Dobrossy István: Református templom és temető a miskolci Avason. Miskolc 2003.

Dobrossy István: Református templom és temető a miskolci Avason. Miskolc 2003.

                                                                            HALMY GYULA REF. FŐGYMN. TANÁR 1839-1905 

                                                                                                    NEJE KASSAY VILMA 

1831-1909 GYERMEKEIK VILMA 

ÉS JÓZSEF SÍRI ÁLMUK LEGYEN OLY CSENDES, MINT AMILYEN SZERETETTELJES S JÓSÁGOS VOLT KEDVES ÉLETÜK. HÁLÁS SZERETETTEL GYERMEKEIK 

HALMY GYULA REF. FŐGYMN. TANÁR 1839-1905 NEJE KASSAY VILMA 

1831-1909 GYERMEKEIK VILMA 

ÉS JÓZSEF SÍRI ÁLMUK LEGYEN OLY CSENDES, MINT AMILYEN SZERETETTELJES S JÓSÁGOS VOLT KEDVES ÉLETÜK. HÁLÁS SZERETETTEL GYERMEKEIK 

551. Nytsz.: II/B. 8/8-165. 

KASSAY MÁRIA 

1857-1913 FARAGÓ ISTVÁN 

MEGH. 1952 ITT NYUGSZANAK 

Kassay Mária 551 Kassay Vilma 260 Kasza József dr. 806 Kasza József dr. 807 Kasza Józsefné 806 Kasza Sándor 804 

1623. augusztus 26. 

174. (IV. 201.) Torkos István győri bíró, továbbá Torkos Péter, Bandy György, Nagy Benedek, Segesdy István, Szabó András, Horvát (Horuat) Pál, Oppicz János, Nagy (Nagi) János, Takács (Takacz) István, Pálffy István előtti ítélkezések. 

175. (IV. 201.) Potyondi (Potiondj) István Csepregi (Ciepregy) Imrét ügyvédnek vallja Kassay (Cassay) János ellen. 

1624. január 12. 

199. (IV. 206.) Torkos (Thorkos) István bíró, Torkos Péter, Dallos János, Chatt Simon, Buday Márton, Ketthely Pál, Tott (Totth) avagy Farkas János, Horvát (Horwath) Pál, Egry Márton, Szeőch (Szőch) avagy Káldy István, Nagy Gáspár, Oppicz János, Szabó (Zabo) Márton. Takács (Thakacz) István, Segesdy István, Torkos (Thorkoss) Imre, Csiszár (Chizar) István, Vámosi (Vámossi) János és Csizmazia (Chizmazya) Mihály, Nagy Gergely deák, Győr vármegye jegyzője, továbbá Visi (de Wyss) Nagy Pál a győri erősség magyar [sereg]bírája (judice [...] Hungarfiae] p[rae]sidii Jaurienfsis]) jelenlétében megtartott törvényszék. 

200. (IV. 206.) Felvétetett Pottyondy István felperes pere Kassay János győri polgárral (civi[s] Jaurie[nsis]) mint alperes ellen. 

A felperes ügyvédje kéri, az alperes vagy válaszoljon a keresetre, vagy abban az ő elmarasztalását kéri hírbehozás (diffamatio), és a becsület meggyalázása (ignominia) miatt nyelváltságon (emenda lingvae) történő büntetést kér. 

Végzés: Minthogy a fent megnevezet alperes sem személyesen, sem ügyvédje által nem jelent meg, ezért 3 ft-ra büntetik, 

201. (IV. 206.) Csehy (Chyehy) György, Karácson (Karachon) György és Pálffy Sebestyén, Tolnay (Tholnay) Nagy Péter ellen ügyvédet vallottak. [Tolnay] kezese Horvát (Horwath) Pál lett. 

202. (IV. 206-207.) Felvétetett nemes Pálffy Sebestyény továbbá Karácson (Karachon) György és Csehy (Chyey) György Enying és Kenése (Kenesse) falu lakosainak mint felpereseknek a pere Tolnai (de Tholna) Nagy Péter alperes ellen. A több felperest Kávássy Pál és Csepregi (Cheppregy) Imre ügyvédek képviselik, akik azt kívánják, hogy Horvát (Horwath) Pál kezes a saját felajánlása szerint állítsa a törvény elé a megnevezett Tolnay Nagy Pétert. Amennyiben nem tudja törvény elé állítani, a felperes fél az ő elmarasztalását kéri. Az ügy érdemére pedig ezután térnek. Az alperes arra a nyolc ökörre nem esküdhetett volna meg, és ha esküt tett is, azt méltatlanul cselekedte, mert a felperesek több tisztességes személlyel is be tudják bizonyítani, hogy azok a felperesek saját tulajdonában álló, igaz jószágok voltak. Olyan emberekkel tudnak bizonyítani, akiktől azokat vették, akik azokat nevelték, és azokat nyilvánvalóan ismerik is. A felperesek minden költségük, káruk, fáradtságuk megítélését kérik, és az alperes méltatlan eskü miatti megbüntetéséért is folyamodnak. 

Az alperes személyesen megjelent kezese, Horvát Pál mondta: ő azt a bíró visszaemlékezésére hagyja, hogy mióta, mi célból és meddig is lett kezes. Ezért a felperesek többet rajta nem követelhetnek. 

A felperes fél is a bíró visszaemlékezését kéri. 

Végzés: Minthogy mind a két fél a bíró visszaemlékezésére hagyta a dolgot, ő pedig úgy emlékszik vissza, hogy először is Horvát Pál csupán másfél száz ezüst tallérig vállalt kezességet, és azt követően Pálffy Sebestyén az alperest sze

mélyesen megfogatta. Ekkor Horvát Pál az ő kezességét letette. A bíró és vele együtt több ítélőbíró (assessor) is úgy emlékezik vissza, hogy Horvát csak a megnevezett pénzösszegig vállalt kezességet, amit a felpereseknek meg kell fizetnie.⁸¹ Ami pedig a felperesek azon előadását illeti, hogy bizonyítják, azok az ökrök a saját jószágaik voltak, arra azt válaszolják: a felperesek ezt bizonyítsák be. 

A felperesek tiltakoznak, mert ők a korábbi felajánlásuk és az ország törvénye szerint bizonyítottak. Tudni illik akkoriban mind a két jelen lévő rőt szőrű ökör felől, illetve a többit is megnevezvén, mindazok tulajdonlására az esküt letették, azok a felperesek jószágai. Az alábbi személyek tettek esküt tanúként a felperesek mellett: Ürögi (Wrőghy)⁸² Nagy Péter arra esküdött, hogy amely rőt ökröt Tolnay Nagy Péter itthagyott, azt ő nevelte, és mint igaz jószágot, ő adta a felpereseknek. A többi tanú pedig a következő: Ürögi Anyás (Wrőghy Anyás) János, Fábián (Fabjan) Mihály, Törjék (Töryek) István, Nagy Gergely és Szabó (Zabo) Gáspár. Az ürögi (wrőghy) bíró, Nemes István is saját személyében esküt tett. Mindezen eskütételeket követően a felperesek azt kívánják, hogy a megnevezett Tholnay Nagy Pétert az ő méltatlan és hamis eskütételéért büntessék meg, és a felperesek egyéb költségei, kárai kerüljenek megtérítésre. 

Végzés: Minthogy a felperesek elegendően bebizonyították, hogy a vitatott nyolc ökör az ő saját tulajdonú jószáguk volt, és Tolnay Nagy (Nagj) Péter méltatlanul esküdött rájuk. Mindezekre tekintettel a két itt maradt ökröt a felpereseknek visszaadták, és az által, hogy Tolnay Nagy Péter nem jelent meg, tehát itt őt most megbüntetni nem lehet, a felperesek keressék meg és menjenek füstjére. 

203. (IV. 207.) Felvétetett a nemes (nobilis) Csepregi (Cheppreghy) Imre felperes pere a néhai Halászi Szabó (Zabo de Halaszy) Máté özvegye, Piroska asszony, és Szeőch (Zőch) János felesége Erzsébet ellen. (Piroska asszony a fent megnevezett Erzsébet asszony leánya.) Ez az első kérelmi szak. 

204. (IV. 207.) Felvétetett Bebesi (Bebessy) Anna, vitézlő (egregius) Nagy Benedek Győr erősség vajdájának a felesége (waywodae p[rae]sidii Jaurien[sis]) mint felperes pere Vásáros (Vassaross) avagy Barbély (Barbell) Kristóf (providus) alperes ellen. 

