 |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Friday, October 29, 2010
A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza
Thursday, October 28, 2010
A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991) MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN • Bencsik János: Miskolc társadalma a török hódoltságot követő évtizedben (1688-1703) (130. oldal)
(130. oldal)
Érdemes említésre az a tény, hogy szinte kerülik a szolgai állapotra utaló foglalkozásokat. Nincs pl. béres, kocsis is nagyon ritkán: Kocsis Rácz Zsigmond, Kocsis Borús János (1698).
Az effajta vizsgálódást fejezzük be azzal a viszonylag nagyobb csoport bemutatásával, amely a nevek használatával az életkort, illetve a közösségi szerepet, az egyénről kialakított véleményt, ítéletet mutatja, tükrözi. Bartus Istók, Lengyel Gyurka, Kecskés Siga éppen úgy fiatalabb egyént jelölhet, mint Zabasi Suska, Frank Panna (1690-91). Egy teljes család felsorolása is megtalálható: „Kassai Gál Eöcsi, Lánya Panna, Fia Istók, a szolgálója Marika" (1680). Bizonyára nemcsak magam érzek lényegi különbséget a következő személyekkel kapcsolatos társadalmi ítéletben: Antal Jancsi, Bencsik Mihók, illetve Zacharias Jankó vagy Pap Jankó becéző névhasználat között. Másként hangzik Kovács Ilona is, mint Kanta Boris (1688). Hátha még ismerjük is, hogy a korabeli népi szemléletben a „kanta" milyen asszociációt ébreszthetett.19
JEGYZETEK
1. R. Várokonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus berendezkedése Magyarországon. In. Magyarország története (1686-1790). Szerk. Ember Győző-Heckenast Gusztáv. Bp. 1989.
2. Vass Előd: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt. in. Borsodi Levéltári Évkönyv IV. Miskolc, 1981.
3. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976.
4. linger Mátyás-Szabolcs Ottó: Magyarország története. Bp. 1973., Kun Miklós: Miskolcz Múltja, jelene tekintettel jövőjére. Miskolc, 1842. 20.
5. Borsod Megyei Levéltár (BL.) IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. IV. 70/70/N. Szendrei János: Miskolcz város története. 1904. II. kötet.
6. Hanák Péter: (szerk.) Egy ezredév. Bp. 1986., Tóth Péter: A török elleni felszabadító háború dokumentumai Borsod vármegye és Miskolc város levéltáraiban. In. B.-A.-Z. Megyei Levéltári Évkönyve VI. Miskolc. 1990.
7. Bogdán István: Régi magyar mértékek. Bp. 1987.
8. Vö. Bodor Imre: Magyarország aprópénzei a XVII. század második felében. Num. Közi. 1973-74. 61-65.
9. BL. IV. 150 1
10. A katona-élelmezési porció lehet búza és árpa keveréke. A búza ilyen szerepeltetése bizonyára nem is az életmód valaminő változása lehetett.
11. Vö. Tóth i. m. 92.
12. BL. IV. 150., Ismert, hogy a városok (sőt a falvak egy része is) szántó-vető gazdálkodást folytatott. Ezzel növelhették a város bevételeit, illetve teljesíthették ebbéli kötelezettségeik egy részét.
13. Bl. Sp. XXI. Fs. IV. 70/A-2. E korszak statútumai rendre foglalkoznak a lakosság fuvarozását szorgalmazó kérdésekkel. Ezek száma: 145., 160., 161., 165 és 168. Tóth Péter-Barsi János: Borsod vármegye statútumai 1578-1785. Miskolc, 1989.
14. Bogdán i. m.
15. A köböl csak hozzávetőleges értékkel szerepel itt.
16. A kovácsmesterek lehetlek a közösségi komenciós alkalmazottai. Vö. Bodgál Ferenc: Közösségi kovács a mezőkövesdi matyóknál. Népr. Ért. XLIV. (1962.) A kovácsmesterség napi tevékenysége szoros kapcsolatot tartott a termeléssel. A javítások, pótlások (pl. patkolás) nem jöhettek olyan termelői tevékenységszámba, mint pl. a bodnárok, a csizmadiák munkája. Ezért bizonyára másként bírálták el magát a mestert is.
