http://books.google.com/books?id=kMwEAAAAIAAJ&q=Kazzay&dq=Kazzay&cd=7#v=snippet&q=Kazzay&f=false






http://books.google.com/books?id=kMwEAAAAIAAJ&pg=PA207&img=1&zoom=3&hl=en&sig=ACfU3U3F-ikk-qDB9BSBKteawZnh2VoEHA&ci=3%2C6%2C990%2C1096&edge=0

KASSAY FAMILY GENEALOGY AND HISTORY

http://www.sharedtree.com/descendants.php?person_id=456776

Ádámi. 1291. Adam. Régen 1202. körüli határjáróoklevele említi bizonyos Pata faluját. (Szentpétery 65. „villa Paca”.) Ez kétségtelenül azonos a későbbi Adámival, mely végleges nevét az említett Pata fiától Ádámtól kapta, akinek e vidéken való szerep- léséről 1213-ból, 1214 és 1236-ból vannak adataink. (VárReg. 15., 110. — Kubinyi, I. 13. l.) A XIII—XIV. századból csupán gazdag egy- házáról maradt említés. (Jakubovich, 358. l. — Pápai tj. 55. l. — Bunyitay, III. 192. l.) Mikor 1500-ban újra hallunk róla, az Ártán- diak nagykereki várának tartozéka. (Dl. 2680.) Ma puszta Pelbárt- híd és Nagyszántó között A névsorok a község lakosságának ke- veretlen magyarságára élesen rávilágítanak. — SzN: 1497. (Vay, 1442/1—2.) M: Bothos, Zakald. — 1518. (Vay, 1577/1—2.) M: 2 Adam, Czewek, 3 Fekethe, 2 Hwzar, Karachon, Kazzay, Magyar, 2 Nagy, Wyncze. — 1591. (Dec.) M: Chiani, Gienghe, Ihaz. 

59. Belényes. 1291. Benenus, 1422. Belynes. (Beiuş.) A körü- lötte fekvő magyar falvakkal a közös szolgáltatási kötelezettség folytán és fajilag is szoros egységet alkotott (1422: Arch. dom. C. Várad. f. XIV. 16.) Neve csak a XIII. század végén tűnik fel, de eredete a Feketekörös felsővölgyének honvédelmi szempontból történt megszállásáig nyúlik vissza. (1291: Jakubovich, 358, l. 

ADATTÁR. 209 

— 1213: VárReg. 24.) Kétségtelen, hogy az egykori gyepü őrei a völgy legfontosabb pontját nem hagyták megszállatlanul. A vé- delmivonal keletebbre tolása után királyi adományból a váradi püspökség tulajdonába került. Belényes már a XIII. század végén is a vidék legjelentősebb helye volt, később pedig a püspökök pártfogásával, mint uradalmi székhely feléje nőtt a többi falvak- nak. Fejlődését mutatja, hogy a megnövekedett lakosság 1421-ben nagy költséggel új templomot készült építeni. (Lukcsies, I. R. 366.) Az idézett oklevél szavai, hogy a templomot a katolikus hitre nem régen megtért lakosok számára építik, hihetővé teszik, hogy románok katolizálásáról volt szó. A későbbi névsorok azonban nem nyujtanak alapot arra, hogy az esetleges beolvadást meg- figyelhessük, de a katolikus hit felvétele ebben az időben egyenlő volt a magyarrá válással. A XV. századtól a XVII. század ele- jéig elég idő telt el ahhoz, hogy az összeolvadás teljesen befejeződ- hessék, s a nevek a lakosságot magyarnak mutassák. A város 1441-ben nyert önkormányzatot (libera civitas. Arch. dom. C. Vá- rad, f. XIV. 21.). János püspök a polgároknak bíróválasztási jogot adott, akik az officiálisok helyett bíráskodhattak, végül pecsétet és ezzel oklevélkiállítási jogot is nyertek. Plébánosa nem tarto- zott a főesperes alá, hanem közvetlenül a püspöknek volt aláren- delve. (1413: Kereszturi, I. 200.) A város szerepe az erdélyi feje- delmek alatt még jobban megnőtt és mivel sorsa a szomszédos magyar falvakéval össze volt kapcsolva, kiváltságainak védelme azok érdekeit is szolgálta. Temploma Szent Ágota tiszteletére épült (1421: Lukcsics, I. R. 366. — 1413: Fejér X/5. 439. l.) Színma- gyar lakossággal lépett át az újkorba. — SzN: 1446. (Arch. dom. C. Várad, f. XIV. 16.) M: Zarka. — 1537. (Teleki, E. XVI. f. I. 7.) M: Alch, Fekethe, Hizoly, Pether; B: Chydre. — 1600. (II. 0. 17/6.) M: Alcz, Ambrus, Apati, Aztalos, 2 Balas, Bardus, 2 Beke, 3 Benkeö, Begres, Bene, Bodi, Cziampos, Cziapos, Czeoz, 2 Demeter, Detrj, 2 Dienes, 2 Eotueos, 3 Fazakas, Fenessi, Fodor, Furian, 2 Gall, Hegedüs, Ispan, Jacab, Jiartho, Kalmar, Kaza, 2 Karoly, 4 Ki- raly, 4 Kis, Koczis, 2 Kondorosi, 2 Korodj, Korsos, 5 Kowacz, Keompe, Keomwves, Magiar, Meliczey, Mester, Miklos, Molnar, 2 Moricz, Nemes, Nierges, 2 Oswald, 5 Pap, Peczer, Pereki, Rab, Rosa, Sandor, Santa, Somogy, 6 Zarka, 8 Zabo, Zombathi, 11 Zeoczy (Zwczy), Tordai, 10 Varga, Was, 2 Vincze, Zeold; R: Gaura, 2 Kozta, Sinka; B: 2 Barian (Borjan is), Giele, 2 Gercze, 2 Horwath, Ignatth, Kohi, Kohi, Comptor, Kwpta, 11 Litteratus (2 Michael, Martinus (nob.), Martinus, Petrus (nob.), Franciscus (nob.), 2 Elias, Stephanus, Ludovicus (nob.), Ladislaus (nob.), 2 Olah, Padicz, Pizas, Reompe, Racz, 2 Zaz, Sisinaczki, Surna, Sartor, 2 Tonsor, Török, 4 Vayda. — FN: 1537. (Iványi, R. 537.) M: Vyhegh. — 1629. (Bánffy, I. f. 105. No. 8.) M: Cziermal heg. 97. Bökény. 1214. Beken, 1398. Bukien, 1457. Beuken. Elsőízben 1214- ben tűnik elénk. (VárReg. 75.) Alapítása tehát a XIII század előtt megtörtént és annak az ismeretlen, talán Smaragd, nemzetségnek tulajdonítható, mely Szeghalom, Iráz, Csökmő létrehozásánál sze- repelt. A XIV. század második felében Atyai Szár Miklós, Ajnárd fia János és Beke fiainak birtoka, de Szár hűtlensége folytán Maróthi János szerzett rá királyi adományt. (1370: Csáky, I. 129. l. — 1398: Dl. 8301.). Ezzel megerősödtek a falut Békés megyéhez fűző szálak. Korábban az ú. n. körösközi ispánsághoz tartozott, míg végül, a XV. században a váradi káptalan is birtokhoz jutva benne, Biharban állapodott meg. (1457: Csáky, I. 416. l.) Egyik része mindvégig megmaradt az eredeti birtokosok tulajdonában. (1496: Csáky, I. 483. l.) Komádi, Kót és Iráz között állott. A török dúlásokban néptelenedett el. Ősi magyar település veszett el benne. — SzN: 1214. (VárReg. 75.) M: Vrcund; B: Roda. — 1580. (Dec., gab.) M: Antal, Bodj, Bwda, Erdely, Geomeo, Jakab, Kaza, Kerekes, Nagy, Eolwey, Sas, Soliom, Wzo, Wasandj, Vegh; B: Fanezik, 2 Makian, Olah. — 1588. (Dec., gab.) M: Bak, Egey, Geoder, Nagj, Sipos, Somogj, Zabo; B: Olah. 

