Sunday, October 31, 2010
Zempléni Múzeum, Szerencs/Szirák Kassay kastély. Fő utca.
| Vidéki szállodák | ||||||||
|  |
| ||||||
| Tartalom | Szirák Kassay kastély. Fő utca. Evangélikus templom. Gróf Drégenfeld Lajos kastély | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Kiadási adatok | Monostory György, Budapest | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Postázás dátuma | 1927. 04. 18.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
ESZTERGOM és VIDÉKE XXI. ÉVFOLYAM 1899
Utazás a világ körül.
— A Nagy Képes Világtörténet. —
Lapozgatom a Nagy Képes Világtörténet próbakötetét, melyet a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság és a Franklin-Társulat nyomatott mutatóba a tizenkét kötetre tervezett hatalmas munkából. S a hogy sorra gördülnek el szemem előtt a csodálatos régi történetek s a még csudálatosabb régi emlékek képei, egyszerre csak eszembe jut — Kassai Vidor.
Kassai Vidor ? A komikus ? Az a törpe kis emberke, akinél csak azt nem lehet tudni, hogy színésznek nagyobb-e, vagy különcnek ?
Tíz esztendővel ezelőtt mindig egy kompániái voltunk. A szinházi előadás után ott volt a rendes találkozónk az Orient-kávéházban, az öreg Szigeti asztalánál. Egy kis bohém-tanya volt ez, talán ebből nőtt ki ujabban a Pósa-asztal. De akkor Pósa még valahol Szegeden csinálta a nótákat. Asztalt pedig még nem csinált. Mondom odajárt esténkint a kis Kassai úr. És nem az volt a legnagyobb híressége, hogy két pohár vízzel hogyan csinált magának három pohár tejet vacsorára. Sokkal inkább megmosolyogtuk az ő kedves mókáiért, a hogy nagy színészeket és nagy bolondokat felségesen utánzott. Kedvtelve nézte ilyenkor az öreg Szigeti bácsi, pedig őt is kifigurázta néha alaposan.
Egy este azonban nem találtuk a rendes helyén. Mind ott voltunk, csak a kis Kassai hiányzott.
— Talán beteg? — kérdezte Szigeti bácsi.
— Dehogy. Délelőtt próbán volt és egészséges, mint a makk — bizonygatta a színház titkára, aki szintén velük tartott mindig.
És még sem jött el. Hogy nélküle maradtunk, legalább róla beszéltünk. Mert jó ő barátnak, színésznek, de jó ő thémának is. Három napig lehet róla beszélni s nem fogy ki az ember a mulatságos jellemzésekből. Beszélgetünk róla, mikor csak valami alak közeledik az asztalhoz. A fején asztrakán-sapka. a nyakában vastag kendő, ő maga nehéz bundában. (Pedig kegyetlenül meleg nyári este volt.) S az az alak úgy tett, mintha reszketne.
Amolyan didergő hangon mondta:
— Jó estét!
A hangjáról ismertük meg, hogy Kassai. (Lám, hát mégis beteg s a hideg rázza, de mégis eljött az Orientbe.)
— Mi bajod? — kérdezte tőle Szigeti bácsi.
— Kutyabajom — didergett tovább Kassai.
— De hiszen dideregsz ?
— Bátyám is dideregne, ha onnan jönne, ahonnét én.
— Hát honnan jősz? a pokolból ?
— No, onnan nem. Mert ott nyilván nem dideregnek az emberek.
— Hát honnan ?
— Szibériából.
— Megvesztél ? Hiszen délelőtt még próbán voltál !
— Voltam én azután még másutt is, kacsintott hamisan Kassai. Hanem azért most, mégis egyenest Szibériából jövök. (Nem vagyok őrült, szólt ki oldalvást nekem, aki elakartam húzódni mellőle.) A panorámában most Szibéria van soron s azt néztem meg. A mult héten is voltam Konstantinápolyban s akkor fezt csaptam a fejembe. Rómába majdt széles karimájú kalapban megyek, ha Róma lesz soron. Igy utazom én körül a világot s meg van a kellő illúzióm is, azonfelül pedig igazán olcsón teszem meg az utat. Higyjétek el, hogy aki vonatra ül, tenger pénzt költ s csupa veszedelem közt járja be a világot, az nem lát annyit, a világból és nem ismeri ki magát benne úgy, mint én. Mindent megmutat a jó panoráma. Csak oda kell ülni. Láttam már az egész világot, az ujat és a régit s nem utazom a világ körül, hanem a világ utazik én körülöttem. Ez kényelmesebb és olcsóbb, azonkivül pedig sokkal teljesebb gyönyörűség.
