Kassay István levelei a pozsonyi diétáról /Vaszary Kolos 1883 Adatok a pozsonyi 1825.-dik országgyűlés történetéhez. Győr Sas Andor 1995 Pozsony, az egykori koronázási város. Pozsony Stefan, Holcik 1986 Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Budapest RANDBEMERKUNGEN ZU EINEM BRIEFWECHSEL AUS DER REFORMZEIT DIE BRIEFE VON ISTVÁN KASSAY ÜBER DEN PRESSBURGSCHEN LANDTAG In der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts fanden politische und öffentliche Veränderungen statt. Die Reformzeit ist hauptsächlich an die pressburgschen Landtage sowie an den Namen von István Széchenyi zu knüpfen. Da man über den pressburgschen Landtag von 1825/27 kein ausführliches parlamentarisches Protokoll hat, kann man die Geschehnisse hauptsächlich aus verschiedenen Tagebüchern, Briefwechseln und Erinnerungen rekonstruieren. In der Arbeit des Landtages spielte neben den Boten die junge Intelligenz eine große Rolle, die meistens Jura studiert hatte. Diese konnte in drei Gruppen geteilt werden. Die Gerichtsreferendare, die Jura studiert hatten, waren die Jugendlichen, die zum Ablegen ihrer Prüfungen Übung erwarben. Die Kanzlisten oder Kleinboten übernahmen nach ihrer Rechtsanwaltsprüfung neben einem Boten Amtsaufgaben, solange die mit dem Namen ablegati absentium erwähnten Jugendlichen abwesende Magnaten, Witwen und Oberpriester vertraten. István Kassay , der aus einer adeligen Familie in Sajókazinc stammt, geriet im September 1825 als Kanzlist nach Pressburg, von woher er dem Grundbesitzer von Sajókazinc und Komitatstafelrichter László Máriássy regelmäßig Briefe schickte. Die uns erhaltenen Briefe von Kassay stellen nicht nur die Ereignisse des pressburgschen Landestages vor, sondern sie bringen den Alltag im Landtag und die Tätigkeit der Borsoder Boten Ábrahám Vay und Tamás Ragályi näher, sie ergänzen das geschaffene Bild über den Landtag mit wertvollen Angaben und berichten uns über die oft langen Monate voller Debatten der Gesetzgebung. Der Briefwechsel folgt den Geschehnissen von der Eröffnung des Landtages bis zu seiner Schließung im August 1827 auf Schritt und Tritt. Die vorliegende Studie stellt die Ereignisse der ersten acht Monate vor. Außer den Ereignissen im Landtag erhalten wir auch über den Alltag in der Krönungsstadt Pressburg, über die Krönung von Karolina Auguszta, über das Gesellschaftsleben, über den Alltag der Boten und über die durch István Kassay verrichtete Arbeit ein Bild. Obwohl die Antworten des Empfängers der Briefe, László Máriássy, uns nicht erhalten sind, gibt es in den Briefen von István Kassay zahlreiche Hinweise auf die Borsoder Ereignisse dieser Zeit sowie auf die Komitats- und Familiengeschehnisse. Die Studie stellt die Briefe reich mit Zitaten vor, die ausgezeichnete Quellen der Ereignisse des berühmt gewordenen Landtages und der pressburgschen Landtage sind. György Rózsa 466

EGY REFORMKORI LEVELEZÉS MARGÓJÁRA Kassay István levelei a pozsonyi diétáról 

RÓZSA GYÖRGY 

A XIX. század első felének legjelentősebb politikai és társadalmi változását hozó időszakát, melyet történettudományunk reformkornak nevez, leginkább az 1825/27-es pozsonyi országgyűléstől számítják. A Szent Szövetség Európájában a metternichi politikát követő bécsi törekvések egyre erősebben szemben találták magukat a rendi dualizmus talaján álló magyar nemesi hagyományokkal. A kontinens nyugati felének társadalmi és politikai közgondolkodását meghatározó francia forradalom hatását nagyban fékezte az udvar központosító, abszolutisztikus magatartása. A magát a magyar nemzettel azonosító magyar nemesség törvényes jogainak védelmében nemzeti jelszavakat hangoztatott, valamint sérelmezte az országgyűlés összehívásának elmaradását, miután az 1812-től nem ülésezett. Az itáliai forradalmak letörésére 1823-ban küldött császári csapatok pótlására az udvar erőszakos katonaállításba kezdett, egyben országgyűlési felhatalmazás nélkül vetett ki adót. A nagy felháborodást kiváltó eseményekre a vármegyék is reagálnak, melynek eredményeként Nyitra vármegye közgyűlését feloszlatják, Bars feliratban tiltakozik a királyi rendeletek ellen, míg Zemplén megye közgyűlésén a rendek nem engedik felszólalni a királyi biztost, Lónyay Gábort. Az udvar és a megyék közötti nyílt erőszak, a katonai hatalommal megtört ellenállás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért 1824-től az udvar új módszerekhez folyamodott, barátságot erősítő lépésekre szánta el magát. Először visszacsatolta az országhoz a napóleoni háborúk alatt leválasztott Fiumét, majd csökkentette a magyar birtokosok érdekeivel ellentétes vámokat, ezt követően 1825 szeptemberére új országgyűlést hirdetett meg Pozsonyba. 

Értékes levelezést őriz a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár a Gyűjtemények fondfőcsoportban.¹ Az egykori jurátus, majd pesti ügyvéd ifjabb Kassay István 1825 februárjától tudósította mentorát és családi barátját, márkusfalvi Máriássy László sajókazinci birtokos nemest a pesti, majd az országgyűlés ideje alatt a pozsonyi politikai és közéleti eseményekről. A mintegy 37 levelet tartalmazó levelezés a híressé vált országgyűlés mindennapjairól ad rendkívül érdekes és adatgazdag tájékoztatást. A több mint százoldalnyi iratanyag 1825. szeptember 22-től 1827. augusztus 4-ig követi nyomon a pozsonyi diétái eseményeket, betekintést adva egy fiatal jogászember pozsonyi mindennapjaiba, a vármegyei követek működésébe, a kétkamarás országgyűlés munkájába. Az iratanyag Máriássy László birtokából ismeretlen időben került a Borsod Miskolci Múzeum Egyesület gyűjteményébe, ahonnan bizonyára a múzeum és a megyei levéltár közti iratcserék egyik példájaként adták át a levéltárnak. A levelek mellett gyakran megtalálhatók a hozzá tartozó borítékok is, melyekről a feladás és az érkezés dátumai olvashatók le. Jelen tanulmány - terjedelmi korlátok miatt - a levelezés, illetve ezen keresztül a diétái évek első felének bemutatását vállalja, 1826 tavaszáig nyomon követve a pozsonyi eseményeket. 

¹ Az iratok levéltári jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (a későbbiekben: B.-A.-Z. m. lt.) XV.15.1.d.21. 

453

Kassay István egyike volt azon reformkori fiatal jurátusoknak, akik nemesi család sarjaként folytattak jogi tanulmányokat, majd annak befejezése után a vármegyén kerestek állást, vagy az ügyvédi pályát választották. A sajókazinci birtokos, id. Kassay István gyermekeként nevével már 1823-ban találkozunk a Borsod vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben, ahol az adott évben a szentpéteri járásban megüresedett főesküdti hivatal állására ad be kérelmet.² Rövid vármegyei szolgálat után a fiatal Kassay 1825 elején Pestre kerül, ahonnan rendszeres kapcsolatot tart nemcsak Máriássy Lászlóval, de a megye más személyeivel egyaránt.³ A pozsonyi országgyűlés megnyitása már Pozsonyban találja Kassayt, aki egyike volt a diéta mellett dolgozó, annak munkáját segítő fiatal jogászoknak. Az országgyűlés munkájában a követek mellett fontos szerepet töltöttek be azon főként jogot végzett fiatal értelmiségiek, akik leginkább három csoportba voltak oszthatók. A jogi végzettségű jurátusok azon fiatalok voltak, akik vizsgáik letételéhez szereztek gyakorlatot. A kancellisták, vagy kiskövetek ügyvédi vizsgájuk után vállaltak egy-egy követ melletti hivatalnoki feladatokat, míg az ablegati absentium néven említett fiatalok távol lévő mágnásokat, özvegyeket, főpapokat képviseltek.⁴ Kassay leginkább kancellistaként működött Pozsonyban, aki napközben az országgyűlés különféle dokumentumait másolta, egyben a két borsodi követ mellett végzett titkári feladatokat, talán külön is kiemelve a Ragályi Tamáshoz fűződő szoros személyi kötődését, akit atyai barátjaként is tisztelt. Az országgyűlés berekesztése után Pesten keres munkát, ahonnan rendszeres kapcsolatot ápol Borsod megye közgyűlésével és az itteni nemességgel. Mint az országgyűlés munkáját ismerő fiatal voltjelen a rövid 1830. évi diétán, ahol ablegatus absentiumként a Klobusicky család egyik távol lévő tagjának képviseletét látta el. A 30-as években számos dokumentumot találunk a borsodi közgyűlés iratai között, melyek Kassay működését mutatják be. Mint pesti táblai ügyvéd Iát el képviseletet több perben, borsodi megbízóktól munkát kapva.⁶ A Pesten dolgozó Kassayt az 1840-es években a Pest megyei nemesek sorában találjuk, majd a szabadságharc utáni élettörténetéről nincsenek adataink. 

A márkus- és batizfalvi Máriássy család egyike Felső-Magyarország legrégibb nemesi családainak, melynek története a családi legendáriumot leszámítva is - ez Lehel vezértől vezeti le a család történetét - a XIII. századig vezethető vissza. Az ősi birtokok Szepes és Gömör megyékben voltak, majd később Sáros, Borsod, Heves, Nógrád és Pest megyében is jegyeztek birtokokat. A jelentősebb összefoglaló genealógiai munkákban (Nagy Iván, Kempelen Béla) mintegy négy táblában mutatják be a Máriássy családot, melynek harmadik tábláján találjuk a sajókazinci birtokkal is bíró, illetve ott élő Máriássy Lászlót (1797-1857).⁷ A 1 eszármazási táblán a VII. Lászlóként jegyzett személy édesapja Máriássy Boldizsár (1759-1811), édesanyja Losonczy Klára (1771-1820) volt. A család ezen ágának Borsodon kívül Gömörben, valamint Szepesben voltak birtokaik, melyet megerősít az a dokumentum, melyet 1821-ben állít ki Borsod vármegye. Ebben Máriássy László és árva öccse, Máriássy Menyhért (1810-1874) szepesi birtokainak árendába adásáról döntenek, támogatva ezzel a kiskorú Menyhértet.⁸ Máriássy László 

²B.-A.-Z. m. lt. IV.501. 

³ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. l.d.21. 1825.02.15. Pest 

⁴ Csorba S., 2000. 84. 

³ Pálmány Béla levéltáros szíves közlése. 

⁶ Kassay működését az alábbi dokumentumok mutatják be: B.-A.-Z. m. lt. IV.501.2884/1831. 4173/1831, 1128/1834, 1343/1836, 12963/1839. 

⁷ Nagy /., 1860 20.; Kempelen B., 1913. 

⁸ B.-A.-Z. m. lt. IV.501. 868/1821. 

454 

köztiszteletben álló személy volt a vármegyében, akit a főispán a szentpéteri járás konskriptori állása mellett 1824. november 25-én neveznek ki táblabírának.⁹ Az ezt megelőző években több ügyben is a megyéhez fordul, így a Sajókazinc és Barcika közötti határút ügyében.¹⁰ A 30-as, 40-es években számos levéltári forrás található, melyek Máriássy László vármegyei működésével, peres és egyéb ügyeivel kapcsolatosak. A szabadságharc hónapjaiban az önkéntes honvéd sereg összeírásával bízza meg a megye a szirmabesenyői választási kerületben." 1848 októberében a megyei honvéd választmány mellett működő rögtönítélő bíróság élére választják, mely a bujtogatási, lázítási ügyekben, a nagyobb vétségek esetén dönt.' 