Kasza. 1336. Kazaa, 1350. Kassad, 1353. Kazad, 1490. Kaza- falwa, 1507. Kazathelek. Az Ákos nemzetség Bebek—Csetneki ágá- nak a kezén tűnik fel. (1336: Anjou, III. 260. l.) A XIII. században települt. A Kismarjai család tagjai 1342-től kezdve többször pró- bálták távolélő rokonaik birtokát megszerezni, de ez a többiek til- takozása miatt csak nagy huzavona után sikerült. (Máriássy lvt. Márkusfalvi rész. No. 32. — 1350: Anjou, V. 384. l. — 1353: Anjou, VI. 62. l.) 1429-ben a Gyapolyiak, illetve Hencidaiak birtoka. (Becsky lvt.) 1490-ben a hűtlen Marjai Benedek részét Losonczi László, majd 1507-ben Tordai Benedek szerezte meg. (Bánffy, II. 290. l. — Dl. 26668.) Csak a török pusztítások idején néptelenedett el. Ma tanya Pocsaj és Biharfélegyháza között. Lakossága magyar volt. — SzN: 1497. (Vay, 144211—3.) M: Dyak, 2 Kazay, Magyar. — 1580. (Dec. rest.) M: Babos, Molnar. 

389. Margitta. 1216. Margneta, 1332. Marguita, 1334. Margytha, 1422. Margithafalwa. (Mărghita.) A Berettyó, Bisztra és a Hosszú- aszópatak völgyének egybenyílásánál megtelepült község termé- szetes központja volt ennek a vidéknek. Elsőízben egy 1216-i fel- jegyzés említi, de keletkezése sokkal korábbi időre tehető. (Vár- Reg. 158.) Minthogy az erdélyi egyházmegyéhez tartozott, Bihar határain kívül kellett kialakulnia. (Pápai tj. 141. l.— 1430: Csáky, I. 352. l.) 1334-ben Lack erdélyi vajdáé. (Ujh. Dl. 38149.) Lehetséges, hogy csak Lack kapta a királytól, de az sem hihetetlen, hogy a csa- lád régi birtoka, mert a szomszédos vidéken több faluja volt. 1370- bén Lackfi Miklós megerősítette a község Nagy Lajostól kapott vásártartási jogát s ezzel megindult kiemelkedése a többi falu kö- zül. (Fejér, IX/4. 222. l.) A Lackfiak a XIV. század végi hűtlen- ségi perekben veszíthették el és a király 1422-ben Kéc magyar, Akor, Dizsér, Lüki, Szunyogd vlach falvakkal együtt a Csákyak- nak adományozta. (Csáky, 314. l.) 1467-ben a tiszántúli, adó miatti lázongás leverésekor, ellenszegülése miatt a falut felégették. (Csáky, I. 438. l.) A Csákyak, akik az itt birtokló Becskyekkel egy törzsből szármáztak, céltudatos munkával megszerezték a szomszé- dos középszolnoki, krasznamegyei birtokok közül Monostorosáb- rányt, Molnos- (Vedres) Ábrányt, Genyétét, Kispacalt és a vlach 

ADATTÁR. 295 

Dédát. Eredetileg Margitta és e falvak, Monostorosábrány kivéte- lével, mind Középszolnok, illetve Kraszna megyébe tartoztak, de egy részük birtokosaik gondoskodása révén már a XV. század ele- jén átkerült Biharba. (Csáky, I. 314. l.) 1429-ben Zsigmond király a Becskyek Margittához, tartozó birtokait Biharból és Krasznából áthelyezte Középszolnok megyébe. (Becsky lvt.) A Csákyaknak volt az érdekük, hogy e falvak Biharba kerüljenek, ahol birto- kaik zöme feküdt. Ez a végleges áthelyezés 1454 után vált lehet- ségessé, amikor a Csákyak szatmári és középszolnoki jószágaikat elcserélték a Becskyek itteni részeivel. (Wesselényi lvt. — Csáky, I. 399. l.) Ezzel teljesen kialakult a margittai uradalom, mely ezt a vidéket több századon át egységes gazdasági szervezetbe foglalta. Az Érmellék felé eső öt magyar és a Berettyó jobbparti hegyek- ben megtelepült hat vlach faluból állott. A régi megülésű magyar községek lakossága, melyek közül Margitta már egészen városias jellegű volt, többszörösen felülmulta a hegyi birtokok népét, s ebben az arányban rejlik a magyar települési területhez közelebb fekvő vlach községekben felismerhető erős magyar hatás, mely nem egy esetben több volt puszta kultúrhatásnál. (L. Szunyogdot.) A napjainkig megmaradt utcanevek az első telepesektől a mai magyar lakosságig vezető töretlen egyenesre világítanak rá. A Felsőábrány felé elterülő dombokról származó szláv pataknév (Mylethwa) hihetőleg a románság ottani jelenlétére vonatkoztat- ható. Szent Margit tiszteletére épült templomától nyerte a ne- vét. (1358: Bossányi, II. CXXIII.) Határába olvadhatott a Berety- tyó melletti, valószínűleg a tatárjáráskor elpusztult Roff. (1270: Tört. Tár., 1889. 526. l. — 1352: u. o. 542. l. — 1445: L. o. lt. 22.) — SzN: 1216. (VárReg. 158.) B: Vulchius. — 1409. (Becsky lvt.) M: Pap, Posa, Sechen; B: Sartor. — 1436. (Kállay, XV. R. III. 235.) M: Mathee, Terhes. — 1445. (L. o. lt. 22.) M: Balog, 2 Berwey, 2 Blasy, Boros, 2 Bewr, Chazar, Chokmay, Chonka, 2 Fazakas, Gombas, Hymesy, Keehy, Kothy, Koach, Kosma, Ewrdegh, 3 Ewthwes, Pethy, Saary, 2 Zabow, Zeel, 2 Zewch, Warga; B: Baderag, Cheh, Faber, Cleber, Magnus, 2 Pergeny, Michel f. Blasy. — 1458. (L. olt 27.) M: Betheg, 2 Fazakas, Gaspar, Gombos, Kerekes, Lowaz, Perny; B: 2 Aurifaber, Litteratus, Marcus et Michael filii Blasii. — 1463. (Kállay, XV. B. III. 926.) M: 2 Adoni, 2 Bervey, Chokmay, Ewr- dewgh, 2 Theremi. — 1489. (Múz. törzs., XV. sz. é. n. 57.) M: Alch, 2 Baxa, Boros, Chonka, Fazakas, Gombas, Iees, Yosa, Kowach, Mathe, Molnar, Moroch, Peechy, 2 Solyomy, Synes, Zywos; B: Fa- ber, Carnifex, Magnus, Pergelyn, Parvus, Sutor, Thoth, 2 Verney. — 1496. (Csáky, I. 487. l.) M: Baxa, Derechkey, Fekethe, Hymesy, Kantor, 2 Nagh, Nemes, Somoghy, Zabo. — 1569. (Dec., bor.) M: Adan, Alch, Angial, Bakos, 5 Baksa, Balog, Barta, Benche, Be- rechky, 5 Boros, Bott, 2 Borwey, Buday, Cheke, 2 Elek, Erös, 3 Fa- byan, 3 Farkas, 3 Galos, 3 Hymesy, Illyas, Jacab, Josa, Karsa, Kassaj, Kathy, Kelemen, Kerezthjen, 2 Kechy, Kys, 4 Kowach, 3 Kun, 2 Lakathos, Maior, Magyary, Makray, 2 Mathe, 2 Meszaros, 2 Molnar, 6 Nagy, Nagyistvan, Pap, Pal, Palfy, 2 Pechy, Posa, Santha, 4 Somogj, 2 Sos, 6 Zabo, Zarka, 2 Zantho, Zekzardy, Zel, 3 Zylagy, Zondy, 2 Talas, Töser, 8 Warga, Weg, 3 Sigmond; R: Sorban; B: Birkoroz, Bukoroz, 2 Chioriar, Cheh, Eleber, 5 Faber, 2 Gorgian, 4 Horwath, 3 Litteratus, 3 Ola, 3 Perger, Tott. — FN: 

296 ADATTÁR. 

1425. (Csáky, I. 337. l.) Sz: Mylethwa fluvius. — 1489. (Múz. törzs., XV. sz. é. n. 57.) M: Kerthweles ucza vicus (1569-ben és ma is), Pethrywcha vicus (1569-ben és ma is), Zalaczwtza, Paczalwtza vici. — 1569. (Dec., bor.) Új utcanevek. M: Kys platea, (ma is), Fazakas piatea (ma is), Saros platea (ma is). 390. Marja, Kis-. 1291. Maria, 1322. Omaria, 1490. Kys Maria. Az Ákos nemzetség többi falvaitól a Berettyó választotta el, s aligha ő telepítette, mert a tatárjárás után a birtok másik felén kialakult Új- vagy Nagymarja már a XIII. század végén a Hont- pázmányoké volt. (1291: Jakubovich, 222., 299. l. — V. ö. 36. l.) A XIII. század végén említik először, de minthogy nevét Szűz Má- riáról elnevezett templomától kapta, akkor már hosszabb fejlő- dést feltételező fokon állott. (1291: id. h.) Birtokosai az Ákos nem- beli Ómarjaiak, másképpen Kismarjaiak voltak. (1351: Anjou, V. 502. l. — 1342: Anjou, IV. 226. l. — Kállay U.: Az Ó-Marjayak nem- zetsége. Turul, 1904. 39. és k. l.) A szomszédos Kaszával, Vasaddal és Gyapollyal állott szorosabb kapcsolatban. (1490: Bánffy, II. 290. l. — 1520: Dl. 26315.) Később a Czibakok által telepített Újmarja mellett háttérbe szorult, de a török pusztítás után mint hajdúköz- ség tovább élt, míg Nagymarja elnéptelenedett. Magyarok lakták. (L. Nagymarját is!) — SzN: 1497. (Vay, 1442.) M: Balog; B: Kor- zowagh. 729. Várad. (Nagyvárad, Oradea-Mare.) 

