A Rákóczi család

http://www.uni-miskolc.hu/~bolbaju1/6.pdf
[PDF] 

A Rákóczi család Kevés család van a magyar történelemben, amely ...

 - [ Translate this page ]

File Format: PDF/Adobe Acrobat - Quick View
Mikó Ferenc és Kassai István mellett abban a küldöttségben, amely megkérte ....közbenjárására kapott kegyelmet 1639-ben. Fejedelmi paranccsal igyekezett a ...

www.uni-miskolc.hu/~bolbaju1/6.pdf - Similar

A Rákóczi család

Kevés család van a magyar történelemben, amely olyan gyorsan emelkedett föl 

a legnagyobbak közé, majd alig több mint egy század múltán olyan hirtelen tűnt 

el, mint a Rákócziaké.

A 17. század elején tűnt föl a Rákóczi család Felső- Magyarország tekintélyes 

családjai között, és a 18. század első évtizede végén, amikor a Rákócziszabadságharc leverése után a száműzetésbe kényszerült Rákóczi Ferenc 

elhagyta az országot, ezzel véget is ért a Rákócziak szereplése a magyar 

történelem színpadán. Az alig száz év alatt a családból öten viselték az erdélyi 

fejedelmi címet, azaz mindvégig meghatározói voltak a korszak politikájának. 

Uralkodói család volt kétségtelenül, nem csupán a választás okán, de 

viselkedésüket tekintve is. Valamennyien bőkezű támogatói voltak a 

művészetnek, tudománynak, hű fiai az egyháznak, akár az “öreg” Rákóczi 

György fejedelem reformátusságát, akár II. Rákóczi Ferenc katolicizmusát 

tekintjük.

A család, melynek előnevei között a rákóczi és felsővadászi is szerepelt, magát 

az Árpád-kori Bogát-Radván nemzetségből származtatta, birtokai Felső-

Magyarország, főképpen Zemplén területén helyezkedtek el. A 16. század 

elején, 1517-ben szerezte Rákóczi Zsigmond és testvére, Ferenc háromezer 

aranyforintért az Abaúj vármegyei Felsővadászt és Selyebet. Közülük Ferenc 

1527 és 1530 között Szendrő várának kapitánya volt. Zsigmond két fia közül 

György 1568-ban szatmári kapitányként szolgált, a másik, János pedig több 

alkalommal is betöltötte a likavai kapitányi tisztet. Az ő utódai lettek a 

legjelentősebbjei a famíliának, az ő ágából származtak ugyanis a fejedelmek. A 

vitézi mentalitás, a katonáskodás és a haza védelmének fontossága mindvégig 

jellemző maradt erre az ágra különösképpen is. A likavai kapitányként ismert 

Rákóczi Jánosnak gyermekei között Zsigmond személyisége a legérdekesebb, 

hiszen voltaképpen ő alapozta meg a család gazdasági és társadalmi tekintélyét. A korszak adta lehetőségek közül minden lehetséges módot felhasznált 

karrierjének és családja tekintélyének kiépítése érdekében. A század, amelyben 

élt, kétségkívül alkalmas is volt ilyen életutak kialakítására, Rákóczi Zsigmond 

esetében azonban, akit joggal nevezhetünk a család megalkotójának, 

létrehozójának is, az átlagnál nagyobb tudatosság, tehetség és szerencse is 

segítette az előbbre jutását. A 16-17. században a vitézi életforma, a végvári 

katonáskodás egy sajátosan mobil társadalmi csoportot termelt ki. A végvári 

katonák ugyanis egyfelől élték a Balassi Bálint által megénekelt és erkölcsi 

példát is adó honvédő életet, másfelől sajátos mikroközösségeket hoztak létre 

egy-egy végváron belül, ahol az egyéni ügyesség hozzájárulhatott egy pálya 

felíveléséhez. A körülmények is kedvezőek voltak mindehhez Rákóczi 

Zsigmond esetében, aki 1544-ben született, amikor apja zempléni alispán is 

volt. A korszak egyik legizgalmasabb egyéniségének, a híres birtokgyűjtő 

oligarcha, Perényi Péternek udvarában nevelkedett Sárospatakon. A köznemesi 

ifjak szokásos gyakorlatát követve a Perényi család szolgálatában kezdett 

katonáskodni is, majd az 1570-es évek végén már Szendrő várában találjuk, 

mint végvári vitézt. 1583-ban és 1584-ben a vár lovasainak kapitánya volt, 

1585-ben Szendrő várának főkapitánya lett. Ekkor kapta az uralkodótól 

Szerencset elmaradt zsoldja fejében. 1587-ben vette feleségül Alaghy Juditot, és 

ezzel egyszerre került kapcsolatba két gazdag felső-magyarországi családdal is, 

Alaghy Judit ugyanis a gazdag Magóchy András özvegye volt. Ezzel a 

cselekedetével voltaképpen irányt adott a Rákóczi családnak, az érvényesülési 

stratégiák közül két, a korban legjobban működő irányt mutatva. Az egyik a 

katonáskodás, amely mindvégig meghatározó maradt a családnak ezen ágán 

belül, még annak ellenére is, hogy a 17. század végén a bécsi udvar mindent 

elkövetett a majdani II. Rákóczi Ferenc “átnevelése” érdekében. A másik pedig 

a jó házasságok kötése. Érdekes, hogy ezek a családi stratégiák olyan erősen 

meggyökereztek a Rákócziak tudatában, hogy semmilyen más, egyébként számukra létfontosságú indok sem volt képes ez ellen hatni. A legjobb példa 

erre II. Rákóczi György házassága Báthory Zsófiával. A nagyhírű és hatalmas 

Báthory családdal való rokonság kiépítésének lehetősége olyan fontos volt a 

család számára, hogy az egyébként mélyen hívő “öreg” Rákóczi György és 

felesége, a kegyes református Lorántffy Zsuzsanna sem léptek föl ellene, hogy 

fiuk a katolikus Báthory ágból nősüljön. Inkább áttérésre kötelezték az ifjú arát, 

semmint hogy szakítottak volna a családi stratégia érvényesítésével. Ilyen 

módon alig száz esztendő alatt a család kapcsolatba került nemcsak a környék, 

hanem az ország legjelentősebb családjaival is. Ennek az útnak a legjelentősebb 

állomása kétségkívül I. Rákóczi György kisebbik fiának, Zsigmondnak a 

házassága volt. Ezt a házasságkötést ugyanis már európai hatalmi szempontok is 

motiválták, amikor Rákóczi Zsigmond nőül vette Pfalzi Henrietta cseh 

hercegnőt. Első pillantásra úgy tűnhet, mint hogyha mindez párhuzamba 

állítható lenne Bethlen Gábor második házasságával Brandenburgi Katalinnal. 

Valójában azonban itt többről van szó. Ha végignézzük a család házasodási 

szokásait, azt találjuk, hogy ez a házasság beleillik abba a sorba, ami már 

Rákóczi Zsigmonddal elkezdődött 1587-ben. Sőt a családot nem csupán előnyös 

házasságok kötése jellemezte, de igyekeztek egyre előnyösebb házasságokat 

kötni. Így nem véletlen, hogy Rákóczi Zsigmond  két idősebb fia annak a 

Lorántffy Mihálynak két leányát vette feleségül, aki a Perényi család kihalása 

után Sárospatak ura lett, Erzsébet nevű leánya pedig a szintén jelentős 

Homonnai Drugeth Bálint felesége volt. Érdekes továbbá, hogy ezek a családi 

kapcsolatok nem jelentettek egyben szorosabb szövetséget vagy 

érdekközösséget a rokoni kapcsolatba került családok tagjai között, legalábbis 

nem szükségszerűen. 1607-ben ugyanis Rákóczi Zsigmondot éppen egy 

Homonnai Drugethtel szemben választották meg Erdély rendjei fejedelemmé, 

később pedig fia ugyanezzel a családdal találta szemben magát a harminc éves 

háború küzdelmei idején. A házasodási sort természetesen tovább folytatta I. Rákóczi György, fiai házasságai révén. Jól látható az is, hogy a családba 

bekerült asszonyok milyen felelősen azonosultak ezekkel a stratégiákkal. Ezt 

láthatjuk Lorántffy Zsuzsanna előbb már említett esetében is, valamint ezt az 

utat követte Báthory Zsófia, II. Rákóczi György felesége is. Úgy tűnik, hogy a 

család önfenntartó ösztöne olyan erős volt, hogy miden egyebet alárendeltek 

ennek a célnak. Bár a családban és a környezetében Báthory Zsófia katolizálása 

megdöbbenést váltott ki, látnunk kell, hogy ezzel hatékony módját, sőt talán 

egyedüli módját választotta a család túlélésének. Ugyanezt a célt szolgálta az 

ifjú Rákóczi Ferencnek egy újabb nagy múltú és híresen törökverő család 

sarjával történt összeházasítása is: Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc házassága, 

úgy tűnt, hogy még szilárdabbá tette a  család helyzetét a magyar főnemesi 

rétegben.

Mindennek az elindítója, Rákóczi Zsigmond első felesége, Alaghy Judit halála 

után még minden bizonnyal kétszer nősült, először az erdélyi Gerendi János 

leányát, Annát vette el, aki György fiának anyja  volt, később pedig a szintén 

erdélyi Telegdi Borbálát. Az első nősülés szolgálta a stratégiát, és miután a 

birtokok növekedése biztosítva volt, Rákóczi Zsigmond már nem törekedett 

arra, hogy felesége ilyen hatalmas család tagja legyen, mint az Alaghy és 

Magochy vagyont is a családba hozó első asszony. Ezzel természetesen nem azt 

szeretném állítani, hogy ezek a házasságok nem lehettek nagyon szoros érzelmi 

kötelékek is. Az mindenesetre tény, hogy a tendencia az egyre jobb házasságok 

kötésére világosan nyomon követhető.

A házasodás mellett a katonai szolgálat vállalása is állandó jellemzője a család 

ezen ágának. Maga Rákóczi Zsigmond is nagyszerű katona volt, 1588-ban már 

egri főkapitányként több ízben is sikeresen vívott meg a törökkel. A szikszói 

csatában még ugyanebben az évben megverte Ferhát pasa seregét, amiért bárói 

címet kapott. 1593-ban Gömörben a szabadkai, majd pedig a nógrádi Fülek 

várát foglalta vissza a töröktől. Az év szeptemberében vett részt a tarcali részgyűlés haditanácskozásán, később ecsedi Báthory István oldalán harcolt a 

török ellen. A következő években ott találjuk 1594-ben a turai csatában, majd 

pedig 1596-ban Hatvan ostrománál. Úgy tűnik, fáradhatatlan katona és bölcs 

földbirtokos egy személyben. Mint Felső-Magyarország legjelentősebbé váló 

nemes urainak egyike, 1604-ben Bocskai felkeléséhez csatlakozott. Bocskai 

István, aki maga is jó taktikus és sokat tapasztalt politikus volt ekkorra, 

valószínűleg jó érzékkel látta meg a már a hatvanas éveiben járó Rákóczi 

Zsigmond bölcsességét és politikai józanságát. Egyik legfontosabb lépéseként 

1605-ben kinevezte Rákóczit Erdély kormányzójává. Bocskai jól tudta, hogy 

abban a fejedelemségben, ahol Báthory Zsigmond “rossz szellemeként” annyi 

ellenséget szerzett magának, olyan diplomatára van szüksége, aki megfontoltan 

képviseli érdekeit. Levelezésükből tudjuk, hogy Rákóczi nemcsak katonaként, 

hanem kormányzóként is megállta a helyét. Olyannyira, hogy nagy szerepe 

lehetett abban, hogy a véres farsang emlékét elevenen őrző székelység is 

Bocskai mellé állt. Népszerűségét legjobban az mutatja, hogy Bocskai halála 

után, annak végakarata ellenében, Erdély rendjei 1607 februárjában 

Kolozsvárott fejedelemmé választották. A kitartó és szívós építés ezen a ponton 

ért csúcsára, amikor a köznemesi sorból a bárók  közé emelkedett Rákóczi 

Erdély fejedelme lett. Az a rövid esztendő, amit fejedelemként töltött, 

voltaképpen pozíciója megerősítésének és védelmének a jegyében telt el. A 

korábban nagy törökverő hírében állott Rákóczinak nem kis ügyességébe került, 

hogy a kapucsi basát megvesztegetve elérje, hogy az athnáméból kivakarják 

Homonnai nevét és az övét írják be helyette. A belső ellenféllel azonban 

nehezebben boldogult. Bocskai halála után a még mindig részben megoldatlan 

helyzetben lévő hajdúság ugyanis szövetkezett Báthory Gáborral, akinek a 

kezében a Báthory család mindkét ágának mesés vagyona egyesült. A mindig 

reálisan döntő, tapasztalt katona, Rákóczi Zsigmond pontosan mérte fel a 

helyzetét ezzel a támadással szemben. Túl idős és túl tapasztalt volt ahhoz, hogya félelmetes hajdú sereget maga mellé állító Báthoryval harcba kezdjen. 1608 

márciusában végül jelentős kárpótlás fejében lemondott a fejedelmi címről, 

átadván azt Báthory Gábornak. Báthory ennek fejében neki ígérte a sárosi és 

szádvári uradalmakat. Ezzel a lemondással egyrészt megkímélte egy értelmetlen 

háborúskodástól a tizenöt éves háborúból még fel sem épült Erdélyt 

(valószínűleg élő emlék volt még Báthory Zsigmond többszöri lemondása és 

visszatérése), másrészt hű maradt önmagához, mint a Rákóczi család építőjéhez, 

hiszen újabb birtokokkal gazdagította a már eddig is jelentőssé duzzadt családi 

birtokállományt. Miután feleségével és gyermekeivel visszaköltözött 

magyarországi birtokaira, még ugyanez év december ötödikén meghalt. Olyan 

örökséget hagyott  hátra, amit minden tekintetben lehetséges volt követni és 

gazdagítani. A szívós és bölcs politikusság, katonai kvalitások és jó házasodási 

politika mellett ugyanis Rákóczi Zsigmond időt és pénzt szánt a kultúrára, 

egyházra is. Legmaradandóbb cselekedete ezen a téren az volt, amikor jelentős 

összeggel támogatta 1590-ben Károly Gáspár vállalkozását, a Biblia magyar 

fordításának kiadását. Hű fia volt hazájának és egyházának, a református 

egyháznak is, ugyanakkor nem gondolkodott kizárólagosan ebben a kérdésben. 

Harmadik felesége, Telegdi Borbála ugyanis katolikus volt, sőt tőle született fia, 

Rákóczi Pál aktív kapcsolatot tartott fenn a jezsuitákkal. 1626-ban országbíró 

lett, valamint betöltötte a sárosi és tornai fõispáni tisztet is. 1636-ban, alig 

negyven évesen halt meg. Korai halála után maradt árvái közül az egyik, Anna 

Mária apáca lett, fia, gróf Rákóczi László pedig apját követve lett Sáros megye 

fõispánja. 1664 májusában esett el Várad mellett. Leányai közül Erzsébet az 

Erdõdy grófok felesége lett és költõnõ volt, két verse maradt fenn.

A második feleségtõl, a partiumi Gerendy családból származó Gerendy Annától 

született György, aki folytatni volt hivatott mindazt, amit apja a család 

építésében elkezdett. 1608-ban, apja halála idején 15 éves volt. A katonai és a 

politikai tudományokban már ez elõtt része lehetett, amikor 1605-ben Bocskai apródja volt. Itt szerzett ismereteit 1615-ben a gyakorlatban is használhatta, 

hiszen ónodi kapitány és borsodi fõispán lett. Alig egy év múlva, szintén az apai 

örökség folytatójaként házasságot kötött Lorántffy Zsuzsannával. Az ifjú 

feleség hozományként Sárospatak és környéke birtokát hozta a házasságba, ami 

újabb jelentõs presztízsnövekedést eredményezett a Rákóczi családnak. Ez a 

frigy azonban messzemenõen több volt ennél. Férj és feleség egymás iránti 

szemérmes szeretete, tisztelete és hûséges ragaszkodása érezhetõ minden 

cselekedetükben, levelezésükben. 

A birtokai, vagyoni helyzete és édesapja fejedelmi öröksége Rákóczi Györgyöt 

mintegy predestinálta a nagypolitikában  való részvételre. Észak-keletmagyarországi birtokosként természetes szövetségesül a mindenkori erdélyi 

fejedelem jöhetett szóba, mint olyan hatalom, aki geopolitikai helyzeténél fogva 

védelmet biztosíthatott a keleti megyéknek. Annak ellenére, hogy Bethlen 

Gábor, Erdély fejedelme jelentõs szerepet játszott korábban az édesapját 

lemondató Báthory Gábor mellett, olyannyira, hogy Rákóczi Zsigmond be is 

záratta õt, a fiú józan reálpolitikusként már 1616-ban személyesen találkozott 

Bethlennel, és a találkozás nyomán egy szövetség körvonalai bontakoztak ki. 

Bethlen Gábornak is érdekében állott a szövetség megkötése, hiszen a helyzete 

még nem tûnt stabilnak. Alig három éves uralma alatt eleget kellett tennie a 

török követeléseinek, amelyeket éppen a fejedelemség megszerzésében nyújtott 

támogatásuk ellenszolgáltatásaként vártak el, és rendeznie kellett a Habsburg 

uralkodóval való viszonyát is. Szüksége volt tehát biztos háttérre azon a 

területen, amit a Kassán székelõ felsõmagyarországi fõkapitány könnyû szerrel 

megingásra bírhatott az Erdély iránti hûség tekintetében. 

Az 1616 nyarán megkötött szövetség igazi jelentõségét a két esztendõvel 

késõbb kitört harmincéves háború mutatta meg. A háborúba a cseh rendek 

oldalán bekapcsolódó erdélyi fejedelemnek most már a keleti vármegyék 

biztosítása mellett olyan szövetségesre is szüksége volt, aki hadvezérként mellé állítja Felsõ-Magyarországot. A Homonnai ellen elszenvedett vereség ellenére 

azt állíthatjuk, hogy ez az együttmûködés sikeres és eredményes volt. Rákóczi 

György  olyan hátországot biztosított Bethlen Gábor hadmûveleteihez, hogy 

ennek tudatában nyugodtan tehette meg politikai lépéseit. Rákóczi megbízott 

kapitányai révén már 1619 augusztusának elején igyekezett megnyerni a 

hadjárat támogatására a hajdúkat. Dóczy András felsõmagyarországi fõkapitány 

fenyegetésére ugyan azt válaszolta, hogy Sárospatakon az udvar népén kívül 

nincsen katonája, ám augusztus végére a szervezés felgyorsult és szeptember 4-

én Rákóczi György hadai elfoglalták Kassát. Másnap megjelentek elõtte Kassán 

a felsõmagyarországi városok, a pentapolis (Eperjes, Lõcse, Bártfa, Kisszeben) 

követei, és egyeszséget kötöttek Rákóczival, amelynek értelmében 

kinyilvánították csatlakozásukat a felkeléshez. Mindezt Rákóczi György 

tulajdonképpen önállóan cselekedte, mintegy önként felajánlva az általa 

ellenõrzött országrészt szövetségesének, Bethlen Gábor fejedelemnek. Dóczy 

Andrást fogolyként vitte sárospataki várába, ahonnan szeptember 11-én indult 

Bethlen Gábor elé, aki szeptember 17-én kelt át a Tiszán. Együtt érkeztek 

Sárospatakra, ahol Rákóczi és felesége, Lorántffy Zsuzsanna megvendégelték a 

fejedelmet.

Szeptember 21-ére pedig részgyûlést hívtak össze Kassára, ahol a 

felsõmagyarországi rendek elöljárójuknak és fõ gondviselõjüknek választották 

Bethlent, Rákóczit pedig beiktatták a felsõmagyarországi fõkapitányi tisztségbe. 

A tisztség az általa elfoglalt területek fölötti teljes körû katonai és politikai 

hatalommal volt egyenlõ. Úgy tûnt tehát, hogy gyors és egyértelmû volt a siker 

az országnak ezen a részén. A rendek megértették, hogy II. Ferdinánd fanatikus 

katolicizmusa és erõs centrelizációs törekvései esetleg éppen õket érinthetik. 

