KASZA vár/1431-ben Trencsénmegye alispánja Kassai István lett a birtokosa.

TRENCSÉN MEGYE 1549 

» 

A megye határai az évszázadok során alig változtak. 1549. évi összeírásából csupán elszórtan fekvő falvak hiányoznak (sok esetben kisnemesektől lakottak); a Vág mentén Nagybiccsétől délre, valamint Puhótól délre valamivel nagyobb, néhány faluból álló csoportok is. A Kiszuca felső völgyének (Krasznótól fölfelé) és a Beszterce patak völgyének későbbi településeire az adószedők azért nem lehettek tekintettel, mert ott akkor még alig lakott népesség, ahogyan néhány más magashegyvidéki szakaszon sem. 

A 100 portán felüli 4 nagybirtok közül a nagy vagyonú báró Podmaniczky Rafael trencséni főispáné volt a legterjedelmesebb: a báni, hricsói, lednicei, szucsai, szulyói és vágbesztercei uradalom, 319 portával 81 helységben. A király trencséni uradalmában 257 portát írtak össze 26 helységben, lendvai Bánffy László (utóbb ajtónállómester) bolondóci vártartományában 164 portát 13 helységben, Kosztka Miklós (árvavári kapitány, báró és több vár ura) lietvai és sztrecséni domíniumában pedig 118,5 portát 36 helységben. Négyük közül csak az utolsó nem tartozott országos viszonylatban is a leggazdagabbak közé, akiknek több száz portájuk volt. 

A Podmaniczky birtokok részben a Vág jobb partja és az országhatár közt feküdtek, a Felsőhricsó és Horenice közti szakaszon, valamint Nagyszucsa környékén, Vágbeszterce és Predmir közt pedig messze benyúltak a bal partra, s ott egy sávban a megyehatárig (Facskóig) terjeszkedtek. A királyi uradalom ívszerűen vette körül Trencsén várát, de délkelet és északkelet felé néhány falus kisebb birtokszigetek is hozzátartoztak. A Bánffy-jószág a megye délnyugati szögletében, Bolondóc körül feküdt, Kosztkáé pedig Lietava és Sztrecsén körül, a Zsilnica patak, illetve a felső Vág-szakasz mindkét oldalán. 

A 11—100 porta közti középbirtokok száma 18 volt (köztük Ugróc, Sztrecsén, Oroszlánkő, Illava, Budetin és Kasza vártartományai), a 10 portányinál nem nagyobb kisbirtokok száma 44. Tulajdonosaik közül néhányan nagybirtokosok (az esztergomi érsek, a nyitrai püspök), mások bárók közeli rokonai (Nyáry János, Tarnóczy Miklós, Thurzó György) vagy nem sokkal utóbb báróságot nyert várbirtokos családok tagjai (Ostrosith János királyi kapitány, trencséni főispán, Pongrácz Gáspár és Máté, Szunyogh László és Mózes). 

Kívülük megyei vezető funkciókat viselt és nemegyszer ugyancsak várat is birtokló családok: a Baracskay, a Hrussóy (vagy Zabláthy), a Kaszay (vagy Leszkóczy), a Majtényi (vagy Motesiczky), a Marsovszky, a Nozdroviczky, az Oroszlánkeőy (vagy Szlopnai), a Roson, a Sándor, a Szulyovszky és Terstyánszky. 

A megye túlnyomó részben szlovák parasztlakosságát vlach pásztorok tarkították, elsősorban az északi megyerészen és a magas hegységekben. A vlachokat adómentességük miatt külön is felsorolták 11 helység számbavételénél. Ezek legtöbbjét csak ők maguk (vagy máskor egykét zsellércsaláddal közösen) lakták. A szláv úrbéresek körében szükségképp a velük együtt élő 

kisbirtokosok is beszélték azok nyelvét (akár második nyelvként, akár anyanyelvként). Erre mutat, hogy csaknem valamennyiük neve szlovák képzésű és csak néhány névnek élt a párhuzamos magyar formája is. A tehetősebb birtokosok közül ugyanakkor csak a Podma-niczkyak viseltek helyi szláv nevet. Az Ostrosith, a Kosztka (és a kisnemesek közül a Svehla) más szláv népek közösségéből jött családok voltak. 

Egytelkes nemesek¹ 43 helységben laktak, legsűrűbben a Trencsén körüli Vág-völgyben, attól délkeletre Bán körzetében, valamint Rajec körül a Zsilnica völgyében és Illava körül a Vág mellett; csupán 4-5 településük feküdt szórtan, a megye déli, illetve északi végein. A 86 családfő közül az egy közösségben élők igen gyakran voltak azonos nevet viselő testvérek vagy rokonok; legtöbbjük — egyedül vagy rokonaival — egész kúrián élt, alig néhányuk fél- vagy töredékkurián. Egyikük szolgabírói, másikuk harmincadosi tisztet viselt. Több helyütt laktak köztük zsellérek (34), egy helységben pásztorok (2), s nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy ezek is a kisnemesi társadalomnak, illetve e közösség legmélyebbre süllyedt rétegének tagjai voltak-e vagy éppenséggel az egy telkesek zsellérei. Egy helyen jobbágyokat, másutt a jómódú Roson család majorságát és több kúriáját írták össze az egytelkes nemesekkel. 

Az érsek és a püspök javain kívül csupán egy egyházi birtokot vettek számba a megyében: a szkalkai apátságét. Egyházi kézen 83,5 portát találtak (a megyei porták 5,3%-át). Polgári tulajdon volt Trencsén város 96,5 portája (6,3%) 

Porta % 

100 portán felüli birtokok 858,5 54,9 

11—100 porta közti birtokok 572,5 36,6 

0—10 porta közti birtokok 132 8,5 

Összesen 1563 100 

Az 534 pusztatelekből jóval az átlagaránynál több volt található számos kisbirtokon (Draskóczyén, Majthényi Bertalanén, Maloveczkyén, Motesiczkyén, Svehláén), a középbirtokok némelyikén (a nyitrai püspök és Ostrosith birtokán). Ugyanakkor egyáltalán nem írtak össze pusztát jelentős számú más kisbirtokon, valamint az érsek és Trencsén város jószágain. A nagybirtok egy részén (Podmaniczky és Kosztka faluiban) átlagon felüli, másik részén (a király és BánfTy helységeiben) csak igen kevés pusztát találtak. Érthető módon sok jobbágytelek maradt üresen a népes mezővárosok egy részében, továbbá Bronyistyén (itt a legtöbb, 30), Teplán és Teplicén. 

A telekpusztulás okaként az összeírok néhol közelebbi körülményeket is feltüntettek: a legtöbb esetben azt, hogy az úrbéresek „letették a jobbágyságot" (a király birtokán 15-en, egyikük „szegénység miatt", Szilády Péterné jószágán 22-en, Kosztka egyik falujában 4-en, Podma-niczkyéban 2-en). Sokan „lopva" távoztak el (Podmaniczky birtokairól 11-en, a 14 milohovi zsellért itt nem számítva); egy mosztiscsei család Morvaországba vándorolt; Kosztka jószágáról 4-en „futottak el", a szkalkai apátság két birtokáról „többen" is, közülük a viezdiek „Podmaniczky nyomorgatása miatt". Két Szunyogh-jobbágy telke az ínség, nélkülözés és a gabona hiánya miatt maradt pusztán (Brodnón), a Rosonok és Sziládyné egy-egy jobbágyáé „nélkülözés " miatt (Pruzsinán, illetve Ugrócon). Más pusztatelkekről csak annyit tudunk meg, hogy tűzvésznek vagy 

Archivum familiae Petrőczy

Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (MOL kiadványai 1. sorozat : Levéltári leltárak 8. 1992)
   IRATOK • E 189. Archivum familiae Petrőczy (114. oldal)   

E189. 

ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ PETRŐCZY 

(A Petrőczy család levéltára) 1541-1700 4 csomó, 1 kötet 

1. Iratok, 1541—1700. 4 csomó 

2. Jegyzék, 1569—1675. 1 kötet 

A családi levéltár irataiból ismert első két Petrőczy — Miklós és István — a Mohács idején élt Pálnak, a királyné tárnokmesterének volt a gyermeke. Az ország nagybirtoko

sai közé tartoztak, övék volt a kaszavári uradalom Trencsén megyében, valamint más, Nyitra és Zemplén megyei birtokok. Miklósnak csak egy gyermeke maradt — Pál, Trencsén megye országgyűlési követe, — s benne kihalt a családnak ez az ága. István utódai közül István nevű unokája jutott magas közéleti méltóságra: az 1660-as években dunáninneni főkapitány és aranygyapjas lovag. Az ő Thököly Erzsébettel, Thököly István nővérével kötött házassága és Nádasdi Ferenccel szőtt kapcsolatai vitték a családot a Habsburg-ellenes erők táborába. A Wesselényi-mozgalom felszámolásakor Esterházy Pált küldték a felségárulásban részes Petrőczy István elfogására, de Esterházy csak Kasza várát tudta bevenni, a vár urát már nem találta otthon. A családi iratok kétségkívül ekkor kerültek kincstári kézre. Petrőczy utóbb kiemelkedő szerepet vitt a bujdosó mozgalomban. István nevű fia később Thököly és Rákóczi tábornoka, leánya pedig — Petrőczy Kata Szidónia — Rákóczi erdélyi főparancsnokának, Pekry Lőrincnek felesége lett. 

