TRENCSÉN MEGYE 1549
»
A megye határai az évszázadok során alig változtak. 1549. évi összeírásából csupán elszórtan fekvő falvak hiányoznak (sok esetben kisnemesektől lakottak); a Vág mentén Nagybiccsétől délre, valamint Puhótól délre valamivel nagyobb, néhány faluból álló csoportok is. A Kiszuca felső völgyének (Krasznótól fölfelé) és a Beszterce patak völgyének későbbi településeire az adószedők azért nem lehettek tekintettel, mert ott akkor még alig lakott népesség, ahogyan néhány más magashegyvidéki szakaszon sem.
A 100 portán felüli 4 nagybirtok közül a nagy vagyonú báró Podmaniczky Rafael trencséni főispáné volt a legterjedelmesebb: a báni, hricsói, lednicei, szucsai, szulyói és vágbesztercei uradalom, 319 portával 81 helységben. A király trencséni uradalmában 257 portát írtak össze 26 helységben, lendvai Bánffy László (utóbb ajtónállómester) bolondóci vártartományában 164 portát 13 helységben, Kosztka Miklós (árvavári kapitány, báró és több vár ura) lietvai és sztrecséni domíniumában pedig 118,5 portát 36 helységben. Négyük közül csak az utolsó nem tartozott országos viszonylatban is a leggazdagabbak közé, akiknek több száz portájuk volt.
A Podmaniczky birtokok részben a Vág jobb partja és az országhatár közt feküdtek, a Felsőhricsó és Horenice közti szakaszon, valamint Nagyszucsa környékén, Vágbeszterce és Predmir közt pedig messze benyúltak a bal partra, s ott egy sávban a megyehatárig (Facskóig) terjeszkedtek. A királyi uradalom ívszerűen vette körül Trencsén várát, de délkelet és északkelet felé néhány falus kisebb birtokszigetek is hozzátartoztak. A Bánffy-jószág a megye délnyugati szögletében, Bolondóc körül feküdt, Kosztkáé pedig Lietava és Sztrecsén körül, a Zsilnica patak, illetve a felső Vág-szakasz mindkét oldalán.
A 11—100 porta közti középbirtokok száma 18 volt (köztük Ugróc, Sztrecsén, Oroszlánkő, Illava, Budetin és Kasza vártartományai), a 10 portányinál nem nagyobb kisbirtokok száma 44. Tulajdonosaik közül néhányan nagybirtokosok (az esztergomi érsek, a nyitrai püspök), mások bárók közeli rokonai (Nyáry János, Tarnóczy Miklós, Thurzó György) vagy nem sokkal utóbb báróságot nyert várbirtokos családok tagjai (Ostrosith János királyi kapitány, trencséni főispán, Pongrácz Gáspár és Máté, Szunyogh László és Mózes).
Kívülük megyei vezető funkciókat viselt és nemegyszer ugyancsak várat is birtokló családok: a Baracskay, a Hrussóy (vagy Zabláthy), a Kaszay (vagy Leszkóczy), a Majtényi (vagy Motesiczky), a Marsovszky, a Nozdroviczky, az Oroszlánkeőy (vagy Szlopnai), a Roson, a Sándor, a Szulyovszky és Terstyánszky.
A megye túlnyomó részben szlovák parasztlakosságát vlach pásztorok tarkították, elsősorban az északi megyerészen és a magas hegységekben. A vlachokat adómentességük miatt külön is felsorolták 11 helység számbavételénél. Ezek legtöbbjét csak ők maguk (vagy máskor egykét zsellércsaláddal közösen) lakták. A szláv úrbéresek körében szükségképp a velük együtt élő
kisbirtokosok is beszélték azok nyelvét (akár második nyelvként, akár anyanyelvként). Erre mutat, hogy csaknem valamennyiük neve szlovák képzésű és csak néhány névnek élt a párhuzamos magyar formája is. A tehetősebb birtokosok közül ugyanakkor csak a Podma-niczkyak viseltek helyi szláv nevet. Az Ostrosith, a Kosztka (és a kisnemesek közül a Svehla) más szláv népek közösségéből jött családok voltak.
Egytelkes nemesek1 43 helységben laktak, legsűrűbben a Trencsén körüli Vág-völgyben, attól délkeletre Bán körzetében, valamint Rajec körül a Zsilnica völgyében és Illava körül a Vág mellett; csupán 4-5 településük feküdt szórtan, a megye déli, illetve északi végein. A 86 családfő közül az egy közösségben élők igen gyakran voltak azonos nevet viselő testvérek vagy rokonok; legtöbbjük — egyedül vagy rokonaival — egész kúrián élt, alig néhányuk fél- vagy töredékkurián. Egyikük szolgabírói, másikuk harmincadosi tisztet viselt. Több helyütt laktak köztük zsellérek (34), egy helységben pásztorok (2), s nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy ezek is a kisnemesi társadalomnak, illetve e közösség legmélyebbre süllyedt rétegének tagjai voltak-e vagy éppenséggel az egy telkesek zsellérei. Egy helyen jobbágyokat, másutt a jómódú Roson család majorságát és több kúriáját írták össze az egytelkes nemesekkel.
Az érsek és a püspök javain kívül csupán egy egyházi birtokot vettek számba a megyében: a szkalkai apátságét. Egyházi kézen 83,5 portát találtak (a megyei porták 5,3%-át). Polgári tulajdon volt Trencsén város 96,5 portája (6,3%)
Porta %
100 portán felüli birtokok 858,5 54,9
11—100 porta közti birtokok 572,5 36,6
0—10 porta közti birtokok 132 8,5
Összesen 1563 100
Az 534 pusztatelekből jóval az átlagaránynál több volt található számos kisbirtokon (Draskóczyén, Majthényi Bertalanén, Maloveczkyén, Motesiczkyén, Svehláén), a középbirtokok némelyikén (a nyitrai püspök és Ostrosith birtokán). Ugyanakkor egyáltalán nem írtak össze pusztát jelentős számú más kisbirtokon, valamint az érsek és Trencsén város jószágain. A nagybirtok egy részén (Podmaniczky és Kosztka faluiban) átlagon felüli, másik részén (a király és BánfTy helységeiben) csak igen kevés pusztát találtak. Érthető módon sok jobbágytelek maradt üresen a népes mezővárosok egy részében, továbbá Bronyistyén (itt a legtöbb, 30), Teplán és Teplicén.
A telekpusztulás okaként az összeírok néhol közelebbi körülményeket is feltüntettek: a legtöbb esetben azt, hogy az úrbéresek „letették a jobbágyságot" (a király birtokán 15-en, egyikük „szegénység miatt", Szilády Péterné jószágán 22-en, Kosztka egyik falujában 4-en, Podma-niczkyéban 2-en). Sokan „lopva" távoztak el (Podmaniczky birtokairól 11-en, a 14 milohovi zsellért itt nem számítva); egy mosztiscsei család Morvaországba vándorolt; Kosztka jószágáról 4-en „futottak el", a szkalkai apátság két birtokáról „többen" is, közülük a viezdiek „Podmaniczky nyomorgatása miatt". Két Szunyogh-jobbágy telke az ínség, nélkülözés és a gabona hiánya miatt maradt pusztán (Brodnón), a Rosonok és Sziládyné egy-egy jobbágyáé „nélkülözés " miatt (Pruzsinán, illetve Ugrócon). Más pusztatelkekről csak annyit tudunk meg, hogy tűzvésznek vagy 
No comments:
Post a Comment