Ferenc Rákóczi and Imre Thököly-led insurrection
Ferenc Rákóczi II (1676-1735) lived in turbulent times. His father, Ferenc Rákóczi I (1645-1676) had held the lofty position of lifelong Prince (Fejedelem) of Transylvania, but the Turks deprived him of his throne. He had married Ilona Zrínyi of another illustrious noble Hungarian family and became involved in the Zrínyi-Frangepan conspiracy against the ruling Habsburgs. He was caught and Ilona had to pay his ransom, but he died, leaving two children, Julianna who eventually married the Italian Prince Aspremonte, and Ferenc II, who, aged 12, after ceding Munkács Castle was interred with his mother and sister in Vienna. The Habsburg Emperor Leopold took Ferenc as his ward, but in 1692 he escaped, returning to his family nest in Transylvania. Touched by the desperation of the Hungarians suffering from Austrian oppression, in 1700 Rákóczi appealed to King Louis XIV of France, who provided him with arms and funds to mount his revolution. Unfortunately, the Austrians got wind of this and took him prisoner. Rákóczi escaped to Poland and it was from there that he, with 3,000 Hungarian kuruc soldiers, proceeded to march to the Danube, capturing the people’s hearts and their loyalty in the territories along the way. In 1707 Louis XIV urged Parliament to cast out the Habsburg House, declaring them illegitimate, but this was not enough to guarantee Rákóczi’s power. The Hungarian military proved insufficient against the Austrians and Rákóczi was forced into exile. The brave kuruc troops laid down their arms in 1711 and the Hungarians signed the ignominious peace agreement at Szatmár. In 1715, from his exile in Turkey, Rákóczi attempted to mount another insurrection against the Habsburgs, but the Turks prevented his renewed actions to incite revolt. During the long years of exile, Rákóczi and his sizeable retinue of loyal Hungarians lived in the town of Rodostó on the coast of the Sea of Maromora in Turkey, where the distinct quarter with its "Hungarian Houses" bears witness to their illustrious inhabitants of three centuries ago. Unfortunately, the wooden houses are in bad repair. The house of Rákóczi’s general, Miklós Bercsényi, has already collapsed and the remains have been removed (see N Kósa Judit, Bercsényi házát mar elbontották, Népszabadság, Kultura section, January 29, 2003). Rákóczi’s Hungarian tutor Kelemen Mikes (1692-1762) followed the great leader into exile and in his famous Letters from Turkey recorded the life of Rákóczi’s Hungarian retinue. Mikes’s writings are now being re-examined, edited and published. Mikes, who never married, remained practically alone in Rodostó after Rákóczi’s death in 1735 and died of the plague aged 70. His poignant lines, "Where shall I go - at least here I can hear the ocean’s mighty roar, where Rákóczi’s great spirit lies in final peace," are often quoted. Through the centuries, the cult of Rákóczi grew. In 1906 the writer and politician Kálmán Thaly (1839-1909) succeeded in bringing Rákóczi’s remains home to Hungary. With great pomp, Rákóczi’s and Thököly’s bones were laid to rest in a special crypt in the Dom (cathedral) in Kassa in Upper Hungary (now Kosice in Slovakia). There are numerous institutions and associations named for the legendary leader. The Rodostó Alapítvány (foundation) is today the principal activist in attempts to rescue the Hungarian houses in Turkey in order to preserve this shrine to these earliest of Hungarian freedom fighters. |
| home | top |
 |
Az Úr engem eszközül használa,hogy fölébresszem a magyarok
keblében a szabad ságnak szerelmét.”– írta II. Rákóczi Ferenc az Emlékirata
című munkájában. Ez a küldetéstudatkísérte végig egész életében.
Rákóczi és felsővadászi II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született a
Zemplén megyei borsi kastélyban. A fejedelem a híres erdélyi református
arisztokrata dinasztia sarja, családfája az Árpád-kori Bogát-Radván ágig
vezethető vissza. Közvetlen elődei között négy erdélyi fejedelem található.
II. Rákóczi Ferenc édesapja, I.Rákóczi Ferenc, Erdély választott fejedelme,
Sáros vármegye főispánja, Kelet-Magyarország legnagyobb birtokosa.
Édesanyja, Zrínyi Ilona, a mártír Zrínyi Péter horvát bán lánya, a költő és hadvezér
Zrínyi Miklós unokahúga. Atyai dédnagyanyja Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony,
a sárospataki iskola patrónusa. II. Rákóczi Ferencet a családi tradíció ellenére má
katolikusnak nevelték, mert atyja édesanyja, Báthory Zsófia hatására hitvallást váltott.
