3.8. Erdélyi menekültek Ugocsában. 1706–1711

3.8. Erdélyi menekültek Ugocsában. 1706–1711

A szabadságharc második felében II. Rákóczi Ferenc államára egy újszerû probléma

nehezedett: az Erdélybõl kimenekült hívei ellátását is biztosítani kellett. Az erdélyiek bujdosása

már 1705. november 11. után, a vesztes zsibói csata után elkezdõdött, amikor Erdély urainak

egy része Moldvába, Magyarországra és Havasalföldre menekült. A fejedelem csak a Magyarországra

menekülteknek tudott segítséget nyújtani. A nemességet, a vármegyei tiszteket maga

mellett és nem idegen országban akarta látni. Amikor a Herbeville vezette császári csapatok

visszafoglalták Erdélyt, a zsibói vereség következményeként szertefoszlott az erdélyi fõurak

konszolidációjának reménye és Rákóczi központosítási törekvései is. Magyari András megállapítása

szerint: „A paraszti-kisnemesi jellegû kuruc hadsereg csaknem teljes szétesésével s

Erdély jó részének császári uralom alá kerül.s.vel megszûnt a radikális erõknek a konzervatív

birtokos nemességre gyakorolt nyomása.”785 Az Erdélyben maradt rendek egy része a segesvári

országgyûlésen 1705. december 15-én hûséget esküdoÅNtt I. Józsefnek. Ugyanakkor a Magyarországra

menekült erdélyi rendek 1706. március 8–20. között a huszti országgyûlésen

szövetséget kötöttek a magyarországi rendek konföderációjával.786

A Magyarországra menekültekrol egy összeírással rendelkezünk, amelyben név szerint

szerepelnek a menekülok.787 Ezen személyekrõl Rákóczi emlékiratában is megemlékezik:

„Visszavonulásom után meglepõdtem, milyen sok erdélyi fõúr és nemes követett családjával

együtt azokon k.vül, akik Moldvába és Havasalföldre menekültek. Lakással és élelemmel

kellett õket ellátni. Megszámláltattam õket, összesen tizenkétezer lélek volt. Ragaszkodásuk

meghatott, de a háború szempontjából nagyobb részben fölösleges fogyasztók voltak, és

mind a népet terhelték. Még mindig birtokomban voltak a fejedelemségemhez tartozó magyarországi

megyék, oda szállásoltam el õket.”788

Az ugocsai források szerint a menekültek elszállásolása 1706 nyarán kezdõdött el.

Jelentõs számú erdélyi költözött a Felvidékre és Máramarosba is. Az Aranyosszék, Fejér,

Küküllo, Torda, Kolozs, Doboka, Hunyad és más vármegyékbõl kiköltözöttek élelmezése,

jószáguk ellátása, egyszóval meg.lhet.sük biztosítása az északkeleti vármegyékre hárult.

Ugocsában eleinte elegendõk voltak a menekülok számára az elnéptelenedett falvak .pületei

vagy a jobbágytelkeken álló istállók. Helyreállították az elhagyott lakóházakat. A szabadságharc

utolsó éveiben, létszámuk felduzzadása következtében az erdõkben, a szabad ég alatt is

783 Lehoczky, XXXII. Károlyi Sándor levele: 1709. június 22. Nagykároly

784 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 527, folio 3, 1710. március 21. Szatmár

785 Magyari,1983. 29–30. o.

786 Kis Domokos, 1989. 375. o.

787 MOL. G. 16. 28. cs. I. 2. f. folio 372–379. Erdélybõl in Annis 1705. és 1706. az Ellenség elõtt Urunk

hûségében meg maradott és kijött Uri, Fõ és Alsób Rendeknek Listája. Itt több mint tízezer menekülot

tartottak számon.

