KASSAY FAMILY GENEALOGY AND HISTORY

2011-02-22 - Felmenőim után kutakodva

Mert volt még egyszer. Igaz, gyermekként élte meg azt a kicsi magyar világot, amibe beleszületett Magyarország hadba lépésének esztendejében, anno 1941-ben. Eléggé kacifántosak a visszakérés kérdései, kicsavartak, agyafúrtak, lehet így is, úgy is értelmezni. A honosítási kérelem IV. bekezdésének B pontja szerint: Felmenőm magyar állampolgár volt. Így igaz. És szíveskedtem levezetni a sok közül egynek adatait, bizonyítani magyarságát. Apai dédapámat említem, ki született Csíktaplocán 1812-ben. Gyalogszékely a rangja, cipész volt a mestersége. Az ő fia, apai nagyapám került Lövétére tanítani a csíksomlyói tanítóképző elvégzése után. Itt ismerte meg nagyanyámat, Kassai Idát, a tizenkilenc éves hajadont, Kassai Farkas Domokos birtokos és kereskedő harmadik lányát a hat közül, akivel frigyre is lépett 1886-ban. S mint a hithű katolikus családokban lenni szokott a XIX. század vége felé, az újszülött kisded nem átok, áldás volt a székelymagyarság körében, tudatában. Ida nagymamám is tizennégy gyermeket hozott a világra, bár közülük hárman csak esztendőt éltek. Kassai Ida nagymamát sajnos élőben nem ismerhettem, mert 1929-ben 64. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. De érdekeltek ennek a nagyszerű asszonynak, aki édesapámat 11. gyermekként szülte, a felmenői a népes és tekintélyes székelyudvarhelyi polgári családból. A családfa, melyet a kanadai Torontóból küldött egyik unokanővérem, a következőket rögzíti: ,,...Kassai alias Farkas. A felkutatott adatok ezen család eredetét Abaúj-Torna vármegyébe, Kassa városába vezetik vissza. Kassai F. Márton onnan költözik 1614-ben Hu nyad vármegyébe, Dévára, ahol nejével, Tordai Zsófiával 1616. április 16-án Bethlen Gábortól nyer czímeres levelet, a fejedelem nejének, Károli Zsuzsának saját házát kapja adományképpen. Déváról 1624-ben származtak át Udvarhelyszékre, éspedig a már fent nevezett Márton és ennek fia, Mihály telepednek meg a székfővárosban, ahol utóbbi törzsévé lőn egy olyan kiterjedt családnak, aminő vármegyénkben kevés van. Nevezett Márton testvére volt Istvánnak, ki Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kanczellárja, s Elemérnek, ki Fejérvár főkapitánya vala. Utóbbinak neje a híres szombatos, Péchi Simon leánya volt. E családból való Kassai F. Samu ev. ref. esperes is, ki egykor gazdag könyvtárát a helyi református collegiumnak adományozta...” Beder Tibor írja a Magyar emlékek nyomában. Emléknapló bevezetőjében: „...Ad dig él a magyar nemzet, ameddig emlékezni tud a múltjára. Csak így válik az emlék teremtő erővé...” E gondolatok ismeretében és elfogadásának tudatában emlékeztem Kassai F. Ida nagymamám felmenőire, akik mind nem férnek bele az állampolgársági kérelem rubrikáiba, magyarságom múltját és jelenét igazolandó. Kérdőívek kitöltésének, ehhez szükséges családi adatok gyűjtésének lázában él az ember, aki magyar állampolgár szeretne lenni, immár másodszor földi életében. Ferenczy L. Tibor

KASSAY FAMILY GENEALOGY AND HISTORY

Kérdőívek kitöltésének, ehhez szükséges családi adatok gyűjtésének lázában él az ember, aki magyar állampolgár szeretne lenni, immár másodszor földi életében.

Mert volt még egyszer. Igaz, gyermekként élte meg azt a kicsi magyar világot, amibe beleszületett Magyarország hadba lépésének esztendejében, anno 1941-ben. Eléggé kacifántosak a visszakérés kérdései, kicsavartak, agyafúrtak, lehet így is, úgy is értelmezni.
A honosítási kérelem IV. bekezdésének B pontja szerint: Felmenőm magyar állampolgár volt. Így igaz. És szíveskedtem levezetni a sok közül egynek adatait, bizonyítani magyarságát. Apai dédapámat említem, ki született Csíktaplocán 1812-ben. Gyalogszékely a rangja, cipész volt a mestersége. Az ő fia, apai nagyapám került Lövétére tanítani a csíksomlyói tanítóképző elvégzése után. Itt ismerte meg nagyanyámat, Kassai Idát, a tizenkilenc éves hajadont, KassaiFarkas Domokos birtokos és kereskedő harmadik lányát a hat közül, akivel frigyre is lépett 1886-ban. S mint a hithű katolikus családokban lenni szokott a XIX. század vége felé, az újszülött kisded nem átok, áldás volt a székelymagyarság körében, tudatában. Ida nagymamám is tizennégy gyermeket hozott a világra, bár közülük hárman csak esztendőt éltek. Kassai Ida nagymamát sajnos élőben nem ismerhettem, mert 1929-ben 64. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. De érdekeltek ennek a nagyszerű asszonynak, aki édesapámat 11. gyermekként szülte, a felmenői a népes és tekintélyes székelyudvarhelyi polgári családból. A családfa, melyet a kanadai Torontóból küldött egyik unokanővérem, a következőket rögzíti: ,,...Kassai aliasFarkas. A felkutatott adatok ezen család eredetét Abaúj-Torna vármegyébe, Kassa városába vezetik vissza. Kassai F. Márton onnan költözik 1614-ben Hu nyad vármegyébe, Dévára, ahol nejével, Tordai Zsófiával 1616. április 16-án Bethlen Gábortól nyer czímeres levelet, a fejedelem nejének, Károli Zsuzsának saját házát kapja adományképpen. Déváról 1624-ben származtak át Udvarhelyszékre, éspedig a már fent nevezett Márton és ennek fia, Mihály telepednek meg a székfővárosban, ahol utóbbi törzsévé lőn egy olyan kiterjedt családnak, aminő vármegyénkben kevés van. Nevezett Márton testvére volt Istvánnak, ki Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kanczellárja, s Elemérnek, ki Fejérvár főkapitánya vala. Utóbbinak neje a híres szombatos, Péchi Simon leánya volt. E családból való Kassai F. Samu ev. ref. esperes is, ki egykor gazdag könyvtárát a helyi református collegiumnak adományozta..."
Beder Tibor írja a Magyar emlékek nyomában. Emléknapló bevezetőjében: "...Ad dig él a magyar nemzet, ameddig emlékezni tud a múltjára. Csak így válik az emlék teremtő erővé..." E gondolatok ismeretében és elfogadásának tudatában emlékeztem Kassai F. Ida nagymamám felmenőire, akik mind nem férnek bele az állampolgársági kérelem rubrikáiba, magyarságom múltját és jelenét igazolandó.