| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Friday, October 1, 2010
a. / 1649. juliua 7. Eszenye v6ra. Ny&ry M&ria.
b. / Baxay Janos, felesege 6a brbkbaei.
o./ Egy h&zhely a Megyes allya utc&ban, amely kor&bban Bana
Mih&ly6 volt. d./ 80. - Ft /sz.6./ - Zs6rozy L8rino.
a. / 1649. julius 13. Di6sgy5r. Ny&ry M&ria.
b. / Kov&cs Istv&n 6s testv6re, J&nos, valamint brbkbseik.
o./ Egy h&zhely a Der&k utc&ban, neve: Eazterg&lyos puszta h&zhelye. d./ 70,- Ft /sz.6./ - Sereas Istv&n.
a. / /1613-1649./ Ny&ry Mikl6s. /Miskolc v&ros 1707. janu&r 25-en
kelt tan&bizonys&glevele szerint./
b. / Galambos Szabo P6ter 6s brokbsei. o./ Egy telek a Czlk6 utc&ban.
d./ 90.- Ft /sz.6./ - Munk&osi Barkassy J&nos.
a. / 1650. febru&r 2. Miskolo. Ny&ry Zaigmond.
b. / Kov&os Cs&k J&nos 6s brbkbsei.
°»/ Egy h&zhely a Kandia utc&ban bsszes tartoz6kaival egyiitt. d./ 155-- Ft /sz.6./ - Tarczaly Samuel.
a. / 1650. febru&r 20. Ny&ry Zaigmond.
b. / Kun Iatv&n 6a Srbkbaei.
O./ Egy sz5lS a Bedegh vblgy nevii szblShegyen. d./ 100,- Ft /6.n./ - Vet6aay S&muel.
a. / 1650. december 2. Nagyugr6oz. Ny&ry Kriaztina 6a f6rje,
Boaa&nyi L&azl6.
b. / Rimay latv&n 6a Srbkbsei.
o./ Egy h&zhely, amely kor&bban Ker6kgy&rt6 Mih&ly jobb&gy6 volt,
valamint egy az5l8, amelynek neve: Caeh Gyurka azSleje. d./ 200,- Ft /sz.6./ - Hal&sz Iatv&n.
a. / 1651. &prilia 16. Miakolo, Ny&ry Mikl6s.
b. / Kecskem6ty Iatv&n, feles6ge 6s Srbkbseik.
o./ Egy h&zhely - neve: Kazay h&za hellye - szabad korcsraa- 6s m6sz&rsz6ktart&s jog&val, valamint h&rom darab szSlS a Szent Gybrgy hegyen.
d./ 740.- Ft /6.n./ - Keoakem6ty Mikl6a.
A miskolci kötelkönyv. Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986. II. Függelék: Telek-, szőlő- es pinceadományozások, felszabadítások Miskolcon (150. oldal)
A miskolci kötelkönyv. Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986. II. Függelék: Telek-, szőlő- es pinceadományozások, felszabadítások Miskolcon (150. oldal)
d./ 80.- Ft /sz.6./ - Ujvarosi Racz Gybrgy.
a. / 1664. februar 1, Aranyosmeggyea. Lonyai Anna.
b. / Kbzy Janos 6s brbkbsei. c/ Bgy"telek a Szirma ute4ban.
d./ 100.- Ft /sz.e./ - Hajnall Istvan.
a. / 1664. februar 1. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna.
b. / Csapo Istvdn es brbkbsei.
c/ Egy hdzhely a Der6k utcaban, valamint ket szolS: egyik a
Szephegyen, a mdsik a Bdbonyi bercen. d./ 100,- Ft /sz.e./ - Szokolyai Istvan.
a. / 1664. februar 1. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna.
b. / Gomboss Ambrus 6s brbkbsei.
o./ Egy telek az Ujvdros"utcdban, valamint egy szolo a Kbzep hegy
nevii szolShegyen. d./ 50.- Ft /sz.e./ - Gomboss Pdl.
a. / 1664. februdr 1. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna.
b. / Kazay Mikl6s 6s brbkbsei.
o./ Egy h4zhely a Derek utc4ban, neve: Cseh Gyurka h4za, valamint
egy Nagy Agazat nevii szblS a B4bonyi b6rc nevii szSlohegyen, d./ 18o,- Ft /sz.6./ - Kiss Szab6 Andras.
a. / 1664. m4rcius 13. Aranyosmeggyes. L6nya± Anna.
b. / Kenyeress M6ty6s 6s brbkbsei.
c. / Egy h6zhely a Medgyess allya utc6ban.
d. / 38,- Ft /sz.6./ - NyirS Andr4s.
a. / 1664. m4rcius 13. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna.
b. / Kormos P6l 6s brbkbsei.
o./ Egy h6zhely meg nem jelblt helyen 6s egy sz8lS a Kis Agazat
nevii szblbhegyen. d./ 50,- Pt /sz.6./ - Kormos Janos.
a. / 1664. marcius 13. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna.
b. / Veress Gergely, feles6ge 6s orbkbseik.
c. / Egy h4zhely a Meggyes allya uto4ban.
d. / 45,- Pt /6.n./ - T6th Gergely.
Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei. Borsodi Levéltári Füzetek 51. Miskolc 2008. A jegyzőkönyvek I. kötete 1578 (256. oldal)
1846. (I. 33.) Tibolth Ambrus elbúcsúztatni kéri Balogh Gergelyt Keresztesről, a grófné asszonytól. - A végrehajtók: Korhy és Szászfay.
