Székudvarhelyen, a székely „anya-széken” 1579-ben alakult a szűcs céh.
Faluhelyen természetesen már jóval korábban dolgoztak mesteremberek bőrrel,
az eredeti székely viselet állandó tartozéka volt a bunda, a bundasapka.
1589-ben a városban említés történik bizonyos „német szabóról” – tehát ebben
az időben már élesen megkülönböztették a viseleteket „népviselet” és
„idegen viselet” szerint.
Ebbe a közegbe csöppent 1616-ban Kassáról a Farkas család.
Áttelepülésük oka nem ismert, de ebből a famíliából mindig akadt vállalkozó az
évszázadok során a szűcsmesterség folytatására.
A XIX. század második
felében Kassay Farkas Dénes hosszú ideig a helyi szűcsök
céhmestere volt.
A család – amint láthatjuk – még 300 évvel
később is büszkén viselte a Kassay előnevet. Fia, Kassay
Farkas Domokos 1897–1973 között mint „német szűcs”
igen nagy megbecsülésnek örvendett, és csak a nemes prémek
érlelésével foglalkozott.
Ő tehát már ízig-vérig városi szűccsé vált.
Kassay Farkas Miklós (1909–1981) és felesége,
Kassayné Fancsali Róza (1926) is a szakmában dolgoztak.
A családban akadtak olyanok, akik a vendéglátásban keresték
a megélhetést, mint például ifj. Kassay Farkas Dénes,
aki a városban, a Kossuth Lajos utcában működtette „Kassay”
éttermét és szállodáját. „Naponta friss hideg felvágottak
és meleg ételek, üdítő- és szeszes italok mérsékelt áron
kaphatók”. Ugyanő üzemeltette „Homoród-fürdőn, a Hargita
fenyves aljában ózondús levegőjű és borvízforrásokban
bővelkedő helyen, (...) az Ilona-völgyben a Kassay-lak
panziót”, mely 20 egészséges, komfortos szobával állt a
nyaralók és a kirándulók rendelkezésére.
1929. október 6-án a volt császári és királyi 82. gyalogezred
bajtársi találkozót tartott Székelyudvarhelyen, és ez
alkalomból fénykép is készült. Ezen ifj. Kassay Farkas
Dénesen kívül Kassay Farkas Gyula, és id. Kassay Farkas
Dénes vannak megörökítve.
Napjainkban a családot Kassay Ilona, Kassay Ákos, Kassay
Andrei, Kassay Erőss László, Kassay Francisc, Kassay
Gábor, Kassay Gyöngyvér, Kassay Juliánna Margit, Kassay
Loránd, Kassay Rozália és Kassay Silvia képviselik.
A Kassay Farkas család 400 éve dolgozik választott „új”
szülőföldje felemelkedésén.
Orbó (Felső-).
Nevének változatai: 1315-ben* Wrbou. 1325-ben* és 1393-ban* Orbou. 1553-ban* Arbo. 1506-ban* Oláh-Orob. 1613-ban* Arbó. 1631-ben* Arrbó és Csicso-Orbo. 1750-ben* Felső-Orbó. Oláhul Girbou.
Felső-Orbó nevét a szláv orba: fűz szóból veszi.* Előnevét magas fekvése után kapta.
Magas hegyek között a róla nevezett azon patak fejénél fekszik északról délre huzódva, a mely Kozárvár és Monostorszeg között jobbról a Nagy-Szamosba siet. Deéstől 13.8 kilométernyire a deési járásban.
Orbó első birtokosai a mai Losonczi Bánffy család elei, Dénes {293.} nádor s fia Dénes ispán voltak. Ezen Dénes iaitól Tamás és Istvántól a XIV. század elején uralkodó zavaros időben Orbót a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat csak 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Orbó Bánffy Istvánnak jutott, ő pedig 1335-ben* Losonczi Tamásnak adja ennek nógrádi birtokaiért cserébe, de úgy látszik a csere nem történt meg, mert Bánffy Istvánról fiára Dénesre szállott s majd ennek halálával 1393-ban* a Bánffyak közti osztály szerint néh. Dénes bán fiainak: Péter, György és Lászlónak és azon néhai István fiainak: László és Istvánnak jutott.
