24. cs. 5. csomag No 2-9 A Szentmihályi, Sala, Bornemissza, 

Darholcz családok Sáros- és Turóc-megyei b i r t o k a i r a vonatkozó iratok /hiányos/ 

6 db Mohács-előtti oklevél 1473-1491 

6. cs. 1-20 A Darholcz család abaují, gömöri, sá-

r o s i b i r t o k a i r a vonatkozó iratok /hiányos/ 

5 db Mohács-előtti oklevél 1490-1650 

I I . tok 

2. CS, 1-6 Koncsik Annának és második férjének 

Kassay Györgynek ingatlanszerzéseire 

vonatkozó i r a t a i 1629-1653 

3. cs. 1-6 Koncsik Annának és negyedik férjének, 

Bodó Mihálynak ingatlanszerzésére v o natkozó i r a t a i 1645-1648 

25. cs. 4. cs. 1-7 A Szikszay-Siderius család t a r c a l i 

b i r t o k a i r a vonatkozó iratok 

/hiányos/ 1607-1646 

5. cs. 1-8 Koncsik Annának és ötödik férjének, 

Bosnyák Péternek ingatlanszerzésére vonatkozó i r a t a i 

/hiányos/ 1659-1681 

6. с е . 1-6 A K o n c s i k , Bosnyák javaknak Pethő Z s i g 

mond által történt megszerzésére v o natkozó i r a t o k 1663-1665 

I I I , tok 

2. cs. 5 Bukótz és Hilyóra /Abauj m/ vonatkozó 

csere 

Mohács előtti oklevél 1401 

4. cs. 1-10 A Darholcz-család abauji /Bukótz és 

Hilyó / é s sárosi /Finta és Szentmi-

hály/ b i r t o k a i /hiányos/ 1607-1651 

5. cs. 1-4 A Darholcz-birtokok 1662-1668 

6. c s . 1-14 A Darholcz birtokoknak a Gersei-Pethő 

család által történt megszerzése , 

/hiányos/ 1662-1688 

7. cs. 1-9 . A volt Darholcz-birtokok további sorsa a 

Pethő-с salad kezén 

/hiányos/ 1677-1715 

Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997)



   Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. • TANULMÁNYOK • H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o. (68_1-2_174. oldal)   

Tanulmányok 

seiről árulkodik. A házában lakó katona már régóta szúrhatta a szemét Szíjgyártónak, és a saját szobájának kemencéje mellett pihenő, beteg katonát meglátva addig leplezett ellenérzései kerültek felszínre, ami miatt elkövette ezt a hivatalához méltatlan tettet. 

A nemesség 16. századtól kezdődő, egyre nagyobb számú megjelenésében nagy szerepetjátszott Kassa hadászati és pénzügyigazgatási központtá alakulása.²¹⁷ A király szolgálatában álló főkapitányok, és többnyire birtokaikról elmenekülni kényszerült tisztjeik egymás után fordultak az uralkodóhoz támogatásért, hogy városi házat vehessenek. A város már 1554-ben királyi parancslevelet kapott, amelyben az uralkodó Segéd György kassai alkapitány részére Szabó János és Kassai László Szapolyai-párti polgárok házának átengedését hagyta meg.²¹⁸ Nádasdi Tamás nádor pedig a főkapitány seregében szolgáló Kövesdy Lukács számára kért házvásárlási lehetőséget.²¹⁹ Két évvel később I. Ferdinánd Kun Balázs kassai alkapitány hasonló ügyében volt kénytelen ismételten a városhoz fordulni. Ekkor azonban már felhívja a város figyelmét arra, hogy az országgyűlés végzései szerint nincs semmilyen jogi akadálya, hogy egy nemes bármelyik városban házat vehessen.²²⁰ Az 1550-es években megindult kérvényözön, amellyel a környékbéli vármegyék halmozták el az uralkodót, végül oda vezetett, hogy I. Ferdinánd már 1557-ben megparancsolta Kassának, hogy a megyei nemesek szabadon vásárolhassanak a városban házat. Ez azonban nem lehetett túl nagy érvényű, mivel az uralkodó által a városba vezényelt nemes állapotú katonák esetében kénytelen volt minduntalan megismételni.²²¹ Az országgyűlések már az 1540-es években foglalkoztak a nemesek városokba költözésének témájával, de a törvény gyakori megismétlése arra utal, hogy annak végrehajtását a városok mindegyike erősen ellenezte, és ha tehette megakadályozta.²²² Kassa sem engedte túl könnyen, ha egy nemes házat akart vásárolni, de 1562-ben már arról panaszkodott az uralkodónak, hogy a városban kb. 60 nemes lakik, akik nem hajlandók elismerni a városi tanács joghatóságát a Kassán birtokolt ház felett, és a város privilégiumait sem tartják tiszteletben.²²³ A nemesi előjogokra való hivatkozás mellett a 16. század vége felé más érvrendszerek is kialakultak. Annak ellenére, hogy az ily módon beköltöző nemesek két 