1847. (I. 33.) Forgách Simon úr (magnificus) elbúcsúztatni kéri Aczél Andrást, Aczél Ferencet és Aczél Antalt Edelényből, őfelségétől. - A végrehajtók: Balajthy és Damaky.
1848. (I. 33.) Újszászy Lőrinc és házastársa, Geszthy Anna asszony elbúcsúztatni kéri Láncz Istvánt és Láncz Orbánt Simon Antalnétól. - A végrehajtók: Balajthy és Császtay.
1849. (I. 33.) Bálay Gergely elbúcsúztatni kéri Farkas Jakabot Hangácsról, Reghy Kelementől, valamint Gaál Jánostól és házastársától, Margit asszonytól. - A végrehajtók: Balajthy és Damaky.
1850. (I. 34.) Gaál Erzsébet leányasszony (nobilis), Gaál László leánya a következő vallást tette: a testamentáriusok, azaz Bakos András, Eötvös János, Czikó István, Vértes Farkas és Bakos Gáspár azt az egy márka és 3 nehezék (piseta seu uncia) ezüst poharat, valamint azt az asztalterítőt és lepedőt, amit néhai Kotth Anna asszony hagyott reá végrendeletileg.
1851. (I. 34.) Kóródy Borbála asszony (nobilis), Pelbárth Pál házastársa szolgabírót és esküdtet kér valamely ingóságoknak a Baranyay Benedektől való visszakövetelésére. - A végrehajtók: Korhy és Szászfay.
1852. (I. 34.) Balajthy Rákóczy László kérelmére idézte Kinizsy Jánost, Bárány Lászlót és özvegy Osztrovszky Margit asszonyt, azért hogy állítsák törvény elé jobbágyaikat: Kinizsy János Csáki Tamást, Bárány László Kókán Orbánt és Kókán Jánost, Putnokyné pedig Laki Jánost. - Judiciális, amelyért letették a fizetendő pénzt.
1853. (I. 34.) Daczó Lőrinc prókátort vallott.
1854. (I. 34.) Balajthy Senyey Pál kérelmére idézte Zsófia asszonyt (nobilis), Kassay Lőrinc házastársát és az első férjétől, János litteratus-tól született fiát, Andrást Kassa Ambrus és Agáta nevű felesége által. -Judiciális, amelyért letették a fizetendő pénzt.
1855. (I. 34.) Balajthy Senyey Pál kérelmére idézte Zsófia asszonyt (nobilis), Kassay Lőrinc házastársát és az első férjétől, János litteratus-tól született fiát, Andrást Kassa Ambrus és Agáta nevű felesége által
(idem ad instantiam eiusdem medio eorundem eosdem, lásd az előző bejegyzést).172
1856. (I. 34.) Zilizy Kristóf elbúcsúztatni kéri Púpos Imrét (providus) Sajószentpéterről, Báthory Istvántól (magnificus). - A végrehajtók: Kereszthes és Bolyky.
1857. (I. 34.) Balsay Ferenc prókátort vallott és letette az ezért fizetendő 3 dénárt.
1858. (I. 34.) Anna asszony, Jákóffy Lajos özvegye prókátort vallott és letette az ezért fizetendő pénzt.
Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei. Borsodi Levéltári Füzetek 51. Miskolc 2008. A jegyzőkönyvek I. kötete 1578 (256. oldal)Dobrossy István: Szűcs Sámuel naplói. 1. Kötet: 1835-1864. Miskolc 2003 1842. év (124. oldal)
Junius
2-4-ig folyván a' gyűlés, az első napon, a' választás alá nem eső hivatalok tőltettek-bé. A' másik nap' tárgyai közt, nevezetes azon indítvány, hogy ezután, a' törvényszéki táblabírák választassanak, számszerént hatvanan. Harmadnapon főispáni helyettesünk, bezárván gyűlésünket, megyénktől, ez úttal búcsút vőn. - És így, csendesen folytak-el, azon napok, mellyeket, a' hamis próféták, vészeseknek jósiának. A' gyanúsítások' alaptalanságai napfényre jöttek, a' jelesekre lőtt nyilak, azokra pattantak vissza, kik ártani akartak.
Tisztválasztási szabályainknak, nem volt bár annyi sikere, mennyit óhajtottam, de még is több, - mennyit reménylék.
Történtek bár emelgetések, és felmászások, a' főispáni helytartó előtti korlátra; de, a' választást megelőző három hetek, csendben folytak le, 's küljelekből alig lehetett gyanítani, a' nemzeti ünnepély' közelgetését. A' titkos szavazás, - kivévén az egri járást - papíroson maradt, egyebütt a' sűrű tolongás miatt nem jöhetett létre. Mind e' mellett, most is láttam, hogy jó indítványozni valamely korszerűt, ha egyszerre ki nem vihetjük is egészen, mert az első lépés is, könnyíti a' haladást. - Alsóbb hivataloknál eggy, két egyén példájából is kitetszett, mennyire emel, némellyet bizonyos családokkali viszony, hízelgés, aristocraták' kegye, és a többi, másokat pedig méltatlanul üt-ki, a' sors, -bizony, míg az eddig divatozó választási rendszer fenn áll, a' megyei hivatal, sokszor, mintegy koczkavetéstől függő marad! Az egész választásnál volt figyelem arra, hogy sérelme eggyik vallásnak sem történjék. És bár Heves, a' múlt év' végén, Borsodnak 1839-i - mint állítja - türelmetlenségét pótolá-vissza, megyénktől távol vala, az illy, nem igen nemes indulatnak még árnyéka is.
