Napi hírek / Napi tudósítások (1920-1944)

JM~! nj²⁶•Oktober/privatneldung des OTKB/Die '"" Biaetter bringeö die Melduög des UögTTeUKorrbureaúBVüoer die ftaltuug der christlichoatiöualéö VéreinieiiDK für diS fte gieruug und die Melduug über die ílrátöí^^gdeí^l Dríkeílí des AtheoaeuDSc -

J? r a g, 25,, Október, Der 3ozialdemokrat veröffentl leht oinon vom Vorsstande and pa:rlf;,ment&rla«heri Klub der deutschen aozialdemokratisokon Arbei tar partei ge z e i chnet an Aufruf, wori n ee heisst: Die üfrhebung der komarohiater. ifi Ungnrn ist ein Teli der Contrerevolutionsbcwegung , die wir ringnám aachen sehen, 'ífenn die Kariisten in Üngarn aiegen werden,so wlrd in kürzeater Zeit die .devolution olnen welteron Vorotose ia österreich, Bayern 'axiő Doutschlaüd unternehraen.In dieaer Hot und Gefahr, die auch u na ere Gefaor lat, dürfen und kOnnen wir unsere Brüder, daa kfimpfen-de Proletariiit Österreioha und Deutschlanda nicht verlaaean.'Kir habén im j Parlament von der Regierung verlangt, daaa auch das auaaerate angewendet verde daráit ein Krieg vermieden werde,daszsioalle friedliohen Mittel bis zum t-usserston ausge3chopft, um das karlistlache Abenteuer ohne Blut-verglessen zu beenden, Diese Porderung erheben wir laut und feierliah aufs neue* Nach der Verfasaung kann über Krieg und Frieden nur die Uatio-eelveraammlung entseheiden, derén sofőrt ige Binberufung wir verlangt und erreioht habén, Die parlamenter is cho Vertretung der deuteohen sozialde-nok^tiaohen Arbeitersehaft wird auch weiterhin eifrig bemüht aeln, auf ílio aagierang elnzuwirken, daso dio TértreIbung der Habsburger aus üngarn und womöglich ein entschei dandár Schlag gegen dia mitteleuropfiisohe Aktion ohne Krieg öurchgeführt werde,Im Kempfe gegen die Hababurger, gegen die Heaktion und den weisaen Terror werden die deutacaen Arbeiter dieeea Staatea in intarnationaler,brüderlicher Solidaritat ihre tnternationale Bfli ch t er fali er, /&TKB/ 

W i o n, 2L„Október, / Priv&tmeldung des UTKB/ Der Üiener All-geraeinefl Zeitung wird von deaokratischer un^arischer íieite gesohrieben: Horthy hat gesiagt, aber dieser Sieg »7ird wohl in Paris und London, viellelcht auch in Prag, Bukarest und belgxad, Jedoch nicht, wo er wirklloh gelton sollta, in Budapest, Sollte alao Horthy hanté wirklioh gesiegt und a aine Steilung vor der Satente befestigt habén, ao aind ihm alle maaagebenden faktorén in doraelben ötunde varloren gegangen,Ob dieser Sturz dea Horthy heute gaschieht ader erat in élnem Jehre , bleibt glciohgültig. 3inoa iat sicíior, dass dieser Mann ohne den Schimnor dea Légit im.lamua als üsurpator nicht gelten kann, Sollten die fremdlftndi-aonen Misáionon In Budapest am houtigen Tage Eorthy ampfehlende Tele-grammé nach Paris schieken_vwaa Herr Hohler und Harr fouchet nicht ver-afcnmen verdén, ae tun sie nicht nur Üngarn, sondern auch dem mit tel eu-ropftisohen Frieden sínen schleahten Die'nat.. Horthy als Friedenshort beérni tst Sasáéiba, *?ie Oatenburg als Mltglied dor interali 11 érten Kom-mlsaion. Ss bedeutet daa ewlge Abestőuer, dón ewigen ICisabrauch dea Tartrauena und die awig dro banda Kriegagefahr. Sollte König Kari jetzt wirklioh abgesohüttelt werden, so muss ihm Horthy folgeír, Wenn n&rolich die Siőherung des mit tele urop&iachen ?riadens das Ziel des Botschafter-Hatep bedeutet, Loider kennt man in Pária nur zwei ungarisohe Extrémé; Horthy und Béla Kun, Beidé Regimeo, die dem ungarischen Volksofcharakter so vénig eetsprechen, kann daa Land dem Uhgeschiek oder dem bö3en Wil-len der Bntente verdanken, 7/enn aich houte Üngarn ohne Terror ungehindert aussprecben dürfte, so wiirde das P.esultat ein bürgerliches, friedllches, halb chrlstlichéozialea, halb sozialistisches, in der Majoritat bauer-llohea Régime zein. Graff Hadik":, Gráf Theodor Batthyányi, Stefan Bárczy, der ausgezeiehnete Bupert, Kassai, der Domherr Gieeewein, der kalvni-sohe Biechof Balthasár und die im Exil weilenden Führer der ungarischen Dem okra tie, dor Bürgor Martin Lováazy, der Bauer JuhéLszlIagy and der Srbolterführer 3rnö Garami, die aich weder durch Bolschewlsmus noch dorch LögitlmisDua kompromittiert habén, dlose liberalen, wahrlioh domokratl-Sichen Politiker, die auch das Yertrauea dee Landes geniessen, aind öle elnzlgea Aoeigneion lachfolger nach einem Hagiuie des grausomen Terrors, Horthy mag ia den Augen der Gesandtschaftea der grosso Maiin sein, dor Moment -mag ihm günstig zuatatten gekommea aaia, Aber ihm gehört aur der dugenblick. Der Thron, den er besfceigt, ist bereito unterhöhlt. Der Mann . ist an der. Tage s el ne a Triumpfea schen de g<. Tollon zu betrachten, 

H i s n, 25,Október. Ü\9 Folitische Körrespondena sohreiht: Die if/4re der gefolaahten ferkcüfsordre der Una. Kreditbank an Züricher Bankén, oeranlasste einige Budapester Blatter su Verdachtigungen, als ob ee sioh hier um eine ' österreichische, poli tische Maohination gegen die ungarisohe Wührung handeln würde, Die Ángelegenheit wird auch mit der bevorstehenden Volksabstimmung in Sopron in Zusammenhang ge» bracht.Ss iat den ungarischen Zeitu~qen natürlich sohon bekannt, dasa der Absendsr der geföilsonten Ordreiein Budapester Bankbeamter, hereits verhaftei worden ist und aass es sioh ergeben hat^ dasa daa einsige Uotio seiner Bandlungswe iae in den von ihm unternommenen Valutenspekulationen gelegén iat* 

nw30 unbegründeter und verwerflicher iat dieser neue Angriff gegen Iie- österreichische Politik,der ala Gliel in der Ketté einer offen_ kuniigen und planmaessigen Propaganda gegen Österreich featgeatelit weráen rauss./TTTFB/ 

Napi hírek / Belföldi hírek (1948-1949)   1948. augusztus 13. péntek / 5. oldal   

Megtetszett a kirakatban látott kabát,- ellopta 

" -v . Gattyán Jozsef rákosligetí lakos "Kassai Nándor szabómester műhelyéből egy kabátot lopott el olymódon, hogy álkulos-csal behatolt a helyiségbe. J pestvidéki törvényszék előtt Gattyán azzal védekezett, hogy a szabómüholy kirakatában látta meg a kabátot és az. annyira mogtetszott neki, hogy nem tudott ellenállni a kíséri ötnek, il bíróság a büntetett előéletű vádlottat ogyévi és kéthónapi börtönre Ítélte. /MTI/ i 

»

Napi hírek / Kül- és belpolitikai kiadás (1944-1948)   1947. október 22. szerda / 48. oldal   

Finommechanikai átképző tanfolyam a hadirokkant vtrícoknak. 

• Nií O Pl Ue A h&dirokxentak közül talán legmegrenditőbb helyzetben azok vannak, akik a háború .következtében az ember legnagyobb kincsét, a szemük világát veszi tették el. A népjóléti minisztérium már eddig is egész sor tanfolyamot inditott a hadirokkantak átképzésére. November 1-én a hadirokkant* -vakok részére a Németvölgyi u,45 sz. alatt megnyílik a finommechanikai Ipari átképzŐtanfolyara. Vezetője dr.Kassai Béla, aki az első világháborúban vakult meg és azőta minden idejét a vakok ügyének szenteli. A tanfolyamon a yafcofc teljes elméleti és gvá-korlati kiképzést kapnak a finommechanika minden ágában /gépkezelés, szorolések, szegecselés, illosztás, oxconter-préssel és r volvor-paddal kapcsolatos munkák/. Az olmáloti tantárgyak között szeropelnek: gépek szerkezoténok ismerete, anyagismeret, iparjogi alapfogalmak stb. 

A népjóléti minisztériumnak a tanfolyamok megindításával és kibővítésével /torvbevették faipari és textilipari tanfolyamok tartását is/ az a oéljn, hogy a hadirokkant vakoknak egész életre szóló megélhetést lehetőségokot adjon. Ez egyben visszaadja a hadirokkantak lelki egyensúlyát is, mert a gyárakba bekerülve munkájuk jövedelméből éppen ugy eltarthatják magukat és családjukat, mint az éptoatü=többi dolgozó. A finommechanikai minőségi munkákban a v=íkok különösen be- ' •válnak, mert fígyolmükot sokkal intenzivebben tudják összpontosítani, mint azok, akik látnak. A tanfolyamra felvesznek polgári rokkant vakokat is. /iJTl/ 

Veszélyességi pótlék az egészségügyi dolgozóknak. 

NI.í o Pl I.fo Az ország doxgozói közt jelentékeny csoport az, amoly a különböző kórházakban és tudományos laboratóriumokban egészsége kockáz tatásával küzd beteg embertársai megmentéséért. Olt Károly népjóléti minisztor irányításával most a népjóléti minisztériumban fontos rondólat torvezet készül az egészségügyi dolgozók o rétogánok felemelése árdekébon. 