788 Emlékiratok, 1979. 323. o.

120

éltek. „A menekülok nagyszámú igavonó és heverõ állatot (szarvasmarhát, juhot) hoztak

magukkal, némelyikkel 10-12 szolga is jött. Az elsõ hónapokban még rendszeres ellátást is

kaptak, az állataik a falvak közös legelõin legelhettek.”789 A késõbbiekben, mint ahogy iratanyagunkból

is kilátszik, az ellátás hol a rossz termõév, hol az ellenség térhódítása, utóbb

pedig a pestis terjedése miatt fokozatosan csökkent. Az erdélyi hadmûveletek kudarca Rákóczi

saját ezredesei – leginkább Pekry Lõrinc mulasztásai – miatt volt lehetséges. Eleinte úgy

tûnt, hogy a magyarországi vármegyékbe aÅLttelepülo híveivel újabb ezredeket szervezhet.

.ttelepül.süket Rákóczi feltétel n.lküli hu^seÅLgük bizonyítékának tekintette. „Csak ide Magyarországba

tízezer lélek jött ki az õ hûsége mellett,”790

Az erdélyi menekültek ügy.ben – a vármegyei iratok szerint elsõ ízben – Károlyi

Sándor küldoÅNtt értesítést a vármegyéhez. Itt írja, hogy a bujdosók egy részét Zemplén vármegyébe

költöztetik. Voltak ez alól kivételek, például Bíró János kapitány családjával és

udvarházával együtt az ugocsai Nevetlenfaluban telepedett le. Károlyi utasítja is a vármegyei

vezetést azok ellátására.791 A menekültek tömeges fogadását illetõen csak jóval késõbb

– 1706. év novemberében – érkezik levél ugyancsak a régió katonai vezetõjétõl, Károlyi

Sándortól. Magyarázva a kialakult helyzetet: „... feles Nép kénszerítetik maga lakó hellyét el

hadni s Nemes Vármegyékben magokat javaikkal recipiálni [befogadni]”. Utasítja a vármegyét,

hogy a terület.n hirdesse ki, hogy a lakosság „szeretettel legyen” a menekültekkel,

másrészt ne a szökött katonákat, hanem a menekülteket kvártélyozza.792 Ugyanezen nap

Károlyi válaszol a vármegye követei által felvetett kérdésekre. Válaszainak egyik pontja épp

a menekültügyet érinti, mivel némi ellentétet érzékelt a vármegyei vezetés és a már csoportokban

betelepülo erdélyiek között. A következõ sorokat küldi a vármegyének meggondolásra:

„Csudálom, hogy difficultálhatja [ellenezheti] az Tekintetes Nemes Vármegye az szegény

futottaknak az négy elementumokat, ugymint füvet, vízet, földet és levegõ eget, kiket

Isten õ szent felsége szegénynek, boldognak egyaránt atta, nem considerálja [veszi figyelembe]

azoknak, akkori ugy az mostani szegény futottaknak boldogtalan állapotját s magokon

is ma-holnap történhetõ szerencsétlenséget, maga magát megitélheti az Tekintetes Nemes

Vármegye az dologért.”793

A vármegye a hadellátás kötelezettsége mellett nehezen tudta kielégíteni a menekültek

szállás- és élelemigényét, emiatt feszülts.gek is támadtak. A menekültek egyre nagyobb

számban jelentek meg a vármegye terület.n, ami komoly ellátási gondokhoz vezetett. Ezen

állapotok orvoslása miatt levéllel fordult a vármegyei vezetés Rákóczihoz. Elmondják, hogy

a császári csapatok Erdélybe való benyomulása miatt aránytalanul sok erdélyi bujdosót kell

eltartaniuk, de „siralmas s boldogtalan állapottyokra nézve, szívbéli szánakozásunktól

indittatván az egész vármegyébe meg telep.tettük...” Jelentik, hogy az erdélyi urak túl nagy

személyzetet hoztak magukkal, akiket az elnéptelenedett falvak lakói már nem tudnak eltartani.

Az elsõ tizenkét faluba költözött menekültek a falvakat teljesen kimerítik. Sokan elhagyták

lak.helyüket és az erdõkben élnek. A befogadott emberek után 10-12 ember is átjön a megélhetés

miatt. Belényesi lovas- és gyalogezredét ezen okok miatt nem tudták megfelelõen

ellátni. Egy gazda embernek magának nincs annyi cselédje, mint ahány „szállója vagyon”.

Másrészt panaszolják, hogy az erdélyiek szitkozódnak és pazarolják a szegénység takarmányát.