módok zerent egybe voltihak, is eö Zygyarto Menyhertt ismeth megh rezegedetth, haza gytt az nemetet rutol zidalmazta es egy ostorwal igen vertté, az Lanczknecz peniglen mindeniknek panazolkodott az kyk hoza gyttenek, hogy az gazda eöttett az kemencze zeglittenek vettette volna, netalani bennem odala chonttyatt eltertte, mertt mynden vertt ki peckelt" AMK H II. 1584. Kassa, 1584. jún. 12., H III/2. mac. 28. fol. 37. 

²¹⁷ CJH 1608 (k. e.):6., 13., 14. te, ill. 1647:78., 79., 81., 82., 93. te. ZIMMERMANNR.: A nemességnek a városokba való költözése, PÁSZTOR J.: A szabad királyi városok, 17-33. Jelentőségét elemezteSzekfű Gyula, HÓMAN-SZEKFŰ: Magyar történet, 3. köt. 552., 556-560., ill. SZŰCS J.: Das Stádtewesen in Ungarn, 157-158. Legújabban BESSENYEI J.: A szabad királyi városok. 

²¹⁸ AMK Schw. No. 1711. No. Bécs, I554.JÚ1. 13. 

²¹⁹ Uo. No. 1728. Bécs, 1554. máj. 16. 

²²⁰ Uo. No. 1772. Bécs, 1556. jún. 20. 

22] 

Uo. No. 1834. Az uralkodó 1556-ban Perényi Mihály házvásárlását támogatta, amit azonban a város még egy év múlva sem engedélyezett. (Uo. No. 1775., MOL MKL E 21 [Ben. res] 539. köt. fol. 159.) 1558-ban Gyóni János kapitány, illetve Némethy Miklós házvásárlási szándékáról tudunk. (AMK Schw. No. 1932., 1928.) Némethy házát az uralkodó később Christoph Haubitz német kapitánynak engedte át. (Uo. No. 2103.) 1562-ben a szintén Kassán állomásozó, és a hódoltságból elmenekülni kényszerült Széchy György és Perényi Ferenc házvétele ügyében levelezett a város és a király. Uo. No. 2345., 2360.. 2398-2399. 

²²² CJH 1546:41., 1552:45., 1563:62. te. 

²²³ AMK Schw. No. 2345.