Az uj rendelet tervezet szerint az ország összó3 állami és közkórházainak dolgozói - ha veszélyes munkakörben végzik munkájukat • törzsfizetésük 30#-át kitevő voszélyessegi pótlékban részosülnok. 3zt szeptemberig visszamenően havi részlotekbon folyósitjár. Veszélyes munkahelyeknek minősülnek a tüdőbeteg- ás olmogyógyintezotok, röntgónos rádium-laboratóriumok, a kórházak fdrtőző osztályai, v-lamint a váladékvizsgálő int'zetok. -Vannak azonban olyan munkakörök is, ahol csak cers az időre jár a veszélyességi pótlék, amig a veszélyt jelentő munka tart. /Pl. a kórházi felvételi irodákban működő tisztviselőknek is jár" veszélyességi pótlék, de csak addig, amig fertőző vagy elmebetegek f^rJl-* vételét intézik./ 

A veszélyességi pótlékról szóló legújabb r3ndelottervezet kiterjed az állami és kózkórházak rondsseros '/áll ?mi státusban lévő/ Ss nem rendszeres /míg kinevezésre törül'/ alkalmazóttaira./HTI/ 

Napi hírek / Kül- és belpolitikai kiadás (1944-1948)   1945. április 22. vasárnap / 35. oldal   

Kassai Géza- előadása a nemzetiségi kérdés megoldásáról a Szov^js'tttna/bí 

Bi/Gyi Kassai Géza, az "Ui Szó*^w szerkesztője vasárnap dél

előtt nA Szovjet-Unió néneinek testvéri közössége¹' címmel nagy-sikerü előadást tartott áz Uránia filmszinházban. A filmszinnaz nézőterét teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség. A megjelentek közt volt Gurkin őrnagy, Kárpáti Aurél ir<5 ós Lévai Endre,az Uj Szó szerkesztője is. 

Az előadás bevezetéseképen Illés Béla iro emlékezett meg Lenin születésének 75. évfordulójáról. Leninről méltán elmondhatjuk - hangoztatta Illés Béla - nogy "nőttöa-nŐ földi fénye, amint időben s térben távozik", Lenin alakja mindenre rányomta bélyegét, ami a huszadik században történt, s minden, ami az emberi haladás érdekében történt, az az ő müve,vagy müvének következménye, s minden rossz, minden gonosz, amfcaz emberiség ellen történt, az az ő müve vagy nagyrészt az ő müve ellen történt,'Lenin egyik igen aagy érdeme, nogy bztalinnal együtt a több mint száz nemzetiséget magábanfoglaló•szovjet-Unióban a nemzetiaé^ kérdést teljes sikerrel megoldotta. Az erről szóló előadás tehát nem más, mint Lenin emlékének megünneplése. 

Illés Bélának nagy tapssal fogadott szavai után Kassai Géza emelkedett szólásra, Előadása bevezetéseként utalt arra a nagy szerepre, amelyet a nemzetiségi kérdés Magyarország történelmében is játszott. Különösen előtérbe került e kérdés a nagy történelmi fordulók idején, igy 1848-ban, 1918-ban és 1944-ben. A nemzetiségek jogainak el nem ismerése és a nemzetiségek elnyomása volt az oka annak, hogy a nemzetiségek 184$~hü& a forradalom ellen foglaltak állást, 1918-ban alig várták, hogy kiválhassanak Magyarország testéből és 1944-ig gyűlöletük a legnagyobb fokra emelkedett. Pedig a magyar történelem számos példáját mutatta annak is_t noay a magQrar ueji nemzetiségeivel együtt harcolt a közös ellenség ellen, igy pelda.nl Rákóczi és Bocskai lázadásaiban. 

Másképen alakult a nemzetiségi kérdés Oroszországban* ahol hatvan nagy nemzet, a kisebb népeket is beleszámítva pedig 150 nép él együtt. A cári Oroszországban tudatosan elnyomták a nemzetiségeket* A jelszó ez volt: v'vess ellentétet,és uralmat aratsz.* £ cári nemzetiségi politika célja a tüzzel-vassal való oroszositas volt. Ez természetesen a legnagyobb gyűlöletet keltette § nemzetiséaekben, amely gyűlölet átáradt az egész-orosz népre, S's mégis, 1917 novemberében valóságos csoda történt, A nemzetiségek magatartása uj kormányukkal ós az orosz néppel szemben gyökeresen megváltozott. Ez Lenin nemzetiségi politikáiénak volt köszönhető, aki már 1905 óta teljes önrendelkezési jogot követelt minden nep es nemzet számára, beleértve ebbe azt a iogot is, hogy bármelyik nemzet, na akar, ki is válhat az ország kötelékéből, 

1917 novemberében az újonnan megalakult szovjet-kor ~ mány a nemzetiségeknek ezt a jogát ünnepélyesen kinyilvánította. 33 nyilatkozatával annyira megnyerte a nemzetiségek bizalmai, hogy a hatvan najgr nemzet és számtalan kis nép között nindössze kettő határozott as önállóság mellett: a lengyelek és a finnéi:. 

/Folyt.köv,/ 

Napi hírek / Napi tudósítások (1920-1944)   1944. március 16. csütörtök / 30. oldal   

Előadás a régészeti társulatban. 

0 Vá 3 Az Országos Magyar Régész eti és Művészettörténeti 

Társulat március 30.-án, hétfőn délután öt órakor a budapesti'kir, magyar Pázmány Féter-tudoraányegyetem bölcsészeti karának VIII. szamu előadótermiben /Muzeum-kŐrut 6-8, n# emelet/ felolvasó Illést tart a következő tárgysorozattal; 1./ Tompa Ferenc dr.; A bárcai késő-bronzkori lakótelep, Zj Oroszlán Zoltán dr,; Egy rejtélyes kultusz domborroU-töredéí Dunapenteléről. 3./ Genthon István dr.: Ujjabb adatok Masolino magyarországi kapcsolataihoz. 4./ Gerevich Tibor dr,; A szobrász Kassai István* vendégeket a társulat szívesen lát, Iwn] 

Társulat március 20.-én, hétfőn délután 5 érakor a budapesti kir.Magy.Pázníny Péter tudományegyetem • bölcsészeti karának VTIT.számú elő aa termében Aiuzoum körút 6-8. II_fomelot/ fol'lvasó ülést tart a követkee'S tárgy-sorozattal t, 1 .dr.'TVnapa ?ereno: A bárcai késő-brenzk-ri lek ót-lap/ 2. dr .Oroszlén Zol* á«: ^rrejtélyes Kultusz dombormű-tőre de' Duna-pentelérOi, 3. dr. •• /István: Ujabb adatok Másolino magyarországi kapcsolataiho'3, 4. ui'.ü-erevioh Tibor: A szobrász Kassai láttán. Vendégeket a Társul 2 si-ivesen lát, f">£renthoa 

8% Tűkass Sándor öt <--vo szegedi főispán. 

Kir o j/l)r/Vv/3 ¡3 a e g e d , mároius 14, 

Tukuts"Sándort őt évvel ezelőtt nevezték ki Szeged város főispánjává. Az évforduló alkalmából számésan keresték fel jókívánságokkal. /H'TI/ 

Napi hírek / Napi tudósítások (1920-1944)   1943. április 26. hétfő / 2. oldal   

Spielmann Ervin temetése* 

0 Jvin/ ii7 á e s s a, április 24. 

Mag részvét megnyilvánulása mellett temették el Spielmann Ervin a.kir. kormányfőtanácsos, nyugalmazott bankigazgatót, & Felvidéki Újság kiadóvállalatának igazgató iát, az evangélikus egjház szertartása szerint, A sirnál dr. x'ohl Sándor polgármester s türvenvha* toság nevében m.ndott bucsubcszedetiéltatta Spielmann Ervinnek a város erdekében kifejtett áldozatos munkásságát, nusgPus magvar magatartását és puritán egyéniségét. Kassai Zoltán a Felvidéki üjság felelős szerkesztője, ;: lap szerkesztősége is kiadóhivatala nevében búcsúzott az elhunyttól. /kTI/ 

•— mm 

Napi hírek / Napi tudósítások (1920-1944)   1942. július 10. péntek / 26. oldal   

Eötvös Kollégiumi tagság. 

o ?7 A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Báré 

Eötvös József Collógium tagságát az 1942/43, tanévre a következőknek adományozta: /.rkos Antal, Báthory Zoltán. Brusznyai Árpád, Csongor Barnabás, Debreczeni Ferenc. Di-serí Sándor, Kassai László, Kótszery Zsolt, Leel-Ossy Sándor, Ma'dik Zoltán, Mező Ferenc. Miko-lás Miklós, Nagy Mikiós, Török László, Újlaki Kálmán és Wittman Tibor, 

Ln . § A Magyar Távirati Iroda jelenti; 

A honvéüelmi miniszter a magyar királyi honvédság ellenőrző tisztviselőinek 

Napi hírek / Napi tudósítások (1920-1944)









   1941. január 11. szombat / 22. oldal   

o Ln . § A Magyar Távirati Iroda jelenti; 

A honvéüelmi miniszter a magyar királyi honvédság ellenőrző tisztviselőinek 

létszámába vitéz Oskó János, Szekeres István, jokossénvi Imre, Tóth Gyula, Homoródi Adorján, Szuchy Gyula, Tuider Árpád, Iványi Gvula, Kertész .rnő, Kőrössi János, vitéz Lndrevári József, Gason Oszkár es Juhász János segédellenőröket ellenőrökké, Hegedűs István magyar királyi honvéd ármestert, Lukács László, Farkas Karoly, Sügér Vilmos, Máhr Jenő, Móczár István, Bágyoni Géza, Végh József, Körözsi László, Várallyay József, Lukích János. Máhr Igor, Pcós János, Fedik István, Józsa Gyula, Palócz János, László Antal, Nagy Pál, S an d o r ámil, vitéz Pinnyei András, Martignoni Ferenc, Szakács-^oda Sándor, Szili József.. Cseh János, ozoboszlói János ás Szilágyi ; árpád ideiglenes havidijas alkalmazottakat ideiglenes minőségű segédüllenőrökké nevezte ki. 