Hagyomány szerint Szent László király a Körös mellett „va- dászgatván, egy helyre akadt, ahol angyali intésre eltökélte, hogy monostort alapít Szűz Mária tiszteletére és ezt a helyet Váradnak nevezte el”. (Képes Krónika. Kardos T. fordításában.) Ez a mo- nostor lett a későbbi város magva. A környék birtokviszonyait vizsgálva, azt találjuk, hogy Püspöki kivételével minden oldalról idegen, többnyire kimutathatólag királyi alapítású falvak vették körül. Ebből következik, hogy királyi területen alakult ki és hogy nem tervszerű telepítés eredménye, mert különben megfelelő nagy- ságú földdel látták volna el. (Schünemann K: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa (Südosteuropäische Bibliothek. 1.) Breslau, é. n. 50. és k. l., különösen 61. l.) Fejlődését szerencsés fek- vésének és a püspökség későbbi idehelyezésének köszönhette. A ki- rályi birtokok közé beszorulva semmiesetre sem lehetett a völgy szájának legrégibb és legjelentősebb telepe, hiszen az erdélyi út vámját egészen a XIII. század végéig Szőlősön szedték, amiből kö- vetkezik, hogy annál újabb volt. (L. Szőlőst.) Ha Szent László va- lóban püspöki székhelyet akart volna alapítani, akkor megfelelő területtel látta volna el és határa nem lett volna a környező fal- vak között a legkisebb. A XII. század elejéig a jobbparti szőlős- hegyek is a király tulajdonában maradtak és itt építette fel II. Ist- ván az előhegyi premontrei prépostságot. (Bunyitay, II. 389. l.) 

Éppen jelentéktelenségéből következik, hogy megülői a szom- szédos királyi birtokokról kerülhettek ki. A későbbi állapotból úgy 

380 ADATTÁR. 

látszik, hogy a bihari püspökség áthelyezésekor a balparti kiala- kult részeket a káptalan kapta meg, a hegyek alatt pedig új püs- pöki város épült. A XIV. század végén ugyanis a székesegyház egész környéke, a vár, a püspöki palota a káptalan területén fe- küdt és a jövedelmek kétharmada — a püspöki város vámjaié is — őt illette meg. (Stat. 31. és k. l. — 1285: Zim.-Wer., I. 148. l.) Az első telepesek magyarságát bizonyítja, hogy a város magvát alkotó negyedek nevei magyarok és az idegenekre mutató Olaszi, Bologna, Padua a perifériákon feküdtek. A püspökség áthelyezése után, a XII. században hozhattak be nagyobb tömegben vallono- kat, akiket a Körös jobbpartján külön városban telepítettek le. (V. ö. Auner c. Századok, 1916. 28. és k. l. — E. Németh: Les colonies françaises de Hongrie. Szeged, 1938.) A későbbi mellételepüléssel magyarázható, hogy az olasziak Váradon épúgy tartoztak vámot fizetni, mint az idegenek. (1285: Zim.-Wer., I. 148. l.) A vallon vá- rosról 1184 óta vannak adataink, de azt hisszük, hogy a tatárjárás után itt is a magyarság került túlsúlyra. (Enchiridion. 129. l. — 1215: VárReg. 137.) A püspökök itáliai kapcsolatai révén ké- sőbb is élt időnként egy-egy kis olasz kolónia a városban, de ez a lakosság összességében jelentéktelen volt. (1437: Dl. 13094. — 1438: Lukcsics, II. E. 562. — Balogh J. c. Arch. Ért. 1923—26. 173. és k. l.) Településtörténeti jelentősége csak a Velence névnek lehet, bár nehéz elképzelni, hogy a lagunák városából telepesek jöttek volna ide. (1291: Jakubovich, 357. l.) A csupán csak a XIV. század végén szereplő Bologna és Padua mögött nem kell okvetlenül olasz la- kosságot feltételezni. (L. pld. az újkori Burgundia, Kandia, Paris stb. neveket!) A mellékelt középkori nevekben nyomát sem talál- juk az idegen elemnek, a XVI. századból nyert teljesebb kép szin- tén keveretlenül magyarnak mutatja az egész várost. 

A fejlődés egyes fokait szemlélhetjük az önálló városrészek- ben, melyek külön települési egységek voltak. Csak 1557-ben egye- sültek, közös bírót választva maguknak. (Erd. Orszgy. Eml. II. 81. l.) A városnegyedek bizonyos önkormányzattal rendelkeztek, bíráik és esküdtjeik voltak, de legfőbb hatóságuk végig a püs- pöki, illetve a káptalani udvarbíróság maradt. (1443: Károlyi, II. 234. l. — 1455: Dl. 14965. — 1461: Dl. 15662., 22672. — Fejér, IX/4. 531. l. — Fejér, X/7. 315. l. — 1389: Zim.—Wer., II. 636. l.) Bár nem voltak olyan nagy kiváltságai, mint a királyi városoknak, Várad kétségtelenül a Tiszántúl szellemi és gazdasági központjának volt tekinthető. Lakói már a XIV. század legelején — éppen a ha- tár szűk volta miatt — főként iparosok és kereskedők. (1312: Fejér, VIII/7. 103. l.) Később is, amikor a királyi uradalom bomlásával a terjeszkedésre lehetőség nyílott, a kereskedő-városokra jellemző módon csak szőlőműveléssel foglalkoztak. (Schünemann, id. m. 56. l.) Élénk kereskedelmi életére, az erdélyi forgalomban játszott közvetítő szerepére több adatunk maradt. (1477: Debr. v. lvt. ogy. 269. — 1475: L. o. lt. prot. parv. f. 41. b.—43. b. — Bunyitay, II. 290.) 

A város régi helyrajzához l. 1600: U. C. 36/34. — Gyalokay: Nagyvárad 1692-ben (Évkönyv, 1903/09.), és Új adatok a régi Vá- rad helyrajzához. (Évkönyv, 1913.) — Zsák: Várad az 1598-ik évi ostrom idején. (Évkönyv, 1901/02.) — A kutatások eddigi eredmé- nyeinek a nagyközönség részére készült, sok helyen elszínezett ösz- szefoglalása Horváth Jenő: Váradi freskó. Nagyvárad története. Budapest, 1940. 