A felperes ügyvédje előadta: amiféle személyekkel a felperesnek az ő perét bizonyítania kellene, azon személyek Kláris⁸³ Péter kivételével a törvényszékben ülő esküdtek sorában vannak, azaz: Szabó (Zabo) Márton, Segesdy István, Oppicz János. Ezért a felperes - miképpen a korábbi időponton, úgy most is - az ő szemé-

mélyesen megfogatta. Ekkor Horvát Pál az ő kezességét letette. A bíró és vele együtt több ítélőbíró (assessor) is úgy emlékezik vissza, hogy Horvát csak a megnevezett pénzösszegig vállalt kezességet, amit a felpereseknek meg kell fizetnie.⁸¹ Ami pedig a felperesek azon előadását illeti, hogy bizonyítják, azok az ökrök a saját jószágaik voltak, arra azt válaszolják: a felperesek ezt bizonyítsák be. 

A felperesek tiltakoznak, mert ők a korábbi felajánlásuk és az ország törvénye szerint bizonyítottak. Tudni illik akkoriban mind a két jelen lévő rőt szőrű ökör felől, illetve a többit is megnevezvén, mindazok tulajdonlására az esküt letették, azok a felperesek jószágai. Az alábbi személyek tettek esküt tanúként a felperesek mellett: Ürögi (Wrőghy)⁸² Nagy Péter arra esküdött, hogy amely rőt ökröt Tolnay Nagy Péter itthagyott, azt ő nevelte, és mint igaz jószágot, ő adta a felpereseknek. A többi tanú pedig a következő: Ürögi Anyás (Wrőghy Anyás) János, Fábián (Fabjan) Mihály, Törjék (Töryek) István, Nagy Gergely és Szabó (Zabo) Gáspár. Az ürögi (wrőghy) bíró, Nemes István is saját személyében esküt tett. Mindezen eskütételeket követően a felperesek azt kívánják, hogy a megnevezett Tholnay Nagy Pétert az ő méltatlan és hamis eskütételéért büntessék meg, és a felperesek egyéb költségei, kárai kerüljenek megtérítésre. 

Végzés: Minthogy a felperesek elegendően bebizonyították, hogy a vitatott nyolc ökör az ő saját tulajdonú jószáguk volt, és Tolnay Nagy (Nagj) Péter méltatlanul esküdött rájuk. Mindezekre tekintettel a két itt maradt ökröt a felpereseknek visszaadták, és az által, hogy Tolnay Nagy Péter nem jelent meg, tehát itt őt most megbüntetni nem lehet, a felperesek keressék meg és menjenek füstjére. 

203. (IV. 207.) Felvétetett a nemes (nobilis) Csepregi (Cheppreghy) Imre felperes pere a néhai Halászi Szabó (Zabo de Halaszy) Máté özvegye, Piroska asszony, és Szeőch (Zőch) János felesége Erzsébet ellen. (Piroska asszony a fent megnevezett Erzsébet asszony leánya.) Ez az első kérelmi szak. 

204. (IV. 207.) Felvétetett Bebesi (Bebessy) Anna, vitézlő (egregius) Nagy Benedek Győr erősség vajdájának a felesége (waywodae p[rae]sidii Jaurien[sis]) mint felperes pere Vásáros (Vassaross) avagy Barbély (Barbell) Kristóf (providus) alperes ellen. 

A felperes ügyvédje előadta: amiféle személyekkel a felperesnek az ő perét bizonyítania kellene, azon személyek Kláris⁸³ Péter kivételével a törvényszékben ülő esküdtek sorában vannak, azaz: Szabó (Zabo) Márton, Segesdy István, Oppicz János. Ezért a felperes - miképpen a korábbi időponton, úgy most is - az ő szemé

mélyesen megfogatta. Ekkor Horvát Pál az ő kezességét letette. A bíró és vele együtt több ítélőbíró (assessor) is úgy emlékezik vissza, hogy Horvát csak a megnevezett pénzösszegig vállalt kezességet, amit a felpereseknek meg kell fizetnie.⁸¹ Ami pedig a felperesek azon előadását illeti, hogy bizonyítják, azok az ökrök a saját jószágaik voltak, arra azt válaszolják: a felperesek ezt bizonyítsák be. 

A felperesek tiltakoznak, mert ők a korábbi felajánlásuk és az ország törvénye szerint bizonyítottak. Tudni illik akkoriban mind a két jelen lévő rőt szőrű ökör felől, illetve a többit is megnevezvén, mindazok tulajdonlására az esküt letették, azok a felperesek jószágai. Az alábbi személyek tettek esküt tanúként a felperesek mellett: Ürögi (Wrőghy)⁸² Nagy Péter arra esküdött, hogy amely rőt ökröt Tolnay Nagy Péter itthagyott, azt ő nevelte, és mint igaz jószágot, ő adta a felpereseknek. A többi tanú pedig a következő: Ürögi Anyás (Wrőghy Anyás) János, Fábián (Fabjan) Mihály, Törjék (Töryek) István, Nagy Gergely és Szabó (Zabo) Gáspár. Az ürögi (wrőghy) bíró, Nemes István is saját személyében esküt tett. Mindezen eskütételeket követően a felperesek azt kívánják, hogy a megnevezett Tholnay Nagy Pétert az ő méltatlan és hamis eskütételéért büntessék meg, és a felperesek egyéb költségei, kárai kerüljenek megtérítésre. 

Végzés: Minthogy a felperesek elegendően bebizonyították, hogy a vitatott nyolc ökör az ő saját tulajdonú jószáguk volt, és Tolnay Nagy (Nagj) Péter méltatlanul esküdött rájuk. Mindezekre tekintettel a két itt maradt ökröt a felpereseknek visszaadták, és az által, hogy Tolnay Nagy Péter nem jelent meg, tehát itt őt most megbüntetni nem lehet, a felperesek keressék meg és menjenek füstjére. 

203. (IV. 207.) Felvétetett a nemes (nobilis) Csepregi (Cheppreghy) Imre felperes pere a néhai Halászi Szabó (Zabo de Halaszy) Máté özvegye, Piroska asszony, és Szeőch (Zőch) János felesége Erzsébet ellen. (Piroska asszony a fent megnevezett Erzsébet asszony leánya.) Ez az első kérelmi szak. 

204. (IV. 207.) Felvétetett Bebesi (Bebessy) Anna, vitézlő (egregius) Nagy Benedek Győr erősség vajdájának a felesége (waywodae p[rae]sidii Jaurien[sis]) mint felperes pere Vásáros (Vassaross) avagy Barbély (Barbell) Kristóf (providus) alperes ellen. 

A felperes ügyvédje előadta: amiféle személyekkel a felperesnek az ő perét bizonyítania kellene, azon személyek Kláris⁸³ Péter kivételével a törvényszékben ülő esküdtek sorában vannak, azaz: Szabó (Zabo) Márton, Segesdy István, Oppicz János. Ezért a felperes - miképpen a korábbi időponton, úgy most is - az ő szemé- 

lyükre, mint esküdt emberekre hagyja, hogy mondják el, hogy és mint történt az akkori szidalmazás, miképpen azt a felperes keresete tartja. 

Az alperes fél is a felperes tanúira hagyja, hogy ő miképpen gyalázta volna. 

[Végzés:] ha nem békélnek meg, jogi orvoslást kell eszközölni. 

205. (IV. 207.) Felvétetett Szabó (Zabo) avagy Jaksics (Jaksych) Miklós felperes pere Fajszy (Fayszy) Máté alperes ellen. Ez az első kérelmi szak. 

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 4. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1552-54. - Debrecen, 1982
   page 15   

Dominica Rogacionum (sie!) (máj. 22. vasárnap) 

390/4.—391. Kecskeméti (de Kechkemet) Nagy (Nagh) Jánost Tasi (Tassi) Mihály elfogatta volt, de tisztes férfiak Lissa (Lyssa) Ambrus, Nagy (Nagh) András, Szabótúri (Zabo Thwri) Tamás, Csirke (Chirke) Imre, Nagy (Nagh) Gergely, Deák (Literátus) Balázs, Szabó (Zabo) Jakab, Nagy (Nagh) János, másik Szabó (Zabo) Tamás, Kalmár (Kai-mar) István, másik Kádas (Kádas) István, Szűcs (Zewch) Márk és Kassai (Kassay) János előtti egyezség és kezességük által perújítás született, a pert elnapolták a jövő Lőrinc napra (aug. 10.) azzal a feltétellel, hogyha Nagy Péter a kitűzött napra megjelenni nem akarna, vagy bármi módon azt elhanyagolná — az erőhatalom esetét kivéve — akkor a kezesek kötelesek lesznek Tasi Mihálynak 100 forintot, mint peres úton megnyertet letenni, a bíró úrnak pedig a vérdíjjal tartoznak, egyenként minden kezes 10 forintra kötelezi magát. Azonfelül Nagy Péter arra is kötelezte magát, hogyha a kitűzött napra nem jönne el, Tasi Mihály őt bármely helyen perbe foghatja, hasonlóképpen a kezesei is, az említett száz forint és a vérdíj, mint peres úton megnyert miatt, jelen bizonyság erejével. 

