1642. június 24.
Akik az fellebb megemlített öt várasokbeli kovácsmester atyafiak akaratából ugyanitt Kassán összehívott személyek voltunk jó rendtartásunk szerint...
Mi, szabad és királyi várasokban, úgymint Kassán1, Lőcsén2, Bártfán3, Eperjest4 és Szebenben5 lakozó becsületes kovácsmesterek, tudniillik első kassai céhmester Lengyelfalusi Tamás kovács, 2., Kassay Balogh István kovács
3., Jászay András kovács, 4., Pölsőczy György kovács stb. Továbbá bártfai mesterek, Ábrahám Kovács, Pál Kovács, lőcsei mesterek György Kovács, Mihály Kovács, eperjesi mesterek Raiczer János, Lakvacz András kovács, szebeni mesterek Pál Kovács és Mihály Kovács, akik az fellebb megemlített öt várasokbeli kovácsmester atyafiak akaratából ugyanitt Kassán összehívott személyek voltunk jó rendtartásunk szerint. Adjuk emlékezetére mindeneknek, valakiknek illik mostaniaknak és követendőknek ez levelünknek rendiben, hogy bennünket megtalálván sok rendbeli instanciák6 és személyek szerint is az Mecenzéf7 városában lakozó becsületes kovácsmesterek, kik közül első céhmester Angyali János, második Zorger Mihály, öregmesterek Zorger Simon, Tsedon Gáspár kovács, Gedon Jakab, Kis Pál kovács, Kurta Mátyás kovács, Krupporczer Mihály kovács és ő képinek által a megnevezett mecen-zéfi becsületes kovács céhbeli egész társaság kivannak azt ő kegyelmek tőlünk, hogy ő kegyelmeket úgymint az megemlített mecenzéfi kovácsmestereket (kiknek harmadik Ferdinánd császár és koronás király urunktól ő felségétől kegyelmesen megerősített cikkelyek volna) méltóztatnánk az mi tisztességes és becsületes társaságunkban számlálni és bevenni, hogy mi velünk minden jóban egyetértvén tanult mesterségeknek rendiben mind magok s mind maradékaik jobb módjával mehetnének elől és az öt jelzett városokkal egyesülvén velünk kovácsmesterekkel együtt érthetnének. Mely ő kegyelmek kívánságát mi összegyűlt személyek megértvén sőt velünk egyetemben ezen öt szabad és királyi városoktól ezen dolognak jó karban való hozására rendeltetett nemes polgári becsületes személyek is jelen lévén, ő kegyelmeket ez mecenzéfi kovács mesterségbeli becsületes atyánkfiait az mi becsületes társaságunkban bevettük és befoglaltuk ilyen módok és feltételek szerint amint következik és amint ezen feltételekkel ő kegyelmektől az öt városokbeli kovácsmestereknek adattatott reversalis8 megmutatja. Első feltétel ez és fogadás ő kegyelmeknek az mecenzéfi kovács atyafiaktól (melyet meg is egyeztet[...]) ő kegyelmek az ő felségétől adattatott adományokban lévő tizennegyedik cikkelynek tartalmait, tudniillik ez legények heti béréről való és [...Jtott feltételt meg nem tartják, hanem mind mások és utódaik is úgy és aszerint mint mi (de aki érdemes lesz rá) az legények heti bérét 36 pénzt azaz 36 dénárt. Második feltétel. Ebbenis megegyeztek az kegyelmek velünk, hogy az jelzett öt királyi városokban az adományokban lévő 22. cikkely tartalma szerint (kiváltképpen pedig Kassára, mely Mecenzéfhez közelebb van) mívöket avagy marhájukat a heti vásárra eladásnak okáért semminemű ok és szín alatt be nem hozzák, nem is árulják az egy szabados sokadalmokon kívül. Mely feltételeket minden pontjaiban fogadták az mecenzéfi atyafiak és kovácsmesterek maguk és maradékaik is megállani egy, hogy ha avagy maguk avagy utódaik az megírt feltételeket és fogadást erőszakkal megszegnék kiváltképpen pedig ha a heti vásárra avagy egyéb titkon való eladásra eladásnak okáért míveket behoznák (és miután megbizonyosodtak ezen dolgokról) egész céhül büntettessenek meg az öt szabad és királyi városokban lakozó becsületes kovács céhekbeli urainktól érdemek szerint való büntetéssel. Úgymint végben ő kegyelmekkel való megegyezésünk úgymint az megnevezett mecenzéfi kovács mesterségben lévő becsületes atyánkfiaival.