A sajókazinci Kassay és Máriássy családok jó kapcsolatának volt köszönhető, hogy a korban egymáshoz viszonylag közel álló István és László rendszeres levelezést folytatott egymással. 

Diétái évek Pozsonyban 

I. Ferenc 1825. július 3-án Bergamóban (Olaszország) keltezte azt a királyi levelet, melyben a magyar országgyűlés összehívásáról értesíti a vármegyéket. Ezzel tizenhárom év elteltével ismét lehetőség mutatkozott a megsértett magyar alkotmányosság helyreállítására. A törvényhozó hatalom gyakorlása a királynak és az országgyűlésen törvényesen képviselt országnak közös joga volt. A királyi jogkörbe tartozott az országgyűlés kihirdetési, egybehívási, elnapolási, föloszlatási és bezárási joga, a törvény kezdeményezésének joga, a törvényszentesítés joga, valamint a törvények kihirdetésének a joga. A törvényhozó hatalom másik tényezőjét a karok és rendek alkották, melyek az alábbiak szerint oszlottak meg: 1. egyházi főpapok, 2. világi főurak, 3. nemesek, 4. királyi városok rendjei. A négy rend két táblára oszlott, felső és alsó táblára. A korszak országgyűlésein az ülések mindkét táblán nyilvánosak voltak, a karzatra az üres helyek számához képest bárki bemehetett, a földszinti teremben - ahol az érdemi tanácskozás folyt - magyar ruhában és kardosán öltözködve szintén megjelenhettek az érdeklődők. Az országgyűlési ifjúság legtöbbje jogot végzett, vagy az iránt érdeklődő fiatal volt, kiknek kiváló gyakorlati lehetőséget jelentett az ülésekre való bejárás, vagy az országgyűlés mellett vállalt írnoki és egyéb feladatok elvégzése. 

Kassay István 1825 januárjában került fel Borsodból Pestre, ahol mint jogvégzett ember keresett munkát. A ránk maradt első levelét február 8-án keltezte Máriássy Lászlónak Sajókazincra.¹⁴ A táblabírónak frissen kinevezett Máriássynak gratulál, majd tudósítja a pesti eseményekről. Hazahívását elutasítja, mondván: „a vármegyére hazamenni teljességgel nem szándékozom, mert az ott való szolgálat nem szegény legénynek való. Pesten majd szerencsét próbálok, ha találok jó, he nem megtanít a szükség mitévő legyek."¹⁵ A pesti ítélőtáblán folyó pereket tanulmányozza, s emellett megbízójának, 

⁹ B.-A.-Z. m. lt. IV.501.3685/1821. 

¹⁰ B.-A.-Z. m. lt. IV/501. 363/1823. 

¹¹ B.-A.-Z. m. lt. IV. 601/a. 2405/1848. 

¹² B.-A.-Z. m. lt IV. 601/a 3818/1848. 

¹³ Az 1825/27-es országgyűlés részletes leírását adja Vaszary K., 1883. A kötet a Guzmics és a Tar naplók alapján mutatja be az országgyűlésen történteket. További értékes adalékokkal szolgál Széchenyi István is Naplóiban, ennek kiadása: Budapest 1926. szerkesztette: dr. Viszota Gyula. 

¹⁴ B.-A.-Z. m. lt. XV. 15. 1.21. 1825. február 8. 

¹⁵ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. február 8. 

455 

Máriássynak vásárol és rendel könyveket, így a Corpus Juris beszerezhető köteteit, Fáy meséit és egyházi tárgyú köteteket. 

Csupán feltételezni lehet, hogy az új országgyűlés híre Pesten éri. Pozsonyi tartózkodásának kezdete 1825 szeptembere, első innen írott levelét szeptember 22-én datálja.¹⁶ Pozsonyba utazását több dolog is motiválhatta. Egyrészt érdeklődése a ritka esemény iránt, másrészt a borsodi közgyűlés tagjaival való személyes kapcsolata, melybe Máriássy Lászlón kívül beleértendő a két borsodi követ, Vay Ábrahám és Ragályi Tamás is. Kassay kancellistaként dolgozott Pozsonyban, melyet napidíj ellenében végzett. Borsod megyének 1825 előtt nem volt számottevő konfliktusa az udvarral. A törvénytelen adó és újoncozás, a papírpénz bevezetése, valamint a királyi kinevezettek ellen szóló tiltakozó feliratait elküldte Bécsbe, remélve, hogy azokat a soron következő országgyűlés orvosolni fogja. Borsod közgyűlésének 42 pontba foglalt utasítása a rendek és a megye sérelmeivel foglalkozik. 

A rendek 1825. szeptember 11-én gyűltek össze Pozsonyban, hogy megkezdjék munkájukat. Az udvar által elküldött előterjesztések között találjuk a királyné, Karolina Auguszta koronázását, mely kiváló diplomáciai fogásnak számított az országgyűlés kezdetén. Kassay levelében részletesen ír a koronázásról.¹⁷ Karolina Auguszta, Miksa József bajor király lánya, I. Ferenc negyedik felesége ekkor harminchárom éves, míg a király ötvenhét. A király fogadására Bécsbe küldött országos küldöttség - melynek tagja volt Vay Ábrahám borsodi követ is -, szeptember 15-én érkezik az udvar előkelőségeivel Pozsonyba. Kassay az alábbiakban tudósít az eseményről: „0 Felségek egy leeresztett és nyolc szürke lovak által húzott hintóba jöttek, jobbra a király, balra a felesége, s temérdek sok nép vivát és éljen kiáltással fejek hajtogatásával és mosolygással fogadták, mindketten magyar öltözetbe voltak, s királyné igen mosolygó tekintetet mutatott s mutat azóta is mindenkor. A kísérő s a szemfényvesztésig cifra hintók között volt herceg Bat-thyánynak egy, mely amint mondják 16 ezer ezüst forintba került, ezen kívül herceg Eszterházynak, Kohárynak, Pállfynak, s a Prímásnak oly gazdag hintóik voltak, hogy azoknál a királyéi sem voltak különbek. Lóháton cifra köntösökbe, s gazdag készületű szerszámokba tündöklő paripákon sok mágnások kísérték a felségeket, úgy mint Eszterházy, Hunyady, Károly, Vitzay, Keglevits, Wesselényi s Isten tudja mindeniket, hogy ki, kik között senki oly sok néző szemét magára nem húzta mint Wesselényi, mert úgy néz ki mint egy Herkules, s hangja is van hozzá való. Azt beszélik róla, hogy Párizsban jártában nem kapott a kezére való kesztyűt, hanem mondva kellett csináltatnia, de van is olyan markolatja, amilyennél tán sose láttam nagyobbat."¹⁸ A király és kíséretének szállása a prímásnak a pozsonyi belső várban lévő palotájában volt, ahol szeptember 16-án fogadta a rendek követeit. Herceg Koháry Ferenc főkancellár a rendekhez magyarul, míg a király latinul szólt. A propozitióknak a nádornak való átadása után az előkelőségek az országházához igyekeztek, hogy felolvassák azokat. Az azok átadásakor mondott királyi beszédre válaszul a rendek „köszönő feleletet" fogalmaztak meg, melyet németesen „Dank Adresnek" neveztek. Az első kerületi ülések - circularis sessio - ennek megfogalmazására ültek össze, majd nekikezdtek az érdemi tanácskozáshoz, melynek kapcsán „elsődlegesen a sérelmeket határozták tanácskozásuk tárgyává tenni, bizton remélve, hogy ő felsége azokat a trónbeszédben kifejezett atyai indulata szerint orvosolni 

^l6B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. szeptember 22. ¹⁷B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. szeptember 22. ¹⁸ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. szeptember 22. 

456 

fogja. Kassay István Máriássynak küldött levele mellé csatolja a királyi propozitiókat, melyek ebben a formában nem maradtak ránk. Az országgyűlés induló napjait leíró levelében tizenkét oldalon számol be az eseményekről, melyek között kiemelendő a királyné koronázásának leírása. 

Pozsonyban ekkor tizenkilencedik alkalommal tartottak koronázást (az utolsó ilyen eseményre 1830-ban került sor). A magyar szent korona szeptember 17-én indult el Buda várából, hogy két nap múlva Pozsonyba érkezzen. Az egyes megyék területén megyei bandériumok kísérték az aranyozott hatfogatú császári postakocsit. A koronát szeptember 22-én vitték át a székesegyházból a királyi lakosztályra. A nagyszámú küldöttség által átvitt koronázási ládát 24-én bontották fel, majd a királynéi koronát a szükséges mértékben igazították. Pozsonyban mintegy 15 ezer vendég nézte végig a ceremóniát, melyről Kassay így ír levelében: „25.én a koronázás fényes pompával véghez ment, este a város, a prímás, a Koháry, a Grassalkovics házai és a mi utcánkba emelt thriumphaus kapu fényesen ki volt világítva, nem különben a zsinagóga. A prímás háza előtt egy obeliskus, mely némelyek szerint húsz öl magas, emeltetett fából és deszkából, mely lámpákkal telerakatott..."²⁰ „Egy ablakban magyar írás is volt, - nem is volt egyebütt sehol magyar nyelven semmi - ily jeles: Éljen a király és a királyné a magyar hazával!"²¹ A koronázást követően több mint kétszázan vettek részt a hivatalos díszebéden, melyet másnap este bál követett. 

A koronázást követően a rendek kerületi üléseket tartottak és az országgyűlés napirendjeiről tanácskoztak. „Természetes, hogy ami legjobban fáj, annak gyógyítását kellett volna mindeneknek kívánni, s ezt is kívánta az okosabb rész, de fájdalom találkoztak olyanok is, akik mellesleg való tekintetek által megszakíttatván oly dolgokat tettek volna elsőnek, melyek mások előtt utolsónak láttattak" - írja Kassay október 13-án kelt levelében.²² A haladék nélkül való orvoslást kívánó bajoknak tartatván a legközelebbi időbe a katonaállítás és adó kivetése dolgába tett törvénytelenségek, ezek húzták a jobb rész figyelmét egészen magukra, s ámbár a királyi propoziciók is az ország boldogságára célzának, mindaz által ezekbe beleereszkedni, sőt a beléjük való beleereszkedést megígérni vagy említeni sem akarták a Rendek, míg a constitúción esett sérelmek meg nem orvosoltattak."²³ Az alkotmányon esett sérelmek orvoslására nunciumot, üzenetet fogalmaztak meg, melyet a négy kerületi jegyző mellett kerületenként két-két kiküldött segített írásba foglalni. 

A megyékbe kiküldött kormánybiztosok megbüntetése „tüzesen vitattatott a Kerületekben", s ezt, valamint az alkotmány egyéb sérelmeit nem mellőzhették a nunciumból. Az esetet a híres Sopron megyei követ, Nagy Pál így foglalta össze Kassay tolmácsolásában: „ez éppen olyan tanács volna, mintha hazámat a földindulás összerázván, s meg-roskasztván, ennek helyrehozása módjáról építőivel tanácskoznék, s azt javallaná, hogy először a szobákat kell kifesteni."²⁴ A borsodi követek, Vay Ábrahám és Ragályi Tamás is hozzászóltak a vitához, melyet a personalis, Szőgyény Zsigmond is támogatott, mondván: „meg lévén győzetve, hogy a tekintetes karokba és rendekbe ezt az értelem és nem az indulat akarja, nem bánom, maradjon. A personalis még eddig nagyon a mi követeink 

¹⁹ Horváth M., 1868.146. 