A' megújított tiszti kar, következő egyénekből áll: 1-ső alispán Szathmáry Király Jósef. 2-ik Palóczy László. Főjegyző Okolicsányi János, Rácz János, 1-ső aljegyző Okolicsányi Manó, 2-ik Teörök Sándor. - tiszteletbeliek: Szűcs Miklós, Telegdy Pál, Bene Imre, Zsarnay György, Bekény László. Hadi pénztárnok Lossonczy Károly, házi pánztárnok, Domonkovics Lajos, aladószedők Szalay Mihály, Visolyi Dániel, főügyész, Bakó János, 1-ső alügyész Bay Bertalan, 2-ik alügyész Bárány Farkas, 3-ik alügyész Herke Miklós, tiszteletbeli alügyészek Rácsok István, Bakos Antal, Farkas Miklós, Horváth Antal, Vadnay Barna, Szűcs Samu, Miskólczi Ábrahám, Kassay Pál, Csépányi Ferdinánd, fő orvosok Katona Mihály, Braidschweer Benjamin, levéltárnok Kis Gábor, Somok Chyk Mihály, sebész Hägen Ferencz.
Főszolgabírók, miskólczi járásban, Gencsy László alszolgabírák Bárány Bertalan, Vadnay Miksa, Visolyi Károly, egri járásban; főszolgabíró Szemere Bertalan, alszolgabíró Paulikovics László, ifjú Szepessy Ferencz, Kandó Ferencz, szentpéteri járásban, főszolgabíró Ragályi Károly, alszolgabíró Fodor Ferencz, alszolgabíró Szent Imrey László, , Holló Ignácz, szendrei járásban, főszolgabíró Gombos Miksa, alszolgabíró Osváth Mihály, Okolicsányi Lajos, Lossonczy András, központi szolgabíró: Sebe Jósef, rendes
Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986. (KASSAY JANOS SZOLGABIRO )
Péter: A miskolci kötelkönyv. Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986.
KASSAY JANOS SZOLGABIRO
az nemes kamorara.
Az inquisitiot azert szolgabiro Kassay Janos urammal veghez vi-
tetven es kezehez v6ven biro uram 8 kegyelme, fel ment ujjobban Kas
sara ugyan Nagy Ferencz uram o kegyelmevel, 6s azon inquisitiot o
kegyelmek az tekintetes nemes kamora elott repraosentaltak: mellyet
is consideratioban vev6n az cameralis meltosagos urak, az elebboni
kivansagoktul alabb szallottanak 6s azon in suspenso hagjatott Ilal-
leriana portionak summajat tizen hat ezer forintokban lenni 6s meg
allani determindltak. Melly d61got bir6 urameknak 0 kegyelmeknek
tovdbb nem lehetv6n
Levéltári Évkönyv VII. Miskolc, 1994.
Zemplén vármegyének Kazinczy levéltári alkalmazásával több célja is volt, egyrészt anyagi segítséget szeretett volna adni a szűkölködő családnak, másrészt a nyelvújítási és irodalmi harcokban nagy eredményeket elért ember nagy tudását kamatoztatni a köz javára, alkalmat adni történeti búvárkodásának, érdeklődésének kiélésére, forrásgyűjtésekre, történeti műveknek megírására. Kazinczy maga is világosan látta megbízatásának célját és a felkérésben saját lehetőségét, melyet köszönő iratában így fogalmazott meg: „Nagy tisztelettel s elragadó örömnek s a legforróbb hálának érzései közt vettem én a Tekintetes Nemes Vármegyének azon parancsolatját, hogy Levelestárjának minden darabjain menjek végig, s kijegyezvén azon íroványokat, amelyek elveszetteknek tarthatnak, amik sietés vagy gondatlanság által idegen fiókokba vetődtek, illő helyeikre raknám vissza, s így őket közhaszonra mintegy második ízben nyerném meg. Oly szép s szenvedelmeimnek oly hízelkedő munka ez, hogyha ez eránt a Tekintetes Nemes Vármegye mással parancsolt volna, irigylettem volna ennek szerencséjét, s minthogy ezt kérésem nélkül s önként nyújtá nekem, valóban kevélykedném is megtiszteltetésemmel. Buzdító gondolat az nekem, hogy azzal a halhatatlan férfival, (Szirmay Antal) mint egy versenyt lehetne futnom s osztozhatnám nagy érdemeiben."4
Kazinczy levéltári munkája elsősorban a hiányok felmérésére, a levéltári rend visszaállítására irányult, de teret kapott saját gyönyörűségére való búvárkodása és a Szirmay által kezdett gyűjtemény tovább bővítése, kiegészítése. Kialakította, véglegesítette az Autographumok és Rézkarcok együttesét a híres történelmi személyiségek kézaláírását tartalmazó okmányokból, melyet saját és családi iratanyagából is gazdagított. A gyűjtemény - amelyben a Kazinczy készítette mutatóval lehet eligazodni - a levéltár egyik legtöbbet kutatott irategyüttese, különös értékű forrása a 16—18. század magyarországi történelemnek. Az a 16 év, melyet Kazinczy a levéltárban töltött, fáradhatatlan munkabírással telt el és nemcsak a hivatal belső életére volt hatással, de újításaival egészen mai közművelési intézménnyé tette a feudális szokásokkal terhelt megyei hivatalt. 1815-től Vendégkönyvet rendszeresített, zöld bőrkötéses, aranynyal díszített, saját kezével megrajzolt előlappal, felírással: „Zemplény Vármegye' Levéltárának Vendég-Könyve. Kezdetett 1815-dik esztendőtől". Kazinczynak külön gondja volt arra, hogy ha a vármegyének vagy Sátoraljaújhely városnak híres, nevezetes vendége jött és olyan érdeklődésű volt, elhívta a levéltárba bemutatni, eldicsekedni a levéltár kincseivel, szólni azokról az értékekről, darabokról, irategyüttesekről, melyeket ő fedezett fel, szedett, gyűjtött ki a feledés homályaiból, melyeket megjelentetett korabeli szaklapokban, vagy másoknak, kutatóknak figyelmét felhívta megírásra érdemes történetekre, eseményekre, nevezetes személyiségekre. Levelezéseiben barátainak is beszámolt történeti búvárkodásai eredményeiről. A levéltári látogatásokról maga is feljegyzéseket készített, melyek kultúrtörténeti érdekességgel bírnak, közöttük egyike a legjellemzőbbeknek az a feljegyzése, melyet 1822. október 16-án királyi