17. Jellemző példa lehet „Sütő Seller Szabó György" (1698).
18. A városok zsellérei rendszerint a szolgák, a saját lakóházzal (tehát beltelekkel) nem rendelkező jobbágyok voltak. Eseteinkben nem valószínű, hogy nemes és zsellér állnának egymással függőségi viszonyban. Inkább az előbbi eset foroghat fönn.
19. A kanta népies elnevezése a női nemiszervnek. A vízhordó, „szűrő"-vel ellátott korsók akkor lesznek kantákká, ha a szemetet felfogó „szűrő"-t betörik, hogy gyorsabban folyjék beléjük a víz. (Adatközlő, K. Kovács Péter, Tcsege)
20. Egy távolabbi példa: „...hátrányosan különböztették meg a fejősjuhászok feleségeit, kik is a „Nemes Városnak" aratni voltak kötelesek, egy sorban az özvegyasszonyokkal és a betyárlányokkal, Bencsik János: Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. Debrecen, 1971. 34. 1799., 1804.
21. Rákóczi-tanulmányok (szerk. Köpeczi Béla). Bp. 1980. in. Várkonyi Ágnes: A vetési pátensek. 15.
9*
Komaromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete
 |
| ||||||||||
Kassai István mester
polnájának jobb ablaka, a gyöngyöspatai templom déli oldalának harmadik ablaka adnak azonos rajzot [20], a rudabányai templomnak pedig az eddig figyelemre nem méltatott ablakrácsai adnak hozzá szoros analógiát [21 j. Közeli rokonság mutatkozik a szentléleki páloskolostor nyugati ablaka osztótagjának szelvényével [22]. Távolabb pedig a budai Üri utca 34., 48., a Szentháromság utca 7., a budai udvari kápolna, a pesti belvárosi templom északi és déli kapuja szelvénye, a zugligeti Kalmárffy-villa mérmütöredéke, a nánai templom ablaka, a székesfehérvári püspöki palota ablaktöredéke, valamint a Szt. Anna kápolna déli középablaka, a sopronbánfalvi templom szentélyablakának kőrácsa, a kolozsvári Szt. Mihály templom kóruskorlátja és legfőképpen a kassai Miklós börtön (egykor gótikus polgári lakóház) utalnak ebbe a körbe [23].
A két miskolci kőrács — különösen az egészen közeli azonosságok és analógiák kapcsán — felveti egy eddigi ismeretlen provinciális északmagyarországi kőfaragóműhely kérdését. Egy olyan műhelyt, vagy vándorló kőfaragót, amely nem annyira a díszesebb templomok, hanem az egyszerűbb falusi egyházak és kisebb városok és polgársága számára dolgozott, megrendelői a kisebb igényű és anyagi erejű kommunitások, vagy polgárok köréből kerültek ki. A zubogyi, rudabányai, kassai, ráckevei, gyöngyöspatai, szentléleki és miskolci példa mutatja ezt. Ez a műhely megelőzi Kassai István mester páholyának a működését. Persze, a kérdésre nehéz egyhamar feleletet találni, vagy a megoldást ^megközelíteni.
További vizsgálódásra és további leletekre van szükség. Az északmagyarországi műhely vizsgálatát ezenkívül sokkal messzebbről kell kezdenünk és egészen széles területen folytatnunk.
Mintahogy nem feltűnő az, hogy pl. a kutnáhorai Hradek most feltárt 76 cm-es nyílású udvari ablakának szelvénye azonos a most tárgyalt miskolci kőrácsok szelvényével, ezen túl pedig okiratokkal mutatható ki a kutnáhorai cseh kőfaragómesterek és legények idáig való vándorlása [24], — épp úgy feltételezhető a miskolci és Miskolc-környéki Zsigmond-kori és Mátyás-kori építkezésekkel kapcsolatban a környéken, vagy tágabb területünkön működő és az egyszerű megrendelőket kiszolgáló kőfaragóműhely, vagy egy-két kőfaragómester működése.
Egyelőre azonban e feladatok megoldása közül elsőként mutatkozik a gótikus miskolci scola épületének rekonstrukciós kísérlete, amit az alábbiakban próbálunk meg.