²⁰B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. szeptember 25. 

²¹ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. szeptember 25. 

²² B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 

²³ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 

²⁴ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 

457 

egyértelmű jó hazafiak kedve szerint viselte magát, s dicsérik hogy jó s derék professus."²⁵ 

A karok és rendek nunciuma október 12-én került a főrendek táblája elé. Heves vitát váltott ki az a kérdés, vajon a felsőház a királyi propozitiókat vagy az alsóház előterjesztését tűzze napirendjére. Kassay sajnálkozással ír az itt történtekről: „Sír az igaz magyar szív vagy méreg hatja el mindenét, mikor látja, hogy azok, kiknek oszlopoknak kellene lenni, a haza mellett vagy hidegek, vagy még ami több az ellene való törekedés-be melegek. Megcsalta a többi közt várakozásába a hazát Illésházy is, ki még a többinél magyarabbnak tetszett, mert nem volt minden részbe a haza jó fiai értelmén. Azt úgy ő, mint a szepesi püspök oltalmazták, hogy propozitiók előtt ezen rendkívül esett sérelmek orvoslása kérettessen, de többekkel együtt a commissariusoknak megengedni s büntetések kérését kihagyatni javasolta. Leghazafibb módon beszélt báró Mednyánszky, gróf Széchenyi kapitány, még hozzá ez egyedül magyar nyelven, jól beszélt a mi főispánunk, s arra fakasztott sokakat, hogy a mágnások szólásába is első Borsod megye." „Az ifjú mágnások is előre conferentiát tartván készültek a haza mellett beszélni, de gróf Széchenyin kívül egy se szól közülük".²⁶ Széchényi első országgyűlési felszólalását mindkét korabeli napló, a Guzmics és a Tar napló is megerősíti. A latin nyelvű főrendi táblán ezért volt feltűnő esemény Széchenyi beszéde, aki magyarul szólalt fel. Október 13-án a felsőház ülésén már több mágnás is magyarul szólalt fel: „A mai ülésbe a mágnások szólásába már több ifjú mágnások is beszéltek magyarul a nuncium mellett, jelesen két Eszterházy, Károlyi, Perényi, Haller." 7 Kassay napi munkája mellett írta leveleit, melyekbe legtöbbször az első oldalra kerülő dátum utáni események is belekerültek. A kiterjedt levelezést folytató fiatal jogász Máriássy László mellett sok más személlyel levelet váltott, s ezért gyakran utal arra, hogy nem is tudja, előző levelében hol fejezte be az események elsorolását. 

Csaknem egy hónapi tárgyalás után sikerült lezárni a kormánybiztosok - com-missariusok - büntetésének ügyét. A nagy vitát kiváltó téma lezárásaként október 15-én Nagy Pál tartott nagy ívű beszédet az országgyűlésben. Kassay részletesen idézi az ott elhangzottakat, ezzel a megjegyzéssel kiegészítve: „Nagy Pált leginkább ma ismertem meg olyan embernek, aminő 8-9 millió lélekből álló országba amilyen Magyarország talán egynél több nem is lehet." „Olyan vagy két, de különösen egy beszédet tartott ma Nagy Pál az országos ülésbe a commissariusok ellen, amilyet nem mertem volna, hogy elmerjen ott valaki mondani."²⁸ A diétái életet 1825 őszén lázas munka jellemezte. Az ülések sokszor még hétvégeken is zajlottak, s a kerületi üléseken kívül a különféle „deputationalis" munkák is lefoglalták a követeket. Reggel 7 vagy 8 órától kezdődtek az ülések, melyek késő délutánig is eltarthattak. „Ma 8 órakor Circulus volt, 10 órára pedig a deputationalis munkák körülnézése végett kinevezett küldöttségnek volt összeülés rendelve. Ebbe igen sok vármegyék követei ki lévén nevezve, bajba vannak, mert a preferentiális sérelmeket is akarván egyúttal kidolgozni, s reprezentálni, s mindé követek jelenléte végett megkívántatván, nem tudom hogy lesz hogy deputatió és circulus is lehessen, némellyek déli 12 óráig circulus, azután deputációt, mások azt délig, amazt délután, mások megfordítva, némelyek a Nagy Pál előterjesztése folytában ma circulus, 

²⁵ B.-A.-Z. m. It. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 

²⁶ B.-A.-Z. m. It. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 

²⁷ B.-A.-Z. m. It. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 

²⁸ B.-A.-Z. m. It. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. Kassay leveleinek nagyobb részét folytatólagosan, több napon keresztül írta, ezért lehetséges, hogy egy-egy levélben a címzés melletti keltezés utáni események is belekerültek. 

458 

felirat a megsértett alkotmány védelmében fogant. A nemzetjogain sérelmek estek, s miután az ország a törvények támaszától megfosztatott, „már nemzeti veszedelmétől kellett rettegnie". A rendek a feliratban sérelmezik, hogy a kormányzás a német-szláv örökös tartományok módjára történt, több esetben nyílt levelek módján, önkényes rendeletekkel, katonai erő bevetésével, a kiküldött királyi biztosok a megyeházakat ostrom alá helyezték, a tisztviselőket elzárták, a tanácskozások szabadságát elfojtották, a levéltárakat megsértették, a jegyzőkönyveket megcsonkították, a pecséteket lefoglalták, az országgyűlés összehívását tizenhárom évig elmulasztották. Hivataluktól számos hazafit megfosztottak, jogaik gyakorlásában akadályoztak. A felirat a sérelmek miatt nem a királyt, hanem „a századok óta folytatott kényuralmi rendszert" okolta. Ezért a karok és rendek követelték, hogy a megsértett törvényeket újra fogadja el az udvar, az adónak ezüstben történő behajtását, az erőszakos újoncozást, valamint a megyékbe kiküldött bizottságokat haladéktalanul szüntessék meg. A megyék egymás közti levelezését és az országos bizottságok munkálatait az uralkodó engedélyezze. 

A királyi válasz, mely november 9-én kelt - bár komoly reményeket nem fűzhettek annak tartalmához - még a várakozástól is elmaradt. Az okokat keresve az udvarban uralkodó személyi ellentételeket vélték felfedezni. „Azt hallani, hogy a resolutió nagyon rossz lesz, ennek pedig okának Zichy Károly, miszerint kedves hazánk édes fiát állítja a szárnyaló hír, s úgy beszélik, hogy a Metternich jobb resolutiót akart küldeni, de Zichy állt ellent, akivel amint mondják a palatínus e tárgyban egy keveset keményen is beszélt, s értésére adta, hogy tudja meg, hogy nem csak palatínus, de a király testvérével is beszél."³⁰ - írja Kassay november 10-én kelt levelében. „Ha az alkalmatosság holnap reggel pedig nem indulna ... jobb szerettem volna holnap írni, talán már a resolutióról is tudtam volna valami bizonyosat közleni. Ezt előre is azért írom, hogy a Zichyt addig is átkozhassa a tekintetes úr, s akikkel ezen rossz hírt közli, azok is kérjék fejére a magyarok Istene méltó bosszúállását, mert ha a resolutió jó lesz is, ő kárhozatot érdemel, annyi bizonyos lévén, hogy ő azon volt, hogy rossz legyen. Az ifjúság ellene méreg által elfojtott szívvel kiált átkot, csak az a kár, hogy haragok súlyát vele nem éreztetik."³¹ 

A királyi resolutiót a november 12-i együttes ülésen olvasták fel. Ebben az uralkodó nehezményezi, hogy a propozíciók tárgyalását a rendek elhalasztották. A feliratban foglalt sérelmeket, melyet inkább „feledni illett volna" összességében elutasítja, s részletesen ír azon körülményekről, melyek döntéseit megalapozták. E szerint: „midőn egyrészről az engesztelhetetlen ellenség, más részről az újítani vágyók, vakmerő szándékkal, eleink minden institúcióját felforgatni törekedtek, rendkívüli eszközökhöz kellett vala nyúlnia, kivált, midőn országgyűlés összehívására sem idő nem volt, sem a körülmények nem kedveztek. Csak 0 Felsége a kormány élén láthatá a veszélyeket egész rettentő nagyságukban, csak ő választhatta meg ennél fogva az alkalmas eszközöket, melyek által Magyarországot is megmentse, mi sikerült is neki."³² A pozsonyi közállapotokat jellemzi, hogy a resolutió megfogalmazásával vádolt Zichy Károly ablakait éjszaka bedobálták. A városban és az országgyűlés tagjai közt elterjedtek a gúnyiratok - pasqvilusok - melyek egy-egy személyről fogalmazódtak latin nyelven. Ezek minden bizonnyal Pestről vagy vidékről jutottak el Pozsonyba, ahol kézről kézre jártak, vigyázva, nehogy a titkos-

²⁹B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. október 23. 

³⁰ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. november 10. 

³¹ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. november 10. 

³² Vaszary i. m. 119. 

459 

rendőrség kezébe kerüljenek. A két borsodi követről is készültek pasqvilusok, melyek dicsérték azok eddigi munkáját. 

Az 1825/27-es pozsonyi országgyűlés egyik legjelentősebb, s máig ható döntése a Magyar Tudós Társaság megalapítása. A követek az 1825. november 3-i ülésen tárgyalták a magyar nyelv ügyét. Előbb kerületi üléseken kívántak a nyelv ügyével foglalkozni, ahol számos követ, így Vay Ábrahám és Ragályi Tamás is hozzászóltak a témához, s „hazafiúi lélekkel beszéltek a magyar nyelv közönségessé való tételének szükséges voltáról". Majd felsőbükki Nagy Pál beszédében egy korabeli dokumentumra hivatkozott, melyben Mária Terézia idejében a prímásnak kötelességévé tette, hogy egyházi méltóságot ne viselhessen olyan személy, aki a német nyelvet nem beszéli. A királyi városok német és magyar polgársága, valamint a magyar arisztokrácia csaknem teljes egészében német nyelvű gazdatisztjei mind indokai voltak annak, hogy az országgyűlés segítse a magyar nyelv elterjedését. Nagy Pál nevezetes beszédére állt fel a kerületi tanácskozáson részt vevő Széchenyi István, aki jószágainak egy esztendei jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására. A jelen lévők éljenzése mellett Vay Ábrahám is felkelt, s ezen szavakkal szólt hozzá: „Egy magyart sem hallunk ma már szóllani, ki a magyar nyelv által terjedő nemzetiség minél erősebb megfundálását ne óhajtaná".³³ Vay 20 000 forintot váltóban ajánlott fel a fenti célra, melyhez csatlakozott gróf Andrássy és gróf Károlyi György is. A Tudós Társaság megalapításáról Kassay ugyan novemberi leveleiben nem szól, de később visszatér erre a témára - 1827 május 3-i levelében -, s miután az akadémia létrejötte 1827-ben törvénybe is bekerül, nem elszigetelt kezdeményezésről volt ekkor szó, hanem sokkal inkább egy tudományos intézmény megalapításáról, valamint a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésének jelentős mérföldkövéről. 

