| A ruszkai Dobó család |  |  |  |
 Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének egyik kiemelkedő alakja Dobó István, az egri vár hős védelmezője, de úgy róla, mint családjáról alig esik említés a különböző történelmi tárgyú könyvekben. A Ruszkai Dobó család Abaúj vármegyéből származik, ugyanakkor felvirágzása az Ung megyei Ruszkához és Szerednyéhez köti. A család egyik első ismert őse Pánki Gergely, akinek fia, Jakab Ung vármegye főispáni tisztét is viselte IV.(Kun) László idején. Az egyik fiáról, Pánki Dobó mesterről, Károly Róbert kedvelt udvari vitézéről kezdték a családot Ruszkai Dobó családnak nevezni, megkülönböztetésül rokonaiktól, a Pálócziaktól, akikkel egy címert használtak. Pánki Dobó és fiai az Anjouk uralkodása alatt befolyásos köznemesek voltak Ung megyében, a család igazi felemelkedése azonban Zsigmond király éveire tehető. Ruszkai Dobó Jakab hat fia közül szinte mindegyik országos világi vagy egyházi méltóságot töltött be. Ebben nagy segítséget nyújtottak számukra rokonaik, a Pálócziak, akik ekkor Magyarország első zászlóurai voltak (esztergomi érsek, országbíró, titkos kancellár).A családot a legkisebb fiú, László vitte tovább, Az ő fia, Domokos Ung megye alispánja volt. Nagyon korán elhunyt, de egy erélyes özvegyet, Hetei Veronikát hagyott hátra, aki nemcsak megvédte fiai örökségét a rokonoktól, de gyarapította is azokat. A legidősebb fiú, Imre halálával a vagyont öccse Domokos örökölte. Domokos, aki Ung megye követeként részt vett az 1505. évi rákosi országgyűlésen belekeveredett felesége, Czékei Zsófia családjának örökösödési perébe. 1511. december 28-án a Budára induló urat a feldühödött rokonok meggyilkolták. Négy fiút: Ferencet, a korán elhunyt Lászlót, Istvánt, Domokost, valamint két lányt hagyott hátra.  Dobó Ferenc sorsáról keveset tudunk. Egyes források szerint Bereg vármegye főispáni tisztségét viselte. Kedvenc udvari embere volt Aloisio Grittinek, János király kormányzójának, aki kinevezte Dobót a magyarországi és erdélyi pénzverő- és sókamarák grófjává. Sajnos a pünkösdi királyság nem tartott sokáig. A Czibak Imre nagyváradi püspök meggyilkolása miatt fellázadt erdélyi rendek beszorították a kormányzót Medgyesre, majd ostrom alá vették a várost. Az elfogott kormányzót kivégezték. Dobó, aki ekkor a nagybányai pénzverőkamarában tartózkodott, hirtelen hazautazott Ruszkára. Szerémi György, a kor egyik krónikása szerint magával vitte a kormányzó egész vagyonát, azaz körülbelül 100 ezer aranyat, ami nagy túlzás, ha figyelembe vesszük, hogy Gritti vagyona jelentős részét drágakövekben és igazgyöngyökben mindig magával hordta. A Medgyesnél prédául esett vagyon csak ékkövekben háromszázötvenezret tett ki, míg az egyéb holmik több mint egymillió aranyforintot értek.Dobó Ferenc, aki ekkor Ónod várának prefektusa volt, nem sokáig élvezhette rablott javait. 1542 augusztusa elején Perényi Péter Egerbe csalta a katonáival Buda ostromára tartó Dobót, majd fogolyként dédési várába hurcolta. A foglyot még a királynak sem volt hajlandó átadni. Dobó Ferenc később ugyan kiszabadult, de hűtlenségi pere tovább folytatódott, végül csak tízezer forint kifizetése fejében kapott kegyelmet a királytól. A továbbiakban nem történik róla említés. Leánya Serédi Benedekhez, Tokaj urához ment feleségül, de hamarosan özvegyen maradt. 