Szathmár megyének egyik legrégiebb családa, mely 1300-ban már birta azon megyében Egri helységet.
1366-ban Egry Péternek fiai László és János, nemkülönben rokonok Egry Imre részbirtokukat Egri helységben a Túr vizén épitett malommal együtt fejváltságúl Vasváry Tamás fiának Jánosnak száz forintban elzálogiták, de ismét visszafoglalák, miért őket I. Lajos a királyi udvar elé idézteté Szirmay: Szathmár várm. II. 294–296. ezen adatok.*.
1374-ben Egry Imre Szepessy Jakab országbirótól Egri helységre nézve határjárási parancsot vett ki.
Ugyanazon évben Egry László, Imre és Lökös Túr-Terebesen Jánky Lászlón malom-levágás és sertés-elhajtás által hatalmaskodást követtek el, miért I. Lajos király parancsa folytán ellenök tanuvallatás volt teendő.
Emlitett Egry Lászlónak leánya volt Borbála is Sásváry Jánosné, kitől Egressy leány-ágon a Szirmayak erednek.
1423-ban Egry Lászlónak fia Miklós, Péternek fia György Egri helység határát Terebestől jelekkel elkülönözni szándékoztak nádori parancs-levél mellett, de Perényi Péternek terebesi jobbágyai meggátolák. 1426-ban, valamint 1427-ben azt Miklós ismét siker nélkül sürgette.
1425-ben Egry Tamás Szathmár vármegye szolgabirája volt Szirmay: Szathmár várm. I. k. 131. lap.*.
1463-ban Egry Imre és Gergely ellen tanuvallatás tétetett, hogy Charnavoday Domokosnak és Egyednek udvari szolgáját nyilaikkal megsebzék, és hatvan arany forint értékü két paripáikat és egyéb fegyvereiket hatalmasul elfoglaltak.
1518-ban Egry Miklósnak fia Kelemen Egri helységbeli részét Salgay Bálintnak négyszáz forinton eladta, 1583-ban pedig Kelemennek neje Oroszi Erzsébet ismét hatszáz forint fizetést vett Sálgay Bálinttól, hogy Szolnok várában török fogságban sinlődő férjét Egry Kelement kiválthassa. 1592-ben ez eladás királyi beleegyezéssel is megerősittetett.
1589-ben Egry László, Bernát, Miklós, János, Czirjék és Sándri (Sándor) az Egri helységhez tartozandó, s néhai Egry Tamás s Lőrincz által néhai Mikolay Gergelynek elzálogositott Gyakor-Tölgyes és Piskáros köz-erdőknek visszabocsájtása végett Mikolay Ferenczet törvényesen megintették Szirmay: Szathmár várm. II. 295.*.
1596-ban Egry Bernát Szathmár vármegye szolgabirája volt Szirmay: Szathmár várm. I. köt. 131. l.*; 1609-ben pedig török rabságban lévén, ebből kiszabadulására Egri-ben egy telket Chahóczy Menyhértnek örök áron eladott.
1630-ban Egry István, László, és emlitett Bernátnak fia Bernát tiltakoztak a Mikolayak ellen a Piskáros és Gyakortölgyes-féle erdőknek használata végett.
E század elején Egry László és Pál Egry helységben közbirtokosok éltek a családból.
Az eddig előadottak nyomán teljes bizonyossággal csak ily nemzékrend alakitható:
Egry Péter; László 1366–1374.; Péter 1366.; Borbála (Sásváry Jánosné); Miklós 1423.; György 1423.
Valószinüleg e család szivárgott át Ugocsa és Zemplin megyébe is, hol e század elején Lasztócz és Czeke helység közbirtokosai közt emlittetik Szirmay C. Zemplin not. top. 111. 269. 304.*.
Ugocsa megyében szintén e század elején Egry Jánosnak özvegye Hetény, Csepe és Veléte helységben birtokolt.Pál ugyanaz időben élt (1805.) és a megyénél hivataloskodott Szirmay C. Ugocsa. 63. 135. 137. 147.*.
1848-ban Egry János Ugocsa vármegye első alispánja volt.
Talán e családhoz számitandó azon Egry István is, ki II. Mátyás király korában csapatvezér volt Engel Monumenta 315.*; valamint azon bihari János is, ki 1660-ban Nagy-Várad védelmében vett részt Szalárdy Siralm. m. krón. 539.*.
Egry nevü család birtokos Bihar, Szabolcs, Szathmár és Zemplin megyében, sőt Zala megyében is.
Egry család élt Győr megyében is már a XVII. század elején, hol Egry Márton 1629-ben hiteles okirat szerint szolgabiró volt.
Egry család. (Siroki). [Nagy Iván]
Egry család. (Siroki).
Eredetét Horvátországból veszi, onnan származott ki a törzs András, ki Eger várában kapitányoskodván, a Horvát név helyett Egry András nevet nyert; előnevét pedig a szintén Heves megyei Sirok-ról vevé, hol valószinüleg adomány utján jutott birtokrészhez. Elesett 1596-ban. Neje Terchy Anna öt férjet élt túl, az első Ispán András, második Ebeczky Mihály, harmadik Nyáry Sándor, negyedik Sinkovich Horváth Lukács volt, s végre az ötödik Egry András, mint kinek özvegye még 1614-ben élt Sz. Benedeki Convent Fasc. VIII. Nro 5.*. Ettől fia II. András, ki Egerben született, és 1616-ban már nős volt, felesége lévén Pomothi Almássy Zsuzsánna, kitől három fiu-gyermeke maradt: I. István, III. András és I. Márton.
Mielőtt azonban ezekről s utódaikról tovább emlékeznők, tekintsük I. Andrástól végig a családfát, mely igy sarjadzott le:
Egry András † 1596. (Terchy Anna); II. András 1616–1623. (Pomothi Almássy Zsuzsa) özvegy 1633–1649.; I. István 1650–1662. (Tholdy Kata); III. András †; I. Márton 1654.; IV. András (Dióssy Zsófia, ki utóbb Balassa Györgyné); Anna 1691. (Baloghy Miklós); II. István 1686.; III. István (Bakalár Anna); György; V. András (Szegesdy Zsuzsa); Mária (Darvas Zsigm.); Éva (Bene Ádám)
III. István (Bakalár Anna); II. Márton 1750.; László; István; Borbála (Horváth Mihály); Zsuzsa (Szilassy Ádám); Julianna (1. Rákóczy Péter. 2. Bene Gábor); Mária (Divényi István); György †; Zsuzsa; Mihály; Dániel 1770.; László; Éva (Dubraviczky); József 1769–1770. Nógrád v. fő-sz. biró. (Radványi Judit); Borbála (Laszkáry); János; Ádám; Ferencz; Ferencz; Vilhelmina † 1836. (Detrich Lajosné)
II. Andrásnak fia I. István és I. Márton 1651-ben részint együtt, részint külön Nógrád megyei Kis-Berczelre, 1652-ben Hont megyei Kőkeszi, Almás és Győrke, és Nógrád megyei Bakófalva és Horpács, 1660-ban szintén Nógrád megyei Terbeled helységben adomány nyomán iktattatik be Sz. Benedeki Convent. Fasc. 67. Nro 29. 73. 8. 9. 10. Capsa A. Fasc. 4. Nro 17. 18.*.
I. Istvánnak nemességét Süve Bornemisza, máskép Budai Bolgár Pál kétségbe hozván, e miatt I. István Bornemiszát 1652-ben Nógrád megye előtt becstelenitő perbe idézte, melyben nevezett Bornemisza elmarasztaltatott, s I. István a pert megnyerte Nógrád megyei 1652-ki Jegyzőkönyvben az egész per beiktatva.*.
Egry Anna I. Istvánnak Tholdy Katalintól Tholdy Lászlónak leányától született leánya, Baloghy Miklós hitvese 1691-ben több társával ellentmond Borsiczky János beiktatásának Herencsén, Pribel, Borosznok, Csalár stb. helységbe történt beiktatásának Sz. Benedeki Convent. Fasc. XI. Nro 61.*. Ez ág Anna által leány-ágra szakadt.
II. Andrásnak özvegye Almássy Zsuzsánna, mint fiainak Egry István, András és Mártonnak gyámja, és Tercsy Ferencz fiával Jánossal örökös csere-szerződésre lépnek Nógrád megyei Kis-Szalma-Tercs, Kövesd, Becske és Pest megyei Cseő helységbeli birtok iránt 1633-ban Sz. Benedeki Convent. Fasc. XIII. Nro 38.*.
IV. Andrásnak neje Dióssy Zsófia utóbb Beppor Pál tábornokhoz, s végre gyarmati Balassa Györgyhöz ment nőül. Ez ág Máriában Darvas Zsigmond nejében kihalt.
