Perényi herceg és báró Perényi család
 |  |  |
 Abauj vármegyében, Kassától városától nem nagy távolságra fekszik Perény község, amelynek határában várromok is láthatók. A birtokot Dobos Orbán (comes Urbanus de Dobos), a család törzsatyja kapta 1293-ben III. András királytól. Dobos Orbánnak három fia született: I. Miklós, I. János és I. István (ez utóbbi nemzetségének fiában, Jánosban magva szakadt). A család felemelkedése a Anjou-dinasztia idejére esik. I. Miklós előbb Sáros, majd 1345-ben Szepes vármegye főispánja. 1352-ben részt vett Lajos király litvániai hadjáratában, Belz vára alatt megmentette az uralkodó életét (az túl közel talál menni a várfalhoz, ahonnan egy kővel fejbe ütötték, s az elalélt királyt Perényi a hátán vitte ki a táborba). kíséretében részt vett annak litvániai hadjáratában.Unokája, III. Miklós (I. Péter fia) 1380-ban Zemplén vármegyei főispánja, főpohárnok- (1387—1390), majd főlovászmester, 1390-ben szörényi bán volt. A főúr részt vett az 1387—1390-es hadjáratban, a Mária királynő kiszabadítására indított háborúban, majd a szerbiai Csesztin és Boracs várak elfoglalásában. 1390-ben résztvevője a török-szerb támadást visszaverő branicsevoi ütközetnek is. Szolgálatai jutalmául megkapta a Krassó megyei Érsomlyó várát. Mivel azonban nem kívánt hosszú ideig a délvidéken maradni, a bánságot a pohárnokmesteri tisztségre cserélte fel. Birtokát is elcserélte a család ősi fészkéhez közel fekvő Patakra, Sátoraljaújhelyre és Szinnára. Korábban családjával közösen kapta meg Füzér birtokát, illetve a munkácsi királyi uradalom egy jelentős részét. 1397—1401 között, amíg Tódor podóliai és munkácsi herceg török fogságban volt (a nikápolyi csatában esett fogságba), viselte a beregi főispáni tisztséget is. IV. Miklós lovászmester (III. Miklós fia) (1417—1418, 1420—1428), máramarosi ispán, a Vág folyó kapitánya 1428-ban Galambóc ostromakor két alkalomal is végrendelkezett. I. János főpohárnokmester (1390—1396) a család törzsatyja; három fia maradt: I. Imre(fiában az ága kihalt), I. Simon (tőle származik a család ma is létező bárói ága) és II. Péter (akitől a Perényiek ún. nádori ága származik; ez utóbbit egyik kései tagjáról, Imre nádorról († 1519) nevezték el, azoban a „terebesi” jelző talán helytállóbb, mert Terebes (Zemplén vármegye, ma Trebisov) 1387-től volt állandó birtokuk és egyik székhelyük). Terebes várát még II. Péter diósgyőri várnagy és zempléni ispán kapta a királytól, s ezzel alapozta meg az ág vagyonát és tekintélyét. (Három fia 1387–1404 között egymást követték a pohárnokmesteri méltóságban. Mindhárman harcoltak 1396-ban Nikápolynál, közülük ketten, Miklós és János elestek, csak a legkisebb, Imre úszta meg ép bőrrel a csatát.) II. Imre prágai egyetemi tanulmányait követően (egyike volt a korszak legműveltebb magyarjainak) került Zsigmond király udvarába, ahol karrierjét 1387-ben királyi apródként kezdte. 1402-ben a király Abaúj és Borsod megyék ispánjává nevezte ki. Családja emelkedése folytán 1396—1404-ben főpohárnokmester lett, 1412-ben pedig a világi személyek között elsőként kinevezték a titkos kancellária élére (ezt a tisztséget egészen haláláig betöltötte). Egész életében királyát szolgálta: így részt vett a nikápolyi ütközetben, ahol súlyos sebeket szerzett. 