1555 őszén Serédi György és Perényi Gábor ostrom alá vették Tokajt és elfoglalták azt. A Perényiek és a Dobók ellenségeskedése több évtizedre nyúlt vissza és fő tárgya a Pálócziak öröksége volt. Mivel Pálóczi Antal, a család utolsó férfitagja elesett a mohácsi csatában, a leánynegyedet kivéve a birtok visszaszállt a koronára. I. Ferdinánd korábbi várai elvesztéséért kárpótlásul a birtokokat Perényi Péter koronaőrnek adományozta. Nem számolt azonban a Dobókkal, akik a Pálócziakkal közös őstől származtak és a kölcsönös örökösödési szerződésre hivatkozva bejelentették igényüket a hagyatékra. Rövid pereskedés után sikerült is megszerezniük Pálóc és Szerednye várát és azok tartozékait. A Dobó testvérek mindent megtettek annak érdekében, hogy a Perényiek a jószágokba való beiktatását megakadályozzák. Több alkalommal tiltakoztak az eljárás ellen a leleszi káptalan előtt. Perényi Péter, kihasználva, hogy Dobó István és Domokos Erdélyben katonáskodott, titokban beiktatást nyert Patak birtokába. Dobó István -- a híressé méltán vált egri várkapitány -- előbb Török Bálint udvarában szolgált mint hadnagy, majd urának török fogságba való kerülése után királyi szolgálatba lépett. Első fontos feladata az adók és az egyházi tized behajtása volt az egri püspökség területén. Ezt az összeget a megyék és a püspök az egri vár megerősítésére szánták, hiszen a török ekkor már Nógrádban járt. A csapatot azonban Liszka táján a pataki várőrség szétverte. Az egri vár ekkor Perényi Péter kapitányának kezében volt, aki csak ura szabadonbocsátása fejében volt hajlandó átadni az erősséget. 1546 februárjában Ferdinánd megbízta Dobó Istvánt, hogy Báthori András erdélyi vajda és Serédy Gáspár főkapitány (supremus. capitaneus partium regni Hungariae superiorum) által támogatottan foglalja vissza Perényi várnagytól Eger várát. Dobó meg is indult az észak-keleti végekről Eger felé, Patakig jutott, amikor a Serédyvel vitába keveredő Báthori András visszalépett, és a már csak Serédy által támogatott Dobó augusztusban Sárospataknál megveretett Perényi hívei által, akikhez még a Ferdinándtól elpártolt Bebek Ferenc is csatlakozott. Következő év februárjában (1547) Dobó csapatai ismét megjelentek Tokajnál, akkor már Báthori is csatlakozott, sőt a Ferdinánddal megbékélt Bebek is (mindez mutatja milyen törékeny volt a hatalom érvényesíthetősége!), ekkor viszont elégtelen zsoldellátmány miatt nem tudott, csak 100 lovast Eger alá vezetni júliusra (3,5 forint/fő/hó), így az elfoglalással felhagyott. Kedvező fordulatot hozott viszont a következő év tavasza, mikor március 2-án Perényi börtönéből ugyan szabadultan, de a várost elhagyni nem tudván, meghalt. Özvegye egyezség után 1548. júliusában átadta a várat. Dobó megbízatása kezdetben tehát királyi rendelkezésre történt, mint a vár kezelője és a püspöki javak gondozója (azaz provisorként). Oláh Miklós, a későbbi kancellár, akkor frissen kinevezett egri püspök, mint a vár tulajdonosaként tett megerősítése ruszkai Dobó Istvánt. Pályafutásának a csúcsára érkezett, legalább is a legjelentősebb, katonai értelemben, az utókor megítélése szempontjából a legdicsőbb időszaka következett. A püspök Dobó mellé várnagytársul Metskey Istvánt adta. Egy 1548. december 20-án kelt királyi parancs szerint Egerben állandóan 150-200 főnyi helyőrség volt fenntartandó. Ez összehasonlítva az 1552. évi ostrom adataival, annak mintegy 1/10-e. Ez a békeidőben a vár hatókörébe tartozó terület igazgatásának ellátásához szükséges/kirendelt állományt jelenti (így szedte pl. Dobó annak idején az amúgy a hatvani szandzsákhoz tartozó Jászság adóját is, mikor katonai kísérettel beszedni volt dolga.) Még időben történt mindez, ugyanis haladéktalanul neki kellett látni a vár megerősítésének. Katonai értelemben fontos fejlemények történtak ezidő alatt a térségben. Még Varkocs várnagysága idején a hódoltsági terület kiszélesedett, ill. kiterjedt észak felé. 1544 jelentős év volt. Ez évben kerültek török kézre Visegrád, Nógrád várai, Hatvan földvára is, növelve a mindkét fél által 'bejárt' területeket. 