Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1552-54

ajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 4. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1552-54. - Debrecen, 1982



   15. oldal   

390/4.—391. Kecskeméti (de Kechkemet) Nagy (Nagh) Jánost Tasi (Tassi) Mihály elfogatta volt, de tisztes férfiak Lissa (Lyssa) Ambrus, Nagy (Nagh) András, Szabótúri (Zabo Thwri) Tamás, Csirke (Chirke) Imre, Nagy (Nagh) Gergely, Deák (Literátus) Balázs, Szabó (Zabo) Jakab, Nagy (Nagh) János, másik Szabó (Zabo) Tamás, Kalmár (Kai-mar) István, másik Kádas (Kádas) István, Szűcs (Zewch) Márk és Kassai (Kassay) János előtti egyezség és kezességük által perújítás született, a pert elnapolták a jövő Lőrinc napra (aug. 10.) azzal a feltétellel, hogyha Nagy Péter a kitűzött napra megjelenni nem akarna, vagy bármi módon azt elhanyagolná — az erőhatalom esetét kivéve — akkor a kezesek kötelesek lesznek Tasi Mihálynak 100 forintot, mint peres úton megnyertet letenni, a bíró úrnak pedig a vérdíjjal tartoznak, egyenként minden kezes 10 forintra kötelezi magát. Azonfelül Nagy Péter arra is kötelezte magát, hogyha a kitűzött napra nem jönne el, Tasi Mihály őt bármely helyen perbe foghatja, hasonlóképpen a kezesei is, az említett száz forint és a vérdíj, mint peres úton megnyert miatt, jelen bizonyság erejével. 

391/1. Tomori (Thomori) Balázs tanúit tartozik elővezetni tizenötöd napra Kádas (Kádas) János ellenében és bizonyítania kell, hogy Tót (Thot) Mihály neki, Tomori Balázsnak megparancsolta, hogy Szegedről el akarván menekülni, vezesse őket és hogy Tót Mihálynak erre megvolt a tisztsége és hatalma. 

391/2. Néhai Farkas (—) Fábián (nővére), Orsolya tiltakozott, hogy a testvérének feleségével folytatott pere itt befejeződött, és véget ért, de ő azzal nincsen megelégedve, perújításra fellebbezte az ügyet, tehát, ha időközben azokban a javakból valami kárba megy, azt vissza akarja kapni. 

392/2. Nagyszombatba való (de Nagzombat) Barát (Barath) Dénes szolgája, István megígéri és kötelezi magát Nagy (Nagh) Andrással szemben, úgy mégis, hogyha ura visszatér, hogy őt pünkösdig Szabó (Zabo) János tartozása, azaz 500 forint miatt kielégítse. De ha mégsem térne vissza, várja őt és jövő június 13-ig (ad proximum festum beati Antonii), tüstént azt követő napon a lefoglalt áruval, azaz a kara-siával kielégíti. 

392/4. Deák (Literátus) Pál Húsos (Hwsos) Mártonnal folytatott perét a földesúr székére fellebbezte, de mivel az nem volt szokás, perét elveszítette. 

dú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 10. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1564-65. - Debrecen, 1985   37. oldal   

Sabbato in festő dive Catarine (nov. 25. szombat) 

36/3. A szegedi (Zegedinus) Csütörtök (Chytertek) János felperes, valamint Szappanos (Zappanos) Miklós és Káka (Kaka) Gáspár között a Csütörtök Boldizsár pénze miatti perben olyan ítéletet rendeltünk és hoztunk, hogy Csütörtök János őket emiatt a pénz miatt törvényesen nem foghatja perbe, hanem Csütörtök Boldizsár maga jöjjön ide személyesen a pénz keresetére, ha őket a pénze miatt törvényesen akarja perelni. 

36/4. Szappanos (Zappanos) Miklós és Káka (Kaka) Gáspár Csütörtök (Chytertek) Boldizsár pénzét, tudniillik 484 forintot, amelyek itt a városban vannak, visszatartja és tiltja mások előtt a per bevégeztéig. 

Feria tercia ante festum Andree Apostoli (nov. 28. kedd) 

36/5. Ihos (—) Gergely ígérte a főbíró úrnak, hogy 245 forint 30 dénár adósságát meg fogja fizetni Szent András (nov. 30.) jelenlegi vásárán. 

Feria quinta in festő Sancti Andree Apostoli (nov. 30. csütörtök) 

36/6. A tihanyi (Thyhany) Jakus (Jakws) Sebestyén kijelentette Félegyházy (Felegyhazy) Bertalannak a meghalt Tihany (Thyhany) István úr társának örökös megnyugtatására és mentesítésére, hogy István úr javairól és hagyatékáról, amelyeket a törvény rendeletével Jakus Sebestyén és Félegyházy Bertalan között elkülönítettek és szétosztottak, egyik részük Jakus Sebestyénnek, a másik pedig Félegyházy Bertalannak jutott, hogy Félegyházy Bertalant, sem pedig az utódait soha Jakus István úr javai miatt nem pereli és nem követeli. Jakus Sebestyén a javak szétosztásáról kijelentette, hogy ő megelégedett és mindenki részéről felel, hogy senki Félegyházy Bertalant a javak elszámolása miatt továbbra sem fogja perelni és zaklatni. 

37/1. Ungváry (Wngvary) Mihály, Szűcs Rácz (Zewch Rascianus) Gergely szolgája, az uránál levő, tőle behajtandó adósságának részét a törvény erejével vallotta Kassay (Chassay) Jánosnak, vér szerinti testvérének, és megbízta, hogy aztán ő vegye fel számára. 

37/2. Szabó (Zabo) Balázs Szoboszlóról (Zobozlo) belépve ezen város kebelébe és tagjai közé, magát jobbágyul felíratta, beszámláltatta, és beíratott. 

37/3. Bese (—) Albert, Ábrán (Abran) Péter veje, polgárunk kijelentette Ábrán Péternek, a testvérének megnyugtatására és örökkévaló mentesítésére, vejének a háza miatt, amely itt a Mester utcában (in piatea Mesther) van, hogy Ábrán Péter a részéből, amely őt ebben a házban illette és megillette, teljesen ki- és megelégítette. Kijelentette, hogy ezután már e ház körül semmilyen keresete nincs, hanem ezt a házat 

r Megyei Levéltár forráskiadványai 25. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1576. - Debrecen, 1995   16. oldal   

- 631 -

Febr. in vigília pur. Mariae /Február 1. csütörtök/ 

631/1. 