4 Z . lt. Közgyűlési ir. Loc. 219. No. 1158.
hercegek kalauzolásáról írt: „Vice-Ispánunk a Fő-Hercegeket az Archívumba hozá, hogy magokat, míg ebédhez ülendünk, el ne unják. Én foglalatoskodom az Archívum megbontakozott rendének helyreállításával, mint e végre kiküldött Táblabíró, Buzithai Szeldmájer József Archívárius és Kassay Sámuel Adjunctus Urakkal együtt a Vendégeket elfogadánk, s mivel ezek Katonák, a zászlókat kivéteténk tokjaikból, hogy azok ezeknek szemeiket magokra vonhassák. Micsoda zászlók ezek? Kérdé Ferdinánd, belépvén az Archívum előszobájába. Insurgált seregeinké, mondám. A kék, arannyal gazdag, a Fő-Hercegnek megtetszék, s én azt lehajtám felé, hogy kényekre láthassák. . . . Bé menvén a nagyobb szobába, Ferdinánd Hercegünk tudni akará, mikor kezdődnek írásaink. 1558-ban mondám. Hát a régebbiek hová levének? - Elmondani mi történt (tudniillik, hogy testvéri háborúskodásban megégtek) nem volt volna maga helyén, ez helyett tehát azt mondottam, hogy a régibb időkben nem vala Vármegye-házunk s írásaink majd a Vice-Ispánnál, majd a Nótáriusnál tartatának, s a tatárjárásban s egyéb háborgásokban könnyen elveszhettek. A Fő-Herceg egy régi jegyzőkönyvet akara látni, s azt elébe tevém. Lehet ezt még most olvasni? Kérdé. - Óh igen. A mi szemeink gyakorolva az effélékben, ezt oly folyvást olvassák, mint a mostaniakat. Az asztalra kirakánk egy-két füstös Armalist, igen jól tudván, hogy a vendégek nem igen tudják Rudolf Császár mikor élt, s a levelek szennye vele azokat egyidejűeknek tekinti a kerek-asztal híres királyéival, s ravaszságunk jól elsült. A jelen-voltak úgy kívánák, hogy mutatánk elő valamely nevezetességeket, s én az Archívárius dolgozó-szobájából előhozám az Autographok csomóját. Szerencsém vagyon Királyi Fennségednek azt a nevezetes Levelet előmutatni, mondám magyar nyelven, amely által nagyanyja, az általunk szeretett Mária Terézia, jelentést teve, hogy atyja megholt, s a kormányt általvette. Az emlékeztetés a Fő Herceget igen kedvesen zavarta meg. Altalvette azt kezemből, s végig olvasá. Ugyanezen csomóból ezalatt míg a Fő Herceg a Nagyanyja levelével foglalatoskodott, kiszedtem némely nevezetesebb Generálisok kézírásaikat, s végre az Erdélyi Fejedelmekét . . . Jelt adának, hogy az ebéd vár bennünket, s mentünk. Én negyediknek ültem a Fő Hercegtől. A Győri Vitézek Emlékét (Kazinczy tervezte győri csata emlékművéről van szó) az ablakokból nézték nagy örömmel. Ferdinánd leirata a Felülírásokat, s elvitte."5
Köztudott volt Kazinczynak történetírói működése, hiszen kéziratban elkészítette (még ma is kiadásra vár) a családjával rokon Szirmay-ház történetét, megírta a Rákóczi-család geneológiáját, és 1825-ben felkérték, hogy a pataki tanárokkal közösen vegyen részt Magyarország történetének megírásában. Jób Mátyás, Szombathy János, Kövy Sándor, Nagy Ferenc professzorokkal készítették volna el a Zemplén megyei részt a nagy vállalkozáshoz, sajnos ez csak terv maradt.6
Z. It. XV-5. Kazincy és családjának ir. a hercegi látogatásokról feljegyzése, történetírói működéséről Z. lt. XV-5. Hivatali megkeresések.
Főleg 1825 után haláláig a levéltári munkája során kezébe került iratokra feljegyzéseket tett, a tudós ember pontosságával kiegészít, magyaráz, pontosít, pl. I. Rákóczi Györgynek 1615. május 4-én Szerencsen kelt levelére: „Még nem fejedelem, hanem csak magányos birtokos. Fejedelemnek választatott 1630. szeptember 20. d." Vagy ugyanezen fejedelem 1644. évi levelének rövidítéseit így magyarázta: „Az utólírás Rákóczy György Fejedelem kezével ezt teszi: Ha az vitézlő rend leszen vétkes, azokat is requiráltarni akarjuk, az hol most fogva vannak. 1. sen = leszen, vtks = vétkes. Kihagyá a' vocalisokat, mint a 'Keleti Nyelvek íróji."