Elsõsorban ezért álltak az általuk kevésbé ismert Bethlen Gábor oldalára, aki 

noha már régóta jelen volt a politikában, fejedelemmé választása elõtt többnyire 

meghúzódott a második vonalban. Támogatásukban azonban minden bizonnyal szerepet játszott maga Rákóczi is, aki alig két hónap elteltével szenvedte el 

Homonnánál azt a vereséget Homonnai Drugeth Györggyel szemben, amit 

késõbb  szerettek összefüggésbe hozni Bethlen hadjáratának megtorpanásával, 

Bécs ostromának elmulasztásával. Mára azonban tudjuk, hogy sem a 

Lengyelországból hazatért Homonnai által okozott veszteség nem volt olyan 

jelentõs, ami döntõ módon meghatározta volna a háború kimenetelét, sem pedig 

Bethlen Gábor hadserege nem volt kellõ mértékben ellátva ostromszerekkel, 

amik Bécs ostromához elengedhetetlenek voltak. Emellett, bár a fejedelem 

néhány megjegyzése arra enged következtetni, hogy Rákóczi Györgyöt okolta 

volna a kudarcért, levelezésükbõl kiderül, hogy maga Bethlen Gábor sem volt 

tisztában a Homonnai általi fenyegetés valódi nagyságéval és a támadás várható 

idõpontjával, Mindemellett az 1620 januárja és augusztusa közötti 

fegyverszünet ideje alatt Rákóczi gyakran  tartózkodott Bethlen közelében, ami 

azt mutatja, hogy jó kapcsolatuk és szövetségesi viszonyuk nem változott meg. 

Egyike volt annak a négy magyarországi fõúrnak, akikkel Bethlen Gábor 1620 

nyarán titkos szerzõdést kötött, úgynevezett "magánligát" hozott létre. A 

Bethlen Gábor által gyakorolt erõsen centralizált, a rendeket a döntésekbe alig 

bevonó vezetési mód és az eltérõ érdekek elég hamar bizonytalanná tették a 

fejedelem és a magyarországi rendek harmonikus együttmûködését, Rákóczi 

azonban, úgy tûnik, mindvégig kitartott szövetségese mellett. 1620 október 8-

án, amikor a császári seregek Pozsonyt fenyegették, az õ serege érkezése adott 

lehetõséget a város felmentésére. A sikeres katonai akció ellenére sem lehetett 

sok remény a továbbiakban jelentõs gyõzelmekre és Bethlen nagyratörõ 

terveinek megvalósítására. Egy hónappal késõbb ugyanezen a napon ugyanis a 

fejedelemmel szövetséges cseh rendek a Prága melletti Fehérhegynél 

megsemmisítõ vereséget szenvedtek. Így, noha augusztus 15-én a besztercei 

országgyûlés  Magyarország királyának választotta Bethlen Gábort, 

Hainburgban megkezdõdtek a császári udvar képviselõivel a béketárgyalások.

A békét végül 1621 december 31-én kötötték meg Nikolsburgban, amelynek a 

következménye Rákóczi Györgyre nézve az lett, hogy elveszítette 

felsõmagyarországi fõkapitányi tisztét. 

      .Erdély fejedelme irnti hûsége 

jutalmául azonban fejedelmi tanácsos lett, valamint betöltötte a borsodi fõispáni 

posztot is. 1625 végén részt vett a fejedelem legbelsõ emberei, Károlyi Mihály, 

Mikó Ferenc és Kassai István mellett abban a küldöttségben, amely megkérte 

Bethlen Gábor számára Brandenburgi Katalin kezét. 

1626 áprilisában 

szolgálataiért adományokban részesült.

A politikai és katonai feladatok ellátása mellett Rákóczi György követte apját a 

mûvészetek, az irodalom támogatása terén is. 1628-ban az õ ösztönzésére és 

támogatásával jelent meg Bártfán Prágai Andrásnak, szerencsi udvari 

prédikátorának munkája, a Fejedelmek serkentõ órája. 1627-ben Leydenben 

adták ki magyarra fordítva Erasmus Enchiridion militis Christiani címû mûvét, 

amelyet az alkotó Rákóczi Györgynek ajánlott. A fordító egy bizonyos Salánki 

György volt, aki késõbb a sárospataki iskola rektora lett. 1629 tavaszán Rimay 

János emlékezett meg levelében a fõúr irodalompártoló tevékenységérõl. Az 

irodalom mellett a mûvészeteket is támogatta, õ készíttetett például a debreceni 

templom keleti ajtajához faragott kõoszlopokat, amelyeket saját címerével 

díszíttette. 

1629 végén a Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd is tanácsosává nevezte ki, 

esetleg azért is, hogy nagyobb mértékben vonja ellenõrzése alá. Ez azonban 

végsõ soron nem járt sikerrel., ugyanis Rákóczi megakadályozta, hogy 

sárospataki várában királyi õrséget helyezzenek el. 

1629-ben, hatalma csúcsán meghalt Erdély fejedelme, Bethlen Gábor. Noha elsõ

feleségével, Károlyi Zsuzsannával kötött házasságából születtek gyermekei, 

ezek a gyermekek nem érték meg a felnõtt kort. A dinasztikus célokat dédelgetõ 

Bethlen fiú utód híján megválasztatta az erdélyi országgyûléssel utódjául fiatal 

és uralkodásra alkalmatlan feleségét, Brandenburgi Katalint. Erdély rendjei azonban, és maga Bethlen István, Bethlen Gábor testvére is úgy ítélték meg, 

hogy a fejedelemségnek koncepciózus vezetõre van szüksége, aki 

elfogadhatóbb, mint az ifjú özvegy. Ebben a helyzetben esett a választása 

Rákóczi Györgyre, és fia, ifjabb Bethlen István váradi fõkapitány valamint 

Zólyomi Dávid székely fõkapitány segítségével meghívta az erdélyi fejedelmi 

szék betöltésére. A politikai helyzet nem volt egyszerû, és Rákóczinak 

valamiképpen állást kellett foglalnia. A felsõmagyarországi hajdúk ugyanis 

1630 júniusában mozgolódni kezdtek amiatt, hogy a nikolsburgi békében 

Bethlen Gábornak juttatott hét felsõmagyarországi vármegye visszakerült 

császári irányítás alá. A katonatömegek mozgolódása általános felkelés 

kitörésével fenyegetett, ugyanis a hajdúk a királynak hûségesküt tett 

kapitányukat leváltották, és támogatásért Zólyomi Dávidhoz fordultak. Ezek 

után Zólyomi Dávid lemondott székely fõkapitányi tisztérõl és ifjabb Bethlen 

Istvánnal táborba szállt a hajdúkkal. Ez a pattanásig feszült helyzet ürügyet 

szolgáltatott az udvarnak arra, hogy Rákóczi Györgyöt színvallásra 

kényszerítse, és a rendezést hangoztatva Sajó völgyi birtokain királyi 

katonaságot szállásoltak el. Mint Felsõ-Magyarotrszág legnagyobb birtokosa, 

mindenképpen érintették az események, különösen, miután szeptember 8-án a 

hajdúk nyílt harcba bocsátkoztak és Böszörmény és Nánás között megverték a 

királyi haderõt. A helyzet kulcsa, úgy tûnt, újra annak a kezébe került, aki képes 

szövetségébe vonni a hajdúságot. Zólyomi és Bethlen valamint Rákóczi között 

szeptember 20-án köttetett meg az egyeszség, amelynek értelmében a leendõ 

fejedelem szavatolta a Bethlen család birtokait. Idõközben azonban az erdélyi 

rendek, megelégelvén Brandenburgi Katalin uralmát, szeptember 28-án 

fejedelemmé  választották Bethlen Istvánt. Rákóczi Györgyhöz a 

fejedelemválasztás híre  már elindulása után érkezett. Rákóczi Zsigmond 

választott fejedelem fiának ez a lehetõség azt jelentette, hogy folytathatta, sõt

beteljesíthette apja örökét. Mivel pedig jelentõs magánföldesúri hajdú hadakkal is rendelkezett, amelyek ónodi, megyaszói, hernádnémeti és szerencsi 

birtokairól származtak, folytatta útját Erdély felé, ahol december elsõ napján a 

segesvári országgyûlésen  fejedelemmé is választották. Ünnepélyes beiktatására 

december 22-én került sor. Bethlen István azonban, aki úgy vélte, annak lett az 

áldozata, hogy idejekorán cselekedett, nem nyugodott be a kudarcba. Igyekezett 

az új fejedelem ellen felhasználni török kapcsolatait. Kettõjük párharca egészen 

1636-ig tartott, amikor október 6-án Rákóczinak hadba kellett szállnia Bethlen 

István és az õt támogató török csapatok ellen. Az ütközetet, amit a Bihar 

vármegyei Szalontánál vívtak, Rákóczi György seregének a gyõzelmével ért 

véget Úgy tűnt, miden oldalról ellenségek veszik körül: Esterházy Miklós 

nádort 1630 december 10-én csak kifejezett királyi parancs állította meg, hogy 

ne igyekezzen akadályozni Rákóczit a fejedelemség átvételében. Mindkét 

ellenfél, így Bethlen és Esterházy, noha ellentétes oldalról, mégis ugyanazt az 

eszközt, a törököt igyekezett felhasználni céljai elérésére, Haszán budai pasa 

azonban 1631 elején elutasította Esterházy azon kérését, hogy lépjen fel 

Rákóczi György ellen. Viszonylagos konszolidációt és mindkét fél számára 

eredményt hozott az április 3-án Kassán létrejött egyeszség I. Rákóczi és II. 

Ferdinánd biztosai között. Eszerint II. Ferdinánd hallgatólagosan elismerte 

Rákóczi fejedelemségét, Rákóczi viszont kötelezte magát, hogy leszereli a 

hajdúkat és királyi őrséget fogad Ónod várába. Ezek után, csakúgy, mint 

Báthory Gábor esetében, az erdélyi fejedelemre maradt a hajdúk sorsának 

rendezése, aki június 23-án hajdúszabadságot adományozott az Erdélyi András 

vezetésével Derecskére települt hajdúknak.Kivételes politikusi bölcsességet 

követelt a hajdúk portyázásainak nyomán Észak-Kelet Magyarországon 

szerveződött önvédelmi célból létrejött úgynevezett parasztvármegyékkel 

A latinul és magyarul megjelent kiáltvány írója a fejedelem belső titkára, Ráday 

Pál volt. Felsorolta a Habsburg királyok és elsősorban az I. Lipót és kormánya 

részéről sorozatosan elszenvedett súlyos sérelmeket, amelyek arra 

kényszerítették Rákóczit és a magyar nemzetet, hogy jogai védelmére és 

szabadsága kivívására fegyverhez nyúljon. Mivel  1703 végére a francia-bajor 

seregek elfoglalták Augsburgot, Károlyi Sándor pedig bevette a Bécs védelmére 

épített marcheggi sáncokat, 1704 elején I. Lipót megbízta Széchényi Pál 

kalocsai érseket, hogy kezdjen tárgyalásokat Rákóczival. A márciusban 

megkezdett béketárgyalások azonban 10 nap múlva eredménytelenül zárultak. 

Az év folyamán Károlyi Sándor Rákóczi hűségére hódoltatta a Dunántúlt, így az 

egész ország hadban állt. Július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Erdély 

fejedelmévé választotta II. Rákóczi Ferencet, de augusztus 13-án Höchstadtnél a 

császáriak és az angolok döntő vereséget mértek a Miksa Emánuel bajor 

választófejedelem vezette francia-bajor seregekre. A vereség hatására a francia 

pénzsegély is megcsappant, ráadásul Rákóczi reménye sem vált vele, hogy a 

francia király szövetségre lépjen vele. I. Lipót 1705 május 15-i halála után 

utódja, I. József kiáltvánnyal fordult az ország népéhez, amelyben az ország 

sérelmei iránt megértést ígért, ugyanakkor kemény elbánást helyezett kilátásba 

az ellenállóknak. Ezzel egy időben Esterházy Pál nádor kiáltványban 

biztosította a rendeket, hogy a király rövidesen összehívja az országgyűlést és 

orvosolja a sérelmeiket. A szeptemberben Szécsényben tartott országgyűlésen a 

rendek Bercsényi indítványára lengyel példára szövetséggé (konföderációvá) 

alakultak, Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelmükké választották és mellé 24 tagú 

szenátust állítottak. Az országgyűlésen Rákóczi megerősítette a katolikus és 

protestáns rendek közötti megállapodást, amely a többségi elv alapján 

megyénként és községenként rendezte a protestánsoktól a szabadságharcot 

megelőző időkben elvett templomok ügyét.Az 1705-ös esztendő hadi eseményei már előre vetítették a nehézségeket, mert a 

Dunántúlon ugyan Vak Bottyán győzelmeket aratott, de a novemberi zsibói 

vereség következtében a felkelőknek ki kellett vonulniuk Erdélyből. Ősszel 

újabb béketárgyalások kezdődtek Nagyszombatban, amelyek újra csak 

sikertelenül zárultak, mert Bercsényi vissza kívánta állítani az aranybulla 

ellenállási záradékát, amit 1687-ben töröltek el, Rákóczi pedig Erdély 

önállóságának fenntartását követelte, amit az udvar elutasított. Az elhúzódó 

háború egyre nagyobb gazdasági nehézségekkel járt együtt, és hazai és európai 

hadszíntéren is veszteségek érték a Habsburg-ellenes erőket. Rákóczi hiába 

sürgette újra és újra, sem a francia király, sem a bajor és szász 

választófejedelmek nem kötöttek vele szövetséget.  Az 1607-es ónodi 

országgyűlésen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, ez azonban már nem 

ellensúlyozta a katonai vereségeket, a seregek demoralizálódását. 1710 január 

22-én Romhány és Vadkert között egy eldöntetlen csata után Rákóczi seregei 

visszavonulni kényszerültek a Tiszáig, úgyhogy voltaképpen csak Kassa és 

Munkács maradt az övé. 1707-től kezdve új lehetőség látszott megjelenni a 

diplomáciában, amikor Nagy Péter cár a követén keresztül felkínálta a 

fejedelemnek Lengyelország trónját és szövetségét ajánlotta, majd 

szeptemberben ilyen tartalmú szerződést is kötöttek a cár és a fejedelem biztosai 

Varsóban. A reménybeli  szövetséges, a francia sereg azonban tökéletesen 

visszaszorult, és 1709-től megszűnt a francia segélypénzek folyósítása is. 

Rákóczi még ekkor is kereste a tárgyalás és a Nagy Péter cárral köthető 

szövetség lehetőségeit is, ám miután ezek a kísérletek sikertelenek maradtak, 

1711 február 21-én elhagyta az országot, és Károlyi Sándort bízta meg a 

béketárgyalások folytatásával. Maga még mindig reménykedett Nagy Péter 

esetleges segítségében, ezért tiltakozott a szatmári béke megkötése ellen és ezért 

nem teljesítette annak rá vonatkozó pontjait sem, miszerint ha három héten belül 

leteszi a hűségesküt, a várak kivételével visszakapja birtokait. 1711 július 8-án azonban a Prut menti csatában a török sereg győzött Péter cár serege ellen és 

ezzel teljesíthetetlenné váltak a cár Rákóczinak tett ígéretei. A következő 

években Rákóczi, mint másfélszáz évvel később Kossuth, beutazta Európát 

abban a reményben, hogy ügye támogatót talál. 1711-12-ben Lengyelországban 

tartózkodott, majd Angliában és Franciaországban, de az uralkodók 

visszautasították. Az 1715. XLIX. törvénycikk Rákóczit, Bercsényit és társait 

hazaárulóknak nyilvánította és összes javaikat lefoglalta. Újabb remény ébredt 

Rákócziban, amikor 1716-ban Törökország háborúba kezdett III. Károly 

Habsburg uralkodó ellen, ezért 1717-ben Törökországba utazott. Csalódnia 

kellett azonban, mert Törökországban nem állították egy külön keresztény sereg 

élére, a háborút pedig 1718-ban egy békekötéssel zárták. Ezután Rákóczi már 

nem térhetett vissza Franciaországba sem, 1720-ban Konstantinápoly után 

Rodostóban telepedett le és ott élte le élete utolsó tizenöt évét leghűségesebb 

társaival együtt. Felesége tőle távol, Párizsban halt meg 1722-ben, és bár 

nagyon keveset éltek együtt, Sarolta Amália hűséges és kitartó társa volt 

mindaddig, míg császári őrizet alá nem került Három fiuk közül az első, Lipót 

Lajos György négy évesen halt meg, 1700-ban, József 1770-ban született és 38 

évesen halt meg. A harmadik fiú, Rákóczi György 1701-ben született és 1756-ig 

élt. A két gyermeket elválasztották szüleitől és Bécsben nevelték, 

mindkettőjüket megfosztották családi nevüktől és olasz főnemesi címet kaptak. 

József 1734-ben Velencébe szökött, 1738-ban I. Mahmud szultán Erdély 

fejedelmévé nevezte ki és szövetséget kötött vele. Sereggel készült Erdélybe 

törni, de a hadjárat előkészületei közben megbetegedett és Cernavodában 

meghalt. Öccse, György 1726-ban Bécsből Párizsba ment, majd 1727-ben 

apjához Rodostóba, ahonnan rövidesen visszatért Párizsba, ahol 1732-ben 

megnősült. 1756-ban bekövetkezett halálával a Rákóczi-család utolsó férfitagja 

halt meg.A fiúk a szemtanúk szerint sok fájdalmat okoztak a fejedelemnek azzal, hogy 

nem találta meg bennük, főleg Györgyben a család hazafiságát és 

állhatatosságát. Erről azonban nem ők tehettek, hiszen emlékeik sem lehettek 

apjukról, aki, noha ugyanazt kívánta végigjárni, mint I. Rákóczi György a 

harminc éves háború idején, nem rendelkezett olyan szilárd bázissal, mint az 

"öreg" Rákóczi fejedelem.  Vallomása, Emlékiratai azonban mutatják azt az 

egyenes jellemet és intellektust, aki egész életét annak az eszmének a 

megvalósítására szentelte, amit a Rákóczi név jelentett a magyar történelemben. 

A jezsuitáknál nevelkedett, lelki alkatához azonban közelebb állt a pietisztikus 

janzenizmus, a személyes kegyesség és  tiszta erkölcsiség hangsúlyozása. 

Sajátos paradoxon, hogy bár nagyon szerette a magányt, egész magánéletét 

alárendelte annak, amit örökölt, hazája szolgálatának. 

A Rákóczi család élettörténete összekapcsolódott a történelemmel. A 

hadakozás, az egyház , a nemzet és a tudományok iránti elkötelezettség minden 

generációban tetten érhető, akkor is, ha Rákóczi Zsigmond vagy I. Rákóczi 

György józan realitásérzéke és vaskossága már nem található meg II. Rákóczi 

György vagy I. és II. Rákóczi Ferenc cselekedeteiben. A két családépítő 

óvatossága a vagyon megszerzőinek az óvatossága volt, utódaik azonban már 

fejedelmi örökösök voltak, akik nevükkel együtt járó kötelességüknek 

tekintették a haza ügyének szolgálatát. A legteljesebb önmegtagadás a II. 

Rákóczi Ferencé volt, aki tökéletesen azonosult mindazzal, amit anyja és ősei 

képviseltek, és meg nem alkuvó következetességgel, Isten és nemzete iránt 

érzett hűséggel cselekedett, háttérbe szorítva családját és egyéni érdekeit is. Az 

"együgyűség" azonban azt is jelentette, hogy széthullott a család a vagyon, 

mindaz, amit az ősök annyi szorgalommal gyűjtöttek. Így valóban 

megfogalmazható a Rákóczi-család története a rendi nemzeti ellenállás 

küzdelmeinek történeteként is, a Bocskai-szabadságharcban részes Rákóczi 

Zsigmondtól kezdve a szabadságharcot vívó II. Rákóczi Ferencig

.Bibliográfia

Angyal Dávid: Adalélok II. Rákóczi Ferenc törökországi bujdosása 

történetéhez. Bp. 1905

Beke A.-Barabás S.: I. Rákóczy György és a porta. Bp. 1899.