- II. Rákóczi Ferenc korán elvesztette édesapját, édesanyja pedig 1682-ben férjhez ment Thököly Imréhez.
Munkács várába költöztek.
Thökölyt az általa vezetett felkelés leverése után a váradi basa elfogatta, és
Törökországba hurcoltatta.Munkács várát az egyedül maradt Zrínyi Ilona hősiese
védte, de a túlerő háromévi ostrom után 1688-ban végül elfoglalta.
A hős várvédőt gyermekeivel Bécsbe vitték, majd mindkettőt elszakították édesanyjától
Zrínyi Ilona ekkor látta őket utoljára. Ezek után követte férjét Törökországba, és ott halt meg 1703-ban.
A tizenkét éves Rákóczi gyámja az a Kollonich Lipót lett, akinek híres-hírhedt mondása
szerint „Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá, végül pedig katolikussá kell tenni.
” II. Rákóczi Ferencet a csehországi Neuhausban jezsuiták tanították, majd a prágai
Károly Egyetemen folytatott tanulmányokat: matematikát, fizikát, építészetet, hadtudományokat
és erdőépítésthallgatott. Rákóczi 1693-tól Bécsben élt, majd egyéves itáliai utazást tett.
1694-ben feleségül vette Sarolta-Amália hessen-rheinfelsi hercegnőt. Rákóczi feleségével
Felső-Magyarországon elepedett le, ahol Sáros vármegye törökös főispánjává nevezték ki.
A közügyektől elvonultan élt birtokain. Az 1697-es hegyaljai parasztfölkelés vezetését nem vállalta, Bécsbe utazott.
A fölkelés leverését követő véres megtorlás láttán és Bercsényi Miklós rábeszélésére határozta el magát a cselekvésre.
A keleti megyék nemesi köreiben kezdték el a szervezkedést,segítségért 1700-ban XIV.Lajos francia királyhoz fordultak.
A fölkelés leverését követő véres megtorlás láttán és Bercsényi Miklós rábeszélésére határozta el magát a cselekvésre.
A keleti megyék nemesi köreiben kezdték el a szervezkedést,segítségért 1700-ban XIV.Lajos francia királyhoz fordultak.
Árulás következtében azonban a levélváltás kitudódott, Rákóczit 1701-ben letartóztatták.
A bécsújhelyi börtönbe került, oda, ahol korábban nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. Pár hónapnyi fogság után
felesége segítségével még abba az évben sikerült megszöknie, és Gottfried Lehmann von Lehensfeld kapitány kíséretébenLengyelországba menekült.A bécsújhelyi börtönbe került, oda, ahol korábban nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. Pár hónapnyi fogság után
Itt keresték föl 1703 májusában a tiszaháti felkelők követei Esze Tamás vezetésével. Rákóczi híres Brezáni kiáltványában az egész
országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen.
Zászlóin ez állt: Pro patria et ibertate. Magyarországra 1703. június 6-án érkezett. A főurak közül gróf Bercsényi Miklós és a régi bécsújhelyi börtöntárs, Vay Ádám támogatta leghűségesebben
1704-ben jelent meg „a világ valamennyi fejedelméhez és népéhez” intézett kiáltványa, a
„Recrudescunt diutina inclytae
gentis Hungarae vulnera…”, amelyben megmagyarázta a felkelés okát és célját:
„Megújulnak a dicsőséges magyar nemzetne
régi sebei, és hazánk
megsebesült szabadságának
mostoha kézzel ennyiszer enyhített
sebhelye…
” A gyulafehérvári országgyűlés Rákóczit 1704. július 9-én erdélyi fejedelemmé választotta, de csak
1707. április 5-én iktatták be.A fejedelem 1705 szeptemberében
országgyűlést hívott
össze Szécsénybe. Ott mondta:
„A harc célja a nemzet teljes
szabadságának helyreállítása, s a
szabad vallás gyakorlásának biztosítása.”
Az összegyűlt rendek II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelmükké választották.
Rákóczi főúri udvara kulturális központ is volt, a fejedelem foglalkoztatta például a Berlinből hazahívottMányoki Ádám festőművészt. A szabadságharc kiterjedt diplomáciáját,Ráday Pál közreműködésével Rákóczi maga irányította. Latin nyelvű hírlapja,
Mercurius Hungaricus segítségével a külföld megfelelő tájékoztatásra törekedett.Rákóczi a rendkívül nehéz anyagi helyzet miatt 1707-ben az ónodi országgyűlésen megszavaztatta a kiváltságos rendek kötelező adófizetését.
