KISEBB KÖZLEMÉNYEK

Rovásírás a bögözi freskón.

A bögözi (Udvarhely m.) ref. templom és annak az északi, ill. nyugati

falán található freskók keletkezési idejével és meghatározásával Huszka

József részletes tanulmányban foglalkozott.1

A templom legkésőbb a XIV. században .pült, gerendás mennyezettel.

„A XV. sz. elején megnagyították a -ma is boltozott szentéllyel és a régi

templomot is beboltozták, ellátva díszes ajtó és ablakfaragványokkal".2

Később a nagyhajó bolthajtása beomlott, s ekkor ínra a ma is meglevő,

később díszes mintákkal megrakott kockás famennyezettel pótolták.3

A?: északi, ill. nyugati falon látható freskók három képsort alkotnak. A

felső képsor a Szt.-László legendát, a középső a Szt.-Margit legendát, míg az

alsó az utolsó ítéletet mutatja be. A képek keletkezési idejére nézve Huszka

József a következőket mondja: A Szt.-László legenda előképe „valamikor a

XIII. sz. végén k.szült, míg a_ Margit legenda - országos előképe esak a XIV.

sz. végén, vagy a XV. sz. elején keletkezhetett". Tehát a két felső képsort a

XV. sz. elején festhették. Huszka József a legalsó képsort tartja a legrégibbnek.

Ez az állítása azonban téves, amit az az egyszerű tény bizonyít, hogy a

mennyország kapujától bálra eső freskórészen a vakolat lebomlott és világosan

látható, mint húzták az alsó képsor vakolatát a középső 'képsorra.

Ebből látható, hogy az alsó képsor a fiatalabb, és ha a két felső képsort a

XV. sz. elején festették, úgy az alsót kb. a XV. sz. közepén vagy második

felében. Ezen az alsó képsoron renoválás nyomai észlelhetők, amelyet az első

festés után legfennebb 40—60 év múlva eszközölhették. így az alsó képsort

1480—1530 közt renoválhatták.

A múlt század végén Huszka és Csehély letisztították a freskókat és fényképeket

csináltak, amelyekből egy sorozat a bögözi ref. parochián látható.

Nem sokkal később, 1904-ben, a freskókat megint levakolták és lemeszelték.

Az 1920-as években pár helyen lepattogott a vakolat, s az ősszel Bögözön

jártunkban Jakab József lelkipásztor úr engedelmével bontogatni kezdtük a

falat Kassay F. Pál barátommal. Ekkor láttuk meg a hat róvásírásos betűt

az alsó képsor Krisztus-alakjának bal alsó mandorlarészén.4 A hat betű téglavörös

krétával a renoválásra van ráírva. Ahol a renoválás kissé lekopott,

ott a betű is halványabban látszik.5

Utána nézve a Huszkáók által felvett fényképeken, a felírást parányi, de

olvasható betűkkel ott találtuk. _ Ez éppenúgy kikerülte a Huszka József

figyelmét, mint a képsorok idejére vonatkozó megállapításában a leomlott

vakolatrész.

A 9 cm. hosszúságú és 314 cm. magasságú felírás a következő:

L- --fl9«m~ 1

1 Archeológiai közlöny. 1898. évf. 888. 1.

2 Huszka József u. o. 3 Orbán B.: Székelyföld. 1. Udvarhely vm.-ben is található erről a tárgyról, 4 Mandorla a festészetben dúsfényt jelent, amely kezdetben az ülő alakot

vette koÅNrül.

s Az utolsó „n" betű,

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 369

A felírást Atyai Estánnak olvastam, azzal a megokolással, hogy a

A

betű a Marsigli-féle naptár-másolatban is „est"-et jelent. Mivel itt a székely

rovásírást annyira jellemző hangzóugratás fordul elő, a

3

betűt .,án"-nak olvassuk. Ezt a nevet ma Atyhai Istvánnak ejtenők.

Arra, hogy Atyai Estén mikor i r t a fel a nevét a templom falára, egészen

biztos feleletet nem tudunk adni. Tény az, hogy a felírás még abból az időből

való, amikor a templom a róm. katholikusok kezén volt. Az udvarhelymegyei

koÅNrülmeÅLnyek figyelembevételével a templom 1580—1600 koÅNrül került a reformátusok

kezére, akik valószínűleg rövid időn belül levakolták és lemeszelték

a falakat. A felírás ennélfogva legkésőbb a XVI. sz.-ból való.

Szabó Károly közöl8 egy 1536 okt. 3-i dátummal Udvarhelyen írott okiratot,

amelynek tartalmát így összegezi: „Tarcsafalvi Márton pap, császári és

pápai közjegyző bizonyítja, hogy előtte Atyai Balási István és Márta Atyai

Pósa Balázs özvegye több megnevezett személyt ügyv.djeiknek vallottak".7

Az itt említett Atyai Balási Istvánnál a „Balási" az apát jelzi, aki A t y a i ..