Melynek nagyobb bizonyságára mi felül megnevezett személyek és összegyűlt atyafiak adtuk ezen levelünket közönséges akaratból megpecsételvén ez becsületes kassai kovács céhnek pecsétivei.
Kelt szabad királyi Kassa városában az Úr 1642. évének június 24. napján.
A felső-magyarországi városok kovács céhei közös artikulusainak módosítása.
A nagyon korai magyar nyelvű céhes forrás sajnos nem teljes privilégium, csupán annak módosítása, melynek értelmében az öt felső magyarországi szabad királyi város, Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Szeben kovácsmesterei befogadják körükbe a céhprivilégiummal már rendelkező mecenzéfi [valószínűleg német] kovácsokat. Két feltételt állítottak, ezek egyike a legények heti bérének összege, a másik az, hogy a szabadalmas vásár kivételével a mecenzéfiek nem vihetik be áruikat a kassai piacra. Előbbivel a rendelkezésükre álló olcsó munkaerőt, utóbbival piacukat védték. A forrás értékét emeli a céhes öregmesterek név szerinti felsorolása. — A forrás eredetijét Kassa Város Levéltárában őrzik.
Forrás: Kassa Város Levéltára. Céhes iratok, kovácsok [Archív Mesta Kosíc Cechovnie oddelenie kovaci] Németh István válogatása és átírása.
1 Kassa, Cassovia, Kosice (Szlovákia).
2 Lőcse, Leutsovia, Levoca (Szlovákia).
3 Bártfa, Bartfeld, Bardejov (Szlovákia).
4 Eperjes, Presov (Szlovákia).
5 Kisszeben, Cibinium, Zeben, Sabinov (Szlovákia).
6 Kérelmek.
7 Mecenzéf, Medzev (Szlovákia).
8 Megállapodás.
189. 1622. január 6.
A fejedelem úr a királyi címet, valamint Magyarország egész igazgatását, kormányzását és jelvényeit őszintén és teljesen leteszi, egyúttal róluk örökre lemond...
Mi, Gábor1, Isten kegyelméből a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja, Oppeln és Ratibor hercege, emlékezetül adjuk jelen oklevelünk által és értesítünk mindenkit, akit illet, hogy a Magyarországon minap támadt belső zavargások lecsendesítésére, külön biztosainknak, úgymint méltóságos és nagyságos bethlenfalvi gróf Thur-zó Szaniszlónak, Szepesfölde örökös grófjának és ugyanazon megye főispánjának, Magyarország Dunán inneni részei tábornokának és Érsekújvár erőssége és őfelsége főkapitányának, továbbá nemzetes szlavniczai Sándor János, Kas-say István és Fráter István tanácsosainknak teljes meghatalmazást adtunk. Biztosaink, miután a rómaiak szentséges császári s Német-, Magyar- és Csehország királyi felségének szintén teljhatalmú levéllel ellátott biztosaival, úgymint a méltóságos és főtisztelendő urakkal, Dietrichstein Ferenccel, Isten irgalmasságából a római szentegyháznak Sanctus Sylvester in Campo Martio című bíbornokával, olmützi püspökkel, királyi kápolnaispánnal, csehországi herceggel és a szentséges császári felség országai és tartományai védelmezőjével, [és] Pázmány Péterrel, az esztergomi főegyház érsekével és ugyanazon hely örökös főispánjával, Magyarország prímásával, született szentszéki követtel, fő- és titkos kancellárral, belső tanácsosokkal, továbbá tekintetes és