E189.
ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ PETRŐCZY
(A Petrőczy család levéltára) 1541-1700 4 csomó, 1 kötet
1. Iratok, 1541—1700. 4 csomó
2. Jegyzék, 1569—1675. 1 kötet
A családi levéltár irataiból ismert első két Petrőczy — Miklós és István — a Mohács idején élt Pálnak, a királyné tárnokmesterének volt a gyermeke. Az ország nagybirtoko
sai közé tartoztak, övék volt a kaszavári uradalom Trencsén megyében, valamint más, Nyitra és Zemplén megyei birtokok. Miklósnak csak egy gyermeke maradt — Pál, Trencsén megye országgyűlési követe, — s benne kihalt a családnak ez az ága. István utódai közül István nevű unokája jutott magas közéleti méltóságra: az 1660-as években dunáninneni főkapitány és aranygyapjas lovag. Az ő Thököly Erzsébettel, Thököly István nővérével kötött házassága és Nádasdi Ferenccel szőtt kapcsolatai vitték a családot a Habsburg-ellenes erők táborába. A Wesselényi-mozgalom felszámolásakor Esterházy Pált küldték a felségárulásban részes Petrőczy István elfogására, de Esterházy csak Kasza várát tudta bevenni, a vár urát már nem találta otthon. A családi iratok kétségkívül ekkor kerültek kincstári kézre. Petrőczy utóbb kiemelkedő szerepet vitt a bujdosó mozgalomban. István nevű fia később Thököly és Rákóczi tábornoka, leánya pedig — Petrőczy Kata Szidónia — Rákóczi erdélyi főparancsnokának, Pekry Lőrincnek felesége lett.
Az iratanyag túlnyomó részét levelek alkotják, elsősorban a Petrőczy István főkapitányhoz, azután István apjához és nagybátyjához, Pálhoz, Petrőczy Miklós Trencsén megyei ülnökhöz, továbbá néhány más családtaghoz, a felvidéki rokonsághoz és ismerősökhöz, valamint Szádeczky János kaszai prefektushoz írott levelek. A levélírók főként Petrőczyek s felvidéki nagy- és középbirtokosok közül kerültek ki, de ez a levelezőkör időnként — főleg Petrőczy István alatt — kibővült: országos méltóságok, katonai parancsnokok, osztrák és török urak, magyar megyék és városok, egyháziak, gazdatisztek, polgárok, jobbágyok, rabságba esettek fordultak írásban Petrőczyékhez. Csak kisszámú levél kelt a XVI. század végén, a többi a XVU. század elejéről, legnagyobb részben pedig a század közepéről való.
Országos érdekű levelezést Petrőczy Istvánon kívül más családtag alig folytatott. Hozzá, a főkapitányhoz érkeztek a hírek, beszámolók a század közepének hadi, külpolitikai és más eseményeiről — táborokból, osztrák és magyar parancsnokoktól, politikusoktól. Veszélyeztetett területek kértek katonai segítséget a főkapitánytól. Volt írásos kapcsolata a török ellenféllel is.
A főkapitány feladata volt, hogy a zsoldosfogadás, a katona-kiállítás, a szemletartás, a hadellátás, a foglyok s a katonai fegyelem mindennapos gondjaival foglalkozzék. Főleg katonai kihágások miatti panaszok érkeztek hozzá sűrűn; megszökött bűnösök kézrekerítése ügyében is kértek katonai segítséget. A megyék, városok részint a főkapitányhoz küldött követek útján tartották vele az érintkezést.
Politikai és háborús hírek a többi Petrőczyhez írott levelekben is találhatók. Ök is érdeklődéssel hallottak a bécsi udvar eseményeiről, vagy — mint az evangélikus egyház hű tagjai — egyházpoHtikai kérdésekről. Egyházak templom építéséhez kértek tőlük segítséget.