Vizsgálva a mai épület földszinti helyiségsorának, lépesőcsarrtokának és a délről hozzáépített helyiségek méretét, — feltűnik az, hogy itt a hossztengely vonalában nagyjában azonos méretű helyiségsor helyezhető el. Az így egy hossztengelyen felsorakoztatott hat — nagyjában egyforma osztás kétségtelenül az egykori boltozatok felhúzását könnyítette meg a provinciális mester számára. Ezt vesszük kiinduló pontnak és a megoldáshoz még hozzávesszük a mai pincerész három helyiségének sorát, a felette lévő boltozassál azonos boltozati rendszerével.
Ebben a pincerészben ma is világosan elárulja az egykori ajtónyílás, illetve ajtókeret, hogy a mai pincerész az eredeti épület felhúzásakor — voltaképpen földszinti épületrész volt és csak a mai hátsóudvar átlagos 160 cm-es feltöltése után süllyedt alá pincesorba. Ezen a mai pincerészben, (vagyis az eredetileg földszinti részben), még a XVIII. század folyamán is az iskolai növendékek szállása, alvóhelye volt.
Ennek figyelembevételével mostmár a gótikus miskolci scolát olyan épületként kell megrajzolnunk a Papszernek itt a rétegvonalakban is megmutatkozó és egykor még erőteljesebb lejtőjén, a Szinva partszéle fölött,
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből : válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965) Tóth Judit: A telkibányai református temető (224. oldal)
A növényzet
• A sirokon ugyanazokat a virágokat találjuk, amelyeket a kertekben is. A "temetővirág"-nak nevezett nárcisz is a kertek szép disze. Sokszor - általában halottak napján - maguk kötnek csokrot és koszorút örökzöld ágakból, fenyőtobozból.
Tavasztól őszig a temető virágos mezőhöz hasonlít. Májusban már tele van vadvirággal, derékig ér a fü. Sem temetőőr, sem
224
más olyan állandó személy nincs, aki az egész temetőt rendbe tartaná. Az egyházgondnok gondoskodik arról, hogy lekaszálják a füvet, amit a kaszáló munkadíj fejében kap meg. Ha akad egyéb munka, azt az egyház tagjai közösen végzik el.
A temetőben feltűnően sok fa van, 90 %-a gyümölcsfa: főleg szilva, és egy-két alma, birs, szelidgesztenye, cseresznye. A iegidősebbbek többszáz éves hársfák, de van még kőris és a közelmúltban ültettek fenyőket is.
Elterjedt az a nézet, hogy Telkibányán olyan fát ültetnek a sir-ra, ami az elhunyt kedvenc gyümölcse volt. Az adatközlők ezt nem erősitették meg, bár elképzelhetőnek tartják. Van viszont egy sokkal észszerűbb magyarázat. A temető területe mindig a református egyház tulajdona volt; ki is adta egyházi szolgálat fejében a lelkésznek, a harangozónak és a kántornak a temető egy részét. /A század első felében a református iskola két tanítója hetenként felváltva viselte a kántori tisztséget./ A temető fáinak és rétjének haszna a következőképpen oszlott meg: A lelkésznek a parókia mellett külön gyümölcsöse volt. A templom mögötti, keleti rész a harangozóé, az északi oldal egyik fele Kassai Sándor, a másik Pásztor Géza kántortanitóé, a megmaradó terület az egyház tulajdona volt. A két kántortanító telepitette a szilvafák nagy részét. Ez a felosztás a kántori tisztség megszűnésekor módosult. A keleti rész megmaradt a harangozóé, innék az északkeleti útig a lekészé, a többi az egyházé. Később a harangozó a - temetőn kivül kapott gyümölcsöst, a ldkész pedig lemondott a maga részéről.