„Sz.vünk fájdalmával Vármegyénk végsõ pusztulását miattok .rezzük és szeml.ljük...”

– olvashatjuk a levélben. V.gül kérik: „...méltóztassék reánk kegyelmesen tekinteni és azon

becsületes Uri fõ és Nemesi Rendek továb való Subsistentiajokrul kegyelmes Dispositiót

789 Balogh, 1987. 15. o.

790 AR. II. kötet. 161. o.

791 Komáromy, 1901. 404. o. 1706. június 26. Károly

792 KÁL, F. 674, op. 13, od. zb. 127, folio 11, 1706. november 23. Nyírbátori tábor

793 Komáromy, 1901. 405. o. 1706. november 23. Nyírbátori tábor

121

tenni, hogy mi is Nemes Ország is Felséged továb való Szolgálattyára alkalmatossak lehessünk.”

794 Két héttel késõbb Rákóczinak újból írnak, mivel a Belényesi ezred mellett Norozló

és Dobság ezredei és bagasiája a vármegyére telepedett, amelyeknek az ellátását már nem

tudták megoldani. Sérelmezik a katonaság túlkapásait a szegénységgel szemben, kiknek

marháját leölik, vagyonát pedig prédálják.795

Az 1706–1707. év telén Rákóczi ezredei sikeres támadást hajtanak végre, amelynek eredményeképpen

Erdély nagy része is visszatért a fejedelemhez. Ekkor vonult be Rákóczi Erdélybe,

ahol a Marosvásárhelyi országgyûlés 1707. április 5-én beiktatta fejedelmi tisztségébe.

A menekültügy 1707. november 6. után válik súlyos teherré – az Ugocsával szomszédos

vármegyék számára is – mivel Károlyi serege ekkor vonult ki Erdélybõl. Rabuten de

Bussy császári tábornok elõrenyomulásának következményeként újabb tízezres tömeg árasztotta

el Magyarországot. Egy 1707 õszén k.szült összeírás alapján 10604-en voltak, számos

lóval és marhával.796 A kisvárdai gyûlés – 1707. november 26–30-án – határozata értelmében

az északkeleti vármegyékben telepítették le õket. A november 29-én kiadott fejedelmi instructió

alapján pedig vármegyénkénti ideiglenes lak.helyükre telepítették az erdélyieket.797 Az erdélyi

nemesség menekülni próbált. Pusztán maradt falvakat hagytak maguk után, mivel a jobbágyaik

az erdõkbe távoztak. A menekült.radat kezdetén a fejedelem úgy tervezte, hogy

jelentõs r.szüket saját uradalmában telepíti le. Makovicza, Csávnyik és Rózsahegy lett kijelölve

sz.ll.shelyül, pusztákat bocsátott rendelkez.sükre marháik legeltetése céljából. A

fejedelem intézkedett, hogy értékesebb tárgyaikat és bútoraikat Munkács vagy Huszt várában

helyezzék el, hogy holmijukat csökkentsék és marhatartással ne zaklassák az ország

szegénységét. „...meghagyta Barcsay Ábrahámnak, valamint Sztojkának, írják össze az Erdélybõl

megfutott népet az úri és nemesi rendek cselédeivel, marháival, lovaival együtt,

hogy róluk állandóan gondoskodhassék és szétoszthassa üket, mire nézve saját udvari

kapitányát küldte parancsolatokkal Károlyihoz.”798 Rákóczi a menekülteket úgy tekintette,

mint feltétlen hûséges híveit, akik készek a végsõkig kitartani mellette. Létszámuk mintegy

tízezer fõ lehetett.799

„A fejedelem sokezer híve már 1707 végétõl családostól, cselédestõl, nagyszámú

igavonó és heverõ marhával bujdosóként Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Ung vármegyékben

keresett menedéket.”800

1707 õszén Ugocsában 763 személy tartózkodott, hozzájuk tartoztt 556 ló, 738 ökör,

386 tehén. Az áttelepítettek között kevés volt a fegyverforgató személy, így katonai erõt

nem képviseltek.801

A fejedelemtõl gyors törvényerejû rendeleteket vártak a menekültek ügy.ben érdekelt

északkeleti vármegyék. A téli idõszak elmúltával Károlyi rendeletében megkövetelte

Ugocsától: „...az erd.lybül kibujdosott magyarokon a határidõ elmultával is keresztények

módjára szánakozzanak s hagyják meg õket régi szállásaikon...”802 Ugyanis idõközben megszervezték

az erdélyi menekültek hadbaállítását és ennek függv.ny.ben ellátásukat is. Károlyi

Sándor 1708. április elején írja a vármegyének, hogy a bujdosóknak az orális és equilis

794 MOL. G. 19. II. 2. c. folio 357. 1707. november 7. Sásvár. (A levél a vármegyei közgyûlés jóváhagyásával

íródott.)