A királyi resolutióra adandó választ a karok és rendek kerületi üléseken és „elegyes üléseken" vitatták meg, pontról pontra elemezve az uralkodótól kapott választ. A többség azok ellen volt, „akik azt állították, hogy míg a resolutióra - nem koldulva -hanem egy szabad nemzethez illő módon nem felelnek, az abban világosan kijelentett absulutizmus princípiumainak ellent nem mondanak, s míg azt visszahúzván a felség jobb resolutiót nem ad, addig odébb egy lépést sem kell menni, ... hogy ha igy határozza el magát az ország, a diéta el fog bocsátani."³⁴ A rendek és a király közötti egyre feszültebb helyzetet József nádor oldotta meg, aki tanácskozást kezdeményezett a rendekkel, azokat magához hívatta és felajánlotta közbenjárását az ügyben. Vitéz János abaúji követ javaslata, aki ,javallta, hogy meg kéne kérni a palatínust, a végett mint közbenjáró vesse közbe magát a király és nemzet közt, s igyekezzen azon sérelmes resolutio visszahúzatá-sa után jobbat eszközölni, melyet a palatínus egész készséggel láttatott elfogadni".³⁵ A nádori teendőket ellátó József főherceg november 20-án kapta kézhez a főrendek által is elfogadott nunciumot és másnap Bécsbe ment. A nagy várakozással várt válasz körüli állapotot így írja le Kassay Máriássy Lászlóhoz küldött levelében: „Azt mondják, hogy a király megbánta volna hogy oly rossz resolutiót adott és hogy ő nem is akart volna oly rosszat adni, mert mikor beszélték neki hogy a magyarok igen nagyon meg vágynak illetődve, azt mondják azt mondta volna: no das war nicht so schlecht gemeint".³⁶ A Kassay által elküldött nunciumok és resolutiók nem maradtak fenn a levelek mellett, 

Vaszary i. m. 115. 

B.-A.-Z. m. lt. XV. 15. 1.21. 1825. november 20. B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. november 23. B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. november 23. 

460

melynek bizonyára az volt az oka, hogy azokat a címzett Máriássy Lászlón kívül mások is olvasták és azért nem osztoztak a levelek későbbi sorsával. 

A nádor közbenjárásával elküldött resolutióra november 26-án kelt és Pozsonyba 28-án érkezett az uralkodó újabb leirata. Ez jóval engedékenyebb hangneme és a benne foglaltak miatt is megnyugtatta a rendeket. Az alkotmány és az igazgatás törvényszerűségének megtartása mellett lehetőséget teremt arra, hogy a megyék egymás közti levelezését külön törvényben szabályozzák és a következő országgyűlés határnapját még az előző diétán kitűzzék. Kassay leveléhez csatolja a királyi leirat másolatát - mely sok hasonló dokumentummal együtt nem maradt ránk - ezen megjegyzéssel: „... most van szerencsém ide zárni a tisztelt közbenjáróság által eszközölt királyi választ. Ez jobb mint sokak reményiették, s jobb mint az elébbi, de mégse olyan, amire Tamás úr azt mondhatná, hogy no e bizony jó! De sokan azt mondják, hogy tekintetbe vévén az elébbit, melyet ez csakugyan agyba főbe pofoz, még tűrhet."³⁷ Az 1825 -ös év december hónapja a felküldendő törvényjavaslatok vitáival telt el. A rendek és a főrendek közötti fő nézetkülönbség két téma köré csoportosult, jelesen az adó és a korábbi években beszedett adók beszámításán, illetve a következő országgyűlés határnapjának megállapításán. A rendek ragaszkodtak a törvénytelenül beszedett adók beszámításába, s az országgyűlés kezdő napjának a király által való kijelölésébe. A főrendek mindezeket ellenezvén csak olyan törvényjavaslatok felküldéséhez kívántak hozzájárulni, melyet mindkét ház elfogadott. „Ezen két kérdésbe annyira vetélkedtek már, két héttől óta egymással, hogy ámbár mind a két tábla a másikhoz küldözött üzeneteibe minden okait kimerítette, mindazáltal sem azt hinni nem akarja, hogy okai a másik fél által kiforgattattak volna, s a másik kívánságára állni nem akar, s a dolog további vitatása még ma is a jövő hétre elhalasztatott. Ezen articulusokat a hozzájuk mindkét részről járult észrevételekkel le fogván írni, azokat tekintetes úrnak adandó alkalmatosságtól megküldöm, hogy az egész vitatás folyamatát azokból által láthassa" - írja Kassay István 1825. december 31-én kelt levelében.³⁸ 

A januári üléseken szinte alig haladtak előre a törvényjavaslatok tárgyalásában. Már-már úgy tűnt, hogy az 1542. évi 36. és az 1550. évi 64. törvényekre hivatkozva az alsóház külön javaslatot terjeszt az uralkodó elé, mely egyúttal azt is jelentette volna, hogy nincs egyetértés a két ház között, s jogában áll a főrendeknek is külön javaslattal az uralkodó elé járulni. Mintegy hatheti tanácskozás után az újabb felirat 1826. január 17-én készült el. Az ezt követő hetek és hónapok a két ház közötti szakadatlan vitákkal jellemezhetők, melyekből a megegyezés nehezen látszott körvonalazódni. „Az ország gyűlése a sürgetősebb kívánságok iránt készített üzenetekkel foglalatoskodik, mely már a főrendek által is megvizsgáltatván, a rendek most az elsők által tett észrevételekre adandó felelettel bajoskodnak" - olvashatjuk az 1826. február 19-i levélben.³⁹ „Az ország rendéi mind addig a preferenciákkal, s jelesen most a főrendek által tett észrevételekkel foglalatoskodnak. Lassan megy a munka, mert sok az elhárítani való akadály, ugyanis azoknak kiket csupán a haza szeretete lelkesít, most a magukat hazájuknál sokkal jobban szerető követekkel, majd többnyire minden jónak ellent álló papsággal, majd a főrendekkel kell tusakodniuk, akik mintha nem is azon haza gyermekei volnának s megfelejtkezvén hogy éppen nekik volna több okuk legbuzgóbban vívni a haza java mellett, a 

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. november 29. B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. december 31. B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. február 19. 

461 

királyi jussokat nem csak legtüzesebben védelmezik, (amelyeket az elsők is épségbe kívánnak maradni) de azokat tulajdon nemzetek karával is szélesíteni törekednek."⁴ 

Az ülések témái között ismét megtalálhatjuk a magyar nyelvet, melynek a közhivataloknál való terjesztését szorgalmazták sokan. Zólyom, Túróc, Liptó követei, valamint a horvát követek a magyar nyelvnek csupán hosszabb idő alatti elfogadtatását javasolták a hivatalokban. Szepes, Sáros, Trencsén és a királyi városok követei mértékle-tesebbnek mutatkoztak, míg a zólyomi követ, Radvánszky Antal a magyar nyelv alkalmatlanságáról szólt beszédében, javasolva a latinnak a további használatát, felzúdulást okozva ezzel a diétán. 

A Széchenyi által elindított Tudós Társaság ügye a tavasz folyamán többször is napirendre került. Az újabb ajánlásoknak köszönhetően egyre nőtt azon pénzalap, mely biztosítékául szolgált a későbbi akadémiának. Gróf Eszterházy Mihály és Károly és gróf Batthyány János fejenként 10-10 ezer ezüstforintot ajánlottak fel, gróf Telekiek a könyvtárukat értékes kéziratokkal. Az országgyűlés végére 250 ezer forint gyűlt össze. 

Az uralkodó 1826. április 9-én kelt válaszának főbb pontjában is kielégítette az ország rendjeit, de az egyik fő sérelemben nem enged. Az előző években beszedett adó többletének beszámításához nem járult hozzá, mondván: a kincstár körülményei nem engedik. Az 1826-os esztendő országgyűlési munkái elhúzódó, hosszú vitákat hoztak, hogy egy évre rá, 1827 augusztusában mintegy 45 törvényt szentesítsen az uralkodó, melyek összességében a megsértett magyar alkotmány visszaállítását eredményezzék, egyben utat engedve azon reformtörekvéseknek, melyeknek legfőbb kezdeményezője maga Széchenyi István. 

Hétköznapok az egykori Pozsonyban 

A terjedelmes levelezés forrásértékét egyrészt a diétái élet bemutatása, az ottani szereplők fellépéseinek és beszédeinek ismertetése adja, másrészt Kassay számtalan adatot közöl az egykori pozsonyi viszonyokról, a borsodi követek hétköznapjairól, a városban zajló fontosabb társadalmi és közéleti eseményekről, melybe beletartoznak a lóversenyek vagy a főűri fogadások egyaránt. A levelezés kiegészíti az eddigi kutatásokat, többek között Kumlich Emil vagy Sas Andor Pozsonyról szóló köteteit, írásait.⁴ 

A XIX. század első felében Pozsony Pest és Debrecen mellett a harmadik legnagyobb lélekszámú városa az országnak, a maga több mint 30 ezernyi lakosságával.⁴² Bár az országgyűlések 1848-ig Pozsonyban voltak, de Pest fejlesztése, politikai, gazdasági és kulturális kiemelkedése a szabadságharc előtti évtizedekben már javában zajlik. Az akadémia gondolata Pozsonyban fogan, de már Pesten valósul meg, Kossuth Pesti Hírlapja ugyancsak ezt a tendenciát erősíti, hiszen előzménye a Pozsonyban elindított Országgyűlési Tudósítások. Az 1848 előtti évtizedek Pozsony életében a biedermeier időszakának nevezhetők. Csönd, visszafojtottság, a hatalom előtt való meghajlás, rezignáció, ez a biedermeier világa.⁴³ Kassay háromhetente, havonta küldte leveleit Sajókazincra. A korabeli viszonyokat ismerve két módja volt a levelek célba juttatásának. Egyrészt a menetrendszerinti postakocsival, mely keleti irányban a Csallóközön át Pesten, valamint Eger érintésével, Miskolcon keresztül szállította a leveleket. A levelek kézhez vételének 

⁴⁰B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. február 28. 

⁴¹ KumlikE., 1908.; Sas A., 1995. 

⁴² Sas i. m. 12. 

⁴³ Sas i. m. 9. 

462 

részt vett. A hat asztalnál helyet foglaló mintegy hétszáz vendéget a királyi pár is megtisztelte jelenlétével, többekkel személyesen is szót váltva. Este ingyenes magyar nyelvű színi előadás volt a színházban. Másnap, szeptember 26-án bált rendeztek a koronázás tiszteletére.⁴⁶ 

Karolina Auguszta koronázásának tiszteletére a vendégek Pozsonyba való megérkezése előtt új hidat vertek a Dunán, amely huszonhárom csónakon állt. A hajók átjutása miatt középen szétnyitható volt, s csak télen szedték szét. A híd közepén Nepomuki Szent János szobrával díszített kápolna állt.⁴⁷ A királynő tiszteletére állított hidat Karolina Auguszta hídnak nevezték el, majd később azt az uralkodó Pozsony városának adományozta. A koronázás emlékére díszkutat is emeltek az irgalmasok kolostora előtti téren, az egykori koronázási eskütétel helyén. 

Szólni kell a különféle ebédekről, fogadásokról, ünnepségekről, melyek meghatározták az országgyűlés alatti pozsonyi életet. A követek pozsonyi jelenléte nem kevés kiadással járt együtt. Vay Ábrahám mint tehetős személy családtagjaival, cselédeivel, szakácsával együtt utazott Pozsonyba, ahol, mint azt Kassay megjegyzi rendszeresen hívta magához ismerőseit, vendégeit. „Mi rendesen Vay őnagyságához járunk ebédre, s mikor vendég nincsen is 26-an eszünk, de vendég nélkül soha sincs az asztal."⁴⁸ Sokszor ezen ebédek a diétái munkák miatt egészen későn kezdődtek: „Mióta ezen unalmas vitatás folyik, három négy nap is ülünk ebédhez egymás után délutáni öt, s hatodfél órakor."⁴⁹ A borsodi követek rendszeresen jártak ebédekre felsőházi személyekhez, így József nádorhoz, Koháry Ferenc főkancellárhoz, Cziráky Antal tárnokmesterhez, Illésházy István főasztalnok főispánhoz, Eszterházy Miklós testőrkapitány, Sopron megye főispánjához, valamint Rudnay Sándor prímás, esztergomi érsek rezidenciájára.⁵⁰ 

Kumlik i. m. 25. 