ADATTÁR. 381 

SzN: 1215. (VárReg. 137.) B: Laurentius. — 1333. (Anjou, III. 55. — Dl. 3315.) M: Nicolaus f. Bulche. — 1335. (Anjou, III. 163. l.) B: Nicolaus f. Jakus. — 1318. (L. o. lt. 6.) B: Stephanus f. Zaah, Cyne uxor sua. — 1321. (Fejér, VIII/7. 134. l.) B: Ainardus de Olazi, Carachinus. — 1340. (Anjou, IV. 8. — Dl. 3480.) M: Johews (1342: Johyws.), Kosa f. Martini; N: Nicolaus f. Sedlini, Peter- manus f. Konch; B: Thomas Corrigyan, Pelliperius, Olaaz. — 1342. (Dl. 3480.) M: Sandur, Tharnuk; N: Elizabetha f. Kunch. 1344. (Anjou, IV. 411. l.) M: Herwlges. — 1344. (Fejér, IX/1. 234. l.) B: Nigrus et Barbatus sutores. — 1345. (Fejér, IX/1. 313. l.) B: Faber, Rhedefactor. — 1345. (Anjou, IV. 548. l.) M: Fogyas. — 1348. (Fejér, IX/1. 614. l.) M: Somlyo váradi bíró. — 1349. (Anjou, V. 289. l.) M: Babos. — 1350. (Anjou, V. 351. l.) B: Bene magnus. — 1373. (Fejér, IX/4. 531.l.) M: Dereske, Debrecen bíró; N: Complar. — 1374. (Stat. 74. l.) M: Vamos; N: Kunczel; B: Magnus. — 1382. (Károlyi, I. 381. l.) M: Syveg. — 1386. (Bunyitay, II. 496. l. — Dl. 7227.) M: de Hyd- kez, Nyry; B: Faber. — 1389. (Zim.-Wer., II. 638. l.) M: Jakus f. Stephani Bolug. — 1402. (Dl. 8772.) M: Lesy, Siculus; B: Bwga, Ladislaus presbiter f. Peller (1410: Paller!), Johannes iudex par- vus f. Laurentii, Nicolaus f. Abrahe, Ladislaus f. Pauli, Petrus f. Johannis iudex, 2 Sartor, Litteratus, Benedictus f. Ladislai iudex, Emericus f. Andreae. — 1403. (Károlyi, I. 523. l.) M: Elek, Ramas. — 1405. (Dl. 9061.) B: Litteratus. — 1410. (Fejér, X/5. 100. l.) M: Ba- cho; B: Magnus. — 1410. (Károlyi I. 560. l.) M: Genghe. — 1419. (Fejér, X/6. 250. l.) M: Kerekighazi iudex. — 1422. (Dl. 11218.) M: Fantherew. — 1432. (Eszterg. prím. lvt, T. 44.) M: Gywlay. — 1430. (Fejér, X/7. 315. l.) M: Boros, Sarkeuzy iudex. — 1437. (Dl. 13094.) B: Moldvay, Genyth italicus civis. — 1438. (Lukcsics, II. R. 562.) O: Johannes de Sores italicus. — 1443. (Károlyi, II. 233. l.) B: Byczo. — 1443. (Károlyi, II. 234. l.) M: Ban, de Zala, 2 Feketew, Kathana, de Zewlews; B: 2 Pellifex. — 1445. (Lukcsics, II. E. 842.) M: Hatus, Nilas; B: Balneator, Arcupertus, Presbiter Michael, Blasius Iudex. — 1446. (Dl. 13918.) M: Sandor. — 1455. (Dl. 14961.) M: Biro, Kele- sery; B: Raatz iudex. — 1459. (L. o. lt. 33.) M: Kalmar. — 1461. (Dl. 15662.) M: Bolthus iudex, Bwday, Santo; B: Litteratus iudex, Thewrewk dictus Cliens. — 1463. (Kállay, XV. R. III. 926.) B: Olah. — 1465. (Múz. törzs. 18.) M: Pesthy iudex; B: Toth. — 1470. (Dl. 29297.) M: Zem iudex; B: Litteratus iudex. — 1472. (Bunyitay, II. 205. l.) M: Zamleny. — 1475. (L. o. lt. prot. parv. f. 41. b. — 43. b.) M: Haty. — 1496. (Dl. 20411.) M: Hegedews, Sas, Zylagh. — 1505. (Dl. 26666.) M: Pesheny. — 1501. (Dl. 21051.) M: Deak; B: Horvath. — 1515. (Dl. 22672.) M: Sali iudex; B: Aurifex, Horvath seu Sido dictus, Thatar. — 1528. (Arch, regn. C. Várad. lad. I.) M: Hydass, Kadar, Kathona, Kewnyes, Nagh, Somogy, Zakay, Warbely iudex. — 1552. (Dica.) Budáról és Pestről menekült polgárok. M: Bodo, 2 Bodogh, Fekethe, Haydw, Harmynczados, 2 Kowacyh, Onkorsos, Pesthy Franciscus Litteratus, Pesthy Kadas Simon, Postha Ko- chys Josa, Paysgyartho, Zabo, Zygyartho, Zeoldh, 2 Zewcyh, Thwry, Wargha; B: Myser, Mozer, Nicolaus litteratus Budensis. — No- mina fabrorum. M: 3 Alcyh, Arczwl, Barath, 2 Balogh, Forgacyh, Lanthos, 3 Molnar, Nagyh, Nagylaky, Pokol, Sandor, Sypos, Zabo, Zanygh, Talpygh, Tholdy, Teomleocztartho, Wrwos, Wyncze; B: Jezbyn, Mensepar, Sutor. — Nomina seriparorum. M: Borsos, Chy-

382 ADATTÁR. 

aplar, Chyonka, Karachyon, Kowacyh, 2 Lakathgyartho, 7 Mesther, Mezaros, Pesthy, Sarkanthyws, 2 Zabo, Zakacyh, Zenaoztho, Wa- mos; B: Kaydan, Litteratus, Tooth. — 1599. (Dec. bor.) Vicus Pen- tekhely. M: Allo, Arady, Bako, 2 Balogh, 2 Barbely, Barkay, Ba- raty, Bechws, Bekeo, Bene, Chiaki, Cheoghy, Czibak, Czipellie, Danch, Deak, Dobos, 2 Fazekas, Fillereos, Phileop, Fozo, Fwsws, Ghombay, Giarmath, Jakoch (1335, 1389!), Kadar, Karlos, 2 Kadas, 3 Kalmar, Kereztien, Kezy, Lakathos, 2 Lakatgiartho, Marcus, Ma- rosi, Massay, Mezaros, Myskey, Moricz, Naday, 5 Nagi, Eotweos, Palfi, Pataky, Pribek, Pattantius, Pysky, Sapi, Symon, Simandy, Somliay, Somogi, 12 Zabo, Zegedy, Zenthjuani, Zekel, Zenthleorin- czy, 2 Zigiartho, Zepp, Zeoleosi, Zeoke, 5 Zwch, Thuri, Vamos, Van- chodi, Varady, Vasaros, Veoreos, Vizuari, Zelemeri; B: Chieh, Dorman, 3 Litteratus, Toth. — Vicus Zenthmarton. M: Chikos, Fe- renczy, Garazda, Korlatoni, Kowach, Kothy, Madaraz, Makay, Mas- say, Makray, Moricz, 2 Nagi, Paly, Papp, Prepostuari, Sebestien, 4 Zwch, Verebeli, Veoreos; B: Billos. — Vicus Varad. M: Bezpremi, Chizar, Csizmazya, Kowach, Nagi, Eothweos, Serfeözeö, 2 Seoreos, 2 Zabo, Zeoch, Talygas, Thwry; B: Teolchereoz. — Vicus Mohy. M: Kowach, Eotweos. — Vicus Zombathely. M: Balogh, Barbely, Beke, Bekes, Bereczky, Beorgiwjteo, Chyakj, Dombi, Elek, 2 Erdeli, Farkas, Fosos, Gabor, Giulai, Ihaz, Ihos, Kalmar, Kys, 3 Kowach, Ladany, Molnar, Moricz, Meszaros, 2 Nagi, Nyreo, Papp, Palfi, 4 Zabo, Zilasi, 3 Zwch, Takach, 2 Tholdy, Thorma, 2 Varsani, 2 Vass, 3 Zompoly; B: Hauasely, 3 Litteratus, Mazlo, Toth, Theoreok. — Vicus Supos. M: Aztalos, Damian, Ferencz, Feozeo, Giula, Kouer, Markus, 2 Mezaros, Papp, Pysky, Zepmezei, Zwch, Thury; B: Hen- teler. — Vicus Olazy. M: Acz, Aztalos, Bak, 3 Balogh, 4 Barbely, Baniay, Barka, 2 Bekesi, Bertalan, Bihary, Boythy, Buday, Che- gedy, Chioma, Deak, Ersek, Erzengiartho, Fazakas, Fony, 2 Furtha, Gelert, Haranghy, Hari, Hagimasi, Heghedews, Helies, Hevessi, Huzar, Cassay, Kerekgiartho, Keraly, 2 Kiss, Kobak, 2 Kowach, Lippai, Makai, 2 Megiery, 3 Mezaros, More, 5 Nagi, Nestay, Papp, 3 Paisgiartho, Pentek, Pribek, Sipos, 2 Zabo, 3 Zakach, Zalay, Zeo- leos, 5 Zwch, 2 Takach, Thrombitas, Vamos, Varga, Vince, Veoreos, Zambo; B: Beorgeotea, 2 Litteratus, 2 Olah, Oloz, Oroz, Racz, Toth, Vaida. — Vicus Wyz. M: Chiapo, Erdely, Giula, Kezy, Kis, Ko- wach, Lenartt, 3 Nagi, Zakal, Zel, Vamos; B: 3 Olah, Toth. — Vicus Paris. M: Bako, Balogh, Banga, 2 Barat, Bokor, Borssy, Borsos, David, Fekethe, Jacab, Kasa, Ketteos, Kerekgiartho, 4 Kiss, Koz- ma, Lessey, Marton, Miskey, Megiery, 3 Nagy, Orossi, Zeghedi, Vad, Vaas; B: Horwat, 2 Theorek. — Vicus Zent Jacab. M: Nag. — Vicus Zent Geörgy. M: Hainal, Kouago, Pwspeoki, Somogy, Zwch; B: Toth. — Vicus Wybech. M: Balasi, Baraniay, Brassay, Chjomor, Desy, Erzengiartho, Fazakas, Felthoti, Giany, Gieon- gieosi, Hatos, Hegedus, Kayto, 3 Kerekgiartho, Kereszzeghy, Keo- nyues, Keomiwes, Laskai, Leley, Mezaros, Nagi, Portereo, Repas, 4 Zabo, Zekeres, Zwch, Thymar, 2 Takach, Thorday, Vali, Vargha, Veress; B: Haruany, Tatar, 2 Thoth. — Vicus Velencze. M: 2 Ba- logh, Byro, 2 Cziapo, Chesy, Eghry, Ezthergharos, Feyer, Phileop, Futno, Gabor, Haydw, 2 Kis, Kwn, Kutosy, Mezeo, 3 Molnar, 2 Nagy, Nema, Nyeregiarto, Richey, 3 Zabo, Zappanos, Zekell, Zwch, Tholnay, Vamos, Vaaly, 4 Vargha, Vass, Vinczeller; B: Ghoor, 

