Ádámi. 1291. Adam. Régen 1202. körüli határjáróoklevele említi bizonyos Pata faluját. (Szentpétery 65. „villa Paca”.) Ez kétségtelenül azonos a későbbi Adámival, mely végleges nevét az említett Pata fiától Ádámtól kapta, akinek e vidéken való szerep- léséről 1213-ból, 1214 és 1236-ból vannak adataink. (VárReg. 15., 110. — Kubinyi, I. 13. l.) A XIII—XIV. századból csupán gazdag egy- házáról maradt említés. (Jakubovich, 358. l. — Pápai tj. 55. l. — Bunyitay, III. 192. l.) Mikor 1500-ban újra hallunk róla, az Ártán- diak nagykereki várának tartozéka. (Dl. 2680.) Ma puszta Pelbárt- híd és Nagyszántó között A névsorok a község lakosságának ke- veretlen magyarságára élesen rávilágítanak. — SzN: 1497. (Vay, 1442/1—2.) M: Bothos, Zakald. — 1518. (Vay, 1577/1—2.) M: 2 Adam, Czewek, 3 Fekethe, 2 Hwzar, Karachon, Kazzay, Magyar, 2 Nagy, Wyncze. — 1591. (Dec.) M: Chiani, Gienghe, Ihaz.
59. Belényes. 1291. Benenus, 1422. Belynes. (Beiuş.) A körü- lötte fekvő magyar falvakkal a közös szolgáltatási kötelezettség folytán és fajilag is szoros egységet alkotott (1422: Arch. dom. C. Várad. f. XIV. 16.) Neve csak a XIII. század végén tűnik fel, de eredete a Feketekörös felsővölgyének honvédelmi szempontból történt megszállásáig nyúlik vissza. (1291: Jakubovich, 358, l.
ADATTÁR. 209
— 1213: VárReg. 24.) Kétségtelen, hogy az egykori gyepü őrei a völgy legfontosabb pontját nem hagyták megszállatlanul. A vé- delmivonal keletebbre tolása után királyi adományból a váradi püspökség tulajdonába került. Belényes már a XIII. század végén is a vidék legjelentősebb helye volt, később pedig a püspökök pártfogásával, mint uradalmi székhely feléje nőtt a többi falvak- nak. Fejlődését mutatja, hogy a megnövekedett lakosság 1421-ben nagy költséggel új templomot készült építeni. (Lukcsies, I. R. 366.) Az idézett oklevél szavai, hogy a templomot a katolikus hitre nem régen megtért lakosok számára építik, hihetővé teszik, hogy románok katolizálásáról volt szó. A későbbi névsorok azonban nem nyujtanak alapot arra, hogy az esetleges beolvadást meg- figyelhessük, de a katolikus hit felvétele ebben az időben egyenlő volt a magyarrá válással. A XV. századtól a XVII. század ele- jéig elég idő telt el ahhoz, hogy az összeolvadás teljesen befejeződ- hessék, s a nevek a lakosságot magyarnak mutassák. A város 1441-ben nyert önkormányzatot (libera civitas. Arch. dom. C. Vá- rad, f. XIV. 21.). János püspök a polgároknak bíróválasztási jogot adott, akik az officiálisok helyett bíráskodhattak, végül pecsétet és ezzel oklevélkiállítási jogot is nyertek. Plébánosa nem tarto- zott a főesperes alá, hanem közvetlenül a püspöknek volt aláren- delve. (1413: Kereszturi, I. 200.) A város szerepe az erdélyi feje- delmek alatt még jobban megnőtt és mivel sorsa a szomszédos magyar falvakéval össze volt kapcsolva, kiváltságainak védelme azok érdekeit is szolgálta. Temploma Szent Ágota tiszteletére épült (1421: Lukcsics, I. R. 366. — 1413: Fejér X/5. 439. l.) Színma- gyar lakossággal lépett át az újkorba. — SzN: 1446. (Arch. dom. C. Várad, f. XIV. 16.) M: Zarka. — 1537. (Teleki, E. XVI. f. I. 7.) M: Alch, Fekethe, Hizoly, Pether; B: Chydre. — 1600. (II. 0. 17/6.) M: Alcz, Ambrus, Apati, Aztalos, 2 Balas, Bardus, 2 Beke, 3 Benkeö, Begres, Bene, Bodi, Cziampos, Cziapos, Czeoz, 2 Demeter, Detrj, 2 Dienes, 2 Eotueos, 3 Fazakas, Fenessi, Fodor, Furian, 2 Gall, Hegedüs, Ispan, Jacab, Jiartho, Kalmar, Kaza, 2 Karoly, 4 Ki- raly, 4 Kis, Koczis, 2 Kondorosi, 2 Korodj, Korsos, 5 Kowacz, Keompe, Keomwves, Magiar, Meliczey, Mester, Miklos, Molnar, 2 Moricz, Nemes, Nierges, 2 Oswald, 5 Pap, Peczer, Pereki, Rab, Rosa, Sandor, Santa, Somogy, 6 Zarka, 8 Zabo, Zombathi, 11 Zeoczy (Zwczy), Tordai, 10 Varga, Was, 2 Vincze, Zeold; R: Gaura, 2 Kozta, Sinka; B: 2 Barian (Borjan is), Giele, 2 Gercze, 2 Horwath, Ignatth, Kohi, Kohi, Comptor, Kwpta, 11 Litteratus (2 Michael, Martinus (nob.), Martinus, Petrus (nob.), Franciscus (nob.), 2 Elias, Stephanus, Ludovicus (nob.), Ladislaus (nob.), 2 Olah, Padicz, Pizas, Reompe, Racz, 2 Zaz, Sisinaczki, Surna, Sartor, 2 Tonsor, Török, 4 Vayda. — FN: 1537. (Iványi, R. 537.) M: Vyhegh. — 1629. (Bánffy, I. f. 105. No. 8.) M: Cziermal heg. 97. Bökény. 