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár ostrománál számszeríjjal átlőtték a lábát, a sebesülés következtében egész életében sántított. A Ludányi-féle felkelés leverésekor a Sárospatak mellett lezajlott csata során leesett a lováról, majdnem agyontaposták. Zsigmond király megbízásából számos külföldi uralkodóhoz vezetett követséget, így 1407-ben Szulejmán Cselebihez, Bajazid szultán egyik trónkövetelő fiához. Előtte pedig valószínűleg a kisázsiai turkomán fejedelmeknél járt egy törökellenes koalíció összekovácsolása céljából. Alapító tagja a Sárkány-rendnek is. Hűségét Zsigmond bőkezűen jutalmazta: 1397-ben a szinyei uradalommal (Petőszinye, Abaúj vármegye), 1403-ban a hűtlen Vadásziak birtokaival Abaúj és Borsod vármegyében, 1408-ban Lubló (Szepes vármegye) várral, ez utóbbi helyett 1410-ben Újvárral (Sáros vármegye) és a sztropkói (Zemplén vármegye) uradalommal. 1403 után királyi engedéllyel újjáépíttette Csorbakő várát. 1408-ban Kurittyán (Borsod vármegye) mellett az újházi pálos kolostort alapította. Egyike azoknak az országbáróknak, akik 1412-ben aláírták a 13 szepesi város záloglevelét.  Fiai: III. István, György és idősebb vagy III. János.III. János 1438-ban Zemplén vármegye főispán, 1439-ben főtárnokmester volt, 1455-ben adományul kapta Sáros várát. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely1440. január 18-án Krakkóba indult, hogy meghívja a magyar trónra III. Ulászló lengyel királyt (Albert király halálát követően özvegye, Erzsébet királyné, aki ekkor már várandós volt V. (Posztumusz) Lászlóval/ születendő gyermeke számára kívánta biztosítani a trónt, míg az ország rendjei a török veszély miatt egy már felnőtt uralkodó után kívántak nézni. Így esett választásuk a szomszéd ország királyára, azzal a rejtett gondolattal, hogy a török elleni harcra másik országa erőforrásait is mozgósítani tudja). Perényi mellett a küldöttség tagjai voltak még Thallóczi Máté horvát-dalmát bán, Pálóczi László főudvarmester, Dominis János zengi püspök, Marczali Imre (a lengyel király I. Ulászló néven foglalta el a trónt /1444-ben a szerencsétlen kimenetelű várnai csatában esett el./) 1458-ban halt meg. Nejétől Katától három fia született IV. Péter, IV. István és Miklós, akiknek ága utódok nélkül halt ki. III. István 1432-ben főasztalnokmester volt. – 1464-ben aláírta a Frigyes császárral kötött békét (ennek értelmében a császár visszaszolgáltatta a nála lévő Szent Koronát, viszont ennek fejében Mátyás gyermektelen halála esetére biztosította a maga és utódai számára a magyar trónt). Mátyás király önkényuralma ellen 1571-ben Vitéz János esztergomi érsek, Janus Pannonius pécsi püspök vezetésével az ország előkelői (köztük Perényi István asztalnokmester) összeesküvést szőttek, amelynek célja a trónfosztás volt. Magyar királlyá Jagelló Kázmér herceget (Zsigmond király és császár unokáját) szemelték ki, aki egy kisebb sereggel indult Magyarországra. A herceg október 29-én érkezett Sáros várába, ahol csak Rozgonyi Rajnald, Perényi István és néhány felvidéki nemes várta. A herceg kisebb csatározások után Nyitrára vonult vissza, majd elhagyta az országot. Mátyás király vassszigorral sújtott le az összeesküvőkre: Perényi István birtokainak többségét elkobozta. (A kutatók szerint a Nagy Iván által közzétett /Magyarország családjai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal/ Perényi-családfán jelentős tévedések vannak, azaz Perényi Imre nádor nem a fent említett III. István fia, hanem III. István testvérének, Jánosnak az unokája (István nevű fiától). Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy III. István és a nádor halála közt között több mint 82 év van, az előbbi pedig élete derekán halt meg.) Perényi III. István 1437. évi pompás síremlékének fedőlapja a rudóbányai (Borsod vármegye) templomban maradt fenn. A vörös márványból faragott sírkő a templom keleti oldalán a szószéktől jobbra van befalazva, eredetileg azonban a padlózatba volt süllyesztve. Mivel alsó fele az Úrasztala közelébe esett, a sok járás következtében elkopott. A felirat egy része elpusztult, a megmaradt szöveg az alábbi: „Hic obiit magnificus dominus Stephanus filius Emerici de Peren serenissimi Principis domini Si[gismundi – – –s dapiferorum magister. anno domini Perényi István felesége Újlaki Orsolya (+1504. augusztus19.), Újlaki Miklós bosnyák király lánya volt (felesége révén igen előkelő rokonai lettek: Podjebrád Henrik cseh királyi herceg /aki testvére, Beatrix révén Mátyás király sógora is volt/, Lénárd görzi gróf). 1458–1476. évi oklevelekben szerepel testvéreivel együtt, halálának dátuma a későbbiekre tehető. Leánya, Perényi Orsolya (Dengelegi Pongrácz Mátyás, majd Balassa Ferenc felesége) 1504-ben pert indított unokabátyja, Ujlaki Lőrinc herceg ellen anyjai örökségének kiadása ügyében Perényi III. Imre (a későbbiekben Abaúj vármegye örökös főispánja) még Mátyás király idején visszaszerezte családja hűtlenség miatt elkobzott birtokait. Karrierje II. Ulászló király udvarában indult emelkedésnek. 1502-ben az uralkodó megbízásából Magyarország határán fogadta annak menyasszonyát Candalei Anna foix-i hercegnőt, a francia király unokahúgát. A főúr átadta a menyasszonynak a király levelét, majd magyar nyelven tolmácsolta annak jókívánságait és átadta az ajándékokat: három aranyozott nyolclovas hintót. Valószínűleg ekkor nyerhette el a királyné kegyét, aki a továbbiakban is egyengette politikai pályafutását. Előbb asztalnokmester, majd 1504-ben Hunyadi Corvin János horvát-szlavón-dalmát bánnal szemben elnyerte az ország legmagasabb közjogi méltóságát — nádor lett. Candalei Anna halála után (a királyné koraszülését követően hunyt el) a király teljesen elhanyagolta az ország kormányzását, azt teljes egészében Perényi Imre és Szatmári György püspök-főkancellár vette a kezébe. Az udvari párt vezetőiként sikeresen „verték vissza” a Szapolyai János erdélyi vajda vezette köznemesi (nemzeti) párt törekvéseit. 1515-ben egyik előkészítője volt annak a Habsburg-Jagelló családi szerződésnek, amely előrevetítette az előbbi magyarországi uralkodását. A szerződés értelmében Lajos trónörökös eljegyezte Miksa császár unokáját, Máriát (Szép Fülöp burgundi herceg és Őrült Johanna spanyol királynő gyermekét), míg Jagelló Annát az egyik fiúunoka (Don Carlos, a későbbi V. Károly császár, vagy Ferdinánd infáns) feleségéül szánták. Unokáját az eljegyzésen maga Miksa császár képviselte. Egyes kutatók szerint Perényi csupán aláírását követően szerzett tudomást a szerződés titkos pontjairól, s Pozsonyban a rendek nevében tiltakozott a király előtt. Jóakarata biztosítása érdekében II. Ulászló Siklós várát és uradalmát (Corvin Jánostól szállt vissza a koronára) adományozta a nádornak, míg Miksa császár a Szent-Római Birodalom hercegi rangjára emelte (igaz ezt a címet sem Perényi, sem utódai nem viselték). A király trónjának legerősebb támaszát számos jelentős adománnyal jutalmazta, így többek között zálogként Terebest, Szegedet, Eperjest és Kis-Szebent is birtokolta. II. Ulászló halála után tagja lett a király kiskorúsága miatt az ország kormányzásával megbízott országtanácsnak. II. Lajos koronázásakor a kis király helyett ő ejtette meg a hagyományos kardvágásokat a koronázódombon. A nagyhatalmú nádor 1519. február 5-én hunyt el (életének utolsó éveit megkeserítette a köszvény). Kétszer nősült: Báthori Magdolnával kötött házasságából született két fia, Péter (erdélyi vajda, kancellár) és