I. Mártonnak unokája III. István tartá fen a családot, kinek figyermekei által a család a jelenig jött le.
A család czimere: a paizs mezejében egy jobb felé forduló könyöklő kar, kivont kardot tartva, melynek hegyén törökfej függ, ugyan ez látható a paizs fölötti sisak koronáján is.
Egry (alias Dobray). [Kempelen]
Egry (alias Dobray).
A XVII. század közepén Vasmegyében élt Mihály. Állitólag armálista. (Balogh 51.)
Egry (alias Dora), l. Agriensis. [Kempelen]
Egry (alias Dora), l. Agriensis.
Egry (alias Kányay). [Kempelen]
Egry (alias Kányay).
Czímeres nemeslevelet 1616. aug. 1. E. Márton kapott (Arad- és Nyitram. lt.).
Egry (alias Matolcsy). [Kempelen]
Egry (alias Matolcsy).
Borsodmegyei család. – Vö. Gorzó 33.
Egry (alias Mészáros). [Kempelen]
Egry (alias Mészáros).
Czímeres nemeslevelet 1642. szept. 5. E. András nyert. (Győrm. lt.)
Egry (egri). [Kempelen]
Egry (egri).
Régi, szatmármegyei család. – Gábor 1818. évi czímerpecsétje a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. IV/17–19.; Gorzó 33.
Egry (siroki). [Kempelen]
Egry (siroki).
Nemességét Nógrádmegyében igazolta. Czímerpecsétje ugyanezen és Pestmegye levéltárában. Leszármazási tábla a pestmegyei levéltárban. – Vö. NI. IV/15–17. (gen.); Simon 31.; Siebm. 150.; Kősz. 89.; és E.-családbeliek.
Jelesb nemes család Zemplin megyében Szirmay szerint. – Birtokos Szabolcsban is. Ily néven a történet is több személyt mutat föl. Ilyen volt Baksay Bernát, ki 1528-ban Szapolyay részéről egyik békebiró volt a fegyvernyugvás ideje alatti ügyek eligazitásáraPetri de Réva: De Mon. et st. Corona. Schwandtnernél 721. l. – Emliti Baksay Bernáldot Szalkay László deák Budáról 1510. Sz. Imre napján Bánffy Ferenczhez irt magyar levelében. Lásd Tudom. gyüjt. 1835. IX. 34. l.*. Verbőczy tripartitumára commentárt irt, és adott ki, mely 4 rétben jelent meg. Horányi szerint testvére Ábrahám, a ki Selmeczen született, és Laszki Albert szirádi palatinusnak és Késmárk urának titkára, jeles jog- és tört. tudós. „Cronologia Ducum et Regum“ czimű munkája 1567-ben Bonfin története mellett Krakóban jelent megRévay De Mon. et Sacra Coron. 74.*. BaksaiTamás Eger várának segélyére ment Dobóhoz 1552-ben.
Baksay (Bakschay). [Kempelen]
Baksay (Bakschay).
Czímeres nemeslevelet 1580. márcz. 20. nyert. (Pannonhalmi conv. lt.)
Baksay (benedekfalvi). [Kempelen]
Baksay (benedekfalvi).
Szilágymegyei család. – 1330–1805. terjedő adatokat l. PetriV/63–4.
Baksay (pázmáni). [Kempelen]
Baksay (pázmáni).
A XV. és XVI. században Békésmegyében élt család. (Békésm. tört. III/20.)
Baksay (szentistvánbaksai; Baksy és Baxy is). [Kempelen]
Baksay (szentistvánbaksai; Baksy és Baxy is).
Abaujmegyei régi család; 1550. részesült birtokadományban B. Tamás, aki a törökök elleni küzdelmekben vitézkedett s 1552. részt vett Eger vára védelmében is. Unokája, Mátyás, a nógrádi vár alkapitánya, fia Mátyás Nógrádban volt lelkész; őt Nógrádi-nak is hivták. A család e szerint korán származott el Abaujmegyéből; 1637. kap nemesi bizonyitványt ezen megyétől. – A család töredékes leszármazása ez:
I. (Gömörmegyei ág): Mátyás 1599 Bakai Zsuzsánna; „Nógrádi“ Mátyás lelkész; István; Sámuel; Mátyás l. II. tábla; János; István bejei pap; János Sárospatak; József Kisvárday Sára; Pál; Mihály; József * 1794 Főző Julia; István tanár Süteő Teréz; Erzsébet Arday Kár.; Dániel ref. pap; Borbála Eperjessy József; József Rimaszombat; Pál Sárospatak; Ilka Sághy Sándor; Erzsébet Vattay László; Matild Stech Katalin; Aranka; Dezső vm. alügyész; József; Géza; István;
II. Mátyás tokaji lelk. Tolnai Mária; József; Zsigmond Nagy Mária; István; Mátyás; Miklós Szatmárm.; János; László pap; Zsuzsa 1) Tomka György 2) Miskolczy György; Mihály Básti Borb.; Mária Tomka Miklós; István; István; Dániel 1784; Zsigmond 1784; László pap Földvári Róza; Béla; István; Dániel; Béla gyógyszerész; Zoltán; Ferencz; János; Mózes †; Áron; Ferencz; László; Antal; István; Bertalan; János; László; Pál; János árvsz. ülnök; István jb. jegyző; Sándor * 1832 Nagypeterde ref. püspök; László pap Fábián Teréz; László járásbiró Tornai Borbála; Árpád pap Orosz Mária; Margit; László; Katalin; Sándor;
III. (A családnak Abaujmegyében élő ága): András 1727; Imre; András; Pál; György; Imre; János; László; András; Imre; Tamás; Balázs; Ferencz; István 1809; Imre 1809; János; János 1809; János 1809; Sámuel 1809; László 1809; György; Ferencz; József; József; Sándor; Pál Kovács N.; József Kispál Julia; Mihály; István; János; András; István 1838; Imre; Julia Csajka János; István; Imre; Amália Szentmiklósi N.; Zsuzsánna Kassai Sámuel; Pál; István Draskóczi Borbála; Sámuel †; István; Borbála; József; László; Sámuel; Pál; András; Julia.
Czímer (czímerpecsét után): jobbjában kardot (hármas babérágat) tartó oroszlán; sisakdisz: az oroszlán. A család a következő czímert használja: griff jobbjában három felfelé álló nyílvesszőt tart; sisakdísz: a griff. – Vö. Csoma 67–69.; Forgon I/61–2.; NI . I/107.; rcsk.
Baksay. [Kempelen]
Baksay.
Nemességét 1576-ból l. OL.: LR. Arm. I. p. 14. és LR. No. III. fol. 70.
Baksay. [Kemp.-Pót]
Baksay.
Címereslevele kelt 1588. – Vö. T. XXVI/181.
Baksay (szentistvánbaksai). [Kemp.-Függ.]
Baksay (szentistvánbaksai).
(I. K. 249–252.) A család történetét és leszármazását részletesen tárgyaltam jelen munka I. kötetében. E helyen a zemplén– szatmármegyei ág pontosabb leszármazási adatait a következőkben ismertetem.Ennek az ágnak az őse Mátyás, tokaji lelkész, kinek Tolnai Máriától született fiaiban 6 ágra szakadt a család. Ezek egyikén, Mátyás fia Mátyás ágán származott le a következő ág:István (sz. 1810. szept. 10.). Neje (esk. 1835.) nemes Dakó Klára. Fia:Béla (sz. 1849. febr. 23., † 1899. ápr. 25.), nagykátai gyógyszerész. Neje (esk. 1875. jan. 28.) Heuffel Mária. Fiai:1. István (sz. 1876. márc. 6.), miniszteri számvizsgáló. Neje (esk. 1900. febr. 24.) Unghváry Gizella. Gyermekei: a) Zoltán (sz. 1902. nov. 9.), mérnök; – b) Károly (sz. 1904. dec. 18.);2. Béla (sz. 1879. dec. 13.), nagykátai gyógyszerész. Neje (esk. 1909. máj. 22.) Werner Laura. Fia: László (sz.) 1910. okt. 12.).
Wappen: Geviertet; 1 in R. aus der Theilungslinie wachsend, ein einwärtsgekehrtrer doppelschwänziger gekrönter g. Löwe; 2. In G. ein gestützter Enterhacken zur Pfahlstelle; 3 in S. drei (1,2) g. besaamte r. Rosen; 4 in G. drei # Balken. – Kleinod: Mohr wachsend. In von G. und # gespaltenem Leibrock, mit r. Halskragen, in der erhobenen Händen je einen # Adlerflügel aufrecht haltend, mit den Schwugfedern nach auswärts. – Decken: rs. – #g. (Feld 1 u. 3. scheint dem Thurzó-Wappen entlehnt worden zu sein. – Siehe: Hazai okmánytár II. 452. Adels- u. Wappenbrief, erneuert v. König Ferdinand I. d. d. 1563 für Jacob, Friedrich u. Cyriacus Bobest. Alter Adel des Zipser Comitates, – vormals auch „Popst” geschrieben, – weiblicherseits durch Catharina, v. den Thurzó v. Bethlenfalva abstammend. (Leg. C. St. A. Leutschau).