1214. Beken, 1398. Bukien, 1457. Beuken. Elsőízben 1214- ben tűnik elénk. (VárReg. 75.) Alapítása tehát a XIII század előtt megtörtént és annak az ismeretlen, talán Smaragd, nemzetségnek tulajdonítható, mely Szeghalom, Iráz, Csökmő létrehozásánál sze- repelt. A XIV. század második felében Atyai Szár Miklós, Ajnárd fia János és Beke fiainak birtoka, de Szár hűtlensége folytán Maróthi János szerzett rá királyi adományt. (1370: Csáky, I. 129. l. — 1398: Dl. 8301.). Ezzel megerősödtek a falut Békés megyéhez fűző szálak. Korábban az ú. n. körösközi ispánsághoz tartozott, míg végül, a XV. században a váradi káptalan is birtokhoz jutva benne, Biharban állapodott meg. (1457: Csáky, I. 416. l.) Egyik része mindvégig megmaradt az eredeti birtokosok tulajdonában. (1496: Csáky, I. 483. l.) Komádi, Kót és Iráz között állott. A török dúlásokban néptelenedett el. Ősi magyar település veszett el benne. — SzN: 1214. (VárReg. 75.) M: Vrcund; B: Roda. — 1580. (Dec., gab.) M: Antal, Bodj, Bwda, Erdely, Geomeo, Jakab, Kaza, Kerekes, Nagy, Eolwey, Sas, Soliom, Wzo, Wasandj, Vegh; B: Fanezik, 2 Makian, Olah. — 1588. (Dec., gab.) M: Bak, Egey, Geoder, Nagj, Sipos, Somogj, Zabo; B: Olah.
Kasza. 1336. Kazaa, 1350. Kassad, 1353. Kazad, 1490. Kaza- falwa, 1507. Kazathelek. Az Ákos nemzetség Bebek—Csetneki ágá- nak a kezén tűnik fel. (1336: Anjou, III. 260. l.) A XIII. században települt. A Kismarjai család tagjai 1342-től kezdve többször pró- bálták távolélő rokonaik birtokát megszerezni, de ez a többiek til- takozása miatt csak nagy huzavona után sikerült. (Máriássy lvt. Márkusfalvi rész. No. 32. — 1350: Anjou, V. 384. l. — 1353: Anjou, VI. 62. l.) 1429-ben a Gyapolyiak, illetve Hencidaiak birtoka. (Becsky lvt.) 1490-ben a hűtlen Marjai Benedek részét Losonczi László, majd 1507-ben Tordai Benedek szerezte meg. (Bánffy, II. 290. l. — Dl. 26668.) Csak a török pusztítások idején néptelenedett el. Ma tanya Pocsaj és Biharfélegyháza között. Lakossága magyar volt. — SzN: 1497. (Vay, 144211—3.) M: Dyak, 2 Kazay, Magyar. — 1580. (Dec. rest.) M: Babos, Molnar.
389. Margitta. 1216. Margneta, 1332. Marguita, 1334. Margytha, 1422. Margithafalwa. (Mărghita.) A Berettyó, Bisztra és a Hosszú- aszópatak völgyének egybenyílásánál megtelepült község termé- szetes központja volt ennek a vidéknek. Elsőízben egy 1216-i fel- jegyzés említi, de keletkezése sokkal korábbi időre tehető. (Vár- Reg. 158.) Minthogy az erdélyi egyházmegyéhez tartozott, Bihar határain kívül kellett kialakulnia. (Pápai tj. 141. l.— 1430: Csáky, I. 352. l.) 1334-ben Lack erdélyi vajdáé. (Ujh. Dl. 38149.) Lehetséges, hogy csak Lack kapta a királytól, de az sem hihetetlen, hogy a csa- lád régi birtoka, mert a szomszédos vidéken több faluja volt. 1370- bén Lackfi Miklós megerősítette a község Nagy Lajostól kapott vásártartási jogát s ezzel megindult kiemelkedése a többi falu kö- zül. (Fejér, IX/4. 222. l.) A Lackfiak a XIV. század végi hűtlen- ségi perekben veszíthették el és a király 1422-ben Kéc magyar, Akor, Dizsér, Lüki, Szunyogd vlach falvakkal együtt a Csákyak- nak adományozta. (Csáky, 314. l.) 1467-ben a tiszántúli, adó miatti lázongás leverésekor, ellenszegülése miatt a falut felégették. (Csáky, I. 438. l.) A Csákyak, akik az itt birtokló Becskyekkel egy törzsből szármáztak, céltudatos munkával megszerezték a szomszé- dos középszolnoki, krasznamegyei birtokok közül Monostorosáb- rányt, Molnos- (Vedres) Ábrányt, Genyétét, Kispacalt és a vlach
