- http://slachta.kosztolanyi.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&p=1092
A KOLLÉGIUM NAGYKÖNYVTÁRA – Fekete Csaba, G. Szabó Botond ...
- [ Translate this page ]Bizonyos, hogy három ízben is futott Debrecen városa 1705–1707 között. ...... e kötetet Michael K. Szekeljhidi dono dabat amico suo Stephano Lasztoczy ...
digit.drk.hu/?m=lib&book=2&p=9 - Cached
szent mihály templom mária katalin bakó - Kereső
- [ Translate this page ]
KASSAY FAMILY HISTORY AND GENEALOGY: Kassai Bonaventura (organista) ... 101/b),Szalay Lajos ( Budapest), Bartha Mária (Kolozsvár), Ágoston Tibor (4030 ...
kereso.surchee.com/.../szent+mihály+templom+mária+katalin+bakó - Cached
Budavári Labirintus | Pantheon, Budapest
HATVANI MARS, Magyarország, 1995 / MARS OF HATVAN, Magyarország, 1995 ... KASSAIPLUTO, Szlovákia, 1985 / PLUTO OF KOŠICE, Slovakia, 1985 ...
www.labirintus.com/en/106 - Cached
Thursday, December 23, 2010
KASSAY FAMILY GENEALOGY AND HISTORY
Wednesday, December 22, 2010
KASSAY FAMILY GENEALOGY AND HISTORY
Ancestors of David Meade Lawrence (1)
16 Sep 2007... Kassay: Charles James (2044) (11 Feb 1925-10 Mar 1999) · Charles ......Joseph (1443) (1622-29 Jun 1670) · Joseph (1443) (1622-29 Jun ...
Liste de personnalités de Košice - Wikipédia
- [ Translate this page ]1443 · Tadeus Schynnagel. 1444 · Johannes Hebenstreit. 1448 · Augustinus Greniczer ...1683 · Stephanus Kassay. 1684 · David Feja. 1686 · Michaelis Deneczky ...
fr.wikipedia.org/wiki/Liste_de_personnalités_de_Košice - Cached
fr.wikipedia.org/wiki/Liste_de_personnalités_de_Košice - Cached
Monday, December 20, 2010
Saturday, December 18, 2010
(Hungarian art before the sixteenth century
Magyar szobrászat - osszefogas.lapunk.hu
- [ Translate this page ]Nagy Lajos idejére esik a kor két legkiválóbb szobrászának, Kolozsvári ... A gótikus művészet legszebb faragott emlékei: Kassai Jakab magyar mester műve a ...
osszefogas.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1159143
osszefogas.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1159143
http://www.hungarian-history.hu/lib/timeless2/Timeless10.pdf
Egy eltűnt gömöri végvár: Putnok
Personenstammkarte Junajda József
- [ Translate this page ]Sohn von: und von: Geboren am: * 1639. Gestorben am: Berufe: Debreczeny Kata Aus dieser Verbindung stammen folgende Kinder: Kassay Mária ...
www.rpsn.de/ahnen/internet/Karte_347.htm - Cached
www.rpsn.de/ahnen/internet/Karte_347.htm - Cached
Aba Nagyközség Fejér megyében, Székesfehérvártól déli irányban, 20 km-re található, 4300 lelket számláló, három településrészből (Aba, Belsőbáránd, Bodakajtor) álló közösség. A helyiség neve 1334-ben tűnik fel először Aba alakban, személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló ősmagyar Aba személynév ótörök eredetű "atyát", "őst" jelent. A községhez tartozó Bodakajtor, Belkajtor, Külsőkajtor nevével 1448-ban találkoztunk először Kaytorzalassa (Kajtorszállása) alakban. Ez az elsődleges névváltozat egy Kajtornak hívott kun személy szálláshelyére utal. Az 1428 óta adatolható Kajtor személynév a kun "guaj" (visszatér) ige származéka. Tulajdonképpeni értelme "visszatérő". Belsőbáránd, Külsőbáránd neve 1465-ben bukkan fel, Báránd alakban. Az 1212 óta adatolható Bárány személynév -d képzős származékából keletkezett. Az alapjául szolgáló személynév alakulhatott a magyar bárány főnévből, de lehet egy szláv vagy török személynév átvétele is. (Vö. egyfelől a lengyel Baran személynév, másfelől az ótörök baran, "az, aki elment, eltávozott" jelszavakkal.) Nem valószínű, hogy a Báránd helységnév az itt folytatott juhtenyésztéssel kapcsolatos. Totemisztikus névadásra is aligha gondolhatunk. A község területén feküdt az egykori Bögöd helység, melynek neve 1277-ben Bugud alakban jelenik meg. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév talán a személynévként is alkalmazott ótörök bögü ("bölcs ember") névszóval kapcsolható össze. Ez esetben etimológiailag rokonságban van a magyar bölcs és bü-büv szavak török előzményével. Felsőszentiván neve először 1374-ben fordult elő, egyházi eredetű személynévként. Szent Mihály szigetét 1454-ben említik először. Petele puszta viszonylag későn, 1675-ben fordul elő először. Az 1856. évi kormánylap szerint három puszta - Szentiván, Kajtor és Báránd - tartozott hozzá. Ugyanerről beszél 1863-ban Zách munkája is. Az ebből az időből ismert dűlő- és helynevek a következők: Aba: Szent Mihály Szigete, Terézia, Bödönkút, Pákozdi-tó-i dűlő, Öreghegy dűlő, Hegyes halomi dűlő, Tüskés dűlő, Bögéti dűlő, Nagy Sziget, Vió-hegy dűlő, Borsziget, Csothalom (vagy Csonthalom), Bikapát és Kajtor dűlő. Az okleveles emlékek Aba birtokot (possessio) 1334-ben említik először. Salamon fia János folytatott osztályos pert a vele egy őstől származott Lőrinc fia János ellen, Guth, Athya, és Aba nevű birtokért. Pál országbíró 1334. július 15-én Visegrádon kelt oklevelében határnapot tűzött ki Lőrinc fia Jánosnak a birtokjogot igazoló oklevelei bemutatására. Kétségtelen, hogy Aba nemesi lakói szoros kapcsolatban állottak a királlyal, hiszen a XIV-XV. században királyi, nádori parancsra gyakran szerepeltek királyi emberként vagy tanúként birtokbeiktatások, idézések, eltiltások alkalmával. Az első két abai, kinek nevét ismerjük: Abai Chut fia András és János. 1498-ban jelent meg az első Arany a forrásokban. Szapolyai István nádor 1498. december 17-én vizsgálatot rendelt el Abai Aran Ambrus ellen, aki - többedmagával - a fehérvári keresztesek Barch nevű birtokára tört. 1499. január 25-re Abai Aran Ambrust a nádor elé idézték. Az Arany családról még annyit tudunk, hogy 1525-ben bizonyíttatta Fejér megyével nemességét. 1543. után Aba is török megszállás alá került, bár a hódoltság nem volt teljes, a magyar földesurak végig megtartották birtokukat. A falu 1626-ban Komárom, 1647-től Veszprém megyéhez tartozott, nyilvánvalóan a hódoltsági viszonyokhoz igazodva. 1672-ben új család tűnt fel Abán: a Fördős. Ebben az évben kapott ugyanis nemességet két sárkeresztúri jobbágy: Fördős Péter és Mihály. A török korból az első összeírásunk 1559-ből származik. Eszerint a faluban több nemes lakott, 16 egész telek és négy zsellér volt. A falu a tized helyett 16 mérő búzát adott, cenzusként Szent György - és Márton napján két-két forintot fizetett. 1564-ben hat porta, három zsellér és négy új épület volt. A falu a 15 éves háború idején elpusztult, a XVII. század elején települt újra. 1623-ban már arról olvashattunk, hogy több nemes lakja, de mindössze egy portát tüntet fel az összeírás. 1626-ban a falu még mindig adómentes az újratelepülés miatt. Az 1639. évi összeírás az arany családot és 2 1/2 portát tüntet fel. Sárosd puszta és Aba között a török időkben nem volt határ, mivel mindkettőt ugyanaz a földesúr birtokolta. Az 1680-as években Kasdi nevű kálvinista prédikátor működött a faluban. A felszabadító háborúk alatt a falu a Sárvízbe menekült, mintegy hat-hét évig elhagyott volt. Aba a török alóli felszabadítást követő hét-tíz évben - magyar lakosokkal - újratelepült. 1711-ben a felső-, 1773-ban a sármelléki járáshoz tartozott. 1688-1848 között a helységnévtárak a faluk között említik. Az abai közbirtokosok között továbbra is a Fördősök túlsúlyra jutásának lehetünk tanúi. Fördős Mihály lányát, Katalint, az ősrégi családból származó eörményesi Fiáth János vette el. Így a Fiáth család a Fördősökön keresztül birtokos lett. A Fördősökön, Fiáthokon és leányági leszármazóikon kívül más nemesek is éltek Abán. Az 1818-1821. évi nemesi összeírás 103 nemest említ, köztük Fiáth János kamarás táblabírót, Fiáth György kamarás kapitányt. Szerepel az összeírásban a Hajós, Zámbó, Arany, Sárközy, Ferenctzy, Nagy, Juhász Csík, Kósa és Enyedi család is. 1828-ban ezekhez a nemesi családokhoz járult még a Mészöly család. Az 1846. évi összeírás a következő 13 jobbágytelken élő nemest említi: Nagy András, Kósa József, Péter, János, Mihály, Ferentzy József, Juhász József, János, Komjáti János, Győrfi István, Horváth József, Fábián János és Boncz Péter. Aba lakossága a török kiűzése után gyér volt, mindössze öt egész telek, hat fél telek és három negyed telek található a faluban. 1696-ban 16 lakosból (akik közül 14 telkes jobbágy és két telkes zsellér volt) és három házatlan zsellérből állott a falu. Az 1715. évi összeírás 7 jobbágyot, 17 zsellért és 4 ház nélküli zsellért vett számba. 