1550-ben, a szolnoki vár megerősítési munkálatai során ismerkedett meg Dobó Sulyok Sárával, akit még azon év október 17-én feleségül is vett. Felesége családján keresztül rokonságba került a Török, Balassa, Bocskai és Somlyai Báthori családokkal. 1551-ben nagy változások mentek végbe az országban. A nyírbátori szerződés alapján Fráter György helytartó átadta Erdélyt a Habsburgoknak. Ezt megbosszulandó, a következő évben a szultán a rumélia (európai) haderő bevetésével hadjáratot indított Magyarország ellen. A hadjáratot Kara Ahmed nagyvezír, Szokollu Mehmed ruméliai és Hadim Ali budai beglerbég irányította. A budai pasa az ország északi részén tevékenykedett: kezébe került Veszprém, Drégely, Gyarmat, Szécsény. A nagyvezír a délvidéket járta, elfoglalta Temesvárt, Lippát és Csanádot. A két győzedelmes sereg 1552. szeptember 11-én érkezett Eger alá, amely a felvidék kulcsaként a bányavárosokat védte. Az ostrom 23 napig tartott (október 18-ig) és megtörtént az, amiben senki sem reménykedett: a vár ellenállt. Eger várának felkészítése a várható ostromra, természetesen nagyon alaposan, körültekintően történt, a megfelelő logisztikai előkészítés a sikeres várvédelem egyik kulcsa volt. Tinódi Lantos Sebestyén, aki az ostrom után járt Eger várában, EGER VÁR VIADALJÁRÓL VALÓ ÉNEK HISTÓRIA című munkájában így ír az ostromról: Ott es Mecskei tözesszerszámokval, Készön várja egyéb sok ártalmakval Vitézöket inti biztatásokval, Szömben állnak erős viadalokval. Drabantok és főlegényök forgódnak, Sok tereket az bástyán elhullatnak, Sebesölve sokan futva szaladnak, Benn es sebesölnek, sokan halának. Hálát adnak mind az egri vitézök, Tágulának szégyönökre törekök. Ez két helyen beglerbékkel sok békök, Ez ostromon voltanak főtörekök. Amhát pasát mongyák volt az sáncokba, Igen bosszonkodik Ali basára, Hogy őt hívta ilyen biztatásokba: Őt senki meg nem várja végházakba. Rossz akolnak monta vég Egör várát, Barmoknak monta az porkolábokat, Vélök való huszárok, drabantokat. Ugyan sírva szidja budai basát. "Mennyet jártam mind ez szélös világba, Sok várakat vívtam sok országokba, Jobb vitézökre sem találtam házba, Mint ez rossz akolnak vélt Egör várba. Dselalzade Musztafa ekként színezi Eger 1552-es ostromát: "Negyven napig tartott a harc, de elfoglalása könnyű szerrel nem volt lehetséges, mert bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van, védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valának, továbbá rendkívül nehezen hozzáférhető és párját ritkító vár. Isten végzéséből bekövetkezvén a téli évszak és a hideg idő, a beállott esőzés és havazás miatt eltűnt a nyugalom és türelem; az élelmiszerekben való szükség aggasztotta a sereget, a hidegség megzavarta a jószágok nyugalmát. Minthogy a vár elfoglalása az isteni végzésben más időre volt meghatározva: jobbnak és célszerűbbnek tartották, ha a vár alól elvonulnak s felhagynak a vívással és harccal.“ Mivel az ostrom után Dobó nem kapott kellő segítséget a vár helyreállításához, 1553-ban felmentését kérte I. Ferdinándtól. A királytól jutalmul Dévát és Szamosújvárt kapta, majd a magyar kérdések iránt érzéketlen Castaldo leváltása után kinevezték Erdély vajdájává, bár ez akkor inkább büntetés volt, mint kitüntetés. A visszatérő Izabella királyné csapatai beszorították a királypártiakat Szamosújvárba, ahol Dobó fogságba került. Ellenségei: Kendy Ferenc, volt vajdatársa és Perényi Gábor elérték, hogy Dobót börtönbe vessék, ahonnan csak felesége segítségével tudott megszökni. 1558-ban I. Ferdinánd bárói rangra emelte Dobót, kinevezte barsi főispánnak, neki adományozta Léva és Végles várakat, Telkibánya és Gönc mezővárosokat, veszteségei pótlására pedig 30 ezer aranyig lekötötte a szenci harmincadot. 