 |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Friday, October 29, 2010
Kassai ( Stefan Kaschauer) im Jahre 1465 ...
пак fenntartására rendeltek. Majd még 1559-ben is Tihany várához 1 adófizető telek tartozott. A község 1564-ben puszta, ezt követően az 1 telkes összeírásokban szerepel.33 Tehát az 1553-64 közötti időben a lakosok visszamennek oda kis számban, a földesúri falvakban is kevés adózó lakosságot találtak a dicatorok.
A török közigazgatási területeket tekintve Kővágóörs a fejérvári szandzsák csobánci nahiéjába tartozott. A fejadó a kincstári defterben feltüntetett adatok alapján 1563-66 között 20 ház után 50 akcse összeget tett ki. A falu Ihszán csaus tímárja.34
Később 1572-ben a székesfehérvári vár építéséhez és javításához „Kővágó-Örs"-ről 3 embert 51 napi munkára visznek, ezt a napszámosok bérlajstromából tudhatjuk meg.35 A hódoltsági községeket adófizetésre kényszerítették a végvári vitézek is, akik napi meg-élhetőségükhöz így akartak lehetőséget teremteni. A végvárak viszont, amelyek e területen általában magyar kézen voltak, védelmet nyújtottak a falvaknak a napi munkájukhoz.
Kővágóörsöt 1566-88 között a dicalis összeírásokban nem találjuk. A 15 éves háború a megyében Veszprém várának törökök általi elfoglalásával kezdődött (1593). A Kál völgyében a pusztítás szintén lemérhető.36 A nemesi lakosság Kóvágóörsön, vagy régi nevén Boldogasszonyörsön tovább élt, ez az 1599-ból származó nemesi összeírásból, és a különböző periratokból olvasható ki. A községben 1599-ben 26 nemest írtak össze, és ezek 11 forint 85 dénár állami adót fizettek.
A XVII. századból több értékes írásos emléket közöl Kővágóörsről Veress D. Csaba, a Kál völgyéről írott összefoglaló tanulmányában.37 Többek között határjárást, periratot, végrendeleteket, levelet, nemesi portákról összeírást, adásvételi szerződést, elzálogosításról szóló levelet, dicalis összeírást. Ezekből az tükröződik, hogy a harcok közti szünetekben a nemesi falu a megszokott napi életét élte.
Erghelius Ferenc veszprémi püspök 1620-ban elrendelte, hogy a boldogasszonyörsi határban lévő szántóföldjeiről kimutatást készítsenek. Az okmányból megismerjük a határ leírását, a határneveket és a földek birtokosainak nevét, stb. A veszprémi püspök hozzávetőleg 72 hold földet birtokolt, ezeknek zöme szántó, kevés rét, parlag szőlő a hegyen. Az egyház földje, a középkori templomhoz tartozó birtok hat határrészen szerepel a „tanarokon", Csorda-út mellett, a Sédre dűlőben, Halas tónál, Farkasveremben, Szó-lókúton. Említi a határjárás a tihanyi apát földjét, amely a püspök „Kiskertek"-ben lévő földjével volt határos. A helyi birtokosok mellett itt a püspök káli jobbágya, mindszentkáli, köveskáli és szentbenedekkáli lakosok is rendelkeztek földdel. A falu határában az irat említi a szénégetőt, és a Sóstón felül az országutat. Ezen a Székesfehérvártól Tapolcára vezető utat kell érteni, amely ma is forgalomban van.38
Kóvágóörsön 1624-ben lezajlott peranyagból megismerjük a falu lakóinak nevét, életkorát
.39 DiskaiMargit 1629-ben kelt levelében szerepel Kassai Huszár András boldogasszonyörsi prédikátor,
amely jelzi, hogy ebben az időben a templom már az evangélikusé.40
Margit 1629-ben kelt levelében szerepel Kassai Huszár András boldogasszonyörsi prédikátor, amely jelzi, hogy ebben az időben a templom már az evangélikusé.40
Az 1645-ből fennmaradt összeírás alapján Szarka Lukács Zala megye főszolgabírója a tihanyi apátságtól három telket kapott zálogul Kóvágóörsön.41
Kálmán Mihály 1637-ben a maga és neje nevében kővágóörsi kúriájának felét és annak tartozékait eladta Sinka Ilonának és Rendesi Tamásnak. A kúria helyét is leírja az adásvételi szerződés. Keleten a közút, délen a Szűz Mária tiszteletére szentelt templom, északon a királyi közút és nyugaton a rétek határolták.42 A középkori templom közelében lévő épületről van szó.
Az időnként lezajló török támadásoknak kitett vidék sokat szenvedett a környező magyar várak vitézeinek zaklatásaitól is. Erre utal egy 1656-ból fennmaradt feljegyzés. A kővágóörsi nemesek panaszt tettek, hogy a nagyvázsonyi vár hajdúi a faluba érkeztek, megszálltak. Nem voltak tekintettel a nemesi kiváltságokra sem. A házakban ellátást kaptak, ennek ellenére bort, disznót, malacot vittek el.43
A XVII. század második felének történetéhez tartozik, hogy a földesuraknak fizetett adó mellett 1660-80-as években a béke kedvéért a Balaton-felvidék falvai a töröknek is adót fizettek.