nagyságos stubingi, faldnitzi és rabensteini báró Breuner Szigfrid Kristóffal, stazi és asparni nemes úrral, a tartomány lovászmesterével, az Enns alatti ausztriai fő-hercegség elöljárójával és kamarással, gróf Collalto Reginbálddal, Sancto Sal-vatore, Rey Credare és Musestre urával, udvari haditanácsossal, kamarással és kiküldött kapitánnyal, galántai Esterháy Miklóssal, Zólyom és Bereg megye főispánjával, magyarországi királyi udvarmesterrel és aranysarkantyús vitézzel és kamarással, ugyanazon császári királyi felség tanácsosaival, a morva őr-grófságban fekvő Nikolsburg városában összejöttek, a két fél között folytatott többszöri s különféle tárgyalások után, az említett zavargások és változások megszüntetésére és lecsendesítésére a mondott szentséges császári és királyi felséggel a béke és kölcsönös kiengesztelődés jegyében az alábbi egyezségben, ajánlatokban és feltételekben állapodtunk meg. Ezek pedig a következők.
A fejedelem úr a királyi címet, valamint Magyarország egész igazgatását, kormányzását és jelvényeit őszintén és teljesen leteszi, egyúttal róluk örökre lemond; és soha semmi szín alatt sem fog az ország igazgatásába és kormányzásába avatkozni s elegyedni, jelen szerződés erejénél fogva a fejedelem úrnak átengedett [terület] kivételével.
A fejedelem úr az ő felségének járó városokat, várakat és végházakat valamennyi ágyúkkal, lőporral, erődítési művekkel és hadiszerekkel, úgy, amint
most vannak, a felség biztosainak kezébe adja, s azokból semmit ki nem vitet és el nem szállíttat.
Az összes kincstári jószágokat és jövedelmeket, nemkülönben az ő felsége részére megállapított aknákat és mindenfajta ércbányákat is, az ezekhez tartozó összes eszközökkel egyetemben, minden károsítás és rombolás nélkül ő felsége biztosainak átengedi és átadja. Ezentúl pedig nem is fog ilyen jövedelmeket igényelni vagy lefoglaltatni.
Mindezeknek átadására és foganatosítására pedig még a mostani tárgyalások közben mindkét részről egyenlő számban biztosokat nevezzenek ki, s közülük az egyezséglevelek kicserélésétől számított tizenötödik nap után egyesek az ország Dunán túli, mások pedig a Dunán inneni részeire utazzanak, és a fejedelem biztosai mindkét területen az ő felsége részére járó összes városokat, várakat, végházakat és területeket ő felsége biztosainak adják át, a kapitányokat is, egyéb tiszteket és végvári őrségeket és mindenki mást, kik a fejedelem úrnak esküt tettek, esküjük alól a fejedelem úr említett biztosai nyilvánítsák teljességgel felmentettnek.
Továbbá ő felségének az ország Dunán inneni részeire rendelt biztosai egyenest menjenek el Kassára is, és ott ezt a várost, a megyéket, a várakat, a végházakat és az ő felsége által a fejedelem úrnak átengedett egész területet e szerződés és ő felségének erről szóló oklevele rendelkezése szerint ugyancsak a fejedelem úrnak adják át, fent nevezett megyéknek, végházaknak, városoknak, a fejedelem úr által meghívott főispánjai, kapitányai és követei jelenlétében.