1720-ban 6 telkes jobbágyot, 5 féltelkes és 8 negyedtelkes zselléri jogállású családfőt írtak össze. 1728-ban már 10 jobbágy volt a faluban. A 18. század közepétől kezdve egyre sűrűsödnek a jobbágypanaszok. 1747-ben a falu Fiáth Ádám ellen tett panaszt a megyénél, mivel Fiáth "testpénzt" szedett az elhaltak után. 1759-ben a megye Fördős István földesúr elleni panaszt vizsgálta. 1764-ben Aba jobbágyai különböző terheik és káraik miatt Fördős István földesúr ellen panaszkodnak elsősorban. Fördős önkényeskedett, a kialkudott bért nem fizette meg. 1765-ben az abaiak amiatt panaszkodtak, hogy földesuruk elvette tőlük szántóföldjeiket és legelőjüket. A megyei közgyűlés - a szolgabírón keresztül - felszólította a földesurat, hogy 15 napon belül állítson össze urbáriumot a jobbágyi terhek könnyítésére. Az úrbérrendezés a faluban 1768-ban történt meg. A felvett jegyzőkönyv szerint a község földesurai a Fiáth és Fördős család illetve a Fördős család leszármazottjai (a Buus és Cseh-Csuzi család) voltak. Korábban a helységben urbárium nem volt. 1766-ban úgy egyeztek meg a jobbágyok a földesurukkal, hogy ki-ki a maga erejéhez képest hetenként egy napot robotol. Korábban ez a földesurak tetszésétől függött. Az úrbérrendezéskor az összes úrbéres lakos száma 83. Ebből telkes jobbágy: 66, házas zsellér: 10, házatlan:7. A faluban 23 egész és 4 harmincketted telek volt. A földek II. osztályúak. Egy egész telekhez járt: 24 hold szántó és 12 hold rét. A belső telkek közül 49 hold volt telkes (összesen 735 hold) A rétből 160 hold telkes jobbágyé, 6 hold zselléreké (összesen 166 hold) A teljes úrbéres terület: telkes jobbágyoké 926 hold, zselléreké 24 hold, összesen 950 hold. 1828-ban 349 adózóról olvashattunk. 80 jobbágy, 43 zsellér, 41 ház nélküli zsellér, 12 szolga, 2 szolgáló, 16 kézműves, 2 kereskedő lakott a 121 házból álló faluban. A kézművesek közül pék 1, mészáros 1, takács 9, kovács 3, kerékgyártó, szabó és kádár 1-1. Az úrbéres zsellércsaládfők száma 43, közülük szőlővel bírt 10, a szőlőbirtok nagysága családfőként 150-600 öl. A 41 házatlan zsellér közül csak kettőnek volt 600-600 öl szőlője. Az 1838. évi összeírás szerint a faluban 1452 nem nemes lakott. Ebből jobbágy 67, zsellér 142, szolga 73, kézműves 23, fiúgyermek 402, nő 743. Az 1846-1847. évi dikális összeírás 62 jobbágyot, 35 zsellért, 4 lakost, 24 kézművest és 8 kalmárt említ. Nagyobb kereskedelmi vállalkozásról mindössze egy adatunk van: 1837-ben az abai Deutsch Bernát és Jakab alapított fakereskedést, majd hamarosan gyapjúval, gabonával is kereskedtek, fűrészmalmot létesítettek, erdőgazdaságot vettek, sőt a bankéletben is tevékenykedtek. Mindez azonban a falu határain kívül történt. A falu vallási megoszlása a reformátusok túlsúlyát mutatja. Már korán, 1631-től van lelkipásztor a faluban, anyakönyvük 1732-től kezdődik. Az 1680-as években Kasdi nevű prédikátor, az újratelepülés idején Kecskeméthi prédikátor, a 18. század elején Bihari prédikátor, 1745-ben Dóczy György ref. lelkész működött a faluban. 1733-ban Acsády Ádám veszprémi püspök a falut azok közé a helységek közé sorolta, ahol református lelkész volt, de katolikus lelkigondozás nem. A katolikusok száma kevesebb volt. 1693-ban a fehérvári prépostnak fizették a tizedet. Az 1745. évi összeírás 179 katolikusról beszél. A falut a 18. század első felében a fehérvári ferences misszió pasztorálja. 1747-ben kezdik el a Szentháromság-templom építését, mely kívülről háromszögletű, belülről kerek, kupolás szentélyrésszel értékes barokk műemlék. 1754-től állandó helyben lakó lelkésze van (az anyakönyvvezetés is ekkor kezdődött), 1773-tól egyházmegyei lelkészség. Egy 1764. évi jelentés a templomról azt írja, hogy "messze földről jönnek megcsodálni." A József-kori felmérés is megemlékezik a "háromszögletű templomról." Iskoláról az első adatok az 1770-es évekből származnak. 1770-ben a református tanító Kováts József, a katolikus Kováts János volt. Előbbinek 70, utóbbinak 6 tanítványa volt. A tanító fizetése fele volt, mint a lelkészé. 1841-ben a katolikus iskolába télen 50, nyáron 12 gyerek járt. Az iskolaépület rossz állapotban volt: sötét, alacsony, padlózatlan és egészségtelen. A fűtésre valót a gyerekek hordták naponta, a tanszerekről a szülők gondoskodtak. A református iskolába télen 130, nyáron 102 gyerek járt. A két tanteremből álló iskolaépület tágas, világos és egészséges. Fűtésről, tanszerekről a szülők gondoskodtak. Az 1848-as év eseményeiből az abaiak is kivették részüket. Az április 1-i összeírás szerint 183 nemzetőr került ki közülük. A megyei választmány tagjai lettek: Arany Péter és Sándor, Mészöly Sándor, Sárközy Zsigmond, Szántó Gábor segédlelkész, a bíró és a jegyző. 1849. január 3-tól a megyei bizottmány Abán, Szűcs Gedeon házában ülésezett. Az ülés felhívta a kinevezett parancsnokokat, hogy a népet a felkelésre "minden pillanatban" tartsák készen. Az 1849-1918 közötti korszak elején Aba a sármelléki járás fehérvári szolgabírói kerületéhez tartozott. 1863-1873. között Abán volt az alsóbodajki járási szolgabíró székhelye. 1878-tól a fehérvári járáshoz tartozik. Az 1907. évi helységnévtárban nagyközségként szerepel. Báránd, Kajtor, Kispuszta és Szentiván tartoztak hozzá. Kispuszta 1872-ben kérte Láng községhez való csatolását. A nagyközség határa 1856-ban 15.619 kat. hold, kataszteri felmérése 1881-ben történt meg. A felmérés során megállapított 16.000 kat. hold a korszakban nem változott. Egy 1863. évi adat szerint Aba útjai jók voltak, a közlekedést ebben az évben a székesfehérvári "gőzkocsi" és az adonyi és pentelei gőzhajóállomások segítették. Aba népességszáma 1870-1910 között a következőképpen alakult: Év Népességszám 1850 2160 1870 2997 1880 3004 1890 3313 1900 3533 1910 4099 A XIX. század végén posta és vasútállomás van a községben, 1901-ben posta, távirda és anyakönyvi hivatal. Önkéntes Tűzoltó Egyesület működött, 1897-ben 35 taggal. Az első világháborút megelőző években a nagyközségben csendőrőrs volt. A két világháború között Aba a székesfehérvári járáshoz tartozó nagyközség. Határa 1926-tól 15501 kat. hold, 1926-ban az alábbi külterület tartozott hozzá: Külső- és Belső-báránd, Csíkoskajtor-puszta, Felsőszentiván-puszta, Kispuszta, Bolondvártanya, Méhesvölgy-tanya, Sárrétmajor, Sashalom, Szűcs- és Tolnai tanya. A nagyközségben 1922-ben postahivatal, távbeszélő, vasútállomás és állami távírda hivatal működött, 1926-ban már csendőrőrs is. Az 1931-1932. évi adatok két vendégfogadóról szólnak. Az 1930-as évektől községi orvos, állatorvos és gyógyszerész volt Abán. Az 1920-as évek parcellázása a birtokviszonyokon nem sokat változtatott. 1937-ben a 15.507 kat. hold határból 6421 kat. hold kisbirtok. A háborút megelőző években gróf Zichy Rafael (3080 kat. hold) a Vallás és Tanulmányi Alap (4102 kat. hold), Gr(ber Gyula (843 kat. hold) Simon Mihály (527 kat. hold) , özv. Dietrich Gyuláné (474 kat. hold.), Bolváry Géza (478 kat. hold.), Tolnay Sándor (202 kat. hold.) a birtokosok. A népesség ebben a korszakban a következő: Év Népességszám 1915 4408 1920 4046 1930 4067 1941 4199 1922-ben a Tüzelő és Építőanyag RT. telepe, egy gőzmalom, egy cementgyár és két daráló képviselte az ipart. 1931-ben a Lánczky-féle épület- és tűzifatelep, a Schwarz Sándor-féle gőzmalom, Kovács Sándor cementgyára, a Farkas- és Röthler-féle darálók. Abán működött a Központi Hitelszövetkezet helyi fiókja és az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központhoz tartozó Tejszövetkezet. 1943-tól mindössze a Klemafit épület- és tűzifatelepről, valamint a darálókról vannak adatok. A nagyközségben több egyesület és társulás volt. 1930-ban alakult a Legeltetési Társulat, tovább működött a nagy múltú Önkéntes Tűzoltó Egyesület, az Olvasókör, a Gazdakör, a különböző egyházi dalárdák és egyesületek. 