Ferenc (váradi püspök). Második felesége Kanizsay Dorottya (a nagyasszony jobbágyaival együtt felkereste a mohácsi csatateret és eltemettette az elesetteket, köztük egyik mostohafiát is). A nagyasszony utoljára 1531. február 5–6-án szerepelt a fennmaradt okmányokban, amikor a pécsi káptalan előtt megegyezett mostohafiával, Perényi Péterrel a Mohácsnál elesett másik mostohafia (Perényi Ferenc váradi püspök) hagyatéka ügyében, illetve visszaadta azt a 6000 forintot, amelyet még Perényi Imre nádor hagyott rá. (A magyar oklevéltan és heraldika egyik legszebb emléke az a II. Lajos király által kiadott oklevél, amelyben engedélyezte Kanizsay Dorottyának, hogy családi címerét egyesítse első férje, Vingárti Geréb Péter nádoréval. A szöveg kiemelve „generosa domina Dorothea de Kanysa” számos kiváló tulajdonságát és erényét, különösen hangsúlyozza, hogy e kitüntetés kérése semmiképp sem sérti az özvegynek második férje: Perényi Imre emléke iránt táplált köteles kegyeletét.) I. Ferenc, aki 1513-tól nagyváradi püspök volt, 1526-ban esett el Mohácsnál. Heltai Gáspár„Krónika a magyaroknak dolgairól” című munkájában így emlékezik meg róla: „Hogy immár mindnyájan megegyenesülésnek rajta, hogy ugyan meg kellene ütközni, monda Prini Ferenc, az váradi püspek, a király előtt, csúfolódván: Im látom, hogy ugyan meg akartok ütközni. Fráter Pál neki viszi a sok jámbort. De annak előtte az magyaroknak csak tizezer mártiroknak innepe vala: innét tovább leszen nékik húszezer mártíroknak innepek is, melyek e mai napon az országért víván mind levágattatnak. Bár bebocsássátok Broderik Istvánt Rómába, hogy kérje a pápát, hogy beírja mind a huszezret (mert ekkoron többen nem valának a király seregében) az kalendáriomba.” V. Péter 1502-ben-ben született. Számos országos tisztséget töltött be, így temesi főispán, koronaőr (1514—1539), majd erdélyi vajda (1527—1529), Abaúj vármegye örökös főispánja, élete végén magyar királyi kancellár (1540—1542). Perényi Péter koronaőrként részt vett a mohácsi csatában (a balszárny parancsnokaként), ahonnan sikeresen megmenekült. Előbb siklósi várában tartózkodott, majd Szapolyai János hívására Székesfehérvárra érkezett, ahol I. János koronázását követően erdélyi vajdává nevezte ki. Perényi azonban kétkulacsos politikát folytatott, így Ferdinánd osztrák főhercegnek is kiszolgáltatta a koronát. 1527. november 3-án Székesfehérváron Ferdinánd is megkoronáztatta magát: Magyarországnak egyszerre két királya lett. Ezután Perényi a koronával és a koronázási jelvényekkel együtt továbbra is Siklóson tartozkodott, majd a közeledő törökveszély elől biztonságosabb, sárospataki várába indul el. Azonban Szapolyai egyik embere Szekszárd mellett rajtaütött a meneten, Perényit családjával és a koronával együtt elfogta és kiszolgáltatta Szulejmán szultánnak. A szultán a foglyokat Szapolyainak ajándékozta, aki Pozsega várába záratta őket. 1530—1531-ben a magyarországi rendek hat alkalommal gyűltek össze „király nélküli” országgyűlésre, amelyeken a reménytelen helyzetből való kiutat keresték. Perényi Péter eleinte a tanácskozások vezéralakja volt: azt szerette volna, ha a rendek országos főkapitánnyá nevezik ki. Mivel mindenki tudta, hogy a koronára vágyik, nem álltak mellé. Otthoni kudarcát követően Törökországban keresett magának támogatást: követet küldött a szultánhoz, kérte, hogy vegye ki mindkét király uralma alól és legyen a saját ura. Cserébe magas összegű évi adót ígért. 