Bobest család. [Nagy Iván]
Bobest család.
Szepes vármegyei nemes család Fényes szerint. Belőle Bobest Lajos Gömör, és Szepes vármegye táblabirája, és a m. kir. udv. kanczelláriánál fogalmazó 1844-ben.
Bobest család. (Zithaviai). [Nagy I.-Pót]
Bobest család. (Zithaviai).
Szepes megye régiebb nemes családainak egyike és azok közűl való, melyek mint a családi tudositás mondja, a XV. század elején a Thurzó, Henkel és más családokkal a Szepességbe, különösen Lőcse városába leginkább Szász-ország Zithau városából költöztek, mely utóbbi városról vette a család előnevét is.
A család neve szepesi német kiejtést szerint Popst néven is fordul elő a régi okmányokban, és így találjuk már annak egyik ősét, Popst Fridriket 1402-ben a „Congregatio SS. Corporis Christi“ társulat tagjai között. Lőcse városának 1550-ben levéltára egy részben elégvén, a XV. század végén találunk ismét a család egyik tagjának emlékére, t. i. midőn 1494-ben II. Ulászló magyar és Albert lengyel királyok Lőcsén találkoztak, akkor Wagner szerint az egyik király a Thurzó-k házában, a másik Popst Czirják házában volt beszállásolva. E Czirják ama Fridriknek unokája lehetett. Nevezett Czíriak, több ízben Lőcse város bírája volt, a város részéről II. Lajos királyhoz mint küldött útközben halt el 1519-ben, és a Lőcsei n. templomban a Thurzók sirboltjában temettetett el. Popst Cziriáknak fia II. Cziriák a bethlenfalvi Thurzó családba nősűlve, ezen összeköttetés, a gazdag Fugger-okkali sógorosodás emelé a családot. Azonban míg Cziriák neje Thurzó Katalin végrendelet folytán Thurzó Elek örököse lett, Cziriáknak fia Jakab, állítólag a Thurzó-féle anyai birtokot sógora Faigel Péter nejének Thurzó nejének hagyta. Elől említett Popst I. Cziriáktól a család következőleg terjeszti elé nemzékrendét:
Popst Cziriák † 1519.; Cziriák † 1522. (betlenfalvi Thurzó Kata); Bobest Jakab ns. levelet 1563. (Darhay Katalin); Kata (zaibe lsdorfi Faigel Péter.); Fridrik † 1609. (Rolly Zsuzsa); II. Fridrik † 1620. (Grubchen Orsoly.); III. Fridrik † 1649. (Spes Zsuzsi); Cziriák.; Hedvig (Darahy János.); Dora (Egredy Ferencz.); Fides (Ráthony Pál.); IV. Fridrik † 1691. (Draveczky Mária); Zsuzsa (1. Mesz Tóbiás, 2. Kassai Nagy István.); V. Fridrik † 1748. (1. Berthóty Mária 2. Péchy Klára); I. Mátyás sz. 1738. † 1811. (Palugyay Anna); Folyt, köv. lapon.;Klára (Szily Istv.); Ezechiel; Zsófia (Rainischné.); IV. Fridr. †; Zsigm. †; Sámuel. †; Sándor. †; Mária (Mauks Mih.);
I. Mátyás, ki az előbbi lapon. sz. 1738. † 1811. (Palugyay Anna); Karolina (Horváth Tadé.); Márk 1810. (Tahy Mária); Klára (Budaházy Péter.); István sz. 1806. (1. levkóczi Horváth Bora, 2. Berthóty Paulina); Mária (Berthóty Kornél.); Anna (Both István.); Klára (Bencsik Antal.); Antonia (Bencsik József.); II. Mátyás † 1848. (Kubínyi Klára); Anna sz. 1809. apácza.; Clotild sz. 1809. (1. Berzeviczy István, 2. Kántor Fer.); Erzse sz. 1812. (Mercz Pál.); Lajos-Sándor sz. 1816. kir. tanács. ker. tábl. üln. (Kerekes Amália); Manó sz. 1819. Szepes v. törv. sz. ülnök.; Klementin (Máriássy Jeromos.); Mária sz. 1861.; Ilona sz. 1862.; Nep. János sz. 1864.; János sz. 1829. (Jámborszky Natália); Erzse sz. 1864.; Mária sz. 1831. (Mercz György.);
*) II. Mátyásnak még hat kis korban elhalt gyermeke volt, u. m.: Etelka, Ede, Natál, József, Janka és Mátyás.
A családfa szerint Cziriáknak volt fia Jakab, ki a katonai pályán mint több vár védője s várnagy, szerzett érdemei tekintetéből 1563-ban I. Ferdinand királytól uj czímeres nemességét megerősítő levéllel diszitetett föl; Kiadva Hazai okmánytár. II. köt. 452. lapján.* és czímere ekkor a Thurzó családéhoz hasonló oroszlánynyal és három rózsával szaporítatott.
I. Jakabnak egyik fia Cziriák az uralkodó ház híve és a hadi pályán vitéz, magtalanúl halt el. Testvére I. Fridrik Lőcse városának tisztviselője volt, meghalt 1609-ben. Roly Zsuzsánnától fia II. Fridrik több ízben Lőcse bírája és tanácsnoka volt. Lőcse városának akkoron igen ritka, derék (saját cs. czímerével ellátott) orgonát készítetett; mint gazdag és befolyásos férfiú a Lechniczi és gibeli urodalmakat és Mengus falut bérben birta, Bethlen Gábornak többször küldetésekben alkalmazott híve volt, és ez által 1820-ban minden polgári hivatal viselésének terhétől felmentetett. Fia
III. Fridrik szintén Lőcse város tanácsnoka volt; meghalt 1649-ben. Fia IV. Fridrik nőül vévén 1671. körűl Draveczky Máriát, ez által utódai Draveczen örökösödtek, és Lőcsei birtokukat eladván, nevezett anyai birtokukba telepedtek. Ennek egyik fia V. Fridrikmint kapitány Rákóczy alatt szolgált, és Nedecz várát 1709-ben a császáriak ellen védelmezte, azonban a vár ostrom által bevétetvén, fogságba került, és csak nehezen szabadúlhatott meg a halálbüntetéstől. Utóbb kegyelmet nyert. Első nejétől Berthóty Máriától gyermeke nem lévén, nőül vette Görgey István özvegyét Péchy Klárát. Fia
I. Mátyás (szül. 1738.) esküdtségtől kezdve, mint al- és főszolgabiró késő öregségeig a megyénél tisztviselősködött, míg 1811-ben draveczi jószágán tűz alkalmával a lángok közűl nem menekülhetvén, áldozata lett. Nejétől Palugyay Annától két leánya, két fia maradt. Idősb fia Márk mint megyei esküdt fiatal korában halt el, hagyván maga után két leányt és egy fiút Istvánt. Az ifjabbik fiú II. Mátyás szintén megyei pályán szolgált, mint esküdt, al- és főszolgabiró és nemesi pénztárnok egész haláláig 1848-ig. Számos tagú családjában jelenleg élnek:
Lajos-Sándor az egri volt cs. kir. megyei törvényszék elnöke, 1861-től kir. tanácsos, és a dunántúli kerületi itélő tábla közbirája.
Manó Szepes megyének volt levéltárnoka, később állam-ügyész, 1864-től törvényszéki ülnök.
Nep. János telekkönyvi előadó.
A család czímere a fenebb érintett czímeres levél szerint négy felé osztott paizs, melynek 1-ső vörös udvarában arany koronán kettős farkú oroszlán, a 2-ik arany udvarban fekete horgony; 3-ik arany udvarban három piros rózsa; a 4-ik fekete udvarban egy szelemen látható. A paizs fölötti sisak koronájából félig arany, félig fekete mezben szerecsen emelkedik föl, mindkét két kezében egy fekete sasszárnyat tartva. Foszladék jobbról aranyveres, balról aranyfekete. Az 1-ső és 3-ik udvar alakzata a Thurzó czímerből kölcsönzöttnek látszik.
Bobest (zitaviai). [Kempelen]
Bobest (zitaviai).