Ez a jelenet s ez a beszéd jut eszembe. Akkor mosolyogtam a különcön és nevettem a bolond ideán. Egy ember, aki maga körül utaztatja a világot és azt hisszi, hogy igy megismeri a világot. Ma pedig megadom magamat, mert én voltam a bolond és Kassai a legnagyobb bölcs. Most én ülök itt a kényelmes karszéken s ahogy a Nagy Képes Világtörténet próbakötetét lapozgatom, úgy érzem, mintha a maga valóságában sorjázna el szemem előtt az egész világ, a régi és az uj minden eseményével, minden csodálatos emlékével. Melegem van és fázom, lelkesedem és csüggedek, egyptomi és indus, perzsa és görög vagyok, ahogy a képek előttem elrajza-nak, egy pont vagyok az egyetemes világ életében és percek alatt, ezer formában él a lelkem, különböző századok és évezredek életébe vegyülök el, hadvezér és nép vagyok, győző és leigázott — szinte kábulok.
Nincsen ennél csodálatosabb érzés. Aki a világ körül utazik, csak részleteket lát és részleteket élvez. Még a British Múzeum kincsesházában is csak egyes korok szellője kapja meg. De az utazó él és a kor halott. De aki kényelmesen a karszékbe ül s hagyja maga körül utazni az egész világ történetét, hagyja maga körül elsorjázni a világ minden múzeumából tökéletesen reprodukált históriai emlékeket, az ugy érzi mintha lassankint levegővé finomulna s
egy perc alatt vissza tudna röpülni évezredekbe s egy perc alatt eltudna hatolni az egyik sarkról a másikra. Idő és tér nem vet neki korlátokat, testi gyön-gesség nem férkőzik hozzá, lelke nem ismer lehetetlenséget és röpül az időben, röpül a térben. Évezredek történetét átéli rövid percek alatt, évezredek műkincsét átnézi egyszerre. Mintha ott ülne a teremtés műhelyében és tanuja volna annak a nagy főpróbának, a mikor az Alkotó egy szempillantás alatt lejátszatja maga előtt az egész világ nagy tragédiáját, amikor a mult és a jelen egyetlen nagy ablakká tisztul, amelyen keresztül lehet látni a jövendőbe.
A világ minden múzeuma ide kölcsö-csönözte a maga kincseit, a tudomány parancsára az egész világ újból átéli a maga nagy életét; ebből alakul ki a Nagy Képes Világtörténet. A leghatalmasabb munka. — Egy olyan vár, a melybenj biztonságban érzi magát minden ember. Mert akármilyen veszedelem jelentkezik, ebből a várból millió titkos alagút vezet a multakra és millió ablak mutat a jövendőkbe. — S minden fáradság nélkül. A hogy mondtam Kassairól : a legnagyobb kényelemben csak a gyönyör izgalmának teljességével járja be az ember az egész világot. Lát mindent, tud mindent, élvez mindent, a tapasztalás közzé iktat mindent, — s az alatt kényelmesen álmodozik a karszékében. — Mert mindent készen hoz elébe a tudomány s minden látnivalót hiven állit elébe a művészet.
Valóban magyar tudósok még ritkán szövetkeztek nagyobbra, miut mostan az a lelkes tábor, melyet Marczali Henrik, a kitűnő hisztérikus vezet, És magyar kiadók még ritkán adtak fölségesebb külsőt a tudomány alkotásának, mint most az a két nagy intézet, mely a Nagy Képes Világtörténet kiállítására egyesült. A magyar tudósok gárdája megeleveniti a világ egyetemes életét, a Révai Testvérek Irodalmi Intézete megörökíti, a Franklin társulat pedig a színeket adja hozzá. A magyar közönségre csak az élvezet vár. Nekem az érzésem, hogy a hosszú téli estéken a művelt magyar családok úgy hagyják magok körül el-rajzani a világ történetét s úgy hagyják maguk Körül leperegni a világ összes múzeumaiban fölgyülemlett műkincseket, mint most én. Fáradság nélkül, csak az élvezés gyönyörét érezve. Mintha egy álomban élnék át a világ életét, egy álomban látnák meg a világ minden látnivalóját. S csak az nem volna álom, a mi belőle megmaradna. A világtörténet megismeréséből fakadó tapasztalás : a legbiztosabb útmutató a jövőbe.
Monostori Péter.
Saturday, October 30, 2010
Kasza vár/1431-ben Trencsénmegye alispánja Kassai István lett a birtokosa.