Az ország Szent Koronáját a fejedelem úr, az összes ereklyékkel és ékszerekkel, még mielőtt ő felsége említett biztosai Kassára érkeznek, oda fogja vitetni, s miután ő felsége biztosai az őrző urak jelenlétében tüzetesen megvizsgálták és szemügyre vették, a koronát és az ereklyéket az őrző urakkal és ő felsége biztosaival saját területéről sértetlenül kiveteti és Trencsén városába szállíttatja, egyúttal tisztességes kíséretet is biztosít az őrző és a biztos uraknak ő felsége birodalma határáig. A Szent Koronát [az] őrző urak Trencsén városában fogják őrizni, addig tudniillik, míg a legközelebbi országgyűlés alatt, előzetesen kijelölt őrzőhelyére, Pozsonyba, kellő módon vissza nem viszik.
A Szepesi Kamara2 levéltárát is vizsgálják meg és leltározzák ő felségének és a fejedelem úrnak nevezett biztosai, s bízzák ő felségének és a fejedelem úrnak esküvel kötelezett személy őrizetére; és ha valamire szüksége lesz ő felségének vagy a fejedelem úrnak a neki átengedett megyék hasznára és érdekében, a levéltár őrzője adja ki hiteles másolatban.
A zavargások közben egyháziaktól vagy világiaktól elvett és elfoglalt ösz-szes várakat és bármi néven nevezett fekvő jószágokat [a fejedelem] előbbi uraiknak és birtokosaiknak, az ország visszaadásának fenti határideje alatt, halasztás és ellenvetés nélkül, az ő felsége által neki átengedett területeken is, visszaadja és kiszolgáltatja ugyanígy az írásokat, az okleveleket és a káptalani pecséteket is, ha ilyenek elő fognak kerülni, mindazoknak [a javaknak] a kivé-
telével, melyeket eddig netalán valakinek elzálogosítottak vagy elajándékoztak, és melyeket a fejedelem úrnak ő felsége átengedett.
A világi s egyházi javakra vonatkozó egyszerű s szolgálatokért történt adományokat az ország valamennyi rendjéből ő felsége által, a fejedelem úrnak engedélyezett területeken pedig általa kinevezett és átküldött biztosok, köztük az ország még meglévő rendes bírái is — és ha időközben ő felsége országbírót nevez ki, ennek elnöklete alatt — az egyezséglevelek kicserélésétől számított két hónap elteltével vizsgálják meg, és nyomban gondoskodjanak végrehajtásukról.
Az ideiglenes átruházások és a fejedelem úr által történt birtokzálogosítások maradjanak érvényben, míg csak a rendek ezeket [a javakat] a legközelebbi országgyűlésen fel nem szabadítják, és azokat, kik a pénzt adták, ki nem elégítik; ezentúl pedig ilyen átruházás semmiféle címen vagy ürüggyel ne történjék.
A fejedelem által adományozott nemesítések maradjanak érvényben, úgy azonban, hogy az említett legközelebbi országgyűlésen a nemesleveleket be kell mutatni az érdekeltek nemességének közismertté tételére és a törvények esetleges sérelmének elkerülésére.
Néhai Homonnai György gróf örököseinek várait és jószágait a fejedelem úr az ország átadása után a hátrahagyott özvegynek mint természetes és törvényes gyámnőnek, és az árváknak azonnal kezébe adja.3 Ha pedig az említett jószágok ügyében további intézkedést kell tenni, történjék ez az ország törvényei szerint, a jószágokat érintő leveleket és okleveleket is gondosan keressék meg, és az előkerülteket leltár mellett, hiteles személyek előtt a gyámnő s az árvák rendelkezésére kell bocsátani.
Azokat a foglyokat, akik szabadságuk visszanyerése iránt még nem állapodtak meg, a fejedelem úr minden váltságdíj nélkül elbocsátja s hajdani szabadságukat visszaállítja.
Megígéri továbbá a fejedelem úr, hogy ezentúl a császári és királyi felség, a fenséges Ausztriai Ház és ennek hű alattvalói ellen sohasem fog ellenségeskedést elkövetni s fegyverhez nyúlni, nem is fogja azokat háborgatni, veszedelmes terveket nem fog ellenük forralni, és ellenségeiket sem fogja semmi módon segíteni, de ő császári felségének és a dicsőséges Ausztriai Háznak hasonló jóakaratát és barátságos magatartását a fejedelem úr önmaga és törvényes utódai iránt ugyanígy elvárja.
