a kisújszállási anyakönyv is megőrzött: „Az 1800-as évek első évtizedeiben oly intenzíve gyakorolják az egyházi fegyelmet, hogy a templom elhanyagolókat a gyülekezet előtt nyilvánosan büntették."9
2. A laki református egyház mint az egyházi fegyelem gyakorlója
Lak község az egykori Borsod vármegye keleti szélén, Abaúj vármegye szomszédságában feküdt. A vele határos két abaúji helység - Felsővadász és Tomor - a Rákóczi fejedelmi család ősi fészke. Lak első okleveles említése 1222-ből való. E században -mint Győrffy György írja - a borsodi vár körüli nemesi falvak sorába tartozott.1"
A reformáció viszonylag korán, már 1580-ban elérte a lakiakat." A legrégibb visitációs jegyzőkönyv 1639. II. 15-én rögzítette a prédikátor jövedelmeit: 10 köböl bor, több szántóföld, kereszteléskor pedig egy tyúk.12 A legrégibb laki egyházi iratok regesztruma szerint 1669-ben a papi javadalmazás réttel is bővült Szász Ilona asszony végrendelete jóvoltából.11
A laki református egyház lelkészi hivatalában ma is megtalálható a legrégibb, ún. keskeny protokollum, amelyet 1753-ban Nádaskai András prédikátor kezdett el vezetni. Ebben az Úr-asztalához tartozó eszközök, a lelkész fizetése, s az anyakönyvi rész után a 159-163. oldalon található „Az eclésia fenyíték gyakorlása 1758-1787" című fejezet, amely vizsgálódásunk alapját képezte.14 A jelzett években az egyházi fegyelem elsőszámú őrei az alábbi lelkészek voltak: 1758-tól Füleki Sámuel, 1763-tól Horváth Dániel, 1772-től Váradi Lázár, 1779-től Lebo János, 1782-től Zilahy Csizmadia Sámuel. Fegyelmezési ügyekben is hű segítőik a consistőrium tagjai voltak. Személyükről a tárgyalt időszakban nem egy alkalommal pontos tudomásunk van. így 1759-ben a következők voltak a tisztségviselők: Halász Takách Sámuel főkurátor," aki Borsod vármegye comissáriusa volt, később igen komoly alapítványt tett a pataki és a debreceni kollégiumokban; Bassó Péter és Miklós, Nagy Rátz János, Baranyai István, Zilahy Csizmadia József, Balogh György, Fodor György, Szászi István és Konyha István. 1778-ban Bassó István és Miklós, Halász Takách Mihály, Szászi István, Konyha István. 1782-ben Ns. Fazekas Márton kurátor,
a kisújszállási anyakönyv is megőrzött: „Az 1800-as évek első évtizedeiben oly intenzíve gyakorolják az egyházi fegyelmet, hogy a templom elhanyagolókat a gyülekezet előtt nyilvánosan büntették."9
2. A laki református egyház mint az egyházi fegyelem gyakorlója
Lak község az egykori Borsod vármegye keleti szélén, Abaúj vármegye szomszédságában feküdt. A vele határos két abaúji helység - Felsővadász és Tomor - a Rákóczi fejedelmi család ősi fészke. Lak első okleveles említése 1222-ből való. E században -mint Győrffy György írja - a borsodi vár körüli nemesi falvak sorába tartozott.1"
A reformáció viszonylag korán, már 1580-ban elérte a lakiakat." A legrégibb visitációs jegyzőkönyv 1639. II. 15-én rögzítette a prédikátor jövedelmeit: 10 köböl bor, több szántóföld, kereszteléskor pedig egy tyúk.12 A legrégibb laki egyházi iratok regesztruma szerint 1669-ben a papi javadalmazás réttel is bővült Szász Ilona asszony végrendelete jóvoltából.11
