6780 Ápr. 13. A pécsi káptalan a pálosrend részére átírja IV. Béla 1246. nov. 26. oklevelét, amellyel Adrián és Csatár birtokokat Sándor comesnek adta. Fejér X/4. 783. (Dl. 302.)
6731 Ápr. 13. Velence közli László nápolyi király követével, hogy Novigrad várat hajlandó jelenlegi birtokosánál hagyni, Dalmácia vételárának első részletéül 40.000 aranyat ad, Zs.-nak pedig Dalmácián keresztül nem enged átvonulást. Ljubic V. 169., kiv. — Óváry I. 65., reg.
6732 Ápr. 14. Buda. Zs. megtiltja, hogy a szegedieket bárki letartóztassa és felettük ítélkezzék. Reizner : Szeged IV. 18.
6733 Ápr. 14. (Bude, VIII. die pasche) Zs. a nyitrai káptalanhoz. Iktassa be vétel címén Lezkouch-i parvus István mestert, Kazza vár várnagyát a trencsén-megyei Felseunadasd, Prusina és Rowna birtokokba.
A nyitrai káptalannak Zs. 1409. szept. 20. okl.-ben (7072. sz.) átírt máj. 21. okl.-ből.
6734 Ápr. 14. (prope villám Zenthfalua, VI. die ferie III. p. passce) Rozgon-i Simon országbíró előtt Pest és Pilis megyéknek a király írásos parancsára tartott közgyűlésén a két megye szolgabírái és iuratus assessor-ai eskü alatt bizonyítják, hogy Martingar (dictus) János Salnar-i várnagy az Insula leporum-i apácák Chabya nevű birtokát elpusztíttatta, kifosztatta és az elvitt javakat királyi parancsra sem adta vissza.
Papíron, hátlapján pecsét nyomával. Dl. 9539. — Bártfai Szabó : Pest 125., tévesen más oklevéllel azonosítva.
6735 Ápr. 14. Szentfalva. Rozgonyi Simon országbíró bizonyítja, hogy a solymári várnagy az óbudai apácák csabai erdeit kivágatta. Bártfai Szabó : Pest 125., reg. (Dl. 9540.) Az eredetiben : Martingar.
«736 Ápr. 14. Marienburg. Thorn, Elbing és Danzig képviselőinek gyűlése utasítja Danzigot: közölje a magyar követekkel, hogy semmiféle útirány mellett sem kőtik le magukat. Hanse-recesse 1/5. 455. (Danzig és Thorn lt.)
Ápr. 15. Garai Miklós oklevele, Közlem. Szepes múltjából IX. 44., a helyes dátum : 1411. ápr. 15.
6737 Ápr. 16. (Bude, XXVIII. die oct. medii quadr.) Zs. Zenthgyurgh-i Groff Péternek Cheklez-i Károly comes ellen különös jelenléte előtt folyó perét Szt. Jakab nyolcadára (aug. 1.) halasztja, mivel az alperest Dalmáciába küldte in certis nostris agendis. Az oklevelet propter celerem expeditionem aliarum causa-rum regnicolarum nostrorum Eberhard váradi püspök, kancellár pecsétjével erősítteti meg.
Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Dl. 9541.
6738 Ápr. 16. (des eritags nach dem suntag als man singt Quasimodo geniti) Erhart Steyrer Prespurch-i polgár és felesége : Margreth elismerik, hogy in die pharr zu sand Larentzen zu Prespurch a városban forgalomban levő fumfczik phuntt phenning chleins vngrisch gelts-t kötelesek fizetni, az összeg után pedig ugyanoda minden évben Szt. Egyed-napkor (szept. 1.) fumf phuntt phenning der vorbenanten munzze-t beszolgáltatni annak a jartag-nak a céljára, amelyet apósa, Hl. atyja : Hanns der Verrl alapított. Az első időpont, amikor legelőször kell a járadékot megfizetniök, az idei Szt. Egyed-nap. A tőkéért és fur dinst biztosítékul lekötik szabad és tehermentes házukat, gelegen zu Prespurch in der stat hinder dem munich kloster, aintthalben zenest Frankken des Pekken haws, andertthalben zenest Hannsen des Wodescher haws. Ha a fizetést elmulasztanák, a Szt. Lőrinc-egyház plébánosának jogában áll a házat elzálogosítani vagy eladni. Ugyanakkor azonban maguknak is fenntartják a jogot, hogy kötelezettségüket az 50 dénárfont tőke és egy évi dinst lefizetésével bármikor megválthassák vagy a plébánossal egyetértésben megfelelő biztosítékot nyújtó
Oldalszámok (104. oldal)
Oldalszámok (106. oldal)
Borsa Iván: A Balassa család levéltára 1193-1526 (MOL kiadványai 2. sorozat : Forráskiadványok 18. 1990)
Oldalszámok (104. oldal) 304. 1437. december 3. (f. III. p. Andree) Znaim (Znoyme partium Morauie).