ADATTÁR. 295
Dédát. Eredetileg Margitta és e falvak, Monostorosábrány kivéte- lével, mind Középszolnok, illetve Kraszna megyébe tartoztak, de egy részük birtokosaik gondoskodása révén már a XV. század ele- jén átkerült Biharba. (Csáky, I. 314. l.) 1429-ben Zsigmond király a Becskyek Margittához, tartozó birtokait Biharból és Krasznából áthelyezte Középszolnok megyébe. (Becsky lvt.) A Csákyaknak volt az érdekük, hogy e falvak Biharba kerüljenek, ahol birto- kaik zöme feküdt. Ez a végleges áthelyezés 1454 után vált lehet- ségessé, amikor a Csákyak szatmári és középszolnoki jószágaikat elcserélték a Becskyek itteni részeivel. (Wesselényi lvt. — Csáky, I. 399. l.) Ezzel teljesen kialakult a margittai uradalom, mely ezt a vidéket több századon át egységes gazdasági szervezetbe foglalta. Az Érmellék felé eső öt magyar és a Berettyó jobbparti hegyek- ben megtelepült hat vlach faluból állott. A régi megülésű magyar községek lakossága, melyek közül Margitta már egészen városias jellegű volt, többszörösen felülmulta a hegyi birtokok népét, s ebben az arányban rejlik a magyar települési területhez közelebb fekvő vlach községekben felismerhető erős magyar hatás, mely nem egy esetben több volt puszta kultúrhatásnál. (L. Szunyogdot.) A napjainkig megmaradt utcanevek az első telepesektől a mai magyar lakosságig vezető töretlen egyenesre világítanak rá. A Felsőábrány felé elterülő dombokról származó szláv pataknév (Mylethwa) hihetőleg a románság ottani jelenlétére vonatkoztat- ható. Szent Margit tiszteletére épült templomától nyerte a ne- vét. (1358: Bossányi, II. CXXIII.) Határába olvadhatott a Berety- tyó melletti, valószínűleg a tatárjáráskor elpusztult Roff. (1270: Tört. Tár., 1889. 526. l. — 1352: u. o. 542. l. — 1445: L. o. lt. 22.) — SzN: 1216. (VárReg. 158.) B: Vulchius. — 1409. (Becsky lvt.) M: Pap, Posa, Sechen; B: Sartor. — 1436. (Kállay, XV. R. III. 235.) M: Mathee, Terhes. — 1445. (L. o. lt. 22.) M: Balog, 2 Berwey, 2 Blasy, Boros, 2 Bewr, Chazar, Chokmay, Chonka, 2 Fazakas, Gombas, Hymesy, Keehy, Kothy, Koach, Kosma, Ewrdegh, 3 Ewthwes, Pethy, Saary, 2 Zabow, Zeel, 2 Zewch, Warga; B: Baderag, Cheh, Faber, Cleber, Magnus, 2 Pergeny, Michel f. Blasy. — 1458. (L. olt 27.) M: Betheg, 2 Fazakas, Gaspar, Gombos, Kerekes, Lowaz, Perny; B: 2 Aurifaber, Litteratus, Marcus et Michael filii Blasii. — 1463. (Kállay, XV. B. III. 926.) M: 2 Adoni, 2 Bervey, Chokmay, Ewr- dewgh, 2 Theremi. — 1489. (Múz. törzs., XV. sz. é. n. 57.) M: Alch, 2 Baxa, Boros, Chonka, Fazakas, Gombas, Iees, Yosa, Kowach, Mathe, Molnar, Moroch, Peechy, 2 Solyomy, Synes, Zywos; B: Fa- ber, Carnifex, Magnus, Pergelyn, Parvus, Sutor, Thoth, 2 Verney. — 1496. (Csáky, I. 487. l.) M: Baxa, Derechkey, Fekethe, Hymesy, Kantor, 2 Nagh, Nemes, Somoghy, Zabo. — 1569. (Dec., bor.) M: Adan, Alch, Angial, Bakos, 5 Baksa, Balog, Barta, Benche, Be- rechky, 5 Boros, Bott, 2 Borwey, Buday, Cheke, 2 Elek, Erös, 3 Fa- byan, 3 Farkas, 3 Galos, 3 Hymesy, Illyas, Jacab, Josa, Karsa, Kassaj, Kathy, Kelemen, Kerezthjen, 2 Kechy, Kys, 4 Kowach, 3 Kun, 2 Lakathos, Maior, Magyary, Makray, 2 Mathe, 2 Meszaros, 2 Molnar, 6 Nagy, Nagyistvan, Pap, Pal, Palfy, 2 Pechy, Posa, Santha, 4 Somogj, 2 Sos, 6 Zabo, Zarka, 2 Zantho, Zekzardy, Zel, 3 Zylagy, Zondy, 2 Talas, Töser, 8 Warga, Weg, 3 Sigmond; R: Sorban; B: Birkoroz, Bukoroz, 2 Chioriar, Cheh, Eleber, 5 Faber, 2 Gorgian, 4 Horwath, 3 Litteratus, 3 Ola, 3 Perger, Tott. — FN:
296 ADATTÁR.
1425. (Csáky, I. 337. l.) Sz: Mylethwa fluvius. — 1489. (Múz. törzs., XV. sz. é. n. 57.) M: Kerthweles ucza vicus (1569-ben és ma is), Pethrywcha vicus (1569-ben és ma is), Zalaczwtza, Paczalwtza vici. — 1569. (Dec., bor.) Új utcanevek. M: Kys platea, (ma is), Fazakas piatea (ma is), Saros platea (ma is). 390. Marja, Kis-. 1291. Maria, 1322. Omaria, 1490. Kys Maria. Az Ákos nemzetség többi falvaitól a Berettyó választotta el, s aligha ő telepítette, mert a tatárjárás után a birtok másik felén kialakult Új- vagy Nagymarja már a XIII. század végén a Hont- pázmányoké volt. (1291: Jakubovich, 222., 299. l. — V. ö. 36. l.) A XIII. század végén említik először, de minthogy nevét Szűz Má- riáról elnevezett templomától kapta, akkor már hosszabb fejlő- dést feltételező fokon állott. (1291: id. h.) Birtokosai az Ákos nem- beli Ómarjaiak, másképpen Kismarjaiak voltak. (1351: Anjou, V. 502. l. — 1342: Anjou, IV. 226. l. — Kállay U.: Az Ó-Marjayak nem- zetsége. Turul, 1904. 39. és k. l.) A szomszédos Kaszával, Vasaddal és Gyapollyal állott szorosabb kapcsolatban. (1490: Bánffy, II. 290. l. — 1520: Dl. 26315.) Később a Czibakok által telepített Újmarja mellett háttérbe szorult, de a török pusztítás után mint hajdúköz- ség tovább élt, míg Nagymarja elnéptelenedett. Magyarok lakták. (L. Nagymarját is!) — SzN: 1497. (Vay, 1442.) M: Balog; B: Kor- zowagh. 729. Várad. (Nagyvárad, Oradea-Mare.)
Hagyomány szerint Szent László király a Körös mellett „va- dászgatván, egy helyre akadt, ahol angyali intésre eltökélte, hogy monostort alapít Szűz Mária tiszteletére és ezt a helyet Váradnak nevezte el”. (Képes Krónika. Kardos T. fordításában.) Ez a mo- nostor lett a későbbi város magva. A környék birtokviszonyait vizsgálva, azt találjuk, hogy Püspöki kivételével minden oldalról idegen, többnyire kimutathatólag királyi alapítású falvak vették körül. Ebből következik, hogy királyi területen alakult ki és hogy nem tervszerű telepítés eredménye, mert különben megfelelő nagy- ságú földdel látták volna el. (Schünemann K: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa (Südosteuropäische Bibliothek. 1.) Breslau, é. n. 50. és k. l., különösen 61. l.) Fejlődését szerencsés fek- vésének és a püspökség későbbi idehelyezésének köszönhette. A ki- rályi birtokok közé beszorulva semmiesetre sem lehetett a völgy szájának legrégibb és legjelentősebb telepe, hiszen az erdélyi út vámját egészen a XIII. század végéig Szőlősön szedték, amiből kö- vetkezik, hogy annál újabb volt. (L. Szőlőst.) Ha Szent László va- lóban püspöki székhelyet akart volna alapítani, akkor megfelelő területtel látta volna el és határa nem lett volna a környező fal- vak között a legkisebb. A XII. század elejéig a jobbparti szőlős- hegyek is a király tulajdonában maradtak és itt építette fel II. Ist- ván az előhegyi premontrei prépostságot. (Bunyitay, II. 389. l.)
Éppen jelentéktelenségéből következik, hogy megülői a szom- szédos királyi birtokokról kerülhettek ki. A későbbi állapotból úgy
380 ADATTÁR.
látszik, hogy a bihari püspökség áthelyezésekor a balparti kiala- kult részeket a káptalan kapta meg, a hegyek alatt pedig új püs- pöki város épült. A XIV. század végén ugyanis a székesegyház egész környéke, a vár, a püspöki palota a káptalan területén fe- küdt és a jövedelmek kétharmada — a püspöki város vámjaié is — őt illette meg. (Stat. 31. és k. l. — 1285: Zim.-Wer., I. 148. l.) Az első telepesek magyarságát bizonyítja, hogy a város magvát alkotó negyedek nevei magyarok és az idegenekre mutató Olaszi, Bologna, Padua a perifériákon feküdtek. A püspökség áthelyezése után, a XII. században hozhattak be nagyobb tömegben vallono- kat, akiket a Körös jobbpartján külön városban telepítettek le. (V. ö. Auner c. Századok, 1916. 28. és k. l. — E. Németh: Les colonies françaises de Hongrie. Szeged, 1938.) A későbbi mellételepüléssel magyarázható, hogy az olasziak Váradon épúgy tartoztak vámot fizetni, mint az idegenek. (1285: Zim.-Wer., I. 148. l.) A vallon vá- rosról 1184 óta vannak adataink, de azt hisszük, hogy a tatárjárás után itt is a magyarság került túlsúlyra. (Enchiridion. 129. l. — 1215: VárReg. 137.) A püspökök itáliai kapcsolatai révén ké- sőbb is élt időnként egy-egy kis olasz kolónia a városban, de ez a lakosság összességében jelentéktelen volt. (1437: Dl. 13094. — 1438: Lukcsics, II. E. 562. — Balogh J. c. Arch. Ért. 1923—26. 173. és k. l.) Településtörténeti jelentősége csak a Velence névnek lehet, bár nehéz elképzelni, hogy a lagunák városából telepesek jöttek volna ide. (1291: Jakubovich, 357. l.) A csupán csak a XIV. század végén szereplő Bologna és Padua mögött nem kell okvetlenül olasz la- kosságot feltételezni. (L. pld. az újkori Burgundia, Kandia, Paris stb. neveket!) A mellékelt középkori nevekben nyomát sem talál- juk az idegen elemnek, a XVI. századból nyert teljesebb kép szin- tén keveretlenül magyarnak mutatja az egész várost.