Czímeres nemeslevelet 1563. B. Jakab, Frigyes és Cyriacus kaptak. (OL.: Htt. Nob. Szepes.) A család Popst néven is előfordul. – Czímer: négyelt paizs; 1. vörös mezőben koronából kinövő kettősfarku oroszlán; 2. arany mezőben fekete horgony; 3. arany mezőben három piros rózsa; 4. fekete mezőben (arany ?) pólya; sisakdisz: félig arany, félig meztelen (fekete) növekvő szerecsen két kezében fekete sasszárnyat tart; takarók: vörös-arany, fekete-arany. – Leszármazás: I. Frigyes † 1748 1) Berthóty Mária 2) Péchy Klára; Mátyás * 1738 † 1811 Palugyay Anna l. II. tábla; Ezekiel; Zsófia Rainisch N.; Frigyes †; Zsigmond †; Sámuel †; Sándor †; Mária Mauks Mihály. II. Mátyás l. I. tábla; Karolina Horváth Táde; Márk 1810 Tahy Mária; Klára Budaházy Péter; Mátyás † 1848 Kubinyi Klára; István * 1806 1) levkóci Horváth Bora Berthóty Paula; Klára Bencsik Antal; Antonia Bencsik József; Mária Berthóty Kornél; Anna Both István; Anna * 1809 apácza; Klotild * 1809 1) Berzeviczy István 2) Kántor Ferencz; Erzse * 1812 Mercz Pál; Lajos Sándor * 1816 kir. tan. tábl. üln. Kerekes Amália; Manó * 1819 Szepes m. üln.; Klementin Máryássy Jeromos; János * 1829 Jámborszky Natália; Mária * 1831 Mercz György; Erzse * 1864; Mária * 1861; Ilona * 1862; János * 1864. Vö. N I. II/124.; pk. 140–3.; Siebm. 67.
Wappen, adeliges: Doppelschwänziger Löwe aus einer Laubkrone wachsend, mit d. Vorderpranken einen geflitschen Pfeil pfalweise haltend. – Kleinod: Die Schildfigur.
(Siegel d. d. 1658 mit voller Umschrift des Kelemen von Mikes. – Michael Mikes, siegelt sub d. 1658 mi einem (ganzen) doppelschwänzigen Löwen, welcher in d. erhobenen Rechten ein Schwert mit Parristange, in d. gesenkten Linken einen geflitschen Pfeil hält. – Noch eine dritte mikes-Wappenvariante ist bekannt, als: Gekrönter dopelschwänziger Löwe aus einer Krone wachsend, mit d. Vorderpranken drei geflitschte, gekreuzte Pfeile haltend, der mittlere mit d. Spitze nach aufwärts. – Kleinod: Der Löwe wachsend.
(Siegel d. d. 1709 mit Initialen des Michael Mikes. – Siehe auch: Oetvösm. Kiáll. lajstr.).
Die Charakteristik der alten Mikes-Wappen, ist demnach: der Löwe und der Pfeil. Wappen, gräfliches: Zweimal gespalten und zweimal getheilt mit g. Schildesfusse, darin zwei je mit einer kupfernen Pauke (worauf zwei gekreuzte Trommelschlägel) belegte grüne Banner mit # Spitzen, – die r. Stangen gekreuzt; dann 1 in R. aus gr. Dreiberge sich erhebend ein w. Patriarchenkreuz; 2 in G. ein r. gewaffneter, gekrönter # doppeladler; 3 in R. ein g. gewaffnetes, aufspringendes w. Einhorn; 4 in B. ein geharn. Mann mit Eisenhelm und zwei w. Straussenfedern, mit d. Linken eine g. Lanze zu Boden stellend, d. Rechte in d. Hüfte gestützt; 4 in R. ein g. Löwe, mit d. Vorderpranken einen geflitschten Pfeil pfalweise haltend: 6.) In B. ein r. gekl. Mann mit s. Schnüren, hohen g. Stiefeln und # Kalpag, auf w. Rosse mit gr. Schabracke sitzend, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, mit d. Linken die Zügel haltend.
(Gritzner M., Grafenalbum).
Altes Székler Adelsgeschlecht, die ununterbrochene Stammreihe bis zu Nikolaus, d. i. bis zu Beginn des XV. Jh. zurückführend. Das Prädikat, wird vom alten Stammgute „Zabola” hergleitet, welches das vorstehende Geschlecht, nebst den Besitzungen Papolz und Zágon, inne hatte.
Freiherrenstand, sub d. 1693 für Michael und dessen Bruder Paul Mikes v. Zabola. – Die Linie des Paul, ist erloschen.
Grafenstand d. d. Wien, 4. Maj 1696 für d. obigen Michael.
(L. R. Transs. L. 49. – M. N. Zsebk. I. 163. – N. J. VII. 473–477).
Mikes de Kis-Magura. [Erdély]
Mikes de Kis-Magura.
Wappen: In B. Bär gegen einen belaubten Baum anspringend. – Kleinod: Flugbereite weisse Taube im Schnabel Oelzweig haltend. – Decken: Ohne Farbenangabe.
Adels- u. Wappenbrief von Michael Apafi, d. d. 26. September 1673 für Paul, Philipp, Gregor und Peter (Gebrüder) M. Kundgemacht in Nagysomkút, Kövár vidéke am 28. April 1676.
(Nach d. Original im R. A. BPest).
Mikes v. Zabola. Gr. [Erdély]
Mikes v. Zabola. Gr.
Wappen, adeliges: In R. aus g. Krone wachsend ein dopelschw. g. Löwe, mit d. Vorderpranken einen gefl. Pfeil pfalweise haltend. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: rg.
(Siegel d. d. 1658 mit voller Umschr. des Kelemen v. Mikes. – Der Löwe, kommt auch mit drei gekreuzten Pfeilen vor. – Siegel d. d. 1709 mit Init. des Michael Mikes. – Siehe auch: Ötvösmű kiáll. lajstr, ec.) Wappen, gräfl.: Zweimal gespalten u. zweimal geteilt mit g. Schildesfusse, darin je zwei, mit je einer kupfernen Pauke (auf welcher zwei gekreuzte Trommelschlägel) belegte gr. Banner mit r. Schäften u. # Spitzen- dann 1) in R. aus gr. Dreiberge sich erhebend ein w. Patriarchenkreuz; 2) in G. ein r. gew., gekr. # Doppeladler; 3) in R. ein g. gew. aufspr. w. Einhorn; 4) in B. ein geharnischter Mann mit Eisenhelm und zwei w. Straussenfedern, mit d. Linken eine g. Lanze zu Boden stellend, d. Rechte in d. Hüfte gestütz; 5) in R. ein g. Löwe mit d. Vorderpranken einen gefl. Pfeil pfalweise haltend; 6) in B. ein r. gekl. Mann mit s. Schnüren, hohen g. Stiefeln und # Kalpag, auf w. Rosse mit gr. Schabracke sitzend, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, mit d. Linken d. Zügel haltend.
(Gritzner M., Grafenalbum).
Altes Székler Adelsgeschlecht, die ununterbrochene Stammreihe bis zu Nikolaus, d. i. bis zu Beginn des XV. Jh. zurückführend. – Das Prädikat, wird vom alten Stammgute „Zabola” hergeleitet, welches das vorst. Geschlecht, nebst d. Besitzungen Papolcz u. Zágon, inne hatte.
Freiherrenstand sub d. 1693 für d. Gebr. Michael u. Paul.
Die Linie des Paul ist †.
Grafenstand d. d. Wien, 4. Maj 1696 für d. vorst. Michael.
(L. R. Transs., I. 49. – M. N. Zsebk. I. 163. – N. J. VII. 473).
Mikes család. (Zabolai, gróf.) [Nagy Iván]
Mikes család. (Zabolai, gróf.)
Régi székely család. Előnevüket előbb Papolczról, utóbb mostanáig Zaboláról irják, egy ág ideig zágoni előnevet is használt.
Ősi czímerük a paizs udvarában oroszlán, utóbb a grófság nyerésekor e czímer tetemesen bővűlt. A báróságot Mikes Mihály és Jakab 1693-ban, a grófságot ugyan azok 1698-ban nyerék.Lehoczky Stemmat. I. 169.*
Ismert törzsük az 1500. körül élt Mikes Miklós, kitől a leszármazásKővári L. Erdély nev. családai 183.* következőleg mutattatik ki:
Miklós 1500.; I. Benedek.; Miklós.; Gábor (Bessenyei Bora.); Erzse (Ajtai Mihály.); Mihály 1584. (László Anna.); III. Benedek.; György 1591. (Szörcsei Ilona.); II. Benedek 1603. (Kemény Zsófi.); Kata (Basa Tamás.); I. Zsigmond.; Pál (Torma Éva.); Orsolya (László Mihály.); Boldizsár 1630. (Daniel Zsófia.); Kelemen † 1758 a kibujdosott.; György 1660. (Kassai Anna.); Mária (Daczó Fer.); Erzse (Henter Ferencz.); Petronella (Nyáradi Zsigmond.); Mihály (Daczó Bora.); Zsófi (Csegezi Tamás.); István (Domokos Anna.); II. Zsigmond 1609–1635. tanács. úr. fő lovász mester (Imecs Bora.) Folyt. a következő lapon.; Zsuzsi.; Judit.; János. †.