391/1. Tomori (Thomori) Balázs tanúit tartozik elővezetni tizenötöd napra Kádas (Kádas) János ellenében és bizonyítania kell, hogy Tót (Thot) Mihály neki, Tomori Balázsnak megparancsolta, hogy Szegedről el akarván menekülni, vezesse őket és hogy Tót Mihálynak erre megvolt a tisztsége és hatalma. 

391/2. Néhai Farkas (—) Fábián (nővére), Orsolya tiltakozott, hogy a testvérének feleségével folytatott pere itt befejeződött, és véget ért, de ő azzal nincsen megelégedve, perújításra fellebbezte az ügyet, tehát, ha időközben azokban a javakból valami kárba megy, azt vissza akarja kapni. 

392/2. Nagyszombatba való (de Nagzombat) Barát (Barath) Dénes szolgája, István megígéri és kötelezi magát Nagy (Nagh) Andrással szemben, úgy mégis, hogyha ura visszatér, hogy őt pünkösdig Szabó (Zabo) János tartozása, azaz 500 forint miatt kielégítse. De ha mégsem térne vissza, várja őt és jövő június 13-ig (ad proximum festum beati Antonii), tüstént azt követő napon a lefoglalt áruval, azaz a kara-siával kielégíti. 

392/4. Deák (Literátus) Pál Húsos (Hwsos) Mártonnal folytatott perét a földesúr székére fellebbezte, de mivel az nem volt szokás, perét elveszítette. 

-

^{8 1} 

⁸ 

Kassay Márton,

Süle Tamás: Százötven év pécsi orvosi érmei 1845-1995. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1996.
   III. FORRÁSKÖZLÉS (page 58)   

3. 

NO. 3. NEGOTIA IN ARCE ET OPPIDO ZYGETt IN MENSE NOVEMBRI ANNO 1549 TRACTATA PER MAGNIFICUM DOMINUM ERASMUM TEUFEL ET ALIOS COMMISSARIOS. 

(MOL E-554 FOL. LAT. 1347 FOL. 108-133.) 

HARMADIK FÜZET NAGYSÁGOS TEUFEL ERAZMUS ÚR ÉS MAS BIZTOSOK ÁLTAL 

SZIGET VÁRBAN ÉS VAROSBAN 1549. ÉV NOVEMBER HÓNAPBAN ELVÉGZETT MEGBÍZATÁS. 

1549. november hónap. 

Sziget várban és városban jelenlévő katonák szemléje: A város nyugati kapuja. 

Nagh Ágoston hajdúkapitány alatt az alább felsorolt gyalogosok vannak: Nagh Ágoston kapitány, Nemes János, Racz Widacz, Naghwathy Ferenc, Kys Imre, Thoth Miklós, Racz Péter, Palynay Tamás, Zewch György, István diák, Nagh Farkas, Wulk Dr any, Puztha Gergely, Zaho Bálint, Swthy Ferenc, Thoth Mátyás, Nedewczky György, Pinthek János tizedes, Mwnkachy Lőrinc, Sarossy Pál, Zeep Antal, Thoth András, Prybek Péter, Racz Lukács. 

Myko László kapitány. Peterdy András tizedes, Paltalway Lajos, Zantho Gergely, Faczan Benedek, Pwskyth István, Zabó Balázs, Nagh Pál, Simon János, Thoth Péter, Orzagh János. 

A város keleti kapuja. 

Nagh Mátyás kapitány, Somony Benedek, Kassay Márton, Papay János, Caray Gergely, Erdély Ambrus, Warga Mátyás, Kechkes Máté, Kys Imre, Naghwathy Gáspár, Kowach Máté tizedes, Thoth Pál, Thoth Márton, Lakad-gyartho Máté, Bosnyák György, Zawacz István, Thoth György, Zegedy Máté, Somoghy Péter, Warga Mihály, Ebesy János tizedes, Anyaztha Benedek, Kowach Miklós, Barbeyl Ferenc, Kys Ágoston, Balogh Fábián, Chobokay Bereck, Sepessy Lénárd. 

Kys Jakab kapitány, Nagh Fábián tizedes, Thoth Tamás, Balogh Bertalan, Bornemyza István, Thoth Ferenc, Thoth István, Thoth Mihály, Atthes Tamás, Semlegheghy János, Thoth Balázs. 

A vár külső kapuja. 

Baranyai Helytörténetírás 1989. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1989. Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből • VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944 (page 271)

Baranyai Helytörténetírás 1989. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1989.
	Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből • VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944 (page 271)

A Szociális Misszió Pécsi Szervezete szegény segélyezése 

A misszió széles körű karitatív, szociális és kulturális munkát végzett. Az 1929. november 18-i évi rendes közgyűlésén — amelyet a Káptalan u. 2. szám alatt lévő helyiségük dísztermében tartottak — számot adtak az elmúlt év munkájáról. Marti-novich Ernőné elnöknő megnyitóját követően 

Gyarmathy Miklósné olvasta föl titkári jelentését. Ebből kitűnt, hogy a szervezet 9 szakosztállyal működött. A Budai Külvárosi Asszonyszövetséget Kokas Ilona, a Katolikus Anyák Körét Kassay Árpádné, a Beteglátogató Szakosztályt Gyarmathy Miklósné, a Fog házmissziót Jantsits Lajosné, majd özv. Wagner Béláné, az ínségesek Perselygyűjtő Szakosztályát özv. Holly Frencné, a Szegénygondozó Szakosztályt Pilch Andorné és Borsy Jenőné, a Telepbizottságot Mattyasovszky-Zsolnay Margit, a Zita Kört Kvassay Arpádné, a Leánykiházasító Szakosztályt Zwingler Ferencné vezette. Ezen szakosztályok nevei is meghatározták tevékenységük körét. 

1928-ban ünnepelte a helyi szervezet fönnállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból elhatározták, hogy névadójuk, Prohászka Ottokár püspök emlékének áldozva egy róla elnevezett otthont létesítenek, ahova - fogalmazásuk szerint -„elhagyott úrinők" kerülnek beutalásra. Az 1929-es eredményeket számbavéve ismertették, hogy ez az otthon - szerény keretek között ugyan, de - létrejött. Elhatározták még, hogy küzdenek a fölösleges fényűzés ellen, és külföldi áruk helyett magyar árut vásárolnak. Ezért december 1-jén vásárt rendeztek, amelyen a magyar táj jellegzetes népművészeti termékeit vonultatták föl. 

Harmadik tervüket a következő szavakkal ismertették: 

²⁴ Dunántúl, 1930. január 29. 5. p. 

²⁵ BML Pécs thj. város Tanácsának iratai 36 041/1932. sz 

Rozs András: A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944-1948) repertóriuma. A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 2005.
   FÜGGELÉK (page 414)   

A pécsi és baranyai kisgazda pártszervezet, amellyel Nagy Ferenc és Kovács Béla, elsó'sorban Perr Viktoron keresztül szorosabb összeköttetést tartottak, tisztogatást eddig még nem hajtott végre és amint értesülök, bár a nagyválasztmány f. hó 15-én összeült, újabb vezetőséget nem választott. Úgy a városi, mint a vármegyei szervezetnek elnöke mindezideig Perr Viktor. Ügy vezető elnök a jobboldali weleitásáról (sic!) ismert Széchey Béla, alelnök pedig az ugyancsak kevéssé előnyösen ismert dr. Kassay József. Különösen feltűnő, hogy az a Czirják Antal, akit még 1945-ben hivatalosan kizártak a pártból, de akit egy év múlva ismét visszahívtak, sőt a törvényhatóságba is beküldtek, és aki az őt ért hírlapi támadások miatt visszavonult és előttem tett komoly ígéretet, hogy politikai tevékenységet a jövőben nem folytat, titokban mindezideig még mint a pártszervezet alelnöke működik. A pártba ugyan nem látogat el, de hozzá járnak ki gyakran a kisgazdapárt vezető személyiségei és így az a valószínű helyzet, hogy a háttérből még mindig érvényesíti irányító befolyását. 