H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században \ 89 

és a város vezetése közötti viszonyban is jól észlelhető. Már Serédy György kassai kapitány utasításában is kiemelt helyet foglaltak el a város ügyeibe való be nem avatkozásról szóló artikulusok. Az uralkodó instrukciója elég nagy vonalakban, de megpróbálta elhatárolni a kapitány hatáskörét a város saját ügyeitől, ami csak Kassa védelmi feladataira terjedt volna ki. Az uralkodó számítva a katonaság és a polgárság között előforduló ösz-szetüzésekre, meghagyta kapitányának, hogy tisztán polgári peres ügyekbe nem avatkozhat bele, csak saját katonái felett ítélkezhet.³¹⁷ Rövid kapitánysága (1552. január 26-december 31.) alatt azonban a szenátus a városban állomásozó katonaság miatt gyakran fordult panaszaival jogorvoslatért az uralkodóhoz.³¹⁸ 1553-ban például Kassa arról tájékoztatta I. Ferdinándot, hogy a katonaság miatt állandó felfordulás van a városban, a német katonák egy csoportja megölt egy magyar nemes katonát, míg a megölt nemesnek egy rokonát megsebesítették. A király ezért utasította a várost, hogy a zavar keltő katonákat ítélje el, illetve hasonló ügyekben forduljon az oda kiküldött királyi biztosokhoz és a kapitányhoz.³¹⁹ 

A Serédyt követő Feledy Eusták esetében már jóval több adattal rendelkezünk a főkapitány és a polgárság közötti ellentétekről. Utasításában ugyan Serédyhez hasonlóan őt is felszólították arra, hogy Kassával és a felső-magyarországi városokkal mindenben működjön együtt,³²⁰ ennek ellenére a korábbinál is több ellentét feszült a főkapitány és a város között, mint elődje esetében. Feledy — Kassa felterjesztése szerint — már megérkezésekor összetűzésbe került egy vargával, akit a főtéren megvert, majd főkapitánysága idején több hasonló cselekedetre ragadtatta magát, többször megsértve a város joghatóságát. Az uralkodó parancslevelét átnyújtó Georg Bergstettert pedig a feltehetően a levél tartalmán feldühödő Feledy veréssel fenyegette meg. Mathias Seutzlich kassai harminca-dost, aki szintén követként járt a Kassai János házába beszállásolt Feledynél a főkapitány által elkövetett visszaélések ügyében, a ház vaskulcsával verte meg.³²¹ Miksa főherceg véleményéből, amit az ekkor éppen a német-római birodalmi gyűlésen lévő I. Ferdinándnak írt, világosan kiderül, hogy a főkapitány nem tudott megfelelő hangot találni a várossal, nem volt képes megfelelő módon együttműködni a város vezetésével, de még az egyes polgárokkal sem.³²² A város felterjesztéséből kiolvasható (mégha figyelembe is vesszük, hogy a város követei a főkapitánnyal szembeni panaszaik során esetlegesen túlozhattak), hogy Feledy nem tudott különbséget tenni egy szabad királyi város kapitány-

³¹⁷ Serédy utasítása P 11 (Balassa cs. It.) Series XIII. 34. cs. fol. 47^8., E 156 (U. et C.) Fasc.99. No. 12. 

(kiadta: KÁRFFYÖ.: Serédy György), E 136 (Inst.) 2. köt. fol. 14-15. ³¹⁸AMKSchw. No. 1674. 

319 

Ferdinánd parancslevele Graz, 1553. jan. 31. AMK Schw. No. 1692. 

320 

Graz, 1553. jan. 1. MOL MKA E 136 (Inst.) Fasc. 6. No. 173. Kiadta. KÁRFFY O.: Adatok Kassa történetéhez 465-466. 

321 

Kassa panaszlevelén nem szerepel dátum, de az egykorú rájegyzés 1555-re keltezi. Valószínűleg az 1554— 1555-ben kiküldött királyi biztosok számára készülhetett. HKA HFU RN 5. 1555. febr. fol. 109-111. 