«» II. Zsigmond, ki az előbbi lapon. 1609–1635. tanács. úr, fő lovász mester (Imecs Bora.); II. Mihály 1649. kanczellár (Paczolai Bora.); I. Kelemen rendek elnöke 1659. Háromszéki főkapitány 1679. (Kálnoki Zsuzsi.); János (1. Péchi Anna 2. Géczi Zsuzsi.); Ilona (Tordai János.); Anna (Székely Zsigmond.); III. Mihály gróf 1698. † 1721. Három sz. főkapit. (gr. Bethlen Druzs. † 1721.); Pál 1685. † 1721.; Ferencz † 1727. udv. tanácsos (gr. Esterházy Kata.); Pál. †; Mihály. †; Zsigmond. †; István 1744. Fejér v. főisp. (gr. Petki Roza.); Antal 1761. oszt. Háromszéki fő kir. bíró (gr. Haller Zsuzsi.); Mária (gr. Kornis Antal.); Mihály (gr. Teleki Kata.); János † 1815. fő korm. tan. (gr. Mikes Róza † 1821.); Kata (b. Huszár József.); Zsuzsa (b. Szentkereszti Zsigmond.); Antal † 1819.; János (gr. Mikes Róza.); Károly (b. Bornemisza Róza.); Zsuzsa (gr. Kornis Zsigmond.); Árpád.; Leopoldina.; Róza.; Sarolta.; Klára (Bornemisza Pál.); Erzse (gr. Teleki János.); Mária (b. Huszár József.); Karolina (Macskási Pál.); Bora (Cserei Miklós.); Róza (gr. Vas Tamás.); Zsófi (Szabó Lajos.); Zsigmond.; Julia (gr. Haller Antal.); Anna † 1717. (1. b. Bornemisza Pál. 2. b. Dániel István.); Róza (b. Szent kereszti György.); István (b. Dujardin Bora.); Sára (gr. Ibarra Ignácz.); Róza (gr. Mikes János.); Mária (gr. Teleki József † 1846.); Zsigmond (Ugron Julia † 1836.); István † 1836. (b. Orbán Klára.); Bora (gr. Mikó György.); Róza (b. Toroczkay János.); Benedek (gr. Miko Eszter.); Kelemen † 1849. (gr. Miko Róza.); Miklós.; Etelka.; Aladár.
Benedeknek a törzsnek unokái veszik az első ismert uj adományt Papolcz, s több ősi javakra; t. i. Mihály 1584. aprilis 1-én egy részre, a más részekre György ugyan azt azon évi aprilis 30-án, mit 1591-ben megujjíttat.Capit. Albens. Lib. Reg. 1584. I. 346. és 347. Kővári szerint.*
György testvérével Benedekkel 1603-ban Székely Mózses mellett a Barczán Básta foglyává lesz, de csakhamar kiszabadúlnak.Wolph. Bethlen V. 410. 499.*
Benedek unokája II. Zsigmond, zabolai előnévvel főnemes az orbai székben, 1609. oct. 16-án Báthori Gábortól nyert donatiót pávai Bene Istvánnal.Kemény Jos. Not. Capit. Albens. 238.* 1611-ben Brassóba vonult, és Báthori Gábortól megbélyegeztetett, de Bethlen Gábor feloldá.Engel Monumenta Ung. p. 399.*
Valószínűleg a másik (I.) Zsigmond III. Benedeknek fia volt, kit Bethlen Gábor követségekre használt, és ki Szalánczi György magvaszakadtán Zágont kapta 1626. jun. 26-án.Cap. Albens. Lib. Reg. 1626. VI. 357.* Fia Pál és tán fia Farkas is, kik 1685-ben követek Schaffenberg tábornokhoz, a diploma elhozójához. Nevezett Pál Tököli mellett harczolt, vele kibujdosott, s Bukarestben vesztegelve, hol magára haragítván az oláh vajdát, az titkon beküldé az erdélyi hadak császári tábornokához, ki fogarasba záratá, hol szőrnyű kínok közt kivégezteték.Mikola Hist. geneal. 22.* Nejétől Torma Évától fia Kelemen, Rákóczy híve, ki Rákóczyval 1711-ben Törökországba kibujdosott. Honn 1717. jan. 25-én nótáztatatott. A Rákóczy-féle emigrationak legtovább élő tagja, egy Konstantinápolyban élő nénjével 1717–1758-ig kedélyesen levelezett. E gyönyörű leveleit először Kulcsár adá ki 1794-ben, most ujolag Toldy Ferencz a Nemzet Classicusai közt bocsátá közre 1861-ben.
II. Zsigmond, kiről már emlékezénk, I. Rákóczy alatt tanács ur, fő lovász mester, említetik az 1635-ki lustralis könyvben is. Ennek nejétől Imecs Borbálától fiai Mihály, Kelemen, és János. Ez utóbbi két feleségétől sem hagya utódokat, különben volt II. Rákóczy Györgynek kővári kapitánya. De ennek halála után a várban fogva tartott Ugron István, Basa Péter és mások által a várőrség felbujtatván, ő fogságra vitetett, és Barcsai által Váradra küldetvén, ott meg is halt.
Mihály a testőrző lovas katonaság alkapitánya, nejével Paczolai Borbálával kapja 1649. május 22-én Maros-Ujvárnak felét. I. Rákóczy György Lengyelországba küldötte a korona megnyeréseért,Joh. Bethlen Hist. libr. 2.* hasonlóan oda II. Rákóczy Györgynek is követe volt 1656-ban és megajándékoztatott. Velenczében szintén járt követségben. 1657-ben kanczellár lett 1660-ban Barcsay által száműzetett.Joh. Bethlen Hist. libro 8.* Fiatal korában regényes kalandja volt, megszeretvén királyfalvi Tarnóczi Sebestyénnek leányát Sárát, János és Pál testvéreivel a szentléleki kastélyt, hol Tarnóczy Sára lakott, 1630-ban megrohanták, hogy a hölgyet elragadják, de rajta érték őket, és ez okon Mihály kifutott a hazából, miután jószág és fejvesztés mondatott reá; de 1639. april. 9-én kegyelmet nyert.Mikola Historia geneal. p. 22.* Gyermekei nem maradtak. Testvére
Kelemen derék kormányférfi, több követségben járt, 1659-ben itélő mester, (s Enyedi szerint) Háromszéki főkapitány; 1662. nóta kikerülése mián Apaffi hűségére tér, itt tanács úr, és a székelység generálisa, az ellenzéki Béldi Pálnak s másoknak legnagyobb buktatója, végre országos elnök, Béldi Pál számkivetése után a rendek megegyezésével 1679-ben az uzoni kastélyt nyerte.Joh. Bethlen libro 2. et. 3. Az 1679: 10. és 11. artic. –Kazy Hist. libro 8.* Meghalt vízkorságban 1686-ban. Cserei szerint – ki hazafiatlanságról vádolja – báróságot nyert.Cserei Mih. Hist. 64. 86. 95, 97. 101. 109. 132. 168. 177.* Feleségét Kálnoki Zsuzsánnát két szobaleánya fojtá meg Brassóban, miért mindkettőnek ugyan ott fejét vették.Cserei Mih. Hist. 352.* Két fia maradt Mihály és Pál. Ez utóbbi kihalt.
Mihály, eleinte kormány embere, Háromszék főkapitánya, királyi táblabíró, és kormányszéki tanácsos; 1703-ban a Rákóczy mellett fölkelt Háromszék ellen megy, de Hermánynál elfogatik, és szinte megölik; utóbb Rákóczy híve és tábornoka, a forradalom után ismét Leopold híve, kitől grófságot nyert. Meghalt 1721. jan. 6-án, és őseihez a csík-somlyói klastrom sírboltjába temettetik.Cserei Mih. hist. 207–229. és 327–465.*
Később többen viseltek nagyhívatalokat. A legutolsó Kelemen Szeben ostrománál esett el 1849. jan. 9-én ágyúgolyó által, mint a forradalmi magyar lovasság főparancsnoka; tüzes fiatal ember – úgymond Kőváry. – A most élők közűlJános 1848. előtt szinház, conservatorium s minden művészeti egylet elnöke, pártfogója, ellenzéki tag, s 1848-ban a kolosvári nemzetőrség főparancsnoka. A nők közűl Erzsébet, gróf Teleki Jánosné, egyike a legmelegebb keblű s legeszesebb honleányoknak.
Az utolsó időkben a család rendes lakhelye nagyobbára Kolosvár, és temetkező helyül ott a barátok egyháza alatti sírboltot választák.
Mikes család. [Nagy Iván]
Mikes család.
Arad megyében Mikes János 1830-ban hirdetteté ki nemességét.Megyei jegyzőkönyv 1581. sz. a.*
Mikes (kismagurai). [Kempelen]
Mikes (kismagurai).
Czimeres levele kelt 1673. A család nemességét 1830. Temesmegye hirdette ki. – Vö. Siebm. erd. 194.; Lendv. III-111.
Mikes (zabolai), gróf. [Kempelen]
Mikes (zabolai), gróf.