A 15-én megtartott nagy választmányi összejövetelen egyébként, - megbízható forrásból származó értesülésem szerint nem jutott kifejezésre a kisgazda párt volt vezetőségével szemben semminemű határozott állásfoglalás: Nagy Ferencet nem ítélték el, kijelentették egyszerűen, hogy a Dinnyés-kormányt támogatják, úgyhogy informátorom véleménye szerint az a látszat, hogy úgy a szónokok Czövek, Samu László és Koszér Nándor nemzetgyűlési képviselők, de a párt választmányi tagjai egészükben Nagy Ferencet és társait nem árulóknak, hanem mártíroknak tekintik és csak tisztán formailag alkalmazkodnak az új viszonyokhoz. 

b./ Informátoromnak alkalma volt betekinteni az Alsódunántúli Kisgazdák Fogyasztó és Termelő Szövetkezetének főkönyvébe. A tartozik oldalon Nagy Ferenc és Kovács Béla, sőt Balogh páter nevén látott elkönyvelve nagyobb összegeket. 

Valószínűnek látszik, hogy nevezett szövetkezet fentiek alapján nevezetteket anyagi támogatásban részesítette és érdemes volna megállapítani, hogy a reakciós vonal támogatására mi lehetőségeket nyújtott fenti szövetkezet. Valószínűnek látszik az is, hogy Mistéthék is kaptak jelentős összegeket, mert Mistéth lebukásáig az újjáépítési minisztérium valamelyik tisztviselője járt le állandóan időről-időre a szövetkezetbe és folytatott itt megbeszéléseket és nincs kizárva, hogy Beck József és dr. Kazár Andor a kisgazdapárt egyik vezetőségi tagja és törvényhatósági frakciójának vezetője ezen a vonalon jutottak Budapesten egy előttem egyébként közelebbről nem ismert strandfürdőnek a birtokába. Hogy utóbbiak Budapesten strandfürdőt birtokolnak, azt nemcsak informátoromtól vett értesülés alapján tudom, hanem Kazár Andor előttem tett saját kijelentéséből is. 

Felhívom belügyminiszter Úr szíves figyelmét is fentiekre és azok kivizsgálására szíves intézkedését kérem. Pécs, 1947. június 21. 

Dr. Boros István főispán 

KASSAY-UNIFIED SEARCH OF ARCHIEVES II.

Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718. A török kiűzésének hazai levéltári forrásai. Buda visszavivásának 300. évfordulójára (BUDAPEST, 1987)
   Levéltárismertetők • Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár / Tóth Péter (Borsod megye); Hőgye László (Zemplén megye) (page 157)   

1695-1844 0,53 fm 

1695-1699 kb.0,02fm 

Borsod vármegye adószedői hivatalát a 18. század végén szervezte meg, de e hivatal iratai közé került két szolgabírói elszámolás a 17. század végéről. Az egyik Kassay János szolgabíró számadása 1695-ből, a másik pedig Csiszár Mihályé 1696-ból. Mindkettő olyan elszámolás, amilyet a számadószéki gyűléseken kellett a szolgabíróknak a megye közönsége elé terjeszteniük. (Ezeket általában a jegyzőkönyvekbe is bevezették.) A számadások bevételi és kiadási részből állnak. Sok olyan tétel van bennük, amely valahogyan kapcsolódik a török elleni háború eseményeihez. Megtudjuk például, hogy mennyi és milyen ajándékokat adott a vármegye a császári hadak tisztjeinek, milyen intézkedéseket hozott a meghalt vagy elköltözött jobbágyok porció-hátralékával kapcsolatban, hogyan ellensúlyozta, ha egy-egy helység természeti csapások miatt nem tudta megfizetni adóját. Szerepelnek a tételek között a megyében kvártélyozó katonaság eltartására fordított pénzösszegek, a vármunkákhoz kirendelt szekerek és fogatok költségei, a Tokaj és Patak alá vonuló császári hadak számára vásárolt élelmiszer és abrak is. 

A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei. Forrásközlemények1. Kecskemét, 1996.
   SZÖVEG KÖZLÉS (page 198)   

4- to. Tudgyae hány kertet foglaltak el a Kassay részre valo Jobbágyokét és mennyi száz szekér szénát kaszáitattak ottan azon az határon ? 

5- to. Tudgyae hogy nem engedtek a Sz. Kiályiaknak épiteni a Falu helyen a Kecskemétiek házat, hanem a kit építettek volt is el kellett hordani. 

6- to. Tudgyae Vay Ábrahám Ur a Bárius pénzre mennyi Jobbágyot birt és házhelyet és nevezet szerint kik lehetnének. 

7- to. Tudgyae mennyi pénz taxát adtak Vay Uramnak azon resztül azon Jobbágyok Esztendőrül Esztendőre. 

8- to. Tudgyae Szegedi részrül mennyi taxát fizettek és hány örökös Jobbágyok voltak az Kassay Uraknak azon Szegedi ágról. 

9- no. Tudgyae hogy a Sz: Királlyi Erdőben Semmi magánossan valo része nem volt Vay Uramnak ugy mint az Kassay Uraknak az Uraság számára, és mikor el adtak az Erdőbül valamely Részt Vay Ur számára semmit nem adtak azon Erdőért adott Summábul hanem tsak egyedül az Kassay Urak Perci piálták egésszé n az fructust⁵²⁴ az Erdő részérül. Tudgyae az is hogy azon Kassay Urak részére valo Erdőt is el foglalták Ketskemeti Uraimék.⁵²⁵ 

Tjk. 1694-1702. 888-889. o. - Sz. K. h. 

1701. 

... Csismadia Mihály lovát Nagy András kétszer vagy 3szor egi Rakocza forma fával megh ütötte... 

Baranyai Helytörténetírás 1978. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1979.
   TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL • Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában (page 430)   

hatunk — írja — eleget kereste boldogultnak unokája, édesatyjának írásai között a Pétsi Professorok unszolására, de elö nem kerülhetett.. . "⁶² 

Nekrológ írója ezzel fejezi be a róla készült megemlékezést: ,,A Patrióta hazafiúi nevezetet, vajmi sokan szeretik magokra ruházni, de kevesen felelnek meg neki. Mit tegyen hazafinak lenni: mutatja Nunkovics példája."⁶³ 

A pécsi püspökök 'közül kettő játszott szerepet a nemzeti gondolat és a nyelvmozgalom fejlődésében. Az egyik a Komárom megyei köznemesi származású Király József, a másik az arisztokrata Szepesy Ignác. 

Király József 1808-ban idős korában került Pécsre, (szül.: 1734.) 

Témánkhoz, életének csak két mozzanata kapcsolódik. A Tudományos Gyűjteményben megjelent nekrológban írják róla, hogy „... a most is keserves mohácsi térséget... keserves könnyhullatással több ízben megjárván és se azon szerencsétlen csatának... sem pedig azon isteni segedelemnek, mely által... a pogány iga alól 1687-dik esztendőben szerencsésen kiszabadíttattunk, legkisebb emlékeztető jelét sehol sem találván..." 1817-ben 3000 forintos alapítványt tett.^G4 Ő építtette a fogadalmi kápolnát és a 3000 Ft kamataiból évenként tartottak itt hálaadó megemlékezést, ahol ,,a prédikáció három nyelven tartatik."⁶⁵ 

A másik mozzanat az idős pap politikai arculatának megrajzolásához járul hozzá egy vonással. Arról van szó, hogy bár 70 éves elmúlt már Király József, amikor a pécsi egyházmegye püspöke lett, de mégis ő az, aki magával hozza Baranyába a Komárom megyei köznemesség türelmetlen nacionalizmusát. Igaz, ugyan, hogy a magyar népet és nyelvet nagyon szerette, de a soknemzetiségű Baranyában mégis disszonánsán hatott, amikor az egyházmegyét járva német és horvát híveit erőszakosan a magyar nyelv tanulására buzdította, sőt elrendelte, hogy magyarul nem tudó mestereket ne vegyenek fel az iskolákhoz. Ha ilyenekkel találkozott, rendszeresen a szemükbe vágta: ,,Ha magyar kenyeret rágtok, magyarul tanuljatok!"⁶⁶ Király József idős kora miatt nem tudott, vagy talán nem is akart akklimatizálódni... 