A fejlődés egyes fokait szemlélhetjük az önálló városrészek- ben, melyek külön települési egységek voltak. Csak 1557-ben egye- sültek, közös bírót választva maguknak. (Erd. Orszgy. Eml. II. 81. l.) A városnegyedek bizonyos önkormányzattal rendelkeztek, bíráik és esküdtjeik voltak, de legfőbb hatóságuk végig a püs- pöki, illetve a káptalani udvarbíróság maradt. (1443: Károlyi, II. 234. l. — 1455: Dl. 14965. — 1461: Dl. 15662., 22672. — Fejér, IX/4. 531. l. — Fejér, X/7. 315. l. — 1389: Zim.—Wer., II. 636. l.) Bár nem voltak olyan nagy kiváltságai, mint a királyi városoknak, Várad kétségtelenül a Tiszántúl szellemi és gazdasági központjának volt tekinthető. Lakói már a XIV. század legelején — éppen a ha- tár szűk volta miatt — főként iparosok és kereskedők. (1312: Fejér, VIII/7. 103. l.) Később is, amikor a királyi uradalom bomlásával a terjeszkedésre lehetőség nyílott, a kereskedő-városokra jellemző módon csak szőlőműveléssel foglalkoztak. (Schünemann, id. m. 56. l.) Élénk kereskedelmi életére, az erdélyi forgalomban játszott közvetítő szerepére több adatunk maradt. (1477: Debr. v. lvt. ogy. 269. — 1475: L. o. lt. prot. parv. f. 41. b.—43. b. — Bunyitay, II. 290.)
A város régi helyrajzához l. 1600: U. C. 36/34. — Gyalokay: Nagyvárad 1692-ben (Évkönyv, 1903/09.), és Új adatok a régi Vá- rad helyrajzához. (Évkönyv, 1913.) — Zsák: Várad az 1598-ik évi ostrom idején. (Évkönyv, 1901/02.) — A kutatások eddigi eredmé- nyeinek a nagyközönség részére készült, sok helyen elszínezett ösz- szefoglalása Horváth Jenő: Váradi freskó. Nagyvárad története. Budapest, 1940.
ADATTÁR. 381
SzN: 1215. (VárReg. 137.) B: Laurentius. — 1333. (Anjou, III. 55. — Dl. 3315.) M: Nicolaus f. Bulche. — 1335. (Anjou, III. 163. l.) B: Nicolaus f. Jakus. — 1318. (L. o. lt. 6.) B: Stephanus f. Zaah, Cyne uxor sua. — 1321. (Fejér, VIII/7. 134. l.) B: Ainardus de Olazi, Carachinus. — 1340. (Anjou, IV. 8. — Dl. 3480.) M: Johews (1342: Johyws.), Kosa f. Martini; N: Nicolaus f. Sedlini, Peter- manus f. Konch; B: Thomas Corrigyan, Pelliperius, Olaaz. — 1342. (Dl. 3480.) M: Sandur, Tharnuk; N: Elizabetha f. Kunch. 1344. (Anjou, IV. 411. l.) M: Herwlges. — 1344. (Fejér, IX/1. 234. l.) B: Nigrus et Barbatus sutores. — 1345. (Fejér, IX/1. 313. l.) B: Faber, Rhedefactor. — 1345. (Anjou, IV. 548. l.) M: Fogyas. — 1348. (Fejér, IX/1. 614. l.) M: Somlyo váradi bíró. — 1349. (Anjou, V. 289. l.) M: Babos. — 1350. (Anjou, V. 351. l.) B: Bene magnus. — 1373. (Fejér, IX/4. 531.l.) M: Dereske, Debrecen bíró; N: Complar. — 1374. (Stat. 74. l.) M: Vamos; N: Kunczel; B: Magnus. — 1382. (Károlyi, I. 381. l.) M: Syveg. — 1386. (Bunyitay, II. 496. l. — Dl. 7227.) M: de Hyd- kez, Nyry; B: Faber. — 1389. (Zim.-Wer., II. 638. l.) M: Jakus f. Stephani Bolug. — 1402. (Dl. 8772.) M: Lesy, Siculus; B: Bwga, Ladislaus presbiter f. Peller (1410: Paller!), Johannes iudex par- vus f. Laurentii, Nicolaus f. Abrahe, Ladislaus f. Pauli, Petrus f. Johannis iudex, 2 Sartor, Litteratus, Benedictus f. Ladislai iudex, Emericus f. Andreae. — 1403. (Károlyi, I. 523. l.) M: Elek, Ramas. — 1405. (Dl. 9061.) B: Litteratus. — 1410. (Fejér, X/5. 