A császári és királyi felség viszont jogánál és császári hatalmánál fogva a fejedelem urat a Római Szent Birodalom fejedelmévé teszi és nyilvánítja. Azonkívül Sziléziában két hercegséget, Oppelnt és Ratibort, a címek és jelvények szabad használatával és mindazzal a joggal, hatalommal és jövedelmekkel, melyekkel azokat néhai somlyai Báthory Zsigmond fejedelem a kezében tartotta, birtokolta és élvezte,4 a fejedelem úrnak és majd a saját ágyékából és törvényes házasságból származó fiai egyikének, ilyenek nemlétében pedig fogadott fiának és öccsének, ifjabb Bethlen Istvánnak, élete tartamára kegyelmesen adományozza, úgy azonban, hogy az egyházi jövedelmei, mentességei és hatóságai s a katolikus vallás gyakorlata ezekben a hercegségekben is épség-
ben és sérelem nélkül megmaradjanak, és semmi áron se legyen szabad a fejedelemnek vagy más valakinek azokat más vallás behozatalával vagy egyébképpen megváltoztatni vagy megzavarni.
A címre nézve ő felsége kegyelmesen hozzájárul, hogy Erdély fejedelmének szokott címén kívül a Római Szent Birodalom méltóságos fejedelme és Oppeln és Ratibor hercege címét is használhassa.
Ezenkívül ő felsége a mondott fejedelem úrnak az ország Tiszán túl és Tiszán innen fekvő hét egész megyéjét, úgymint Szatmárt a hasonnevű erősséggel, Szabolcsot, Ugocsát, Bereget, Zemplént, Borsodot Szendrő kivételével (az ottani harmincad jövedelmei azonban a fejedelem úr részére megmaradnak) és Abaújt Kassa városával, összes régi területükkel és határaikkal, a teljes bírói és igazgatási hatalommal, de mégis az alább következő feltételekkel élete végéig átengedi, hogy az tartsa és birtokolja.
A fejedelem úrnak átengedett említett hét vármegyében a katolikus vallás és az egyházi hatóság mindenütt békén megmaradjon, és szabadon gyakorolható legyen.
A Tiszán inneni összes tizedeket a fejedelem úr hagyja meg az egyháziaknak és a törvényes birtokosoknak.
A Tiszán túli összes tizedek viszont maradjanak meg a fejedelem úr kezén, a végvárak fenntartásának költségeire, törvényes tulajdonosaikat pedig ő felsége átmenetileg máshonnét fogja kárpótolni.
Az említett megyék az ország törvényeinek és bíráskodási ügyekben a nádornak és az ország rendes bíráinak legyenek alárendelve a szokásos végrehajtási eljárással, és követeiket is szokott módon küldjék és menesszék az országgyűlésekre, ugyanígy a mágnások és az országgyűlésekre meghívott más személyek is [jelen legyenek], de mégis a fejedelem úr tudtával, akit az országgyűlés tartásáról ő felsége értesíteni fog. E megyék egyébiránt megmaradnak szabadságaikban és kiváltságaikban. Az egyházi jószágok adományozása és a kegyúri jog ezekben a megyékben ő felsége részére épségben maradjon.
A Magyarország Szent Koronájára magszakadás folytán szálló birtokokat, továbbá az ország rendes bírái által az ország törvényei szerint örök hűtlenség bűnében elmarasztaltak javait vagy bármi törvényes módon jogszerűen háramló jószágokat ő felsége jóváhagyása mellett érdemes személyeknek adományozhassa a fejedelem úr; megerősítésüket ő felsége engedélyeztetni fogja, és [az erről szóló írást] ő felsége kancelláriája ingyen fogja kiadni.