322 

Miksa főherceg Werner György és Torda Zsigmond jelentése alapján javasolta apjának, hogy Feledy helyébe egy barátibb hangot megütő személyt jelöljenek ki a főkapitányi posztra. Uo. 1555. mára fol. 71-72. Honorius Königsberger és Báthory András királyi biztosok jelentése szerint is a katonák és a polgárok közötti ellenségeskedést Feledy magatartása nemhogy fékezte volna, hanem még csak növelte azt. Véleményük szeri"t a kasnak jogosan panaszkodtak Feledyre, mivel a főkapitány sorozatosan megszegte a város jogait, és túl nyersen bánt a polgárokkal 

Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996)
   Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. • FORRÁSKÖZLÉS • Dominkovits Péter: Egy vidéki tudós kapcsolatrendszerének dokumentumaiból : válogatás Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa levelezéséből, 1914–1944 / 93–134. o. (67_1-2_119. oldal)   

Egy vidéki tudós kapcsolatrendszerének dokumentumaiból 119 

31. Kőszeg, 1936. július 9. 

Sztripszky Hiador⁷⁴ Házi Jenőnek 

Még mint a M[agyar] N[emzeti] Múzeum őre 1912-ben kiadtam a Régi M[agyar] Könyvtár I—II. kötetéhez egy kőnyomatos pótkötetet s ebben 753 tétellel megszaporítottam Szabó Károly⁷⁵ nagy munkáját. Azóta 14 nagy könyvtárban végzett kutatásokkal összehoztam ezerén felül olyan új adalékot, amely 1527—1711 évi irodalmunkra vonatkozik, tehát van már mintegy 1800 új tételem, egész kötetre való anyag, s ezt az Akadémia segítségével ki fogom adni. Szeretném azonban ezt a számot legalább 2000-re fölvinni, ami nem is olyan utópia, hiszen eddigelé nem volt könyvtár, még a legrendezetebb sem, amelyben nem találtam volna eddig ismeretlen dolgokat. 

Most itt nyaralgatok Kőszegen s ez igen jó alkalom ahhoz, hogy a Dunántúl köz- és magánkönyvtáraiba be-bekukkantsak, hiszen bibliográfusok erre nem igen jártak. Sopronba és Kismartonba szeretnék legközelebb benézni s ehhez kérem szives segítségét. 

Kezemben van az evang[elikus] lyceum k[önyv]tárának nyomtatott katalógusa⁷⁶ s ebből is látom, hogy Sopronban itt, meg talán egyéb ottani intézményben fogok uj dolgokat találni: városi k[önyv]tár, 2 levéltár, bencések, ferencesek. Nagyon kérem tehát, szíveskedjék kezemre járni ebben azzal, hogy méltóztasson a lyceum könyvtárosát nevemben felkérni, lenne olyan jó kikeresni és idővesztegetés céljából — számomra előkészíteni a következő darabokat: 

1.) Sinapius: Horologium sacrum (Glosius-k[önyv]tár, Theologia 113 sz.) 

2.) Pázmány R: Nyolcz okok (Le. 656.) 

3.) Az augustana confessionae articulusai, Csepreg 1633 (Ld. 769) 

4.) Veresmarti M. Responsio, Vitembg. 1623 (Ld. 402.) 

5—6.) Smal A. Két kéziratát. 8 és 156 

7.) Hrabovszky Scrinium antiquarium Le. 7, 152—155, 668. Persze, ha volna még valami ezenfelül a RMK-ba vágó dolog, azt is. Ilyennek nézem én még 

8.) Zólyomi B. Igen hasznos és üdv. elmélkedések 1613-ból Le. 312 

9.) Kassai András Az özvegységről Le 495 

10.) Esterhas Th Kérdések fleletek Le 75 

11.) Evangéliumok 1614 Le 287 

12.) u.a. 1631. Le 643 

13.) Rituálé Jaurinense 1666 Le 154 

Nagyon kérem, ha még ezenfelül a saját hivatalában esetleg található adalékokat is előkészíthetné számomra, valamint szóvá tenné kutatási szándékomat a vár [megyei] levéltáros előtt és kismartoni kirándulásomat Szolnoki Dezső⁷⁷ őméltóságánál telefonon méltóztatna előkészíteni. 