1550-ben a Dobók perbe keveredtek az ungi birtokukkal szomszédos Tegenyei családdal. Panaszukra hatalmaskodás miatt fej- és jószágvesztésre ítélték a Dobó fivéreket. A király csak olyan feltétellel kegyelmezett meg nekik, ha egy éven belül kártalanítják Tegenyei Tamást. Ellenségük, Perényi Gábor ezt kihasználva rábírta a Tegenyei családot, hogy fogadják el az ő gyámságát, s ezzel a per is az ő kezébe került. Halála után, mivel birtokai a koronára szálltak, a pert is a Királyi Kúria folytatta, s bár a bírák a Dobók javára döntöttek, Miksa király elfogatta és bebörtönöztette Dobó Istvánt. A rajta elkövetett sérelmek miatt Dobó sokáig visszahúzódott birtokaira, még az országgyűléseket sem látogatta. 1569-ben sógorával, Balassa Jánossal együtt megjelent a pozsonyi országgyűlésen, itt azonban árulás vádjával letartóztatták őket. Azzal vádolták őket, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem magyarországi hadjáratát készítették elő több felső-magyarországi főúrral együtt. Dobó István több évre a pozsonyi vár foglya lett. Mint kiderült a vád egy Kenderessy István nevű pap által hamisított okmányokon alapult. Úgyszintén aláírták a spyeri szerződést az erdélyi fejedelemséggel. Dobót azonban nem bocsátották szabadon, mert ezzel a királyi tekintélyen esett volna csorba. Az idős és beteg főurat végül 1572-ben bocsátották szabadon, aki nem sokkal ezután elhunyt a szerednyei várban. Holttestét a család ruszkai kápolnájában helyezték örök nyugalomra. Sulyok Máriával kötött házasságából két gyerek: Krisztina és Ferenc születtek. Öccséről, Domokosról viszonylag keveset tudunk. Tehetséges katona és politikus volt, tevékenyen részt vett Ung megye közéletében. A Perényiekkel való ellenségeskedés az ő sorsára is rányomta a bélyegét. 1551 nyarán a nyírbátori szerződés teljesítésekor neki jutott a megtiszteltetés, hogy a Szent Koronát Sforza Pallavicini főkapitánnyal együtt Tokajból Pozsonyba kísérte. 1553-ban fivére mellett Erdély alvajdája lett. Az Izabella királyné-párti urak elfogták és kiszolgáltatták a töröknek. Csak 1559-ben sikerült súlyos váltságdíj fejében kiváltani. Zálogként szerette volna megszerezni a diósgyőri uradalmat, de ettől Perényi Gábor elütötte. Egy kiskorú árvát, Jakabot hagyott maga után. Dobó István fia, Ferenc, Bars megye főispánja, korának egyik legnagyobb katonája volt, részt vett a törökellenes tizenötéves háborúban. Felesége Hagymássy Kristófné Kerecsényi Judit (Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem húgának lánya) révén rokona lett Báthori I. Zsigmond fejedelemnek, András bíboros-fejedelemnek és Boldizsár országos főkapitánynak, de majdnem valamennyi magyarországi főúri családnak is. 1573. október 13-án sikerült megszereznie a régóta áhított Pálóczi-örökséget, igaz csak zálogként 80 ezer magyar forintért. A birtokon az akkor még élő Dobó családtagok osztoztak: Sulyok Sára (nemsokkal később feleségül ment Csáki Pálhoz), Dobó Ferenc, Dobó Krisztina (1577-ben feleségül ment Várday Mihályhoz) és Dobó Jakab (Dobó Domokos kiskorú fia). Magában a családban is ellenségeskedések alakultak ki, amelyet a család nőtagjainak anyagi kárpótlása zárt le. 1584-ben újabb viszály zavarta meg a család életét: Balassi Bálint titokban feleségül vette a korábban megözvegyült Dobó Krisztinát és elfoglalta a pataki várat. Innen sikerült őket kizárni. Mivel a házastársak közeli rokonok voltak, "vérfertőző" házasságukért a pataki vár elfoglalásáért főbenjáró per fenyegette őket. Utóbb a pápa törvényesítette házasságukat. 1585-ben János nevű fiuk született. Később a házasságot felbontották, Dobó Krisztina Gersei Pethő Gáspárhoz ment feleségül, de még 1590-ben elhunyt. 