o Ln § A Magyar Távirati Iroda jelenti: 

A honvédelmi miniszter Feik Gusztáv segédhivatali főigazgatói cimmel és jelleggel felruházott segédhivatali igazgatót, segédhivatali főigazgatóvá, vitéz Göllei •lemér segédhivatali igazgatói cimmel ás jelleggel felruházott irodafőtisztet, Kreha Rezső és Kotányi Ferenc írodarotiszteket segédhivatali igazgatókká, Sárosi Ferenc és Michels József irodafőtiszti cimmel és jelleggel felruházott irodatiszteket irodafőtisztekké, Homoródi Donát, Gyarmati Pál ás Jakab Dezső irodasegédtiszteket irodatisztekká, Andrényi Jakab, K*szegvári Gusztáv irodakezelési gyakornokokat, Nagy 'jréza kezelőt és Thausz Irma irodakezelési gyakornokot irodasegéőtisztekké, Nagy Béla. Kelemen József és vitáz Fekete Antal kezelőket irodakezelési gyakornokokká, Tóth Teréz, Hóna Irén. Grőger Margit, Pfeilmayer L'mraa dijnoknőket, Sibelka Henrikná szakdiinoknőt, Katona Ferenc, Tóbiás Román, Simon Ferenc, Farkas József, Kiss Pál, Bakó Györgv és vitéz Darvas József dijnokokat, Nagyárpádi Károly ht. őrmestert es Halbhuber Hilda dijnoknőt ideiglenes mmfteégu kezelőkké nevezte ki. 

o Ln § A M-gvar Távirati Iroda jelenti: 

I honvédelmi miniszter a külső parancsnokságok ás hatóságok .létszámába Péntek Kálmán, Raits .lemar és Xrasz István kezelőket, továbbá Hegedűs János hwivéd folyamőr hajómestert és Kovács Mihály tartalékos csendőr törzsőrmestert ideiglenes minőségű irodasegádtisztekké nevezte ki. 

o Ln § A Magyar Távirati Iroda jelenti: 

A honveaelmi miniszter Faragó Antal I. osztályú altisztet szakaltisztté, Bánvári Ferenc II. csztályu altisztet I. osztályú altisztté, ozentkuti István, Körnvei Iratai, Zentai Ferenc, Babai Ferenc, Kassai Antal, Moldovai Lajos,'vitéz Geszté János, Albert János, Mrldtvai Dániel, Fehér Gáspár, Jablonkai István és Szűcs István kisegitő szolgákat, valamint Kállai Szilárd.napszámosküldöncöt ideiglenes minőségű II. osztályú altisztekké nevezte ki. 

A galambbúgos nagykapu az erdélyi régiségben. 302—328 (307. oldal)

Ethnographia / A Magyar Néprajzi Társaság értesítője • 88. évfolyam, Budapest, 1977
   Tanulmányok • Szabó T. Attila: A galambbúgos nagykapu az erdélyi régiségben. 302—328 (307. oldal)   

öreg galambbúgos kapu zsindelyes jó és ép mindenestűi fogva, semmi vas nincs rajta . . ., mely kapu nyílik az virágos kertre¹⁵ [Siménfalva U. —a Elírás Simenyffalui h.] 1646: Az udvarház palánkkal kerített tapaszos, vagyon rajta egy öreg deszkás kapu galambházas [Magyar bükkös AF. — Kemény Péter udvarházának leírása] | Vagyon Megy kereken egy fából csinált tapaszos, zsendelyes udvarház, melyre nyílik az utcáról elsőben egy új deszkás leveles kétfelé nyíló, alatt vascsapokon, fent két öreg vaspántokon járó kapu, fenn galambbiigos zsendelyes, egy retesz rajta lakat nélkül, mellette egy kis bejáró ajtó, az is fenn vaspánton, alatt vascsapon forgó, egy vas-tolyózár rajta lakat nélkül [Meggykerék AF]. 1647: (Cassai István árváinak udvarházára) nyílik az utcáról elsőben egy új deszkás leveles, kétfelé nyíló . . . kapu, fenn galambbúgos, zsendeles [uo.]. 1670: Az udvarkapu felett egy galambház jó zsendelyezéssel, jó deszkázassál kétfelé nyíló kapu, vassarkokon vaskapoccsal záródik be, minden romlás nélkül valók a deszkái [Pócstelke КК]. 1679: (A majorházon) alól vagyon a csűrös kert, melyre nyílik kapubálványos és deszkás galambbiigos sövényből font kapu, mellette egy kis gyalogkapu fazárjával együtt [Mező-bodon ТА]. 1685: Azon alsó magyar suki nemes udvarháznak a falu felől való bejáró nagy, öreg kapuja galambbubos (így !), kétfelé nyíló kapuja fenyőfa-deszkákból való, erős vassarkokon forgó, két vaspánttal megerősített, egy erős retesz reteszfővel együtt . . . Ezen öreg kapu mellett egy bejáró-ajtó [Alsózsuk К]. 1688/1789: A csűrés kertnek³ belső kapuja négy tölgyfa-kapubálványra építve, fiókkapuja közepin, ezen két kapu mindenik vascsapokon forognak (így !) felyül vaskarikában vagyon foglalva, középső kapuja is hasonló. Ezen kapuk deszkái avultak, zsendelyezése megavult, galambogassa (így!) omlólag áll [Görgényszentimre MT. —^a A fejedelem, I. Apafi Mihály görgényvári uradalmáénak]. 1692: Nyílik az udvarra tölgyfa-lábakon álló kötésekre csinált (:mely kötések is nagy fejű cifrázatos faszegekkel vannak megszegezve:) zsendelyes és egy rendbeli galambbúgos, fenyődeszkákból álló, párkányzatos, lapos fejű vasszegekkel tölgyfa-heverede-rekre és lécszegekkel felverve, vaskávákon és sarkokon járó, kétfelé nyíló, öreg kapu, hasonló kiskapujával egybe. Ennek tolyogató fazárja, a nagyobbikán vasreteszfőstől lakat nélkül vagyon | Csűrös kert . . . nyílik erre napkelet felől való részén tölgy ágakon (így !) álló kötésekre csinált sövény^Tből font egyfelé nyíló kapu, mely kapun zsendelyezve egyrendben álló galambuc (így !) vagyon; ezen kapunak lábait meg kell gyámolíttani. Zsendelyezése is restaurálást kíván [Mezőbodon ТА; Bethlen Gergely udvarházának lelt.] I ezen magyarnagybuni . . . udvarháznak vadnak két külső kapui, melynek egyike^8, nyílik egyenesen ki a falura, deszkás és galambbúgos, melynek deszkázatja restaurációt kíván [Nagybún KK. —^a A másik a belső kapu nem galambbiigos, és a ,,magyar temp-lom"-ra nyíló is „galambbúg nélkül való zsendelyes kapu"]. 1698 körül: Toroczkai János 1698 táján Mikola Lászlótól vásárolt udvarházának telkén „galambbúgos kapu is volt zsendelyes, régi lábakon álló romláshoz közelítő" — vallja 1726-ban Michael Budnár 55 éves jobbágy [Sajókeresztúr SzD]. 

1702: (A gr. Székely) udvarházra bejáró nagykapu, jó zsendelyes, kétfelé nyíló, kétsoros galambtartó rajta, vaspánt kettő, mellette egy kiskapu, jó vassarok rajta egy [Pócstelke КК]. 1705: Záhi Curia . . . Kapuja cserfa-oldalmellyékekbűl van el készítve, megromladozott zsendelyezés alatt rongyolt galambbúgjával együtt [Mezőzáh ТА]. 1714: Az leírt nagy udvarház* mellett . . . támaszos sövényből csenyált ( !) lészás kerttel, . . . kívül tisztességes tölgyfából csinált régi, öreg kapuláb azon alkalmatos két kapu, a tetejin galambbúg, azon romladozott zsindel [Kászonfelsőfalu Cs. —a A gr. Lázár Ferencé]. 1715: Portus majorem biffori válva, et minorem unilaterali per cardines ferreos inter postes quercinos jam antiquatos vertentem, taliterque clausibilem, qua anno ad hue 1715 erecta vetustate trila, columbario tamen pro visa, et scandulis tecta . . . aesti-matur ad Rhenenses Florenos 4 xr 30 [Ördöngösfüzes SzD. — ^aAz 1779-beli összeírás a királyi kincstár tulajdonában levő udvarház előbbi tulajdonosául a Rettegi családot jelöli meg]. 1721: Descriptio Portae. Vagyon a curialisra bejáró kapu a curialisnak észak felől való végiben a faluból Hlyére menő uton belől, amely is áll három faragott, földben beásott, ottan-ottan cifrázott, vastag cserefa-kapumellyékekből, melynek bojthajtás ( !) módjára csinált faragott, felső szemöldeke nagy fejű faszegekkel foglaltatnak (így !) a kapu feleihez, mellette lévő kisded bejáró kapuhelyeivel, melynek is bojthajtás módjára csinált felső szemöldöke állván faragott cserefábol nagy fejű faszegekkel foglaltatik a nagykapu zabájához, a szemöldökön fellyül vagyon kerék módjára hatszegeletű, egymás-

¹⁵ Az adalékok a Szótörténeti Tár III. kötetének már megszerkesztett részéből kerültek bele a felsorolásba. Ezért helykímélés céljából a levéltári jelzetek elmaradtak. A településnevek után a régi megyenév-rövidítések állnak. A (: :)-be tett részek az eredetiben is zárójelesek; a [ ]-ben levő szövegrészek e közlemény szerzőjétől származnak. 