1455-ben*5 Bánffy István fiai: László, János, György, András és Mihály Orbót Odoardo olasz deési sókamarásnak zálogba vetették.
1502-ben* Losonczi Bánffy János Orbót Csicsó urának István moldvai vajdának s fiának Bogdánnak eladja.
1530-ban* Sztarhira Bánffy Pál a birtokosa.
1566-ban* F.-Orbót II. János király birja, idevaló jobbágyok: Vajda, Sándor, Vele Lukács és Metgyes István esküdtek.
1590-ben* birtokosai: Bánffy Pál és Báthory Borbála fiai Boldizsár és Bánffy Gábor.
1603-ban* Bánffy Gábor fia István itteni részét Moldvai Pangili Ponának, Básta udvari tisztjének elzálogositja.
1606-ban* Bogáthi Menyhért e birtokát nejére Bánffy Margitra hagyja.
1606-ban* Bánffy Gábor fia István itteni részére, melyet még mostoha anyja Sombory Borbála vetett Bogáthi Menyhértnek zálogba, most Bogáthi özvegyétől újabb kölcsönt vesz föl.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond Allya Farkast és nejét Bánffy Margitot e birtokban megerősiti, de az igtatásnál Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin s gyermekei Sámuel, Zsuzsának és Borbála ellentmondtak.
{294.} 1611-ben* Allya Farkas és neje Bánffy Margit Kendy Istvánnal 1609-ben kötött e birtokra vonatkozó egyezségüket visszavonják, mely szerint* ők e birtokot bizonyos feltételek mellett neki adták.
1613-ban* Lissibon Gerárd óvást emel az ellen, hogy nóha e birtok 1611-ben a fejedelem által most neki lőn elzálogositva, azt mégis 1612-ben Csáky István özvegyének Wesselényi Annának adományozta.
1614-ben* Bethlen Gábor elrendeli, hogy e birtok Lissibona Gerárdtól, ki annak jogtalanul van birtokában elvétetvén, Allya Farkasnak visszaadassék.
1618-ban* Lissibona özvegye birja, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki.
1620-ban* birtokosai Lisbone Gerárd fiai Henrik, János és Rajnáld Baczával együtt birták.
1630-ban* Arbon Dán vajda és fiai: Gábor, Kelemen, János inscriptióban Mikó Ferencztől, a fejedelem Bethlen Gáborné 1630 jun. 15-én kelt jóváhagyásával, egy telket kapott, azelőtt pedig 1627-ben november 15-én Kolozsvártt nemességét.
1642-ben* néh. Mikó Ferencz után a fiskus birja.
1650-ben* a fejedelem e birtokát Kassai Ferencznek, Miklósnak és Annának, később Nemes Györgynének adja cserébe.
Karatnai Alia cs. czímere.*
1658-ban* Kassai Ferencznek itt 25 adózó jobbágya volt.
1660 jan. 11-én* Orbói Szabó Istvánt egy itteni telkével együtt a fejedelem megnemesiti.
1666-ban* birtokosai: Királyfalvi Kassai Borbála Keresztesi Sámuelné és Deési Makay Mihály.
1676-ban* itteni nemes család a Dán és Nemes.
1693-ban* Lázár Imréné Nemes Klára birja.
1694-ben* birtokosa Keresztesi Sámuel.
1713-ban* idevaló egytelkes nemes a Dán család, kik 7-en laknak 8 házban, mely itt egy örökséget teszen.
1717-ben* VI. Károly császár a hűtlenségbe esett Mikes Kelemen (az iró) itteni részét Lázár György feleségének Bethlen Juditnak adományozza.