Benda Kálmán: II. Rákóczi Ferenc török politikájának első évei, 1702-1705. In 

Történelmi Szemle, 1962.

Benda Kálmán: Rákóczi és a Vatikán. Brenner apát küldetése XI. Kelemen 

pápához, 1707-1708. In. Történelmi Szemle, 1959. 

Bitskey István: Irodalompolitika Bethlen Gábor és a két Rákóczy György 

udvarában. Magyar Könyvszemle, 1980. 1. sz.

Cseh-Szombathy László: I. Rákóczy György 1644-es hadjárata. Hadtörténeti 

Közlemények 1956. 1. sz. és 1957. 1-2. sz. 

Cseh-Szombathy László: I. Rákóczy György 1645-ös hadjárata. Hadtörténeti 

Közlemények 1957. 3-4. sz. 

Hangay Zoltán: Erdély választott fejedelme Rákóczi Zsigmond. Budapest, 1987. 

Heckenast Gusztáv: A Rákóczi-szabadságharc. Bp. 1953.Horváth Mihály: 

Zrínyi Ilona életrajza Pest, 1869.

Köpeczi Béla szer.: II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyarországi 

háborúról, 1703-tól annak végéig. Bp., 1978.

Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Bp. 1966.

Köpeczi Béla-R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bp. 1976.

Lukinich Imre: Az utolsó Rákócziak. In Rákóczi-Emlékkönyv, 2. köt. Bp. 1935.

Lukinich Imre: I. Rákóczi György és a lengyel királyság. Bp. 1917. 

Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. Bp. 1954. 

Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. 1-3. köt. Bp. 1907-1910. Rákóczi. 

Emlékkönyv halálának kétszázéves évfordulójára. 1-2. köt. Szerk. Lukinich 

Imre. Bp. 1935.Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi. Bp. 1913. Thaly Kálmán: 

II. Rákóczi Ferec fejedelem ifjúsága, 1676-1701. Bp. 1881.Nagy László: A "bibliás őrálló" fejedelem, I. Rákóczi György a magyar 

históriában. Bp., 1984.

Nagy Lászlő: "Öreg" Rákóczi György hajdúkatonái. Magyar Történeti 

Tanulmányok, XII. KLTE Debrecen, 1979.

Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról. In 

Századok, 1972. 3. sz.

Szabó András: Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (1544-1608). Kiegészítések 

egy életrajzhoz. Történelmi Szemle, 1986.

Szabó János győző: Rákóczi Zsigmond egri főkapitányi instrukciója és 

kinevezésének körülményei. Archívum 10. Eger, 1981.

Szilágyi Sándor: A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése, 1632-

1660. MHHD. 24. k. Bp. 1875. 

Szilágyi Sándor: A Rákóczy család a XVII. században és a XVIII. század 

elején. Pest, 1861.

Szilágyi Sándor: A Rákóczyak kora Erdélyben. Pest, 1868.

Szilágyi Sándor: I. Rákóczi György. Bp. 1893.

Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György és a diplomácia. Bp. 1878.

Szilágyi Sándor: II. Rákóczi György(1621-1660). Bp., 1891.

Szilágyi Sándor: Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései 

történetéhez. Bp., 1883. 

Szilágyi Sándor: Lorántffy Zsuzsanna.(In Szilágyi Sándor: Rajzol és 

tanulmányok. Bp. 1875. I. k. )

Szilágyi Sándor: Okmánytár I. Rákóczy György svéd és francia 

szövetkezésének történetéhez. Bp., 1873.

Szilágyi Sándor: Rákóczy és Pázmány. (In.: Rajzok és tanulmányok. Bp., 1875. 

1. k.)

Trócsányi Zsolt: Rákóczi zsigmond (Egy dinasztia születése). A Debreceni Déri 

Múzeum Évkönyve, 1978. Debrecen, 1979.

Eugen Brikcius

[PDF] 

Bernáthfalvi Bernáth család - Bernáthfalvi Bernáth Nemzetség története

 - [ Translate this page ]

File Format: PDF/Adobe Acrobat - View as HTML
i országgyűlésén követként jelenik meg Briccius. ... A törökkel vívott erős küzdelem árán, sikerült a törököt a Duna jobb partjára szorítani. ...
www.freeweb.hu/bernathcsalad/kepek/bernathfalvibernathnemzetseg.pdf
PDF] 

SLOVENSKI STUDENTI NA DUNAJSKI UNIVERZI V 16. STOLETJU Leta 1975 ...

 - [ Translate this page ]

File Format: PDF/Adobe Acrobat - View as HTML
tudi nekateri Slovenci: Briccius Preprost iz. Celja,^8 umrl leta 1505 na Dunaju (ustanovil celo posebno borzo za slovenske študente, ki ...
www.dlib.si/v2/StreamFile.aspx?URN=URN:NBN:SI:doc...id...

[PDF] 

Harmadik kötet Q-Zs - Helynevkonyv - Q..

File Format: PDF/Adobe Acrobat
Solmus, Briccius ≈. 1213-ban az egyik, .... Szö (Báziás-É 5 km, a Duna-parttól nem messze) 1472: Solmos (Cs 2: 20). 1808: Szakalovacz, (i) Sakalovacz (152) ...
www.fatornyosfalunk.com/helynevkonyv_-_3._kotet_Q-Zs.pdf - Similar

Tiborc ~ Tiborctelke * Ko (Kolozsvár-É, Bodonkút és Kajántó közt » Kajántó hr) 1285.VI.28.:

... p. Thybwrczthelke intra metas et limites annotatarum p-um Mariathelke et Kajantho ... (Er I.

412). 1332.III.12. Károly Róbert király a magvaszakadt Tuburtius és Sándor Tiburctelke és Bénye

nevő lakatlan birtokát Ugrin fia Jánosnak adta, mivel az ı koppándi részjószágát az újtordai királyi

hospeseknek engedte át. 1341: Tiborctelkén kápolnát építenek (Gyalu XI). 1347: part. terre

Tyburchtelke inter metas p-is Kayantho; 1355: nobilis de Tyborchteleke; 1363: nobiles de Tyburch;

1380-83: p. Benye a. n. Tyburchteleke; 1452: p. Thyburcz; 1499: plebanus p-is Thyborch. Km

apátsági birtok (1347–1499. Cs 5: 418). 1439.III.17.: Thyburch-i Benedek Zalaháziak személyét

igazolta (KmJkv 141); 1452.X.16.u.: Thyburcz felé nagybudai erdı (1069). 1569–77: Forgách

Ferenc birtoka. 1579: Bogártelke, Kajántó és Tiborc birtokot Blandrata György fejedelmi udvari

orvostól közösen megvásárolja Lónai Kendi Sándor és Losonci Bánffy Farkas (Gyalu 1/2).

1579.X.31.: Tiburc. Bánffy Farkas jobbágyai: 1. Gellért Kelemen; 2. Török Márton; 3. Antal Pál;

4. Kovács András és Kovács Máté fél házzal, fél házhellyel és fél házhoz való öröksiggel; 5. Szász

István négy fiával és egy unokájával; 6. Gellér Pál; 7. Bakos Ferenc {-> 1590}; 8. Tornai Pál; 9.

Damakos György; 10. Vajas Mihály; 11. Diósi György; 12 Barabás Máté; 13. Kis Lukács; 14.

Egyed Pál; 15. Mészáros Imre; 16. Gelérd András; 17. Gere Vince; 18. Szindi Boldizsár; 19. Bakos

Ambrus 20. és Szindi Mihály együtt. Az mely pusztát bír Szász István, aztat is bírja. {21.} Egyed

Mester fia Balázs és Fen Jakab fia Miklós (Gyalu 420); =: Tyburchy Zegin nepek zama kik Kendy

Sandornak Jwtotak: {Folyamatosan sorszámozzuk:} {22.} Szabó Gergely; {23.} Barabás Lénárt;

{24.} Szász Gáspár; {25.} Kovács Márton; {26.} Kovács Jancsi fél házzal, és fél házhellyel, és fél

házhely örökségével; {27.} Túros Mihály öt fiával, házával; {28.} Mészáros András; {29.} Török

János; {30.} Molnár Sebestyén; {31.} Bakos Máté; {32.} Babon Antal; {33.} Szabó László; {34.}

Kis Gergely; {35.} Szilágyi Gergely; {36.} Mészáros Benedek; {37.} Szabó Imre; {38.} Szindi

Balázs; {39.} Antal Máté; {40.} Kis Mátyás vagy Csengeri Mátyás; {41.} Bakos István az özvegy

Mészáros Ambrusné házával, fiával, örökségével. Az mely pusztákat bír, Túros Mihály {27.} bírja

most is. {42.} Szabó Józsának három árva fia: Márton, István, és az harmadiknak nevét nem

tudjuk (Gy 2-3). 1588: Tybvrc. A kolozsvári jezsuita rendház birtoka. In Tyburc Anno 1588 in

Augusto fuerunt coloni 35. Ex quibus sunt 15 qui habent boues (excepto iudice) 100. Conficeri

possunt aratra 10. Prouentus pagi Tyburc ... (Gy 8). 1590: Tyborcz Gyaluhoz tartozó fejedelmi

birtok. Bakos Ferenc bíró. 42 családfı. Ostoradó minden harmadesztendıben fl. 18. egy harmadfő

vágó tehén. Szent Márton és Szent György adaja d. 72. Karácson ajándikába adnak 3 köböl zabot.

Tized, borárulás, erdı, gira és kolcsárpénz (Gy 18). 1638 Szászfenes: Szász György Tibortzi volt

(37); 1652: Tiborcz. Integra. Carsai {Kolozsvári Kassai István protonotarius} jószágaféle fejedelmi

birtok. Kis András falusbíró, Öregbik Gellért János, Kis Gellért János Ezek esküdtek meg. 9 csf (1

özvegy, 2 nıtelen) 6x2 = 12 + 3 = 15 + 6 fiú {és 6 leány} = 27 magyar; Egerbegi olahok: 4 csf (1

nıtelen) 3x2 = 6 + 1 = 7 + 3 fiú {és 3 leány} = 13. Fugitivus: Szindi Mihály. Hn: Nyr pad, Bereg

torok, Vereıfel szántó (127-128). 1652 Sólyomtelke: Gál Lázár mostohafia Tiburczon lakik (103).

1674.XII.22.: Tiburc Kresztesi-birtok. 1704: Toborcz ~ Tiburcz falubeli kuruc katonák: Tiburczi

Mihály (178), Pap László, Körösi Mihály (225), Krisán Flora (237), Bika Thamás (254). 1727

Search Results

1. 
   

   budai vár története szerint alatt - Kereső

    - 3:32pm - [ Translate this page ]
   

   Budai Briccius a prágai egyetem rektora volt 1415-ben, ugyanezen idő alatt ... épületi kőlapokat római felirással s római téglát emelt ki a Duna fenekéről. ...
   salata.comyr.com/kifejezes/budai+vár+története+szerint+alatt - Cached

Címerhatározó/Spilenberger címer

< Címerhatározó

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Spilenberger család címerével foglalkozik.

---

A Spilenbergerek címere oroszlán, nyaka körül tekerődző kígyóval.

"Lipót császár udvari képírója, a kassai származású Spillenberger János emlékét művein kívül, Kassa városa levéltára őrizte meg; róla és családjáról a városi jegyzőkönyvek gyakrabban szólanak. Ez adatok közlése fel fogja költeni személye iránt érdeklődésünket s ezért közreadjuk őket időrendben. Az 1663-ik évben említett Spillenberger uram keresztneve Sámuel; szintén képíró s néhai Bog dáni halotti ravatalára írt címerekért perli az örökösöket; ugyan ő róla szói az 1668 június hó 27-én kelt s a következő évbeli jegyzőkönyv is. Az 1665-ben említett Spillenberger Pál a gombkötők céhmestere volt s Kassáról Sárospatakra költözött.

Spillenberger János, akit ő felsége udvari képírójának mond jegyzőkönyvünk, ez időtájban — 1668 körül - hagyta el Bajorországot s telepedett meg Bécsben. Spikhard Henriken valószínűen Forgách-utcai eladott házának árát kereste; a ház ugyanis egy évvel előbb az adólajstromok szerint idegen kézen van.

A jegyzőkönyvi kivonatok itt következnek: 1663. Eodem die (t. i. 19. Januarii) Spillenberger uram teszen tilalmat néhai Bogdani István javaira az czímerekért, úgymint fl. 25 d. 30.

1665. Die l4 Április. Az becsületes gombkötő czé sulemniter protestálván azon, hogy Spillenberger gombkötő Pál czéhmesterré választatván mind az nemes tanács, mind pedig az becsületes czé híre és consensusa nélkül Patakra ment lakni s ott immár esztendőt töltvén meg se találta az becsületes czéhet czébeli állapotja felől, azért az becsületes ezé többé nem akarja tagjának ismerni és eltiltja mesterségének ezen városban való űzesétől. 1668. Die 1. Februarii. Spilnberger János ő felsége udvari képírója teszen tilalmat Henrich Spikhard javaira usque ad talleros 35.

1668. 27. Junii. Spilenberger uram is néhai Káplánné Tugendtlieb atyafia képében ugyan Her-tel János javaira usque ad fl. 15.

1669. Die 14. Maii. Spilenberger Sámuel uram teszen tilalmat Henrich Spikhard patikabeli marhájára usque ad talleros 8.

Kassa város levéltára őrzi egy lőcsei kereskedőnek Soll und Haben könyvét. Fedelének belső borítéklapjain "Lewtschawer Schuldt Register" és az 1640 ik évszám olvasható. A kereskedő kiléte a lapokból ki nem derül; adósai közt azonban felemlíti apósát Láng Jánost és sógorait: Brewer Lőrincet, a kiváló lőcsei könyvnyomtatót és Kramer Pált.

A Spillenbergerek állandó vevői voltak, úgymint Spillenberger Jónás "apotheker", Spillenberger Sámuel az orvos, Spillenberger Pál gombkötő és Spillenberger Sámuel, az akkor Lőcsén tartózkodó képíró, aki 4 frt 80 dénárra rugó adósságát az 1641-ik évben törlesztette "mit Arbeit", tehát ecsetjével.

A Spilenbergerek címere oroszlán, nyaka körül tekerődző kígyóval. — 349."

(Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, IX. évfolyam, 1910, 2. szám, p. 79-96.)[1]

Spillenberger János képíró az 1621-ik évben nyert Kr.ssán polgárjogot. Ezzel a joggal oly egyént ruháztak lel, aki bemutatta nemzetséglevelét s egyúttal házzal bírt a falakon belül s ha nem volt nõs, úgy köteles volt egy éven belül megházasodni. Aki a feltételeknek meg nem felelhetett, jótállókat állított. Spillenbergernek háza a Forgács-, ma Kossuth Lajos-utcán volt, a városi fürdõház keleti szomszédságában; a fürdõház pedig a Forgács- és Szegfû-utca sarkán állt. Az 1631-ik évi adólajstrom szerint: Képíró János, ló numero 2. Fürdõház, ló nr. 1.; az 1630-ik évi lajstromban a sorrend: Spilinberger János. Fürdõs János.

Képírónk munkásságáról a Mezõszegedi Szegedy György javainak elosztásáról szóló 1646-ik évi okiratban ez áll: Item Képíró Jánosnak munkájáért fizettünk kész pénzt fl. 14.

Spillenberger Sámuel képíró háza (1053) szintén a város "Folgácz nevû utczájában Paticarius János árvái és Kassay István uram házok között szituáltatott." Ez a Spillenberger Sámuel az 1654-ik év október hó 6-án elhunyt Reviczky János kassai fõbíró javaira tilalmat tett: "13. Octobris. Spillenberger Sámuel uram tilalmat tett Kevicki uram javaira temetésekrõl való pénzre fl. 36." A halott fõbiró ravatalára festett címerekért vagy epitaphiuma elkészítéseért járt-e neki az összeg? vagy pedig mint a sz. Erzsébet egyház gondnoka tett tilalmat a temetésért járó fizetésre? az okiratból nem tûnik ki.

(Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912, Nyolcadik szám, p. 321-328.)[2]

A XVII. század közepén élt Zahler Jób lőcsei lelkész rézmetszetű mellképén levő felirat szerint a kép festője a kassai származású Spillenberger János volt. A babér-lombos keretben bajuszos, szakálas férfiút látunk a lutheránus papok viseletében; felette e felirat: Aeternitati; lent: Pietatis et humanitatis cultori. AI. (austro) Hiobo Zabelero E(cclesiae) L.(eutscho-viensis) aet.(atis) XXX. Johan.(es) Spilenberger Cassov.(iensis) Pic:(tor) b:(ene) m:(eritus) — vagy beatae memoriae? — Leutscho:(viae) fe:(cit). Zabler Jób 1628-ban született Lőcsén s ugyanitt 1650-ben iskolaigazgató, 1652-ben lelkész lett s az 1664-ik évben meghalt. A kép tehát 1658-ban Lőcsén készült, amikor úgy Zabler, mint a művész 30 éves volt. A rézmetszet, ha a felirat b: m: betűi beatae memoriae-t jelentenek, Spillenbergernek 1679-ben történt elhalálozása után készült.

Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912. Ötödik szám p. 196-208. [3]

Lipót király udvari képírójának arcvonásait Kilián Fülöp rézmetszete őrizte meg. A mellképeket övező kereten ez a felirat van, mely a művész életrajzi adatainak meghatározására is fontos: Johannes Spillenberger aetatis suae XLIII. Anno MDCLXXI. A rézmetszet tehát a művészt 43-ik évében ábrázolja. A kereten a Spillenbergerek ismert címere látható. Alul a következő distichonok:

Spillenbergeri vultum dat parva tabella, qui famae exauget Nominis atque decus. Quem Leo-poldus amat Moderator Maximus orbis Et praesens aetas posteritasque canet. Tempora prisca suum coluerunt Zeuxin, Apellen, Huius nostra capit gratia mira manus. Naturan (így!) valeat plus an Spillenbergius arte.

Quaeris? responsum diva Minerva dedit: Dives matériám, dico, Natura ministrai, Docta sed ars format, quae data materiam.

Honoris affectus et officii in Nobilissimum Ex-cellentissimum Dominum Janum Spillenberg publiée etiam contestandi M. H. L. M. Q. P. D. D. D. D. Philippus Kilián Chalcographus.

A mellkép képírónkat allonge-parókával, akkori nyugateurópai viseletben ábrázolja.

Kemény Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet, Tizedik évfolyam, 1911 Első szám p. 38-48. [4]

Ősrégi szokás, hogy az elhunyt ravatalát címerével is felékesítik. Erről a szokásról Kassa városa jegyzőkönyvében gyakrabban van emlékezet. Az 1634-ik évi jegyzőkönyv szerint: Dravecki György suplikát, hogy az Istenben elnyugodt Kalmár Tamás urunk az maga írása szerint legyen tisztességesen eltemetése. Delibera-tum: Megengedtetik ilyen okkal, hogy szegény Kun Pál posztója és czímerek fennmaradjanak, ahol vannak.

Ily címerek íratásáról szól az 1662-ik évi december hó 14-én kelt jegyzőkönyv is: Biró uram jelentette, hogy Bárczi uram fia halva feküdvén, az lengyel képíróval akart címereket iratni, kit megértvén Spillenberger uram, hátra vitette (t. i. a lengyel képírót a város börtönébe), írt nekem Bárczi uram, hogy bocsátatnám ki, Spillenberger uram penig ellenzi, állatván concivisi szabadságát; ő készebb maga véghez vinni, aminthogy kezéhez is vette Bárczi uram címerét, illendőképpen alkudván ő kegyelmével. A jegyzőkönyvben említett lengyel képíró neve Spangowszky János, peres fele Spillenberger Sámuel volt.