Zsigmond király, minthogy Lewa-i Cheh Péter erdélyi vajda az ország szükségletére — különösen mióta erdélyi vajda lett — 10 000 magyar aranyforintot költött és neki 3000 ugyanolyan forintot kölcsönzött, zálogul leköti neki néhai Salgo-i Miklós Pazthoh, Zakalos, Mykola, Perewczen, Lom-tho, Zalába és Orsan Hont megyei, Jenew ós Zakolya Nógrád megyei birtokait és a mikolai, jenői és szakolyai vámjait minden haszonvételükkel és tartozékukkal. — Az oklevelet a császári titkos pecséttel erősítették meg.
Átírta Zsigmond király 1437. december 7-én kelt oklevelében. DL 65884. (Fasc. subCn.22.)
305. 1437. december 7. (2. die Nicolai) Posonii.
Zsigmond király Lewa-i Cheh Péter erdélyi vajda kérésére átírja és magyar királyi titkos pecsétjével megerősíti a Salgo-i Miklós Pazthoh, Zakalos, Mykola, Perewczen, Lomtho, Zalába és Orsan Hont megyei, Jenew és Zakolya Nógrád megyei birtokainak, valamint a mikolai, jenői és szakolyai vámjainak Péter részére történt elzálogosításáról szóló, 1437. december 3-án a császári titkos pecsét alatt kelt oklevelét (lásd a 304. sz.). — Az oklevél jobb felső sarkában és a pecsét alatt: Ad litteratorium mandátum domini imperatoris.
Hártyán, alján papírral fedett pecsét töredéke. DL 65884. (Fasc. sub C n. 22.)
306. 1438. január 13. (8. die epiph.).
Bálint sági prépost és a konvent bizonyítják, hogy Prybel-i Miklós fia: János fia: Miklós, valamint Lezkoch-i Kis (parvus) István fia: Petrach, testvérei: Jakab, János, István és Szaniszló terhét is magára vállalva, a Turóc megyei Kwsthyan birtok harmadának Pethrach és testvérei által történt elfoglalása miatt indított perben, amelyben Hedrehwara-i Lőrinc nádor Miklós javára Pethrach fejére vízkereszt 8. napján (jan. 13.) teendő esküt ítélt meg, Miklós eskütársaival ugyan megjelent, de az esküt mellőzve békebírák útján kiegyeztek. Eszerint Miklós megszünteti a pert, a perrel kapcsolatos iratokat — kivéve az örökjogot biztosítókat — érvényteleníti, Pethrach pedig testvérei nevében is lemond a birtok harmadáról és arról a kétharmadról is, amelyet Miklós osztályostestvére: néhai Dobzek Péter zálogosított el atyjuknak: Kis Istvánnak; Petrach viszont elengedi a zálogdíjat, a záloglevelet és más iratokat gyertyaszentelő ünnepén (febr. 2.) a konvent előtt átadni tartozik Miklósnak, az pedig köteles az átvételt nyugtatni. A privilégiumot Miklós részére állították ki.
Átírta Bátori István országbíró 1439. március 7. > Ország Mihály nádor 1465. február 19. DL 65927. (Fasc. AM n. 54.)
307. 1438. február 3. (2. die purif.).
A sági konvent bizonyítja, hogy előző kötelezvényük értelmében megjelentek Prybel-i Miklós, valamint Kazza-i Pethrach képviseletében
familiárisa: Miklós várnagy, aki azonban még akkor sem adta át a bemutatott záloglevelet, amikor a konvent Tamás és András papokat kiküldötte Saag mezővárosban levő szállására azért, legalább átírásban adja az oklevelet.
Tartalmilag átírta Bátori István országbíró 1439. március 7. > Ország Mihály nádor 1465. február 19. DL 65927. (Fasc. AM n. 54.)
308. 1438. február 24. (in Mathie) Buda.
Albert király előadva, hogy Hathna-i János fia: György fia: Pan László vitéz (egregii militis) gyerekkorától szerzett katonai érdemeket, nevezetesen amikor István, Rácország (Rascie) despotája halála után a rác Jeremiás Galambocz várát, amely mindig a magyar koronához tartozott, és amelyet a despota rábízott, a törököknek álnokul átadta, Zsigmond császár és király pedig a várat nagy haddal ostromolta, súlyosan megsebesült, továbbá Zsigmond királyt, amikor a császári korona elnyerése végett külföldre (ad Alamanie, Lombardié, Tuscie et alias Italie partes) utazott, Rómáig kísérte, Tusciában és Itáliában a firenzeiek (Florentini) és más itáliai rebellisek kezén levő várak visszaszerzésében részt vett, kődobások-tól sebesülést szenvedett, ott volt Milánóban (in Mediolano) és Rómában a koronázáson. Zsigmond király adományban nem részesítette, ezért Albert király most a besztercei (Bistriczienses) várhoz tartozó Marykowalehota, Kleschyna és Katlyna Trencsén megyei birtokokat felesége: Erzsébet királyné, a főpapok és bárók egyetértésével neki és általa édestestvéreinek: Gáspárnak meg Györgynek, továbbá atyjuknak: Györgynek adományozza, és vállalja, hogy azokban őt és utódait minden igénylővel (impetitores) szemben megvédi, és minderről privilégiumot ígér. — A jobb felső sarokban és a pecsét alatt: Commissio propria domini regis.