100. l.) M: Ba- cho; B: Magnus. — 1410. (Károlyi I. 560. l.) M: Genghe. — 1419. (Fejér, X/6. 250. l.) M: Kerekighazi iudex. — 1422. (Dl. 11218.) M: Fantherew. — 1432. (Eszterg. prím. lvt, T. 44.) M: Gywlay. — 1430. (Fejér, X/7. 315. l.) M: Boros, Sarkeuzy iudex. — 1437. (Dl. 13094.) B: Moldvay, Genyth italicus civis. — 1438. (Lukcsics, II. R. 562.) O: Johannes de Sores italicus. — 1443. (Károlyi, II. 233. l.) B: Byczo. — 1443. (Károlyi, II. 234. l.) M: Ban, de Zala, 2 Feketew, Kathana, de Zewlews; B: 2 Pellifex. — 1445. (Lukcsics, II. E. 842.) M: Hatus, Nilas; B: Balneator, Arcupertus, Presbiter Michael, Blasius Iudex. — 1446. (Dl. 13918.) M: Sandor. — 1455. (Dl. 14961.) M: Biro, Kele- sery; B: Raatz iudex. — 1459. (L. o. lt. 33.) M: Kalmar. — 1461. (Dl. 15662.) M: Bolthus iudex, Bwday, Santo; B: Litteratus iudex, Thewrewk dictus Cliens. — 1463. (Kállay, XV. R. III. 926.) B: Olah. — 1465. (Múz. törzs. 18.) M: Pesthy iudex; B: Toth. — 1470. (Dl. 29297.) M: Zem iudex; B: Litteratus iudex. — 1472. (Bunyitay, II. 205. l.) M: Zamleny. — 1475. (L. o. lt. prot. parv. f. 41. b. — 43. b.) M: Haty. — 1496. (Dl. 20411.) M: Hegedews, Sas, Zylagh. — 1505. (Dl. 26666.) M: Pesheny. — 1501. (Dl. 21051.) M: Deak; B: Horvath. — 1515. (Dl. 22672.) M: Sali iudex; B: Aurifex, Horvath seu Sido dictus, Thatar. — 1528. (Arch, regn. C. Várad. lad. I.) M: Hydass, Kadar, Kathona, Kewnyes, Nagh, Somogy, Zakay, Warbely iudex. — 1552. (Dica.) Budáról és Pestről menekült polgárok. M: Bodo, 2 Bodogh, Fekethe, Haydw, Harmynczados, 2 Kowacyh, Onkorsos, Pesthy Franciscus Litteratus, Pesthy Kadas Simon, Postha Ko- chys Josa, Paysgyartho, Zabo, Zygyartho, Zeoldh, 2 Zewcyh, Thwry, Wargha; B: Myser, Mozer, Nicolaus litteratus Budensis. — No- mina fabrorum. M: 3 Alcyh, Arczwl, Barath, 2 Balogh, Forgacyh, Lanthos, 3 Molnar, Nagyh, Nagylaky, Pokol, Sandor, Sypos, Zabo, Zanygh, Talpygh, Tholdy, Teomleocztartho, Wrwos, Wyncze; B: Jezbyn, Mensepar, Sutor. — Nomina seriparorum. M: Borsos, Chy-
382 ADATTÁR.
aplar, Chyonka, Karachyon, Kowacyh, 2 Lakathgyartho, 7 Mesther, Mezaros, Pesthy, Sarkanthyws, 2 Zabo, Zakacyh, Zenaoztho, Wa- mos; B: Kaydan, Litteratus, Tooth. — 1599. (Dec. bor.) Vicus Pen- tekhely. M: Allo, Arady, Bako, 2 Balogh, 2 Barbely, Barkay, Ba- raty, Bechws, Bekeo, Bene, Chiaki, Cheoghy, Czibak, Czipellie, Danch, Deak, Dobos, 2 Fazekas, Fillereos, Phileop, Fozo, Fwsws, Ghombay, Giarmath, Jakoch (1335, 1389!), Kadar, Karlos, 2 Kadas, 3 Kalmar, Kereztien, Kezy, Lakathos, 2 Lakatgiartho, Marcus, Ma- rosi, Massay, Mezaros, Myskey, Moricz, Naday, 5 Nagi, Eotweos, Palfi, Pataky, Pribek, Pattantius, Pysky, Sapi, Symon, Simandy, Somliay, Somogi, 12 Zabo, Zegedy, Zenthjuani, Zekel, Zenthleorin- czy, 2 Zigiartho, Zepp, Zeoleosi, Zeoke, 5 Zwch, Thuri, Vamos, Van- chodi, Varady, Vasaros, Veoreos, Vizuari, Zelemeri; B: Chieh, Dorman, 3 Litteratus, Toth. — Vicus Zenthmarton. M: Chikos, Fe- renczy, Garazda, Korlatoni, Kowach, Kothy, Madaraz, Makay, Mas- say, Makray, Moricz, 