89. A KASSAI DÓM A RESTAURÁLÁS ELŐTT.
A konvent jó reménysége hamar szertefoszlott. Bálint prépost már a következő év júniusában elköltözött az élők sorából. És most megtette Szatmári azt, a mit a múlt őszön igért a kassai tanácsnak. A konvent hozzászólása és megkérdezése nélkül préposttá nevezte szülővárosa egyik fiát, Kassai Péter világi papot.[523]
Az összes magyarországi premontreiek mint egy ember keltek Jászó védelmére s tiltakoztak az erőszak ellen. Megbízásukból a sági konvent egyik tagja, Lajos szerzetes, jelent meg a garam-szent-benedeki konvent színe előtt. « Jóllehet – így szólt a többi között Lajos – Magyarország királyainak, így a boldog emlékű Ulászlónak, a mi kegyelmes urunknak engedélyéből eddigelé az volt a szokás, hogy valahányszor egy prémontrei prépostság akár halálozás, akár áthelyezés vagy bármi más ok folytán megüresedett, a prémontreiek önmagok választottak prépostot; mégis a mint a közel napokban árván maradt a jászai prépostság, György primás úr a prémontreiek tudta és beleegyezése nélkül Kassai Péter mestert, világi papot, ültette be erőszakkal a prépostságba, megfosztván így a prémontreieket a prépostválasztás jogától. Minthogy pedig György primás Lajos királynál szerfölött nagy kegyben áll, a királyi felség után első az országban, úgy hogy minden az ő akarata szerint történik, a prémontreiek a tőle való félelem miatt nem mernek a jog útjára lépni. Nehogy azonban úgy látszassék, mintha a prémontrei prépostok és konventek hallgatagon beleegyeztek volna Péter mesternek a jászai prépostságba történt beerőszakolásába, tiltakozást tesznek György primás ellen, hogy joga volna a prépostság adományozásához, úgyszintén Péter ellen is, hogy a prépostságot elfogadhassa.»[524]
A tiltakozás azonban, mint gondolható is, hiábavaló volt. Kassai Péter alig egy hónappal utóbb már mint jászai prépost állított ki oklevelet[525] s több mint két évtizeden át kormányozta a prépostságot.
Szatmári tehát elérte czélját. Teljesen megtörte a konventet s királyi rendelkezés s tiltakozás ellenére gyakorolta az adományozás s választás jogát is.[526] De vajjon Julius pápa csupán ezért járult-e a kegyuraságnak reá való ruházásához, avagy mert azt remélte, hogy ez javára fog válni a konvent erkölcsi életének. Már pedig Szatmári ez irányban éppen semmit sem tett.
85. SZATMÁRI LEVELE A KASSAI TANÁCSHOZ, 1521. JANUÁR 31-ÉN.[527]