Hártyán, alján pecsét nyoma. DL 65906. (Fasc. 1. n. 1.)
309. 1438. június 17. (48. die oct. Georgii) Buda.
Bathor[-i István] országbíró a Gyarmath-i Balázs fia: Miklós fia: László által, akit Chehy-i Balázs országbírói levéllel képviselt, [Bazin]-i Groff (dicti) Imre és György, valamint Losonch-i Desew fia: István fia: László ellen, akiket Balasethy-i Pál királyi oklevéllel képviselt, országbírói halasztólevél alapján György napjának nyolcadán (máj. 1.) indított pert , a felek ügyvédjeinek kérésére Jakab napjának nyolcadára (aug. 1.) elhalasztja.
Papíron, amelynek bal harmada hiányzik, hátlapján zárópecsét nyoma. DL 65885. (Fasc. III. n. 50.) — A hátlap alsó szélén: non.
310. 1438. augusztus 13. (f. IV. p. Laurentíi) Wacie.
Albert király meghagyja a győri káptalannak, hogy Somos-i Nagy (magnus) Elek fiait: Mátét és Jánost a Győr megyei Vtal birtok felébe Ba-bath-i Benedek, Korumzo-i Sebestyén és György vagy Pech-i Domokos királyi emberek valamelyike zálogjogon vezesse be.
Átírta a győri káptalan 1438. augusztus 21-én kelt jelentésében. DL 65886.
Iván: A Balassa család levéltára 1193-1526 (MOL kiadványai 2. sorozat : Forráskiadványok 18. 1990)
Oldalszámok (106. oldal) 313. 1439. március 7. (54. die oct. epiph.) Buda.
Bathor-i István országbíró a turóci konventhez. Pribel-i Miklós vízkereszt ünnepének nyolcadán (jan. 13.) felmutatta Kwsthyan-i néhai Dobzek Lőrinc lánya: Anasztázia, Lezkoucz-i Kis (parvus) István fiai: Péter és László, meg e Péter fia: Miklós ellen a turóci konventnek a király parancsára írt jelentését, amely szerint: amikor Prybel-i Miklóst a Turóc megyei Kosthyan/Kwsthyan birtokba Rakocz-i György királyi ember — Orbán pap, konventi kiküldött jelenlétében — az elmúlt Skolasztika napján (1438. febr. 10.) be akarta vezetni, Kwsthyan-i néhai Dobzek Lőrinc lánya: Anasztázia a saját, Odwarcz-i Mihály pedig Lezkoch-i Kis (parvus) István fiai: Péter/Petrach és László meg e Péter fia: Miklós nevében ellentmondtak, ezért megidézte őket György napjának nyolcadára (máj. 1.). Minthogy az alperesek nem jelentek meg, bemutatta még a sági konvent 1438. január 13-án kelt, teljes szövegében átírt privilégiumát (lásd a 306. sz.) és 1438. február 3-án kelt, tartalmilag átírt oklevelét (lásd a 307. sz.). Az országbíró bírótársaival úgy látta, hogy Pethrach a birtok zálogos 2/3 részét visszaadta, és ellentmondása az 1/3-ban sem lehet akadály, ezért kötelezettség meg nem tartásáért Petrach-ot hatalmaskodásban elmarasztalva, fej- és jószágvesztésre, a birtokot pedig Miklós részére ítéli, és kéri a konventet, hogy Ostralywka-i László, Vasad-i János, Gomba-i György, Keer-i Péter kúriai jegyzők valamelyike vezesse be a Petrach atyjának elzálogosított 2/3 részbe Miklóst, nem véve figyelembe az alperesek ellentmondását; a további 1/3 rész esetében Pethrach ellentmondása nem érvényes, másokat viszont idézzen
György ünnepének nyolcadára (máj. 1.) a királyi jelenlét elé. Egyúttal elrendeli, hogy István fia: László záloglevelét a 2/3 részről ugyanakkor mutassa be, s Miklós az abban levő összeg 1/6 részét Lászlónak megfizetni tartozik.
Átírta Ország Mihály nádor 1465. február 19-en. DL 65927. (Fasc. AM n. 54.)