A korszak baranyai kulturális életének jellegzetes alakja Szepesy Ignácz püspök. (1780. aug. 13. Eger — 1838. júl. 16 Pécs) Az egri középiskola elvégzése után Pesten bölcseleti, Bécsben teológiai doktori címet szerzett. Pályája első húsz évében Egerben volt a püspöki szeminárium tanulmányi felügyelője, aztán érseki titkár, majd 1808-tól kanonok s egyben a püspöki könyvtár őre. Életének ebben az időszakában, amelynek legnagyobb része a reformkort megelőző önkény idejére esett, csak egy olyan intézkedésről tudunk, amely szoros kapcsolatban van a magyar nyelv fejlesztésével. Kassay József szerencsi plébános az ő anyagi támogatásával készítette el magyar nyelvtanító könyvét, amelyben „magát gondolkodó, és nyelvet ismerő tudósnak mutatta." (Megjelent Sárospatakon 1817-ben) 

Szepesyt 1820 áprilisában erdélyi püspökké nevezték ki. Ebben a minőségben, mint főrend vesz részt nagy aktivitással a reformországgyűléseken. 1825 szeptember 14-én tartott magyar nyelvű beszédére már fentebb utaltunk. Itt most a magyar nyelv kényszerítés nélküli terjesztéséről készült országgyűlési javaslatát szeretnénk kissé részletesebben ismertetni, amelyet a két tábla országos vegyes küldöttségének nevében nyújtott be 1826. április 17.-én. E javaslat lényege az volt, hogy az ország minden nyelvén kell magyar nyelvtant készíteni s azt a vármegyék között kiosztani; ahol a tanító nem tud magyarul annyira sem, hogy az anyanyelvén írt magyar grammatikát tanítani tudná, ott a jegyző segítsen neki, s e célból lehetőleg magyarul tudó jegyzők alkalmaztassanak. — A legfontosabb a magyarul tudó tanítók képzése, ezért Szombathelyen, Komáromban, Szegeden és Miskolcon tanítóképzőt kíván felállítani, három-három tanárral. A nyelvterjesztés költségeit önkéntes adakozásból kívánják biztosítani. Ha a tervezett 100 ezer forint összejönne, akkor ennek kamataiból nyelvterjesztő társaságot kell felállítani a nádor felügyelete alatt.⁶⁷ A szoros ellenőrzés alatt történő, kényszerítés nélküli nyelvterjesztés nem valósult meg, hanem a megyék a helyi politikai légkör állapotának megfelelően igyekeztek realizálni ezt a koncepciót. 

Tjk. 

Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva: Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998) A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva) (page 509)

1642. június 24. 

Akik az fellebb megemlített öt várasokbeli kovácsmester atyafiak akaratából ugyanitt Kassán összehívott személyek voltunk jó rendtartásunk szerint... 

Mi, szabad és királyi várasokban, úgymint Kassán¹, Lőcsén², Bártfán³, Eperjest⁴ és Szebenben⁵ lakozó becsületes kovácsmesterek, tudniillik első kassai céhmester Lengyelfalusi Tamás kovács, 2., Kassay Balogh István kovács

 3., Jászay András kovács, 4., Pölsőczy György kovács stb. Továbbá bártfai mesterek, Ábrahám Kovács, Pál Kovács, lőcsei mesterek György Kovács, Mihály Kovács, eperjesi mesterek Raiczer János, Lakvacz András kovács, szebeni mesterek Pál Kovács és Mihály Kovács, akik az fellebb megemlített öt várasokbeli kovácsmester atyafiak akaratából ugyanitt Kassán összehívott személyek voltunk jó rendtartásunk szerint. Adjuk emlékezetére mindeneknek, valakiknek illik mostaniaknak és követendőknek ez levelünknek rendiben, hogy bennünket megtalálván sok rendbeli instanciák⁶ és személyek szerint is az Mecenzéf⁷ városában lakozó becsületes kovácsmesterek, kik közül első céhmester Angyali János, második Zorger Mihály, öregmesterek Zorger Simon, Tsedon Gáspár kovács, Gedon Jakab, Kis Pál kovács, Kurta Mátyás kovács, Krupporczer Mihály kovács és ő képinek által a megnevezett mecen-zéfi becsületes kovács céhbeli egész társaság kivannak azt ő kegyelmek tőlünk, hogy ő kegyelmeket úgymint az megemlített mecenzéfi kovácsmestereket (kiknek harmadik Ferdinánd császár és koronás király urunktól ő felségétől kegyelmesen megerősített cikkelyek volna) méltóztatnánk az mi tisztességes és becsületes társaságunkban számlálni és bevenni, hogy mi velünk minden jóban egyetértvén tanult mesterségeknek rendiben mind magok s mind maradékaik jobb módjával mehetnének elől és az öt jelzett városokkal egyesülvén velünk kovácsmesterekkel együtt érthetnének. Mely ő kegyelmek kívánságát mi összegyűlt személyek megértvén sőt velünk egyetemben ezen öt szabad és királyi városoktól ezen dolognak jó karban való hozására rendeltetett nemes polgári becsületes személyek is jelen lévén, ő kegyelmeket ez mecenzéfi kovács mesterségbeli becsületes atyánkfiait az mi becsületes társaságunkban bevettük és befoglaltuk ilyen módok és feltételek szerint amint következik és amint ezen feltételekkel ő kegyelmektől az öt városokbeli kovácsmestereknek adattatott reversalis⁸ megmutatja. Első feltétel ez és fogadás ő kegyelmeknek az mecenzéfi kovács atyafiaktól (melyet meg is egyeztet[...]) ő kegyelmek az ő felségétől adattatott adományokban lévő tizennegyedik cikkelynek tartalmait, tudniillik ez legények heti béréről való és [...Jtott feltételt meg nem tartják, hanem mind mások és utódaik is úgy és aszerint mint mi (de aki érdemes lesz rá) az legények heti bérét 36 pénzt azaz 36 dénárt. Második feltétel. Ebbenis megegyeztek az kegyelmek velünk, hogy az jelzett öt királyi városokban az adományokban lévő 22. cikkely tartalma szerint (kiváltképpen pedig Kassára, mely Mecenzéfhez közelebb van) mívöket avagy marhájukat a heti vásárra eladásnak okáért semminemű ok és szín alatt be nem hozzák, nem is árulják az egy szabados sokadalmokon kívül. Mely feltételeket minden pontjaiban fogadták az mecenzéfi atyafiak és kovácsmesterek maguk és maradékaik is megállani egy, hogy ha avagy maguk avagy utódaik az megírt feltételeket és fogadást erőszakkal megszegnék kiváltképpen pedig ha a heti vásárra avagy egyéb titkon való eladásra eladásnak okáért míveket behoznák (és miután megbizonyosodtak ezen dolgokról) egész céhül büntettessenek meg az öt szabad és királyi városokban lakozó becsületes kovács céhekbeli urainktól érdemek szerint való büntetéssel. Úgymint végben ő kegyelmekkel való megegyezésünk úgymint az megnevezett mecenzéfi kovács mesterségben lévő becsületes atyánkfiaival. 

Melynek nagyobb bizonyságára mi felül megnevezett személyek és összegyűlt atyafiak adtuk ezen levelünket közönséges akaratból megpecsételvén ez becsületes kassai kovács céhnek pecsétivei. 

Kelt szabad királyi Kassa városában az Úr 1642. évének június 24. napján. 

A felső-magyarországi városok kovács céhei közös artikulusainak módosítása. 

A nagyon korai magyar nyelvű céhes forrás sajnos nem teljes privilégium, csupán annak módosítása, melynek értelmében az öt felső magyarországi szabad királyi város, Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Szeben kovácsmesterei befogadják körükbe a céhprivilégiummal már rendelkező mecenzéfi [valószínűleg német] kovácsokat. Két feltételt állítottak, ezek egyike a legények heti bérének összege, a másik az, hogy a szabadalmas vásár kivételével a mecenzéfiek nem vihetik be áruikat a kassai piacra. Előbbivel a rendelkezésükre álló olcsó munkaerőt, utóbbival piacukat védték. A forrás értékét emeli a céhes öregmesterek név szerinti felsorolása. — A forrás eredetijét Kassa Város Levéltárában őrzik. 