2 Nagi, Paly, Papp, Prepostuari, Sebestien, 4 Zwch, Verebeli, Veoreos; B: Billos. — Vicus Varad. M: Bezpremi, Chizar, Csizmazya, Kowach, Nagi, Eothweos, Serfeözeö, 2 Seoreos, 2 Zabo, Zeoch, Talygas, Thwry; B: Teolchereoz. — Vicus Mohy. M: Kowach, Eotweos. — Vicus Zombathely. M: Balogh, Barbely, Beke, Bekes, Bereczky, Beorgiwjteo, Chyakj, Dombi, Elek, 2 Erdeli, Farkas, Fosos, Gabor, Giulai, Ihaz, Ihos, Kalmar, Kys, 3 Kowach, Ladany, Molnar, Moricz, Meszaros, 2 Nagi, Nyreo, Papp, Palfi, 4 Zabo, Zilasi, 3 Zwch, Takach, 2 Tholdy, Thorma, 2 Varsani, 2 Vass, 3 Zompoly; B: Hauasely, 3 Litteratus, Mazlo, Toth, Theoreok. — Vicus Supos. M: Aztalos, Damian, Ferencz, Feozeo, Giula, Kouer, Markus, 2 Mezaros, Papp, Pysky, Zepmezei, Zwch, Thury; B: Hen- teler. — Vicus Olazy. M: Acz, Aztalos, Bak, 3 Balogh, 4 Barbely, Baniay, Barka, 2 Bekesi, Bertalan, Bihary, Boythy, Buday, Che- gedy, Chioma, Deak, Ersek, Erzengiartho, Fazakas, Fony, 2 Furtha, Gelert, Haranghy, Hari, Hagimasi, Heghedews, Helies, Hevessi, Huzar, Cassay, Kerekgiartho, Keraly, 2 Kiss, Kobak, 2 Kowach, Lippai, Makai, 2 Megiery, 3 Mezaros, More, 5 Nagi, Nestay, Papp, 3 Paisgiartho, Pentek, Pribek, Sipos, 2 Zabo, 3 Zakach, Zalay, Zeo- leos, 5 Zwch, 2 Takach, Thrombitas, Vamos, Varga, Vince, Veoreos, Zambo; B: Beorgeotea, 2 Litteratus, 2 Olah, Oloz, Oroz, Racz, Toth, Vaida. — Vicus Wyz. M: Chiapo, Erdely, Giula, Kezy, Kis, Ko- wach, Lenartt, 3 Nagi, Zakal, Zel, Vamos; B: 3 Olah, Toth. — Vicus Paris. M: Bako, Balogh, Banga, 2 Barat, Bokor, Borssy, Borsos, David, Fekethe, Jacab, Kasa, Ketteos, Kerekgiartho, 4 Kiss, Koz- ma, Lessey, Marton, Miskey, Megiery, 3 Nagy, Orossi, Zeghedi, Vad, Vaas; B: Horwat, 2 Theorek. — Vicus Zent Jacab. M: Nag. — Vicus Zent Geörgy. M: Hainal, Kouago, Pwspeoki, Somogy, Zwch; B: Toth. — Vicus Wybech. M: Balasi, Baraniay, Brassay, Chjomor, Desy, Erzengiartho, Fazakas, Felthoti, Giany, Gieon- gieosi, Hatos, Hegedus, Kayto, 3 Kerekgiartho, Kereszzeghy, Keo- nyues, Keomiwes, Laskai, Leley, Mezaros, Nagi, Portereo, Repas, 4 Zabo, Zekeres, Zwch, Thymar, 2 Takach, Thorday, Vali, Vargha, Veress; B: Haruany, Tatar, 2 Thoth. — Vicus Velencze. M: 2 Ba- logh, Byro, 2 Cziapo, Chesy, Eghry, Ezthergharos, Feyer, Phileop, Futno, Gabor, Haydw, 2 Kis, Kwn, Kutosy, Mezeo, 3 Molnar, 2 Nagy, Nema, Nyeregiarto, Richey, 3 Zabo, Zappanos, Zekell, Zwch, Tholnay, Vamos, Vaaly, 4 Vargha, Vass, Vinczeller; B: Ghoor,
ADATTÁR. 383
Olah, 2 Zaz. — Vicus Vadkertt. M: Bakoczy, Baraniaj, 2 Chiazar, Chokasi, Derechkey, Eghry, Gieory, Kadas, Keonyues, Lakat- giartho, Mezaros, More, Nagy, Rhenes, 2 Zappanos, Szamoskeozy, Zilagi, Zwch, Tholdy, Thury, Varga, Vid; B: Billos, Horuat, Lit- teratus, Racz, Theoreok, Sido. — Vicus Zigett. M: Lakatos, Niereg- farto!, Zögiarto; B: Litteratus. — Vicus Vymalomzegh. M: Tha- ligas. — Vicus Hetkeozhely. M: Borbely, Deres, Chiakanios. — Vicus Zenteged. M: Kereztury; B: Horuatt, Theoreok. — Vicus Zentmiklos. M: Ersek, Fuzes, Molnar, Pali, Papp, Tharchay; B: Olah.