Kemény Lajos: HALOTTAS CÍMEREK. Művészet. Kilencedik évfolyam, 1910 | Kilencedik szám | p. 392-396. [5]

SPIELBERGER JÁNOS 1628—1679. Ezen magyar származású festõre a Tudományos Gyûjtemény GRTS. jegyû cikkírója (1828. IV. k.) tereli a közfigyelmet Winkelmann Malerlexikon-ja (Augsburg 1796.) alapján. E Lexikon szerinte két Spielberger Jánosról emlékezik, kik közül az egyik düsseldorfi, a másik magyar eredetû volt.* E kettõ közül a magyar az, aki mind tehetségét, mind tekintélyét illetõleg a nagyobb figyelmet érdemli meg, mert mellképeken kívül történeti és „nedves falképeket" is készített. Sajnos, ezen mûvészünk származásáról se tudunk bizonyosat, de a képein használt következõ fölirat: „Spielberger nobilis hungarus" szerintünk nemcsak magyar és nemes származását mutatja, de azt is, hogy büszke volt: magyar és nemes származására.

A képírás kedvéért Német- és Olaszországban, fõleg Velencében több esztendõt töltött. Visszatérvén Bécsben, Nürnbergben és Augsburgban tartózkodott. Munkás életének Bajorországban a halál 1679-ben vetett véget.

E rövid életpályán belül nem tudott az elsõrangú festõk közé jutni. Mûveinek semmi különös ismertetõ jele nincs „hanem ha az érdekelt hungarus" jelzés. Cikkírónkat a hazafias buzgalom vezetvén, azt kérdi: vajjon miért nem jegyezte Spielberger a képeit magyarul? „Nyilván csak azon igen természetes okból — feleli, " - mivel õ is, mint sok más hazánkfiai, idegen szüléktõl származott, vagy pedig, ha az úgy nem volt is, az akkori idõ tónusa szerint inkább kedveiette a deák szót a magyarnál."

Cikkírónk meg nem állhatja, hogy ennek ötletébõl meg ne vádolja a modern Magyarország deákos divatját: „De mit mondjunk — kérdi -ezen felvilágosodott századunknak azon magyarjairól, kik tudatlanságból és elõítéletbõl nyelvünket bárdolatlansággal és kellemetlenséggel irgalmatlanul vádolván, annak még csak megtanulására is kevés, vagy éppen semmi idõt se fordítanak és magukat a föld egyik csudájának vélik, ha életüknek legszebb részét, egy kihalt nemzet, századok óta kegyetlenül rontott és még a lengyelek által is közelebbrõl számkivetett nyelv gagyogásával töltik...... Újat nem mondottunk, de a jót többször mondani nem hiba." Ezt a szemrehányást hazája „boldogságát és gyarapodását tiszta szívbõl kívánó indulatnak" kívánja tulajdonítani, mert ha csak attól félt volna, hogyha még egy XVII. évszázadi magyar festõt is a deák nyelv használójának tüntet föl, ezzel azok kezébe ad fegyvert, kik még mindig szégyenlik a deák nyelv - - nem tudását.

Megemlíti, hogy Spielberger képeinek tárgyait különös kedvvel Ovidius Metamorphozisaiból vette. De festett szent képeket is. Ezzel szerinte Spielberger megkívánta czáfolni azt a felfogást, hogy a görög-római világ testkultusza a képfaragásnak, késõbb a keresztény világ különösen a festésnek elõmozdítója lett légyen. Hogy ezen igyekezete „csupa kívánság maradott", azt éppen munkássága mutatja, mert Spielberger festményei „többnyire szent személyeket ábrázolnak."

Mûvei közül megemlíti l. a regensburgi sz. Emerán-templomban (helyesebben: Szent Emmeram) Sz. Benedek kimúlását; 2. a bécsi Sz. Istvántemplomban a Szent Szûz mennybemenetelét ábrázoló oltárképeit. El nem hallgathatja 3. a Hg. De Ligne gyûjteményében található „azon különös szépségû ülõembert, ki térdeire könyökölve mély gondolatokba merül és egy festett angyalra néz." Ezen képen ott van a Spielberger Hungarus jelzése és a kép keletkezési éve: 1660. is.

Kemény Lajos igen becses levéltári kutatásai alapján (Mûvészet, 1903. év 2. sz. 145—147. 1.) a Spielenberger képíró család nyomai Kassára vezetnek. Nagyon valószínû, hogy a Tudományos Gyûjtemény cikkírójának Spielberger Jánosa egy és ugyanazon személy a kassai Spilenberger Jánossal. Az õ kutatásai szerint van egy Spielenberg II. János Kassán, kinek két fia van, ú. m. Pál és II. János. Ez a II. János egyazon személy lehet a mi Spielberger Jánosunkkal, ki atyja halála éveiben: 1652-ben külföldön jár mint 23 — 24 éves ifjú. Kemény Lajos forrása szerint ez a II. János 1629—1679. közt él. Winkelmann idézett Lexikona szerint 1628 —1679 közt. A személyazonosság kérdése kétségtelen.

Tudományos Gyûjteményben' cikkírónk szerint „nobilis Hungarusnak" jelezte volna magát a képein. Ha igaz ez az állítás (mit képei ismerete nélkül bajos eldönteni), némi kétség merül föl mégis nemességét illetõleg. Ugyanis Magyarország-Monográfiája L kötetében (Abauj-Torna Vármegye cs Kassa. Budapest, 1896. 533—558. lap) hasztalan keressük e családot a megye és Kassa városa nemesi családai sorában. A további kutatásnak elsõ sorban a név kérdését kell tisztázni,, mert a düsseldorfi Spielberg János, nem miként a fönt idézett Wolf-féle Lexikon írja 1640-ben, hanem — egy más forrásunk szerint** - - 1691-ben (Füszli szerint 1690-ben) halt meg, tehát jóval késõbben, mint a mi „nobilis Hungarus"-unk. Azt hisszük, hogy a mi kassai eredetû festõnk tudomással bírt düsseldorfi névrokonának létezésérõl s nehogy képeiket összezavarják a „nobilis Hungarus" vagy a csak „Hungarus" jelzéssel akarta minden tévedésnek elejét venni. Azt gondoljuk, hogy elsõ sorban Kemény Lajosnak, másodsorban jelen cikkünknek adatai elegendõ kiinduló pontul fognak a további kutatásnak szolgálni s az adatok hitelességének alapos megrostálása után teljes joggal fogunk egy új nevet a XVII. évszázadi magyar mûvészet szerény történetének lapjaira följegyezhetni. Ez alapon aztán Kupeczky, Mányoky, Orient nevei mellé odailleszthetjük majd a Spielenberger vagy Spielberger János nevét is.

Spielberg Jánosról,mint magyarországi születésû festõrõl, legelõször Joachim von Sandrart (1606—1688) tesz említést ily címû munkájában: Teutsche Academie der Bau-, Bild- und Mahler-Kunst. Nürnberg 1675 (I. k. 338. lap). Szerinte 1628-ban született és 1670 körül a bécsi császári udvarnál mint hírneves arcképfestõ foglalatoskodott. Forrásunk: Füszli Allgemeines Künstlerlexiconja (Zürich, 1779, 623. lap) azt írja, hogy nehéz eldönteni, vajjon egy és ugyanazon vagy két külön személy a düsseldorfi és a magyar Spielberg János. A magyarról írja Stetten nyomán (Erläuterungen der in Kupfer gestochenen Vorstellungen aus der Geschichte der Reichsstadt Augsburg in X Briefen, Wien 1765, 8-ik levél), hogy a magyar Spielenberg Ausgsburg-ban is tartózkodott s ott a Szent Keresztrõl és Szent Annáról elnevezett templomokban értékes históriai képeket találunk tõle. Midõn a pestis kiütött, Spielberg a családjával 1679-ben Bécsbõl Bajorország felé menekült. Célját nem érhette el, mert családjával együtt Felsõ-Ausztria egyik járvány-kórházában meghalt.

Spielberg életére vonatkozó forrásmunkák között Füszli még Descamps János ily címû mûvét is használta: Vie des Peintres flamads, allemands et hollandois. Paris 1753. (II. k., 271. lap.)

Tájékoztatóul megjegyezzük, hogy a Nouveau dictionnaire fönt említett Irene de Spilenbergue-je Füszlinél mint Irene di Spilimbergo szerepel. Hogy az 1576-ban 99 éves korában meghalt Tiziannak mely idõpontban volt tanítványa, ezt egyik forrásunk se említi s így csak annyit mondhatunk róla, hogy a XVI-ik században élt. Füszli adatai szerint Spilimbergo Irén 17 éves korában halt meg. A halála alkalmára írott latin és olasz verseket egyik legnagyobb csodálója, Gradenigo György adta ki, tán ezek közt származására vonatkozólag is bõvebb adatokat lehetne találni.

Képeit kellene tehát fölkutatni, hogy necsak teljes és hiteles jegyzékét bírjuk alkotásainak, hanem hogy tisztába jöjjünk nevének helyesírásával is. Ezt képtáraink õrei a legkönnyebben elvégezhetnék.

—209. BAYER JÓZSEF (Művészet, Művészet, Hatodik évfolyam, 1907. Harmadik szám p. 194-216. [6])

SPILLENBERGER JÁNOS. A hasonnevû kassai képírónak fia, Sandrart szerint Kassán született az 1628-ik évben. Anyai nagyatyja, Kurzweil Kristóf, szintén kassai festõ volt. A városi jegyzõkönyvek apja halála évében (1652.) emlékeznek meg róla, mint Hans Spillenbergernek árvájáról, akinek Forgács-utcai — ma Deák Ferenc-utca -háza romlott állapotban van. A fiatal Spillenberger az 1660-ik évben Velencében járt, amint arról egy De Ligne herceg képtárában volt tussrajzán levõ felirat tanúskodott: J.(oannes) Spielnberger Hung.(arus) fe.(cit) Venet.(iis) 1660. Majd Münchenbe került, ahol 1663-ban a bajor választó megbízásából ennek a starnbergi tavon levõ Bucen-taurus nevû hajóját ékesítette ecsetjével. A hajó födélzetén azt a mythologiai jelenetet festette meg, amint Boreas elragadja Oreithiát; a hajó oldalaira pedig szirének, najádok és tritonok csoportjait. Ez idõtájból való egyik augsburgi lutheránus templomban levõ oltárképe, a prédikáló Péter apostol s a regensburgi sz. Emmerán egyházban sz. Benedek halála. Az 1672-ik évben festette a bibliai Zsuzsannát a fürdõben, melynek aláírása: J. Spillenberger, 1672. Ez a képe a pommersfeldi képtárba került a Mózes feltalálását ábrázoló képpel együtt. Ez évben a bécsi császári udvar festõje s megfesti I. Lipót császár arcképét, mely Küsell rézmetszetében ismeretes. Ekkor - - 1672-ben — festette a bécsi sz. István templomban levõ oltárképét, Mária mennybemenetelét; majd ugyancsak a bécsi ágoston-rendûek temploma számára Krisztus születését; a s. Mária Rotonda templomban levõ A bethlehemi pásztorok imádását és sz. Katalin vértanúságát; a sz. Orsolya Himmelspforte számára sz. Orsolya vértanúságát, a szeplõtlen Szûz fogantatását és sz. Szaniszló áldozását; a göttweihi kolostor sz. Háromság képét s az 1675-ik évben az újtesta-mentomi halászatot, továbbá Péter és János apostolokat; a brünni dóm fõoltárképét, Péter és Pál apostolokat; majd a kitzbüchli (Tirol) parochialis templom föoltárképét. Megfestette a római Lucretiát, melyet Spillenberger Márton metszett rézbe, a rajta levõ feliratok: J. Spilb.(erger) inv.(enit) et pinx.(it)" és „M. Spilb." szerint. Az epedõ Nárciszt ábrázoló képét a bécsi Schwab J. G. metszette rézbe, míg Küsell a már említett arcképen kívül az elemek és az erények allegóriáit. Nagler szerint a rézmetszésben is járatos volt; enemû mûvei Vertumnus és Pomona, melynek aláírása: J. Spiln. Ung. f., továbbá a Herkules monda egyik jelenete. A mûvész a pestis elõl menekülvén, vesztegzár alá került s ott egész családjával.együtt az 1679-ik évben a járvány áldozatául esett. Mellképét Kilián metszette az 1671-ik évben.

E rövid életrajzi vázlatból erõsen kidomborodik, hogy Spillenberger magyar származásával, legalább mûködése elsõ szakában, szinte hivalkodni látszott; már ez okból sem volna szabad róla megfeledkeznünk s mulasztást követtünk el, hogy élete történetét nem kutattuk s mûveirõl mûtörténet-irodalmunk alig emlékezett meg eddigelé. Legalább is annyi, ha nem nagyobb joggal, mint Kupetzkyt és Má-nyokyt s annyi jelesünket, kik életük javát külföldön töltötték, Spillenberget is a magunkénak mondhatjuk. Ha Sandrart adata - mûvészünk évérõl — hiteles, úgy serdülõ korában, amelyre tanuló évei estek, még Kassán tartózkodott s atyja vezethette be a libera ars titkaiba; ezeknek az éveknek a hatása pedig kitörülhetetlen a gyermekifjú leikébõl s mûveinek tanulmányozása már ez okból is halaszthatatlan kötelességünk, mert a magyar géniusz múltjába vet világot.

Egyik mûvét, Lukrétiát, Ráth György reprodukálta az Iparmûvészet Könyvében, a rézmetszetrõl szóló fejezetben. —210. KEMÉNY LAJOS (Művészet, Hatodik évfolyam, 1907. Harmadik szám p. 194-216. [7])

SPILLENBERGER SÁMUEL. Az 1662-ik évi Kassa városi jegyzőkönyv szerint: Biró uram jelentette, hogy Bárczi uram fia halva feküdvén,.az lengyel képíróval akart címereket Íratni ; kit megértvén Spillenberger uram, hátra vitette (� tudniilik a lengyel képírót a börtönbej. Irt nekem Bárczi uram, hogy bocsátanám ki, Spillenberg uram pedig ellenzi, állatván concivisi szabadságát. ; ő készebb maga véghez vinni, aminthogy kezéhez is vette Bárczi uram címerét, illendőképpen alkudván ő kegyelmével.

A jegyzőkönyvben említett lengyel képíró.Spangowszky János, peres fele Spillenberger Sámuel volt.

KEMÉNY LAJOS. (Művészet, Tizenharmadik évfolyam, 1914 | Hetedik szám | p. 377-380. [8])

• Irodalom:

Jankovics József: WESSELÉNYI FERENC NÁDOR ÉS A FESTÔ SPILLENBERGER JÁNOS- Egy főrangú temetés művészeti vonatkozásai és utóélete. Ars Hungarica - 35. évf. (2007.) 2. szám. 239-254. [9]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[10]

[11]

[12]

Rövidítések

Jankovics József: WESSELÉNYI FERENC NÁDOR ÉS A FESTÔ SPILLENBERGER JÁNOS Egy főrangú temetés művészeti vonatkozásai és utóélete [13]

Spillenberger János kassai (s elôtte lôcsei) festô emlékezetét a művészettörténetben legerôsebben két momentum tartja fenn. Az egyik a gyulafehérvári fejedelem meghívása, amellyel – mint levéltári adatokból tudjuk – Bethlen Gábor palotájának kifestésére kapott megbízást, a másik, hogy fia, ifjabb Spillenberger János, aki pályája kezdetén apja mellett sajátította el a festészet alapjait, késôbb német földön, Nürnbergben, Bécsben, Regensburgban ismert festô lett, nagy számú festményt, sok metszetet és rajzot hagyva maga után. Az apáról, idôsebb Spillenberger Jánosról, gazdag levéltári adat áll rendelkezésre, publikáltan is, műveket, műalkotásokat azonban mind ez ideig nem tudunk nevéhez kötni. Ezzel tanulmányunk sem szolgálhat, de árnyaltabbá teheti a képet a 17. századi festô, festôcsalád tevékenységérôl, megrendelôi körérôl, kapcsolatrendszerérôl, benne egy eddig ismeretlen magyarországi szobrász önmagában is érdekes alakjáról.

Spillenberger János személye a reneszánsz év alkalmából a Magyar Nemzeti Galériában rendezett „Mátyás király öröksége. Késô reneszánsz művészet Magyarországon. (16–17. század)” című kiállításon ismét elôtérbe került. Testvérének, Spillenberger Sámuel lôcsei orvosnak kiállított arcképe (1638) kapcsán is, amelyet – mint a katalógustétel szerzôje, Buzási Enikô írja – akár testvére, Spillenberger János művének is tulajdoníthatnánk, ha tôle egyetlen portrét is ismernénk, és fiának, ifjabb Spillenberger Jánosnak a kiállításon bemutatott, a Magyar Nemzeti Galéria új szerzeményei közé tartozó mitológiai festménye kapcsán is, amelynél a kommentár összefoglalja és rendszerezi az apa festôi tevékenységérôl szóló adatokat.1 Az alábbi írás témája egy fôúri temetés elôkészületeirôl, ebben festôi és szobrászi alkotások készíttetésérôl szól, ahol Magyarország nádorának, Wesselényi Ferencnek az egyik fiát, Wesselényi Ádámot temetik, s a család rangjához méltó temetés látványának képzôművészeti kialakítására maga a nádor adott megbízást.