⁷⁴ Sztripszky Hiador (1875—1946) bibliográfus, etnográfus, irodalomtörténész. (MÉL II. 804.) 

⁷⁵ Szabó Károly (1824—1890) történész, bibliográfus, egyetemi tanár, az MTA tagja. (MÉL II. 683.) 

⁷⁶ A Soporoni Ágh. Hitv. Ev. Lyceum könyvtárának jegyzéke I. füz. A—K. Sopron, 1896. 364 p. 

⁷⁷ Szolnoky Dezső ekkor a hg. Esterházy hitbizományi uradalom központi igazgatója volt. 30 éves uradalmi szolgálatáról: Soproni Hírlap 1932. (2. sz.) jan. 3. 

A székely katonai összeírások

evéltári Közlemények, 66. (1995)
   Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. • SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE • Demény Lajos: XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások / 53–65. o. (66_1-2_59. oldal)   

A székely katonai összeírások 

59 

böző rétegek közötti feszültségre épített tehát a fejedelem, amikor az összeírás pontosságát akarta elérni. 

Miután az 1622. évi szászbesztercei országgyűlésen akaratát érvényesítette, Bethlen hozzálátott az újabb összeírás kivitelezéséhez. Ez szolgált később zsinórmértékül a hadkötelezettségre visszaállított ún. recuperált székelyek kérdésének a rendezésében.³⁹ Minden bizonnyal az 1623. évi, de az 1627. évi ránk maradt és annál inkább az 1635-ben I. Rákóczi által készített székely katonai összeírások a hadkötelezettségre visszaállított székelyek számbavételét követte. 

Bethlen 1623-ban bükkösi Kemény Boldizsárt, kolozsvári Kassai Istvánt és iklódi Tholdalagi Jánost küldte ki biztosaiként az összeírás elvégzésére. Ezek a nagyercsei Thol-dalagi Mihály fejedelmi tanácsos, valamint Maros- és Udvarhelyszék főkapitánya jóváhagyásával írásba foglalták a fejedelem utasításait arról, hogy miként kellett eljárni a recuperált székelyek összeírásában. Az utasításokat 1623. április 6-án Kenden a Fejedelmi Tábla jegyzője, Kendi János foglalta írásba és küldte meg miheztartás végett a székely székek királybíróinak. Ebben a fejedelem elrendelte, hogy a királybíró ,,minden késedelem nélkült, minden falukra kimenjen" és a recuperált lófők, veres drabantok (ide értve özvegyeiket és árváikat is) örökségét adassák vissza, „írják zászló alá nevezet szerént", megparancsolván nekik, hogy megfelelő fegyverzettel és öltözetben készen legyenek a recuperátusok számára külön megtartandó hadiszemlére. A fejedelem meghagyta a recuperátusoknak, hogy „méltókká tegyék magokat ...az szabadás állapotra", a hadi szolgálat alól semmilyen szín alatt kibúvót ne keressenek, mert akik meg nem becsülik szabadságukat, halállal büntettetnek, „feleségek, gyermekek örökké való parasztságra [-jobbágyságra] jutnak". A királybírók kötelességévé tette, hogy a recuperáltak ,,számát neveket szorgalmatosan consignál-ják, regestumba csinálják, hogy az mikor őfelsége tü kegyelmetektől elő kévánná tiszta purgatum [letisztázott] Regestrumban producalhassák". Az utasítás intézkedett az elzálogosított szabad székely örökségek visszavételéről, a nemesek visszaéléseinek megzabolá-zásáról. Ha a hadi szolgálatra recuperált székelynek „abban az helyben [=helységben] az hol eddig laktanak" nincs megfelelő örökségük, kötelezzék a falukat, hogy „szakasztassa-nak helyt nekik", mert minden faluban „vadnak azféle falu földei". Az összeírás rendjében arra kellett az utasítás szerint figyelni, hogy az „egész székelységet ... három rendbe" a nemeseket, a lovon szolgáló lófőket és a gyalog puskásokat külön-külön jegyzékbe írják, természetesen falvanként.⁴⁰ 