A levéltári tárgymutatókba összesen 347 hasonló bejegyzést tett, melyek közül különösen érdekesek a híres emberekre vonatkozó értékelő, bíráló, magyarázó szövegei. Ezekben saját értesüléseit, olvasmány-élményeit, történelmi szemléletét is belefoglalta. Kiemelte a hősök erényeit, a halál árnyékában is egyenes jellemeket. Értesüléseit szívesen jegyezte rá a kéziratokra, melyek közül érdekesek az alábbiak: Nádasdy Ferenc hadvezér 1764. évi iratára: „A Feld Marschall ki Második Fridrich Prussziai Király ellen olly szerencsésen vitézkedett. A Nádasdiak az Ország Bírája Nádasdi Ferencz hóhérpallos által lett ki-végeztetése olta veres kötelet hordának nyakak körül. A Kollini győzelemért, mellyet ez a Ferencz nyere, Mária Theresia őket attól felszabadította". Ester-házi Pál arcképe alá írta: „Fija a Nádor Gróf Esterházy Miklósnak és Bedeghi Nyári Kristinának. 1659-ben lett Ország Bírája. 1681-ben a Sopronyi Diétán Nádorrá választatott. 1682. Második Károly Spanyol Királytól az Aranygyapj czímével tiszteltetett meg. I. Leopold Császár 1687. dec. 8. d. Herczegi méltóságra emelte, de csak személyét, nem maradékit is. 1712. V. 1. Károly ezen méltóságot kiterjesztette elsőszülötti renden maradékaira is. Hitvese Esterházy Orsolya, fija Mihály. Számtalan ütközetekben forgott, s Györké mellett Abaújban, hol Cob német Generálissal együtt harcolt a békétlen Magyarok ellen (1672) keresztül lőtték karját." Wesselényi Ferenc nádor rézmetszetes arcképére ráírta: „Nádornak választatott 1655. Mártzius 15. d. A' Pest Megyei Palotában áll képe veres dolmányban és veres nadrágban fekete csizmában, arany sarkantyúval. Maros-Vásárhelytt a' Gróf Teleki Sámuel Bibliothecajában zöld bársony bővújú dolmányban."
Érdemes lenne a különböző iratokra tett szétszórt jegyzeteit összegyűjteni, melyek nagyon sok kultúrtörténeti adatot tartalmaznak. Ezeket azért tartotta szükségesnek megjegyezni, átadni az utókornak, hogy a későbbi kutatók figyeljenek fel azokra és használják, építsék be tudományok munkáikba. Feltehetően a levéltárba érkezett vendégek kalauzolása közben a fenti és az alább idézett véleményeit elmondta, kicsit annak bizonyítására, hogy a régi, száraz, rideg történeti adatokat feloldja, életszerűbbé tegye. Fischer Mihály 1694. évi levelére jegyezte meg: „Báró Fischer Mihály, kezdője famíliájának, Adminisztrátora a Kassai Kamarának és az Eperjesi Mészárlásnak egyik Bírája. Látta a Caraffa istentelenségét, s elvonta magát a vérengző Bírák számából." Kuriozitásnak hat egy felsőmagyarországi főkapitány 1682. évi utasítására írt néhány
sora: „Varannón feküldt téli quartélyban. Háza állott ezekből: Cselédje 56, asz-szonycselédje 3, Törökje 3, lova 46, öszvére 12, tevéje 2, ökre 113, kutyája 25, ember és állat együtt kétszázhatvan. Mind ezeket a Magyar Népnek ingyen kelle tartani. Méltó megolvasni a Fasc. 188. No. 283. írást. Gyönyörű Védjei az elsanyargatott Népnek!"7
A történészkedő Kazinczy világosan látta, hogy a levéltári iratok nem egyenlő forrásértékűek és a Szirmay Antal által kezdett gyűjteményt tovább gyarapította, melyet ma is a két nagy előd nevével Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratoknak jelöltünk meg. A gyűjtemény kialakításáról, értékeiről, hasznáról Kazinczy többször is feljegyzést készített, különösen az Autographa dobozaihoz írt Élőbeszéde érdekes, melyben a kiválasztott daraboknak már közművelő feladatot is szánt, amikor ezeket írta: „A jól vagy rosszul nevezetes emberek kéziratai aszerint érdemlik figyelmünket mint az ő arcképeik; magunk sem értjük mint esik, de érezzük, hogy hozzájok, a nem ismertekhez közelebb tétetünk, midőn képeiket látjuk, midőn illethetjük a papírost, melyen kezeik nyugodtak, s a hatás annál nagyobb, midőn az ilyeket együvé gyűjtve látjuk, bár a gonoszokat a jók társaságában. Hogy ezek együtt álljanak, s hogy így hozzájok thessem akinek képét bírom, kiszedtem a leveleket a magok csomójaikból, együvé köttetem. A Levéltárnak olykor vendégei vágynak, akik a falakon kívül egyebet is akarnak látni, s így csomóm a Levéltárnoknak kedves szolgálatot tehet. Óhajtom, hogy az általam kezdett Gyűjtemény később időkben is folytattassék, mert úgy Megyénk Archívuma a Historicusnak és a Művészség barátjának kedves kincset fog birni."8 Hasonlóan fogalmazott, de a közművelő munkát és benne saját szerepét még szebben írta meg Előintésében. „ . . . Arra indíttattam, hogy az efféléket (ti. különös értékű történeti iratokat) kiszedjem a magok helyeikből s együvé köttessem itt, hogy midőn Levéltárunk olly Vendégeket látand belépni küszöbén, kik itt múlathatnak, gyönyörrel és haszonnal forgathassák végig a minden becset felöülhaladó Gyűjteményt. Kérkedés nélkül szabad említenem, hogy a képek és a lemásolt és sok eredeti Kézírások az én ajándékaim; által hoztam azokat Autographiai Gyűjteményemből, mellyet a Külföld is ismer. Bár amit itten kezdek, tovább is folytattassék. A maradék érdemli gondjainkat."9