A töröktől való felszabadulás után a királyi kincstár 1696-ban összeírást végzett, amelynek célja az állami adó megállapítása volt. Ezek szerint Kővágóörs az egy telkes nemesek birtoka, akik 22 1/2 hold szőlővel rendelkeztek és ezen 189 akó bor termett.44
A XVIII-XIX. századi történeti adatok
A XVIII. századtól a templommal foglalkozó adatok száma megnő, és ezek már magára az épületre is szolgálnak információkkal. A templom használatával kapcsolatban a protestánsokkal folytatott viták, a tatarozásokra utaló kérelmek, szerződések, az egyház földjeit tartalmazó írások, adás-vételi szerződések, végrendeletek, dicalis összeírások, stb. teszik ki a számunkra fontos anyagot.
A Kál völgyében Szentbékkálla, Mindszentkálla, Salföld, Kékkút a katolikusoké, Köveskál, Monoszló, Balatonhenye református, Kővágóörs az evangélikus felekezeté. A protestáns pápai, másként veszprémi egyházkerületben majd ötven évnyi késéssel váltak szét a reformátusok az evangélikusoktól. A kutatás feltételezi, hogy ezért lehetséges, hogy a protestáns lakosság egy része ezen a területen luteránus maradt. A protestáns egyházszervezet kezdetben a főúri pártfogók védelme alatt állt, de a XVII. század elején ez ellen kifogást emeltek, és e helyett a presbitériumok kapták ezt a szerepet. A pápai zsinat 1630-ban kötelezővé tette az egyház fennhatósága alatt működő világi szervezet megalakulását, és ez 1650-ben általánossá vált a Dunántúlon.45
350
Mezőtúri oklevelek 1219-1526
16.
Máténak, az esztergomi egyház helynökének
nyilatkozata arról, hogy Zsigmond király
parancsára Kallói Miklóst felmentette a kiközösítés
ítélete alól
1419. július 8.
„Mi, Máté, az Úr akarata és tetszése folytán mindkét jog doktora1 olvasókanonok az esztergomi egyházban, valamint az azon egyház káptalanja által állított helynök [vicarius], továbbá a peres ügyek fő vizsgáló-bírója mindeniknek és minden egyes [személynek] — akihez a jelenlegi [levél] eljut — tesszük nyilvánossá, hogy Szent Péter és Pál apostol ünnepének a nyolcada utáni legközelebbi hatodik napon [1419. július 7-én] a jelenlétünk elé érkezett az egri egyházból Kassai [de Cassa] János — a nemes Kallói Lőkös [Lewkes de Kalló] fiának, Miklósnak a familiárisa — bemutatta nekünk a felséges fejedelem úr Zsigmond római király, valamint Magyarország stb. királya nekünk szóló levelét — amely levél annak a birodalomnak az alányomott vörös pecsétjével volt lepecsételve és a saját parancsa alapján került kiadásra — az alábbi szöveggel;
A bizonyos levél kézbesítése, bemutatása, valamint az általunk kellő tisztelettel — ahogy illett — történt átvétele után azon [Kallói] Miklós ugyanazon familiárisa kitartóan kérte, hogy a nekünk bemutatott, fentmondott levél tartalma szerint az ilyesféle végrehajtás tettében eljárni gondoskodnánk és méltóztatnánk;
Mi pedig a szóban forgó király urunk rendelésének és parancsának — amint az a jog szerint kötelességünk — engedelmeskedni akarván, a fentmondott levél tartalmának a megismerése után csakhamar a fentírt nemes [Kallói] Miklóst az egyházi kiközösítés3 ilyesfajta ítélete alól [ab hujusmodi sententia excommuni-cationi], valamint akármely más büntetés terhe, továbbá a szóban forgó [Kallói] Miklós ellen az előző okból kiszabott bármely más egyházi megrovás alól ugyan-azt a Miklóst és a híveit mentesítettük, valamint felmentettük a jelenlegi [levelünk] ereje útján, amire a jog szerint lehetőségünk van;
Az előrebocsátottak teljes hitelére és közhitelű bizonysága érdekében a jelenleg elkészített levelünket a kisebb pecsétünk alányomásával megerősíteni rendeltük;
Mégis ha mindezek által a szóban forgó túri plébános Domokos [Dominicus plebanus de Thur] az elörebocsátottakban jogtalanul sújtva érezné magát, akkor maga jelenjen meg őfelsége előtt a sérelmének az okát előadni;
[...]
Kiadatott Esztergomban a fent jelzett időpontot követő második napon [július 8-án], az Úrnak az 1419-dik évében"
Az oklevél eredetiben és másolatban is — mindkét esetben latinul— ránk maradt. Sőt, 1844-ben Fejér György — ugyancsak latinul — egy-két olvasati hibával — nyomtatásban is közölte.4
Lelőhely: O.L. — D.F. — 285.874 E és O.L. — D.F. 258.541 M 1701-1800
4 FEJÉR Gy.: i. m. — X/VI. 1418—1428. — Budae. 225., 227—228. p.
1 Mind az egyházi, mind a világi jognak a doktora.
2 Itt 61 oklevélsor terjedelemben Zsigmond király 1419. május 31-én kelt mentesítési parancsát hagytuk ki.
3 Amennyiben a kiközösítés világi személyre vonatkozott — mint jelenleg — úgy a világi — személy részére az egyház szüneteltette a szentségek kiszolgáltatását, valamint kitiltotta a templomból. Amennyiben pedig egy éven belül nem tért meg, úgy eretnekké nyilvánították, annak az összes hátrányos következményével.
 |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Subscribe to:
Posts (Atom)