Az érdemes Molnár /Molnár/ Péter és a kassai /Cassoviensis/ Szabó /Zabo/ Miklós mint felperesek és a debreceni /Debreceniensis/ Kovács /Kowacz / Imre mint alperes között lévő ügyben az alperes fiának, Kovács /Kowacz/ Jónának az érdekében való kezesség révén 1932 forint adósság keresetének ügyében olyan Ítéletet hoztunk, hogy a mi ítélőszékünk vizsgálatában kell ezekről a javakról az esküt letenni. Először, hogy ők a budai /Budensis/ Basa /Bassa/ által megölt Szőke /Zöke/ Andrástól a Bécsben /Viennae/ meghatározott helyes áron vásárolt ólomról vagyis fehér ólomról itt kötelezőlevelet nem adtak ki és nincs nekik. Másodszor, hogy a fentemlített összegből ők sem Szőke Andrástól, sem Kovács Jónától nem vettek fel, hanem a teljes összeggel 1932 forinttal tartoznak nekik. Harmadszor, hogy az előbb említett felperesek, Molnár Péter és Szabó Miklós, semmivel sem tartoznak sem Szőke Andrásnak, sem Kovács Jónának. Negyedszer, hogy azt a hordó csizmát, népiesen czismát egy hordóval, amelyet Szőke János és Kovács Jóna nekik az adósság elszámolására adott, nem biztos és meghatározott áron adta el. Végül a törvény szerint is megvizsgáltuk és úgy találtuk, hogy a kötelező levél jó, az 500 forintnyi adósság ugyanazon összegéről szól és nem más összegről, és hogy a későbbi levelek csak az előbbiek megerősítései abban a részben, ahol a fent említett 500 forintról beszélnek. Azonban az előbb említett Kovács Imre prókátorai jelen ítéletünkkel nem elégedtek meg, az alperes fiának Kovács /Kowach/ Ferencnek jelenlétében. Ezért az ügyet az erdélyi /Transsilvania/ fejedelem kúriájához fellebbezték. 

Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 25. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1576. - Debrecen, 1995   17. oldal   

Kassai /Kassay/ György mint uj ítélet szerinti felperes Nagyszombat városának / Tyrnaviensis/ polgára és a debreceni /Debreceniensis/ Somogyi /Somogi/ János mint alperes között egy bizonyos adósság összegének peréről ilyen ítéletet hoztunk, hogy Somogyi János köteles esküt tenni, a portékák, tudniillik a posztó árát, amelyet Deák /Literátus/ Jakab egykor az előbb említett felperesről vásárolt, ő nem ígérte, hogy pénzben vagy más portékában adja vissza és fizeti meg. És Deák Jakab, egykoron az ő szolgája, ezeket a portékákat nem az ő akaratával és egyetértésével vásárolta meg ezen felperestől. Azonban ezzel az ítélettel az említett felperes nem elégedett meg, az ügyet az erdélyi fejedelem kúriájára fellebbezte újabb felülvizsgálatra. 632/3. 

Zsidó /Sido/ Mátyás és Tót /Toot/ István előttünk személyesen megjelenve elmesélték, milyen viszálykodás támadt Csimori /Czimori/ István és Verbőci / Verböczi/ Máté között arról, hogy Csimori István Verbőci Mátét becsmérlő szavakkal illette, kiengesztelték egymást, egyik a másiktól bocsánatot kérve, Csimori István 20 forint kötbér alatt ígérte. 

Die pur. Mariae /Február 2. csütörtök/ 

632/3. 

Filles/Philles/ Albert, Sánta /Santha/ András mint felperesek és Farkas /-/ János mint alperes között előterjesztésük szerint nyolcad napra bizonyítani kell. 

-633 -

4 Febr. /Február 4. szombat/ 

633/1. 

Szíjgyártó /Zygiartho/ András prókátora, tudniillik Juhos /-/ István által a törvényszéken tiltakozott Patkó /Patkó/ István ellen, hogy esküjének meghallgatására eljönni elmulasztotta. 633/2. 

Borbély /Barbel/ Imre prókátora Zöldes /-/ György által tiltakozott Bartalis /-/ Ambrus ellen, hogy a bizonyítás előre kijelölt napjára nem volt kész és hajlandó és nem jelent meg. 633/3. 

A váradi /Varadiensis/ Szűcs /Zücz/ Mátyás és a debreceni /Debreceniensis/ Szűcs /Zücz/ Lőrinc hasonlóképp saját részükről felperesek és Gyöngyösi /Gyongiösi/ János alperes között úgy határoztunk, hogy amit akar bármelyikük, előterjesztésüket a következő napon előhozzák. 