Kazinczynak külön gondja volt arra, hogy a „maradék", az utódok, a kutató történészek mindent épségben megtaláljanak, ezért bizonyos restauráló munkákat is elvégzett, elrongálódott iratokat összeragasztott, elmosódott, elhalványodott szövegrészeket átírt, kiegészített, eltöredezett viaszpecséteket összeillesztett, rögzített s belőlük külön gyűjteményt alakított ki. Hivatali munkája mellett arra is maradt ideje, türelme, igénye, hogy a megye levéltárát, mint közintézményt más gyűjteményekben, családi levéltárakban őrzött fontos kéziratok lemásolásával gazdagítsa. így járt el a Sárospataki Református Kollé-
Kazinczy megjegyzései. Z. lt. Fasc. 188. No. 269. és Fasc. 188. No. 283. 'Kazinczy Élőbeszéde. Z. lt. Autographa I. 'Kazinczy Előintése. Z. lt. 1001/b.
Szerencséje volt Zemplénnek, hogy a legfelső szintű hivatalok vezetésében a köz művelésére oly sokat adó, általában maguk is Írogató, publikáló emberek működtek, mint az évtizedeken át alispáni tisztséget betöltő Matolay Etele vagy a régészkedő, e témakörben számos publikációt is készített múzeumalapító, vármegyei főjegyző és alispán, Dókus Gyula.
1928-ban Dókus Gyula halálával a végrendeletileg Zemplén vármegyére hagyományozott régészeti és régiség-gyűjteményéből megalakult a múzeum. A múzeumi tárgyi anyagot a megyeházán, a levéltári raktárak melletti termekben
helyezték el, áthozván a Dókus kastélyból és megnyitván átrendezetten a köz számára. Ez új feladatot, lehetőséget jelentett a levéltárba látogató, de kutató számára is, amikor a tárgyi anyagok megtekintése mellett a korszak írásos dokumentumait is használhatta. A Dókus hagyaték később jelentős adományokkal gyarapodott, gazdagodott, a levéltár is hozzáadta korábban itt őrzött numizmatikai gyűjteményét, fegyver és az ide összehordott más néprajzi, régészeti anyagát, szép, régi pecsétnyomóit. A múzeumi részt kezdetben Visegrádi János volt piarista tanár kezelte és közben a levéltárnak is dolgozott, számos publikációt jelentetett meg. Az 1930-as években Meczner Tibor levéltárnok több alkalmi kiállítást is szervezett, 1931-ben, Kazinczy halálának centenáriumi évében pedig a Kazinczy kutatók zarándok helyévé lett a levéltár.
A kiegyezés után, majd az ezer éves ünneplések idején szokás lett, hogy a nagy szakfolyóiratok és országos, nagy vállalkozású kiadványok szerkesztőségei felkérték a levéltárosokat szakcikkek írására. A zempléni levéltárosok élen jártak e területen is, hiszen Dongó, Bodeczky Ede, Visegrádi, Meczner közléseivel gyakran szerepel a folyóiratokban, kötetek fejezetei, összeállítói között.
A levéltári vendégkönyvek tanúságai szerint a 20. században a levéltárnak több országos hírű rendezvénye is volt. A Rákóczi-hamvak hazahozatala és Kassára szállítása ünnepségei idején a levéltár is szép kiállítással emlékezett a vezérlő nagy fejedelemre, amikor Thaly Kálmán vezetésével a legkiválóbb Rákóczi kutatók jártak a levéltárban a különös értékű forrásanyag feltérképezésére, megtekintésére, publikálására.
1909-ben a Kazinczy Kör nagyszabású emlékünnepséget rendezett Széphalmon, Sátoraljaújhelyen, bevonva a nagy munkába a levéltárat is, ahol Kazinczy élete utolsó 16 évét töltötte. A levéltárban őrzött tárgyi emlékek, Kazinczy asztala, széke, arcképe, sokszáz kézírása alkalmat adott az első, majd szinte állandó kiállításra, a Kazinczy-kultusz felelevenítésére és ápolására. Ekkor a korszak legismertebb Kazinczy kutatója Négyesy László akadémikus, egyetemi tanár vezetésével emlékülést is szervezett a levéltár és olyan hírességek tértek be a levéltár és kiállításának megtekintésére, mint Meczner Gyula főispánnal az élen a teljes megyei tisztikar, az Akadémia, a Kisfaludy és Petőfi Társaság küldöttségei, írók, történészek, levéltárnokok, politikusok, közéleti személyiségek.