Az iratanyag túlnyomó részét levelek alkotják, elsősorban a Petrőczy István főkapitányhoz, azután István apjához és nagybátyjához, Pálhoz, Petrőczy Miklós Trencsén megyei ülnökhöz, továbbá néhány más családtaghoz, a felvidéki rokonsághoz és ismerősökhöz, valamint Szádeczky János kaszai prefektushoz írott levelek. A levélírók főként Petrőczyek s felvidéki nagy- és középbirtokosok közül kerültek ki, de ez a levelezőkör időnként — főleg Petrőczy István alatt — kibővült: országos méltóságok, katonai parancsnokok, osztrák és török urak, magyar megyék és városok, egyháziak, gazdatisztek, polgárok, jobbágyok, rabságba esettek fordultak írásban Petrőczyékhez. Csak kisszámú levél kelt a XVI. század végén, a többi a XVU. század elejéről, legnagyobb részben pedig a század közepéről való. 

Országos érdekű levelezést Petrőczy Istvánon kívül más családtag alig folytatott. Hozzá, a főkapitányhoz érkeztek a hírek, beszámolók a század közepének hadi, külpolitikai és más eseményeiről — táborokból, osztrák és magyar parancsnokoktól, politikusoktól. Veszélyeztetett területek kértek katonai segítséget a főkapitánytól. Volt írásos kapcsolata a török ellenféllel is. 

A főkapitány feladata volt, hogy a zsoldosfogadás, a katona-kiállítás, a szemletartás, a hadellátás, a foglyok s a katonai fegyelem mindennapos gondjaival foglalkozzék. Főleg katonai kihágások miatti panaszok érkeztek hozzá sűrűn; megszökött bűnösök kézrekerítése ügyében is kértek katonai segítséget. A megyék, városok részint a főkapitányhoz küldött követek útján tartották vele az érintkezést. 

Politikai és háborús hírek a többi Petrőczyhez írott levelekben is találhatók. Ök is érdeklődéssel hallottak a bécsi udvar eseményeiről, vagy — mint az evangélikus egyház hű tagjai — egyházpoHtikai kérdésekről. Egyházak templom építéséhez kértek tőlük segítséget. 

A gazdatisztekkel, megyékkel, nagyobb és kisebb birtokosokkal, valamint kereskedőkkel folytatott gazdasági tárgyú levelezés a termelés, értékesítés (marha- és lóüzle-tek), beszerzés (háztartási, élelem- és iparcikkek), kölcsönügyletek, megyei terhek, bíráskodás dolgát érinti. Szegényebb szomszédok pénz- vagy gabonasegélyt kértek Petrőczyéktől, mások adósság megfizetését sürgették. A sószállítás és a dézsmabérlet került szóba a katolikus egyházfőkkel váltott levelekben, megrendelt áruk ügye a kereskedők írásaiban, jobbágyok és fizetett urasági alkalmazottak kérdései a gazdatisztek leveleiben 

Az ország nagybíráival, a kincstári szervekkel és a megyék tisztviselőivel, a városokkal folytatott levelezésben kapott helyet a család vagyonjogi érdekeinek védelme: hatal-maskodások, birtokviták és más peres ügyek részleteiről számoltak be. 

A családi események a szokott módon tarkítják a levelek tartalmát. 

Leveleken kívül csak kisszámú irat maradt ránk; túlnyomó részben a kaszavári uradalmat és a XVI. századi Petrőczy Istvánt érintő birtokjogi kérdéseket tárgyalnak, vagy a gazdasági ügyvitel termékei. 

A Petrőczyekhez és prefektusokhoz írott levelek törzsét címzettek szerint helyezték el, azokon belül a levélírók ábécérendjébe, levélírókon belül pedig időrendbe rakták. A többi levél a levélírók ábécérendjében került elhelyezésre. A vegyes iratok évrendben állnak. 

Az anyaghoz jegyzék használható. 

E 190. 

ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ RÁKÓCZI 

(A Rákóczi család levéltára) (1529) 1559-1711 (1842) 38 csomó 

Iratok, (1529) 1559-1711 (1842). 38 csomó 

A Rákóczi család a XVI. század közepén — mielőtt az országos történetben feltűnt — Zemplén-Abaúj megyei középnemesi família volt. György, a családnak ez időben legidősebb férfitagja, mint Bebek György kapitánya vette ki részét az ország védelméből — a felvidéki és tiszavidéki harcokban. Fiát, Lajost és unokaöccsét, Zsigmondot szinte egy időben emelte az ország vezető emberei közé Bocskai István szabadságharca. Lajos a század elején lippai főkapitány, utóbb a hajdúk, illetve Alsó-Magyarország generálisa, kallói főkapitány lett. Utóbbi méltóságát Bocskai halála után is megtartotta, sőt a királytól báróságot és aranygyapjas rendet nyert. 

György testvérének, Jánosnak Zsigmond nevű fiát Rudolf király már a század végén főispánságra, királyi tanácsosságra emelte, Bocskai pedig Erdély helytartójává tette őt, s így esett rá Bocskai halála után az erdélyi rendek választása: 1607 és 1608 között viselte a fejedelemséget. Bátyja, Ferenc, Zemplén megye alispánjaként működött. Ferenc fia, János, a XVII. század elején kapitány, Bethlen tanácsosa, a császár felső-magyarországi kincstartója, adminisztrátora volt. 

Zsigmond árvái, György és Zsigmond, apjuk halála után együtt vonultak vissza jószágaikra. A király, mint az időközben hatalmasan megnövedekett felső-magyarországi és erdélyi birtokok urainak, a borsodi főispánságot adományozta nekik. Testvérük, Pál, elszakadt tőlük, katolizált és császárhű országbíróként halt meg 1636-ban. (Fia, László, Sáros megye főispánja, Nagyvárad 1664-i ostrománál halt hősi halált. László leánya, Erzsébet, a század végén Erdődy grófhoz ment feleségül.) 

Györgyöt, aki az 1610-es években Ónod főkapitányaként és hajdúkapitányként működött, Bethlen Gábor az 1619-es hadjárat előtt újra erősebb szálakkal fűzte Erdélyhez; 

Kassay F. Ignácz orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában.

415. szám* 

A képviselőház mentelmi bizottságának 

jelentése, 

Kassay F. Ignácz orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. 

A képviselőház 1876. október 6-án tartott 161. ülésének 1955. számú határozata folytán a mentelmi bizottság tárgyalás alá vévén Kassay F. Ignáoz orsz. képviselő mentelmi ügyét, az irományok átvizsgálása után a tényállást a következőkben állapította meg: 

A Kolozsvárott megjelemő „Kelet" czimü politikai napilap 1*876. január 19-iki 14. számában „Székely-Udvarhely, január 10." kelettel (y. o.) jegy alatt közzé tett czikkben foglalt állítólagos becsületsértésért Ugrón Gábor a kolozsvári sajtóbiróságnál a „Kelet" szerkesztője, Békésy Károly ellen sajtópert indított. Békésy Károly kihallgattatván, a kérdéses czikk szerzőjéül Kassay F. Ignácz orsz. képviselőt nevezte meg, mit a székely-udvarhelyi királyi törvényszék által történt kihallgattatása alkalmával Kassay F. Ignácz országos képviselő maga is beismert. 

A szerző kiléte Kassay F. Ignácz orsz. képviselő személyében meglévén állapítva, a kolozsvári sajtóbiróság a sajtóper megindithatása czéljából a képviselőházat nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére kéri. 

A mentelmi bizottság Kassay F. Ignácz orsz. képviselőt személyesen is meghallgatván, 

Minthogy a kérdéses czikk csakugyan olyan, mely sajtóper tárgyát képezheti, 

Minthogy a kolozsvári sajtóbiróság ez ügyben illetékes, 

Annálfogva a bizottság jelen ügyben zaklatást nem látván, Kassay F. Ignácz orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztését véleményezi. 