Hadadi Wesselényi Ferenc füleki kapitánynak, a késôbbi nádornak (1. kép), Gömör fôispánjának és a Széchy Mária kezével elnyert Murány vára urának két fia született elsô feleségétôl, a „szentemlékű” Bosnyák Zsófiától. László, a majdani szendrôi kapitány, akit Pauler Gyula, a Wesselényi-összeesküvés monográfusa „bárgyú, esetlen” fiúként jellemez, s akit apjának az ôsi jószágok mellett a lengyelországi birtokokkal kellett megelégítenie, hogy távol tartsa ôt mostohaanyjától, s hogy a súlyosan beteg palatinus halála esetén az özvegyet ne háborgassa.2 Apa és László fia közt máskor is voltak ellentétek.3

A másik fiú, Ádám (2. kép), akire az apa a füleki kapitányság tisztét örökítette, 1656. január 7-én hunyt el. Tanulmányunk az ô temetésének levéltári do ku mentumait teszi közzé. Wesselényi Ferenc mindkét fiát iskoláztatta. Lász ló a szepeshelyi jezsuita gimnázium principistájaként 1650. szeptember 4-én lépett fel egy Gellért csanádi püspök magyarországi tevékenységét és mártírhalálát felidézô iskoladrámában, majd 1651. január elsején ugyanott grammatistaként egy Szent István elsô vértanú életét és halálát megjelenítô darabban.4 Valami testi hibája is lehetett késôbb, mert naplójában Rá kóczi László 1657-ben mint „megnyomorodott”-at említi.5 Ádám fiuknak jobb is ko láz tatást szántak: apja egykori alma materébe járt a nagyszombati jezsu i ták hoz. Ugyanakkor, amikor Esterházy Pál. Közösen léptek fel ab ban a Ju dit-drámában, amelybeli alakítására Esterházy Pál oly büszke volt, hogy vissza em lékezésébe is feljegyezte: „Judit képit én viseltem”, amely produkció já ért három jutalmat is kapott.6 Gabriel Dietenshamer re to rikatanár Patrona Hungariae in caelos assumpta sub schemata vitricis, triumphatricis Judith… című drámáját Lippay Györgynek ajánlotta, s az esz tergomi érsek jelenlétében is adták elô, mint Knapp Éva megállapította, a nagyszombati egyetemes papi szeminárium, a Collegium Generale, a Colle gium Rubrorum megnyitása alkalmából, 1649. szeptember 1-jén.7 A soksze replôs játékban „comes Adamus Vesseleni de Hadad, poeta”-ként szerepel, vagy is a két „humán” tudomány, a poétika és a retorika, a két legfel sô osz tály tan anyagát végezte, amelyet két, néha három év alatt fejeztek be. 1650 folyamán hagyhatta el Nagyszombatot, a metafizikai osztályba már nem iratkozott be. Esterházy Lász lónak 1651. június 17-én (Érsek)Újvárról ír levelet.8 Apja bevezette a tár sa sági életbe, több összejövetelre is magával vitte. Rákóczi László 1653. ok tóber 25-én jegyzi be naplójába, hogy Ónodból érkezett hozzá a nádor a fiával látogatásra, majd legközelebb 1654. június 21-én voltak együtt Perényi Gábor lakodalmán Lápispatakon, ahol „koszorút üzettünk”, azaz lovakat fut tattak.9

Hogy a füleki fôkapitányságot apja mikor hagyta rá, pontosan nem tudjuk, mindenesetre ugyanebbôl az évbôl ismert az az adat, hogy Nádasi János Maria Agonizatium mater, exemplis declaratacímű munkájának ne gye dik, 1654-es kölni kiadását a Mária-Sodalitas tagjai Wesselényi Ádám füleki kapitánynak ajánlották az év januárjában.10 (A Mária-kongregáció Magyarországon Pázmány Péter kezdeményezésére szervezôdött, vallásos, apostolkodó társulat, a Mária-tisztelet hangsúlyozott gyakorlásával az ön meg szentelés magasabb fokára nevelt, a társadalmat Isten országának ké pé re igyekezett alakítani. Wesselényi Ádám apja és anyja is támogatott kong re gációs kiadványokat. Ádám mecenatúrája jól mutatja a család reprezen tációs igényeinek folytonosságát.) 1655. április 8-án Fülekrôl már olyan tónusban fogalmazza levelét, mint aki magas beosztású katonai ve zetô. 11 Nagy Ivánnak azon adata, miszerint 1677-ben füleki kapitány volt, az alábbiak értelmében természetesen téves.12

Kép a Bellenville címerkönyvből:
1. Elias Widemann metszete, saját rajza után: Wesselényi Ferenc nádor képmása, 1649 (Icones Illustrium Heroum Hungariae, 1652)

Kép a Bellenville címerkönyvből:
2. Elias Widemann metszete, saját rajza után: Wesselényi Ádám füleki főkapitány képmása, 1649 (Icones Illustrium Heroum Hungariae, 1652)

Koháry István ugyanis a következôket írta Fülekrôl 1656. január 7-én Lip pay Györgynek: „Nagyságodnak alázatosan csak ezt akarám értésére ad nom, hogy én ide eljôvén Filekre, Nagyságodtul megtérésem után, nehéz betegségben találtam gróf Wesseléni Ádám uramat, kit Isten ez éjjel egy óra tájban szép csendesen kiszólíta ez világbul, s ím, szegény, halva fekszik.”13 Rá kóczi László utazása közben, január 13-án kapta a hírt, s jegyezte fel naplójába: „…hozák palatinus szegény Wesselényi Ádám halála felôl való le ve lét, melyet nagy keservesen ír az palatinus…”14 A nádor Jolsváról 1656. február 2-án kelt levelében értesítette fia elhunytáról Batthyány Ádámot: „Írhatom kegyelmednek nagy keservesen engem megszomorító fiam halálát, és kegyelmed jó szolgájának, szegény Wesselény Ádám fiam halálát, de úgy tetszett az Istennek, s úgy lett, mindnyájan tartozunk ezzel a zsolddal.”15 A gyászoló apa január 23-án és 26-án tudósította Lippay érseket a temetés elôkészületeirôl, Jolsváról. „megnyugodtam már azon, hogy Fileken legyen az te metés”, illetve „az szegény fiam temetése is felette forog elôttem, az cí me rek s egyéb eszközök elébb el nem készülhetnek, mint 12. Martii.”16 La tin nyelvű tudósítása febr. 11-i kelettel maradt fenn a Homonnai Drugeth csa lád levéltárában, Györgynek címezve.

Kép a Bellenville címerkönyvből:
3. Wesselényi Ferenc nádor családi címere (Nagy Iván után)

A füleki temetés eseményeit is Rákóczi László naplójából ismerjük, aki már ci us 21-én indult el a 26-i szertartásra. „Mivel az test az várban volt, hozták ki az külsô kapu eleibe. Praedicált felette pater Millei, jezsuita, ki igen szé pen és keservesen praedicállott. Voltanak urak: egri püspök uram, Ba lassa Imre uram, Koháry István uram, ô kegyelme volt a fôgazda, ifjú Csáky Ist ván uram, Pethô Zsigmond s Pethô János uramék, fôrendek igen felesen, az má so dik fôgazda volt Ladányi Miklós uram, az harmadik Esterházy Zsigmond uram. Az második praedicatio volt az szegény Wesselényi Ádám háza elôtt, holott praedicallott Hoffman püspök uram. Az kik az testet vitték: Csa ná di János, Pap János, Széki Péter, Luzsénszky Sámuel, Péchy Ádám és Fü ge Mihály urak. Az templomban voltak búcsúzó peroratiok, végzôdött az te me tés egy óra tájban. Ugyanazon nap lött szemben palatinus uram az vár megye s városok követeivel, és válaszok is volt.”17 Wesselényi Ádám te meté sé nek az elhunyt rangjához méltó pompáját azzal is biztosítani akarta a gyá szo ló palatinus, hogy ugyanazt a Hoffmann Pál pécsi püspököt és esztergomi kanonokot, királyi tanácsost kérte fel a halotti prédikációra, aki az 1652. augusztus 26-án Vezekénynél elesett és Semptén sírba helyezett négy Ester házy fiú felett tartott remek retorikai építményű orációt november 26-án a nagy szombati jezsuita templomban.18 Hoffmann minden bizonnyal gye rek ko rától ismerte a fiatalon elhunyt füleki kapitányt, jó viszonyban volt Wesse lényi nádorral. A másik prédikációt szintén kora jeles egyéniségétôl ren del te a palatinus. Millei István Jézus-társasági pap inkább hitszónoki ké pes sé geirôl lehetett híres, semmint irodalmi tevékenységérôl.19 Rákóczi László, naplója tanúsága szerint szoros kapcsolatban állt vele, többször hívta magá hoz.

Wesselényi Ferenc, aki gazdasági feljegyzések szerint többször is kapcsolatba került képírókkal,20 a temetés alkalmával nemcsak a szóbeli, hanem a kötelezô vizuális kommunikáció elemeirôl is körültekintô figyelemmel gondoskodott. A fennmaradt dokumentumok szerint a temetési pompához elengedhetetlen kellékek, a zászlók, az epitáfium és a halotti címerek – temetési zászlón az elhunyt családi címere (lásd 3. kép), a templom falára kifüggesztett feliratos zászló, címerrel ellátott, fából vagy kôbôl faragott, allegorikus ábrázolással, esetleg felirattal kiegészített halotti emlékmű – készíttetésére igyekezett az el ér he tô legjobb képírókat és képfaragókat, szobrászokat megnyerni. Január 24-érôl és 25-érôl áll rendelkezésünkre az erre vonatkozó, a nádor jolsvai kas té lyá ban készült feljegyzés, illetve szerzôdés.

I. Anno Domini 1656. die 24 Mensis Januarij

Szegottunk megh Spilenber [sic!] Janos [sic!] Cassay Képp Iro, és Tenfel [sic!] Janos ugian Cassay Képp faragho Uramekkal, Fiunknak Groff Wesseleny Adamnak temetésére valo bizonyos szukséghes dolgokért, ugy az mint következik rend szerint.
Legh elsôbenis Zaszlora válo huszon ket singh Kamukara,21 mindeniket computalvan per florenos Hungaricales 4; Igértunk mindenestül florenos 88. Az Czimerekre szaz singh Attlaczra,22 mindeniket per Talleros 3. computalvan; Igértünk Talleros numero 300.
Qui faciunt florenos Hungaricales 540. Az Aranyas fekete roitokra az Zaszlora igértunk mindenestul florenos Hunga ri cales 100.

---

Summa facit florenos Hungaricales 728.

Az megh irt Képjronak szaz Attlacz Czimerek irasátűl igértunk florenos Hungaricales 300.
Az Zaszlo irasatul igertunk florenos Hungaricales 100.
Az Regalis papiroson23 válo két szász aranyas Czimerek irásátul edgyutt pa pyrosaval igértunk florenos 180.
Az négy szász kôz Czimerekért mindenestűl florenos Hungaricales 100.
Az Epitaphium irasatul florenos Hungaricales 80.

---

Totius summa facit florenos Hungaricales 760.

Az felôl megh emlitet Képp Faragonak penigh az Epitaphium csinalasátul igértunk Talleros 20 id est florenos 36.
Melly felôl megh irt minden munkakat, pro Festo Sancti Gregorii Papae, ugi mint pro 12 Mensis affuturum Martii24 mind éppen és fogiatkozás nélkul tisztességessen az felôl megh irt Képp faragho Vrak obligaltak magokat. Hogi az dologhban azért fogiatkozás ne legyen, az megh irt Képp Ironak, igéretunk szerint az Zaszlora valo kamukara, és ahoz tartozando Roytokra, an nak felette Czimerekre valo szasz singh Fejér Atlaczra ugian most mindgyárt Aranyul megh adtuk, ugy mint florenos Hungaricales 728.
Minthogy penigh azon megh irt Képp Ironak munkaja mindenestűl tészen florenos 760, Aureos vero 211.
Abban az munkaban attunk mindgyart Aureos 106. Restal még Aureos 105. Mellyeket attunk Hottmar Janos Déak szolgánk, és Jolsvaiak kezében pro conservatione mind addigh, mégh azon munka véghben megyen.
Az Képp faragonak penigh, felűl megh irt Epitaphiumnak csinalasatul igéretunk szerint válo husz Tallérban attunk Talleros Numero 12. Restal mégh Talleri Numero 8.
Az mellyeket hasonlóképpen Janos Déak szolgank, és Jolsvaiak kezénél valamégh azon munkat el végezi, hatuk. Actum in Castello Nostro Jolsva dje et Anno ut supra.

II.

Én szabad Kiraly Cassa Varosaban lako Képp Iro Spilenberger [Janos] Samuel vallom ez Levelemnek rendiben, Hogy én az méltosaghos Groff Vesseleny Ferencz, Magiar Orszaghi Palatinus etc. Uramtul eô Nagysaghatul huszon két singh Kamukara, és szasz singh fejér Atlaczra, annak fölötte Zaszlora valo aranyos Roitokra, mai napon ez Conventiom szerint vettem fel éppen, és egyszersmind hét szasz, és huszon nyolcz forintokat. Item mint hogy az én munkamért azon Conventiom szerint esik mindenestűl hét szasz, és hatvan forint, az melly tészen Aranyul két szasz és tizen egyet.
Azon megh irt ket szasz tizen egy Aranybul vettem fel eô Nagysaghatul Palatinus Uramtul azon munkamért Aranyul szász és hat Aranyakat, az mellyekrol eô Nagysaghat Palatinus Uramat ez kezem irasaval, és pecsétemmel megh erôsitet levelem altal qvietalom. Datum in Castello Jolsva, dje 25 Januarij Anno 1656.

Samuel Spielenberger
manu propria

A Wesselényi által foglalkoztatott művészek közül a Spillenberger (Spilenberger, Spielberger, Spielnberger) családból származó Sámuelrôl ismerhetünk több adatot, jóllehet a korban élt Sámuelek életrajzát nehéz szétválasztani. A Vesztfáliából Felsô-Magyarországra áttelepült család több tagja is értelmiségi foglalkozást választott (lelkész, nyomdász, patikárius, orvos, rézkarcoló), egyidejűleg többen is festôként keresték kenyerüket. Idôsebb Spielenberger János festô Kassán élt és működött, s 1652-ben, 58 éves korában halt meg lakóhelyén. Az ugyancsak képíró Kurzweiler Kristóf lányát vette feleségül 1619-ben; két évre rá polgárjogot is nyert a városban. 1625-ben a kassai kamara 80 forintot fizetett ki neki Bethlen Gábor utasítására. A következô évben Bethlen és Brandenburgi Katalin lakodalmára kifestette a kassai kamaraházat és a városházát, 1629-ben még kifizetetlen munkabér-hátralékáért folyamodott a városhoz. 1631-ben vashámort vett, 1638-ban kezdte el papírmalma beindításának szervezését, amire kölcsönt vett fel. 1650-ben a városháza felújításáért kapott pénzt.25 Fiának monográfusa, Ruth Baljöhr szerint az erdélyi fejedelem még gyulafehérvári palotáját is vele akarta freskókkal felékesíttetni, ám Bethlen 1629-ben bekövetkezett halála miatt a terv meghiúsult. János bátyja, az 1655-ben meghalt lôcsei fôorvos és orvosi író, Sámuel lehetett a szerzô szerint a közvetítô Bethlen és a festô között, mert egy idôben a fejedelem udvari orvosaként is működött.26 Nyilván jó referenciamunkának bizonyultak kassai falfestményei is.

Kassán született, Európában is ismertté vált fia, ugyancsak János (1628 k.–1679) 1658 folyamán Lôcsén festette meg Zabler Jób portréját, 1660-ban Velencében tartózkodott, ahonnan egy tusrajza maradt fenn. 1660 és 1664 között Augsburgban, majd Münchenben dolgozott, az utóbbi helyen a bajor vá lasz tó fejedelem hajóját díszítette mitológiai jelenetekkel. Oltárképeket is fes tett, amelyek Tintoretto hatását mutatják. I. Lipót udvari festôjeként 1671-tôl Bécsben lakott, 1672-ben a Stephansdom számára készített oltárképet. 1679-ben, a pestis elôl menekülôben érte a halál.27

A család Sámuel nevű tagjai közül többen is választották a festészetet megél he tési forrásul. Ismerjük Spillenberger Sámuelné Gatz Zsuzsánna 1645-ös vég rendeletét, amelyben megemlíti, hogy néhai férje, Sámuel is művelte a fes tést. Sógorára, ki szintén a Sámuel nevet viseli, hagyja könyveit, mostohafiá ra hagy 50 forintot, illetve „Idem die Karten Druckerey ist mir vor fl. 50 zugetheilt worden, die verlest sie auch Ihme.”28

Kemény Lajos szerint a „Képíró Spillenberger Sámuelt, aki 1636-ban tű nik fel, mint »jó képírót«” emlegetik 1646-ban; azonban a himpellér kontárok miatt, nagy kárát vallván művészetének, 1658. szept. 27-én a tanács elôtt „supplicál azon, hogy valami hempler képírók vadnak itt a városban, kik az ô mestersége ellen publice és bôven exerceálják a képíratást és mes tersé ge ket, azokat a nemes tanács inhibeálná vagy megfogatná, avagy az városról elküldené.”29 1647-ben a kassai Ispotály utcában 25 forintért kertet vett „der Kunstreiche herr Samuel Spillenberger mahler”,30 1650-ben a városi vá lasztott communitas tagja és egyben sörtiszt, 1650 és 1660 közt többször elôfordul neve Schirmer kassai kereskedô számadásaiban.31 1653-ban háza a város „Folgácz nevű” utcájában helyezkedett el Paticarius János árvái és Kassay István háza között. 1654. október 6-án az elhunyt Keviczky János kassai fôbíró javaira 36 forint értékben tilalmat tett.32 1660-ban egyházi kurátor, templomgondnok, s bebörtönözteti Spangorszky János lengyel képírót, mert nem váltotta ki kassai polgárjogát.33 Kassa város jegyzôkönyve szerint 1663. január 19-én Spillenberger Sámuel „teszen tilalmat néhai Bogdani István javaira a czímerekért, úgymint fl. 25. d. 30.”34 Utolsó adatunk 1669. május 4- érôl maradt fenn róla: „Spielenberger Sámuel uram teszen tilalmat Henrich Spikhard patikabeli marhájára usque ad talleros 8.”35

A szobrász Teufel Jánosról eleddig csak Aggházy Mária említését ismerjük, éppen a fentebb vállalt munkája kapcsán.36 Az alább közölt levele37 fontos és érdekes adalékokkal szolgál életútjához, melynek további része, külföldi vonatkozásai még feltárandók.

Den Edlen vnd festen Herrn Herrn;Christoff Teüffll Bürger vnd
Stadt schreiber In der Königlichen freyen
Haubstadt Leitschaw Meinen Insonders
Hochgelehrten Herrn vnd Vatter zu Handen
Leitschau

Laus deo Semper

Edler Ehr vndt fester Nambhaftigen vnd wol weiser Herr Vatter Ich windsche dem Herren Vatter von Gott dem Almechtigen alle zeitliche vnd Ewige wolfahrt An Leib vndt seel Jder Zeit befohr

Hertz aller Liebste Herr Vatter Ich habe Nicht vnter Laßen können den Herrn Vötter zu schreiben wie das ich Mein sachen zu Königsperg Alß Nämlich das Altahr zimlicher Maßen abgefertig habe weiter aber wehre Es mir Ein hertzliche freide zu hören vnd zu Erfahren wan der Herr Vötter Noch bey guetter gesundheit wehre was aber mich anlangt Bin auch Noch gottlob bey guetter gesundheit, gott wolle Es auf beyden Teillen verlegen hier zeitlich vnd dort Ewiglich weiter aber so tuhe ich den Herrn Vötter zu wissen, das Mich Meine Herrn zu Königsperg Nicht wollen weg Laßen die weil Noch zimlich ahrbeit Mecht sein Alda So wollen Mich Meine herrn Alda sehr heyratten vnd mihr Ein Junges Mendsch geben von 19 Jahren wie sie Ein wacker vnd Anseliges Perschon ist von Neysol den wie Es zu Neysoll so sehr gestorben hatt so ist sie entnemhen von der sterb, vnd ist auf Königsperg komen, vnd sie keine Eltehrn Mehr hatt Als Noch Ein stif Vatter, welcher Mit Nahmen heist Jochium Tiedtriech den Ehr zu Neisol In der Käjserlichen Kamer Musicant vnd Kapel Mäjster Ist Wie woll Er auch In der Leitsch Rector gewesen ist vnd sie sein stieftochter ist, So ver Meine ich der Herr Vatter wirdt mihr solches Nit wehrn, oder dar wieder sein wie wol ich auch verfoffe An den Herrn Vatter den Ich beider warheit sagen kan das sie mich vor guet hatt Ja Es dierft sich auch Kein Landther Ihrer Nicht schämen vnd die weil Meine Herrn darzu wöllen zur Hochzeit So woll ich den Herrn Vatter zuer Hochzeit geladen haben, Wie wol ich weis das der Herr Vatter Nicht abkomen kan, Sondern wolle den Herrn Vatter durch dieses schreiben Angesprochen haben vmb Ein Hielf oder die schreinen oder zerpfönig In welchen sachen Ich den Herrn Vatter widerumb zu diensten sein wiel (verso) Wierd mier Gott Nach verrichter Sach Nach haus helfen, weiter aber thue ich den Herrn Vatter freindlich bieten der Herr Vatter wolle diesen boten mit seiner Eigne Handtschrift An den gantzen Ersahmen Rath auf Kaschau mit geben, den ich wegen gelt halben auf den Rath haus was ich Ligen hab, geschieckt habe damit das mir Mecht Etwan abgeschlagen werden, vnd bieten den Herrn Vatter wolle anders Nicht Thun den Es mier Jtzt den sehr bedierftig wird sein auf die Hochzeit, Jch wiels wiederumb An den Herrn Vatter verschulden vnd abdienen In Ibrigen sachen so wolle ich den Herrn Vatter gebötten haben als Einen Tutor vnd Vatter der Herr Vatter wolle auch schreiben An Haim damit das mein sach derheim beysamen Mecht bleiben So biette Jch den Herrn Vatter Noch Einmahl der Herr Vatter wolle Anders Nicht thun Jhn Jbrigen sachen wiel ich den Herrn Vötter Jn den schutz des allerhöchsten befohlen haben Auf dies mahl Nicht Mehr die Liebe des Vatters vnd des Sohnes vnd die gemeinschafft des Heyligen geistes der bleibe Jn des Herrn Vattern Sein Hertz Jmerdar Amen den 3. Lulius Anno 1646.