Ugyancsak ezen az országgyűlésen jelentették be a Habsburg-ház trónfosztását: „Országunkat király nélkül lenni jelentjük” – mondta.
Az adófizetés általánossá tétele miatt az arisztokrácia eltávolodott Rákóczitól. Az 1708-as sárospataki országgyűlésen már kevesen jelentek meg. Itt hozták meg a jobbágykatonák örökös szabadságáról szóló törvényt. Ugyancsak ez az országgyűlés döntött – a
nehézségek ellenére – a szabadságharc folytatása mellett.
A fejedelmet XIV. Lajos rendszeres évi pénztámogatásban részesítette, de szövetséget nem kötött vele, és eredménytelenek
maradtak a svéd, porosz,török tárgyalások is. Rákóczi szövetségesei 1709-ben békét kötöttek a császáriakkal, ily módon beszüntették
támogatását. Egyedül I. Péter kötött fa a kuruc állam katonai és gazdas ágiejedelemmel szerződést, őt azonban a svéd háború kötötte le, így az orosz cár szövetsége katonai támogatásban nem nyilvánult meg. Rákóczi tehát a Habsburgokkal kísérelt meg béketárgyalásokat, amelyek azonban eredménytelenek maradtak.
Az 1708-as trencséni csatavesztés után a szabadságharc egyre nehezebb helyzetbe került. Rákóczi Ferenc 1711. február 22-én Lengyelországba utazott, hogy újabb szövetségeseket keressen. Itt tárgyalt ismét Nagy Péter cárral, eredménytelenül. Távolléte idejére
a hatalmat Károlyi Sándorra ruházta át. A Szatmárra összehívott utolsó kuruc országgyűlés elfogadta a császáriak békefeltételeit. Rákóczi Lengyelországban kapta a hírt, hogy május 1-jén Nagymajténynál a kuruc sereg „földbe szúrta a zászlót” (a katonák
fegyvereiket nem adták át), véget ért a szabadságharc.
II. Rákóczi Ferenc nem ismerte el aszatmári békét, és – habár az amnesztia rá is vonatkozott – emigrációba vonult.
Vagyonáról lemondott. Egyetlen dologhoz ragaszkodott csupán, az Erdély fejedelme címhez.
„Soha nem
lehetek olyan gyönge, hogy a rendek
kívánsága ellenére, becsületemet és
esküvésemet megtagadva lemondjak,
és ezzel méltatlannak bizonyuljak a
fejedelemségre, mely minden bizodalmát
belém vetette, és szabad, törvényes
választással ruházta rám méltóságomat”
– írta XIV. Lajos francia királynak.
Rákóczi emigrációját Lengyelországban kezdte meg, majd 1715-ben Franciaországba költözött. Itt írta meg Párizs mellett, a kamalduli szerzeteseknél a XVIII.i századi magyar közé tartozó munkáit az Egy bűnös vallomásai (Confessio peccatoris) és
Emlékiratok (Mémoires du prince Francois II. Rákóczi) címmel latin ,illetve francia nyelven.hogy a török-osztrák háború lehetőséget
1717-ben a Porta meghívására Törökországba utazott, és remélte, ad a szabadságharc újbóli megindítására.
A békekötés után a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Tizenöt évig élt itt kíséretével. Történeti, hadtudományi
és teológiai kérdésekkel foglalkozott, jelentős írói tevékenységet és levelezést folytatott.
Rákóczi írásai ktöbbnyire fenn: Fohászai, a Mózes öt könyvéhez kapcsolódó Meditációi, fiai számára írt Politikai és erkölcsi végrendelete csak napjainkban jelentek meg nyomtatásban.
A fejedelem rodostói életét hűséges iródeákja, Mikes Kelemen örökítette meg. A bujdosók közül ő halt meg utolsóként 1790-ben.
meg. A bujdosók közül ő halt meg
utolsóként 1790-ben.
A fejedelem neje 1722-ben halt meg
Párizsban. Fiai közül József 1738-ban
Törökországban hunyt el, György
pedig 1756-ben Franciaországban. Az
utóbbival kihalt a Rákóczi-nemzetség
férfiága.
A fejedelem 1735. április 8-án,
nagypéntek napján adta át lelkét
teremtőjének. Végakaratának megfelelően
szíve a franciaországi grosbois-i
kolostorban, míg teste édesanyja,
Zrínyi Ilona mellett a konstantinápolyi
jezsuita templomban pihent.
Mindkettejük földi maradványait
1906-ban Kassán, a Szent Erzsébetdómban
helyezték örök nyugalomra.