Az utcák nevei. 1184. (Enchiridion, 129. l.) Orosi, 1215. (Vár- Reg. 137.) villa Latinorum. Varadiensium, 1291. (Jakubovich, 357. l.) Olaci. — 1291. (Jakubovich, 357. l.) de Venecys, 1344. (Anjou, IV. 411. l.) vicus Venetia, 1437. (Dl. 13094.) vicus Venetiarum, 1599. (Dec., bor.) vicus Velencze, 1374. (Stat. 33. l.) Venetia alio nomine Tykol. — 1373. (Fejér, IX/4. 531. l.) in loco fori sabbathi, 1374. (Stat. 32. l.) Zombathely vicus, 1599. (Dec., bor.) ZombathelyVicus. — 1318. (L. o. lt. 6.) de Insula, 1374. (Stat. 35. l.) Ziget terra, 1426. (Stat. 62. l.) Insula Pauli Latronis, 1599. (Dec., bor.) Zigett vicus. — 1371. (Dl. 5960.) Vybech, 1599. (Dec., bor.) Wybech. — 1285. (Zim.— Wer., I. 148. l.) villa nova, 1375. (Stat. 33. l.) Wyfalw, 1552. (Dica.) Wyhwcza. — 1374. (Stat. 35. l.) Molonzegh, 1599. (Dec., bor.) Vymá- lomzegh vicus. — 1374. (Stat. 31. l.) Bolonia vicus, 1376. (Dl. 6371.) Bolonia platea. — 1374. (Stat. 31. l.) Padua, Badua vicus. — 1374. (Stat, 32. l.) Sancti Petri contrata, 1587. (Dec., bor.) Sancti Petri vicus. — 1376. (Dl. 5371.) Sti. Francisci vicus, 1599. (Dec., bor.) Zentmiklos. — 1374. (Stat. 33. l.) Hydkeözszeölös villa, 1386. (Dl. 7227.) Hydkez, 1423. (Eszterg. prim. lvt. T. 44.) Hethkuzhel vicus, 1599. (Dec., bor.) Hetkeozhely vicus. — 1360. (Dl. 322.) Sti. Jacobi vicus, 1599. (Dec., bor.) Zent Jakab vicus. — 1344. (Fejér, IX/1. 234. l.) Kakuch utza vicus, 1374. (Stat. 35. l.) Kakuch villa. — 1402. (Dl. 8772.) St. Spiritus vicus, 1465. u. a. — 1274. (Stat. 58—9. l.) Swpes vicus, 1402. (Dl. 8772.) Supus, 1520. (Dl. 23348.) Swposwcha vicus, 1599. (Dec., bor.) Supos vicus. — 1410. (Dl. 9703.) vicus seu strata episcopalis. — 1374. (Stat. 65. l.) Pyntheker locus (halvásár!), 1446. (Dl. 13918.) Pentekhel vicus, 1599. (Dec., bor.) Pentekhely vicus. — 1374. (Stat. 33. l.) ortus cervorum, 1386. (Dl. 7227.) Vod Legelew mons?, 1455. (Dl. 14961.) Vadkerth vicus, 1515, 1599. u. a. — 1587. (Dec., bor.) Ablakos, Kandya vici. — 1599. (Dec., bor.) Mohy, Paris, Zenteged, Zent Geörg, Wyz vici.
A vár részeinek nevei. 1600. (U. C. 36/34.) M: Fekete Czipo Süto haaz domus pistorea, Chatar domus seu cellarium, Vasas Haaz domus ferramentaria, Feöld Bastia alat alias Kincztarto Pince cellarium, Kapostas Pincze cellarium, Kiralfia Bastia pro- pugnaculum arcis, Uy Pince, Irteppan, Kis Pokol, Nagj Pokol cellarii.
FN: 1340. (Anjou, IV. 8. l.) B: Moch vinea (1318: L. o. lt. 6.: comes Petrus f. Mogh-nak újonnan telepített szőlője van!). — 1340. (Bunyitay, II. 489. l.) B: Luka vinea. — 1343. (Zichy, II. 53. l.) M: Pyspukymal vinea. — 1349. (Anjou, V. 289. l.) M: vinea in monte Vmlas. — 1350. (Anjou, V. 351. l.) M: vinea Potkan Jacab dicta. — 1366. (Fejér, IX/3. 605. l.) M: Torzak mons, Kerech Somlo vinea. — 1386; (Dl. 7227.) M: vinea in monte Vod Legelew. — 1387.
384 ADATTÁR.
- 7235.) vinea Sti. Regis Ladislai. — 1374. (Stat. 58., 62., 63. l.) M: Almas molendinum, vinea in monte Omlas, vinea Lazlo pap dicta, Lator Janos vinea (1426: insula Pauli Latronis), Olazpothe vinea, vinea in loco Kyralkutha, Stok korlath vinea in loco Gyos- wlgh (v. ö. Teleki, E. XVI. F. I. No. 17. — 1609. (Stat. 63. l.) „Kor- lat nevő szőlő... Diósvölgy nevő promontoriumon”); B: Salva Regina vinea, Urbanus vinea, Colomani vinea. — 1403. (Károlyi, I. 523. l.) M: vinea in monte Byolmal. — 1405. (Dl. 9061.) M: vinea in monte Mezesmal. — 1410. (Dl. 9703.) M: vinea Serephel in monte Serephel. — 1410. (Fejér, X/5. 100. l.) B: in valle Rupto vocato! — 1430. (Fejér, X/7. 315. l.) M: vinea in monte Somlyo. — 1438. (Luk- csics, II. R. 562.) M: Hidaspalota domus lapidea. — 1443. (Dl. 13714.) M: vinea in monte Chonka (1576: Teleki, E. XIV. F. I. No. 5.: Chyonkas hegy promontorium). — 1455. (Dl. 14961.) M: Wakok- theleke praedium. — 1489. (Dl. 19501.) M: Dorongus vinea (75000 térképen is.) — 1496. (Dl. 20411.) M: vinea in promontorio Na- das. — 1566. (Bunyitay, II. 227. l.) B: vinea mortuorum (a Ha- lottak oltárának szőlője). — 1568. (Bunyitay, II. 225. l.) M: vineae in promontoriis Nadas, Lenczies, Zenth Peter hegie. — 1568. (Te- leki, E. XVI. F. I. No. 16.) M: promontoria Nadas, Kantorhegye, Dyosveolgy (75000 térképen is); B: via quaedam Regia.DLI.
Father: Andreas Kassay
Mother: Anna Heim-In
Martinus Baumgartner
No comments:
Post a Comment