Des Herrn Vatter gehorsamster wasl Johannes Teüffll Vnd Erwahrte Ein gnödige Antwort von dem Herrn Vatter zu erh[alten]

A nemes és nemzetes úrnak, Christof Teüffel úrnak, aki polgár és városi ír nok Lôcse szabad királyi fôvárosban, az én különösen nagy tudományú uram nak és apámnak a kezébe (adassék) Lôcsén

Laus Deo semper

Nemes, tiszteletes és nemzetes, tekintetes és nagy tudományú apám uram, apám uramnak a mindenható Istentôl kívánok minden földi s mennyei jólétet testének és lelkének egyaránt.

Legszeretettebb apám, nem mulaszthatom el megírni apám uramnak, miképpen állnak az ügyeim Königsbergben, hogy ti. az oltárt már meglehetôs mér ték ben elkészítettem, a továbbiakban szívem nagy örömére szolgálna meg tudnom, hogy apám uram még jó egészségben van, ami engem illet, Isten segítségével még én is jó egészségben vagyok, legyen Isten akarata mind itt a földön, mind az örökkévalóságban. Tudatom apám urammal, hogy engem az én königsbergi uraim nem akarnak elengedni, mert még meglehetôsen sok munka van hátra, az uraim meg akarnak házasítani, egy 19 esztendôs fiatal teremtést akarnak nekem adni, aki egy derék és tekintélyes besztercebányai személy, mikor Besztercebányán oly sokan pusztultak el, ô megmenekedett a haláltól és Königsbergbe jött, nincsenek szülei, csak egy mostohaapja, név szerint a tiszteletre méltó Jochium Tiedtriech, aki Besztercebányán a királyi kamara zenésze és karmestere és rektor is volt Lôcsén, az ô mostohalányáról van szó. Úgy gondolom, apám uram nem óv ettôl a tervtôl és nem is ellenzi s remélem, hogy apám uramnak megmondhatom azt is, hogy ô is kedvel engem, miatta egyetlen nemes úr se szégyenkezhetne. Miként az uraimék, úgy én is meghívom apám uramat az esküvôre, de amiképpen tudom, apám uram nem tud eljönni, ezért apám uramtól jelen írásomban kérek segítséget akár zálogba (?), amely dologban aztán én viszontszolgálni fogok, ha Isten az elvégzett dolog után hazasegít. A továbbiakban azt kérem szeretettel apám uramtól, hogy azt a követet, akit én az ingatlanom ügyében a kassai városházához küldtem, a tiszteletreméltó kassai tanácshoz címzett saját kézírásával is lássa el arra az esetre, ha az enyémet visszautasítanák, s arra kérem apám uramat, ne tegyen mást, mert nekem most nagy szükségem lenne rá az esküvô miatt. Majd kiegyenlítem és megszolgálom, úgy kérem apám uramat mint tutort és apát, hogy az ügyemben apám uram is írjon oda, hogy dolgaim együtt maradhassanak, s megint csak arra kérem, egyebet ne tegyen. A továbbiakban apám uramat a mindenható oltalmába ajánlom, s többet nem mondok, minthogy az atya, fiú és a szentlélek szeretete maradjon meg apám uram szívében, amen.
1646. július 3.

Apám uram leghűségesebb fia, Johannes Teüffll És kegyes választ várok apám uramtól.

*

Wesselényi Ádám testét tehát az apai belenyugvás és Rákóczi László naplójának tudósítása szerint a füleki vártemplomban temették el. Végsô nyughelyének hollétérôl azon ban ellentmondásos adataink vannak, melyek jelenlegi lehetôségeink sze rint ellenôrizhetetlenek. P. Kônig Kelemen 20. századi füleki plébános vár tör té nete arról számol be, hogy a 17. század folyamán a várban levô fe rences templom többször is leégett. Véglegesen akkor semmisült meg, amikor Thököly Imre 1682-ben felrobbantotta az erôdítményt, s a templomon kí vül ebben a tűzben égett még el számos család és a vármegye iratanyaga a Kerek-toronyban.38 Nagy Iván életrajzi lexikonának közlése vi szont azt su gallja, hogy Wesselényi a murányi várkápolnába vitette át fia föl di ma radványait, ahova késôbb az ô testét is örök nyugalomba helyezték. Nagy Iván a Hevenesi-gyűjteményben fennmaradt 1688. augusztus 25-i ca no nica visitatióra hivatkozva az alábbiakat írja: „W. Fer. nádor Murányba te met tetett réz-koporsóba, ugyan oda Ádám fia is kô-koporsóba.”39

A visitatio szövege valóban említi Ádámot és feleségét, de nem tartalmaz semmiféle koporsóra való utalást. Az 1688-as chronostichont tartalmazó cím után az irat alcíme jelzi annak tartalmát és végrehajtóját: Facta est praesens Visitatio Ecclesiarum, et Parochorum in Inclyto Comitatu Gömöriensis, et Archidiaconatu ejusdem existentium, per me Adm. Rndum Dn. Joannem Miller Archidiacon. Gömöriensem, et Canonicum Strigoniensem út sequitur. „[…] visitatio facta fuit in Anno 1688. die 25. Augusti […] tunc egit Rndus Dnus Michael Maurovich Parochus Murány-váralliansis, quo praesenti in eadem Capella Muranensi (ubi praememorati Domini Palatini corpus in cuprea tumba sepultum jacet. Item existant aliae tres familiae pulchrae tumbae, in quibus corpora Filii Adami et consortis ejus deposita jacent) supra criptam … extat Altare parvum sculptum, et decoloratum. Habens tabernaculum in medio […]”40

Nagy Iván művének X. kötetében Széchy Györgyrôl (megh. 1625) azt állítja, hogy ugyanott nyugszik ónkoporsóban, a Wagner által közölt sírfelirat alatt, s feleségét 1643-ban szintén oda temették ifjan elhalt gyermekeivel. János, Péter, Sámuel, György és Magdolna haltak meg kisgyermekkorukban – Széchy Mária testvérei voltak.41

Ám egyéb gondok is támadnak a canonica visitatio szövegének, az állítólag látottak-tapasztaltak leírásának hitelességével kapcsolatban.

Ugyanis éppen ugyanezen 1688. év augusztus 20-án – vagyis öt nappal a fentebb idézett ún. „visitatio” elôtt – vették fel annak a helyszíni szemlének és tanúvallatásnak jegyzôkönyvét, amely a murányi várkápolna valamivel korábbi feldúlásáról készült. A Szepesi Kamara Murány várába küldte Bu dai Istvánt, Gömör vármegye egyik ordinárius szolgabíráját és a mellette le vô jurátus assessort, Czékus Mátyást, hogy derítsék ki, miként és ki ál tal történt a templom feltörése és a sírkamra kifosztása. S mit vittek el a go nosztevôk? A kamarai kiküldötteket Várnai György és Mersovicz János murányi tisztek vezették el a templomhoz. Szomorú látvány tárult elébük: a kápolna ajtaját feltörték, s ahol néhai Széchy György és Wesselényi Ferenc nádor (1605–1667) „temetô boltja” van, oda belépve konstatálták, hogy a bolt ajtaját is felfeszítették, s a négy rézkoporsót, amelyek egyike Széchy Györgyé volt, másika Széchy Györgyné Homonnai Drugeth Máriáé, a „harmadik ônagyságok fiaié”, vagyis minden bizonnyal a Széchy-gyermekeké, a negyedik pedig magáé a palatinusé – feldúlva találták. Wesselényi Ádám és felesége koporsójára semmiféle utalás nem történik.42

Adjuk át most a szót az ellenôrzést végzôknek s a tanúknak:

„Amely koporsókat láttunk, rút istentelenül, hallhatatlanképpen elvagdalták, feltörték, melyben azon urak töstök feküsznek, a testeknek porát és csont jait kikaparták, kiváltképpen az asszonyét ônagyságáét, hihetô va la mi clenodiumokat43 kerestek az töstnek pora között, mink ott egyebet nem láttunk, hanem az töstnek porát és csontjait az fölvert koporsókban, hanem azmint az emberek mondták, azmi szépség volt körülyöttek az[t] mind el vit ték volna.” Ezek után nekifogtak a tanúvallatásnak, arról, hogy kik vihet ték el a koporsóba való szépségeket. A kihallgatottaknak hat kérdésre kel lett válaszolni, amelyek arra vonatkoztak, hogy tudják-e, hogy Delaj Alexan der várparancsnok idejében 1688-ban a német katonák a murányi vár ban levô templomot feltörték, s a régi koporsókból (Széchy György és fe le sé ge Homonnai Mária, palatinus Wesselényi Ferenc méltóságos urak és urfiak koporsójából) sok clenodiumot, „aranypereceket, drágaköveket, s drá gakövekbôl álló gyűrôket, gyöngyöket, azonkévül is sok arany és drága eszközökbôl álló jókat elvittek”. Tudják-e, hogy Delaj úr két muskatélosát Késmárkon, ahova azért mentek, hogy eladják a kincseket, megárestálták, s ô maga ment a kiszabadításukra, de nem vitte ôket vissza Murányba, ha nem valahova elbujtatta ôket. Halották-e, hogy a Murány várában levô Feltavabelnénál, Szent Iván nap tájban aranypereceket, nyakba való gyöngyöket és egyéb más jókat láttak, amilyeneket korábban soha nem láttak nála. Tudják-e, hallották-e, hogy a késmárki lakosok közül az orgonista és Gandel Miklós is jártak a várban a kommendánsnál, hihetôleg a drága eszközök megvásárlása érdekében. Hallották-e, hogy a kommendáns nagyon titkos leveleket küldött Késmárkra Mikó nevű postájától, s tudatta vele, hogy a fejével játszik, ha nem Gandel Miklósnak és az orgonistának adja át a levelet, aminthogy a választ is csak a parancsnok kezébe hozhatja vissza. Tudják-e, hallották-e, hogy a kommendáns kiment Murány várából Tiszolc nevű városba, s ott meghálván, kérdezte Spurger János nevű commissariust, hogy mi hír van Murány várában. Azt mondta Spurger, hogy semmi hír. Azt válaszolta neki a várparancsnok, hogy „no, ha visszamégy, hallasz olyan hírt, hogy soha nem volt Murány várában olyan hír”.

Az elsô tanú, Spurger János nemes személy, a kb. 30 éves murányaljai vá mos azt vallotta, hogy amikor Delaj Sándor Murányból kiment, ôt küldték utána, hogy a szekereket hozza vissza. Tiszolcon szállt meg, ahol a murányi német katonák is. A németek „nevetkezve” hozták elô, ki mit lopott, az egyikük azt mondta, hogy csak egy kést, a másikuk pedig azt, hogy ô bizony eleget lopott. Ekkor kérdezte tôle Delaj, hogy mi hír van Murányban.

A második tanú, Lestak Mátyás, murányi jószágigazgató, 33 év körüli, a saját szemével látta, hogy feltörték a templomot, a koporsókban semmi sem maradt. A clenodiumokat elvitték. Hallotta a cajberttôl, hogy Delaj a katonáit elbujtatta valahova. Saját szemével látta, hogy Handel Miklós és a kés márki orgonista öt napig Murányban volt, de hogy mirôl traktáltak a pa rancs nokkal, nem tudja. A harmadik tanú, Hoffer Ádám, cajbert,44 37 év kö rüli, megnevezi a két tettest: Kitzinger és Essempcher muskatérosok egy káp lár ral mentek a javak eladására. A késmárkiak kételkedtek, hogy igaz mar hájukat árulják, állítólag megfogták ôket, de azt is beszélték, hogy megöl tek egy késmárkit és Delaj azért ment értük. A kommendáns szolgá ló já tól, Maruskától hallotta, hogy Föltbabelnének a nyakában gyöngyök vol tak, de befedte ôket, hogy ne lássák. Korábban nem voltak ilyen tárgyai. Hallotta, hogy Gandel és az orgonista 4-5 napig ott voltak. A mostani murányi kommendánstól (Christianus Franciscus Ocsenasek) hallotta, hogy az orgonista itt Murány alatt mutatott neki egy diamantos gyűrűt, amit az ottani katonáktól vett. A negyedik tanú, Brozman Tamás, kb. 34 éves, azt vallja, hogy ô is úgy tudja, hogy a németek feltörték és kirabolták a templomot. Azt is tudja, hogy Fölbavelnénak aranyperecei voltak. Az ötödik tanú, Kötöles Anna, Hoffer Ádám cajbert felesége, kb. 36 éves, a szepesszombati Rajsz nevű embertôl és Michel Mártontól hallotta, hogy két murányi katona Késmárkon drága eszközöket árult. Nem tudja, honnan vették ôket. A kommendáns szolgálójától értesült, hogy 8 szál gyöngyöt fűzött Felvabelné a nyakára, pedig elôtte neki ilyen nem volt. Egy hajdú felesége a csiga alatt talált vagy 6 olyan gyöngyöt, amelyen látszott, hogy földbôl való volt. Megvette a hajdú feleségétôl egy kevés lencséért. Maruska fűzte föl Felbavelnének a gyöngyöt, aki azt a nyakára kötötte, betekerte a nyakát s úgy ment el a kommendánshoz, akinek mondta, hogy én fölfűztem immár, a kommendáns mellett lakó Gottfred nevű német segítette felfűzni.

A hatodik tanú, néhai Michel Timmer özvegye, Judit asszony, 56 éves. A káplár szolgájától Késmárkon hallotta, hogy mennyi szép jókat vittek el a szökött németek: aranyláncokat, drágakövekkel rakott gyűrűket és egyetmásokat. A hetedik tanú, néhai Takács János leánya, Takács Maruska, a fen tebb megírt kommendáns szolgálója, kb. 25 éves. Ô is mindent úgy hallott, ahogy az eddigiek szóltak, de a saját szemével látta, hogy „az Fölbavel felesége egykor a konyhára jött, nyolc szál gyöngyet függesztett a nyakára, és gyicsekedett az Commendansnak véle, de mások elôtt befedte a nyakát kendôvel, hogy senki se lássa, tudja azt is, hogy ennek elôtte néki olyan nem volt.” Még a kilencedik tanú, Kernyák Miklós, a Murány várához tartozó egyik csigás mester, 40 év körüli, vallja, hogy ô is hasonlóképpen tudja az eddigieket, de ô úgy hallotta, hogy a késmárki kapuban a katonák nem mu rányinak, hanem a saját ügyükben járó pelsôcieknek mondták magukat. Tudja, hogy Gandel és az orgonista meghagyták, hogy levelüket senki kezébe ne adják, csak a kommendánsnak. Idôközben azonban megváltozott a tiszt és más volt a parancsnok, Joseph Maria Kampesi, zászlótartó. Neki adták át a levelet, de Delaj kikapta a kezébôl és a lompjába45 tette. Amikor ôt Delaj Késmárkra küldte, azt mondta neki, hogy csak annyit mondjon: a szállására megy.

A tizedik tanú, Tobiás Jakab kenyérsütô mester, 56 éves, azt vallja, hogy ô is Késmárkra ment akkor, és találkozott a két muskotérossal, utána a kommendáns azt mondta neki, hogy azokra ne süssön kenyeret, mert elszöktek tôle. A tizenkettedik tanú, a pék felesége, Suska asszony, húszegynéhány éves, semmit sem tud, de látott valami gyöngyöt Fölvabelné nyakán, de mi csoda gyöngy volt az, nem tudja.46

Wesselényi Ferenc nádornak és családtagjainak holtukban sem volt nyugodalmuk. A nádornak, második feleségének és további családtagjainak sír ját, mint láttuk, Murány várában német katonák fosztották ki, elsô fe le ségé nek, Bosnyák Zsófiának holttestét pedig 2009. áprilisának 1-én egy el meháborodott égette porrá. A már életében legendás jótevôként szá mon tartott Bosnyák Zsófia 1644-ben halt meg, de ôt nem a murányi vár kriptájában te mették el, hanem a sztrecsnói várkápolnába, ahol annakidején Wesselényi Fe renccel esküvôjét tartotta. 1689-ben, amikor koporsóját felnyitották, holt tes tét épségben, mumifikálódva találták és átszállították a vágtapolcai templomba. Itt üvegfedelű koporsóban helyezték el, és az évszázadok során szinte szentként tisztelték, s máig élô kultusza alakult ki. Alakját s különleges koporsóját, tiszteletét az útikönyvek is mind megemlítették. A faluban és környékén akkora tiszteletben állt, hogy éppen születésének 400 éves évfordulóját készültek megünnepelni. Az ott élôk érzéseit Adriana Brziaková, a zsolnai Vág Menti Múzeum munkatársa fogalmazta meg: „Az úrnô 35 évet élt itt a várban, s itt is halt meg. Egész életét a jótékonyságnak szentelte, mindig mindenkin segített, ahogy tudott. Szentnek tartották. A mi számunkra csak ma halt meg.”47

JEGYZETEK

01 „Mátyás király öröksége. Késô reneszánsz művészet Magyarországon. (16–17. század)” Ki állí táskatalógus, Magyar Nemzeti Galéria, 2008. Szerk. MIKÓ Árpád és VERÔ Mária, Kat. X-11, Spillenberger János lô csei orvos arcképe, 1638 és [ifjabb] Spillen ber ger János: Jupiter és Asterie, 1663 kö rül X-37. Mindkét katalógustétel szerzôje BUZÁSI Enikô.

02 PAULER Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1664–1671. Bp., 1876. I. 79.

03 Ezt bizonyítja az az 1666. július 26-án kelt levélfogalmazvány is, amely a kibékülé sükre szóló meghívó alapjául szolgált: „Mi nemô keseredést nemzett legyen vénségünk napjaiban kedvünket nem keresô s alat tomban ellenünk tusakodó fiunk, gróf Wes selényi László, nem kétljük, érthette kegyelmed. Melynek törvényes remediumát véle indult contractusunk szerint ítélô mes ter Csermei [?] Pál uram ôkegyelme úgymint bíró által adhibeálván, s ô is eszé ben vévén és recognoscálván fiúhoz il let len magaviselését és vétkét, némely úri s fôrendek által szeretetünkben és ke gyel münkben való fogadtatása végett ins tált elôttünk.” S kéri a címzetteket, hogy a békítô tárgyalásokra jöjjenek hozzá Murányaljára. MOL, E 199, IV/4t. 1074. Azt PAULER idézett műve (I. 89.) mellett Bethlen Miklós levelezésébôl is tudjuk, hogy az apa és fia összebékítésének alkalma más fontos, politikai célokat is szolgált: a magyarországi elégületlenek fôbbjei ennek örve alatt tudtak találkozni. Vö. Bethlen Miklós levelei. Összegyűjtötte, sajtó alá rendez te, a bevezetô tanulmányt és a tárgyi jegy zeteket írta JANKOVICS József. A latin nyelvű részeket fordította s az idegen szavak jegyzékét készítette Kulcsár Péter. A magyar nyelvi jegyzeteket és a szójegyzéket készítette Nényei Gáborné. Akadémiai Kiadó, Bp., 1987. I. 142, 148, 615, 618.

04 Régi Magyarországi Nyomtatványok III, 2328, 2329.

05 Rákóczi László naplója. Feltárta, közzéteszi és a jegyzeteket írta HORN Ildikó. Magvetô Könyvkiadó, Bp., 1990. 291.

06 ESTERHÁZY Pál: Mars Hungaricus. Sajtó alá rendezte és a latin szövegét magyarra for dította, a Visszaemlékezés és a levelek jegy zetét, valamint a kísérôtanulmányt írta IVÁNYI Emma. Bevezette és szerkesztette HAUSNER Gábor. Zrínyi Kiadó, Bp., 1989. 312. Esterházy még a kollégium portásához is beajánlotta Wesselényit, akitôl néhány fôúri gyermek reggeli- és uzsonna-kiegészítést kapott. (Uo. 314.)

07 RMNY III, 2280. Illetve: KNAPP Éva: »Judit képit én viseltem« Kora újkori színház- és drámatörténeti tanulmányok. Argumentum Kiadó, Bp., 2007. 40–67.

08 Az egyetem matrikulája, Esztergom, Prímási Levéltár, Batthyány-gyűjtemény, Ca. IX. Lit: Tit. I. d. 194–195. MOL, P 124, Esterházy László iratai, 6. cs. 1341.