A Rákóczi-kultusz máig elevenen
élő, ékes példájaként szolgál Kassán, aszatmári békét, és – habár az amnesztia
rá is vonatkozott – emigrációba
vonult. Vagyonáról lemondott. Egyetlen
dologhoz ragaszkodott csupán, az
Erdély fejedelme címhez. „Soha nem
lehetek olyan gyönge, hogy a rendek
kívánsága ellenére, becsületemet és
esküvésemet megtagadva lemondjak,
és ezzel méltatlannak bizonyuljak a
fejedelemségre, mely minden bizodalmát
belém vetette, és szabad, törvényes
választással ruházta rám méltóságomat”
– írta XIV. Lajos francia
királynak.
Rákóczi emigrációját Lengyelországban
kezdte meg, majd 1715-ben
Franciaországba költözött. Itt írta
meg Párizs mellett, a kamalduli szerzeteseknél
a XVIII. századi magyar
irodalom legkiemelkedőbb alkotásai
közé tartozó munkáit az Egy bűnös
vallomásai (Confessio peccatoris) és
Emlékiratok (Mémoires du prince
Francois II. Rákóczi) címmel latin,
illetve francia nyelven.
1717-ben a Porta meghívására
Törökországba utazott, és remélte,
hogy a török-osztrák háború lehetőséget
ad a szabadságharc újbóli megindítására.
A békekötés után a török
kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási
helyéül. Tizenöt évig élt itt
kíséretével. Történeti, hadtudományi
és teológiai kérdésekkel foglalkozott,
jelentős írói tevékenységet és levelezést
folytatott. Rákóczi írásai többnyire
kézirat formájában maradtak
fenn: Fohászai, a Mózes öt könyvéhez
kapcsolódó Meditációi, fiai számára
írt Politikai és erkölcsi végrendelete
csak napjainkban jelentek meg nyomtatásban.
A fejedelem rodostói életét hűséges
íródeákja, Mikes Kelemen örökítette
meg. A bujdosók közül ő halt meg
utolsóként 1790-ben.
A fejedelem neje 1722-ben halt meg
Párizsban. Fiai közül József 1738-ban
Törökországban hunyt el, György
pedig 1756-ben Franciaországban. Az
utóbbival kihalt a Rákóczi-nemzetség
férfiága.
A fejedelem 1735. április 8-án,
nagypéntek napján adta át lelkét
teremtőjének. Végakaratának megfelelően
szíve a franciaországi grosbois-i
kolostorban, míg teste édesanyja,
Zrínyi Ilona mellett a konstantinápolyi
jezsuita templomban pihent.
Mindkettejük földi maradványait
1906-ban Kassán, a Szent Erzsébetdómban
helyezték örök nyugalomra.
A Rákóczi-kultusz máig elevenen
élő, ékes példájaként szolgál Kassán, aHóhér-bástya mögött felépített
rodostói fejedelmi ebédlőház hiteles
mása, amelyet ugyancsak 1906-ban, a
hamvak hazahozatalakor emelt a
Hernád-parti város.
A tragikus sorsú, de nemzete
kegyeletében örökké élő fejedelem
pedig az idők során legendává vált a
magyar nép emlékezetében…
Csanádi Imre:
Rákóczi
Mányoki Ádám festménye
(1712, Gdansk-Danzig)
Hogy a Fejedelem
Danckában megszálla
(Franciába hiszen onnan viszi gálya) –
Ádám, a képíró, tisztelkedék nála.
Berlint, Udvart, pénzt, hírt
ő ki odahagyta,
Rákóczinak inkább szolgálván alatta, –
most is vele vászon, ecset és paletta.
Járt Hollandban nemrég,
ura hagyásából,
s most, végképpen immár, megválnak
egymástól, –
illetődöttséget alig is palástol.
Eltökéllé: állít örökös emléket,
mint senkiről soha,
festvén olyan képet
tudása leglángja, mit abba belé vet.
Enged az úr ül már fejedelmi díszben
képe mása készül
nyájas beszéd közben
fényt bujkáltat, mintha tündökölne
tűzben.
Hátul puszta semmi, puritán sötétség
kivillog csatt, gyémánt,
puha bársonykékség
mellett szalag, ordós, veti vereslését.
Csákóból csücsöknyi,
mint pici piros láng,
virít fönn, vidáman,
a fekete hegyek kucsmán, –
vagy bujdosó-máglya,
határhegyek csúcsán.
Sátoros sötét haj foglalja keretbe
a szép teli orcát, melynél nemesebbe
nem fürkészhet Ádám, b
ármint törekedne.
No comments:
Post a Comment