795 MOL. G 19. II. 2. c. folio 373. 1707. november 22. Sásvár. (A levél a vármegyei közgyûlés jóváhagyásával

íródott.)

796 MOL. G. 16. 28 csomó I.2 folio 541–544; Lysta Transylvanorum in anno 1707.

797 MOL. G. 16. 28 csomó I.2 folio 93–95.

798 Márki, 1925. 355. o.

799 AR. II. kötet. 161. o.

800 Balogh, 1987. 13. o.

801 Kis Domokos, 2004. 4. o.

802 Márki, 1925. 357. o.

122

portió attól a naptól fogva jár, mikortól szolgáikkal együtt a hadi szolgálatra szállásukból

kiindultak. Az ellátásukat természetesen a vármegyéknek kellett biztosítani. Az orális portió

minden hónapra 2 véka búza vagy gabona és 30 font hús, az equilis pedig havonként 4

kassai véka zabban és 3 véka rozsban lett megállapítva. Figyelmeztetik azonban az erdélyieket

is, hogy ennél többet nem kívánhatnak. Esetleges kérdéseikkel pedig magához Károlyihoz

forduljanak. Óva intik a települ.seket az erdélyiek károsításától, amely a vármegye tisztjeinek

kötelezték kell felügyelniük. „A bujdosóknak a maguk kvártélyában maradt cselédjeire

a vármegye tartozik gondot viselni, úgy hogy május 1-tõl kezdve minden búza és 30 font

adassék nekik fejenként rideg és szarvas marhájoknak szabad legelõ, lovaiknak füvelo rét

adassék.”803

A keÅLszülodo tavaszi hadjáratra – Károlyi parancsa szerint – az erdélyiek koÅNzül is

„csak azokat kik az többi cselédgyeinek gongya viselésére hagyattatnak, maradni engegye

az Tekintetes Nemes Vármegye”. A többieknek kivétel n.lkül harcolniuk kellett.804 Rákóczi a

bujdosók eltartását vállaló vármegyéket azzal nyugtatta, hogy a hamarosan Egerbe összehívandó

gyûlésen megfelelõ rendeleteket tesznek a menekültek sorsára vonatkozóan, addig

pedig arra kéri a vármegyét, hogy háborgatni vagy elköltözni ne hagyja õket.805 Dönteni

kellett, milyen támogatásban r.szesülnek a menekültek immár nemcsak a téli idõszakra, hanem

mi illeti meg õket a nyári hadjáratok idején. Egyértelmûvé tervezték tenni az otthonmaradt

hozzátartozók élelmezését stb. Károlyi rendelete júniusban már kötelezõvé teszi a vármegyéknek

a bujdosók otthon maradt cselédeinek élelmezését, hasonlóan a szomszédos

vármegyékhez: „...el maradandó Cselédgyeinknek az Nyári Havakra is kenyér és hús béli

provisióját administráltassék.”806 A kérdés súlyát érzékelteti az a tény, hogy Nagyszõlõsön a

menekültek ügyeÅLrol küloÅNn gyûlést tartottak, ahová meghívást kapott a vármegye nemessége.

Jelen volt a vidék legnagyobb földesura, Perényi Gábor is, aki tapasztalatait errõl a

gyûlésrõl levélben is megfogalmazta. A megbeszélendõ kérdések a menekültek elhelyezésének

megváltoztatásával voltak kapcsolatban. Perényi írása szerint: „azon deputatiónak

dislocatióját Némely Ember helyesnek nem látván maga elméjét is felyeb becsülv.n egészen

felbontotta, s maga auctoritása szerint az dislokatiókat változtassa.”807 A levéltõl kitünik,

hogy a gyûlésen a nemesség nem tudott egyöntetû álláspontot kialakítani, ezért a szállásolás

gyakorlata maradt a régi alapokon. A menekülok nyugalmát továbbra is jelentõsen befolyásolta

a szállásadók hangulata és viszonyuk a szabadságharchoz.