Ha lapozgatjuk a vendégkönyveket, a legkülönbözőbb hivatású, foglalkozású látogató bejegyzését olvashatjuk, tanároktól, mérnökök, jogászok, művészek, tudósok, munkások, egyházi főméltóságok, hivatali főhatalmasságok, miniszterek, államtitkárok, iskolás csoportok kézjegyét láthatjuk. A bejegyzésekről részleteket közlünk illusztrációként. Néhány híres vendég azonban többször is visszatért, pl. dr. Buza Barna író és miniszter, dr. Goldberger Izidor rabbi, író, Romhányi János nyitrai, Bilkei Gorzó Bertalan szatmári, Osváth Lajos nagyváradi, dr. Iványi Béla országos levéltárnok, az MTT titkára, az előző levéltárnokokhoz hasonlóan visszatérő vendég volt dr. Hodinka Antal, Pettkó Béla, Harsányi István, Gerőcz Kálmán, történetírók.
SÁNDOR TIBOR Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék (6. oldal)
Buda és Pest a harmincas évek magyar játékfilmjeiben
Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék
SÁNDOR TIBOR
Talán már a múlt század második felében sem nagyon akadt olyan budai vagy pesti polgár, aki ne érzékelte volna a két város (rész) lakóinak életmódbeli különbségét. A mindennapi élet tapasztalatait irodalmi toposzok erősítették fel, és az idők folyamán ezek maguk is beépültek a városlakók tudatába. Ha manapság végigsétálunk a Váci utcán vagy megállunk a Tabán helyén, ha leülünk egy percre a pesti Dunaparton és engedjük, hogy hasson ránk a „hely szelleme", óhatatlanul felidéződik bennünk Krúdy, Heltai vagy Márai egy-egy, az adott városrészt bemutató művének részlete. Az olvasottak megidézésénél nem egyszer intenzívebben hat ránk a már látott (mozgó)kép felidézése. A játékfilmek meséje, képi világa talán még érzékletesebb nyomot hagy a tudatunkban.
Székely István mellett Gaál Béla egyike volt azoknak a filmrendezőknek, akiknek műveiben emblematikus szerepet kapott a főváros. Székely Hyppoíit, a lakáj (1931) című „pesti filmjének" kiemelkedő sikeréhez csak a három évvel később Gaál által rendezett Meseautó népszerűsége mérhető1. Két olyan nagysikerű filmet is forgatott, amelynek mát a címválasztása is a cselekmény fővárosi helyszínére utal: 1935-ben mutatták be a Budai cukrászda című művét, 1937-ben került mozikba a Pesti mese. A két film cselekménye, jellegzetes szereplői és jellemző képei segítségével kísérletet tehetünk a két városrész eltétő jellegéről tanúskodó, a harmincas években még biztosan ható, társadalomtörténeti szempontból
budai korzón sétáltatva megmosolyogtatja az olvasóval a kiült nadrágú hivatalnokokat és a tavaszi divat dolgában még bizonytalan budai polgárokat. A gyorsan változó, rohamosan fejlődő Pesthez képest egyre „időtlenebbé váló" városrészben lassabban járnak az órák, sőt még az elmúlás is lelassul. Buda hangulatos alvóvárossá, a titkos, ifjúkori szerelmek nosztalgiával emlegetett helyszínévé válik az irodalomban. Ez a stilizáció a harmincas évek első felében, a „háromszáz éves kártyavár", a Tabán lebontásakot még egyszer, addig nem ismert mértékben felerősödött. Ezt a múltba merítkező világot ábrázolja a Budai cukrászda című film is.
Egy fiatal szerelmespár jövője áll a cselekmény középpontjában. A hősnő Kassay Ilonka (Perczel Zita) úrilány. Édesapja, a volt bácskai földbittokos (Gózon Gyula) rózsadombi cukrászdájában, habverővel a kezében pillantjuk meg először. A lecsúszott dzsentri apa keresztrejtvényfejtéssel múlatja az időt, Ilonka pedig kiszolgálja a vendégeket. A rejtvényfejtésbe felejtkezett, szórakozott „Apóka" rendre kevesebbet számol a süteményekért és a tejeskávéért. A vállalkozás a csőd szélén áll: nem tudják kifizetni a házbért a háztulajdonos Sziráky Jánosnak (Somlay Artúr), aki gazdag műkedvelő, különc festőművész. Az általa festett „Tavaszi felhők" című képet látjuk a film első képsorában. A fehér felbök idilli, illuzórikus világot sejtetnek, a film hangulatvilágát fejezik ki. Ilonka vőlegénye dr. Demeczky László (Perényi László) kezdő, még állástalan orvos. A/. ő jövőbeli állásszerzése körül bonyolódik a cselekmény. A keresztény középosztály alsóbb tétegeibe sorolható hősök (Ilonka,
László és az eladósodott cukrászdatulajdonos Apóka) jövője tehát egyaránt bizonytalan. A cselekmény bonyolításában komoly szerep jut Schulmayernek (Kabos Gyula), a házgondnoknak, aki mellékesen régiségkereskedéssel és Sziráky ügynökeként kiállításainak megszervezésével is foglalkozik. Az általa játszott figuta társadalmi hovatartozása nem egyéftelmű. Amikor elszámol Szirákynaka beszedett házbérrel, kettejük viszonya a dolgokkal nem sokat törődő, a gazdálkodáshoz nem értő földbirtokos és a lopással vádolt tiszttartó jól ismert irodalmi és filmbéli kettősére emlékeztet. Sziráky távollétében, amikor a régiségkereskedő szerepében látjuk, a korai népszínművek világából ismert csaló zsidó kocsmáros vag)' szatócs ugyancsak ismerős szerepét játssza; bár igyekszik becsapni mindenkori vevőjét, csalása megbocsátható, mert egyébként helyén van a szíve, szolidáris az eladósodott Kassayékkal. Bár nem bírja az italt, azzal próbálja megnövelni a cukrászda bevételét — ezáltal csökkenteni Kassayék tartozását -—, hogy a legdrágább francia konyakot fogyasztva lerészegedik. Schulmayert, akárcsak a film többi hősét, nem a lélektelen, elidegenedett, modern életvitel jellemzi, hanem hasonlóan a többi főszereplőhöz, őt is a „szív szava" vezérli.