ADATTÁR. 383 

Olah, 2 Zaz. — Vicus Vadkertt. M: Bakoczy, Baraniaj, 2 Chiazar, Chokasi, Derechkey, Eghry, Gieory, Kadas, Keonyues, Lakat- giartho, Mezaros, More, Nagy, Rhenes, 2 Zappanos, Szamoskeozy, Zilagi, Zwch, Tholdy, Thury, Varga, Vid; B: Billos, Horuat, Lit- teratus, Racz, Theoreok, Sido. — Vicus Zigett. M: Lakatos, Niereg- farto!, Zögiarto; B: Litteratus. — Vicus Vymalomzegh. M: Tha- ligas. — Vicus Hetkeozhely. M: Borbely, Deres, Chiakanios. — Vicus Zenteged. M: Kereztury; B: Horuatt, Theoreok. — Vicus Zentmiklos. M: Ersek, Fuzes, Molnar, Pali, Papp, Tharchay; B: Olah. 

Az utcák nevei. 1184. (Enchiridion, 129. l.) Orosi, 1215. (Vár- Reg. 137.) villa Latinorum. Varadiensium, 1291. (Jakubovich, 357. l.) Olaci. — 1291. (Jakubovich, 357. l.) de Venecys, 1344. (Anjou, IV. 411. l.) vicus Venetia, 1437. (Dl. 13094.) vicus Venetiarum, 1599. (Dec., bor.) vicus Velencze, 1374. (Stat. 33. l.) Venetia alio nomine Tykol. — 1373. (Fejér, IX/4. 531. l.) in loco fori sabbathi, 1374. (Stat. 32. l.) Zombathely vicus, 1599. (Dec., bor.) ZombathelyVicus. — 1318. (L. o. lt. 6.) de Insula, 1374. (Stat. 35. l.) Ziget terra, 1426. (Stat. 62. l.) Insula Pauli Latronis, 1599. (Dec., bor.) Zigett vicus. — 1371. (Dl. 5960.) Vybech, 1599. (Dec., bor.) Wybech. — 1285. (Zim.— Wer., I. 148. l.) villa nova, 1375. (Stat. 33. l.) Wyfalw, 1552. (Dica.) Wyhwcza. — 1374. (Stat. 35. l.) Molonzegh, 1599. (Dec., bor.) Vymá- lomzegh vicus. — 1374. (Stat. 31. l.) Bolonia vicus, 1376. (Dl. 6371.) Bolonia platea. — 1374. (Stat. 31. l.) Padua, Badua vicus. — 1374. (Stat, 32. l.) Sancti Petri contrata, 1587. (Dec., bor.) Sancti Petri vicus. — 1376. (Dl. 5371.) Sti. Francisci vicus, 1599. (Dec., bor.) Zentmiklos. — 1374. (Stat. 33. l.) Hydkeözszeölös villa, 1386. (Dl. 7227.) Hydkez, 1423. (Eszterg. prim. lvt. T. 44.) Hethkuzhel vicus, 1599. (Dec., bor.) Hetkeozhely vicus. — 1360. (Dl. 322.) Sti. Jacobi vicus, 1599. (Dec., bor.) Zent Jakab vicus. — 1344. (Fejér, IX/1. 234. l.) Kakuch utza vicus, 1374. (Stat. 35. l.) Kakuch villa. — 1402. (Dl. 8772.) St. Spiritus vicus, 1465. u. a. — 1274. (Stat. 58—9. l.) Swpes vicus, 1402. (Dl. 8772.) Supus, 1520. (Dl. 23348.) Swposwcha vicus, 1599. (Dec., bor.) Supos vicus. — 1410. (Dl. 9703.) vicus seu strata episcopalis. — 1374. (Stat. 65. l.) Pyntheker locus (halvásár!), 1446. (Dl. 13918.) Pentekhel vicus, 1599. (Dec., bor.) Pentekhely vicus. — 1374. (Stat. 33. l.) ortus cervorum, 1386. (Dl. 7227.) Vod Legelew mons?, 1455. (Dl. 14961.) Vadkerth vicus, 1515, 1599. u. a. — 1587. (Dec., bor.) Ablakos, Kandya vici. — 1599. (Dec., bor.) Mohy, Paris, Zenteged, Zent Geörg, Wyz vici. 

A vár részeinek nevei. 1600. (U. C. 36/34.) M: Fekete Czipo Süto haaz domus pistorea, Chatar domus seu cellarium, Vasas Haaz domus ferramentaria, Feöld Bastia alat alias Kincztarto Pince cellarium, Kapostas Pincze cellarium, Kiralfia Bastia pro- pugnaculum arcis, Uy Pince, Irteppan, Kis Pokol, Nagj Pokol cellarii. 

FN: 1340. (Anjou, IV. 8. l.) B: Moch vinea (1318: L. o. lt. 6.: comes Petrus f. Mogh-nak újonnan telepített szőlője van!). — 1340. (Bunyitay, II. 489. l.) B: Luka vinea. — 1343. (Zichy, II. 53. l.) M: Pyspukymal vinea. — 1349. (Anjou, V. 289. l.) M: vinea in monte Vmlas. — 1350. (Anjou, V. 351. l.) M: vinea Potkan Jacab dicta. — 1366. (Fejér, IX/3. 605. l.) M: Torzak mons, Kerech Somlo vinea. — 1386; (Dl. 7227.) M: vinea in monte Vod Legelew. — 1387. 

384 ADATTÁR. 

1. 7235.) vinea Sti. Regis Ladislai. — 1374. (Stat. 58., 62., 63. l.) M: Almas molendinum, vinea in monte Omlas, vinea Lazlo pap dicta, Lator Janos vinea (1426: insula Pauli Latronis), Olazpothe vinea, vinea in loco Kyralkutha, Stok korlath vinea in loco Gyos- wlgh (v. ö. Teleki, E. XVI. F. I. No. 17. — 1609. (Stat. 63. l.) „Kor- lat nevő szőlő... Diósvölgy nevő promontoriumon”); B: Salva Regina vinea, Urbanus vinea, Colomani vinea. — 1403. (Károlyi, I. 523. l.) M: vinea in monte Byolmal. — 1405. (Dl. 9061.) M: vinea in monte Mezesmal. — 1410. (Dl. 9703.) M: vinea Serephel in monte Serephel. — 1410. (Fejér, X/5. 100. l.) B: in valle Rupto vocato! — 1430. (Fejér, X/7. 315. l.) M: vinea in monte Somlyo. — 1438. (Luk- csics, II. R. 562.) M: Hidaspalota domus lapidea. — 1443. (Dl. 13714.) M: vinea in monte Chonka (1576: Teleki, E. XIV. F. I. No. 5.: Chyonkas hegy promontorium). — 1455. (Dl. 14961.) M: Wakok- theleke praedium. — 1489. (Dl. 19501.) M: Dorongus vinea (75000 térképen is.) — 1496. (Dl. 20411.) M: vinea in promontorio Na- das. — 1566. (Bunyitay, II. 227. l.) B: vinea mortuorum (a Ha- lottak oltárának szőlője). — 1568. (Bunyitay, II. 225. l.) M: vineae in promontoriis Nadas, Lenczies, Zenth Peter hegie. — 1568. (Te- leki, E. XVI. F. I. No. 16.) M: promontoria Nadas, Kantorhegye, Dyosveolgy (75000 térképen is); B: via quaedam Regia.DLI.