A gazdatisztekkel, megyékkel, nagyobb és kisebb birtokosokkal, valamint kereskedőkkel folytatott gazdasági tárgyú levelezés a termelés, értékesítés (marha- és lóüzle-tek), beszerzés (háztartási, élelem- és iparcikkek), kölcsönügyletek, megyei terhek, bíráskodás dolgát érinti. Szegényebb szomszédok pénz- vagy gabonasegélyt kértek Petrőczyéktől, mások adósság megfizetését sürgették. A sószállítás és a dézsmabérlet került szóba a katolikus egyházfőkkel váltott levelekben, megrendelt áruk ügye a kereskedők írásaiban, jobbágyok és fizetett urasági alkalmazottak kérdései a gazdatisztek leveleiben
Az ország nagybíráival, a kincstári szervekkel és a megyék tisztviselőivel, a városokkal folytatott levelezésben kapott helyet a család vagyonjogi érdekeinek védelme: hatal-maskodások, birtokviták és más peres ügyek részleteiről számoltak be.
A családi események a szokott módon tarkítják a levelek tartalmát.
Leveleken kívül csak kisszámú irat maradt ránk; túlnyomó részben a kaszavári uradalmat és a XVI. századi Petrőczy Istvánt érintő birtokjogi kérdéseket tárgyalnak, vagy a gazdasági ügyvitel termékei.
A Petrőczyekhez és prefektusokhoz írott levelek törzsét címzettek szerint helyezték el, azokon belül a levélírók ábécérendjébe, levélírókon belül pedig időrendbe rakták. A többi levél a levélírók ábécérendjében került elhelyezésre. A vegyes iratok évrendben állnak.
Az anyaghoz jegyzék használható.
E 190.
ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ RÁKÓCZI
(A Rákóczi család levéltára) (1529) 1559-1711 (1842) 38 csomó
Iratok, (1529) 1559-1711 (1842). 38 csomó
A Rákóczi család a XVI. század közepén — mielőtt az országos történetben feltűnt — Zemplén-Abaúj megyei középnemesi família volt. György, a családnak ez időben legidősebb férfitagja, mint Bebek György kapitánya vette ki részét az ország védelméből — a felvidéki és tiszavidéki harcokban. Fiát, Lajost és unokaöccsét, Zsigmondot szinte egy időben emelte az ország vezető emberei közé Bocskai István szabadságharca. Lajos a század elején lippai főkapitány, utóbb a hajdúk, illetve Alsó-Magyarország generálisa, kallói főkapitány lett. Utóbbi méltóságát Bocskai halála után is megtartotta, sőt a királytól báróságot és aranygyapjas rendet nyert.
György testvérének, Jánosnak Zsigmond nevű fiát Rudolf király már a század végén főispánságra, királyi tanácsosságra emelte, Bocskai pedig Erdély helytartójává tette őt, s így esett rá Bocskai halála után az erdélyi rendek választása: 1607 és 1608 között viselte a fejedelemséget. Bátyja, Ferenc, Zemplén megye alispánjaként működött. Ferenc fia, János, a XVII. század elején kapitány, Bethlen tanácsosa, a császár felső-magyarországi kincstartója, adminisztrátora volt.
Zsigmond árvái, György és Zsigmond, apjuk halála után együtt vonultak vissza jószágaikra. A király, mint az időközben hatalmasan megnövedekett felső-magyarországi és erdélyi birtokok urainak, a borsodi főispánságot adományozta nekik. Testvérük, Pál, elszakadt tőlük, katolizált és császárhű országbíróként halt meg 1636-ban. (Fia, László, Sáros megye főispánja, Nagyvárad 1664-i ostrománál halt hősi halált. László leánya, Erzsébet, a század végén Erdődy grófhoz ment feleségül.)
Györgyöt, aki az 1610-es években Ónod főkapitányaként és hajdúkapitányként működött, Bethlen Gábor az 1619-es hadjárat előtt újra erősebb szálakkal fűzte Erdélyhez;
No comments:
Post a Comment