	Dominkovits Péter: Győr városi tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái V. 1622-1626. Városi Levéltári Füzetek 2008/11. Győr Megyei Jogú Város Levéltára 2008. 181.    Regeszták • 1623. év: 96—198. sorszám (46. oldal) ... Csepregi ( Ciepregy) Imrét ügyvédnek vallja Kassay ( Cassay) János ellen. 1623. szeptember ... 182.    Regeszták • 1624. év: 199—366. sorszám (51. oldal) ... Felvétetett Pottyondy István felperes pere Kassay János győri polgárral ( civi[ s] ... 183.    Személynévmutató (145. oldal) ... János 186, 208, 210, vö.: Kassay János Kása Péter 294, Kása ... 184.    Személynévmutató (146. oldal) ... Karassy Pál Karvassy Mihály 107, Kassay ( Cassay) János 175, 180, 200, ...
	Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 4. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1552-54. - Debrecen, 1982 185.    15. oldal ... Szűcs ( Zewch) Márk és Kassai ( Kassay) János előtti egyezség és kezességük ... 186.    54. oldal ... 426/ 4, 433/ 7. Kassai ( Kassay, Cassaj) János 390/ 4, 420/ ...
	Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 10. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1564-65. - Debrecen, 1985 187.    37. oldal ... részét a törvény erejével vallotta Kassay ( Chassay) Jánosnak, vér szerinti testvérének, ... 188.    71. oldal ... Kassay ( Chassay) János 37/ 1 Kasza ( ...
	Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 25. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1576. - Debrecen, 1995 189.    17. oldal ... Kassay/ György mint uj ítélet szerinti ... 190.    93. oldal ... Kassai /-/ György 635/ 2 Kassai / Kassay/ György nagyszombati lakos 632/ 1 ...
	Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 30. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1591/1592. - Debrecen, 1998 191.    65. oldal ... levő sarok kőházát, tekintetes Kassai ( Kassay) Istvánnak 225 forintért eladta és ... 192.    98. oldal ... Kappan) András szikszói lakos Kassai ( Kassay) István Kasza ( Kasza) Ambrus Kasza ( ...
	Hegyesi Márton: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. Bihar vármegye 1848-49-ben. - Debrecen, 2000 193.    VI. Az első honvédek, a 37. gyalogosezred 3. zászlóalja s az első nemzetőrök (72. oldal) ... Ferdinánd, Grósz Gerzson, Halász József, Kassay Ignác, Kágyi Károly, Klobuschek Sándor, ... 194.    Személynévmutató (319. oldal) ... 338.] 54 Kása Lajos 53 Kassay Ignác [ Kassay F. Ignác; Bh ...
	ARCHIVUM 16. A HEVES MEGYEI LEVÉLTÁR KÖZLEMÉNYEI (Eger, 2004) 195.    TANULMÁNYOK • Horváth László: Vámosgyörk a jobbágyfelszabadítástól a „felszabadulásig” • 47 (64. oldal) ... hidat. Az Adácsra vivő kétnyílású KASSAY Kázmér, 1993. 8. MM. TA. ... 196.    TANULMÁNYOK • Horváth László: Vámosgyörk a jobbágyfelszabadítástól a „felszabadulásig” • 47 (65. oldal) ... János, 1981.7. MM. TA. 119.71.3. KASSAY Kázmér, 1993. 15. 65 197.    TANULMÁNYOK • Horváth László: Vámosgyörk a jobbágyfelszabadítástól a „felszabadulásig” • 47 (66. oldal) ... intelligencia soraiból kerültek ki: dr. Kassay Tivadar ( orvos), Sőregi Boldizsár, Medve ... 198.    TANULMÁNYOK • Horváth László: Vámosgyörk a jobbágyfelszabadítástól a „felszabadulásig” • 47 (67. oldal) ... gimnáziumban, mint fegyveres ellenforradalmárt letartóztatták. Kassay Kázmér személyét az 1946 nyarán ... ... pere. Csak vázlatosan idézem a Kassay Kázmér elleni leginkább tragikomikusnak mondható ... ... Józsefet is, akiről nem is KASSAY Kázmér, 1993. 14. Horváth László ... ... 1993. 14. Horváth László gyűjtése. KASSAY Kázmér, 1993. 18. 67 199.    TANULMÁNYOK • Horváth László: Vámosgyörk a jobbágyfelszabadítástól a „felszabadulásig” • 47 (68. oldal) ... 14 éves kisgimnazistából a jegyzőkönyvekben Kassay Kázmér köztisztviselőt kreáltak. A nyilvánvalóan ... ... meghajolt. 81 HORVÁTH LÁSZLÓ 80 KASSAY Kázmér, 1993. 21. 81 KASSAY ... 200.    TANULMÁNYOK • Horváth László: Vámosgyörk a jobbágyfelszabadítástól a „felszabadulásig” • 47 (69. oldal) ... Gábor ( szerk.): Agria XXXIX. Eger. KASSAY Kázmér 1993 A vörös pók ... Dominkovits Péter: Győr városi tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái V. 1622-1626. Városi Levéltári Füzetek 2008/11. Győr Megyei Jogú Város Levéltára 2008.     Regeszták • 1623. év: 96—198. sorszám (46. oldal)     173. (IV. 200.) Satthler János győri seregdeák N.-t ügyvédnek vallotta a bíró előtt, Barbély (Barbel) Jakab és szolgája ellen.  1623. augusztus 26.  174. (IV. 201.) Torkos István győri bíró, továbbá Torkos Péter, Bandy György, Nagy Benedek, Segesdy István, Szabó András, Horvát (Horuat) Pál, Oppicz János, Nagy (Nagi) János, Takács (Takacz) István, Pálffy István előtti ítélkezések.  175. (IV. 201.) Potyondi (Potiondj) István Csepregi (Ciepregy) Imrét ügyvédnek vallja Kassay (Cassay) János ellen.  1623. szeptember 1.  176. (IV. 201.) Torkos István győri bíró, Budai Márton, Szilágyi (Sylagi) János, Kalmár Simon, Szeghy (Szegi) Mihály, Fejérváry (Feiervarj) Mihály, Szabó Miklós, Szeőch (Zsőch) István, Segesdy István, Szabó Márton, Takács (Takacz) István, Csiszár (Cysar) István, Tót (Totth) János, Dallos János, Torkos Péter ítélőbírák (assessorok) és Tott Gergely deák előtti törvénykezés.  177. (IV. 201.) Végzés: minthogy Csepregi (Ciepregj) Imre magát meg nem gondolva, a sok törvénybehívás után a bírákat azzal fenyegette meg, hogy őkegyelmé-nél78 tiltakozással panaszt tesz. De őkegyelme nem szolgáltat néki igazságot, a bírákat pedig arra utasította, hogy a Csepregi által kívánt pert megvizsgálják. Mindezek miatt is Csepregi a törvényszékben ülő személyeknek nem mondhatott volna ilyen szavakat. E gyalázatos szólása miatt 100 ft-ra büntették. Amíg azt le nem fizeti, nem folytathat pert a város színe előtt.  178. (IV. 201.) Pálffy (Palffj) István Kávásy (Kavasj) ügyvédnek vallja mindazok ellen, akikkel szemben ez szükséges.  179. (IV. 201.) Minthogy Csepregi a pere ügyében a bíráknak könyörgött, az ítéletben engedelmességet megfogadott, azért a bírák a korábbi állapottal szemben megengedték, hogy a következő törvénynapig kövesse meg a bírót és béküljön ki vele. Erre ő a kezét adta és ennek megtételét megfogadta.  180. (IV. 201.) Potyondy (Potiondy) István Kassai (Cassaj) János elleni pere a második kérelmi szakban van.  7 8 Minden bizonnyal a győri püspöknél, a vármegye főispánjánál. 1619. július 22.-1623. április 26. között Lépes Bálint töltötte be e tiszteket, 1623. május 5-től pedig Dallos Miklós. Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai 1526-1848. Budapest, 1994. (a továbbiakban: Fallenbüchl 1994.) 78. p  [sereg]bírája (judice [...] Hungarfiae] p[rae]sidii Jaurienfsis]) jelenlétében megtartott törvényszék.  200. (IV. 206.) Felvétetett Pottyondy István felperes pere Kassay János győri polgárral (civi[s] Jaurie[nsis]) mint alperes ellen.  A felperes ügyvédje kéri, az alperes vagy válaszoljon a keresetre, vagy abban az ő elmarasztalását kéri hírbehozás (diffamatio), és a becsület meggyalázása (ignominia) miatt nyelváltságon (emenda lingvae) történő büntetést kér.  Végzés: Minthogy a fent megnevezet alperes sem személyesen, sem ügyvédje által nem jelent meg, ezért 3 ft-ra büntetik,  201. (IV. 206.) Csehy (Chyehy) György, Karácson (Karachon) György és Pálffy Sebestyén, Tolnay (Tholnay) Nagy Péter ellen ügyvédet vallottak. [Tolnay] kezese Horvát (Horwath) Pál lett.  202. (IV. 206-207.) Felvétetett nemes Pálffy Sebestyény továbbá Karácson (Karachon) György és Csehy (Chyey) György Enying és Kenése (Kenesse) falu lakosainak mint felpereseknek a pere Tolnai (de Tholna) Nagy Péter alperes ellen. A több felperest Kávássy Pál és Csepregi (Cheppregy) Imre ügyvédek képviselik, akik azt kívánják, hogy Horvát (Horwath) Pál kezes a saját felajánlása szerint állítsa a törvény elé a megnevezett Tolnay Nagy Pétert. Amennyiben nem tudja törvény elé állítani, a felperes fél az ő elmarasztalását kéri. Az ügy érdemére pedig ezután térnek. Az alperes arra a nyolc ökörre nem esküdhetett volna meg, és ha esküt tett is, azt méltatlanul cselekedte, mert a felperesek több tisztességes személlyel is be tudják bizonyítani, hogy azok a felperesek saját tulajdonában álló, igaz jószágok voltak. Olyan emberekkel tudnak bizonyítani, akiktől azokat vették, akik azokat nevelték, és azokat nyilvánvalóan ismerik is. A felperesek minden költségük, káruk, fáradtságuk megítélését kérik, és az alperes méltatlan eskü miatti megbüntetéséért is folyamodnak.  Az alperes személyesen megjelent kezese, Horvát Pál mondta: ő azt a bíró visszaemlékezésére hagyja, hogy mióta, mi célból és meddig is lett kezes. Ezért a felperesek többet rajta nem követelhetnek.  A felperes fél is a bíró visszaemlékezését kéri.  Végzés: Minthogy mind a két fél a bíró visszaemlékezésére hagyta a dolgot, ő pedig úgy emlékszik vissza, hogy először is Horvát Pál csupán másfél száz ezüst tallérig vállalt kezességet, és azt követően Pálffy Sebestyén az alperest sze- Dominica Rogacionum (sie!) (máj. 22. vasárnap)  390/4.—391. Kecskeméti (de Kechkemet) Nagy (Nagh) Jánost Tasi (Tassi) Mihály elfogatta volt, de tisztes férfiak Lissa (Lyssa) Ambrus, Nagy (Nagh) András, Szabótúri (Zabo Thwri) Tamás, Csirke (Chirke) Imre, Nagy (Nagh) Gergely, Deák (Literátus) Balázs, Szabó (Zabo) Jakab, Nagy (Nagh) János, másik Szabó (Zabo) Tamás, Kalmár (Kai-mar) István, másik Kádas (Kádas) István, Szűcs (Zewch) Márk és Kassai (Kassay) János előtti egyezség és kezességük által perújítás született, a pert elnapolták a jövő Lőrinc napra (aug. 10.) azzal a feltétellel, hogyha Nagy Péter a kitűzött napra megjelenni nem akarna, vagy bármi módon azt elhanyagolná — az erőhatalom esetét kivéve — akkor a kezesek kötelesek lesznek Tasi Mihálynak 100 forintot, mint peres úton megnyertet letenni, a bíró úrnak pedig a vérdíjjal tartoznak, egyenként minden kezes 10 forintra kötelezi magát. Azonfelül Nagy Péter arra is kötelezte magát, hogyha a kitűzött napra nem jönne el, Tasi Mihály őt bármely helyen perbe foghatja, hasonlóképpen a kezesei is, az említett száz forint és a vérdíj, mint peres úton megnyert miatt, jelen bizonyság erejével.  Dominica Rogacionum (sie!) (máj. 22. vasárnap)  390/4.—391. Kecskeméti (de Kechkemet) Nagy (Nagh) Jánost Tasi (Tassi) Mihály elfogatta volt, de tisztes férfiak Lissa (Lyssa) Ambrus, Nagy (Nagh) András, Szabótúri (Zabo Thwri) Tamás, Csirke (Chirke) Imre, Nagy (Nagh) Gergely, Deák (Literátus) Balázs, Szabó (Zabo) Jakab, Nagy (Nagh) János, másik Szabó (Zabo) Tamás, Kalmár (Kai-mar) István, másik Kádas (Kádas) István, Szűcs (Zewch) Márk és Kassai (Kassay) János előtti egyezség és kezességük által perújítás született, a pert elnapolták a jövő Lőrinc napra (aug. 10.) azzal a feltétellel, hogyha Nagy Péter a kitűzött napra megjelenni nem akarna, vagy bármi módon azt elhanyagolná — az erőhatalom esetét kivéve — akkor a kezesek kötelesek lesznek Tasi Mihálynak 100 forintot, mint peres úton megnyertet letenni, a bíró úrnak pedig a vérdíjjal tartoznak, egyenként minden kezes 10 forintra kötelezi magát. Azonfelül Nagy Péter arra is kötelezte magát, hogyha a kitűzött napra nem jönne el, Tasi Mihály őt bármely helyen perbe foghatja, hasonlóképpen a kezesei is, az említett száz forint és a vérdíj, mint peres úton megnyert miatt, jelen bizonyság erejével.