77.2. leírás
„Az Vágh bal partján I Havától észak felé jobbra a hegyek között mintegy másfél óra járásra nyúlik el egy keskeny völgy, mely kissé kitágulván jobb oldalra egy szerény dombot mutat melyen Kassza vára állott. E várnak a Vághvölgy védelmére, távolságánál fogva befolyása nem volt, Keletkezése ismeretlen. Csak 1272-ben találjuk Smaragdus grófot, mint a vár birtokosát /:lllésházi levéltár:/, 1323-ban Nechtei Demetrius tren-cséni gróf és tavemikus volt birtokosa, 1330-ban királyi kézben volt a vár. 1339, az erdélyi vajda és trencsóni gróf Harin-mei Farkas Tamás birta. /:Trencsén város levéltára:/ 1364-ben ismét királyi birtoknak találjuk. /Tlésházi levéltár:/ 1404. pedig az erdélyi vajda és pozsonyi gróf Stibor lett a vár birtokosa. 1431-ben Trencsénmegye alispánja Kassai István lett a birtokosa. 1462-ben Magyar Blazius a hires fekete sereg kapitánya kapta donatio képen, miután az a Kassai családtól propter notam ínfidelitatis elvétetett ólllésházi levéltár:/ 1493-ban Zápolya István özvegye Hedvig kapta, ki 1516-ban a várat Bo-zsan László és Clement testvéreknek adta zálogba, kik Sárosmegyéből Podmanitzky Mihály nejével Gergelylaki Tárczai Katalinnal Trencsénmegyébe átköltöztek. 1527-ben Petróczy Pál birta mint zálogot, ki 1526-ban Horvátországból ide költözött. 1528-ban ennek fia Petróczy Pál kapta a várat donatio képen I. Ferdinándtól, mivel a Zápolyaiak propter notam Ínfidelitatis, az erre való birtokjogot elvesztették volt, 1573. a várat Petróczy István-János és Miklós testvérek kapták. 1589-ben a birtok egyezség folytán felosztatott. A vár Petróczy család birtokában maradt, a pruzsinaí völgyet pedig Bozson család nyerte el. 1620-óan Petróczy István és Petróczy Miklós özvegye osztakoztak a vár birtokában /lllésházi levéltár:/, Zrínyi,
Frangepán és Nádasdy, I, Lipót császárt fogva szándékozták Kasza várába zárni, mi azonban nem sikerülvén 1671-ben a várat a császár ostrom alá vétette és légberöpítette. 1676-ban a birtok zombori bippai Miklósnak adatott cserébe, a Barsme-gyében levő Szászkői várért. 1680-ban a birtokot Lippai Bor-bálya, Lippai Miklósnak nővére Balassa Imrének neje örökölte. Ez ismét örökség képen leányaira Balassa Zsófia, lllésházy Miklós neje és Örzsébet Balassa Motesitzky Pál nejére hagyta. 1830-ban a birtok felét lllésházy István Motesitzky Józsefnek adta át, kinek fia Pál a jelenlegi birtokosa, Az ide fektetett rajzból látni, hogy a várnak falai nagy részben elpusztultak s nyomai sem találhatók. Ami pedig fennmaradt, az oly csekély, hogy a várnak belszerkezete többé ki nem puhatolható. A falak közötti tér egy kőhalmaz és csak ennek tökéletes eltávolítása után lehetne a várnak alapfalait kutatni."
szignó, dátum a 2. o.: Könyöki József, Pozsonyban 1882 évi November havában, előlap felirat: Kasza MOB irattár 1882/89.
77.3. alaprajz, távlati kép
a. alaprajz; 10 m = 30 mm
b. távlati kép
szignó j. k: Könyöki fekete tus, szür. akv, lav.
rp. kart. méret: 350 mm x 266 mm, 431 mm x 326 mm
előlap felírat j. k. a rajzon: Kasza, Trentsén megye. IHavai járás; jelzés
b. f. a kartonon: 89. sz-hoz 1882.; jelzés j. I. a kartonon: OMF
Tervtár p, K 2644.
hátlap jelzés k: kerek MOB p.
rep. neg.: OMvH Fotótár Itsz. 135.338.
OMvH Tervtár Itsz. K 2644.; MOB irattár 1882/89.
78. KÉKKŐ, VÁR
(Nógráó vm.; Modry Kamen, okr, Veik/ Krtís, Szlovákia)
78.1. törzsív
A törzsív részben kitöltött, csak a helyrajzi adatokat tartalmazza.
Felvett mellékletek: „rajz: 3 *S leírás: 1 ?"
szignó, dátum a hátlapon: Könyöki József, Pozsonyban, 1889 évi december hóban, fekete tinta, törzsív
előlap felirat: Kékkő vár; jelzés b. f.: 1. sz. 1890.; jelzés j. I,: OMF Tervtár p. K 2330.
OMvH Tervtár Itsz. K 2330.; MOB irattár 1890/1.
78.2. leírás
„A kékkő vidéki hegycsoportból három ág nyúlik a sikság felé, melynek középsőjén, mely kevésbé nyúlik el, van Kékkő vár. A hegy ezen configuratióját harmadik lapon b.) alatt tüntetem fel. - Első lapon mutatom be a vár alaprajzát, melyet egy mérnöki felvétel után másoltam. Az 1. sz. alatt van két oszlop a vár előtti árokban, melyre jelenleg a hidivek vannak építve, a 2. számmal jelölt a vonásolt tér egy új emeletes épület, mely a múlt század elején épült. 3, sz. alatt van az udvar. A 4. sz. alat-
Kassai István ( Stefan Kaschauer) im Jahre 1465 ...
a főoltárt, melynek már 1728 előtt állnia kellett, szintén lőcsei mester készítette. Megállapítása szerint ez a XVIII. század első felében Lőcsén élő Streeius János György szobrász műhelyében készült. A miskolci Proocollum szintén lőcsei szobrászt említ a főoltár mesteréül, de sajnos a nevének helyét üresen hagyva. Egészen biztos, hogy Kelemen Didák ugyanazzal a mesterrel készíttette el a miskolci főoltárt, mint a nyírbátorit, tehát Streeius János György szobrászt kell a miskolci főoltár mesterének is tekintenünk. Baranyai Béláné: A nyírbátori minorita templom berendezése. Művészettörténeti P^rtesítő. 19(50. 9. évf. 3. sz. 210.