http://www.sharedtree.com/chart.php?person_id=456776&chart=desc_circle&gen=4

Father: Andreas Kassay

Mother: Anna Heim-In

Elisabeth Kassay

Martinus Baumgartner

Barbara Baumgartner

Maria Baumgartner

Magdalena Baumgartner

Catharina Baumgartner

Theresia Baumgartner

Anna Baumgartner

Elisabeth Baumgartner

Valentin Baumgartner

Margit Baumgartner

4.146. Viorica Ursuleac (1894–1985) - Romanian Soprano

Viorica Ursuleac as Sieglinde

Viorica Ursuleac (26 March 1894 - 22 October 1985) was a Romanian operatic soprano, the daughter of a Greek Orthodox archdeacon, born in Cernauti (Chernowitz, Chernovtsy) which is now in Ukraine.
Following training in Vienna, she made her operatic debut in Zagreb (Agram), as Charlotte in Massenet's Werther, in 1922. The soprano then appeared at the Vienna Volksoper (1924-26), Frankfurt Opera (1926-30), Vienna Staatsoper (1930-35), Berlin Staatsoper (1935-37) and Munich Opera (1937-44). She married the Austrian conductor Clemens Krauss in Frankfurt during her time there.
She was Richard Strauss's favorite soprano, and he called her "die treueste aller Treuen" ("the most faithful of all the faithful"). She sang in the world premieres of four of his operas: Arabella (1933), Friedenstag (which was dedicated to Ursuleac and Krauss, 1938), Capriccio (1942), and the public dress rehearsal of Die Liebe der Danae (1944).
She appeared at the Salzburg Festival (1930-34 and 1942-43) and in one season at Covent Garden (1934), where she sang in the first performances in England of Jaromír Weinberger's Schwanda the Bagpiper and Arabella (her favorite role). She also appeared as Desdemona in Verdi's Otello at the Royal Opera, with Lauritz Melchior in the name part, and Sir Thomas Beecham conducting.
Ursuleac also sang at the Teatro alla Scala, in Richard Strauss's Die Frau ohne Schatten (as the Empress), and Elektra (as Chrysothemis), Mozart's Così fan tutte, and Wagner's Die Walküre (as Sieglinde). Her only American appearances were at the Teatro Colón in Buenos Aires, as Brangäne in Wagner's Tristan und Isolde, opposite Kirsten Flagstad, in 1948. Also in her repertory were the Contessa Almaviva (Le nozze di Figaro), Donna Elvira (Don Giovanni), Leonore (Fidelio), Senta (Der fliegende Holländer, with Hans Hotter), Amelia Grimaldi (Simon Boccanegra), Amelia (Un ballo in maschera), Leonora (La forza del destino), Élisabeth de Valois (Don Carlos), Tosca, Minnie (La fanciulla del West), Turandot (opposite Erna Berger's Liù), Der Rosenkavalier, Ariadne auf Naxos (first as the Composer, then as Ariadne), Die ägyptische Helena, etc.
The prima donna was created an Austrian Kammersängerin in 1934, a Prussian Kammersängerin in 1935, and gave her farewell in 1953, in Wiesbaden, in Der Rosenkavalier. She was appointed Professor at the Salzburg Mozarteum in 1964.
Ursuleac's voice was not of great beauty, as least as recorded, but she was reckoned a great musician and actress. In the words of one colleague, the soprano Hildegard Ranczak, "Although she had a lovely, facile top, I was constantly amazed at the two hours' vocalizing she went through before each performance. Hers was, in my opinion, a marvelously constructed, not really natural voice which she used with uncanny intelligence." Ursuleac died at the age of 91, in the village of Ehrwald in the Tyrol, where she had resided since before the 1954 death of Krauss.
source: wikipedia

Ferenc Rákóczi and Imre Thököly-led insurrection

http://hungaria.org/hal/hungary/index.php?halid=14&menuid=237+

Ferenc Rákóczi and Imre Thököly-led insurrection Ferenc Rákóczi II (1676-1735) 300th anniversary (in 2003) of the outbreak of the Ferenc Rákóczi and Imre Thököly-led insurrection which broke out in 1703 and ended sadly with the capitulation of the Hungarians in 1711 and the exile of Rákóczi and his followers to Turkey. Ferenc Rákóczi II (1676-1735) lived in turbulent times. His father, Ferenc Rákóczi I (1645-1676) had held the lofty position of lifelong Prince (Fejedelem) of Transylvania, but the Turks deprived him of his throne. He had married Ilona Zrínyi of another illustrious noble Hungarian family and became involved in the Zrínyi-Frangepan conspiracy against the ruling Habsburgs. He was caught and Ilona had to pay his ransom, but he died, leaving two children, Julianna who eventually married the Italian Prince Aspremonte, and Ferenc II, who, aged 12, after ceding Munkács Castle was interred with his mother and sister in Vienna. The Habsburg Emperor Leopold took Ferenc as his ward, but in 1692 he escaped, returning to his family nest in Transylvania. Touched by the desperation of the Hungarians suffering from Austrian oppression, in 1700 Rákóczi appealed to King Louis XIV of France, who provided him with arms and funds to mount his revolution. Unfortunately, the Austrians got wind of this and took him prisoner. Rákóczi escaped to Poland and it was from there that he, with 3,000 Hungarian kuruc soldiers, proceeded to march to the Danube, capturing the people’s hearts and their loyalty in the territories along the way. In 1707 Louis XIV urged Parliament to cast out the Habsburg House, declaring them illegitimate, but this was not enough to guarantee Rákóczi’s power. The Hungarian military proved insufficient against the Austrians and Rákóczi was forced into exile. The brave kuruc troops laid down their arms in 1711 and the Hungarians signed the ignominious peace agreement at Szatmár. In 1715, from his exile in Turkey, Rákóczi attempted to mount another insurrection against the Habsburgs, but the Turks prevented his renewed actions to incite revolt. During the long years of exile, Rákóczi and his sizeable retinue of loyal Hungarians lived in the town of Rodostó on the coast of the Sea of Maromora in Turkey, where the distinct quarter with its "Hungarian Houses" bears witness to their illustrious inhabitants of three centuries ago. Unfortunately, the wooden houses are in bad repair. The house of Rákóczi’s general, Miklós Bercsényi, has already collapsed and the remains have been removed (see N Kósa Judit, Bercsényi házát mar elbontották, Népszabadság, Kultura section, January 29, 2003). Rákóczi’s Hungarian tutor Kelemen Mikes (1692-1762) followed the great leader into exile and in his famous Letters from Turkey recorded the life of Rákóczi’s Hungarian retinue. Mikes’s writings are now being re-examined, edited and published. Mikes, who never married, remained practically alone in Rodostó after Rákóczi’s death in 1735 and died of the plague aged 70. His poignant lines, "Where shall I go - at least here I can hear the ocean’s mighty roar, where Rákóczi’s great spirit lies in final peace," are often quoted. Through the centuries, the cult of Rákóczi grew. In 1906 the writer and politician Kálmán Thaly (1839-1909) succeeded in bringing Rákóczi’s remains home to Hungary. With great pomp, Rákóczi’s and Thököly’s bones were laid to rest in a special crypt in the Dom (cathedral) in Kassa in Upper Hungary (now Kosice in Slovakia). There are numerous institutions and associations named for the legendary leader. The Rodostó Alapítvány (foundation) is today the principal activist in attempts to rescue the Hungarian houses in Turkey in order to preserve this shrine to these earliest of Hungarian freedom fighters.