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. szeptember 22. 

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. szeptember 22. 

Stefim, H. 1986.48. 

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. szeptember 22. 

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1826. január 26. 

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1826. november 10. 

463 

Kassay közlése szerint Borsodból tizenheten tartózkodtak a diéta alatt Pozsonyban. A követek mellett ott találjuk családtagjaikat, a titkárokat, a velük élő személyzetet és a vármegyéről csupán néhány napra felutazó hajdúkat is. 

Rendszeresek voltak az újévi és a királyt valamint a királynét névnapjukon köszöntő fogadások. A rendek a palatinus, József nádor feleségét küldöttségileg köszöntötték 1826 januárjában. A hercegasszony magyarul szólt a küldöttség tagjaihoz, melyet saját maga által leírva át is adott a vendégeknek. A királyt és királynét névnapjaikon -Karolina napja február 2. - is köszöntötték, mely alkalomból 50 fős küldöttség utazott Bécsbe. A küldöttség tagjai személyes audienciát is kaptak az uralkodótól. Ezen küldöttség tagja volt Széchenyi és Szegedy Ferenc zalai követ is, akik nem jelentek meg az audiencián. Ennek okát a „felküldendő kívánságok" elutasításában látja Kassay.⁵¹ 

Nagy társadalmi jelentősége volt a diéta ideje alatt, 1826. április 9-én megtartott első pozsonyi lóversenynek. Gróf Széchenyi István, gróf Eszterházy Mihály és Károly mellett herceg Odeskolky, gróf Klam és gróf Kollowrat szervezték a versenyt. Utóbbi két katonatiszt maga ült a lovára, míg a többi lovon a két Eszterházy lovászmesterei ültek. Az újszerű társadalmi eseménynek a korabeli lapok tudósítása alapján mintegy 5-6000 látogatója volt.⁵² A verseny bírája báró Wesselényi Miklós volt, aki néhány karácsony környéki hét kivételével végig Pozsonyban tartózkodott a diéta alatt. A futtatások közül csaknem mindegyiket Eszterházy Mihály lovásza nyerte. Egy lovász a verseny alatt történt súlyos balesetben másnap meg is halt." Wesselényi Miklós rendszeresen látogatta az üléseket, személyiségével nagy hatást gyakorolva a fiatal mágnásokra. „Ezen mind testi alkotásra, mind lelki erejére nézve Hercules igen liberális gondolkozású, s a társaságba mulatságos ifjú bárónak mennydörgő hangja elmés tréfája beszédével szép contrastba van, igen gyakran ebédel Vay őnagyságánál, egymást nagyon szeretik, hanem most csak kenyérrel és vízzel él - csak önként -, hihető hízása akadályozása kedvére, melyre különben hajlandó, arra határozván magát, hogy hat hetekig csak kenyérrel és vízzel fog élni. Már egyszer két holnapokig próbált minden ital nélkül ellenni, ezt erő-sebbnek tartja a kenyéren s vízen való böjtnél, de azért ő kiállotta, s az alatt levest sem evett. Nem tudom más képes volna-e ezt megtenni? De ki merészkedne az erős Wesselényivel?"⁵⁴ 

A két borsodi követ nem tartózkodott folyamatosan Pozsonyban, családi és gazdasági ügyeik intézése céljából többször is hazautaztak, mely a távolság miatt több heti távollétet jelentett a diétáról. Ragályi Tamás 1825 decemberében mintegy hat hétre volt távol, míg Vay Ábrahám a palatinus engedélyével 1826. május 9-én hagyta el Pozsonyt, majd követi hivataláról júliusban le is mondott, hogy helyét szeptembertől Palóczy Lászlónak adja át. Csak érdekességnek említhető meg, hogy Vay Pestig hajót fogadott, amit „előpénzelt".⁵⁵ 

A leveleket küldő Kassay István számos személyes kérést is teljesített Máriássy Lászlónak. A levelekhez mellékelt, a diéta munkájához kapcsolódó irományok mellett újságokat, könyveket is küldött, utóbbiakat áruk miatt Máriássy külön megrendelésére szerezte be. A hazai könyv- és újságkiadás egyik bölcsőjének tekinthető Pozsonyban 1764-től működött a német nyelvű Pressburger Zeitung, mint morális-ismeretterjesztő 

⁵¹ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1826. február 26. 

⁵² Sas i. m. 76. 

⁵³ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1826. április 21. 

⁵⁴ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1826. április 21. ⁵³ B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1826. július 27. 

464 

folyóirat. A Máriássy által megrendelt könyveket Kassay általában a Landes-féle könyvkereskedésben vásárolta, vagy ezen keresztül hozatta német nyelvterületről, főként Lipcséből. Több utalást is tesz a városi antikváriumok felkeresésére is, ahol szintén megbízásból keresett könyveket. Máriássy László mint protestáns vallású személy egyházi, dogmatikai könyveket, politikai, filozófiai köteteket (pl. Rousseaut), a Corpus Jurist, verseket, klasszikusokat és többek között Fáy meséit kérte beszerezni Kassaytól. 

Az 1825/27-es országgyűlés csaknem két teljes évig tartott, hosszú hónapok csaknem meddő tanácskozásai után. Az uralkodó 1827. március 27-én kelt királyi leiratában közölte, hogy május 18-án berekeszti a diétát, majd később augusztus 18-ig meghosz-szabbította azt. Kassay utolsó levelét 1827. augusztus 4-én keltezi Pozsonyból, melyet az akkor már Sajósenyén élő Máriássynak címez. „A kancellária részéről vice cancellarius Revitzky őexcellenciája tegnap előtt a hozzátartozókkal együtt itten megérkezett, innen ki lehet húzni, hogy nem sokára haza megyünk, ám bár a végső nap még kimondva nincsen."⁵⁷ Az országgyűlésen elfogadott törvények közül - mintegy negyven törvény került elfogadásra - leginkább az ország alkotmányát megerősítő III. tv., (Az alaptörvénynek érvényben való megtartásukról), az országgyűlés adó- és újoncmegállapító jogát elismerő IV. tv., (Az 1790/91. 19. cikkely rendelkezésének mindenkor pontos megtartásáról), a háromévenkénti országgyűlés megerősítéséről szóló V. tv. (Hogy országgyűlések minden három évben okvetlenül tartassanak) és az akadémia létrejöttéről szóló 11. tv. (A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) a legjelentősebbek.⁵⁸ Az országgyűlésen valójában az alkotmány megerősítését vitték sikerre a rendek, mely után megindulhattak az igazi reformmunkálatok az országban. Kassay István az országgyűlés mellett szerzett ismereteit és tudását később pesti ügyvédként kamatoztatva, számos ügyben segítve Borsod megyét és az itteni megbízóit egyaránt. A jurátus Kassay egyike volt azon kevéssé ismert, vagy ismeretlen reformkori jogászoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a reformkori változásokhoz, melyet már a forradalom és szabadságarc dicsőséges hónapjai követtek. 

IRODALOM 

Csorba Sándor 

2000 Reformkori egyesületek Patakon és a társalkodási egyesület Pozsonyban. Budapest Horváth Mihály 

1868 Huszonöt év Magyarország történelméből. Pest Kempelen Béla 

1913 Magyar nemes családok. Budapest Kumlik Emil 

1908 Adalékok a pozsonyi országgyűlések történetéhez. Pozsony Nagy Iván 

1860 Magyarország családai címerekkel és nemzedéki táblákkal. Pest 

Sas i. m. 126. 

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1826. augusztus 4. 

Magyar Törvénytár 1741-1835. évi törvénycikkek Budapest, 1901. 430-489. 

465 

Vaszary Kolos 

1883 Adatok a pozsonyi 1825.-dik országgyűlés történetéhez. Győr Sas Andor 

1995 Pozsony, az egykori koronázási város. Pozsony Stefan, Holcik 

1986 Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Budapest 

RANDBEMERKUNGEN ZU EINEM BRIEFWECHSEL AUS DER REFORMZEIT 

DIE BRIEFE VON ISTVÁN KASSAY ÜBER DEN PRESSBURGSCHEN LANDTAG 

In der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts fanden politische und öffentliche Veränderungen statt. Die Reformzeit ist hauptsächlich an die pressburgschen Landtage sowie an den Namen von István Széchenyi zu knüpfen. Da man über den pressburgschen Landtag von 1825/27 kein ausführliches parlamentarisches Protokoll hat, kann man die Geschehnisse hauptsächlich aus verschiedenen Tagebüchern, Briefwechseln und Erinnerungen rekonstruieren. 

In der Arbeit des Landtages spielte neben den Boten die junge Intelligenz eine große Rolle, die meistens Jura studiert hatte. Diese konnte in drei Gruppen geteilt werden. Die Gerichtsreferendare, die Jura studiert hatten, waren die Jugendlichen, die zum Ablegen ihrer Prüfungen Übung erwarben. Die Kanzlisten oder Kleinboten übernahmen nach ihrer Rechtsanwaltsprüfung neben einem Boten Amtsaufgaben, solange die mit dem Namen ablegati absentium erwähnten Jugendlichen abwesende Magnaten, Witwen und Oberpriester vertraten. 

István Kassay, der aus einer adeligen Familie in Sajókazinc stammt, geriet im September 1825 als Kanzlist nach Pressburg, von woher er dem Grundbesitzer von Sajókazinc und Komitatstafelrichter László Máriássy regelmäßig Briefe schickte. Die uns erhaltenen Briefe von Kassay stellen nicht nur die Ereignisse des pressburgschen Landestages vor, sondern sie bringen den Alltag im Landtag und die Tätigkeit der Borsoder Boten Ábrahám Vay und Tamás Ragályi näher, sie ergänzen das geschaffene Bild über den Landtag mit wertvollen Angaben und berichten uns über die oft langen Monate voller Debatten der Gesetzgebung. Der Briefwechsel folgt den Geschehnissen von der Eröffnung des Landtages bis zu seiner Schließung im August 1827 auf Schritt und Tritt. Die vorliegende Studie stellt die Ereignisse der ersten acht Monate vor. 

Außer den Ereignissen im Landtag erhalten wir auch über den Alltag in der Krönungsstadt Pressburg, über die Krönung von Karolina Auguszta, über das Gesellschaftsleben, über den Alltag der Boten und über die durch István Kassay verrichtete Arbeit ein Bild. Obwohl die Antworten des Empfängers der Briefe, László Máriássy, uns nicht erhalten sind, gibt es in den Briefen von István Kassay zahlreiche Hinweise auf die Borsoder Ereignisse dieser Zeit sowie auf die Komitats- und Familiengeschehnisse. 

Die Studie stellt die Briefe reich mit Zitaten vor, die ausgezeichnete Quellen der Ereignisse des berühmt gewordenen Landtages und der pressburgschen Landtage sind. 

György Rózsa 

466 

„Gesztely, magyar falu a' Hernád mellett, Megyaszóhoz délre két órányira... Híd a Hernádon. Szántóföldje fekete agyag, ... erdeje, szőlője, szilvásai vannak" (Fényes 407.). 