1944. őszén, 1945. tavaszán a község hosszú hónapokra hadszíntérré változott. Abát 1945. március 21-én foglalták el a szovjet csapatok. A súlyos hosszú harcok következtében 165 lakóház lakhatatlanná vált, és mindkét templom komoly károkat szenvedett. A határt 80 km. hosszú lövészárok, tankcsapda, tüzelőállás, lövészgödör szelte át. A háború befejezése után a nagyközségben hamarosan megindult az élet. A megszervezett megyei futárposta egyik központja Aba lett. Folyamatosan került sor a romok eltávolítására, a vasútvonal helyreállítására. Az úttorlaszokat május 2-ig eltávolították. Ebben az időszakban alakult meg a községi Nemzeti Bizottság 12 rendes és 4 póttaggal, elnöke Farkas János lett. Megszervezték a községi rendőrséget. A népiskolában az 1944-1945-ös tanévet 200 tanuló és 4 tanerő zárta. Az iskola a harcok alatt lóistálló volt. 1948. május 10-én egyesült a két munkáspárt abai szervezete.1948-ban a nagyközségnek 4199 lakosa, postája, vasútállomása, távírdája, telefonja volt. Vásárt évente kétszer (május 29-én és október 29-én), hetipiacot minden kedden tartottak. A község határa a megye jó talajerőben lévő sík, illetve enyhén lankás, mezőföldi tájához tartozik. Az 1956-os forradalom kitörése után október 25-én alakult meg Abán a Forradalmi Bizottság, amelybe az alábbi személyeket választották meg: Elnök: Kiss József Titkár: Ferenczi János Ügyintéző: Arany Lajos Tagok: Bori Lajos, Csép Lajos, Domján István, Fekete Mihály, Nyiredi János, Nyireti Imre, Soponyai Kovács Imre, P. Szabó József, Suhai József, Tanka János, Törő István A forradalom időszakában a Bizottság szervezte a község mindennapi életét, a földek újraosztását, élelmiszersegélyek szállítását Budapestre. A szovjet csapatok november 4-i bevonulása megpecsételte a forradalom sorsát, az országos megtorlásokkal párhuzamosan Abán is megkezdődtek a kihallgatások, s több embert ért retorzió forradalmi tevékenysége miatt, Arany Lajost börtönbe is csukták. 1957-ben három mezőgazdasági termelőszövetkezet működött. N é v Család kat. hold Szarvasmarha sertés ló Aranykalász 20 633 43 51 13 Bacsó Béla 29 624 67 142 15 Kossuth 22 387 18 - 12 Összesen 71 1644 128 193 40 1966-ban a Vöröshajnal Mgtsz. 493 családból állt, 8533 kat. holdon gazdálkodott (ebből szántó 6197 kat. hold.), 35 traktora volt. A községben 1968-ban 1295 lakás volt. Ebből 1961-1965-ben épült 50, 1966-1968-ban 61, 902 rádió-és 554 tévé előfizető volt.1973 végén nyílt meg a Petőfi Sándor Művelődési Ház, ahol 248 ülőhelyes színházterem és mozi van.1983-ban adták át az új általános iskolát, 1989-ben pedig 4 teremmel bővült a község óvodája. Az 1990-ben megtartott szabad választások eredményeképpen a következő személyek kerültek be a képviselő- testületbe: polgármester: Kossa Lajos alpolgármester: Arany Lajos képviselők: Bódás János Borbély Ferenc Csép Györgyné Fábián József Greifenstein János dr. Jánosi István dr. Kassai józsef Kövér Józsefné dr. Niczky Gabriella Ortner Endre jegyző: Szabóné Balogh Bernadette 1990 és 1994 között a község infrastrukturális ellátottsága ugrásszerűen bővült. A lakosság anyagi hozzájárulásával kiépült a víz- és gázhálózat, valamint a telefon- és a kábeltvrendszer is. A demokrácia alapját jelentő egyesületi élet is látványos fejlődésnek indult. A már működő közösségek mellett több új is alakult (Abatours, Aba Fc, Abavin, Gazdakör, Hegyközség, Horgászegyesület, Kanyar Fc, Lovasklub, Lövészklub, Natura Klub, Nyugdíjasklub, Öregfiúk FC, Öregfiúk Kézilabdacsapata, Pátria Kör, Polgárőrség, Református Nőszövetség, Vitalitas). Megalapításra került a Sárvíz Művészeti Alapiskola, amely által a gyerekek és a fiatalok művészeti, kézműves, és zenei képzésben részesülnek. Bővültek a község hazai és nemzetközi kapcsolatai. Az önkormányzat testvértelepülési kapcsolatot alakított ki a svájci Bätterkindennel, valamint aláírta a Sárvíz Szerződést, amely négy szomszédos település (Aba, Káloz, Sárkeresztúr, Soponya) összehangolt fejlődését hivatott elősegíteni. Számos kulturális esemény színesítette az időszakot, amelyek sorából kiemelkedtek az Aba Napok, az Aba Sámuel Napok és a Sárvíz Nap. A képviselő- testület díszpolgári címet adományozott Tanka János tanárnak és Fejes Ádám református lelkésznek, akik hivatásuk mellett költők is voltak. A község gazdasági szerkezete is átalakult, a Kajtor- völgye Mezőgazdasági Szövetkezet használatában mintegy 1200 ha földterület maradt, több, mint 3000 ha-t magántulajdonosok művelnek. Az 1994. évi választásokon az alábbi személyeket választották meg a képviselő-testület tagjává: Polgármester: Kossa Lajos Alpolgármester: Arany Lajos Képviselők: Berkiné Bognár Valéria Dr. Csáki Tamás Csép Györgyné Fejes István Horváth István Kasó László Dr. Kassai József Mercsek György Dr. Niczky Gabriella Szemerei Józsefné Jegyző: Szabóné Balogh Bernadette A második szabadon választott képviselő-testület tevékenysége az első négy év szerves folytatásának tekinthető. Az elődök útján továbbhaladva kiteljesítette az 1990-ben elkezdett folyamatokat. Több komoly beruházás valósult meg a ciklus alatt: elkészült az Abát Soponyával összekötő híd és út, szilárd burkolatot kapott az Aba-Bodakajtor közötti út is, jelentősen javítva a település közlekedési kapcsolatait. Magastető készült az általános iskola épületére, így egyrészt az iskola beázását sikerült megszüntetni, másrészt megteremtődött a lehetősége új tantermek kialakításának. Felújításra került a Fórum Étterem, ezáltal a gyerekek közétkeztetése és a különböző közösségi rendezvények lebonyolítása is kulturált környezetben történhet. A református templomkert egy részével tovább bővült a Hősök tere, amelyen a 48-as és '56-os kopjafák felállításával új emlékhelyek kerültek kialakításra. Belsőbárándon átadásra került a vezetékes ivóvízhálózat, Bodakajtor pedig új közösségi helyiséggel gazdagodott. A gyermekek alapfokú nevelését és oktatását továbbra is kiemelten kezelte az önkormányzat, az óvoda felszereltsége, eszközökkel való ellátottsága folyamatosan javult, az általános iskolában nyelvi labor és számítógépes terem került kialakításra, megteremtődött az Internet elérhetőség. A Sárvíz Művészeti Alapiskola is egyre nagyobb szerepet kapott a fiatalok személyiségének kiteljesítésében, egyre több művészeti területen képezhetik magukat a gyerekek nemcsak Abán, hanem a Sárvíz Kistérség többi településén is. A három intézmény szervesen kapcsolódik egymáshoz, példaértékű együttműködés alakult ki közöttük az elmúlt években. A helyi nyilvánosság is kibővült az Aba TV létrejöttével, amelynek segítségével a lakosság a képviselő-testület üléseiről is tájékozódhatott. A 90-es évek elején fejlődésnek indult egyesületi élet is új szervezetekkel (Vadásztársaság, Természetjáró Kör, Abai Polgárok Egyesülete, Postagalamb Egyesület) és programokkal bővült, a működő egyesületek meghatározó tényezővé váltak az abai közéletben. Az első önszerveződő közösség a Vitalitas Egyesület volt, mely később is meghatározó szerepet játszott a civil szféra kialakulásában. Az Egyesület lapja az Abai Hírek, mely önálló faluújságként a helyi demokrácia gyakorlásának egyik színtere volt 1994-ig. A község hazai és nemzetközi kapcsolatai is rohamosan bővültek. A Sárvíz Kistérség négy településéhez további négy község (Csősz, Kisláng, Sárszentágota, Tác) csatlakozott, és az együttműködés területei is szélesedtek. Testvér települési szerződés aláírására került sor Ebergötzennel (Németország), Borszékkel (Románia) és Szamosújvárral (Románia), valamint szoros kapcsolat alakult ki a szlovákiai Vízkelettel is. A képviselő-testület posztumusz díszpolgári címet adományozott Kulifay Imrének, községünk szülöttjének, volt párizsi református lelkésznek, és Török Ferencnek, aki évtizedeken keresztül volt katolikus plébános Abán. A négy év alatt a különböző szolgáltatások száma és színvonala jelentősen bővült, ezáltal is komfortosabbá váltak az itt lakók mindennapjai. A község gazdasági életében a földmagántulajdon vált meghatározóvá, ezzel egyidejűleg megfigyelhető a gazdák együttműködésre való törekvése. Ennek jeleként 1996-ban megalakult a Gazdaszövetkezet, ám a termelési integráció jelentős tényezőjévé az átalakult Kajtor-Völgye Szövetkezet vált nemcsak Abán, hanem a környező településeken is. Gazdag kulturális és közösségi élet jellemezte a települést, egyre nagyobb népszerűségre tett szert az Aba Sámuel Napok és a Sárvíz Nap, az Aba Napok pedig országos hírűvé vált az évek folyamán. Új színt jelentett a fogathajtó verseny elindítása, amellyel szintén hagyományt sikerült teremteni. A község méltóképpen emlékezett meg a Millecentenáriumról, emlékfasor ültetésére került sor a Bethlen utcában, emlékoszlop állíttatott a ,,Kakas dombon", Belsőbáránd Jubileumi Park felavatásával köszöntötte e jeles évfordulót, és ebben az évben került ünnepélyes keretek között átadásra az Aba-Bodakajtor közötti út, valamint a ,,Sárvízen" átívelő híd. Aba Nagyközség Önkormányzata 8127 Aba Rákóczi út 12.