Mindennapi élet a XVIII. századi Nánás szálláskertjein. 541—557

Ethnographia / A Magyar Néprajzi Társaság értesítője • 97. évfolyam, Budapest, 1986
   Tanulmányok • Kereskényi Miklés: Nagykállói ólaskertek és szállások a XVII—XVIII. században. 45—74 (55. oldal)   

elpusztulása miatt panaszkodott 1830-ban. Nemes Volosinovszky Katalin bérbe adta a házát 1833-ban „Kain Bernát Izraelitának". A ház két szobás volt. A bérlet a „Kis Kert" használatára is kiterjedt. Nemes Szabó István belső telkét az 1840-es évek elején felmérték. Ez alapján képet kaphatunk a kiskert nagyságáról, mert azt 38 négyszögöl nagyságúnak találták.³⁸ 

A háztelken az épületek nagyobb része sorban épült. Az udvaron kapott helyet a „külső kamra" és a „szin".³⁹ Amennyiben a gazdának nem volt ólaskertje, abban szekér is állhatott.⁴⁰ 

A belső házhely elengedhetetlen tartozéka a „hidlásos deszkaól", ami kizárólag a disznótartás céljait szolgálta. Az ólak a XVIII. század végéig bizonyosan nem a házak vonalában, hanem azzal szemben, az utca mellett helyezkedtek el. Ennek oka, hogy a trágyát az utcára (is) hordták, de praktikus okok is indokolták, mert a csürhóből hazahajtott disznónak nem kellett végighaladnia az udvaron. Egy 1788-ból származó vármegyei rendelet a város vezetőit arra utasította, hogy „Szorgalmatos vigyázassál legyenek, hogy senki az uttza mellé Sertés Ólat ne tsináljon, az hol pedig megvagynak elhányassanak és az udvarokba bellyebb rakassák".⁴¹ A disznóhízlalással függ össze, hogy az udvarra került a kukoricás góré is.⁴² 

Az udvaron a „sütő kemence," mellett a kenyérgabona tárolására szolgáló épületek fontosak. Néhány esetben tudunk köpincék építéséről,⁴³ de a gabona tárolására a verem szolgált. A rendelkezésre álló adatokból az látszik valószínűnek, hogy a „sír verem" terjedt el a leginkább.⁴⁴ 

A vermek elhelyezésének alapvető szempontja a jó rálátás lehetett. 1804-ben egy kisgyermek beleesett Nemes Kotsis András vermébe. A baleset kivizsgálására kiküldött hivatalnok a körülményekről jelentésben számolt be a másodalispánnak: „azon verem mely már élettel megtöltve bó tsinálva vagyon N. Kálióban bó vett szokás szerint, az ut félen vagyon és Ns. Kotsis András vallás tétele szerint, midőn [a] nevezett Gyermek belé esett, azon a vermen tsak egy kórótska is fedetlenül nem volt".⁴⁵ A vermet az Alföldön elterjedt szokás szerint az utcára, feltehetően az ablak közelébe, de feltétlenül annak látószögébe mélyítették.⁴⁶ A vermet nem a talajszint fölé emelkedő födémmel fedték, hanem áthidalták farudakkal, arra kukorica vagy kender kórót tettek, és földdel takarták be. 

A magisztrátus rendeletei igyekeztek megakadályozni a kor nagy csapásának, a tűznek a pusztítását. Elsősorban tűzvédelmi okok miatt tiltotta a város vezetősége a szálastakarmány tárolását a lakóudvaron. Rendeletét 1805-ben bocsátotta ki: „itt Kallóban nem tsak némely Contribuensek, de azok is kiknek jó példát kellene mutatni, az udvaraikon könnyen szerentsétlenséget okozható gazokat és egyéb takarmányokat tartanak, ezennel minden efféle Lakosok meg intessenek, hathatóan serkentessenek arra, hogy udvaraikon levő akármi névvel nevezendő gazokat kertjeikben harmadnap alatt kitakarítsák, vagy ha kérteik nem volna közölük egy némelyeknek, a végre alkalmatos helyet szerezzenek".⁴⁷ 

A kertek földrajzi helyzete 

Nagykálló történetének kétségtelenül egyik legbecsesebb forrása a vár 1664-ben készült inventáriuma.⁴⁸ Annak befejező részében a „Puszta Telkek a vagy Szállások" néven emlegetett gazdasági egységeket egyértelműen két részre osztották: „Az belső . . . Puszta Telkek"-re, amihez „elégséges rét és 

³⁸ SZSZmL, V. A. 2. (6), 1815-1845. Nro. 81-89. 1830. V. A. 2. (12), 1617-1849. Nro. 344. 1833., V. A. 2. (2), 1841-1850. 

³⁹ SZSZmL, V. A. 2. (2), 1827. 

⁴⁰ SZSZmL, V. A. 2 (2), 1832. 

"SZSZmL, V. A. 2. (13), Protocollum 1787-1807. 1788. 

⁴² SZSZmL, V. A. 2. (8), Nro. 322. 1795. 

⁴³ SZSZmL, V. A. 2. (11), 1765. «SZSZmL, V. A. 2. (2), 1831-1840. 

«SZSZmL, V. A. 2. (13), Protocollum 1787-1807. 1804. "BABTUCZ Lajos 1910. 32-55. 

⁴⁷ SZSZmL, V. A. 2. (13), Protocollum 1787-1807. 1805. 

⁴⁸ SZSZmL, V. A. 2. (11), 1664. 

szántó actusban vagyon", valamint „külső Szállás"-ra „ki az másikkal egy tractusban vagyon".⁴⁹ 

1676-ban Kollát Kis Anna végrendeletében „közönségesen" gyermekeire hagyta házát, „hozzá való" szállását és kertjét.⁵⁰ Az inventáriumban szereplő belső telkeket azonosíthatjuk a végrendeletben szereplő kertekkel és a Lónyai András korábban már ismertetett levelében szereplő majorságokkal. 

A XVII. századra vonatkozóan a fentieknél több híradás a kertekről nem áll a rendelkezésünkre, de a XVIII. század elején a „Nemes Tanács" annyira sok kertet adományozott a lakosoknak, hogy az valószínűsíti korábbi létezésüket is. 

A város sokat szenvedett a Rákóczi szabadságharc idején. A háború, a pestis egyaránt pusztították a lakosságot. A vár felrobbantása, az 1711 után bekövetkezett változás a jogviszonyokban, egyrészt feleslegessé tette a nagyszámú katonaróteget, másrészt a lakosokból sokakat elvándorlásra késztetett. így juthatott kerthez 1717-ben Barna János-nó a ,,a temető mellett dólrül", Kormos Beretzki András a ,,Biri kapun kivül a Város árka mellett . . . minthogy azon kertecskék minden munka s épület nélkül állottak", Pálóczi András a ,,Töltés Ladányra és Pallós Ladányra menő szekérutak között", Hamza Lakatos János a „Város árka mellett elmenő közönséges szekérút mellett", Nagy ístván, aki Dorna Ferenc kertjét kapta meg, mert az elszökött; 1719-ben Szebeni András, Botló András, Balogh János, Fintor János, Kassai Kováts János a „Debrecen felé menő út környékén", Sziráki Ádám „az Pallós Ladányra menő alsó útra jövő kertek végiben", Nyerges András a „Harangi Kosláton" [Hostáton(?)], Áts Ferenc „Kis Kalló felé ... az ut mellett Hegedűs János Felesége fele, melyen háza is vagyon", Horváth Mihály, aki Lőrintzi János kertjét kapta, mert az „maga ellábalván" — elköltözött.⁵¹ 

1722-ben a tanács a nagymértékű elvándorlás miatt rendeletet adott ki: „melly puszta telkek és kertek sok esztendőkig cultura nélkül állanak . . . Nemes Tanács hírivei Kállai Lakos Gazda Contribuens embernek szabad legyen felfogni ós úgy bírni mint saját jószágát".⁵² Ez alapján talán arra következtethetünk, hogy korábban elsősorban a nemes-taxás rendűek, többnyire a végvári vitézek leszármazottai birtokoltak kerteket. Az állami adóteher az elvándorlás miatt egyre kevesebb ember között oszlott meg, ezért az adóteher vállalása fejében nemteleneket is földhöz juttattak. 

Felmerül a kérdés, hogy hol helyezkedtek el ezek a kertek ? A „Biri Kapu" a várost a XVII. században körülölelő palánk déli részén nyílott. A palánkhoz árok is kapcsolódott. A dél felől jövő utak, így a debreceni is a kapuhoz vezettek. A kertek egy része közvetlenül a lakóházak szomszédságában, a várostól délre terült el. 

A „Temető" már a század elején is nyugatról határolhatta a várost. A „Ladányra menő utak" is erre vezettek. A kertek létezését bizonyítja a református anyakönyv 1787-ben kelt bejegyzése is egy új temető nyitásáról, „melly vagyon a Kerteken felül Napnyu-got felé innét a Tekenős hegyen".⁸³ 

A „Tokaji út környéke" ós a „Harangod felé" eső rész a város északnyugati, északi előterét jelentette. Ez utóbbi területen a kertövezetbe beékelve helyezkedett el a Hóstát rósz is. 

A „Kiskálló" felé vezető út a város északkeleti peremén húzódó kertek helyét jelölte ki. 

Az elmondottakat summázza az a vallomás, amelyet az 1760-as évek derekán tettek a város lakosai: „Kálióban benn a Városban a Házaknak házi kertjei nincsenek, hanem kivül, a Város kerületén vadnak kertjeik, melyekben a szegónség élelme ruházatja megkeresésére, szerzésére Dohányt csinál"⁵⁴. 

⁴⁹ SZSZmL, V. A. 2. (11), 1664. 

⁵⁰ SZSZmL, V. A. 2. (12), Protocollum 1617-1848. 1676. 

⁵¹ SZSZmL, V. A. 2. (12), Protocollum 1-231. 1717., 1718., 1719. 

⁵² SZSZmL, V. A. 2. (12), Protocollum 1-231. 1722. ¹³ Nagykállói Ref. Egyház Anyakönyve, 1787. "SZSZmL, V. A. 2. (8), Nro. 82-87. 1749-1773. 