A szereplők közül Sziráky János áll a bemutatott társadalmi hierarchia csúcsán. A gazdag különc, nőfaló festőművész társadalmilag a keresztény középosztály felsőbb rétegébe sorolható, életvitele mégis hangsúlyozottan arisztokratikus. Magatartása és jelleme a valós életviszonyoktól elszakadt nagybittokos arisztokráciát idézi: olyan, mint egy nábob. Hatalmas kertes villában él, amelynek termei keleti pompával van-
nak berendezve. Műterme indiai tárgyakkal -— kardok, szőnyegek, füstölők, szobrok — van telezsúfolva. Nem pénzért és nem is valamiféle művészi megszállottságból dolgozik, a festészet számára ugyanúgy érzéki passzió, mint az elcsábított szép modellek. A pénznek nincs érteke a számára, nem is foglalkozik pénzügyekkel, ezért tartja Schulmayert. Öntelt nagyúrként, rózsadombi maharadzsaként viselkedik akkor is, amikor ellátogat adósai cukrászdájába kitartott modelljével, Judittal (Dobos Annie). Ilonkát látva pillanatok alatt megfeledkezik róla, hogy tartoznak neki, igazából csak a lány szépsége érdekli. Azonnal vázlatot készít a kis cukrászlányról, és szépségét kezdi dicsérni Juditnak. Miután az női önérzetében sértve távozik, Sziráky udvarolni kezd Ilonkának, pénzt ígér, ha modellt áll neki. Ilonka visszautasítja a festő középosztályi konvenciókat nélkülöző, „rámenősnek" vélt közeledését. Ezzel megsérti nagyúri és férfiúi hiúságát, így ő is dühösen távozik a cukrászdából. A felhők és a szépasszonyok festője csak ekkor tér vissza a valós világba: kedvetlenül veti oda a cukrászda ajtajában topogó Schtilmaycrnek, hogy hajtsa be az adósok tartozását. A film szociológiai és pszichológiai szempontból pontosan rajzolja meg Sziráky alakját: Krúdy tollára kívánkozó öregedő dandy, akinek a szerelem csak nagyúri sport, kényúri vonásai és egzotikus hajlamai Szemere Miklós alakját idézik3. Különösen hitelesen ábrázolja a film a gazdasághoz, illetve a pénz világához való vi-
szonyát. Sziráky dúsgazdag ember, de nem foglalkozik üzlettel, nem szerez pénzt, a Gül Baba utcai házat, amelyben a cukrászda található, örökölte.
Ilonka és László a cukrászda udvarán tervezgetik közös jövőjüket. Beszélgetésükből kiderül, hogy ha különböző mértékben is, de mindketten hátrányosnak ítélik meg társadalmi helyzetüket. Úgy vélik, nincs jövőjük a fővárosban. László keserűen jegyzi meg, hogy megfelelő állás hiányában legfeljebb apja körorvosi praxisát folytathatja Ráczmedgyescn. Nem sok kedve van visszatérni szülőfalujába. „Tudja maga mi az, falun élni?" — kérdi lemondóan Ilonkától. Ilonka tudja, hiszen egy volt bácskai földbirtokos lánya. Az alkotói politikai tartalmú képekkel töltik meg az aláfestő zeneként induló, verklin felhangzó dallamot. Először csak a verklis énekli a „Szabadkai udvaron, törökszekfű, liliom" kezdetű irredenta műdalt, majd a következő beállításban kisgyermekek folytatják az éneket. Ezt követően már egy cserkészcsapat énekli kissé hangosakban, majd katonák menetelnek a még hangosab-ban, immár indulóként énekelt dal ütemére. Végül Ilonka ismétli meg a szöveg egy részletét prózában, halkan maga elé meredve. A jelenetsoron érződik, hogy a film készítői egyszerre kívántak eleget tenni a hivatalos politikai propaganda igényeinek, és érzékeltetni akarták a trianoni döntésnek a társadalomra, jelen esetben a főszereplőnőre gyakorolt sokkoló hatását is. A túlságosan közvetlen, külsődleges propa-gandabetétet azonban nehéz hitelesen belülről is átéltként ábrázolni. Az expozíció
kulcsjelenetének felemás sikerén sokat javít a dialógus és a színészi játék, amely hitelesen ambivalens érzéseit korábbi vidéki .letükkel szemben. A falu két dolgot jelent a számukra:a kiscsirkék etetését és a petróleumlámp
Tudatukban összekapcsolódikaz idillikus, nosztalgiával ábrázolt falukép a V idék e 1 m ara d o t ts ágává 1.Az expozícióban kibontakozó két cselekményszál
(Sziráky sikertelenül próbálkozikIlonka kegyeibe férkőzni, Ilonka és László joÅNvőjükkel kapcsolatos gondjai, háttérbena csőd szélén álló cukrászdával) természetesen egybekapcsolódik: kiderül,hogy a festő orvosprofesszor öccsén múlik.
|
Subscribe to:
Posts (Atom)