1532 tavaszán, amikor a török sereg újra Bécs ostromára indult (a lendület azonban Kőszeg váránál megakadt), Perényi Péter kisfiával, Ferenccel és 600 lovassal a szultán elé indult. Úgy gondolta, a szultán elfogadta javaslatát. Ibrahim pasa, nagyvezír azonban elfogatta, seregét pedig felkoncolták. Perényi csak úgy szabadulhatott, hogy fia túszként a török táborban maradt. A nagyúr később egy egész sereg jobbágyfiút fogatott össze és adott át a törököknek, de fiát soha nem kapta vissza. 1539-ben Szapolyai feleségül kérte Izabellát, I. Zsigmond lengyel király lányát. A király Perényit küldte leánykérőbe, aki a jövendő királynét Krakkóból Székesfehérvárra kísérte. Perényi aktívan kivette részét a váradi béke előkészítésében, így senkit sem ért váratlanul, hogy 1540 őszén, Szapolyai halálát követően több főúrral egyetemben Ferdinánd pártjára állt. A király magyar kancellárá nevezte ki. Nagy szerepe volt abban, hogy a felvidéki főurak a békeszerződés végrehajtása mellett szálltak síkra. Perényi Péter és Frangepán Ferenc érsek szervezőmunkája révén a Bebek, a Ráskai és a Balassa család is Ferdinándhoz csatlakozott. 1542-ben Ferdinánd megkísérelte Buda visszafoglalását, csapatai Pestet ostromolták. Perényi is részt vett az ostromban, azonban annak sikertelensége miatt bűnbaknak kiáltották ki és elfogták. Árulás és a törökkel való barátkozás miatt a király életfogytiglani fogságra ítélték. Közben a török elfoglalta a siklósi várat (1543. július 7.) is. 1547-ben kiszabadult a fogságból és egy év múlva meg is halt. Perényi Péter hosszú ideig kezelte az egri püspökség birtokait (az egri várat olasz hadmérnökökkel jelentősen átépítette. Ezeknek a munkálatoknak esett áldozatul a székesegyházat is. Bebörtönzését követően felesége az uralkodóval folytatott tárgyalásokon ütőkártyaként használta az egri várat, amelyet kapitánya Varkoch Tamás tartott a kezében. Halála után Eger várát Dobó István vette át.) Birtokain nagymértékben hozzájárult a reformáció terjedéséhez. Sárospatakon temették el. Kétszer házasodott: első felesége Thurzó Margit, a második Székely Klára volt. Gyermekei: Ferenc, II. Gábor, Borbála, Erzsébet homonnai Drugeth György felesége, IX. Miklós. IX. Miklós egyházi pályára lépett, 1540-ben váci püspökké szentelték. II. Gábor 1532. október 19-én született. Bátyja török fogságba kerülése után ő lett a család vagyonának örököse, s mint ilyen, Abauj vármegye örökös főispán. Az uralkodó kegyeként már 20 éves Felsőmagyarország főkapitánya és tárnokmester (1554—1557). A főúr, miként édesapja a reformáció lutheri irányzatát támogatta. Ennek megerősítésére (mivel a Tisza-vidéken Mélius Juhász Péter vezetésével a kálvinizmus volt elterjedőben) 1563-ban Sátoralja-Újhelyen zsinatot tartott. Környezetének egyik ismert alakja Balsaráti Vitus János, Melanchton egyik tanítványa volt, aki előbb bölcsészetet, majd Perényi Gábor anyagi támogatásával négy évet a bolognai és padovai egyetemeken tanult, ahol orvosdoktori oklevelet szerzett. Orvosként IV. Pál pápa udvarában is tevékenykedett.1560-ben Perényi hívására hazatért, s mint udvari orvos szolgálta urát, egészen annak 1567-ben bekövetkezett haláláig. Jelentős mértékben hozzájárult a sárospataki iskola felvirágoztatásához. 1566-ban Perényi az ország egyik legmagasabb közjogi métósága, országbíró lett. Mint ilyen, részt vett Miksa király pozsonyi koronázásán, ahol a menetben a kardot vitte. 1567. június 7-én, 35 évesen távozott az élők sorából. Vagyonát, mivel nem volt fiági leszármazottja, a koronára hagyta. Vele kihalt a Perényi család nádori ága. I. Simontól, akit 1374-ben testvére, I. Imre megöletett, származik a Perényiek most is virágzó bárói ága. III. Péter (I. Simon fia), királyi familiáris, 1395-től Zemplén megye ispánja, 1397-ben macsói báni kinevezést kapott, s mint ilyen tagja lett az országbárók körének. Mint bán kapta királyi adományul Szikszót és Alsó-Vadászt Abaúj vármegyében. 