Forrás: Kassa Város Levéltára. Céhes iratok, kovácsok [Archív Mesta Kosíc Cechovnie oddelenie kovaci] Németh István válogatása és átírása. 

¹ Kassa, Cassovia, Kosice (Szlovákia). 

² Lőcse, Leutsovia, Levoca (Szlovákia). 

³ Bártfa, Bartfeld, Bardejov (Szlovákia). 

⁴ Eperjes, Presov (Szlovákia). 

⁵ Kisszeben, Cibinium, Zeben, Sabinov (Szlovákia). 

⁶ Kérelmek. 

⁷ Mecenzéf, Medzev (Szlovákia). 

⁸ Megállapodás. 

189. 1622. január 6. 

A fejedelem úr a királyi címet, valamint Magyarország egész igazgatását, kormányzását és jelvényeit őszintén és teljesen leteszi, egyúttal róluk örökre lemond... 

Mi, Gábor¹, Isten kegyelméből a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja, Oppeln és Ratibor hercege, emlékezetül adjuk jelen oklevelünk által és értesítünk mindenkit, akit illet, hogy a Magyarországon minap támadt belső zavargások lecsendesítésére, külön biztosainknak, úgymint méltóságos és nagyságos bethlenfalvi gróf Thur-zó Szaniszlónak, Szepesfölde örökös grófjának és ugyanazon megye főispánjának, Magyarország Dunán inneni részei tábornokának és Érsekújvár erőssége és őfelsége főkapitányának, továbbá nemzetes szlavniczai Sándor János, Kas-say István és Fráter István tanácsosainknak teljes meghatalmazást adtunk. Biztosaink, miután a rómaiak szentséges császári s Német-, Magyar- és Csehország királyi felségének szintén teljhatalmú levéllel ellátott biztosaival, úgymint a méltóságos és főtisztelendő urakkal, Dietrichstein Ferenccel, Isten irgalmasságából a római szentegyháznak Sanctus Sylvester in Campo Martio című bíbornokával, olmützi püspökkel, királyi kápolnaispánnal, csehországi herceggel és a szentséges császári felség országai és tartományai védelmezőjével, [és] Pázmány Péterrel, az esztergomi főegyház érsekével és ugyanazon hely örökös főispánjával, Magyarország prímásával, született szentszéki követtel, fő- és titkos kancellárral, belső tanácsosokkal, továbbá tekintetes és nagyságos stubingi, faldnitzi és rabensteini báró Breuner Szigfrid Kristóffal, stazi és asparni nemes úrral, a tartomány lovászmesterével, az Enns alatti ausztriai fő-hercegség elöljárójával és kamarással, gróf Collalto Reginbálddal, Sancto Sal-vatore, Rey Credare és Musestre urával, udvari haditanácsossal, kamarással és kiküldött kapitánnyal, galántai Esterháy Miklóssal, Zólyom és Bereg megye főispánjával, magyarországi királyi udvarmesterrel és aranysarkantyús vitézzel és kamarással, ugyanazon császári királyi felség tanácsosaival, a morva őr-grófságban fekvő Nikolsburg városában összejöttek, a két fél között folytatott többszöri s különféle tárgyalások után, az említett zavargások és változások megszüntetésére és lecsendesítésére a mondott szentséges császári és királyi felséggel a béke és kölcsönös kiengesztelődés jegyében az alábbi egyezségben, ajánlatokban és feltételekben állapodtunk meg. Ezek pedig a következők. 

A fejedelem úr a királyi címet, valamint Magyarország egész igazgatását, kormányzását és jelvényeit őszintén és teljesen leteszi, egyúttal róluk örökre lemond; és soha semmi szín alatt sem fog az ország igazgatásába és kormányzásába avatkozni s elegyedni, jelen szerződés erejénél fogva a fejedelem úrnak átengedett [terület] kivételével. 

A fejedelem úr az ő felségének járó városokat, várakat és végházakat valamennyi ágyúkkal, lőporral, erődítési művekkel és hadiszerekkel, úgy, amint 

most vannak, a felség biztosainak kezébe adja, s azokból semmit ki nem vitet és el nem szállíttat. 

Az összes kincstári jószágokat és jövedelmeket, nemkülönben az ő felsége részére megállapított aknákat és mindenfajta ércbányákat is, az ezekhez tartozó összes eszközökkel egyetemben, minden károsítás és rombolás nélkül ő felsége biztosainak átengedi és átadja. Ezentúl pedig nem is fog ilyen jövedelmeket igényelni vagy lefoglaltatni. 

Mindezeknek átadására és foganatosítására pedig még a mostani tárgyalások közben mindkét részről egyenlő számban biztosokat nevezzenek ki, s közülük az egyezséglevelek kicserélésétől számított tizenötödik nap után egyesek az ország Dunán túli, mások pedig a Dunán inneni részeire utazzanak, és a fejedelem biztosai mindkét területen az ő felsége részére járó összes városokat, várakat, végházakat és területeket ő felsége biztosainak adják át, a kapitányokat is, egyéb tiszteket és végvári őrségeket és mindenki mást, kik a fejedelem úrnak esküt tettek, esküjük alól a fejedelem úr említett biztosai nyilvánítsák teljességgel felmentettnek. 

Továbbá ő felségének az ország Dunán inneni részeire rendelt biztosai egyenest menjenek el Kassára is, és ott ezt a várost, a megyéket, a várakat, a végházakat és az ő felsége által a fejedelem úrnak átengedett egész területet e szerződés és ő felségének erről szóló oklevele rendelkezése szerint ugyancsak a fejedelem úrnak adják át, fent nevezett megyéknek, végházaknak, városoknak, a fejedelem úr által meghívott főispánjai, kapitányai és követei jelenlétében. 

Az ország Szent Koronáját a fejedelem úr, az összes ereklyékkel és ékszerekkel, még mielőtt ő felsége említett biztosai Kassára érkeznek, oda fogja vitetni, s miután ő felsége biztosai az őrző urak jelenlétében tüzetesen megvizsgálták és szemügyre vették, a koronát és az ereklyéket az őrző urakkal és ő felsége biztosaival saját területéről sértetlenül kiveteti és Trencsén városába szállíttatja, egyúttal tisztességes kíséretet is biztosít az őrző és a biztos uraknak ő felsége birodalma határáig. A Szent Koronát [az] őrző urak Trencsén városában fogják őrizni, addig tudniillik, míg a legközelebbi országgyűlés alatt, előzetesen kijelölt őrzőhelyére, Pozsonyba, kellő módon vissza nem viszik. 

A Szepesi Kamara² levéltárát is vizsgálják meg és leltározzák ő felségének és a fejedelem úrnak nevezett biztosai, s bízzák ő felségének és a fejedelem úrnak esküvel kötelezett személy őrizetére; és ha valamire szüksége lesz ő felségének vagy a fejedelem úrnak a neki átengedett megyék hasznára és érdekében, a levéltár őrzője adja ki hiteles másolatban. 

A zavargások közben egyháziaktól vagy világiaktól elvett és elfoglalt ösz-szes várakat és bármi néven nevezett fekvő jószágokat [a fejedelem] előbbi uraiknak és birtokosaiknak, az ország visszaadásának fenti határideje alatt, halasztás és ellenvetés nélkül, az ő felsége által neki átengedett területeken is, visszaadja és kiszolgáltatja ugyanígy az írásokat, az okleveleket és a káptalani pecséteket is, ha ilyenek elő fognak kerülni, mindazoknak [a javaknak] a kivé-

telével, melyeket eddig netalán valakinek elzálogosítottak vagy elajándékoztak, és melyeket a fejedelem úrnak ő felsége átengedett. 

A világi s egyházi javakra vonatkozó egyszerű s szolgálatokért történt adományokat az ország valamennyi rendjéből ő felsége által, a fejedelem úrnak engedélyezett területeken pedig általa kinevezett és átküldött biztosok, köztük az ország még meglévő rendes bírái is — és ha időközben ő felsége országbírót nevez ki, ennek elnöklete alatt — az egyezséglevelek kicserélésétől számított két hónap elteltével vizsgálják meg, és nyomban gondoskodjanak végrehajtásukról. 

Az ideiglenes átruházások és a fejedelem úr által történt birtokzálogosítások maradjanak érvényben, míg csak a rendek ezeket [a javakat] a legközelebbi országgyűlésen fel nem szabadítják, és azokat, kik a pénzt adták, ki nem elégítik; ezentúl pedig ilyen átruházás semmiféle címen vagy ürüggyel ne történjék. 