http://www.koh7.hu/6_szerkeszto/03_seby/01_putnok/putnok_cikk.pdf
A regéci vár birtoklástörténeteNyomda a keresdi várkastélyban 1684–1690 V. /Ecsedy Judit
Nyomda a keresdi várkastélyban, 1684–1690
V. Ecsedy Judit
http://www.mgonline.hu/archive/2009_7/72-78.pdf
[PDF]
Melegh Szabolcs - A regéci vár birtoklástörténete
- [ Translate this page ]File Format: PDF/Adobe Acrobat - Quick View
Az összeírás keletkezésének oka, hogy Bányai István helyére Kassai Jánost ..... Az 1639. és az 1644. évben említenek benne kályhát, a többi leltárban nem. ...
kvt99.lib.uni-miskolc.hu:8080/.../eleMEK.server.fs.DocReader?... - Similarhttp://kvt99.lib.uni-miskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=67&file=17_melegh_szabolcs.pdf
Az összeírás keletkezésének oka, hogy Bányai István helyére Kassai Jánost ..... Az 1639. és az 1644. évben említenek benne kályhát, a többi leltárban nem. ...
kvt99.lib.uni-miskolc.hu:8080/.../eleMEK.server.fs.DocReader?... - Similarhttp://kvt99.lib.uni-miskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=67&file=17_melegh_szabolcs.pdf
– Az 1678. május 1-én készült inventárium24
Az összeírás keletkezésének oka, hogy Bányai István helyére Kassai Jánost nevezték ki az udvarbírói tisztség betöltésére. A leltár rendkívül részletes és bőséges információt szolgáltat. Ennek az alapos munkának az oka az lehetett, hogy a vár úrnője, Zrínyi Ilona ebben az időszakban gyakran tartózkodott a várban, – lehet, hogy éppen az inventálás idején is –, ezért nem lehetett gondatlan munkát csinálni. A leltár szinte minden kutatási területen kiválóan alkalmazható, bár a tárházban lévő javakról nincs benne szó, mivel ezekről külön inventárium készült, amely vagy nem maradt ránk, vagy kallódik valahol. A leltár egyetlen hátránya, hogy a többi összeírástól 30-40 év választja el. Jól megállapítható, hogy a Rákóczi korszakban nagy építkezések történtek a várban, és egyes helységek funkciói megváltoztak. Ezek beazonosítása nagyrészt megvalósítható.
A Rákóczi család
http://www.uni-miskolc.hu/~bolbaju1/6.pdf
[PDF]
A Rákóczi család Kevés család van a magyar történelemben, amely ...
- [ Translate this page ]File Format: PDF/Adobe Acrobat - Quick View
Mikó Ferenc és Kassai István mellett abban a küldöttségben, amely megkérte ....közbenjárására kapott kegyelmet 1639-ben. Fejedelmi paranccsal igyekezett a ...
Mikó Ferenc és Kassai István mellett abban a küldöttségben, amely megkérte ....közbenjárására kapott kegyelmet 1639-ben. Fejedelmi paranccsal igyekezett a ...
www.uni-miskolc.hu/~bolbaju1/6.pdf - Similar
A Rákóczi család
Kevés család van a magyar történelemben, amely olyan gyorsan emelkedett föl
a legnagyobbak közé, majd alig több mint egy század múltán olyan hirtelen tűnt
el, mint a Rákócziaké.
A 17. század elején tűnt föl a Rákóczi család Felső- Magyarország tekintélyes
családjai között, és a 18. század első évtizede végén, amikor a Rákócziszabadságharc leverése után a száműzetésbe kényszerült Rákóczi Ferenc
elhagyta az országot, ezzel véget is ért a Rákócziak szereplése a magyar
történelem színpadán. Az alig száz év alatt a családból öten viselték az erdélyi
fejedelmi címet, azaz mindvégig meghatározói voltak a korszak politikájának.
Uralkodói család volt kétségtelenül, nem csupán a választás okán, de
viselkedésüket tekintve is. Valamennyien bőkezű támogatói voltak a
művészetnek, tudománynak, hű fiai az egyháznak, akár az “öreg” Rákóczi
György fejedelem reformátusságát, akár II. Rákóczi Ferenc katolicizmusát
tekintjük.
A család, melynek előnevei között a rákóczi és felsővadászi is szerepelt, magát
az Árpád-kori Bogát-Radván nemzetségből származtatta, birtokai Felső-
Magyarország, főképpen Zemplén területén helyezkedtek el. A 16. század
elején, 1517-ben szerezte Rákóczi Zsigmond és testvére, Ferenc háromezer
aranyforintért az Abaúj vármegyei Felsővadászt és Selyebet. Közülük Ferenc
1527 és 1530 között Szendrő várának kapitánya volt. Zsigmond két fia közül
György 1568-ban szatmári kapitányként szolgált, a másik, János pedig több
alkalommal is betöltötte a likavai kapitányi tisztet. Az ő utódai lettek a
legjelentősebbjei a famíliának, az ő ágából származtak ugyanis a fejedelmek. A
vitézi mentalitás, a katonáskodás és a haza védelmének fontossága mindvégig
jellemző maradt erre az ágra különösképpen is. A likavai kapitányként ismert
Rákóczi Jánosnak gyermekei között Zsigmond személyisége a legérdekesebb,
hiszen voltaképpen ő alapozta meg a család gazdasági és társadalmi tekintélyét. A korszak adta lehetőségek közül minden lehetséges módot felhasznált
karrierjének és családja tekintélyének kiépítése érdekében. A század, amelyben
élt, kétségkívül alkalmas is volt ilyen életutak kialakítására, Rákóczi Zsigmond
esetében azonban, akit joggal nevezhetünk a család megalkotójának,
létrehozójának is, az átlagnál nagyobb tudatosság, tehetség és szerencse is
segítette az előbbre jutását. A 16-17. században a vitézi életforma, a végvári
katonáskodás egy sajátosan mobil társadalmi csoportot termelt ki. A végvári
katonák ugyanis egyfelől élték a Balassi Bálint által megénekelt és erkölcsi
példát is adó honvédő életet, másfelől sajátos mikroközösségeket hoztak létre
egy-egy végváron belül, ahol az egyéni ügyesség hozzájárulhatott egy pálya
felíveléséhez. A körülmények is kedvezőek voltak mindehhez Rákóczi
Zsigmond esetében, aki 1544-ben született, amikor apja zempléni alispán is
volt. A korszak egyik legizgalmasabb egyéniségének, a híres birtokgyűjtő
oligarcha, Perényi Péternek udvarában nevelkedett Sárospatakon. A köznemesi
ifjak szokásos gyakorlatát követve a Perényi család szolgálatában kezdett
katonáskodni is, majd az 1570-es évek végén már Szendrő várában találjuk,
mint végvári vitézt. 1583-ban és 1584-ben a vár lovasainak kapitánya volt,
1585-ben Szendrő várának főkapitánya lett. Ekkor kapta az uralkodótól
Szerencset elmaradt zsoldja fejében. 1587-ben vette feleségül Alaghy Juditot, és
ezzel egyszerre került kapcsolatba két gazdag felső-magyarországi családdal is,
Alaghy Judit ugyanis a gazdag Magóchy András özvegye volt. Ezzel a
cselekedetével voltaképpen irányt adott a Rákóczi családnak, az érvényesülési
stratégiák közül két, a korban legjobban működő irányt mutatva. Az egyik a
katonáskodás, amely mindvégig meghatározó maradt a családnak ezen ágán
belül, még annak ellenére is, hogy a 17. század végén a bécsi udvar mindent
elkövetett a majdani II. Rákóczi Ferenc “átnevelése” érdekében. A másik pedig
a jó házasságok kötése. Érdekes, hogy ezek a családi stratégiák olyan erősen
meggyökereztek a Rákócziak tudatában, hogy semmilyen más, egyébként számukra létfontosságú indok sem volt képes ez ellen hatni. A legjobb példa
erre II. Rákóczi György házassága Báthory Zsófiával. A nagyhírű és hatalmas
Báthory családdal való rokonság kiépítésének lehetősége olyan fontos volt a
család számára, hogy az egyébként mélyen hívő “öreg” Rákóczi György és
felesége, a kegyes református Lorántffy Zsuzsanna sem léptek föl ellene, hogy
fiuk a katolikus Báthory ágból nősüljön. Inkább áttérésre kötelezték az ifjú arát,
semmint hogy szakítottak volna a családi stratégia érvényesítésével. Ilyen
módon alig száz esztendő alatt a család kapcsolatba került nemcsak a környék,
hanem az ország legjelentősebb családjaival is. Ennek az útnak a legjelentősebb
állomása kétségkívül I. Rákóczi György kisebbik fiának, Zsigmondnak a
házassága volt. Ezt a házasságkötést ugyanis már európai hatalmi szempontok is
motiválták, amikor Rákóczi Zsigmond nőül vette Pfalzi Henrietta cseh
hercegnőt. Első pillantásra úgy tűnhet, mint hogyha mindez párhuzamba
állítható lenne Bethlen Gábor második házasságával Brandenburgi Katalinnal.