Tóth Péter: A miskolci kötelkönyv. Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986.



   II. Függelék: Telek-, szőlő- es pinceadományozások, felszabadítások Miskolcon (147. oldal)   

a. / 1649. juliua 7. Eszenye v6ra. Ny&ry M&ria. 

b. / Baxay Janos, felesege 6a brbkbaei. 

o./ Egy h&zhely a Megyes allya utc&ban, amely kor&bban Bana 

Mih&ly6 volt. d./ 80. - Ft /sz.6./ - Zs6rozy L8rino. 

a. / 1649. julius 13. Di6sgy5r. Ny&ry M&ria. 

b. / Kov&cs Istv&n 6s testv6re, J&nos, valamint brbkbseik. 

o./ Egy h&zhely a Der&k utc&ban, neve: Eazterg&lyos puszta h&zhelye. d./ 70,- Ft /sz.6./ - Sereas Istv&n. 

a. / /1613-1649./ Ny&ry Mikl6s. /Miskolc v&ros 1707. janu&r 25-en 

kelt tan&bizonys&glevele szerint./ 

b. / Galambos Szabo P6ter 6s brokbsei. o./ Egy telek a Czlk6 utc&ban. 

d./ 90.- Ft /sz.6./ - Munk&osi Barkassy J&nos. 

a. / 1650. febru&r 2. Miskolo. Ny&ry Zaigmond. 

b. / Kov&os Cs&k J&nos 6s brbkbsei. 

°»/ Egy h&zhely a Kandia utc&ban bsszes tartoz6kaival egyiitt. d./ 155-- Ft /sz.6./ - Tarczaly Samuel. 

a. / 1650. febru&r 20. Ny&ry Zaigmond. 

b. / Kun Iatv&n 6a Srbkbaei. 

O./ Egy sz5lS a Bedegh vblgy nevii szblShegyen. d./ 100,- Ft /6.n./ - Vet6aay S&muel. 

a. / 1650. december 2. Nagyugr6oz. Ny&ry Kriaztina 6a f6rje, 

Boaa&nyi L&azl6. 

b. / Rimay latv&n 6a Srbkbsei. 

o./ Egy h&zhely, amely kor&bban Ker6kgy&rt6 Mih&ly jobb&gy6 volt, 

valamint egy az5l8, amelynek neve: Caeh Gyurka azSleje. d./ 200,- Ft /sz.6./ - Hal&sz Iatv&n. 

a. / 1651. &prilia 16. Miakolo, Ny&ry Mikl6s. 

b. / Kecskem6ty Iatv&n, feles6ge 6s Srbkbseik. 

o./ Egy h&zhely - neve: Kazay h&za hellye - szabad korcsraa- 6s m6sz&rsz6ktart&s jog&val, valamint h&rom darab szSlS a Szent Gybrgy hegyen. 

d./ 740.- Ft /6.n./ - Keoakem6ty Mikl6a.



A miskolci kötelkönyv. Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986.   II. Függelék: Telek-, szőlő- es pinceadományozások, felszabadítások Miskolcon (150. oldal)   

d./ 80.- Ft /sz.6./ - Ujvarosi Racz Gybrgy. 

a. / 1664. februar 1, Aranyosmeggyea. Lonyai Anna. 

b. / Kbzy Janos 6s brbkbsei. c/ Bgy"telek a Szirma ute4ban. 

d./ 100.- Ft /sz.e./ - Hajnall Istvan. 

a. / 1664. februar 1. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna. 

b. / Csapo Istvdn es brbkbsei. 

c/ Egy hdzhely a Der6k utcaban, valamint ket szolS: egyik a 

Szephegyen, a mdsik a Bdbonyi bercen. d./ 100,- Ft /sz.e./ - Szokolyai Istvan. 

a. / 1664. februar 1. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna. 

b. / Gomboss Ambrus 6s brbkbsei. 

o./ Egy telek az Ujvdros"utcdban, valamint egy szolo a Kbzep hegy 

nevii szolShegyen. d./ 50.- Ft /sz.e./ - Gomboss Pdl. 

a. / 1664. februdr 1. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna. 

b. / Kazay Mikl6s 6s brbkbsei. 

o./ Egy h4zhely a Derek utc4ban, neve: Cseh Gyurka h4za, valamint 

egy Nagy Agazat nevii szblS a B4bonyi b6rc nevii szSlohegyen, d./ 18o,- Ft /sz.6./ - Kiss Szab6 Andras. 

a. / 1664. m4rcius 13. Aranyosmeggyes. L6nya± Anna. 

b. / Kenyeress M6ty6s 6s brbkbsei. 

c. / Egy h6zhely a Medgyess allya utc6ban. 

d. / 38,- Ft /sz.6./ - NyirS Andr4s. 

a. / 1664. m4rcius 13. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna. 

b. / Kormos P6l 6s brbkbsei. 

o./ Egy h6zhely meg nem jelblt helyen 6s egy sz8lS a Kis Agazat 

nevii szblbhegyen. d./ 50,- Pt /sz.6./ - Kormos Janos. 

a. / 1664. marcius 13. Aranyosmeggyes. L6nyai Anna. 

b. / Veress Gergely, feles6ge 6s orbkbseik. 

c. / Egy h4zhely a Meggyes allya uto4ban. 

d. / 45,- Pt /6.n./ - T6th Gergely. 

Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei. Borsodi Levéltári Füzetek 51. Miskolc 2008.   A jegyzőkönyvek I. kötete 1578 (256. oldal)   

1846. (I. 33.) Tibolth Ambrus elbúcsúztatni kéri Balogh Gergelyt Keresztesről, a grófné asszonytól. - A végrehajtók: Korhy és Szászfay. 

1847. (I. 33.) Forgách Simon úr (magnificus) elbúcsúztatni kéri Aczél Andrást, Aczél Ferencet és Aczél Antalt Edelényből, őfelségétől. - A végrehajtók: Balajthy és Damaky. 

1848. (I. 33.) Újszászy Lőrinc és házastársa, Geszthy Anna asszony elbúcsúztatni kéri Láncz Istvánt és Láncz Orbánt Simon Antalnétól. - A végrehajtók: Balajthy és Császtay. 

1849. (I. 33.) Bálay Gergely elbúcsúztatni kéri Farkas Jakabot Hangácsról, Reghy Kelementől, valamint Gaál Jánostól és házastársától, Margit asszonytól. - A végrehajtók: Balajthy és Damaky. 

1850. (I. 34.) Gaál Erzsébet leányasszony (nobilis), Gaál László leánya a következő vallást tette: a testamentáriusok, azaz Bakos András, Eötvös János, Czikó István, Vértes Farkas és Bakos Gáspár azt az egy márka és 3 nehezék (piseta seu uncia) ezüst poharat, valamint azt az asztalterítőt és lepedőt, amit néhai Kotth Anna asszony hagyott reá végrendeletileg. 

1851. (I. 34.) Kóródy Borbála asszony (nobilis), Pelbárth Pál házastársa szolgabírót és esküdtet kér valamely ingóságoknak a Baranyay Benedektől való visszakövetelésére. - A végrehajtók: Korhy és Szászfay. 

1852. (I. 34.) Balajthy Rákóczy László kérelmére idézte Kinizsy Jánost, Bárány Lászlót és özvegy Osztrovszky Margit asszonyt, azért hogy állítsák törvény elé jobbágyaikat: Kinizsy János Csáki Tamást, Bárány László Kókán Orbánt és Kókán Jánost, Putnokyné pedig Laki Jánost. - Judiciális, amelyért letették a fizetendő pénzt. 

1853. (I. 34.) Daczó Lőrinc prókátort vallott. 

1854. (I. 34.) Balajthy Senyey Pál kérelmére idézte Zsófia asszonyt (nobilis), Kassay Lőrinc házastársát és az első férjétől, János litteratus-tól született fiát, Andrást Kassa Ambrus és Agáta nevű felesége által. -Judiciális, amelyért letették a fizetendő pénzt. 

1855. (I. 34.) Balajthy Senyey Pál kérelmére idézte Zsófia asszonyt (nobilis), Kassay Lőrinc házastársát és az első férjétől, János litteratus-tól született fiát, Andrást Kassa Ambrus és Agáta nevű felesége által 

(idem ad instantiam eiusdem medio eorundem eosdem, lásd az előző bejegyzést).¹⁷² 

1856. (I. 34.) Zilizy Kristóf elbúcsúztatni kéri Púpos Imrét (providus) Sajószentpéterről, Báthory Istvántól (magnificus). - A végrehajtók: Kereszthes és Bolyky. 

1857. (I. 34.) Balsay Ferenc prókátort vallott és letette az ezért fizetendő 3 dénárt. 

1858. (I. 34.) Anna asszony, Jákóffy Lajos özvegye prókátort vallott és letette az ezért fizetendő pénzt. 

Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei. Borsodi Levéltári Füzetek 51. Miskolc 2008.   A jegyzőkönyvek I. kötete 1578 (256. oldal)

Dobrossy István: Szűcs Sámuel naplói. 1. Kötet: 1835-1864. Miskolc 2003   1842. év (124. oldal)   

Junius 

2-4-ig folyván a' gyűlés, az első napon, a' választás alá nem eső hivatalok tőltettek-bé. A' másik nap' tárgyai közt, nevezetes azon indítvány, hogy ezután, a' törvényszéki táblabírák választassanak, számszerént hatvanan. Harmadnapon főispáni helyettesünk, bezárván gyűlésünket, megyénktől, ez úttal búcsút vőn. - És így, csendesen folytak-el, azon napok, mellyeket, a' hamis próféták, vészeseknek jósiának. A' gyanúsítások' alaptalanságai napfényre jöttek, a' jelesekre lőtt nyilak, azokra pattantak vissza, kik ártani akartak. 

Tisztválasztási szabályainknak, nem volt bár annyi sikere, mennyit óhajtottam, de még is több, - mennyit reménylék. 

Történtek bár emelgetések, és felmászások, a' főispáni helytartó előtti korlátra; de, a' választást megelőző három hetek, csendben folytak le, 's küljelekből alig lehetett gyanítani, a' nemzeti ünnepély' közelgetését. A' titkos szavazás, - kivévén az egri járást - papíroson maradt, egyebütt a' sűrű tolongás miatt nem jöhetett létre. Mind e' mellett, most is láttam, hogy jó indítványozni valamely korszerűt, ha egyszerre ki nem vihetjük is egészen, mert az első lépés is, könnyíti a' haladást. - Alsóbb hivataloknál eggy, két egyén példájából is kitetszett, mennyire emel, némellyet bizonyos családokkali viszony, hízelgés, aristocraták' kegye, és a többi, másokat pedig méltatlanul üt-ki, a' sors, -bizony, míg az eddig divatozó választási rendszer fenn áll, a' megyei hivatal, sokszor, mintegy koczkavetéstől függő marad! Az egész választásnál volt figyelem arra, hogy sérelme eggyik vallásnak sem történjék. És bár Heves, a' múlt év' végén, Borsodnak 1839-i - mint állítja - türelmetlenségét pótolá-vissza, megyénktől távol vala, az illy, nem igen nemes indulatnak még árnyéka is. 

A' megújított tiszti kar, következő egyénekből áll: 1-ső alispán Szathmáry Király Jósef. 2-ik Palóczy László. Főjegyző Okolicsányi János, Rácz János, 1-ső aljegyző Okolicsányi Manó, 2-ik Teörök Sándor. - tiszteletbeliek: Szűcs Miklós, Telegdy Pál, Bene Imre, Zsarnay György, Bekény László. Hadi pénztárnok Lossonczy Károly, házi pánztárnok, Domonkovics Lajos, aladószedők Szalay Mihály, Visolyi Dániel, főügyész, Bakó János, 1-ső alügyész Bay Bertalan, 2-ik alügyész Bárány Farkas, 3-ik alügyész Herke Miklós, tiszteletbeli alügyészek Rácsok István, Bakos Antal, Farkas Miklós, Horváth Antal, Vadnay Barna, Szűcs Samu, Miskólczi Ábrahám, Kassay Pál, Csépányi Ferdinánd, fő orvosok Katona Mihály, Braidschweer Benjamin, levéltárnok Kis Gábor, Somok Chyk Mihály, sebész Hägen Ferencz. 