Ethnographia / A Magyar Néprajzi Társaság értesítője • 95. évfolyam, Budapest, 1984
   Tanulmányok • Bencsik János: Mindennapi élet a XVIII. századi Nánás szálláskertjein. 541—557 (547. oldal)   

nek. Ehhez igazították a büntetés végrehajtását is. ,, . . . büntetése, mennyen az Kálódéban, ájjon ott ma, mig a templombul ki jönnek és csapattassék meg" (1 722). Egyik alkalommal így beestelenítette társát Füle Péter: ,, . . . az sem volna nagyobb dolog, mint mikor a pruszlikért ki publikáltak a templomban" (1767). A templomba kellett felvinni a talált tárgyakat is, s ott közszemlére tették ki (1767). Az istentisztelet után zajlottak a városi tanács hivatalos természetű hirdetései is.²⁴ 

Nem véletlenül, hanem társadalmi tartalma következtében kerülhetett az elöljárók esküszövegóbe az alábbi részlet: ,, . . . A város csapszékére menni, ott innya, akár benn a csapszéken, akár a csapszók mellett lévő malomkőre ülve, akár a mészárszék körül, akár benn (amint eddig szokás volt) a malomban, vagy piaczon egy szóval akárminemü közönséges helyeken vagy pedig ugyan csapszéken (...) szolgák keresése, fogadása szine alatt fog innya (...) büntetődgyék meg !" (1744). Induljunk ki tehát ez évszázadban is jelentős „közönséges helyek" számbavételéből. 

Kocsmák 

1744-ben „Nénásnak vagyon három bor korcsmája, hét pálinka korcsmája . . . " (1744). 1769-ben „Nagy István helyi lakossal kötött árenda (szövege) említi a Belső, Külső Ser Bor Pálinka Korcsmák"-at, melyeknek évi árendája 2700 Ft. A korcsmákon, csapszékeken mórt bor minőségére, a bor ós más italok árára a borbírák ügyeltek, akik évente számadással tartoztak a tanácsnak (1768). Időről időre bérbeadták a város csapszékeit, korcsmáit, s a mindenkori árendásoknak a városi tanács előírásait kellett betartaniuk. Az árendális szerződések részletesen szabályozták a tanács, az elöljáróság, továbbá a bérlő és a lakosság viszonyát is (1768). Az elöljáróság által kijelölt személyeknek, továbbá a tanács tagjainak, meghatározott gazdasági alkalmakkor a korcsmák és a esapszékek bérlői ingyen bort (italt) tartoztak kimérni. Az így díjazás nélkül kimért italról félévente, évente elszámolást nyújtottak be a tanácshoz, igazolva ezzel azt, hogy teljesítették kötelességüket.²⁵ 

Ezek a csapszékek, korcsmák nemcsak az italozás, hanem a találkozások, megállapodások (1765), napszámosok fogadásának színterei is voltak. Zajos, lármás ugyanakkor vidám helyek lehettek. Erre utalnak a különböző forrásaink: ,, . . . A Ferencziné csárdáján meg borosodván (...) magukat hegedültetni, dudáltatni, táncolni és huncfut compania-kat kötőfősége szerint élni bátorkodtak, de egyszer s mind koslató kutyáktól példát vévén és azok módjára cselekedvén ..." (1767). Máskor „ott dudások lévén táncoltak (...) két legény rettenetesül kezdte verni a gerendát (...) mint az ellenség úgy verték egymás bottyát öszve" (1768). A kvartélyos katonák gyakran mulatoztak e korcsmákon, csapszékeken, s e mulatozásaik nemegyszer verekedésekbe fulladtak. Sokat mondó az alábbi részletünk is: „ ... a mely disznó sodort ós nyujját az Innepek előtt Debreczeni József korcs-márosnál árult, hol vette . . . ?", — kérdezték az egyik gyanúsított parasztot (1751). 

Mészárszék 

A város mészárszékét korszakunk delelőjén (1759) a város által fizetett székgazda forgalmazta. Évi fizetsége pedig „kész pénz 15 váltó Ft, búza köböl 6, csizma pár 2, marhavágás 2, 200 font hús". Emellett meghatározott arányú „apadás", továbbá a levágott állatok fehérmája, farka, szíve, veséje is őt illette. „Ha megmarad (is) a gazda másnak adgya (pénzen)." E konvencióra aztán hittel (esküvel) kellett kötelezniük magukat (1766). így aztán bárminő észrevétel esetén „feladott hitinek szoros kötelességét" kérték számon a székgazdán. A kereskedést számukra tiltották. „Timári Péter (...) a N(emes) Város számára meg vett ökröket, teheneket, Bárányokat rósz szerint magának (felcserélni), rósz szerint pedig a javait a marháknak más keze alá adni (...) a lett nyereséget (...) felosztani (bátorkodott)" (1768). Akár a város konvenciós székgazdája, akár az „árendás uraimók ós mészáros legényeik" látták el a mészárszékbeli munkákat, „N(emes) Magisztrátus juris dictioja" (törvényhatósága) alatt ténykedtek (1749). Ezért a székgazdának kötelessége volt 

²⁴ BENCSIK János 1975. 266. 

²⁵ Példák arra, hogy a város részére dolgozók mikor kaptak így italt: „Simára menvén a kotsisok nyomtatni (a városnak); Fő Eskütt Ur atta a Kos pásztornak; A Város Kása malmához földet hoztak a Hortobágy mellől; a Kapitány istállóját csinálták; a Város katonáinak és szolgálóinak (mert) káposztát gyalultak" (1746 

a számadás. ! 744-ben Mirko János benyújtotta esztendei számadását, melyben az állott, hogy (általa) „3121 vonás forintokon vett és levágott 182 darabbul álló marhákbul 479 mása 52 font Húsaival, Bőreivel, 33 mása 13 font fadgyáról, Kosokról, Juhokról, Bárányokról ós Sertésekről (adott) számot". E számadásból következik, hogy tételesen csak a szarvasmarhát tartották számon, más részt pedig a levágott állatok között a szarvasmarha a legjelentősebb.²⁶ Az árendás 1756-ban egy esztendei bérlet fejében 100 Rft-ot, 

14 mázsa húst és 6 mázsa faggyút fizetett a városnak. Ugyanekkor a mészárszék berendezését is leltár alapján adták használatba, éspedig találtak a mészárszéken: „mása 1, fogó 1, bárd 2, húsmérő serpenyőkar 2, 6 fontos vas, 5 fontos vas, 2 fontos réz, 1 fontos vas 1, egy fontos réz 1,1/4 fontos réz 6, bőrnyúzó horog 1, marhafogó kötél 1, lakat a komorén l, ajtókulcs 1, fadgyus hordó 1, désa 2 db." Kiderül forrásainkból, hogy a székgazdaságot viselt konvenciós alkalmazott más munkával is foglalkozott a városon. ,, . . . mészárosságon kívül is Sz Mihály nap után fogjuk tartani, már pedig tudjuk, hogy mindenkinek dolgozott nyárban, vagy is nyomtatáskor a szürüjükön, télben pedig az marhájok körül" (1 760). Egyik konvenciós székgazdának, Kassai Ábrahámnak „Gúnyát, Gubát, nadrágot, csizmát, három köböl rozsot és egy rúgott bornyut" ígért a tanács (1766). Adataink összevetéséből következtethető, hogy a konvenció mértéke alku tárgya volt. A megállapodást pedig az áldomásivás követte. 

A mészárosok felügyelete, mint írtuk, a tanácsra tartozott. Érthetően, hiszen a mészárosok összejátszhattak a pásztorokkal, s így csorbíthatták a magángazdák érdekeit; sőt segédkeztek a tolvajlásban. Kuk Mihály mészárosról tudjuk, hogy „Köteles nevü gulyáshoz vitt magával egy tonna pájinkát és egy kulacs bort, azt ott megitták, az után látta (a tanú), hogy a tehenet ki szakasztották a gulya közül (...) mikor nyúzták nem engedte ezen Fátensnek, hogy a feje szokás szerént ki vágassék, hanem mint valami Döglött Bőrt a szerént hagyatta ..." (1747). 

Szárazmalmok 

Nánás határában nem lévén erősebb sodrású folyóvíz, az egy Hortobágy kivételével, csupán szárazmalmokban őröltek a lakosok. Ezeknek kerengősét (1730), garatját (1 741) említik forrásaink. Mind városi (közösségi), mind magánosok tulajdonában léteztek szárazmalmok. A város 1744-ben négy szárazmalmot, „mellyeknek kettei kása daráló malom" volt, tartott működésben. A paraszti gazdaságokról készült 1770-es ,,conscriptio"-ban 

15 szárazmalom szerepel. Mellettük idegenek is vásárolhattak malmot a városon. „Mostan Mád várossában lakó Szabó Jánosnak lóvén helységünkbe edgy száraz malma, melyet eladván — Keresztes városában lakó — N Jakab Mihály úrnak (...) 100 magyar ft-on ..." (1 703). E malmokban a molnárok mellett (akik szakembereknek számítottak) őrlős emberek dolgoztak (1751), akik a közösség, a város vagy magán malom tulajdonosok bérmunkásai voltak. A vámot fukával mérték ki, egy köböl búzából 1 fuka vámot vettek (1 751). Csohán Istvánná ellen azért merült fel panasz, mert „a szin búzát meg őrli, az allyából adgya ki az vámot". (Pedig az a szokás, hogy „abból adgya ki a vámot, amely búzát őröl, nem másból"). A vádlott így védekezett: „ .. . abból a búzából nem adgya ki a vámot, amellyet vészen pénzen (...), mint hogy a gyermekei Pénzen vett búzából kalácsul sokat meg esznek, az uram tu 1 kérek búzát az helyett vámba (...) a mellyet fejér kenyérnek, s kalácsnak vészen, abból ki nem adgya a vámot" (1751). Az őrletés sorrendjére, a szerre ügyeltek, aki előbb jött, előbb őrölhetett. Ha valaki nem tartotta magát a szerhez, bizony verekedéssé fajulhatott a vita. „Kovács István és Bögre János a szeren összezajdultak, mind a ketten a lovakat a malomba be vitték" (1741). „Kovács Istvánná szípen szóllott, mondván enyim a szer, enyim a lu az malomban (mire) Rácz (...) esteránggal kicsapott a malom-bul" (1730). A szertfogó, a várakozó, továbbá az őrlető emberek csoportokba verődtek, s vitatták a városban történteket. Alkalmas helyek voltak a malomsátrak arra, hogy behúzódhassanak alája, mert eső, szél, havazás ellen védelmet nyújtott. Többször hivatkoznak a tanúk arra, hogy ilyen vagy olyan véleményt hallottak a malomban. „A Portörő nevü város malmában (történt), hogy (az egyik nánási atyafinak az volt a véleménye) . . . annak sincs eszek, aki azt a gátat csináltatta", vagy máskor ,, . . . nem innyák a bort, hanem cziberéül eszik", „szélkébe töltik, úgy hörbölik", — állítják a város vezetőiről (1749). 