Valójában azonban itt többről van szó. Ha végignézzük a család házasodási
szokásait, azt találjuk, hogy ez a házasság beleillik abba a sorba, ami már
Rákóczi Zsigmonddal elkezdődött 1587-ben. Sőt a családot nem csupán előnyös
házasságok kötése jellemezte, de igyekeztek egyre előnyösebb házasságokat
kötni. Így nem véletlen, hogy Rákóczi Zsigmond két idősebb fia annak a
Lorántffy Mihálynak két leányát vette feleségül, aki a Perényi család kihalása
után Sárospatak ura lett, Erzsébet nevű leánya pedig a szintén jelentős
Homonnai Drugeth Bálint felesége volt. Érdekes továbbá, hogy ezek a családi
kapcsolatok nem jelentettek egyben szorosabb szövetséget vagy
érdekközösséget a rokoni kapcsolatba került családok tagjai között, legalábbis
nem szükségszerűen. 1607-ben ugyanis Rákóczi Zsigmondot éppen egy
Homonnai Drugethtel szemben választották meg Erdély rendjei fejedelemmé,
később pedig fia ugyanezzel a családdal találta szemben magát a harminc éves
háború küzdelmei idején. A házasodási sort természetesen tovább folytatta I. Rákóczi György, fiai házasságai révén. Jól látható az is, hogy a családba
bekerült asszonyok milyen felelősen azonosultak ezekkel a stratégiákkal. Ezt
láthatjuk Lorántffy Zsuzsanna előbb már említett esetében is, valamint ezt az
utat követte Báthory Zsófia, II. Rákóczi György felesége is. Úgy tűnik, hogy a
család önfenntartó ösztöne olyan erős volt, hogy miden egyebet alárendeltek
ennek a célnak. Bár a családban és a környezetében Báthory Zsófia katolizálása
megdöbbenést váltott ki, látnunk kell, hogy ezzel hatékony módját, sőt talán
egyedüli módját választotta a család túlélésének. Ugyanezt a célt szolgálta az
ifjú Rákóczi Ferencnek egy újabb nagy múltú és híresen törökverő család
sarjával történt összeházasítása is: Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc házassága,
úgy tűnt, hogy még szilárdabbá tette a család helyzetét a magyar főnemesi
rétegben.
Mindennek az elindítója, Rákóczi Zsigmond első felesége, Alaghy Judit halála
után még minden bizonnyal kétszer nősült, először az erdélyi Gerendi János
leányát, Annát vette el, aki György fiának anyja volt, később pedig a szintén
erdélyi Telegdi Borbálát. Az első nősülés szolgálta a stratégiát, és miután a
birtokok növekedése biztosítva volt, Rákóczi Zsigmond már nem törekedett
arra, hogy felesége ilyen hatalmas család tagja legyen, mint az Alaghy és
Magochy vagyont is a családba hozó első asszony. Ezzel természetesen nem azt
szeretném állítani, hogy ezek a házasságok nem lehettek nagyon szoros érzelmi
kötelékek is. Az mindenesetre tény, hogy a tendencia az egyre jobb házasságok
kötésére világosan nyomon követhető.
A házasodás mellett a katonai szolgálat vállalása is állandó jellemzője a család
ezen ágának. Maga Rákóczi Zsigmond is nagyszerű katona volt, 1588-ban már
egri főkapitányként több ízben is sikeresen vívott meg a törökkel. A szikszói
csatában még ugyanebben az évben megverte Ferhát pasa seregét, amiért bárói
címet kapott. 1593-ban Gömörben a szabadkai, majd pedig a nógrádi Fülek
várát foglalta vissza a töröktől. Az év szeptemberében vett részt a tarcali részgyűlés haditanácskozásán, később ecsedi Báthory István oldalán harcolt a
török ellen. A következő években ott találjuk 1594-ben a turai csatában, majd
pedig 1596-ban Hatvan ostrománál. Úgy tűnik, fáradhatatlan katona és bölcs
földbirtokos egy személyben. Mint Felső-Magyarország legjelentősebbé váló
nemes urainak egyike, 1604-ben Bocskai felkeléséhez csatlakozott. Bocskai
István, aki maga is jó taktikus és sokat tapasztalt politikus volt ekkorra,
valószínűleg jó érzékkel látta meg a már a hatvanas éveiben járó Rákóczi
Zsigmond bölcsességét és politikai józanságát. Egyik legfontosabb lépéseként
1605-ben kinevezte Rákóczit Erdély kormányzójává. Bocskai jól tudta, hogy
abban a fejedelemségben, ahol Báthory Zsigmond “rossz szellemeként” annyi
ellenséget szerzett magának, olyan diplomatára van szüksége, aki megfontoltan
képviseli érdekeit. Levelezésükből tudjuk, hogy Rákóczi nemcsak katonaként,
hanem kormányzóként is megállta a helyét. Olyannyira, hogy nagy szerepe
lehetett abban, hogy a véres farsang emlékét elevenen őrző székelység is
Bocskai mellé állt. Népszerűségét legjobban az mutatja, hogy Bocskai halála
után, annak végakarata ellenében, Erdély rendjei 1607 februárjában
Kolozsvárott fejedelemmé választották. A kitartó és szívós építés ezen a ponton
ért csúcsára, amikor a köznemesi sorból a bárók közé emelkedett Rákóczi
Erdély fejedelme lett. Az a rövid esztendő, amit fejedelemként töltött,
voltaképpen pozíciója megerősítésének és védelmének a jegyében telt el. A
korábban nagy törökverő hírében állott Rákóczinak nem kis ügyességébe került,
hogy a kapucsi basát megvesztegetve elérje, hogy az athnáméból kivakarják
Homonnai nevét és az övét írják be helyette. A belső ellenféllel azonban
nehezebben boldogult. Bocskai halála után a még mindig részben megoldatlan
helyzetben lévő hajdúság ugyanis szövetkezett Báthory Gáborral, akinek a
kezében a Báthory család mindkét ágának mesés vagyona egyesült. A mindig
reálisan döntő, tapasztalt katona, Rákóczi Zsigmond pontosan mérte fel a
helyzetét ezzel a támadással szemben. Túl idős és túl tapasztalt volt ahhoz, hogya félelmetes hajdú sereget maga mellé állító Báthoryval harcba kezdjen. 1608
márciusában végül jelentős kárpótlás fejében lemondott a fejedelmi címről,
átadván azt Báthory Gábornak. Báthory ennek fejében neki ígérte a sárosi és
szádvári uradalmakat. Ezzel a lemondással egyrészt megkímélte egy értelmetlen
háborúskodástól a tizenöt éves háborúból még fel sem épült Erdélyt
(valószínűleg élő emlék volt még Báthory Zsigmond többszöri lemondása és
visszatérése), másrészt hű maradt önmagához, mint a Rákóczi család építőjéhez,
hiszen újabb birtokokkal gazdagította a már eddig is jelentőssé duzzadt családi
birtokállományt. Miután feleségével és gyermekeivel visszaköltözött
magyarországi birtokaira, még ugyanez év december ötödikén meghalt. Olyan
örökséget hagyott hátra, amit minden tekintetben lehetséges volt követni és
gazdagítani. A szívós és bölcs politikusság, katonai kvalitások és jó házasodási
politika mellett ugyanis Rákóczi Zsigmond időt és pénzt szánt a kultúrára,
egyházra is. Legmaradandóbb cselekedete ezen a téren az volt, amikor jelentős
összeggel támogatta 1590-ben Károly Gáspár vállalkozását, a Biblia magyar
fordításának kiadását. Hű fia volt hazájának és egyházának, a református
egyháznak is, ugyanakkor nem gondolkodott kizárólagosan ebben a kérdésben.
Harmadik felesége, Telegdi Borbála ugyanis katolikus volt, sőt tőle született fia,
Rákóczi Pál aktív kapcsolatot tartott fenn a jezsuitákkal. 1626-ban országbíró
lett, valamint betöltötte a sárosi és tornai fõispáni tisztet is. 1636-ban, alig
negyven évesen halt meg. Korai halála után maradt árvái közül az egyik, Anna
Mária apáca lett, fia, gróf Rákóczi László pedig apját követve lett Sáros megye
fõispánja. 1664 májusában esett el Várad mellett. Leányai közül Erzsébet az
Erdõdy grófok felesége lett és költõnõ volt, két verse maradt fenn.