A hadra fogható erdélyiek a vármegyei toborzások alkalmával kötelesek voltak bevonulni.

Errõl ír nyílt levelében Károlyi Sándor az Ugocsában kvártélyozó úri, nemesi, fõ, közép

erdélyi rendeknek. Hangsúlyozza, hogy a fejedelem erdélyi hadjáratra k.szül, és ezért szüks.ge

van a helyiek haderejére, támogatására. „Annak okáért, a kik a bujdosók koÅNzül családjuk

és házuk n.pük látogatására kvártélyokba szállottak, se órát, se napot nem várván induljanak

gróf Csáky Istvánhoz Szatmárra.”808 Rákóczi ezirányú hadjárata azonban elmaradt, így

nem valósulhatott meg a menekültek hazatérése sem, ellátásuk gondjai tovább növekedtek.

Erdélyi hadviselésre a megfelelõ hadi eszközök hiánya miatt már nem volt lehetõség. A

fejedelemnek, mint a szabadságharc során folyamatosan, ellenérdekelt táborokat kellett fegyelmeznie,

rendeleteivel enyhítenie kellett a vármegyei tisztviselõk – akik az ellátást bizto-

803 Komáromy, 1901. 406–407. o. 1708. április 5. Nagykároly

804 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 503, foli 1, 1708. április 17. Károly

805 KÁL, F. 674, op. 8. od. zb. 505, folio 2, 1708. április 28. Szerencs

806 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 418., folio 7, 1708. június 6. Szatmár

807 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 501, folio 17, 1708. augusztus 20. Nagyszõlõs

808 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 500, folio 1, 1708. szeptember 19. Károly. Az irat tartalmi kivonatát

közölte: Komáromy, 1901. 407. o.

123

sították – és a menkültek közötti feszülts.get.

Rákóczi közben a vármegye terület.n követeket bízott meg, hogy tényszerûen vizsgálják

meg a menekültek helyzetét és elvárásaikat. 1708 novemberében a vizsgálatok összesítése

és azoknak megbeszélése céljából a vármegyébe küldoÅNtt követeket és az alispánt

Szatmárra rendelte. Elõre figyelmeztetett azonban, hogy csak mind a két fél érdekeit szem

elõtt tartva tehetik meg javaslataikat a kérdéssel kapcsolatban.809 A megbeszélés részleteit

ugyan nem ismerjük de Rákóczitól a késõbbiekben olyan rendeletek jelennek meg, ami lehetõvé

teszi a vármegyék adóterheinek enyhítését a menekültek elszállásolása és eltartása

fejében: „ami azok által absorbeáltatik az jövendõbeli computusokon acceptáltatik ... [számadásokon

méltányoltatik].”810 Ebbõl arra koÅNvetkeztethetünk, hogy a kiküldoÅNtt követek és a

vármegye alispánja megegyeztek egyes adónemek elengedése ügy.ben. Ez volt a helyi

iratanyagban nyomon követhetõ elsõ kísérlet, amely a bujdosókat befogadó vármegyék

terheinek enyhítésére irányult. Károlyi további rendeletei azonban arra utalnak, hogy a

terhek enyhítése nem valósult meg.

Igazi koÅNnnyebbüleÅLst az 1709. január végén végbement Károlyi Sándor vezette hadelvonulás

hozhatott a vármegyének. Levelében Károlyi saját maga elismeri a „Nemes Vármegyének

az Erdélyi statusokkal való megh nyomattatását, az lakosoknak minden féle naturaléjokban

való megh fogyatkozását...”, de az általa felállított és induló had élelemmel való ellátását megkövetelte.