A laki református egyház lelkészi hivatalában ma is megtalálható a legrégibb, ún. keskeny protokollum, amelyet 1753-ban Nádaskai András prédikátor kezdett el vezetni. Ebben az Úr-asztalához tartozó eszközök, a lelkész fizetése, s az anyakönyvi rész után a 159-163. oldalon található „Az eclésia fenyíték gyakorlása 1758-1787" című fejezet, amely vizsgálódásunk alapját képezte.14 A jelzett években az egyházi fegyelem elsőszámú őrei az alábbi lelkészek voltak: 1758-tól Füleki Sámuel, 1763-tól Horváth Dániel, 1772-től Váradi Lázár, 1779-től Lebo János, 1782-től Zilahy Csizmadia Sámuel. Fegyelmezési ügyekben is hű segítőik a consistőrium tagjai voltak. Személyükről a tárgyalt időszakban nem egy alkalommal pontos tudomásunk van. így 1759-ben a következők voltak a tisztségviselők: Halász Takách Sámuel főkurátor," aki Borsod vármegye comissáriusa volt, később igen komoly alapítványt tett a pataki és a debreceni kollégiumokban; Bassó Péter és Miklós, Nagy Rátz János, Baranyai István, Zilahy Csizmadia József, Balogh György, Fodor György, Szászi István és Konyha István. 1778-ban Bassó István és Miklós, Halász Takách Mihály, Szászi István, Konyha István. 1782-ben Ns. Fazekas Márton kurátor, Ns. Kassai Balogh György, Ns. Bassó István, Ns. Barakonyi István, Ns. Halász Takách Mihály. Ns. Aszalay András, Ns. Vitárius Ferenc.16
3. A laki református egyház fegyelmezése 1758-1787
A vizsgált időszak végén a laki népesség 650 fő volt, akik 126 házban laktak. Ebből 256 volt a felnőttek száma. Ezek megoszlása: 152 nemes, 104 adózó.17 A református egyházhoz tartozott a népesség közel 90%-a a 18. és a 19. században. így az elemzés alá vett időszak felnőtt, református lakói 230 körül lehettek. (Az 1796-ban felépült új templom ülőhelyeinek száma 320 lett.)
1758 és 1787 között „58 vétkező" személyt jegyzett fel a protokollum, tehát nem jelentéktelen része ítéltetett az egyháznak eklézsiakövetésre.
A leggyakoribb vétségek, amiért „penitentia-tartásra" és eklézsiakövetésre ítélték a híveket a káromkodás és a lopás volt. A büntetéseknek több mint felét tette ki. (31 és 23%). Ezt követte a paráználkodás és a házastársi veszekedés 13 és 12%-kal. Az összes vétségeknek mindössze negyedét tette ki a hamis esküvés, a templomi hangoskodás, a részegség, a pletykázás és a consistőrium megvetése.
Szinte valamennyi vétség szerepel tehát, amelyet az első református zsinatok felsoroltak. (Kivétel a dohányzás, valamint az uzsorakereskedelem.) Meglepő ugyanakkor
Ns. Bassó István, Ns. Barakonyi István, Ns. Halász Takách Mihály. Ns. Aszalay András, Ns. Vitárius Ferenc.16 3. A laki református egyház fegyelmezése 1758-1787
A vizsgált időszak végén a laki népesség 650 fő volt, akik 126 házban laktak. Ebből 256 volt a felnőttek száma. Ezek megoszlása: 152 nemes, 104 adózó.17 A református egyházhoz tartozott a népesség közel 90%-a a 18. és a 19. században. így az elemzés alá vett időszak felnőtt, református lakói 230 körül lehettek. (Az 1796-ban felépült új templom ülőhelyeinek száma 320 lett.)
1758 és 1787 között „58 vétkező" személyt jegyzett fel a protokollum, tehát nem jelentéktelen része ítéltetett az egyháznak eklézsiakövetésre.
A leggyakoribb vétségek, amiért „penitentia-tartásra" és eklézsiakövetésre ítélték a híveket a káromkodás és a lopás volt. A büntetéseknek több mint felét tette ki. (31 és 23%). Ezt követte a paráználkodás és a házastársi veszekedés 13 és 12%-kal. Az összes vétségeknek mindössze negyedét tette ki a hamis esküvés, a templomi hangoskodás, a részegség, a pletykázás és a consistőrium megvetése.
Szinte valamennyi vétség szerepel tehát, amelyet az első református zsinatok felsoroltak. (Kivétel a dohányzás, valamint az uzsorakereskedelem.) Meglepő ugyanakkor
No comments:
Post a Comment