A főoltárképet pedig Szbiki István, a művészettörténetben még ismeretlen festő készítette, aki talán azonos azzal a „Pietori Stephani Cassoviensi" Kassai István nevű festővel, aki számadásunkban szerepel, s akit Kelemen Didák a nyírbátori kálvária munkálataival is megbízott.
36 Liber Variorum. 149. 1. —
37 Protocollum 1748 — 85. 7. 1.: „Secunda in Secunda Capella a siniatris Presbiterii collocata est Ara Passionis Dnum . . . nostri Jesu Christi. In cujus medio est Magnus Crucifixus, sub quo B. V. et S. Joannes stant, in Surnmi-tate est gloriosa Ressurreet io, reliquum Arae consistit ex omnibus Mysteriis Ejusdem Passionis arte statuaria ad vivum repraesentatibus, in parte quasi in caverna petrae Christus jacet sepultus."
38Bados Jenő: Magyar oltárok. Bp. é. n. 66. L, CVI. tábla. — B. Qyürky Margit: A Báthoryak nyírbátori templomai. Bp. 1943. 41 — 43. 1. kép 40. 1. után. — Baranyai, Hildegard: Der Krucsay-Alter in Nyírbátor. Acta Históriáé Artium. 1959. 6. köt. 3 — 4. sz. 355 — 372. Képekkel. — Baranyai Béláné: A nyírbátori minorita templom berendezése. Műv. tört. Ért. 1960. 9. évf. 3. sz. 210.
3a S'iebntacher : Wappenbueh des Adels von Ungarn. Nürnberg 1891, 1892. 629. 1.
40 Liber Variorum 1744. 449. 1. — Szabó Erzsébet: XVIII. századbeli iparművész^ Ferenc- (Minorita-) rendi fráterek. Művészettörténeti Értesítő. 1953. 1 — 2. sz. 184. 1.
41 Protocollum 1748 — 85. 7. I. — A számadáskönyvben Singer Mihály neve szerepel hol vezetéknévvel, hol anélkül ,,egri szobrász" jelzéssel. Személyét bizonyítja itt, hogy a számadáskönyv az említett tételnél ,,. . . pro altaribus B. V. Maria Cellensis"-en kívül még a Szent Ferenc oltáron végzett munkát is említi. Ezért a műnkéiért 1743-ban Singer Mihály nevét felemlítve fizetnek.
42 Protocollum 1748-85. 8. 1.
43 Regestrum Exitus Pecunialis Ao. 1732 — 56: bevétel 1741. okt. 20., 1744. ápr. 9., Kiadás: 1740. máj. 3.,
1743. dec. 11. „Statuario Agriensi Michaeli Singer super eonventionem altaris. S. P. Francisci 66.— Ft.", 1752. Jul. 22., dec. 23, 1754. ápr. 1.
44 Protocollum 1748 — 85. 8. 1. — Regestrum. . . Pecunialis 1732-56. „1736. okt, 27. Pro Ara S. Crucis 75.50 Ft."
45 Protocollum 1748 — 85. 8. 1. — A számadáskönyv 1748. ápr. 24-i adat szerint kulcs készült ekkor az oltárhoz. Ezti az oltárt a szobrász és az asztalos, a vörös -márványozást és aranyozást a kassai festő saját költségén készíttette 1743 — 1744-ben.
48 P. Szendrey Bonaventura házfőnök közlése.
47 Protocollum 1748—85. 9. 1. — Regestrum Exitus Pecunialis Ao 1732—1756. bevétel 1743. szept, „ab Exc. Grali Splenyi p. Ara S. Joan Nep. ad interii percepti auri 20.— (84.54 forint), 1744. febr. 22. ugyancsak Splényi ad 10 aurei Hollandi (= 41.15 forint). Kiadás: 1744. jan. 28. Arculario ad raonem S. Joan.dati sunt 20.— Ft,
1744. máj. 10. Statuario erga Labore arae S. J. Nep. 30.- Ft,"
48 Protocollum 1748 — 85. 9. 1. — Regestrum Exitus Pecunialis Ao. 1732—1756. Kiadás 1744. ápr. 24. Fabro Ferrario pro clavis Aram S. Antonii et S. Athanogeris sustentibus. . .