811 Az erdélyi hadjárat lehetõsége hadiszerek híján lehetetlenné vált, nem szerepelhetett

többé a tervek között a bujdosók hazatérése. Ettõl függetlenül a fejedelem rendszeresen

kiutalta számukra a pénzbeli járandóságot és a meghatározott mennyiségû kõsót.812 A só egyharmadát

a Nemes Ifjak Társasága, a másik harmadát pedig a menekültek kapták.813 A vármegyében

maradt erdélyiek összeírását Eötvös Miklós követelte meg, mivel csak ennek alapján

tudta igazságosan felszámolni az adókivetés tételeit.814 Szányi János vármegyei követnek a

szirmai közgyûlésen kidolgozott utasításában, amelyet a fejedelem elõtt kellett ismertetnie,

szintén a megpróbáltatások egyikeként szerepel az erdélyi menekültek eltartása és szállásolása.

815 Károlyi folyamatosan intézkedett a menekültek ügy.ben, de ahogy rendeleteibõl kitûnik,

semmivel sem könnyítette a vármegye terheit.816 A terhek elosztása több országgyûlés napirendjén

szerepelt. 1709 április 18-án Munkácson tartották az erdélyiek gyûlését, ahol Rákóczi is

jelen volt, ugyancsak e kérdésrõl értekeztek 1709 júliusában az agárdi (Zemplén vármegye)

gyûlésen, 1709. október közepén pedig a huszti tanácskozáson.

Az erdélyi menekülteket Rákóczi a frontokra sorozta be, mivel erre hajlandóság mutatkozott.

A munkácsi közgyûlésen abban állapodtak meg, hogy aki hadakozásra alkalmas,

vegyen részt a harcokban. Károlyi Sándort bízták meg a férfiak táborba vonulásának szervezésével,

valamint családtagjaik új felosztás szerinti elhelyezésével.817 Az erdélyiek téli elszállásolásáról

a huszti országgyûlés (1709. október 26.) rendelkezett, mégpedig olyképp, hogy

a 3500-ról 2500-ra fogyott menekültet Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegyékben vonta

össze és szállásolta el.818 Itt a követek október 15-én gyûltek össze, elõször a bujdosó rendek

809 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 505, folio 4, 1708. november 5. Szatmár. Az irat tartalmi kivonatát

közölte: Komáromy, 1901. 407. o.

810 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 499, folio 14–15, 1708. december 17. Sárospatak

811 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 501, folio 17, 1709. január 16. Olcsva

812 Rákóczi Tár, I. kötet. 181. o. 1709. január 17-ei rendelete.

813 AR. II. kötet, 632. o.

814 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 511, folio 1, 1709. január 29. Szatmár

815 Komáromy, 1901. 408–410. o. 1709. március 20. Szirma

816 Komáromy, 1901. 410. o. 1709. június 5. Salánk

817 AR. II. kötet. 475. o.

818 Márki, 1925. 358. o. Lásd még: Kis Domokos, 1989. 380. o.

124

beadták kérvényeiket, majd a kinevezett követek egyeztették a kérvényeket. Október 18-án

megérkezett a fejedelem, aki igyekezett elsimítani az ellentéteket, javítani a bajokon, megfékezni

a visszaéléseket. Meghagyta a rendeknek, hogy egyértelmû törvényekkel lépjennek

fel a visszaélések ellen. Arról is döntöttek, hogy a fennálló pereskedéseket – tekintettel a

hadi állapotokra – békés úton rendezzék.819

Lehoczky Tivadar megállapítása szerint az erdélyi menekültek nem Beregben, hanem

inkább Ugocsában tartózkodtak, összeírásukból a következõ neveket közli: Eszterházy Dániel

és neje Cziráky Kata, Jósika Dániel, Perényi Miklós, Halász Péter, Kiss Imre, Patai Kristóf,

Horváthi György, Szõke Mihályné családostul, Német Józsefné, Szabó Andrásné, Berki

Miklósné, Kállay Györgyné, Kassay Jánosné, Magyari Ferencné, Borbély Istvánné és

Samuné, Kállay Ferencné, Boros Jankóné, Friedrich Ferenczné, Dániel János gyermekei,

Tatay György és István, Szabó István, Pap István, Décsiné, Jeney kapitányné, Ungváry

Jánosné és mások.820

A menekültek ügy.vel természetesen az országos szervek is foglalkoztak. Az említett

Krucsay-levélen túl, Ugocsába érkezett a fõhadbiztosság rendelete, amelynek lényege a

menekültek összeírására irányult. „Minden baj és kellemetlenség kikerül.se céljából a bujdosók

össze fognak íratni, hogy az illetõ vármegyék a terhet ezentúl arányosan viseljék.”