Mely jelentés mellett a bizottság a Kassay F. Ignácz orsz. képviselő mentelmi ügyére vonatkozó iratokat tiszteletteljesen beterjeszti. 

Kelt Budapesten, 1876. november 19-én. 

Szathmáry Miklós s. k 

bizottsági elnök 

Gr. Degenfeld Lajos s. k 

bizottsági előadó 

90. országos ülés február 15. 1873. 

2Ö3 

a kereskedelmi ministerium is roszul volt értesítve ez iránt, hogy az ipar- és kereskedelem nincs megakadályozva e vám által. 

De én a tisztelt képviselő urat csak arra utalom, amit Ugron képviselőtársam emiitett. És ha az valóság — miként hiszem — én magam is meg vagyok győződve róla, hogy a belügyminister nem adta volna ki még három évre sem a kövezet-vám .engedélyt. Ha az való, ami állíttatik, hogy tíznél több községnél lakosai földjeik megművelésére, a termés és a fa hazaszállítására oda és vissza ezen Udvarhely városon kényszerülnek keresztűljárni, mert máskép földjökhöz nem jutnak, ha az való — pedig az állíttatik: — akkor ugy hiszem, hogy maga a belügyminister- ur sem adta volna ki a kövezetvám iránti engedélyt; és mindenesetre el fogja ismerni tisztelt képviselőtársam, hogy roszul tette a belügyminister, hogy Udvarhelyszék törvényhatóságát olőbb meg nem kérdezte. És mivel ez így van, azért csatlakozom Ugron képviselőtársam javaslatához. 

Kassay Ignácz: Tisztelt ház! Miután engemet ezen ügy annyiban érdekel, hogy Udvarhely városának képviselője vagyok, bátorkodom nagyon röviden e tárgyhoz szólani. Én magam is azokhoz tartozom, kik nemcsak a kövezetvámnak, hanem egyátalában minden néven nevezendő vámok eltörlését óhajtják. Azonban bátorkodom megjegyezni, hogy Udvarhely városának kövezetvama nem épen oly fátyolozottan áll, mint Ugron Gábor tisztelt képviselőtársam megjegyezte. 

Tisztelt ház! Az igen tisztelt belügyministe-Tiumnak képviselője nagyon helyesen és indokolva hozta elő, hogy miért szükséges ezen kövezetvám behozatala. De e tárgynál nem akarván hosszasan időzni, csak Ugron Gábor tisztelt képviselőtársamhoz van egy pár kérdésem. Ugron Gábor tisztelt képviselőtársam előbb azt monda, hogy Udvarhelyszék a szék városába behozott kövezetvámmal nagy mértékben meg van terhelve. Ez nem áll; nem áll azért, mert épen Udvarhelyszék szólította föl Udvarhely városát, hogy igyekezzék mentől előbb egy terjedelmes piaezot fölállítani; ennek következtében volt kénytelen Udvarhely város százezer forinton megvásárolni oly telket (a Kornis-féle birtokot), a melynek legnagyobb részét piaeznak használja föl jelenleg, nemcsak, hanem Udvarhelyszék fölszólítása következtében kénytelen volt ezen piaeznak használt helyet kiköveztetni, a melyre több mint 30—40 ezer forintot áldozott, és ezen kövezetvám, mint a kormánv részéről nagyon igazságosan kijelentetett, nem Udvarhely város előmenetelére használtatik, hanem a kövezés munkálataira fordittatik. 

Tisztelt ház! Ugron Gábor tisztelt képviselőtársam azt is monda, hogy miután az udvarhely-:széki utakat a kormány kezeli, nem volt szükséges 

Udvarhely városába ezen kövezetvám behozatala. Elismerem, hogy Ilyefalva és Csíkszereda között az utakat a kormány kezeli; de, tisztelt ház, a mint előbb is mondám, én is azokhoz tartozom, a kik nemcsak a kövezetváin, hanem egyátalában minden vámnak eltörlését óhajtják ; de nem látom sem Ugron, sem Orbán tisztelt barátaimnak teljesen indokolva azon nyilatkozatát, hogy csakis Udvarhely városának kövezetvámja töröltessék el. 

Nagyon jól tudja a tisztelt ház, ós különösen Orbán képviselőtársam, hogy e vám Marosvásárhelyt is létezik, és én nagyon megkívántam volna Orbán képviselőtársamtól, hogy midőn az udvarhelyszéki vámot eltöröltetni indítványozta: mellékesen hozta volna föl Marosvásárhely kövezetvámja eltörlését is. (Helyeslés.) 

Miután tudomásom van arról, hogy ezen ügy, Udvarhelyszék királybirájának fölirata, több városi és széki polgárok fölirata következtében a belügy-ministerium előtt most jelenleg tárgyalás alatt áll: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem látom helyén, hogy erre nézve most a ház intézkedjék, hanem a kérvényi bizottság véleményét pártolom. 

Elnök: Tisztelt ház! Az udvarhelyszéki polgároknak a kövezetváin eltörlése tárgyában benyújtott kérvényére vonatkozólag két javaslat fekszik előttünk; egyik a kérvényi bizottságé, melynél fogva a kérvény elintézés végett a belügyministerhez lenne átteendő; a másik Ugron képviselő ur javaslata, ki e kérvényt azon megjegyzéssel véli kiadatni a belügyministernek, hogy a két törvényhatóság meghallgatása után teendő intézkedésekről annak idejében tegyen jelentést a háznak. Fölhívom azon képviselőket, kik a kérvényi bizottság javaslatát pártolják, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. 

Szögyény László előadó (olvassa a bizottság véleményét a 27. sorszámú kérvény tárgyában. Több hátszegi választó az iránt kérvényez, hogy Hátszeg városának megválasztott országos képviselője Macellariu EUás megbizó-leve-lének bemutatására utasittassék.) 

A bizottság véleménye a következő: 

Minthogy a belügyministernek a képviselőház elnökéhez intézett hivatalos átiratából kiderült, hogy Macellariu Éliás Hátszeg város részéről a múlt év Julius 12-kén szavazattöbbséggel országos képviselőnek megválasztatott, és minthogy a fönnevezett Macellariu ur a mai napig megbízó levelét át nem adta s helyét a képviselőházban el nem foglalta: a képviselőház elnökét fölhívja, hogy szólítsa föl. azonnal Macellariu Éliás urat, hogy választási jegyzőkönyvét szabályszerüleg a képviselőháznak bemutassa. Egyúttal fölhivatik a képviselőház elnöke, hogy ebbeli eljárásának eredményéről a képviselőház-

Egy hatalmaskodás lezárása az Árpád-korban

Levéltári Szemle, 50. (2000)






   Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám • DOKUMENTUM • C. Tóth Norbert: Egy hatalmaskodás lezárása az Árpád-korban / 31–38. o. (40_31. oldal)   

DOKUMENTUM 

C. TÓTH NORBERT EGY HATALMASKODÁS LEZÁRÁSA AZ ÁRPÁD-KORBAN 

1286 augusztusának végén előkelő társaság gyűlt össze a stefanita keresztesek esztergomi rendházában.' Feladatuk az volt, hogy egy hatalmaskodási ügyben fogott bírákként létrehozott megegyezést előadjanak, és írásba foglaltassák. Ismerkedjünk meg a szereplőkkel! 

A felperes: Ádám fia Smaragd, akinek birtokai Bars, Trencsén és Valkó megyékben feküdtek. Nagy valószínűséggel Smaragd vajda egyenes-ági utóda² 1272-ben a Trencsén megyei Kasza vár birtokosaként tűnik fel.³ A bácsi káptalan 1275. évi hamis oklevele szerint, Ajnárd fiai: Miklós, Smaragd és János felosztották egymás között Valkó megyei birtokaikat.⁴ Ugyancsak a káptalan 1280. évi, szintén hamis oklevele szerint „Szár" Ajnárd fia Smaragd bán megvette szentmiklósi Péter és fia Pál két fundus-át.⁵ 1297-ben Báncsa nembeli Péter fia Tamás és fia, Pál Valkó megyei Szat nevű öröklött birtokukat eladták hat márkáért rokonuknak, Ajnárd fia Jánosnak.⁶ Ugyanez a birtok 1332-ben Smaragd fia László kezén tűnik fel.⁷ Megoldatlan probléma azonban, hogy Smaragdunk apjaként Ádám szerepel 1286-ban és 1322-ben⁸ is, igaz, az egyik oklevél 16. századi másolat, a másik pedig átírás, így elképzelhető, hogy az Ajnárd név torzult Ádámmá. 