49 Regestrum Exitus Pecunialis Ao. 1732—1756. Kiadás 1751. febr. 5„ márc, máj. 19., a lakatos és asztalos munkákért.
50 Jelenlegi helyére 1766-ban helyezték el ós változtattak rajta, (leszedték a hangvetőről a Szent Antal szobrot és a halakat), s teljesen elkészítették. Diarium 1765—81: 1766. máj., jun. 21. 28. Liber Pecunialis Ao. 1763— : 1766. jún. 11., 1768. márc. 28. asztalos 65.- Rh ft, és 78.- Rh. Ft-t kapott, a szobrász 84.- Rh. Ft-t, József gyöngyösi festő 400,- Fh forintot, ő végezte az aranyozási munkálatokat is 1766. jún. 21 — 28. — Protocollum 1748—85. 10. 1.: A szószéken kívül a szentély két sarkában is volt egy-egy egyszerű katedra a fiatal hitmagyar rázok részére. — Fr. Piringerről bővebben Szabó E. i. m. 184. 1.
51 A Fáy-család nagy segítője, jótevője volt a rendnek, állandó kapcsolat volt köztük, s közülük többen a templom kriptájába temetkeztek. A Fáy-család címerét a helyi követelmények kényszere alatt a pad készítője némileg megváltoztatta. Azon ugyanis ágaskodó lóval szemben álló vitézt látunk. A padon a kazetták téglalap alakiiak, s így a magasságot megkívánó címer elrendezését szélességben igyekezett elrendezni. Ezért ágaskodó ló helyett állót alkalmaz, s oldalához állítja a vitézt.
52 Szabó E.: i. m. 184. — Az egri min. templom lecke oldali első padsorának lapját a miskolcival azonosan képezte ki. Az ev. oldalon állóra a Religionis szó helyett a S. FRANCISCI szavakat faragták. A második padsor lapjaira az égitesteket, illetve szimbolikus jelentőségű vallási tárgyú domborműveket faragtak. A szegedinél az első előlapok egyeznek a fentiekével, a második sor előlapjai részben díszítetlenek, — Liber Variorum 1744: „Tabula Mortuorum Religiosorum. 465. 1. Família Reli-giosa 196, 205, 206. 1., néhol hibásan Stekerle, Steer, Stehel de Eperies vagy Eper-nek írják. — Regestrum Exitus Pecunialis Ao. 1732 — 56.: szerint 1752. dec. 23. ,,pro asseribus quercinia orgei sali munt. . . fl. Rh. 20.50" vették meg a faanyagot a padokhoz, 1755. nov. 9„ dec. 1, 28, „Fratri Josepho pro Sodalibus arculariis" kisebb összegeket kap. — Szmrecsányi M.: id. m. 94. 1. tévesen Stesselének olvasta. — Szabó E.: i.m. 184. —
53 Liber Variorum 1744.: Familia Religiosa 195, 196, 197, 205, 208, 210, 211. 1.
54 Protocollum 1748-1785. 10. 1.
55 Protocollum 1748—1785. 11. 1. — leírása: „...et siinplicibus coloribus aquaticis marmoreo modo incola-ratum. Inferius sunt quasi Almaria duo lata cum cistis suis et duplicibus portis utrinque seris munitis, quo casula albae, et reliquia suppellex recondi possunt. Supra mensam Armarii in quo se sacerdotes indunt, exstant nex Almariole oro reponendie Calicibus et unum majus, quo in festo Caenae Domini SS. Sacramentum Eucharistiae et Monstrantiae recondi solet. Infra dicta Armariola sunt totidem serinia, ubi suppelex pro Calicibus reponi potest. Hoc Armarium ab A. R. Fatre Philipjoo Kottnoki pro tunc Priore Ladensi Ord. S. Pauli primi Eremitate huic Ecclesiae oblatum est."
56 Protocollum 1748-1785. 10. 1. - A készítésért 450 rajnai forintot és két edény bort adtak, a szállítás 98 magyar forintba került. Regestrum Exitus Pecunialis Ao. 1732—56: 1743. máj. 21, 1744. jan. 23, 28, ápr. 26, szept. 8, 29, okt. 18, nov. 19. 1752. dec. 23. Liber Pecu-niarius Ao. 1763: 1772. okt. 30. történtek kifizetések. — Liber Variorum II. 158. 1. — Az 1929. szept. 6-i költségvetés szerint 1362 pengőt fizettek érte. Eredetileg szobrok és vázák díszítették.
57 Az 1928 máj. 23-i megállapodás felsorolja mind a hat képet, külön-külön feltüntetve az összeget, melyet a festő kért értük. A szentély felettiekért 400 — 400, a Cecíliáért 300, a többi háromért egyenként 600, összesen 5900 pengőt kapott, a nyugták szerint is. A képeket 1928. májustól november végéig festette.
58 Az 1929. jan. 15-i számlája szerint a templom díszítőfestéséért, a főoltár aranyozásáért, festéséért ós részbeni aranyozásáért és egyéb festési munkákért 17 000 pengőt kapott 1928. májustól 1929. januárig részletezve.