A második feleségtõl, a partiumi Gerendy családból származó Gerendy Annától
született György, aki folytatni volt hivatott mindazt, amit apja a család
építésében elkezdett. 1608-ban, apja halála idején 15 éves volt. A katonai és a
politikai tudományokban már ez elõtt része lehetett, amikor 1605-ben Bocskai apródja volt. Itt szerzett ismereteit 1615-ben a gyakorlatban is használhatta,
hiszen ónodi kapitány és borsodi fõispán lett. Alig egy év múlva, szintén az apai
örökség folytatójaként házasságot kötött Lorántffy Zsuzsannával. Az ifjú
feleség hozományként Sárospatak és környéke birtokát hozta a házasságba, ami
újabb jelentõs presztízsnövekedést eredményezett a Rákóczi családnak. Ez a
frigy azonban messzemenõen több volt ennél. Férj és feleség egymás iránti
szemérmes szeretete, tisztelete és hûséges ragaszkodása érezhetõ minden
cselekedetükben, levelezésükben.
A birtokai, vagyoni helyzete és édesapja fejedelmi öröksége Rákóczi Györgyöt
mintegy predestinálta a nagypolitikában való részvételre. Észak-keletmagyarországi birtokosként természetes szövetségesül a mindenkori erdélyi
fejedelem jöhetett szóba, mint olyan hatalom, aki geopolitikai helyzeténél fogva
védelmet biztosíthatott a keleti megyéknek. Annak ellenére, hogy Bethlen
Gábor, Erdély fejedelme jelentõs szerepet játszott korábban az édesapját
lemondató Báthory Gábor mellett, olyannyira, hogy Rákóczi Zsigmond be is
záratta õt, a fiú józan reálpolitikusként már 1616-ban személyesen találkozott
Bethlennel, és a találkozás nyomán egy szövetség körvonalai bontakoztak ki.
Bethlen Gábornak is érdekében állott a szövetség megkötése, hiszen a helyzete
még nem tûnt stabilnak. Alig három éves uralma alatt eleget kellett tennie a
török követeléseinek, amelyeket éppen a fejedelemség megszerzésében nyújtott
támogatásuk ellenszolgáltatásaként vártak el, és rendeznie kellett a Habsburg
uralkodóval való viszonyát is. Szüksége volt tehát biztos háttérre azon a
területen, amit a Kassán székelõ felsõmagyarországi fõkapitány könnyû szerrel
megingásra bírhatott az Erdély iránti hûség tekintetében.
Az 1616 nyarán megkötött szövetség igazi jelentõségét a két esztendõvel
késõbb kitört harmincéves háború mutatta meg. A háborúba a cseh rendek
oldalán bekapcsolódó erdélyi fejedelemnek most már a keleti vármegyék
biztosítása mellett olyan szövetségesre is szüksége volt, aki hadvezérként mellé állítja Felsõ-Magyarországot. A Homonnai ellen elszenvedett vereség ellenére
azt állíthatjuk, hogy ez az együttmûködés sikeres és eredményes volt. Rákóczi
György olyan hátországot biztosított Bethlen Gábor hadmûveleteihez, hogy
ennek tudatában nyugodtan tehette meg politikai lépéseit. Rákóczi megbízott
kapitányai révén már 1619 augusztusának elején igyekezett megnyerni a
hadjárat támogatására a hajdúkat. Dóczy András felsõmagyarországi fõkapitány
fenyegetésére ugyan azt válaszolta, hogy Sárospatakon az udvar népén kívül
nincsen katonája, ám augusztus végére a szervezés felgyorsult és szeptember 4-
én Rákóczi György hadai elfoglalták Kassát. Másnap megjelentek elõtte Kassán
a felsõmagyarországi városok, a pentapolis (Eperjes, Lõcse, Bártfa, Kisszeben)
követei, és egyeszséget kötöttek Rákóczival, amelynek értelmében
kinyilvánították csatlakozásukat a felkeléshez. Mindezt Rákóczi György
tulajdonképpen önállóan cselekedte, mintegy önként felajánlva az általa
ellenõrzött országrészt szövetségesének, Bethlen Gábor fejedelemnek. Dóczy
Andrást fogolyként vitte sárospataki várába, ahonnan szeptember 11-én indult
Bethlen Gábor elé, aki szeptember 17-én kelt át a Tiszán. Együtt érkeztek
Sárospatakra, ahol Rákóczi és felesége, Lorántffy Zsuzsanna megvendégelték a
fejedelmet.
Szeptember 21-ére pedig részgyûlést hívtak össze Kassára, ahol a
felsõmagyarországi rendek elöljárójuknak és fõ gondviselõjüknek választották
Bethlent, Rákóczit pedig beiktatták a felsõmagyarországi fõkapitányi tisztségbe.
A tisztség az általa elfoglalt területek fölötti teljes körû katonai és politikai
hatalommal volt egyenlõ. Úgy tûnt tehát, hogy gyors és egyértelmû volt a siker
az országnak ezen a részén. A rendek megértették, hogy II. Ferdinánd fanatikus
katolicizmusa és erõs centrelizációs törekvései esetleg éppen õket érinthetik.
Elsõsorban ezért álltak az általuk kevésbé ismert Bethlen Gábor oldalára, aki
noha már régóta jelen volt a politikában, fejedelemmé választása elõtt többnyire
meghúzódott a második vonalban. Támogatásukban azonban minden bizonnyal szerepet játszott maga Rákóczi is, aki alig két hónap elteltével szenvedte el
Homonnánál azt a vereséget Homonnai Drugeth Györggyel szemben, amit
késõbb szerettek összefüggésbe hozni Bethlen hadjáratának megtorpanásával,
Bécs ostromának elmulasztásával. Mára azonban tudjuk, hogy sem a
Lengyelországból hazatért Homonnai által okozott veszteség nem volt olyan
jelentõs, ami döntõ módon meghatározta volna a háború kimenetelét, sem pedig
Bethlen Gábor hadserege nem volt kellõ mértékben ellátva ostromszerekkel,
amik Bécs ostromához elengedhetetlenek voltak. Emellett, bár a fejedelem
néhány megjegyzése arra enged következtetni, hogy Rákóczi Györgyöt okolta
volna a kudarcért, levelezésükbõl kiderül, hogy maga Bethlen Gábor sem volt
tisztában a Homonnai általi fenyegetés valódi nagyságéval és a támadás várható
idõpontjával, Mindemellett az 1620 januárja és augusztusa közötti
fegyverszünet ideje alatt Rákóczi gyakran tartózkodott Bethlen közelében, ami
azt mutatja, hogy jó kapcsolatuk és szövetségesi viszonyuk nem változott meg.
Egyike volt annak a négy magyarországi fõúrnak, akikkel Bethlen Gábor 1620
nyarán titkos szerzõdést kötött, úgynevezett "magánligát" hozott létre. A
Bethlen Gábor által gyakorolt erõsen centralizált, a rendeket a döntésekbe alig
bevonó vezetési mód és az eltérõ érdekek elég hamar bizonytalanná tették a
fejedelem és a magyarországi rendek harmonikus együttmûködését, Rákóczi
azonban, úgy tûnik, mindvégig kitartott szövetségese mellett. 1620 október 8-
án, amikor a császári seregek Pozsonyt fenyegették, az õ serege érkezése adott
lehetõséget a város felmentésére. A sikeres katonai akció ellenére sem lehetett
sok remény a továbbiakban jelentõs gyõzelmekre és Bethlen nagyratörõ
terveinek megvalósítására. Egy hónappal késõbb ugyanezen a napon ugyanis a
fejedelemmel szövetséges cseh rendek a Prága melletti Fehérhegynél
megsemmisítõ vereséget szenvedtek. Így, noha augusztus 15-én a besztercei
országgyûlés Magyarország királyának választotta Bethlen Gábort,
Hainburgban megkezdõdtek a császári udvar képviselõivel a béketárgyalások.
A békét végül 1621 december 31-én kötötték meg Nikolsburgban, amelynek a
következménye Rákóczi Györgyre nézve az lett, hogy elveszítette
felsõmagyarországi fõkapitányi tisztét.
.Erdély fejedelme irnti hûsége
jutalmául azonban fejedelmi tanácsos lett, valamint betöltötte a borsodi fõispáni
posztot is. 1625 végén részt vett a fejedelem legbelsõ emberei, Károlyi Mihály,
Mikó Ferenc és Kassai István mellett abban a küldöttségben, amely megkérte
Bethlen Gábor számára Brandenburgi Katalin kezét.
1626 áprilisában
szolgálataiért adományokban részesült.
A politikai és katonai feladatok ellátása mellett Rákóczi György követte apját a
mûvészetek, az irodalom támogatása terén is. 1628-ban az õ ösztönzésére és
támogatásával jelent meg Bártfán Prágai Andrásnak, szerencsi udvari
prédikátorának munkája, a Fejedelmek serkentõ órája. 1627-ben Leydenben
adták ki magyarra fordítva Erasmus Enchiridion militis Christiani címû mûvét,
amelyet az alkotó Rákóczi Györgynek ajánlott. A fordító egy bizonyos Salánki
György volt, aki késõbb a sárospataki iskola rektora lett. 1629 tavaszán Rimay
János emlékezett meg levelében a fõúr irodalompártoló tevékenységérõl. Az
irodalom mellett a mûvészeteket is támogatta, õ készíttetett például a debreceni
templom keleti ajtajához faragott kõoszlopokat, amelyeket saját címerével
díszíttette.
1629 végén a Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd is tanácsosává nevezte ki,
esetleg azért is, hogy nagyobb mértékben vonja ellenõrzése alá. Ez azonban
végsõ soron nem járt sikerrel., ugyanis Rákóczi megakadályozta, hogy
sárospataki várában királyi õrséget helyezzenek el.
