak gátoló konkollyai érdemlett büntetés alá vettessenek azonban a Venuszi nyavalyában (’vérbajban’) sinlödök a Physicus [fizikus] (’orvos’) által megvizsgáltassanak és gyógyittassanak. Pol[itiae]. Dir[ector]. s a Loci (’helyi’) Physicusnak (’városi tisztiorvos’) egy... [példány]."
„1825.
Augusztus 12. A Gub[ernium] (’főkormányszék’) parancsolja, hogy a franczosokat (’vérbajosokat’) a Pol[itiae]. Dir[ector]. elegendő segitséggel fogja el, s egy alkalmas helyen a phys.[icus] s chyr[urgus]. [kirurgus] (’sebész’) gyógyitsák a Közép-Kapui Karsa ház mellett épitett szobába vinni rendelte a Tan[ács]. Hol a város chyrurgusa s bábája gyógyitsák."
„December 12. Gub[ernium] újra inti a phys[icust] s chyr[urgust] hogy a franczosokat – addig is mig külön ispotályok épittetnének s gyógyitásukra ujabb norma (’előírás’) szabattatnék – szorgalmatosan gyógyitsák."
„1826.
Május 12. A Gub[rnium]. Rendelése a Franczosok iránt.
A város phys[icusa]. s chy- r[urgusa]. minden igyekezetüket forditsák arra, hogy ezt a nyavalyát a városból kiirtsák. A betegeket a városnak egy külön levö szobájában gyógyitsák s erről a Tan[ács].nak idöröl idöre jelentést tegyenek."
1835-ben megnyílt az említett kórház. De ez vagy nem volt elegendő, vagy más szempontból nem volt megfelelő, mert a betegek ellátására a tanácsnak 1837-ben külön házat kellett bérelnie.
„1837.
Január 27. A bujasenyvesek (’vérbajosok’) részére felvette Gábor Antal kereskedő házát a Közép Kapun kivül, havonként 25 ft. Gondviselőnek Balog Mózest 15 f havi bér mellett, s a betegek ott már gyógyittatnak is.
Pol[itiae]. Dir[ector]. jelenti, hogy a bujasenyv gyanuja alatt levő 42 személyeket egybegyüjtötte, megvizsgáltatta, de egyis azon nyavalyában sinlödőnek nem találtatott."
„1838.
Városgazda jelenti, a Kőkertben7 felállitott Kórházban a bujasenyvesek ugy megfogytak, hogy csak 1 maradt s az is megszökött, s a gondviselőt – Kinek havi 30 f. jár – tartsa-e s a házat e továbbra is?"
1Baal: az ég istene a föníciaiaknál.
2supellát –- superlát ’lepel, függöny, kárpit’
3’kibérelte’
4A Rhédei-ház Belső-Szén (Jókai) utcai egyemeletes szárnya, ahol később, az újjáépítés után, az első színházi előadást tartották.
5’őrház’ – Nagyvárdaház, Várdaház.
6Másképp Főkormányszék, Gubernium.
7A város keleti, déli és nyugati két fala, a mellvéddel, lőrésekkel, gyilakjárattal ellátott belső, vastagabb, magasabb és az ettől mintegy 7–8 méternyire álló alacsonyabb fala közti terület.
Máté János Három haskő a Házsongárdban című írásának felvételeit ugyanő készítette. A szerző és az olvasók elnézését kéri az oldal szerkesztője.
A. L.
Az oldalt szerkesztette: Asztalos Lajos