Székely eredetü család; a szakadatlan leszármazás a XV. század elején élt Miklós-tól mutatható ki. A család ősi birtokai Papolcz, Zágon és Zabola, melyekről előneveiket irták. Erdély történetébnek egyes tagjai kiváló szerepet játszottak; igy Pál, Tököli hive, kinek fia Kelemen II. Rákóczy Ferenczet Törökországba kiséré stb. Báróságra M. Mihály kormányszéki tanácsos és testvére Pál, kinek ágazata kihalt, emeltettek 1693. A grófi rangot ugyanezen br. M. Mihály nyeri 1696. máj. 4. (LR. erd. I-49.) – A grófi czímer: Kétszer hasitott, egyszer vágott paizs, arany paizslábbal; ebben két, keresztbe tett, vörös nyelü zöld zászló fekete dárda-csucscsal, a zászlók egy-egy kerek, term. (réz-) üst-dobbal megrakva, a dobokon keresztbe tett dobverők. 1. vörös mezőben zöld hármas hegy középsőjéből kiemelkedő ezüst kettős kereszt; 2. arany mezőben egyszer koronázott fekete kétfejü sas; 3. vörös mezőben jobbra fordult ágaskodó, aranynyal fegyverzett ezüst egyszarvu; 4. kék mezőben szemközt álló pánczélos vitéz, sisakján két strucztollal, baljában arany dárdát tart; 5. vörös mezőben jobbra ágaskodó arany oroszlán, előlxbain hegyével fölfelé nyilat tart; 6. kék mezőben balra fordult fehér lovon ülő, ezüst zsinóros vörös mezbe öltözött magyar vitéz, sárga csizmával, felemelt jobbjában görbe kardot tart. A paizsot grófi korona födi. – A grófi rangra emelt Mihály (megh. 1721.) fiai közül Ferencz (megh. 1721.), kinek dédunokája Károly, az idősebb vagy úzoni István, kinek dédunokája István, az ifjabb vagy zabolai ágat alapitották. – Vö. NI. VII-473–7. (gen.), 605.; Pálmay: Háromszék 306.; Szoln.-Dob.-m. monogr. II-402., 358.; 421.; Márki II-696.; Szerencs 347.; Siebm. erd. 93.; Gf. I-10.; 26.; MNZsbk. I. R. I-163–5.
Mikes. [Kempelen]
Mikes.
Czimeres levele kelt 1608. decz. 2. (l. Gaál, gávai).
Mikes (zabolai), gróf. [Kemp.-Pót]
Mikes (zabolai), gróf.
(VII. K. 200–1.) A család részletes leszármazását l. MFCs. 170–173.
MIKES. (Zabolai.) [MNZs]
MIKES. (Zabolai.)
Székely eredetű régi család; a szakadatlan leszármazás a XV. század elején élt MIKLÓS-tól mutatható ki. A család ősi birtokai Papolcz, Zágon és Zabola, melyekről előneveiket írták. Erdély történetében egyes tagjai kiváló szerepet játszottak; így PÁL, Tököli híve, kinek fia KELEMEN II. Rákóczy Ferenczet Törökországba kíséré stb. – A család róm. kath.
Rangemelések: Báróságra M. MIHÁLY kormányszéki tanácsos és testvére PÁL, kinek ágazata kihalt, emeltettek 1693-ban. A grófi rangot ugyanezen br. M. MIHÁLY nyeri 1696. május 4. Bécsben kelt oklevéllel (20/1696. sz. L. Reg. Transs. I. 49. l.).
A grófi czímer: Kétszer hasított, egyszer vágott pajzs, arany pajzslábbal; ebben két, keresztbe tett, vörös nyelű zöld zászló fekete dárda-csúcscsal, a zászlók egy-egy kerek, term. (réz-) üst-dobbal megrakva, a dobokon keresztbe tett dobverők. 1. vörös mezőben zöld hármas hegy középsőjéből kiemelkedő ezüst kettős kereszt. 2. arany mezőben egyszer koronázott fekete kétfejű sas. 3. vörös mezőben jobbra fordult ágaskodó, aranynyal fegyverzett ezüst egyszarvú. 4. kék mezőben szemközt álló pánczélos vitéz, sisakjában két strucztollal, baljában arany dárdát tart. 5. vörös mezőben jobbra ágaskodó arany oroszlány, előlábaiban hegyével fölfelé nyilat tart. 6. kék mezőben balra fordult fehér lovon ülő, ezüst zsinóros vörös mezbe öltözött magyar vitéz, sárga csizmával, felemelt jobbjában görbe kardot tart. A pajzsot grófi korona födi.
[A grófi rangra emelt Mikes Mihály (megh. 1721.) fiai közűl FERENCZ (megh. 1721.), kinek dédunokája az alábbi Károly, az idősebb vagy úzoni, ISTVÁN kinek dédunokája, az alábbi István, az ifjabb vagy zabolai ágat alapíták.]
1. ÁRPÁD (sz. 1838.); neje gr. HORVÁTH-THOLDY Róza Jozéfa (sz. 1836. aug. 19.), cs. k. csillagk. hölgy. Esküvő: 1863. máj. 25. Kolozsvártt. Lakás: Csesztve.
Gyermekeik:
a) MÁRIA (sz. 1864. márcz. 13.)
b) KELEMEN (szül. 1865. ápr. 15.), cs. kir. tart. hadnagy a 3. sz. huszár-ezredben.
c) † JÁNOS (sz. 1867. máj. 5., megh. 1886. máj. 22. Sopronban).
d) RÓZA (sz. 1868. szept. 30.): férje bernátfalvi BERNÁTH Béla, csász. kir. hadnagy a 3. sz. huszár-ezredben. Esküvő: 1887. ápr. 16.
e) SAROLTA (szül. 1870. decz. 31.).
2. LEOPOLDINA (sz. 1839.).
3. † RÓZA (született 1840., megh. 1874. ápr. 1. Hidvégen); férje gr. NEMES János (szül. 1834. ápr. 28.). Esküvő: 1861. Hídvégen.
4. SAROLTA (született 1843. júl. 4.); férje bethleni gr. BETHLEN Domokos (született 1837. január 27., meghalt 1875. szept. 19.). Esküvő: 1862.
† ISTVÁN (sz. 1789., megh. 1836. szept. 11. Kolozsvártt); neje lengyelfalvi br. OBRÁN Klára (sz. 1790., meghalt 1872. május 4. Brassóban).
Fiaik:
I. † BENEDEK (sz. 1819. ápr. 24., megh. 1878. aug. 27. Zabolán), a vaskorona-rend tulajdonosa; 1. neje hidvégi gr. MIKÓ Eszter (megh. 1855. deczember 5. Kolozsvártt). Esküvő: 1840. – 2. neje MOSER Zsófia (sz. 1839. okt. 7.). Esküvő: 1864. jún. 20. Charlottenfelsen, Schaffhausen mellett.
Gyermekei 1. nejétől:
1. MIKLÓS (szül. 1841. szept. 4.), a m. főrendiház tagja; neje kászoni br. BORNEMISZA Janka (szül. 1842. május 9.). Esküvő: 1865. ápr. 1. Lakás: Torda-Szent-László.
Gyermekeik:
a) JANKA (sz. 1866. ápr. 1.).
b) ZSIGMOND (sz. 1867. jún. 6.).
c) † LIPÓT (sz. 1874. jún. 24., megh. 1885. jún. 2.).
2. ETELKA (szül. 1843. február 10. Kolozsvártt); férje kászoni br. BORNEMISZA Károly (sz. 1840. Abafáján, Tordam.). Esküvő: 1862. szept. 1. Lakás: Debrek.
3. † ALADÁR.
Második nejétől:
4. ERZSÉBET Sarolta Mária (sz. 1865. decz. 23.).
5. ZSÓFIA Julia (sz. 1867. ápr. 12.); férje KYD Sándor, cs. k. hadnagy a 2. huszár-ezredben. Esküvő: 1887. ápr. 23. Bécsben.
6. ÁRMIN Benedek (sz. 1868. jún. 26.).
7. EMMA Janka (sz. 1869. okt. 2.).
8. ILONA Leopoldina (sz. 1871. jún. 28.).
9. JÁNOS Henrik István (sz. 1876. jún. 27.).
II. † KELEMEN (elesett 1849. január 21. Szeben ostrománál), a magyar lovasság főparancsnoka; neje hidvégi gróf MIKÓ Róza (sz. 1824.). Esküvő: 1844. jan. 18. (özvegye ismét férjhez ment gr. Bethlen Gáborhoz 1851. okt. 21.).