Elõirányozták, hogy az erdélyiek személyenként 1-3 porciót kapjanak. Egy porció 3 forintban

lett megállapítva. Abban az esetben, ha a bujdosónak cselédje nem volt, nem r.szesülhetett

porcióban, hanem a katonasághoz hasonlóan fizetést kapott.821 A menekülteket többször is

összeírták, mivel e szerint kapták az ellátmányukat. Ugocsai összeírásokat nem találtunk. A

megállapított ellátmányok kiutalása azonban nem valósult meg, erre engednek következtetni

azok a panaszlevelek, amelyben a menekültek magához a fejedelemhez fordultak. Azt sérelmezték,

hogy eltartásukról a vármegye nem gondoskodik, holott azt a sárospataki (1708.

november 28 – december 17.) országgyûlés elrendelte. Rákóczi a menekülteket megpártolva,

visszamenõleg május elsejétõl az egész nyári idõszakra havonként 20 font húst és fél köböl

kenyérnek való gabonát utaltatott ki r.szükre.822 A fejedelem nem tûrte a vármegyék mulasztásait

és önkényeskedéseit a menekültekkel szemben. Rendeleteiben a vármegyei vezetést

ösztönözte a támogatás megszervezésében, mivel „ ezek a bujdosók éppen azért vesztették

el jószágaikat és mindenöket, mert hazánk és nemzetünk hajdani dicsõséges szabadságainak

helyreállítására fegyvert fogtak.”823 Barcsay Ábrahám erdélyi kincstartót és tanácsost tette

felelõssé az erdélyiek hiányos ellátása miatt, mivel aktuális összeírásukat nem végezte el.824

Ekkor már nemcsak a vármegyei vezetõk, hanem a fejedelem tiszttartói is – Rákóczi utasításának

ellenére – adóztatták és munkára kényszerítették a menekülteket.825

Az ugocsai iratanyagban az 1710. év folyamán már csak néhány irat bizonyítja a

menekültprobl.ma létét a vármegyében. Május 16-án Eötvös Miklós Rákóczira hivatkozva

figyelmeztetett az ellátásukkal kapcsolatos rendeletek betartására.826 Rákóczi utolsó, az erdélyi

menekült kérdéssel foglalkozó levelét kérésként is .rtelmezhetjük. Az erdélyiek ezúttal

is jelentették neki, hogy Ugocsa a nyári tartásukra a törvényesen kiutalt élelmet nem adta ki.

819 Lásd: Kis Domokos, 1989. 389. o.

820 Lehoczky, 1881. I. köt. 231. o. Megjegyzendõ, hogy Komáromy András becslése szerint mintegy

ötvenen lehettek, de a vármegyei levéltárban erre vonatkozó adatokat még ekkor sem sikerült felkutatnia.

Komáromy, 1893. 121. o.

821 Komáromy, 1901. 410. o. 1709. június 20. Kassa

822 Komáromy, 1901. 411. o. 1709. július 21. Sárospatak

823 AR. III. kötet. 350–351. o.

824 AR. III. kötet. 478–479. o.

825 Ezzel kapcsolatban lásd: AR.. III. kötet. 706. o.

826 KÁL, F. 674, op. 8, od. zb. 528, folio 36, 1710. május 16. Ecsed

125

A fejedelem ezúttal mértékletességet tanúsított, mivel az elõzõ évi termés nagyon gyenge

volt. Egyidejûleg szorgalmazta, hogy a folyó évi bõ termésbõl egyenlítsék ki a felhalmozódott

adósságot.827 A kérést a vármegyének valószínûleg nem volt lehetõsége teljesíteni, mivel ekkor

már a pestisjárvány terjedésével és bénító hatásával is fel kellett venni a harcot. „Az utánpótlási

terület csökkenése miatt, a katonai rend és a menekültek ellátásának rendezése céljából

Bercsényi Miklós fõparancsnok 1710. október 20-án általános rendelkezést adott a vármegyéknek.