A fejedelem által adományozott nemesítések maradjanak érvényben, úgy azonban, hogy az említett legközelebbi országgyűlésen a nemesleveleket be kell mutatni az érdekeltek nemességének közismertté tételére és a törvények esetleges sérelmének elkerülésére. 

Néhai Homonnai György gróf örököseinek várait és jószágait a fejedelem úr az ország átadása után a hátrahagyott özvegynek mint természetes és törvényes gyámnőnek, és az árváknak azonnal kezébe adja.³ Ha pedig az említett jószágok ügyében további intézkedést kell tenni, történjék ez az ország törvényei szerint, a jószágokat érintő leveleket és okleveleket is gondosan keressék meg, és az előkerülteket leltár mellett, hiteles személyek előtt a gyámnő s az árvák rendelkezésére kell bocsátani. 

Azokat a foglyokat, akik szabadságuk visszanyerése iránt még nem állapodtak meg, a fejedelem úr minden váltságdíj nélkül elbocsátja s hajdani szabadságukat visszaállítja. 

Megígéri továbbá a fejedelem úr, hogy ezentúl a császári és királyi felség, a fenséges Ausztriai Ház és ennek hű alattvalói ellen sohasem fog ellenségeskedést elkövetni s fegyverhez nyúlni, nem is fogja azokat háborgatni, veszedelmes terveket nem fog ellenük forralni, és ellenségeiket sem fogja semmi módon segíteni, de ő császári felségének és a dicsőséges Ausztriai Háznak hasonló jóakaratát és barátságos magatartását a fejedelem úr önmaga és törvényes utódai iránt ugyanígy elvárja. 

A császári és királyi felség viszont jogánál és császári hatalmánál fogva a fejedelem urat a Római Szent Birodalom fejedelmévé teszi és nyilvánítja. Azonkívül Sziléziában két hercegséget, Oppelnt és Ratibort, a címek és jelvények szabad használatával és mindazzal a joggal, hatalommal és jövedelmekkel, melyekkel azokat néhai somlyai Báthory Zsigmond fejedelem a kezében tartotta, birtokolta és élvezte,⁴ a fejedelem úrnak és majd a saját ágyékából és törvényes házasságból származó fiai egyikének, ilyenek nemlétében pedig fogadott fiának és öccsének, ifjabb Bethlen Istvánnak, élete tartamára kegyelmesen adományozza, úgy azonban, hogy az egyházi jövedelmei, mentességei és hatóságai s a katolikus vallás gyakorlata ezekben a hercegségekben is épség-

ben és sérelem nélkül megmaradjanak, és semmi áron se legyen szabad a fejedelemnek vagy más valakinek azokat más vallás behozatalával vagy egyébképpen megváltoztatni vagy megzavarni. 

A címre nézve ő felsége kegyelmesen hozzájárul, hogy Erdély fejedelmének szokott címén kívül a Római Szent Birodalom méltóságos fejedelme és Oppeln és Ratibor hercege címét is használhassa. 

Ezenkívül ő felsége a mondott fejedelem úrnak az ország Tiszán túl és Tiszán innen fekvő hét egész megyéjét, úgymint Szatmárt a hasonnevű erősséggel, Szabolcsot, Ugocsát, Bereget, Zemplént, Borsodot Szendrő kivételével (az ottani harmincad jövedelmei azonban a fejedelem úr részére megmaradnak) és Abaújt Kassa városával, összes régi területükkel és határaikkal, a teljes bírói és igazgatási hatalommal, de mégis az alább következő feltételekkel élete végéig átengedi, hogy az tartsa és birtokolja. 

A fejedelem úrnak átengedett említett hét vármegyében a katolikus vallás és az egyházi hatóság mindenütt békén megmaradjon, és szabadon gyakorolható legyen. 

A Tiszán inneni összes tizedeket a fejedelem úr hagyja meg az egyháziaknak és a törvényes birtokosoknak. 

A Tiszán túli összes tizedek viszont maradjanak meg a fejedelem úr kezén, a végvárak fenntartásának költségeire, törvényes tulajdonosaikat pedig ő felsége átmenetileg máshonnét fogja kárpótolni. 

Az említett megyék az ország törvényeinek és bíráskodási ügyekben a nádornak és az ország rendes bíráinak legyenek alárendelve a szokásos végrehajtási eljárással, és követeiket is szokott módon küldjék és menesszék az országgyűlésekre, ugyanígy a mágnások és az országgyűlésekre meghívott más személyek is [jelen legyenek], de mégis a fejedelem úr tudtával, akit az országgyűlés tartásáról ő felsége értesíteni fog. E megyék egyébiránt megmaradnak szabadságaikban és kiváltságaikban. Az egyházi jószágok adományozása és a kegyúri jog ezekben a megyékben ő felsége részére épségben maradjon. 

A Magyarország Szent Koronájára magszakadás folytán szálló birtokokat, továbbá az ország rendes bírái által az ország törvényei szerint örök hűtlenség bűnében elmarasztaltak javait vagy bármi törvényes módon jogszerűen háramló jószágokat ő felsége jóváhagyása mellett érdemes személyeknek adományozhassa a fejedelem úr; megerősítésüket ő felsége engedélyeztetni fogja, és [az erről szóló írást] ő felsége kancelláriája ingyen fogja kiadni. 

A felsorolt megyék főispánjai, valamint a végek és hajdúk kapitányai és várnagyai is a városok és kiváltságos mezővárosok bírái és tanácsosai, a jelenleg és a jövőben szolgálatot teljesítők, amikor az ország átadására kitűzött határidő alkalmával a fejedelem úrra felesküdnek, ő felségére is biztosai előtt különösen a következő pontokra fognak esküt tenni. 

A fejedelem úr életében ő császári és királyi felsége s utódai, Magyarország törvényes királyai és Magyarország és ennek hűséges alattvalói ellen senkinek parancsára és kérésére ellenségeskedést elkövetni nem fognak. 

Ámbár ő felsége a törökökkel kötött békét annak lejártáig meg akarja tartani,⁵ ha mégis török háborúra kerülne sor, a fejedelem úrnak átengedett emlí-

tett megyék lakosai és az ottani végvári őrségek, az ország többi megyéihez hasonlóan, az ilyen háborúban hűségesen és hathatósan kötelesek szolgálni ő felségének és utódainak, Magyarország törvényes királyainak. 

Végül a fejedelem úr halála esetén ő felségének és utódainak, Magyarország törvényes királyainak teljes engedelmességére s Magyarországhoz azonnal és ténylegesen vissza fognak térni, s a törököknek az ország előbb írt részeiből semmi ürügy és szín alatt egyáltalában semmit sem fognak átengedni vagy kezébe adni. Ezekről a végekről a fejedelem is erejéhez képest úgy fog gondoskodni, hogy azok minden ellenséges veszélytől mentesek maradjanak. Azonfelül Erdély is biztosítani fogja ő császári felségét és utódait, Magyarország törvényes királyait, hogy az említett hét megyére és Kassa városára, valami jogon vagy örökösödés címén nem tart igényt, és azokban ő felsége kegyelmes hozzájárulása nélkül nem fog katonákat toborozni. 

Munkács várát valamennyi jószágával és összes tartozékaival⁶ ő felsége 300.000 magyar forintért leköti és elzálogosítja a fejedelem úrnak, továbbá örököseinek és utódainak, valamint végrendeleti hagyományosainak, azzal a feltétellel, hogy a fejedelem életében még az összeg lefizetésével se válthassák vissza, halála után pedig, az örökösöktől és utódoktól vagy azoktól, akiknek végrendeletben hagyni fogja, csakis az említett 300.000 magyar forint letételével lehessen elvenni és visszaváltani. 

Beleegyezik továbbá ő felsége, hogy a fejedelem úr Tokaj⁷ várát, a jelenleg hozzátartozó összes birtokokkal, nemkülönben Tarcal⁸ és Keresztúr⁹ mezővárosokkal együtt mostani birtokosaiktól azokkal a feltételekkel, ahogyan ők birtokolják, saját maga, örökösei, utódai s végrendeleti hagyományosai számára, a pénzösszeg letétele ellenében, visszaválthassa. A visszaváltásához ő felsége a fejedelem úrnak saját bőkezűségéből 100.000 magyar forintot ajánl fel, amit az oklevelek kicserélésének napjától számított három hónap lefolyása alatt kell kifizetni. 