Főszolgabírók, miskólczi járásban, Gencsy László alszolgabírák Bárány Bertalan, Vadnay Miksa, Visolyi Károly, egri járásban; főszolgabíró Szemere Bertalan, alszolgabíró Paulikovics László, ifjú Szepessy Ferencz, Kandó Ferencz, szentpéteri járásban, főszolgabíró Ragályi Károly, alszolgabíró Fodor Ferencz, alszolgabíró Szent Imrey László, , Holló Ignácz, szendrei járásban, főszolgabíró Gombos Miksa, alszolgabíró Osváth Mihály, Okolicsányi Lajos, Lossonczy András, központi szolgabíró: Sebe Jósef, rendes 

   

Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986. (KASSAY JANOS SZOLGABIRO )

Péter: A miskolci kötelkönyv. Borsodi Levéltári Füzetek 22. Miskolc, 1986.



   I. Kötelkönyv (32. oldal)   

KASSAY JANOS SZOLGABIRO

az nemes kamorara. 

Az inquisitiot azert szolgabiro Kassay Janos urammal veghez vi-

tetven es kezehez v6ven biro uram 8 kegyelme, fel ment ujjobban Kas 

sara ugyan Nagy Ferencz uram o kegyelmevel, 6s azon inquisitiot o 

kegyelmek az tekintetes nemes kamora elott repraosentaltak: mellyet 

is consideratioban vev6n az cameralis meltosagos urak, az elebboni 

kivansagoktul alabb szallottanak 6s azon in suspenso hagjatott Ilal-

leriana portionak summajat tizen hat ezer forintokban lenni 6s meg 

allani determindltak. Melly d61got bir6 urameknak 0 kegyelmeknek

tovdbb nem lehetv6n

 

Levéltári Évkönyv VII. Miskolc, 1994.

Dobrossy István: Levéltári Évkönyv VII. Miskolc, 1994.



   A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL • Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig (158. oldal)

Zemplén vármegyének Kazinczy levéltári alkalmazásával több célja is volt, egyrészt anyagi segítséget szeretett volna adni a szűkölködő családnak, másrészt a nyelvújítási és irodalmi harcokban nagy eredményeket elért ember nagy tudását kamatoztatni a köz javára, alkalmat adni történeti búvárkodásának, érdeklődésének kiélésére, forrásgyűjtésekre, történeti műveknek megírására. Kazinczy maga is világosan látta megbízatásának célját és a felkérésben saját lehetőségét, melyet köszönő iratában így fogalmazott meg: „Nagy tisztelettel s elragadó örömnek s a legforróbb hálának érzései közt vettem én a Tekintetes Nemes Vármegyének azon parancsolatját, hogy Levelestárjának minden darabjain menjek végig, s kijegyezvén azon íroványokat, amelyek elveszetteknek tarthatnak, amik sietés vagy gondatlanság által idegen fiókokba vetődtek, illő helyeikre raknám vissza, s így őket közhaszonra mintegy második ízben nyerném meg. Oly szép s szenvedelmeimnek oly hízelkedő munka ez, hogyha ez eránt a Tekintetes Nemes Vármegye mással parancsolt volna, irigylettem volna ennek szerencséjét, s minthogy ezt kérésem nélkül s önként nyújtá nekem, valóban kevélykedném is megtiszteltetésemmel. Buzdító gondolat az nekem, hogy azzal a halhatatlan férfival, (Szirmay Antal) mint egy versenyt lehetne futnom s osztozhatnám nagy érdemeiben."⁴ 

Kazinczy levéltári munkája elsősorban a hiányok felmérésére, a levéltári rend visszaállítására irányult, de teret kapott saját gyönyörűségére való búvárkodása és a Szirmay által kezdett gyűjtemény tovább bővítése, kiegészítése. Kialakította, véglegesítette az Autographumok és Rézkarcok együttesét a híres történelmi személyiségek kézaláírását tartalmazó okmányokból, melyet saját és családi iratanyagából is gazdagított. A gyűjtemény - amelyben a Kazinczy készítette mutatóval lehet eligazodni - a levéltár egyik legtöbbet kutatott irategyüttese, különös értékű forrása a 16—18. század magyarországi történelemnek. Az a 16 év, melyet Kazinczy a levéltárban töltött, fáradhatatlan munkabírással telt el és nemcsak a hivatal belső életére volt hatással, de újításaival egészen mai közművelési intézménnyé tette a feudális szokásokkal terhelt megyei hivatalt. 1815-től Vendégkönyvet rendszeresített, zöld bőrkötéses, aranynyal díszített, saját kezével megrajzolt előlappal, felírással: „Zemplény Vármegye' Levéltárának Vendég-Könyve. Kezdetett 1815-dik esztendőtől". Kazinczynak külön gondja volt arra, hogy ha a vármegyének vagy Sátoraljaújhely városnak híres, nevezetes vendége jött és olyan érdeklődésű volt, elhívta a levéltárba bemutatni, eldicsekedni a levéltár kincseivel, szólni azokról az értékekről, darabokról, irategyüttesekről, melyeket ő fedezett fel, szedett, gyűjtött ki a feledés homályaiból, melyeket megjelentetett korabeli szaklapokban, vagy másoknak, kutatóknak figyelmét felhívta megírásra érdemes történetekre, eseményekre, nevezetes személyiségekre. Levelezéseiben barátainak is beszámolt történeti búvárkodásai eredményeiről. A levéltári látogatásokról maga is feljegyzéseket készített, melyek kultúrtörténeti érdekességgel bírnak, közöttük egyike a legjellemzőbbeknek az a feljegyzése, melyet 1822. október 16-án királyi 

⁴ Z . lt. Közgyűlési ir. Loc. 219. No. 1158. 