Balázs volt; így tehát az említett székely neve Atyai István. A név azonos

a felírott névvel. Valószínű, hogy a két Atyai István egy személy, aki Bögözön

jártában felírta a nevét vörös krétával a templom falát díszítő freskóra,

í g y tehát a rovásírás 1530-as évekből való. Viszont, mert a név a falfestmény

főalakjára, ott is feltűnő helyre íratott, az sem valószínűtlen, hogy ez az

Atyai István az alsó ké-vsor renoválója.

Ez a lelet fontos, mint kinn, nem írásokban megőrzött rovásírás, mint

újabb kapocs az orientalizmus elmélyítésében, s ha igaz az, hogy a festő nevét

jelenti, akkor bizonyítéka annak, hogy Atyai István székely ember értett a

festészethez, de meg xíjabb bizonyíték (Udvarhely megyéből, tehát a legtisztább

székely vármegyéből már a harmadik: a Keteji Székely Tamás által

rovott konstantinápolyi, amelyet Kede közsegbeli székely rovott, az enlakai

és az a bögözi) amellett, hogy a székelységnek valóban volt saját és sajátos

hún-scitha betűs róvásirása. Ha csak ez a bizonyítéka volna a szász és román

szomszédoktól koÅNrülvett székelységnek, ez is elég lenne minden más érvelés

ellenében annak az amugyis világos ténynek az igazolására, hogy a székelység

nem elmagyarosodott román.

Szigethy Béla.

Egy adat a hároméves Bethlen Gáborról.

Bethlen Gábor gyermek- és ifjú-korát nagyon hézagosan ismerjük. „Az

illyei (marosillyei) kastélyban töltötte gyermekéveit" —• írja róla az, ifjúkorára

vonatkozó adatok összeállítója, Veress Endre dr.1 Strassburg Pál,

aki magától Bethlentől hallotta és vette adatait, így jellemzi röviden a nagy

fejedelem gyermekkorát: „ , . . puerilem aetatem litteris e x e r c u i t . . . "2

Első biztosan keltezhető adatunk gyermekkorából az 1593-iki (13 éves

korában írt) levele.

6 Az Erdélyi Múzeum eredeti okleveleinek kivonata, 113. 1. 7 Eredetije pergamenen az Erdélyi Múzeum Törzsgyűjteményében, Ötvös

Á. hagyatéka. 1 Dr. Veress Endre: Bethlen Gábor fejedelem ifjúsága. Erdélyi Múzeum,

1914 dec. 6. füzet (XXXI. k. Üj folyam IX. k.) 8 Történelmi Tár. 1882. 277.

370 KISEBB KÖZLEMÉNYEK

Az ^Erdélyi' Róm. Kath. Státus gyulafehérvári Majláth-Főgimnáziumának

megalakulás! korával foglalkozva, a folyó (1930) év tavaszán a Veress

Endre-féle Fontes Rerum Transylvanicarum V, 206, lapján egy adatra bukkantam,

amely Bethlen Gábort hároméves korában emlegeti. Akkor csak

u t a l t am erre a koÅNrülmeÅLnyre3, most részletezem is. : Az idézett helyen Possevino-nak, a XVI. sz, híres jezsuita-diplomatájának,

1583-iki erdélyi időzése alkalmával a Maros-völgyében tett szemleútja

van leírva. Possevino erre a szemleútra Báthory István kívánságára s a vele

Lengyelországban megbeszélt tervek értelmében rándult ki 1583. márciusában

Gyulafehérvárról. Az idézett helvről csak azt tudjuk meg, hogy „fontos

okokból" történt ez a kirándulás. De Possevino Erdélyről szóló gazdag emlékiratának

kapcsolatos helyén (Fontes Perum Transylvanicarum, III. Bpest

1913,-D. 180) pontosan elmondja, hogy Báthory István a Maros völgyét külfoÅNldi.^

(észak-olaszországi) katholikusok betelepítésével és a (Piskivel szemben

fekvő) aranyi hegynek erődszerűvé való kiépítésével akarta biztosítani —

á pápa segítségével — a török beüt.sek ellen. A kérdéses terep megtekintésére

rándult ki Fehérvárról Possevino. az erdélyi kancellár (Kovacsóczi Farkas)

és a kolozsvári jezsuita rektor társaságában.4 Egész Marosillyéig mentek.

amelynek vára akkor már hetedik éve volt Bethlen Gábor édesapjáé. Ebben

a várban született 1580-ban a nagy fejedelem.

Ennek a kirándulásnak a leírása a F R Tr. idézett két helyén (III. 180—182.

és V 206.) nem téliesen azonos. Pontos helyi elemek és nevek felsorolásában

gazdagabb a I I I . 180—182. leírása, mint az V. 206-é. Ez az utóbbi meg

sem említi név szerint Marosillyét- de a két szöveg kifejezéseinek egybevetéséből

s a kérdéses rész elemzéséből feltétlen biztossággal megállapítható,

hogy ezen az utóbbi helyen is Marosillyéről van szó:

F R Tr I I I , 182:

, , . . . nell istesse foci (azaz: del Marisio) in uno spacio amenissimo, et

in forma di un teatro, é un eastello che si chiama Hlye, di Volfgango

Bethlen noblle. il quale al meglio che puó lo va f o r t i f i c a n d o . . . "5

Fr. Rr Tr V, 206:

„ . . . ad Marusii fluvii fauces bidui spatio progressi latam planiciem

in amphitheatri speeiem montibus circumquanque septam reperimus,

in cuius medio arx Transylvani. nobilis est sita, qui nos perbenigne

accepit, noctemque d e t i n u i t . . ."