A falu „első említését 1219-ben találjuk, amikor Gesztel néven szerepelt" (Bo-rorvszky 47.), de valószínűleg jóval korábban keletkezhetett. A következő írásos emlék 1268-ban, az Árpádok korában kelt: „az V. István király által Drug fia Sándor szabolcsi főispánnak adományozott három birtok közül az egyik Zemplén vármegyében feküdt. Ez régi nevén Keztel, a mai Gesztely község ('terra Keztel in Comitatu de Zemplén')" (Akk XVI. 49.; Kún 34.). A falu később a Drugeth család birtokába került, majd az egri kanonokok tulajdonához tartozott. 1560-ban a törökök rablásának esett áldozatul a körülötte lévő falvakkal együtt. Az 1598. évi összeírás szerint a község a hódoltsághoz tartozott (Borovszky 47.; Csíkvári 196.). A 17. században a Rákócziak birtokába került. A gyakori török, német és kuruc támadások, valamint egy pestisjárvány nagyban elősegítették, hogy a falu lassanként puszta, lakatlan hellyé vált. 1705-ben már úgy emlékeznek meg róla a feljegyzések, hogy teljesen elpusztult. „Csak 1735-ben építtetett fel újra" (Kún 36.). 

Birtokosai az Oroszok, Fogarassyak, Szentgyörgyiek, Négyesyek, Huszárok, a Kassay, Puky és Tátray családok voltak. A 19. század végén és a 20. század elején Kó-czán Miklósnak, Orosz Elemérnek, Klein Ignácnak és Zmeskál Jánosnak volt itt nagyobb birtoka (Borovszky 47.). 1945 után a Megyaszóhoz és Gesztelyhez tartozott, nagyrészt elpusztult, a háború idején lerombolt tanyák lakossága új települést hozott létre a Laposi-patak közelében, nem messze a Miskolcot Szerenccsel összekötő országúttól. A lakosok nagy része a Megyaszóhoz tartozó Harangodról települt át ide, ezért kapta az új település az Újharangod nevet. A 70-es években jelentős területek kerültek Gesztely birtokába a hernádnémeti és hernádkaki földterületekből, Újharangodot is ekkor kapcsolták Gesztelyhez (Hnt. 1973.; 1985.). 

Összegyűjtöttem és megvizsgáltam Gesztely helyneveit, köztük a tanyaneveket. Földrajzi neveknek kell-e tekintenünk a tanyaneveket? Egyetértek Bárczi Géza megállapításával, mely szerint „földrajzi neveknek nevezzük a földfelszín egyes pontjának vagy kisebb-nagyobb lakott vagy lakatlan területének, hegy- és vízrajzi alakulatainak elnevezéseit, tehát dűlők, erdők, ... egyes épületek, tanyák, utak, utcák neveit" (Bárczi 145.). Ezek a nevek azonban sokban különböznek egymástól eredetük, alakjuk és a néven belüli variációs lehetőségek miatt. Mint arra Hegedűs Attila is rámutatott, a tanyanevek sokkal közelebb állnak a személynevekhez, mint bármely más helynévtípus, „mivel zömükben személynévi meghatározó elemük miatt sokkal érzékenyebben reagálnak a személynevekben bekövetkezett változásokra" (Hegedűs I. 21-22.). 

A falu határában jelenleg 4 tanya található, s ezek összlakossága egy évtizeddel ezelőtt 17 fő volt (Hnt. 1985.). A századfordulón és a század első felében azonban jóval 

823 

1 Kassay Lajos 2 Kassay Menyhért

A Miskolczi testvérek nem voltak ilyen finnyásak. Miskolczi Ignác és György testvérek voltak: Boldván születtek előkelő nemesi családból. Az előbbi 1810. február 27-én, az utóbbi 1812. január 7-én. Apjuk Miskolczi Miklós, anyjuk Téthy Zsuzsanna volt. Ignác keresztszülői Bay Ignác és Zathureczky Erzsébet, Györgyé Farkas János és Répásy Sára. Györgynek volt egy ikertestvére is: Anna —, keresztszülei Vásárhelyi József prédikátor és Molitorisz Mária. Rokonságuk genealógiai lineájára is rábukkantunk.¹⁰⁰ Ebből kitűnik, hogy két nemzedékkel előbbi rokonuk közeli kapcsolatban volt Angyal Bandival. Óváry Miklós, a sajószentpéteri járás fiatal ügyésze 1786. január 6-án gúnyosan írja a böszörményi börtönben sínylődő Ónody Andrásnak, vagyis Angyal Bandinak, hogy „Darvas Gedeon és Mihály is azon szomorú sorsot tapasztaly-lyák, mellyet Ötsém Uram tapasztal."¹⁰¹ A fiatal Darvas Gedeon azonban felhagyott a nem sok jóval kecsegtető ló- és marhatolvajlásokkal,¹⁰² míg Ónody András minden jószándékú biztatás ellenére is még nagyobb méretekben folytatta azokat. Ezekben a gyanús üzelmekben segítségére voltak a környék kevésbbé finnyás kisnemesi tagjai, akik nemzedékeken keresztül élték ezt a kettős életet, mint a Miskolczy testvérek életmódja is igazolja. 

Adalékaink szerint Miskolczi Miklós társadalmi kapcsolatai és rokonsága kimondottan jó volt. Fiait a mészáros mesterség gyakorlásának kedvező feltételei késztették más községekben, Ül. a Miskolcon való letelepedésre. 1843-ban, Gesztennel való kapcsolatuk kialakulása idején, 33 és 31 éves férfiak voltak, erejük teljében. Kettőjük közül Györgynek ekkor már „sötét múltja" volt. 1838. március 16-án négy ökör, több kereszt élet és egy csikó eltolvajlásá-ért két évi, vasban eltöldendő, közmunkát végző fogságra, 1838. március 29-én pedig erőszakos tolvajságért és orgazdaságért egy évi fogságra ítélték. Miskolczi György Gesztennel való megismerkedése előtt legalább három évet ült Rigó Józsa Mihály társaságában Veres István halála okozásával való közreműködése 

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 31 1 

miatt. Felesége, Thuránszky Klára is megsokallta bűnös tetteit és elválási pert indított ellene.¹⁰³ 

A Miskolczi testvérek rokonságát így mutathatjuk be: 

Pápay János meghalt 1786. Cseh Éva meghalt 1795. 

Anna Krisztina Zsuzsanna 

Nagyréti Darvas Gedeon Máriássy István Téthy Lajos szül. 1758. házasságkötés 1780. 

Anna Klára Gedeon Zsuzsanna 

Zsóry László Horváth Cicelle Miskolczy Miklós 

Erzsébet Ignác 1810— Terézia György Johanna Farkas Thuránszky Négyesy 1812— 1812— István Klára Miklós 1 Kassay Lajos 

2 Kassay Menyhért 

A nagykállói negyei törvényszék nemes Miskolczi György és nemes Miskolczi Ignác Borsod megyei lakosokat 1851-ben vád alá helyezte „Geszten József rablófőnökkel álnév alatt leggonoszabb barátságban és üzleti viszonyban állván, az általa rablott jószágokat sajátjukként használták és Geszten Józsefet az igazság üldöző keze alól megszöktetvén, a bűnös titkokba beavatott Geszten Józsefnét élelmiszerekkel és pénzzel segítették, később pedig rajok nézve mint szüntelen veszedelemmel fenyegető bűneszközt láb alól örökre elsikkasztották." 

Miskolczi Györgynek más bűnei is lehettek, mert 1846-tól már fogva volt.¹⁰⁴ Egy hajdú kíséretében mint rab a kocsmába ment, ott magát leitta és verekedett. Ezért fegyelmi büntetést kapott. 1851-ben orgazdaságért és tolvajságért öt évi fogságra ítélték. A nagykállói törvényszék 1853. augusztus 25-én kelt ítéletével Miskolczi Györgyöt és Miskolczi Ignácot Geszten József feleségének kivégeztetése vádja alól felmentette. Az asszony támogatását bizonyítottnak találta, mivel mindketten Geszten József lappangtatói és orgazdái voltak, vele szorosabb barátságos viszonyt tanúsítottak. Ezért és többrendbeli orgazdaság miatt Miskolczi Ignácot négy, Miskolczi Györgyöt öt évi börtönre ítélték. 

A szóhagyomány szinte napjainkig megőrizte a becsületes nemes életmódban tetszelgő köznemesek tömeges részvételének emlékét a betyárvilág idején elburjánzó rablásokban, amelyeket még a tudományos köztudat is a rideg pásztorok szabados életmódjának terhére ír. A mezővárosok rideg állattartása tkp. nagyüzemi gazdálkodás volt, amely alkalmat adott a munkavállalók önálló tevékenységei következtében sok visszaélésre. Ezeknek a visszaéléseknek azonban sem erkölcsi, sem népi, sem társadalmi jelentőségét eltúlozni nem helyes. Szűcs Sándor leírja, hogy a betyároknak, helyesebben: a pásztori rendű rablóknak a legtöbb faluban nemesemberek voltak a bizományosai, helyesebben: orgazdái. A nemesi udvarok menhelyjogosultsággal bírtak, falusi-városi elöl

Kassay Sámuel

A GAZDÁLKODÓ KAZINCZY FERENC 

155 

rakni. Nagy gondjában más megoldást nem látott, mint a sok pénzen összegyűjtött könyveit adta el: „Égetvén, mint az eleven szén éget az adósság, noha Cre-ditoraim nem sürgetnek, mert intereseket fizetem rendesen, most minden könyveimet, amik nélkül ellehetek eladom.. ."³⁶ A könyvtárat, melytől nehéz szívvel, de kénytelen volt megválni a pataki kollégium vásárolta meg 2000 forintért.³⁷ 

1810-ben úgy jutott 400 Ft-hoz, hogy egyik szőlőjét elcserélte. „Eladta Széphalmon lakos Tekintetes Kazinczy Ferenc Úr a Kis Szárhegyen lévő Szőllőjét ... Városunkban (t. i. Sátoraljaújhelyen) lakos Dobai Imre Úrnak Két Ezer Négyszáz Rhénesforintokon szokott vinculum alatt.. ."³: Ugyanakkor, mivel fő jövedelmét a borból szerezte, egy másik szőlőt vett a város távolabbi hegyén, olcsóbban. „.. .Eladta városunkban lakos Kassay Sámuel Úr a' Nagy Köves Hegyen lévő Szőllőjét Széphalmon lakos Tekintetes Kazinczi Kazinczy Ferenc Úrnak és Élete Párjának Mlgos Gróff Török Sófia Asszonynak örök áron Kétezer Nro. 2000 Rforintokon, szokott vinculum alatt.. ."³⁹ Ez a szőlő hiányos, rossz gondozású és a várostól távolabb volt, viszont közel volt Kazinczy másik szőlőjéhez, tehát a csere előnyös volt számára és valami pénzhez is juttatta. Maga és megbízott emberei jól értették a módját, hogy hiányos, „elparlagult" szőlőt, hogy lehet és kell megjavítani. Másik szőlőjében borháza is volt, ahol a szüret gondosan és biztonságosan történhetett. 

Nagyon érzékenyen érintette őt is (mint minden szűkölködő középbirtokost, akik a napóleoni háborúk adta gabonakonjuktúrát gazdasági és földrajzi helyzetük következtében nem tudták kihasználni) a pénz devalvációja. Kétségbeesésében így panaszkodott: „... A' Bankó czédulák eránt érkezett parancsolat bennün-ket földig vert ... közel vagyunk az elsüllyedéshez.. ."⁴⁰ Már csak jó bortermésre, szerencsés, gazdag évre, érsemlyéni jószágainak gyors szaporodására gondolhat, ami megszabadítaná nagyon sok gondjától. 

Az 1811. évi bortermése bővebb volt az előzőeknél, évi terméséről így számítgatott: 

„Termett 1811-ben a Köveshegyen 5 1/2 hordó szín borom 

6 puttón aszúm 

A 6 puttón aszúra kell egy hordó szín bor 1 puttón aszú 150 F. 1 hordó bor 300 F. Tehát 

6 puttón aszú : 900 F. 

1 hordó szín bor : 300 F. 