Az alperesek: Mihály fiai, Mihály comes és Tamás magister, akik az Esztergom megyei Kálnán éltek, de volt földjük Nyitra és Bars megyében is.⁹ 1285-ben Mihály, jelenlévő testvérei beleegyezésével eladta a Nyitra megyei Kernye földet (az egésznek a fe" lét¹⁰) Ludány nb. Miklós fiának Folkus-nakⁿ Az adásvételhez 1287-ben a hindi nemesek is hozzájárultak.¹² 1298-ban Mihály és fia, Miklós a Bars megyei Győröd birtokuk felét, 

' DL 58008. (Békássy cs. lt.) Az oklevél szövegét lásd a függelékben. A rendre vonatkozóan bővebben 1: [C] TÓTH NORBERT: A stefanita rend esztergomi házának kiadatlan hiteleshelyi oklevelei az Árpád-korból. Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk.: CSUKOVITS ENIKŐ. Bp., 1998. 283-289. 

² WERTNER MÓR: Smaragd vajda és utódai. Turul, 15. (1897) 189-192. 

³ FEKETE NAGY ANTAL: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. Bp., 1941. 70-71., ENGEL PÁL: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II. Bp., 1996. I. 338. FEJÉR, GEORG1US: Codex diplomattcus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I—XI. Budae, 1829-1844. X/3. 259. és WERTNER M.: Smaragd vajda, i. m. 191. Mindkét újkori másolatban (DL 794 és 795 — Acta Jesuitica, Trencsén 41-21 és 4-7, 12-32.) Smaragdum de Kasza, filium Joannis szerepel! 

⁴ Az oklevél szövegét és kritikáját 1. a függelékben. ³ Az oklevél szövegét és kritikáját!, a függelékben. 

⁶ WENZEL GUSZTÁV: Árpádkori új okmánytár. I—XII. Pest, 1860-1874. XII. 603. 

⁷ Uo. XII. 603. 

⁸ VAGNER JÓZSEF: Adalékok a nyitrai székeskáptalan.történetéhez. Nyitra, 1896. 398. 

⁹ WERTNER MÓR: Az első Kálnaiak. Turul, 29. (1911) 181-183. 

¹⁰ A birtok másik felét még 1258-ban IV. Béla adományozta Ludány nb. Zochud fiának Miklósnak. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I—II. Szerk.: SZENTPÉTERY IMRE és BORSA IVÁN. Bp., 1923-1987. 886. 

¹¹ A Balassa család levéltára 1193-1526. FEKETE NAGY ANTAL kézirata alapján s. a. r. és szerk.: BORSA IVÁN. Bp., 1990. 52, reg. 

¹² WENZELG.: i. m. XII. 459. 

31 

A                                                                                                            B                                                                                                C 

Universis Christi fídelibus tam presentibus, quam futuris presens scriptum inspecturis, capitulum ecclesie Bachiensis, salutem in salutis auctore. Ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod cum nos receptis litteris excellentissimi principis domini nostri Ladizlai Dei gratia regis Hungarie illustris pro Nicolao, Smaragdo filiis comitis Eynardi et Iohanne filio Eynardi fratre eorundem nobis directis cum venerabili patre Pouka eadem gratia episcopo Syrimiensis, magistro Laurentio et Alberth bano de Machou hominibus ipsius domini regis specialiter ad infrascripta mandata sua fideliter exequenda destinatis magistrum Iacobum cantorem ecclesie nostre predicte pro testimonio destinassemus. Tandem iidem homines domini regis unacum homine nostro ad nos redeuntes in presentia predictorum Smaragdi, Nicolai et Iohannis nobis concorditer retulerunt, quod facta divisione in personis servorum, mancipiorum et ancillarum eorundem, divisio possessionum suarum in comitatu de Wolkou existentium talis extitisset inter ipsos: Quod iidem Smaragdus et Iohannes affectum et petitionem Nicolai fratris ipsorum ac voluntatem infringere nolentes, sed potius favore fratemali prosequendo admittere volentes possessionem ipsorum Kukey vocatam in toto cum omnibus villis, sessionibus et universis iuribus ac utilitatibussuis concessissent, commisissent et dedissent Nicola(!) fratri ipsorum memorato et coram nobis dederunt perpetuo possidendam.

  Ergo idem Nicolaus alias suas possessionarias portiones in aliis possessionibus ipsorum, ubique in regno existentes sibi de iure debendas concessisset et dedisset et coram nobis commisit ipsis Smaragdo et Iohanni similiter perpetuo possidendas, preterea in possessionibus et portionibus predictorum Smaragdi et Iohannis convocatis commetaneis et vicinis suis primo in possessionibus in Bazakuz habitis inter ipsos huiusmodi divisionem fecissent: Quod villa Oreho vocata, villa Strug, Polichka, Bachcha, Vduorch, Charachunfolua et Ochrochkfolua a parte fluvii Zaua fine meridiei cum earum utilitatibus cessissent Iohanni filio comitis Eynardi perpetuo possidendas. Item villa Feieryghaz et villa Derspopfolua et quedam alie ville a Bazacu procedendo circa ipsam aquam existentes cum earum utilitatibus predicto Smaragdo devolute extitissent perpetuo possidendas. Tributum autem fori, quod in portus exigitur et tributum portus communiter percipient et habebunt. Iudicatum autem et iura iudicis fori idem Iohannes Smaragdo concessit in toto possidendum. Metas autem hoc ordine distinxerunt inter ipsas possessiones et villas posuisse, quod a parte orientali circa aquam Holtzaua prope capellam Beati Georgii sunt et incipiunt mete, inde directe ad occidentem per quasdam terras arabiles et silvas parvas per magnum spatium eundo pervenitur ad caput unius prati⁴⁷ ad arbores pomi silvestris in unum conglutinatas sive duplicatas et per idem pratum in medio eundo ad partem meridionalem Iohanni et ad partem septentrionalem Smaragdo distingeretur, in fine ipsius prati⁴⁸ directe flectitur ad meridiem per quoddam pratum ad villam Feyeryghaz pertinens ad longum spatium girando iungitur ad unam arborem nucus(!) et ad aliam arborem cerasi pro metis assignatis, ubi cadit in fluvium Zaua et circa ipsam Zaua ad occidentem eundo circuit villam Smaragdi Feyeryghaz vocatam usque unam antiquam et altam arborem zilfa pro meta per partes constitutam, ibidem flectitur ad septentrionem ad duas arbores ilicis keresa kerezthe dictas, abhinc per unum pratum parvum Malaka vocatum, bonum spatium veniendo flectitur ad occidentem ad unam arborem ilicis, dehinc ad arborem piri frondosam, exhinc ad occidentem directe vergendo pervenitur ad silvam Smaragdi Benedubraya vocatam, a parte fluvii Zaua terre arabiles sunt Iohannis et silva predicta Smaragdo remanente iungitur ad possessionem Opoy et Allexandri(!) et ibi mete terminantur. — In possessione vero Gyrekmezev ipsorum vocata facta divisione eligente nobili domina relicta comitis Eynardi villa portus sive Revfolu vocata, villa Vlach et villa Scentiwan Iohanni filio Eynardi. Item villa Gyrekmezev, Henyefolua et Gyechefolua cum earum utilitatibus Smaragdo devolute extitissent perpetuo possidendas, quasquidem villas talibus metis distingentes ab tnvicem separassent, quod prima meta incipit prope ipsam villam portus a parte orientis circa aquam Baza, inde procedit ad unam arborem ilicis, circa viam unam pro meta assignatam per quam viam versus Engh itur, que via ducit ad Magyarmezev, ipsam villam per medium dividendo a parte occidentis Iohanni et a parte orientis Smaragdo demonstrat, per ipsam puplicam et magnam viam eundo circuit et vadit circa silvam Smaragdi Gyermukerdev dictam et circa pratum ad longum spatium transeundo pervenit ad duas arbores ilicis terra circumfusas pro metis erectas, ubi iunguntur ipse mete ad possessionem Nicolai Kukey antedictam, in eadem via modicum spatium gradiendo flectitur directe ad meridiem ipsam silvam Gyermukerdev circuens ad bonum spatium et magnum pervenit ad silvam Nicolai Luuaz nuncupatam, arabiles terre Smaragdo a parte occidentis remanebunt ad villam Gyechefolua pertinentes declinando, exhinc ad arborem piri et sic tendit directe ad meridiem ad fluvium Baza, ad locum castri Hamzo vocatum et ibi mete possessionis Gyrekmezev terminantur. — Post hoc autem in possessione Athya circa Danubium peracta divisione missa forte villa Heren cum terra ad decem aratra et villa Ysar ad duo aratra Smaragdo. Item villa Michuarch cum terra ad sex aratra, Nirochen circa Belez cum terra ad tria aratra sufficienti Iohanni filio Eynardi cessissent perpetuo possidendas. Tributum, quod in Athya ibidem habetur et exigitur, communiter possidebunt et habebunt asserentes verő quandam viam zurduk vocatam, ubi sünt quedam arbores piri, pro méta assignasse. 