09 Rákóczi László naplója, id. kiad., 7, 42.

10 Régi Magyar Könyvtár III 1885. Nádasi János 1644-tôl 1650-ig Nagyszombaton élt Esterházy Miklós udvarában. Az egyetemen a kazuisztika tanára volt, az egyetem prédikátora, a humaniórák karának dékánja. Innen ismerte a diák Ádámot, de megfordult a jezsuita misszió tagjaként Szendrôben és Mu rányban is. Gábor TÜSKÉS: Johannes Ná dasi. Europäische Verbindungen der geist lichen Erzälliteratur Ungarns im 17. Jahrhundert. Max Niemeyer Verlag, Tübingen, 2001, 128–129, 355.

11 Archiv v Banskej Bistrice, Gemerská upá, Wesselényi, 417.

12 NAGY Iván: Magyarország családai… XII, 162.

13 Prímási levéltár, Esztergom, Acta Radicalia, Mis si lis. Mikrofilm: MOL, 2656. f. 28–29. (Az adatot Vár konyi Gábornak köszönöm.)

14 Rákóczi László naplója, id. kiad., 192.

15 MOL, Batthyány család levéltára, P 1314, 51371. (Várkonyi Gábornak köszönöm az adatot.)

16 Prímási Levéltár, Esztergom, Acta Radicalia, 27. cs.; illetve MOL, P 1983, 1. cs.

17 Rákóczi László naplója, id. kiad., 212.

18 Hoffmann Pál (1617–1658) bécsi és római tanulmányok után 1642-tôl esztergomi ka no nok, 1648-tól pedig szenttamási és szentgyörgy mezei prépost. Pécsi püspökségében 1652-es kinevezése után csak 1655- ben erô sítette meg a pápa, s a követke zô év ben szentelték fel. Az Esterházy család négy tagja felett elmondott beszéde 1653- ban megjelent (RMK I. 868). 1653-ban zala vári apát, 1656-tól esztergomi nagyprépost, 1658-ban veszprémi püspök lett, de az év júliusában meghalt. (Vö.: Magyar nyel vű halotti beszédek a XVII. századból. A szöveget gondozta és a jegyzeteket írta KECSKEMÉTI Gábor. A bevezetôt írta KECSKEMÉTI Gábor és NOVÁKY Hajnalka. MTA Irodalomtudományi Intézete, Bp., 1988, 129–154, 393–402.)

19 Millei István (Vasvár, 1610–Sárospatak, 1677) hitszónok, református családban született. Katolizált, a gimnáziumot Grácban végezte, 1632-ben belépett a jezsuita rendbe. Több helyütt tanult, 1642-ben szentelték pappá. 1653-tól Nagyszombatban hitszónok és a kollégium igazgatója. 1656-tól Kassán hitszónok. II. Rákóczi György, aki üldözte a jezsuitákat, Szerencsre hívta. I. Rákóczi Ferenc udvarában volt pap, 1661- ben hitszónok, éveken át II. Rákóczi Ferenc nevelôje.

20 1663. Die 9. Dec. „Fizettem Beniczky Uram házánál lakozó képírónak zászlók csináltatásátúl Tall. 13. facit fl. 23. 40 Xr.”; 1664. ápr. 12. Fizetett a (zólyom)lipcsei vámos a „Besztercei képírónak Tepliczay Kápolnában való oltárnak festésétűl Tall. 12. facit fl. 21. 60 Xr.” (MOL, E 199, 12. cs. V./t. 38. 88b, 98.)

21 Kamuka: posztókelme.

22 Attlacz: nehéz, tömör, fényes szövet.

23 Regalis papiros: királyi, azaz jó minôségű, fényes.

24 Gergely pápa ünnepére, azaz a közelgô március 12-ére.

25 GARAS Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Akadémiai Kiadó, Bp., 1953, 141.

26 Ruth BALJÖHR: Johann von Spillenberger 1628–1679. Ein Maler des Barock. Anton H. Konrad Verlag, Weissenhorn, 2003, 12. (Galavics Gézának köszönöm, hogy e műre felhívta a figyelmemet.)

27 GARAS Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Akadémiai Kiadó, B p., 1953, 141.; PATAKY Dénes: A magyar rézmetszés története. Budapest, 1951, 222.

28 KEMÉNY Lajos: Újabb adatok Kassa műtörténetéhez. Archaelógiai Értesítô 20 (1900), 73.

29 KEMÉNY Lajos: Renaissance és roccoco Kassán. Archaeológiai Értesítô 19 (1899), 114.

30 KEMÉNY Lajos: Újabb adatok…, 74.

31 GARAS Klára: i. m., 141–142.

32 KEMÉNY Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet

11 (1912), 325–326.

33 GARAS Klára: uo.

34 KEMÉNY Lajos: Képíró Spillenberg. Mű vészet, 9 (1910), 87. 35 Uo.

36 AGGHÁZY Mária: A barokk szobrászat Magyar országon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1959, I. 286. (Az általa megadott jelzet: Or szá gos Levéltár. Ca. Hung. Limbus. Ser. I. fasc. I. No 209 (Kapossy).

37 Štatny Archív v Levoči (A német szöveg átírásáért és fordításáért Ötvös Pétert illeti köszönet.)

38 P. KÔNIG Kelemen: Fülek vára. Kiadja a Ferences rendház, Fülek, é. n. [1942], 13.

39 NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1865, XII. 161–162.

40 Egyetemi Könyvtár, Budapest, Collectio Hevesiana, Tomus 60. p. 7. (Knapp Évának köszönöm szíves segítségét.)

41 I. m., Pest, 1863, X. 533–534.

42 Wesselényi Ádám felesége (az 1645-ben elhunyt zempléni fôispán, országbíró Homonnai Drugeth X. János lánya, Krisztina (vagy – Nagy Iván szerint – Katalin Borbála) két év özvegység után Draskovich Miklóshoz, majd Csáky Miklóshoz ment feleségül. (Vö. Rákóczi László naplója, id. kiad. 342.: 1658. február 16. „Wesselényi Ádámné aszszonyom lakodalomra hívogató levelét hozták.”)

43 clenodium: drágaság, kincs, ereklye; Az 1688-ban feltört és kifosztott sírok valóságával szemben Borovszky a századfordulón tévesen írta, hogy „A vár sírboltjában találták meg a XVIII. században Wesswlényi Ferenc rézkoporsóját 1667-bôl, egy czinkoporsót, Hunfalvi szerint Széchi Mária tetemével, egy rézkoporsót, melyben 1643 óta bizonyos Troppen György pihent és egy rézkoporsót Széchi György Ferencz holttestével.” in: Gömör–Kishont vármegye. Szerk. BOROVSZKY Samu. Bp., é. n. 72. (Magyarország vármegyéi és városai)

44 cajbert: Zeugbert, tűzmester

45 lomp: zseb, zacskó vagy táska

46 MOL, E 199, Wesselényi cs. lt., 13. cs. VII/1. t. Pall. IX. B. 1703.

47 A holttest elégetésérôl szlovák és magyar napilapok, rádióadások, és internetes híradások számoltak be, s ez utóbbiak Bosnyák Zsófia üvegfedelű koporsójáról s az összeégett tetemrôl készült felvételeket is bemutatták. A zsolnai muzeológus idézett mondatát is az internetrôl idéztük.

Lásd még:

• Címerhatározó

---

Heraldikai lexikon/Címerfestő

Ilyen volt Kassai István, aki 1464-ben Bártfán a Szt. Egyed templomot restaurálta, 1467-1487 közt Kassán dolgozott és ő készítette a Szt. …

71 KB (8 720 szó) - 2010. november 23., 13:05

nádasdi Sárközi

Nádasdi Ercsi Albert 1510. október 10., Nagyszombat II. Ulászló nemesség megújítása és címer általa: atyafiai György, Lőrinc, Mihály, Márton, Gál megj.: a család neve később Nádasdi Sárközi

DL 50.245

• Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[1]

---

[szerkesztés]nacsbócsai Sárközy

A nagybócsai Sárközy család pecsétje, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár

A család története három nagy tájegységhez kötődik, a kronológia szerint

1. Kecskemét és Pest-Pilis-Solt vármegye (XVIII. század), majd

2. az érmelléki (bihari) Érmihályfalva (XIX.sz.), végül - XX. század -

3. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, Alattyán és Szolnok.

A Magyar Országos Levéltár Filmtárában a kecskeméti református anyakönyvek az A691-700 jelzet alatt kutathatók (a család a történelmi időkben végig református), az az időszak, mely a család ezen ágának kecskeméti "tartózkodását" érinti valószínűleg az 1712-től kezdődő vegyes anyakönyvben követhető nyomon.

Most jön az, hogy feldobom a leszármazási táblát, ill. abból konkrétan azt a vonalat, amely Nicolas Sarkozyt érinti, de van vele egy viszonylag jelentősebb probléma. Mivel nem voltam sem levéltárban, sem lelkészi hivatalban, így pontos családfával nem rendelkezem, hagyatkoznom kell az interneten és geneológiai kiadványokban elérhető, családi kapcsolatokat érintő forrásokra, amelyek közt bőven tapasztalni eltérést, ill. ellentmondó adatokat. A bizonytalan adatokatvörös színnel jelölöm, a korban hozzáérve a jelölést megmagyarázom.

A1 Mihály

B1 Mihály

C1 János

D1 Pál

E1 János (II) (1712-1793) h: Kalocsai Zsuzsanna

F1 János (III) (1740-1794) h: Guthy Mária - Érmihályfalvára költözött

G1 Gedeon (Kecskemét 1791- ?) Érmihályfalvi Kengyel Klára (Érmihályfalva 1820-1872)

H1 Ferenc (Érmihályfalva 1820-1872) h: Nagybócsai Sárközy Jana (Tiszafüred 1825-1900)

I? György (1862-1933) h: Gyöngyösi Juhász Rózsa (1869-1934)

J1 Ferenc (18?? - ) H: Horánszky Aranka

J2 Gyula (18?? - ) Horváth Mária

J3 György Sándor ( Szolnok 1896-1948) h: Csáfordi Tóth Katalin

K1 György (Szolnok 192 - )

K2 Gedeon (Szolnok 1924 - )

K3 Pál (István Ernő) (1928 - ) h: Andrée Jeanna Mallah

L1 Guillaume (1952 -

L2 NICOLAS SARKOZY (1955 - )

L3 Francois (1957 - )

H2 Gedeon (1823 - ?)

H3 György (1825 - ?)

E2 Pál (II) (1715-1793) h: Kiss Sára

F1 Pál (III) (1747-1781) h: Keczeli Krisztina

G1 (IV) Pál h: Bernáth Johanna

G2 Lőrinc h: Fráter Júlia (Tiszavárkony)

E? Mihály (élt 1773 körül) (tagozódás nem ismert?)

B2 Sárközy Anna

B3 Sárközy Zsuzsanna

A család tagjai közül I. Pál 1743-ban Kecskemét bírája. – Fia II. Pál szintén kecskeméti bíró és ennek fia III. Pál is az. – Lőrinc (1830) pestvármegyei főszolgabíró. – Farkas, (1830) táblabíró. – Imre, 1832-ben Pest vármegyei főjegyző – Károly, 1841-ben főszolgabíró. – Ifj. Pál, 1899-ben főszolgabíró. János, 1779-ben, Pál 1793-ban, ifj. János 1799-ben, Benjamin 1819-ben, Imre 1883-ban, Zsigmond 1832-ben, Lőrinc 1836-ban, István 1845-ben és Ábrahám 1836-ban táblabírák. Simon vármegyei esküdt.

Címer: vörös mezőben, zöld alapon ágaskodó, természetes színű farkas, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst

Rövid bejegyzés Orosz Ernő 1906-ban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nemes családait bemutató művében: "Sárközy (nagybóchai) A II. Ferdinand által 1628. évi szept. 10-én S. Mihály neje Mikolay Katalin, gyermekei Mihály, Anna és Zsuzsanna részére adományozott, Hontmegyében kihirdetett nemeslevél a pestmegyei és a m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Nob. Pest.) található. A nemeslevélben megnevezett ifj. Mihálytól származott János, ettől Pál, ettől pedig Mihály, a ki Pestmegye bizonyitványával 1773. évben igazolta nemességét. (1773. év 266. sz. 1776. év 110. sz.) (Állítólag most az egri levéltárban van az adománylevél.)

A család dokumentumokkal alátámasztott története eddig az időpontig vezethető vissza. Lehetnek Sárközy Mihályról ill. őseiről a megnemesedése előtti időkből való feljegyzések, lajstromok, adóösszeírások, de azt, hogy az a személy azonos lenne a nemeslevélben szereplővel, ill. őse lenne, csak igen alapos, több adat egyezésén alapuló vizsgálattal lehet csak megállapítani. Név, hely azonosság nem elég (lásd alább a családi előnév - praedikátum - kapcsán a Kecskeméten lakó két Sárközy család esetét).

Minden más, a Sárközy név azonosságára apelláló feltételezés - feltételezés. Lásd pl. Sárközy Mihály ajnácskői várkapitány történetét. Annak idején a Turul genealógiai szaklap többször foglalkozott a történeti időkben ismert Sárközy Mihállyal (pl. 1888/1. szám), akit három Sárközy család, a nagybócsai és a (csalló)nádasdi és a bodrog vármegyei csipcsi Sárközyek is saját ősüknek kívántak elfogadtatni.

Eme Sárközy Mihály "az elhalt Feledi Eusztach kiskorú gyermekeitől fondorlattal foglalta el Ajnácskő várát és erőszakkal tartotta hatalmában, dacolva még a király akaratával is. [...] Miután eme Sárközy Mihály várkapitány, 1562-ben Balogvárnál Bebek Györggyel együtt török fogságba esett, s Konstantinápolyban szenvedte a rabok szomorú sorsát, családja felesége 10,000 forintot ajánlott fel 1564-ben Kerecsenyi László kapitánynak az esetre, ha Sárközyt a török fogságból kiszabadítja (és erről kötelezvényt állítottak ki !)" Feltételezhetően nem huszáros rohamra, vagy jól szervezett mentőakcióra gondolt, hanem, khm, más típusú, de hasonlóan jól szervezett 'mentőakcióra'. Kerecsényinek nem volt rá módja véghezvinni a tervet (s lehívni az opciót), 1566-ban Gyula eleste után, kivonuláskor megtámadták, elhurcolták és Nándorfehérváron kivégezték. 10.000 Ft akkoriban nagy pénz volt, Egernél jó tíz évvel korábban egy zsoldos napi zsoldja 2 forint volt. Forrása a közel húszéves várbirtoklás biztonságából szervezett portyák hozadéka, s a törökkel folytatott kereskedelem s a környező területen fekvő birtokok (Pásztó, Hasznos, /Nagy/Bátony, Lengyend és Tiribes, Bodrogkőváralja) adójövedelme lehetett. Eme Sárközy Mihály családja János fiával amúgy kihalt. Másik, legalább ilyen fontos tényező egy családi eredet bizonyításához maga az 1628-as nemességszerző oklevél, mint kizáró ok. Egyszerű, aki most szerez nemességet, az nem volt előtte nemes.

A nagybócsai Sárköziek meg is próbálkoztak az 1510-es években nemességet nyert (csalló)nádasdi Sárközy családtól való leszármazásuk igazolásával. (örökös hiányában a birtok visszaszáll a Koronára, újra adományozhatóvá válik). Ez a tény arra is utalás, hogy az 1628. évi oklevél nem birtokadomány volt, Nagybócsa (egy része) csak később lett a család birtoka, vásárlás révén, hanem - ezt feltételezem - armális nemesek részére kibocsátott oklevél, s a család későbbi anyagi helyzete (erről a 2. részben) tette lehetővé a birtokszerzést. Birtokszerzés. Igen lehetett vásárolni birtokot, de csak nemesek közt, s csak az ún. szerzett birtokot, örökölt birtokot viszont nem. Ahogy az öröklés is akként volt, hogy 'szerzett' birtokot, azaz a birtokszerző életében kiérdemelt (adomány), vagy vásárolt, netán örökölt birtokot a hagyatékozó szabadon hagyatékozhatta, az apjától örökölt birtokot viszont csak vér szerinti utódaira hagyatékozhatta. A szerzett birtok - ha a 'testámentumot tevő' másképp nem rendelkezett - akkor fiaira szállt, azoknak immár örökölt, tehát el nem adományozható, el nem adható, stb. örökségeként.

Sárközy nevű család van tehát bőven, nemesként is. 'Kempelen' is 8 Sárközy vezetéknevű nemes családot említ (hatot előnévvel: dobokai, kályi, losárdi, sárosberkeszi, tarhosi, tegdesi, s kettőt más néven is említve (alias) Forrayként ill. Kolosváryként), s hasonló a 'Nagy Iván' összegzése is.

Sok közkatona, mezővárosi lakos viseli e nevet a XVII. században is, s sokuk rendre nemessé vált maga is. Amint Mágócsy Gáspár, egri kapitány írta 1562-ben, a török-kori küzdelmek sűrűjében: "a fából is embert kellett volna csinálni." A célt úgy érték el, hogy a legkiválóbb elemeket seregével nemesítették. Lett légyen valaki katona, iparos, jobbágy vagy kereskedő, ha kivált társai közül, ha bármi téren kitűntette magát, nemessé tették. Egy török fej beszolgáltatása egyenlő volt a nemesi levéllel. Aki hosszabb ideig derekasan szolgált, aki a harcban kitűntette magát, nemességet kapott. A magyar lovasságnál minden főlegény (altiszt), a gyalogságnál minden vajda és a legtöbb tizedes nemes volt.A nemeslevél adományozása oly gyakori volt, hogy a bécsi kormányszékek a XVII. század vége felé már azt hírdették, hogy a magyar kancellária valamennyi csizmadiának nemeslevelet osztogat. S ez állításban volt is némi igazság. A kis Komárom városában például 33 kuriális nemes (kisnemes) lakott. (kurialista>armalista. Ezek között 21 iparos és kereskedő volt. A polgári (Polgár) telkeken lakó, s többnyire újabb nemesek 217-en voltak, akik között 160 volt iparos és kereskedő. A városnak a 10 csizmadiája mind nemes volt !

Az 1700-as évekből származó bizonyságlevelek többnyire XVII. századi nemességszerzéseket igazoló okiratok. Anélkül, hogy belemennénk a nemességszerzés, megerősítés, kihírdetés ingoványos szövevényeibe, annyi jól látszik a számsorból, hogy 1628-ban még az elején tartott az előbb vázolt folyamat, később inkább elszaporodik, I. Lipót idején bocsátják ki a legtöbb nemesi oklevelet.

A hivatalos indoklás szerint a Sárközyek vitézségért kapták a nemesi kiváltságot, ami a fent vázolt nemesedési módozatok mellett tartós várkatonai szolgálatot, több portyán való részvételt, igazi haditetteket is jelenthetett. A hódoltság idején kapták, békeidőben, de nem vitézi lehetőségek híján. Végvári katonaként élhettek, avagy megerősített mezővárosban. (itt a katonának járó adómentesség, békeidőbeniparos tevékenység, marhakereskeelem, portyák idején némi hadiszerencse.)

A névről

A Sárközy név eredetre, elszármazásra utaló név, amelynek alapja a Sárköz toponíma. Olyan, mintha azt mondanám, Garamvölgyi, Göcseji, Vértesi, vagy, hogy a Sár- szóalkotó alakot tekintve a 'közelben' maradjunk, Sárszegi, Sárréti. Sárköz nevű terület többfelé is volt az országban, az 1786-os első helységnévtár Szatmárban is és Tolnában is említ lakott helyet (pagus, ami vidéket, falut jelent, ebből paganus (vidéki) - pogány) ekként, de 'Sár' előtaggal számos hely van szerte-szét az országban. Így érthető, hogy gyakori név. Már a XV. században előfordul. A www.arcanum.hu/mol adatbázisában sok Sárközy szerepel de nem rokon sem az 1447-ben az országnagyok közt említett Zaránd vm-i követ, Sárközy Briccius, sem Sárközy Aurél Komárom vármegye főispánja (1894-1905) sem Sárközy György Somogy vármegye főispánja (1920-1925) sem. (ők nádasdi előnévvel 'bírnak'. Csallóköziek.)