A felsorolt megyék főispánjai, valamint a végek és hajdúk kapitányai és várnagyai is a városok és kiváltságos mezővárosok bírái és tanácsosai, a jelenleg és a jövőben szolgálatot teljesítők, amikor az ország átadására kitűzött határidő alkalmával a fejedelem úrra felesküdnek, ő felségére is biztosai előtt különösen a következő pontokra fognak esküt tenni.
A fejedelem úr életében ő császári és királyi felsége s utódai, Magyarország törvényes királyai és Magyarország és ennek hűséges alattvalói ellen senkinek parancsára és kérésére ellenségeskedést elkövetni nem fognak.
Ámbár ő felsége a törökökkel kötött békét annak lejártáig meg akarja tartani,5 ha mégis török háborúra kerülne sor, a fejedelem úrnak átengedett emlí-
tett megyék lakosai és az ottani végvári őrségek, az ország többi megyéihez hasonlóan, az ilyen háborúban hűségesen és hathatósan kötelesek szolgálni ő felségének és utódainak, Magyarország törvényes királyainak.
Végül a fejedelem úr halála esetén ő felségének és utódainak, Magyarország törvényes királyainak teljes engedelmességére s Magyarországhoz azonnal és ténylegesen vissza fognak térni, s a törököknek az ország előbb írt részeiből semmi ürügy és szín alatt egyáltalában semmit sem fognak átengedni vagy kezébe adni. Ezekről a végekről a fejedelem is erejéhez képest úgy fog gondoskodni, hogy azok minden ellenséges veszélytől mentesek maradjanak. Azonfelül Erdély is biztosítani fogja ő császári felségét és utódait, Magyarország törvényes királyait, hogy az említett hét megyére és Kassa városára, valami jogon vagy örökösödés címén nem tart igényt, és azokban ő felsége kegyelmes hozzájárulása nélkül nem fog katonákat toborozni.
Munkács várát valamennyi jószágával és összes tartozékaival6 ő felsége 300.000 magyar forintért leköti és elzálogosítja a fejedelem úrnak, továbbá örököseinek és utódainak, valamint végrendeleti hagyományosainak, azzal a feltétellel, hogy a fejedelem életében még az összeg lefizetésével se válthassák vissza, halála után pedig, az örökösöktől és utódoktól vagy azoktól, akiknek végrendeletben hagyni fogja, csakis az említett 300.000 magyar forint letételével lehessen elvenni és visszaváltani.
Beleegyezik továbbá ő felsége, hogy a fejedelem úr Tokaj7 várát, a jelenleg hozzátartozó összes birtokokkal, nemkülönben Tarcal8 és Keresztúr9 mezővárosokkal együtt mostani birtokosaiktól azokkal a feltételekkel, ahogyan ők birtokolják, saját maga, örökösei, utódai s végrendeleti hagyományosai számára, a pénzösszeg letétele ellenében, visszaválthassa. A visszaváltásához ő felsége a fejedelem úrnak saját bőkezűségéből 100.000 magyar forintot ajánl fel, amit az oklevelek kicserélésének napjától számított három hónap lefolyása alatt kell kifizetni.
Ecsed várát10 ő felsége szintén 100.000 magyar forintért engedi át a fejedelem úrnak azzal a feltétellel, hogy ha a Báthory család és a többi igénylők törvény útján megnyernék, ő felsége, mielőtt az így elnyert várat és jószágokat a fejedelem úr a Báthory családnak átadná, az említett 100.000 magyar forintot a fejedelem úrnak készpénzben fogja kifizettetni. Ha pedig azt a várat és a jószágokat a törvény ő felsége részére ítélné, ebben az esetben azokat a fejedelem úr élete tartamára, örökösei, utódai s végrendeleti hagyományosai pedig addig tarthatják és bírhatják, míg csak a meghatározott összeget nekik ő felsége vagy utódai, Magyarország törvényes királyai egészében és hiánytalanul le nem tették és ki nem fizették. Azzal a megjegyzéssel, hogy a Szatmár és Ecsed várához tartozó, zálogban levő jószágokat saját pénzén, azon a jogon, ahogyan azokat a jelenlegi birtokosok bírják, tőlük a maga, örökösei, utódai és hagyományosai számára visszaválthassa, és a visszaváltáskor kifizetett ösz-szeg egészen és hiány nélkül nevezettek kezében maradjon.