hercegek kalauzolásáról írt: „Vice-Ispánunk a Fő-Hercegeket az Archívumba hozá, hogy magokat, míg ebédhez ülendünk, el ne unják. Én foglalatoskodom az Archívum megbontakozott rendének helyreállításával, mint e végre kiküldött Táblabíró, Buzithai Szeldmájer József Archívárius és Kassay Sámuel Adjunctus Urakkal együtt a Vendégeket elfogadánk, s mivel ezek Katonák, a zászlókat kivéteténk tokjaikból, hogy azok ezeknek szemeiket magokra vonhassák. Micsoda zászlók ezek? Kérdé Ferdinánd, belépvén az Archívum előszobájába. Insurgált seregeinké, mondám. A kék, arannyal gazdag, a Fő-Hercegnek megtetszék, s én azt lehajtám felé, hogy kényekre láthassák. . . . Bé menvén a nagyobb szobába, Ferdinánd Hercegünk tudni akará, mikor kezdődnek írásaink. 1558-ban mondám. Hát a régebbiek hová levének? - Elmondani mi történt (tudniillik, hogy testvéri háborúskodásban megégtek) nem volt volna maga helyén, ez helyett tehát azt mondottam, hogy a régibb időkben nem vala Vármegye-házunk s írásaink majd a Vice-Ispánnál, majd a Nótáriusnál tartatának, s a tatárjárásban s egyéb háborgásokban könnyen elveszhettek. A Fő-Herceg egy régi jegyzőkönyvet akara látni, s azt elébe tevém. Lehet ezt még most olvasni? Kérdé. - Óh igen. A mi szemeink gyakorolva az effélékben, ezt oly folyvást olvassák, mint a mostaniakat. Az asztalra kirakánk egy-két füstös Armalist, igen jól tudván, hogy a vendégek nem igen tudják Rudolf Császár mikor élt, s a levelek szennye vele azokat egyidejűeknek tekinti a kerek-asztal híres királyéival, s ravaszságunk jól elsült. A jelen-voltak úgy kívánák, hogy mutatánk elő valamely nevezetességeket, s én az Archívárius dolgozó-szobájából előhozám az Autographok csomóját. Szerencsém vagyon Királyi Fennségednek azt a nevezetes Levelet előmutatni, mondám magyar nyelven, amely által nagyanyja, az általunk szeretett Mária Terézia, jelentést teve, hogy atyja megholt, s a kormányt általvette. Az emlékeztetés a Fő Herceget igen kedvesen zavarta meg. Altalvette azt kezemből, s végig olvasá. Ugyanezen csomóból ezalatt míg a Fő Herceg a Nagyanyja levelével foglalatoskodott, kiszedtem némely nevezetesebb Generálisok kézírásaikat, s végre az Erdélyi Fejedelmekét . . . Jelt adának, hogy az ebéd vár bennünket, s mentünk. Én negyediknek ültem a Fő Hercegtől. A Győri Vitézek Emlékét (Kazinczy tervezte győri csata emlékművéről van szó) az ablakokból nézték nagy örömmel. Ferdinánd leirata a Felülírásokat, s elvitte."⁵ 

Köztudott volt Kazinczynak történetírói működése, hiszen kéziratban elkészítette (még ma is kiadásra vár) a családjával rokon Szirmay-ház történetét, megírta a Rákóczi-család geneológiáját, és 1825-ben felkérték, hogy a pataki tanárokkal közösen vegyen részt Magyarország történetének megírásában. Jób Mátyás, Szombathy János, Kövy Sándor, Nagy Ferenc professzorokkal készítették volna el a Zemplén megyei részt a nagy vállalkozáshoz, sajnos ez csak terv maradt.⁶ 

Z. It. XV-5. Kazincy és családjának ir. a hercegi látogatásokról feljegyzése, történetírói működéséről Z. lt. XV-5. Hivatali megkeresések. 

Főleg 1825 után haláláig a levéltári munkája során kezébe került iratokra feljegyzéseket tett, a tudós ember pontosságával kiegészít, magyaráz, pontosít, pl. I. Rákóczi Györgynek 1615. május 4-én Szerencsen kelt levelére: „Még nem fejedelem, hanem csak magányos birtokos. Fejedelemnek választatott 1630. szeptember 20. d." Vagy ugyanezen fejedelem 1644. évi levelének rövidítéseit így magyarázta: „Az utólírás Rákóczy György Fejedelem kezével ezt teszi: Ha az vitézlő rend leszen vétkes, azokat is requiráltarni akarjuk, az hol most fogva vannak. 1. sen = leszen, vtks = vétkes. Kihagyá a' vocalisokat, mint a 'Keleti Nyelvek íróji." 

A levéltári tárgymutatókba összesen 347 hasonló bejegyzést tett, melyek közül különösen érdekesek a híres emberekre vonatkozó értékelő, bíráló, magyarázó szövegei. Ezekben saját értesüléseit, olvasmány-élményeit, történelmi szemléletét is belefoglalta. Kiemelte a hősök erényeit, a halál árnyékában is egyenes jellemeket. Értesüléseit szívesen jegyezte rá a kéziratokra, melyek közül érdekesek az alábbiak: Nádasdy Ferenc hadvezér 1764. évi iratára: „A Feld Marschall ki Második Fridrich Prussziai Király ellen olly szerencsésen vitézkedett. A Nádasdiak az Ország Bírája Nádasdi Ferencz hóhérpallos által lett ki-végeztetése olta veres kötelet hordának nyakak körül. A Kollini győzelemért, mellyet ez a Ferencz nyere, Mária Theresia őket attól felszabadította". Ester-házi Pál arcképe alá írta: „Fija a Nádor Gróf Esterházy Miklósnak és Bedeghi Nyári Kristinának. 1659-ben lett Ország Bírája. 1681-ben a Sopronyi Diétán Nádorrá választatott. 1682. Második Károly Spanyol Királytól az Aranygyapj czímével tiszteltetett meg. I. Leopold Császár 1687. dec. 8. d. Herczegi méltóságra emelte, de csak személyét, nem maradékit is. 1712. V. 1. Károly ezen méltóságot kiterjesztette elsőszülötti renden maradékaira is. Hitvese Esterházy Orsolya, fija Mihály. Számtalan ütközetekben forgott, s Györké mellett Abaújban, hol Cob német Generálissal együtt harcolt a békétlen Magyarok ellen (1672) keresztül lőtték karját." Wesselényi Ferenc nádor rézmetszetes arcképére ráírta: „Nádornak választatott 1655. Mártzius 15. d. A' Pest Megyei Palotában áll képe veres dolmányban és veres nadrágban fekete csizmában, arany sarkantyúval. Maros-Vásárhelytt a' Gróf Teleki Sámuel Bibliothecajában zöld bársony bővújú dolmányban." 

Érdemes lenne a különböző iratokra tett szétszórt jegyzeteit összegyűjteni, melyek nagyon sok kultúrtörténeti adatot tartalmaznak. Ezeket azért tartotta szükségesnek megjegyezni, átadni az utókornak, hogy a későbbi kutatók figyeljenek fel azokra és használják, építsék be tudományok munkáikba. Feltehetően a levéltárba érkezett vendégek kalauzolása közben a fenti és az alább idézett véleményeit elmondta, kicsit annak bizonyítására, hogy a régi, száraz, rideg történeti adatokat feloldja, életszerűbbé tegye. Fischer Mihály 1694. évi levelére jegyezte meg: „Báró Fischer Mihály, kezdője famíliájának, Adminisztrátora a Kassai Kamarának és az Eperjesi Mészárlásnak egyik Bírája. Látta a Caraffa istentelenségét, s elvonta magát a vérengző Bírák számából." Kuriozitásnak hat egy felsőmagyarországi főkapitány 1682. évi utasítására írt néhány 

sora: „Varannón feküldt téli quartélyban. Háza állott ezekből: Cselédje 56, asz-szonycselédje 3, Törökje 3, lova 46, öszvére 12, tevéje 2, ökre 113, kutyája 25, ember és állat együtt kétszázhatvan. Mind ezeket a Magyar Népnek ingyen kelle tartani. Méltó megolvasni a Fasc. 188. No. 283. írást. Gyönyörű Védjei az elsanyargatott Népnek!"⁷ 