1723-ben* VI. Károly császár a Keresztesi Sámuelné Kassai Borbála halála után Mikes Kelemenre, rodostói bujdosóra szállott itteni részt, annak hűtlensége miatt báró Jósika Imrének adományozta.
A Kassai család leszármazása így: Kassai István leánya: Anna Nemes Györgyné, ennek leánya: Klára Mikes Györgyné, ennek fia: Pál és ennek fia: Kelemen.
1757-ben* gr. Lázár István birja.
1786-ban* birtokosa gr. Lázár János és neje Teleki Kata; van 30 jobbágya, 4 zsellére, 5 szegénye.
1800 tájt* gr. Lázár János és neje Kornis Anna birja.
1820-ban* birtokosai: gr. Lázár Istvánnak van 36 telke. Több egytelkes adózó nemes.
1838-ban* 55 adózó irástudatlan oláh ajku nemes lakosa van.
1863-ban* gróf Lázár József örökösei részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: 40 Vajda és egy Koszta családbeli.
Mint a község szláv nevéből gyanitjuk, lakói kezdetben a szlávok voltak, a XVI. században magyarok s jobbára, mint a birtokviszonyok közt már emlitettük, ráczok költöztek ide tömegesebben, kik idő folytán oláhokká lettek s ezek lakják jelenleg is.
Öltözetüket házilag állitják elő gyapjuból és kenderből s télen darócz, nyáron vászonnemüben járnak. Táplálékuk ritkán hús, főkép a málé. Házaikat rakófából zsindelytető alá épitik.
1820-ban* lakosai mind gör. keletiek, 44 családfővel alkotják az egyházközséget.
1831-ben* gör. kath. és gör. keleti temploma van.
{296.} Jelenleg két gör. kath. és egy görög keleti temploma van. Az egyik gör. kath. templom állitólag 200 éves. A másik Felső-Orbó községhez tartozó s ettől mintegy 6 kilométerre fekvő „Leorda” házcsoport számára épült 1894-ben.
Minthogy ezek vallásukat gyakran változtatták, templomukat is többször szentelték föl. Az egyiknek felszentelése 1880-ban, a házcsoport számára épült templomot 1896-ban, mindkettőt szűz Mária tiszteletére. Anyakönyeit 1880 óta vezetik. Lelkészei: Vajda Demeter 1848 körül, jelenleg Vajda Tivadar és fia Demeter.
Gör. kel. egyházközség temploma szintén fa, állitólag ezelőtt 200 évvel épült. Többszörös felszentelése után 1878-ban szenteltetett fel utoljára Mihály archangyal tiszteletére. Lelkészei: Vajda Demeter 1858 körül, Vajda Tivadar 1878-ban, jelenleg Purdea Tivadar.
Iskolát mind a két felekezet együtt 1870-ben, bérházban állitotta fel. 1882-ben községivé változtatják, hogy gör. kath. tanitó után gör. kel. és viszont következzék. 1884–85-ben az állam is segélyezi a „siralmas állapotba” került iskolát 413 frttal* s azután 110 frttal.
A felekezetek egymással hadilábon állván, a községi iskolát ismét felekezetivé tették*
1703 körül* adó alatt van 27 ökör, 4 tehén a jobbágyság, a nemesek részén szolgáikéval együtt 13 ökör, 5 tehén, 3 ló, 8 juh.
1750-ben* határának harmada termő, a többi terméketlen s mivelésre nem alkalmas; évi szükségletre nem terem elég gabonájuk, hanem csépléssel szerzik be a szomszédos községekből s egy rész malomkővágással s ennek az ország minden részébe való szállitása és elárusitásával foglalkozik. Vásárra barmait hajtja; Deés, Szamosujvár és Retteg vásárait keresi fel. Két fordulós határa 8 ökörrel szántható, a javitást évenként megkivánja, de szekeres trágyával nem juthatnak hozzá magas, hegyes volta miatt. Egy köböl őszi, tavaszi vetés 4 kalangyát, szemül kalangyája másfél vékát ereszt.