 In reliquis autem possessionibus ipsorum cum tempore se ad hoc eis obtulerint divisionem inter se facere assumpserunt in modum et consuetudinem regni observando, quam quidem divisionem et distinctiones metarum sünt ipse Nicolaus sic et predicti Sumurakus et Iohannes pari consensu spontanea ultroneaque voluntate immutabiliter et irrevocabiliter perpetuo permane(!) et fieri commiserunt heredum per heredes conservare. Ut igitur huiusmodi rerum mancipiorum et possessionum divisines(!) robur perpetue obtineat firmitatis, nos eisdem ad petitionem partium presentes dedimus sigillo nostro roboratas et alphabeto intercisas. Dátum anno Domini Mo CCmo LXXmo quinto. Dyonisio preposito, Laurentio lectore, Iacobo cantore, Sebastiano Bachiensi, Paulo Syrmiensi, Iohanne Zeguediensi archidiaconis, Michaele custode, Paulo decano ceterisque canonicis ibidem Deo famulantibus iugiter et devote. 

+ 

A szővegben pratri szerepel. 

35 

Kis- és Nagy-Endréd 1072 és 1313 k. h. 465: Kis- és Nagy-Krstyene 1369 és 2059 k. h. 933: Alsó- és Fel-ső-VáradlS\ és 527 k. h. 507: Garam-Lök2971 k. h. 

⁴⁰ BOGDÁN ISTVÁN: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. századvégéig. Bp., 1978. 161 és 180-183: 1 királyi ekealj = 150 királyi hold = 220 katasztrális hold. 

⁴¹ Erdélyi okmánytári. Összeáll.: JAKÓ ZSIGMOND. Bp., 1998. 352. 

⁴² RÁCZGYÖGY: AZ Ákos nemzetség címere. Turul, 67. (1995) 18. 

⁴³ Erdélyi okmánytár, i. m. I. 316 és 362. 

⁴⁴ ENGEL P.: i. m. II. 122., Erdélyi okmánytár, i. m. I. 316. ⁴³ Erdélyi okmánytár, i. m. I. 366. 

⁴⁶ Regesta regum, i. m. 2518. 

34 

+ 1280. 

A bácsi káptalan előtt szentmiklósi Pál és fia Péter két fundus-ukat eladják „Szár" Ajnárd 

ispán fiának Smaragd bánnak 

Eredeti: 230x107+12 mm. Nagyméretű díszes kezdőbetű. Függőpecsét selyemzsinóron, chirographált. DL 86853. (Esterházy cs. hercegi ága lt., Repositorium 47-S-2-NB.) Az oklevél hamis az írása és káptalani méltóságsor alapján: mindkét oklevél méltóságsora megegyezik a bácsi káptalan 1297-es oklevelében szereplővel (W. XII. 603. A bácsi káptalan 1332. aug. 19-i Smaragd fia László kérésére készült átírásából: DL 34091 — NRA 1504-22.), amely szerint Báncsa nb. Péter fia Tamás és fia Pál Valkó megyei Szat birtokukat két fiindus-szal eladták rokonuknak, ob dilectionem proximitatis et cogna-tionis Ajnárd fiának Jánosnak. Tehát mindkét oklevél erről vagy egy időben közeliről készült (annál is inkább mert az 1297-ből fennmaradt másik bácsi káptalani oklevél méltóságsorában a dékán már Imre volt — SUA Révay cs. lt., Sirmium 1-12 — DF 256576.). A hamisítás kiváltó oka Maróti János székely ispán, majd macsói bán birtokszerző politikája lehetett: 1398. febr. 20-án kapta meg Zsigmond királytól a hűtlenné lett Atyai Szár János valamennyi birtokát Pest, Pilis, Békés és Valkó megyékben (Zsigmondkori oklevéltár I-VI. Szerk.: Mályusz Elemér és Borsa Iván. Bp., 1951-1999. [=ZsO] I. 5192.), amelybe a bácsi káptalan márc. 28-án új adomány címén iktatta be (ZsO I. 5226.). 1399. máj. 17-én Maróti kérésére Zsigmond a bácsi káptalannal el- és meghatároltatta a Valkó megyei Atya birtokban lévő és hozzátartozó birtokrészeket (ZsO 

I. 5865 és 5952.). 1404-ben a hűtlen Smaragd leszármazottaktól elvett maradék Valkó megyei birtokokat is megkapta új adományként (ZsO II. 2924 és 3029.). Az utolsó atyai birtokrész darabot 1409-ben csereként szerezte meg Maróti János Kükéi Lászlótól (ZsO 

II. 6857 és 7048.). A két hamisítvány ezért készülhetett, de a jelek szerint Marótinak nem volt szüksége rájuk, mert a birtokokat törvényes úton is meg tudta szerezni. Ámbár mindkét oklevél hamis, mégis feltehető, hogy a bennük leírtak nem feltétlenül koholmányok, mert a birtokok felosztásakor, illetve az adásvételekor nem volt szükségszerű, hogy készüljön határjárás. 

Capitulum ecclesie Bachiensis, universis Christi fidelibus presentibus pariter et futuris presentium notitiam habituris, salutem in salutis largitore. Ad universorum igitur notitiam harum serié volumus pervenire, quod constitutis coram nobis Paulo de Sancto Nicolao unacum filio suo Petro ab una parte, item Smaragdo bano filio comitis Eynardi dicti Zaar ex altéra, idem Paulus et Petrus filius suus confessi sünt oraculo vive vocis quendam fundum ipsorum in villa Sclauonica et alium fundum in Sancto Nicolao existentes, simul cum terris arabilibus ad unum aratrum suffícientibus ac medietate cuiusdam silve Arusligueth nominate, que omnia secundum formám privilégii et litterarum patentium capituli ecclesie Beati Irinei, prout in eisdem vidimus contineri, a Misske de Sancto Nicolao forma donationis et Adriano similiter de Sancto Nicolao titulo emptionis habuerant, pro viginti marcis denariorum, quas ab eodem Smaragdo se dixerunt plenarie recepisse, vendidisse et vendiderunt coram nobis ipsi Smaragdo et per eum suis heredibus heredumque suorum successoribus iure perpetuo et irrevocabiliter pacifice et quiete possidendas, tenendas pariter et habendas.

 In cuius rei testimonium et perpetuam firmitatem presentes litteras nostras ipsi Smaragdo bano dedimus et concessimus sigilli nostri privilegialis munimine roboratas et alphabeto intercisas. Dátum anno Domini Mo CCo octuagesimo. Presentibus tamen Georgio et Adriano filiis Iwanka tamquam dominis térre de Sancto Nicolao et hinc venditioni et emptioni consensum plénum prebentibus et assensum, Dyonisio preposito, Laurentio lectore, Iacobo cantore, Sebastiano Bachiensi, Paulo Syrmiensi, Iohanne Ziguediensi archidiaconis, Michaele custode, Paulo decano ceterisque canonicis ibidem Deo famulantibus et devote. 

A                                                                                                       B                                                                                                                  C 

1286. augusztus 29. 

Domonkos, az esztergomi keresztesek mestere és a konvent bizonyítja a Kálnaiak és 

Smaragdus között létrejött egyezséget 

16. századi egyszerű másolat. DL 58008. (Békássy cs. lt.) 