1402–1414-ben Ugocsa vármegye főispánja (a vármegye a családi uradalmak következtében majdnem teljes egészében Perényi birtok lett: a nagyszőlősi uradalmat 1399-ben, a nyalábvárit 1405-ben szerezte meg), 1397—1401 között székelyispán, 1408-ban Máramaros, 1414–1414-ben Zemplén, 1414-ben Abaúj és Ung vármegyék főispánja. 1401-ben átmenetileg beregi ispán, 1401 elején egyúttal ismét macsói bán. 1402-ben sárosi várnaggyá és szepesi ispánná tette meg az uralkodó. 1408-ban Zsigmond király beválasztotta a legszűkebb bizalmasait tömörítő Sárkány-rendbe is. A felvidéki Debrői-féle felkelés leveréséért (Debrői István egykori főkincstartó és társai, Ludányi Tamás egri püspök, Szepesi János kalocsai érsek Nápolyi Lászlót, II. (Kis) Károly fiát akarták a magyar trónra emelni) a királytól 1411-ben Sztropkó várát kapta meg adományul. 1415-ben Magyarország egyik legmagasabb közjogi méltósága -- országbíró lett. A családi birtokokat Abaújban is gyarapította: 1411-ben kapta meg Nagyidát és Szikszót, az előbbiben várat is építtetett. 1424-ben halt meg. Kétszer házasodott, második nejétől szekcsői Herczeg Annától születtek gyermekei: X. Miklós, II. Simon, III. Pál (késmárki kapitány), IV. János. Ezek közül X. Miklós 1441-ben testvérével, Pállal együtt viselte a késmárki kapitányi tisztséget. Később Felső-Magyarország főkapitánya, mint ilyen esett el 1444-ben a várnai csatában. Felesége Palóczy Hedvig volt. IV. János (kisebb) 1430-ban Máramaros, 1434-ben pedig Szepes vármegye főispánja, királyi asztalnokmester. Ulászló lengyel királynak a magyar trónra való meghívását kezdeményező követség egyik tagja. Fia, V. János (az ifjabb), 1457-ben Ugocsa vármegye főispánja, 1491-ben királyi ajtónállómester. Neje Modrár Katalin, akitől I. Gábor, I. Mihály, Jób, és V. István nevű fiai születettek (a két középső fiú ága utódok nélkül halt ki). I. Gábor Ugocsa és Máramaros vármegye főispánja, II. Ulászló és II. Lajos alatt (1504-től) királyi főkamarás. Jelen volt 1494-ben a lőcsei tanácskozásban, amikor Ulászló király testvérével egyezkedett. 1514-ben Ugocsa vármegye jobbágyai is csatlakoztak a Dózsa György vezette parasztlázadáshoz. Birtokainak központját, Nyalábot is ostrom alá vették a felkelők, de mivel nem rendelkeztek az ostromhoz szükséges felszereléssel, csak a kaput perzselték meg. Nagyobb sikerrel jártak Nagyszőlősön, ahol felgyújtották Perényi udvarházát, sőt a családdal hadilábon álló kisbirtokos családok egy részét is csatlakozásra bírták. Perényi Gábor és kísérete a bevehetetlen huszti várban húzta meg magát. Eközben Máramaros vármegye koronavárosaiban, Visken, Hosszúmezőn, Técsőn, sőt magában Huszton a polgárok egy része rátámadt a nemesek vagyonára. Később, a felkelés leverését követően a főispán számos kisbirtokost a keresztesekkel való együttműködéssel vádolt, a célból, hogy megszerezze birtokaikat. Közöttük olyanok is voltak, akik aktívan kivették részüket a Dózsa-féle parasztlázadás leverésében. Országos viszonylatban is visszatetszést váltott ki az a persorozat, amelyet a főúr Werbőczi Istvánnal közösen indított 40—50 máramarosi kisnemes ellen. Az egyik legtanulságosabb eset a sásvári Veres Gergelyé, akit azzal vádoltak, hogy ő volt a vezetője a Nyalábvárat ostromló kereszteseknek (otthonában fogták el a felkelők, s csak azért hagyták életben, mert megígérte, hogy