Kérdőívek kitöltésének, ehhez szükséges családi adatok gyűjtésének lázában él az ember, aki magyar állampolgár szeretne lenni, immár másodszor földi életében.
Mert volt még egyszer. Igaz, gyermekként élte meg azt a kicsi magyar világot, amibe beleszületett Magyarország hadba lépésének esztendejében, anno 1941-ben. Eléggé kacifántosak a visszakérés kérdései, kicsavartak, agyafúrtak, lehet így is, úgy is értelmezni.
A honosítási kérelem IV. bekezdésének B pontja szerint: Felmenőm magyar állampolgár volt. Így igaz. És szíveskedtem levezetni a sok közül egynek adatait, bizonyítani magyarságát. Apai dédapámat említem, ki született Csíktaplocán 1812-ben. Gyalogszékely a rangja, cipész volt a mestersége. Az ő fia, apai nagyapám került Lövétére tanítani a csíksomlyói tanítóképző elvégzése után. Itt ismerte meg nagyanyámat, Kassai Idát, a tizenkilenc éves hajadont, KassaiFarkas Domokos birtokos és kereskedő harmadik lányát a hat közül, akivel frigyre is lépett 1886-ban. S mint a hithű katolikus családokban lenni szokott a XIX. század vége felé, az újszülött kisded nem átok, áldás volt a székelymagyarság körében, tudatában. Ida nagymamám is tizennégy gyermeket hozott a világra, bár közülük hárman csak esztendőt éltek. Kassai Ida nagymamát sajnos élőben nem ismerhettem, mert 1929-ben 64. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. De érdekeltek ennek a nagyszerű asszonynak, aki édesapámat 11. gyermekként szülte, a felmenői a népes és tekintélyes székelyudvarhelyi polgári családból. A családfa, melyet a kanadai Torontóból küldött egyik unokanővérem, a következőket rögzíti: ,,...Kassai aliasFarkas. A felkutatott adatok ezen család eredetét Abaúj-Torna vármegyébe, Kassa városába vezetik vissza. Kassai F. Márton onnan költözik 1614-ben Hu nyad vármegyébe, Dévára, ahol nejével, Tordai Zsófiával 1616. április 16-án Bethlen Gábortól nyer czímeres levelet, a fejedelem nejének, Károli Zsuzsának saját házát kapja adományképpen. Déváról 1624-ben származtak át Udvarhelyszékre, éspedig a már fent nevezett Márton és ennek fia, Mihály telepednek meg a székfővárosban, ahol utóbbi törzsévé lőn egy olyan kiterjedt családnak, aminő vármegyénkben kevés van. Nevezett Márton testvére volt Istvánnak, ki Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kanczellárja, s Elemérnek, ki Fejérvár főkapitánya vala. Utóbbinak neje a híres szombatos, Péchi Simon leánya volt. E családból való Kassai F. Samu ev. ref. esperes is, ki egykor gazdag könyvtárát a helyi református collegiumnak adományozta..."
Beder Tibor írja a Magyar emlékek nyomában. Emléknapló bevezetőjében: "...Ad dig él a magyar nemzet, ameddig emlékezni tud a múltjára. Csak így válik az emlék teremtő erővé..." E gondolatok ismeretében és elfogadásának tudatában emlékeztem Kassai F. Ida nagymamám felmenőire, akik mind nem férnek bele az állampolgársági kérelem rubrikáiba, magyarságom múltját és jelenét igazolandó.
A honosítási kérelem IV. bekezdésének B pontja szerint: Felmenőm magyar állampolgár volt. Így igaz. És szíveskedtem levezetni a sok közül egynek adatait, bizonyítani magyarságát. Apai dédapámat említem, ki született Csíktaplocán 1812-ben. Gyalogszékely a rangja, cipész volt a mestersége. Az ő fia, apai nagyapám került Lövétére tanítani a csíksomlyói tanítóképző elvégzése után. Itt ismerte meg nagyanyámat, Kassai Idát, a tizenkilenc éves hajadont, KassaiFarkas Domokos birtokos és kereskedő harmadik lányát a hat közül, akivel frigyre is lépett 1886-ban. S mint a hithű katolikus családokban lenni szokott a XIX. század vége felé, az újszülött kisded nem átok, áldás volt a székelymagyarság körében, tudatában. Ida nagymamám is tizennégy gyermeket hozott a világra, bár közülük hárman csak esztendőt éltek. Kassai Ida nagymamát sajnos élőben nem ismerhettem, mert 1929-ben 64. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. De érdekeltek ennek a nagyszerű asszonynak, aki édesapámat 11. gyermekként szülte, a felmenői a népes és tekintélyes székelyudvarhelyi polgári családból. A családfa, melyet a kanadai Torontóból küldött egyik unokanővérem, a következőket rögzíti: ,,...Kassai aliasFarkas. A felkutatott adatok ezen család eredetét Abaúj-Torna vármegyébe, Kassa városába vezetik vissza. Kassai F. Márton onnan költözik 1614-ben Hu nyad vármegyébe, Dévára, ahol nejével, Tordai Zsófiával 1616. április 16-án Bethlen Gábortól nyer czímeres levelet, a fejedelem nejének, Károli Zsuzsának saját házát kapja adományképpen. Déváról 1624-ben származtak át Udvarhelyszékre, éspedig a már fent nevezett Márton és ennek fia, Mihály telepednek meg a székfővárosban, ahol utóbbi törzsévé lőn egy olyan kiterjedt családnak, aminő vármegyénkben kevés van. Nevezett Márton testvére volt Istvánnak, ki Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kanczellárja, s Elemérnek, ki Fejérvár főkapitánya vala. Utóbbinak neje a híres szombatos, Péchi Simon leánya volt. E családból való Kassai F. Samu ev. ref. esperes is, ki egykor gazdag könyvtárát a helyi református collegiumnak adományozta..."
Beder Tibor írja a Magyar emlékek nyomában. Emléknapló bevezetőjében: "...Ad dig él a magyar nemzet, ameddig emlékezni tud a múltjára. Csak így válik az emlék teremtő erővé..." E gondolatok ismeretében és elfogadásának tudatában emlékeztem Kassai F. Ida nagymamám felmenőire, akik mind nem férnek bele az állampolgársági kérelem rubrikáiba, magyarságom múltját és jelenét igazolandó.
kassaymiki@gmail.com
ReplyDeleteA család most is szép számban gyarapszik a leszármazottak Kolozsváron és Csíkszeredában élnek.