I. Rákóczi György, amikor 1635 októberében—novemberében Udvarhelyszéken hadi szemlét tartott, a hadköteles székelyeket összeírott Bethlen Gábor utasításait vette iránymutatónak. Belőlük indult ki maga is, amikor az 5 pontba foglalt döntésében intézkedett, a hadi szolgálatot teljesítő és az összeírásba foglalt székelyek helyzetét rendezte. Megjegyezzük, hogy I. Rákóczi György ezen edictuma szó szerint belekerült az 1653-ban összeállított Approbatae Constitutiones székelyekre vonatkozó fejezetébe.⁴¹ 

Nem fér tehát kétség hozzá, hogy 1623-ban Bethlen Gábor részletes katonai összeírást készíttetett a hadköteles székely rendekről, különös figyelmet fordítva az ún. recuperátusok helyzetének, gazdasági, társadalmi és jogi állapotának rendezésére. 

Mindez távolról sem jelentette azt, hogy a székely kérdés rendezése 1623-ban nyugvópontra jutott. A jobbágyosodás/jobbágyosítás folyamata teljesen még nem szűnt meg. Ez kényszerítette arra Bethlen Gábort, hogy a következő székely katonai összeírásokban is rajta tartsa szemét a székelyföldi jobbágyságon. Bizonyíték reá az 1627-ben készített udvar-

³⁹ Részletesebben tárgyaltuk a kérdést a már fentebb idézett tanulmányunkban. 

⁴⁰ Bethlen Gábor utasításainak másolata a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv Ungarn. Faszikel 173/4 állagában őrzött 1635. évi udvarhelyszéki lustra mellékében (a 263—265. lapokon) maradt ránk. 

⁴¹ Magyar Törvénytár. 1540—1848. évi erdélyi törvények. Budapest 1900. 144—146. old. 

Bodrogkisfalud története

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bodrogkisfalud/pages/kiado.htm

Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1934)
   Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. • ÉRTEKEZÉSEK • Wellmann Imre: Az 1707. évi kassai gyűlés tárgyalásai / 42–72. o. (13_1-4_62. oldal)   

DR. WELLMANN IMRE 

Determinatio 2. Kérdés támadván az contributio collecta-tíója ide j érül, mivel az szegénység nyárban szokott magának kölcséget szerzeni, jobbnak találtatott, hogj az téli havakon exígáltassék, mellyben az quártélyozó militíára való élésbeli quottája az szegénységnek acceptáltatik. 

Determinatio 3. Az melly hadi tisztek vágj egjebekis fizetéseken felyül extendálódó excessusokat tesznek, azok az re-gulamentum szerint büntettetni fognak; az nemes vármegjék tisztei azért arra szorgalmatos vigyázást tegjenek és tempes-tivé insínuállyák az olly excessívus tisztek neveit. 

Ha az helységnek nem teczik tartani az quártélyozó tisztet, adgja meg az pénzét. 

Determinatio 4. Az Felséges Fejedelem proponálta, hogj az regulamentumban fel lévén tétetve, miként büntetudgjönek az excedáló hadi rendek, é converso méltó volna, hogj az nemes vármegjék tisztei is, az kik negligentiája míá esik az excessus, büntettessenek megh, mellyet helyesnek és méltónak lenni determinált az egész sessio is. 

Az XIII. vármegye be adott instantiája olvastatván, mivel az tegnapelőtti sessión determináltatott, hogj az ónodi gyüllés-ben lett két angarialis repartítióban az libertás pénz acceptál-tassék, ezen instantia] ára anticipate lett resolutio. 