A fejedelem úrnak átengedett megyékben levő végvárak és ezek őrségének fenntartására ő felsége a német birodalmi adókból évenként 50.000 — egyenként 60 krajcárba számított — rénes forintot fog szolgáltatni, úgy azonban,
hogy az említett összeget a végváriaknak ő felsége biztosai a fejedelem úr biztosának jelentésében fizessék ki.
Mindennemű közlekedés és kereskedés, a törvényesen megállapított díj lefizetése mellett, továbbá a szolgálatvállalás az összes karoknak és rendeknek mindkét részről szabad és megengedett legyen, annak hozzáadásával, hogy akik az egyik részről szolgálat végett a másikhoz át akarnak menni, előzetesen a főkapitánynak vagy pedig a főispánnak, kinek megyéjében laknak, jelentsék be, s hozzájárulásukkal tehessék.
Ha pedig gonosztevők, ő felségének vagy bármelyik lakosnak tisztei és szolgái kártétel vagy gonoszság elkövetése után Erdélybe, az ehhez kapcsolt Részekbe vagy a jelenleg a fejedelem úrnak átengedett megyébe szöknének át, ez esetben az ilyeneket ő felségének a megkeresésére vagy bármily lakosnak a panaszára ott mielőbb törvény elé kell állítani, s az okozott károkért az ország törvényei szerint megbüntetni. Ugyanez történjék ő császári és királyi felsége részéről is.
Határoztak abban is, hogy ha a fejedelem úrnak átengedett területen jószágokat bíró lakosok és nemesek közül egyesek ő felsége országában akarnának lakni, ez szabadságukban álljon, úgyhogy a fejedelem úr hatalma alatt levő összes javaik épségben maradjanak. Ugyanezt viszont ő felsége is meg fogja engedni.
Amikor a fejedelem úr ő felsége országaiban és területein bármifajta fegyvereket szükségeihez képest vásárolni, megszerezni és onnan saját fennhatósága alatti részekre szállíttatni kíván, ez neki, ő felségének előzetes megkeresése után, szabad legyen, úgyhogy az ő felségét illető minden vám fizetése alól mentesül.
Szabadságában álljon a fejedelem úrnak a maga használatára és szükségére bármilyen szakmájú és állapotú kézműveseket, iparosokat ő felsége országaiból és területeiről felfogadni és meghívni.
Bár a törökökkel kötött békét mindkét részről meg kell tartani, ha mégis az [a török] a jelen békekötés miatt magának a fejedelem úr területeiből egyes végeket és részeket követelne, ezt neki mindenképpen meg fogják tagadni, és ha emiatt haddal támadna a fejedelem úr ellen, akkor ő felsége a saját, egyúttal a Római Szent Birodalom, Spanyolország katolikus királyának és más külföldi királyok és fejedelmek ide irányított erejével és támogatásával idejében segítségére lesz a fejedelem úrnak, amennyiben a fejedelem úr is idejekorán értesíti ő felségét, ez viszont nem mulasztja el, hogy a fejedelem úr ügyét a birodalmi fejedelmeknél és rendeknél, továbbá a katolikus királynál pártfogolja, s akaratukról és segítségükről őt mielőbb tájékoztassa.
A békeszerződés megkötéséről és tartalmáról ő felsége értesíteni fogja Lengyelország fenséges királyát, és megkéri, hogy közte és a fejedelem úr, továbbá országaik és tartományaik között jó s megbízható szomszédság legyen, de a fejedelem úr is igyekezzék kellőképpen alkalmazkodni.