Szemben a bizonyítottan Csallónádasdi Sárközy családdal nagy valószínűséggel a Duna–Tisza közötti hátság nyugati magas partja mentén húzódó 'közeli' Sárközről nyerte a család a nevét.( Sárköz a Duna bal partján is volt egykor, Kalocsa környéke. A Sárköz elnevezésével már XI. századi oklevelekben találkozunk. Kalocsa tkp. az Őrjeg, a Miske alatt elhúzódó Sárvíz és Vajastól alkotott Sárközben fekszik. Már város alapításakor délről a Csillás-Pále, Foktőnél a Dunából kiszakadó Vajas, éjszakról pedig a Kígyós egy ága vette körül s e vizek és mocsarak a helynek vizivár-jelleget adtak. A Vajas és a többi ér azonban már a XVII. században kezdett kiszáradni s lettek száraz medrek, csak mélyedéseikben gyűl össze tavaszszal a hóvíz.)

Az előnévről

A nagybócsai, mint praedikátum nem a nemességszerzés idejétől 'áll együtt' a családnévvel. Mint említettem az 1628. évi nemességlevél nem birtokadomány volt, a nagybócsai birtokot 1745-1747 között vásárolta az akkor épp Kecskemét város bírájaként élő Sárközy Pál épp a csallónádasdi Sárközyek Kecskeméten élő leszármazottaitól és más Kecskeméten élő, de Nagybócsán és Köncsög-pusztán birtokkal rendelkező kisnemesektől. (Pál és fiai Pál valamint János földbe fektették kereskedelmi tőkéjüket.)

A birtokszerzésről a Radixindex (www.radixindex.com) levelezésében az alábbiakat lehet olvasni:

"A 17,483 kat. holdnyi Nagybócsa, s a 9766 kat. holdas Köncsög puszta történetére vonatkozólag néhai Benkó Imre gyűjtött össze adatokat, terjedelmes, sajnos, kéziratban maradt munkájában, mely a Nagybócsai Sárközy család történetét tárgyalja. Szerző engedelmével évekkel ezelőtt abba is belepillanthattam. A két pusztára Zádory András és sógora Konkoly Pál kapott 1628-ban nádori adományt. Konkoly Pálné Zádory Judith azonban, ki később Nagygyőri Nagy Jánosné lett, 1667-ben 600 császári tallérért eladta két Kamarás testvérnek, Ambrusnak (felesége Szívós Anna) és Gergelynek (neje Mihályffy Ilona). Az akkori pénzszűk és bizonytalan világra mi sem jellemzőbb, minthogy a vevők egy tallérért negyvenöt hold földet kaptak. A Kamarás család aztán sietett is birtokjogát biztosítani. 1669 máj. 3-án kir. consensust szereztek rá, 1670 jan. 21-én pedig a jászói konvent által magukat abba beiktattatták. Kamarás Ambrusnak jutott a két puszta felső, Gergelynek meg az alsó része.

Kamarás Ambrus két fiának Ambrusnak és Gergelynek ága hamarosan kihalván, Köncsög és Nagybócsa felebirtoka Kamarás Zsuzskára, Sárközy Gergelynére szállott, aki annak negyedét (az egésznek nyolcadát) elzálogosította a Kalocsa testvéreknek, míg a puszták 5/8-át gyermekeinek, Sámuelnek, Istvánnak, Jánosnak és Besnyey Györgyné Évának adta. Istvánnak és Jánosnak, úgy látszik, nem voltak utódai, de Sámuelnek két házasságából Gergely fia öt férjhez ment leánya származott. Gergelynek ugyancsak Gergely nevű fia 1805 máj. 22-én Kecskeméten szépanyja végrendeletének végére azt jegyezte fel, hogy Kecskeméten a mindszenti út mellett fekvő, Kamarás-jogú mezei kertet visszaperelték a zálogban tartó Kovács családtól. A két pusztabeli örökséget azonban nem őrizte meg a család. Sámuel és gyermekei, Sárközy Éva Besnyey Györgyné, valamint gyermekei, a Besnyey és Kovács, Lukács, Tasnády, Szalay, Sulyok és Mátyásy családok tagjai az 1745–47. években több részletben zálogba, majd örökáron eladták Sárközy Pálnak és gyermekeinek. Mivel pedig Sárközy Pálék a puszták másik, Kamarás Ambrus ágát illető részét is vétel, zálog, illetve házasság útján (Sárközy János, Pálnak fia nőül vette Kamarás Ambrus nőágából származó Kalocsa Zsuzsánnát) megszerezték, megalapították a Nagybócsai Sárközy családot."

lécci 2009.05.14. [2]

1628-ban egy felnőtt férfi s 3 gyermeke kapja a címeres nemeslevelet, amelyet Hont vármegyében Szent-Antalon hírdettek ki. E ma már elfeledett kisváros Selmecbányától 5 km-re délre (jó helyen!) van, már a XIV. század óta a csábrági uradalomhoz tartozik (ide tartozik Litva vára is), amely birtok a 1622-től (örökadományként 1629-től) a csábrági és szitnyai Koháry családé, onnan van előnevük (családfa), akkoriban bárók, melyet rangemelések sora követ. A családból témánkhoz kapcsolódóan említsük meg a kortárs Koháry Istvánt s apját, Koháry Pétert, kiknek katonai környeztében feltételezhetjük akkoriban a nemességszerző Sárközy Mihályt.

Az tehát, hogy ott hírdetik ki, történetünkbe helyezi a Koháryakat, az ő birtokrendszerüket és 'hadi népét'. Valamint címerét. (Nézzük össze a két családi címert, mennyire hasonlít! A vitézségre utaló heraldikai jelképekben mindenképp.)

Van olyan forrás is, amely szerint Egerben is kihirdették; ez amiatt aggályos, hogy Eger 1596-tól 1687-ig török kézen volt. Van olyan hírforrás (épp a wiki), mely az ajnácskői várkapitány és birtokos Sárközy Mihálytól való első részben cáfolt leszármaztatást akként építi fel, hogy annak gyermeke, szintúgy Mihály, Egerben volt katona, majd az ő fia lenne történetünk első szereplője, Sárközy "nemességszerző" Mihály (még birtok és előnév nélkül). Ez egyrészt azon bukik, hogy ismeretes, hogy ama várkapitánynak magja János nevű fiával megszakadt, másrészt az 1589/90-es egri adatok szerint akkor 8 lovassal Egerben élő/állomásozó Sárközy Mihály vagy azonos azzal a Daróczy Sárközy Mihállyal, akit az 1577-es összeírásban a nemesek közt említenek, vagy nagyobb valószínűséggel az ő rokona. (1589/90-ben van még egy Sárközy nevű hadnagy Egerben, ő Sárközy Gáspár 6 lovassal).

Az 1660-as években a család Mihály nevű tagja (a nemességszerző fia) Kecskemétre költözött (hogy pontosan honnan, nem tudom, lehet van nyoma Bács-Kiskun megye Levéltárában, az 1504. sz. jelzet alatt, ahol a város Tanácsának iratait őrzik 1599-től - még az is lehet, hogy maga Lestyák Mihály is 'visszaköszön' -, 1662-től már Adópénztári iratokat is őriznek a 1508 sz. jelzet alatt 16,9 ifm, nyomon lehet kísérni a család vagyoni helyzetét). Innentől hőseink nem csak nemesek, de kecskeméti polgárok is, amely a XVII. sz. végén így együtt igen erős 'konstelláció' volt. Mihály unokája, János már messze földre eljárt kereskedni, török vidékre is, le a Balkánra. Kereskedelemmel jelentős vagyont gyűjtött (majd írunk külön posztot arról, hogy lehetett a harmincadot kikerülni, s mit hozott a marhakereskedelem), egyszer a nándorfehérvári pasa "rajta vette meg" Kecskemét adóját. Az ő fia, Pál (a keresztnév itt bukkan fel a családban) Kecskemét főbírája lett. Ő az első kecskeméti főbíró a családból, hogy aztán hasonló nevű fia és unokája is kövesse példáját. A későbbi leszármazottak már a vármegyei színtéren vállalnak és nyernek hivatalt). Eme első Pál s két gyermeke, János és Pál földbe fektették vagyonukat, nem művelésre, hanem legeltetésre szánt földbe (részben árenda, s később, mikor a kiskunsági puszták tulajdona körüli kérdések eldőltek, s venni lehetett, akkor vétel).

Kis túlzással a képlet: egy, a végvári harcokban kiemelkedő család, a Koháry-család által vezetett vármegyében egy katonai érdemek alapján nemességet szerzett egyén fia a harcok szünetében, felhagy a hadviseléssel, gazdálkodni kezd, nem is akármivel, hanem a kor akkori kurrens cikkével, a marhahússal foglalkozik, marhatenyésztőnek és ~kereskedőnek áll, emiatt le az Alföldre, 'éppen' egy Koháry-birtokra teszi székhelyét. Az, hogy mennyiben foglalkoztak a Koháry érdekeltségekkel, s mennyiben a sajáttal, innen az íróasztal mellől megmondani nem tudom, a Koháry-családdal való tartós kapcsolat a későbbi bíróválasztással igazolható.)

Kecskemét esetében az addig 'gazdátlan' (a kétfelé történő pontos adófizetésnek köszönhetően kivívott) viszonylagos önállóságú város életébe az 1670-es évektől szóltak bele egyre erőteljesebben a Koháryak, akik 1712-ben úriszéket is felállítottak a városban, a kecskeméti magisztrátus fölé. Befolyásukat az is jól mutatja, hogy Kecskemét főbírái gyakran kerültek ki a nemesség soraiból, s lényegében a Koháry család familiárisai voltak.

A Sárközy-családból származó első kecskeméti bíró, (I.) Pál éppen 1743-ban lett bíró, 3 évvel a ma régi (akkor új) városháza megépülése elött. Eme Pál fia, (II.) Pál szintúgy, majd az ő fia, (III.) Pál szintúgy. Ők a családfán D1, D1-E2, ill. D1-E2-F1 azonosítóval jelzetten találhatók. I. Pál kivételével oldalág, ill. vszeg ők a főág, mégha a családfán az általunk tárgyalt ágat is vettem előre.

Az 1740-ben Kecskeméten született (nagybócsai) Sárközy János feleségül veszi az eredetileg érkörtvélyesi, de akkor már érmihályfalvi illetőségű Guthy Máriát és Biharba költözik. 1767-ben már ott éltek.

lécci 2009.05.25. [3]

Az 1660-1740-es évek marhakereskedelmének hasznából 1745-47 között vásárolt nagybócsai birtok társadalmi presztízst adó, családfenntartó értéke a XVIII. sz. végére sokat romlott. Egyrészt a két generáció alatt jelentősen tagolódott (Magyarországon valamennyi fiúörökös örökölt - szemben az európai jogrenddel, ahol csak az elsőszülött -, s a lányok is rendre megkapták az ún. leánynegyedet), másrészt, s inkább ez a fő ok, a marhakereskedelem alkonyultával a nagybócsai puszták (általában a kiskunsági puszták) jövedelemtermelő értéke a rossz minőségük miatt nem vetekedhetett az áradásokkal gyakrabban megáldott folyómenti területek értékével (akár a Kiskunsághoz hasonlóan a marhatartásból élő Jászság földjeivel, vagy a család korai elágazásánál egy másik ág, a Tiszafüreden birtokos Mihály leszármazottainak földjeivel - a kapcsolódásról lesz később szó).

Bócsa birtokosai között voltak Sigray Gedeon 1839–56; Sigray Mihály 1836–49-ig. Utóbbi kettő feltehetően leszármazottja annak a Sigray Istvánnak, aki 1740. november 4-én született Nagykőrösön, s 1769. április 4-én lépett házasságra Nagybócsai Sárközy János és nemes Kalocsa Zsuzsánna leányával, Évával, az Érmihályfalvára nősült János (F3) testvérével. E Sigray fiú egyedüli, nagykorúságot megélt gyermek volt a családban (kinek apja huszárkapitány, majd brigadéros az osztrák örökösödési háborúban), egyben tanult ember is volt.

Hozzá hasonlóan a nagybócsai Sárközy család közigazgatásban szerepet vállaló - az első részben bemutatott leszármazási tábla alatt felsorolt - tagjai is rendre jogot végeztek (városi bírók, vármegyei szolgabírók, táblabírók), a gazdálkodás mellett a vármegyei közigazgatásban való részvétel (állásvállalás) lett sokuk egyéni felemelkedésének alapja - melyenek a család is haszonélvezője lett.

Sárközy János Érmellékre nősült, s költözött. Az ott töltött három generációnyi idő alatt gazdálkodott a család a homoki szőlőültetvényekkel bőven ellátott Érmelléken. A törökök távoztával a benépesedésnek köszönhetően a jobbágytelkek kezdetben felaprózódtak, majd a dohánytermesztés és a szőlőültetvények kialakításával a XVIII. végén a birtokosok részéről igény merült fel nagybirtokok kialakítására.

Érmihályfalván a Guthy és a Kengyel családokkal fonják tovább életük fonalát, valamint egy rokonházasság révén a család egyik oldalágának tagjával, mivel Sárközy Ferenc az 1825. évi tiszafüredi születésű nagybócsai Sárközy Johannával lépett frigyre, melyből 9 gyermek született. Ezek egyike (feltételezhetően az utolsók közt, mivel az apa a születéskor 42, az anya 37 éves) volt Sárközy György, a dédnagyapa. Ő még Érmihályfalván született, de ő az, aki Szolnokra teszi át a család vizsgált ága életének színhelyét. Ebben közrejátszhatott az, hogy az 1875-be Magyarországon megjelent filoxéra 1884-ben Érmellék történeti múltú borvidékének ültetvényeiben is jelentős pusztítást végzett. 1875-1897 között az akkori Magyarország területén a 666 820 kataszteri hold szőlő több, mint fele (58,6 %-a) 391 217 kataszteri hold elpusztult.

Az 1862-ben Érmihályfalván született (id.) Sárközy György az tehát, aki házassága révén ismét átteszi a család eme ágának történetét az Alföldre, a frissen alakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe. Adatolják, hogy eme Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesített vármegyében már birtokkal rendelkezett a család másik ágának már említett Mihály nevű képviselője, Tiszafüreden. Róla jegyezték fel egy helytörténeti munkában, hogy 1794 nyarán néhány közbirtokossal szemrevételezte birtokát, hogy bizonyos ártéri földeket felosszanak.

Az érmihályfalvi születésű nagybócsai Sárközi Ferenc (1820-1872) ebből, a tiszafüredi ágból származó leányt, nagybócsai Sárközy Johannát (máshol Janát) veszi feleségül. Ebből a házasságból származik a bekezdés elején említett György, az áttelepülő. Szolnokon, új megyeszékhely lévén, a városi közigazgatás együtt fejlődött a megyei közigazgatással. Szinte szomjúhozta ez az újonnan kiépülő városi adminisztráció a jogi végzettségű, (gazdálkodás híján, vagy a mellett) közigazgatási pályára lépő középosztálybeli fiatalokat.

Mihály, Heves- és Külső-Szolnok táblabírája házassága révén a roffi Borbély-családdal került rokonságba. Leszármazói közül Ferenc és neje nagybócsai Sárközy Johanna fia György jött megyénkbe, Szolnokon helyettes polgármester, városi tanácsnok volt. Juhász Rózával kötött házasságából származnak: 1. Ferenc (neje: horai Horánszky Arany, leánya: Marianne), 2. Gyula (neje: Horváth Mária) és 3. György dr., Szolnok város h. polgármestere, városi tanácsnok (neje: Tóth Katalin, gyermekei: György, Gedeon és Pál) (Kemp. IX. 251., O. E. 250.), akkor azt úgy kell érteni, hogy ebbe a hierarchiába illeszkedett bele nem csak ő, hanem később hozzá hasonlóan fia, ifj. György is.

A dédapa, id. György 3 gyermeke közül a legidősebb, Ferenc a város egyik, országos politikában szereplő családjába, a Horánszky családba nősült. Az a család, aki Horánszky Nándor személyében ellenzéki pártvezetőt (Apponyi mellett a Nemzeti Párt létrehozója), majd minisztert is adott a városnak, s képviselőt a vármegyének 1922-től 1931-ig (törökszentmiklósi járás).

A nagyapa ifj. Sárközy György három fiút nevelt: az ifjabb Györgyöt, aki a külügyminisztériumban dolgozott, s előbb a müncheni főkonzulátuson, majd a zágrábi misszión teljesített szolgálatot sajtóattaséként, Gedeont, aki tüzértiszt lett, valamint a náluk jóval fiatalabb Pált.

A Sárközy család egykori alattyáni birtoka is egy távolabbi rokon, Maár Lajos tulajdona volt akkoriban, ahová a Sárközy fiúk sokszor ellátogattak. A két nagyfiú felnőtt, és elkerült hazulról, ám Pali továbbra is ott maradt az idős rokon mellett. Maár Lajos – aki egész életében egyedül élt – sokszor mondogatta is, hogy a birtokot halála után Pali fogja örökölni. Ennek a tervnek a háború szabott gátat, a háborús vereség után ugyanis elvették a birtokot, Pali így nem kaphatott semmit Lajos bácsijától. Ő akkor volt 16 éves, a pesti Rákócziánum, majd a gödöllői premontrei iskola növendéke. A szülők és Pál 1944-ben az orosz invázió elől Ausztriába menekült, ahonnan csak 1946-ban érkeztek haza. Akkor hazatért az ifjabb György is, aki először segédmunkás lett, majd egy tervezővállalatnál kapott munkát, Gedeon pedig építészi képesítést szerzett, s úgy próbált érvényesülni. A két idősebb fiú közül György 1956-ban távozott Magyarországról, mégpedig egykori állomáshelyére, Münchenbe. Őt a hetvenes évek elején követte öccse, aki családegyesítés címén utazott Nyugat-Németországba. Ma már egyikük sem él.

A Maár-családnál - mint olvashatjuk, szintúgy - visszaköszön a rokoni házasságok rendszere. Az első részben vázolt leszármazási táblában A1-B3 alatt szereplő Sárközy Zsuzsanna leszármazottáról van szó. Érdekes találkozása ez a történelemnek önmagával. A színhely Jász-Nagykun-Szolnok megye, Alattyán. Ebben a községben töltötte nyarait Sárközy György és Pál, utóbbi Nicolas Sarkozy édesapja. "A víztorony helyén állt a család kúriája. Mosonyi Lajos helytörténész mutatja az azóta lebontott épület képét, és arról mesél, milyen tisztelettel emlékeznek még ma is az emberek a Sárközy-, illetve a rokon Maár-családra. [...] A helyi legenda szerint Sárközy Pál a háború alatt saját halálhírét keltve menekült nyugatra, úgy, hogy egy patakparton talált holttest ruhazsebébe csúsztatta iratait.

Sárközy Pál állítólag két okból hagyta el az országot: kalandvágyból, és mert félt a rendőrségtől. Ausztria, Németország majd Franciaország következett, ahol 1949-ban megnősült, három gyereke született (Guillaume 1951, Nicholas 1955, François 1957), majd 1959-ben elhagyta családját.

Alattyán sem a család felemelkedésében, sem vagyoni helyzetében nem játszott szerepet, csak egy generáció, az utolsó, Nicolas édesanyjának, Csáfordi Tóth Katinka életének az idején. Alattyánban, Nicolas Sarkozy nagyszülei, Tóth Katinka birtkolt egy körülbelül 200 hektáros földet és egy kúriát. A birtokot és a kúriát azonban a Sárközy-család 1934-ben, a nagy világválság okozta inflációs időkben, néhány zsák búzáért eladta.

lécci 2009.06.11. [4]

• Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[5]

---

[szerkesztés]Sárközy másképpen Forray

Sárközy másképpen Forray János és Márton 1714. február 4., Bécs III. Károly nemesség és címer megj.: a család neve később Forray

P 507 Nádasdy cs. lt. 13. tétel

• Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[6]

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó

---