Fráter Dominicus, magister domus hospitalis et conventus cruciferorum ecclesie Sancti regis Stephani de Strigonio, universis presentes litteras inspecturis, salutem in Dominó sempiternam. Ad universorum notitiam, tam presentium, quam futurorum, harum serié volumus pervenire, quod Michael filius Michaelis de Kalna et magister Thomas fráter eiusdem comitis Michaelis ab una parte et comes Somoragdus filius Adam ex altéra coram nobis personaliter constituti proposuerunt concorditer per hunc modum, quod in causa, quam idem comes Somoragdus super amputatione manus sue et super morte Zomba et Bodocha cognatorum et servientium suorum et vulneratione Simonis fratris sui ac ablatione equorum eiusdem et super aliis iniuriis, necnon dampnis ad valorem centum marcarum absque predicta amputatione manus et morte ac aliis supradictis per eosdem, videlicet Michaelem et magistrum Thomam filios comitis Michaelis, eidem comiti Somoragdo illatis coram dominó rege excellentissimo Ladizlao Dei gratia illustri regi Hungarie contra ipsos Michaelem et Thomam fratrem eiusdem movebat et licet in ipsa causa diutissime processu extitisset. Tamenque omnis finis controversie per pacem consuevit ad ultimum temporarii per arbitrium proborum virorum, scilicet comitis Petri filii Zobozlay, magistri Petherke de Arma, comitis Benedicti de Malws, comitis Romani de Karwl et aliorum honestorum virorum in claustro nostro coram nobis taliter concordarunt: Quod iidem Michael et magister Thomas fráter eiusdem quandam terram seu possessionem eorundem hereditariam Horou vocatam in comitatu Borsiensi existentem cum terra Crispiny, que ad eandem terram et possessionem Horou pertinet sub una méta continentem inter villás seu terras, videlicet Endréd, Peel et Kalna iacentem cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis per eundem comitem Michaelem patrem ipsorum et Jakou avum eorundem ab antiquo acquisitam, possessam et obtentam et successive per predictos Michaelem et magistrum Thomam filios ipsius comitis Michaelis usque modo pacifice tenutam et possessam dederunt et contulerunt pretextu premissarum iniuriarum et dampnarum ascendentium ad valorem centum marcarum et pro amputatione manus ipsius comitis Somoragdi ac pro morte Zomba et Bodocha cognatorum et servientium eiusdem et pro vulneratine ec effusione sanguinis ipsius Simonis fratris sui illatorum eidem comiti Somoragdo et per eum suis heredibus heredumque suorum successorum iure perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam et habendam.

 Meta quidem cuius possessionis seu terre Horou vocate cum ipsa terra Crispini pertinenti ad ipsam terram Horou et sub una meta continenti. Incipit et egreditur a parte Warad de quadam valle Bayka vocata et ibi existunt due mete terrestres; et abhinc exeundo de ipsa valle vadit iuxta terram eiusdem terre Bayka, que est terra iobagionum castri Borsiensis et pervenit ad viam publicam, que via venit de Bors et vadit in villam Sorlow et iuxta ipsam viam publicam similiter sunt due mete terrestres; et abhinc transeundo ipsam viam publicam vadit versus quoddam virgultum et ibi existunt similiter due mete terrestres; et deinde venit ad quandam viam publicam, que via procedit de villa Endred villa comitis Johannis filii Moch versus villam Luk et villam Peel; et abhinc transeundo ipsam viam publicam directe vadit ad virgultum supradictum versus villam Endred, ubi consistit ecclesiam; et deinde pervenit in ipso virgulto ad ultimum ad quandam viam, que via venit de duabus villis Endred ad virgultum superius nominatum; et ibi sunt iterato due mete terrestres, et per eandem viam vadit versus villam Luk supradictam et ibi iterato existunt due mete terrestres; et deinde regiratur et vadit ad virgultum superius nominatum et ibi sunt due mete terrestres; et abhinc eundo in ipso virgulto venit super duas metas terrestres; et deinde egreditur in eodem virgulto et venit super quandam viam, que venit de villa Endred ecclesiastica et ibi existunt due mete terrestres; et abhinc super eandem viam vadit versus villam Peel, ubi ecclesia consistit, et diutius eundo super eandem viam sunt due mete terrestres et eundo super eandem viam venit iuxta et contiguum virgultum et ibidem exeundo de ipso virgulto existunt due mete; et abhinc exeundo de ipso virgulto vadit per terram arabilem et venit ad terram Alberti de Peel, ibi iuxta quandam parvam vallem existunt due mete; et deinde vadit versus Zeky et ibi super terram arabilem sunt due mete; et abhinc venit super quandam viam publicam, que venit de Peel et transit ipsam viam et vadit ad quendam rubum et sub eodem rubo sunt due mete; et abhinc egreditur et vadit versus terram Woth Zeky et ibi in terra arabili existunt due mete; et deinde egreditur et pervenit ad quandam vallem Zekywewlghy, Horouwelghy vulgariter nuncupatam, ibi sunt due mete terrestres, et de ipsa valle exiit et pervenit ad terram Barnabe, et ibi sunt due mete; et abhinc currit iuxta terram eiusdem Barnabe versus quandam vallem, ibi sunt quedam arbores piri, iuxta quas arbores piri existit, quedam antiqua via, que Waradywth appellatur, et ibi existunt due mete; et deinde iuxta eandem viam antiquam tendit et vadit ad predictam publicam viam de Bors venientem et euntem ad villam Sorlow supradictam, et ibi sunt due mete; et abhinc transit ipsam viam publicam et vadit ad vallem Baykawewlghy supradictam, et ibi sunt due mete, ubi determinantur mete terre Horou cum terra Crispiny superius nominatum, sicut iidem Michael et magister Thomas filii comitis Michaelis cursum ipsarum metalium predicte terre recitarunt oretenus seriatim coram nobis. Insuper prefati Michael et magister Thomas filii comitis Michaelis tam per se, quam per suos firmiter et solempniter assumpserunt ipsum comitem Somoragdum et suos posteros in perpetua possessione predicte terre Horou et suarum utilitatum et attinentium conservare, et ab omnibus impetitoribus et molestare volentibus expedire suis laboribus et expensis. In cuius rei memoriam et perpetuam firmitatem presentes concessimus, sigilli nostri munimine roboratas. Datum tertio die octavarum Sancti regis Stephani, anno Domini Millesimo ducentesimo octuagesimo sexto. 

(Kesobbi kezzel:) Lecta et correcta in dictione Somoragdus. 

38 

37 

36

³ FEKETE NAGY ANTAL: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. Bp., 1941. 70-71., ENGEL PÁL: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II. Bp., 1996. I. 338. FEJÉR, GEORG1US: Codex diplomattcus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I—XI. Budae, 1829-1844. X/3. 259. és WERTNER M.: Smaragd vajda, i. m. 191. Mindkét újkori másolatban (DL 794 és 795 — Acta Jesuitica, Trencsén 41-21 és 4-7, 12-32.) Smaragdum de Kasza, filium Joannis szerepel! 

 § A Magyar Távirati iroda j e l e n t i ; A Magyarország áj a török köztársaság közt létrejött barátsági szerződés megerősítő Jkirata-tt Angoraban március 20-án kicserélték, A szerződés a benne f o g l a l t rendelkezésnek aegfelelőeaTaiegerősltő okiratok kicserélését kővető tizenőt nap múlva, vegyié április 4-én lép életbe, A szerződés életbelép % sáré való t e k i n t e t t e l Taiy László , rendkívüli követ é s meghe.teim&zott miniszter* a magyar kormánynak á törők köztársasághoz kiküldött követe április 5-én indul el Budapestről, hogy állomáshelyét elfoglalj©. 

§ A Magyar távirati iroda j e l e n t i : Gróf Bethlen István miniszterelnök és neje ma este fél 9 órakor estebédet adott, amelywi megjelent G e r e i a Real vieomte spanyol követ éa neje, Stiroea román tövet és neje, Hohler angol követ és neje_y idman finn követ, welozeck német követ, továbbá gróf ]ilebeishesg Kiina vallás- és közoktatásügyi miniszter éa neje. Scitovezky Bélája nemzetgyűlés elnöke és neje, gróf Karácsonyi Jenő és neje, gróf Bánfyy Miklós, Seltovszky Tibor és ne j e _? báró práaay (íyOggy államtitkár .Járezy István ós neje, gróf Khuan-Hóderváry Sándor, özv, Salamon Gézánó, ' . *. t 

Este 10 órakor aolr^e volt a miniszterelnöknél, amelyen megjelentek: gróf Teleki Tibor, és oaaládja, F i s c h e r Lajos, Piret de Bihain Gyula éa neje, Bakovazky István éa neje, báró Bőry Andor és neje, dr, Sohandl Karoly és neje, dr. P a t r i Pál és neje, Bud jános ós neje, dr, Pesthy Pál és neje, Kozma Miklós, Tormay Cecil, Tabakovles Busán ós neje, Görgey György, gróf Teleki Sándor ós neje, gróf Teleki Gyula, gróf Zichy R&faelné és családja.Sávay Tamás, Herczeg pereno , báró F o r s t e r jenő-ía neje, gróf Pálffy József, gróf Pálffy Géza, gróf Teleki Andor, báró Hóvay József, báró Bévay István, báró BóVay János, i f j . gróf Mailáth GyöJgy ée neje, gróf Sztáray Sándor és ©falad j a , báró Harkányi János éa i neje, gróf Bethlen károlynó,(jíhun Béla/paro? ós neje, gróf semsey Andor, gróf Erdftdy Rudolf, Hagy Elek] és neje, báró Pap Géza, Sztojanoviee Viktor ós neje, báró Bötvöe Ilona, ángyán Béla és neje, Kassay^Farkas Béla* báró Eötvös líolanda, báró Kaea Albert éa neje, Berezel Armand ós neje, gróf Karexaonyi Jenő ós neje, dr. B a r t ha Richárd ós neje, wádosy Imre ós neje. báró Próney Gábor, báró Prőnay József, báró Wiaáioi Gyula és neje,i(j$. báró \Haslos Gyula, báró Dániel ^ibor és neje, gróf Csáky Károly ée neje, gróf Hadik Bélánó, báró lipthay László, gróf 

izirmay Ottó és oealádja, gróf üehtríaa Amadé ós neje, gróf Bethlen Pál 

ós neje, Dávid John Go*&n ós neje, Ahrens&yörgy és neje,- . 