Wappen: In B. auf gekröntem Dreiberge, ein aufspringender Hirsch, mit beiden Vorderläufen einen geflitschten Pfeil haltend. – Kleinod: Der Hirsch wachsend. – Decken: bg. – rs. – Schildhalter: Je eine Syrene. (Familienbericht). Donation v. König Ferdinand I. d. d. 1553 für Gregor litteratus Bornemisza de Zuingque Ecclesiis, Provisor et Castellanus Arcis Agriensis, – für seine hervorragenden Verienste bei der Vertheidigung der Veste Erlau, – in Bartos, sároser Comitat. – (Siehe N. J. u. N. J. Suppl. 150–152).
Bornemisza, II. v. Nagyida.
Bornemisza, II. v. Nagyida.
Wappen: In B. auf gr. Hügel, ein gr. belaubter Strauch, darauf ein n. auerhahn, mit b. Hals- r. Brust- sowie w. # Schwanzfedern, mit dem Schnabel eines der Blätter fassend. Der Hahn ist in der obern rechten Schildesecke v. einer g. Mondessichel, in der obern linken Ecke v. einem sechsstrahligen g. Sterne begleiet. – Kleinod: Der Auerhahn, hier Flugbereit u. mit dem linken Fusse auf dem gr. Hügel Stehend. – Decken: rs. – bg. Adels- u. Wappenbrief v. König Rudolf II. d. d. 26. Feburar 1580 (kundgemacht: Pressburger Comitat, 1581) für Mathias Bornemizza v. Nagyida als Haupterwerber u. für Johann Franz u. Laurenz, sowie für seinen Verwandten Benedict Kós v. Nagyda als Nebenerwerber. (Orig. Ctt. a. Bereg).
Bornemisza, III. v. Kecskemét.
Bornemisza, III. v. Kecskemét.
Wappen: In R auf gr. Dreiberge ein g. geweffneter Strauss, im Schnabel ein s. Hufeisen haltend. – Kleinod: Der Strauss. – Decken: bg. – rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinand III. d. d. Wien, 20. November 1650 für Andreas Bornemisza v. Kechkemeth als Haupterwerber, sowie für seine Ehefrau Katharina Huszthí u. für seine Söhne: Stefan, Andreas, Martin u. Johann als Nebenerwerber. (Orig. Ctt. A. Beregh).
Bornemisza, IV. v. Kászon.
Bornemisza, IV. v. Kászon.
Wappen: geviertet von R. und B. mit g. Mittelschild, worin ein r. gewaffneter # Adler – u. einer aus dem Fussrande bis an den untern Rand des Mittelschildes sich erhebenden (eingepfroften) s. Spitze, worin auf n. Welle ein w. Schwan; dann 1. aus gekröntem Hügel wachsend, ein s. Hoch- oder Passionskreuz, 2. ein sechsstrahliger s. Stern, 3. ein s. Schräglinksbalken, belegt mit drei sechsstrahligen r. Sternen, 4. aug gr. Hügel ein n. Pelikan mit dem Schnabel seine Brust ritzend u. mit dem heraustropfenden Blute seine drei Jungen atzend. – II. Helme: I. Zwischen offenem # Fluge, das Hochkreuz. Decken: bg. 2. Zwischen # Hörnern, ein sechsstrahliger g. Stern. Decken: rs. – Schildhalter: ein g. Löwe und ein g. Greif. Szekler Adelsgeschlecht. Freiherrenstand d. d. 1717 für Johann Kászoni, mit zugleicher Annahme de Namens „Bornemisza.“ († als w. Geh. Rath, Landeschef ec.). (Nach d. Orig. – Siehe N. J. u. N. J. Suppl. 149–151).
Bornemisza, IX.
Bornemisza, IX.
Wappen: Greif, auf einer Blätterkrone stehend, in der erhobenen Rechten drei Rosen an ihren Stengeln, in der Linken eine Blätterkrone haltend. – Kleinod: Der Greif waschsend. (Siegel d. d. 1626 mit voller Umschrift des Johann Bornemisza de Ber…)
Bornemisza, V.
Bornemisza, V.
Wappen: Gebogener Arm, die Faust besteckt mit einem flugbereiten, links gekehrten Vogel (Adler?). (Siegel d. d. 1604 mit Initialen des Adam Bornemisza de T…).
Bornemisza, VI
Bornemisza, VI
Wappen: Geharnischter gebogener, linksgekehrter Arm, in der Faust ein Schwert mit Parirstange haltend, dessen spitze durch Den Hals eines vom Rumpfe getrennten, schnurrbärtigen Türkenschädels gestossen erscheint. (Siegel d. d. 1640 mit Initialen des Paul v. Bornemisza, Stuhlrichter v. Ungh.).
Bornemisza, VII. v. Minay
Bornemisza, VII. v. Minay
Wappen: In B. aus g. Blätterkrone wachsend ein Ungar, mit beiden Händen eine vierzinnge Festungsmauer emporhaltend. – Kleinod: Ungar wachsend, in de erhobenen Rechten einen Krummsäbel haltend, die Linke in die Hüfte gestützt. – Decken: bg. – rs. Adelsgeschlecht aus Minay im Ungvárer Comitate stammend, von welchem ein Zweig in der Mitte des vorigen Jahrhundertes sich in Neograd angesiedelt hat. (Siegel des Stephan Bornemissza v. Minaj, d. d. 1830–1835. – Vergl. auch: N. J.).
Bornemisza I.–IX., [Suppl.]
Bornemisza I.–IX.,
siehe: Siebmacher, Pag. 76, 77. Taf. 61.
Bornemisza II., v. Ártánháza u. Kölcse. [Suppl.]
Bornemisza II., v. Ártánháza u. Kölcse.
Wappen: Zwei mit den Schärfen gegen einander gekehrte, in ihren Mitten gekreuzte, auf einer Blätterkrone stehende Krummsäbel mit Parirstangen. Annoch blühendes Adelsgeschlecht, welches sein Prädikat, nach der noch jetzt bestehenden gleichnamigen Puszta im Szabolcser Ctte herleitet und dann, ausschliesslich, mit d. Prädikate „v. Kölcse” vorkommt. Balthasar Bornemisza v. Ártánháza, erbt im Vereine mit seinem Schwiegersohne Michael Jakch v. Kusaly, 1445 die Ortshalt Atya im Szathmarer Ctte, nach den † Atyay de Genere Guthkeled. Dieser Balthasar lebt auch noch i. J. 1481. Sein Sohn mag wohl jener (andere) Balthasar gewesen sein, welcher sub d. Hadad. 1540 urk. Aufritt. 1459 erscheinen sie auch auf Becs u. Gacsály, 1481 auf Kis-Szekeres u. Zsarolyán, – alles im Szatmárer Cte. (Siegel d. d. 1440 mit Init. Des Balthasar. – Dr. Csánki Dezső, Magyarorsz. Tört. Földr. I. BPesth, 1890. Pag. 491 ec. Ec. – N. J. II. 175, 176).
A czímeres levelet II. Ferdinándtól 1630. jan. 3. P. Ambrus nyert (Ered. P. Gáspár tulajd. Lukács fia Gáspár 1727. Hevesmegyétől kap nemességéről bizonyitványt. – Leszármazás:
Ambrus nemesség szerző; Lukács; Gáspár Egerfarnoson birtokos 1709; János 1727-ben nemesi bizonylatot kap.; István; Albert; Sándor; Gáspár * Ároktőn; Károly; † László; Gyula; Gyula; Ilona; Miklós; Erzsike; Sándor; Margit Kerekes Ferencz; Béla; Lajos; Ilona.
Vö. Orosz 236.; Forgon II-191.; részben Budaházy Béla közlése.
Polgáry. [Kemp.-Pót]
Polgáry.
(VIII. K. 370–1.) A család részletezett adatai a következők:A címereslevelet II. Ferdinándtól 1630. jan. 3. Polgáry Ambrus kapta. Kihirdette 1633. Gömörmegye. A család Egerfarmoson volt birtokos s 1727. kapott Hevesmegyétől nemesi bizonyítványt Lukács fia Gáspár. A kiterjedt család egyik ágának leszármazását az alábbi táblázat tünteti fel:Sándor sz. 1814. X/28. † 1878. IX/28. 1842. XI/14. Egerfarmos: Zovill Mária; Gáspár * 1845. VIII/3. † 1913. XI/12. kassai Kassay Júlia; Károly * 1847. V/30. bresztyennei Brestyenszky Ilona; László * 1849. IX/2. † 1892.; Gyula * 1853. III/7. † 1929. XII/8. Soldos Sára; Mária †; Mária; Elemér; Jolán Vass Sándor; László Alberth Mária; Gyula 1873–1917.; József †; Imre †; Ilona Polgáry József; Aranka; György; József; Miklós * 1879. XI/12. benici és micsinyei Beniczky Ilona (esk. 1905. VIII/5. Eger); Sándor * 1882. III/2. Visnyovszky Margit (esk. 1908. VIII/25. Szihalom); Margit abaujszántói Kerekes Ferenc; István * 1886. Nováky Gizella; Lajos * 1889. 1919. II/2.: Stibló Izabella; Ilona kajali Puskás Emil mérnök; Sándor * 1919. XI/20.; Magda * 1921. I/7.; István * 1922. † …; Lajos * 1925. I/15.; Sándor * 1910 †; István* 1912. †; László * 1913. X/15.; Klára * 1918. VII/7.; Pál * 1906. XII/12. Legányi Mária; Ilona * 1909. VI/8. Michnik István.