59 Liber Variorum 1744. 53. 1. — 1772. oki. 9„ nov. 14-i megjegyzés szerint a festő szünetelt a refektórium festésével. A számadáskönyv „Pictori Diós-Györiensis"-t említ, majd a helynevet elhagyva csak mint festőt említi
Budapest Régiségei
| Budapest Régiségei 21. (1964) | ||
| | | A „körtetagos profiltípus" hanyatlásáról eddig mondottakat semmi esetre sem szabad mereven értelmezni. Már csak azért sem, mert a profiltípus tiszta vagy kevert megjelenése — mint láttuk -—, nem mindig jelent korábbi vagy későbbi időmeghatározást a relatív kronológiában. Lehet, hogy a nagyjából azonos időben dolgozó és különféle iskolákat reprezentáló mesterek önálló profilokat is kialakítottak. Ezeknek egymásrahatása és a keverékprofilok létrejötte nem mindig jelenti egyben az utolsó periódus beköszöntését. Mert a keverékprofilok használata mellett akadhattak műhelyek vagy mesterek, akik még jó ideig a tiszta típusú profilokat alkalmazták továbbra is. Az ilyen emlékek például későbbiek is lehetnek a keverékprofilúaknái. Mindez azt jelenti, hogy a kétfajta profil — legalábbis egy ideig — párhuzamosan fejlődik, tehát közöttük időrendi átfedések jelentkeznek.200 Ugyanezt a folyamatot szemlélteti a Várnegyedben a „körtemotívumos profiT-nak négy igen szép emléke. Az első az Uri utca 40. sz. kapukeretének profilja (16. kép), amelyben a körtetag szerepe még szembetűnő, de a körte a középtengelytől már félre van tolva. A második az Országház utca 9. sz. szegmentíves kapujának 20b Holl Imre lektori véleménye alapján. 282 szép plasztikája profilja (16. kép), amelyen a homloksíktól befelé félkörtetaggal történő profilindítás is jól látható már, az előbbi jelenségen kívül. Egyébiránt ennek a háznak az északnyugati felén, a homlokzati, földszint feletti választópárkány profilja is ugyanezeket a stílusismérveket mutatja mindazon ülőfülkeprofilokkal egyetemben, amelyeket a Budapest Régiségei XIX. kötetében megjelent hasonló, formatani tanulmányunkban „grafikus jellegű"-nek minősítettünk.21 A harmadik a Nagyboldogasszony-templom Mátyás-tornyának második emeleti ablakprofilja (16. kép) és végül a hajdani domonkosok Szt. Miklóstemplom tornyának függönyíves ablakain (18. kép) látható profil (16. kép), amelyben a körtetag már szinte elvész a más stílusú tagozatok között. Pedig kiemelt helyzeténél fogva szembetűnő, mégis a többi tagozatok elnyelik a szerepét vesztett körteprofilt. Az utóbbi két ablakprofil azért érdemel különös figyelmet, mert megbízható datálásuk évszámokkal zárja le a stílus életének utolsó szakaszát. A Nagyboldogasszony-templom Mátyás-tornyának ablakait (18. kép) 1461—1470 között készítették Kassai István dómépítő mester köréhez tartozó, bécs-kassai tanultságú mesterek.22 A Szt. Miklós-templom tornyának ablakai (18. kép) pedig 1478 után keletkezhettek, hihetőleg a meisseni Bauhütte,23 vagy helyesebben szólva talán a drezdai páholyban iskolázott mester alkotásaként. Összegezve a középkori „körtetagos profiltípus"-ról szerzett ismereteinket állíthatjuk, hogy a profiltípus helyi emlékeinken 1255—1276 között kezd kialakulni a hengeres stílusból. Eredete olyan építményeken található, amelyekre a XIII. századi, ciszterci korai gótika legalább egy bizonyos mértékig rányomta bélyegét. A stílusfejlődés első korszaka nagyjából 1370-ig tart, amikor már például a Strassburg-ulmi eredetű emlékeken kiforrott alakban él a körteprofil. Még nem tud megszabadulni a más stílusú tagozatoktól, de azok között már elrendező szerepet játszik. A stílusfejlődés második, érett korszaka nagyjából az 1396—1452 körüli évek közé szorítható. Ezalatt virágzik a „vezérkörtetagozatos profil", amely a típus legtisztább megjelenési formája. Ennél a primer profil középszimmetriatengelyét minden esetben körtetag hangsúlyozza, és mellette más stílusú kísérőtagozatok is csak kis mértékben fordulnak elő, mert sokszor azok is félkörtetagozatok. Ez a profiltípus főként a délnémet Ulm-Stuttgart vidéki előképek után készült épületeken fordul elő. Végül a stílusfejlődés harmadik, hanyatló korszaka körülbelül az 1417—1433 és az 1461—1478 utáni évekkel követhető nyomon. A XV. század második fele a „körtemotívumos profil"-ok korszaka, amelyben először a vezérkörtetagnak a középszimmetriatengelytől való félretolása, majd a más-más stílusjellegű profiloknak a homloksíkról félkörtetaggal történő indítása, végül a körtetagnak az egyéb tagozatok közé való beleolvadása jelzi a profiltípus haldoklásának utolsó állomásait. Ilyen profilokat főként a bécs-kassai és meissen-drezdai tanultságú mesterek használtak Budán. Az eddigi, helyi megfigyelések alapján, egyelőre még csak valószínűség formájában rögzítjük a következőket. A hengeres stílus feltehetően francia erdetű, vagy