1200 F."⁴¹ Ez év termése nemcsak bővebb, de jobb is volt a szokottnál, hiszen a törkölyre töltött csigert is jónak találta, Virág Benedeknek küldött belőle és így újságolta el a félig-bor jóságát: „.. .most ivám meg belőle egy csészével ... s mondhatom az olly erős bor, hogy máslásnak az az fél Tokajinak neveztethetik. Az én szőlőm isteni levet ád, de abban is mutatja, hogy jó szőlő, hogy keveset terem, mint minden ami jó. Bár annyit adna, hogy adósságaimból kifeselhetnék.. ."⁴² 

Már ekkor látta, hogy a bortermelés önmagában nem hoz elég jövedelmet, ezért próbálta a gazdálkodásnak más módjait is. Csikókat akart szerezni, de pénze nem volt hozzá, ezért bort ajánlott cserében „... az Erdélyi sok ménest 

Ns. Kassai Balogh György,

a kisújszállási anyakönyv is megőrzött: „Az 1800-as évek első évtizedeiben oly intenzíve gyakorolják az egyházi fegyelmet, hogy a templom elhanyagolókat a gyülekezet előtt nyilvánosan büntették."⁹ 

2. A laki református egyház mint az egyházi fegyelem gyakorlója 

Lak község az egykori Borsod vármegye keleti szélén, Abaúj vármegye szomszédságában feküdt. A vele határos két abaúji helység - Felsővadász és Tomor - a Rákóczi fejedelmi család ősi fészke. Lak első okleveles említése 1222-ből való. E században -mint Győrffy György írja - a borsodi vár körüli nemesi falvak sorába tartozott.¹" 

A reformáció viszonylag korán, már 1580-ban elérte a lakiakat." A legrégibb visitációs jegyzőkönyv 1639. II. 15-én rögzítette a prédikátor jövedelmeit: 10 köböl bor, több szántóföld, kereszteléskor pedig egy tyúk.¹² A legrégibb laki egyházi iratok regesztruma szerint 1669-ben a papi javadalmazás réttel is bővült Szász Ilona asszony végrendelete jóvoltából.¹¹ 

A laki református egyház lelkészi hivatalában ma is megtalálható a legrégibb, ún. keskeny protokollum, amelyet 1753-ban Nádaskai András prédikátor kezdett el vezetni. Ebben az Úr-asztalához tartozó eszközök, a lelkész fizetése, s az anyakönyvi rész után a 159-163. oldalon található „Az eclésia fenyíték gyakorlása 1758-1787" című fejezet, amely vizsgálódásunk alapját képezte.¹⁴ A jelzett években az egyházi fegyelem elsőszámú őrei az alábbi lelkészek voltak: 1758-tól Füleki Sámuel, 1763-tól Horváth Dániel, 1772-től Váradi Lázár, 1779-től Lebo János, 1782-től Zilahy Csizmadia Sámuel. Fegyelmezési ügyekben is hű segítőik a consistőrium tagjai voltak. Személyükről a tárgyalt időszakban nem egy alkalommal pontos tudomásunk van. így 1759-ben a következők voltak a tisztségviselők: Halász Takách Sámuel főkurátor," aki Borsod vármegye comissáriusa volt, később igen komoly alapítványt tett a pataki és a debreceni kollégiumokban; Bassó Péter és Miklós, Nagy Rátz János, Baranyai István, Zilahy Csizmadia József, Balogh György, Fodor György, Szászi István és Konyha István. 1778-ban Bassó István és Miklós, Halász Takách Mihály, Szászi István, Konyha István. 1782-ben Ns. Fazekas Márton kurátor, 

a kisújszállási anyakönyv is megőrzött: „Az 1800-as évek első évtizedeiben oly intenzíve gyakorolják az egyházi fegyelmet, hogy a templom elhanyagolókat a gyülekezet előtt nyilvánosan büntették."⁹ 

2. A laki református egyház mint az egyházi fegyelem gyakorlója 

Lak község az egykori Borsod vármegye keleti szélén, Abaúj vármegye szomszédságában feküdt. A vele határos két abaúji helység - Felsővadász és Tomor - a Rákóczi fejedelmi család ősi fészke. Lak első okleveles említése 1222-ből való. E században -mint Győrffy György írja - a borsodi vár körüli nemesi falvak sorába tartozott.¹" 

A reformáció viszonylag korán, már 1580-ban elérte a lakiakat." A legrégibb visitációs jegyzőkönyv 1639. II. 15-én rögzítette a prédikátor jövedelmeit: 10 köböl bor, több szántóföld, kereszteléskor pedig egy tyúk.¹² A legrégibb laki egyházi iratok regesztruma szerint 1669-ben a papi javadalmazás réttel is bővült Szász Ilona asszony végrendelete jóvoltából.¹¹ 

A laki református egyház lelkészi hivatalában ma is megtalálható a legrégibb, ún. keskeny protokollum, amelyet 1753-ban Nádaskai András prédikátor kezdett el vezetni. Ebben az Úr-asztalához tartozó eszközök, a lelkész fizetése, s az anyakönyvi rész után a 159-163. oldalon található „Az eclésia fenyíték gyakorlása 1758-1787" című fejezet, amely vizsgálódásunk alapját képezte.¹⁴ A jelzett években az egyházi fegyelem elsőszámú őrei az alábbi lelkészek voltak: 1758-tól Füleki Sámuel, 1763-tól Horváth Dániel, 1772-től Váradi Lázár, 1779-től Lebo János, 1782-től Zilahy Csizmadia Sámuel. Fegyelmezési ügyekben is hű segítőik a consistőrium tagjai voltak. Személyükről a tárgyalt időszakban nem egy alkalommal pontos tudomásunk van. így 1759-ben a következők voltak a tisztségviselők: Halász Takách Sámuel főkurátor," aki Borsod vármegye comissáriusa volt, később igen komoly alapítványt tett a pataki és a debreceni kollégiumokban; Bassó Péter és Miklós, Nagy Rátz János, Baranyai István, Zilahy Csizmadia József, Balogh György, Fodor György, Szászi István és Konyha István. 1778-ban Bassó István és Miklós, Halász Takách Mihály, Szászi István, Konyha István. 1782-ben Ns. Fazekas Márton kurátor, Ns. Kassai Balogh György, Ns. Bassó István, Ns. Barakonyi István, Ns. Halász Takách Mihály. Ns. Aszalay András, Ns. Vitárius Ferenc.¹⁶ 

3. A laki református egyház fegyelmezése 1758-1787 

A vizsgált időszak végén a laki népesség 650 fő volt, akik 126 házban laktak. Ebből 256 volt a felnőttek száma. Ezek megoszlása: 152 nemes, 104 adózó.¹⁷ A református egyházhoz tartozott a népesség közel 90%-a a 18. és a 19. században. így az elemzés alá vett időszak felnőtt, református lakói 230 körül lehettek. (Az 1796-ban felépült új templom ülőhelyeinek száma 320 lett.) 

1758 és 1787 között „58 vétkező" személyt jegyzett fel a protokollum, tehát nem jelentéktelen része ítéltetett az egyháznak eklézsiakövetésre. 

A leggyakoribb vétségek, amiért „penitentia-tartásra" és eklézsiakövetésre ítélték a híveket a káromkodás és a lopás volt. A büntetéseknek több mint felét tette ki. (31 és 23%). Ezt követte a paráználkodás és a házastársi veszekedés 13 és 12%-kal. Az összes vétségeknek mindössze negyedét tette ki a hamis esküvés, a templomi hangoskodás, a részegség, a pletykázás és a consistőrium megvetése. 

Szinte valamennyi vétség szerepel tehát, amelyet az első református zsinatok felsoroltak. (Kivétel a dohányzás, valamint az uzsorakereskedelem.) Meglepő ugyanakkor 

 Ns. Bassó István, Ns. Barakonyi István, Ns. Halász Takách Mihály. Ns. Aszalay András, Ns. Vitárius Ferenc.¹⁶ 

3. A laki református egyház fegyelmezése 1758-1787 

A vizsgált időszak végén a laki népesség 650 fő volt, akik 126 házban laktak. Ebből 256 volt a felnőttek száma. Ezek megoszlása: 152 nemes, 104 adózó.¹⁷ A református egyházhoz tartozott a népesség közel 90%-a a 18. és a 19. században. így az elemzés alá vett időszak felnőtt, református lakói 230 körül lehettek. (Az 1796-ban felépült új templom ülőhelyeinek száma 320 lett.) 

1758 és 1787 között „58 vétkező" személyt jegyzett fel a protokollum, tehát nem jelentéktelen része ítéltetett az egyháznak eklézsiakövetésre. 

A leggyakoribb vétségek, amiért „penitentia-tartásra" és eklézsiakövetésre ítélték a híveket a káromkodás és a lopás volt. A büntetéseknek több mint felét tette ki. (31 és 23%). Ezt követte a paráználkodás és a házastársi veszekedés 13 és 12%-kal. Az összes vétségeknek mindössze negyedét tette ki a hamis esküvés, a templomi hangoskodás, a részegség, a pletykázás és a consistőrium megvetése. 

Szinte valamennyi vétség szerepel tehát, amelyet az első református zsinatok felsoroltak. (Kivétel a dohányzás, valamint az uzsorakereskedelem.) Meglepő ugyanakkor 

ifj. Dümmerling Ödön - Komáromy József: Diósgyőr vára (Múzeumi Füzetek 2-3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1959) 962.    6. oldal ... 1477- ben Tarner István, a kassai és bártfai kőfaragó és szobrász ... 963.    7. oldal ... legyilkolják, s ezért gróf Teleki kassai parancsnok a várat ostrommal beveszi, ... 964.    22. oldal ... adatunk is, mely szerint a kassai István mester, Mátyás király építésze4 ...