²⁶ A Mirkó-féle adatokat véve alapul, kiszámíthatjuk, hogy az általa levágott 182 db szarvasmarha összsúlya, középszerű hízottságot véve alapul (amikor a vágósúly az élősúlynak 55 —60%-a), 47 846 és 52 196 kg között ingadozott. Az egy vágómarhára esett átlag élősúly pedig 262 — 286 kg között lehetett. 

A négyesi Szepessy család uradalmi birtokai

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
   Rémiás Tibor: A négyesi Szepessy család uradalmi birtokai (A miskolci javak leírásával) Az 1836. évi összeírás tükrében (279. oldal)   

DER HERRSCHAFTLICHE BESITZ (MIT DER BESCHREIBUNG DES 

MISKOLCER BESITZES) DER FAMILIE SZEPESSY AUS NÉGYES, 

DER IN DER AUFNAHME VON 1836 WIDERSPIEGELT WIRD 

Wir bezahlen eine alte Schuld ab, wenn wir von dem herrschaftlichen Besitz einer der reichsten Familien des Komitats Borsod und der Stadt Miskolc, die Familie Szepessy aus Négyes, berichten. Ein bis jetzt wenig erforschter und veröffentlichter Teil der auch in der nordöstlichen Region Ungarns laufenden herrschaftshistorischen Forschungen ist die Struktur der Bewirtschaftung des herrschaftliches Besitz der Familie Szepessy aus Négyes. Mitte des 17. Jahrhunderts erwarb die Familie etwa 10% des Diósgyőrer Burgbesitzes. Sie zog nach Miskolc, wo sie eine Meierei gründete. Auf Grund der Archivquellen waren die Szepessys gute Landwirte, allgemein tolerant und sie waren auch gebildete Leute. Ihr im Laufe des 18. Jahrhunderts gebildetes Besitzsystem erstreckte sich auf 7 Komitate (Abaúj, Borsod, Békés, Gömör, Heves und Külső Szolnok, Pest, Pilis und Solt, Zemplén) und es wurde hauptsächlich von dem im Komitat Borsod liegenden Berente aus geleitet. Von dieser Zeit an wurde Berente der führende Sitz der Herrschaftsgüter der Familie Szepessy aus Négyes. 1760 waren die Szepessys die zweitreichste Familie in Miskolc, und noch 150 Jahre später, im Jahre 1909, nahm sie noch einen hervorragenden Platz auf der Namensliste der Virilisten ein, obwohl ab Ende des 19. Jahrhunderts der Einfluss und die Wichtigkeit der Familie allmählich abnahm. Sie haben im öffentlichen Leben des Komitats Borsod, in der Förderung der reformierten Kirche und auch militärisch schöne Erfolge erreicht. 

Diese Studie nimmt die auf 7 Komitate erstreckenden Güter der Familie Szepessy aus Négyes auf. Wir nehmen die 1836 gefertigte herrschaftliche Konskription zur Hilfe, die Mitte des 19. Jahrhunderts über die Güter und das Vermögen des László (Ladislau) und Zsigmond (Siegmund), die den Familienhauptzweig vertreten, berichtet. 

Das Vermögen ging von den beiden Geschwisterteilen auf die Kinder von László über, da Zsigmond keine Nachkömmlinge hatte. Dem glaubwürdigen Fiskal István Kassay, dem Tafelrichter des Komitats Borsod, wurde der Auftrag erteilt, den Besitz aufzunehmen und das Nettoeinkommen zu berechnen. Kassay besuchte die Herrschaftssiedlungen gewissenhaft und persönlich, konskribierte das Zubehör des Besitzes an Ort und Stelle und brachte es „allen, die es angeht", natürlich hauptsächlich den Auftrag gebenden Erben, bzw., wie er sie betitelte, „ dem geehrten adeligen Blut" in einem 197 Seiten dicken Band (+ Anlagen) zur Kenntnis. 

Das oben Genannte bestätigt uns, dass wir das umfassendste und vollständigste Bild über die Güter von Szepessy aus Négyes aus dem Jahr 1836 haben. 

Das Herrschaftsgut betreffend gab es negative Punkte: 

- Die Wälder im ganzen Gut standen zu der Zeit schon seit langem unter gerichtlicher Sperre. 

- Der königliche, kleine Gewinn brachte manchmal mehr, manchmal weniger ein. 

- Der „Ebenmäßigkeitsprozess", den ganzen Besitz betrachtend, fand schon unter der Klägerschaft der Grafen András statt und wartete auf die obere Prüfung. 

Wie man im oben Genannten sehen kann, hat auch das „geehrte Blut" zweierlei Vermögen: a) aus dem gemeinsamen Vermögen, b) aus dem privaten Besitz. 

Unter den Herrschaftsgütern von Szepessy aus Négyes veröffentlichen wir die Aufnahme der Güter von Zsigmond und László in Miskolc im Jahre 1836 in deren vollem Umfang. 

Die Kaserne in der Petőfi Straße in Miskolc, die ursprünglich der Hof der Familie war, war rund 1702 schon im Besitz der Familie Szepessy aus Négyes sowie das in der Deskription des Besitzes von Zsigmund erwähnte „Erbhaus", das von seinen Cousinen geerbt wurde. Die Kaserne von Szepessy wurde zusammen mit dem in der Nachbarschaft stehenden Hof von László (hier wird er als "Wohnhaus" benutzt) 1955 abgerissen. An dem Ort entstand die Miskolcer Rettungsstation und die Malomszög Straße. 

Tibor Rémiás 

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969) DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár (173. oldal)

EGY ISMERETLEN MAGYAR VÁR — SZÁDVÁR 

173 

nos intertanebimus, cum uno Capitaneo, Concionatore, artellerico, duobus pixidiarys, et uno fabro lignario, qui omnes nobis fide adstricti sint... Claves verő portae Arcis, postquam ea clauditur praesenti quidem Dersfio semper assig-nentur, eo verő absente, Capitaineus Garmanicus in manibus resereut, et in claudendae aperiendaeque portae curam habeat, et idem de dando quoque Simbolo militari obsereutur... Arcemque ipsam ab amni vei incendy vei proditionis periculis ... Saluam, bene aedificatam ac munitam, canales, cister-nam, machinam tractoriam aliaque sarta tecta conseruare, omnamque ruinam antevertere debeat... Signanter verő illám muri partém, in longitudine undecim orgiarum, quae tempore expugnationis concussa fűit, et ab co tempore ruinosa mansit, reparabit, sed tamen nostris sumptibus per nos posthac illi refundendis, quam tamen dicti Muri reparationem cum praescitu et voluntate Generális nostri Capitanei instituet'. (EL. u. ott, No. 2, 3.). 

[41] Az 1597. évi Introductoria u. ott, No. 4. 

[42] A Transactio és a Statutoria u. ott, No. 5. és 6. 

[43] Basta György levelei és iratai, ed. Veress E. Mon. Hung. Hist, I. 34. I. k.: 16Ö0 okt. 16. 435. o.; nov. 17. 450. o.; 1602 máj. 25. 714. o.; Basta újabb feltételei 1602 jún. 5. 720. o,; 1603. ápr. 10. MHH 1/37. II. k. 205. o. 

[4>1] Transactio a zálogösszeg visszatérítéséről, 1603 júl. 26. (EL u. ott, No. 7.). Csáky feljegyzése erről 1603. máj. 1-én, Bártfai Szabó L.: Okit. a Csáky cs. tört. (Bp. 1919) II. k. 608. o. Rudolf, Prága, 1604 febr. 27. Inscriptionalisia Sáros és Szádvár zálogbaadásáról 12 évre 192494 Ft-ért, EL, u. ott, No. 9. A korábbiaktól eltérő főbb pontok: „in supra dicta verő Arcé Zaduar triginta duos pedites germanos tenebit... circa Religionem quicquam innovare et praeter Catholicam Religi-onem nullás alias Sectas et Haereticos Concionatores introducere aut páti debeant." 

[45] Pethe László, Szádvár, 1603 aug. 7. hitlevele: „En Pethe Lazlo de Hethes, Romay Chiazar vrunk eo feghe Cassay Magiair Lowassanak Capitannia. Vallom ss Adom mindeneknek az kiknek illik tudására, hogi alkuttam megh az Naghos Chiaky Istwan vrammal Zádwararul, hogi Eztendeigh az varath minden hoza tartozó Jozaghiwal, pertinentiaiwal es Jeówedelmekkel Zálogba bizonios Summa pénzben, meli az Eghry Captalan lewelemben megh vagion specificalua, engette birnom, Eztendeó el telwen, az en pénzem az Naghos Chiaky Istwan vramtul awagi giermekiteól, az fassioban való Conditiok zerinth megh lewen, tartozza₎m mingiarast az lewelnek Ereyewel Zadwarath hozza tartozó Jozaghywal egietem-ben kezeben Freztenny.. .Ha penigh teörtenet zerinth Eztendeö az napra valamy okbul Chiaky Vram le nem tehetne, tehát annakutannais, valamikor Chiaky vram, vagi maradekj le tezik, tartozzam En, es az en giermekim az pénzt fel venny, es az varath minden Jozaghiwal Egietemben megh adnj ... Dátum in Zadvara, die 7 Augusti. Anno Domini 1603 Idem Ladislaus Pethe de Hethes mpp'' (OL Csáky cs. lvt. kassai lvt. (továbbiakban CSLk) fasc. 480. fol. 51—2.). A záloglevél és a kötelezvény 30000 Ft és 11 tallérról u. ott, fol. 53—60. Csáky 1604 szept. 4-én tárgyal Pethével a vár visszaváltásáról és a kölcsön egy részének visszafizetéséről (Bártfai Szabó i. m. II. k. 608. o.) Hetesi Pethe László, Pethe Márton váradi püspök öccse, Habsburg párti, katolikus, nemes, 1604-ben részt vesz az Olaszliszkai templom visszafoglalásában a reformátusoktól, „consiliariusa is vala az imperatornak és a magyar hadnak campestris generálisa", 1605-ben Belgioiosoval harcol Váradnál, és együtt vonulnak vissza menekülve. 1617: a Bethlen Gáborral folytatandó tárgyalásra biztosként küldik ki, de meghal (Sepsi Laczkó Máté: Sárospataki Magyar Krónika, Erdélyi Tört. Adatok III. k. 50, 53, 170. o). 