Ecsed várát¹⁰ ő felsége szintén 100.000 magyar forintért engedi át a fejedelem úrnak azzal a feltétellel, hogy ha a Báthory család és a többi igénylők törvény útján megnyernék, ő felsége, mielőtt az így elnyert várat és jószágokat a fejedelem úr a Báthory családnak átadná, az említett 100.000 magyar forintot a fejedelem úrnak készpénzben fogja kifizettetni. Ha pedig azt a várat és a jószágokat a törvény ő felsége részére ítélné, ebben az esetben azokat a fejedelem úr élete tartamára, örökösei, utódai s végrendeleti hagyományosai pedig addig tarthatják és bírhatják, míg csak a meghatározott összeget nekik ő felsége vagy utódai, Magyarország törvényes királyai egészében és hiánytalanul le nem tették és ki nem fizették. Azzal a megjegyzéssel, hogy a Szatmár és Ecsed várához tartozó, zálogban levő jószágokat saját pénzén, azon a jogon, ahogyan azokat a jelenlegi birtokosok bírják, tőlük a maga, örökösei, utódai és hagyományosai számára visszaválthassa, és a visszaváltáskor kifizetett ösz-szeg egészen és hiány nélkül nevezettek kezében maradjon. 

A fejedelem úrnak átengedett megyékben levő végvárak és ezek őrségének fenntartására ő felsége a német birodalmi adókból évenként 50.000 — egyenként 60 krajcárba számított — rénes forintot fog szolgáltatni, úgy azonban, 

hogy az említett összeget a végváriaknak ő felsége biztosai a fejedelem úr biztosának jelentésében fizessék ki. 

Mindennemű közlekedés és kereskedés, a törvényesen megállapított díj lefizetése mellett, továbbá a szolgálatvállalás az összes karoknak és rendeknek mindkét részről szabad és megengedett legyen, annak hozzáadásával, hogy akik az egyik részről szolgálat végett a másikhoz át akarnak menni, előzetesen a főkapitánynak vagy pedig a főispánnak, kinek megyéjében laknak, jelentsék be, s hozzájárulásukkal tehessék. 

Ha pedig gonosztevők, ő felségének vagy bármelyik lakosnak tisztei és szolgái kártétel vagy gonoszság elkövetése után Erdélybe, az ehhez kapcsolt Részekbe vagy a jelenleg a fejedelem úrnak átengedett megyébe szöknének át, ez esetben az ilyeneket ő felségének a megkeresésére vagy bármily lakosnak a panaszára ott mielőbb törvény elé kell állítani, s az okozott károkért az ország törvényei szerint megbüntetni. Ugyanez történjék ő császári és királyi felsége részéről is. 

Határoztak abban is, hogy ha a fejedelem úrnak átengedett területen jószágokat bíró lakosok és nemesek közül egyesek ő felsége országában akarnának lakni, ez szabadságukban álljon, úgyhogy a fejedelem úr hatalma alatt levő összes javaik épségben maradjanak. Ugyanezt viszont ő felsége is meg fogja engedni. 

Amikor a fejedelem úr ő felsége országaiban és területein bármifajta fegyvereket szükségeihez képest vásárolni, megszerezni és onnan saját fennhatósága alatti részekre szállíttatni kíván, ez neki, ő felségének előzetes megkeresése után, szabad legyen, úgyhogy az ő felségét illető minden vám fizetése alól mentesül. 

Szabadságában álljon a fejedelem úrnak a maga használatára és szükségére bármilyen szakmájú és állapotú kézműveseket, iparosokat ő felsége országaiból és területeiről felfogadni és meghívni. 

Bár a törökökkel kötött békét mindkét részről meg kell tartani, ha mégis az [a török] a jelen békekötés miatt magának a fejedelem úr területeiből egyes végeket és részeket követelne, ezt neki mindenképpen meg fogják tagadni, és ha emiatt haddal támadna a fejedelem úr ellen, akkor ő felsége a saját, egyúttal a Római Szent Birodalom, Spanyolország katolikus királyának és más külföldi királyok és fejedelmek ide irányított erejével és támogatásával idejében segítségére lesz a fejedelem úrnak, amennyiben a fejedelem úr is idejekorán értesíti ő felségét, ez viszont nem mulasztja el, hogy a fejedelem úr ügyét a birodalmi fejedelmeknél és rendeknél, továbbá a katolikus királynál pártfogolja, s akaratukról és segítségükről őt mielőbb tájékoztassa. 

A békeszerződés megkötéséről és tartalmáról ő felsége értesíteni fogja Lengyelország fenséges királyát, és megkéri, hogy közte és a fejedelem úr, továbbá országaik és tartományaik között jó s megbízható szomszédság legyen, de a fejedelem úr is igyekezzék kellőképpen alkalmazkodni. 

Hogyha az ő felsége által a fejedelem úrnak átengedett végházak és várak javításra szorulnak, ő felsége a fejedelem úr megkeresése alapján biztosokat küld azok szemügyre vétele céljából, és ha megerősítést nyer, hogy az építke-

zés szükséges, a biztosok jelentésére és értesítésére, a kellő költségeket a fejedelem úrnak rendelkezésére fogja bocsáttatni. 

Mi tehát, akinek természettől való szokásunk folytán soha semmi nem volt kedvesebb és jobb, mint hogy Istentől reánk bízott népeink jólétéről és nyugalmáról gondoskodjunk, a fentebb írt összes és minden egyes cikkelyt és a bennük foglaltakat összesen és egyenként biztos tudomásunkkal és jól elhatározott szándékkal elfogadjuk, helyeseljük és megerősítjük, egyúttal biztosítjuk a többször említett szentséges császári és királyi felséget és törvényes utódait, Magyarország és Csehország királyait fejedelmi szavunkra és jó keresztény hitünkre, hogy az említett összes cikkelyeket összes pontjaikkal és záradékaikkal megtartjuk, és minden rangú és rendű alattvalóinkkal megtartatjuk. Ennek megtartására törvényes utódainkat, akiket ugyanis ez a megállapodás érint, kötelezni akarjuk. Saját kezünk aláírásával és hiteles függőpecsétünk erejével megerősített jelen oklevelünk érvénye és tanúsága által. 

Kelt Szakolca¹¹ szabad várunkban az Úr 1622. évében január 6-án. 

Gábor sk. Kovachóczy István sk. 

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem jóváhagyja a II. Ferdinánd magyar királlyal Ni-kolsburgban kötött békét. 

A katonai események hatására Bethlen Gábor kezdeményezésére 1621 szeptemberében tárgyalások kezdődtek a morvaországi Nikolsburgban. Le kellett mondania királyi címéről, amelyet a besztercebányai országgyűlésen nyert el, s arról, hogy a katonailag legyőzött cseheket is bevonják a tárgyalásokba. Sikerült azonban átmenetileg, élete tartamára jelentős magyarországi területeket (hét vármegye) megszereznie, továbbá megerősítették a magyar rendek jogait. 1621. december 31-én állapodtak meg a végleges szövegezésben, amelyet Bethlen 1622. január 6-án, II. Ferdinánd január 7-én erősített meg. A szerződés a későbbiekben mintegy mintául szolgált a Habsburgok és Erdély fejedelmei közötti fegyveres konfliktusok lezárásakor. Nagyobb kedvezményeket a Rákóczi-aknak sem sikerült elérniük. 

A szerződésben számos vallási (főkegyúri jog, egyházi tized, a katolikus vallás szabadsága), köz- és birtokjogi kérdést (nemesítések, adományozások, zálogosítások) is szabályoztak, rendelkeztek a végvárak és a végvári katonaság fenntartásáról, a nemesek költözéséről, a másik területére szökött gonosztevők törvény elé állításáról. Különösen érdekes a Szepesi Kamara levéltárának kérdése, amelyet saját területére vonatkozóan mindkét fél használhatott. — A latin nyelvű forrás eredetijén Bécsben, a Haus-, Hof-, und Staatsarchivban őrzik. 

Forrás: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526-1790. Szerk. Sinkovics István. Bp., 1968. 11/1. pp. 447-455. 

¹ Bethlen Gábor (1613-1629) Erdély fejedelme. 

² A Szepesi Kamarát 1567-ben szervezték újjá. Kassán működött, hatásköre kiterjedt a Bethlen Gábornak átengedett hét megye területére is. 

³ Homonnai 1620-ban, Lengyelországban halt meg. Birtokai a Bethlennek átengedett területen feküdtek.