Polgáry [Orosz-H]
Polgáry
.II. Ferdinandtól 1630. évi jan. 3-án P. Ambrus, Imre és Lukács nyerték anemeslevelet, melyet 1633. évben Gömörmegye hirdetett ki. Lukács fia Gáspár1709. évben egerfarmosi birtokos volt, az 1724. évi investigatió is ott találtas 1727. évben János nevű fiával együtt nemességi bizonyitványt nyert. ElvétvePolgár néven is előfordul. (1709. év 486. jkl. 1727. év 128. sz.)
Wappen: In S. ein r. Schrägbalken belegt mit einem n. Hirschen, welcher einer spitzen Felsengruppe über einem geschmälerten Wellenbalken (Flusse) zuzustreben scheint; hinter d. Schrägbalken, zwei gr. Balken, der obere belegt mit einer s. Mondessichel, der untere mit einem sechsstrahligen g. Sterne. – Kleinod: G. Greif wachsend, mit d. Vorderpranken drei gr. bestengelte, gr. beblätterte w. Lilien haltend. – Decken: bg. – rs.
Adels- u. Wappenbrief seit „v. Kassa”, v. König Mathias II., d. d. 12. Oktober 1609 für Johann Raisz, welcher zu Beginn des XVII. Jahrh., bei der Kammer diente. Ein Johann Raysz, welcher wie oben siegelt, tritt 1664 urkundl. auf.
Die Nachkommen des Adelserwerbers Johann, bewohnten das Zipser Ctt u. waren noch in d. 50er Jahren dieses Jahrhundertes, dortselbst anzutreffen.
(N. J. IX. 585- 588).
Raisz család. (Kassai.) [Nagy Iván]
Raisz család. (Kassai.)
A XVII. század elején Raisz János a szepesi kir. kamarai igazgatóságnál szolgált, s a törökök és Bocskai elleni hadjáratok alkalmával hadi biztosúl alkalmaztatván, ezen téren szerzett érdemeiért II. Mátyás király által 1609. évi octob 12-én kelt czímeres levélben, mint Abauj megyei születésű „Kassai” előnévvel, hitvesével Ugróczi Borbálával együtt nemességgel jutalmaztatott.Családi közlés szerint.*
Jánosnak utódai közűl, kik a szepességben laktak, II. György a múlt század végén hangzóbbá tette családja nevét, miután mint előkelő táblabiró, és az akkori időben a szepességen hatalmas gróf Csáky család jogigazgatója a megyei közéletben tevékenyebb részt vett; s még inkább kitüntette magát az által, hogy a francziák elleni hadjárat kiadásainak fedezésére s a megyebeli adózók között több izben uralkodó inség enyhitésére tetemes adakozásokat tett; mely áldozatos készségiért s egyéb érdemeiért 1794. és 1815-ben a főmélt. m. kir. kanczellária útján legnagyobb elismerésekben részesült.1794. mart. 12-én Bécsben kelt leirat. – 1815. jun. 30-án a megyéhez intézett leirat: és 1824. dec. 7-én 907. sz. alatt kelt megyei határozat.* Meghalt 1821-ben. Nejétől Petykó születésű hölgytől három gyermeke maradt: 1. Alajos, ki 1827-ben magtalanúl halt meg, 2. III. György kiről alább; és 3. Ágoston, ki Szepes vármegyének hosszabb ideig pontosságáról ismeretes levéltárnoka volt. Meghalt 1844-ben.
III. György szül. 1781-ben. Nőül vette 1805-ben csépánfalvi Teőke Apollóniát. A megyénél mint nemesi pénztárnok szolgált és különösen 1809-ben a nemesi sereg fölszerelésében és 1831-ben a cholera és paraszt lázadás alkalmával mint határszéli főbiztos érdemeket szerzett.Erről szól a megyei jegyzőkönyv 1831. évi octob. 11-én 886. sz. alatt kelt végzése.* 1825-ben vegyes kir. adomány czímen megszerzé a Lublói várat és onnan „lublóvári” elő-nevét vevé. Megnevezett nejétől következő négy gyermeke maradt:
a) Sándor ki meghalt 1827-ben.
b) Anna született 1811-ben, férjhez ment Máriássy Ádámhoz.
c) Gyula, született 1813-ban, a Miklósnevű huszároknál szolgált, és özvegy Birónét, született marocsai Hendrey Klárát vette nőül. És végre
d) Szilárd (Constantin) szül. 1819-ben, ki családja nevét szintén emelte. A megyénél mint aljegyző kezdett szolgálni s az irodalmi téren is, mint a Pesti Hirlap levelezője ismeretes volt, 1848-ban a pesti nemzetgyülésen megyéjének egyik képviselője lévén, a kormány párthoz tartozott. 1850. után Szepes megye törvényszékének ideiglenes ülnöke, 1853-ban az eperjesi kerületi főtörvényszék segéd előadója lett, 1854-ben pedig véglegesen főtörv. széki tanácsosnak s az állandó fegyelmi bizottmány tagjának neveztetett ki. 1861-ben Pesten a királyi tábla ülnökévé lőn. Nejétől budavári Ujházy Máriától született három gyermeke a táblán látható.
A család leszármazása következő:
Raisz János ns. lett 1609. (Ugróczi Bora); I. György; II. János; III. János; András 1760. 1781.; II. György tbiró † 1821. (Petyko N.); Alajos † 1827.; III. György szül. 1781. (Teöke Apolló); Ágoston megyei levéltárn. † 1844.; Sándor † 1827.; Anna sz. 1811. (Máriássy Ádám); Gyula sz. 1813. (Hendrey Klára); Szilárd sz. 1819. kir. tábl. üln. (Ujházy Mária); Mária szül. 1847.; Aladár sz. 1852.; Ernő sz. 1854.
A család czímere – mint följebb a metszvény mutatja – ezüst udvarú paizs, melyen egymás fölött két vízirányos zöld szelemen (a czímerlevél szavai szerint: lamina) vonúl keresztül, a felsőben ezüst félhold, az alsóban arany csillag ragyog, a paizs jobb oldali felső szegletéből rézsutosan a baloldali szegletig vörös szelemen vonúl le, melyben egy, hátulsó lábain ágaskodó szarvas az előtte magaskodó sziklából eredő forráshoz lehajlik. A paizs fölötti sisak koronájából szétterjesztett szárnyakkal grif emelkedik ki, kitátott szájjal és kiöltött nyelvvel, első lábaival három liliomot tartva.
Raisz nevű család Gömör vármegye nemessége sorában is áll; sőt Baranya megyében is honos, hol Raisz Dániel 1832-ben a mohácsi járásban alszolgabiró volt. Egyébiránt ez valószinűleg a következő Raisz családból eredhetett.
Ily nevű család a múlt század végén is nemesítetett meg. Ugyan is Raisz Nep. János 1792-ben I. Ferencz királytól kapott czímeres nemes levelet.
Czímere négyfelé osztott paizs, melynek azonban közepén vízirányosan egy ezüst pólya vonul által, azon három piros rózsa van. Az 1. és 4. osztálynak vízirányosan metszett alsó felét hat fehér, és hat fekete koczka foglalja el, felső vörös felében pedig két arany csillag ragyog; a 2. és 3-ik kék udvarban pedig ezüst grif ágaskodik, első jobb lábával három szál arany búzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén az előbbiekhez hasonló ezüst grif emelkedik ki, a három búzakalászt tartva. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.Adami Scuta gentil. tomo X.*
A czímer némi hasonlatosságánál fogva valószinű, hogy a két család némi vérségi összeköttetésben áll.Raisz néven ismeretesek Miklós beszterczei születésű, ki 1600-ban Wittenbergában tanúlt. Gáspár, ki Szepes-Sz.-Györgyön született 1704. febr. 9-én, 1727-ben Jenában tanúlt, 1729-ben lett pappá. Sámuel, kinek atyja János, anyja Coroni Mária volt, született Zólyom-Lipcsén 1783. sept. 8-án, Nagy-Rőczén volt ev. pap és kishonti senior, meghalt 1853-ban. L. Bartholomaeides Memoria Ung. p. 103. – Haan, Jena Hung. p. 50. és 130. Ezek közűl Gáspár tán a szepesi Raisz családból származott.*
Czímeres levelet 1792. jul. 26. R. János pécsi szenátor felesége Hajós Erzsébet és gyermekeik Dániel, János, Irma, Francziska kaptak. (LR. LVI-584.) – Vö. Andr. 66.