a franciás tanultságú mesterek által emelt épületek jellemzője, mivel ezt a stílust a ciszterci, korai gótika, az úgynevezett átmeneti stílus közvetíti hazánk területére. A „körtetagos profiltípus" valószínűleg német-osztrák eredetű, vagy talán a német nyelvterületi tanultságú mesterek sajátja, mivel ezt a típust többnyire a strassburgi, drezdai, bécsi páholyok területéről származó befolyásoknál lehet kimutatni. A grafikus stílus hihetőleg cseh eredetű, vagy a cseh nyelvterületi tanultságú mestercsoportok alkalmazzák. Ugyanis ezzel a stílussal leginkább a Prága-Boroszló környékről jött hatásoknál találkozunk. Valószínűleg a pálcás stílus eredete is cseh területre mutat, legalábbis annyiban, amennyiben az úgynevezett „parleri-pálca" elterjedése a prágai dómépítő Parier család nevéhez fűződik. / 21 JEGYZETEK 1 A torony műemléki kutatását és első állagmegóvását 1950-ben Csemegi József és Horler Ferenc kezdték el. A torony helyreállítása 1965-ben befejeződött. A munkák során több részletkutatást végeztünk. Csemegi József tervei alapján került helyreállításra a toronyban a középkori csigalépcső, az északi és a déli kápolna. 2 A fűtőberendezésnek a barokk hajó területén K—Ny-i irányban három párhuzamosan futó (40X60 cm, ill. 60X70 cm) csatornája volt, melyek a szentélyben, illetve a torony alatt a kápolnák irányába ágaztak el. 3 Szőnyi Ottó: Leletek a budai helyőrségi templomban. Historica Il.évf. 7—8. sz. 1929. 4 A feltárás során egy É—D-i keresztárkot és több blokkot nyitottunk. Az egyhajós templom déli oldalát ástuk ki. 5 Lux Géza: Ujabb ásatások a Margitszigeten. Klny. a Technika 1938. évi 6. számából 6—7. 6 Csemegi József: A budavári főtemplom. Bp. 1955. 85—87. 1. 46. b, c ábra. 7 Saroklábazat részlet. BTM 58.109.1. lelt. sz. 8 Csemegi József: i. m. 133.1.41. 8. ábra. 9 Kapurészlet a Mária Magdolna templom nyugati tornyából, BTM 1108 lelt. sz. 10 Gerevich László: A budai vár feltárása. Bp. 1966. 207—216. 3 Gerevich László [Castrum Budense. Arch. Ért. (1952) 153] a címeres későgótikus faragványok mesterét a felvidéki Kassai István körében keresi. 11 Mária-dénár, egykorú hamisítvány, CNH II. 116. BTM 60.75.1. lelt. sz. 12 Károly Róbert dénárja, CNH II. 37. BTM 60.66.1. lelt. sz. 13 Feltehetőleg a templom átépített szentélyéhez készültek azok a nyíláskeretek, melyekhez hasonló profilozású ablakokkal a Kutná Hora-i Szt. Jakab kolostor templomának szentélyében és a Plzen-i Szt. Bertalan templomnál találkozunk. (Vaclav Mencl, Vyvoj okna v architekture ceského stredoveku. Zprávy Památkové Péce 1960. XX. 5—6 f. 199.1. 12—13. ábra). 14 Csemegi József: A Szt. Miklósról nevezett budavári dominikánus kolostor templom. Történetírás 1937. 1. évf. 5—6. sz., XXXVII. t. 2. sz. és XXXIX. tábla. A Mária Magdolna templomból származó töredékeket a lábazati megoldások alapján korábbinak vehetjük. 15 A soproni ferences és Szt, Mihály plébániatemplom XIV. sz.-i periódusa, a csehszlovákiai, ill. az ausztriai szerzetesi, nyújtott, boltozott szentélyek hatását mutatja. Azonos típust képviselnek a hazai építészeti anyagban : a nagyszombati, lőcsei minorita, a marianosztrai és gyöngyösi templomok. 16 Várnai Dezső: Budavári középkori boltozatok bordáinak formai fejlődése. Bud. Rég. XVI. 363—368. 1. I. t. 19—20. ábra. 17 Lévárdy Ferenc: Pannonhalma építéstörténete III. Művészettörténeti Értesítő 1959. 222—223.1. 18 Pest megye műemlékei I. Bp. 1958. 555. 1. 519. kép. A boltozat a zárókövön levő 1509-es évszám, illetve a boltozati profilok alapján valamivel későbbi, mint a Mária Magdolna templomé. 19 Schürer—Wiese: Deutsche Kunst in der Zips. Leipzig, 1938. 132—3 1. 18. kép. 20 BTM 1966. 458.1. lelt. sz. Azonos körmeneti kereszt részletei kerültek elő a Mosonmegyei Oroszváron és az ecséri templom ásatásából. Sz. Czeglédi Ilona—Koppány Tibor: A középkori Ecsér falu és temploma Arch. Ért. 1964. 1. sz. 49.1. (17. kép) 21 Esztergom Műemlékei I. rész. Bp. 1948. 224. 1. 234. kép. 22 Kovács Éva: Limoges-i keresztek Magyarországon. Művészettörténeti Értesítő 1962. II—III. sz. 98—99. 1. 1., 2. ábra. Korpus-szerűen ismerteti a magyarországi darabokat és analógiák alapján igazolja limoges-i készítésüket. 23 BTM 1966. 459. 1. lelt. sz. 24 BTM 600 ltsz. A Zápolya-sírkövek mesterének budai kapcsolatait feltételezi Vernéi—Kronberger Emil : A magyar középkori síremlékek c. munkájában. Bp. 1939. 46—47. 1. 27. tábla. Divald mindkét szepeshelyi emléket budai eredetűnek tartja. 25 BTM 1136. It. sz. és 56.85.1. lt. sz. Kassai István itteni működését a budaszentlőrinci pálos kolostor szentségházának meghatározásával Feuerné Tóth Rózsa kimutatta. Bud. Rég. XVI. 135—143.1. 26 BTM 53.2495. lt. sz. Budapest Műemlékei I. Bp. 1955. 370.1. 300. kép. 