A két leírás összevetéséből nyilvánvaló, hogy az utóbbi is a marosillyei

várról, Bethlen Farkas várkastélyáról szól. Veress Endre a F R Tr. V. 280

(a 206 1. idézett helyéhez tartozó 265. j.-ben) úgy véli, hogy az utóbbi leírás

talán a szászvárosi várkastélyra vonatkozik („Forsan castellum civítatis

Szászváros"). Ez a nézet azonban tarthatatlan, még pedig nemcsak a fenti

két leírás összevetése alapján megállapítható és Marosillye mellett szóló

azonosság miatt, hanem más okokból is. Gyulafehérvár ós Szászváros közt

a távolság mintegy 40 km., Gyulafehérvár és Marosillye közt ennek a jó

kétszerese. Erdély kancellárja a pápa követével két nap alatt („bidui spatio")

bizonyára nemcsak Szászvárosig jutott el, hanem eljuthatott — s ez a valószínűbb

— Marosillyéig is. Azonk.vül ismerjük Giovannandrea Gromo-nak

(János Zsigmond olasz testőr-kapitányának) közel egykorú (1567 koÅNrül kelt)

3 Dr. Bitay Árpád: Az Erdeim Hóm. Kath. Státus Gyulafehérvári Mafláth

Főgimnáziumának megalakulása, Arad 1930. 28. 1. (a 38. j . végén.) 4 Veress tévesen írja (F R Tr. V, P. 280., a 204. laphoz tartozó 257. j.-ben).

hogy a, gyulafehérvári jezsuita rektor kisérte a szemleúton (már Kolozsvárról

át Fehérvárra s onnan a szémleivtra), mert akkor Fehérvárt még nem volt

kollégium ós rektor (1. előbb idézett tanulmányomban) s a 207. és 208. lapról

i s kitűnik, hogy a kolozsvári rektor kísérte Possevinot. 5 Tehát még 1583 márciusában is folytak a marosillyei kastély renoválási

és erődítési munkálatai s nem fejeződtek be 1582-ben, ahogy Veress Endre

szövegéből (1. 1. j.-ben i. h., 287 1.) érthetnők.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 371

leírását is Szászvárosról.6 Eszerint Szászváros sem fallal, sem földsánccal

nincs megerősítve, hanem faluszerű nyilt hely, csak gyenge templomkastélya

van.7 ''•!•'..'

Arról meg nincs tudomásunk, hogy a Gromo-féle leírás és Possevino

szemleútja közt eltelt 16 év alatt valami lényeges változás állott volna be

a szászvárosi viszonyokban.

Miután a fentiekben bebizonyítottuk, hogy a fentebb idézett második leírás

is Marosillyéről szól, lássuk az ott található további adatokat.

Mikor az említett nemes embertől eltávoztunk, — írja Possevino, mert

hisz' tőle van ez a beszámoló leírás —• ő egy magyar mérföldre elkísért a

Maros völgyében visszafelé. Nem győzött eleget hálálkodni, hogy a pápa

követének nála tett látogatásával — őt ennyire kitűntette s kért, hogy a pápának

a. törökök ellen tervbe vett lépéseit (1. fentebb) mozdítsuk elő, siettessük

a magunk részéről is, mivel ő, mint Erdély felől az utolsó vár ura, rosszul

érzi magát a török torkában. A pápa követe kitartásra s a mindennél többet

érő erkölcsi és vallási állhatatosságra buzdította Bethlen Farkast, majd így

folytatta:

„ . . . si quos ex8 nobilibus eius subditis filios ad nóvum Pontificis

Maxim! ac Kegis seminarmm9 mittere vellet; responsum eb eo aecepit

se id curatorum ac subdid.it: „Utinam filius meus grandior esset,- qui

trimus est tantum, fttme perlibenter Societati instituendum traderem."

Ez a hároméves kis fiú pedig nem más, mint Erdély későbbi fejedelme:

Bethlen Gábor! Ha ő akkor nem hároméves és Kolozsvárra kerül a jezsuiták

intézetébe, talán Pázmány-nyal együtt emlegetné a magyar katholicizmus

története, talán folytatódott volna Erdélyben Báhory István kora.

A fenti szövegből nem tűnik ki, hogy Possevinoék látogatásakor otthon

volt-e a hároméves Bethlen Gábor Marosillyén, vagy hogy Possevino látta-e

a nagyra hivatott gyermeket. Azt azonban megtudjuk, hogy a marosillyei

udvarban csak egyetlen katholikus volt, s hogy Possevino ennek az egynek

egy jámbor kath. könyvet adott, hogy annak segítségével hasson a többiekre is.

Ez az idézett adat, ha nem is bőbeszédű, de rávillant Bethlen Gábor életében

egy nagy válaszútra, amelyen a fejedelem hároméves gyermekkorában

állott.

Dr. Bitay