Boltze Erioh dr.. John Balfour, Richárd I.E.Humpreya és neje, bíró de Laa Torree óe neje, paraaohiveaou György, Hubay Jenő és neje, dr. Ádám Lajos és neje, özv, gróf Chotek Rudolf né. gróf Vay László áa neje, Karácson Ferenc , Glatter Gyula, Idman Gusztáv finn követ, Kellet y 'Dénes. Szües András, 'Dl Süni márki óe neje, Balázs Árpád, báró TalTián Jenő és neje. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ^ 

CLXXVI.

Congregationis generalis palatinalis in Comitatu Trenchin. celebratae documentum. An. 1421.

Nos Andreas Zamardy et Blasius Buszlay Vice-Comites et Judices Nobilium Comitatus Trenchinien. memoriae commendamus: Quod nos visis literis magnifici Viri Domini Nicolai de Gara, Regni Hungariae Palatini, quomodo in congregatione generali prope villam Szelczen celebrata, Valentinus filius Martini, et Domina Anna consors Petri, Literati de 433Trenchenio, de medio aliorum consurgendo proposuissent, etiam Leucus, filium Stephani de Ujfalu, ac Paulum et Sigismundum, filios eiusdem Leukus, Georgium, filium Stephani de eadem, et alios quoslibet ipsos in quarta puellari impedire volentes, tam in terris arabilibus cultis et incultis, pratis, nemoribus, sylvis, rubetis, aquis, aquarumque decursibus, nec non et aliis rebus possessionariis, ad eandem quartam puellarem in Vjfalu, in Zablath, in Drietoma habitis et existentibus. Nos igitur Dom. Nicolai literis Palatini, Dominique nostri gratiosi ac etiam visis literis parvi Stephani de Kasza pro tunc Comitis Trenchiniensis, et Judicum Nobilium Comitatus eiusdem, nec non et literarum attestatoriarum et prohibitoriarum de Conventu Monasterii ac Capituli, nec non et Sedis Comitatus Trenchiniensis emanatarum, contra et adversus praedictos Leukum, Paulum, Sigismundum et Georgium, quod ipsi portiones possessionarias et ipsorum successorum in Ujfalu, in Zablath, in Drietoma, una cum parte quarta puellari molendini in eadem Ujfalu existentis pro se contra iura et iustitiam praedictorum Dominae Annae, Antonii, Petri et Stephani filiorum Thomae, et Valentini, filii Martini de eadem Ujfalu minime advertentes iudicium Generalis Congregationis in praedicta Zelcsen celebratae, nititur pro se occupasse. Vnde nos propter maiorem testimonii evidentiam et cautelam uberiorem Ladislaum de Borsicz, et Thomam magnum de Klobusicz homines nostros pro testimonio fidedignos ad praemissa exequenda duximus transmittendos. Qui demum ad nos reversi nobis fideliter retulerunt isto modo: Quod Domina Anna, Antonius, Petrus et Stephanus, nec non et Valentinus in omnibus portionibus possessionariis in 434Ujfalu vocata, cum quarta parte molendini ibidem situati, secundum quod commetanei et vicini ac Nobiles eiusdem possessionis coram ipsis nostris hominibus recognovissent, plenam et integram quartam puellarem haberent et habent. Datum in Trenchinio feria secunda proxima post festum Spiritus Sancti. Anno Domini MCCCCXXI.

E diplomatario suo communicavit Georg. Gyurikovich.CCCXCVI.

Idem Sigismundus merita Garaiorum percenset, una Bosniam ad Hungariam spectasse, Comitatum Valko per Hungaros magna parte inhabitatum, insinuat. A. 1427.