1585-ben fiatalon Dobó Jakab is elhalálozott, így az óriási családi birtokok irányítása Dobó Ferenc kezében összpontosult. Vásárlással is bővítette birtokait: a Thurzó családtól megvásárolta a lednicei uradalmat. 1582-ben a király bányavárosi főkapitánnyá nevezte ki. Feladatait családi várából, Lévából látta el. Erről a tisztségéről hamar lemondott. 1591-ben felajánlották neki Eger főkapitányi tisztét, de nem fogadta el. 1593 tavaszán még részt vett a Fülek felszabadítására indított hadjáratban, de betegsége miatt a továbbiakban távol maradt a harcoktól. Mivel betegsége (kólika, eperoham) mindinkább elhatalmasodott rajta, a főúr 1602. január 28-án megírta végrendeletét, amelyben vagyonának örököseként Dobó Krisztina fiát, Jánost és annak leszármazottait, ezek kihalta esetére gyámleányát Perényi Zsófiát (Dobó Domokos Anna lánya és Nyalábi Perényi István gyermekét) és leszármazottait jelölte meg örököséül. Azok kihalása esetére pedig Dobó István Anna nővérének Zeleméri Kamarás Jánostól született gyerekeire hagyományozta a birtokokat. Dobó Ferenc egyenes ági leszármazottak nélkül, 1602. szeptember 15-én halt meg Eperjesen. A Szepesi Kamara emberei még aznap rajtaütöttek birtokain és elvittek minden mozdíthatót. Csak Szerednyén és Eperjesen hordókban és ládákban 22 ezer aranyat, 19 ezer tallért és 77 ezer forintot találtak. Szeptember 17-én elfoglalták Sárospatakot és teljesen kifosztották. Mivel Balassa János még korábban meghalt, a hivatalos örökös Perényi Zsófia lett. A már kétszer megözvegyült fiatal asszonynak (első férje Kövendi Székely György, második férje Forgách János volt) nemcsak az udvari intrikákkal, de a rokonokkal is meg kellett küzdenie, mert mindenki igényt tartott a vagyonra. Perényi Zsófia, hogy erős támaszra találjon, feleségül ment Kollonics Szigfrig bányavárosi főkapitányhoz. A Dobó-vagyonra Bocskai István is igényt tartott (édesanyja Sulyok Sára testvére volt) és az általa vezetett felkelés során a még megmaradt kincseket hajdúi alaposan megdézsmálták. Perényi Zsófia halála után a fő örökös az első házasságából született fia, Székely Jakab lett. Ez utóbbinak kellett már pereskednie Zeleméri Borbála és annak férje, Lórántffy Mihály ellen. Székely Jakab 1608-as halála után a birtokok jogos tulajdonosai Zeleméri János leszármazottai: Borbála és Kata lettek. Zeleméri Borbála 4 lányt szült: Erzsébetet, Zsuzsannát, Máriát, Borbálát. 1612-ben nemsokkal édesanyjuk után meghalt a legidősebb és a legfiatalabb Lórántffy lány is. Lórántffy Mihály ismét megházasodott, Andrássy Katalint vette feleségül. Azonban megrendült egészsége miatt hamarosan végrendelkezni kényszerült. E szerint a Dobó és Zeleméri jószágokat lányai Zsuzsanna és Mária öröklik, míg a Lórántffy-birtokok köztük és mostohaanyjuk között oszlottak meg. A Lórántffy lányok tanúbizonyságot adtak politikai tisztánlátásukról és egyik leghatalmasabb szomszédjukkal, a Rákócziakkal kötötték össze sorsukat. Lóránttfy Zsuzsannán, II. Rákóczi Ferenc dédnagyanyján keresztül a Dobók vére tovább élt a Nagyságos Fejedelmében. Egyéb birtokaik mellett Bereg megyében is több helység urai voltak. Ezek közé tartozott Ardó, Csongor, Dercen, Kisdobrony, Nagydobrony, Nagymuzsaly, Szernye, Rafajnaújfalu, Ignéc, Kajdanó, Kaszony. A felhasznált irodalom jegyzéke: Nagy Iván. Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest. I-XIII. 1857-1869. Wertner Mór. A Ruszkai Dobó, a Pálóczi és a Ruszkai Bátor család közös leszármazása. Turul, 1902. Károlyi Árpád. Dobó István és Balassa János összeesküvése. Századok, 1879. Sugár István. Az egri vár és viadala. Bp., 1971. Hóvári János. A hűtlen Dobó. Bp., 1987. Szakály Ferenc. Vesztőhely az út porában. Bp., 1986. Détshy Mihály. Sárospatak vára és urai 1526--1616. Sárospatak. 1989. Zubánics László. A Ruszkai Dobó család. Kárpátalja, (IV./11) 1993. dec. 6.old. // Lásd még Bihari Napló (Nagyvárad) V./247. 10. old.; VI./5. 7. old. Zubánics László |