Évenként kaszálható rétje 10 szekérre való, különben fordulónként kaszálnak. Egy veder közepes minőségü must ára 12 kr. Tüzelésre való fás erdeje bőven, de legelője igen szűk s Felső-Kosály határán legeltetnek s ezt robottal fizetik. Többen Lábfalva, Guga, Pecsétszeg határain vesznek haszonbérbe szántókat.
{297.} Határa 160 köbölnyi, elvetettek 115 3/4 köb. őszi, 1 köb. rozsot, 28 3/4 köb. zabot, tengeri termése 2 1/3 köböl, kaszálója 97 5/6 szekérnyi, szőlője 103 vederre való. Van 154 ökör, ló, 80 tehén, 9 tulok, csikó, 126 juh, kecske, 61 disznó, 70 méhköpű. Iparosa 4 ács, 2 malomkővágó s 1 kádár.
1822-ben* határa oldalos, közepes termésü, adózás tekintetében II. osztályú.
Adó alatt van: 425 1/2 köb. szántó, 361 szekérnyi kaszáló, 118 vedernyi szőlő, 35 igás, 28 fejős marha, 29 juh, 8 disznó, 2 méhköpű.
Jelenleg közepes termésü földjében búzát, zabot és tengerit termelnek. Állatai: hazai fajta szarvasmarha, juh és kevés ló. Gyümölcse jobbára szilvafából áll, alma, körtve kevés. Itatója a Nagy- és orbói patak.
Határhelyek: 1642-ben* Kapus, oláhul Kurmatura; Sármás-Csicsal alatt való bércz. Sármás-Csicsal, melyet oláhul Piatra Leorzi-nak hivnak; Boczián, patak; Puzior lunka; Oszalypataka, Almáspataka, oláhul Válye meruluj; Orbó és Csicsó-Ujfalu közt való Kapus, oláhul Kurmatura nevü domb.
1864-ben* Mohile Dupe Lacu, Ritu budiuluj, Leurda.
1898-ban Dupe lák, mocsaras helye után, Leorda, nagy juhlegelő határrészben 1858 körül kezdettek épitkezni s jelenleg nehány ház tartozik a községhez, templomában a községbeli pap teszen szolgálatot. Prilázsa, Vadu din Sus, magyarul felső kolostort jelent. Ritu Budailor, egykori Budai birtokosa után.
Lakossága: 1603-ban* összesen 9 lélek lakik benne.
1703 körül* Orbón van 18 jobbágy s 1 szegény lakos, kik egy-egy telken laknak, el van pusztulva 12 telek. Egy telkes nemes 6. Együtt 24 ház van az egész községbne.
1750-ben* van 23 egy telkes nemes lakosa egy telken 16 házban s 1 szabados egy telken s házban, 42 jobbágy s 1 ily özvegy 21 1/4 telken 34 házban, 3 telkes zsellér 1/2 telken 3 házban és 5 külsőség nélkül való zsellér 5 házban és 3 kóborló lakosa, kik 23 7/12 telken 57 házban laknak. El van pusztulva egy ház, melyből kihaltka.
1830-ban* 586 gör. kath. és gör. kel. lakossal.
1857-ben* 634 lakossal, melyből 165 gör. kath., 469 gör. keleti. Házak száma 117.
Adója: 1703 körül* 38 frt, 8 1/3 köb. búza s ugyanannyi zab, 2 1/2 szekér széna egy húsra való marha, az egy telkes nemesekével együtt. 1748-ban* 204 frt 50 kr. 1749-ben* 200 frt 43 kr. 1775-ben* 500 frt 59 kr. 1822-ben* 308 frt 53 kr. 1898-ban 1804 frt 83 kr.
| Onok. | TARTALOM | Ormány. |
A székelyudvarhelyi Jézus-kápolna