Komáromy József: A múzeumépület - a középkori scola - építéstörténete (Múzeumi Füzetek 10-11. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1960) 965.    18. oldal ... templom kóruskorlátja és legfőképpen a kassai Miklós börtön ( egykor gótikus polgári ... ... kerültek ki. A zubogyi, rudabányai, kassai, ráckevei, gyöngyöspatai, szentléleki és miskolci ... ... ezt. Ez a műhely megelőzi Kassai István mester páholyának a működését. ... Könnyen vezethet különböző feltevésekre az az adatunk is, mely szerint a kassai István mester, Mátyás király építésze4 kimutathatóan közreműködött a diósgyőri vár kibővítésekor. Bár ez az adat azt bizonyítja, hogy Mátyás lényeges ->kibővítést« végeztetett István mesterrel, de nem teszi lehetetlenné azt a feltevést, hogy a magyar későgótika e nagy mesterének munkája után, nem történt-e további belső tér képzés, éspedig már a reneszánsz díszítő elemeivel egy olasz mester, vagy a műhelyében dolgozott magyar kőfaragó keze munkája nyomán.  Ez a művészi párkánykompozíció mindenképpen új megvilágításba helyezi azt a díszítőpompát, amelyről eddig Diósgyőrben kevés tudomásunk volt. Ez a töredék ízelítő abból a művészetből, amellyel inkább Mátyás, mint valamivel később II. Lajos felesége, Mária, a vár helyiségeinek belső kiképzését a reneszánsz elemeivel gyarapította.  JEGYZETEK  JEGYZETEK  1. Budapest Műemlékei. I. k. (1955. Akadémia K.) 269. 273. pp. Archaeológiai Értesítő. 1952. évi. XXXIV. tábla 2.  2. Budapest Műemlékei. I. k. 270. p. — Mátyás Király Emlékkönyv. II. k. Budapest, (Franklin) 143. p.  3. P. Hugo (Hazael) valószínűleg 1759-ben készített felvételi rajza (Delineatio Regiae Arcis Diósgyőr prout hic et nuno videre est . . . címmel) másolatban a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A diósgyőri vár jelenlegi romjaiban csak a földszintről induló falak maradtak itt 30—60 cm magasságban. A rajzon szerepel egy másik »Caminus ex marmore cum inscriptione MARIA DEI GRATIA HUNG BOH REGINA 1526« felirattal is, a kápolnától délre szomszédos helyiségben jelölve.  4. Mátyás Király Emlékkönyv, II. k. Horváth Henrik: A Mátyás-kori magyar művészet című fejezetében, 142. p. —• Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az újabb maradványok között két homokkőből faragott zárókő is található az oroszlánlábas Mátyás címerrel  polnájának jobb ablaka, a gyöngyöspatai templom déli oldalának harmadik ablaka adnak azonos rajzot [20], a rudabányai templomnak pedig az eddig figyelemre nem méltatott ablakrácsai adnak hozzá szoros analógiát [21 j. Közeli rokonság mutatkozik a szentléleki páloskolostor nyugati ablaka osztótagjának szelvényével [22]. Távolabb pedig a budai Üri utca 34., 48., a Szentháromság utca 7., a budai udvari kápolna, a pesti belvárosi templom északi és déli kapuja szelvénye, a zugligeti Kalmárffy-villa mérmütöredéke, a nánai templom ablaka, a székesfehérvári püspöki palota ablaktöredéke, valamint a Szt. Anna kápolna déli középablaka, a sopronbánfalvi templom szentélyablakának kőrácsa, a kolozsvári Szt. Mihály templom kóruskorlátja és legfőképpen a kassai Miklós börtön (egykor gótikus polgári lakóház) utalnak ebbe a körbe [23].  A két miskolci kőrács — különösen az egészen közeli azonosságok és analógiák kapcsán — felveti egy eddigi ismeretlen provinciális északmagyarországi kőfaragóműhely kérdését. Egy olyan műhelyt, vagy vándorló kőfaragót, amely nem annyira a díszesebb templomok, hanem az egyszerűbb falusi egyházak és kisebb városok és polgársága számára dolgozott, megrendelői a kisebb igényű és anyagi erejű kommunitások, vagy polgárok köréből kerültek ki. A zubogyi, rudabányai, kassai, ráckevei, gyöngyöspatai, szentléleki és miskolci példa mutatja ezt. Ez a műhely megelőzi Kassai István mester páholyának a működését. Persze, a kérdésre nehéz egyhamar feleletet találni, vagy a megoldást ^megközelíteni.  További vizsgálódásra és további leletekre van szükség. Az északmagyarországi műhely vizsgálatát ezenkívül sokkal messzebbről kell kezdenünk és egészen széles területen folytatnunk.  Mintahogy nem feltűnő az, hogy pl. a kutnáhorai Hradek most feltárt 76 cm-es nyílású udvari ablakának szelvénye azonos a most tárgyalt miskolci kőrácsok szelvényével, ezen túl pedig okiratokkal mutatható ki a kutnáhorai cseh kőfaragómesterek és legények idáig való vándorlása [24], — épp úgy feltételezhető a miskolci és Miskolc-környéki Zsigmond-kori és Mátyás-kori építkezésekkel kapcsolatban a környéken, vagy tágabb területünkön működő és az egyszerű megrendelőket kiszolgáló kőfaragóműhely, vagy egy-két kőfaragómester működése.  Egyelőre azonban e feladatok megoldása közül elsőként mutatkozik a gótikus miskolci scola épületének rekonstrukciós kísérlete, amit az alábbiakban próbálunk meg.  Vizsgálva a mai épület földszinti helyiségsorának, lépesőcsarrtokának és a délről hozzáépített helyiségek méretét, — feltűnik az, hogy itt a hossztengely vonalában nagyjában azonos méretű helyiségsor helyezhető el. Az így egy hossztengelyen felsorakoztatott hat — nagyjában egyforma osztás kétségtelenül az egykori boltozatok felhúzását könnyítette meg a provinciális mester számára. Ezt vesszük kiinduló pontnak és a megoldáshoz még hozzávesszük a mai pincerész három helyiségének sorát, a felette lévő boltozassál azonos boltozati rendszerével.  Ebben a pincerészben ma is világosan elárulja az egykori ajtónyílás, illetve ajtókeret, hogy a mai pincerész az eredeti épület felhúzásakor — voltaképpen földszinti épületrész volt és csak a mai hátsóudvar átlagos 160 cm-es feltöltése után süllyedt alá pincesorba. Ezen a mai pincerészben, (vagyis az eredetileg földszinti részben), még a XVIII. század folyamán is az iskolai növendékek szállása, alvóhelye volt.  Ennek figyelembevételével mostmár a gótikus miskolci scolát olyan épületként kell megrajzolnunk a Papszernek itt a rétegvonalakban is megmutatkozó és egykor még erőteljesebb lejtőjén, a Szinva partszéle fölött,

Kazay Imre

MISKOLC FŐUTCÁJA 1817-IG 105 

hivatalosan is város lett. Falusi bíró helyett városbíró állott az elöljáróság élén. Villa helyett civitas, illetőleg oppidum szóval titulálták meg a mezővárossá fejlődött községet. 

1376-ból a tanács írott kiadványa tanúsítja, hogy a tanács feje, a bíró oldalán esküdtek hivataloskodtalk. Az együk esküdt neve: Mátyás, az újvárosi! 2 

A főutca felső szakasza, legalábbis a Sötétkapu vonaláig, már 1370 körül kiépült. Pár évtizeddel később Zsigmond király újabb szabadalmakat adott a fejlődő városkának. A privilégiumok közül kiemelkedik az avasi templom hegyúri jogának átruházása Ó és Űj Miskolc tanácsára. Ez az 1411-iben kiadott patronátusi jog a várossá alakulásnak igen magas fokát jelentette.³ Ekkorra a főutca beépített szakasza a színházig nyomult elő. 

A főutca északi, tehát az 1365 után beépült szakaszát nevezték Üj Miskolcnak.. Ennek az állításnak bizonyítására erős érvünk van. Egy 1458-ban kelt iratban esküdtje, egy 'másik, 1461-ben keltezett okiratban Kazay Imre „Üj Misikolc" bírója.⁴ Ebből magától értetődik, hogy a Kazay család Üj Miskolcon lakott. Egykori lakóházukat pedig 'ki lehetett nyomozná, mert az ún. „Kazay házat" Nyáry Zsigmond, a diósgyőri koronauradalom zálogosbérlője, 1645-ben eladta Kecskeméthy Szabó István vagyonos miskolci polgárnak.⁵ A Kecskeméthy-család ezt a nemesi telket egy évszázadon át birtokolta, amíg 1745-ben Vay Ábrahám zsolcai földbirtokos vette meg tőlük. Vay 

2. 1376. január 15-én Miskolc város (Civitas) elöljárósága, ti. »Arnoldus judex, Thomas filius iAicasi, Egidius Faber, Mathias de Noua Ciuitate, Nicolaus Sartor jurati de Mis-c o 1 c h . . .« pecsétes levelet adott ki Kilián fia. János szőlő adományáról a diósgyőri pálosok részére. Polgártársuk Miskolcon, a Fábián utcán (újabb elnevezéssel a mai Tanácsház-téren) lakott. ». . .! quod Johannes filius Kiliani conciuis noster de piatea F a b i a n i . . .« 

(1. Szendrei: Miskolc város története, Okmánytár, III. 63—64. 1.) 

3. 1411. március 3-án Zsigmond király Miskolcon keltezett híres privilégiális oklevelében mind a két Miskolc város tanácsára ruházza az avasi Szent István templom kegyúri jogát. ». . . civiam et hospitum utriusque civitatis nostrae, tam n o v a e scilicet, quam antiquae Miskolcz appellatae . . . idem judex jurati caeterique cives et hospites, necnon tota dictae utriusqae n o v a e scilicet et veteris nostrae civitatis communltas Miskolcz apelláta, . . .« Itt tehát az ú j és ó városrészek polgárainak és vendégeinek közösen alkotott, egyesített elöljáróságáról van szó. Miskolc városnak valójában mindig csak »egy« városi tanácsa volt, amelybe inkább csak esküdteket, de elvétve külön-külön bírót is küldtek ki a még teljesen össze nem forrott két városrész polgárai, különleges érdekeik nyomatékosabb képviseletére. 

(1. Szendrei: Miskolc város története, Okmánytár, III. 493—494. 1.) 

4. 1458. november 28-án Miskolc varos tanácsának kiadványa szerint, Faber Sebestyén, Ö-Miskolc bírája mellett Kazay Imre és Gombos Simon esküdtek a város összes polgárai és vendégei nevében hivataloskodtak. »Nos Sebastianus Faber judex veteris civitatis Miskolcz, Emericus Kazay et Simon Gombos jurati cet. erique cives et cohospites de eadem.-« 

1461. augusztus 9-én Mátyás király Diósgyőrben kiadott oklevelében külön felsorolja Miskolc akkori elöljáróit az ó és külön az ú j városban. Az oklevél szerint az óvárosi bíró Kun András, az újvárosi polgárok bírája Kazay Imre. »Nos Mathias . . . rex . . . Andreas Kun . ;. iudex cives antiqui oppidi nostri M y s k o c z .. . item Emericus Kazay similiter iudex... cives növi oppidi nostri M y s k o c z . ..« 

(1. Szendrei: Miskolc város története, Okmánytár, III. 89. és 98. 1.) 

5. A Kazay-házra, illetőleg a Kazay—Kecskeméthy—Vay főutcái ősi telekre vonatkozó kiegészítő adatok még: 

A Nyáryaknak miskolci egyik háza ún. »szabadkorcsmájú kuria« volt. »-Ilyen volt Nyáry Zsigmond és Miklós kúriája, az úgynevezett Kazay-ház, melyet 3 szőlő és 1 pince tartozékaival 1645-ben 500 forintért elzálogosítottak Kecskeméthy Istvánnak és Forgó Pálnak oly feltétellel, hogy mivel korcsmájukat odaadták, Miskolcon ne szabadjon korcsmát kezdeniök a kiváltás napjáig. Ezt a kúriát korcsmájával és mészárszékével együtt 1651-ben 100 tallér toldalékot lefizetvén, véglegesen megvette Kecskeméthy Istvá n.« (Halmay—Leszih: Miskolc monográfiája, 51. 1.) 

»1645-ben a Nyáry-család Miskolc városában levő egyik házát Kecskeméti Istvánnak adta el.« (1. Borovszky: Borsod vm. tört. I. 166. 1. és Processus Tabulares = Kir. Táblai pörök irományai 1297. sz.) 

A vizsgált telek további sorsáról tájékoztat a következő nyom: »Vajai Vay Ábrahám 1745-ben 8500 rénes forintért megveszi Kecskeméthy Miklós és neje, Tornallyay Zsuzsanna kőházát,« (Az Orsz. Levéltárban levő eredeti szerződésre utalva közli Szendrei: Miskolc város története, II. 516. 1.) 

Ezt a Széchenyi utca 5. sz. alatti régi kuriális telket, mely 1461-ben még Üj-Miskolcnak számított, 1645-től 1745-ig a Kecskeméthy-, 1745-től kezdve a Vay-család bírta, de 1817-ben már Rósa görög kereskedő sajátja volt. Magát a telken levő emeletes házat Vay Ábrahám zsolcai földbirtokos építtette 1755-ben, de azt azonnal bérbe adta görög kereskedőknek 1756 elejétől kezdődőleg. (A bérleti szerződés teljes szövege Miskolc város Jegyzőkönyve II. kötetében, 1756. január havi bej. között.)