1629-ben, hatalma csúcsán meghalt Erdély fejedelme, Bethlen Gábor. Noha elsõ
feleségével, Károlyi Zsuzsannával kötött házasságából születtek gyermekei,
ezek a gyermekek nem érték meg a felnõtt kort. A dinasztikus célokat dédelgetõ
Bethlen fiú utód híján megválasztatta az erdélyi országgyûléssel utódjául fiatal
és uralkodásra alkalmatlan feleségét, Brandenburgi Katalint. Erdély rendjei azonban, és maga Bethlen István, Bethlen Gábor testvére is úgy ítélték meg,
hogy a fejedelemségnek koncepciózus vezetõre van szüksége, aki
elfogadhatóbb, mint az ifjú özvegy. Ebben a helyzetben esett a választása
Rákóczi Györgyre, és fia, ifjabb Bethlen István váradi fõkapitány valamint
Zólyomi Dávid székely fõkapitány segítségével meghívta az erdélyi fejedelmi
szék betöltésére. A politikai helyzet nem volt egyszerû, és Rákóczinak
valamiképpen állást kellett foglalnia. A felsõmagyarországi hajdúk ugyanis
1630 júniusában mozgolódni kezdtek amiatt, hogy a nikolsburgi békében
Bethlen Gábornak juttatott hét felsõmagyarországi vármegye visszakerült
császári irányítás alá. A katonatömegek mozgolódása általános felkelés
kitörésével fenyegetett, ugyanis a hajdúk a királynak hûségesküt tett
kapitányukat leváltották, és támogatásért Zólyomi Dávidhoz fordultak. Ezek
után Zólyomi Dávid lemondott székely fõkapitányi tisztérõl és ifjabb Bethlen
Istvánnal táborba szállt a hajdúkkal. Ez a pattanásig feszült helyzet ürügyet
szolgáltatott az udvarnak arra, hogy Rákóczi Györgyöt színvallásra
kényszerítse, és a rendezést hangoztatva Sajó völgyi birtokain királyi
katonaságot szállásoltak el. Mint Felsõ-Magyarotrszág legnagyobb birtokosa,
mindenképpen érintették az események, különösen, miután szeptember 8-án a
hajdúk nyílt harcba bocsátkoztak és Böszörmény és Nánás között megverték a
királyi haderõt. A helyzet kulcsa, úgy tûnt, újra annak a kezébe került, aki képes
szövetségébe vonni a hajdúságot. Zólyomi és Bethlen valamint Rákóczi között
szeptember 20-án köttetett meg az egyeszség, amelynek értelmében a leendõ
fejedelem szavatolta a Bethlen család birtokait. Idõközben azonban az erdélyi
rendek, megelégelvén Brandenburgi Katalin uralmát, szeptember 28-án
fejedelemmé választották Bethlen Istvánt. Rákóczi Györgyhöz a
fejedelemválasztás híre már elindulása után érkezett. Rákóczi Zsigmond
választott fejedelem fiának ez a lehetõség azt jelentette, hogy folytathatta, sõt
beteljesíthette apja örökét. Mivel pedig jelentõs magánföldesúri hajdú hadakkal is rendelkezett, amelyek ónodi, megyaszói, hernádnémeti és szerencsi
birtokairól származtak, folytatta útját Erdély felé, ahol december elsõ napján a
segesvári országgyûlésen fejedelemmé is választották. Ünnepélyes beiktatására
december 22-én került sor. Bethlen István azonban, aki úgy vélte, annak lett az
áldozata, hogy idejekorán cselekedett, nem nyugodott be a kudarcba. Igyekezett
az új fejedelem ellen felhasználni török kapcsolatait. Kettõjük párharca egészen
1636-ig tartott, amikor október 6-án Rákóczinak hadba kellett szállnia Bethlen
István és az õt támogató török csapatok ellen. Az ütközetet, amit a Bihar
vármegyei Szalontánál vívtak, Rákóczi György seregének a gyõzelmével ért
véget Úgy tűnt, miden oldalról ellenségek veszik körül: Esterházy Miklós
nádort 1630 december 10-én csak kifejezett királyi parancs állította meg, hogy
ne igyekezzen akadályozni Rákóczit a fejedelemség átvételében. Mindkét
ellenfél, így Bethlen és Esterházy, noha ellentétes oldalról, mégis ugyanazt az
eszközt, a törököt igyekezett felhasználni céljai elérésére, Haszán budai pasa
azonban 1631 elején elutasította Esterházy azon kérését, hogy lépjen fel
Rákóczi György ellen. Viszonylagos konszolidációt és mindkét fél számára
eredményt hozott az április 3-án Kassán létrejött egyeszség I. Rákóczi és II.
Ferdinánd biztosai között. Eszerint II. Ferdinánd hallgatólagosan elismerte
Rákóczi fejedelemségét, Rákóczi viszont kötelezte magát, hogy leszereli a
hajdúkat és királyi őrséget fogad Ónod várába. Ezek után, csakúgy, mint
Báthory Gábor esetében, az erdélyi fejedelemre maradt a hajdúk sorsának
rendezése, aki június 23-án hajdúszabadságot adományozott az Erdélyi András
vezetésével Derecskére települt hajdúknak.Kivételes politikusi bölcsességet
követelt a hajdúk portyázásainak nyomán Észak-Kelet Magyarországon
szerveződött önvédelmi célból létrejött úgynevezett parasztvármegyékkel
A latinul és magyarul megjelent kiáltvány írója a fejedelem belső titkára, Ráday
Pál volt. Felsorolta a Habsburg királyok és elsősorban az I. Lipót és kormánya
részéről sorozatosan elszenvedett súlyos sérelmeket, amelyek arra
kényszerítették Rákóczit és a magyar nemzetet, hogy jogai védelmére és
szabadsága kivívására fegyverhez nyúljon. Mivel 1703 végére a francia-bajor
seregek elfoglalták Augsburgot, Károlyi Sándor pedig bevette a Bécs védelmére
épített marcheggi sáncokat, 1704 elején I. Lipót megbízta Széchényi Pál
kalocsai érseket, hogy kezdjen tárgyalásokat Rákóczival. A márciusban
megkezdett béketárgyalások azonban 10 nap múlva eredménytelenül zárultak.
Az év folyamán Károlyi Sándor Rákóczi hűségére hódoltatta a Dunántúlt, így az
egész ország hadban állt. Július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Erdély
fejedelmévé választotta II. Rákóczi Ferencet, de augusztus 13-án Höchstadtnél a
császáriak és az angolok döntő vereséget mértek a Miksa Emánuel bajor
választófejedelem vezette francia-bajor seregekre. A vereség hatására a francia
pénzsegély is megcsappant, ráadásul Rákóczi reménye sem vált vele, hogy a
francia király szövetségre lépjen vele. I. Lipót 1705 május 15-i halála után
utódja, I. József kiáltvánnyal fordult az ország népéhez, amelyben az ország
sérelmei iránt megértést ígért, ugyanakkor kemény elbánást helyezett kilátásba
az ellenállóknak. Ezzel egy időben Esterházy Pál nádor kiáltványban
biztosította a rendeket, hogy a király rövidesen összehívja az országgyűlést és
orvosolja a sérelmeiket. A szeptemberben Szécsényben tartott országgyűlésen a
rendek Bercsényi indítványára lengyel példára szövetséggé (konföderációvá)
alakultak, Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelmükké választották és mellé 24 tagú
szenátust állítottak. Az országgyűlésen Rákóczi megerősítette a katolikus és
protestáns rendek közötti megállapodást, amely a többségi elv alapján
megyénként és községenként rendezte a protestánsoktól a szabadságharcot
megelőző időkben elvett templomok ügyét.Az 1705-ös esztendő hadi eseményei már előre vetítették a nehézségeket, mert a
Dunántúlon ugyan Vak Bottyán győzelmeket aratott, de a novemberi zsibói
vereség következtében a felkelőknek ki kellett vonulniuk Erdélyből. Ősszel
újabb béketárgyalások kezdődtek Nagyszombatban, amelyek újra csak
sikertelenül zárultak, mert Bercsényi vissza kívánta állítani az aranybulla
ellenállási záradékát, amit 1687-ben töröltek el, Rákóczi pedig Erdély
önállóságának fenntartását követelte, amit az udvar elutasított. Az elhúzódó
háború egyre nagyobb gazdasági nehézségekkel járt együtt, és hazai és európai
hadszíntéren is veszteségek érték a Habsburg-ellenes erőket. Rákóczi hiába
sürgette újra és újra, sem a francia király, sem a bajor és szász
választófejedelmek nem kötöttek vele szövetséget. Az 1607-es ónodi
országgyűlésen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, ez azonban már nem
ellensúlyozta a katonai vereségeket, a seregek demoralizálódását. 1710 január
22-én Romhány és Vadkert között egy eldöntetlen csata után Rákóczi seregei
visszavonulni kényszerültek a Tiszáig, úgyhogy voltaképpen csak Kassa és
Munkács maradt az övé. 1707-től kezdve új lehetőség látszott megjelenni a
diplomáciában, amikor Nagy Péter cár a követén keresztül felkínálta a
fejedelemnek Lengyelország trónját és szövetségét ajánlotta, majd
szeptemberben ilyen tartalmú szerződést is kötöttek a cár és a fejedelem biztosai
Varsóban. A reménybeli szövetséges, a francia sereg azonban tökéletesen
visszaszorult, és 1709-től megszűnt a francia segélypénzek folyósítása is.