[46] „31. octobris Kassát megadják Bocskai Istvánnak Lippai Balázs és Német Balázs által.. .Ugyan ezen héten Szendrőt is megadják Német Balázsnak, a némötöket kiküldvén belőle. Szádvárából is ugyanakkor kimennek a németek és pusztán hagyják féltökben a várat," (u. ott, 54. o.). Basta 1604 nov. 13-án jelenti Mátyás főheg-nek: „Ho anche ricevuto una lettera da Lippai Balázs... mi notifica la perdita di Tokai, insieme con quella di Cassovia, Sendreő e Putnok insieme con Sahtuar" (Basta levelei. II. k. 521. o.). A vár feladásáról Istvánfi: „Saduaram 

Hubbes Éva: Benkő Ferenc egyetemjárása (Rudabánya, 2004) 4903.    Benkő Ferenc (1745- 1816) • Az Albumról (30. oldal) ... Calendáriumra ( öt nagyszombati és egy kassai kiadás). Az azokban található bejegyzéseket ... 4904.    Album Dupplicis ad Exteros Peregrinationis (87. oldal) ... jus Possessori lubens apposuit Michael Kassai mpi Med. stud. Viennae Austriae ... 4905.    Album Dupplicis ad Exteros Peregrinationis • Benkő Ferenc albumának beírói időrend és hely szerint (93. oldal) ... 04. Cornides Dániel júl. 05. Kassai Mihály Katona Imre Knaus, Friedrich ... 4906.    Album Dupplicis ad Exteros Peregrinationis • Névmutató (106. oldal) ... fenti Jeszenák J. testvére. 179. Kassai Mihály ( Michael Kassai) - orvos. 1781- ...

165. Ilsemann, Johann Christoph (Joh. Chr. Ilsemann) ( 1727— 1822) - patikus és bányabiztos volt Clausthalban. 

75. ifj. Intze Mihály, nagybaconi (Michael Intze) (1762-1836) - orvos, tanár. Tanult Kolozsváron, Pesten és Göttingában (1787). A kolozsvári líceum tanára, gyulafehérvári tisztiorvos, a jénai mi-neralógiai társaság tagja. (Vagy a fentinek az apja: id. Intze Mihály, nagybaconi, [1723-1796?] — ref. lelkész. Tanult Kolozsváron, Leidenben [1745] és Odera-Frankfurtban [1749]. 1751-től kolozsvári lelkipásztor, 1776-tól kolozs-kalotai esperes volt.) 

147. Jacob, J. F. (J. F. Jacob) - a Francke-féle árvaház felügyelője volt Halléban. 

63. Jánosi Péter (Petrus Jánosi) - ref. lelkész. Tanult Kolozsváron, Odera-Frankfurtban (1775) és Bernben (1776-1778). 1789-től lelkipásztor Széken. 

52. Jenéi György (Georgius Jenéi) - teológiát tanult Bernben (1777). 

138. Jeszenák János (B. Jo. Jeszenák) - jogot tanult Lipcsében, majd Benkő Ferenccel egyidőben Göttingában (1781-1782). Az alábbi Jeszenák Pál testvére. 

140. Jeszenák Pál (B. Paul de Jeszenák) - jogot tanult Lipcsében, majd Benkő Ferenccel egyidőben Göttingában (1781-1782). A fenti Jeszenák J. testvére. 

179. Kassai Mihály (Michael Kassai) - orvos. 1781-1783 között Bécsben tanult. 1786-tól gr. Bethlen Gergely udvari orvosa, majd 1794-1796 között bányaorvos Nagybányán, 1800-ban Kővárvidék tisztiorvosa. 

126. Katona Imre (Emericus Katona) (71751-1792) - ref. lelkész. Tanult Kolozsváron, az Odera-Frankfurtban (1775) és Leidenben (1776). Zilahon rektor, 1783-tól lelkipásztor. 

71. Katona Mihály (Michael Katona) (1764-1822) - ref. lelkész. Tanult Debrecenben és Benkő Ferenccel egyidőben Zürich-

Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért

 Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
   TANULMÁNYOK • Dr. Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért (7. oldal)   

V. István látva, hogy „a várak épségben tartása által az ország biztonsága és az alattvalók sokoldalú jóléte lesz előmozdítva", a győri királyi várba telepíti a győri vendégnépeket (hospes), kiveszi őket az ispán ítélete alól, felruházza a fehérvári királyi polgárok által élvezett jogokkal s ezzel megadja részükre azt a legmagasabbrendű városjogi keretet, melyet az Árpád-korban királyi város csak élvezhetett.¹) A győri polgárok az adómentességi kedvezmények mellett szabad vásártartási jogot kapnak s elnyerik az árumegállítás jogát (jus stapulae) minden Magyarországból Ausztriába és innét Délmagyarországba törekvő kereskedő ellenében, aki áruját köteles a városban lerakni és itt vásárt tartani. 

Az oklevél a királyi város polgárain kívül megemlékezik a győri püspöknek és káptalannak „ugyanazon községbeli" népeiről is, akik az említett vendégekkel közösen²) laknak, s ezeket is hasonló kiváltságban részesíti a királyi népekkel, csupán azt a kikötést teszi, hogy a püspöki és káptalani népek bírája az ő alattvaló népe utáni földbért, vagy cenzust pünkösd nyolcadán a püspöknek, vagy a káptalannak szolgáltassa be. 

Amint az oklevélből is kitűnik, a középkori Győr nem volt közigazgatásilag egységes város, mert népei közül egyik a királyt, másik a káptalant, ismét másik a püspököt ismerte közvetlen urának. Ez az elkülönülés a mai Győr helyén területileg is megjelentkezett, mert a vár (castrum), vagyis a mai Káptalandomb és a XVI. században is Királyföldnek nevezett Kálváriautcai rész egész a mai Kálvária környékén húzódó Szent Adalbert földjéig a királyt vallotta földesurának, míg a vár közvetlen aljában, a mai Belváros területén laktak a káptalan népei. A püspök joghatósága ekkor még csak a fellegvárra, vagyis a mai püspökvár területére szorítkozott, s mikor Róbert Károly 

¹ ) Lásd erről részletesen Csizmadia Andor: Győr városjoga az Árpádok alatt. Győr, 1940. 13. I. Klny. a Győri Szemléből. 

² ) Endlicher és Fejér szerint: in eadem villa comimunita, Bél szerint communiter. Lásd az okleveleket Fejér: Codex diplomaticus. V. 1. 147. p., Endlicher: Monumenta Arpadiana p. 526—529. Bél Mátyás kéziratát az esztergomi érseki könyvtárban, említi Villányi Szaniszló: Győrmegye és város anyagi mívelődéstörténete. 99. 1. 

1318-ban e fellegvártól is meg akarja fosztani a püspököt, maga János pápa jár közbe érdekében s a királyhoz írt levelében bizonyítja, hogy a fellegvár már Szent István óta a győri püspökség birtokához tartozott.³) 

Van a mai város területén a középkorban más közigazgatási egység is: Szentbenedekfalva, vagy Pánzsa-utca, mely a régi temetőtől húzódott a Pánzsa érig⁴), mely a káptalan földje volt s csak a török időkben néptelenedik el; a Kálvária helyén álló Szent Adalbert földje, a győri hegyi préposté, s végül Kertesszer, mely a győri püspök földesurasága alatt állott. Az 1518. évi adóösszeírás az említett részeken kívül a mai Győr területén megemlékezik még Hédervári István és Ferenc faktorairól, a szentjános-rendi keresztes lovagok (johanniták) földjéről, végül Megherről, a győri kápolna (Szt. Háromság) mesterének földjéről.⁵) 

Az árpádkori Győr súlypontja természetesen a legnagyobb kiváltsággal rendelkező királyi városra esett, melynek lakói, kiváltságaiknak megtartásával és erősbítésével remélhették, hogy részt kaphatnak az akkor már alakuló királyi szabad városok országrendi rangsorában. 

Azonban nem így történt. 1295 április 6-án III. Endre király János győri bíró, Ivánka, Pál és János, Csuk fiai — győri polgárok kérésére megerősíti ugyan V. István 1271-ben kiadott privilégiumát, de a káptalannak is sikerül az Árpádok idejében az V. István által igen lazára tágított földesúri joghatósági köteléken szorítani s a földesúri jogok szabatosabb meghatározásával a népeik feletti hatáskört megerősíteni. Alig két esztendővel V. István privilégiumlevelének kiadása után 1273. augusztus 19-én Budán kelt szabadalomlevelében IV. László megparancsolja a győri várispánnak, hogy az a győri káptalan népeit semmiféle esetben, még lopás esetében se ítélje el, hanem azok a „földesuruk előtt tartoznak megjelenni". E kiváltság tehát az ispán bíróságával szemben — amely alól már V. István is kivette őket — a káptalan bírói joghatóságát hangsúlyozza, holott az V. István féle kiváltságlevél a káptalani és püspöki népek saját bírájának adja meg a bíráskodási joghatóságot. Lehet ugyan, hogy a káptalan bírói széke csupán másodfok s ez esetben nincs ellentmondás V. István kiváltság levelével, de a káptalani földesuraság erélyes kihangsúlyozása a földesúri jogok erősebb érvényesülését is jelenti. 

Míg III. Endre után a győri királyi polgárok kiváltságlevelének megerősítéséről csak egyszer hallunk, IV. László 1285-ben 

³ ) Villányi i. m. 102. 1. 