<  home

top  /\

Kuruc Freedom Fighter Anniversary Ferenc Rákóczi, who with his kuruc troops led the first concerted revolt to free Hungary from Habsburg domination back in the early XVIIIth century. 300th anniversary (in 2003) of the outbreak of the Ferenc Rákóczi and Imre Thököly-led insurrection which broke out in 1703 and ended sadly with the capitulation of the Hungarians in 1711 and the exile of Rákóczi and his followers to Turkey. Ferenc Rákóczi II (1676-1735) lived in turbulent times. His father, Ferenc Rákóczi I (1645-1676) had held the lofty position of lifelong Prince (Fejedelem) of Transylvania, but the Turks deprived him of his throne. He had married Ilona Zrínyi of another illustrious noble Hungarian family and became involved in the Zrínyi-Frangepan conspiracy against the ruling Habsburgs. He was caught and Ilona had to pay his ransom, but he died, leaving two children, Julianna who eventually married the Italian Prince Aspremonte, and Ferenc II, who, aged 12, after ceding Munkács Castle was interred with his mother and sister in Vienna. The Habsburg Emperor Leopold took Ferenc as his ward, but in 1692 he escaped, returning to his family nest in Transylvania. Touched by the desperation of the Hungarians suffering from Austrian oppression, in 1700 Rákóczi appealed to King Louis XIV of France, who provided him with arms and funds to mount his revolution. Unfortunately, the Austrians got wind of this and took him prisoner. Rákóczi escaped to Poland and it was from there that he, with 3,000 Hungarian kuruc soldiers, proceeded to march to the Danube, capturing the people’s hearts and their loyalty in the territories along the way. In 1707 Louis XIV urged Parliament to cast out the Habsburg House, declaring them illegitimate, but this was not enough to guarantee Rákóczi’s power. The Hungarian military proved insufficient against the Austrians and Rákóczi was forced into exile. The brave kuruc troops laid down their arms in 1711 and the Hungarians signed the ignominious peace agreement at Szatmár. In 1715, from his exile in Turkey, Rákóczi attempted to mount another insurrection against the Habsburgs, but the Turks prevented his renewed actions to incite revolt. During the long years of exile, Rákóczi and his sizeable retinue of loyal Hungarians lived in the town of Rodostó on the coast of the Sea of Maromora in Turkey, where the distinct quarter with its "Hungarian Houses" bears witness to their illustrious inhabitants of three centuries ago. Unfortunately, the wooden houses are in bad repair. The house of Rákóczi’s general, Miklós Bercsényi, has already collapsed and the remains have been removed (see N Kósa Judit, Bercsényi házát mar elbontották, Népszabadság, Kultura section, January 29, 2003). Rákóczi’s Hungarian tutor Kelemen Mikes (1692-1762) followed the great leader into exile and in his famous Letters from Turkey recorded the life of Rákóczi’s Hungarian retinue. Mikes’s writings are now being re-examined, edited and published. Mikes, who never married, remained practically alone in Rodostó after Rákóczi’s death in 1735 and died of the plague aged 70. His poignant lines, "Where shall I go - at least here I can hear the ocean’s mighty roar, where Rákóczi’s great spirit lies in final peace," are often quoted. Through the centuries, the cult of Rákóczi grew. In 1906 the writer and politician Kálmán Thaly (1839-1909) succeeded in bringing Rákóczi’s remains home to Hungary. With great pomp, Rákóczi’s and Thököly’s bones were laid to rest in a special crypt in the Dom (cathedral) in Kassa in Upper Hungary (now Kosice in Slovakia). There are numerous institutions and associations named for the legendary leader. The Rodostó Alapítvány (foundation) is today the principal activist in attempts to rescue the Hungarian houses in Turkey in order to preserve this shrine to these earliest of Hungarian freedom fighters.

Az Úr engem eszközül használa,hogy fölébresszem a magyarok

keblében a szabad ságnak szerelmét.”– írta II. Rákóczi Ferenc az Emlékirata

című munkájában. Ez a küldetéstudatkísérte végig egész életében.

 Rákóczi és felsővadászi II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született a

Zemplén megyei borsi kastélyban. A fejedelem a híres erdélyi református

arisztokrata dinasztia sarja, családfája az Árpád-kori Bogát-Radván ágig

vezethető vissza. Közvetlen elődei között négy erdélyi fejedelem található.

II. Rákóczi Ferenc édesapja, I.Rákóczi Ferenc, Erdély választott fejedelme,

Sáros vármegye főispánja, Kelet-Magyarország legnagyobb birtokosa.

Édesanyja, Zrínyi Ilona, a mártír Zrínyi Péter horvát bán lánya, a költő és hadvezér

Zrínyi Miklós unokahúga. Atyai dédnagyanyja Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony,

a sárospataki iskola patrónusa. II. Rákóczi Ferencet a családi tradíció ellenére má

katolikusnak nevelték, mert atyja édesanyja, Báthory Zsófia hatására hitvallást váltott.

1. II. Rákóczi Ferenc korán elvesztette édesapját, édesanyja pedig 1682-ben férjhez ment Thököly Imréhez. 

Munkács várába költöztek. 

Thökölyt az általa vezetett felkelés leverése után a váradi basa elfogatta, és

Törökországba hurcoltatta.Munkács várát az egyedül maradt Zrínyi Ilona hősiese

védte, de a túlerő háromévi ostrom után 1688-ban végül elfoglalta.

A hős várvédőt gyermekeivel Bécsbe vitték, majd mindkettőt elszakították édesanyjától

Zrínyi Ilona ekkor látta őket utoljára. Ezek után követte férjét Törökországba, és ott halt meg 1703-ban.

A tizenkét éves Rákóczi gyámja az a Kollonich Lipót lett, akinek híres-hírhedt mondása

szerint „Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá, végül pedig katolikussá kell tenni.

” II. Rákóczi Ferencet a csehországi Neuhausban jezsuiták tanították, majd a prágai

Károly Egyetemen folytatott tanulmányokat: matematikát, fizikát, építészetet, hadtudományokat

és erdőépítésthallgatott. Rákóczi 1693-tól Bécsben élt, majd egyéves itáliai utazást tett.

1694-ben feleségül vette Sarolta-Amália hessen-rheinfelsi hercegnőt. Rákóczi feleségével

Felső-Magyarországon elepedett le, ahol Sáros vármegye törökös főispánjává nevezték ki.

A közügyektől elvonultan élt birtokain. Az 1697-es hegyaljai parasztfölkelés vezetését nem vállalta, Bécsbe utazott.
 A fölkelés leverését követő véres megtorlás láttán és Bercsényi Miklós rábeszélésére határozta el magát a cselekvésre.
 A keleti megyék nemesi köreiben kezdték el a szervezkedést,segítségért 1700-ban XIV.Lajos francia királyhoz fordultak.

Árulás következtében azonban a levélváltás kitudódott, Rákóczit 1701-ben letartóztatták.
A bécsújhelyi börtönbe került, oda, ahol korábban nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. Pár hónapnyi fogság után 

felesége segítségével még abba az évben sikerült megszöknie, és Gottfried Lehmann von Lehensfeld kapitány kíséretébenLengyelországba menekült.

Itt keresték föl 1703 májusában a tiszaháti felkelők követei Esze Tamás vezetésével. Rákóczi híres Brezáni kiáltványában az egész 

országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen.

 Zászlóin ez állt: Pro patria et ibertate. Magyarországra 1703. június 6-án érkezett. A főurak közül gróf Bercsényi Miklós és a régi bécsújhelyi börtöntárs, Vay Ádám támogatta leghűségesebben

1704-ben jelent meg „a világ valamennyi fejedelméhez és népéhez” intézett kiáltványa, a 

„Recrudescunt diutina inclytae

gentis Hungarae vulnera…”, amelyben megmagyarázta a felkelés okát és célját: 

„Megújulnak a dicsőséges magyar nemzetne

régi sebei, és hazánk

megsebesült szabadságának

mostoha kézzel ennyiszer enyhített

sebhelye…

” A gyulafehérvári országgyűlés Rákóczit 1704. július 9-én erdélyi fejedelemmé választotta, de csak 

1707. április 5-én iktatták be.

A fejedelem 1705 szeptemberében

országgyűlést hívott

össze Szécsénybe. Ott mondta:

„A harc célja a nemzet teljes

szabadságának helyreállítása, s a

szabad vallás gyakorlásának biztosítása.” 

Az összegyűlt rendek II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelmükké választották.

Rákóczi főúri udvara kulturális központ is volt, a fejedelem foglalkoztatta például a Berlinből hazahívottMányoki Ádám festőművészt. A szabadságharc kiterjedt diplomáciáját,Ráday Pál közreműködésével Rákóczi maga irányította. Latin nyelvű hírlapja, 

Mercurius Hungaricus segítségével a külföld megfelelő tájékoztatásra törekedett.Rákóczi a rendkívül nehéz anyagi helyzet miatt 1707-ben az ónodi országgyűlésen megszavaztatta a kiváltságos rendek kötelező adófizetését.

Ugyancsak ezen az országgyűlésen jelentették be a Habsburg-ház trónfosztását: „Országunkat király nélkül lenni jelentjük” – mondta.

 Az adófizetés általánossá tétele miatt az arisztokrácia eltávolodott Rákóczitól. Az 1708-as sárospataki országgyűlésen már kevesen jelentek meg. Itt hozták meg a jobbágykatonák örökös szabadságáról szóló törvényt. Ugyancsak ez az országgyűlés döntött – a

nehézségek ellenére – a szabadságharc folytatása mellett.

A fejedelmet XIV. Lajos rendszeres évi pénztámogatásban részesítette, de szövetséget nem kötött vele, és eredménytelenek

maradtak a svéd, porosz,török tárgyalások is. Rákóczi szövetségesei 1709-ben békét kötöttek a császáriakkal, ily módon beszüntették

támogatását. Egyedül I. Péter kötött fa a kuruc állam katonai és gazdas ágiejedelemmel szerződést, őt azonban a svéd háború kötötte le, így az orosz cár szövetsége katonai támogatásban nem nyilvánult meg. Rákóczi tehát a Habsburgokkal kísérelt meg béketárgyalásokat, amelyek azonban eredménytelenek maradtak.