Nos Sigismundus, Dei gratia Romanorum Rex semper Augustus, ac Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae etc. Rex. Memoriae commendamus tenore praesentium, quibus expedit universis: quod nos ex innata nobis regia liberalitate cunctorum nobis fideliter obsequentium actus et merita dignae retributionis bravio metiri, exindeque ipsos favoribus prosequi gratiosis et praemiis solemus decorare, donativis; attentis et in regalibus praecordiis digna, perspicacique meditatione pensatis praecelsis fidelitatibus, laudumque praeconiis merito attollendis fidelitatum 861obsequiis et meritoriis servitiis fidelis nostri Magistri Johannis, filii quondam Nicolai Palatini de Gara, quibus idem in cunctis nostris et regni nostri Hungariae arduis agendis, prosperis scilicet et adversis, non sine maximis expensarum oneribus res et personam suas diversis fortunae casibus exponendo, plerumque pro nostri regii culminis exaltatione et honoris debito incremento, viriliter insudando, agilitate strenua et sollicitudine indefessa, locis et temporibus opportunis, iuxta nostrae Maiestatis libitum exhibuit et impendit. Quorum aliqua, quae ex sui magnitudine vivaci sunt digna memoria, ut illa continuis recordiis nostrorum fidelium floreant in mentibus, eosque inducant ad similia, hic videlicet scribentis calamus exaravit: Inprimis siquidem temporibus disturbiorum regni nostri Hungariae dudum praeteritis et dante Domino feliciter sedatis, dum nonnulli Praelati, Barones, Magnates et Proceres, eiusdem regni nostri ingrati, immemores beneficiorum a celsitudine nostra largiflue perceptorum, rebellionis Calcaneo ducti, imo spiritu diabolico seducti, vota ipsorum devia in personam quamdam Ladislai de Durachio dirigentes, in crimen laesae nostrae Maiestatis contra nostrum culmen conspirare, manusque ipsorum violentas in deiectionem nostrae personae ausi sunt extendere, concipientes in animo Maiestatem nostram de ipso regno eliminare, et eundem Ladislaum in regem eligendo introducere. Quod fortasse effectus in se demonstrasset, nisi divina clementia et ipsius Joannis de Gara, fratrumque suorum nulla oblivione detergenda fidelitatis industria et valida potentia, eorum perversos conatus refroenasset, per ipsius Joannis et eorum fratrum suorum medium cooperationemque et prudentiam eis divinitus 862inspiratam, nec non eorum manualem potentiam ab huiusmodi captivitate liberati et pristinae restituti libertati, apicemque regalis fastigii integraliter readepti et potenter sumus assecuti. Demum vero laborantibus nobis pro unione Stae Romanae Ecclesiae, cuius gratia universis orbis praelatis, regibus, principibus, ducibus, marchionibus, aliisque rectoribus assistente nobis praesidio sanctae romanae ecclesiae et sedis apostolicae, sacrique reverendorum Dominorum Cardinalium collegii, de eorumdem praelatorum orbis, nec non regum et principum mundi concordi voluntate sacrum Constantiense Concilium iam de facto congregaveramus, in eodem pro reformatione Ecclesiae tam in capite quam in membris, desiderato affectionis modo insudantibus, tandemque ingruentibus eidem sacro concilio negociorum qualitatibus perarduis, praetermissis cunctis nostrae Maiestatis curis, nobis ad instar fluctuum maris eo tunc affluentibus, nonnullos mundi fines, signanter Franciae, Angliae, Arragoniae regna coacti sumus perlustrare. Ea itaque tempestate Turci, Crucis Christi inimici, nostrique notorii aemuli Maiestatem nostram in remotis agere persentientes, superba eorum colla contra culmen nostrum regium et regnum nostrum Hungariae praedictum erigentes, regnum nostrum Bosnae subintrarunt, fines praetacti regni nostri Hungariae satagentes impugnare. Quod memoratus Joannes de Gara, qui eo tum Waivodatus Vsurae fungebatur officio, tamquam tyro et tetragonus fortissimus, zelo fidelitatis succinctus in defensionem fidei catholicae et regnorum nostrorum praedictorum cum maxima gentium caterva, adunatis sibi plurimis regni nostri Baronibus, militibus et proceribus, in copiosa multitudine bellatorum contra eosdem nostros 863hostes, processit pugnaturus et transfretato fluvio Savae, illico cum eisdem in forti brachio virtutis Dei, bellicum decrevit inire certamen, sicque cis in area certaminis fortissime diuque dimicantibus, tandem novercante sibi fortuna, non sine multorum charorum, familiarium suorum mortibus succubuit, et nonnullis lethalibus vulneribus in sui personam susceptis, captivitatem quorumdam infidelium nostrorum Bosnensium subire coactus est. Vbi per plura tempora tetri carceris ergastulo tentus, ferramentorum immensa vincula ferre non abhorruit. De quibus tandem opitulante sibi divina gratia liberatus, saluus et incolumis ad propria remeavit. Sane laudabiles eiusdem strenuitatis actus, quibus hactenus nobis se reddidit gratum, pariter et acceptum reddereque anhelat in futurum, particularibus explicare sermonibus longum foret et difficile. Sed ut ipsius attollenda merita nec vetustas in posterum abolere valeat, nec antiqui temporis successiva curricula, sopita taciturnitate concludant, pro multis ea pauca narrata sunt, quae non erant silentio transeunda. Pro quibus quidem suis virtuosis gestis et sinceris famulatibus, ac expensarum oneribus permaximis, quas de suis propriis bonis fecit et pertulit, licet idem Joannes, illius quondam Nicolai Palatini de Gara, multo maiora a nobis mereretur, remunerationum impendia, in aliqualem tamen praedictorum et aliorum suorum servitiorum recompensam, volentes eidem favore regio occurrere, universas et quaslibet possessiones et portiones, ac iura possessionaria Michaelis filii Stephani, filii File de Mikola, ubilibet intra ambitum praedicti regni nostri Hungariae habitas et existentia, signanter vero totales possessiones Mikola praedictam cum castello in eadem 864habito, in quo est ecclesia lapidea in honorem B. Andreae Apostoli fundata, item Peleche, Gatfalu, Tikalfalva et Halisza, nec non Hedrech, in qua est ecclesia lapidea sub honore Beatae Margarethae Virginis fundata, simul cum tributo in eadem exigi solito. – Praeterea Arpa, Foro, Farkastorok, Kasza, Muszela et Dombo, in qua est ecclesia lapidea in honorem Sanctae Crucis erecta. Item Palfalva, Zachkoch, Milkfalva, Krisfalva, Racha, Szranafalva, Chanajafalva, Boldanfalva, Montsoros, Maria, Husag, Gyahafalva, Kosaarfalva, Kislypach, Nagylypach, Szepfalva et Halmos cum fluvio Bazavize vocato. Item Pasdofalva, Asszonfalva, Peszkotfalva et Lydve, in qua est ecclesia lapidea B. Joannis. Item Orbanfalva, Pulya, Vadakal et Varasi cum Ecclesia lapidea B. Andreae Apostoli in eadem habita, nec non Ujfalu, alio nomine Véghfalu, ac Noskfalva, nec non directam medietatem possessionis Bakofalva vocatae et portionem possessionariam in possessione Irug habitam. – Item oppidum Borok vocatum, in quo est ecclesia Beatae Margarethae V. lapidea et claustrum similiter lapideum, Ordinis fratrum Eremitarum S. Augustini, in honore B. Mariae Virginis fundatum, simul cum fluvio Danubii ac vado et tributo navali, in eodem habito. Idem possessiones Szomolyosszegh, Lovasz et Palagar, in qua est ecclesia lapidea, in honorem S. Martini fundata exceptis tamen portionibus possessionariis, quorumdam nobilium, in eadem Palagar habitis. Item possessionem Felsömag et medietatem possessionis Monostor, in qua est claustrum lapideum, fratrum ordinis S. Benedicti in honorem S. – – fundatum, et ecclesia parochialis similiter lapidea sub honore B. Nicolai Episcopi et Confessoris, simul cum tributo 865in eadem exigi consueto. Item villas Szölös-Tamasfalva, Kyngefalva, Glosanch, Bonchfalva, Farkalinch, alio nomine Farkasfalva, Petry, Borsod, Kisfalud, Nasdra et Somogy, nunc a habitatoribus destituta. Caeterum possessionem Szent Marton Fyletinch appellatam, cum infrascriptis possessionibus ad eandem pertinentibus, videlicet S. Thamas, quarum utraque habet in se eccles. lapideam. Item possessiones seu villas Dobintz, Droginotz, Andrassewz, Miskontz, Polibotz, Blakintz, Vatynch, Zathmicha, Dombokova, Pesthinch, Protonch, Iwanonch, et Bagynch vocatas, omnes in Comitatu de Walko existentes et habitas, sive per notam infidelitatis praedicti Michaelis filii Stephani, filii Fyle, quam ipse in praedictis disturbiorum temporibus, et iam dante Domino, per praedicta et alia multimoda eiusdem Johannis, filii quondam Nicolai Palatini de Gara, fratrumque et aliorum nostrorum fidelium operosa, efficaciaque fidelia servitia feliciter sedatorum, praetitulato quondam Ladislao de Duratio, in crimen laesae nostrae Maiestatis adhaerendo, stipendiaque et pecunias eiusdem contra nostrum culmen et sacrum diadema, fidelesque nostros regnicolas nobis fidelitatis constantiam observantes, levando et recipiendo contra Maiestatem incurrisse perhibetur, sive alio quocunque modo et quibuscunque rationibus et causis, ex nunc ad nostram devolutis Maiestatem, iurique et collationi nostris regiis, qualitercunque spectantes et pertinentes, sive etiam ex post, puta post decessum ipsius Michaelis filii Stephani per defectum seminis eiusdem, aut aliis quibuscunque modis, rationibus et causis ad Maiestatem nostram, et ad ius nostrum regium qualitercunque devolvendas et reddeunda; item totum et omne ius nostrum 866totamque et omnem iuris paritatem, quod et quam in antefatis possessionibus et iuribus possessionariis saepefati Michaelis filii Stephani, quomodocunque et qualitercunque exnunc haberemus et in futurum, ut praemittitur, habere possemus, cum cunctis eorumdem castelli, oppidi, possessionum, villarum, iuriumque possessionariorum utilitatibus et pertinentiis quibuslibet, ut puta, terris arabilibus, cultis et incultis, pratis, pascuis, silvis, nemoribus, rubetis, permissioriis (?) montibus, vallibus, planitiebus et vinearum territoriis, ac castellorum locis, nec non fluviis Danubii, Vajas et Valko, eorumque portubus ex utraque parte existentibus, vadis, tributis, tam fororum quam viatorum, per terram et per aquam ubilibet existentibus, eorumque falsis viis, item lacubus, stagnis, lacunis et obstaculis, vulgo Szege dictis, nec non arundinetis et signanter piscinis Chernatava, Dotfyn, Nagyszeorin, Kisfuorny, Nagyzaton, Kiszaton, caeterisque piscinis quomodocunque appellatis, ac fontibus et rivulis, molendinis ac molendinorum locis. Praeterea iuribus, iurisdictionibus, exemptionibus, libertatibus et praerogativis, signanter vero patronatibus monasteriorum, claustrorum et parochialium ecclesiarum et capellarum, in eisdem castello, oppido, possessionibus et villis existentium. Nec non foris tam annualibus quam hebdomadalibus in eisdem celebrare solitis. Et generaliter quibusvis utilitatum integritatibus, quibuscunque nominum vocabulis vocitatis, ad eadem et easdem, castellum, oppidum, possessiones et villas rite spectantibus et pertinere debentibus, eidem Joanni, filio quondam Nicolai Palatini de Gara, et per eum magnificae Dominae Hedwigi, filiae videlicet quondam illustris Semoviti Ducis Mazoviae, avunculi nostri, charissimi, 867felicis recordationis consorti suae, ipsiusque Johannis heredibus masculinis, per ipsum de eadem Domina Hedwigi duntaxat procreatis et procreandis, eorumque haeredum masculinorum posteritatibus universis, ex certa nostrae Maiestatis scientia, nec non de beneplacita voluntate ipsius Principis Dominae Barbarae reginae consortis nostrae percharissimae, Praelatorum etiam et Baronum nostrorum ad id accedente consilio praematuro, omni eo iure, quo ratione praevia nostrae incumbunt collationi dedimus, donavimus et contulimus, imo damus, donamus et conferimus iure perpetuo, et irrevocabiliter possidenda, tenenda et habenda. Salvo iure alieno. Harum nostrarum litterarum vigore et testimonio mediante. Quas dum nobis in specie reportatae fuerint, in formam nostri privilegii redigi faciemus. Datum in castro nostro Nandor Albensi in festo B. Martini Episcopi et Confessoris. Anno Domini MCDXXVII. Regnorum nostrorum Anno Hungariae XLI. Romanorum XVIII. Bohemiae VIII.

Ex archivo camerali.