Determinatio 5. Az Rosnyón repartiált másfél míllióbeli restantiákban az kongó tíz polturában acceptáltassék az vár-megjéktül és városoktúl,Y az mundér pedig ín natura. Az melly nemes vármegjékre s városokra mundér egészen nem repartiál-tatott volt, hanem ín certa parte, és a többi helyett educibilék, úgymint marhák, viasz, bőr, fadgju et quid símile, azt ugj in 

Ladislaus Dobay, Franciscus Radványi, Michael etiam Kubinyi, ex Nagy Honth, Joannes Tolna} ex Szathmáriensi ad Zempléniensem, ex Kis Honth iiem Emericus Kubinyi et Caspar Koos, nec non ex Borsodiensi Michael Cziszar, Joannes Kassay. Joannes Bekenyi vel Joannes Faragó, item ex parte Jazigum Benedictus Borbas ad Heve-siensem, ex Hevesiensi porro ad Kis Honth Paulus Ország; item pro confrontatione comitatus Beregiensis ex Ungh Andreas Kazincy, e converso ad Ungh Ladislaus Redey, ex Szatthmar ad Szabolcs Georgias Klobusickf, ex Liptoviensi ad Arvensem Christophorus Chebrus et Stephanus Rakovzkj, ex Turocziensi vero ad Liptoviensem Franciscus Just, et ex Arvensi Joannes Zmeskal; tandem ex civitate Eperiesiensi Cassoviam Michael Melcz et Joannes Svabi, ex Cassovia e converso Eperiessinum Emericus Sz. Martony et Stephanus Vanczaj. ex 'Kesmarkiensi Cibinium Georgius Trompler, ex Cibiniensi Kes-markinum Stephanus Nagy, ex Németty ad Szattmár Franciscus Ladán] in instanti denominati et ordinati sunt. 

y Itt utólag töröltetett: az quartalitas pedig, ugjmint az 500000 forintbeli restantiák nem pénzül, hanem in natura mundérul prae-stáltassonak. A következő mondat utólagos betoldás. 

KASSAI városi könyvek, 1394–1737: Práce Archivu mesta Košic, zv. 3. / 518–549. o. (34_536. oldal)

Kollega Tarsoly István, Gorjánác Rádojka, Szaszkó István: Csehszlovákiai mikrofilmek az Országos Levéltárban 1992. január 1-én : Repertórium (Levéltári leltárak 88. 1988)
	Szlovákia (203. oldal)

1327-1520 

O Radács, Berki, Berzenke 

Dobrova 1300-1523 C 20 

P Boldogkő 1462-1464 C 21 

Zsebes 1491-1531 Gönc ac Komis Ruszka 1492-1533 Torna 1528-1531 Szikszó 1525-1529 

Q Bukóc 1491-1529 Cóce 1520 Nádasd 1508-1529 Peklén 1511-1516 Buják 1486-1504 Miscellanea 1437-1516 

S Darholtz 1475-1548 C 21 

Kálnay 1338-1494 

Szegedi 1-105 1562-1654 C 285 

42040 

T Derencseni 1466-1548 C 21 

Jeszeney 1339-1424 Karátsondi 1416-1517 

U Bekényi 1324-1539 Somosi 1332-1402 Misle 1325-1421 

V Szathmári 

Poch familiae de Sigra 

et Zék 1338-1428 

Kassay 1-12 1591-1676 Szentkirályi 1-39 1348-1663 42040 

X Bárczay 1488 C 21 

Herczegh 1-9 1581-1662 42040 

Y Kiss 1520 C20 Keviczky 1-4 1645-1657 42040 Alvinczy 1-8 1612-1645 

Z Gytze 1408-1493 C 21 

Pezeren 1347-1349 C 20 

Kállay 1-4 1558-1582 42041 

AA Kázmér 1365-1372 C 20 

Széplaki 1328-1371 

Kádas 1-29 1574-1652 42040 

Károlyi 1-4 1597-1683 42041 

Krausz 1-3 1602-1629 

BB Golopi 1-6 1553-1617 Langh 1598-1663 

CC Lengyel 1430 C 20 

Titili 1-9 1595-1635 42041