Rákóczi még ekkor is kereste a tárgyalás és a Nagy Péter cárral köthető
szövetség lehetőségeit is, ám miután ezek a kísérletek sikertelenek maradtak,
1711 február 21-én elhagyta az országot, és Károlyi Sándort bízta meg a
béketárgyalások folytatásával. Maga még mindig reménykedett Nagy Péter
esetleges segítségében, ezért tiltakozott a szatmári béke megkötése ellen és ezért
nem teljesítette annak rá vonatkozó pontjait sem, miszerint ha három héten belül
leteszi a hűségesküt, a várak kivételével visszakapja birtokait. 1711 július 8-án azonban a Prut menti csatában a török sereg győzött Péter cár serege ellen és
ezzel teljesíthetetlenné váltak a cár Rákóczinak tett ígéretei. A következő
években Rákóczi, mint másfélszáz évvel később Kossuth, beutazta Európát
abban a reményben, hogy ügye támogatót talál. 1711-12-ben Lengyelországban
tartózkodott, majd Angliában és Franciaországban, de az uralkodók
visszautasították. Az 1715. XLIX. törvénycikk Rákóczit, Bercsényit és társait
hazaárulóknak nyilvánította és összes javaikat lefoglalta. Újabb remény ébredt
Rákócziban, amikor 1716-ban Törökország háborúba kezdett III. Károly
Habsburg uralkodó ellen, ezért 1717-ben Törökországba utazott. Csalódnia
kellett azonban, mert Törökországban nem állították egy külön keresztény sereg
élére, a háborút pedig 1718-ban egy békekötéssel zárták. Ezután Rákóczi már
nem térhetett vissza Franciaországba sem, 1720-ban Konstantinápoly után
Rodostóban telepedett le és ott élte le élete utolsó tizenöt évét leghűségesebb
társaival együtt. Felesége tőle távol, Párizsban halt meg 1722-ben, és bár
nagyon keveset éltek együtt, Sarolta Amália hűséges és kitartó társa volt
mindaddig, míg császári őrizet alá nem került Három fiuk közül az első, Lipót
Lajos György négy évesen halt meg, 1700-ban, József 1770-ban született és 38
évesen halt meg. A harmadik fiú, Rákóczi György 1701-ben született és 1756-ig
élt. A két gyermeket elválasztották szüleitől és Bécsben nevelték,
mindkettőjüket megfosztották családi nevüktől és olasz főnemesi címet kaptak.
József 1734-ben Velencébe szökött, 1738-ban I. Mahmud szultán Erdély
fejedelmévé nevezte ki és szövetséget kötött vele. Sereggel készült Erdélybe
törni, de a hadjárat előkészületei közben megbetegedett és Cernavodában
meghalt. Öccse, György 1726-ban Bécsből Párizsba ment, majd 1727-ben
apjához Rodostóba, ahonnan rövidesen visszatért Párizsba, ahol 1732-ben
megnősült. 1756-ban bekövetkezett halálával a Rákóczi-család utolsó férfitagja
halt meg.A fiúk a szemtanúk szerint sok fájdalmat okoztak a fejedelemnek azzal, hogy
nem találta meg bennük, főleg Györgyben a család hazafiságát és
állhatatosságát. Erről azonban nem ők tehettek, hiszen emlékeik sem lehettek
apjukról, aki, noha ugyanazt kívánta végigjárni, mint I. Rákóczi György a
harminc éves háború idején, nem rendelkezett olyan szilárd bázissal, mint az
"öreg" Rákóczi fejedelem. Vallomása, Emlékiratai azonban mutatják azt az
egyenes jellemet és intellektust, aki egész életét annak az eszmének a
megvalósítására szentelte, amit a Rákóczi név jelentett a magyar történelemben.
A jezsuitáknál nevelkedett, lelki alkatához azonban közelebb állt a pietisztikus
janzenizmus, a személyes kegyesség és tiszta erkölcsiség hangsúlyozása.
Sajátos paradoxon, hogy bár nagyon szerette a magányt, egész magánéletét
alárendelte annak, amit örökölt, hazája szolgálatának.
A Rákóczi család élettörténete összekapcsolódott a történelemmel. A
hadakozás, az egyház , a nemzet és a tudományok iránti elkötelezettség minden
generációban tetten érhető, akkor is, ha Rákóczi Zsigmond vagy I. Rákóczi
György józan realitásérzéke és vaskossága már nem található meg II. Rákóczi
György vagy I. és II. Rákóczi Ferenc cselekedeteiben. A két családépítő
óvatossága a vagyon megszerzőinek az óvatossága volt, utódaik azonban már
fejedelmi örökösök voltak, akik nevükkel együtt járó kötelességüknek
tekintették a haza ügyének szolgálatát. A legteljesebb önmegtagadás a II.
Rákóczi Ferencé volt, aki tökéletesen azonosult mindazzal, amit anyja és ősei
képviseltek, és meg nem alkuvó következetességgel, Isten és nemzete iránt
érzett hűséggel cselekedett, háttérbe szorítva családját és egyéni érdekeit is. Az
"együgyűség" azonban azt is jelentette, hogy széthullott a család a vagyon,
mindaz, amit az ősök annyi szorgalommal gyűjtöttek. Így valóban
megfogalmazható a Rákóczi-család története a rendi nemzeti ellenállás
küzdelmeinek történeteként is, a Bocskai-szabadságharcban részes Rákóczi
Zsigmondtól kezdve a szabadságharcot vívó II. Rákóczi Ferencig
.Bibliográfia
Angyal Dávid: Adalélok II. Rákóczi Ferenc törökországi bujdosása
történetéhez. Bp. 1905
Beke A.-Barabás S.: I. Rákóczy György és a porta. Bp. 1899.
Benda Kálmán: II. Rákóczi Ferenc török politikájának első évei, 1702-1705. In
Történelmi Szemle, 1962.
Benda Kálmán: Rákóczi és a Vatikán. Brenner apát küldetése XI. Kelemen
pápához, 1707-1708. In. Történelmi Szemle, 1959.
Bitskey István: Irodalompolitika Bethlen Gábor és a két Rákóczy György
udvarában. Magyar Könyvszemle, 1980. 1. sz.
Cseh-Szombathy László: I. Rákóczy György 1644-es hadjárata. Hadtörténeti
Közlemények 1956. 1. sz. és 1957. 1-2. sz.
Cseh-Szombathy László: I. Rákóczy György 1645-ös hadjárata. Hadtörténeti
Közlemények 1957. 3-4. sz.
Hangay Zoltán: Erdély választott fejedelme Rákóczi Zsigmond. Budapest, 1987.
Heckenast Gusztáv: A Rákóczi-szabadságharc. Bp. 1953.Horváth Mihály:
Zrínyi Ilona életrajza Pest, 1869.
Köpeczi Béla szer.: II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyarországi
háborúról, 1703-tól annak végéig. Bp., 1978.
Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Bp. 1966.
Köpeczi Béla-R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bp. 1976.
Lukinich Imre: Az utolsó Rákócziak. In Rákóczi-Emlékkönyv, 2. köt. Bp. 1935.
Lukinich Imre: I. Rákóczi György és a lengyel királyság. Bp. 1917.
Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. Bp. 1954.
Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. 1-3. köt. Bp. 1907-1910. Rákóczi.
Emlékkönyv halálának kétszázéves évfordulójára. 1-2. köt. Szerk. Lukinich
Imre. Bp. 1935.Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi. Bp. 1913. Thaly Kálmán:
II. Rákóczi Ferec fejedelem ifjúsága, 1676-1701. Bp. 1881.Nagy László: A "bibliás őrálló" fejedelem, I. Rákóczi György a magyar
históriában. Bp., 1984.
Nagy Lászlő: "Öreg" Rákóczi György hajdúkatonái. Magyar Történeti
Tanulmányok, XII. KLTE Debrecen, 1979.
Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról. In
Századok, 1972. 3. sz.
Szabó András: Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (1544-1608). Kiegészítések
egy életrajzhoz. Történelmi Szemle, 1986.
Szabó János győző: Rákóczi Zsigmond egri főkapitányi instrukciója és
kinevezésének körülményei. Archívum 10. Eger, 1981.
Szilágyi Sándor: A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése, 1632-
1660. MHHD. 24. k. Bp. 1875.
Szilágyi Sándor: A Rákóczy család a XVII. században és a XVIII. század
elején. Pest, 1861.
Szilágyi Sándor: A Rákóczyak kora Erdélyben. Pest, 1868.
Szilágyi Sándor: I. Rákóczi György. Bp. 1893.
Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György és a diplomácia. Bp. 1878.
Szilágyi Sándor: II. Rákóczi György(1621-1660). Bp., 1891.
Szilágyi Sándor: Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései
történetéhez. Bp., 1883.
Szilágyi Sándor: Lorántffy Zsuzsanna.(In Szilágyi Sándor: Rajzol és
tanulmányok. Bp. 1875. I. k. )
Szilágyi Sándor: Okmánytár I. Rákóczy György svéd és francia
szövetkezésének történetéhez. Bp., 1873.
Szilágyi Sándor: Rákóczy és Pázmány. (In.: Rajzok és tanulmányok. Bp., 1875.
1. k.)
Trócsányi Zsolt: Rákóczi zsigmond (Egy dinasztia születése). A Debreceni Déri
Múzeum Évkönyve, 1978. Debrecen, 1979.
Subscribe to:
Posts (Atom)