Korábban a gyümölcsfák termését olyan gazdák vették meg, akiknek nem volt gyümölcsösük. 1975-ben az egyház nőtagjai kö-
Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)
a gondatlan tüzhasználat mellett a különböző tűzzel dolgozó iparosok műhelyeinek gyakran használt kéményei jelentették a legnagyobb veszélyforrást, még abban az esetben is, ha megfelelően voltak megépítve. A műhelyek már a 17. században is többször okoztak kisebb-nagyobb tüzet a városban. 1683-ban Sütő György kovács műhelye égett le a szomszéd házzal együtt, igaz, ekkor sikerült még időben megfékezni a tüzet, nehogy a város nagyobb kárt szenvedjen.64 A kézművesműhelyekben keletkező tüzek megelőzése érdekében a város 1746-ban eltiltotta a fazekasokat, hogy Miskolc területén égessék ki fazekaikat.65 Számos példa mutatja, hogy a 18. század folyamán is több alkalommal okoztak tüzet a kézművesek műhelyei, annak ellenére is, hogy azok a kézművesek, akik tüzet okoztak hasonlóan súlyos büntetésre számíthattak, mint a város bármely lakója. 1789. február 19-én ifjú Gráf János ellen emeltek panaszt szomszédai, mert kigyulladt műhelyének kéménye, mely miatt az Szirma nttcában jó forma lárma is esett. A vizsgálat során a mestert vétlennek találták, a tüzet az iparos cselédjei (inasai?) okozták, ezért Gráf Jánost nem vonták felelősségre, két cselédjét azonban 24 óráig való árestomra büntettettek.^ 1793. május 26-án vasárnap Májer György kerékgyártó mester kéménye gyulladt ki. A tűz gyors elterjedését a vármegye katonájának, Varga Andrásnak a gyors közbeavatkozása előzte meg. A tűz kivizsgálása során megállapították, hogy a kémény tiszta volt és megfelelően is volt megépítve, a mester hibájául mindössze azt rótták fel, hogy vize is volt de tsak felényi, mint amennyiparantsoltatik. Ezért csak 4 Rft 30 kr pénzbüntetést róttak ki rá, melyből 2 Rft-ot a tűz oltásában segédkező Varga András kapott meg jutalmul, a fennmaradó összeget a város kasszájába kellett befizetnie. Azért, hogy a kerékgyártómester a későbbiekben jobban odafigyeljen és körültekintőbben űzze iparát, az ítélet végén figyelmeztették és testbéli büntetésnek igéreti mellett meg intetett.67 A rákövetkező évben a Tetemváron lakos Kersmájer János szögverő gondatlan munkavégzése miatt Kassai János Csabai prédikátor háza égett le. A szögverő iparost, mint gondatlanul tüzet támasztót áristómban tettetni rendeltetett.™
A város, hogy megelőzze a hasonló eseteket már az előtt megvizsgálta a Miskolcon műhelyt felállítani szándékozó kézműveseket - különösen a nagy tűzvészt követő években - mielőtt azok hozzákezdtek volna az iparűzéshez. 1786-ban Véber Gáspár szögkovács vásárolt Barát Ferenctől a Búza Piaczra járó Új Város nevezetű uttzában telket, melyen saját házat és műhelyt akart építeni. Ezt a város részéről négy hivatalos személy (Becsületes Convocatus Személly) vizsgálta meg, hogy az építendő műhely a Publicum vagy a szomszédok kára nélkül meg eshessek vagy nem. A kirendelt bizottság a szomszédok megkérdezése és a körülmények megvizsgálása után a következő határozatot hozta. Három feltétel teljesülése esetén engedélyezik a műhely megépítését:
1. Tekintettel arra, hogy a telek jelen állapotában ház, illetve műhely megépítésére alkalmatlan és gazzal fedett, melyre való nézve, hogy mesterségét is bátrabban gyakorolhassa, mindenekelőtt meg kellett tisztítania.
2. A műhelyre vonatkozóan kötelezték, hogy az műhely ahol lészen három kőfalat, s égetett téglábul jó magas kéményt fog építeni, s egész fedőleket pedig sindel alá vegyi.
64 Gyulai 1998. 149.
65 Szcndrci 1904. 621-622.; Tóth 1981. 53.
66 IV-1501/a. 15. köt. 1789. 61.
67 IV-1501/a. 19/a. köt. 1793. 231.
68 IV-1501/a. 20. köt. 1794. 305.
Subscribe to:
Posts (Atom)