Ennek értelmében a fejedelem a béketárgyalással kapcsolatos és a felgyülemlett

problémák megvitatására országgyûlést tervezett összehívni, de a pestis miatt biztonságos

helyet nem talált és a nagy számban oÅNsszegyülekezettek egészségét sem akarta veszélybe

sodorni.”828 A fejedelem még ekkor is képes új rendet kialakítani az ezredekben, a gyalogságot

biztonságosabb, megerõsített helyekre, míg a lovasságot külso õrhelyekre rendelte.

1710. október 17-én Rákóczi hívei feladják Szolnokot, egy hónappal késõbb Sárospatakot,

december 6-án pedig Egert.829 Ezen hadi események megsokszorozták a menekülok

létszámát. A Felvidékrõl és Dunántúlról is az északkeleti vármegyékbe igyekeztek bízva a

fejedelem segítségében, de ekkor már a fejedelem sem tudott segíteni rajtuk. Emlékirataiban

megjegyzi: „Soha életemben még nem fogott el olyan eleven szánalom...”, mint amikor a

meneküloket látta vonulni kelet felé. A nemesek és a tisztek családtagjai menekültek a

novemberi fagyban, hosszú szekérsorokat alkotva. „Könnyekkel a szemükben bizonyították

nekem f.rjük hûségét és ragaszkodását. Szállást és ellátást kértek tõlem. A sárban és a félig

megfagyott latyakban összetört és megrekedt szekereken hidegtõl átjárt kisgyerekeik sírtak.

Helyzetük meghatott, megtettem, amit tehettem, de mindez nem volt képes enyhíteni pillanatnyi

helyzetüket, sem biztosítani joÅNvojüket.”830

A menekültek sorsát természetesen a szabadságharc utolsó éveiben elterjedt pestisjárvány

is súlyosbította. A betegség miatt maga a fejedelem is veszélyben volt. Károlyi

Sándornak írt levelében leírja, hogy már Munkácson is tartania kell a fertõzéstõl.831 Emlékiratában

többször is kitér a járvány okozta károkra. 1710 januárjában Romhányhoz való érkezése

elõtt ezeket a sorokat jegyezte fel: „A pestis miatt nem mertünk a falvakba szállni. Bár tél

volt, a fagyos földön kellett hálnunk, és meg kellett el.gednünk a szélirányba emelt összetákolt

védõfalakkal.”832

Megdöbbentõ tény az áldozatok számát illetõen, hogy a nyolc évig elhúzódó szabadságharcban

mintegy 85 ezer ember vesztette életét, míg az alattomos pestisjárványban

1708–1711 között kb. 310 ezer ember halt meg.833

Az Erdélybõl elbujdosottak sorsát csupán a szatmári béke enyhítette. Igazolásuk és

a hu^seÅLgeskü letétele után lehetõséget biztosítottak számukra a hazatéréshez.

[PDF] 

PDF - UGOCSA VÁRMEGYE II. RÁKÓCZI FERENC ÁLLAMÁBAN 1703–1711

 - 8:58pm

File Format: PDF/Adobe Acrobat
Ugocsa vármegye hátraléka Krucsaynál: 242 102 mázsa hús, 274 ¼ kassai ...... pal ezután Ugocsa kinyilvánította, hogy a tavalyi mód szerinti rá esõ ...... Gábor Nemes Ugocsa Vármegye Szolgabírája. L.S. Oroszi Ferenc nemes Ugocsa vármegye ...
mek.oszk.hu/08100/08142/08142.pdf

Kerületi és végvidéki fõkapitányok és fõkapitány-helyettesek ...

 - [ Translate this page ]

2010. jún. 11. ... 1620–1621 Batthyány Ferenc Bethlen Gábor fõkapitánya 1622–1633 Nádasdy Pál ... Felsõ-magyarországi vagy kassai kerületi és egyúttal végvidéki fõkapitányok ( 1559–1699) .... Kulpa-menti végvidéki fõkapitányok (1526–1703) ...
www.bethlenhagyomanyorseg.hu/index.php?action...2... - Cached - Similar