A történészkedő Kazinczy világosan látta, hogy a levéltári iratok nem egyenlő forrásértékűek és a Szirmay Antal által kezdett gyűjteményt tovább gyarapította, melyet ma is a két nagy előd nevével Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratoknak jelöltünk meg. A gyűjtemény kialakításáról, értékeiről, hasznáról Kazinczy többször is feljegyzést készített, különösen az Autographa dobozaihoz írt Élőbeszéde érdekes, melyben a kiválasztott daraboknak már közművelő feladatot is szánt, amikor ezeket írta: „A jól vagy rosszul nevezetes emberek kéziratai aszerint érdemlik figyelmünket mint az ő arcképeik; magunk sem értjük mint esik, de érezzük, hogy hozzájok, a nem ismertekhez közelebb tétetünk, midőn képeiket látjuk, midőn illethetjük a papírost, melyen kezeik nyugodtak, s a hatás annál nagyobb, midőn az ilyeket együvé gyűjtve látjuk, bár a gonoszokat a jók társaságában. Hogy ezek együtt álljanak, s hogy így hozzájok thessem akinek képét bírom, kiszedtem a leveleket a magok csomójaikból, együvé köttetem. A Levéltárnak olykor vendégei vágynak, akik a falakon kívül egyebet is akarnak látni, s így csomóm a Levéltárnoknak kedves szolgálatot tehet. Óhajtom, hogy az általam kezdett Gyűjtemény később időkben is folytattassék, mert úgy Megyénk Archívuma a Historicusnak és a Művészség barátjának kedves kincset fog birni."⁸ Hasonlóan fogalmazott, de a közművelő munkát és benne saját szerepét még szebben írta meg Előintésében. „ . . . Arra indíttattam, hogy az efféléket (ti. különös értékű történeti iratokat) kiszedjem a magok helyeikből s együvé köttessem itt, hogy midőn Levéltárunk olly Vendégeket látand belépni küszöbén, kik itt múlathatnak, gyönyörrel és haszonnal forgathassák végig a minden becset felöülhaladó Gyűjteményt. Kérkedés nélkül szabad említenem, hogy a képek és a lemásolt és sok eredeti Kézírások az én ajándékaim; által hoztam azokat Autographiai Gyűjteményemből, mellyet a Külföld is ismer. Bár amit itten kezdek, tovább is folytattassék. A maradék érdemli gondjainkat."⁹ 

Kazinczynak külön gondja volt arra, hogy a „maradék", az utódok, a kutató történészek mindent épségben megtaláljanak, ezért bizonyos restauráló munkákat is elvégzett, elrongálódott iratokat összeragasztott, elmosódott, elhalványodott szövegrészeket átírt, kiegészített, eltöredezett viaszpecséteket összeillesztett, rögzített s belőlük külön gyűjteményt alakított ki. Hivatali munkája mellett arra is maradt ideje, türelme, igénye, hogy a megye levéltárát, mint közintézményt más gyűjteményekben, családi levéltárakban őrzött fontos kéziratok lemásolásával gazdagítsa. így járt el a Sárospataki Református Kollé- 

Kazinczy megjegyzései. Z. lt. Fasc. 188. No. 269. és Fasc. 188. No. 283. 'Kazinczy Élőbeszéde. Z. lt. Autographa I. 'Kazinczy Előintése. Z. lt. 1001/b. 

Szerencséje volt Zemplénnek, hogy a legfelső szintű hivatalok vezetésében a köz művelésére oly sokat adó, általában maguk is Írogató, publikáló emberek működtek, mint az évtizedeken át alispáni tisztséget betöltő Matolay Etele vagy a régészkedő, e témakörben számos publikációt is készített múzeumalapító, vármegyei főjegyző és alispán, Dókus Gyula. 

1928-ban Dókus Gyula halálával a végrendeletileg Zemplén vármegyére hagyományozott régészeti és régiség-gyűjteményéből megalakult a múzeum. A múzeumi tárgyi anyagot a megyeházán, a levéltári raktárak melletti termekben 

helyezték el, áthozván a Dókus kastélyból és megnyitván átrendezetten a köz számára. Ez új feladatot, lehetőséget jelentett a levéltárba látogató, de kutató számára is, amikor a tárgyi anyagok megtekintése mellett a korszak írásos dokumentumait is használhatta. A Dókus hagyaték később jelentős adományokkal gyarapodott, gazdagodott, a levéltár is hozzáadta korábban itt őrzött numizmatikai gyűjteményét, fegyver és az ide összehordott más néprajzi, régészeti anyagát, szép, régi pecsétnyomóit. A múzeumi részt kezdetben Visegrádi János volt piarista tanár kezelte és közben a levéltárnak is dolgozott, számos publikációt jelentetett meg. Az 1930-as években Meczner Tibor levéltárnok több alkalmi kiállítást is szervezett, 1931-ben, Kazinczy halálának centenáriumi évében pedig a Kazinczy kutatók zarándok helyévé lett a levéltár. 

A kiegyezés után, majd az ezer éves ünneplések idején szokás lett, hogy a nagy szakfolyóiratok és országos, nagy vállalkozású kiadványok szerkesztőségei felkérték a levéltárosokat szakcikkek írására. A zempléni levéltárosok élen jártak e területen is, hiszen Dongó, Bodeczky Ede, Visegrádi, Meczner közléseivel gyakran szerepel a folyóiratokban, kötetek fejezetei, összeállítói között. 

A levéltári vendégkönyvek tanúságai szerint a 20. században a levéltárnak több országos hírű rendezvénye is volt. A Rákóczi-hamvak hazahozatala és Kassára szállítása ünnepségei idején a levéltár is szép kiállítással emlékezett a vezérlő nagy fejedelemre, amikor Thaly Kálmán vezetésével a legkiválóbb Rákóczi kutatók jártak a levéltárban a különös értékű forrásanyag feltérképezésére, megtekintésére, publikálására. 

1909-ben a Kazinczy Kör nagyszabású emlékünnepséget rendezett Széphalmon, Sátoraljaújhelyen, bevonva a nagy munkába a levéltárat is, ahol Kazinczy élete utolsó 16 évét töltötte. A levéltárban őrzött tárgyi emlékek, Kazinczy asztala, széke, arcképe, sokszáz kézírása alkalmat adott az első, majd szinte állandó kiállításra, a Kazinczy-kultusz felelevenítésére és ápolására. Ekkor a korszak legismertebb Kazinczy kutatója Négyesy László akadémikus, egyetemi tanár vezetésével emlékülést is szervezett a levéltár és olyan hírességek tértek be a levéltár és kiállításának megtekintésére, mint Meczner Gyula főispánnal az élen a teljes megyei tisztikar, az Akadémia, a Kisfaludy és Petőfi Társaság küldöttségei, írók, történészek, levéltárnokok, politikusok, közéleti személyiségek. 

Ha lapozgatjuk a vendégkönyveket, a legkülönbözőbb hivatású, foglalkozású látogató bejegyzését olvashatjuk, tanároktól, mérnökök, jogászok, művészek, tudósok, munkások, egyházi főméltóságok, hivatali főhatalmasságok, miniszterek, államtitkárok, iskolás csoportok kézjegyét láthatjuk. A bejegyzésekről részleteket közlünk illusztrációként. Néhány híres vendég azonban többször is visszatért, pl. dr. Buza Barna író és miniszter, dr. Goldberger Izidor rabbi, író, Romhányi János nyitrai, Bilkei Gorzó Bertalan szatmári, Osváth Lajos nagyváradi, dr. Iványi Béla országos levéltárnok, az MTT titkára, az előző levéltárnokokhoz hasonlóan visszatérő vendég volt dr. Hodinka Antal, Pettkó Béla, Harsányi István, Gerőcz Kálmán, történetírók.