Hogyha az ő felsége által a fejedelem úrnak átengedett végházak és várak javításra szorulnak, ő felsége a fejedelem úr megkeresése alapján biztosokat küld azok szemügyre vétele céljából, és ha megerősítést nyer, hogy az építke-
zés szükséges, a biztosok jelentésére és értesítésére, a kellő költségeket a fejedelem úrnak rendelkezésére fogja bocsáttatni.
Mi tehát, akinek természettől való szokásunk folytán soha semmi nem volt kedvesebb és jobb, mint hogy Istentől reánk bízott népeink jólétéről és nyugalmáról gondoskodjunk, a fentebb írt összes és minden egyes cikkelyt és a bennük foglaltakat összesen és egyenként biztos tudomásunkkal és jól elhatározott szándékkal elfogadjuk, helyeseljük és megerősítjük, egyúttal biztosítjuk a többször említett szentséges császári és királyi felséget és törvényes utódait, Magyarország és Csehország királyait fejedelmi szavunkra és jó keresztény hitünkre, hogy az említett összes cikkelyeket összes pontjaikkal és záradékaikkal megtartjuk, és minden rangú és rendű alattvalóinkkal megtartatjuk. Ennek megtartására törvényes utódainkat, akiket ugyanis ez a megállapodás érint, kötelezni akarjuk. Saját kezünk aláírásával és hiteles függőpecsétünk erejével megerősített jelen oklevelünk érvénye és tanúsága által.
Kelt Szakolca11 szabad várunkban az Úr 1622. évében január 6-án.
Gábor sk. Kovachóczy István sk.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem jóváhagyja a II. Ferdinánd magyar királlyal Ni-kolsburgban kötött békét.
A katonai események hatására Bethlen Gábor kezdeményezésére 1621 szeptemberében tárgyalások kezdődtek a morvaországi Nikolsburgban. Le kellett mondania királyi címéről, amelyet a besztercebányai országgyűlésen nyert el, s arról, hogy a katonailag legyőzött cseheket is bevonják a tárgyalásokba. Sikerült azonban átmenetileg, élete tartamára jelentős magyarországi területeket (hét vármegye) megszereznie, továbbá megerősítették a magyar rendek jogait. 1621. december 31-én állapodtak meg a végleges szövegezésben, amelyet Bethlen 1622. január 6-án, II. Ferdinánd január 7-én erősített meg. A szerződés a későbbiekben mintegy mintául szolgált a Habsburgok és Erdély fejedelmei közötti fegyveres konfliktusok lezárásakor. Nagyobb kedvezményeket a Rákóczi-aknak sem sikerült elérniük.
A szerződésben számos vallási (főkegyúri jog, egyházi tized, a katolikus vallás szabadsága), köz- és birtokjogi kérdést (nemesítések, adományozások, zálogosítások) is szabályoztak, rendelkeztek a végvárak és a végvári katonaság fenntartásáról, a nemesek költözéséről, a másik területére szökött gonosztevők törvény elé állításáról. Különösen érdekes a Szepesi Kamara levéltárának kérdése, amelyet saját területére vonatkozóan mindkét fél használhatott. — A latin nyelvű forrás eredetijén Bécsben, a Haus-, Hof-, und Staatsarchivban őrzik.
Forrás: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526-1790. Szerk. Sinkovics István. Bp., 1968. 11/1. pp. 447-455.
1 Bethlen Gábor (1613-1629) Erdély fejedelme.
2 A Szepesi Kamarát 1567-ben szervezték újjá. Kassán működött, hatásköre kiterjedt a Bethlen Gábornak átengedett hét megye területére is.
3 Homonnai 1620-ban, Lengyelországban halt meg. Birtokai a Bethlennek átengedett területen feküdtek.