⁴ ) V. ö. Bedy Vince: A győri Székeskáptalan története. Győr, 1938. 122. sk. 1. Lovas Elemér szerint a mai Wennesz Jenő-út kezdete táján feküdt. Győr város kialakulásának vázlata. Győr, 1940. 11. 1. 

⁵ ) Lásd Villányi Szaniszló: Győr vár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági vizsonyai a XVI. és XVII. században. 

Karacsin mesternek, a győri egyház prépostjának kérésére megerősíti saját 1273-ban kiadott kiváltságlevelét s ugyanezt teszi 1323-ban Róbert Károly, ki elé a kérést János szentadalberthegyi prépost és Mihály győri őrkanonok terjesztik. 

Egyetlen királyi bíráskodási privilegiumlevelet találunk csupán az Árpád-kort követő időkben s ez Nagy Lajos 1361. július 3-án kelt szabadságlevele, melyben Domonkos, Miklós fia, Győr város bírájának kérésére megparancsolja, hogy győri polgárt, más győri polgár adóssága, vagy vétke miatt elfogni vagy elítélni sehol sem szabad, hanem a polgárok minden ügyében — kivéve a lopást — a győri bíró előtt kell igazságot kérni. Ha pedig a város bírája és esküdtjei hanyagok lennének az ítélkezésben, akkor a középkor szokása szerint a bírót kell a király, vagy a tárnokmester elé idézni. Nem történik említés a káptalani, vagy püspöki város polgárairól, mert hiszen azok bírói fellebbviteli hatósága kétségkívül a földesúr. 

Gazdasági jogi téren is nehézségek jelentkeznek. Róbert Károly 1324-ben, elrendeli, hogy a magyar kereskedők tartoznak Sopronban áruikat lerakni, mert határzárat léptetett életbe Ausztria felé, hogy megbosszulja az osztrák hercegek határzárát, kik nem engedték meg, hogy Regensburgból, Páduából jövő kereskedők Bécsből Magyarországra átkeljenek.⁶) E rendelkezés képezte alapját a későbbi soproni árumegállító jognak, melyet Zsigmond király ad. A soproni jog erős rivalitást jelentett a győrinek, mert a győri piac forgalmát s a győri polgárok kereskedési lehetőségét erősen csökkentette. Nem kevesebb veszélyt jelentett III. Endre 1297-ben Pozsony városnak adott az a kiváltsága, hogy a Dunán Bécs felől hozott árukat a kereskedők kötelesek Pozsonyban kirakni, mely jogot Zsigmond 1402-ben az általános árumegállítási joggá szélesíti.⁷) Zsigmond 1385-ben a Duna menti harmincad hivatalt is Győrbe helyezi⁸) s e körülmények — mivel a kereskedők a harmincadhivatalt szerették elkerülni — súlyos csapást mérnek a győri gazdasági élet fejlődésére. 

Közjogokban is egyre kevesbednek a győri polgárok, bár e jogcsökkenést írott források hiányában kellően figyelemmel kísérni nem tudjuk, tény az, hogy 1404-ben találunk utoljára írásos emléket győri királyi polgárról, mikor Zsigmond Beu-marku Péternek a pannonhalmi monostornak szóló gazdag birtokadományát megerősítő oklevelében őt királyi polgárnak (civis noster) mondja. A városok országrendiségének hajnalán, épen a következő évben hozott kisebb végzemények Győrnek nem adnak országrendiséget, nem is szerepel egyetlen alkalom- 

⁶ ) Vitéz Házi Jenő: Sopron sz. kir. város története. Sopron, 1921. I. k. 86. sz. oki. 

⁷ ) Király János: Pozsony város joga a középkorban. 208. 1. v. ö. még Csizmadia Andor: A magyar városi iog. Kolozsvár, 1941. 30. 1. 

⁸ ) Fejér: Cod. Dipl. T. X. 3. 19.  

mai sem a tárnoki városok között, holott az említett Nagy Lajos-féle kiváltságlevél a királyi polgárok második bírói fórumául a tárnokmestert állította. 

A királyi joghatóság valószínűleg már a XV. század elején megszűnik, mert mikor Zsigmond 1403-ban bűnbocsánatot hirdet, megígéri, hogy a legfoglalt jószágokat és várakat, többek közt a Stibor vajda és Garai által elfoglalt győri castrumot is visszaadja az egyháznak,⁹) ami az egyház joghatóságát a fellegvárról az eddig királyi hatalom alatt álló várra is kiterjeszti. 

E fejlődés még inkább kitűnik az 1447. június 1-én kötött ú. n. radkersburgi szerződésből, melyben Frigyes császár megígérte, hogy Győr várát és városát a győri püspöknek 3000 forint váltság mellett a következő június 24-én átadja.¹⁰) Ezt követőleg ugyanitt Ágoston győri püspök kötelezte magát, hogy ha Frigyes császár Győr várát és városát kezébe adja, ő a császár által Nagyszombati Lászlónak, Koller Péternek és Kassai Józsefnek Győr vára átvétele alkalmával az átengedésért adott adós-levelét magához váltja és Frigyesnek visszaszolgáltatja.¹¹) Még ugyanezen a napon egy másik oklevélben Ágoston győri püspök és a győri káptalan kinyilvánítják, hogy Győr várát és városát Frigyestől visszanyerték s azt László király részére fenntartják.¹²) 

A püspök és a káptalan ezután kizárólagos földesurak maradnak s 1449-ben egy oklevél a város egyik részét püspöki városnak mondja, melynek külön bírája és esküdtjei vannak.¹³) Ha a püspök területe csak a fellegvár lett volna, semmiesetre sem lehetnek e kis terület népének külön bírája és főleg esküdtjei. Nagyon valószínű Villányi felfogása, hogy a győri püspökök, kik ebben az időben főispánok, mint ilyenek gyakoroltak joghatóságot a városi királyi népek felett s ez a joghatóság később valóságos földesúri hoghatósággá vált. E folyamatot elősegítette, hogy háborús időkben egy vár területén belül partikuláris jogokat és kiváltságokat nehezen lehetett érvényesíteni; a király távol, a püspök közel lévén — a joghatóság kiterjesztése a királyi népekre szinte észrevétlenül történik. A radkersburgi szerződés pedig a püspök és a káptalan áldozatkészsége folytán jogilag is úrrá teszi az egyházi hatóságokat a város felett.¹⁴) 

^{1 5} ) Teleki: Hunyadiak kora II. k. 561—2. 1. 

^{1 6} ) Teleki: Hunyadiak kora XII. k. 469. li. 

⁹ ) Corpus Juris Hungarici. Zsigmond 1403. évi kegyelemlevele. 9. sz. 

^{1 0} ) Horváth Mihály: Magyarország történelme. II. k. I. köt. Pest, 1860. 373. 1. 

") Az oklevelet közli Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. X. k. 205—6. 1. 

^{1 2} ) U. ott 206—7 1. 

^{1 3} ) Villányi: Győr vár és város. 10. 1. 

^{1 4} ) V. ö. Jenéi Ferenc: Győr a magyar humanizmus kirában. Győr, 

E joghatóság végleges megszilárdulását bizonyítja az 1518. évi — már említett — adókirovás, melyben az egykori Királyföld is a győri püspöké, de még inkább bizonyítják az 1533 óta vezetett káptalani számadáskönyvek, melyek a jógazda gondosságával jegyzik fel a káptalan birtokainak jövedelmét s ezek között tekintélyes helyet foglal el Győr káptalani mezőváros, soha sincs azonban említés téve az egykori királyi polgárokról és vendégekről. 

A királyi kiváltságlevelek ez időből mind az egyház földesúri joga mellett tanúskodnak. 

V. László király 1455 október 18-án Pozsonyban erősíti meg Regensburgi Fogol György győri prépost, Máté pápóci prépost, Ottingi János soproni főesperes, Pápai Antal rábaközi főesperes, Bejczy Mihály, Rajthay Mátyás mester a győri egyház kanonokjai kérésére IV. László 1273-ik évi privilégiumát, hálából azért a védelemért, amit a győri egyház neki és anyjának, Erzsébet királynénak a meneküléskor nyújtott. Ugyanezt teszi 1465 január 26-án Demelki László győri Kutasi Tamás vasvári prépost és Vasvári János mester győri kanonok kérésére I. Mátyás, 1496-ban György prépost, Gergely olvasó-kanonok kérésére II. Ulászló s végül 1604 április 8-án Prágában I. Rudolf. 

Mátyás egyik oklevelében úgy tetszik, mintha Győr nem állana szoros földesuraság alatt, mert a várost nem a szokásos földesúri mezőváros (oppidum) megjelöléssel illeti, hanem arról, mint Civitasról emlékezik meg, mely elnevezés elsősorban a királyi városok megjelölésére szolgált és mindenesetre olyan várost jelentett, amely tekintélyében és jogaiban majdnem érintette a királyi városi jogokat. Ez oklevélben Mátyás megemlékezik Kuthasi Tamás törvénytudor és vasvári prépost, Kuthasi Gergely, György, Miklós és Ambrus, nemkülönben a prépost több rokonának panaszáról, mely szerint ők egykor Walpek János győri lakosnak a pannonhalmi konvent bizonyságlevele szerint pénzt kölcsönöztek, ezt életében nem fizette meg, most örökösei, kik győri polgárok, sem akarják. Ennek ellenére vonakodik a káptalan és a város részükre igazságot szolgáltatni, mert azt állítják, hogy a király nevezetteket az adósságfizetés alól felmentette. Megparancsolja hát a győri káptalannak, nemkülönben Győr város (Civitas) bíráinak és esküdtjeinek, hogy ne tekintsék érvényesnek ez engedélyt és szolgáltassanak igazságot.¹⁵) 

Mátyás királynak még egy számunkra érdekes okleveléről tudunk. Ezt a király 1489-ben adta ki s benne Győr városnak (Civitas) azokat a polgárait, kiknek házait a dühöngött nagy tűz elhamvasztotta, hat esztendőre mindennemű királyi adó alól felmentette.¹⁶)