segítséget nyújt számukra a vár ostromában, de később megszökött). Mivel Veres egyik vezetője volt az ugocsai kisnemességnek, s a megyegyűléseken többször is keresztülhúzta a főispán számításait, az lehetősége nyíltán megpróbált visszavágni. A főúr rokonaival együtt részt vett a mohácsi csatában, ahol elesett az ellenséggel vívott küzdelemben. Felesége, Frangepán Katalin (Frangepán Ferenc kalocsai érsek nővére) 1530-ban nyalábvári uradalmába hívatta a török elől Husztra menekült Komjáthy Benedeket János fia nevelőjéül. Itt, Nyalábvárában készült el Pál apostol leveleinek magyar nyelvű fordítása, amely 1533-ban Perényiné költségén látott napvilágot Krakkóban. Perényi Gábor és Frangepán Katalin házasságából két fiú, VI. János és Péter született (az utóbbi ága utódok nélkül halt ki.) VI. János Ugocsa és Máramaros vármegye főispánja volt. Drágffy Zsófiával kötött házassága révén tovább növelte a Perényi-vagyont.1552-ben, halála után özvegye kormányozta Ugocsa megyét. Házasságukból több gyermek, így Péter, Gábor, VII. János, VII. István (1571–1574 között Ugocsa vármegye főispánja volt) született. VII. István Dobó István, az egri hős unokahúgát, Annát (Dobó Domokos lányát vette feleségül). Házasságukból, Zsófia nevű lányuk született. A korán árvaságra került Zsófiát unokabátyja, Dobó Ferenc vette magához. Előbb Székely György, majd Forgách János felesége volt. Második férje halála után visszatért gyámjához, aki végrendeletében megtette a Dobó-vagyon egyik örökösévé. Mivel a közvetlen örökösök (Dobó Krisztina és Balassa Bálint János nevű fia) már korábban meghaltak, Dobó Ferenc 1602. szeptember 15-én bekövetkezett halálakor Perényi Zsófia lett az általános örökös. A Szepesi Kamara emberei még aznap rajtaütöttek a család birtokain és minden mozdíthatót elvittek. Csak a lefoglalt készpénzvagyon 22 ezer aranyat, 19 ezer tallért és 77 ezer forintot tett ki. Perényi Zsófia, hogy erős támaszra találjon, feleségül ment Kollonics Szigfrig bányavárosi főkapitányhoz. A nagyasszony halála után vagyonát és birtokait az első házasságából született fia, Székely Jakab örökölte. A Perényi-vagyon a család másik ágára szállt. V. István (V. János fia) 1514-ben főlovász, 1525-ben főpohárnokmester volt. Neje Frangepán Isota (Erzsébet), Frangepán Kristóf országos főkapitány, horvát-szlavón-dalmát bán nővére volt. (Frangepán Isota /1492—1545/ anyai ágon igen előkelő családból származott, dédapja V. Alfonz aragóniai, nápolyi és szicíliai király volt (az ő egyik unokáját, Beatrixot vette feleségül Mátyás király). Húga, Beatrix Hunyadi Corvin János liptói herceghez, horvát-szlavón-dalmát bánhoz, majd annak halála után Hohenzollern György ansbachi őrgrófhoz ment feleségül, bátyja Ferdinánd a szerb uralkodócsaládból nősült, Brankovics Máriát vette feleségül).Frangepán Isota háromszor ment férjhez: Egerváry Lászlóhoz, Perényi Istvánhoz, majd Serédy Gáspárhoz. Perényi Istvánnal kötött házasságából két gyermek, II. Mihály és I. Ferenc született. A fiúk mostohaapjuk, a nagy vagyonszerző udvarában nőttek fel. Itt tértek át a Perényi fiúk a protestáns hitre. Ebből a megfontolásból kötöttek házasságot is: Perényi Ferenc 1554-ben feleségül vette Bebek Ferenc lányát. Később apósával együtt elszakadt I. Ferdinándtól és János Zsigmond erdélyi fejedelem pártjára állt. Több alkalommal megtámadta a császári seregeket, amit megbosszulandó Wolfgang Pucham tábornok megostromolta a nagyidai várat (Perényi birtokát) és lerombolta azt (a történetet Arany János is megírta “A nagyidai cigányok” című művében.) Izabella királyné visszatérését követően Perényi elfoglalta a szőlősi kolostort és kifosztotta (a néphagyomány szerint azért, mert a szerzetesek fogva tartották a főúr lányát). A császáriak sem maradtak tétlenek: Telekessy Imre felső-magyarországi főka pitány előbb a kovászói várat vette be, majd ostrom alá vette a szőlősi várat is. A több napos ostromot követően Perényi Ferenc és családja fogságba esett. 