A Báthori család a Gut-Keled nemzetségből származik, amelyről Kálti Márk Képes Krónikája azt írta, hogy tagjai Péter király idejében érkeztek Magyarországra és a svábországi Stof (Hohenstaufen) várából erednek. Bár a nemzetségek széthullása a XIV. század elejére tehető, a történelmi hagyomány már a XI. században nyilvántartja a családot egy Bátor Opos nevű udvari lovag személyében, aki Salamon király udvarában bajvívással kitüntette magát. Majd, miután a királyt unokafivérei (I. Béla király fiai, Géza és László) elűzték, követte a száműzetésbe. A XV. században a reneszánsz hagyományt követve a klasszikus ókorban keresték többnyire az ősöket. Bonfini, Mátyás király udvari történetírója egészen a vizigót (nyugati gót) királyokig vezette fel a Báthori-családfát , amelynek tagjai Szent István korában tértek vissza az országba; s egyik jeles tagja az első pogánylázadást leverő hadak fővezére lett.
A Báthoriak felemelkedése mégis Zsigmond király uralkodására tehető. Az ő uralma alatt lett a család egyik tagja országos tisztség viselője — Báthori István, aki 1419—1431 között asztalnokmester, majd 1435—1439-ben országbíró volt. Mint a királyhoz közelálló személy, tagja lett a Sárkány-rendnek is. A következő uralkodó, I. Albert halála után a lengyel orientáció hívévé vált. Egyike volt azon báróknak, akik I.(Jagelló) Ulászló lengyel királyt a magyar trónra segítették. 1444-ben a várnai csatában esett el királya mellett, mint az ország zászlótartója.
A Drugethek francia eredetű itáliai család. Családi történetük szorosan összekapcsolódik az Anjou-dinasztiával, amelynek hosszú ideig szolgálatában álltak. Első képviselőjük, Drugeth I. Fülöp 1301-ben került Magyarországra az akkor még trónkövetelőnek számító Károly Róbert kíséretében, mint annak nevelője. Az Árpád-ház utolsó királyának halála után Károly Róbert megszerezte a koronát vetélytársaival szemben. Drugeth Fülöp, aki egyébként sikeres hadvezér volt, több hadjáratban is részt vett, különösen 1311 után, amikor Aba Amadé birtokai (az északkeleti országrész kiskirálya — a szerző) annak halála után a királyra maradtak. Fülöp 1316-ban már Szepes és Újvár ispáni tisztét viselte. Mint ezen területek kormányzója, több alkalommal összeütközésbe került Csák Mátéval. Egy csatában csak familiárisának, Éles Jánosnak köszönhette, hogy nem került fogságba. Egy esztendeig a királynéi tárnokmestere volt, majd 1323 —1327 között pedig a nádori tisztet töltötte be. Fogadott apjával, Nekcsei Demeter tárnokmesterrel és annak vejével, Garai Pál macsói bánnal megalakították az első bárói ligát, amelyet számtalan követ majd Magyarország történelmében.
"Károly király kikeletkor méne Visegrádba, mind feleségével és gyermekivel, és midőn húsvét napján ebédhöz ült volna mind feleségével, gyerekivel, az egyik szolgája, Felicián névű, az asztalhoz szolgálván, kirántás dákosát, és a királyhoz vága: de a király megvoná magát, és csak a jobb kezén megsérté egy keveset; azután a királné-asszonhoz vága, és az jobb kezén négy ujját vága le; azután a gyerekekhez kezde: de a gyerekek doktori (azaz Drugeth Miklós és Kenesich Miklós — a szerző)támadának ellene: s míglen azok vesződnének az Felicián gyilkossal, kiszaladának a gyermekek. Mikoron ekképpen hárzsolna Felicián, a királné-asszonnak pohárnoka, Patócsi János, egy tisztes inas, oda futamék, és a pohárszékről egy kést raggada, és azt Felicián gyilkosnak a torkába üté, és a levoná a földre. És a nagy kiáltásra befutának a darabontok, és azok koncra hánnák a Feliciánt."