A Miskolczi testvérek nem voltak ilyen finnyásak. Miskolczi Ignác és György testvérek voltak: Boldván születtek előkelő nemesi családból. Az előbbi 1810. február 27-én, az utóbbi 1812. január 7-én. Apjuk Miskolczi Miklós, anyjuk Téthy Zsuzsanna volt. Ignác keresztszülői Bay Ignác és Zathureczky Erzsébet, Györgyé Farkas János és Répásy Sára. Györgynek volt egy ikertestvére is: Anna —, keresztszülei Vásárhelyi József prédikátor és Molitorisz Mária. Rokonságuk genealógiai lineájára is rábukkantunk.100 Ebből kitűnik, hogy két nemzedékkel előbbi rokonuk közeli kapcsolatban volt Angyal Bandival. Óváry Miklós, a sajószentpéteri járás fiatal ügyésze 1786. január 6-án gúnyosan írja a böszörményi börtönben sínylődő Ónody Andrásnak, vagyis Angyal Bandinak, hogy „Darvas Gedeon és Mihály is azon szomorú sorsot tapasztaly-lyák, mellyet Ötsém Uram tapasztal."101 A fiatal Darvas Gedeon azonban felhagyott a nem sok jóval kecsegtető ló- és marhatolvajlásokkal,102 míg Ónody András minden jószándékú biztatás ellenére is még nagyobb méretekben folytatta azokat. Ezekben a gyanús üzelmekben segítségére voltak a környék kevésbbé finnyás kisnemesi tagjai, akik nemzedékeken keresztül élték ezt a kettős életet, mint a Miskolczy testvérek életmódja is igazolja.
Adalékaink szerint Miskolczi Miklós társadalmi kapcsolatai és rokonsága kimondottan jó volt. Fiait a mészáros mesterség gyakorlásának kedvező feltételei késztették más községekben, Ül. a Miskolcon való letelepedésre. 1843-ban, Gesztennel való kapcsolatuk kialakulása idején, 33 és 31 éves férfiak voltak, erejük teljében. Kettőjük közül Györgynek ekkor már „sötét múltja" volt. 1838. március 16-án négy ökör, több kereszt élet és egy csikó eltolvajlásá-ért két évi, vasban eltöldendő, közmunkát végző fogságra, 1838. március 29-én pedig erőszakos tolvajságért és orgazdaságért egy évi fogságra ítélték. Miskolczi György Gesztennel való megismerkedése előtt legalább három évet ült Rigó Józsa Mihály társaságában Veres István halála okozásával való közreműködése
GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 31 1
miatt. Felesége, Thuránszky Klára is megsokallta bűnös tetteit és elválási pert indított ellene.103
A Miskolczi testvérek rokonságát így mutathatjuk be:
Pápay János meghalt 1786. Cseh Éva meghalt 1795.
Anna Krisztina Zsuzsanna
Nagyréti Darvas Gedeon Máriássy István Téthy Lajos szül. 1758. házasságkötés 1780.
Anna Klára Gedeon Zsuzsanna
Zsóry László Horváth Cicelle Miskolczy Miklós
Erzsébet Ignác 1810— Terézia György Johanna Farkas Thuránszky Négyesy 1812— 1812— István Klára Miklós 1 Kassay Lajos
2 Kassay Menyhért
A nagykállói negyei törvényszék nemes Miskolczi György és nemes Miskolczi Ignác Borsod megyei lakosokat 1851-ben vád alá helyezte „Geszten József rablófőnökkel álnév alatt leggonoszabb barátságban és üzleti viszonyban állván, az általa rablott jószágokat sajátjukként használták és Geszten Józsefet az igazság üldöző keze alól megszöktetvén, a bűnös titkokba beavatott Geszten Józsefnét élelmiszerekkel és pénzzel segítették, később pedig rajok nézve mint szüntelen veszedelemmel fenyegető bűneszközt láb alól örökre elsikkasztották."
Miskolczi Györgynek más bűnei is lehettek, mert 1846-tól már fogva volt.104 Egy hajdú kíséretében mint rab a kocsmába ment, ott magát leitta és verekedett. Ezért fegyelmi büntetést kapott. 1851-ben orgazdaságért és tolvajságért öt évi fogságra ítélték. A nagykállói törvényszék 1853. augusztus 25-én kelt ítéletével Miskolczi Györgyöt és Miskolczi Ignácot Geszten József feleségének kivégeztetése vádja alól felmentette. Az asszony támogatását bizonyítottnak találta, mivel mindketten Geszten József lappangtatói és orgazdái voltak, vele szorosabb barátságos viszonyt tanúsítottak. Ezért és többrendbeli orgazdaság miatt Miskolczi Ignácot négy, Miskolczi Györgyöt öt évi börtönre ítélték.
A szóhagyomány szinte napjainkig megőrizte a becsületes nemes életmódban tetszelgő köznemesek tömeges részvételének emlékét a betyárvilág idején elburjánzó rablásokban, amelyeket még a tudományos köztudat is a rideg pásztorok szabados életmódjának terhére ír. A mezővárosok rideg állattartása tkp. nagyüzemi gazdálkodás volt, amely alkalmat adott a munkavállalók önálló tevékenységei következtében sok visszaélésre. Ezeknek a visszaéléseknek azonban sem erkölcsi, sem népi, sem társadalmi jelentőségét eltúlozni nem helyes. Szűcs Sándor leírja, hogy a betyároknak, helyesebben: a pásztori rendű rablóknak a legtöbb faluban nemesemberek voltak a bizományosai, helyesebben: orgazdái. A nemesi udvarok menhelyjogosultsággal bírtak, falusi-városi elöl
No comments:
Post a Comment