1563-ig volt I. Ferdinánd foglya, akkor Szikszón kívűl minden elkobzott birtokát visszakapta. Bebek Katalinnak kötött házasságából született gyermekei: VIII. János, Margit (Bánffy Bálint, majd Forgách György neje), I. György, II. Ferenc és III. Mihály (a két utóbbi utódok nélkül halt meg). II. Mihály zempléni főispán és főpohárnokmester I. Ferdinand pártján állt.1557-ben Munkács várának ostromakor egy ágyúgolyó okozta a halálát (mint a későbbiekben Balassi Bálintét). Székely Katalinnal kötött házasságából két lány, Borbála, Czobor Imréné, és Erzsébet, Forgách Imréné születtek. (A korszak egyik legfontosabb forrásműve Forgách Imre naplója. Forgách Ferenc váradi püspök öccse valószínűleg megörökölte és tovább folytatta apósa naplóját, amelyből nyomon követhető a Perényi család történelmének egy szelete is. Forgách Imre és Perényi Erzsébet esküvőjére 1569. január 9-én került sor a Perényiek ősi birtokán, Nagyidán. Több gyermekük is született, azonban a felnőttkort egyikük sem érte meg, mi több, 19 éves korában 1575. július 3-án Perényi Erzsébet meghalt. „Naplójegyzetek(Perényi Mihály feljegyzései) -- 1548. ápril 21-én d. e. 10–11 óra között született Perényi Ferencz fia György. -- 1551. márczius 5-én Perényi Mihályné Hagnin Katalin meghalt Bécsben. -- 1552. deczember 11-én született Perényi Ferencznek nagy-idai várában Ferencz fia. -- 1553-ban született pelsőczi Bebek Györgynek, Margit nevű leánya Krasznahorka várában. -- 1553-ban Perényi Ferencznek Nagy-Ida várában egy Zsófia nevű leánya született. -- 1554. augusztus 17-én született Perényi Mihály leánya Magdolna. -- 1555. aug. 14-én született Perényi Mihály leánya Erzsébet. -- 1557. deczember 25-én Perényi Mihály Munkács vára alatt meghalt. -- 1558. szept. 8-án született néhai Perényi Mihály Zemplén vármegyei főispán és királyi pohárnokmesternek Borbála nevű posthuma leánya.” VIII. János (II. Ferenc fia)1587-ben Ugocsa vármegye főispánja. I. György 1589-ben Abaúj vármegye főispánja. A család nyalábi uradalmáért jelentős összeget fizetett ki a királyi kamarának. A János Zsigmond erdélyi fejedelem halálát követő harcokban Bekes Gáspárt támogatta. Thurzó Annával kötött házasságából született gyermekei: III. Ferencz, II. György, és III. Gábor. III. Ferencz 1622-ben országos főkapitány volt. Feleségétől Kelecsényi Katalintól gyermekei nem maradtak. III. Gábor Ugocsa vármegye főispánja. Salgay Katalinnal kötött házasságából nem született gyermeke. II. György Abaúj és Zemplén vármegyék főispánja, szolgálataiért az uralkodótól bárói címet kapott. A Perényi család különféle korszakaiban a Nagyidai, Nyalábi, Nagyszőlősről előnevet használta. A család eredeti címere (a kassai dómban látható minta szerint) egy sasembert ábrázolt (két szárnyasláb között előtűnő szakállas férfifej). A bárói címer leírása Nagy Iván alapján a következő: „Czímere négyfelé osztott paizs, az 1. és 4-ik vörös udvarban koronán koronás emberfejü és derekú, halfarkú szárnyas szirén vagy szörny áll; a 2. és 3-ik kék udvarban koronás oroszlán hátulsó lábain ágaskodik. A paizsra dőlve – legalább Perényi Imre nádor korában – egy szárnyas nemtőt találunk”. Zubánics László |
No comments:
Post a Comment