Az 1708-as trencséni csatavesztés után a szabadságharc egyre nehezebb helyzetbe került. Rákóczi Ferenc 1711. február 22-én Lengyelországba utazott, hogy újabb szövetségeseket keressen. Itt tárgyalt ismét Nagy Péter cárral, eredménytelenül. Távolléte idejére

a hatalmat Károlyi Sándorra ruházta át. A Szatmárra összehívott utolsó kuruc országgyűlés elfogadta a császáriak békefeltételeit. Rákóczi Lengyelországban kapta a hírt, hogy május 1-jén Nagymajténynál a kuruc sereg „földbe szúrta a zászlót” (a katonák

fegyvereiket nem adták át), véget ért a szabadságharc. 

II. Rákóczi Ferenc nem ismerte el aszatmári békét, és – habár az amnesztia rá is vonatkozott – emigrációba vonult.

Vagyonáról lemondott. Egyetlen dologhoz ragaszkodott csupán, az Erdély fejedelme címhez. 

„Soha nem

lehetek olyan gyönge, hogy a rendek

kívánsága ellenére, becsületemet és

esküvésemet megtagadva lemondjak,

és ezzel méltatlannak bizonyuljak a

fejedelemségre, mely minden bizodalmát

belém vetette, és szabad, törvényes

választással ruházta rám méltóságomat”

– írta XIV. Lajos francia királynak.

Rákóczi emigrációját Lengyelországban kezdte meg, majd 1715-ben Franciaországba költözött. Itt írta meg Párizs mellett, a kamalduli szerzeteseknél a XVIII.i századi magyar közé tartozó munkáit az Egy bűnös vallomásai (Confessio peccatoris) és

Emlékiratok (Mémoires du prince Francois II. Rákóczi) címmel latin ,illetve francia nyelven.hogy a török-osztrák háború lehetőséget

1717-ben a Porta meghívására Törökországba utazott, és remélte, ad a szabadságharc újbóli megindítására.

A békekötés után a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Tizenöt évig élt itt kíséretével. Történeti, hadtudományi

és teológiai kérdésekkel foglalkozott, jelentős írói tevékenységet és levelezést folytatott. 

Rákóczi írásai ktöbbnyire fenn: Fohászai, a Mózes öt könyvéhez kapcsolódó Meditációi, fiai számára írt Politikai és erkölcsi végrendelete csak napjainkban jelentek meg nyomtatásban.

A fejedelem rodostói életét hűséges iródeákja, Mikes Kelemen örökítette meg. A bujdosók közül ő halt meg utolsóként 1790-ben.

meg. A bujdosók közül ő halt meg

utolsóként 1790-ben.

A fejedelem neje 1722-ben halt meg

Párizsban. Fiai közül József 1738-ban

Törökországban hunyt el, György

pedig 1756-ben Franciaországban. Az

utóbbival kihalt a Rákóczi-nemzetség

férfiága.

A fejedelem 1735. április 8-án,

nagypéntek napján adta át lelkét

teremtőjének. Végakaratának megfelelően

szíve a franciaországi grosbois-i

kolostorban, míg teste édesanyja,

Zrínyi Ilona mellett a konstantinápolyi

jezsuita templomban pihent.

Mindkettejük földi maradványait

1906-ban Kassán, a Szent Erzsébetdómban

helyezték örök nyugalomra.

A Rákóczi-kultusz máig elevenen

élő, ékes példájaként szolgál Kassán, aszatmári békét, és – habár az amnesztia

rá is vonatkozott – emigrációba

vonult. Vagyonáról lemondott. Egyetlen

dologhoz ragaszkodott csupán, az

Erdély fejedelme címhez. „Soha nem

lehetek olyan gyönge, hogy a rendek

kívánsága ellenére, becsületemet és

esküvésemet megtagadva lemondjak,

és ezzel méltatlannak bizonyuljak a

fejedelemségre, mely minden bizodalmát

belém vetette, és szabad, törvényes

választással ruházta rám méltóságomat”

– írta XIV. Lajos francia

királynak.

Rákóczi emigrációját Lengyelországban

kezdte meg, majd 1715-ben

Franciaországba költözött. Itt írta

meg Párizs mellett, a kamalduli szerzeteseknél

a XVIII. századi magyar

irodalom legkiemelkedőbb alkotásai

közé tartozó munkáit az Egy bűnös

vallomásai (Confessio peccatoris) és

Emlékiratok (Mémoires du prince

Francois II. Rákóczi) címmel latin,

illetve francia nyelven.

1717-ben a Porta meghívására

Törökországba utazott, és remélte,

hogy a török-osztrák háború lehetőséget

ad a szabadságharc újbóli megindítására.

A békekötés után a török

kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási

helyéül. Tizenöt évig élt itt

kíséretével. Történeti, hadtudományi

és teológiai kérdésekkel foglalkozott,

jelentős írói tevékenységet és levelezést

folytatott. Rákóczi írásai többnyire

kézirat formájában maradtak

fenn: Fohászai, a Mózes öt könyvéhez

kapcsolódó Meditációi, fiai számára

írt Politikai és erkölcsi végrendelete

csak napjainkban jelentek meg nyomtatásban.

A fejedelem rodostói életét hűséges

íródeákja, Mikes Kelemen örökítette

meg. A bujdosók közül ő halt meg

utolsóként 1790-ben.

A fejedelem neje 1722-ben halt meg

Párizsban. Fiai közül József 1738-ban

Törökországban hunyt el, György

pedig 1756-ben Franciaországban. Az

utóbbival kihalt a Rákóczi-nemzetség

férfiága.

A fejedelem 1735. április 8-án,

nagypéntek napján adta át lelkét

teremtőjének. Végakaratának megfelelően

szíve a franciaországi grosbois-i

kolostorban, míg teste édesanyja,

Zrínyi Ilona mellett a konstantinápolyi

jezsuita templomban pihent.

Mindkettejük földi maradványait

1906-ban Kassán, a Szent Erzsébetdómban

helyezték örök nyugalomra.

A Rákóczi-kultusz máig elevenen

élő, ékes példájaként szolgál Kassán, aHóhér-bástya mögött felépített

rodostói fejedelmi ebédlőház hiteles

mása, amelyet ugyancsak 1906-ban, a

hamvak hazahozatalakor emelt a

Hernád-parti város.

A tragikus sorsú, de nemzete

kegyeletében örökké élő fejedelem

pedig az idők során legendává vált a

magyar nép emlékezetében…

Csanádi Imre:

Rákóczi

Mányoki Ádám festménye

(1712, Gdansk-Danzig)

Hogy a Fejedelem

Danckában megszálla

(Franciába hiszen onnan viszi gálya) –

Ádám, a képíró, tisztelkedék nála.

Berlint, Udvart, pénzt, hírt

ő ki odahagyta,

Rákóczinak inkább szolgálván alatta, –

most is vele vászon, ecset és paletta.

Járt Hollandban nemrég,

ura hagyásából,

s most, végképpen immár, megválnak

egymástól, –

illetődöttséget alig is palástol.

Eltökéllé: állít örökös emléket,

mint senkiről soha,

festvén olyan képet

tudása leglángja, mit abba belé vet.

Enged az úr ül már fejedelmi díszben

képe mása készül

nyájas beszéd közben

fényt bujkáltat, mintha tündökölne

tűzben.

Hátul puszta semmi, puritán sötétség

kivillog csatt, gyémánt,

puha bársonykékség

mellett szalag, ordós, veti vereslését.

Csákóból csücsöknyi,

mint pici piros láng,

virít fönn, vidáman,

a fekete hegyek kucsmán, –

vagy bujdosó-máglya,

határhegyek csúcsán.

Sátoros sötét haj foglalja keretbe

a szép teli orcát, melynél nemesebbe

nem fürkészhet Ádám, b

ármint törekedne.

http://www.google.com/imgres?imgurl=http://thepeerage.com/101289_001.jpg&imgrefurl=http://thepeerage.com/p10129.htm&usg=__wc2neHeeyuRp2BYIf7Geu4Rpl0Q=&h=400&w=291&sz=17&hl=en&start=17&itbs=1&tbnid=ZT9412FfzyuynM:&tbnh=124&tbnw=90&prev=/images%3Fq%3D%2522Roberta%2BAntonia%2522%26hl%3Den%26tbs%3Disch:1

Biatorbagy SÁNDOR CSALÁD

http://www.biatorbagy.hu/biatorbagy/epiteszeti-ertekek/sandor–metternich-kastely

http://www.biatorbagy.hu/system/files/f00csalad.jpg