|
Balaton vidéki szentségházak
Balaton vidéki szentségházak
Irta : Dr. Dornyay Béla.
Ismeretes, hogy a szép Balatonvidék sok történeti- és műemlékkel dicsekedhetik. Tudjuk, hogy csak a keresztény magyar múltból, — a szörnyű török-tatár-német pusztítások, meg a kuruc-labanc dúlások stb. dacára is. — csupán az egyházi célokat szolgáló épületek közül 433 megyés (parochiális) és plébánia templomot és 80
szerzetes egyházat ismerünk a Balaton vidékről.
Ezeknek jórésze az u. n. ro/míra-ízlésű épületeket időrendben követő csucsives vagy gót-izlés korából származik és közülük több templomunk még ma is viszonylagos épségben és eredetiségben áll fenn. Ilyenek pl. éppen a keszthelyi, azután a kőröshegyi, ferences eredetű plébánia-templomok, a nagyvázsonyi Kinizsi-templom, a zalaszántói és alsózsidi, a balatonszemesi és a ba-latonberényi templomok stb.
A csucsiveskori templomainknak egyik jellemző berendezési tárgya a szentségház (pastophorium seu sacrarium; Sacraments oder Herrgottshäuschen), amelybe a 14. század óta zárták el a konzekrált szent ostyát és pedig az oltár háti oldalán, vagy mégin-kább a szentély evangéliumi oldalán, a főoltár közelében. Mellmagasságban a falba vájt és többé-kevésbbé díszes építészeti keretbe foglalt és ajtóval is zárható fülkék, vagy pedig a falból kissé kiugró szekrények voltak ezek.
Nagyobb templomokban különálló, vékony, karcsú, torony alakú és remekbe faragott alkotmányokat emeltek e célra. Ezek a toronyalaku pasztofóriumok, a gyakorlat}
cél mellett, — különösen a festett-faragott szárnyas oltárok mellett, — kiváló díszeit is alkották a gót-templomok belsejének. Magyarországon a legszebb ilyenfajta szentségházak a kassai és rozsnyói (jelenleg püspöki székesegyházak), azután a bártfai és kisszebeni (1484-től) stb. templomokban ma is épségben láthatók. A kassai és bártfai szentségházak egyaránt Kassai István mester művei a 15. szd. hatvanas éveiből.
A Balatonvidéken ilyen csucsiveskori szép emlékünk a türjei premontrei prépostság nagyszerű templomában ma is épségben látható pasztofórium. Eredetileg bizonyára a főoltár evangéliumi oldalán helyezhették el a falban és talán csak amikor már felhagytak a rendszeres használatával, akkor — de előttünk ismeretlen időben, talán a 18. századi átalakításkor? — hozhatták át ide a déli mellékhajó falába ezt a kőből díszesen faragott szentségházat.
Származásának pontos idejét a felül 1-1 kőszalagra vésett évszám: lft—8A—1478, mutatja. De késő gót eredetét tanúsítják a fülkenyilás jobb-bal oldalán álló görcsös oszlopok is, amelyekből levélcsomós és tetején keresztvirággal koronázott, csucsives oromzat emelkedik. A fülkenyilás fölötti teret 1—1 bordás és kőcsipkés (vagy mérő-műves) csucsiv és ezek fölött egy körben álló négyes karély faragványa díszíti. A ros-télyzatok kereszteződésénél rózsácskákkal díszített vasajtaja is még eredetinek látszik. Néhány szóval először irta le Békefi Rémig: A Balaton környék egyházai és várai a középkorban, (p. 225) és le is ábrázolta: 91. ábra a 227. oldalon. Az 1934-ben megjelent nagy balatoni kalauzomban én is részeletesen leírtam (p. 367.) és le is rajzoltam.
Subscribe to:
Posts (Atom)